AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2010/75/EU IRÁNYELVE
(2010. november 24.)
az ipari és az állattartással összefüggő kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése)
(átdolgozás)
(EGT-vonatkozású szöveg)
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Tárgy
Ez az irányelv az ipari tevékenységekből származó környezetszennyezés integrált megelőzésére és csökkentésére vonatkozó szabályokat határozza meg.
Emellett olyan szabályokat tartalmaz, amelyeket a levegőbe, a vízbe vagy a talajba történő kibocsátások megelőzésére vagy ahol az nem lehetséges folyamatos csökkentésére, a hulladék keletkezésének megelőzésére, a forráshatékonyság javítására, valamint a körforgásos gazdaság és a dekarbonizáció előmozdítására dolgoztak ki az emberi egészség és a környezet egészének magas szintű védelme érdekében.
2. cikk
Hatály
3. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
„anyag”: kémiai elemek és azok vegyületei, kivéve a következő anyagokat:
radioaktív anyagok, a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelv ( 1 ) 1. cikkében meghatározottak szerint;
géntechnológiával módosított mikroorganizmusok, a géntechnológiával módosított mikroorganizmusok zárt rendszerben történő felhasználásáról szóló 2009/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 2. cikkének b) pontjában meghatározottak szerint;
géntechnológiával módosított szervezetek, a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 3 ) 2. cikkének 2. pontjában meghatározottak szerint;
„környezetszennyezés”: emberi tevékenység eredményeképpen anyag, rezgés, hő, zaj vagy szag - amelyek veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre vagy a környezet minőségére, kárt okozhatnak az anyagi javakban, illetve akadályozhatják vagy zavarhatják a környezet élvezetét vagy annak más jogszerű használatát - közvetlen vagy közvetett kibocsátása a levegőbe, a vízbe vagy a talajba;
„létesítmény”: olyan helyhez kötött műszaki egység, amelyben egy vagy több, az I. mellékletben, az Ia. mellékletben vagy a VII. melléklet 1. részében felsorolt tevékenységet folytatnak, és bármely más, azzal közvetlenül együtt járó, ugyanazon a telephelyen folytatott tevékenység, amely műszakilag kapcsolódik az említett mellékletekben felsorolt tevékenységekhez, és amelynek hatása lehet a kibocsátásokra és a környezetszennyezésre;
„kibocsátás”: anyag, rezgés, hő vagy zaj közvetlen vagy közvetett kiengedése a létesítmény egyedi vagy diffúz forrásaiból a levegőbe, a vízbe vagy a talajba;
„kibocsátási határérték”: bizonyos meghatározott paraméterekben kifejezett tömeg, koncentráció, illetve kibocsátási szint, amely nem léphető túl egy vagy több időszak alatt;
„környezeti teljesítményre vonatkozó határérték”: az engedélyben foglalt teljesítményérték meghatározott körülmények között, bizonyos meghatározott paraméterekben kifejezve;
„környezetminőségi szabvány”: olyan követelmények összessége, amelynek egy adott környezet vagy annak egy bizonyos része egy adott időben meg kell, hogy feleljen, ahogy ezt az uniós joganyag meghatározza;
„engedély”: írásbeli felhatalmazás egy létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű egészének vagy egy részének működéséhez;
„általánosan kötelező szabályok”: olyan – legalább ágazati szintű – kibocsátási határértékek vagy más feltételek, amelyeket azzal a szándékkal fogadnak el, hogy közvetlenül alkalmazzák azokat az engedélyezési feltételek meghatározásához.
„jelentős változtatás”: egy létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű bővítése, illetve a jellegét vagy működését érintő változtatás, amely jelentős káros hatással lehet az emberi egészségre vagy a környezetre;
„mélyreható ipari átalakítás”: olyan új keletű technikák vagy elérhető legjobb technikák ipari szereplők általi alkalmazása, amelyek magukban foglalják a létesítmény egészének vagy egy részének tervezésében vagy technológiájában bekövetkező jelentős változást, vagy egy meglévő létesítmény új létesítménnyel való felváltását, amely a klímasemlegesség célkitűzésével és a környezeti járulékos előnyök optimalizálásával összhangban lehetővé teszi az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább az alkalmazandó BAT-következtetésekben meghatározott technikákkal elérhető szintre való rendkívül jelentős csökkentését, figyelembe véve a környezeti elemek közötti kölcsönhatásokat;
„elérhető legjobb technikák”: a tevékenységek fejlődésében és működési módszereikben az a leghatékonyabb és legelőrehaladottabb szint, amely jelzi egyes technikák gyakorlati alkalmasságát arra, hogy alapját képezzék azoknak a kibocsátási határértékeknek és más, az engedélyben foglalt feltételeknek, melyeket a kibocsátások és a környezet egészére gyakorolt hatás megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, ezek csökkentésére állapítanak meg:
„technikák”: fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia, valamint a létesítmény tervezésének, építésének, karbantartásának, üzemeltetésének és leállításának módja;
„elérhető technikák”: technikák, amelyeket olyan mértékben fejlesztettek ki, hogy azok alkalmazhatók legyenek a releváns ipari ágazatban, megvalósítható műszaki és gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, függetlenül attól, hogy az Unión belül az ilyen technikákat alkalmazzák-e, illetve előállítják-e vagy sem, mindaddig amíg azok az üzemeltető számára észszerűen hozzáférhetők;
„legjobb”: a leghatékonyabb technika a környezet egésze - beleértve az emberi egészséget és az éghajlatot - magas szintű általános védelmének elérése érdekében;
„BAT referenciadokumentum”: a 13. cikk szerinti információcsere alapján létrehozott, meghatározott tevékenységekre vonatkozó olyan dokumentum, amely magában foglalja különösen az alkalmazott technikákat, az aktuális kibocsátási és fogyasztási szinteket, az elérhető legjobb technikák meghatározása tekintetében figyelembe vett technikákat, valamint a BAT-következtéseket és az esetleges új keletű technikákat, különös tekintettel a III. mellékletben felsorolt kritériumokra;
„BAT-következtetések”: a BAT-referenciadokumentum azon részeit tartalmazó dokumentum, amelyek következtetéseket von le az elérhető legjobb technikákra és az új keletű technikákra vonatkozóan, tartalmazza azok leírását, az alkalmazhatóságuk értékelésével kapcsolatos információkat, az említett technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket, az említett technikákhoz kapcsolódó környezetiteljesítmény-szinteket, a környezetközpontú irányítási rendszer tartalmát, ideértve a referenciaértékeket, a kapcsolódó nyomon követést, a kapcsolódó fogyasztási szinteket, valamint adott esetben a releváns helyreállítási intézkedéseket;
„üzemeltetési szabályok”: engedélyekben foglalt vagy az Ia. mellékletben említett tevékenységek végzésére vonatkozó, általánosan kötelező szabályok, amelyek összhangban állnak az elérhető legjobb technikák használatával, és amelyek meghatározzák a kibocsátási határértékeket, a környezeti teljesítményre vonatkozó határértékeket, a kapcsolódó nyomonkövetési követelményeket és, amennyiben releváns, a talajon való szétterítésre vonatkozó gyakorlatokat, a környezetszennyezés megelőzését és mérséklését célzó gyakorlatokat, a tápanyag-gazdálkodást, a takarmány-előkészítést, az állattartásra szolgáló helyek kezelését, a trágyagazdálkodást - beleértve a trágya gyűjtését, tárolását, feldolgozását és a talajon való szétterítését - továbbá az elhullott állatok tárolását;
„elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintek”: olyan kibocsátásiszint-tartomány, amelyet valamely elérhető legjobb technika vagy ilyen technikák együttesének normál üzemeltetési feltételek melletti, a BAT-következtetésekben foglaltaknak megfelelő, a megadott referenciafeltételek között történő alkalmazása eredményez, és amelyet egy adott időszakra vonatkozó átlagértékként kell kifejezni;
„az elérhető legjobb technikához kapcsolódó környezeti teljesítményszintek”: a környezeti teljesítményszintek azon tartománya, amelyet BAT vagy BAT-ok együttesének normál üzemeltetési feltételek mellett történő alkalmazása eredményez; a BAT-következtetésekben leírtak szerint;
„környezeti teljesítmény”: a fogyasztási szintek, az anyagok, a víz és az energiaforrások erőforrás-hatékonysága, az anyagok és a víz újrafelhasználása, valamint a hulladékkeletkezés tekintetében elért teljesítmény;
„referenciaértékek”: az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó környezetiteljesítmény-szintek indikatív tartománya, amelyet az EMS-ben referenciaként kell használni;
„új keletű technika”: egy ipari tevékenység során alkalmazható újszerű technika, amely üzleti megvalósítása esetén vagy az emberi egészség és a környezetmagasabb szintű általános védelmét vagy az emberi egészség és a környezet legalább azonos szintű védelmét biztosítja és nagyobb költségmegtakarítást biztosít az aktuálisan elérhető legjobb technikáknál;
„üzemeltető”: olyan természetes vagy jogi személy, aki egészben vagy részben üzemelteti vagy felügyeli a létesítményt, tüzelőberendezést, hulladékégető vagy hulladék-együttégető művet, vagy, ahol ezt a nemzeti jogszabályok biztosítják, akire döntéshozó gazdasági hatalmat ruháztak a létesítmény vagy üzem műszaki működése felett;
„nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, valamint a nemzeti jogszabályokkal, illetve gyakorlattal összhangban azok szövetségei, szervezetei és csoportjai;
„érintett nyilvánosság”: az engedélynek vagy az engedélyben foglalt feltételeknek a kiadására vagy naprakésszé tételére vonatkozó döntés meghozatala által érintett vagy valószínűleg érintett, vagy abban érdekelt nyilvánosság; e meghatározás alkalmazásában az emberi egészség vagy a környezet védelmét előmozdító, a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezeteket érdekeltnek kell tekinteni;
„veszélyes anyagok”: anyagok vagy keverékek az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) 3. cikke értelmében;
„alapállapot-jelentés”: a talaj és a felszín alatti vizek szóban forgó veszélyes anyagok általi szennyeződésének mértékére vonatkozó információ;
„felszín alatti víz”: a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ) 2. cikkének 2. pontjában meghatározott felszín alatti víz;
„talaj”: a földkéregnek a felszín és az alapkőzet közötti legfelső rétege. A talaj ásványi részecskékből, szerves anyagból, vízből, levegőből és élő szervezetekből áll;
„környezetvédelmi ellenőrzés”: minden olyan tevékenység – ideértve a helyszíni szemléket, valamint a kibocsátások, a belső jelentések és a monitoringdokumentumok ellenőrzését, az önellenőrzés igazolását, az alkalmazott technikák és a létesítmény környezeti vezetése megfelelőségének ellenőrzését is –, amelyet az illetékes hatóság végez vagy annak megbízásából végeznek annak érdekében, hogy ellenőrizzék és előmozdítsák a létesítmények engedélyeiben foglalt feltételek teljesítését, valamint – szükség esetén – nyomon kövessék e létesítmények környezeti hatásait;
„baromfi”: az (EU) 2016/429 európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkének 9. pontjában meghatározottak szerinti baromfi ( 6 );
„sertés”: a 2008/120/EK tanácsi irányelv ( 7 ) 2. cikkének 1. pontjában meghatározottak szerinti sertés;
„számosállategység”: olyan általános mértékegység, amely összehasonlítás céljából lehetővé teszi a különböző kategóriákba tartozó állatállományok összevonását, és az egyes állatállomány-kategóriák Ia. mellékletben felsorolt együtthatóinak felhasználásával kerül kiszámításra;
„tüzelőanyag”: bármilyen szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú éghető anyag;
„tüzelőberendezés”: olyan műszaki berendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek el az így keletkező hő hasznosítása céljából;
„kémény”: egy vagy több olyan füstcsatornát tartalmazó szerkezet, amely a levegőbe történő kibocsátásuk céljából elvezeti a füstgázokat;
„üzemóra”: órákban kifejezett azon időtartam, amelynek során a tüzelőberendezés egésze vagy egy része üzemel, és kibocsátásokat juttat a levegőbe; az üzemóra számításába a beindítás és a leállítás időszaka nem számít bele;
„kéntelenítési arány”: a tüzelőberendezés által egy adott időszak során a levegőbe ki nem bocsátott kén mennyiségének a tüzelőberendezésbe bevitt és az azonos időszak során abban felhasznált szilárd tüzelőanyagban található kén mennyiségéhez viszonyított aránya;
„hazai szilárd tüzelőanyag”: természetben előforduló, helyileg kitermelt olyan szilárd tüzelőanyag, amelyet egy konkrétan az adott tüzelőanyag-fajtához tervezett tüzelőberendezésben égetnek el;
„meghatározó tüzelőanyag”: a nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából elégető, vegyes tüzelésű tüzelőberendezésben felhasznált valamennyi tüzelőanyag közül az V. melléklet 1. része szerinti legmagasabb kibocsátási határértékkel rendelkező tüzelőanyag, illetve több, azonos kibocsátási határértékkel rendelkező tüzelőanyag esetén ezek közül a legnagyobb bemenő hőteljesítményt biztosító tüzelőanyag;
„biomassza”: a következők bármelyike:
olyan, mezőgazdaságból vagy erdőgazdaságból származó növényi anyagot tartalmazó termék, amely energiatartalmának felhasználása céljából tüzelőanyagként használható;
az alábbi hulladékok:
mezőgazdasági és erdészeti eredetű növényi hulladék;
az élelmiszer-feldolgozó iparból származó növényi hulladék, amennyiben a termelt hőt hasznosítják;
cellulózgyártásból, valamint cellulózból történő papírgyártásból származó rostos növényi hulladék, amennyiben a gyártás helyén együtt égetik, és a termelt hőt hasznosítják;
parafahulladék;
fahulladék, kivéve a fakonzerváló-szerekkel vagy bevonatokkal történő kezelésből származó halogénezett szerves vegyületeket vagy nehézfémeket esetlegesen tartalmazó és különösen az ilyen építési vagy bontási fahulladékot is magában foglaló fahulladékot;
„vegyes tüzelésű tüzelőberendezés”: olyan tüzelőberendezés, amely egyidejűleg vagy felváltva két- vagy többféle tüzelőanyaggal fűthető;
„gázturbina”: olyan forgó gép, amely a hőenergiát mechanikai munkává alakítja át, és elsősorban az alábbi egységekből áll: kompresszor, égőkamra, amelyben a tüzelőanyag égetése történik a munkaközeg felmelegítése céljából, illetve turbina;
„gázmotor”: olyan belső égésű motor, amely az Otto-ciklusnak megfelelően működik, és szikragyújtást vagy a kétféle tüzelőanyaggal üzemelő motorok esetében kompressziós gyújtást alkalmaz a tüzelőanyag elégetésére;
„dízelmotor”: olyan belső égésű motor, amely a Diesel-ciklusnak megfelelően működik, és kompressziós gyújtást alkalmaz a tüzelőanyag elégetésére;
„kis, szigetüzemben működő rendszer”: a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 8 ) 2. cikkének 26. pontjában meghatározott kis, szigetüzemben működő rendszer;
„hulladék”: a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 9 ) 3. cikkének 1. pontjában meghatározott hulladék;
„veszélyes hulladék”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 2. pontjában meghatározott veszélyes hulladék;
„vegyes települési hulladék”: a háztartási, valamint olyan kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok, amelyek jellegüknél és összetételüknél fogva nem térnek el jelentősen a háztartási hulladéktól, de ez nem vonatkozik a 2000/532/EK bizottsági határozat ( 10 ) mellékletében szereplő, a 20 01 rovatba tartozó olyan frakciókra, amelyeket a keletkezés helyén külön gyűjtenek, valamint az említett melléklet 20 02 rovatszáma alatt feltüntetett egyéb hulladékra sem;
„hulladékégető mű”: olyan helyhez kötött vagy mobil műszaki egység és berendezés, amelyet a hulladék hőkezelése érdekében építettek, függetlenül attól, hogy a keletkezett égéshőt hasznosítják-e vagy sem. Ez magában foglalja a hulladék oxidálását és más hőkezelési eljárásokat, például a pirolízist, a gázosítást vagy a plazmaeljárásokat, amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik;
„hulladék-együttégető mű”: olyan helyhez kötött vagy mobil műszaki egység, amelynek elsődleges célja az energiatermelés vagy az anyagi termékek előállítása, és amely hulladékot alap vagy kiegészítő tüzelőanyagként használ, vagy amelyben a hulladékot ártalmatlanítás céljából hőkezelésnek vetik alá. Ez magában foglalja a hulladék oxidálását és más hőkezelési eljárásokat, például a pirolízist, a gázosítást vagy a plazmaeljárásokat, amennyiben a kezelés eredményeként keletkező anyagokat a kezelést követően elégetik;
„névleges teljesítmény”: azon kemencék összesített hulladékégetési teljesítménye, amelyekből a hulladékégető mű vagy a hulladék-együttégető mű az építő meghatározása és az üzemeltető visszaigazolása szerint áll, figyelembe véve a hulladék fűtőértékét, amelyet az óránként elégetett hulladék mennyiségében fejeznek ki;
„dioxinok és furánok”: a VI. melléklet 2. részében felsorolt valamennyi poliklórozott dibenzo-p-dioxin és dibenzofurán;
„szerves vegyület”: olyan vegyület, amely legalább szenet, valamint a hidrogén, halogének, oxigén, kén, foszfor, szilícium vagy nitrogén elemek közül egyet vagy többet tartalmaz a karbon-oxidok, szervetlen karbonátok és bikarbonátok kivételével;
„illékony szerves vegyület”: olyan szerves vegyület vagy kreozot frakciója, amelynek gőznyomása 293,15 K-on 0,01 kPa vagy nagyobb érték, vagy ennek megfelelő illékonyságú a mindenkori felhasználás körülményei között;
„szerves oldószer”: olyan illékony szerves vegyület, amelyet a következő célok bármelyikére használnak fel:
önmagában vagy más anyagokkal kombinálva nyersanyagok, termékek vagy hulladékanyagok feloldására anélkül, hogy kémiai változáson menne keresztül;
tisztítószerként szennyező anyagok feloldására;
oldószerként;
diszperziós közegként;
viszkozitásbeállító közegként;
felületifeszültség-beállító közegként;
lágyítószerként;
konzerválószerként;
„bevonat”: a szerves oldószerek egyes festékekben, lakkokban és jármű utánfényezésére szolgáló termékekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2004. április 21-i 2004/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 11 ) 2. cikkének (8) bekezdésében meghatározott bevonat;
„új keletű technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintek”: a kibocsátási szintek azon tartománya, amelyet valamely új keletű technikának vagy ilyen technikák együttesének normál üzemeltetési feltételek mellett, a BAT-következtetésekben leírtak szerint történő alkalmazása eredményez, egy adott időszakra vonatkozó átlagértékként kifejezve a megadott referenciakörülmények között;
„új keletű technikákhoz kapcsolódó környezetiteljesítmény-szintek”: a környezetiteljesítmény-szintek azon tartománya, amelyet valamely új keletű technikának vagy ilyen technikák együttesének normál üzemeltetési feltételek mellett, a BAT-következtetésekben leírtak szerint történő alkalmazása eredményez;
„megfelelésbiztosítás”: a megfelelés biztosítására szolgáló mechanizmusok, három beavatkozási kategória alkalmazásával: a megfelelés előmozdítása; a megfelelés nyomon követése; utánkövetés és végrehajtás.
4. cikk
Engedélykötelezettség
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy egyetlen létesítmény, tüzelőberendezés, hulladékégető mű, vagy hulladék-együttégető mű se működhessen engedély nélkül.
Az első albekezdéstől eltérve, kizárólag az V. fejezet vagy a VIa. fejezet hatálya alá tartozó létesítmények esetében a tagállamok nyilvántartásba vételi eljárást állapíthatnak meg.
A nyilvántartásba vételi eljárást kötelező erejű jogszabályban kell rögzíteni, és annak tartalmaznia kell legalább az üzemeltetőnek az illetékes hatósághoz intézett bejelentését arról, hogy ilyen létesítményt kíván üzemeltetni.
A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy az engedély kettő vagy több olyan létesítményre vagy létesítményrészre terjedjen ki, amelyet ugyanazon üzemeltető ugyanazon a telephelyen üzemeltet.
Amennyiben az engedély kettő vagy több létesítményre terjed ki, annak olyan feltételeket kell tartalmaznia, amelyek biztosítják, hogy az egyes létesítmények megfeleljenek az ezen irányelvben megállapított követelményeknek.
5. cikk
Engedély kiadása
A Bizottság információcserét szervez a tagállamokkal az elektronikus engedélyezésről, és iránymutatást tesz közzé a bevált gyakorlatokról.
6. cikk
Általánosan kötelező szabályok
Az engedéllyel való rendelkezés kötelezettségének sérelme nélkül a tagállamok belefoglalhatnak az általánosan kötelező előírásokba követelményeket a létesítmények, a tüzelőberendezések, a hulladékégető művek vagy a hulladékegyüttégető művek egyes kategóriáira.
Általánosan kötelező szabályok elfogadása esetén az engedélyben elegendő erre egyszerű utalást tenni.
7. cikk
Váratlan események és balesetek
A 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 12 ) sérelme nélkül, az emberi egészségre vagy a környezetre jelentős hatást gyakorló váratlan esemény vagy baleset bekövetkezése esetén a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:
az üzemeltető azonnal tájékoztassa az illetékes hatóságot;
az üzemeltető azonnal megtegye az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt hatások csökkentésére és az esetleges további váratlan események vagy balesetek megelőzésére szolgáló intézkedéseket; és
az illetékes hatóság előírja az üzemeltető számára, hogy megtegyen bármely olyan megfelelő kiegészítő intézkedést, amely az illetékes hatóság megítélése szerint az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt hatások csökkentéséhez és az esetleges további váratlan események vagy balesetek megelőzéséhez szükséges.
Az ivóvízforrásokat – beleértve a határokon átnyúló ivóvízforrásokat – érintő szennyezés, vagy közvetett kibocsátás esetén a szennyvíz-infrastruktúrát érintő szennyezés esetében az illetékes hatóság tájékoztatja az érintett ivóvíz-szolgáltatókat és szennyvíztisztítótelep-üzemeltetőket a szennyezés által az emberi egészséget és a környezetet érintő károk megelőzése vagy az okozott károk orvoslása érdekében hozott intézkedésekről.
Az emberi egészségre vagy a környezetre valamely más tagállamban jelentős hatást gyakorló bármely váratlan esemény vagy baleset bekövetkezése esetén az a tagállam, amelynek a területén a baleset vagy a váratlan esemény történt, gondoskodik a másik tagállam illetékes hatóságának azonnali tájékoztatásáról. Az érintett tagállamok közötti, határokon átnyúló és multidiszciplináris együttműködés célja a környezetet és az emberi egészséget érintő következmények csökkentése és az esetleges további váratlan események vagy balesetek megelőzése.
8. cikk
Az engedélyben foglalt követelményeknek való meg nem felelés
Emellett megfelelésbiztosítási intézkedéseket fogadnak el az ezen irányelv alapján a természetes vagy jogi személyekre rótt kötelezettségeknek való megfelelés előmozdítása, nyomon követése és érvényesítése érdekében.
Az engedélyben foglalt követelmények megsértése esetén a tagállamok biztosítják, hogy:
az üzemeltető azonnal tájékoztassa az illetékes hatóságot;
az üzemeltető azonnal megtegye a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül helyreálljon a követelményeknek való megfelelés; és
az illetékes hatóság kötelezze az üzemeltetőt arra, hogy megtegyen bármely olyan megfelelő kiegészítő intézkedést, amely az illetékes hatóság megítélése szerint a követelményeknek való megfelelés helyreállításához szükséges.
Amennyiben az engedélyezési követelmények ilyen megsértése egy másik tagállamban az emberi egészséget vagy a környezetet veszélyezteti, az a tagállam, amelynek a területén az engedélyezési követelmények megsértése történt, gondoskodik a másik tagállam illetékes hatóságának tájékoztatásáról.
9. cikk
Üvegházhatású gázok kibocsátása
II. FEJEZET
AZ I. MELLÉKLETBEN FELSOROLT TEVÉKENYSÉGEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
10. cikk
Hatály
Ezt a fejezetet az I. mellékletben meghatározott és – adott esetben – a kapacitásra vonatkozóan ugyanitt megállapított küszöbértékeket elérő tevékenységekre kell alkalmazni.
11. cikk
Az üzemeltető alapvető kötelezettségeire irányadó általános elvek
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a létesítmények üzemeltetése a következő elvek alapján történjen:
minden megfelelő megelőző intézkedést megtesznek a környezetszennyezés ellen;
az elérhető legjobb technikákat alkalmazzák;
jelentős mértékű környezetszennyezést nem okoznak;
a hulladék keletkezését megelőzik a 2008/98/EK irányelvvel összhangban;
amennyiben hulladék keletkezik, azt a hulladékhierarchia elsőbbségi sorrendjében és a 2008/98/EK irányelvnek megfelelően újrahasználatra előkészítik, újrafeldolgozzák, újrahasznosítják, vagy, ahol műszakilag vagy gazdaságilag nem lehetséges, úgy ártalmatlanítják, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a környezetre gyakorolt bármilyen hatást;
az energiát hatékonyan használják, és előmozdítják a megújuló energia felhasználását és – lehetőség szerint – előállítását;
az anyagi erőforrásokat és a vizet hatékonyan használják, többek között újrafelhasználás révén;
megvalósítják a 14a. cikkben meghatározott környezetközpontú irányítási rendszert.
megteszik a szükséges intézkedéseket a balesetek megelőzésére és azok következményeinek korlátozására;
végleges leállítás esetén megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy elkerüljék a környezetszennyezés kockázatát, és a működés helyszínét a 22. cikk szerinti kielégítő állapotba állítsák vissza.
12. cikk
Engedélykérelmek
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az engedélykérelmek tartalmazzák a következők leírását:
a létesítmény és annak tevékenysége;
a létesítmény által felhasznált vagy termelt nyers- és segédanyagok, egyéb anyagok, valamint energia és víz;
a létesítményből származó kibocsátások forrásai, ideértve a szagkibocsátást is;
a létesítmény helyének állapota;
adott esetben az alapállapot-jelentés a 22. cikk (2) bekezdésével összhangban;
a létesítményből származó, előre látható, az egyes környezeti elemekbe történő kibocsátások mennyisége és természete, ideértve a szagkibocsátást is, valamint a kibocsátások környezetre gyakorolt jelentős hatásainak azonosítása;
a létesítményből származó kibocsátás megelőzésére vagy, ahol ez nem lehetséges, csökkentésére javasolt technológiák vagy egyéb technikák;
intézkedések a létesítményből származó hulladék keletkezésének megelőzésére, valamint a hulladék újrahasználatra való előkészítésére, újrafeldolgozására és újrahasznosítására;
további tervezett intézkedések az üzemeltető alapvető kötelezettségei általános alapelveinek teljesítésére vonatkozóan a 11. cikk értelmében;
a környezetbe történő kibocsátások monitoringjára vonatkozó tervezett intézkedések;
a javasolt technológiák, technikák és intézkedések kérelmező által tanulmányozott főbb alternatíváinak körvonalai.
Az engedélykérelem ugyanakkor tartalmazza az első albekezdésben említett részletek nem technikai jellegű összefoglalóját.
13. cikk
BAT-referenciadokumentumok és információcsere
Az információcserének különösen az alábbiakra kell kiterjednie:
a létesítmények és a technikák kibocsátási teljesítménye, adott esetben rövid és hosszú távú átlagértékekben kifejezve, a kapcsolódó referenciafeltételekkel együtt, a nyersanyagok felhasználása és jellege, vízfogyasztás, energiafelhasználás és a hulladékok keletkezése;
alkalmazott technikák, kapcsolódó monitoring, környezeti elemek közötti kölcsönhatások, gazdasági és műszaki életképesség, valamint az ezekkel kapcsolatos fejlődés;
az a) és b) pontban foglaltak vizsgálatát követően azonosított elérhető legjobb technikák és új keletű technikák.
Az uniós versenyjog sérelme nélkül a bizalmas üzleti információnak vagy bizalmas üzleti adatnak minősülő információ csak a Bizottsággal és - titoktartási megállapodás aláírását követően - a tagállamokat vagy uniós ügynökségeket képviselő köztisztviselőkkel és egyéb állami tisztviselőkkel osztható meg. Az információkat anonimizálni kell oly módon, hogy azok ne utaljanak egy adott üzemeltetőre vagy létesítményre, amennyiben azokat megosztják az (1) bekezdésben említett információcserében részt vevő többi érdekelt féllel. Nem anonimizált információk csak abban az esetben oszthatók meg, ha az információk anonimizálása nem tenné lehetővé megfelelő módon a BAT-referenciadokumentumok kidolgozásával, felülvizsgálatával és szükség esetén naprakésszé tételével kapcsolatos hatékony információcserét az emberi egészség vagy a környezet védelmét előmozdító nem kormányzati szervezetek képviselőivel és az érintett ipari ágazatokat képviselő egyesületek képviselőivel, és ha e szervezetek és szövetségek ilyen képviselői titoktartási megállapodást írtak alá. A bizalmas üzleti információnak vagy bizalmas üzleti adatnak minősülő információk cseréje szigorúan a BAT-referenciadokumentumok kidolgozásához, felülvizsgálatához és – szükség esetén – naprakésszé tételéhez technikailag szükséges mértékre korlátozódik, és az ilyen bizalmas üzleti információk vagy bizalmas üzleti adatok nem használhatók fel más célokra.
►M1 A Bizottság létrehozza és rendszeresen összehívja a tagállamok, az érintett iparágak és az emberi egészség vagy a környezet védelmét előmozdító nem kormányzati szervezetek képviselőiből álló fórumot. ◄
A Bizottság kikéri a fórum véleményét az információcsere gyakorlati vonatkozásaival és különösen az alábbiakkal kapcsolatban:
a fórum eljárási szabályzata;
az információcserére vonatkozó munkaprogram;
az adatgyűjtéssel kapcsolatos iránymutatások;
a BAT-referenciadokumentumok kidolgozására és minőségbiztosításukra vonatkozó iránymutatás, beleértve tartalmuk és formájuk megfelelőségét is.
A második albekezdés c) és d) pontjában említett iránymutatásoknak figyelembe kell venniük a fórum véleményét, és azokat a 75. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
A fórumnak az első albekezdésben említett véleményét az adott BAT-referenciadokumentumért felelős technikai munkacsoport utolsó ülésétől számított hat hónapon belül be kell nyújtania.
14. cikk
Az engedélyben foglalt feltételek
►M1 A tagállamok biztosítják, hogy az engedély tartalmazza az összes intézkedést, amelyre szükség van a 11. és 18. cikkben említett követelmények teljesítéséhez. E célból a tagállamok biztosítják, hogy az engedélyeket az összes olyan érintett hatósággal folytatott konzultációt követően adják ki, amelyek felelősek az uniós környezetvédelmi jogszabályoknak, köztük a környezetminőségi előírásoknak való megfelelésért. ◄
Ezek az intézkedések tartalmazzák legalább a következőket:
a kibocsátási határértékeket a 166/2006/EK rendelet II. mellékletében felsorolt szennyező anyagokra és más olyan szennyező anyagokra nézve, amelyeket valószínűleg jelentős mértékben bocsát ki az érintett létesítmény, tekintettel természetükre, veszélyességükre, valamint a szennyezés egyik közegből a másikba való átjuttatására való képességükre, figyelembe véve a vízáramlás dinamikájának változásait a befogadó víztestekben.
környezeti teljesítményre vonatkozó határétékeket, a 15. cikk (4) bekezdésével összhangban;
megfelelő követelményeket, amelyek biztosítják annak értékelését, hogy szükséges-e megelőzni vagy csökkenteni az 57. cikkben foglalt kritériumoknak megfelelő anyagok, vagy az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletében felsorolt korlátozások hatálya alá tartozó anyagok kibocsátását;
megfelelő követelményeket a talaj, a felszín alatti víz, a felszíni víz és az (EU) 2020/2184 irányelv 7. cikkének megfelelően az emberi fogyasztásra szánt víz kivételi pontjainak vízgyűjtő területei védelmének biztosítására, valamint intézkedéseket a létesítmény által termelt hulladék nyomon követésére és kezelésére;
a 14a. cikkel összhangban a környezetközpontú irányítási rendszer jellemzőit meghatározó megfelelő követelményeket;
megfelelő nyomon követési követelményeket az erőforrások, például az energia, a víz és a nyersanyagok fogyasztására és újrafelhasználására vonatkozóan;
a kibocsátásmonitoringra vonatkozó megfelelő követelményeket, meghatározva:
a mérés módszerét, gyakoriságát és az értékelési eljárást; valamint
a 15. cikk (3) bekezdése b) pontjának alkalmazása esetén azt, hogy a kibocsátások ellenőrzésének eredményei ugyanazon időszakok és referenciafeltételek mellett álljanak rendelkezésre, mint amelyeket az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintek esetében alkalmaztak.
azt a kötelezettséget, hogy az illetékes hatóság számára nyújtsák be legalább éves rendszerességgel:
a kibocsátások c) pontban említett ellenőrzésének eredményein alapuló információkat és azon egyéb előírt adatokat, amelyek az illetékes hatóság számára lehetővé teszik az engedélyben foglalt feltételek teljesítésének ellenőrzését; valamint
a 15. cikk (3) bekezdése b) pontjának alkalmazása esetén a kibocsátások ellenőrzése eredményeinek összegzését, amely lehetővé teszi az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintekkel való összehasonlítást;
a 14a. cikkben említett környezetpolitikai célkitűzések megvalósítása terén elért haladásra vonatkozó információkat.;
megfelelő követelményeket a talajba, a felszíni és a felszín alatti vizekbe történő kibocsátás b) pont szerinti megelőzését célzó intézkedések rendszeres felülvizsgálatára vonatkozóan, valamint a talajnak, a felszíni és a felszín alatti vizeknek a helyszínen valószínűsíthetően előforduló, vonatkozó veszélyes anyagokkal kapcsolatos nyomon követésének megfelelő követelményeit, tekintettel a talaj, a felszíni és a felszín alatti vizek szennyeződésének lehetőségére a létesítmény területén;
intézkedéseket a normál üzemeltetési feltételektől eltérő feltételekre, például az üzembe helyezési és leállítási műveletekre, a szivárgási hibákra, az üzemzavarra, az időszakos leállításokra, valamint a működés végleges beszüntetésére vonatkozóan;
intézkedéseket a nagy távolságra jutó vagy határokon átterjedő szennyezés minimalizálásával kapcsolatban;
a kibocsátási határértékeknek és a környezeti teljesítményre vonatkozó határértékeknek való megfelelés értékelésének feltételeit vagy a máshol meghatározott feltételekre való utalást.
Amennyiben az illetékes hatóság az engedélyben foglalt feltételeket olyan elérhető legjobb technika alapján határozza meg, amely a vonatkozó BAT-következtetések egyikében sincs leírva, biztosítania kell, hogy
e technikát a III. mellékletben felsorolt kritériumokra különös figyelmet fordítva határozzák meg; valamint
teljesüljenek a 15. cikkben foglalt követelmények.
Amennyiben az első albekezdésben említett BAT-következtetések nem tartalmaznak az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási határértékeket, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy az első albekezdésben említett technika a környezetnek a BAT-következtetésekben leírt elérhető legjobb technikák által biztosított védelmével azonos szintű védelmet biztosítson.
14a. cikk
Környezetközpontú irányítási rendszer
Az EMS-nek tartalmaznia kell legalább a következőket:
a létesítmény környezeti teljesítményének és biztonságának folyamatos javítására irányuló környezetpolitikai célkitűzések, amelyek az alábbiakkal kapcsolatos intézkedéseket foglalnak magukban:
a hulladékképződés megelőzése;
az erőforrás- és energiafelhasználás és a víz-újrafelhasználás optimalizálása;
a veszélyes anyagok használatának vagy kibocsátásának megelőzése vagy csökkentése;
a jelentős környezeti tényezőkkel kapcsolatos célkitűzések és teljesítménymutatók, amelyek figyelembe veszik a releváns BAT-következtetésekben meghatározott referenciaértékeket;
a 2012/27/EU irányelv 8. cikke alapján energetikai audit elvégzésére vagy energiagazdálkodási rendszer megvalósítására vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozó létesítmények esetében az említett irányelv 8. cikke és VI. melléklete szerinti audit eredményeinek, illetve energiagazdálkodási rendszer megvalósításának, valamint az ajánlásaik végrehajtását szolgáló intézkedéseknek a figyelembevétele;
a létesítményben mint olyanban akár más anyagok összetevőiként vagy keverékek részeként jelen lévő vagy a létesítményből kibocsátott veszélyes anyagok vegyianyag-nyilvántartása, különös tekintettel az 1907/2006/EK rendelet 57. cikkében említett kritériumoknak megfelelő anyagokra és az 1907/2006/EK rendelet XVII. mellékletében említett korlátozások hatálya alá tartozó anyagokra, valamint az ilyen anyagok emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásának kockázatértékelése, továbbá a biztonságosabb alternatívákkal való helyettesítésük, vagy használatuk vagy kibocsátásuk csökkentése tekintetében rendelkezésre álló lehetőségek elemzése;
a környezetvédelmi célkitűzések elérése és az emberi egészséget vagy a környezetet veszélyeztető kockázatok elkerülése érdekében hozott intézkedések, ideértve szükség esetén a korrekciós és megelőző intézkedéseket is;
a 27d. cikkben említett átalakítási terv.
Amennyiben az EMS-be foglalandó elemeket, köztük a célkitűzéseket, teljesítménymutatókat vagy intézkedéseket más releváns uniós jogszabállyal összhangban már kidolgozták, és azok megfelelnek e cikknek, az EMS-ben elegendő hivatkozni a releváns dokumentumokra.
A Bizottság 2025. december 31-ig végrehajtási jogi aktust fogad el a közzététel szempontjából releváns információkról. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 75. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
Amennyiben az információ közzététele hátrányosan érintené a 2003/4/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a)–h) pontjaiban felsorolt érdekek bármelyikét, az interneten történő közzététel során kitakarhatók, vagy ha ez nem lehetséges, kihagyhatók.
Az üzemeltető az ágazatra vonatkozó releváns BAT-következtetésekkel összhangban 2027. július 1-ig elkészíti és alkalmazza az EMS-t, az (EU) 2024/1785 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 13 ) 3. cikkének (4) bekezdésében említett létesítmények kivételével.
Az EMS-t rendszeresen felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az továbbra is megfelelő, kielégítő és hatékony legyen.
Az EMS-t első alkalommal 2027. július 1-ig kell auditálni, az (EU) 2024/1785 irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében említett létesítmények kivételével. Az EMS-t legalább háromévente auditálja a 765/2008/EK rendelettel összhangban akkreditált megfelelőségértékelő szervezet vagy az 1221/2009/EK rendelet 2. cikkének 20. pontjában meghatározottak szerinti, akkreditált vagy engedéllyel rendelkező környezetvédelmi hitelesítő, aki ellenőrzi, hogy az EMS és annak alkalmazása megfelel-e ennek a cikknek.
15. cikk
Kibocsátási határértékek, környezeti teljesítményre vonatkozó határértékek, egyenértékű paraméterek és műszaki intézkedések
A vízbe történő közvetett szennyezőanyag-kibocsátások vonatkozásában a létesítményen kívüli szennyvíztisztító telep hatását figyelembe lehet venni, amikor a kibocsátási határértéket megállapítják az érintett létesítményre, feltéve, hogy ez nem vezet a környezet nagyobb fokú szennyezéséhez, a környezet egészének azonos szintű védelme biztosított, és az üzemeltető a szennyvíztisztító telep üzemeltetőjével egyeztetve biztosítja, hogy a közvetett kibocsátások ne veszélyeztessék a szennyvíztisztító telep ezen irányelv szerinti engedélyében vagy az 91/271/EGK irányelv szerinti egyedi engedélyben foglalt rendelkezéseknek való megfelelést, és hogy a következő követelmények mindegyike teljesüljön:
a kibocsátott szennyező anyagok nem akadályozzák a szennyvíztisztító telep működését vagy a szennyvíztisztító áramból való erőforrás-visszanyerés kapacitását;
a kibocsátott szennyező anyagok nem károsítják a gyűjtőrendszerekben és a szennyvíztisztító telepeken dolgozó személyzet egészségét;
a szennyvíztisztító telepet olyan módon alakították ki és szerelték fel, hogy csökkentse a kibocsátott szennyező anyagokat;
a vízbe kibocsátott szennyező anyagok által okozott összes terhelés nem növekszik ahhoz a helyzethez képest, amikor az érintett létesítmény kibocsátása az e cikk (3) bekezdésével összhangban a közvetlen kibocsátások tekintetében meghatározott kibocsátási határértéknek megfelelő maradt, a 18. cikk alapján előírt szigorúbb intézkedések sérelme nélkül.
Az illetékes hatóság az engedélyezési követelményekhez csatolt mellékletben meghatározza a második albekezdés alkalmazását alátámasztó indokokat, ideértve annak az értékelésnek az eredményeit, amelyet az üzemeltető végzett az előírt követelmények teljesítésével kapcsolatban.
Az üzemeltető naprakésszé teszi az értékelést, amennyiben az engedélyben foglalt követelményeket módosítani kell annak biztosítása érdekében, hogy a második albekezdés a)–d) pontjában foglalt követelmények teljesüljenek.
Az illetékes hatóságnak a BAT létesítményben történő alkalmazásával az elérhető legszigorúbb kibocsátási határértékeket kell meghatároznia – az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintek (a továbbiakban: a BAT-AEL-ek) teljes tartományát figyelembe véve –, annak biztosítása céljából, hogy a kibocsátások normál üzemeltetési feltételek mellett ne haladják meg a BAT-következtetésekről szóló, a 13. cikk (5) bekezdése szerinti határozatokban megállapított BAT-AEL-eket. A kibocsátási határértékeknek a teljes BAT-AEL-tartomány üzemeltető által végzett értékelésén kell alapulniuk, melynek során az üzemeltető elemzi a BAT-AEL-tartomány legszigorúbb végpontjának való megfelelés megvalósíthatóságát, és meghatározza a létesítmény által a BAT-következtetésekben ismertetett BAT alkalmazásával elérhető legjobb általános teljesítményt, figyelembe véve a környezeti elemek közötti esetleges kölcsönhatásokat is. A kibocsátási határértékek meghatározására az alábbiak egyike révén kerül sor:
kibocsátási határértékek meghatározása BAT-AEL-ekre vonatkozó időszakokkal azonos hosszúságú vagy rövidebb időszakokra vonatkozóan és a BAT-AEL-ekre vonatkozó referenciafeltételekkel azonos feltételek mellett; vagy
az a) pontban említettektől az értékek, az időszakok és a referenciafeltételek tekintetében eltérő kibocsátási határértékek meghatározása.
Amennyiben a kibocsátási határértékek meghatározására a b) ponttal összhangban kerül sor, az illetékes hatóság legalább évente értékeli a kibocsátások nyomon követésének eredményeit annak biztosítása érdekében, hogy a normál üzemeltetési feltételek melletti kibocsátások ne haladják meg a BAT-AEL-eket.
A releváns kibocsátási határértékek e cikkel összhangban történő meghatározása során alkalmazhatók a 6. cikkben említett általánosan kötelező szabályok.
Általánosan kötelező szabályok elfogadása esetén a BAT alkalmazásával elérhető legszigorúbb kibocsátási határértékeket kell meghatározni a létesítmények olyan hasonló jellemzőkkel rendelkező kategóriái számára, amelyek relevánsak az elérhető legalacsonyabb kibocsátási szintek meghatározásakor, a BAT-AEL-ek teljes tartományát figyelembe véve. Az általánosan kötelező szabályokat a tagállam állapítja meg a BAT-következtetésekben foglalt információk alapján, elemezve a BAT-AEL-tartomány legszigorúbb végpontjának való megfelelés megvalósíthatóságát, valamint meghatározva az adott kategóriákba tartozó létesítmények által a BAT-következtetésekben ismertetett BAT alkalmazásával elérhető legjobb teljesítményt.
Ezen túlmenően az illetékes hatóság:
normál üzemeltetési feltételek mellett, figyelembe véve a környezeti elemek közötti lehetséges hatásokat, olyan környezeti teljesítmény-határértékeket állapít meg a vízre vonatkozóan, amelyeket egy vagy több időszak alatt nem szabad túllépni, és amelyek legalább olyan szigorúak, mint az első albekezdésben említett kötelező tartományok;
normál üzemeltetési feltételek mellett olyan indikatív környezeti teljesítményszinteket határoz meg a hulladékra és a víztől eltérő erőforrásokra vonatkozóan, amelyek nem kevésbé szigorúak, mint az első albekezdésben említett kötelező tartományok.
A (3) bekezdéstől eltérve és a 18. cikk sérelme nélkül az illetékes hatóság bizonyos esetekben a BAT-AEL-eknél magasabb kibocsátási határértékeket is meghatározhat. Ilyen eltérésre kizárólag akkor kerülhet sor, ha valamely értékelés kimutatja, hogy a BAT-következtetésekben meghatározott BAT-AEL-ek elérése aránytalanul magasabb költségekhez vezetne a környezeti előnyökhöz képest az alábbiak miatt:
az érintett létesítmény földrajzi elhelyezkedése vagy a helyi környezeti körülmények; vagy
az érintett létesítmény műszaki jellemzői.
Az illetékes hatóság az engedélyezési feltételekhez csatolt mellékletben dokumentálja a (3) bekezdéstől való eltérés indokait és az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés eredményét, valamint az alkalmazott feltételek indokolását is.
Az első albekezdéssel összhangban megállapított kibocsátási határértékek azonban – adott esetben – nem haladhatják meg az ezen irányelv mellékleteiben meghatározott kibocsátási határértékeket.
Az ennek a bekezdésnek megfelelően engedélyezett eltérések tiszteletben tartják a II. mellékletben meghatározott elveket. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy az üzemeltető benyújtsa az eltérés által az érintett szennyező anyagoknak a befogadó környezetben előforduló koncentrációjára gyakorolt hatás értékelését, és minden esetben biztosítja, hogy ne keletkezzen jelentős szennyezés, és a környezet egészének magas szintű védelme érvényesüljön. Az olyan eltérések nem engedélyezhetők, amelyek veszélyeztethetnék a 18. cikkben foglalt környezetminőségi szabványoknak való megfelelést.
Az illetékes hatóság négyévente vagy az engedélyben foglalt feltételek 21. cikk szerinti újraértékelése keretében – amennyiben az ilyen újraértékelésre az eltérés engedélyezését követő négy éven belül kerül sor – újraértékeli, hogy az e bekezdéssel összhangban engedélyezett eltérések indokoltak-e.
A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el egy egységes módszertan létrehozása céljából, amellyel értékelni lehet, hogy az első albekezdésben említett BAT-következtetések végrehajtási költségei nem aránytalanok-e az első albekezdésben említett lehetséges környezeti előnyökhöz képest. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 75. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
A (4) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóság bizonyos esetekben kevésbé szigorú környezeti teljesítményre vonatkozó kötelező tartományokat vagy környezeti teljesítményre vonatkozó határértékeket is meghatározhat. Ilyen eltérésre kizárólag akkor kerülhet sor, ha valamely értékelés kimutatja, hogy a BAT-következtetésekben ismertetett elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó teljesítményszintek elérése jelentősen káros környezeti hatást – beleértve a környezeti elemek közötti kölcsönhatásokat –, vagy jelentős gazdasági hatást eredményez az alábbiak miatt:
az érintett létesítmény földrajzi elhelyezkedése vagy a helyi környezeti körülmények; vagy
az érintett létesítmény műszaki jellemzői.
Az illetékes hatóság az engedélyezési feltételekhez csatolt mellékletben dokumentálja a (4) bekezdéstől való eltérés indokait és az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés eredményét, valamint az alkalmazott feltételek indokolását is.
Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a kevésbé szigorú környezeti teljesítményre vonatkozó kötelező tartományok vagy környezeti teljesítményre vonatkozó határértékek melletti üzemelés ne okozzon semmilyen jelentős környezeti hatást, ideértve a vízkészletek kimerülését, és hogy a környezet egészének magas szintű védelme érvényesüljön.
A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza az első albekezdésben említett értékelés elvégzésére vonatkozó egységes módszertant. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 75. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
A (3) és a (4) bekezdéstől eltérve, és feltéve, hogy nem következik be jelentős szennyezés, és minden olyan intézkedést kimerítettek, amelyek kevesebb szennyezést eredményeznek, az illetékes hatóság kevésbé szigorú kibocsátási határértékeket vagy környezeti teljesítményre vonatkozó határértékeket állapíthat meg az üzemeltető és a tagállamok által nem befolyásolható olyan rendkívüli körülmények miatti válság esetén, amelyek a következők súlyos zavarához vagy hiányához vezetnek:
energiaellátás, feltéve, hogy kiemelkedően fontos közérdek fűződik az energiaellátás biztonságához,
az üzemeltető közérdekű tevékenységeinek az alkalmazandó kibocsátási határértékekkel vagy a környezeti teljesítményre vonatkozó határértékekkel összhangban történő elvégzéséhez szükséges erőforrások, anyagok vagy berendezések; vagy
azon alapvető fontosságú erőforrások, anyagok vagy berendezések, amelyek esetében a termelési teljesítmény ellensúlyozza az ilyen hiányokat vagy zavarokat, közegészségügyi vagy közbiztonsági okokból, illetve kiemelkedően fontos közérdeken alapuló egyéb kényszerítő indokból.
Az eltérés időtartama nem haladhatja meg a három hónapot. Ha az eltérés engedélyezését alátámasztó okok továbbra is fennállnak, az eltérés időtartama legfeljebb három hónappal meghosszabbítható.
Amint az ellátási feltételek helyreállnak, vagy amennyiben az energiaellátás, az erőforrások, az anyagok vagy a berendezések alternatívája rendelkezésre áll, a tagállam biztosítja, hogy a kevésbé szigorú kibocsátási határértékeket és a környezeti teljesítményre vonatkozó határértékeket megállapító döntés hatályát veszítse, és a létesítmény megfeleljen a (3) és a (4) bekezdéssel összhangban meghatározott engedélyezési követelményeknek.
A tagállamok intézkedéseket hoznak az első albekezdésben említett eltérésből eredő kibocsátások nyomon követésének biztosítására.
Az illetékes hatóság a 24. cikk (2) bekezdésével összhangban nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az eltéréssel és az előírt követelményekkel kapcsolatos információkat.
A Bizottság szükség esetén értékelheti és iránymutatás formájában tovább pontosíthatja az e bekezdés alkalmazása során figyelembe veendő kritériumokat.
A tagállamok értesítik a Bizottságot az e bekezdés alapján engedélyezett bármely eltérésről, belefoglalva az eltérés engedélyezését alátámasztó okokat és az előírt követelményeket is.
A Bizottság értékeli, hogy az engedélyezett eltérés indokolt-e az ebben a bekezdésben meghatározott kritériumok kellő figyelembevételével. Amennyiben a Bizottság a tagállami értesítést követő 2 hónapon belül kifogást emel, a tagállamok ennek megfelelően haladéktalanul felülvizsgálják az eltérést.
15a. cikk
Megfelelésértékelés
Az első albekezdésben említett módszernek ki kell térnie legalább az érvényesített átlagos kibocsátási értékek meghatározására, továbbá meg kell határoznia, hogy a megfelelésértékelés során hogyan kell figyelembe venni a mérési bizonytalanságot és a kibocsátási határértékek túllépésének gyakoriságát.
16. cikk
Monitoringkövetelmények
Az első albekezdésben foglaltak sérelme nélkül az időszakos nyomon követést adott esetben a BAT-következtetésekben meghatározottak szerint, és a felszín alatti vizek tekintetében legalább négyévente, a talaj tekintetében legalább kilencévente kell elvégezni, kivéve, ha az ilyen nyomon követés a szennyeződés szisztematikus kockázatértékelésén alapul.
17. cikk
Általánosan kötelező szabályok az I. mellékletben felsorolt tevékenységekre vonatkozóan
18. cikk
Környezetminőségi szabványok
Amennyiben egy környezetminőségi szabvány szigorúbb feltételeket követel meg, mint amilyenek az elérhető legjobb technikák alkalmazásával elérhetőek, a környezetminőségi szabványoknak való megfelelés érdekében hozható egyéb intézkedések sérelme nélkül az engedélybe további intézkedéseket kell belefoglalni annak érdekében, hogy csökkenjen a létesítménynek a releváns területen előforduló szennyezéshez való konkrét hozzájárulása.
Amennyiben az engedélyben az első bekezdéssel összhangban szigorúbb feltételeket határoztak meg, az illetékes hatóság értékeli e szigorúbb feltételek hatását az érintett szennyező anyagoknak a befogadó környezetben előforduló koncentrációjára.
Amennyiben a létesítmény által kibocsátott szennyező anyagok terhelése számszerűsíthető vagy mérhető hatást fejt ki a környezetre, a tagállamok biztosítják, hogy nyomon kövessék az érintett szennyező anyagok koncentrációját a befogadó környezetben. E nyomon követés eredményeit az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani.
Amennyiben az érintett szennyező anyagokra vonatkozó ellenőrzési és mérési módszereket más vonatkozó uniós jogszabályok határozzák meg, a harmadik bekezdésben említett nyomon követés céljára azokat a módszereket – ideértve adott esetben a hatásalapú módszereket is – kell alkalmazni.
19. cikk
Az elérhető legjobb technikák fejlődése
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóság figyelemmel kísérje az elérhető legjobb technikákban bekövetkező fejlődést és az új vagy frissített BAT-következtetések közzétételét, vagy azokról tájékoztatást kapjon, és az említett információt tegye elérhetővé az érintett nyilvánosság számára.
20. cikk
Az üzemeltető változtatásai a létesítményekben
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy olyan engedély nélkül, amelyet ennek az irányelvnek megfelelően adtak ki, ne hajtsanak végre jelentős, az üzemeltető által tervezett változtatásokat.
Az engedélykérelemnek és az illetékes hatóság határozatának ki kell terjednie a létesítmény olyan részeire és a 12. cikkben felsorolt részletekre, amelyeket a jelentős változtatás érinthet.
21. cikk
Az engedélyben foglalt feltételeknek az illetékes hatóság általi újraértékelése és frissítése
Az illetékes hatóság kérésére az üzemeltetőknek minden olyan információt be kell nyújtaniuk, amely az engedélyben foglalt feltételek újraértékeléséhez szükséges, ideértve különösen a kibocsátások ellenőrzésének eredményeit és egyéb olyan adatokat, amelyek lehetővé teszik a létesítmény működésének a vonatkozó BAT-következtetésekben ismertetett elérhető legjobb technikákkal és az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintekkel való összehasonlítását.
Az engedélyben foglalt feltételek újraértékelése során az illetékes hatóság minden, a monitoringból vagy ellenőrzésből származó információt felhasznál.
Az adott létesítmény fő tevékenységéhez kapcsolódó, a BAT-következtetésekre vonatkozóan a 13. cikk (5) bekezdésével összhangban elfogadott határozatok kihirdetésétől számított négy éven belül az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy:
az érintett létesítményre vonatkozó engedélyben foglalt valamennyi követelményt újraértékeljék és szükség esetén naprakésszé tegyék az ezen irányelvnek, és adott esetben, különösen a 15. cikk (3), (4) és (5) bekezdésének való megfelelés érdekében;
a létesítmény megfeleljen ezen feltételeknek.
Az újraértékelés során figyelembe kell venni a létesítményre alkalmazandó minden, az engedély megadása vagy legutóbbi újraértékelése óta a 13. cikk (5) bekezdésével összhangban elfogadott új vagy felülvizsgált BAT-következtetést.
Az engedélyben foglalt feltételeket legalább az alábbi esetekben újra kell értékelni, illetve adott esetben frissíteni kell:
a létesítmény által okozott szennyezés olyan jelentős, hogy az engedélyben megállapított kibocsátási határértékeket felül kell vizsgálni, és új határértékeket kell megállapítani;
az üzembiztonság egyéb technikák alkalmazását igényli;
amennyiben szükséges egy, a 18. cikkben említett környezetminőségi szabványnak való megfelelés, beleértve az új vagy felülvizsgált környezetminőségi szabvány esetét is, vagy ha a befogadó környezet állapota szükségessé teszi az engedély felülvizsgálatát az uniós jogszabályokban meghatározott terveknek és programoknak való megfelelés érdekében;
az üzemeltető arra irányuló kérelme esetén, hogy hosszabbítsák meg az I. melléklet 5.4. pontjában említett tevékenységet folytató létesítmény üzemeltetésének időtartamát.
22. cikk
A telephely bezárása
Amennyiben a tevékenység magában foglalja a vonatkozó veszélyes anyagok felhasználását, előállítását vagy kibocsátását, és tekintettel a létesítmény telephelyén a talaj és a felszín alatti vizek szennyeződésének lehetőségére, az üzemeltetőnek a létesítmény üzembe helyezése előtt vagy a létesítmény engedélyének a 2013. január 7-ét követő első alkalommal történő frissítése előtt alapállapot-jelentést kell készítenie, és azt be kell nyújtania az illetékes hatóságnak.
Az alapállapot-jelentésnek tartalmaznia kell a talaj és a felszín alatti víz szennyezettségének meghatározásához szükséges információkat annak érdekében, hogy lehetővé váljon a tevékenység végleges leállításakor fennálló állapottal való, a (3) bekezdés szerinti számszerűsített összehasonlítás.
Az alapállapot-jelentésnek legalább az alábbi információkat kell tartalmaznia:
a terület aktuális, illetve adott esetben korábbi használatára vonatkozó információk;
adott esetben a talajban és a felszín alatti vizekben végzett mérésekkel kapcsolatos meglévő információk, melyek a jelentés készítésekor fennálló állapotot tükrözik, illetve újonnan elvégzett mérésekkel kapcsolatos információk, tekintettel annak lehetőségére, hogy az érintett létesítmény által felhasznált, előállított vagy kibocsátott veszélyes anyagok szennyezést okozhatnak a talajban és a felszín alatti vizekben.
Amennyiben a más nemzeti vagy uniós jogszabályok alapján előállított információk megfelelnek az e cikkben foglalt követelményeknek, az ilyen információk beilleszthetők a benyújtandó alapállapot-jelentésbe vagy csatolhatók ahhoz.
A Bizottság iránymutatásokat ad az alapjelentés tartalmára vonatkozóan.
A tevékenység végleges leállítása esetén az üzemeltető köteles értékelni a létesítmény által felhasznált, előállított vagy kibocsátott vonatkozó veszélyes anyagok által a talajban és a felszín alatti vizekben okozott szennyeződés mértékét. Amennyiben a (2) bekezdésben említett alapállapot-jelentésben rögzített állapothoz viszonyítva a létesítmény a szóban forgó veszélyes anyagok kibocsátásával jelentős mértékű szennyezést okozott a talajban vagy a felszín alatti vizekben, az üzemeltető ezen állapot helyreállítása érdekében megteszi a szennyeződés kezeléséhez szükséges intézkedéseket. Ennek érdekében figyelembe lehet venni az ilyen intézkedések technikai megvalósíthatóságát.
Az első albekezdés sérelme nélkül, a tevékenység végleges leállítása esetén és amennyiben a telephelyen a talajban és a felszín alatti vizekben a létesítményre vonatkozó engedélynek a 2013. január 7-től számított első frissítése előtt végzett, engedélyezett üzemeltetői tevékenységből eredően felhalmozódott szennyeződés jelentős kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a környezetre, valamint figyelemmel a létesítmény helyének a 12. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint meghatározott állapotára, az üzemeltető megteszi az érintett szennyező anyagok eltávolítását, kezelését, elszigetelését vagy csökkentését célzó szükséges intézkedéseket a fenti kockázat megszüntetése érdekében, figyelembe véve a telephely aktuális vagy jóváhagyott jövőbeli használatát.
23. cikk
Környezetvédelmi ellenőrzés
A tagállamok létrehozzák a létesítmények környezetvédelmi ellenőrzésének rendszerét, amely kiterjed az érintett létesítményből eredő vonatkozó környezeti hatások teljes körére.
A tagállamok biztosítják, hogy az üzemeltetők minden szükséges segítséget adjanak meg az illetékes hatóságoknak, hogy azok bármilyen helyszíni szemlét végre tudjanak hajtani, mintát vegyenek, és valamennyi információt összegyűjthessék ahhoz, hogy az ezen irányelv céljai megvalósításához szükséges feladataikat el tudják látni.
Az egyes környezetvédelmi ellenőrzési terveknek a következőket kell tartalmazniuk:
a vonatkozó, jelentős környezeti tényezők általános értékelése;
az ellenőrzési terv hatálya alá tartozó földrajzi terület;
a terv hatálya alá tartozó létesítmények nyilvántartása;
a (4) bekezdés szerinti rutinszerű környezetvédelmi ellenőrzésekre vonatkozó programok kidolgozására vonatkozó eljárások;
az (5) bekezdés szerinti nem rutinszerű környezetvédelmi ellenőrzésekre vonatkozó eljárások;
adott esetben a különböző ellenőrző hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó rendelkezések.
Az illetékes hatóságok az ellenőrzési tervek alapján rendszeresen környezetvédelmi rutinellenőrzési programokat dolgoznak ki, amelyek meghatározzák a különböző típusú létesítményekre vonatkozó helyszíni szemlék gyakoriságát.
A két helyszíni szemle közötti időszak hosszát az érintett létesítmények környezeti kockázatainak szisztematikus értékelése alapján kell meghatározni, és az a legmagasabb kockázatokat hordozó létesítmények esetében nem haladhatja meg az egy évet, a legalacsonyabb kockázatokat hordozó létesítmények esetében pedig a három évet.
Ha egy ellenőrzés megállapította az engedélyben foglalt feltételek súlyos megszegését, az ellenőrzéstől számított hat hónapon belül újabb helyszíni szemlét kell tartani.
A környezeti kockázatok szisztematikus értékelésének legalább az alábbi kritériumokon kell alapulnia:
az érintett létesítmények által az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt lehetséges és tényleges hatások, figyelembe véve a kibocsátás szintjeit és típusait, a helyi környezet érzékenységét és a balesetek kockázatát;
az engedélyben foglalt feltételek korábbi teljesítése;
az üzemeltető részvétele az uniós környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) az 1221/2009/EK rendelet ( 15 ) értelmében.
A Bizottság iránymutatást fogad el a környezeti kockázatok értékelésére vonatkozó kritériumokról, amelyet adott esetben rendszeresen naprakésszé tesz.
Az illetékes hatóság a helyszíni ellenőrzést követően jegyzőkönyvet készít, amelyben leírja a létesítményre vonatkozó engedélyben foglalt feltételek teljesítésére vonatkozó megállapításait és a további lépések szükségességére vonatkozó következtetéseit.
A jegyzőkönyvet a helyszíni ellenőrzést követő két hónapon belül megküldik az érintett üzemeltetőnek. A jegyzőkönyvet az illetékes hatóság a helyszíni szemle lefolytatásától számított négy hónapon belül nyilvánosan hozzáférhetővé teszi, a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 16 ) összhangban.
A 8. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy az üzemeltető a jegyzőkönyvben meghatározott minden szükséges intézkedést ésszerű időn belül megtegyen.
24. cikk
Az információhoz való hozzáférés és a nyilvánosság részvétele az engedélyezési eljárásban
A tagállamok biztosítják, hogy az érintettek kellő időben hatékony lehetőséget kapjanak a következő eljárásokban történő részvételre:
az új létesítmények iránti engedély kiadása;
jelentős változtatás iránti engedély kiadása;
engedély kiadása vagy megújítása olyan létesítmény számára, ahol a 15. cikk (4) bekezdésének alkalmazása javasolt;
egy létesítmény engedélyének vagy az engedélyben foglalt feltételeknek naprakésszé tétele a 21. cikk (5) bekezdésével összhangban;
engedély naprakésszé tétele a 21. cikk (3) bekezdésével vagy a 21. cikk (4) bekezdésével összhangban.
Az ilyen részvétel esetében a IV. mellékletben meghatározott eljárást kell alkalmazni.
Az engedély megadására vagy az újraértékelésére vagy naprakésszé tételére vonatkozó döntés meghozatalát követően az illetékes hatóság az a), b) és f) pont tekintetében – többek között szisztematikusan az interneten keresztül is, egy könnyen megtalálható weboldalon, díjmentesen és a regisztrált felhasználók hozzáférésének korlátozása nélkül – a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja a következő információkat:
a döntés tartalma, beleértve az engedély és annak későbbi frissítései másolatát, ideértve adott esetben az egységesített engedélyezési követelményeket is;
a határozat alapjául szolgáló indokok;
a határozat meghozatala előtt tartott konzultáció eredményei – ideértve a 26. cikk szerint tartott konzultációkat is –, valamint egy arra vonatkozó magyarázat, hogy e konzultációkat miként vették figyelembe a döntésben;
az érintett létesítményhez vagy tevékenységhez kapcsolódó BAT referenciadokumentumok címe;
a 14. cikkben említett engedélyezési követelmények – beleértve a kibocsátási határértékeket, környezeti teljesítményszinteket és a környezeti teljesítményre vonatkozó határértékeket is – meghatározásának módja az elérhető legjobb technikák és az elérhető legjobb technikák révén elérhető kibocsátási szintek és környezeti teljesítményszintek viszonylatában;
amennyiben a 15. cikkel összhangban eltérést engedélyeznek, az eltérés konkrét indokai az említett bekezdésben megállapított kritériumok alapján és az előírt feltételek.
Az illetékes hatóság szintén nyilvánosságra hozza, többek között szisztematikusan az interneten keresztül is, egy könnyen megtalálható weboldalon, díjmentesen és a regisztrált felhasználók hozzáférésének korlátozása nélkül:
a tevékenység végleges leállításakor az üzemeltető által a 22. cikkel összhangban tett intézkedésekre vonatkozó releváns információk;
a kibocsátások ellenőrzésének eredményei, ahogy azt az engedélyben foglalt feltételek megkövetelik, és amelyek az illetékes hatóság birtokában vannak;
a 16. cikk (4) bekezdésében és a 18. cikkben említett nyomon követés eredményei.
25. cikk
Az igazságszolgáltatáshoz való jog
A tagállamok biztosítják, hogy vonatkozó nemzeti jogrendszerükkel összhangban az érintettek körébe tartozó személyeknek joguk van ahhoz, hogy a 24. cikk szerinti határozatok, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségével kapcsolatos kifogás esetén bíróság vagy jogszabályban létrehozott, más független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljárás lefolytatását kérjék, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:
kellő mértékben érdekeltek;
jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben a tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő.
A felülvizsgálati eljárásban való részvétel nem függ attól, hogy a nyilvánosság érintett tagja milyen szerepet töltött be az ezen irányelv szerinti döntéshozatali eljárások részvételi szakaszában.
A felülvizsgálati eljárásnak tisztességesnek, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága, továbbá kellő és hatékony jogorvoslatot kell biztosítania, ideértve adott esetben a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslatot is.
Azt, hogy mi minősül kellő mértékű érdekeltségnek és jogsérelemnek, a tagállamok határozzák meg, összhangban azzal a célkitűzéssel, amely szerint biztosítják az érintett nyilvánosságnak az igazságszolgáltatáshoz való széleskörű jogát.
Ebből a célból a környezetvédelmet ösztönző és a nemzeti jog szerinti bármely követelménynek megfelelő nem kormányzati szervezet érdekeltségét az (1) bekezdés a) pontjának az alkalmazásában kellő mértékűnek kell tekinteni.
E szervezetek jogait az (1) bekezdés b) pontjának az alkalmazásában olyan jogoknak kell tekinteni, amelyek sérülhetnek.
Az (1), a (2) és a (3) bekezdés rendelkezései nem zárják ki a közigazgatási hatóság előtt folytatott előzetes felülvizsgálati eljárás lehetőségét, és nem érintik a bírósági felülvizsgálati eljárások kezdeményezését megelőzően a közigazgatási felülvizsgálati eljárások kimerítésének a követelményét, amennyiben a nemzeti jog alapján ilyen követelmény fennáll.
Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.
26. cikk
Országhatárokon átterjedő hatások
CHAPTER IIA
ENABLING AND PROMOTING INNOVATION
27. cikk
Új keletű technikák
A tagállamok, ahol ez lehetséges, ösztönzik új keletű technikák kifejlesztését és alkalmazását, különösen abban az esetben, ha a BAT-következtetések, a BAT-referenciadokumentumok vagy a 27a. cikkben említett, ipari átalakulással és kibocsátással foglalkozó innovációs központ megállapításai ilyen technikákat határoztak meg.
27a. cikk
Ipari átalakulással és kibocsátásokkal foglalkozó innovációs központ
A központ munkáját a következők segítik:
a tagállamok képviselői;
az érintett közintézmények;
az érintett kutatóintézetek;
kutatási és technológiai szervezetek;
az érintett iparágak és mezőgazdasági termelők képviselői;
technológiaszolgáltatók;
az emberi egészség vagy a környezet védelmét előmozdító nem kormányzati szervezetek;
a Bizottság.
A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben meghatározza a központ létrehozásához és működéséhez szükséges részletes szabályokat. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 75. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
27b. cikk
Az új keletű technikák tesztelése
A 18. cikk sérelme nélkül az illetékes hatóság összesen legfeljebb 30 hónapig ideiglenes eltérést engedélyezhet a 15. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott követelményektől, valamint a 11. cikk a) és b) pontjában meghatározott elvektől az új keletű technikák tesztelése vonatkozásában, feltéve, hogy az engedélyben meghatározott időszak lejárta után vagy felhagynak e technikák alkalmazásával, vagy a tevékenység eléri legalább a BAT-AEL-eket.
27c. cikk
Az új keletű technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szintek és indikatív környezeti teljesítményértékek
A 21. cikk (3) bekezdésétől eltérve az illetékes hatóság megállapíthat:
olyan kibocsátási határértékeket, amelyek a létesítmény fő tevékenységére vonatkozó BAT-következtetésekről szóló határozatnak a 13. cikk (5) bekezdésével összhangban történő közzétételétől számított hat évig biztosítják, hogy a kibocsátások normál üzemeltetési feltételek mellett ne haladják meg a BAT-következtetésekről szóló határozatokban meghatározott, új keletű technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteket;
a BAT-következtetésekről szóló határozatokkal összhangban lévő indikatív környezeti teljesítményértékeket.
27d. cikk
A tiszta, körforgásos és klímasemleges iparra való átállás
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy legkésőbb az e bekezdés első albekezdésében meghatározott határidőt követően egy évvel a 14a. cikk (4) bekezdésének hatodik albekezdésében említett auditáló szervezet értékelje, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett átalakítási tervek megfelelnek-e az e cikk (5) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott követelményeknek.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy legkésőbb a 21. cikk (3) bekezdésében említett felülvizsgálat elvégzését követően egy évvel a 14a. cikk (4) bekezdésének hatodik albekezdésében említett auditáló szervezet értékelje, hogy az első albekezdésben említett átalakítási tervek megfelelnek-e az e cikk (5) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott követelményeknek.
Amennyiben az átalakítási tervek elemeit más uniós jogszabályokkal összhangban már kidolgozták, és azok megfelelnek ennek a cikknek, az átalakítási tervben hivatkozni lehet a releváns dokumentumokra.
A Bizottság 2034. december 31-ig felülvizsgálja és adott esetben módosítja az első albekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktust.
27e. cikk
Mélyreható ipari átalakítás
A 18. cikk sérelme nélkül, a létesítménynek a létesítményre vonatkozó releváns átalakítási tervben meghatározott mélyreható ipari átalakítása esetén az illetékes hatóság legfeljebb 8 évvel meghosszabbíthatja a létesítmény számára a 21. cikk (3) bekezdésében említett naprakésszé tett engedélyezési feltételeknek való megfelelésre nyitvaálló időszakot, feltéve, hogy:
a létesítmény engedélye tartalmazza a mélyreható ipari átalakítás leírását, az elérendő kibocsátási szinteket és erőforrás-hatékonyságot, valamint a végrehajtás ütemtervét és mérföldköveit;
az üzemeltető évente jelentést tesz az illetékes hatóságnak a mélyreható ipari átalakítás végrehajtása terén elért fejleményekről; és
a létesítmény átalakítására rendelkezésre álló időszak alatt az illetékes hatóság biztosítja, hogy ne keletkezzen jelentős szennyezés, és hogy érvényesüljön a környezet egészének magas szintű védelme.
A tagállamok a 72. cikk alapján a Bizottságnak tett jelentésük részeként legalább évente tájékoztatják a Bizottságot az engedélyezett eltérésekről.
A 18. és a 22. cikk sérelme nélkül, a létesítményre vonatkozó átalakítási tervben meghatározott létesítmény bezárásából és új létesítménnyel való felváltásából álló, és a 13. cikk (5) bekezdésével összhangban a meglévő létesítmény fő tevékenységével kapcsolatos BAT-következtetésekről szóló határozatok közzétételétől számított 8 éven belül elvégzendó mélyreható ipari átalakítás esetén az illetékes hatóság eltekinthet az engedély 21. cikk (3) bekezdésével összhangban történő naprakésszé tételének kötelezettségétől, feltéve, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a meglévő létesítmény engedélye tartalmazza a bezárási terv leírását, valamint a kapcsolódó ütemtervet és mérföldköveket;
az üzemeltető évente jelentést tesz az illetékes hatóságnak a meglévő létesítmény bezárási tervével és annak új létesítménnyel való felváltásával kapcsolatos fejleményekről;
a létesítmény bezárását megelőző időszakban az illetékes hatóság biztosítja, hogy ne keletkezzen jelentős szennyezés, és hogy érvényesüljön a környezet egészének magas szintű védelme.
A tagállamok a 72. cikk szerinti jelentéstételük részeként legalább évente tájékoztatják a Bizottságot az engedélyezett eltérésekről.
III. FEJEZET
A TÜZELŐBERENDEZÉSEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
28. cikk
Hatály
Ez a fejezet a legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre vonatkozik, függetlenül az azok által használt tüzelőanyag jellegétől.
Ez a fejezet nem alkalmazandó az alábbi tüzelőberendezésekre:
tüzelőberendezésekre, amelyekben az égéstermékeket közvetlen hevítésre, szárításra, illetve tárgyak vagy anyagok bármilyen más kezelésére használják;
utóégető művek, azaz független tüzelőberendezésként nem üzemeltetett, a füstgázok égetés útján történő tisztítására tervezett tüzelőberendezések;
a katalitikus krakkolásra használt katalizátorok regenerálására szolgáló létesítmények;
a kén-hidrogént kénné alakító létesítmények;
a vegyiparban használt reaktorok;
kokszoló kemencesor;
léghevítők;
valamely jármű, hajó vagy repülőgép meghajtására szolgáló bármilyen műszaki berendezés;
a part menti platformokon használt gázturbinák és gázmotorok;
üzemek, amelyek tüzelőanyagként bármely szilárd vagy folyékony halmazállapotú, a 3. cikk 31. pontjának b) alpontjában említett hulladéktól eltérő hulladékot használnak;
29. cikk
Összesítési szabályok
30. cikk
Kibocsátási határértékek
Valamennyi olyan engedélynek, amely a 2001/80/EK irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerinti mentességben részesülő és 2016. január 1-jét követően üzemelő tüzelőberendezést magában foglaló telephelyre vonatkozik, olyan feltételeket kell tartalmaznia, amelyek biztosítják, hogy az e berendezésekből eredő, a levegőbe történő kibocsátások nem haladják meg az V. melléklet 1. részében rögzített kibocsátási határértékeket.
A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdés alapján megadott bármely eltérésről, a tájékoztatásba belefoglalva az eltérés okait és az előírt követelményeket is.
Az illetékes hatóság engedélyezhet a (2) és (3) bekezdésben előírt határértékeknek való megfelelési kötelezettségtől való eltérést abban az esetben, ha egy olyan tüzelőberendezésnek, amely gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot használ, kivételesen a gázellátás hirtelen megszakadása miatt más tüzelőanyagot kell igénybe vennie. Az ilyen eltérés időtartama nem haladhatja meg a 10 napot, kivéve, ha az energiaellátás fenntartásának szükségessége fontosabb érdeknek minősül.
Az üzemeltető haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot az első albekezdésben említett egyes esetekről.
A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az első albekezdés alapján megadott bármely eltérésről, a tájékoztatásba belefoglalva az eltérés okait és az előírt követelményeket is.
Az V. melléklet 1. és 2. részében rögzített kibocsátási határértékek nem alkalmazandók a következő tüzelőberendezésekre:
dízelmotorok;
regeneráló kazánok a papírrostot gyártó létesítményekben.
Az alábbi tüzelőberendezések esetében az elérhető legjobb technikák alapján a Bizottság megvizsgálja, hogy szükséges-e uniós kibocsátási határértékeket megállapítani, valamint az V. mellékletben rögzített kibocsátási határértékeket módosítani:
a (8) bekezdésben említett tüzelőberendezések;
kőolaj-finomítókon belüli olyan tüzelőberendezések, amelyek a nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából égetik el, figyelembe véve a finomítók energiarendszereinek sajátosságait;
a földgáztól eltérő gázokat elégető tüzelőberendezések;
vegyipari létesítményeken belüli olyan tüzelőberendezések, amelyek folyékony termelési maradékanyagot nem kereskedelmi tüzelőanyagként, saját fogyasztás céljából használnak fel.
A Bizottság 2013. december 31-ig adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében jelentést tesz e vizsgálat eredményéről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
31. cikk
Kéntelenítési arány
32. cikk
Átmeneti nemzeti terv
A tagállamok a 2016. január 1. és 2020. június 30. közötti időszakban kidolgozhatnak és végrehajthatnak egy átmeneti nemzeti tervet, amely azon tüzelőberendezésekre vonatkozik, amelyek üzemeltetője az első engedélyt 2002. november 27. előtt szerezte meg, vagy ezen időpont előtt teljes engedélykérelmet nyújtott be, feltéve, hogy a berendezést legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték. A terv a hatálya alá tartozó tüzelőberendezések mindegyike tekintetében tartalmazza az adott berendezésnek a következő szennyező anyagok közül egyre vagy többre vonatkozó kibocsátását: nitrogén-oxidok, kén-dioxid és por. A gázturbinák esetében kizárólag a nitrogénoxid-kibocsátás tartozik a terv hatálya alá.
Az átmeneti nemzeti terv nem vonatkozhat az alábbi tüzelőberendezésekre:
a 33. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó tüzelőberendezések;
kőolaj-finomítókban működő olyan tüzelőberendezések, amelyek a finomító maradékanyagainak gázosításából származó, alacsony fűtőértékű gázokat, illetve a nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából égetik el;
a 35. cikk hatálya alá tartozó tüzelőberendezések;
a 2001/80/EK irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében említett mentességben részesülő tüzelőberendezések.
A terv hatálya alá tartozó tüzelőberendezések mentesülhetnek a terv hatálya alá tartozó szennyező anyagokra vonatkozó, a 30. cikk (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek vagy adott esetben a 31. cikkben említett kéntelenítési arányok betartása alól.
Be kell tartani legalább a tüzelőberendezésre vonatkozó, 2015. december 31-én hatályos engedélyben különösen a 2001/80/EK és a 2008/1/EK irányelv követelményei szerint meghatározott, a kén-dioxidra, a nitrogén-oxidokra és a porra vonatkozó kibocsátási határértékeket.
A több mint 500 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyaggal üzemelő azon tüzelőberendezéseknek, amelyek tekintetében az első engedélyt 1987. július 1-jét követően adták ki, teljesíteniük kell az V. melléklet 1. részében meghatározott, a nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határértéket.
Az átmeneti nemzeti terv a hatálya alá tartozó szennyező anyagok mindegyike esetében kibocsátási határértéket állapít meg, amely az egyes berendezések 2010. december 31-i teljes névleges bemenő hőteljesítményének, tényleges éves üzemóráinak és tüzelőanyag-felhasználásának – működésük utolsó tíz évének 2010-ig bezárólag történő átlagolásával való – figyelembevételével meghatározza a terv hatálya alá tartozó valamennyi berendezés maximális éves összkibocsátását.
A 2016. évre vonatkozó határértéket a 2001/80/EK irányelv III–VII. mellékletében megállapított, vonatkozó kibocsátási határértékek, vagy adott esetben a 2001/80/EK irányelv III. mellékletében meghatározott kéntelenítési arányok alapján kell kiszámítani. A gázturbinák esetében az e berendezésekre vonatkozóan a 2001/80/EK irányelv VI. mellékletének B. részében megállapított nitrogénoxid-kibocsátási határértéket kell alkalmazni. A 2019. és a 2020. évre vonatkozó határértéket az ezen irányelv V. melléklete 1. részében megállapított, vonatkozó kibocsátási határértékek, vagy adott esetben az V. melléklete 5. részében megállapított, vonatkozó kéntelenítési arányok alapján kell kiszámítani. A 2017. és a 2018. évre vonatkozó határértéket a 2016 és 2019 közötti határértékek lineáris csökkentésével kell meghatározni.
Az átmeneti nemzeti tervben szereplő valamely létesítmény bezárása, vagy az a tény, hogy már nem tartozik a III. fejezet alkalmazási körébe, nem vezethet a terv hatálya alá tartozó többi berendezés teljes éves kibocsátásának emelkedéséhez.
A tagállamok átmeneti nemzeti terveiket legkésőbb 2013. január 1-jéig eljuttatják a Bizottsághoz.
A Bizottság értékeli a terveket, és ha a Bizottság a kézhezvételtől számított 12 hónapon belül nem emel ellene kifogást, az érintett tagállam a tervét elfogadottnak tekinti.
Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely terv nem felel meg a 41. cikk b) pontjával összhangban meghatározott végrehajtási szabályoknak, közli az érintett tagállammal, hogy terve nem elfogadható. A tagállam által a Bizottságnak eljuttatott új tervváltozat értékelése tekintetében a második albekezdésben említett időszak hat hónap.
33. cikk
A korlátozott élettartammal kapcsolatos eltérés
A 2016. január 1. és 2023. december 31. közötti időszak során a tüzelőberendezések az alábbi feltételek teljesülése esetén mentesülhetnek a 30. cikk (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek és adott esetben a 31. cikkben említett kéntelenítési arányok betartása alól, valamint a 32. cikkben említett átmeneti nemzeti tervbe történő felvételük alól:
a tüzelőberendezés üzemeltetője az illetékes hatósághoz legkésőbb 2014. január 1-jéig benyújtott írásos nyilatkozatban vállalja, hogy 2016. január 1-jétől kezdődően és legkésőbb 2023. december 31-ével bezárólag nem üzemelteti a berendezést 17 500 üzemórát meghaladó időtartamban;
az üzemeltetőnek minden évben nyilvántartást kell benyújtania az illetékes hatósághoz a 2016. január 1-je óta felhasznált üzemórák számáról;
a tüzelőberendezés 2015. december 31-én hatályos engedélyében különösen a 2008/1/EK és a 2001/80/EK irányelvben foglalt követelményeknek megfelelően megállapított kéndioxid-, nitrogénoxid- és porkibocsátási határértékeket a tüzelőberendezés hátralévő élettartama alatt legalább az előírt szinten kell tartani. A több mint 500 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyaggal üzemelő azon tüzelőberendezéseknek, amelyek tekintetében az első engedélyt 1987. július 1-jét követően adták ki, teljesíteniük kell az V. melléklet 1. részében meghatározott, a nitrogén-oxidokra vonatkozó kibocsátási határértéket; valamint
a tüzelőberendezés nem részesült a 2001/80/EK irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerinti mentességben.
34. cikk
Kis, szigetüzemben működő rendszerek
34a. cikk
Kis, szigetüzemben működő rendszer részét képező tüzelőberendezések
A tagállamok intézkedéseket hoznak a kibocsátások nyomon követésének biztosítására, valamint annak biztosítása érdekében, hogy ne kerülhessen sor jelentős szennyezés okozására. A tagállamok csak akkor vonhatják ki a létesítményeket a kibocsátási határértékek hatálya alól, ha már a kevesebb szennyezést eredményező valamennyi intézkedést kimerítették. A mentesség nem adható meg a szükségesnél hosszabb időre.
35. cikk
Távfűtési berendezések
2022. december 31-ig a tüzelőberendezések az alábbi feltételek teljesülése esetén mentességet kaphatnak a 30. cikk (2) bekezdésében említett kibocsátási határértékek és a 31. cikkben említett kéntelenítési arányok teljesítése alól:
a tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítménye nem haladja meg a 200 MW-ot;
a berendezés 2002. november 27. előtt kapott első engedélyt, vagy a berendezés üzemeltetője ezen időpontot megelőzően nyújtott be teljes engedélykérelmet, feltéve, hogy a létesítményt 2003. november 27-ig üzembe helyezték;
a berendezés öt év mozgó átlagában számított hasznos hőtermelésének legalább 50 %-át közszolgáltatási távfűtési hálózatban, gőz vagy forró víz formájában használják fel; és
2022. december 31-ig betartják legalább a 2015. december 31-én hatályos engedélyben különösen a 2001/80/EK és a 2008/1/EK irányelv követelményei szerint meghatározott, a kén-dioxidra, a nitrogén-oxidokra és a porra vonatkozó kibocsátási határértékeket.
36. cikk
A szén-dioxid geológiai tárolása
A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a legalább 300 MW névleges elektromos teljesítményű valamennyi olyan tüzelőberendezés üzemeltetője, amelyre a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 17 ) hatálybalépését követően adták ki az eredeti építési engedélyt vagy – ilyen eljárás hiányában – az eredeti működési engedélyt, értékelje, hogy teljesülnek-e az alábbi feltételek:
megfelelő tárolóhelyek állnak rendelkezésre;
a szállítás műszaki és gazdasági szempontból megvalósítható;
a szén-dioxid leválasztásához szükséges átalakítások műszaki és gazdasági szempontból megvalósíthatók.
37. cikk
A kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáira és meghibásodásaira vonatkozó eljárások
Meghibásodás esetén, amennyiben a normál üzem nem áll vissza 24 órán belül, az illetékes hatóság az üzemeltető számára előírja az üzemeltetés korlátozását vagy leállítását, vagy kevésbé szennyező tüzelőanyag használatát.
Az üzemeltető az illetékes hatóságot a kibocsátáscsökkentő berendezések működési hibáját vagy meghibásodását követő 48 órán belül értesíti.
A kibocsátáscsökkentés nélküli üzemelés összes időtartama nem haladhatja meg bármely 12 hónapos időszakban a 120 órát.
Az illetékes hatóság eltérést engedélyezhet az első és harmadik albekezdésben megállapított határidőktől a következő esetekben:
az energiaellátás fenntartása elengedhetetlenül szükséges;
a meghibásodott tüzelőberendezés helyére korlátozott időre olyan berendezést állítanának üzembe, amely általános kibocsátásnövekedést okozna.
38. cikk
A levegőbe történő kibocsátások ellenőrzése
39. cikk
A kibocsátási határértékek betartása
A levegőre vonatkozó kibocsátási határértékek betartása akkor tekinthető igazoltnak, ha teljesülnek az V. melléklet 4. részében előírt feltételek.
40. cikk
Vegyes tüzelésű tüzelőberendezések
Vegyes tüzelésű tüzelőberendezés esetében, beleértve két vagy több tüzelőanyag egyidejű használatát is, az illetékes hatóság a következő lépések szerint állapítja meg a kibocsátási határértékeket:
megállapítja a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményének megfelelő, egyes különböző tüzelőanyagokra és szennyezőkre vonatkozó, az V. melléklet 1. és 2. részében meghatározott kibocsátási határértékeket;
meghatározza az egyes tüzelőanyagok szerint súlyozott kibocsátási határértéket, amely az a) pontban említett különálló kibocsátási határértékek és az egyes tüzelőanyagok által szolgáltatott hőteljesítmény összeszorzásával, majd a szorzás eredményének a tüzelőanyagok által szolgáltatott hőteljesítmények összegével történő elosztásával adódik;
összeadja a tüzelőanyagok szerint súlyozott kibocsátási határértékeket.
A 30. cikk (2) bekezdése által lefedett, a nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt saját fogyasztás céljából felhasználó, vegyes tüzelésű tüzelőberendezések esetében az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott kibocsátási határértékek helyett az alábbi kibocsátási határértékek alkalmazhatók:
ha a tüzelőberendezés üzemeltetése során a meghatározó tüzelőanyag legalább 50 %-ban járul hozzá az összes tüzelőanyag által biztosított teljes bemenő hőteljesítményhez, a meghatározó tüzelőanyag vonatkozásában az V. melléklet 1. részében meghatározott kibocsátási határérték;
ha a meghatározó tüzelőanyag 50 %-nál kisebb arányban járul hozzá az összes tüzelőanyag által biztosított teljes bemenő hőteljesítményhez, az alábbi lépések szerint meghatározott kibocsátási határérték:
vegyük alapul az V. melléklet 1. részében foglalt, az egyes felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeket, figyelemmel a tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményére;
számítsuk ki a meghatározó tüzelőanyag kibocsátási határértékét oly módon, hogy az e tüzelőanyagnak az i. alpont szerint meghatározott kibocsátási határértékét megszorozzuk kettővel, majd az így kapott értékből kivonjuk azon felhasznált tüzelőanyag kibocsátási határértékét, amelyre az V. melléklet 1. része alapján, a tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményére is figyelemmel a legalacsonyabb kibocsátási határérték vonatkozik;
határozzuk meg az egyes felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó, tüzelőanyag-típus szerint súlyozott kibocsátási határértékeket oly módon, hogy az i. és a ii. alpont szerint meghatározott kibocsátási határértéket megszorozzuk az adott tüzelőanyag által biztosított bemenő hőteljesítménnyel, majd az így kapott értéket elosztjuk az összes tüzelőanyag által biztosított teljes bemenő hőteljesítménnyel;
adjuk össze a iii. alpont szerint kiszámított, tüzelőanyag-típus szerint súlyozott kibocsátási határértékeket.
41. cikk
Végrehajtási szabályok
Végrehajtási szabályokat kell meghatározni az alábbiakra vonatkozóan:
a 3. cikk 27. pontjában és az V. melléklet 4. részének 1. pontjában említett indítási és leállítási időszakok meghatározása; valamint
a 32. cikkben említett átmeneti nemzeti tervek, valamint különösen a kibocsátási határértékek meghatározása és a kapcsolódó monitoring és jelentéstétel.
Ezen végrehajtási szabályokat a 75. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A Bizottság legkésőbb 2011. július 7-ig megfelelő javaslatokat tesz.
IV. FEJEZET
A HULLADÉKÉGETŐ MŰVEKRE ÉS HULLADÉK-EGYÜTTÉGETŐ MŰVEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
42. cikk
Hatály
Ezt a fejezetet olyan hulladékégető és együttégető művekre kell alkalmazni, amelyekben szilárd vagy folyékony hulladékot égetnek vagy együttégetnek.
Ez a fejezet nem vonatkozik a gázosítást vagy pirolízist alkalmazó berendezésekre, amennyiben az ilyen hulladék-hőkezelés eredményeként keletkező gázokat vagy folyadékokat elégetésük előtt olyan mértékben megtisztítják, hogy:
az égetés kisebb kibocsátást okoz, mint a piacon hozzáférhető és a létesítményben elégethető legkevésbé szennyező tüzelőanyagok égetése;
a nitrogén-oxidoktól, kén-oxidoktól és portól eltérő kibocsátások esetében az égetés nem okoz a hulladék égetéséből vagy együttégetéséből származó kibocsátásnál nagyobb kibocsátást.
E fejezet alkalmazásában a hulladékégető és hulladék-együttégető művek magukban foglalják az összes égetőművet vagy hulladék-együttégető művet, hulladékfogadót, tárolót, helyszíni előkezelő berendezéseket, hulladék-, tüzelőanyag- és levegőellátási rendszereket, kazánt, füstgáz-kezelő berendezéseket, maradékanyagok és szennyvíz helyszíni kezelésére vagy tárolására szolgáló létesítményeket, kéményeket, az égetés vagy együttégetés folyamatának szabályozását, valamint az égési és együttégési körülményeket rögzítő és nyomon követő eszközöket és rendszereket.
Amennyiben a hulladék hőkezelésére az oxidálástól eltérő eljárásokat – például pirolízist, gázosítást vagy plazmaeljárást – alkalmaznak, a hulladékégető mű vagy a hulladék-együttégető mű hőkezelési eljárás mellett azt követően égetési eljárást is végez.
Amennyiben a hulladék-együttégetés úgy történik, hogy az üzem elsődleges célja nem energiatermelés vagy anyagi termék előállítása, hanem a hulladék hőkezelése, akkor azt az üzemet hulladékégető műnek kell tekinteni.
Ez a fejezet nem alkalmazandó az alábbi üzemekre:
a kizárólag az alábbi jellegű hulladékokat kezelő üzemek:
a 3. cikk 31. pontjának b) alpontjában felsorolt hulladék;
radioaktív hulladék;
a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 18 ) szabályozott állati tetemek;
a tengeri platformokról folytatott feltárás és kitermelés során keletkező olaj- és gázhulladék, amelyet a platformon helyben égetnek el;
a hulladékégetés folyamatának javítása érdekében végzett kutatási, fejlesztési és próbaüzemi célokra használt kísérleti létesítmények, ha azok évente 50 tonnánál kevesebb hulladékot égetnek el.
43. cikk
A maradékanyag fogalommeghatározása
E fejezet alkalmazásában maradékanyag minden olyan folyékony vagy szilárd hulladék, amely hulladékégető műben vagy hulladék-együttégető műben keletkezik.
44. cikk
Engedélykérelem
A benyújtott, hulladékégető vagy együttégető műre kért engedélynek tartalmaznia kell mindazon intézkedések leírását, amelyeket az alábbi követelmények teljesítésének biztosítása érdekében terveznek:
az üzemet úgy tervezték, szerelték fel, fogják karbantartani és üzemeltetni, hogy e fejezet követelményeit teljesítsék az égetni vagy együttégetni kívánt hulladékfajták tekintetében;
a hulladékégetési és együttégetési folyamatban keletkező hőt – amennyire az gyakorlati szempontból lehetséges – visszanyerik hő, gőz vagy energia előállításával;
a maradékanyagok mennyiségét és káros hatását a lehető legkisebbre csökkentik, illetve újrahasznosítják, amennyiben lehetséges;
azon maradékanyagok ártalmatlanítása, amelyeknek a képződését nem sikerül kiküszöbölni, csökkenteni vagy azokat újrahasznosítani, a nemzeti és az uniós jogszabályok figyelembevételével.
45. cikk
Az engedélyben foglalt feltételek
Az engedélyeknek tartalmazniuk kell a következőket:
az összes kezelt hulladéktípus jegyzéke, amelynek lehetőség szerint legalább azokra a hulladéktípusokra ki kell terjednie, amelyeket a 2000/532/EK határozatban meghatározott Európai Hulladékjegyzék tartalmaz, és amely tájékoztatást ad az egyes hulladékosztályok mennyiségéről;
az üzem teljes hulladékégető és együttégető kapacitását;
a levegőbe és vízbe történő kibocsátásokra vonatkozó kibocsátási határértékek;
a pH, a hőmérséklet és a szennyvíz-kibocsátási hozam tekintetében fennálló követelmények;
a kibocsátások ellenőrzése tekintetében megállapított feltételek teljesítésére használt mintavételi és mérési eljárások, valamint ezek gyakorisága;
a tisztítóberendezések vagy mérőműszerek műszakilag elkerülhetetlen leállásának, az üzemzavaroknak és meghibásodásoknak a leghosszabb megengedett ideje, amely alatt a levegőbe történő kibocsátások és a szennyvízkibocsátások meghaladhatják az előírt kibocsátási határértéket.
Az (1) bekezdésben megállapított követelményeken túlmenően a veszélyes hulladékot felhasználó hulladékégető és együttégető műre kiadott engedélynek az alábbiakat kell tartalmaznia:
a kezelt veszélyeshulladék-kategóriák felsorolását;
e veszélyes hulladékok legkisebb és legnagyobb tömegáramát, azok legalacsonyabb és legmagasabb fűtőértékét és legnagyobb poliklórozott bifenil-, pentaklórfenol-, klór-, fluor-, kén-, nehézfém és egyéb szennyező anyag-tartalmát.
46. cikk
A kibocsátások szabályozása
A hulladékégető és hulladék-együttégető művekből származó, levegőbe történő kibocsátások nem haladhatják meg a VI. melléklet 3. és 4. részében előírt vagy a 4. résszel összhangban meghatározott kibocsátási határértékeket.
Amennyiben a hulladék-együttégető műben a keletkező hő több mint 40 %-a veszélyes hulladék égetéséből ered vagy az üzem kezeletlen vegyes települési hulladék együttégetését végzi, a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.
A kibocsátási határértékek arra a helyre vonatkoznak, ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek a hulladékégető vagy együttégető mű területét elhagyják.
Amennyiben a füstgázok tisztításából eredő szennyvíz kezelésére a hulladékégető vagy együttégető mű területén kívül egy olyan szennyvíztisztító üzemben kerül sor, amelyet kizárólag ilyen jellegű szennyvíz kezelésére hoztak létre, a VI. melléklet 5. részében előírt kibocsátási határértékeket ott kell mérni, ahol a szennyvíz elhagyja a szennyvíztisztító létesítményt. Ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeket a helyszínen vagy a helyszínen kívül együttesen kezelik a többi szennyvízzel, ►C1 az üzemeltetőnek a VI. melléklet 6. részének 3. pontjában előírt mérések eredményeinek felhasználásával el kell végeznie a megfelelő anyagmérleg-számításokat annak érdekében, hogy meghatározza a szennyvíz végső távozási helyén azt a kibocsátási szintet, ◄ amely a füstgázok tisztításából eredő szennyvíznek tulajdonítható.
A VI. melléklet 5. részében megadott kibocsátási határértékek betartása érdekében a szennyvíz semmilyen körülmények között nem hígítható.
A hulladékégető vagy hulladék-együttégető művek helyét, ideértve a hozzájuk tartozó hulladéktároló területet is úgy kell megtervezni és üzemeltetni, hogy elkerülhető legyen bármely szennyező anyagnak az engedély nélküli vagy véletlenszerű módon a talajba és a felszíni vagy felszín alatti vizekbe kerülése.
Tárolókapacitást kell biztosítani a hulladékégető vagy együttégető művek telephelyeiről származó elszennyeződött esővíz elfolyásának is, illetve a kiömléses baleset vagy tűzoltási műveletek következtében elszennyeződött víznek. A tárolókapacitásnak akkorának kell lennie, hogy biztosítsa az ilyen vizek vizsgálatát és szükség esetén a kiengedés előtti kezelését.
Ha a kibocsátási határértékeket túllépik – az 50. cikk (4) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül – a hulladékégető vagy hulladék-együttégető mű vagy ezek részét képező egyes kemencék semmilyen körülmények között nem égethetnek hulladékot négy óránál hosszabb ideig, megszakítás nélkül.
Az ilyen körülmények között végzett üzemeltetés egy évre összesített időtartama nem haladhatja meg a 60 órát.
A második albekezdésben előírt időtartam-korlátozás azokra a kemencékre vonatkozik, amelyek ugyanazon füstgáztisztító berendezéshez csatlakoznak.
47. cikk
Meghibásodás
Meghibásodás esetén az üzemeltetőnek csökkentenie kell, vagy le kell állítania a műveleteket, amint az gyakorlati szempontból megoldható, egészen addig, amíg a normális üzemi körülmények ismét helyre nem állíthatók.
48. cikk
A kibocsátás ellenőrzése
A hulladékégető és együttégető művekből származó, levegőbe történő kibocsátásokat a normál üzemeltetési feltételektől eltérő körülmények között is nyomon kell követni. A beindítás és a leállítás során - amikor nem kerül sor hulladékégetésre - keletkező kibocsátásokat, beleértve a PCDD/F-ek és a dioxin jellegű PCB-k kibocsátását is, a tervezett beindítás vagy leállítás során, rendszeres időközönként, például háromévente végzett mérési kampányok alapján kell megbecsülni. A PCDD/F-ek és a dioxin jellegű PCB-k kibocsátását, amennyire csak lehetséges, meg kell előzni vagy minimalizálni kell.
49. cikk
A kibocsátási határértékek betartása
A levegőre és vízre vonatkozó kibocsátási határértékek akkor minősülnek betartottnak, ha a VI. melléklet 8. részében leírt feltételek teljesülnek.
50. cikk
Üzemeltetési feltételek
Az hulladékégető műveket oly módon kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy az égetés során keletkező gáz hőmérséklete az égéslevegő utolsó befúvatását követően, ellenőrzött és egyenletes módon, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is legalább két másodpercig minimum 850 °C-ra emelkedjen.
A hulladék-együttégető műveket oly módon kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a hulladék-együttégetés során keletkező gáz hőmérséklete ellenőrzött és egyenletes módon, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is legalább két másodpercig minimum 850 °C-ra emelkedjen.
Amennyiben 1 %-nál nagyobb, klórban kifejezett halogénezett szervesanyag-tartalmú veszélyes hulladék égetése vagy együttégetése folyik, az első és a második albekezdésnek megfelelő hőmérsékletnek legalább 1 100 °C-nak kell lennie.
Az első és a harmadik albekezdésben előírt hőmérsékleteket a hulladékégető művek esetében a tűztér belső falának közelében kell mérni. Az illetékes hatóság engedélyezheti a mérés elvégzését a tűztér más, reprezentatív pontján.
Az hulladékégető mű minden tűzterét legalább egy támasztóégővel fel kell szerelni. Ezen égőnek automatikusan be kell kapcsolnia, ha a füstgázok hőmérséklete az utolsó táplevegő-befúvatást követően a (2) bekezdésben előírt hőmérséklet alá esik. Ezt az égőt ugyancsak alkalmazni kell a berendezés indításakor és leállításakor, annak érdekében, hogy az említett hőmérsékletek a fenti műveletek alatt végig fennmaradjanak, és az égéstérben ne maradjon el nem égett hulladék.
A támasztóégő nem táplálható olyan tüzelőanyaggal, amely az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló, 1999. április 26-i 1999/32/EK tanácsi irányelv ( 19 ) 2. cikke (1) bekezdésének 2. pontja szerint meghatározott gázolaj, valamint a folyékony gáz vagy földgáz égetése során keletkező kibocsátásnál magasabb szintű kibocsátást eredményez.
A hulladékégető és hulladék-együttégető műveknek olyan automatikus rendszert kell üzemeltetniük, amely az alábbi esetekben megakadályozza a hulladék betöltését:
indításkor addig, amíg az e cikk (2) bekezdésében előírt hőmérsékletet, illetve az 51. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott hőmérsékletet el nem érik;
amikor az e cikk (2) bekezdésében előírt, illetve az 51. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott szintet nem tudják tartani;
minden olyan esetben, amikor a folyamatos mérések azt mutatják, hogy a füstgáztisztító- berendezések meghibásodása, illetve üzemzavara következtében valamelyik kibocsátási határértéket túllépik.
51. cikk
Az üzemeltetési feltételek megváltoztatására vonatkozó engedély
Azoknak a hulladék-együttégető műveknek, amelyek esetében az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezték az üzemeltetési feltételek megváltoztatását, az összes szervesszén- és szén-monoxid-kibocsátásukra vonatkozóan a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértéket is be kell tartaniuk.
Az olyan farost- és papíripari kéregégető kazánoknak, amelyek hulladék együttégetését végzik a termelés helyén, és amelyek 2002. december 28-a előtt üzemeltek és engedéllyel rendelkeztek, illetve amelyek esetében az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezték az üzemeltetési feltételek megváltoztatását, az összes szervesszén-kibocsátásukra vonatkozóan a VI. melléklet 3. részében előírt kibocsátási határértékeket is teljesíteniük kell.
52. cikk
A hulladék szállítása és átvétele
Az üzemeltetőnek, mielőtt a hulladékégető vagy együttégető műben veszélyes hulladékot vesz át, be kell szereznie a hulladékra vonatkozó információkat, annak eldöntése érdekében, hogy az teljesíti-e a 45. cikk (2) bekezdésében foglalt engedélyezési követelményeket.
Az információknak a következőkre kell kiterjedniük:
a (4) bekezdés a) pontjában említett dokumentumokban a hulladék keletkezésére vonatkozóan található valamennyi hivatalos információ;
a hulladék fizikai, és amennyiben ez megoldható, kémiai összetétele, valamint az összes többi olyan információ, amely annak eldöntéséhez szükséges, hogy a hulladék megfelelő-e a tervezett égetési folyamat céljaira;
a hulladék veszélyes tulajdonságai, azok az anyagok, amelyekkel nem szabad összekeverni, valamint azok az óvintézkedések, amelyeket a hulladék kezelésekor szem előtt kell tartani.
Mielőtt az üzemeltető a hulladékégető vagy hulladék-együttégető műben veszélyes hulladékot venne át, legalább az alábbi eljárásokat el kell végeznie:
a 2008/98/EK irányelv által megkövetelt dokumentumok ellenőrzése, továbbá amennyiben alkalmazható, a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben ( 20 ), valamint a veszélyes anyagok szállításával foglalkozó jogszabályokban foglalt dokumentumok ellenőrzése;
reprezentatív minta vétele lehetőség szerint lerakodás előtt, amennyiben az nem célszerűtlen, annak ellenőrzése céljából, hogy megfelel-e a szállítmány az e cikk (3) bekezdésében megadott információnak, illetve azért, hogy az illetékes hatóságok meg tudják állapítani a kezelt hulladékok jellegét.
A b) pontban említett mintákat az érintett hulladék égetését követően legalább egy hónapon át meg kell őrizni.
53. cikk
Maradékanyagok
54. cikk
Jelentős változtatás
Valamely kizárólag nem veszélyes hulladékot a II. fejezet hatálya alá tartozó létesítményben égető hulladékégető vagy együttégető mű üzemeltetésében végrehajtott olyan változtatást, amely veszélyes hulladék égetését vagy együttégetését vonja maga után, jelentős változtatásnak kell tekinteni.
55. cikk
A nyilvánosság tájékoztatása és jelentéstétel a hulladékégető és együttégető művekről
V. FEJEZET
A SZERVES OLDÓSZEREKET HASZNÁLÓ LÉTESÍTMÉNYEKRE ÉS TEVÉKENYSÉGEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
56. cikk
Hatály
Ezt a fejezetet a VII. melléklet 1. részében felsorolt és – adott esetben – ugyanezen melléklet 2. részében meghatározott oldószer-fogyasztási küszöbértéket elérő tevékenységekre kell alkalmazni.
57. cikk
Fogalommeghatározások
E fejezet alkalmazásában:
„meglévő létesítmény”: 1999. március 29-én már üzemben lévő létesítmény, vagy olyan létesítmény, amely 2001. április 1. előtt engedélyt kapott vagy amelyet 2001. április 1-je előtt nyilvántartásba vettek, illetve amelynek üzemeltetője 2001. április 1. előtt teljes engedélykérelmet nyújtott be, feltéve, hogy a létesítményt legkésőbb 2002. április 1-ig üzembe helyezték;
„füstgáz”: illékony szerves vegyületeket vagy más szennyező anyagokat tartalmazó anyagoknak gáz formájában kéményből vagy szennyező anyag-csökkentő berendezésből a levegőbe történő kibocsátása;
„diffúz kibocsátás”: illékony szerves vegyületeknek, illetve termékben lévő oldószernek nem füstgázok formájában történő kibocsátása a levegőbe, talajba és vízbe, feltéve, hogy a VII. melléklet 2. része nem tesz kivételt;
„teljes kibocsátás”: a diffúz kibocsátás és a füstgázokkal történő kibocsátás összege;
„keverék” a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) és az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 21 ) 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott keverék;
„ragasztóanyag”: bármely olyan keverék, beleértve minden szerves oldószert vagy olyan keveréket, amely a megfelelő használhatóság érdekében szerves oldószereket tartalmaz, amit egy termék különálló részeinek összeragasztására használnak;
„tinta vagy nyomdafesték”: nyomtatásnál szöveg vagy képek felületre történő nyomtatására használt keverék, ideértve minden szerves oldószert vagy a megfelelő felvitel érdekében szerves oldószereket tartalmazó keveréket is;
„lakk”: átlátszó bevonat;
„fogyasztás vagy felhasználás”: az egy létesítménybe naptári évenként vagy bármely más 12 hónapos időszakonként bevitt teljes szerves oldószer mennyiség, levonva ebből az újrafelhasználásra visszanyert illékony szerves vegyületek mennyiségét;
„bevitel”: a szerves oldószereknek és ezeknek olyan keverékekben lévő mennyisége, amelyeket egy tevékenység végrehajtása során felhasználnak, ideértve a létesítményen belül és kívül visszanyert oldószereket, amelyeket mindig számításba kell venni, valahányszor a tevékenység végzéséhez felhasználásra kerülnek;
„újrafelhasználás”: olyan szerves oldószerek felhasználása, amelyeket egy létesítményből bármilyen műszaki vagy kereskedelmi célból visszanyertek, ideértve a tüzelőanyagként való felhasználást is, de kizárva a visszanyert szerves oldószerek hulladékként történő végleges lerakását;
„zárt feltétel”: a létesítmény üzemeltetésének körülményei, amelyek között a tevékenységből származó illékony szerves vegyületeket összegyűjtik, és szabályozott módon vezetik ki kéményen vagy szennyezéscsökkentő berendezésen keresztül, és emiatt ezek nem teljesen diffúz kibocsátások;
„indítási és leállítási művelet”: a rendszeresen ingadozó tevékenységi fázisok kivételével olyan üzemeltetés, amelynek során egy tevékenységet, egy készüléket vagy egy tartályt üzemkész állapotba vagy üresjáratba helyeznek.
58. cikk
Veszélyes anyagok helyettesítése
Az olyan anyagokat vagy keverékeket, amelyek az általuk tartalmazott illékony szerves vegyületek miatt az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint karcinogénnek, mutagénnek vagy reprodukciós toxicitásúnak minősülnek, és a H340, H350, H350i, H360D vagy a H360F figyelmeztető mondatot rendelik hozzájuk, amennyire ez lehetséges, a lehető legrövidebb időn belül fel kell váltani kevésbé ártalmas anyagokkal vagy keverékekkel.
59. cikk
A kibocsátások szabályozása
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az egyes létesítmények teljesítsék a következő követelmények egyikét:
a létesítményekből származó illékony szerves vegyületek kibocsátása nem haladhatja meg a füstgázokra vonatkozó kibocsátási határértékeket és a diffúz kibocsátásra vonatkozó határértékeket vagy a teljes kibocsátásra vonatkozó határértékeket, és teljesülnek a VII. melléklet 2. és 3. részében meghatározott egyéb követelmények;
a létesítmény megfelel a VII. melléklet 5. részében előírt csökkentési tervre vonatkozó követelményeknek, feltéve, hogy az a) pontban említett kibocsátási határértékek alkalmazásával egyenértékű kibocsátáscsökkenés valósul meg.
A tagállamok a 72. cikk (1) bekezdésével összhangban jelentést nyújtanak be a Bizottságnak a b) pontban említett egyenértékű kibocsátáscsökkenés megvalósításában elért előrelépésről.
Az olyan létesítményeknek, amelyekben két vagy több olyan tevékenységet végeznek, amelyek mindegyike meghaladja a VII. melléklet 2. részében foglalt küszöbértékeket:
az (5) bekezdésben meghatározott anyagok használata esetén minden tevékenységre külön-külön meg kell felelniük az ebben a bekezdésben meghatározott követelményeknek;
más anyagok esetében vagy:
minden tevékenységre vonatkozóan külön-külön teljesíteniük kell az (1) bekezdésben meghatározott követelményeket; vagy
olyan, az illékony szerves vegyületekre vonatkozó teljes kibocsátással kell rendelkezniük, ami nem haladhatja meg azt az értéket, amit az eredményezett volna, ha az i. pont követelményeit alkalmazzák.
60. cikk
A kibocsátások monitoringja
A tagállamok kötelessége, hogy akár az engedélyben foglalt feltételek, akár általánosan kötelező szabályok révén biztosítsák, hogy a kibocsátások mérése a VI. melléklet 6. részével összhangban történjen.
61. cikk
A kibocsátási határértékek betartása
A füstgázokra vonatkozó kibocsátási határértékek akkor tekintendők teljesítettnek, ha a VII. melléklet 8. részében előírt feltételek is teljesülnek.
62. cikk
Megfelelőségi jelentés
Az üzemeltetők az illetékes hatóság kérésére kötelesek rendelkezésre bocsátani azon adatokat, amelyek alapján az illetékes hatóság ellenőrizni tudja az alábbiak egyikének való megfelelést:
a füstgázok kibocsátási határértékei, a diffúz kibocsátás határértékei és a teljes kibocsátási határérték;
a VII. melléklet 5. részének csökkentési tervében foglalt követelmények;
az 59. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban engedélyezett eltérések.
Ez magában foglalhat egy, a VII. melléklet 7. részével összhangban készített oldószer-kezelési tervet.
63. cikk
Meglévő létesítmények jelentős változtatása
A szerves oldószerek maximális beviteli tömegének megváltoztatása egy létesítmény napi átlagát tekintve – amennyiben a létesítmény a tervezett teljesítményen, az indítási, leállítási és karbantartási műveletektől eltérő körülmények között működik – jelentősnek tekintendő, ha az illékony szerves vegyületek kibocsátásában az alábbinál nagyobb mértékű növekedést idéz elő:
25 % olyan létesítmény esetében, amely vagy a VII. melléklet 2. részében található táblázat 1., 3., 4., 5., 8., 10., 13., 16. vagy 17. pontjában található alacsonyabb küszöbérték-sávba eső tevékenységeket folytat, vagy a VII. melléklet 2. részében található táblázat egyéb pontjának hatálya alá tartozó tevékenységeket folytat, és oldószer-felhasználása kevesebb, mint 10 tonna/év;
10 % minden egyéb létesítmény esetében.
64. cikk
A szerves oldószerek helyettesítésére vonatkozó információk cseréje
A Bizottság a tagállamok, az érintett iparág és a környezetvédelmet ösztönző nem kormányzati szervezetek közreműködésével információcserét szervez a szerves oldószerek és lehetséges helyettesítőik felhasználásáról, valamint olyan műszaki eljárásokról, amelyek a legkisebb potenciális hatást gyakorolják a levegőre, vízre, talajra, ökológiai rendszerekre és az emberi egészségre.
Az információcsere valamennyi alábbi pontot érinti:
felhasználhatóság;
az emberi egészségre gyakorolt potenciális hatás és különösen a foglalkozási kitettség;
a környezetre gyakorolt potenciális hatások;
a gazdasági következmények, különösen a rendelkezésre álló lehetőségek költség-haszon viszonya.
65. cikk
Az információkhoz való hozzáférés
Az illetékes hatóság döntését, beleértve legalább az engedély egy másolatát és bármely azt követő frissítést is, hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
A létesítményekre vonatkozó általánosan kötelező szabályokat és az engedélyezésre és nyilvántartásba vételre kötelezett létesítmények jegyzékét szintén elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
VI. FEJEZET
TITÁN-DIOXIDOT ELŐÁLLÍTÓ LÉTESÍTMÉNYEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
66. cikk
Hatály
Ezt a fejezetet a titán-dioxidot előállító létesítményekre kell alkalmazni.
67. cikk
A hulladékelhelyezés tilalma
A tagállamok megtiltják a következő a hulladékok bármely víztestben, tengerekben, vagy óceánokban történő elhelyezését:
szilárd hulladék;
a szulfát-eljárást alkalmazó létesítményekből eredő, a titanilszulfát-oldat hidrolízisét követő szűrési fázisból származó anyalúgok; beleértve az ilyen lúgokhoz kapcsolódó, összességében több mint 0,5 % arányban szabad kénsavat és különböző nehézfémeket tartalmazó savas hulladékot, valamint az olyan anyalúgokat, amelyeket a maximum 0,5 % szabad kénsavtartalom eléréséig hígítottak;
a klorid-eljárást alkalmazó létesítményekből származó hulladék, amely több mint 0,5 % szabad kénsavat és különböző nehézfémeket tartalmaz, beleértve az olyan hulladékot, amelyet a 0,5 % vagy ennél kevesebb szabad kénsavtartalom eléréséig hígítottak;
a b) és a c) pontban említett hulladék kezelése (töményítése vagy semlegesítése) során képződő, szűréssel eltávolított sók, iszapok és folyékony hulladékok, amelyek különböző nehézfémeket tartalmaznak, kivéve azokat a semlegesített és szűrt vagy dekantált hulladékokat, amelyek nehézfémeket csak nyomokban tartalmaznak, és amelyeknek pH-ja a hígítást megelőzően 5,5 fölött volt.
68. cikk
A vízszennyező kibocsátások szabályozása
A létesítmények vízszennyező kibocsátása nem haladhatja meg a VIII. melléklet 1. részében előírt kibocsátási határértékeket.
69. cikk
A légszennyező kibocsátások megelőzése és csökkentése
70. cikk
A kibocsátások monitoringja
VIA. FEJEZET
A BAROMFI- ÉS SERTÉSTARTÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
70a. cikk
Hatály
Ezt a fejezetet az Ia. mellékletben meghatározott azon tevékenységekre kell alkalmazni, amelyek elérik az említett mellékletben megállapított kapacitási küszöbértékeket.
70b. cikk
Összesítési szabály
A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett szabályt ne használják az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségek megkerülésére.
70c. cikk
Engedélyek és nyilvántartásba vételek
Az adminisztratív terhek elkerülése érdekében a tagállamok bármely hasonló, már létező eljárást alkalmazhatnak a létesítmények nyilvántartásba vételére.
A tagállamok engedélyezési eljárást alkalmazhatnak az intenzív baromfi- és sertéstartásra:
több mint 40 000 férőhely esetén baromfi számára;
több mint 2 000 férőhely esetén 30 kg feletti hízósertések számára; vagy
több mint 750 férőhely esetén tenyészkoca számára.
A tagállamok az e fejezet hatálya alá tartozó létesítmények bizonyos kategóriáira vonatkozóan előírásokat foglalhatnak bele a 6. cikkben említett általánosan kötelező szabályokba.
A tagállamok meghatározzák a nyilvántartásba vételre vagy az engedély megadására vonatkozó eljárást az e fejezet hatálya alá tartozó létesítmények tekintetében. Ezeknek az eljárásoknak tartalmazniuk kell legalább a (2) bekezdésben felsorolt információkat.
A nyilvántartásba vételnek, vagy az engedély iránti kérelemnek legalább a következő elemek leírását kell tartalmaznia:
a létesítmény és annak tevékenysége;
az állatfaj;
szükség esetén az Ia. mellékletnek megfelelően kiszámított állománysűrűség számosállategység/hektárban;
a létesítmény kapacitása;
a létesítményből származó kibocsátások forrásai;
a létesítményből az egyes elemekbe történő előrelátható kibocsátások jellege és mennyisége.
70d. cikk
Az üzemeltető kötelezettségei
A nyomon követési adatok előállításához mérési módszereket, vagy ahol ez nem lehetséges, olyan számítási módszereket kell használni, mint például a kibocsátási tényezők alkalmazása. Az ellenőrzési adatok megszerzésének módszereit az üzemeltetési szabályokban kell ismertetni.
Az üzemeltető legalább 5 éven keresztül nyilvántartást vezet valamennyi nyomon követési eredményről és feldolgozza azokat oly módon, hogy lehetővé tegye az üzemeltetési szabályokban meghatározott kibocsátási határértékeknek és környezeti teljesítményre vonatkozó határértékeknek való megfelelés igazolását.
70e. cikk
Nyomon követés
70f. cikk
Meg nem felelés
Amennyiben a meg nem felelés a helyi levegő-, víz- vagy talajviszonyok jelentős romlását okozza, vagy ha jelentős veszélyt vagy veszélykockázatot jelent az emberi egészségre, az illetékes hatóság a követelményeknek való megfelelés helyreállításáig felfüggeszti a létesítmény működését.
70g. cikk
A nyilvánosság tájékoztatása és részvétele
A tagállamok biztosítják, hogy az érintett nyilvánosság kellő időben hatékony lehetőséget kapjon a következő eljárásokban való részvételre:
a 6. cikkben említett általánosan kötelező szabályok kidolgozása az e fejezet hatálya alá tartozó létesítmények engedélyeire vonatkozóan;
az e fejezet hatálya alá tartozó új létesítményre vonatkozó engedély kiadása;
megújított engedély kiadása a 70c. cikk (4) bekezdésével összhangban az e fejezet hatálya alá tartozó meglévő létesítmény lényeges megváltoztatására vonatkozóan; vagy
a nyilvántartásba vételi eljárásban, abban az esetben, ha nem fogadnak el általánosan kötelező szabályokat, és a tagállamok csak a létesítmény nyilvántartásba vételét engedélyezik.
Az illetékes hatóság ingyenesen és a regisztrált felhasználók hozzáférésének korlátozása nélkül, többek között szisztematikusan az interneten keresztül a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja a következő dokumentumokat és információkat:
az engedély vagy a nyilvántartásba vétel;
az (1) bekezdéssel összhangban végzett konzultációk eredményei;
a 6. cikkben említett, az e fejezet hatálya alá tartozó létesítmények tekintetében alkalmazandó általánosan kötelező szabályok; és
az e fejezet hatálya alá tartozó létesítmények ellenőrzéséről szóló jelentések.
70h. cikk
Az igazságszolgáltatáshoz való jog
A tagállamok biztosítják, hogy a vonatkozó nemzeti jogrendszerrel összhangban az érintett nyilvánosság körébe tartozó személyek felülvizsgálati eljárás lefolytatását kérhessék az e fejezet szerinti döntések, jogi aktusok és mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségével kapcsolatos kifogás esetén bíróság vagy jogszabályban létrehozott, más független és pártatlan testület előtt, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:
kellő mértékben érdekeltek;
jogsérelemre hivatkoznak, amennyiben a tagállam közigazgatási eljárásjoga ezt előfeltételként írja elő.
A felülvizsgálati eljárásban való részvétel nem függ attól, hogy a nyilvánosság érintett tagja milyen szerepet töltött be az ezen irányelv szerinti döntéshozatali eljárások részvételi szakaszában.
A felülvizsgálati eljárásnak tisztességesnek, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága, továbbá kellő és hatékony jogorvoslatot kell biztosítania, ideértve adott esetben a jogsértés megszüntetésére irányuló jogorvoslatot is.
70i. cikk
Az üzemeltetési szabályokra vonatkozó egységes feltételek
A Bizottság információcserét szervez a tagállamok, az érintett ágazatok, a környezetvédelmet előmozdító nem kormányzati szervezetek, valamint a Bizottság között, mielőtt a (2) bekezdéssel összhangban egységes feltételeket határozna meg az üzemeltetési szabályokra vonatkozóan. Az információcserének különösen az alábbiakra kell kiterjednie:
a létesítmények és a technikák kibocsátási és környezeti teljesítményszintjei, valamint a III. melléklettel összhangban lévő egyéb intézkedések;
az alkalmazott technikák, kapcsolódó nyomon követés, környezeti elemek közötti kölcsönhatások, gazdasági és műszaki megvalósíthatóság, valamint az e tekintetben bekövetkezett fejlemények;
az a) és b) pontokban említettek megfontolását követően azonosított legjobb rendelkezésre álló technikák;
új keletű technikák.
Az üzemeltetési szabályokra vonatkozó egységes feltételeknek összhangban kell állniuk az Ia. mellékletben felsorolt tevékenységekre vonatkozó elérhető legjobb technikák alkalmazásával, és azoknak figyelembe kell venniük e létesítmények jellegét, típusát, méretét és állománysűrűségét, vegyes gazdaságok esetén az egyes állatfajok állományának méretét, valamint a legeltetésen alapuló állattartási rendszerek sajátosságait, amely rendszerek esetében az állatokat csak szezonálisan tartják beltéri létesítményekben. Tartalmazniuk kell továbbá az új keletű technikákra vonatkozó indikatív információkat is, amennyiben rendelkezésre állnak.
Ezt a végrehajtási jogi aktust a 75. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
VII. FEJEZET
A BIZOTTSÁG, ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
71. cikk
Illetékes hatóságok
A tagállamok kijelölik azokat az illetékes hatóságokat, amelyek felelősek az ezen irányelvből származó kötelezettségek végrehajtásáért.
72. cikk
A tagállamok által benyújtott jelentések
A tagállamok 2016. január 1-jétől minden évben kimutatást készítenek az ezen irányelv III. fejezetének hatálya alá tartozó valamennyi tüzelőberendezésből származó kéndioxid-, nitrogénoxid- és porkibocsátásról, valamint az ezen berendezésekbe irányuló energia-bevitelről.
A 29. cikkben foglalt összesítési szabályozás figyelembevételével az illetékes hatóságnak minden egyes tüzelőberendezés tekintetében az alábbi adatokat kell megkapnia:
a tüzelőberendezés (MW-ban kifejezett) teljes névleges bemenő hőteljesítménye;
a tüzelőberendezés típusa: kazán, gázturbina, gázmotor, dízelmotor, egyéb (megadva annak típusát);
a tüzelőberendezés üzembe helyezésének időpontja;
a kén-dioxid, nitrogén-oxid, valamint por (összes lebegő részecske) – tonna/év formátumban kifejezett – teljes éves kibocsátásának mennyisége;
a tüzelőberendezés üzemóráinak száma;
a nettó fűtőértékhez viszonyított (TJ/év formátumban kifejezett) teljes éves energia-bevitel, az alábbi tüzelőanyag-kategóriák szerinti lebontásban: szén, lignit, biomassza, tőzeg, egyéb szilárd tüzelőanyagok (megadva azok típusát), folyékony tüzelőanyagok, földgáz és egyéb gázok (megadva azok típusát).
Az e kimutatásokban foglalt, berendezésekre lebontott éves adatokat kérés esetén a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.
A Bizottság minden harmadik évben, az adott hároméves időszak végétől számított tizenkét hónapon belül megkapja a kimutatások összefoglalását. Ez a finomítókon belüli tüzelőberendezések adatait elkülönítve mutatja be.
A Bizottság az adott hároméves időszak végétől számított huszonnégy hónapon belül a 2003/4/EK irányelvvel összhangban a tagállamok és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja e kimutatások összehasonlításának és értékelésének összefoglalását.
A tagállamok 2016. január 1-jétől évente jelentik a Bizottságnak az alábbi adatokat:
a 31. cikk hatálya alá tartozó tüzelőberendezések esetében a felhasznált hazai szilárd tüzelőanyag kéntartalmának átlaga, valamint az elért kéntelenítési arány átlaga minden egyes hónapra vonatkozóan; A 31. cikk alkalmazásának első évében, amennyiben a 30. cikk (2) és (3) bekezdésében említett kibocsátási határértékek betartása nem megvalósítható, be kell nyújtani ennek műszaki indokolását is; és
azon tüzelőberendezések esetében, amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, az üzemórák éves száma.
73. cikk
Felülvizsgálat
A Bizottság 2028. június 30-ig, majd azt követően ötévente ezen irányelv végrehajtását felülvizsgáló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ez a jelentés információkat tartalmaz azokról a tevékenységekről, amelyekre vonatkozóan az ezen irányelv 13. cikkének (5) bekezdése alapján vagy fogadtak el BAT-következtetéseket, vagy nem, figyelembe veszi az innováció dinamikáját, beleértve az új keletű technikákat, a további környezetszennyezés-megelőzési intézkedések szükségességét és a 2003/87/EK irányelv 8. cikkében említett felülvizsgálatot.
Az említett jelentés értékelést tartalmaz arról, hogy szükség van-e uniós fellépésre a kibocsátási határértékekre vonatkozó, Unió-szerte érvényes minimumkövetelmények, valamint az ellenőrzésre és megfelelésre vonatkozó szabályok megállapítása vagy aktualizálása révén a megelőző ötéves időszakban elfogadott BAT-következtetések hatálya alá tartozó tevékenységek tekintetében, a következő kritériumok alapján:
az adott tevékenységeknek a környezet egészére és az emberi egészségre gyakorolt hatása;
az adott tevékenységek tekintetében elérhető legjobb technikák alkalmazásának mértéke.
Az említett értékelés figyelembe veszi a 13. cikk (4) bekezdésében említett fórum véleményét.
A nagy tüzelőberendezések esetében az Unió-szerte érvényes minimumkövetelményeket ezen irányelv III. fejezete és V. melléklete tartalmazza.
A jelentést szükség szerint jogalkotási javaslatnak kell kísérnie. Amennyiben a második albekezdésben említett értékelés szerint szükséges, a jogalkotási javaslat rendelkezéseket tartalmaz a kibocsátási határértékekre, valamint az érintett tevékenységek monitoringjára és a megfelelés értékelésére vonatkozó, Unió-szerte érvényes minimumkövetelmények megállapításáról vagy frissítéséről is.
A Bizottság 2012. december 31-ig felülvizsgálja, hogy szükséges-e az alábbiakból származó kibocsátások ellenőrzése:
a tüzelőanyagoknak a kevesebb, mint 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű létesítményekben történő elégetése;
intenzív szarvasmarhatartás; és
trágya szántóföldi kijuttatása.
A Bizottság jelentést tesz az említett felülvizsgálat eredményeiről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében.
A Bizottság bizonyítékokon alapuló módszertan alkalmazásával és az ágazat sajátosságait figyelembe véve értékeli, hogy szükség van-e uniós fellépésre a következők érdekében:
az Unión belüli állattenyésztésből származó kibocsátásokkal szembeni átfogó fellépés, különösen a szarvasmarha-tenyésztésre vonatkozóan; és
az uniós piacon forgalomba hozott termékek tekintetében a világszintű környezetvédelem célkitűzésének további megvalósítása az állattenyésztésből származó kibocsátások megelőzése és szabályozása révén, az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban.
A Bizottság ezen értékelés eredményeiről 2026. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentést szükség szerint jogalkotási javaslat kíséri.
A Bizottság felülvizsgálja a következőket:
az ásványolaj és gáz szárazföldi és tengeri feltárásából és kitermeléséből származó kibocsátások szabályozásának szükségessége;
az építőipartól eltérő iparágakban használt, nem energetikai célú ipari ásványok helyszíni kezeléséből és kitermeléséből származó kibocsátások szabályozásának szükségessége, valamint az ércek az Unióban újonnan végzett helyszíni kezeléséből és kitermeléséből származó kibocsátások szabályozásának szükségessége;
az I. mellékletben szereplő, a víz elektrolízisével történő hidrogéntermelésre vonatkozó tevékenységi küszöbérték felülvizsgálatának szükségessége.
A Bizottság e felülvizsgálat eredményeit belefoglalja az első bekezdésben előírt, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó első jelentésbe.
74. cikk
A mellékletek módosításai
A Bizottság legkésőbb a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásakor nyilvánosságra hozza az e cikkel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítése során felhasznált releváns tanulmányokat és elemzéseket.
75. cikk
A bizottsági eljárás
76. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
▼M1 —————
79. cikk
Szankciók
A jogi személy által elkövetett legsúlyosabb jogsértések esetén az első albekezdésben említett közigazgatási pénzbírságok maximális összege az üzemeltető által a bírság kiszabásának évét megelőző pénzügyi évben elért uniós éves árbevétel legalább 3 %-a.
A tagállamok emellett, vagy ehelyett, büntetőjogi szankciókat is alkalmazhatnak, feltéve, hogy azok ugyanolyan hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek, mint az e cikkben említett közigazgatási pénzbírságok.
A tagállamok biztosítják, hogy az e cikk alapján megállapított szankciók adott esetben kellően figyelembe vegyék a következőket:
a jogsértés jellege, súlyossága és mértéke;
a jogsértés által érintett lakosság vagy környezet, szem előtt tartva a jogsértés által az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmére irányuló célkitűzésre gyakorolt hatást;
a jogsértés ismétlődő vagy egyszeri jellege.
79a. cikk
Kártérítés
80. cikk
Átültetés a nemzeti jogba
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2. cikknek, a 3. cikk 8., 11-15, 18-23., 26-30. és 34-38. és 41. pontjának, a 4. cikk (2) és (3) bekezdésének, a 7. cikknek, a 8. és a 10. cikknek, a 11. cikk e) és h) pontjának, a 12. cikk (1) bekezdése e) és h) pontjának, a 13. cikk (7) bekezdésének, a 14. cikk (1) bekezdés c) pontja ii. alpontjának, a 14. cikk (1) bekezdése d), e), f) és h) pontjának, 14. cikk (2)–(7) bekezdésének, a 15. cikk (2)–(5) bekezdésének, a 16., a 17. és a 19. cikknek, a 21. cikk (2)–(5) bekezdésének, a 22., 23. 24., 27., 28. és a 29. cikknek, a 30. cikk (1), (2), (3), (4), (7) és (8) bekezdésének, a 31, a 32, a 33., a 34., a 35., a 36., a 38. és a 39. cikknek, a 40. cikk (2) és (3) bekezdésének, a 42 és a 43. cikknek, a 45. cikk (1) bekezdésének, az 58. cikknek, az 59. cikk (5) bekezdésének, a 63. cikknek, a 65. cikk (3) bekezdésének, a 69., 70., 71., 72. és 79. cikknek, valamint az I. melléklet első albekezdésének és 1.1., 1.4., 2.5.b), 3.1., 4., 5., 6.1.(c), 6.4.(b), 6.10. és 6.11. pontjának, a II. mellékletnek, a III. melléklet 12. pontjának, az V. mellékletnek, a VI. melléklet 1. része b) pontjának, 4. része 2.2., 2.4., 3.1. és 3.2. pontjának, 6. része 2.5. és 2.6. pontjának és 8. része 1.1.d) pontjának, a VII. melléklet 4. része 2. pontjának, 5. része 1. pontjának és 7. része 3. pontjának, a VIII. melléklet 1. része 1. és 2. c) pontjának, 2. része 2. és 3. pontjának és 3. részének 2013. január 7-ig megfeleljenek.
A tagállamok ezeket a rendelkezéseket ugyanezen időponttól kezdődően alkalmazzák.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
81. cikk
Hatályon kívül helyezés
82. cikk
Átmeneti rendelkezések
Az olyan tüzelőberendezésekre, amelyek hulladék-együttégetést végeznek, a VI. melléklet 4. részének 3.1. pontját kell alkalmazni az alább megjelölt időpontig:
a 30. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében 2015. december 31-ig;
a 30. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében 2013. január 6-ig.
A VI. melléklet 4. részének 3.2. pontja alkalmazandó a hulladék-együttégető tüzelőberendezésekre:
2016. január 1-jétől a 30. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezésekre;
2013. január 7-től a 30. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezésekre.
83. cikk
Hatálybalépés
Ezen irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
84. cikk
Címzettek
Ezen irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
I. MELLÉKLET
A 10. cikkben említett tevékenységek kategóriái
Az alábbiakban megadott küszöbértékek általában a termelési kapacitásra vagy teljesítményre vonatkoznak. Ahol küszöbértéket feltüntető, azonos tevékenységi leírással rendelkező, több tevékenységet folytatnak ugyanabban a létesítményben, a tevékenységek kapacitása összeadódik. A hulladékgazdálkodási tevékenységek esetében ezt a számítást kell alkalmazni az 5.1., az 5.3a. és az 5.3b. pontban említett tevékenységek szintjén.
A Bizottság útmutatást határoz meg az alábbiakra vonatkozóan:
az ezen mellékletben leírt hulladékgazdálkodási tevékenységek és a 2008/98/EK irányelv I. és II. mellékletében leírt tevékenységek közötti kapcsolat; valamint
az „ipari méretű” kifejezés értelmezése az e mellékletben leírt vegyipari tevékenységek leírásával kapcsolatban.
1. Energiaipar
|
1.1. |
Tüzelőanyagok égetése legalább 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítménnyel rendelkező létesítményekben |
|
1.2. |
Ásványolaj és gáz finomítása |
|
1.3. |
Koksz előállítása |
|
1.4. |
A következők gázosítása, cseppfolyósítása vagy pirolízise:
a)
szén;
b)
egyéb tüzelőanyag legalább 20 MW teljes névleges bemenő hőteljesítménnyel rendelkező létesítményekben. |
2. Fémek előállítása és feldolgozása
|
2.1. |
Fémérc (beleértve a szulfidércet is) -pörkölése vagy -szinterelése |
|
2.2. |
Nyersvas vagy -acél előállítása (elsődleges vagy másodlagos olvasztás), ideértve a folyamatos öntést is, 2,5 tonna/óra kapacitás felett |
|
2.3. |
Vasfémek feldolgozása:
a)
több mint 20 tonna nyersacél/óra kapacitású meleghengersorok tevékenysége;
aa)
több mint 10 tonna nyersacél/óra kapacitású hideghengersorok tevékenysége;
b)
kalapácsos kovácsműhelyek tevékenysége, ahol a kalapácsonkénti ütési energia meghaladja az 50 kJ/kalapács értéket;
ba)
kovácssajtós kovácsműhelyek tevékenysége, ahol a sajtónkénti energia meghaladja a 30 meganewton (MN)/sajtó értéket;
c)
védő olvadékfém-bevonatok felvitele 2 tonna nyersacél/óra kapacitás felett. |
|
2.4. |
Napi 20 tonnánál nagyobb termelési kapacitású vasöntödék tevékenysége |
|
2.5. |
Nemvasfémek feldolgozása:
a)
nemvas nyersfémek ércből, koncentrátumból vagy másodlagos nyersanyagokból kohászati, vegyi vagy elektrolitikus eljárással történő előállítása;
b)
nemvasfémek, ezen belül visszanyert termékek olvasztása (ideértve az ötvözést is), valamint nemvasfémöntödék tevékenysége ólom és kadmium esetében 4 tonna/nap, egyéb nemvas fémek esetében 20 tonna/nap olvasztási kapacitás felett. |
|
2.6. |
Fémek vagy műanyagok elektrolitikus vagy kémiai eljárással történő felületkezelése, amelyekben a kezelőkádak térfogata meghaladja a 30 m3-t |
|
2.7. |
Évente legalább 15 000 tonna akkumulátorcella (katód, anód, elektrolit, szeparátor, kapszula) gyártási kapacitás mellett kizárólag az összeszerelési tevékenységtől eltérő akkumulátorgyártás. |
3. Ásványipar
|
3.1. |
Cement, mész és magnézium-oxid előállítása:
a)
cementklinker előállítása forgókemencékben 500 tonna/nap gyártókapacitás felett, vagy egyéb kemencében 50 tonna/nap gyártókapacitás felett;
b)
mész előállítása kemencében 50 tonna/nap gyártókapacitás felett;
c)
magnézium-oxid előállítása kemencében 50 tonna/nap gyártókapacitás felett. |
|
3.2. |
Azbeszt vagy azbeszttartalmú termékek előállítása |
|
3.3. |
Üveg és üvegszál előállítása 20 tonna/nap olvasztási kapacitás felett |
|
3.4. |
Ásványi anyagok és ásványi szálak olvasztása 20 tonna/nap olvasztási kapacitás felett |
|
3.5. |
Kerámiatermékek, különösen tetőcserép, tégla, tűzálló tégla, csempe, kőedények, vagy porcelán égetéssel történő előállítása:
a)
75 tonna/nap gyártási kapacitás felett; és/vagy
b)
4 m3 kemencekapacitás felett és 300 kg/m3 kemencénkénti árusűrűség felett. |
|
3.6. |
A következő ércek ipari méretű kitermelése, beleértve a helyszíni kezelési műveleteket, mint például szétzúzás, méretellenőrzés, dúsítás és feljavítás): bauxit, króm, kobalt, réz, arany, vas, ólom, lítium, mangán, nikkel, palládium, platina, ón, volfrám és cink. |
4. Vegyipar
Ezen rész alkalmazásában a felsorolt tevékenységi körök vonatkozásában gyártás alatt a 4.1. – 4.6. pontokban felsorolt anyagok vagy anyagcsoportok ipari méretű, vegyi vagy biológiai eljárással történő előállítását értjük
|
4.1. |
Szerves vegyi anyagok előállítása, mint például:
a)
egyszerű szénhidrogének (nyílt vagy zárt szénláncú, telített vagy telítetlen, alifás vagy aromás);
b)
oxigéntartalmú szénhidrogének, mint például alkoholok, aldehidek, ketonok, karbonsavak, észterek és észterkeverékek, acetátok, éterek, peroxidok és epoxigyanták;
c)
kéntartalmú szénhidrogének;
d)
nitrogéntartalmú szénhidrogének, mint például aminok, amidok, nitrogéntartalmú vegyületek, nitro- vagy nitrátvegyületek, nitrilek, cianátok, izocianátok;
e)
foszfortartalmú szénhidrogének;
f)
halogéntartalmú szénhidrogének;
g)
szerves fémvegyületek;
h)
műanyagok (polimerek, szintetikus szálak, cellulózalapú szálak);
i)
szintetikus gumik;
j)
színezékek és pigmentek;
k)
felületaktív anyagok. |
|
4.2. |
Szervetlen vegyi anyagok előállítása, mint például:
a)
gázok, mint például ammónia, klór vagy hidrogén-klorid, fluor vagy hidrogén-fluorid, szén-oxidok, kénvegyületek, nitrogén-oxidok, hidrogén – kivéve a vízelektrolízissel elállított hidrogén –, kén-dioxid, foszgén;
b)
savak, mint például krómsav, fluorsav, foszforsav, salétromsav, sósav, kénsav, óleum, kénessavak;
c)
lúgok, mint például ammónium-hidroxid, kálium-hidroxid, nátrium-hidroxid;
d)
sók, mint például ammónium-klorid, kálium-klorát, kálium-karbonát, nátrium-karbonát, perborát, ezüst-nitrát;
e)
nemfémek, fém-oxidok vagy más szervetlen vegyületek, mint például kalcium-karbid, szilícium, szilícium-karbid. |
|
4.3. |
Foszfor-, nitrogén- vagy káliumtartalmú (egyszerű vagy összetett) műtrágya előállítása |
|
4.4. |
Növényvédő szerek vagy biocidek előállítása |
|
4.5. |
Gyógyszeripari termékek, köztük intermedierek előállítása |
|
4.6. |
Robbanószerek előállítása |
5. Hulladékgazdálkodás
|
5.1. |
Veszélyes hulladékok ártalmatlanítása vagy hasznosítása 10 tonna/nap kapacitás felett, az alábbiak közül egy vagy több tevékenység szerint:
a)
biológiai kezelés;
b)
fizikai-kémiai kezelés;
c)
elegyítés vagy keverés az 5.1. és 5.2. pontban felsorolt tevékenységek valamelyike elvégzésének előkészítése érdekében;
d)
újracsomagolás az 5.1. és 5.2. pontban felsorolt tevékenységek valamelyike elvégzésének előkészítése érdekében;
e)
oldószerek visszanyerése/regenerálása;
f)
szervetlen anyagok újrafeldolgozása/visszanyerése a fémek vagy fémvegyületek kivételével;
g)
savak vagy lúgok regenerálása;
h)
szennyezéscsökkentésre használt anyagok összetevőinek visszanyerése;
i)
katalizátorok összetevőinek visszanyerése;
j)
olaj újrafinomítása vagy más célra történő újrahasználata;
k)
felszíni feltöltés. |
|
5.2. |
Hulladékok ártalmatlanítása vagy hasznosítása hulladékégető művekben vagy hulladék-együttégető művekben:
a)
nem veszélyes hulladékok 3 tonna/óra kapacitás felett;
b)
veszélyes hulladékok esetében, ►C1 10 tonna/nap ◄ kapacitás felett. |
|
5.3. |
a)
Nem veszélyes hulladékok ártalmatlanítása 50 tonna/nap kapacitás felett, az alábbiak közül egy vagy több tevékenység alkalmazásával, a 91/271/EGK tanácsi irányelv ( 23 ) hatálya alá tartozó tevékenységek kivételével:
i.
biológiai tisztítás, mint például anaerob lebontás vagy kombinált fermentáció);
ii.
fizikai-kémiai kezelés;
iii.
hulladék előkezelése égetés vagy együttégetés céljából;
iv.
salak és hamu kezelése;
v.
fémhulladék aprítóberendezésekkel történő kezelése, ideértve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékait, valamint a hulladékká vált járműveket és azok alkatrészeit.
b)
Nem veszélyes hulladék hasznosítása vagy annak hasznosítására és ártalmatlanítására irányuló tevékenységek együttese 75 tonna/nap kapacitás felett, az alábbiak közül egy vagy több tevékenység alkalmazásával, a 91/271/EGK irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek kivételével:
i.
biológiai tisztítás, mint például anaerob lebontás;
ii.
hulladék előkezelése égetés vagy együttégetés céljából;
iii.
salak és hamu kezelése;
iv.
fémhulladék aprítóberendezésekkel történő kezelése, ideértve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékait, valamint a hulladékká vált járműveket és azok alkatrészeit. Amennyiben az egyedüli hulladékkezelési tevékenység az anaerob lebontás, az e tevékenységre vonatkozó kapacitási küszöbérték napi 100 tonna. |
|
5.4. |
Napi 10 tonna hulladéknál többet fogadó, vagy 25 ezer tonnánál nagyobb össz-befogadóképességű, a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelv ( 24 ) 2. cikkének g) pontjában meghatározott hulladéklerakók, kivéve az inert hulladékokat fogadó lerakókat. |
|
5.5. |
Az 5.4. pont hatálya alá nem tartozó veszélyes hulladék átmeneti tárolása az 5.1., 5.2., 5.4. és 5.6. pontban felsorolt tevékenységek valamelyikének elvégzéséig, 50 tonna összkapacitás felett, a keletkezés helyén a begyűjtésig történő átmeneti tárolás kivételével. |
|
5.6. |
Veszélyes hulladék föld alatti tárolása 50 tonna összkapacitás felett. |
6. Egyéb tevékenységek
|
6.1. |
A következők gyártása ipari létesítményekben:
a)
cellulóz fából vagy egyéb rostanyagból;
b)
papír vagy karton 20 tonna/nap gyártási kapacitás felett;
c)
az alábbi faalapú lapok közül egy vagy több: irányított szálforgács lemez (OSB), forgácslemez vagy rostlemez 600 m3/nap gyártási kapacitás felett. |
|
6.2. |
Textilszálak vagy textíliák előkezelése (műveletek, mint például mosás, fehérítés, mercerezés), színezése vagy kikészítése 10 tonna/nap feldolgozási kapacitás felett. |
|
6.3. |
Nyersbőr és irha cserzése, amennyiben a feldolgozási kapacitás meghaladja a napi 12 tonna készterméket |
|
6.4. |
a)
Vágóhidak tevékenysége 50 tonna vágott súly/nap kapacitás felett;
b)
Élelmiszer vagy takarmány előállítását szolgáló kezelés és feldolgozás, amely nem kizárólag a csomagolásra terjed ki, a következő feldolgozott vagy feldolgozatlan alapanyagokból:
i.
kizárólag állati eredetű nyersanyagok (kivéve, ha kizárólag tejet tartalmaznak) 75 tonna késztermék/nap gyártási kapacitás felett;
ii.
kizárólag növényi eredetű nyersanyagok 300 tonna késztermék/nap gyártási kapacitás felett vagy 600 tonna késztermék/nap kapacitás felett, amennyiben a létesítmény egy évben legfeljebb 90 egymást követő napot meg nem haladó időtartamon át üzemel;
iii.
állati és növényi eredetű nyersanyagok, kombinált és különálló termékként egyaránt, legalább az alábbi gyártókapacitás mellett:
—
75 tonna késztermék/nap, amennyiben „A” nagyobb vagy egyenlő 10-zel; vagy
—
egyéb esetekben [300 - (22,5 × A)]
ahol „A” a késztermék gyártókapacitásában foglalt állati eredetű nyersanyagok arányát jelenti (tömeg százalékban). A csomagolás nem képezi részét a késztermék össztömegének. Az ebben az alpontban foglaltak nem alkalmazandók abban az esetben, ha a nyersanyag egyetlen összetevője a tej.
c)
Kizárólag tej kezelése és feldolgozása napi 200 tonna beérkezett tejmennyiség felett (éves átlag). |
|
6.5. |
Állati tetemek vagy állati melléktermékek ártalmatlanítása vagy újrafeldolgozása 10 tonna/nap feldolgozási kapacitás felett. |
|
6.6. |
Vízelektrolízis hidrogéngyártás céljára 50 tonna/nap gyártási kapacitás felett. |
|
6.7. |
Anyagok, tárgyak vagy termékek felületének kezelése szerves oldószerekkel, különösen felületmegmunkálás, nyomdai mintázás, bevonatkészítés, zsírtalanítás, vízállóvá tétel, fényezés, festés, tisztítás vagy impregnálás céljából, ahol a szervesoldószer-felhasználás 150 kg/óra feletti, vagy éves szinten a 200 tonnát meghaladja. |
|
6.8. |
Szén (jól kiégetett szén) vagy elektrografit előállítása égetéssel vagy grafitizálással. |
|
6.9. |
A 2009/31/EK irányelv értelmében az ezen irányelv hatálya alá tartozó létesítményekből származó, geológiai tárolásra szánt CO2-áramok leválasztása. |
|
6.10. |
Faanyagok és faipari termékek vegyi anyagokkal történő tartósítása– amely nem kizárólag a fa gombás elszíneződése elleni kezelésre terjed ki – legalább 75 m3/nap termelőkapacitással. |
|
6.11. |
A 91/271/EGK irányelv hatályán kívül eső, a II. fejezetben említett létesítmény által kibocsátott szennyvíz kezelése önálló üzemeltetésben. |
Ia. MELLÉKLET
A 70a. cikkben említett tevékenységek
E melléklet hatálya alá tartoznak azok a létesítmények, amelyek az alábbi tevékenységi kategóriák közül egy vagy több alá tartoznak:
Legalább 350 számosállategységet képviselő sertéstartás, kivéve az (EU) 2018/848 rendelettel összhangban végzett, ökológiai termelési rendszerek keretében történő állattartási tevékenységeket, vagy ahol az állománysűrűség kevesebb mint 2 számosállategység/hektár, amelyet kizárólag legeltetésre, vagy az állatok takarmányozására szánt növények termesztésére használnak, és az állatokat az év jelentős részében, vagy szezonálisan a szabadban tartják.
Legalább 300 számosállategységet képviselő, kizárólag tojótyúkok tartása, vagy legalább 280 számosállategységet képviselő, kizárólag más baromfikategóriák tenyésztése. A többféle baromfit, köztük tojótyúkokat tartó létesítményekben a küszöbérték 280 számosállategység, és a kapacitást a tojótyúkokra alkalmazandó súlyozási tényezőként ( *1 )0,93 -at felhasználva kell kiszámítani.
Legalább 380 számosállategységet képviselő vegyes sertés-, vagy baromfitartás, kivéve az (EU) 2018/848 rendelettel összhangban végzett ökológiai termelési rendszerek keretében történő sertéstartási tevékenységeket, vagy ahol az állománysűrűség kevesebb mint 2 számosállategység/hektár, amelyet kizárólag legeltetésre, vagy az állatok takarmányozására szánt növények termesztésére használnak, és az állatokat az év jelentős részében, vagy szezonálisan a szabadban tartják.
Egy létesítmény számosállategység-szintjét a következő átváltási arányok alkalmazásával kell kiszámítani:
Sertés:
Tenyészkoca ≥ 50 kg … 0,500
Malac ≤ 20 kg … 0,027
Egyéb sertés … 0,300
Baromfi:
Brojlercsirke … 0,007
Tojótyúk … 0,014
Pulyka … 0,030
Kacsa … 0,010
Liba … 0,020
Strucc … 0,350
Más szárnyas… 0,001
II. MELLÉKLET
A 15. cikk (5) bekezdésében említett eltérés engedélyezésekor betartandó elvek
A 15. cikk (5) bekezdésével összhangban engedélyezett eltérések során tiszteletben kell tartani a következő elveket:
1. Költségek
1.1. A 15. cikk (5) bekezdésében említett költségek az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteknek való megfelelés költségeiként értendők, amelyek magukban foglalják mind a beruházási kiadásokat, mind a működési költségeket. A szélesebb körű társadalmi vagy gazdasági költségeket figyelmen kívül kell hagyni.
1.2. A költségek értékelésének kvantitatívnak kell lennie, és azt minőségi értékelésnek kell alátámasztania.
1.3. Az értékelés során figyelembe vett költségeknek:
nettó értékköltséget kell képviselniük, az elérhető legjobb technikák alkalmazásából származó pénzügyi előnyök levonása után;
tartalmazniuk kell az elérhető legjobb technikák finanszírozásához szükséges pénzügyi tőkéhez való hozzáférés költségét;
a költségeket a pénzben kifejezett érték időbeli eltéréseinek figyelembevétele érdekében diszkontrátával kell kiszámítani.
1.4. Az eltérés iránti kérelemben egyértelműen meg kell jelölni a költségek forrását és a kiszámításukhoz használt módszereket, beleértve az 1.3. pont c) alpontjában említett diszkontrátát és a költségek értékelésével kapcsolatos becsült bizonytalanságokat is.
1.5. Az illetékes hatóság az üzemeltető által benyújtott költségértékelést más forrásokból származó információk alapján értékeli, például technológiaszolgáltatók, szakértők által értékelt kutatás, szakértői vélemények vagy más olyan létesítmények adatai, ahol az elérhető legjobb technikákat a közelmúltban bevezették.
2. Környezeti előnyök
2.1. A 15. cikk (4) bekezdésében említett környezeti előnyök az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteknek való megfelelésből fakadó környezeti előnyként értendők.
2.2. A környezeti előnyök értékelésének kvantitatívnak kell lennie (azokat pénzben számszerűsítve kell kifejezni), és azt minőségi értékelésnek kell alátámasztania. A szennyező anyagok által okozott kár megállapított költségeit, amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak, fel kell használni az értékelés során.
2.3. A környezeti előnyök értékelése során a pénzben kifejezett előnyökre diszkontrátát kell alkalmazni, amely kifejezi, hogy az idő múlásával változik a társadalom számára jelentett előnyök értéke.
2.4. Az eltérés iránti kérelemben egyértelműen meg kell jelölni a környezeti előnyökkel kapcsolatos információk forrását és a környezeti előnyök kiszámításához használt módszereket, beleértve az 1.3. pont c) alpontjában említett diszkontrátát és a környezeti előnyök értékelésével kapcsolatos becsült bizonytalanságokat is.
2.5. Az illetékes hatóság a környezeti előnyök üzemeltető által végzett értékelését szakértői vélemények vagy más olyan létesítmények adatai alapján értékeli, ahol az elérhető legjobb technikákat a közelmúltban bevezették.
3. Aránytalan költségek a környezeti előnyökhöz képest
3.1. Annak megállapítása céljából, hogy fennáll-e aránytalanság, össze kell hasonlítani az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó kibocsátási szinteknek való megfelelés költségeit és az ilyen megfelelés előnyeit.
3.2. Az összehasonlítási mechanizmusnak a következő elemeket kell tartalmaznia:
a költségek és a környezeti előnyök értékelésével kapcsolatos bizonytalanságok kezelésére szolgáló módszer;
azon árrés meghatározása, amellyel a költségeknek meg kell haladniuk a környezeti előnyöket.
III. MELLÉKLET
Az elérhető legjobb technikák meghatározásának szempontjai
|
1. |
hulladékszegény technológiák alkalmazása; |
|
2. |
kevésbé veszélyes anyagok használata, például különös aggodalomra okot adó anyagok kevesebb használata; |
|
3. |
a folyamatban használt és termelt anyagok, valamint adott esetben a hulladék hasznosítása és újrafeldolgozása; |
|
4. |
összehasonlítható folyamatok, berendezések és üzemeltetési módszerek, amelyeket ipari méretekben sikeresen kipróbáltak; |
|
5. |
technológiai előnyök, ideértve a digitális eszközöket, és a tudományos ismeretek és megértés változásai; |
|
6. |
a vonatkozó kibocsátások természete, hatásai és mennyisége; |
|
7. |
az új vagy meglévő létesítmények üzembe helyezési időpontjai; |
|
8. |
az elérhető legjobb technika bevezetéséhez szükséges idő; |
|
9. |
a folyamatban használt nyersanyagok, beleértve a vizet, felhasználása és azok jellemzője, valamint az erőforráshatékonyság és az újrafelhasználás és a dekarbonizáció; |
|
10. |
a kibocsátások környezetre, többek között a biológiai sokféleségre kifejtett általános hatása megelőzésének vagy minimumra csökkentésének szükségessége és kockázatai; |
|
11. |
a balesetek megelőzésének szükségessége és azok környezetre és emberi egészségre gyakorolt következményeinek csökkentése; |
|
12. |
nemzetközi közjogi szervezetek által közzétett információk. |
IV. MELLÉKLET
A nyilvánosság részvétele a döntéshozatalban
|
1. |
A nyilvánosságot közzététel útján és egy weboldalon a döntéshozatali eljárás kezdetén, vagy legkésőbb amint az információ észszerű módon rendelkezésre bocsátható, tájékoztatják a következőket illetően:
a)
az engedélykérelem vagy, adott esetben, az engedély vagy az engedélyben foglalt feltételek frissítésére vonatkozó javaslat a 21. cikkel összhangban, beleértve a 12. cikk (1) bekezdésében felsorolt pontok leírását;
b)
adott esetben az a tény, hogy egy határozatot nemzeti vagy országhatáron átterjedő környezeti hatásvizsgálathoz, illetve a 26. cikkel összhangban a tagállamok közötti konzultációkhoz kell kötni;
c)
a döntéshozatalért, a releváns információk szolgáltatásáért, az észrevételek és kérdések fogadásáért felelős illetékes hatóság adatai, valamint az észrevételek vagy kérdések továbbítására vonatkozó határidők részletei;
d)
a lehetséges határozatok vagy, amennyiben készült ilyen, a határozattervezet jellege;
e)
adott esetben az engedély vagy az engedélyben foglalt feltételek frissítésére tett javaslatra vonatkozó részletek;
f)
a releváns információk rendelkezésre bocsátása idejének és helyének, vagy módjának a megjelölése;
g)
az 5. pont értelmében a nyilvánosság részvételére és a konzultációra vonatkozó intézkedések részletei. |
|
2. |
A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő időkereteken belül az érintettek rendelkezésére bocsátják a következőket:
a)
a nemzeti jogszabályokkal összhangban a főbb jelentések és javaslatok, amelyek az érintettek 1. ponttal összhangban történő tájékoztatásakor az illetékes hatóságnál vagy hatóságoknál fellelhetők;
b)
a 2003/4/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban az 1. pontban említett információktól eltérő olyan információ, amely ezen irányelv 5. cikkével összhangban a határozat szempontjából lényeges, és amely csak akkor válik hozzáférhetővé, miután az érintetteket az 1. ponttal összhangban tájékoztatták. |
|
3. |
Az érintett nyilvánosság tagjainak korai és tényleges lehetőséget kell biztosítani arra, hogy észrevételeiket és véleményüket a döntés meghozatalát megelőzően az illetékes hatósághoz eljuttathassák. |
|
4. |
A határozatok meghozatalakor az e melléklet értelmében folytatott konzultációk eredményeit kellő mértékben figyelembe veszik. |
|
5. |
A különböző szakaszokra észszerű időkereteket kell előírni, amelyek elegendő időt biztosítanak a nyilvánosság tájékoztatására, valamint az érintett nyilvánosság tagjainak felkészülésére és a környezettel kapcsolatos döntéshozatalban történő hatékony részvételére e melléklet rendelkezéseire is figyelemmel. |
V. MELLÉKLET
A tüzelőberendezésekre vonatkozó műszaki rendelkezések
1. RÉSZ
Kibocsátási határértékek a 30. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében
|
1. |
A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója, szilárd tüzelőanyagok esetében 6 %-os, cseppfolyós vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokkal működő, gázturbináktól és gázmotoroktól eltérő tüzelőberendezések esetében 3 %-os, gázturbinák és gázmotorok esetében pedig 15 %-os O2-tartalom. |
|
2. |
SO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy cseppfolyós tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével
Azoknál a szilárd tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetője ezen időpontot megelőzően nyújtott be teljes engedélykérelmet, feltéve, hogy a létesítményt 2003. november 27-ig üzembe helyezték, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, a SO2-kibocsátási határérték 800 mg/Nm3. Azoknál a folyékony tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetője ezen időpontot megelőzően nyújtott be teljes engedélykérelmet, feltéve, hogy a létesítményt 2003. november 27-ig üzembe helyezték, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, a SO2-kibocsátási határérték az 300 MW-ot meg nem haladó teljes névleges bemenő hőteljesítményű berendezések esetében 850 mg/Nm3, a 300 MW-ot meghaladó teljes névleges bemenő hőteljesítményű berendezések esetében pedig 400 mg/Nm3. A tüzelőberendezés azon részére, amely közös kéményben egy vagy több külön füstcsatornán keresztül bocsátja ki a füstgázokat, és amely egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemel többet 1 500 üzemóránál, vonatkozhatnak az előző két bekezdésben a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményével kapcsolatban rögzített kibocsátási határértékek. Ez esetben minden egyes ilyen füstcsatorna kibocsátását külön kell ellenőrizni. |
|
3. |
Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot használó tüzelőberendezések SO2-kibocsátási határértékei (mg/Nm3), a gázturbinák és gázmotorok kivételével
A finomítási maradékanyagok gázosításából keletkező, alacsony fűtőértékű gázokat égető azon tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetői ezen időpont előtt nyújtottak be teljes engedélykérelmet, feltéve, hogy a létesítményt 2003. november 27-ig üzembe helyezték, a SO2-kibocsátási határérték 800 mg/Nm3. |
|
4. |
NOx-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével
Az NOx-kibocsátási határérték 450mg/Nm3 a vegyipari létesítményeken belüli, legfeljebb 500 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű olyan tüzelőberendezések esetében, amelyek folyékony termelési maradékanyagot nem kereskedelmi tüzelőanyagként, saját fogyasztás céljából használnak fel, és amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetői ezen időpont előtt nyújtottak be teljes engedélykérelmet, feltéve, hogy a berendezést legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték. Azoknál a maximum 500 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd vagy folyékony tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetője ezen időpont előtt nyújtott be teljes engedélykérelmet, a berendezést pedig legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, az NOx-kibocsátási határérték 450 mg/Nm3. Azoknál az 500 MW-nál nagyobb teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 1987. július 1-je előtt kaptak engedélyt, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, az NOx-kibocsátási határérték 450 mg/Nm3. Azoknál az 500 MW-nál nagyobb teljes névleges bemenő hőteljesítményű, folyékony tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetői ezen időpont előtt nyújtottak be teljes engedélykérelmet, a berendezést pedig legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, az NOx-kibocsátási határérték 400 mg/Nm3. A tüzelőberendezés azon részére, amely közös kéményben egy vagy több külön füstcsatornán keresztül bocsátja ki a füstgázokat, és amely egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemel többet évi 1 500 üzemóránál, vonatkozhatnak az előző három bekezdésben a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményével kapcsolatban rögzített kibocsátási határértékek. Ez esetben minden egyes ilyen füstcsatorna kibocsátását külön kell ellenőrizni. |
||||||||||||||||||||
|
5. |
A könnyű vagy középpárlatokat folyékony tüzelőanyagként égető gázturbináknál (a CCGT-t is beleértve) a NOx-kibocsátási határérték 90 mg/Nm3, a CO-kibocsátási határérték pedig 100 mg/Nm3. Az évi 500 üzemóránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra nem vonatkoznak az e pontban meghatározott kibocsátási határértékek. E létesítmények üzemeltetői nyilvántartást kötelesek vezetni az üzemóra-felhasználásról. |
|
6. |
NOx-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) és CO-kibocsátási határértékek gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében
Gázturbinák esetében (beleértve a CCGT-t is) az e pontban szereplő táblázatban meghatározott NOx- és CO-kibocsátási határértékek kizárólag 70 %-nál nagyobb terhelésre vonatkoznak. Azoknál a gázturbináknál (beleértve a CCGT-t is), amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetői ezen időpont előtt nyújtottak be teljes engedélykérelmet, a berendezést pedig legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, a NOx-kibocsátási határérték földgáz égetése esetén 150 mg/Nm3, egyéb gázok vagy folyékony tüzelőanyagok égetése esetén pedig 200 mg/Nm3. A tüzelőberendezés azon részére, amely közös kéményben egy vagy több külön füstcsatornán keresztül bocsátja ki a füstgázokat, és amely egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem működik többet évi 1 500 üzemóránál, vonatkozhatnak az előző bekezdésben a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményével kapcsolatban rögzített kibocsátási határértékek. Ez esetben minden egyes ilyen füstcsatorna kibocsátását külön kell ellenőrizni. Az évi 500 üzemóránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra és gázmotorokra az ebben a pontban meghatározott kibocsátási határértékek nem vonatkoznak. E létesítmények üzemeltetői nyilvántartást kötelesek vezetni az üzemóra-felhasználásról. |
||||||||||||||||||||||||
|
7. |
Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével
|
||||||||||||||||||||
|
8. |
Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével
|
2. RÉSZ
Kibocsátási határértékek a 30. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezések esetében
|
1. |
A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója, szilárd tüzelőanyagok esetében 6 %-os, cseppfolyós vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokkal működő, gázturbináktól vagy gázmotoroktól eltérő tüzelőberendezések esetében 3 %-os, gázturbinák és gázmotorok esetében pedig 15 %-os O2-tartalom. Kiegészítő tüzelésű, kombinált ciklusú gázturbinák esetében az O2-tartalmat az illetékes hatóság határozza meg, figyelembe véve a kérdéses létesítmény sajátos jellemzőit. |
|
2. |
SO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy cseppfolyós tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével
|
|
3. |
Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot használó tüzelőberendezések SO2-kibocsátási határértékei (mg/Nm3), a gázturbinák és gázmotorok kivételével
|
|
4. |
NOx-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével
|
|
5. |
A könnyű vagy középpárlatokat folyékony tüzelőanyagként égető gázturbináknál (beleértve a CCGT-t is) a NOx-kibocsátási határérték 50 mg/Nm3, a CO-kibocsátási határérték pedig 100 mg/Nm3. Az évi 500 üzemóránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra nem vonatkoznak az e pontban meghatározott kibocsátási határértékek. E létesítmények üzemeltetői nyilvántartást kötelesek vezetni az üzemóra-felhasználásról. |
|
6. |
NOx-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) és CO-kibocsátási határértékek gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében
Gázturbinák esetében (beleértve a CCGT-t is) az e pontban meghatározott NOx- és CO-kibocsátási határértékek kizárólag 70 %-nál nagyobb terhelésre vonatkoznak. Az évi 500 üzemóránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra és gázmotorokra az ebben a pontban meghatározott kibocsátási határértékek nem vonatkoznak. E létesítmények üzemeltetői nyilvántartást kötelesek vezetni az üzemóra-felhasználásról. |
|||||||||||||||
|
7. |
Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével
|
|
8. |
Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével
|
3. RÉSZ
A kibocsátások monitoringja
|
1. |
Az egyes, legalább 100 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés füstgázainak SO2-, NOx- és porkoncentrációját folyamatosan mérni kell. A gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokat égető, legalább 100 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések füstgázainak CO-koncentrációját folyamatosan mérni kell. |
|
2. |
Az illetékes hatóság az alábbi esetekben eltekinthet az 1. pontban említett, kötelezően előírt folyamatos méréstől:
a)
a 10 000 üzemóránál rövidebb élettartamú tüzelőberendezések esetében;
b)
földgázt égető tüzelőberendezésekből származó SO2 és por esetében;
c)
ismert kéntartalmú olajat égető tüzelőberendezésekből származó SO2 esetében, amennyiben nincsen füstgáz-kénmentesítő berendezés;
d)
biomasszát égető tüzelőberendezésekből származó SO2 esetében, amennyiben az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy a SO2-kibocsátás semmilyen körülmények között sem lehet magasabb az előírt kibocsátási határértékeknél. |
|
3. |
Amennyiben a folyamatos mérés nem kötelező, hathavonta legalább egyszer kötelesek a SO2, az NOx, a por és – gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében – a CO koncentrációjára vonatkozó méréseket végezni. |
|
4. |
A szén- vagy lignittüzelésű tüzelőberendezések füstgázaiban évente legalább egy alkalommal mérni kell a kibocsátott higany összmennyiségét. |
|
5. |
A 3. pontban említett SO2- és NOx-mérés alternatívájaként az illetékes hatóság által ellenőrzött és jóváhagyott egyéb eljárások is alkalmazhatók a SO2- és NOx-kibocsátás meghatározására. Az ilyen eljárások a CEN-szabványokat alkalmazzák, illetve amennyiben CEN-szabványok nem állnak rendelkezésre, olyan ISO-, országos vagy egyéb nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani. |
|
6. |
Az illetékes hatóságot tájékoztatni kell a felhasznált tüzelőanyag típusának, illetve a létesítmény üzemeltetésének jelentős változásairól. Az illetékes hatóság határozza meg, hogy az 1-4. pontban megállapított ellenőrzési követelmények ezt követően megfelelőek-e, vagy kiigazításra szorulnak. |
|
7. |
Az 1. ponttal összhangban végzett folyamatos mérések kiterjednek a füstgázok oxigéntartalmának, hőmérsékletének, nyomásának és vízgőztartalmának mérésére is. A füstgázok vízgőztartalmának folyamatos mérése nem szükséges, feltéve, hogy a mintául szolgáló füstgázt a kibocsátás elemzését megelőzően szárították. |
|
8. |
A vonatkozó szennyező anyagok mintavételezését és elemzését, a folyamatparaméterek mérését, valamint az automatikus mérési rendszerek minőségbiztosítását és azok kalibrálására szolgáló referenciaméréseket a CEN-szabványokkal összhangban végzik. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő CEN-szabvány, olyan ISO-s, országos vagy egyéb nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani. Az automatikus mérési rendszereket a referencia-módszerekkel végzett párhuzamos mérésekkel évente legalább egyszer ellenőrizni kell. Az üzemeltető indokolatlan késedelem nélkül értesíti az illetékes hatóságot az automatikus mérési rendszerek ellenőrzésének eredményeiről. |
|
9. |
A kibocsátási határértékek szintjén egy egyszeri mérési eredmény 95 %-os konfidencia intervallum értékei nem haladhatják meg a kibocsátási határértékek alábbi százalékos értékeit:
|
|
10. |
Az érvényesített óránkénti és napi átlagértékeket az érvényes óránkénti átlagértékekből határozzák meg, a 9. pontban meghatározott konfidencia-intervallum értékének levonását követően. Minden olyan nap, amikor háromnál több óránkénti átlagérték érvénytelen az automatikus mérési rendszer hibája vagy karbantartása miatt, érvénytelenítésre kerül. Amennyiben egy év során ilyen okból tíznél több napot érvénytelenítenek, az illetékes hatóság az üzemeltető számára indokolatlan késedelem nélkül az automatikus mérési rendszer megbízhatóságának növelését célzó intézkedéseket ír elő. |
|
11. |
Azon berendezések esetében, amelyeknek be kell tartaniuk a 31. cikkben említett kéntelenítési arányokat, a tüzelőberendezésben égetett tüzelőanyag kéntartalmát is rendszeresen ellenőrizni kell. Az illetékes hatóságokat tájékoztatni kell a tüzelőanyag típusát érintő érdemi változásokról. |
4. RÉSZ
A kibocsátási határértékek betartásának megfelelőségi vizsgálata
|
1. |
Folyamatos mérés esetén az 1–2. részben meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha az üzemórákra vonatkoztatott mérési eredmények szerint egy naptári éven belül az alábbi feltételek mindegyike teljesült:
a)
egyetlen érvényesített havi átlagérték sem haladja meg az 1–2. részben foglalt vonatkozó kibocsátási határértékeket;
b)
egyetlen érvényesített napi átlagérték sem haladja meg az 1–2. részben foglalt vonatkozó kibocsátási határértékek 110 %-át;
c)
kizárólag szénnel működő kazánokból álló, 50 MW alatti teljes névleges bemenő hőteljesítménnyel rendelkező tüzelőberendezések esetében egyetlen érvényesített napi átlagérték sem haladja meg az 1–2. részben foglalt vonatkozó kibocsátási határértékek 150 %-át;
d)
az érvényesített, órás átlagértékek 95 %-a az év folyamán nem haladja meg az 1–2. részben foglalt vonatkozó kibocsátási határértékek 200 %-át. Az érvényesített átlagérték meghatározása a 3. rész 10. pontja alapján történik. Az átlagos kibocsátási határértékek kiszámításakor nem kell figyelembe venni a 30. cikk (5) és (6) bekezdésében és a 37. cikkben foglalt időszakok alatt, valamint az indítási és a leállítási időszakban végzett méréseket. |
|
2. |
Ahol nem kötelező a folyamatos mérés, az 1–2. részben meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha az egyes méréssorozatok vagy az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak megfelelően meghatározott egyéb eljárások eredményei nem lépik túl a kibocsátási határértékeket. |
5. RÉSZ
Minimális kéntelenítési arányok
|
1. |
A 30. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezésekre vonatkozó minimális kéntelenítési arányok
|
|||||||||||||||||
|
2. |
A 30. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezésekre vonatkozó minimális kéntelenítési arányok
|
6. RÉSZ
A kéntelenítési arány teljesítése
Az e melléklet 5. részében megállapított minimális kéntelenítési arányokat havi átlagos határértékként kell alkalmazni.
7. RÉSZ
Átlagos kibocsátási határértékek finomítón belül működő, vegyes tüzelésű tüzelőberendezéseknél
Kőolaj-finomítókban működő, a nyersolaj finomításából származó lepárlási és átalakítási maradékanyagokat önmagukban vagy más tüzelőanyagokkal együtt, saját fogyasztás céljából égető, vegyes tüzelésű tüzelőberendezéseknél – gázturbinák és gázmotorok kivételével – az átlagos SO2-kibocsátási határérték (mg/Nm3) a következő:
olyan tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt vagy amelyek üzemeltetője ezen időpont előtt nyújtott be teljes engedélykérelmet, feltéve, hogy a berendezést legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték: 1 000 mg/Nm3;
egyéb tüzelőberendezéseknél: 600 mg/Nm3.
Ezek a kibocsátási határértékek 273,15 K hőmérsékleten, 101,3 kPa nyomáson, a füstgázok vízgőztartalom miatti korrekcióját követően számítandók, szilárd tüzelőanyagok esetében 6 %-os, cseppfolyós vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok esetében 3 %-os O2-tartalommal.
VI. MELLÉKLET
A hulladékégetőkre és hulladék-együttégetőkre vonatkozó műszaki rendelkezések
1. RÉSZ
Fogalommeghatározások
Ezen melléklet alkalmazásában:
„meglévő hulladékégető mű”: olyan hulladékégető mű:
amely 2002. december 28. előtt már üzemelt és a vonatkozó uniós jogszabályok szerinti engedéllyel rendelkezett;
amely hulladék égetésére a vonatkozó uniós jogszabályok szerint 2002. december 28. előtt kiadott engedéllyel rendelkezett, illetve ezen időpont előtt lett nyilvántartásba véve, feltéve, hogy az üzemet legkésőbb 2003. december 28-án üzembe helyezték;
amely az illetékes hatóság megítélése szerint 2002. december 28. előtt teljes körű engedélyezési eljárás hatálya alá tartozott, feltéve, hogy az üzemet legkésőbb 2004. december 28-án üzembe helyezték;
„új hulladékégető mű”: minden olyan hulladékégető mű, amely nem tartozik az a) pont hatálya alá.
2. RÉSZ
Egyenérték-tényezők a dibenzo-p-dioxinokra és dibenzofuránokra
A dioxinok és furánok összes koncentrációjának meghatározásához az alábbi dibenzo-p-dioxinok és dibenzofuránok tömegkoncentrációját kell az összesítés előtt az alábbi felsorolt egyenérték-tényezőkkel megszorozni:
|
|
Toxicitási egyenérték-tényező |
|
2,3,7,8 – Tetraklór-dibenzo-dioxin (TCDD) |
1 |
|
1,2,3,7,8 – Pentaklór-dibenzo-dioxin (PeCDD) |
0,5 |
|
1,2,3,4,7,8 – Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD) |
0,1 |
|
1,2,3,6,7,8 – Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD) |
0,1 |
|
1,2,3,7,8,9 – Hexaklór-dibenzo-dioxin (HxCDD) |
0,1 |
|
1,2,3,4,6,7,8 – Heptaklór-dibenzo-dioxin (HpCDD) |
0,01 |
|
Oktaklór-dibenzo-dioxin (OCDD) |
0,001 |
|
2,3,7,8 – Tetraklór-dibenzo-furán (TCDF) |
0,1 |
|
2,3,4,7,8 – Pentaklór-dibenzo-furán (PeCDF) |
0,5 |
|
1,2,3,7,8 – Pentaklór-dibenzo-furán (PeCDF) |
0,05 |
|
1,2,3,4,7,8 – Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF) |
0,1 |
|
1,2,3,6,7,8 – Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF) |
0,1 |
|
1,2,3,7,8,9 – Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF) |
0,1 |
|
2,3,4,6,7,8 – Hexaklór-dibenzo-furán (HxCDF) |
0,1 |
|
1,2,3,4,6,7,8 – Heptaklór-dibenzo-furán (HpCDF) |
0,01 |
|
1,2,3,4,7,8,9 – Heptaklór-dibenzo-furán (HpCDF) |
0,01 |
|
Oktaklór-dibenzo-furán (OCDF) |
0,001 |
3. RÉSZ
Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei hulladékégető művek esetében
|
1. |
A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, és a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója. Ezek a feltételek füstgáz esetében 11 %-os oxigéntartalomra vonatkoznak, míg a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 3. pontja szerint meghatározott ásványi hulladékolajok égetése nyomán felszabaduló füstgázoknál, valamint a 6. rész 2.7. pontjában foglalt esetekben 3 %-os oxigéntartalom mellett érvényesek.
|
|
2. |
Kibocsátási határértékek a 46. cikk (6) bekezdésében és a 47. cikkben ismertetett viszonyok mellett. A hulladékégető mű által a levegőbe kibocsátott légszennyező anyag összes szilárdanyag-koncentrációja semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a félórás átlagértékben kifejezett 150 mg/Nm3 mértéket. A TOC-ra és a szén-monoxidra érvényes, az 1.2. és az 1.5.b) pontban meghatározott kibocsátási határértékek sem léphetők túl. |
|
3. |
Az ebben a részben szereplő kivételekre vonatkozóan a tagállamok szabályokat állapíthatnak meg. |
4. RÉSZ
Légszennyezési kibocsátási határértékek meghatározása hulladék együttégetése esetén
|
1. |
Minden esetben, amikor az ebben a részben szereplő táblázatban nincs meghatározva egy bizonyos teljes „C” kibocsátási határérték, a következő képletet (keverési szabályt) kell alkalmazni. A füstgázban a hulladék együttégetéséből eredő minden egyes szennyező anyagra, valamint a CO-kibocsátásra vonatkozó kibocsátási határértéket az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Az ebben a részben szereplő kivételekre vonatkozóan a tagállamok szabályokat állapíthatnak meg. |
|
2. |
Hulladék együttégetését végző cementégető kemencékre vonatkozó külön rendelkezések
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
3. |
Hulladék együttégetésével foglalkozó tüzelő-berendezésekre vonatkozó külön rendelkezések
|
|
4. |
Az e rész 2. és 3. pontjának hatálya alá nem tartozó iparágak hulladék-együttégető műveire vonatkozó külön rendelkezések
|
5. RÉSZ
Kibocsátási határértékek füstgázok tisztításából származó szennyvizek esetében
|
Szennyező anyagok |
A szűretlen mintára vonatkozó kibocsátási határértékek (mg/l-ben, a dioxinok és furánok kivételével) |
|
|
1. Összes lebegő szilárd részecske a 91/271/EGK irányelv I. mellékletének meghatározása szerint |
(95 %) |
(100 %) |
|
30 |
45 |
|
|
2. Higany és vegyületei higanyban kifejezve (Hg) |
0,03 |
|
|
3. Kadmium és vegyületei kadmiumban kifejezve (Cd) |
0,05 |
|
|
4. Tallium és vegyületei talliumban kifejezve (Tl) |
0,05 |
|
|
5. Arzén és vegyületei arzénban kifejezve (As) |
0,15 |
|
|
6. Ólom és vegyületei ólomban kifejezve (Pb) |
0,2 |
|
|
7. Króm és vegyületei krómban kifejezve (Cr) |
0,5 |
|
|
8. Réz és vegyületei rézben kifejezve (Cu) |
0,5 |
|
|
9. Nikkel és vegyületei nikkelben kifejezve (Ni) |
0,5 |
|
|
10. Cink és vegyületei cinkben kifejezve (Zn) |
1,5 |
|
|
11. Dioxinok és furánok |
0,3 ng/l |
|
6. RÉSZ
A kibocsátás ellenőrzése
1. Mérési technikák
|
1.1. |
A légszennyező és a vizeket szennyező anyagok koncentrációinak meghatározására irányuló méréseket reprezentatív módon kell elvégezni. |
|
1.2. |
Valamennyi szennyező anyag mintavételét és elemzését, ideértve a dioxinokat és a furánokat is, valamint az automatikus mérési rendszerek minőségbiztosítását és az azok kalibrálására szolgáló referenciaméréseket, a CEN szabványok szerinti módszer szerint kell elvégezni. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő CEN-szabvány, olyan ISO-szabványokat, nemzeti vagy egyéb nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani. Ez vonatkozik a mintavételt és az elemzést végző laboratórium minőségbiztosítási rendszerére is. Az automatikus mérési rendszereket a referencia-módszerekkel végzett párhuzamos mérésekkel évente legalább egyszer ellenőrzik. |
|
1.3. |
A napi kibocsátási határértékek szintjén egy egyszeri mérési eredmény 95 %-os konfidencia intervallumának értékei nem haladhatják meg a kibocsátási határértékek alábbi százalékos értékeit:
A levegőbe, illetve a vizekbe történő kibocsátások időszakos mérését az 1.1. és 1.2. pont szerint kell elvégezni. |
2. Légszennyező anyagok mérése
|
2.1. |
A légszennyező anyagokkal kapcsolatosan az alábbi méréseket kell elvégezni:
a)
az alábbi anyagok folyamatos mérése: NOx, feltéve, hogy van rá megállapított kibocsátási határérték, CO, összes por, TOC, HCl, HF, SO2;
b)
az alábbi technológiai üzemeltetési paraméterek folyamatos mérése: hőmérséklet a belső fal közelében vagy az égéstér valamely más reprezentatív pontján az illetékes hatóságok engedélye alapján, a füstgáz oxigénkoncentrációja, nyomása, valamint a hőmérséklete és vízgőztartalma;
c)
évente legalább kétszer nehézfémek, dioxinok és furánok mérése; ezt azonban az üzembe helyezését követő első 12 hónap során háromhavonta legalább egy alkalommal kell végezni. |
|
2.2. |
A füstgázok tartózkodási idejét, legalacsonyabb hőmérsékletét, valamint oxigéntartalmát legalább egyszer, a hulladékégető vagy -együttégető mű üzembe helyezésekor, a legkedvezőtlenebb üzemeltetési körülmények között ellenőrizni kell. |
|
2.3. |
A HF folyamatos mérése mellőzhető, ha a sósavra olyan kezelési szakaszokat iktatnak be, amelyek biztosítják, hogy a HCl kibocsátási határértékek túllépése nem fordulhat elő. Ilyen esetekben a HF-kibocsátást a 2.1. c) pontban előírt időszakos mérésekkel ellenőrizni kell. |
|
2.4. |
A vízgőztartalom folyamatos mérése nem kötelező, ha a mintázott füstgázt a kibocsátás elemzését megelőzően szárították. |
|
2.5. |
Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a HCl, a HF és a SO2 folyamatos mérésének kötelezettségétől a hulladékégető vagy -együttégető művekben csak a 2.1. c) pontban meghatározott időszakos mérést előírva, illetve engedélyezhetik a mérés mellőzését, ha az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy ezen szennyező anyagok kibocsátása semmilyen körülmények között nem haladhatja meg az előírt kibocsátási határértékeket. Az illetékes hatóságok eltekinthetnek az NOx folyamatos mérésének kötelezettségétől az óránként 6 tonnánál kisebb névleges teljesítményű meglévő hulladékégető művekben vagy hulladék-együttégető művekben csak a 2.1. c) pontban meghatározott időszakos mérést előírva, ha az üzemeltető a kérdéses hulladék minőségére, az alkalmazott technológiákra és a kibocsátás ellenőrzési eredményeire vonatkozó adatokkal bizonyítani tudja, hogy az NOx-kibocsátás szintje semmilyen körülmények között nem haladhatja meg az előírt kibocsátási határértékeket. |
|
2.6. |
Az illetékes hatóság az alábbi esetekben a nehézfémek vonatkozásában kétévente egyszeri, a dioxinok és a furánok vonatkozásában évente egyszeri mérést is előírhat:
a)
ha a hulladékégetésből vagy -együttégetésből származó kibocsátás minden körülmények között a kibocsátási határérték 50 %-a alatt marad;
b)
ha az égetésre vagy együttégetésre szánt hulladék csak nem veszélyes hulladékok olyan meghatározott és kiválogatott éghető frakcióiból áll, amelyek hasznosításra nem alkalmasak és bizonyos tulajdonságokkal rendelkeznek, és amelyeket a c) pontban említett vizsgálat alapján pontosabban meghatároznak;
c)
ha az üzemeltető a kérdéses hulladék minőségére, az alkalmazott technológiákra és a kibocsátás ellenőrzési eredményeire vonatkozó adatok alapján bizonyítani tudja, hogy a kibocsátás minden körülmények között jelentősen alatta marad a nehézfémekre, dioxinokra és furánokra előírt kibocsátási határértékeknek. |
|
2.7. |
A mérések eredményét a 3. részben említett vagy a 4. rész alapján, illetve a 7. részben megadott képlettel kiszámított, standard oxigén-koncentráció szerint kell szabványosítani: Amennyiben a hulladékot oxigénnel dúsított környezetben égetik vagy együttégetik, a mérési eredményeket az illetékes hatóságok által meghatározott azon oxigéntartalomra kell vonatkoztatni, amely tükrözi az adott esetre vonatkozó különleges körülményeket. Amennyiben a veszélyes hulladék égetésével foglalkozó hulladékégető vagy -együttégető műben a szennyező anyagok kibocsátását a füstgázok tisztításával csökkentik, az első albekezdés rendelkezéseinek megfelelő oxigéntartalomra vonatkozó szabványosítást csak akkor kell elvégezni, ha a szóban forgó szennyező anyag esetében ugyanezen időszakban mért oxigéntartalom meghaladja a vonatkozó szabványértéket. |
3. A vizeket szennyező anyagok mérése
|
3.1. |
A szennyvíz elvezetési pontján az alábbi méréseket kell elvégezni:
a)
a pH-érték, a hőmérséklet és az áramlás folyamatos mérése;
b)
az összes lebegő szilárd részecske mérése pontszerű napi mintavétel alapján vagy az áramlással arányos, 24 órás időszakban vett reprezentatív mintában;
c)
Hg, Cd, Ti, As, Pb, Cr, Ni és Zn legalább havi gyakoriságú mérése egy 24 órás időszakon keresztül a kibocsátás folyadékáramával arányos reprezentatív mintában;
d)
legalább hathavonta a dioxinok és furánok mérése; mindazonáltal az üzembe helyezést követő első 12 hónap során legalább háromhavonta kell mérést végezni. |
|
3.2. |
Ahol a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizeket a helyszínen együttesen kezelik a többi, helyben keletkező szennyvízzel, az üzemeltetőnek a méréseket az alábbiak szerint kell elvégeznie:
a)
a füstgázok tisztításának eredményeként keletkező szennyvizek áramában, mielőtt az belép a közös szennyvízkezelő berendezésbe;
b)
a többi szennyvízáramban vagy áramokban, mielőtt az(ok) belép(nek) a közös szennyvízkezelő berendezésbe;
c)
a végső szennyvíz-kibocsátási pontnál, ahol a kezelés után a szennyvíz elhagyja a hulladékégetőt vagy -együttégetőt. |
7. RÉSZ
A kibocsátási koncentráció vonatkoztatási oxigénkoncentrációra történő
|
ES |
= |
a vonatkoztatási oxigénkoncentrációra átszámított kibocsátási koncentráció |
|
EM |
= |
a mért kibocsátási koncentráció |
|
OS |
= |
a vonatkoztatási oxigénkoncentráció |
|
OM |
= |
a mért oxigénkoncentráció |
8. RÉSZ
A kibocsátási határértékek betartásának megfelelőségi vizsgálata
1. Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei
|
1.1. |
A levegőre vonatkozó kibocsátási határértékek betartása akkor tekinthető igazoltnak, ha:
a)
a napi átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.1. pontjában és a 4. részben meghatározott, illetve a 4. rész szerint kiszámított kibocsátási határértékeket;
b)
vagy a félórás átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.2. pontjának táblázatában az A. oszlopban meghatározott kibocsátási határértékeket, vagy adott esetben az év folyamán a napi félórás átlagértékek 97 %-a nem haladja meg a 3. rész 1.2. pontjának táblázatában a B. oszlopban meghatározott kibocsátási határértékeket;
c)
a nehézfémekre, valamint dioxinokra és furánokra meghatározott mintavételi időszak alatt az átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.3. és 1.4. pontjában, valamint a 4. részben meghatározott, illetve a 4. részben foglaltaknak megfelelően kiszámított kibocsátási határértékeket;
d)
a szén-monoxid (CO) vonatkozásában:
i.
hulladékégető művek esetében:
—
az év folyamán mért napi átlagértékek 97 %-a nem haladja meg a 3. rész 1.5.a) pontjában meghatározott kibocsátási határértékeket, és
—
a bármely 24 órás időszak alatt mért tízperces átlagértékek legalább 95 %-a, illetve ugyanazon időszakban a félórás átlagértékek egyike sem haladja meg a 3. rész 1.5. pontjának b) és c) alpontjában meghatározott kibocsátási határértékeket; olyan hulladékégető művek esetében, ahol az égetési folyamatból származó gáz hőmérsékletét legalább 2 másodpercre legalább 1 100 °C-ra növelik, a tagállamok a tízperces átlagértékekre 7 napos értékelési időszakot alkalmazhatnak;
ii.
hulladék-együttégető művek esetében: teljesülnek a 4. részben foglalt előírások. |
|
1.2. |
A félórás átlagértékek és a tízperces átlagok meghatározását a 6. rész 1.3. pontjában megadott konfidencia-intervallumnak a mért értékekből történő levonása után, a tényleges üzemidőre kell elvégezni (vagyis az indítási és leállítási időszakok kizárásával, ha azokban hulladék égetése nem történik). A napi átlagértékeket ezekből az érvényesített átlagértékekből kell meghatározni. Érvényes napi átlag nyeréséhez a folyamatos mérőrendszer meghibásodása vagy karbantartása következtében egyetlen napon sem eshet ki több öt félórás átlagértéknél. A folyamatos mérőrendszer meghibásodása vagy karbantartása következtében évente legfeljebb tíz napi átlagérték eshet ki. |
|
1.3. |
A mintavételi időszakra vonatkozó átlagértékeket, valamint a HF, HCl és SO2 esetében végzett időszakos mérések átlagértékét a 45. cikk (1) bekezdésének e) pontjában és a 48. cikk (3) bekezdésében, illetve a 6. rész 1. pontjában foglalt követelményeknek megfelelően kell kiszámítani. |
2. A vizeket szennyező anyagok kibocsátási határértékei
A vizekre vonatkozó kibocsátási határértékek betartása akkor tekinthető igazoltnak, ha:
az összes lebegő szilárd részecske értéke a mérések 95 és 100 %-ában nem haladja meg az 5. részben szereplő megfelelő kibocsátási határértékeket;
nehézfémek esetében (Hg, Cd, Ti, As, Pb, Cr, Cu, Ni és Zn) évente legfeljebb egy mérés lépi túl az 5. részben magadott kibocsátási határértéket; vagy, ha a tagállam évente 20 mintánál többet ír elő, ezen minták legfeljebb 5 %-a lépi túl az 5. részben megadott kibocsátási határértéket;
dioxinok és furánok esetében a mért értékek nem lépik túl az 5. részben magadott kibocsátási határértéket.
VII. MELLÉKLET
Szerves oldószereket használó létesítményekre és tevékenységekre vonatkozó műszaki rendelkezések
1. RÉSZ
Tevékenységek
|
1. |
A következőkben felsorolt pontok mindegyikében a tevékenység magában foglalja a berendezés tisztítását is, de a termékek tisztítását nem – hacsak erről másként nem rendelkeznek. |
|
2. |
Ragasztóréteg felvitele Bármely tevékenység, amelynél ragasztóanyagot visznek fel a felületre, a nyomtatási tevékenységekkel kapcsolatos ragasztóanyag-felvitel és rétegelés (laminálás) kivételével. |
|
3. |
Bevonatkészítési (festési) eljárások Bármely tevékenység, amelynél a bevonat egy vagy több folyamatos rétegét viszik fel:
a)
az alábbi járművek bármelyikére:
i.
új autók, amelyek a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 25 ) („keretirányelv”) M1 kategóriájú járműveknek minősülnek, valamint az N1 kategóriájú járművek, amennyiben ugyanabban a létesítményben festik, mint az M1 kategóriájú járműveket;
ii.
teherautók vezetőfülkéi, amelyek a vezető tartózkodási helyeként vannak meghatározva, valamint a 2007/46/EK irányelv N2 és N3 kategóriájába tartozó járművek műszaki berendezéseinek minden járulékos egysége;
iii.
kis- és nagy teherautók (kamionok), amelyeket a 2007/46/EK irányelv N1, N2 és N3 kategóriájú járművekként határoz meg, de nincsenek benne a vezetőfülkék;
iv.
autóbuszok, amelyek a 2007/46/EK irányelvben az M2 és M3 jármű-kategóriába tartoznak;
v.
utánfutók (vontatók), amelyek a 2007/46/EK irányelvben az O1, O2, O3 és O4 kategóriába tartoznak;
b)
fém és műanyag felületek, beleértve repülőgépek, hajók, vonatok stb. felületeit;
c)
fafelületek;
d)
textil, szövet, fólia és papír felületek;
e)
bőr felületek. A bevonatkészítési (festési) tevékenységek nem terjednek ki a hordozóanyagok fémekkel történő bevonására elektroforetikus úton és vegyi permetezéses eljárással. Ha a bevonási (festési) technológia során van olyan lépés, amelynél ugyanazt a tárgyat bármely módszer alkalmazásával nyomtatják is, akkor a nyomtatási műveletet a bevonási tevékenység részének tekintik. Bár a külön tevékenységként végzett nyomtatás nem tartozik ide, de vonatkozhat rá az irányelv V. fejezete, ha a nyomtatási tevékenység ennek tárgyköréhez tartozik. |
|
4. |
Szalagtekercsek bevonatolása Minden olyan tevékenység, amelynek során tekercselt szalagacélt, rozsdamentes acélt, bevonatos acélt, rézötvözeteket vagy alumínium szalagokat végtelenített eljárással filmképző réteggel vagy rétegelt borítással vonnak be. |
|
5. |
Oldószeres vegytisztítás Minden olyan ipari vagy kereskedelmi tevékenység, amelynél illékony szerves vegyületeket használnak valamilyen létesítményben ruházat, lakástextíliák és egyéb fogyasztási cikkek tisztítására, kivéve a foltok kézi úton történő eltávolítását a textil- és ruhaiparban. |
|
6. |
Cipőgyártás Minden olyan tevékenység, amellyel kész lábbelit vagy annak részeit állítják elő. |
|
7. |
Bevonóanyag-keverékek, lakkok, nyomdafestékek (tinták) és ragasztóanyagok előállítása A fenti végtermékek és köztes termékek előállítása – amennyiben ugyanabban a létesítményben történik a gyártásuk – festékpigmentek, gyanták és ragasztóanyagok szerves oldószerekkel vagy más hordozóanyagokkal történő keverése útján, beleértve a diszpergálási és elődiszpergálási tevékenységeket, a viszkozitás- és színtónus beállításokat, valamint a végtermék kiszerelését (tartályokba, dobozokba). |
|
8. |
Gyógyszeripari termékek gyártása Gyógyszeripari termékek kémiai szintézise, fermentálása, extrahálása, formulálása és késztermékké alakítása, és – amennyiben azonos helyszínen történik – a köztes termékek (intermedierek) előállítása is. |
|
9. |
Nyomtatás Szöveg és/vagy képek sokszorosítására irányuló bármilyen tevékenység, melynél egy képhordozó segítségével valamilyen felületre nyomdafestéket (tintát) visznek fel. Ide tartoznak a kapcsolódó lakkozási, festési és kasírozási eljárások. Azonban csak a következő alfolyamatok (nyomtatási eljárások) tartoznak az V. fejezet hatálya alá:
a)
flexográfia (flexonyomás, magasnyomás) – olyan nyomtatási eljárás, amelynél a nyomtatandó kép hordozójaként gumit vagy rugalmas fotopolimert használnak, amelyen a nyomtatandó felület a nem nyomtatandó résznél magasabban helyezkedik el, továbbá folyékony nyomófestéket (tintát) alkalmaznak, amely az oldószer elpárolgása útján szárad;
b)
hőrögzítéses rotációs offszetnyomás – rotációs nyomtatási tevékenység, amely olyan képhordozót használ, ahol a nyomtatandó és nem nyomtatandó felületek egy síkban helyezkednek el, ahol a rotációs nyomtatás azt jelenti, hogy a nyomtatandó anyagot egy hengerről táplálják a gépbe, nem pedig az egyes ívekről. A nem nyomtatandó felületrészt úgy kezelik, hogy vonzza a vizet és taszítsa a nyomdafestéket (tintát), míg a képhordozó nyomtatandó része felveszi és átviszi a tintát a nyomtatandó felületre. A nyomtatott anyagot egy kemencében forró levegővel szárítják;
c)
nyomtatási tevékenységhez kapcsolt kasírozás – két vagy több rugalmas anyag összeragasztása rétegek (laminátumok) gyártása céljából;
d)
rotációs mélynyomás sajtótermékek készítésére – rotációs mélynyomási tevékenység újságok, brosúrák, katalógusok és hasonló termékek előállítására, ahol toluol-alapú nyomdafestékeket alkalmaznak;
e)
rotációs mélynyomás – nyomtatási tevékenység, amelynél forgó hengeres képhordozót használnak, amelynek a nyomtató felülete a nem nyomtatandó felületnél mélyebben helyezkedik el, és ahol folyékony nyomdafestéket használnak, amely az oldószer párolgása révén szárad. A mélyedések nyomdafestékkel vannak kitöltve, és a felesleget letisztítják a nem nyomtató felületrészekről, mielőtt a nyomtatandó anyag kapcsolatba kerülne a hengerekkel és felvenné a nyomdafestéket a mélyedésekből;
f)
rotációs szitanyomás – olyan rotációs nyomtatási tevékenység, ahol a nyomdafesték a nyomtatandó felületre egy porózus képhordozó formán keresztülnyomva jut, amelynek a nyomtatandó részei nyitottak (áteresztik a festéket), míg a nem nyomtatandó területrész le van zárva (nem engedi át a festéket). Továbbá csak olyan folyékony festéktintákat használnak, amelyek az oldószer párolgása útján száradnak. A rotációs nyomtatás azt jelenti, hogy a nyomtatandó anyag egy hengerről és nem külön ívenként kerül a gépbe;
g)
lakkozás – olyan tevékenység, melynek során lakkot vagy a csomagolóanyag későbbi lezárása céljából ragasztóréteget visznek fel egy rugalmas anyagra. |
|
10. |
Gumifeldolgozás Minden olyan tevékenység, amelynek során természetes vagy műgumi keverése, őrlése, kalanderezése, extrudálása és vulkanizálása történik és minden, a természetes vagy műgumi késztermékké alakításához kapcsolódó tevékenység. |
|
11. |
Felülettisztítás Az oldószeres vegytisztítás kivételével minden olyan tevékenység, ahol szerves oldószerek segítségével az anyagok felületéről szennyeződéseket távolítanak el, beleértve a zsírtalanítást is. A több lépésből álló tisztítási tevékenység – bármely más művelet előtt vagy után – egyetlen felülettisztítási tevékenységnek tekintendő. Ez a tevékenység nem a gépi berendezések tisztítására, hanem a termékek felületének tisztítására vonatkozik. |
|
12. |
Növényi olaj és állati zsír kinyerési és növényolaj–finomítási tevékenységek Minden olyan tevékenység, amelynek során magvakból vagy más növényi anyagokból növényi olajokat állítanak elő, a száraz maradékanyagok feldolgozása állati takarmányok előállítására, a magvakból, valamint a növényi és/vagy állati eredetű anyagokból származó zsírok és növényi olajok tisztítása. |
|
13. |
Jármű utánfényezés Bármely következő ipari vagy kereskedelmi festési és a kapcsolódó zsírtalanítási tevékenység, ha az alábbiak egyike:
a)
a 2007/46/EK irányelv meghatározása szerinti tehergépkocsik vagy azok részeinek eredeti festése újrafényezőfesték-típusokkal, ha ezt nem az eredeti gyártósoron végzik;
b)
utánfutók festése (beleértve a nyerges utánfutókat) (O kategória a 2007/46/EK irányelvben). |
|
14. |
Tekercselőhuzalok bevonatolása Transzformátorokban, motorokban stb. tekercsként használatos fémvezetők bármilyen bevonatolási eljárása. |
|
15. |
Faanyag-impregnálás Minden tevékenység, amelynek során a faanyagba védőszert juttatnak. |
|
16. |
Fa és műanyag rétegelt borítás (laminálás) Minden olyan tevékenység, amelynek során fa és/vagy műanyag rétegeket ragasztanak össze rétegelt termékek előállítása céljából. |
2. RÉSZ
Küszöbértékek és kibocsátási határértékek
A kibocsátási határértékek kiszámítását 273,15 K hőmérséklet és 101,3 kPa nagyságú nyomás mellett végzik.
|
|
Tevékenység (Oldószer–fogyasztási küszöbérték t/év) |
Küszöbérték (Oldószer–fogyasztási küszöbérték t/év) |
Kibocsátási határérték a füstgázokban (mg C/Nm3) |
Diffúz kibocsátási határértékek (az oldószer bevitel %–ában) |
Teljes kibocsátási határértékek |
Különös rendelkezések |
||
|
Új létesítmények |
Meglévő létesítmények |
Új létesítmények |
Meglévő létesítmények |
|||||
|
1 |
Hőrögzítéses rotációs offszetnyomás (> 15) |
15–25 > 25 |
100 20 |
30 (1) 30 (1) |
|
(1) A késztermékben az oldószermaradék nem tekintendő a diffúz kibocsátás részének. |
||
|
2 |
Rotációs mélynyomás sajtótermékek előállítására (> 25) |
|
75 |
10 |
15 |
|
|
|
|
3 |
Egyéb rotációs mélynyomás, flexográfia, rotációs szitanyomás, kasírozás vagy lakkozás (> 15) rotációs szitanyomás textilre/kartonra (> 30) |
15–25 > 25 > 30 (1) |
100 100 100 |
25 20 20 |
|
(1) A textilre és kartonra való rotációs szitanyomtatás küszöbértéke. |
||
|
4 |
Felülettisztítás az 59. cikk (5) bekezdésében említett vegyületek használatával. (> 1) |
1–5 > 5 |
20 (1) 20 (1) |
15 10 |
|
(1) A határérték a vegyületek tömegére vonatkozik mg/Nm3-ben, és nem az összes szénre. |
||
|
5 |
Egyéb felülettisztítás (> 2) |
2–10 > 10 |
75 (1) 75 (1) |
20 (1) 15 (1) |
|
(1) Azok a létesítmények, melyekre nézve az illetékes hatóságnak igazolják, hogy az összes általuk használt tisztítószer átlagos szerves oldószer-tartalma nem haladja meg a 30 tömeg %-ot, mentesek ezeknek az értékeknek a betartása alól. |
||
|
6 |
Jármű-szériafestés (< 15) és jármű-utánfényezés |
> 0,5 |
50 (1) |
25 |
|
(1) A 8. rész 2. pontja értelmében a megfelelést 15 perces mérések átlaga alapján kell igazolni. |
||
|
7 |
Szalagtekercsek bevonatolása (> 25) |
|
50 (1) |
5 |
10 |
|
(1) Azon létesítményeknél, amelyek olyan technikát használnak, ahol megengedett a visszanyert oldószerek újbóli használata, a kibocsátási határérték 150. |
|
|
8 |
Egyéb bevonatfelviteli, festési eljárások, beleértve a fém, műanyag, textil (5), szövet, fólia és papír festését (> 5) |
5–15 > 15 |
100 (1) (4) 50/75 (2) (3) (4) |
25 (4) 20 (4) |
|
|
(1) A kibocsátási határérték a festésre és a szárítási műveletekre vonatkozik, zárt feltételek mellett. (2) Az első kibocsátási határérték a szárítási eljárásokra, a második a festési műveletekre vonatkozik. |
|
|
|
|
|
|
|
|
(3) Azokra a textilfestő létesítményekre, amelyek olyan eljárást használnak, amelynél megengedett a visszanyert oldószerek ismételt használata, a kibocsátási határérték a festési és szárítási folyamatokra együttesen 150. (4) Azok a festési eljárások, amelyeket nem lehet zárt feltételek mellett végezni (pl. hajóépítésnél, repülőgépfestésnél), kivételt képezhetnek a határértékek alól, az 59. cikk (3) bekezdése szerint. (5) Rotációs szitanyomtatás textilre a 3. pontnál taglalva. |
||
|
9 |
Tekercselőhuzalok bevonatolása (> 5) |
|
|
|
10 g/kg (1) 5 g/kg (2) |
(1) Azokra a létesítményekre vonatkozik, ahol a huzal átlagos átmérője ≤ 0,1 mm. (2) Minden egyéb létesítményre érvényes. |
||
|
10 |
Faanyag felületek bevonatolása (festése) (> 15) |
15–25 > 25 |
100 (1) 50/75 (2) |
25 20 |
|
(1) A kibocsátási határérték a festésre és a szárítási műveletekre vonatkozik, zárt feltételek mellett. (2) Az első érték a szárítási, a második a bevonatfelviteli eljárásokra vonatkozik. |
||
|
11 |
Oldószeres vegytisztítás |
|
|
|
20 g/kg (1) (2) |
(1) A tisztított és szárított termék 1 kg-jára vonatkozó oldószer-kibocsátás tömegében kifejezve. (2) A 4. rész 2. pontjában szereplő kibocsátási határérték nem érvényes erre a tevékenységre. |
||
|
12 |
Faanyag-impregnálás (> 25) |
|
100 (1) |
45 |
11 kg/m3 |
(1) A kibocsátási határérték nem vonatkozik a karbolsavval (krezollal) történő impregnálásra. |
||
|
13 |
Bőrök bevonati réteggel való ellátása (festése) (> 10) |
10–25 > 25 > 10 (1) |
|
|
85 g/m2 75 g/m2 150 g/m2 |
A kibocsátási határérték a végtermék 1 m2-ére jutó oldószer-kibocsátásra (gramm) van megadva. (1) Bútorgyártási bőrök és különleges bőráruk festésénél, melyek mint kisméretű fogyasztási cikkek – pl. táskák, övek, tárcák stb. – használatosak. |
||
|
14 |
Cipőgyártás (> 5) |
|
|
|
25 g/pár |
A teljes kibocsátási határérték a kész lábbelipárra vonatkoztatott oldószer-kibocsátásra (gramm) van megadva. |
||
|
15 |
Fa és műanyag rétegelt borítás (laminálás) (> 5) |
|
|
|
30 g/m2 |
|
||
|
16 |
Ragasztóréteg felvitele (> 5) |
5–15 > 15 |
50 (1) 50 (1) |
25 20 |
|
(1) Ha olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél megengedett a visszanyert oldószerek újrafelhasználása, a kibocsátási határérték a füstgázokban 150. |
||
|
17 |
Bevonóanyag-keverékek, lakkok, nyomdafestékek (tinták) és ragasztóanyagok előállítása (> 100) |
100–1 000 > 1 000 |
150 150 |
5 3 |
az oldószerbevitel 5 %-a az oldószerbevitel 3 %-a |
A diffúz kibocsátási határértékek nem tartalmazzák azt az oldószermennyiséget, amelyet a bevonóanyag-keverék részeként, zárt tartályban értékesítenek. |
||
|
18 |
Gumifeldolgozás (> 15) |
|
20 (1) |
25 (2) |
az oldószerbevitel 25 %-a |
(1) Ha olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél megengedett a visszanyert oldószerek újrafelhasználása, a kibocsátási határérték a véggázokban 150. (2) A diffúz kibocsátási határértékek nem tartalmazzák azt az oldószermennyiséget, amelyet a termék vagy keverék részeként, zárt tartályban értékesítenek. |
||
|
19 |
Növényi olaj és állati zsír kinyerési és növényolaj–finomítási tevékenységek (> 10) |
|
|
|
Állati zsír: 1,5 kg/t Ricinus: 3 kg/t Repcemag: 1 kg/t Napraforgómag: 1 kg/t Szójabab (normál őrlés, sajtolás): 0,8 kg/t Szójabab (fehér pelyhes üledék): 1,2 kg/t Egyéb magvak és növényi anyagok: 3 kg/t (1) 1,5 kg/t (2) 4 kg/t (3) |
(1) A teljes kibocsátási határértéket az olyan berendezésekre, amelyek adagonként dolgozzák fel a magvakat illetve egyéb növényi anyagokat, az illetékes hatóság minden esetet külön vizsgálva, a legjobb elérhető technológia alapján állapítja meg. (2) Minden frakcionálási folyamatra vonatkozik, kivéve a „kásátlanítást” (= olajok tisztítása, kötőanyagok eltávolítása az olajból.) (3) A „kásátlanításra” vonatkozó határérték. |
||
|
20 |
Gyógyszeripari termékek gyártása (> 50) |
|
20 (1) |
5 (2) |
15 (2) |
az oldószer-bevitel 5 %-a |
az oldószer-bevitel 15 %-a |
(1) Ha olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél megengedett a visszanyert oldószerek újrafelhasználása, a kibocsátási határérték a füstgázokban 150. (2) A diffúz kibocsátási határértékek nem tartalmazzák azt az oldószermennyiséget, amelyet a termék vagy keverék részeként, zárt tartályban értékesítenek. |
3. RÉSZ
A járműfényező iparág létesítményeire vonatkozó kibocsátási határértékek
|
1. |
A teljes kibocsátási határértékeket a kibocsátott szerves oldószernek a termékfelület 1 négyzetméterére vonatkoztatott grammokban megadott, illetve a járműkarosszériánként kibocsátott szerves oldószer kilogrammban megadott mennyiségével fejezzük ki. |
|
2. |
A 3. pont táblázatában található bármely termék felületének területét úgy határozzuk meg, hogy a felület területét az elektroforetikus bevonattal ellátott (festett) teljes felületből számítjuk, továbbá az olyan egyéb beépítendő részegységek, alkatrészek felületéből, amelyek az egymást követő műveletek során a szóban forgó termék bevonatával azonos festékbevonattal lesznek ellátva, vagy pedig a létesítményben lefestett termék teljes felületéből kalkuláljuk. Az elektroforetikus bevonattal ellátott (festett) felület területét a következő képlettel számítjuk:
Ezt a módszert kell alkalmazni a lemezből készült egyéb festett alkatrészekre is. Számítógépes tervező (CAD) vagy más ezzel egyenértékű módszert kell alkalmazni a többi beépítendő részegység, alkatrész felületének, vagy a létesítményben lefestett termék teljes felületének kiszámítására. |
|
3. |
Az alábbi táblázatban található teljes kibocsátási határértékek az ugyanabban a létesítményben végzett összes műveletre vonatkoznak. Ez magában foglalja az elektroforetikus festést vagy bármely más bevonatfelviteli eljárást, a végső fényezést és polírozást is beleértve, valamint a berendezések tisztítására felhasznált oldószereket – beleértve a festőfülkék és más helyhez kötött berendezések tisztítását – a gyártási folyamat ideje alatt vagy azt követően.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
4. |
A 3. pont táblázatában említett küszöbértékeknél kisebb oldószer-fogyasztású járműfestő létesítményeknek a 2. részben meghatározott, jármű-szériafestésre és -utánfényezésre vonatkozó követelményeket kell teljesíteni. |
4. RÉSZ
Konkrét kockázatokra utaló feliratokkal jelzett illékony szerves vegyületekre vonatkozó kibocsátási határértékek
|
1. |
Az 58. cikkben említett illékony szerves vegyületek kibocsátása esetén, amikor a cikkben említett figyelmeztető mondatot szükségessé tevő vegyületek összességének tömegárama nagyobb vagy egyenlő 10 g/h-val, a 2 mg/Nm3 kibocsátási határértéket kell betartani. A kibocsátási határérték az egyes vegyületek tömegének összegére vonatkozik. |
|
2. |
Az olyan halogénezett illékony szerves vegyületek kibocsátásánál, amelyekhez a H341 vagy a H351 figyelmeztető mondatot rendelik hozzá, és ahol a H341 vagy a H351 figyelmeztető mondat használatát indokló vegyületek összességének tömegárama nagyobb vagy egyenlő 100 g/h-val, a 20 mg/Nm3 kibocsátási határértéknek kell megfelelni. A kibocsátási határérték az egyes vegyületek tömegének összegére vonatkozik. |
5. RÉSZ
Csökkentési terv
|
1. |
Az üzemeltető a specifikusan a létesítményére vonatkozó bármilyen csökkentési tervet alkalmazhat. |
|
2. |
Amennyiben festékbevonatokat, lakkokat, ragasztókat vagy nyomdafestékeket alkalmaznak, a következő terv használható. Ahol ez a terv nem megfelelő, az illetékes hatóság engedélyezheti az üzemeltetőnek olyan tetszőleges alternatív terv alkalmazását, amellyel a 2. és 3. részben ismertetett kibocsátási határértékek alkalmazásával egyenértékű kibocsátáscsökkentés érhető el. A terv elkészítése során a következő tényezőket kell figyelembe venni:
a)
ahol a kis oldószertartalmú vagy oldószermentes helyettesítő anyagok fejlesztése még folyamatban van, az üzemeltetőnek határidő-hosszabbítást kell adni, hogy megvalósíthassa a kibocsátáscsökkentési tervét;
b)
a kibocsátáscsökkentés referenciapontjának („referencia-kibocsátás”) a lehető leginkább meg kell egyeznie a csökkentési módszerek alkalmazása nélküli kibocsátás értékével. |
|
3. |
A következő csökkentési terv alkalmazandó azokra a berendezésekre, amelyeknél állandó szilárd anyag tartalom feltételezhető:
a)
Az éves referencia-kibocsátás az alábbiak szerint számolható:
i.
Az évente felhasznált festékbevonatok és/vagy nyomdafestékek (tinták), lakkok, ragasztóanyagok szilárdanyag-tartalmának összmennyiségét (tömegét) meg kell állapítani. Szilárdanyag alatt értjük mindazokat a festékbevonatokban, tintákban, lakkokban és ragasztóanyagokban található anyagokat, amelyek a víz vagy az illékony szerves vegyületek elpárolgása után visszamaradnak, megszilárdulnak;
ii.
Az éves referencia-kibocsátás az i. pontban meghatározott tömegből az alábbi táblázatban található megfelelő szorzótényezővel számítható ki. Az illetékes hatóságok hozzáigazíthatják ezeket a szorzótényezőket az egyes létesítményekhez annak érdekében, hogy azok tükrözzék a szilárdanyag-felhasználás hatékonyságának igazolt növekedését;
b)
A célkibocsátás egyenlő az éves referencia-kibocsátás és egy meghatározott százalékos érték szorzatával, ahol a százalékos érték nagysága:
i.
(diffúz kibocsátási határérték + 15) azokra a létesítményekre, amelyek a 2. rész 6. sorához, valamint a 8. és 10. sor alacsonyabb küszöbértékéhez tartoznak;
ii.
(diffúz kibocsátási határérték + 5) minden egyéb létesítményre;
c)
Megfelelés érhető el, ha az oldószer-gazdálkodási terv alapján meghatározott tényleges oldószer-kibocsátás kisebb a célkibocsátásnál vagy azzal egyenlő. |
6. RÉSZ
A kibocsátás ellenőrzése
|
1. |
Azon füstgáz-vezetékeket, amelyekhez kibocsátáscsökkentő berendezés csatlakozik, és amelyek a kilépő csonknál átlagosan több mint 10 kg/h összes szerves szenet bocsátanak ki, folyamatosan figyelemmel kell kísérni a követelményeknek való megfelelés szempontjából. |
|
2. |
Egyéb esetekben a tagállamok biztosítják, hogy vagy folyamatos, vagy szakaszos méréseket végeznek. Szakaszos mérések esetén legalább három mérési eredményt olvasnak le minden egyes mérés alkalmával. |
|
3. |
Nem kötelező méréseket végezni olyan esetben, amikor nincs szükség csővégi kibocsátáscsökkentő berendezésre az irányelv követelményeinek való megfeleléshez. |
7. RÉSZ
Oldószer-kezelési terv (oldószermérleg)
1. Elvek
Az oldószer-kezelési terv rendeltetése:
igazolja a 62. cikkben meghatározott követelmények teljesítését;
meghatározza a jövőbeni csökkentési lehetőségeket;
lehetővé teszi a közvélemény tájékoztatását az oldószer-felhasználásról, az oldószer-kibocsátásról és az V. fejezetben foglalt követelmények betartásáról.
2. Fogalommeghatározások
A következő meghatározások az anyagmérleg gyakorlati elkészítésének vázát adják.
A szerves oldószerek bevitele (I):
|
I1 |
Az eljárásba közvetlenül bevitt vagy a vásárolt keverékekben levő szerves oldószerek mennyisége az alatt az időtartam alatt, amelyre az anyagmérleget éppen számítják. |
|
I2 |
A visszanyert és az eljárásban újrafelhasznált szerves oldószerek mennyisége vagy ezeknek a bevitt keverékekben lévő mennyisége. Az újrahasznosított oldószerrel minden egyes felhasználási alkalommal számolni kell. |
Az eljárásból kikerülő szerves oldószerek (O):
|
O1 |
Kibocsátás a füstgázokkal. |
|
O2 |
Vízben elnyelődött (vízzel távozó) szerves oldószerek, a szennyvízkezelés figyelembevételével az O5 számításánál. |
|
O3 |
A végtermékbe – akár szennyező anyagként is – kerülő, visszamaradó szerves oldószerek mennyisége. |
|
O4 |
A szerves oldószerek levegőbe távozó diffúz kibocsátása. Ide tartozik a helyiségek általános szellőzése, amely során az ablakokon, ajtókon, réseken és hasonló nyílásokon át a levegő a szabadba jut. |
|
O5 |
Szerves oldószereknek és/vagy szerves vegyületeknek kémiai vagy fizikai reakciók miatt bekövetkező vesztesége (beleértve az égetést mint roncsolásos eljárást vagy más füstgáz- vagy szennyvízkezelést, vagy a leválasztást, amennyiben azokkal nem számolunk az O6, O7 és O8 esetében). |
|
O6 |
Az összegyűjtött hulladékok szerves oldószertartalma. |
|
O7 |
Szerves oldószerek vagy a keverékekben levő szerves oldószerek, amelyeket mint kereskedelmi forgalomban értékesíthető termékeket eladtak vagy el fognak adni. |
|
O8 |
Keverékek szerves oldószertartalma, amelyet újrahasznosítás céljából nyertek vissza de nincsenek az eljárásba visszaforgatva, amennyiben az O7-nél nem lettek figyelembe véve. |
|
O9 |
Egyéb módon távozó szerves oldószerek. |
|
3. |
Az oldószerkezelési terv (oldószermérleg) használata a követelmények teljesítésének igazolására Az oldószerkezelési terv alkalmazásának módja a mindenkori vizsgálandó és igazolandó követelményektől függ, az alábbiak szerint:
a)
Az 5. részben meghatározott csökkentési tervnek való megfelelőség vizsgálata a termékegységre eső oldószer-kibocsátásban vagy más, a 2. és a 3. részben ismertetett módon kifejezett teljes kibocsátási határérték megadásával;
i.
Minden, az 5. részben meghatározott csökkentési tervet alkalmazó tevékenységnél az oldószerkezelési tervet évente el kell készíteni az oldószerfogyasztás (C) meghatározása céljából. A fogyasztást a következő egyenletnek megfelelően kell kiszámítani: C = I1 – O8 Ezzel párhuzamosan a (festék)bevonatok szilárdanyag-tartalma is meghatározandó, hogy minden évben megállapíthassuk az éves referencia-kibocsátást és a célemissziót;
ii.
A termékegységre eső oldószer-kibocsátásban vagy a 2. és 3. részben megadott más egységben kifejezett teljes kibocsátási határérték betartásának értékeléséhez az oldószerkezelési tervet évente el kell készíteni a kibocsátások (E) meghatározása céljából. A kibocsátásokat a következő egyenletnek megfelelően kell kiszámítani: E = F + O1 ahol F a diffúz (fugitív) kibocsátás, a b) pont i. alpontjában meghatározottak szerint. A kibocsátási értéket ezután el kell osztani a vonatkozó termékparaméterrel;
iii.
Az 59. cikk (6) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában előírt követelményeknek való megfelelés értékeléséhez évente el kell készíteni az oldószerkezelési tervet az összes érintett tevékenységből eredő teljes kibocsátás meghatározása végett, majd ezt az eredményt össze kell hasonlítani azzal az összkibocsátással, amelyet akkor kapnánk, ha a 2., 3. és 5. rész követelményeinek minden egyes tevékenység esetében külön-külön is eleget tennénk;
b)
A diffúz kibocsátások meghatározása az oldószermérleg alapján a 2. rész szerinti diffúz kibocsátási határértékekkel történő összehasonlítás céljából:
i.
A diffúz (fugitív) kibocsátást a következő egyenletek egyikével kell kiszámítani; F = I1 – O1 – O5 – O6 – O7 – O8 vagy F = O2 + O3 + O4 + O9 Az F értékét vagy az emittált mennyiségek közvetlen mérésével, vagy ezzel egyenértékű, más számítási módszerrel kell meghatározni, például a folyamat füstgáz-leválasztási, ill. -kezelési hatásfokának ismeretében. A diffúz kibocsátási határérték a bevitt oldószermennyiség hányadaként fejezhető ki, ahol a bevitt mennyiséget a következő egyenlet alapján kell kiszámítani: I = I1 + I2
ii.
A diffúz kibocsátást egy rövid ideig tartó, de átfogó mérési sorozattal kell meghatározni, melyet a berendezés vagy készülék módosításáig nem szükséges ismételten elvégezni. |
8. RÉSZ
A kibocsátási határértékek teljesítésének vizsgálata füstgázok esetében
|
1. |
Folyamatos mérések esetén a kibocsátási határértékek betartottnak tekintendők, ha:
a)
egy adott létesítmény bármely 24 órás üzeme vagy tevékenysége alatt (az indítási, leállítási és karbantartási műveletek kivételével) végzett érvényes mérések számtani átlagainak egyike sem haladja meg a kibocsátási határértékeket;
b)
az 1 órás átlagok egyike sem haladja meg 1,5-szeresnél nagyobb mértékben a kibocsátási határértékeket. |
|
2. |
Időszakos mérések esetén a kibocsátási határértékek betartottnak tekintendők, ha egy ellenőrzés során:
a)
az összes mért érték átlaga nem haladja meg a kibocsátási határértékeket;
b)
az 1 órás átlagok egyike sem haladja meg 1,5-szeresnél nagyobb mértékben a kibocsátási határértéket. |
|
3. |
A 4. részben foglalt rendelkezések betartását az érintett illékony szerves vegyületek egyenkénti tömegkoncentrációinak összege alapján kell vizsgálni. A megfelelés minden más esetben a kibocsátott szerves szén össztömege alapján vizsgálandó, hacsak a 2. részben nincs másképpen meghatározva. |
|
4. |
Adagolható a füstgázokhoz hűtési vagy hígítási célból gáz, ahol ez műszakilag indokolt, de ezt nem szabad figyelembe venni, amikor a szennyező anyag füstgázban való tömegkoncentrációját határozzák meg. |
VIII. MELLÉKLET
Titán-dioxidot előállító létesítményekre vonatkozó műszaki rendelkezések
1. RÉSZ
Kibocsátási határértékek vízbe történő kibocsátáskor
|
1. |
Szulfát-eljárást alkalmazó létesítmények esetében (éves átlagként): az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatott 550 kg szulfát; |
|
2. |
Klorid-eljárást alkalmazó létesítmények esetében (éves átlagként):
a)
semleges rutil használatakor 130 kg klorid az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére;
b)
szintetikus rutil használatakor 228 kg klorid az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére;
c)
salak használatakor 330 kg klorid az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére. A sós vízbe (torkolat, part menti víz, nyílt tenger) kibocsátó létesítményeknél a kibocsátási határérték 450 kg klorid lehet az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére salak használatakor. |
|
3. |
Klorid-eljárást alkalmazó és többféle ércet felhasználó létesítmények esetében a 2. pontban ismertetett kibocsátási határértékeket a felhasznált ércek mennyiségének arányában alkalmazzák. |
2. RÉSZ
Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei
|
1. |
A tömeg/normál köbméter (Nm3) koncentrációban kifejezett kibocsátási határértékek kiszámításának alapja 273,15 K hőmérséklet és 101,3 kPa nagyságú nyomás. |
|
2. |
Por esetében: 50 mg/Nm3 óránkénti átlagos érték a fő források esetében, és 150 mg/Nm3 óránkénti átlagos érték bármely egyéb forrás esetében. |
|
3. |
A feltárás és kalcinálás során kibocsátott gáz-halmazállapotú kén-dioxid és kén-trioxid (beleértve a savcseppeket is) esetében, SO2-egyenértékben számítva:
a)
6 kg az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatva, éves átlagként;
b)
fulladéksav töményítését végző létesítmények esetében 500 mg/Nm3 óránkénti átlagként. |
|
4. |
Klorid-eljárást alkalmazó létesítmények esetében klórra:
a)
5 mg/Nm3 napi átlagérték;
b)
bármely időpontban vizsgálva 40 mg/Nm3. |
3. RÉSZ
A kibocsátások monitoringja
A levegőbe kibocsátott szennyező anyagok ellenőrzése legalább az alábbiak folyamatos ellenőrzésére terjed ki:
hulladéksav-sűrítést végző berendezésekből a feltárás és kalcinálás során kibocsátott gáz-halmazállapotú kén-dioxid és kén-trioxid kibocsátásának szintje szulfát-eljárást alkalmazó létesítmények esetében;
klórkibocsátás a klorid-eljárást alkalmazó létesítmények főbb forrásaiból;
porkibocsátás a főbb forrásoknál.
IX. MELLÉKLET
A. RÉSZ
A hatályukat vesztett irányelvek és későbbi módosításaik
(lásd a 81. cikket)
|
A Tanács 78/176/EGK irányelve (HL L 54., 1978.2.25., 19. o.) |
|
|
A Tanács 83/29/EGK irányelve (HL L 32., 1983.2.3., 28. o.) |
|
|
A Tanács 91/692/EGK irányelve (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.) |
csak az I. melléklet b) pontja |
|
A Tanács 82/883/EGK irányelve (HL L 378., 1982.12.31., 1. o.) |
|
|
Az 1985-ös csatlakozási okmány |
csak az I. melléklet X.1. pontjának o) alpontja |
|
Az 1994-es csatlakozási okmány |
csak az I. melléklet VIII.A.6. pontja |
|
A Tanács 807/2003/EK rendelete (HL L 122., 2003.5.16., 36. o.) |
csak a III. melléklet 34. pontja |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 219/2009/EK rendelete (HL L 87., 2009.3.31., 109. o.) |
csak a melléklet 3.1. pontja |
|
A Tanács 92/112/EGK irányelve (HL L 409., 1992.12.31., 11. o.) |
|
|
A Tanács 1999/13/EK irányelve (HL L 85., 1999.3.29., 1. o.) |
|
|
Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) |
csak az I. melléklet 17. pontja |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2004/42/EK irányelve (HL L 143., 2004.4.30., 87. o.) |
csak a 13. cikk (1) bekezdése |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/112/EK irányelve (HL L 345., 2008.12.23., 68. o.) |
csak a 3. cikk |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2000/76/EK irányelve (HL L 332., 2000.12.28., 91. o.) |
|
|
Az Európai Parlament és a Tanács 1137/2008/EK rendelete (HL L 311., 2008.11.21., 1. o.) |
csak a melléklet 4.8. pontja |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2001/80/EK irányelve (HL L 309., 2001.11.27., 1. o.) |
|
|
A Tanács 2006/105/EK irányelve (HL L 363., 2006.12.20., 368. o.) |
csak a melléklet B. részének 2. pontja |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve (HL L 140., 2009.6.5., 114. o.) |
csak a 33. cikk |
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/1/EK irányelve (HL L 24., 2008.1.29., 8. o.) |
|
|
Az Európai Parlament és a Tanács 2009/31/EK irányelve (HL L 140., 2009.6.5., 114. o.) |
csak a 37. cikk |
B. RÉSZ
A nemzeti jogba való átültetés és az alkalmazás határideje
(lásd a 81. cikket)
|
Irányelv |
Az átültetés határideje |
Az alkalmazás határideje |
|
78/176/EGK |
1979. február 25. |
|
|
82/883/EGK |
1984. december 31. |
|
|
92/112/EGK |
1993. június 15. |
|
|
1999/13/EK |
2001. április 1. |
|
|
2000/76/EK |
2000. december 28. |
2002. december 28. 2005. december 28. |
|
2001/80/EK |
2002. november 27. |
2004. november 27. |
|
2003/35/EK |
2005. június 25. |
|
|
2003/87/EK |
2003. december 31. |
|
|
2008/1/EK |
1999. október 30. (1) |
1999. október 30. 2007. október 30. |
|
(1)
A 2008/1/EK irányelv a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv (HL L 257., 1996.10.10., 26. o.) kodifikált változata, és az átültetési és alkalmazási határidők hatályban maradnak. |
||
X. MELLÉKLET
Megfelelési táblázat
|
78/176/EGK irányelv |
82/883/EGK irányelv |
92/112/EGK irányelv |
2008/1/EK irányelv |
1999/13/EK irányelv |
2000/76/EK irányelv |
2001/80/EK irányelv |
Ez az irányelv |
|
1. cikk (1) bekezdése |
1. cikk |
1. cikk |
|
|
|
|
66. cikk |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
2. cikk |
|
1. cikk (2) bekezdésének a) pontja |
|
|
2. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
3. cikk (2) bekezdése |
|
1. cikk (2) bekezdésének b) pontja |
|
|
|
|
3. cikk (1) bekezdése |
|
3. cikk (37) bekezdése |
|
1. cikk (2) bekezdésének c), d) és e) pontja |
|
|
|
|
|
|
— |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
66. cikk |
|
2. cikk |
|
|
|
|
|
|
67. cikk |
|
3. cikk |
|
|
|
|
|
|
11. cikk d) és e) pontja |
|
4. cikk |
|
|
4. cikk |
3. cikk bevezető része és (1) bekezdése |
4. cikk (1) bekezdése |
|
4. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |
|
5. cikk |
|
|
|
|
|
|
11. cikk d) és e) pontja |
|
6. cikk |
|
|
|
|
|
|
11. cikk d) és e) pontja |
|
7. cikk (1) bekezdése |
|
10. cikk |
|
|
|
|
70. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének első mondata |
|
7. cikk (2) és (3) bekezdés |
|
|
|
|
|
|
— |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
70. cikk (2) bekezdésének második mondata és a 70. cikk (3) bekezdése |
|
8. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
— |
|
8. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
26. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
9. cikk |
|
|
|
|
|
|
— |
|
10. cikk |
|
|
|
|
|
|
— |
|
11. cikk |
|
|
|
|
|
|
12. cikk |
|
12. cikk |
|
|
|
|
|
|
— |
|
13. cikk (1) bekezdése |
|
|
17. cikk (1) bekezdésének első albekezdése és 17. cikk (3) bekezdése első albekezdésének első mondata |
11. cikk (1) bekezdésének első mondata és 11. cikk (2) bekezdése |
|
|
72. cikk (1) bekezdésének első mondata |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
72. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
13. cikk (2), (3), (4) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
— |
|
14. cikk |
|
|
|
|
|
|
— |
|
15. cikk |
14. cikk |
12. cikk |
21. cikk |
15. cikk |
21. cikk |
18. cikk (1) és (3) bekezdése |
80. cikk |
|
16. cikk |
15. cikk |
13. cikk |
23. cikk |
17. cikk |
23. cikk |
20. cikk |
84. cikk |
|
I. melléklet |
|
|
|
|
|
|
— |
|
II. melléklet A.szakasz bevezető része és 1. pontja |
|
|
|
|
|
|
— |
|
II. melléklet A. szakasz 2. pontja |
|
|
|
|
|
|
— |
|
II. melléklet B. szakasz |
|
|
|
|
|
|
— |
|
|
2. cikk |
|
|
|
|
|
— |
|
|
3. cikk |
|
|
|
|
|
— |
|
|
4. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
|
|
— |
|
|
4. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
|
— |
|
|
4. cikk (3) és (4) bekezdése |
|
|
|
|
|
— |
|
|
5. cikk |
|
|
|
|
|
— |
|
|
6. cikk |
|
|
|
|
|
— |
|
|
7. cikk |
|
|
|
|
|
— |
|
|
8. cikk |
|
|
|
|
|
— |
|
|
9. cikk |
|
|
|
|
|
— |
|
|
10. cikk |
|
|
|
|
|
— |
|
|
11. cikk (1) bekezdése |
|
|
13. cikk (1) bekezdése |
17. cikk (1) bekezdése |
|
75. cikk (1) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
75. cikk (2) bekezdése |
|
|
11. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
17. cikk (2) bekezdése |
|
— |
|
|
11. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
— |
|
|
12. cikk |
|
|
|
|
|
— |
|
|
13. cikk |
|
|
|
|
|
— |
|
|
I. melléklet |
|
|
|
|
|
— |
|
|
II. melléklet |
|
|
|
|
|
— |
|
|
III. melléklet |
|
|
|
|
|
— |
|
|
IV. melléklet |
|
|
|
|
|
— |
|
|
V. melléklet |
|
|
|
|
|
— |
|
|
|
2. cikk (1) bekezdése, bevezető rész |
|
|
|
|
— |
|
|
|
2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, bevezető rész |
|
|
|
|
— |
|
|
|
2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, első francia bekezdés |
|
|
|
|
67. cikk a) pontja |
|
|
|
2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, második francia bekezdés |
|
|
|
|
67. cikk b) pontja |
|
|
|
2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, harmadik francia bekezdés, és 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja, harmadik francia bekezdés |
|
|
|
|
67. cikk d) pontja |
|
|
|
2. cikk (1) bekezdésének a) pontja, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik francia bekezdés |
|
|
|
|
— |
|
|
|
2. cikk (1) bekezdésének b) pontja, első, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik francia bekezdés |
|
|
|
|
— |
|
|
|
2. cikk (1) bekezdésének b) pontja, második francia bekezdés |
|
|
|
|
67. cikk c) pont |
|
|
|
2. cikk (1) bekezdésének c) pontja |
|
|
|
|
— |
|
|
|
2. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
— |
|
|
|
3. cikk |
|
|
|
|
67. cikk |
|
|
|
4. cikk |
|
|
|
|
67. cikk |
|
|
|
5. cikk |
|
|
|
|
— |
|
|
|
6. cikk első bekezdése, bevezető rész |
|
|
|
|
68. cikk |
|
|
|
6. cikk első bekezdésének a) pontja |
|
|
|
|
VIII. melléklet 1. részének 1. pontja |
|
|
|
6. cikk első bekezdésének b) pontja |
|
|
|
|
VIII. melléklet 1. részének 2. pontja |
|
|
|
6. cikk, második bekezdés |
|
|
|
|
VIII. melléklet 1. részének 3. pontja |
|
|
|
7. cikk |
|
|
|
|
— |
|
|
|
8. cikk |
|
|
|
|
— |
|
|
|
9. cikk (1) bekezdése, bevezető rész |
|
|
|
|
69. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
9. cikk (1) bekezdésének a) pontja, bevezető rész |
|
|
|
|
— |
|
|
|
9. cikk (1) bekezdése, a) pont (i) alpontja |
|
|
|
|
VIII. melléklet, 2. részének, 2. pontja |
|
|
|
9. cikk (1) bekezdése, a) pont (ii) alpontja |
|
|
|
|
VIII. melléklet 2. részének 3. pontja, bevezető rész és 3. pont a) alpont |
|
|
|
9. cikk (1) bekezdése, a) pont (iii) alpontja |
|
|
|
|
69. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
9. cikk (1) bekezdése, a) pont (iv) alpontja |
|
|
|
|
VIII. melléklet 2. részének 3. pontja, b) alpont |
|
|
|
9. cikk (1) bekezdése, a) pont (v) alpontja |
|
|
|
|
— |
|
|
|
9. cikk (1) bekezdésének b) pontja |
|
|
|
|
VIII. melléklet 2. részének 4. pontja |
|
|
|
9. cikk (2) és (3) bekezdése |
|
|
|
|
— |
|
|
|
11. cikk |
|
|
|
|
11. cikk d) és e) pontja |
|
|
|
Melléklet |
|
|
|
|
— |
|
|
|
|
1. cikk |
|
|
|
1. cikk |
|
|
|
|
2. cikk bevezető része |
|
|
|
3. cikk bevezető része |
|
|
|
|
2. cikk (1) bekezdése |
2. cikk (14) bekezdése |
|
|
3. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (3) bekezdése |
2. cikk (1) bekezdése |
|
|
3. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (4) bekezdése |
|
|
|
— |
|
|
|
|
2. cikk (5) bekezdése |
2. cikk (9) bekezdése |
3. cikk (8) bekezdése |
2. cikk (1) bekezdése |
3. cikk (4) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (6) bekezdése, első mondat |
2. cikk (13) bekezdése |
3. cikk (9) bekezdése |
2. cikk (3) bekezdése, első rész |
3. cikk (5) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (6) bekezdése, második mondat |
|
|
|
15. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (7) bekezdése |
|
|
|
3. cikk (6) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (8) bekezdése |
2. cikk (5) bekezdése |
|
|
71. cikk |
|
|
|
|
2. cikk (9) bekezdése, első mondat |
2. cikk (7) bekezdése |
3. cikk (12) bekezdése |
|
3. cikk (7) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (9) bekezdése, második mondat |
|
|
|
4. cikk (2) bekezdésének első albekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
4. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
4. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (10) bekezdése |
|
|
|
— |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
3. cikk (8) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (11) bekezdésének első mondata |
|
|
|
3. cikk (9) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (11) bekezdésének második mondata |
|
|
|
20. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (12) bekezdésének első albekezdése és a IV. melléklet bevezető része |
|
|
|
3. cikk (10) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (12) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
14. cikk (5) bekezdésének a) pontja és 14. cikk (6) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (13) bekezdése |
2. cikk (6) bekezdése |
3. cikk (11) bekezdése |
2. cikk (5) bekezdése |
3. cikk (15) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (14) bekezdése |
|
|
|
3. cikk (16) bekezdése |
|
|
|
|
2. cikk (15) bekezdése |
|
|
|
3. cikk (17) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
3. cikk (11)–(14), (18)–(23), (26)–(30) és (34)–(36) bekezdése |
|
|
|
|
3. cikk (1) bekezdése, bevezető rész |
|
|
|
11. cikk bevezető része |
|
|
|
|
3. cikk (1) bekezdésének a) pontja |
|
|
|
11. cikk a) és b) pontja |
|
|
|
|
3. cikk (1) bekezdésének b) pontja |
|
|
|
11. cikk c) pontja |
|
|
|
|
3. cikk (1) bekezdésének c) pontja |
|
|
|
11. cikk d) és e) pontja |
|
|
|
|
3. cikk (1) bekezdésének d) pontja |
|
|
|
11. cikk f) pontja |
|
|
|
|
3. cikk (1) bekezdésének e) pontja |
|
|
|
11. cikk g) pontja |
|
|
|
|
3. cikk (1) bekezdésének f) pontja |
|
|
|
11. cikk h) pontja |
|
|
|
|
3. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
— |
|
|
|
|
5. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
— |
|
|
|
|
5. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
80. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdése bevezető rész |
|
|
|
12. cikk (1) bekezdése, első albekezdés, bevezető rész |
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése a)–d) pont |
|
|
|
12. cikk (1) bekezdése, első albekezdés a)–d) pont |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
12. cikk (1) bekezdése, első albekezdés, e) pont |
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, e) pont |
|
|
|
12. cikk (1) bekezdése, első albekezdés, f) pont |
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, f) pont |
|
|
|
12. cikk (1) bekezdés, első albekezdés, g) pont |
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, g) pont |
|
|
|
12. cikk (1) bekezdése, első albekezdés, h) pont |
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, h) pont |
|
|
|
12. cikk (1) bekezdése, első albekezdés, i) pont |
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, i) pont |
|
|
|
12. cikk (1) bekezdése, első albekezdés, j) pont |
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, j) pont |
|
|
|
12. cikk (1) bekezdése, első albekezdés, k) pont |
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
12. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
6. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
12. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
7. cikk |
|
|
|
5. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
8. cikk, első bekezdés |
|
4. cikk (3) bekezdése |
|
5. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
8. cikk, második bekezdés |
|
|
|
— |
|
|
|
|
9. cikk (1) bekezdése, a mondat első fele |
|
|
|
14. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
|
9. cikk (1) bekezdése, a mondat második fele |
|
|
|
— |
|
|
|
|
9. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
5. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
9. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, első és második mondat |
|
|
|
14. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, bevezető rész, a) és b) pont |
|
|
|
|
9. cikk (3) bekezdésének első albekezdése, harmadik mondat |
|
|
|
14. cikk (2) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
14. cikk (3), (4) és (7) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
14. cikk (5) bekezdés, bevezető rész és az első albekezdés b) pontja, továbbá a 14. cikk (5) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
9. cikk (3) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
— |
|
|
|
|
9. cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdése |
|
|
|
9. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
9. cikk (3) bekezdésének negyedik albekezdése |
|
|
|
9. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
9. cikk (3) bekezdésének ötödik albekezdése |
|
|
|
9. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
9. cikk (3) bekezdésének hatodik albekezdése |
|
|
|
9. cikk (4) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
10. cikk |
|
|
|
|
9. cikk (4) bekezdése, az első mondat első fele |
|
|
|
15. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
9. cikk (4) bekezdés, az első mondat második fele |
|
|
|
15. cikk (4) bekezdésének első albekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
15. cikk (4) bekezdésének másodiktól az ötödik albekezdése és a 15. cikk (5) bekezdése |
|
|
|
|
9. cikk (4) bekezdése, második mondat |
|
|
|
14. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, g) pont |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
14. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, h) pont |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
15. cikk (3) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
16. cikk |
|
|
|
|
9. cikk (5) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
14. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, c) pont, i alpont |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
14. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, c) pont, ii alpont |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
14. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, d) pont |
|
|
|
|
9. cikk (5) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
— |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
14. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, e) pont |
|
|
|
|
9. cikk (6) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
14. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, f) pont |
|
|
|
|
9. cikk (6) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
— |
|
|
|
|
9. cikk (7) bekezdése |
|
|
|
— |
|
|
|
|
9. cikk (8) bekezdése |
|
|
|
6. cikk és 17. cikk (1) bekezdés |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
17. cikk (2), (3) és (4) bekezdése |
|
|
|
|
10. cikk |
|
|
|
18. cikk |
|
|
|
|
11. cikk |
|
|
|
19. cikk |
|
|
|
|
12. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
20. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
12. cikk (2) bekezdése, első mondat |
|
|
|
20. cikk (2) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
|
12. cikk (2) bekezdése, második mondat |
|
|
|
20. cikk (2) bekezdésének második albekezdés |
|
|
|
|
12. cikk (2) bekezdése, harmadik mondat |
|
|
|
— |
|
|
|
|
13. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
21. cikk (1) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
21. cikk (2), (3) és (4) bekezdése |
|
|
|
|
13. cikk (2) bekezdés, bevezető rész |
|
|
|
21. cikk (5) bekezdése, bevezető rész |
|
|
|
|
13. cikk (2) bekezdésének a) pontja |
|
|
|
21. cikk (5) bekezdésének a) pontja |
|
|
|
|
13. cikk (2) bekezdésének b) pontja |
|
|
|
— |
|
|
|
|
13. cikk (2) bekezdésének c) pontja |
|
|
|
21. cikk (5) bekezdésének b) pontja |
|
|
|
|
13. cikk (2) bekezdésének d) pontja |
|
|
|
— |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
21. cikk (5) bekezdésének c) pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
22. cikk |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
23. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
|
14. cikk bevezető része és a) pontja |
|
|
|
8. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
14. cikk b) pontja |
|
|
|
7. cikk a) pont és a 14. cikk d) pontjának i. alpontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
7. cikk bevezető rész és b) és c) pont |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
14. cikk (1) bekezdése, d) pontjának ii. alpontja |
|
|
|
|
14. cikk c) pont |
|
|
|
23. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
23. cikk (2)–(6) bekezdése |
|
|
|
|
15. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, bevezető része, és a) és b) pontja |
12. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |
|
|
24. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, bevezető része, és a) és b) pontja |
|
|
|
|
15. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja |
|
|
|
24. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, c) pont |
|
|
|
|
15. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
24. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
15. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
24. cikk (3) bekezdésének b) pontja |
|
|
|
|
15. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
24. cikk (4) bekezdése |
|
|
|
|
15. cikk (4) bekezdése |
|
|
|
24. cikk (2) bekezdésének bevezető része és a) és b) pont |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
24. cikk (2) bekezdésének c)–f) pontja és 24. cikk (3) bekezdésének bevezető része és a) pontja |
|
|
|
|
16. cikk |
|
|
|
25. cikk |
|
|
|
|
17. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
— |
|
|
|
|
17. cikk (2) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
13. cikk (1) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
13. cikk (2)–(7) bekezdése |
|
|
|
|
17. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
— |
|
|
|
|
17. cikk (3) bekezdése, első albekezdése második és harmadik mondat |
11. cikk (1) bekezdése, második mondat |
|
|
72. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
17. cikk (3) bekezdése, első albekezdés, negyedik mondat |
|
|
|
— |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
72. cikk (3) és (4) bekezdés |
|
|
|
|
17. cikk (3) bekezdése, második albekezdés |
|
|
|
— |
|
|
|
|
17. cikk (3) bekezdése, harmadik albekezdés |
11. cikk (3) bekezdése |
|
|
73. cikk (1) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
73. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
17. cikk (4) bekezdése |
|
|
|
— |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
74. cikk |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
27. cikk |
|
|
|
|
18. cikk |
|
|
11. cikk |
26. cikk |
|
|
|
|
19. cikk |
|
|
|
— |
|
|
|
|
20. cikk |
|
|
|
— |
|
|
|
|
21. cikk |
|
|
|
80. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
22. cikk |
|
18. cikk |
17. cikk |
81. cikk |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
82. cikk |
|
|
|
|
23. cikk |
16. cikk |
22. cikk |
19. cikk |
83. cikk |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
2. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
I. melléklet, bevezető rész 1. bekezdése |
|
|
|
2. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
I. melléklet, bevezető rész 2. bekezdése |
|
|
|
I. melléklet, bevezető rész első albekezdése, első mondat |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
I. melléklet, bevezető rész első albekezdése, második mondat |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
I. melléklet, bevezető rész második albekezdése |
|
|
|
|
I. melléklet 1.1.– 1.3. pontja |
|
|
|
I. melléklet 1.1.– 1.3. pontja |
|
|
|
|
I. melléklet – 1.4 pontja |
|
|
|
I. melléklet 1.4.a) pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
I. melléklet, 1.4. b) pontja |
|
|
|
|
I. melléklet 2 pontja |
|
|
|
I. melléklet 2 pontja |
|
|
|
|
I. melléklet 3.1. pontja |
|
|
|
I. melléklet 3.1 pontjának.a) és b) alpontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
I. melléklet 3.1. pontjának c) alpontja |
|
|
|
|
I. melléklet 3.2.– 3.5. pontja |
|
|
|
I. melléklet 3.2.– 3.5. pontja |
|
|
|
|
I. melléklet 4. pontja |
|
|
|
I. melléklet 4. pontja |
|
|
|
|
I. melléklet 5. pontjának bevezető része |
|
|
|
— |
|
|
|
|
I. melléklet – 5.1 pont |
|
|
|
I. melléklet 5.1 b), f), g), i) és j) pontja és 5.2 b) pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
I. melléklet 5.1 a), c), d), e), h) és k) pontja |
|
|
|
|
I. melléklet 5.2. pontja |
|
|
|
I. melléklet 5.2. a) pontja |
|
|
|
|
I. melléklet 5.3. pontja |
|
|
|
I. melléklet 5.3. a) pontjának i. és ii. alpontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
I. melléklet 5.3. a) pontjának iii–v. alpontja és 5.3. b) pontja |
|
|
|
|
I. melléklet 5.4. pontja |
|
|
|
I. melléklet 5.4. pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
I. melléklet 5.5. és 5.6. pontja |
|
|
|
|
I. melléklet 6.1.a) és b) pontja |
|
|
|
I. melléklet 6.1.a) és b) pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
I. melléklet 6.1.c) pontja |
|
|
|
|
I. melléklet 6.2.–6.4.b) pontja |
|
|
|
I. melléklet 6.2.–6.4.b) pontjának ii. alpontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
I. melléklet 6.4.b) pontjának iii. alpontja |
|
|
|
|
I. melléklet 6.4.c)–6.9. pontja |
|
|
|
I. melléklet 6.4.c)–6.9. pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
I. melléklet, 6.10. és 6.11. pont |
|
|
|
|
II. melléklet |
|
|
|
— |
|
|
|
|
III. melléklet |
|
|
|
II. melléklet, „Levegő” és „Víz”, 1–12. pont |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
II. melléklet „Víz” 13. pont |
|
|
|
|
IV. melléklet |
|
|
|
III. melléklet |
|
|
|
|
V. melléklet |
|
|
|
IV. melléklet |
|
|
|
|
|
1. cikk |
|
|
56. cikk |
|
|
|
|
|
2. cikk (2) bekezdése |
|
|
57. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (3) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
2. cikk (4) bekezdése |
|
|
63. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (8) bekezdése |
|
|
4. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (10) bekezdése |
|
|
57. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (11) bekezdése |
|
|
57. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (12) bekezdése |
|
|
57. cikk (4) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (15) bekezdése |
|
|
57. cikk (5) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (16) bekezdése |
|
|
3. cikk (44) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (17) bekezdése |
|
|
3. cikk (45) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (18) bekezdése |
|
|
3. cikk (46) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (19) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
2. cikk (20) bekezdése |
|
|
3. cikk (47) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (21) bekezdése |
|
|
57. cikk (6) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (22) bekezdése |
|
|
57. cikk (7) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (23) bekezdése |
|
|
57. cikk (8) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (24) bekezdése |
|
|
57. cikk (9) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (25) bekezdése |
|
|
57. cikk (10) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (26) bekezdése |
|
|
57. cikk (11) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (27) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
2. cikk (28) bekezdése |
|
|
63. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (29) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
2. cikk (30) bekezdése |
|
|
57. cikk (12) bekezdése |
|
|
|
|
|
2. cikk (31) bekezdése |
|
|
VII. melléklet, 2. rész, első mondat VIII. melléklet, 2. rész, 1. pont |
|
|
|
|
|
2. cikk (32) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
2. cikk (33) bekezdése |
|
|
57. cikk (13) bekezdése |
|
|
|
|
|
3. cikk (2) bekezdése |
|
|
4. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
|
4. cikk (1), (2) és (3) bekezdése |
|
|
4. cikk (1) bekezdésének első és második albekezdése |
|
|
|
|
|
4. cikk (4) bekezdése |
|
|
63. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
5. cikk (1) bekezdése |
|
|
59. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, bevezető rész |
|
|
|
|
|
5. cikk (2) bekezdése |
|
|
59. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja |
|
|
|
|
|
5. cikk (3) bekezdése első albekezdésének a) pontja |
|
|
59. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
5. cikk (3) bekezdése első albekezdésének b) pontja |
|
|
59. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
5. cikk (3) bekezdésének második albekezdése |
|
|
59. cikk (4) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
59. cikk (5) bekezdése |
|
|
|
|
|
5. cikk (4) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
5. cikk (5) bekezdése |
|
|
59. cikk (6) bekezdése |
|
|
|
|
|
5. cikk (6) bekezdése |
|
|
58. cikk |
|
|
|
|
|
5. cikk (7) bekezdése |
|
|
VII. melléklet, 4. rész, 1. pont |
|
|
|
|
|
5. cikk (8) bekezdésének első albekezdése |
|
|
VII. melléklet, 4. rész, 2. pont |
|
|
|
|
|
5. cikk (8) bekezdésének második albekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
5. cikk (9) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
5. cikk (10) bekezdése |
|
|
59. cikk (7) bekezdése |
|
|
|
|
|
5. cikk (11), (12) és (13) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
6. cikk |
|
|
— |
|
|
|
|
|
7. cikk (1) bekezdésének bevezető része, és első, második, harmadik és negyedik francia bekezdés |
|
|
64. cikk |
|
|
|
|
|
7. cikk (1) bekezdése, záró rész |
|
|
— |
|
|
|
|
|
7. cikk (2) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
8. cikk (1) bekezdése |
|
|
14. cikk (1) bekezdésének d) pontja és 60. cikk |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
61. cikk |
|
|
|
|
|
8. cikk (2) bekezdése |
|
|
VII. melléklet, 6. rész, 1. pont |
|
|
|
|
|
8. cikk (3) bekezdése |
|
|
VII. melléklet, 6. rész, 2. pont |
|
|
|
|
|
8. cikk (4) bekezdése |
|
|
VII. melléklet 6. részének 3. pontja |
|
|
|
|
|
8. cikk (5) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
9. cikk (1) bekezdésének első albekezdésének bevezető része |
|
|
62. cikk első albekezdésének bevezető része |
|
|
|
|
|
9. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, és első, második és harmadik francia bekezdése |
|
|
62. cikk első albekezdés a), b) és c) pont |
|
|
|
|
|
9. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
62. cikk második albekezdése |
|
|
|
|
|
9. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése |
|
|
VII. melléklet, 8. rész, 4. pont |
|
|
|
|
|
9. cikk (2) bekezdése |
|
|
63. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
9. cikk (3) bekezdése |
|
|
VII. melléklet, 8. rész, 1. pont |
|
|
|
|
|
9. cikk (4) bekezdése |
|
|
VII. melléklet, 8. rész, 2. pont |
|
|
|
|
|
9. cikk (5) bekezdése |
|
|
VII. melléklet, 8. rész, 3. pont |
|
|
|
|
|
10. cikk |
4. cikk (9) bekezdése |
|
8. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
11. cikk (1) bekezdésének 3–6. mondata |
|
|
— |
|
|
|
|
|
12. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
65. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
|
|
12. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése |
|
|
65. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
|
12. cikk (2) bekezdése |
|
|
65. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
12. cikk (3) bekezdése |
|
|
65. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
13. cikk (2) és (3) bekezdése |
|
|
— |
|
|
|
|
|
14. cikk |
19. cikk |
16. cikk |
79. cikk |
|
|
|
|
|
I. melléklet, bevezető rész első és második mondata |
|
|
56. cikk |
|
|
|
|
|
I. melléklet bevezető részének harmadik mondata és a tevékenységek jegyzéke |
|
|
VII. melléklet, 1. rész |
|
|
|
|
|
IIA. melléklet |
|
|
VII. melléklet, 2. és 3. rész |
|
|
|
|
|
II.A. melléklet, II. rész, (6) bekezdés utolsó mondata |
|
|
— |
|
|
|
|
|
II.B. melléklet 1. pontjának első és második mondata |
|
|
59. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontja |
|
|
|
|
|
II.B. melléklet 1. pontjának harmadik mondata |
|
|
59. cikk (1) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
|
IIB. melléklet 2. pontja |
|
|
VII. melléklet, 5. rész |
|
|
|
|
|
IIB. melléklet 2 pontjának második albekezdése, (i) alpont és táblázat |
|
|
— |
|
|
|
|
|
III. melléklet 1. pontja |
|
|
— |
|
|
|
|
|
III. melléklet 2. pontja |
|
|
VII. melléklet, 7. rész, 1. pont |
|
|
|
|
|
III. melléklet 3. pontja |
|
|
VII. melléklet, 7. rész, 2. pont |
|
|
|
|
|
III. melléklet 4. pontja |
|
|
VII. melléklet, 7. rész, 3. pont |
|
|
|
|
|
|
1. cikk, első bekezdés |
|
42. cikk |
|
|
|
|
|
|
1. cikk, második bekezdés |
|
— |
|
|
|
|
|
|
2. cikk (1) bekezdése |
|
42. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
42. cikk (1) bekezdésének második-ötödik albekezdései |
|
|
|
|
|
|
2. cikk (2) bekezdése, bevezető rész |
|
42. cikk (2) bekezdése, bevezető rész |
|
|
|
|
|
|
2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, bevezető rész |
|
42. cikk (2) bekezdésének a) pontja, bevezető rész |
|
|
|
|
|
|
2. cikk (2) bekezdése, a) pont i.–v. alpontja |
|
42. cikk (2) bekezdésének a) pontja, i. alpont |
|
|
|
|
|
|
2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, vi. alpont |
|
42. cikk (2) bekezdésének a) pontja, ii. alpont |
|
|
|
|
|
|
2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, vii. alpont |
|
42. cikk (2) bekezdésének a) pontja, iii. alpont |
|
|
|
|
|
|
2. cikk (2) bekezdésének a) pontja, viii. alpont |
|
42. cikk (2) bekezdésének a) pontja, iv. alpont |
|
|
|
|
|
|
2. cikk (2) bekezdésének b) pontja |
|
42. cikk (2) bekezdésének b) pontja |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (2) bekezdésének első albekezdése |
|
3. cikk 38. pontja |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |
|
— |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (3) bekezdése |
|
3. cikk 39. pontja |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (4) bekezdésének első albekezdése |
|
3. cikk 40. pontja |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (4) bekezdésének második albekezdése |
|
42. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
42. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (5) bekezdésének első albekezdése |
|
3. cikk 41. pontja |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (5) bekezdésének második albekezdése |
|
42. cikk (1) bekezdésének ötödik albekezdése |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdése |
|
42. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (6) bekezdése |
|
VI. melléklet 1. részének a) pontja |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (7) bekezdése |
|
3. cikk 42. pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
VI. melléklet 1. részének b) pontja |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (10) bekezdése |
|
3. cikk 43. pontja |
|
|
|
|
|
|
3. cikk (13) bekezdése |
|
43. cikk |
|
|
|
|
|
|
4. cikk (2) bekezdése |
|
44. cikk |
|
|
|
|
|
|
4. cikk (4) bekezdésének bevezető része és a) és b) pontja |
|
45. cikk (1) bekezdésének bevezető része és a) és b) pontja |
|
|
|
|
|
|
4. cikk (4) bekezdésének c) pontja |
|
45. cikk (1) bekezdésének e) pontja |
|
|
|
|
|
|
4. cikk (5) bekezdése |
|
45. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
4. cikk (6) bekezdése |
|
45. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
4. cikk (7) bekezdése |
|
45. cikk (4) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
4. cikk (8) bekezdése |
|
54. cikk |
|
|
|
|
|
|
5. cikk |
|
52. cikk |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése |
|
50. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a 6. cikk (2) bekezdése |
|
50. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése |
|
50. cikk (3) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdése negyedik albekezdésének első része |
|
— |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (1) bekezdése negyedik albekezdésének második része |
|
50. cikk (3) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (3) bekezdése |
|
50. cikk (4) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (4) bekezdése, első albekezdés első és második mondata, valamint a 6. cikk (4) bekezdése második albekezdésének első része |
|
51. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (4) bekezdése, első albekezdés harmadik mondata |
|
51. cikk (2) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
6. cikk (4) bekezdése második albekezdésének második része |
— |
51. cikk (3) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése |
|
51. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése |
|
51. cikk (4) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (5) bekezdése, a mondat első fele |
|
— |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (5) bekezdése, a mondat második fele |
|
46. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (6) bekezdése |
|
50. cikk (5) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (7) bekezdése |
|
50. cikk (6) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
6. cikk (8) bekezdése |
|
50. cikk (7) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
7. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének első albekezdése |
|
46. cikk (2) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
|
|
|
A 7. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |
|
A 46. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
|
|
7. cikk (3) bekezdése és 11. cikk (8) bekezdése, első albekezdés, bevezető rész |
|
VI. melléklet 6. része, 2.7. pont első része |
|
|
|
|
|
|
7. cikk (4) bekezdése |
|
46. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |
|
|
|
|
|
|
7. cikk (5) bekezdése |
|
— |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (1) bekezdése |
|
45. cikk (1) bekezdésének c) pontja |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (2) bekezdése |
|
46. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (3) bekezdése |
|
— |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (4) bekezdésének első albekezdése |
|
46. cikk (4) bekezdésének első albekezdése |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (4) bekezdésének második albekezdése |
|
VI. melléklet 6. része, 3.2. pont |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése |
|
— |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése |
|
— |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (5) bekezdése |
|
46. cikk (4) bekezdésének második és harmadik albekezdése |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (6) bekezdése |
|
45. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontja |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (7) bekezdése |
|
46. cikk (5) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
8. cikk (8) bekezdése |
|
— |
|
|
|
|
|
|
9. cikk első albekezdése |
|
53. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
9. cikk második albekezdése |
|
53. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
9. cikk harmadik albekezdése |
|
53. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
10. cikk (1) és (2) bekezdése |
|
— |
|
|
|
|
|
|
10. cikk (3) bekezdése, első mondat |
|
48. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
10. cikk (3) bekezdése, második mondat |
|
— |
|
|
|
|
|
|
10. cikk (4) bekezdése |
|
48. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
10. cikk (5) bekezdése |
|
VI. melléklet 6. része, 1.3. pont második része |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (1) bekezdése |
|
48. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (2) bekezdése |
|
VI. melléklet, 6. rész, 2.1. pont |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (3) bekezdése |
|
VI. melléklet, 6. rész, 2.2. pont |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (4) bekezdése |
|
VI. melléklet, 6. rész, 2.3. pont |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (5) bekezdése |
|
VI. melléklet, 6. rész, 2.4. pont |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (6) bekezdése |
|
VI. melléklet, 6. rész, 2.5. pont, második albekezdés |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
VI. melléklet 6. része, 2.5. pont, második albekezdés |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (7) bekezdése, az első albekezdés első mondatának első fele |
|
VI. melléklet 6. része, 2.6. pont bevezető része |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (7) bekezdése, az első albekezdés első mondatának második fele |
|
VI. melléklet 6. részének 2.6.a) pontja |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (7) bekezdése, első albekezdés második mondata |
|
— |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (7) bekezdésének második albekezdése |
|
— |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (7) bekezdésének a) pontja |
|
VI. melléklet 6. részének 2.6.b) pontja |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (7) bekezdésének b) és c) pontja |
|
— |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (7) bekezdésének d) pontja |
|
VI. melléklet 6. részének 2.6.c) pontja |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (7) bekezdésének e) és f) pontja |
|
— |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (8) bekezdésének első albekezdése, a) és b) pont |
|
VI. melléklet, 3. rész, 1. pont |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (8) bekezdése első albekezdésének c) pontja és második albekezdése |
|
VI. melléklet 6. része, 2.7. pont második albekezdése |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (8) bekezdése első albekezdésének d) pontja |
|
VI. melléklet 4. része, 2.1. pont, második albekezdés |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (9) bekezdése |
|
48. cikk (4) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (10) bekezdése |
|
VI. melléklet, 8. rész, 1,1. pont |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (11) bekezdése |
|
VI. melléklet 8. rész, e 1.2. pont |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (12) bekezdése |
|
VI. melléklet 8. része, 1.3. pont |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (13) bekezdése |
|
48. cikk (5) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
49. cikk |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (14) bekezdése |
|
VI. melléklet, 6. rész, 3.1. pont |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (15) bekezdése |
|
45. cikk (1) bekezdésének e) pontja |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (16) bekezdése |
|
VI. melléklet 8. része, 2. pont |
|
|
|
|
|
|
11. cikk (17) bekezdése |
|
8. cikk (2) bekezdésének a) pontja |
|
|
|
|
|
|
12. cikk (1) bekezdése |
|
55. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
12. cikk (2) bekezdése, első és második mondat |
|
55. cikk (2) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
12. cikk (2) bekezdése, harmadik mondat |
|
55. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
13. cikk (1) bekezdése |
|
45. cikk (1) bekezdésének f) pontja |
|
|
|
|
|
|
13. cikk (2) bekezdése |
|
47. cikk |
|
|
|
|
|
|
13. cikk (3) bekezdése |
|
46. cikk (6) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
13. cikk (4) bekezdése |
|
VI. melléklet, 3. rész, 2. pont |
|
|
|
|
|
|
14. cikk |
|
— |
|
|
|
|
|
|
15. cikk |
|
— |
|
|
|
|
|
|
16. cikk |
|
— |
|
|
|
|
|
|
20. cikk |
|
— |
|
|
|
|
|
|
I. melléklet |
|
VI. melléklet 2. része |
|
|
|
|
|
|
II. melléklet első része (nem számozott) |
|
VI. melléklet, 4. rész, 1. pont |
|
|
|
|
|
|
II. melléklet 1. pontjának bevezető része |
|
VI. melléklet, 4. rész, 2.1. pont |
|
|
|
|
|
|
II. melléklet 1.1.és 1.2. pontja |
|
VI. melléklet 4. részének 2.2. és 2.3. pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
VI. melléklet, 4. rész, 2.4. pont |
|
|
|
|
|
|
II. melléklet 1.3. pontja |
|
— |
|
|
|
|
|
|
II. melléklet 2.1. pontja |
|
VI. melléklet, 4. rész, 3.1. pont |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
VI. melléklet, 4. rész, 3.2. pont |
|
|
|
|
|
|
II. melléklet 2.2. pontja |
|
VI. melléklet, 4. rész, 3.3. és 3.4. pont |
|
|
|
|
|
|
II. melléklet 3. pontja |
|
VI. melléklet, 4. rész, 4. pont |
|
|
|
|
|
|
III. melléklet |
|
VI. melléklet, 6. rész, 1. pont |
|
|
|
|
|
|
IV. melléklet táblázata |
|
VI. melléklet 5. része |
|
|
|
|
|
|
IV. melléklet utolsó mondata |
|
— |
|
|
|
|
|
|
V. melléklet a) pontja, táblázat |
|
VI. melléklet, 3. rész, 1.1. pont |
|
|
|
|
|
|
V. melléklet a) pontja, zárómondatok |
|
— |
|
|
|
|
|
|
V. melléklet b) pontja, táblázat |
|
VI. melléklet, 3. rész, 1.2. pont |
|
|
|
|
|
|
V. melléklet b) pontja, utolsó mondat |
|
— |
|
|
|
|
|
|
V. melléklet c) pontja |
|
VI. melléklet, 3. rész, 1.3. pont |
|
|
|
|
|
|
V. melléklet d) pontja |
|
VI. melléklet, 3. rész, 1.4. pont |
|
|
|
|
|
|
V. melléklet e) pontja |
|
VI. melléklet, 3. rész, 1.5. pont |
|
|
|
|
|
|
V. melléklet f) pontja |
|
VI. melléklet, 3. rész, 3. pont |
|
|
|
|
|
|
VI. melléklet |
|
VI. melléklet 7. része |
|
|
|
|
|
|
|
1. cikk |
28. cikk, első bekezdés |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (2) bekezdése |
V. melléklet 1. részének 1. pontja és 2. részének 1. pontja első francia bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
V. melléklet 1. részének 1. pontja és 2. részének 1. pontja második francia bekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (3) bekezdése, második rész |
V. melléklet 1. részének 1. pontja és 2. részének 1. pontja első francia bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
V. melléklet 1. részének 1. pontja és 2. részének 1. pontja második francia bekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (4) bekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (6) bekezdése, első rész |
3. cikk 24. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (6) bekezdése, második rész |
28. cikk második albekezdés, j) pont |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (7) bekezdésének első albekezdése |
3. cikk 25. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (7) bekezdése második albekezdésének első mondata |
— |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (7) bekezdésének második albekezdése, második mondat és a)–i) pont |
28. cikk második albekezdése és a)–i) pont |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (7) bekezdésének második albekezdése, j) pont |
— |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (7) bekezdésének harmadik albekezdése |
— |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
29. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (7) bekezdésének negyedik albekezdése |
29. cikk (2) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
29. cikk (3) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (8) bekezdése |
3. cikk 32. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (9) bekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (10) bekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (11) bekezdése |
3. cikk 31. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (12) bekezdése |
3. cikk 33. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
2. cikk (13) bekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
3. cikk |
— |
|
|
|
|
|
|
|
4. cikk (1) bekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
4. cikk (2) bekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
4. cikk (3)–(8) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
|
5. cikk (1) bekezdése |
V. melléklet 1. része, 2. pont második albekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
|
V. melléklet 1. része, 2. pont első, harmadik és negyedik albekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
5. cikk (2) bekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
6. cikk |
— |
|
|
|
|
|
|
|
7. cikk (1) bekezdése |
37. cikk |
|
|
|
|
|
|
|
7. cikk (2) bekezdése |
30. cikk (5) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
7. cikk (3) bekezdése |
30. cikk (6) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
8. cikk (1) bekezdése |
40. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
8. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés első fele |
40. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés első fele |
|
|
|
|
|
|
|
8. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés második fele |
— |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
40. cikk (2) bekezdése, az első albekezdés második fele |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
40. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
40. cikk (3) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
41. cikk |
|
|
|
|
|
|
|
8. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
8. cikk (3) és (4) bekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
9. cikk |
30. cikk (1) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
30. cikk (2), (3) és (4) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
9a. cikk |
36. cikk |
|
|
|
|
|
|
|
10. cikk első bekezdése, első mondat |
30. cikk (7) bekezdésének első mondata |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
30. cikk (7) bekezdésének második mondata |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
30. cikk (8) és (9) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
31–35. cikk |
|
|
|
|
|
|
|
10. cikk első bekezdése, második mondat |
— |
|
|
|
|
|
|
|
10. cikk második bekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
12. cikk, első mondat |
38. cikk (1) bekezdése |
|
|
|
|
|
|
|
12. cikk, második mondat |
— |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
38. cikk (2), (3) és (4) bekezdése |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
39. cikk |
|
|
|
|
|
|
|
13. cikk |
V. melléklet 3. része, 8. pont harmadik része |
|
|
|
|
|
|
|
14. cikk |
V. melléklet 4. része |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
V. melléklet 5., 6. és 7. része |
|
|
|
|
|
|
|
15. cikk |
— |
|
|
|
|
|
|
|
18. cikk (2) bekezdése |
— |
|
|
|
|
|
|
|
I. melléklet |
— |
|
|
|
|
|
|
|
II. melléklet |
— |
|
|
|
|
|
|
|
III. és IV. melléklet |
V. melléklet 1. részének 2. pontja, valamint a 2. rész |
|
|
|
|
|
|
|
V.A. melléklet |
V. melléklet 1. részének 3. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
V.B. melléklet |
V. melléklet 2. részének 3. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
VI.A. melléklet |
V. melléklet 1. részének 4. és 6. pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
V. melléklet 1. részének 5. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
VI.B. melléklet |
V. melléklet 2. részének 4. és 6. pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
V. melléklet 2. részének 5. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
VII.A. melléklet |
V. melléklet 1. részének 7. és 8. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
VII.B. melléklet |
V. melléklet 2. részének 7. és 8. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
VIII.A. melléklet 1. pontja |
— |
|
|
|
|
|
|
|
VIII.A. melléklet 2. pontja |
V. melléklet 3. része, 1. pont első része, és a 2., 3. és 5. pont |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
V. melléklet 3. része, 1. pont második része |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
V. melléklet 3. részének 4. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
VIII.A. melléklet 3. pontja |
— |
|
|
|
|
|
|
|
VIII.A. melléklet 4. pontja |
V. melléklet 3. részének 6. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
VIII.A. melléklet 5. pontja |
V. melléklet 3. részének 7. és 8. pontja |
|
|
|
|
|
|
|
VIII.A. melléklet 6. pontja |
V. melléklet 3. részének 9. és 10. pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
V. melléklet 3. részének 11. pontja |
|
— |
— |
— |
— |
— |
— |
— |
V. melléklet 4. része |
|
|
|
|
|
|
|
VIII.B. melléklet |
— |
|
|
|
|
|
|
|
VIII.C. melléklet |
— |
|
|
|
|
VI. melléklet |
|
|
IX. melléklet |
IX. melléklet |
|
|
|
|
VII. melléklet |
|
|
X. melléklet |
X. melléklet |