—

tekintettel „Az EU-n belüli fenntartható kék gazdaság új megközelítéséről: Az EU kék gazdaságának átalakítása a fenntartható jövő érdekében” című, 2021. május 17-i bizottsági közleményre (COM(2021)0240),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3., 4., 38., 43. és 349. cikkére,

—

tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap létrehozásáról és az (EU) 2017/1004 rendelet módosításáról szóló, 2021. július 7-i (EU) 2021/1139 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (ETHAA-rendelet) (2),

—

tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (3),

—

tekintettel a hetedik környezetvédelmi cselekvési programra és az abban meghatározott olyan fogalmakra, mint például bolygónk tűrőképességének határai és az ökológiai korlátok,

—

tekintettel a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról szóló, 2014. július 23-i 2014/89/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

—

tekintettel az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló, 2007. október 23-i 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel a megújuló forrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács közötti, a 2021–2027. évi időszakra vonatkozó Európai Hálózatfinanszírozási Eszközről szóló, 2021. március 11-i politikai megállapodásra,

—

tekintettel a Bizottságnak az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

—

tekintettel a Bizottságnak „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i közleményére (COM(2020)0380) és az erről szóló, 2021. június 9-i európai parlamenti állásfoglalásra (7),

—

tekintettel „A termelőtől a fogyasztóig stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2020)0381) és az erről szóló, 2021. október 20-i európai parlamenti állásfoglalásra (8),

—

tekintettel a „The EU Blue Economy Report 2021” (A kék gazdaságról szóló 2021. évi uniós jelentés) című bizottsági jelentésre (9),

—

tekintettel a kék gazdaságra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokról szóló, 2021. márciusi bizottsági jelentésre (10),

—

tekintettel „A 2021 és 2030 közötti időszakra szóló stratégiai iránymutatások egy fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúra kialakításához” című, 2021. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2021)0236),

—

tekintettel „Az atlanti térségre vonatkozó tengerstratégia új megközelítése – Az atlanti térségre vonatkozó cselekvési terv 2.0: Az Európai Unió atlanti térségének fenntartható, reziliens és versenyképes kék gazdaságára vonatkozó aktualizált cselekvési terv” című, 2020. július 23-i bizottsági közleményre (COM(2020)0329),

—

tekintettel a „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időálló pályára állítása” című, 2020. december 9-i bizottsági közleményre (COM(2020)0789),

—

tekintettel „A tengeri megújuló energiában rejlő lehetőségeknek a klímasemleges jövő érdekében való kiaknázását célzó uniós stratégia” című, 2020. november 19-i bizottsági közleményre (COM(2020)0741),

—

tekintettel a kék gazdaság innovációjában és kutatásában rejlő munkahelyteremtési és növekedési lehetőségek kiaknázásáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel „A nemzetközi óceánpolitikai irányításról: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend a 2030 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési célok keretében” című, 2018. január 16-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a tengeri hulladék halászatra gyakorolt hatásáról szóló, 2021. március 25-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel az Atlanti-óceán térségére vonatkozó tengerstratégia új megközelítéséről szóló, 2021. szeptember 14-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel az offshore szélparkok és egyéb megújuló energiarendszerek halászati ágazatra gyakorolt hatásáról szóló, 2021. július 7-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a „Szorosabb partnerség az EU legkülső régióival” című, 2021. szeptember 14-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

—

tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által az EU-val mint taggal együttműködésben kidolgozott, a halászatra és az akvakultúrára vonatkozó globális iránymutatásokra és nemzetközi normákra,

—

tekintettel a FAO „The State of World Fisheries and Aquaculture 2020: Sustainability in Action” (A globális halászat és akvakultúra helyzete 2020-ban – fenntarthatóság a gyakorlatban) című jelentésére,

—

tekintettel a FAO által 2018 júliusában elindított, a kék halászkikötők hálózatára irányuló kezdeményezésre,

—

tekintettel a vigói kikötőre vonatkozó, 2016–2020 és a 2021–2027 közötti kék növekedési stratégiákra (17),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére „Az EU-n belüli fenntartható kék gazdaság új megközelítéséről: Az EU kék gazdaságának átalakítása a fenntartható jövő érdekében” című bizottsági közleményről COM(2021)0240),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának a fenntartható kék gazdaságról és akvakultúráról szóló, 2021. december 2-i véleményére (NAT-VVI/020),

—

tekintettel a Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságának a tengeri programozás és az integrált tengerpolitika területén meglévő hatáskörére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A9-0089/2022),

A.

mivel az uniós kék gazdaság közvetlenül 4,5 millió munkahelyet biztosít, és magában foglal minden, az óceánokhoz, tengerekhez és partvidékekhez kapcsolódó iparágat és ágazatot, függetlenül attól, hogy a tengeri környezetre épülnek (például: hajózás, tengeri személyszállítás, halászat, energiatermelés) vagy a szárazföldön működnek (például: kikötők, hajógyárak, parti turizmus és szárazföldi akvakultúra); mivel gazdaságunk széles körű, gyorsan változó szegmenséről van szó, amely az elmúlt évtizedben jelentős lépéseket tett a modernizálás és a diverzifikálás irányába, és amely fontos szerepet fog játszani a környezeti, társadalmi és gazdasági fejlődés javításában;

B.

mivel ha a globális kék gazdaságot a nemzetgazdasággal hasonlítanák össze, akkor az a világ hetedik legnagyobb gazdasága lenne, az óceán mint gazdasági egység pedig tagja lenne a G7-eknek; mivel ennek keretében működik a bolygó legnagyobb ökoszisztémája, hiszen az óceánok adnak teret az életformák 80 %-ának; mivel az óceánok körülvesznek és fenntartanak minket, és az emberi egészség szempontjából kritikus fontosságú erőforrásokat biztosítanak, nem beszélve a gazdasági kölcsönhatások hálózatáról;

C.

mivel a kék gazdaság kialakítása komolyan ösztönözhetné a gazdaság növekedését és fejlődését csakúgy, mint a munkahelyek létrehozását, különösen a part menti országokban, területeken és szigeteken, illetve a legkülső régiókban;

D.

mivel a halászati ágazatot, különösen a kisüzemi, part menti és kisipari halászatot nem vették kellőképpen figyelembe az EU kék gazdaságra vonatkozó stratégiájában;

E.

mivel a kék gazdaság további új kilátásokat fog biztosítani és munkahelyeket fog teremteni, különösen olyan területeken, mint az óceánból nyert megújuló energia, a kék biogazdaság, a biotechnológia és a sótalanítás;

F.

mivel a kék gazdaság fejlesztésével kapcsolatos ágazati prioritások tagállamonként eltérhetnek, egyrészt a hagyományos vagy megszilárdult ágazatok múltbeli fejlődése, másrészt a meglévő erőforrások és az egyes tagállamok kialakulóban lévő ágazataiban rejlő fejlesztési lehetőségek függvényében;

G.

mivel a kék gazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázása nem szolgálhat ürügyként arra, hogy a tengereken és óceánokon olyan erőforrás-hasznosítási formákat és növekedési modelleket alkalmazzanak, amelyek már eddig is fenntarthatatlannak bizonyultak; mivel a tengeri és óceáni erőforrásokat szigorúan a hatékony gazdálkodás és megőrzés követelményeivel összhangban kell felhasználni, a tengeri ökoszisztémák egyensúlyának megváltoztatása nélkül;

H.

mivel a tengeri területrendezésről szóló irányelv kimondja, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük az olyan tevékenységek és használati formák kölcsönhatásait, mint az akvakultúra, a halászat, valamint a megújuló energia előállítására szolgáló létesítmények és infrastruktúrák, továbbá a tenger alatti kábelek, elő kell segíteniük az érintett tevékenységek együttes létezését, és ökoszisztémaalapú megközelítést kell alkalmazniuk;

I.

mivel egy olyan kék gazdaságnak, amely az ökológiai korlátokon belül fejlődik, tehát amely nemcsak a halászatot és az akvakultúrát, hanem valamennyi érintett ágazatot magában foglalja, minden területen tiszteletben kell tartania a környezeti, társadalmi és gazdasági pilléreket ahhoz, hogy fenntarthatónak lehessen tekinteni;

J.

mivel a közös halászati politika arra törekszik, hogy garantálja a tengeri biológiai erőforrások megfelelő megőrzését és kezelését, valamint azt, hogy a halászati és akvakultúra-tevékenységek környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek és összhangban legyenek az arra irányuló célkitűzésekkel, hogy gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyöket biztosítsanak és hozzájáruljanak az élelmiszerellátáshoz;

K.

mivel a közös halászati politikának hozzá kell járulnia a termelékenység növekedéséhez és a tisztességes életszínvonalhoz a halászati ágazatban, beleértve a kisüzemi halászati ágazatot is, valamint a stabil piacokhoz, és biztosítania kell az élelmiszerek rendelkezésre állását;

L.

mivel a 14. fenntartható fejlődési cél előírja az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzését és fenntartható használatának előmozdítását, a 2. fenntartható fejlődési cél pedig az élelmezésbiztonság garantálását; mivel a 14.1. részcél arra irányul, hogy meg kell előzni és 2025-ig jelentősen csökkenteni kell mindenféle tengerszennyezést, különösen amely a szárazföldi tevékenységekből, többek között a tengeri hulladékból és a tápanyagszennyezésből származik;

M.

mivel az óceánok döntő fontosságúak a földi élet szempontjából, mivel a légkör oxigéntartalmának 50 %-át állítják elő és az emberek által termelt szén-dioxid-kibocsátás mintegy 25 %-át és az éghajlati rendszer hőtöbbletének 90 %-át nyelik el, valamint a globális éghajlat szabályozásához;

N.

mivel a tengeri biológiai sokféleség helyreállítása, védelme, megőrzése és fenntartható hasznosítása alapvető fontosságú a több millió faj élőhelyét jelentő óceánok egészsége és bolygónk egészségének védelme szempontjából, és a tengeri gazdasági tevékenységek alapját jelenti;

O.

mivel a tengeri és óceáni állományok tudományos megfigyeléséhez és értékeléséhez szükséges adatok gyűjtése – beleértve annak értékelését is, hogy ezek az állományok a biztonságos biológiai határértékeken belül vannak-e – alapvető fontosságú a velük való fenntartható gazdálkodás szempontjából;

P.

mivel az óceánok és a tengerfenék jelentős része, különösen a mélytengeri területek továbbra is feltáratlanok, és mivel további kutatásokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a kék gazdaság keretében végzett tevékenységek teljes mértékben fenntarthatóak legyenek;

Q.

mivel a halászat és az akvakultúra a kék gazdaság kulcsfontosságú ágazatai, és az élelmezésbiztonság és az emberi egészség szempontjából létfontosságú fehérjék és mikrotápanyagok forrásai;

R.

mivel Európában nagy nyomás nehezedik a tengeri biológiai sokféleségre, és az értékelt tengeri fajok és élőhelyek nagy része „kedvezőtlen” vagy „ismeretlen” védettségi helyzetben van; mivel a tengerek biológiai sokféleségének csökkenése jelentős környezeti, társadalmi és gazdasági hatást gyakorol az EU halászati ágazatára, a part menti és szigeti területekre és a legkülső régiókra, és ezért azt vissza kell fordítani; mivel a biológiai sokféleséget valamennyi érdekelt féllel, különösen a halászati ágazattal és a tudományos közösséggel együttműködve kell helyreállítani;

S.

mivel a part menti és a szigeteken élő közösségek alapvető érdekelt felek a kék gazdaságban rejlő lehetőségekről és azok kiaknázásáról folytatott vitában;

T.

mivel az uniós halászok és haltenyésztők Unió-szerte alapvető szerepet játszanak a területi identitás, a kulturális hagyományok, az élelmezésbiztonság, a foglalkoztatás és a jövedelmek védelmében és támogatásában;

U.

mivel a kisüzemi halászat sajátos jellemzőkkel és szükségletekkel rendelkezik;

V.

mivel a rekreációs célú halászat nagy értékű és fenntartható idegenforgalmi tevékenységként hozzájárulhat a part menti közösségek jövedelmének diverzifikálásához;

W.

mivel a nők fontos szerepet játszanak a halászati és akvakultúra-ágazatban; mivel láthatóságukat növelni kell, és az ágazatban biztosítani kell a foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférést és a megfelelő jogi elismerést;

X.

mivel az ENSZ 3., 6., 9. és 12. fenntartható fejlődési célja hangsúlyozza az állatok egészsége, a jó vízminőség, a fenntartható innováció, valamint a fenntartható fogyasztás és termelés fontosságát a kék gazdaságban;

Y.

mivel a víziállatok egészsége és jólléte összefügg az élelmiszertermékek minőségével; mivel a rossz állatjóléti és állattenyésztési körülmények növelhetik a betegségek kockázatát;

Z.

mivel a szárazföldi mezőgazdaság jelentős hatást gyakorol a tengeri ökoszisztémákra és a halászatra, különösen a nitrogénalapú műtrágyák használata és a vízi környezet eutrofizációja révén;

AA.

mivel a halászok nagyon fontos szerepet játszanak az elhagyott tengeri hulladék összegyűjtésében, akár célzott kampányok keretében, akár a halászati műveletek során a hulladék alkalomszerű összegyűjtése révén;

AB.

mivel az európai tengerek jó környezeti állapotának elérésére és a túlhalászás megszüntetésére irányuló 2020-as célkitűzések nem teljesültek;

AC.

mivel 2018-ban az uniós halászati ágazat mintegy 163 600 munkahelyet biztosított, és az uniós halászflotta 2019-ben mintegy 4,1 millió tonna élő halat fogott ki; mivel az EU 27 tagállamában 2018-ban 1,1 millió tonna vízi élőlényt termeltek ki 3,7 milliárd euró értékben (18);

AD.

mivel az EU a halászati és akvakultúra-termékek nettó importőre, és továbbra is függ az importtól a vízi élelmiszerek fogyasztásának nagy része tekintetében, ami 2018-ban a behozatal összértékének 34 %-át tette ki; mivel az Unióba importált halászati termékeknek legalább olyan szintű fenntarthatósági normáknak kell megfelelniük, mint az uniós termékeknek; mivel az uniós halászati importnak közvetlenül kapcsolódnia kell a fenntartható munkahelyekhez az import-, a feldolgozó- és a kiskereskedelmi ágazatban;

AE.

mivel az uniós halászat, akvakultúra és part menti közösségek már megérezték az éghajlatváltozás hatásait; mivel az éghajlati válság jelentős hatást gyakorol Európa tengereinek egészségére, és káros hatással van a kék gazdaság, különösen a halászat és az akvakultúra ellenálló képességére;

AF.

mivel a Covid19-világjárvány hatással volt a kék gazdaság több ágazatára is, különösen a tengerparti és tengeri turizmusra; mivel a kék gazdaság segíthet a jelenlegi válság által okozott gazdasági és társadalmi károk helyreállításában;

AG.

mivel a Covid19-világjárvány jelentős gazdasági hatást gyakorolt a halászati és akvakultúra-ágazatban foglalkoztatottakra a kereslet visszaesése, valamint számos hajón a nem megfelelő egészségügyi és biztonsági körülmények együttes hatása miatt; mivel a világjárvány által okozott piaci zavarok Unió-szerte negatívan érintették a halászokat; mivel a halászoknak ennek ellenére is sikerült jó minőségű élelmiszert biztosítaniuk, és éppen ezért különös figyelmet kell fordítani rájuk, tekintettel az uniós élelmiszer-ellátás biztonságában betöltött fontos szerepükre;

AH.

mivel a pandémiás helyzet bebizonyította, hogy a globális egészségügy és az élelmiszerrendszerek jövője szempontjából fontos a reziliens környezet, amelyet az erőforrások kezelése során fenntartható gyakorlatoknak kell támogatniuk;

AI.

mivel a part menti közösségeknek a gazdasági és társadalmi sokkhatások elviselése érdekében diverzifikálniuk kell bevételforrásaikat;

AJ.

mivel bevételforrásaik diverzifikálása során a part menti és távoli közösségeknek ellenálló képességre kell szert tenniük az éghajlatváltozás jelentette és egyéb sokkhatásokkal szemben;

AK.

mivel a tengeri és part menti turizmus a kék gazdaság egyik pillérét képezi, mivel az EU idegenforgalmi szálláshelyeinek több mint fele part menti területeken található, és a vendégéjszakák 30 %-át part menti üdülőhelyeken töltik el; mivel a Bizottság „Turizmus és közlekedés 2020-ban és azon túl” című közleménye (COM(2020)0550) hangsúlyozza Európa szárazföldi és tengeri természeti tőkéje védelmének és helyreállításának fontosságát;

AL.

mivel a tengeri és a part menti turizmus a kék gazdaságban a foglalkoztatás 60 %-át teszi ki; mivel a versenyképes, reziliens és társadalmilag méltányos kék gazdasághoz magasan képzett és szakképzett szakemberekre van szükség; mivel a „kék munkahelyek” előmozdíthatják a növekedést és a karrierlehetőségeket;

AM.

mivel a horgászturizmus mint ágazat új bevételi forrást jelenthet a part menti közösségek számára, miközben biztosítja a halállományok fenntarthatóságát és jó állapotát, valamint társadalmi és egészségügyi előnyöket nyújt;

AN.

mivel a rekreációs célú halászat már most is fenntartható és értékes idegenforgalmi lehetőség és kiegészítő tevékenység számos közösség számára Európa-szerte; mivel számos országban egyre nagyobb az érdeklődés a rekreációs célú halászat iránt, különösen a Covid19-világjárványt követően;

AO.

mivel a part menti régiókban a fenntartható infrastruktúra fejlesztése elő fogja segíteni a biológiai sokféleség, a part menti ökoszisztémák és tájkép megőrzését, ami erősíteni fogja a turizmus és a part menti gazdaságok fenntartható fejlődését;

AP.

mivel a kék gazdaság létfontosságú szerepet játszik a legkülső régiók jólétében, amelyek elszigeteltségük miatt különösen függenek a kék gazdaságon alapuló tevékenységektől, például a tengeri közlekedéstől, a hajózástól és a turizmustól;

AQ.

mivel a kikötők alapvető szerepet játszanak a fenntartható kék gazdaság célkitűzéseinek elérésében, és mivel a kikötők fenntarthatóságának növelése elő fogja segíteni a part menti közösségek fenntartható fejlődését; mivel a kikötők a legkülső régiókban az áru- és személyszállítás fontos csomópontjai;

AR.

mivel a kikötők kulcsfontosságúak a régiók és országok összeköttetései és gazdasága szempontjából, és fontos szerepet játszanak a fenntartható fejlődés előmozdításában, amely hozzájárul a biológiai sokféleség csökkenésének kezeléséhez, amint azt a 2030-ig tartó időszakra szóló új uniós biodiverzitási stratégia is kijelenti; mivel a kikötők szerepe az európai ipari környezet változása (például a tengeri megújuló energia terjedése) nyomán is fejlődni fog;

AS.

mivel az uniós hajógyárak kihasználhatnák az energiahatékony szolgáltató hajók gyorsan növekvő és innovatív piacában rejlő lehetőségeket;

AT.

mivel egy adott térségben a kék gazdasággal kapcsolatos különböző tevékenységek versenyt, szennyezést és a tengergazdálkodással összefüggő konfliktusokat idéznek elő, amelyek főként a halászati tevékenységeket, különösen a kisüzemi halászatot és a part menti közösségeket érintik; mivel a tengeri területrendezés alapvető fontosságú a verseny fokozódása, illetve a tengergazdálkodással kapcsolatos konfliktusok elkerülése érdekében;

AU.

mivel a tagállamoknak tengeri területrendezési terveik révén arra kell törekedniük, hogy hozzájáruljanak a tengeri energiaágazatok, a tengeri közlekedés és a halászati és akvakultúra-ágazatok fenntartható fejlődéséhez, valamint a környezet megőrzéséhez, védelméhez és állapotának javításához, beleértve az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát is; mivel e tekintetben különös figyelmet kell fordítani a halászati és akvakultúra-ágazat érdekeire, és ezek nem szorulhatnak háttérbe, mialatt a tagállamok folytatják munkájukat és a nemzeti tengeri területrendezési tervek későbbi felülvizsgálatát;

AV.

mivel a Párizsi Megállapodás célja, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2 oC alatt, illetve lehetőség szerint 1,5 oC alatt tartsa;

AW.

mivel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek az óceánok és a krioszféra helyzetét a változó éghajlat összefüggésében vizsgáló különjelentése bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy a reziliencia megerősítése szempontjából előnyökkel jár a tudományos ismeretek, valamint a helyi és őslakosok által őrzött ismeretek ötvözése;

AX.

mivel az Unió célja, hogy a zöld megállapodás célkitűzéseivel összhangban legkésőbb 2050-re klímasemlegessé váljon; mivel az EU azt a célkitűzést javasolta, hogy 2030-ra legalább 55 %-kal csökkenjen a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás; mivel a tengeri megújuló energia az egyik olyan lehetőség, amelyet a tagállamok e cél elérése érdekében választhatnak; mivel ezen energiának kulcsszerepet kell játszania az említett célkitűzések elérésében a fenntarthatóság három pillérét figyelembe vevő integrált megközelítés révén;

AY.

mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia keretében javaslatot kell kidolgozni a természet helyreállítására vonatkozó, jogilag kötelező célértékekre, összhangban azzal a célkitűzéssel, hogy az EU tengeri területeinek 30 %-át védeni kell, és ezen belül 10 %-ra szigorú állományvédelmi intézkedéseknek kell vonatkozniuk;

AZ.

mivel az EU minden egyes tengeri régiójára vonatkozóan konkrét iránymutatásokra és stabil tervekre van szükség a védett tengeri területekre vonatkozó célkitűzések tekintetében;

BA.

mivel a legkülső régiók gazdag biológiai sokféleséggel rendelkező valódi természeti laboratóriumok és rezervátumok, amelyek sürgős védelemre szorulnak, különösen a főként szigetcsoporti jellegük miatt, és mivel jelentős part menti területtel rendelkeznek;

BB.

mivel az ökoszisztémák kezeléséhez holisztikus megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi a biológiai sokféleség csökkenésének valamennyi okát, például az éghajlatváltozást, az óceánok savasodását, az idegen fajok megjelenését és a part menti eróziót; mivel a tengeri erőforrásokkal való gazdálkodás és azok megőrzése kapcsán átfogó szemléletre, keretrendszerre és ökoszisztéma-alapú megközelítésre van szükség;

BC.

mivel az éghajlatváltozás egyre nagyobb változásokat idéz elő a különböző halfajok megoszlása és vándorlási szokásai tekintetében, és kihat az e tényezőktől erősebben függő fejlődő országok kisüzemi halászatára;

BD.

mivel az illegális halászat komoly fenyegetést jelent a tengeri erőforrásokra nézve, kimeríti a halállományokat, tönkreteszi a tengeri élőhelyeket, tisztességtelen versenyt teremt és veszélyezteti a part menti közösségek és a szigetek halászati vállalkozásainak megélhetését;

BE.

mivel létfontosságú, hogy a tagállamok egyszerű, átlátható és hatékony uniós halászati ellenőrzési rendszert vezessenek be annak biztosítása érdekében, hogy az ágazat fenntarthatósági céljai teljesüljenek;

BF.

mivel a fogyasztás diverzifikálása során a fogyasztói magatartás szempontjából alapvető fontosságú a jobb nyomonkövethetőség és a tápértékre, eredetre és az előállítási helyre vonatkozó információkhoz való hozzáférés;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

78.

79.

80.

81.

82.

83.

84.

85.

86.

87.

88.

89.

90.

91.

92.

93.

94.

95.

96.

97.

98.

99.

100.

101.

102.

103.

104.

105.

106.

107.

108.

109.

110.

111.

112.

113.

114.

115.

116.

117.

118.

119.

120.

121.

122.

123.

124.

125.

126.

127.

128.

129.

130.

131.

132.

133.

134.

135.

136.

137.

138.

139.

140.

141.

142.

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 39. cikkére, 192. cikke (1) bekezdésére és 349. cikkére;

—

tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciája (COP21) során létrejött Párizsi Megállapodásra,

—

tekintettel az ökológiai termelés fejlesztésére irányuló cselekvési tervről szóló, 2021. március 25-i bizottsági közleményre (COM(2021)0141),

—

tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640),

—

tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (1)

—

tekintettel az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2021. június 9-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a tisztességes, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerre irányuló „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiáról szóló, 2021. október 20-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU és az 1307/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. december 2-i (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet, a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU rendelet, az ízesített borászati termékek meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, jelöléséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló 251/2014/EU rendelet és az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 228/2013/EU rendelet módosításáról szóló, 2021. december 2-i (EU) 2021/2117 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel az ökológiai termelés fejlesztésére irányuló cselekvési tervről szóló, 2021. július 19-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a fehérjenövények termesztésének ösztönzésére irányuló európai stratégiáról – az európai mezőgazdasági ágazatban a fehérje- és hüvelyes növények termesztésének ösztönzéséről szóló, 2018. április 17-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiáról szóló, 2020. október 19-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az uniós ökológiai termelés fejlesztésére irányuló cselekvési tervről szóló, 2021. szeptember 22-i véleményére,

—

tekintettel a Régiók Európai Bizottságának az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, 2021. december 2-i véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0126/2022),

A.

mivel az ökológiai termelés fejlesztésére irányuló cselekvési tervről szóló bizottsági közlemény (a továbbiakban: az ökológiai termelésről szóló cselekvési terv) hangsúlyozza, hogy a zöld megállapodás és annak keretein belül „a termelőtől a fogyasztóig”és a biodiverzitási stratégia kulcsfontosságú elemek a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerre való átállás lebonyolításához, különösen a mezőgazdasági termelők erőfeszítéseinek megerősítéséhez a környezet védelme, a biológiai sokféleség megőrzése és az éghajlatváltozás kezelése érdekében; mivel általában a mezőgazdaság, de különösen az ökológiai gazdálkodás kulcsszerepet játszik e cél elérésében;

B.

mivel tizenkét hónap elteltével gyakorlatilag minden olyan másodlagos jogszabály elkészült, amely az (EU) 2018/848 rendelet hatálybalépéséhez szükséges, a biosó termelését szabályozó, felhatalmazáson alapuló rendelet kivételével;

C.

mivel a felhatalmazáson alapuló rendeletnek előtérbe kell helyeznie azokat a természetes, adalékanyagokat és szén-dioxid-kibocsátást nélkülöző folyamatokat, amelyek a tengeri só előállítását jellemzik, és amelyek szükségesek ahhoz, hogy „ökológiai” tanúsítványt kapjon;

D.

mivel az európai élelmiszerrendszernek fenntartható módon előállított és tápláló, ugyanakkor megfizethető árú élelmiszereket kell szállítania, és oly módon kell gondoskodnia az élelmezésbiztonságról, amely egyben biztosítja az egészséges társadalmat és a bolygó egészségét is, hozzájárul a társadalmi és gazdasági jólléthez, védi az ökoszisztémák és az európai polgárok egészségét egyaránt, valamint biztosítja a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét és ezáltal a mezőgazdasági termelők tisztességes megélhetését; mivel elengedhetetlen biztosítani, hogy az ökológiai gazdálkodáshoz használt földterületek növelése összhangban álljon a piac felvevőképességével az ökológiai termékek tekintetében;

E.

mivel az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről szóló (EU) 2018/848 rendelet a mezőgazdasági termelőket átállási időszak betartására kötelezi, amelynek során az ökológiai termelésre vonatkozó összes szabályt alkalmazniuk kell;

F.

mivel ez az időszak akár három év is lehet; mivel ez alatt az időszak alatt a mezőgazdasági termelőknek magasabb termelési költségeket kell viselniük anélkül, hogy részesülnének az ökológiai termékek magasabb piaci árából;

G.

mivel az ökológiai gazdálkodás számos környezeti előnnyel – többek között kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátással – jár, és segítheti a mezőgazdasági ágazatot abban, hogy hozzájáruljon az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és a legfontosabb kihívások – amilyen például a munkahelyek megszűnése a vidéki térségekben, a talaj-termőképesség és a biológiai sokféleség csökkenése – kezeléséhez, valamint a gazdasági változásokkal szembeni reziliencia előmozdításához;

H.

mivel a mezőgazdaság sokfélesége, valamint a mezőgazdasági termelő és a fogyasztó közötti rövidebb láncok fontos elemei az egészséges és fenntartható élelmiszerrendszernek;

I.

mivel az ökológiai gazdálkodás hozzájárulhat ahhoz, hogy a fenntarthatóság tekintetében gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból ambiciózus egyensúly alakuljon ki, előmozdítva a talaj, a víz és a biológiai sokféleség védelmét és az állatjólétet, és lehetőségeket kínálva a fiataloknak arra, hogy belépjenek a mezőgazdasági szakmába;

J.

mivel az EU-ban a környezetvédelmi és állatjóléti előírások a legmagasabb szintűek közé tartoznak a világon; mivel az ökológiai mezőgazdasági területeken 30 %-kal nagyobb a biológiai sokféleség, kedvező a környezet a beporzók számára, valamint korlátozzák a műtrágyák és a növényvédő szerek használatát;

K.

mivel az ökológiai gazdálkodás hozzájárulhat a vidéki térségek revitalizációjához, a munkahelyteremtéshez, a kis méretű gazdaságok fenntarthatóságához, közelebb hozza egymáshoz a fogyasztókat és a termelőket, erősíti a helyi gazdasággal való kapcsolatokat és ösztönzi a pozitív gazdasági multiplikátorhatásokat; mivel az új közös agrárpolitika (KAP) új, ambiciózus intézkedéseket vezet be a fenntartható termelés ösztönzésére, beleértve az ökológiai gazdálkodást is;

L.

mivel alapvető fontosságú gondoskodni arról, hogy a fogyasztók – akik számára egyre fontosabb az általuk fogyasztott élelmiszer minősége – és a vendéglátóipar élelmiszer-vásárláskor megalapozott és tudatos döntéseket hozhasson;

M.

mivel biztosítani kell, hogy a fogyasztók megfelelő tájékoztatást kapjanak a biotermékek fogyasztásával járó előnyökről, és hogy védve legyenek a szándékosan félrevezető címkéktől, csomagolástól és hirdetésektől

N.

mivel az ökológiai gazdálkodásba bevont uniós mezőgazdasági összterület 2019-ben 13,8 millió hektárra nőtt; mivel e földterület jelenleg az EU teljes mezőgazdasági hasznosítású területének 8,5 %-át teszi ki; mivel 2010 és 2019 között az uniós ökológiai piac értéke több mint kétszeresére nőtt;

O.

mivel az ökológiai termékek kiskereskedelmi értékesítése 18 milliárd euróról 41 milliárd euróra nőtt a 2009 és 2019 közötti időszakban; mivel az EU egyes részein az ökológiai termelés bővülése meghaladja az ökológiai piac fejlődését, ugyanakkor a tagállamok között jelentős különbségek vannak az organikus terékekfogyasztása tekintetében; mivel az ökológiai termelés az EU egyes részein nagyon alacsony vagy egyáltalán nem létezik, és a tagállamok között jelentős eltérések vannak, a rendelkezésre álló területből az ágazatnak szentelt hányad 0,5 %-tól 26,5 %-ig terjed;

P.

mivel az ökológiai termelésről szóló cselekvési terv 23 intézkedést határoz meg, amelyek szilárd alappal szolgálnak az ökológiai ágazat fenntartható fejlesztéséhez; mivel a tervek szerint 2024-ben sor kerül az ökológiai termelésről szóló cselekvési terv félidős felülvizsgálatára, és létrehozták az uniós ökológiai napot, ami lehetőséget kínál az ökológiai gazdálkodás láthatóságának és elismerésének javítására, valamint az ökológiai termelés előnyeivel kapcsolatos figyelemfelhívásra, mivel az ökológiai termelőket „a fenntartható mezőgazdaság úttörőinek” tekintik;

Q.

mivel a 2022. január 1-jétől alkalmazandó (EU) 2018/848 rendelet célja különösen az, hogy szigorúbb ellenőrzések és behozatali szabályok révén növelje a fogyasztók ökológiai termékekbe vetett bizalmát;

R.

mivel 2021. májusában közzétették a „Stratégiai iránymutatások a fenntarthatóbb és versenyképesebb uniós akvakultúra érdekében a 2021 és 2030 közötti időszakra” című közleményt, ezen iránymutatások alapján pedig nemzeti stratégiai terveket kell kidolgozni;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 2., 18. és 26. cikkére,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2., 4., 18., 24., 26. és 27. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. és 13. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. és 21. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10., 14., 21. és 22. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény 9. cikkére, annak 1. jegyzőkönyve 2. cikkére, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez csatolt 12. jegyzőkönyv 12. cikkére,

—

tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

—

tekintettel az ENSZ-közgyűlésnek a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló, 1981. november 25-i -nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ-közgyűlésnek a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló, 1992. december 18-i -nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a személyekkel szembeni, valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia, negatív sztereotípiák, megbélyegzés, megkülönböztetés, erőszak vagy erőszakra való uszítás elleni küzdelemről szóló, 2011. március 24-i állásfoglalására,

—

tekintettel a megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra uszító, nemzeti, faji vagy vallási alapú gyűlöletkeltés tilalmáról szóló, 2012. október 5-i rabati cselekvési tervre,

—

tekintettel az ENSZ-közgyűlés 2019. május 28-án elfogadott határozatára, amely augusztus 22-ét a valláson vagy meggyőződésen alapuló erőszakos cselekmények áldozatainak nemzetközi ENSZ-emléknapjának nyilvánította,

—

tekintettel az ENSZ-közgyűlésnek a kegyhelyek védelme érdekében a béke és tolerancia kultúrájának előmozdításáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására,

—

tekintettel a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadónak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához intézett, 2019. július 15-i és 2021. március 3-i jelentéseire, amelyek különösen a kisebbség fogalmával, illetve a kisebbségeknek a közösségi médiában gyűlöletbeszéd révén történő széles körű megcélzásával foglalkoznak,

—

tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2020. október 12-i jelentésére, amely a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend sikeres végrehajtása érdekében a vallás és a meggyőződés szabadsága mindenki számára történő biztosításának fontosságával foglalkozik, valamint azzal, hogy a vallási vagy világnézeti kisebbségekhez tartozó személyek hogyan vannak kitéve a „lemaradás” veszélyének,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló, 2020. december 28-i éves jelentésére,

—

tekintettel az elsősorban muszlim többségi közösségekben élő vallási kisebbségek jogairól szóló, 2016. január 27-i marrákesi nyilatkozatra,

—

tekintettel a vallás és meggyőződés szabadságáról szóló, 2009. november 16-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, hátrányos megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi fórumain 2021-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2021. február 22-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013. június 24-i uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel a megkülönböztetésmentesség elvének a külső tevékenysége keretében való érvényesítéséről szóló, 2019. március 18-i uniós emberi jogi iránymutatásokra,

—

tekintettel a vallás vagy meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különmegbízott jelentéseire,

—

tekintettel a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret részeként finanszírozásra kerülő, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó 2020–2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

—

tekintettel a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0460) és az annak módosításáról szóló javaslatra (COM(2020)0459),

—

tekintettel arra, hogy az Európai Parlament Szaharov-díját a gondolatszabadságért 2015-ben Ráif Badavinak, 2016-ban Nádia Murádnak és Lámia Adzsi Bassárnak, 2019-ben pedig Ilham Tohtinak ítélték oda,

—

tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására (1), különös tekintettel a vallásról mint a diszkrimináció és a bántalmazás interszekcionális tényezőjéről szóló (6) bekezdésére,

—

tekintettel a vallás vagy meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításával kapcsolatos uniós iránymutatásokról és a kérdésért felelős különmegbízott megbízatásáról szóló, 2019. január 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett ISIS/Dáis általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az emberi jogoknak a háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűncselekmények, többek között népirtás során elkövetett megsértése elleni fellépésről szóló, 2017. július 4-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a szíriai helyzetről szóló, 2018. március 15-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az ujgurok és kazahok Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen történő tömeges, önkényes fogva tartásáról szóló, 2018. október 4-i (6), a Kínáról, különösen a vallási és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, 2019. április 18-i (7), a kínai ujgurok helyzetéről (China Cables) szóló, 2019. december 19-i (8), valamint a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen a kényszermunkáról és az ujgurok helyzetéről szóló, 2020. december 17-i (9) állásfoglalására,

—

tekintettel a Mianmarról és a rohindzsák helyzetéről szóló, 2016. július 7-i (10) és december 15-i (11), 2017. szeptember 14-i (12) és december 14-i (13), valamint 2019. szeptember 19-i (14) állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Algériában a szabadságjogok helyzetéről szóló, 2019. november 28-i (15), valamint Algériában az emberi jogok helyzetének romlásáról, különösen a Khaled Drareni újságíró ügyéről szóló, 2020. november 26-i (16) állásfoglalásaira,

—

tekintettel az emberi jogok, köztük a vallásszabadság Burkina Fasóban való megsértéséről szóló, 2019. december 19-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel a Nigériáról, nevezetesen a közelmúltbeli terrortámadásokról szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel az istenkáromlásról szóló törvényekről Pakisztánban, különösen Sagufta Kószár és Safkat Emmanuel ügyéről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására (19) és a Pakisztánról, különösen a lahori támadásról szóló, Asia Bibit is említő, 2016. április 14-i állásfoglalására (20), valamint az Iránról, különösen Naszrín Szotúdeh ügyéről szóló, 2018. december 13-i állásfoglalására (21),

—

tekintettel a Covid19-járvány külpolitikai következményeiről szóló, 2020. november 25-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, az EU és India közötti kapcsolatokról szóló, 2021. április 29-i ajánlására (23),

—

tekintettel az ENSZ-közgyűlés 75. és 76. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2021. június 9-i ajánlására (24),

—

tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2018. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (25), és különösen annak 42., 43. és 45. bekezdésére,

—

tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2019. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2021. január 20-i állásfoglalására (26) és különösen annak 103., 104., 106. és 107. bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Parlamentnek a vallás és a meggyőződés szabadságával és a vallási toleranciával foglalkozó frakcióközi munkacsoportjának tevékenységeire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0071/2022),

A.

mivel az ENSZ emberi jogi szerződései, valamint a nemzetközi és az uniós jogszabályok az emberi jogok szerves részeként normákat írnak elő a meggyőződési vagy vallási kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére;

B.

mivel a gondolat, a meggyőződés és a vallás szabadságához való jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés szabad megválasztásának, korlátozás nélküli megalapításának, az ahhoz való csatlakozásnak, megváltoztatásának vagy elhagyásának szabadságát, valamint az istentisztelettel, tanítással, gyakorlattal és szertartásokkal kapcsolatos vallás vagy meggyőződés kifejezésének szabadságát, akár egyénileg, akár egy közösségen belül, privát környezetben vagy nyilvánosan; mivel ez a szabadság magában foglalja az arra való jogot is, hogy a vallási, világi és világnézeti szervezeteket jogi személyiségként ismerjék el; mivel a vallás vagy meggyőződés szabadsága magában foglalja azt a jogot is, hogy kritikus vagy szatirikus véleményt nyilvánítsanak a vallásokról és a vallási hatóságokról mint a gondolatszabadság vagy a művészi alkotás legitim kifejezése;

C.

mivel az EUSZ 21. cikke értelmében az Unió külpolitikája irányelveinek keretében előmozdítja és védi az emberi méltóság tiszteletben tartását, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemességét és oszthatatlanságát;

D.

mivel világszerte az országok jelentős részében sérül a vallás vagy meggyőződés szabadsága; mivel nagy számú ember él olyan országokban, amelyek a gondolat, lelkiismeret, vallás vagy meggyőződés szabadságát súlyosan sértő szabályokat írnak elő vagy tűrnek el;

E.

mivel a kisebbségek vallás vagy a meggyőződés alapján történő megkülönböztetését és üldözését különböző szereplők – kormányok, nem állami szereplők vagy ezek kombinációi – végzik, és különböző formákat ölthetnek, például gyilkosság, kínzás, fizikai támadás, tömeges bebörtönzés, önkényes letartóztatás, erőszakos eltüntetés, törvénytelen kivégzés, kényszerítés, erőszakos térítés, emberrablás, korai és kényszerházasság, nemi alapú erőszak, nemi erőszak, fizikai és lelki bántalmazás, kényszer-születésszabályozás és -abortusz, kényszermunka és kényszerű lakóhelyelhagyás, emberkereskedelem, fenyegetés, kirekesztés, megkülönböztető és tisztességtelen bánásmód, zaklatás, kisajátítás, az állampolgársághoz, választott tisztségekhez, foglalkoztatáshoz, oktatáshoz, egészségügyi és igazgatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozása, az imahelyek, temetők és a kulturális örökség megsemmisítése, valamint az offline és online gyűlöletbeszéd;

F.

mivel bizonyos országokban a Covid19-világjárvány súlyosbította a meggyőződési és vallási kisebbségek elleni üldöztetést és erőszakot; továbbá mivel az egészségügyi krízis ürügyet szolgáltatott néhány országnak a világjárvánnyal nem összefüggő célokat szolgáló üldöztetési intézkedések elfogadására; mivel a meggyőződési és vallási kisebbségek különösen veszélyeztetetté váltak a Covid19 okozta fertőzéssel és halálozással szemben, a megfelelő orvosi ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférésnek köszönhetően;

G.

mivel a meggyőződési és vallási kisebbségekhez tartozó nőket különösen veszélyezteti az olyan interszekcionális tényezőkhöz kapcsolódó megkülönböztetés és erőszak megnövekedett mértéke, mint a gender, a vallás, a kaszt, az etnikai hovatartozás, az erőviszonyok egyensúlyhiánya és a patriarchális hagyományok, és néhány esetben ezeket vallási vagy meggyőződési motivációkkal igazolják; mivel a nők több nehézséggel néznek szembe a vallási vagy meggyőződési közösségük elhagyására való jogra vonatkozóan, társadalmi vagy gazdasági függetlenségük hiánya vagy az erőszakos fenyegetések vagy a gyermekeik feletti felügyeleti joguk elvesztésére vonatkozó fenyegetések miatt;

H.

mivel a vallási indokokon alapuló nemi alapú erőszak és megkülönböztetés továbbra is létezik; mivel a nők és az LMBTIQ+-személyek továbbra is megkülönböztetést és erőszakot tapasztalnak, amelynek vallási alapon teszik ki őket mind az állami és nem állami szereplők; mivel a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, többek között az abortuszt a vallás nevében egyes állami és nem állami szereplők egyaránt tiltják;

I.

mivel a valláson vagy meggyőződésen alapuló üldöztetés a nemzeti kormányok és a nemzetközi szereplők részéről a legmesszebbmenőkig elítélendő és gyors reakciót érdemel;

J.

mivel az őslakos meggyőződésekkel vagy vallásokkal kapcsolatos gyakorlatok az emberek kulturális identitásának részét képezik; mivel a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelően az őslakos népeknek joguk van intézményi struktúráik valamint sajátos szokásaik, spiritualitásuk, hagyományaik, eljárásaik és gyakorlataik előmozdítására, fejlesztésére és fenntartására;

K.

mivel a vallási kisebbségek valószínűleg a világ majdnem minden régiójában ki vannak téve a veszélynek, hogy „terrorista csoportnak” bélyegezzék őket, valamint hogy tagjaikat „szélsőségesség” vagy „illegális tevékenység” vádjával tartóztassák le; mivel bizonyos kormányok nemzetbiztonsági érdekeket és terrorizmus ellenes intézkedéseket használnak arra, hogy bűncselekménnyé minősítsék a bizonyos vallási vagy meggyőződési csoportokhoz való tartozást vagy azok tevékenységeit; mivel az ilyen megközelítések súlyos mértékben aláássák a vallás vagy meggyőződés szabadságához való jog gyakorlását;

L.

mivel a meggyőződési vagy vallási kisebbségek gyakran nem rendelkeznek megfelelő nemzeti képviselettel; mivel a jog gyakran kizárja az ilyen kisebbségek szükségleteit és érdekeit, az által, hogy a kormányok egy sor olyan törvénytelen intézkedést alkalmaznak, amelyek üldözik, megfosztják azokat legitimitásuktól vagy megbélyegzik őket;

M.

mivel világszerte számos konfliktusban és válságban a kulturális örökség elleni támadások a szimbolikus erőszak és a kulturális örökség átpolitizálásának eszközei; mivel e konfliktusok vallási vonatkozásai közvetlenül hozzájárultak a humanitárius válságokhoz, a lakóhelyelhagyáshoz, a migrációhoz, valamint a vallási és kulturális jogok és az emberi méltóság megsértéséhez; mivel ezek a konfliktusok és válságok polarizálhatják a társadalmakat, az országokat, a régiókat, az etnikai csoportokat és közösségeket, és növelhetik az erőszakos konfliktusok kockázatát; mivel ezért a kulturális örökség elpusztítása és fosztogatása háborús fegyver és a jövőbeli tömeges atrocitások figyelmeztető jele lehet; továbbá mivel ezek a pusztítások és fosztogatások jelentős akadályt jelenthetnek a párbeszéd, béke és megegyezés útjában;

N.

mivel a kulturális örökség lerombolása kiszolgáltatottá teszi a közösségeket, különösen a vallási közösségeket, mivel megfosztják őket identitásuk egy fontos részétől; mivel a szélsőséges csoportok és a konfliktusban érintett egyéb felek könnyen terjeszthetik befolyásukat azokon a területeken, ahol az identitás és a társadalmi kohézió gyengült, és a közösségeken belüli megosztottság erősödött;

O.

mivel a valláson vagy meggyőződésen alapuló nemzetközi bűncselekmények esetében az elkövetők – néhány kisebb kivételtől eltekintve – büntetlenséget élveztek, és ezért az atrocitások folytatódtak;

P.

mivel a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, 1948. évi ENSZ-egyezménynek megfelelően az államoknak és állami hatóságoknak nem csak az elkövetők megbüntetése, de az ilyen bűncselekmények eleve megelőzése is kötelessége;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. cikkére, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 13. és 14. cikkére, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény 10. cikkére,

—

tekintettel az ENSZ 2015-ben elfogadott fenntartható fejlődési céljaira és az ENSZ fenntartható fejlődési célokról szóló 2021. évi jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának általános észrevételeire (1),

—

tekintettel a gyermekek alternatív gondozásáról szóló, 2009. december 18-i ENSZ-iránymutatásokra,

—

tekintettel a szabadságuktól megfosztott gyermekekről szóló, 2019. július 11-i globális ENSZ-tanulmányra,

—

tekintettel az ENSZ „A Covid19 hatása a gyermekekre” című, 2020. április 15-i szakpolitikai tájékoztatójára, valamint az EU és a Latin-amerikai és Karibi Országok Csoportja (GRULAC) által arra közösen adott és 173 ország által aláírt pozitív válaszra,

—

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet „Milyen hatással van a Covid19-világjárvány a bevándorlókra és gyermekeikre?” című, 2020. október 19-i szakpolitikai válaszára,

—

tekintettel az UNESCO 1960. december 14-én elfogadott, az oktatásban tapasztalható megkülönböztetés elleni egyezményére,

—

tekintettel az UNICEF, az UNESCO és a Világbank „Küldetés: az oktatás helyreállítása 2021-ben” című brosúrájára;

—

tekintettel az Amerikai Államok Szervezete 1967. évi alapokmányának 49. cikkére,

—

tekintettel a gyermekek jogairól és jólétéről szóló, 1990. évi afrikai charta 11. cikkére,

—

tekintettel emberi jogok és a népek jogai 1981. évi afrikai chartájának 17. és 25. cikkére,

—

tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége 2012. évi emberi jogi nyilatkozatának 31. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdésére és 21. cikkére,

—

tekintettel az ENSZ Fejlesztési Programjának „Senkit sem hagyunk hátra: A Covid19 hatása a fenntartható fejlődési célokra” című, 2021. áprilisi jelentésére,

—

tekintettel az európai gyermekgaranciára,

—

tekintettel a gyermekmunka felszámolásának 2021-es nemzetközi évére és a Bizottság gyermekmunkával szembeni zéró toleranciára vonatkozó megközelítésére,

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel „A szíriai konfliktus – tíz évvel a felkelés után” című, 2021. március 11-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0058/2022),

A.

mivel a Covid19-világjárvány világszerte csaknem ötmillió ember életét követelte, ami a világ minden részén arra késztette a kormányokat, hogy rendkívüli intézkedésekkel igyekezzenek megfékezni a Covid19-vírus terjedését, melyek magukban foglalták az iskolabezárásokat és az oktatási intézményekbe való belépés korlátozását is;

B.

mivel az új variánsok súlyosbítják a Covid19-járvány okozta egészségügyi válságot, miközben a konfliktusok és más válságok, többek között az éghajlati válság miatt a gyermekek továbbra is világszerte ki vannak téve annak a veszélynek, hogy készségeik nem fejlődnek a minimálisan elvárt szintre;

C.

mivel az oktatáshoz való hozzáférés nemzetközileg elismert alapvető emberi jog, amely elengedhetetlen más emberi jogok gyakorlásához; mivel az oktatáshoz való jog maga után vonja, hogy az alapfokú oktatásnak kötelezőnek, egyetemesnek, és mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie;

D.

mivel az UNICEF becslése szerint több mint 168 millió gyermek veszített el egy teljes tanévet a Covid19 miatti korlátozásokból adódó iskolabezárások miatt, míg az UNESCO adatai szerint világszerte 800 millió diákot sújtottak az oktatásban adódó jelentős fennakadások, akik átlagosan egy tanév kétharmadát veszítették el;

E.

mivel 2020 márciusa óta mintegy 194 ország kényszerült országos szintű iskolabezárásra a világjárvány miatt, ami világszerte 1,8 milliárd iskolást érintett, akik így nem tudtak hozzáférni az oktatáshoz és az iskolák által nyújtott egyéb létfontosságú előnyökhöz; mivel néhány régióban az iskolák még mindig be vannak zárva; mivel az iskolák bezárása miatt a gyermekek fokozottan ki voltak téve erőszaknak, bántalmazásnak és kizsákmányolásnak, többek között családi körben is; mivel az iskolák részleges vagy teljes bezárása leginkább a kiszolgáltatott és marginalizált gyermekekre van hatással, mivel növeli az oktatási rendszerben már meglévő egyenlőtlenségeket, és megzavarja mindennapi életük minden aspektusát;

F.

mivel az UNICEF szerint világszerte a gyermekek egyharmada nem rendelkezik internet-hozzáféréssel, ami akadályozza a távoli/digitális tanuláshoz való hozzáférést; mivel a Covid19-világjárványt követően is szükség lesz távtanulási és távoktatási programokra, különösen a természeti katasztrófák és konfliktusok által sújtott országokban; mivel az e-tanulás új kihívások elé állította a tanárokat a diákok tanulásának megkönnyítése és a társas kapcsolatok fenntartása terén; mivel a Covid19-világjárvány és a gyermekek folyamatos oktatásának biztosítására hozott, sürgősséggel bevezetett innovatív intézkedések lehetőséget adnak az oktatás újragondolására, mely révén az előremutatóbbá, inkluzívabbá, rugalmasabbá és reziliensebbé válhat; mivel a távoktatási programoknak minden gyermek számára hozzáférhetőnek kell lenniük, figyelembe véve azokat a társadalmi-gazdasági kihívásokat, amelyekkel a gyermekek szembesülhetnek, valamint az internethez, a műsorokhoz vagy a digitális médiához való hozzáférésük esetleges hiányát;

G.

mivel a Covid19-világjárványnak a szülőket érintő gazdasági következményei egyértelműen kihatottak gyermekeik egészségére, jóllétére és oktatáshoz való hozzáférésére; mivel az iskolák bezárásakor a szülők nem voltak felkészülve a távoktatásra és az otthoni oktatásra; mivel egyes dolgozó szülők pénzügyi erőforrások vagy más alternatívák híján arra kényszerültek, hogy egyedül otthon hagyják gyermekeiket, míg mások – ez főleg a nők körében volt gyakori – kénytelenek voltak otthagyni munkahelyüket, ami szegénységbe sodorta az érintett családokat;

H.

mivel az országok több mint 90 %-a bevezette a távoktatás valamilyen formáját a iskolák vészhelyzeti bezárása során; mivel a távoktatás leginkább az általános és középfokú oktatásban részt vevő gyermekeknek kedvezett, míg az óvodáskorú gyermekek esetében fennáll a veszélye annak, hogy nem lesznek felkészülve az általános iskolára;

I.

mivel a diákok a Covid19-világjárvány kezdete óta világszerte mintegy 1,8 billió, személyes részvétellel zajló tanóráról és világszerte több mint 39 milliárd iskolai étkezésről maradtak le az iskolák bezárása miatt (4);

J.

mivel a világ már jóval a Covid19-világjárvány előtt is szembesült az oktatás globális válságával, amelynek oka nemcsak az oktatáshoz való korlátozott hozzáférés volt a szegénység, a legközelebbi iskolába vezető hosszú út, a káros nemi normák, a kiszolgáltatott csoportokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés, a környezeti kockázatok és a konfliktusok miatt, hanem az olyan iskoláztatás is, amely nem feltétlenül vezetett tanuláshoz; mivel a világjárvány számos konfliktus sújtotta régióban súlyosbította a gyermekek kritikus helyzetét, amelyet gyakran jellemez többek között a növekvő bizonytalanság, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni nagyobb sebezhetőség és az oktatási intézmények elleni támadások, és emiatt a gyermekeket fokozottan fenyegeti a katonai toborzás veszélye, ami súlyosan sérti a gyermekek jogait és a nemzetközi humanitárius jogot; mivel világszerte 617 millió gyermek és serdülő nem tudta elérni az alapszintű olvasási (5) és matematikai készségeket, pedig kétharmaduk iskolába jár;

K.

mivel a Covid19 20 évnyi előrelépést tett semmivé az oktatás terén; mivel 2020-ban további 101 millió gyermek – az 1–8. osztályba tartozók 9 %-a – olvasási készsége esett a minimálisan elvárt szint alá (6);

L.

mivel becslések szerint 2030-ra további 825 millió gyermek nem a munkához és az élethez szükséges középfokú készségekkel éri el a felnőttkort; mivel több millió olyan gyermek és fiatal van, akik ugyan rendszeresen jártak iskolába, mégsem sajátították el a munkaerőpiacra való sikeres belépéshez, lehetőségeik teljes kibontakoztatásához és a közösségeik szolgálatához szükséges ismereteket és készségeket;

M.

mivel az iskolabezárások jelentős gazdasági hatással járnak, hiszen megakadályozzák, hogy a gyermekek és a fiatalok fejlesszék a megfelelő készségeiket, teljes körűen kibontakoztassák lehetőségeiket és felkészüljenek az életre, ami gyakorta munkanélküliséghez és ennek következtében az egyenlőtlenségek növekedéséhez és a lehetőségek szűküléséhez vezet;

N.

mivel az ENSZ becslése szerint világszerte 11 millióra tehető azon általános és középiskolás diákok száma – és közülük 5,2 millió leány –, akiknél fennáll a kockázata annak, hogy a Covid19-hez köthető iskolabezárásokat követően nem térnek vissza az oktatásba (7); mivel minél tovább maradnak ki a gyermekek az iskolából, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy teljesen lemorzsolódnak az oktatásból; mivel félő, hogy ez a helyzet aláássa az oktatás terén elért eredményeket és a fenntartható fejlődési célok elérését, különös tekintettel a szegénység csökkentésével, az egészséggel és jólléttel, valamint a jó minőségű oktatással kapcsolatos célokra;

O.

mivel az iskolabezárások hatásai nemek szerint eltérőek, és magukban hordozzák az egyenlőtlenségek növekedésének kockázatát; mivel a szakértők véleménye szerint az iskolák válság alatti bezárása növelheti a tinédzserkori terhességek előfordulását; mivel az iskolából kimaradó lányokat aránytalanul nagy mértékben fenyegeti a korai és kényszerházasság és a szexuális kizsákmányolás kockázata; mivel becslések szerint a következő évtizedben további kétmillió nő számára jelent majd fenyegetést a női nemi szervek megcsonkítása; mivel a lányokat tömegesen akadályozhatják meg abban, hogy a Covid19 miatti bezárásokat követő újranyitáskor visszatérjenek az iskolába, tekintettel bizonyos megkülönböztető politikákra, amelyek a várandós lányokat és a fiatal anyákat eltiltják az iskolától;

P.

mivel világszerte 129 millió lány nem jár iskolába, köztük 32 millió általános iskolás korú, 30 millió a középiskola alsó évfolyamainak, 67 millió pedig a középiskolai felső évfolyamainak megfelelő korú; mivel világszerte az országok kevesebb mint fele érte el a nemek közötti egyenlőséget az alapfokú oktatásban való részvétel terén; mivel a távoktatásra való átállás miatt jelentős annak a veszélye, hogy a legszegényebb és legsebezhetőbb háztartásokban élő gyermekek – különösen a lányok – végleg vagy hosszú időre lemorzsolódnak az iskolából;

Q.

mivel azon 10 ország közül, ahol a lányok számára a legnehezebb a tanulás, 9 a szubszaharai Afrikában található, a tizedik pedig Afganisztán, ahol a tálibok gyakorlatilag megfosztották a lányokat az általános iskola utáni oktatástól azzal, hogy elrendelték, hogy a középiskolákat csak fiúk számára nyissák meg újra; mivel a nem egyértelmű tálib politika, valamint a lányok oktatására vonatkozó homályos és be nem váltott ígéretek miatt az afgán lányok milliói érthető módon féltik az oktatásukat; mivel számos nemzetközi kezdeményezés indult egyetemek és magánszemélyek részéről, amelyek távoktatást kínálnak afgán lányoknak és nőknek;

R.

mivel számos nemzeti és regionális bűnüldöző hatóság szerint az iskolából kimaradó gyermekek – különösen a hátrányos helyzetű lányok és gyermekek, például a kisebbségekhez tartozó, vidéki, őslakos és migráns gyermekek, ideértve a menekülteket is, a fogyatékossággal élő és az állami gondozásban lévő gyermekek, valamint azok a gyermekek, akik a világjárvány következében elveszítették szüleiket és/vagy nagyszüleiket – aránytalan mértékben ki vannak téve a kizsákmányolásnak, a gyermekmunkának és a családon belüli erőszaknak, beleértve az erőszak látványának való kitettséget, az online megfélemlítést és egyéb olyan bűncselekményeket is, mint a szexuális kizsákmányolás és bántalmazás (8);

S.

mivel a Világbank becslése szerint egy öthónapos globális iskolabezárás az óriási társadalmi költségeken túl olyan tanulási deficitet eredményezhet, melynek reálértéke 10 billió USD-ra tehető; mivel a tanulás elmaradása akár napi 161 millió USD veszteséget jelenthet a gazdaságok számára;

T.

mivel sajnálatos módon az iskolák bezárása elengedhetetlen volt a Covid19 terjedésének korlátozásához; mivel az iskola többet jelent, mint egy hely, ahol a gyermekek tanulhatnak, mivel egyben találkozóhely, valamint a mentális egészség és a pszichoszociális támogatás központja is; mivel az UNESCO és az UNICEF szerint az iskolabezárások nemcsak az oktatáshoz való jogot csorbították, hanem az egészséghez való jogot is, mivel az említett iskolabezárások miatt több mint 80 millió gyermek nem kapta meg az időszerű elsődleges védőoltásait; mivel az iskolák bezárása azt is jelenti, hogy a tanárok nem tudják nyomon követni a szülői bántalmazásra vagy a megfelelő gondoskodás hiányára utaló jeleket; mivel az UNICEF Innocenti Kutatási Hivatala és az Élelmezési Világprogram szerint az iskolák bezárása a megfelelő táplálkozáshoz való jogot és a napi étkezéshez való hozzáférést is korlátozza; mivel az iskolai étkeztetési programok a legveszélyeztetettebb gyermekek esetében ösztönzést jelenthetnek az iskolába való visszatérésre; mivel az iskolabezárások súlyosan befolyásolják a gyermekek mentális jóllétét, mivel a gyermekek otthonaikban erőszaknak és stressznek lehetnek kitéve; mivel az iskolabezárásoknak akut és krónikus pszichoszociális következményeik is lehetnek, a depressziótól a fokozott szorongáson át egészen az öngyilkosságig, hiszen a gyermekeket megfosztják a társaikkal való kapcsolattartás lehetőségétől;

U.

mivel az iskolából való lemorzsolódás erősíti a társadalmi egyenlőtlenséget, és befolyásolhatja egy ország stabilitását és jólétét, világszerte veszélyeztetve gyermekek millióinak jövőjét, és súlyos hatást gyakorolva egy teljes generációra; mivel az oktatás alapvető fontosságúnak bizonyult a szélsőségesség, valamint a gyermekek és fiatalok radikalizálódása elleni küzdelemben;

V.

mivel az UNHCR 2021-es oktatási jelentése szerint a menekült gyermekek fele nem jár iskolába; mivel a menekült gyermekek ki vannak zárva a távoktatási lehetőségekből; mivel a menekült gyermekek – különösen a menekülttáborokban élők – túlzsúfolt életkörülményei gyakran megkönnyítik a vírus terjedését és akadályozzák az egészségügyi szabályoknak való megfelelést; mivel a Covid19 terjedése a táborokban válságos helyzetbe sodorja a gyermekeket, mivel sokuk immunrendszere már eleve legyengült, illetve már fejlődő szervezetükben jelen vannak bizonyos egészségi problémák, ami miatt náluk a vírussal való találkozás esetén fennáll a súlyosabb lefolyás kockázata; mivel a legtöbb menekülttábor nem rendelkezik megfelelő egészségügyi szolgáltatásokkal ahhoz, hogy megfelelően kielégítse a gyermekek és családjaik szükségleteit;

W.

mivel a Covid19-oltóanyagok világszinten egyenlőtlen elosztása aránytalanul sújtja az alacsony jövedelmű országokat;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikke (1) bekezdésére, valamint 23. cikkére és 33. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

—

tekintettel a „Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért” című, 2020. március 10-i bizottsági közleményre (COM(2020)0103),

—

tekintettel „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című, 2020. július 1-jei bizottsági közleményre (COM(2020)0274),

—

tekintettel a Bizottság „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021–2030)” című, 2021. március 3-i közleményére (COM(2021)0101),

—

tekintettel a Bizottság Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatóságának „Nők a digitális korban” című, 2020. évi tanulmányára,

—

tekintettel az Európában a nők vállalkozási tevékenységét akadályozó külső tényezőkről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről és a digitális korban a nők jogainak erősítéséről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a nők uniós magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának erősítéséről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a nők és lányok szerepvállalásának a digitális ágazaton keresztül történő erősítéséről szóló, 2018. április 17-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel „A nemek közötti digitális szakadék megszüntetése: a nők részvétele a digitális gazdaságban” című, 2021. január 21-i állásfoglalására, (5),

—

tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) oktatása és a kapcsolódó szakmák terén való előmozdításáról szóló, 2021. június 10-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által 2019 májusában közzétett, „Az EU vidéki térségeiben élő nők foglalkozási viszonya” című tanulmányra,

—

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Foglalkoztatási, Munkaügyi és Szociális Igazgatósága által 2014-ben közzétett, „Enhancing Women’s Economic Empowerment through Entrepreneurship and Business Leadership in OECD Countries” (A nők gazdasági szerepvállalásának erősítése vállalkozói tevékenységen és vállalkozásvezetésen keresztül az OECD-országokban) című tanulmányra,

—

tekintettel az OECD által 2020-ban közzétett, „International Survey of Adult Financial Literacy” (A felnőttek pénzügyi tudására vonatkozó nemzetközi felmérés) című tanulmányra,

—

tekintettel az OECD által 2019. decemberében közzétett, „The Missing Entrepreneurs 2019: Policies for Inclusive Entrepreneurship” (Hiányzó vállalkozók 2019: az inkluzív vállalkozásokra irányuló politikák) című tanulmány 2. fejezetére,

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőség mutatójára, amelyet a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) tett közzé,

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 6. cikkére,

—

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira,

—

tekintettel a nők digitális szerepével kapcsolatos eredménytáblára,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által 2020 májusában közzétett, „A nők vállalkozói készsége és önfoglalkoztatása, beleértve a nemi alapú vállalati társadalmi felelősségvállalás szempontjait” című tanulmányra,

—

tekintettel az Európai Beruházási Bank Innovációfinanszírozási Tanácsa által 2020 júniusában közzétett, „A női vállalkozók finanszírozása – Hogyan támogassuk a növekedést” című tanulmányra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A9-0096/2022),

A.

mivel a nemek közötti egyenlőség alapvető érték és kulcsfontosságú célkitűzés az Unió számára, valamint alapvető előfeltétele annak, hogy a nők és a lányok emberi jogaikat teljes körűen gyakorolhassák, továbbá alapvetően fontos társadalmi szerepük megerősítéséhez, lehetőségeik teljes körű kiaknázásához és a fenntartható és inkluzív társadalom megvalósításához; mivel a sztereotípiákon és egyenlőtlenségeken alapuló nemi alapú megkülönböztetés, és az ehhez járuló, többek között a biológiai nemük, faji, etnikai vagy társadalmi származásuk vagy fogyatékosságuk, szexuális irányultságuk, nemi identitásuk vagy nemi önkifejezésük miatti interszekcionális megkülönböztetés negatív társadalmi és gazdasági következményekkel jár, és hatással van arra, hogy a nők milyen kihívásokkal szembesülnek, többek között a vállalkozói készség fejlesztése és az önálló vállalkozóvá válás terén;

B.

mivel a női vállalkozások megerősítik a nők emancipációját és szerepvállalását; mivel a 2014–2018 közötti időszakban a teljes munkaidőben dolgozó vállalkozók éves mediánjövedelme egyenlő volt a férfiak és a nők esetében (9); mivel a nők gazdasági függetlensége és társadalmi szerepvállalása központi szerepet játszik a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek a megvalósításában, és magában foglalja a munkaerőpiacon való egyenlő részvétel képességét, a termelő erőforrásokhoz való hozzáférést és azok ellenőrzését, a saját idejük, életük és testük feletti rendelkezést, az önmegvalósítást és a gazdasági döntéshozatalban való érdemi részvételt minden szinten; mivel a gazdasági függetlenség előmozdításához szükség van a nők vállalkozói készségének és önálló vállalkozói tevékenységének fellendítésére, és azt megfelelő intézkedésekkel kell kiegészíteni a nők egyenlő munkaerőpiaci részvételének, az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásnak, a tisztességes munkához való hozzáférésnek, valamint a háztartási és gondozási feladatok megosztásának és elismerésének biztosítása érdekében;

C.

mivel a nők a vállalkozói és vezetői potenciál legértékesebb és legnagyobb kiaknázatlan forrását képezik Európában; mivel 2014 és 2018 között az OECD-országokban a nők kétszer akkora valószínűséggel kezdtek saját vállalkozásba, mint az EU-ban (10); mivel a női vállalkozók és az önálló vállalkozó nők a fenntartható gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és az innovációs potenciál kihasználatlan forrásait jelentik, mivel e növekedési forrás előmozdítása fontos eszköz a nők gazdasági szerepvállalásának és függetlenségének előmozdításához; mivel a nők gazdasági szerepvállalása növeli a termelékenységet, továbbá növeli a gazdasági diverzifikációt és a jövedelmi egyenlőséget; mivel az önálló vállalkozói tevékenységet olyan munkaformaként kell elismerni, amely hozzájárul a munkahelyteremtéshez és a munkanélküliség csökkentéséhez; mivel tanulmányok bizonyítják, hogy a nők gyakran más vezetői és irányítási stílussal rendelkeznek, mint a férfiak, és hogy a csapatok nemi sokszínűsége előnyös a társadalom és a gazdaság számára (11); mivel a női vállalkozók és az önálló vállalkozó nők támogatása az EU versenyképességét is megerősítené, és ezért az EU-nak és tagállamainak elő kell mozdítaniuk minden olyan vállalkozói tevékenységet, amely munkahelyeket és jövedelmet teremt, és ezáltal hozzáadott értéket teremt a vállalkozások és a társadalom számára;

D.

mivel a vidéki és hátrányos helyzetű régiókban élő nők nagyobb valószínűséggel vállalkoznak, illetve lesznek önálló vállalkozók, mint a városi és gazdaságilag virágzó régiókban élők (12); mivel az Unióban a vidéki térségekben élő nők foglalkoztatási lehetőségei rosszabbak, mint a vidéki térségekben élő férfiak és a városi térségekben élő nők foglalkoztatási lehetőségei; mivel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nők aránya a vidéki térségekben valamivel magasabb, mint az a többi területen együttvéve; mivel az Unióban a gazdaságok 30 %-át nők üzemeltetik önálló vállalkozóként (13);

E.

mivel a női vállalkozók viszonylag alacsony aránya az innováció és a fejlesztés kiaknázatlan forrásának tekintendő, különösen Európa zöld és digitális átalakulásával és a Covid19-válságot követő gazdasági fellendülésével összefüggésben; mivel a Covid19-válság aránytalan mértékben érintette a nőket, különösen a bizonytalan foglalkoztatásban, az elnőiesedett ágazatokban és az informális gazdaságban dolgozókat, akiket gazdasági és foglalkoztatási szempontból súlyosan érintett a gondozási és háztartási feladatok növekedése, a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való korlátozott hozzáférés, valamint a nemi alapú erőszak és zaklatás; mivel az európai gazdaság 16 milliárd EUR összegű GDP-növekedést érhetne el azáltal, hogy több nőt ösztönöz a digitális munkaerőpiacra való belépésre; mivel a nemek közötti egyenlőség javítása és a női vállalkozói készségek megerősítése kulcsfontosságú Európa helyreállításának felgyorsításához és megerősítéséhez;

F.

mivel az Európai Unió elmarad az Egyesült Államoktól és Kínától a technológiák, például a mesterséges intelligencia és a blokklánc-technológiák fejlesztése terén; mivel 2021 áprilisában a világ legértékesebb induló vállalkozásai főként kínai és egyesült államokbeli vállalatok voltak; mivel az Európai Uniónak el kell ismernie és támogatnia kell az európai nők technológiafejlesztési innovációs képességeit;

G.

mivel az EU-ban a nők az önálló vállalkozók csupán 34,4 %-át és az induló vállalkozók mindössze 30 %-át teszik ki, ami megerősíti, hogy a vállalkozói tevékenység terén a nemek közötti legnagyobb szakadék Európában és Észak-Amerikában áll fenn (14); mivel az EU-ban a vezetői pozíciók csupán 34 %-át töltik be nők (15); mivel a vezetői pozíciókban szerzett korábbi tapasztalat biztosítja az egyének számára a szükséges készségeket és bizalmat ahhoz, hogy maguk is saját vállalkozásba kezdjenek (16); mivel a szociális védelem, például a fizetett betegszabadság, a szülési szabadság, az apasági szabadság és a szülői szabadság hiánya számos tagállamban problémát jelenthet az önálló vállalkozó nők számára; mivel az önálló vállalkozó nők nagyobb valószínűséggel szegényednek el;

H.

mivel a vállalkozás indítása és működtetése összetett feladat az EU-ban az eltérő bürokratikus és adminisztratív követelmények és eljárások miatt, ami akadályozza, hogy több nőt ösztönözzenek a vállalkozói létre; mivel a nők a férfiakétól eltérő – különösen gazdasági, jogi és szociális jellegű – akadályokba ütköznek a vállalkozói tevékenység folytatása terén; mivel ezek az akadályok a nemi sztereotípiák köré épülnek, amelyek hozzájárulnak a nemi alapú szegregációhoz az oktatásban, a speciális képzés hiányához, a vállalkozói önbizalom alacsonyabb szintjéhez, illetve ahhoz, hogy a nőknek korlátozottabb a hozzáférésük az információhoz, a pénzügyi és kormányzati támogatáshoz, kevesebb eszközzel rendelkeznek a szociális és üzleti hálók kiépítéséhez, továbbá e sztereotípiák erősítik a nemi alapú elfogultságot és nehezebbé teszik a munka és a családi élet összeegyeztetését a gondozási infrastruktúra, különösen a gyermekgondozás hiánya, valamint azon elvárás miatt, hogy a nőknek kell a gondozási és háztartási munkát nagy részét végezni; mivel a nők a férfiakhoz képest nagyobb valószínűséggel említik a rugalmas munkaidőt a vállalkozói, illetve az önálló vállalkozói tevékenység indítékaként (17); mivel a nők vállalkozói, illetve önálló vállalkozói tevékenysége értékes eszközként szolgálhat a munka és a magánélet összeegyeztetésében is; mivel 2014 és 2018 között az EU-ban a nők csupán 34,5 %-a, az OECD-ben pedig a nők 37,7 %-a érezte úgy, hogy rendelkezik a saját vállalkozás indításához szükséges készségekkel és ismeretekkel; mivel a nők közel 10 %-kal nagyobb valószínűséggel említik a kudarctól való félelmet, mint a férfiak (18); mivel a pénzügyi tudás terén jelentős különbség van a férfiak és nők között; mivel ez a szakadék akadályozza a nőket a finanszírozáshoz való hozzáférésben, és általában akadályozza őket abban, hogy magabiztosan részt vegyenek a gazdasági és pénzügyi tevékenységekben (19);

I.

mivel a káros struktúrák és sztereotípiák állandósítják az egyenlőtlenséget; mivel a hagyományos nemi szerepek továbbra is hatással vannak a nők és férfiak közötti feladatmegosztásra otthon, az oktatásban a munkahelyen és a társadalomban; mivel a fizetés nélkül végzett gondozási és háztartási munkát főként nők végzik, ami kihat a foglalkoztatásra és a szakmai előmenetelre, és hozzájárul a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékhoz; mivel a tagállamoknak sürgősen és megfelelően át kell ültetniük a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését célzó intézkedéseket, például a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet, és azokat további intézkedésekkel kell kiegészíteni annak érdekében, hogy több férfit vonjanak be a nem fizetett munkába;

J.

mivel a hálózatokhoz és a mentoráláshoz való hozzáférés, illetve a női vállalkozók példaképként való bemutatása fontos szerepet játszik a nők vállalkozói karrierre ösztönzésében és a nők gazdasági szerepvállalásának erősítésében; mivel a példaképek sokfélesége vonzó lehet a különböző hátterű nők számára;

K.

mivel egyes magánvállalkozások vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó stratégiáik részeként olyan intézkedéseket is hoztak, mint például a mentorálás, a hálózatépítés és a nők finanszírozáshoz és technológiához való hozzáférésének javítását célzó támogatás a nők vállalkozói tevékenységének támogatása érdekében;

L.

mivel a statisztikák azt mutatják, hogy a női vállalkozóknak a férfiakhoz képest több nehézséget okoz a finanszírozás és a tőke előteremtése; mivel a nők által vezetett vállalatok még mindig a beruházások kedvezményezettjeinek nagyon kis hányadát teszik ki; mivel 2018-ban kizárólag férfiakból álló csapatok kapták az európai technológiai vállalkozásokba fektetett összes tőke 93 %-át (20); mivel a kockázatitőke-finanszírozásnak csupán 32 %-át juttatták olyan vállalatokhoz, amelyek legalább egy női vezető tisztségviselővel rendelkeznek (21); mivel a nők innovációit ritkábban azonosítják és ismerik el innovációként és ígéretes ötletként; mivel annak ellenére, hogy a közép- és kelet-európai régióban alacsonyabb pénzügyi támogatásban részesülnek a nők által vezetett vállalkozások, a tőke produktivitása terén 96 %-kal felülmúlják a férfiak által alapított vállalatokat (22);

M.

mivel az adatok azt mutatják, hogy a női vállalkozók magasabb bevételt termelnek annak ellenére, hogy alacsonyabb pénzügyi támogatásban részesülnek;

N.

mivel Európában az üzleti angyaloknak csupán 10 %-a nő (23), és a nők különösen alulreprezentáltak a magántőke-befektetők körében a digitalizációban; mivel világszerte a magántőke- és kockázatitőke-cégek vezetői pozícióinak (24) csupán 10 %-át töltik be nők; mivel több tanulmány is azt mutatja, hogy a befektetéskezelők jellemzően a magukhoz hasonlóaknak biztosítanak tőkét, illetve magukhoz hasonlókat vesznek fel, így a nőket, különösen a különböző hátterű és interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülő nőket – többek között faji, etnikai vagy társadalmi-gazdasági hátterük miatt – egyértelműen hátrányos helyzetbe hozzák; mivel a női partnerekkel rendelkező kockázatitőke-társaságok két-háromszor nagyobb valószínűséggel fektetnek be nők által vezetett vállalkozásokba (25); mivel a nők hiánya a kockázatitőke-társaságokban a döntéshozatali szerepekben az egyik elsődleges forrása a nők által irányított vállalkozások állandó finanszírozási hiányának az EU-ban (26); mivel az EU-ban a nők által irányított vállalkozások tartós finanszírozási hiányának másik fő oka az, hogy a nők a férfiakhoz képest kisebb valószínűséggel folyamodnak külső finanszírozáshoz, például bankhitelhez, kockázati tőkéhez vagy állami programokból származó finanszírozáshoz, és ehelyett saját finanszírozáshoz folyamodnak személyes megtakarítások vagy családtagok általi finanszírozás révén (27); mivel a nők méltányos képviseletének elérését és a nemek szempontjából kiegyensúlyozott pénzügyi ökoszisztéma kialakítását célzó intézkedések végrehajtása, a kedvezőbb uniós szintű környezet megteremtése és a elégséges költségvetési forrás biztosítása alapvető fontosságú mind a szükséges finanszírozási feltételek, mind pedig a nők által vezetett vállalatok virágzásához szükséges női befektetői hálózat megteremtéséhez;

O.

mivel hat tagállam 11 magánalapot hozott létre a női vállalkozók finanszírozásában mutatkozó hiány pótlására, és ezek az alapok beruházási kritériumaikban nemi szempontokat alkalmaznak; mivel ezen alapok némelyike nemzeti vagy uniós támogatásban részesült, ami jól mutatja, hogy a közpolitikák fontos szerepet játszanak a vállalkozói készség előmozdításában (28);

P.

mivel nehézségekbe ütközik az EU-n belüli vállalkozói készség hatékony mérése;

Q.

mivel a vezető vállalatok vezérigazgatóinak kevesebb mint 8 %-a nő;

R.

mivel 2018-ban az EU-ban a tudósok és mérnökök 59 %-a férfi volt, és csak 41 %-uk volt nő, ami 18 %-os különbséget jelent (29); mivel a nemi szegregáció két fő mozgatórugója a felsőoktatásban és a munkaerőpiacon a társadalmi normák, sztereotípiák, a nem támogató kultúra és a karrierválasztással kapcsolatos nemi alapú elvárások, amelyeket gyakran megerősítenek a tantervek és az oktatási tartalom;

S.

mivel a tartalom és a termékek diverzifikációjának biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy Európa egyenlő számú vállalkozóval rendelkezzen a nők és a férfiak körében; mivel 2014 és 2018 között az EU-ban a nők által vezetett induló vállalkozások ugyanolyan valószínűséggel kínáltak új termékeket és szolgáltatásokat, mint a férfiak által vezetett vállalkozások (30), ami azt mutatja, hogy a nőket és a férfiakat ugyanolyan jól teljesítőnek kell tekinteni az innováció terén; mivel annak ösztönzése, hogy több nő váljon vállalkozóvá, javíthatja az innovációk, termékek és szolgáltatások minőségét és sokféleségét;

T.

mivel a női vállalkozók nagyköveteinek európai hálózata eddig több mint 650 nemzeti találkozót szervezett, és több mint 61 000 leendő női vállalkozót ért el; mivel nagykövetei több mint 250 új, nők által vezetett vállalkozás létrehozását, valamint a nők számára több hálózatépítő és üzleti támogató klub létrehozását támogatták (31);

U.

mivel 2020-ban többen ismertek olyat, aki felhagyott egy vállalkozással, mint olyat, aki elkezdett egy vállalkozást (32), ami emlékeztet annak fontosságára, hogy minden vállalkozás számára termékeny talajt kell biztosítani, és hogy továbbra is kapcsolatban kell maradni más gazdaságokkal annak érdekében, hogy továbbra is felkészülten fogadjuk az új lehetőségeket, és megőrizzük a jövő munkahelyeit;

V.

mivel a nemek közötti bérszakadék az EU-ban 14,1 %, és az elmúlt évtizedben csak minimális mértékben változott; mivel a nemek közötti bérszakadék 24 %-a a nők viszonylag alacsonyan fizető ágazatokban – például a gondozásban, az egészségügyben és az oktatásban – való felülreprezentáltságával függ össze;

W.

mivel a vállalkozáshoz tudásra és készségekre van szükség; mivel a nők és lányok iskolázottsági szintjének növelése hozzájárul gazdasági szerepvállalásukhoz és az inkluzívabb gazdasági növekedéshez; mivel az egész életen át tartó oktatás, továbbképzés és átképzés – különösen a gyors technológiai és digitális átalakulással való lépéstartás érdekében – növeli szakmai lehetőségeiket, és fontos a nők és lányok egészsége, jólléte és életminősége szempontjából;

X.

mivel a vállalkozói készségnek minden nő számára hozzáférhetőnek kell lennie, beleértve a fogyatékossággal élő nőket, az idősebb nőket és a kisebbségi, faji vagy etnikai háttérrel rendelkezőket is; mivel a fogyatékossággal élő nők nehezebbnek találhatják saját vállalkozás indítását; mivel az idősebb nők körében nem mozdítják elő a vállalkozói készséget, holott értékes és kihasználatlan gazdasági növekedési potenciált hordoznak; mivel a vállalkozói készség előmozdítása a migráns nők körében nagy lehetőségeket kínálhat munkaerő-piaci integrációjukra, valamint előmozdíthatja gazdasági függetlenségüket és szerepvállalásuk növelését;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.