Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalása – Az EGSZB hozzájárulása az Európai Bizottság 2023. évi munkaprogramjához

(2022/C 443/01)

Előadók:

Mariya MINCHEVA Stefano PALMIERI JOÓ Kinga

Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (4) bekezdése
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.7.14.
Plenáris ülésszak száma:	571.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	196/0/0

1.   Bevezetés

1.1.

Mind a világjárvány, mind az ukrajnai háború megmutatta, hogy az EU számára létfontosságú, hogy jól fel legyen készülve a váratlan fejleményekre. Ez rávilágít arra, hogy az előrejelzési tevékenységek fontos szerepet játszanak a nehezen észrevehető jelek azonosításában és a különböző forgatókönyvek felvázolásában, megteremtve ezzel az alapot az uniós politikai döntéshozók, a szociális partnerek és más civil társadalmi szereplők számára, hogy növeljék a rezilienciát, kezeljék a kockázatokat és megragadják a lehetőségeket. Az EGSZB sürgeti, hogy a stratégiai előrejelzési tevékenységek fektessenek sokkal nagyobb hangsúlyt a geopolitikai fejleményekre, nemcsak Európa viszonylatában, hanem azon túl is (1), beleértve ezek hatását a biztonságra, a kereskedelemre, a menekültekre és azok integrálására a befogadó társadalmakba.

1.2.

A világjárvány és a háború ismét rávilágított arra is, hogy milyen erőt jelentenek és milyen fontosak a civil társadalom és annak intézményei a válságok következményeinek leküzdésében és az emberek megsegítésében. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy jobban ismerje el a civil társadalom és intézményei jelentőségét azáltal, hogy kiemelt helyet biztosít számukra az uniós politikában.

1.3.

Az EU globális ereje a demokrácián, a jogállamiságon és a társadalmi-gazdasági modellen alapuló közös értékekből fakad. Az egymást követő sokkhatások rámutatnak arra, hogy mennyire fontos egy reziliensebb európai gazdaság kiépítése és a különböző válságok másodlagos hatásainak (infláció, energia- és nyersanyagár-emelkedés és ellátási hiányok, az ellátási lánc zavarai) tompítása. Európának csökkentenie kell függőségét és a megbízhatatlan beszállítókkal szembeni kitettségét, ugyanakkor koalíciókat kell kötnie a hasonlóan gondolkodó partnerekkel, és diverzifikálnia kell ellátási forrásait.

1.4.

Az energia mellett Oroszország és Ukrajna jelentős részt képvisel az EU fémimportjában is, amely kritikus fontosságú számos stratégiai iparág számára (2). Mindkét ország számos mezőgazdasági termék, például a gabona és az olajos magvak jelentős exportőre. A két országból származó export terén bekövetkezett fennakadások máris a mezőgazdasági termékek árának jelentős, globális emelkedéséhez vezettek. A következmények elsősorban a világ legszegényebb országait sújtják, és a legszegényebb emberek azok, akik ezt leginkább megsínylik. Ennek kapcsán az EGSZB megismétli felhívását, hogy fel kell gyorsítani Európa stratégiai és technológiai autonómiájának kialakítását, és korlátozni kell függőségünket az energia, a kritikus nyersanyagok és az élelmiszerek terén (3).

1.5.

A drasztikus gazdasági és társadalmi következmények elkerülése érdekében az uniós energiapolitikának reálisnak kell lennie, úgy kell segítenie az energetikai unió felépülését és az éghajlat-politikai célok elérését, hogy az ne rójon többletterhet a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztókra és munkavállalókra, és ne ássa alá az európai vállalkozások versenyképességét. Az EU-nak úgy kell törekednie az ambiciózus éghajlat-politikai célkitűzések megvalósítására, hogy közben a vállalkozások és a polgárok számára megfizethető áron biztosítja az energiaellátás stabilitását és biztonságát.

1.6.

Az európai társadalmakat már eddig is súlyosan érintette a világjárvány, ez a válság pedig egy újabb hatalmas sokkhatás, amelyet leginkább társadalmaink legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő tagjai éreznek meg. Az elkövetkező uniós politikákban a szolidaritást és a társadalmi konvergenciát is irányadó elvnek kell tekinteni: az ukrajnai háborúra adott válaszlépéseknek mindenki megfizeti az árát, és gondoskodnunk kell arról, hogy ezek a terhek igazságosan legyenek elosztva. Az Európai Bizottság további megbeszéléseket folytathatna a tagállamokkal a lehetséges hosszú távú eszközökről, pl. egy munkanélküliségi viszontbiztosítási rendszerről, a rendszerszintű problémák kezelése érdekében, amelyeket a jelenlegi válság csak súlyosbított. A SURE-mechanizmus hatásait és lehetséges további felhasználási lehetőségeit is meg kellene vizsgálni, és megvitatni a szociális partnerekkel.

1.7.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is prioritásként kezelje a minőségi jogalkotást, és arra kéri az Európai Bizottságot és az uniós jogalkotókat, hogy minden szempontból, következetesen mélyítsék el és mozdítsák elő az EU minőségi jogalkotási rendszerét, és munkájuk során módszeresen alkalmazzák a minőségi jogalkotás eszközeit és iránymutatásait. Ennek érdekében az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy valamennyi szolgálatánál továbbra is támogassa a minőségi jogalkotás elveit és eszközeit.

1.8.

Minden politika, program és intézkedés átfogó és szerves céljaként kell alkalmazni a fenntartható fejlődés megközelítését. A válság utáni helyreállítás előmozdítása érdekében az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak olyan szakpolitikákat és kezdeményezéseket kell kijelölniük – illetve törekedniük kell ezek megvalósítására –, amelyek egyszerre teremtenek gazdasági, társadalmi és környezeti előnyöket, azaz erősítik az üzleti környezetet, javítják a munka- és életkörülményeket, és elősegítik a klímasemleges és körforgásos gazdaságra való átállást.

1.9.

Az EU helyreállítása és válságokkal szembeni rezilienciája alapvetően a fenntartható növekedéstől, a társadalmi konvergenciától, a kedvező üzleti környezettől, valamint a foglalkoztatás és a foglalkoztatási feltételek kedvező alakulásától függ, az európai zöld megállapodással, a szociális jogok európai pillérével és az arra vonatkozó cselekvési tervvel, valamint a fenntartható fejlődési célokkal összhangban. Minden meghozott szakpolitikai intézkedéssel a fenntartható vállalkozások, a vállalkozói szellem és a munkahelyteremtés, valamint a jobb munka- és életkörülmények előmozdítására kell törekedni.

1.10.

A sürgető problémák ellenére létfontosságú, hogy a polgárok és a vállalkozások sikeres jövőjének biztosítása érdekében ne tévesszük szem elől az EU olyan alapvető kérdéseit, mint az egységes piac hatékony megvalósítása, illetve a hosszú távú szükségleteket, mint a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegesség, illetve a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem. Az Európai Bizottságnak ezért továbbra is elő kell segítenie és ösztönöznie kell a kutatásba és innovációba történő beruházásokat, kellően figyelembe véve a geoökonómiai, társadalmi, egészségügyi és környezeti kockázatokra adott megoldások és az ilyen kockázatokkal szembeni reziliencia javítása iránti növekvő igényt.

1.11.

A belső piac megerősítésén és a kritikus függőségek csökkentésén túlmenően a világban elfoglalt erősebb pozíció eléréséhez sikeres exportra is szükség van. Az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy általában véve hogyan lehetne növelni az európai vállalkozások versenyképességét, konkrétan pedig hogy miként lehetne elősegíteni az uniós vállalatok erősebb pozícióját a globális megatrendekre és kihívásokra – például az éghajlatváltozásra – reagáló technológiák, termékek és megoldások globális piacain. Emellett meg kell erősítenie egészségügyi ágazatának kapacitását, méghozzá abból a szempontból, hogy az ellátás iránti növekvő igények, valamint az esetleges jövőbeli világjárványok kezelése érdekében javuljon a kutatás és jobb módszerek álljanak rendelkezésre. Ennek magában kell foglalnia az európai vállalkozások és innovátorok által kidolgozásra kerülő szabványok létrehozásának és nemzetközi népszerűsítésének a támogatását, mivel a szabványok piacokat teremtenek.

1.12.

Az EU erősebb globális szerepének eléréséhez a tagállamok szilárd egységére és közös erőfeszítéseire van szükség. Az Európai Bizottságnak építenie kell a válságok során összekovácsolt egységre, és meg kell találnia annak a módját, hogy az EU helyreállítását és hosszú távú versenyképességét, valamint a polgárok jóllétét az állami támogatások, illetve a kereskedelmet és az együttműködést akadályozó rendelkezések helyett egyre inkább az innovációra és a készségekre támaszkodva mozdítsa elő. A világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Uniónak továbbra is hozzá kell járulnia a szegénység felszámolásához és az emberi jogok védelméhez.

2.   Az európai zöld megállapodás

2.1.

Az EGSZB támogatta az európai zöld megállapodás végrehajtását, és rámutatott arra, hogy annak társadalmilag méltányos módon, az európai élelmezésbiztonság, valamint a megfizethető energiaellátás biztonságának garantálása mellett kell végbe mennie. Ez érvényes többek között az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagra is, amely egyenlőtlen mértékben fogja érinteni az ágazatokat, a vállalkozásokat, a régiókat, a közösségeket és az egyéneket Európában. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek és az érintett civil társadalmi szervezetek aktív bevonása mind a tervezés, mind a végrehajtás szakaszában fontos. Életbevágó, hogy a polgárokat és érdekelt csoportokat támogassák az arra irányuló fellépésükben, hogy tevőlegesen részt vegyenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalomra való átállásban.

2.2.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az európai zöld megállapodással kapcsolatos kezdeményezéseknek ki kell egészíteniük és kölcsönösen erősíteniük kell egymást az éghajlat, az energia, a közlekedés, az épületek, az ipar, az erdészet és az élelmiszerrendszerek területén, hogy egy versenyképes, méltányos, klímasemleges és körforgásos uniós gazdaság jöjjön létre. Az EGSZB szorgalmazza azt is, hogy a zöld és a digitális átállás jobban egészítse ki egymást.

2.3.

Az európai zöld megállapodással összhangban lévő, gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható növekedésre való átállás előrehaladásának nyomon követése érdekében az EGSZB a GDP-n túlmutató megfelelő mutatók kidolgozását kéri. Egy egyértelmű, „a GDP-n túlmutató” eredménytáblát kell kidolgozni és beépíteni az európai zöld megállapodás eredménytáblájába és az európai gazdaságirányítási folyamatba. Ennek információkat kell szolgáltatnia a szakpolitikák fejlesztéséhez is, továbbá javítania kell a kommunikációt, és segítenie kell a célok meghatározásában.

2.4.

Az EGSZB támogatja a fenntartható tevékenységek európai taxonómiájának („uniós taxonómia”) arra irányuló célkitűzését, hogy a beruházásokat a fenntartható projektek és tevékenységek felé irányítsák. E célból az Európai Bizottság szabályokat dolgozott ki annak meghatározására, hogy mi nevezhető környezetbarát (zöld) beruházásnak. Az EGSZB kéri, hogy a taxonómia kidolgozása során vegyék figyelembe az olyan társadalmi igényeket is, mint az energiaellátás, valamint az alapvető nyersanyagok és áruk ellátásának biztonsága, és fektessenek nagyobb hangsúlyt a társadalmi fenntarthatóság szempontjaira, például a munkajogra és az emberi jogokra, tiszteletben tartva ugyanakkor a tagállamok hatásköreit és az ipari kapcsolatok különböző rendszereit, valamint a finanszírozáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos objektív értékelés megvalósíthatóságát. Az EGSZB a kezdetektől fogva úgy érvelt, hogy a zöld megállapodás csak akkor lehet és csak akkor lesz sikeres, ha egy társadalmi megállapodás szerepét is betölti. Az EGSZB jelenleg egy saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a taxonómia szociális kérdéseit illetően: „Szociális taxonómia – Kihívások és lehetőségek” címmel. A taxonómiát az európai zöldkötvénystandarddal összefüggésben is használni kell. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a fenntartható finanszírozással foglalkozó nemzetközi platform keretében nemzetközi szinten összehangolják a taxonómiákat.

2.5.

Az európai zöld megállapodással kapcsolatos szociális és munkaügyi aggályok kezelése érdekében az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon további politikai intézkedéseket az európai zöld megállapodás szociális és munkaügyi dimenziójának megerősítése érdekében, ambiciózus szociális célkitűzésekkel párosítva azt, összhangban a portói nyilatkozattal, a szociális jogok európai pillérével és az ILO igazságos átmenetre vonatkozó iránymutatásaival. Az EGSZB arra kéri mindenekelőtt az uniós intézményeket, hogy térképezzék fel és elemezzék, milyen hatást gyakorol majd a zöld átállás a foglalkoztatásra és a készségekre a különböző országokban, régiókban és ágazatokban, ideértve az alvállalkozókat és a downstream értékláncokat érő hatásokat is. Az EGSZB kéri annak biztosítását is, hogy a nemzeti energia- és klímatervek tartalmazzák az igazságos átmenetet szolgáló stratégiákat is. Fontos továbbá a munka világában bekövetkező változások előrejelzése és kezelése, többek között célzott támogatással, például a szükséges készségek fejlesztésével, a szociális védelem biztosításával és azzal, hogy az érintett társadalom egészét bevonják az átmenet alakításába, valamint további javaslatokat tesznek az átmenet támogatására irányuló nagymértékű köz- és magánberuházások mozgósítására, és jelentősen növelik az Igazságos Átmenet Alap volumenét és alkalmazási körét, hogy az megfeleljen a kihívásoknak.

2.6.

Az EGSZB kéri annak biztosítását, hogy az uniós szabályozási keret tegye lehetővé az uniós vállalkozások, köztük a kkv-k számára, hogy a környezettudatos vállalatok élvonalába kerüljenek, ezzel egyidejűleg pedig megelőzze a termelésáthelyezés kockázatát, és védelmet nyújtson a nagyobb negatív környezeti hatású importtal szemben. Ez különösen az energiaigényes iparágakra vonatkozik. Az EGSZB kéri továbbá a kkv-k abban való támogatását, hogy jobban megértsék és kezeljék a velük szemben közvetlenül és közvetve támasztott egyre szigorúbb éghajlat- és környezetvédelmi követelményeket.

2.7.

Az EGSZB kéri a különböző iparágakban zajló innováció erőteljes támogatását a környezetbarát technológiák, anyagok, termékek, termelési folyamatok és üzleti modellek kifejlesztése és alkalmazása érdekében, például a hidrogénnel, akkumulátorokkal, félvezetőkkel, szén-dioxid-leválasztással és -hasznosítással kapcsolatos programoknak, valamint a körforgásos gazdaság gyakorlatainak különböző területeken – például a csomagolás terén – történő előmozdításán keresztül.

2.8.

Az EU globális hatásának fokozása érdekében az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése terén az Uniónak versenyképes feltételeket kell teremtenie az európai iparágak számára, hogy azok megragadhassák az éghajlatvédelmi technológiák és megoldások iránti globális kereslet által kínált exportlehetőségeket, és ezáltal növeljék az EU éghajlati „szénkéznyomát”.

2.9.

Az ipari szövetségek sikeres módszernek bizonyulnak a nagyszabású és határokon átnyúló ipari projektek fejlesztéséhez a stratégiai területeken. Ezek az ipari szövetségek a közös európai érdeket szolgáló fontos projektekkel együtt alapvetően fontosak a helyreállításhoz, valamint az európai szabványok és kulcstechnológiák előmozdításához, különösen azokon a területeken, ahol a piac erre önmagában nem képes vagy torzul.

2.10.

A megfizethető, biztonságos, versenyképes és fenntartható energiarendszerre való átállás biztosítása érdekében meg kell erősíteni a valódi energiaunió irányába tett lépéseket. Az orosz-ukrán háború okozta jelenlegi kihívások fényében az Európai Bizottságnak azokra az intézkedésekre kell összpontosítania, amelyek a célok összessége szempontjából a legnagyobb előnyökkel járnak, és egyszerre járulnak hozzá a sürgős kihívások kezeléséhez és a hosszabb távú célok eléréséhez.

2.11.

Az ukrajnai helyzet vezetett a REPowerEU közleményhez (4), amelyet az Európai Tanács kérésére a REPowerEU terv követett, olyan javaslatokkal (5), amelyek – megfelelő végrehajtás esetén – jelentősen előmozdíthatják az Európai Unió energiafüggetlenségét és fenntarthatóságát. Az orosz gáztól és egyéb fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlenedés céljának eléréséhez a beszállítók és az energiaforrások sürgős diverzifikálására, a szolidaritás erősítésére és a karbonsemlegességre való átállást előmozdító, hosszabb távú intézkedésekre van szükség, figyelembe véve a különböző tagállamok és régiók sajátosságait és a rendelkezésre álló alternatív forrásokat is. A folyamat sikerének biztosítása érdekében azonban elegendő magán- és közberuházást kell mozgósítani, többek között a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a kohéziós politikai alapok teljes körű felhasználásával. Amint arra már rámutattunk (6), az orosz gáz iránti kereslet 2022 végére elérendő kétharmados csökkentése kihívást jelentő feladat, és diverzifikációval járna, egyrészt rövid távon főként az LNG és biometán révén, másrészt pedig az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások bővítésén keresztül. El kell kerülni az olyan infrastrukturális kötöttségeket, amelyek a jövőben korlátoznák a valós alternatívákat, és a beruházásokat a lehető legnagyobb mértékben a megújuló energiaforrásokra és a támogató infrastruktúrákra kell összpontosítani. A szociális partnereket és a civil társadalmat szorosan be kell vonni ezekbe a szakpolitikai javaslatokba, hogy biztosítva legyen azok társadalmi elfogadottsága, fenntarthatósága és sikere. Továbbá, a külső válságokra adott erőteljesebb válaszok érdekében állandó koordinációs struktúrára lenne szükség az Európai Unió Tanácsában.

2.12.

Az uniós energiapiac további integrációja fontos szerepet fog játszani az energiaellátás megfizethetőségének és biztonságának javításában. Ehhez elegendő rendszerösszekötő kapacitásra (7) van szükség, valamint ki kell építeni a megfelelő infrastruktúrát, különösen az olyan „energiaszigeteken”, mint az Ibériai-félsziget (8). Az EU megújuló energiával kapcsolatos versenyelőnyének előmozdítása és annak biztosítása érdekében, hogy a megújuló energiaforrások használatának elterjedése ne veszélyeztesse az ellátás biztonságát, reális ütemtervet kell kidolgozni egy hatékony megújulóenergia-infrastruktúra fejlesztésére és kiépítésére, beleértve a tárolási kapacitásokat és a megfelelő átvitelhez szükséges összeköttetéseket, amelyek lehetővé teszik a többlettermelés más tagállamokba történő exportálását. A tiszta energia infrastruktúrájának gyors kiépítése érdekében a tagállamoknak fel kell gyorsítaniuk az engedélyezési eljárásokat.

2.13.

Az egyenlő versenyfeltételek javítása érdekében az EU-nak elő kell mozdítania a globális szén-dioxid-árazást. A szén-dioxid-kibocsátás adóztatását úgy kell kialakítani és észszerűsíteni, hogy szimmetrikusan tükrözze az éghajlatra gyakorolt hatást, és figyelembe vegye a légkörből történő szénmegkötésre irányuló intézkedéseket. Az EGSZB-nek továbbá törekednie kell arra, hogy fokozatosan kivezesse az éghajlatra és a környezetre káros energiaforrások támogatását, miközben biztosítja, hogy a klímasemleges gazdaságra való átállás igazságos módon történik.

2.14.

Az energiaárak jelenlegi emelkedése nagy veszélyt jelent mind az energiaszegénység növekedése, mind az energiafelhasználó vállalatok versenyképességének csökkenése szempontjából. Az EGSZB olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek sikeresen enyhítik a megemelkedett energiaárak hatását, és megelőzik az energiaszegénység kialakulását, többek között az uniós háztartásokban is. Az energiaárak megugrásának hatását korlátozó átmeneti és célzott intézkedésekre is szükség van ahhoz, hogy a kkv-k és az energiaigényes iparágak túlélhessék a válságot.

2.15.

Annak a hosszú távú vizsgálódásnak a részeként, hogy az energiapiac hogyan reagál a sokkhatásokra, fontos, hogy foglalkozzunk az energiaárak (jelenleg a gázár) emelkedésének kiváltó okaival, ahogy azt az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) a jelenlegi villamosenergia-piac kialakításáról és árképzési rendszeréről nemrégiben készített értékelése (9) alapján javasolta. Ezen túlmenően fontolóra lehetne venni egy felülvizsgálatot azon piacok tekintetében, ahol magas az energiaellátás koncentrációja, és így torzulhat a normál működés.

2.16.

Az energetikai átmenet középpontjában a polgároknak és a fogyasztóknak kell állniuk, mégpedig úgy, hogy támogatjuk a közösségi energiát és a helyi felelősségvállalást, az energiafogyasztókat pedig termelő-fogyasztókká alakítjuk át. Az EGSZB átlátható tájékoztatási, konzultációs és oktatási kampányokat sürget, hogy ösztönözze a polgárok energetikai átmenet melletti elkötelezettségét.

2.17.

Az EGSZB kéri emellett, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a karbonsemleges társadalom felé vezető folyamat során jelentkező átmeneti problémákra, különösen azon iparágak tekintetében, amelyeknek különböző technikai és/vagy pénzügyi okokból időre van szükségük az alkalmazkodáshoz, hogy megőrizzék versenyképességüket a piacon.

2.18.

Az EGSZB üdvözölte a TEN-T rendelet abból a célból történő aktualizálását, hogy az jobb választ adjon az aktuális célkitűzésekre és igényekre. Különös figyelmet kell fordítani a prioritások azonosítására és egy, a tagállamok összes fővárosát, nagyvárosát, kikötőjét, repülőterét és terminálját összekötő, európai folyosókon alapuló hálózat meghatározására. A folyosóknak adott esetben „tengeri hidakat” vagy a folyosókikötők közötti, nagy sűrűségű, rendszeres ro-ro tengeri összeköttetéseket kell magukban foglalniuk. A területi kohéziót illetően az EGSZB úgy véli, hogy a törzshálózati folyosókat jobban össze kell kapcsolni a regionális, városi és helyi dimenziókkal. A közlekedési infrastruktúra kettős felhasználásának megvalósításához a TEN-T műszaki követelményei és a katonai mobilitási követelmények közötti eltéréseket is azonosítani kell.

2.19.

Tekintettel a TEN-T-projektek meglehetősen hosszú átfutási idejére, az EGSZB támogatja egy olyan európai szabályozási és finanszírozási keret létrehozását, amely közép- és hosszú távú stabilitást biztosít a folyosók és projektek tekintetében az európai hálózat befejezéséig. Az EGSZB emellett sürgős nemzeti tervek kidolgozását is szorgalmazza a TEN-T infrastruktúra karbantartásának rendes és rendkívüli finanszírozására, és európai szinten egy törzshálózat-nyomonkövetési tervet tart szükségesnek.

2.20.

Mivel a légi közlekedés alapvető szerepet tölt be az EU számára, az EGSZB átfogó és hatékony megközelítést sürget a fenntartható légi közlekedés helyreállításának és növekedésének előmozdítása érdekében.

2.21.

A közúti közlekedésből származó kibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítésekhez nyújtott hozzájárulás érdekében az EGSZB kedvező szabályozási feltételeket kér a nagyobb és nehezebb áruszállító járművek és járműszerelvényeknek az érintett tagállamokon belüli és azok közötti használatára. Az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie az árufuvarozás jövőbeli és sajátos kihívásait, és a következő években várható teherautósofőr-hiányt is, amelyet a nemzedékváltás hiánya és a nehéz munkakörülmények idéznek elő. Ebben az összefüggésben fejleszteni kell a multimodális teherszállítást, növelve a vasúti árufuvarozás vonzerejét a teljes logisztikai láncban, amivel párhuzamosan javítani kell a közlekedési dolgozók munkakörülményeit is.

2.22.

Az EGSZB üdvözli az uniós városi mobilitási keret fejlesztését, és kéri, hogy a városi közlekedést, különösen a tömegközlekedést tegyék inkluzívabbá, és ezáltal mozdítsák elő a polgárok közötti esélyegyenlőséget.

2.23.

A fenntartható és intelligens mobilitás előmozdítása érdekében az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság nyújtson be erős kezdeményezést nagyszabású digitális projektek közlekedés területén való elindítására. Ezeknek kulcsszerepe lenne például a hatékony multimodalitás és a kapacitáskihasználás optimalizálása szempontjából.

2.24.

Ahogy az energia-, közlekedési és digitális rendszerek egyre inkább összekapcsolódnak, integrált közlekedési, digitális és energiahálózatokra van szükség. A szinergiák javítása és a teljes infrastruktúra rezilienciájának növelése érdekében az EGSZB kéri, hogy vizsgálják felül az e rendszerek összekapcsolását érintő főbb szűk keresztmetszeteket és sebezhetőségeket – mind a jelenlegi, mind a hosszabb távú perspektívából.

2.25.

Az EGSZB szorgalmazza az energia-, közlekedési és digitális hálózat éghajlatváltozással, természeti veszélyekkel és ember okozta katasztrófákkal szembeni rezilienciájának növelését is, hogy az infrastruktúra tartós érték legyen és az is maradjon. Összességében az EGSZB intézkedéseket sürget az éghajlatváltozáshoz és annak hatásaihoz való alkalmazkodás fokozására.

2.26.

Az élelmiszerrendszerek fenntarthatóságának és az európai termelők versenyképességének megőrzése érdekében az EGSZB a nyitott stratégiai autonómia előmozdítását szorgalmazza, beleértve a fehérje-önellátás javítását, a kereskedelmi (gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi) előírások viszonosságának biztosítását, a kutatás előmozdítását, a digitalizáció erősítését, innovatív technológiák és vetőmagok kifejlesztését, valamint a magasabb termelési költségeket és a fenntarthatóság javításának költségeit is tartalmazó tisztességes árak előmozdítását.

2.27.

A közös agrárpolitikának és a közös halászati politikának jelentős mértékben hozzá kell járulnia a fenntarthatóbb és reziliensebb élelmiszerrendszerekhez. Biztosítani kell a civil társadalom strukturált és széles körű részvételét „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia végrehajtásában. A fenntartható élelmiszerrendszerekkel kapcsolatos jogalkotási keretre vonatkozó javaslatnak egyértelmű célokat, mutatókat, valamint megbízható ellenőrzési mechanizmust és eredménytáblát is tartalmaznia kell.

3.   A digitális korra felkészült Európa

3.1.

A világjárvány és az ukrajnai háború rávilágított a digitális technológiák kritikus jelentőségére és arra, hogy az EU-nak növelnie kell digitális szuverenitását. Az EGSZB üdvözölte a digitális iránytűt és „A digitális évtizedhez vezető út” programot, és szorgalmazza az irányítási mechanizmus hatékony bevezetését és a célok gyors végrehajtásának elősegítését. A világjárvány rávilágított arra is, hogy a digitális átállás milyen kihívásokat jelenthet, az EGSZB pedig sürgeti a szociális párbeszéd megerősítését európai, nemzeti és ágazati szinten annak érdekében, hogy ez az átállás igazságos is legyen.

3.2.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottság és a tagállamok közötti együttműködésnek döntő szerepe van az előrehaladás értékelésében és a célok eléréséhez szükséges intézkedések felmérésében, beleértve a több országot érintő projekteket is. Az EGSZB azt is kéri, hogy a digitális évtized helyzetéről szóló jelentés járuljon hozzá a tudás és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásához.

3.3.

Az EGSZB hangsúlyozta, hogy a digitális átalakulásnak fenntartható, emberközpontú és inkluzív módon kell megvalósulnia, amely mindenki számára működőképes, anélkül hogy tovább mélyítené a meglévő digitális szakadékot vagy új egyenlőtlenségeket hozna létre, biztosítva a megfelelő munkafeltételeket, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, valamint a munkavállalók egészségvédelmét és biztonságát. E célból fontos a munka világában bekövetkező változások előrejelzése és kezelése is, felhasználva a különböző szinteken folyó szociális párbeszédet, valamint javítva a szükséges készségeket és a megfelelő munkafeltételeket, többek közt a távmunka és a platformalapú munkavégzés terén is, és elvégezve az úgynevezett „lecsatlakozáshoz való jog” uniós szintű értékelését.

3.4.

A jobb hozzáférés biztosító digitális infrastruktúrába való beruházás és az egységes adatpiac fejlesztése az EU valamennyi régiójában a megfelelő digitális fejlődés alapvető és szükséges tényezője. Az EGSZB sürgeti az adatok szabad áramlását elősegítő intézkedések hatékony végrehajtását, az adatok, a magánélet és a szellemi tulajdon megfelelő védelmének biztosítása mellett.

3.5.

Az EU-nak tovább kell haladnia egy garantált és reziliens műholdas kommunikációs szolgáltatásokat nyújtó, biztonságos és autonóm űralapú konnektivitást biztosító rendszer létrehozása felé, amely növeli a nagy sebességű, széles sávú és zökkenőmentes összeköttetés elérhetőségét egész Európában.

3.6.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az intelligens közlekedési rendszereket továbbfejlesszék egy közös európai mobilitási adattéré, ami nagyobb hatékonyságot jelent, és megteremti a jobb munkakörülmények, valamint a zökkenőmentes multimodalitás előfeltételeit.

3.7.

Az EGSZB észszerűnek tartja, hogy a digitális pénzügyi szolgáltatások bevezetése erős európai piaci szereplőkre támaszkodjon. AZ EGSZB úgy véli, hogy sürgősen lépni kell a kriptoeszközök ágazatának átláthatóvá tétele, valamint a digitális pénzügyi szolgáltatások végfelhasználóinak védelme, a pénzügyi stabilitás megőrzése, az uniós pénzügyi szektor integritásának védelme és a gazdasági és pénzügyi rendszer különböző szereplői közötti egyenlő feltételek biztosítása, valamint a kriptoeszközök ágazatának a fenntarthatóbb és kevésbé energiaigényes működési mechanizmusok felé terelése érdekében.

3.8.

Mivel a készségek és a kompetenciák a digitális átalakulás alapvető előmozdító tényezői, az EGSZB kéri, hogy folyamatosan fejlesszék a kiemelkedő tehetségek kibontakoztatását, valamint a polgárok és a munkavállalók készségeinek és kompetenciáinak erősítését annak érdekében, hogy jobban ki tudják használni a digitalizáció nyújtotta lehetőségeket, és kezelni tudják a digitalizációval kapcsolatos kockázatokat.

3.9.

Az EU digitalizációval kapcsolatos kiválóságának előmozdítása érdekében az európai vállalatoknak a külföldi versenytársakhoz képest kedvezőbb feltételekre van szükségük az innovációhoz, a beruházásokhoz és a működéshez. Mivel a szövetkezetek különösen alkalmasak a digitális platformok irányításában való inkluzív részvétel támogatására, az EGSZB sürgeti a digitális szövetkezeti platformok fejlesztését ösztönző kezdeményezések kidolgozását.

3.10.

Az innovatív vállalkozások ösztönzése mellett biztosítani kell, hogy minden vállalkozás – köztük a mikro-, kis- és középvállalkozások és a szociális gazdaságban működő vállalkozások is – részt tudjon venni a fejlődésben, és hasznot tudjon húzni belőle. Az EGSZB szerint fontos a mesterséges intelligencia és más fejlett technológiák még szélesebb körű elterjesztése, de azt is látni kell, hogy a kkv-k nagy részének még az alapvető digitális technológiák átvétele is kihívást jelent.

3.11.

Az értékláncok minden szereplője számára egyre fontosabb, hogy kellő figyelmet fordítsunk a kiberbiztonságra, és a válságok egyre inkább rávilágítanak arra, hogy mennyire lényeges ez a gazdaság és a társadalom megfelelő működésének biztosítása, valamint a nemzetközi kapcsolatok fenntartása szempontjából. Ez a tagállamok fokozottabb fellépését követeli meg, beleértve az Európai Bizottság által elősegített együttműködést is. Egyre fontosabb a dezinformáció elleni küzdelem is, miközben biztosítani kell azt is, hogy e küzdelmet ne használják fel ürügyként a polgári szabadságjogok, különösen a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására.

3.12.

Az EGSZB kéri, hogy a kutatásba és innovációba, az oktatásba és képzésbe, valamint a műszaki infrastruktúrába történő beruházások elősegítése érdekében mozgósítsanak állami és magánfinanszírozást. A szabályozási keret egy másik általános tényező, amely a digitális fejlődést alakítja. Az EGSZB fontosnak tartja annak biztosítását, hogy a fejlődő szabályozás ösztönözze az innovációt, a beruházásokat és az egyenlő versenyfeltételeket, összhangban az emberi jogokkal, valamint a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzésekkel.

3.13.

Mivel a digitalizáció továbbra is a globális gazdasági növekedés fontos hajtóereje, az EGSZB úgy véli, hogy a digitalizált gazdaság adóztatásához kapcsolódó szakpolitikáknak a gazdasági növekedés, valamint a határokon átnyúló kereskedelem és beruházás előmozdítására kell törekedniük, ahelyett, hogy hátráltatnák azt.

3.14.

A digitális tevékenységek szabályokon és egyenlő versenyfeltételeken alapuló környezete nemzetközi szinten is fontos, és az egységes piac egy lépcsőfok ahhoz, hogy az EU befolyásos és erős globális szereplővé váljon. Az EGSZB kéri, hogy az emberközpontú megközelítés és a digitális technológiák megbízhatóságának előmozdítása érdekében a diplomáciai fellépéstől kezdve az innovációs együttműködésen át a kereskedelmi megállapodásokig az eszközök széles körét használják fel. Az EU globális normaalkotó szerepéhez globális versenyképesség is szükséges, amely a tagállamok közötti szilárd együttműködésre támaszkodik.

4.   Emberközpontú gazdaság

4.1.

A jelenlegi társadalmi-gazdasági fejlődést a még mindig tartó Covid19-világjárvánnyal összefüggő nagyfokú bizonytalanság kíséri, amelyet tovább súlyosbít az ukrajnai háború és az Oroszországgal szemben fennálló, növekvő geopolitikai feszültség. Alapvető fontosságú, hogy a tagállamok hatékonyan megerősítsék és összehangolják gazdaságpolitikájukat, egészségügyi és szociálpolitikájukat, eredményesen kezeljék a makrogazdasági egyensúlyhiányt és rendezett államháztartást biztosítsanak. Ugyanakkor javítaniuk kell közberuházásaik minőségét és összetételét is, többek között a magánbefektetések ösztönzésével, hogy rendelkezésre álljanak a gazdaság olyan jellegű társadalmi-ökológiai átalakításának támogatásához szükséges pénzügyi források, amelynek célja a magas szintű foglalkoztatás, a jó minőségű munkahelyek, a jólét, valamint a megfelelő jövedelem előmozdítása, biztosítva, hogy mindez ne csökkentse az embereknek az aktív munkaerőpiaci részvétel iránti motivációját.

4.2.

Az Uniónak a helyreállítás során – a prosperitás kulcskérdéseiként – az uniós ipar versenyelőnyére és a munkahelyteremtésre, valamint az egyenlőtlenség és a szegénység elleni küzdelemre kell összpontosítania. A szociális jogok európai pillérének, mint az uniós szociálpolitika irányadó eszközének szintén a helyreállítási stratégia középpontjába kell kerülnie, hogy a gazdasági és társadalmi fellendülés egymással párhuzamosan menjen végbe. Az EU-nak különös figyelmet kell fordítania a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok támogatására olyan aktív és inkluzív politikák révén, amelyeket alapvető és támogató szociális szolgáltatások kísérnek.

4.2.1

Konjunkturális sikerük alapján mind a Next Generation EU eszközt, mind a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt úgy kell értékelni, mint a háború által kiváltott, és az európai gazdaságra várhatóan drámai következményekkel járó válságra adott hatékony válasz eszközeit. Ezek az eszközök kiegészítik a strukturális mechanizmusokat a gazdasági növekedés és a felzárkózás előmozdításában, az életkörülmények védelmében, valamint az Unión belüli társadalmi béke és stabilitás biztosításában.

4.3.

Az EU-nak és a nemzeti kormányoknak intézkedéseket kell hozniuk az ukrajnai háború hatásainak enyhítésére, hogy minimálisra csökkentsék az árak és az energiaköltségek családokat és vállalkozásokat érintő emelkedését, valamint hogy az érvényben lévő veszélyhelyzeti intézkedések átalakításával támogassák a gazdaságot és a foglalkoztatást. Annak érdekében, hogy a vállalkozások könnyebben megbirkózzanak a válsággal, és képesek legyenek munkahelyeket létrehozni, illetve megtartani a meglévő munkahelyeket, az Európai Bizottságnak folyamatosan nyomon kell követnie a világjárvány és a háború által az uniós vállalkozásokra gyakorolt hatásokat, a vállalkozások méretétől függetlenül, és fel kell készülnie a szükséges átmeneti támogatási intézkedésekre, miközben tisztességes versenyfeltételeket biztosít.

4.4.

Az EGSZB határozottan támogatja a beruházások olyan módon való átirányítására vonatkozó célkitűzést, hogy azok hozzájáruljanak az EU fenntartható gazdaságra való áttéréséhez. Ennek során figyelmeztetni kell a félrevezető „zöldre- vagy fenntarthatóra festésre”. Az EGSZB azt kéri, hogy az Európai Bizottság aktívan vonja be a szociális partnereket és a civil társadalmat a fenntartható finanszírozás kialakításába és megvalósításába.

4.5.

Az uniós tagállamoknak megfelelő költségvetési mozgástérrel kell rendelkezniük az ukrajnai háború negatív gazdasági és társadalmi hatásainak ellensúlyozására. Emiatt még inkább szükséges az uniós gazdasági kormányzási keret felülvizsgálata. A tagállamoknak azonban a jó növekedési időszakokban konszolidálniuk kell államháztartásukat, ami lehetővé teszi a recesszió idején történő reagálást. Az EGSZB ennek kapcsán is megismétli, hogy óva int az általános mentesítési rendelkezés idő előtti deaktiválásától.

4.5.1

Az EGSZB egy felülvizsgált, kiegyensúlyozott és jólétorientált gazdaságirányítási keretrendszert szorgalmaz, amelyben azonos súllyal esik latba számos kulcsfontosságú szakpolitikai célkitűzés, például a fenntartható és inkluzív növekedés, a teljes foglalkoztatás és a tisztességes munka, a versenyképes szociális piacgazdaság és a stabil államháztartás. A versenyképes és társadalmi és környezeti szempontból is fenntartható európai gazdaság előfeltétele az európai jólét növelésének.

4.5.2

Továbbá azok a gazdaságok, amelyekben a nemzeti fiskális politikák felismerik, hogy növekedés idején bevételi tartalékokat kell képezni, ugyanakkor továbbra is biztosítják a jövőbeli jóléthez szükséges beruházásokat, ellenállóbbak lesznek a gazdasági visszaesés kedvezőtlen hatásai elleni küzdelemben.

4.5.3

A folyamatban lévő felülvizsgálat lezárását követően átdolgozott Stabilitási és Növekedési Paktum megfelelő végrehajtása – lehetőleg egyszerűsített szabályokkal és csökkentett prociklikussággal, valamint a pandémiát követő kontextust tükrözve – nélkülözhetetlen lesz ahhoz, hogy a tagállamok fenntartható alapokra helyezzék államháztartásukat és megerősítsék a beruházási bizalmat. Bármely jövőbeli költségvetési keretnek a) olyan fenntartható államháztartást kell előmozdítania, amely lehetővé teszi az állami beruházások növelését, b) lehetővé kell tennie az anticiklikusabb politikát, és c) nagyobb rugalmasságot és országspecifikus differenciálást kell lehetővé tennie az adósságállomány-rendezési pályák tekintetében, ugyanakkor garantálnia kell a költségvetés fenntarthatóságát. Konkrétabban, az EGSZB egyik fő javaslata a költségvetési keret felülvizsgálatára egy aranyszabály bevezetése az állami beruházásokra vonatkozóan, a középtávú fiskális és pénzügyi stabilitás és az euró értékének veszélyeztetése nélkül, ötvözve azt egy kiadási szabállyal.

4.5.4

Az Unió demokratikus elszámoltathatóságának megerősítése érdekében mind a nemzeti parlamenteknek, mind az Európai Parlamentnek fenn kell tartaniuk hangsúlyos szerepüket a jövőbeni uniós gazdasági kormányzási keretben. Az EGSZB tudomásul vette a munkanélküliségi rendszer létrehozásának ötletét, amely eredetileg az Európai Bizottság politikai célkitűzései között szerepelt. A Covid-válságok és a jelenlegi ukrajnai háború hatásainak tükrében az Európai Bizottság a rendszerszintű problémák kezelése érdekében további tárgyalásokat folytathatna a tagállamokkal és a szociális partnerekkel a lehetséges hosszú távú eszközökről, pl. munkanélküliségi viszontbiztosítási rendszerekről.

4.6.

A SURE (10) mechanizmus alapvető szerepet játszott a világjárvány okozta csapás enyhítésében, és hatékony eszköznek bizonyult. Ebből kiindulva az EGSZB azt kéri, hogy vizsgálják meg e mechanizmus további alkalmazásának lehetőségét.

4.7.

A gazdasági és monetáris unió elmélyítése együtt jár a gazdasági kormányzás megerősítésével, beleértve a bank- és tőkepiaci unió kiteljesítését, valamint az európai szemeszter szerepének megerősítését a növekedés, a kohézió, az inkluzivitás, a versenyképesség és a konvergencia fokozásában.

4.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a háború okozta kihívások, és különösen a védelmi és energiaügyi kiadások növelésének szükségessége miatt az Európai Unió új sajátforrás-mechanizmusokat hozhatna létre.

4.9.

A tőkepiacok tagállamok közötti széttagoltsága nem teremt elegendő teret ahhoz, hogy a vállalkozások könnyebben hozzáférjenek az egységes tőkepiacon elérhető pénzügyi forrásokhoz. Ezért további előrelépésre van szükség a tőkepiaci unió kiteljesítése terén. A tőkepiaci unió és a bankunió elmélyítése során a finanszírozási csatornák megerősítésére, illetve arra kell összpontosítani, hogy elősegítsük, hogy a magánszektor is hozzájáruljon a beruházási erőfeszítésekhez. Az EGSZB sürgeti, hogy ennek során teremtsenek megfelelő egyensúlyt a kockázatmegosztás és a kockázatcsökkentés között, és különösen üdvözli az éghajlati válságból eredő rendszerszintű kockázatok nyomon követésének megerősítésére irányuló törekvéseket. Emellett fontos odafigyelni a társadalmi fenntarthatósági kockázatokra is, amelyek az elosztási különbségek növekedése révén veszélyeztetik a társadalmi kohéziót. A pénzpiaci szabályozásnak emellett előnyben kell részesítenie a hatékonyságot az összetettséggel szemben, és magas szintű fogyasztóvédelmet kell biztosítania.

4.10.

Minden érdekelt felet be kell vonni a pénzügyi műveltséget, a védelmi szabályok hatékonyságát, valamint a pénzügyi szolgáltatók és a polgárok közötti információs aszimmetriák csökkentését célzó intézkedések kidolgozásába és végrehajtásába.

4.11.

Az európai egységes piacnak teljes mértékben ki kell aknáznia a benne rejlő lehetőségeket. A gazdasági előnyöket a meglévő jogszabályok jobb és hatékonyabb alkalmazásával és végrehajtásával, valamint az egységes piac elmélyítésével lehetne biztosítani. Az áruk és szolgáltatások szabad mozgása előtt álló akadályok további lebontása előnyös mindenki – az ügyfelek, a munkavállalók és a vállalkozások – számára. Az egységes piac megfelelő működése az áruk és szolgáltatások biztonságosságától és minőségétől is függ.

4.12.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az Unión belüli tisztességtelen adóverseny miatt, amely elősegíti az adókikerülést. Az EGSZB úgy véli, hogy egy hatékony monetáris unió koherens fiskális politikát igényel, és következetességet követel meg a tagjai által alkalmazott fiskális szabályok között. Az EGSZB az adócsalással, az adókijátszással, az adókikerüléssel és a pénzmosással szembeni eredményes küzdelem céljából egy európai paktum kidolgozását is javasolta.

4.13.

A túlzott bürokrácia szükségtelen költségeket okoz a gazdaság és a társadalom számára. A jövő EU-jának nem a mikromenedzselésre kellene összpontosítania, hanem a minőségi jogalkotás elvét kellene követnie. Ez azonban nem mehet a szociális piacgazdasághoz elengedhetetlenül szükséges magas szintű fogyasztóvédelmi, szociális, munkaügyi és környezetvédelmi normák rovására. Európai szinten növelni lehetne a szociális partnerek problémamegoldó képességét, például a különböző érdekek kiegyensúlyozása tekintetében.

4.14.

A vállalkozói készség a versenyképesség, az innováció és a jóllét javításához, valamint a szociális és környezetbarát gazdaság kialakításához szükséges egyik kulcskompetencia, ami a járvány utáni helyreállítással összefüggésben még inkább igaz. A vállalkozói készségek fejlesztését célzó vállalkozói oktatás ösztönzése a munkanélküliség csökkentésének egyik módja lehet, különösen a fiatalok körében. A gazdasági növekedés, az innováció, a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás szempontjából nagyon fontos a vállalkozói tevékenység – annak minden formájában és minden ágazatban (beleértve az idegenforgalmat, az ipart, a platformgazdaságot, a szociális gazdaságot és a szabadfoglalkozásúakat is). Fontos azoknak a nehézségeknek az azonosítása és kezelése, amelyekkel a kkv-k (különösen a nagyon kis méretű, gyakran családi jellegű vállalkozások) szembesülnek az egységes piacra való belépés során, különösen a zöld és a digitális átállással összefüggésben. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hajtsa végre a munkaprogramjában szereplő konkrét intézkedéseket az egységes piac előtt álló, már azonosított akadályok felszámolása érdekében (11).

4.15.

Az EGSZB olyan gazdaságpolitikák kombinációjának az elfogadását támogatja, amelyek hatékonyan használják fel a rendelkezésre álló hazai – állami és magán – forrásokat, beleértve a Next Generation EU és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében létrehozott pénzügyi forrásokat is. Az EGSZB aggódott és most is aggódik amiatt, hogy kimutatták a civil társadalmi szervezetek részvételének hiányát. A szervezett civil társadalom olyan formálisabb eljárásokat kér, amelyek megkönnyítik a valódi eszmecserét a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtása és értékelése során. A civil társadalom részvételét lehetővé tevő hatékony mechanizmus tekintetében a partnerség elvét kellene követni.

4.16.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság jogalkotási javaslatait a társasági adó területén, és üdvözli, hogy egyeztették azokat az OECD/inkluzív keret szintjén folytatott globális vitákkal, hogy globális konszenzust lehessen elérni.

4.17.

Az EGSZB támogat minden olyan erőfeszítést, amely az új adórendszer kialakításakor az európai vállalatok és az adóhatóságok megfeleléssel kapcsolatos költségeinek csökkentésére irányul. Az európai vállalkozások nem hozhatók versenyhátrányba. A globális adóegyezmény 2. pillérének teljes körű végrehajtása összetett feladat lesz, és hosszú időt, valamint jelentős erőfeszítéseket igényel majd mind a vállalatok, mind az adóhatóságok részéről. Az Uniónak és a tagállamainak legfőbb érdeke a nemzetközileg elfogadott szabályok egységes elfogadása és egyidejű végrehajtása az EU-ban és más kereskedelmi blokkokban.

4.18.

A szociális vállalkozás különös figyelmet érdemel, tekintettel arra, hogy ez a vállalkozási forma milyen szerepet játszhat a válság leküzdésében. A szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv végrehajtása kulcsszerepet játszik majd ezen ágazat megerősítésében. Az új iparpolitikai stratégiában a szociális gazdaság sajátos ökoszisztémájának meghatározása konkrét intézkedésekhez kell, hogy vezessen, amelyek a szociális gazdaság zöld és digitális átállását és rezilienciájának növelését célozzák.

4.19.

A világjárvány után egyre nagyobb szükség van a jó minőségű tanulási mobilitás mindenki számára történő előmozdítására és a tanulási eredmények elismerésére, ezért az EGSZB támogatja, hogy 2025-ig egy valódi európai oktatási térséget hozzanak létre a tanuló Európa érdekében. Ez a finanszírozás és mindenekelőtt az oktatás területén folytatott ágazatközi együttműködés révén valósul meg.

4.20.

A korszerű fogyasztóvédelmi politikának biztosítania kell, hogy a fogyasztók élvezhessék a szükséges jogokat és védelmet. Az egységes piac egyszerűbbé teszi az uniós fogyasztók és vállalkozások számára, hogy határokon átívelően árukat és szolgáltatásokat vásároljanak és értékesítsenek, akár online, akár hagyományos módon. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy bízzunk a piacban, célirányos szabályozás legyen érvényben, és ezt hatékonyan érvényesítsék. A fogyasztók tájékoztatásának és képzésének is segítenie kell őket abban, hogy felelősségteljesebb döntéseket hozzanak.

4.21.

Javítani kell az önkéntes részvételhez való hozzáférést, és növelni kell annak hatókörét és minőségét. A különböző korú és hátterű emberek önkéntes szerepvállalásának lehetőségeit innovatív és rugalmas keretek között kell feltárni és megvalósítani, új lehetőségeket szabadítva fel. 2025-öt az EU-nak az önkéntesek európai évének kellene nyilvánítania. Ez méltó tisztelgés lenne az önkéntesek által a Covid-válság és az ukrajnai háború idején tett erőfeszítések és azok hatása előtt. Rámutatna jelentőségükre az európai egészség és jóllét szempontjából, valamint kiemelné az Európa gazdasági helyreállításában és jövőjében betöltött szerepüket.

4.22.

A szabadfoglalkozásúak minden tagállamban kulcsfontosságú társadalmi és gazdasági tényezőnek számítanak, és fontos közszolgáltatásokért felelősek olyan területeken, mint az egészségügy, az igazságszolgáltatás, a biztonság, a nyelv és a művészetek. Ezért az európai jogszabályok elfogadása előtt és után külön hatásvizsgálatot kell végezni a jogalkotási javaslatok szabadfoglalkozásúakra gyakorolt hatásairól. E tekintetben az európai jogalkotónak figyelembe kell vennie különösen a bürokratikus terhek által a szabadfoglalkozásúakra gyakorolt negatív hatásokat.

5.   Európa globális szerepének erősítése

5.1.

Az EGSZB nyitott, tisztességes, inkluzív és kiszámítható nemzetközi kereskedelmi környezetet szorgalmaz, amely a demokrácia és a jogállamiság, a béke és a stabilitás, a társadalmi és környezeti fenntarthatóság, valamint a nyitott, tisztességes és szabályokon alapuló világkereskedelmi rend mögé áll. Európának védelmeznie kell a globális kereskedelmi szabályokat, egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania és egyensúlyt kell teremtenie a stratégiai autonómia és a nemzetközi kereskedelem iránti nyitottság között, méghozzá az erős ipari bázis és a reziliens nemzetközi ellátási láncok előmozdítása révén.

5.2.

Az elmúlt évek kínai fejleményei és az orosz agresszió azonban világossá teszik, hogy a nemzetközi kereskedelem növekedése nem feltétlenül segíti a demokratikus folyamatok megerősödését. Az EU-nak ezért kereskedelempolitikájában az alapvető értékeit kell támogatnia, például az emberi jogok, a jogállamiság és a média szabadságának tiszteletben tartását.

5.3.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy továbbra is foglalkozzunk az EU harmadik országoktól való kritikus függőségeivel. Ez különösen az energiára, a nyersanyagokra, az élelmiszerekre, az egészségügyi termékekre, az infrastruktúrára és a technológiákra vonatkozik. Érvényes emellett a biztonság-, védelem- és űrpolitika ipari dimenziójára is. Az EU-nak különösen ipari kapacitásának hiányát és a megbízhatatlan partnerektől való függőségét kell felülvizsgálnia.

5.4.

Ugyanakkor az EU nyitott stratégiai autonómiájának megerősítéséhez és erősebb globális szerepéhez arra van szükség, hogy együttműködjön a partnerekkel a különböző területeken, többek között a kereskedelemben is. Az EGSZB a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások lezárását és a WTO keretében folyó többoldalú együttműködés fejlesztését szorgalmazza. A latin-amerikai partnerekhez fűződő kapcsolatok korszerűsített megállapodásokon alapuló fellendítése is egy időszerű lehetőség lenne az EU számára, hogy megerősítse pozícióit.

5.5.

Az EGSZB kiemeli, hogy a civil társadalomnak kulcsfontosságú szerepe van a kereskedelemben, és hangsúlyozza, hogy fokozni kell a civil társadalommal folytatott együttműködést – a kereskedelmi eszközök és megállapodások (szabadkereskedelmi megállapodások, gazdasági partnerségi megállapodások és beruházási megállapodások) kidolgozásától a nyomon követésig. Mindez elősegítené az új uniós kereskedelmi stratégia célkitűzéseinek elérését, biztosítva, hogy olyan megállapodások szülessenek, amelyek hozzájárulnak az EU és partnerországai gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fenntartható fejlődéséhez.

5.6.

Együttműködésre van szükség a közlekedés, a digitalizáció és az energia területén is, ami új lehetőségeket nyitott meg például az EU–USA együttműködés előtt. A törzshálózati folyosókat jobban össze kell kapcsolni a világ többi részével az áru- és utasforgalom terén. Az EGSZB egy olyan fórum létrehozását szorgalmazza, amely megkönnyíti a TEN-T hálózat integrációját a világ többi részével, beleértve a szomszédos országokat is.

5.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak proaktívabb és hatékonyabb megközelítést kell alkalmaznia az európai iparágak érdekeinek védelmében az egyenlő versenyfeltételek megteremtésén és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelmen keresztül, a meglévő kereskedelmi jogszabályok, különösen a dömpingellenes és szubvencióellenes jogszabályok alkalmazásával.

5.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell erősíteni az euró nemzetközi szerepét, amely fontos eszköz Európa globális pozíciójának javításához, és kéri, hogy fordítsanak figyelmet az euró gyengülő nemzetközi szerepének okaira, valamint a gazdasági és monetáris unió kiteljesítésére.

5.9.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos uniós megközelítés mind a munkaügyi, mind a környezetvédelmi kötelezettségvállalások tekintetében beépüljön a WTO-ba. Ehhez további megfontolásoknak is kapcsolódniuk kell a civil társadalom valamennyi összetevőjének a WTO-folyamatokba való strukturált bevonásával kapcsolatban, mivel a civil társadalom részvétele nélkül nincs valódi fenntarthatóság.

5.10.

Az uniós polgári védelmi mechanizmus már nem eléggé alkalmas és nem elég széles körű ahhoz, hogy reagálni tudjon az éghajlatváltozással összefüggő katasztrófákra és az Unió területén belül és kívül előforduló többszörös kockázatokra. A természeti katasztrófákkal kapcsolatos jól bevált tevékenységén túlmenően a mechanizmusnak más kockázatokkal is meg kell birkóznia – ilyenek például a világjárványok, a jelentősebb ipari kockázatok, a nagymértékű tengerszennyezés, a villamosenergia- vagy ivóvízhálózatokat és bármely alapvető infrastruktúrát érő kibertámadások következményei, vagy a bevándorlással kapcsolatos humanitárius válságok kezelése.

5.11.

A rövid távú polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás hosszú távú irányítása közötti kapcsolatot jobban kell kezelni és koordinálni. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy meg kell vizsgálni, hogy az erőteljesebb külföldi politikai fellépés gyakorlati mechanizmusaként nem kellene-e létrehozni egy európai polgári védelmi és humanitárius segítségnyújtási ügynökséget.

5.12.

Az EGSZB megjegyzi, hogy számos partnerországban még mindig hiányzik az inkluzív és részvételen alapuló párbeszéd és politikai döntéshozatal, és az Európai Bizottság által nyújtott támogatás ellenére fokozatosan csökken a civil és a szociális párbeszéd tere. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság az EGSZB-vel együttműködve hozzon létre egy „Civil társadalmi tér eredménytáblája” elnevezésű kísérleti projektet néhány partnerország számára a polgári és szociális párbeszéd helyzetének évenkénti mérésére, kezdve a nyugat-balkáni országokkal vagy az euromediterrán országokkal.

6.   Az európai életmód előmozdítása

6.1.

Az egészségügyi rendszereket szinte minden európai országban meg kell erősíteni, a megelőzésre összpontosítva, és garantálva mindenki számára a jó minőségű közegészségügyi struktúrákhoz, az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz – beleértve a védőoltásokat is – és a tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférést. A mentális egészségügyi problémákra sürgős stratégiai választ kell adni.

6.2.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy döntő fontosságú egy olyan, erős és összehangolt európai egészségügyi ökoszisztéma támogatása, amely hozzájárul az EU iparstratégiai autonómiájához, technológiai szuverenitásához és az uniós polgárok jobb életminőségéhez. Alulról felfelé haladó feltérképezést és elemzést kell végezni az azonosított függőségek pontos jellegének felmérése, valamint a sebezhetőségek és a stratégiai anyagok hiányának kezelése érdekében;

6.3.

A migráció továbbra is kiemelt kérdés, mivel hatással van az EU demográfiájára, gazdaságára és politikáira (foglalkoztatás, szociális ügyek, munkaerőpiac, integrációs politikák, határellenőrzés, rasszizmus, idegengyűlölet, populizmus és megkülönböztetés elleni küzdelem). Az EU migrációs és menekültügyi paktumának és a közös európai menekültügyi rendszernek a szolidaritás és a felelősség, valamint az Unió és a tagállamok nemzetközi jog szerinti kötelezettségei közötti valódi egyensúly alapján kell végleges formát öltenie.

6.4.

Az Ukrajna elleni háború következtében kibontakozó menekültválság kiemeli ennek a területnek a döntő fontosságát, és bemutatja, hogyan kell az EU-nak helyesen reagálnia: a menekültek azonnali védelme, valamint az ideiglenes tartózkodási és munkavállalási engedélyek bevezetése mellett sürgős intézkedéseket kell hozni a tagállamok társadalmaiba és munkaerőpiacaira való beilleszkedés érdekében, és megfelelő finanszírozást kell biztosítani mind a kormányok, mind a helyben tevékenykedő civil társadalmi szervezetek számára.

6.5.

2022 az ifjúság európai éve, amelynek célja, hogy elismerje a fiatalok által a Covid19-világjárvány alatt és jelenleg is hozott áldozatokat, illetve az őket ért és továbbra is érő kihívásokat, és minden szinten lehetőséget biztosítson számukra a részvételre, különös tekintettel a zöld kérdésekre, a befogadásra, a digitalizációra és az ifjúság kérdésének az EU valamennyi szakpolitikájában való általános érvényesítésére. Alapvető fontosságú, hogy az évnek konkrét öröksége legyen, és hogy a fiatalok lényegében minden évben az uniós szintű kezdeményezések középpontjában álljanak. Az Európai Bizottságnak ezért 2023-ban és azt követően is folytatnia kell az európai év nyomon követését.

7.   Az európai demokrácia megerősítése

7.1.

Intézkedéseket kell hozni az érdekelt felekkel és társadalmi csoportokkal folytatott és az azok közötti civil párbeszéd javítása érdekében, hogy a polgárok magukénak érezzék az őket közvetlenül érintő szakpolitikákat, és valóban részt vegyenek azokban, előmozdítva a polgárok szerepét Európa jövőjének építésében.

7.2.

Létezik néhány csatorna, amely fontos szerepet játszik a polgárok európai szintű bevonásában, ilyen például az európai polgári kezdeményezés. Ezek a csatornák azonban nem elegendőek az uniós polgárok érdemi részvételéhez, és szükség van arra, hogy a részvételi eszközök (beleértve az e-részvételt is) inkluzívabbak, strukturáltabbak, mindenki számára hozzáférhetőbbek és főként hatásosabbak legyenek.

7.3.

Ezen az elképzelésen belül meg kell erősíteni és ki kell bővíteni az EGSZB intézményi szerepét, mint a szervezett civil társadalom elismert képviselőjét, az uniós politikai döntéshozatal tanácsadóját, valamint a részvételi demokráciával kapcsolatos tevékenységek – például a civil társadalmi szervezetekkel folytatott strukturált párbeszéd és a polgári vitacsoportok – támogatóját és szavatolóját. Az Európai Unió demokratikus életéhez elengedhetetlen az élénk civil társadalom.

7.4.

Azt javasoljuk az uniós politikai döntéshozóknak, hogy dolgozzanak ki koherens (belső és külső) európai uniós civil társadalmi stratégiákat, többek között a következőkön alapuló szakpolitikákat: az ágazat és a civil párbeszéd jobb elismerése, többek között az európai demokráciára vonatkozó cselekvési terv külön pillére, a jogállamiság éves értékelése és az európai civil társadalmi stratégia révén; jogi keretek lehetővé tétele és egyenlő európai versenyfeltételek megteremtése; a közfinanszírozáshoz való hozzáférés; uniós szintű nyomonkövetési és védelmi mechanizmusok.

7.5.

Az emberek igényeinek kielégítése érdekében fontos az Európa jövőjéről szóló konferencia javaslatainak nyomon követése. Az EGSZB elvárja, hogy minden európai intézmény – szerepének és hatáskörének megfelelően – konstruktív és ambiciózus megközelítést alkalmazzon a nyomon követés minden lépésében, beleértve a jogalkotási javaslatokat is. Az EGSZB készen áll arra, hogy szerepét betöltve biztosítsa a konferencia eredményeinek megfelelő nyomon követését, ha pedig konventet szerveznek, az EGSZB-nek kiemelt szerepet kell játszania.

7.6.

A bővítés iránti bizalom helyreállítása és az EU régióbeli természetes szövetségeseivel való kapcsolattartási módjainak a megerősítése tekintetében az EGSZB meggyőződése az, hogy az EU-nak egyértelműen be kell vonnia a Nyugat-Balkánt az Európa jövőjéről szóló konferencia eredményeinek megvalósítására irányuló tevékenységekbe.

7.7.

Az ukrajnai háború olyan mértékben mozdította elő az európai közös fellépést és integrációt az olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint a védelem és a külpolitika, amit néhány hónappal ezelőtt még nehéz lett volna elképzelni. Az EGSZB üdvözli a versailles-i nyilatkozatban kifejezett kötelezettségvállalást az Európai Békekeret használatának növelésére, és hangsúlyozza, hogy az EU-nak egy erősebb politikai integráció felé kellene elmozdulnia, ami támogathatná a közös külpolitikát. Felszólítjuk a tagállamokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg egy valóban közös és hatékony védelmi rendszer megvalósítását, amely jelentősen megerősítené Európa önvédelmi képességét (12). Az ezzel kapcsolatos uniós szintű döntéshozatalba be kell vonni az Európai Parlamentet mint az emberek közvetlen képviselőjét, a Szerződésekkel összhangban.

7.8.

Az Európai Parlamentet, valamint az EGSZB-t, a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket be kell vonni a háború gazdasági következményeinek elhárítására irányuló készenléti tervekbe, különösen a REPower EU stratégia különböző elemeinek megtervezésébe.

7.9.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy meg kell felelni a fiataloknak a társadalomban, a politikai és döntéshozatali folyamatokban való aktív részvételével kapcsolatos kihívásoknak, tekintettel arra, hogy a gyermekek és a fiatalok azok a generációk, akiknek meg kell majd fizetniük azt a hatalmas államadósságot, amelyet az országok most halmoznak fel a világjárvány következményeinek kezelése miatt, és együtt kell majd élniük az éghajlatváltozás és az új európai biztonsági helyzet kezelése érdekében most megtett lépések következményeivel. Emellett erős politikai és jogi kereteken alapuló, összehangolt európai megközelítésre van szükség a hátrányos helyzet nemzedékeken átívelő ciklusának megtöréséhez. Szorosan nyomon kell követni, hogy sikerül-e elérni azt az ambiciózus célt, hogy minél több gyermek és fiatal kerüljön ki a szegénységből.

7.10.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével az uniós jogalkotás és végrehajtás minden területén foglalkozni kell, különösen azért, mert a világjárvány és az általa okozott visszaesés súlyosbította a nemek közötti egyenlőtlenségeket.

7.11.

A rendkívüli körülményekre adott válaszok nem mehetnek szembe a jogállamisággal, és nem veszélyeztethetik a demokráciát, a hatalmi ágak szétválasztását és az európai polgárok alapvető jogait. Végre kell hajtani az alapvető jogok és a jogállamiság védelmét és előmozdítását célzó új uniós eszközöket, például a jogállamisági felülvizsgálati ciklust és azt a mechanizmust, amely az uniós finanszírozást a jogállamiság tiszteletben tartásától teszi függővé. Ezt különösen az olyan érzékeny ideiglenes döntéseknél kell figyelembe venni, mint például bizonyos műsorszolgáltatók betiltása, az emberek szabad mozgásának korlátozása vagy bármely más, a világjárvány és a háború idején meghozott döntés.

7.12.

Az EGSZB a vidéki/városi jogok és felelősségek európai szintű chartájának elfogadását javasolta, a Vidékfejlesztési Paktum tekintetében pedig egy olyan irányítási modell létrehozását szorgalmazza, amely magában foglalja a helyi önkormányzatokat, valamint a helyi magán- és nonprofit vállalkozásokat, és amely a helyi demokratikus és szociális partneri struktúrával együttműködve biztosítja, hogy a helyi vélemények meghallgatásra találjanak, és hogy a hosszú távú elképzelés sikeresen megvalósítható legyen.

7.13.

Az európai zöld megállapodással kapcsolatban az EGSZB olyan erős irányítási struktúrák létrehozását kéri, amelyek valamennyi érdekelt felet bevonják az európai zöld megállapodás intézkedéseinek kialakításába. Ez a következőket foglalná magában: — egy, az európai éghajlati paktum érdekelt feleit tömörítő platform létrehozása, amelyben helyet kapnak az éghajlat-politika valamennyi szintjének szereplői; — egy uniós klímafinanszírozási fórum létrehozása a finanszírozáshoz való hozzáférés előmozdítása és az akadályok felszámolása érdekében; — annak biztosítása, hogy megfelelően bevonják az európai szociális párbeszéd meglévő struktúráit; — a tagállamok bátorítása arra, hogy vonják be a regionális önkormányzatokat, a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket a nemzeti és regionális igazságos átmenet tervek kidolgozásába; — a fiatalok strukturáltabb bevonása a fenntarthatósággal kapcsolatos döntéshozatali folyamatba, és egy ifjúsági küldött meghívása a COP-üléseken részt vevő hivatalos uniós küldöttségbe; — az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak strukturált összekapcsolása; — továbbra is építeni kell az Európai Bizottság és az EGSZB által a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformjával kapcsolatban végzett közös munka sikerére.

7.14.

Az uniós intézményeknek emellett el kell ismerniük a civil társadalom alapvető szerepét az alapvető jogok és a jogállamiság kultúrájának terjesztésében, és elő kell mozdítaniuk részvételüket az uniós értékek és elvek megfelelő kommunikációjának elősegítésében. Ennek megfelelően meg kell erősíteni a civil társadalom szerepét a jogállamisági felülvizsgálati ciklusban, többek között egy, az érdekelt feleket tömörítő fórumon keresztül.

7.15.

Emellett az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy biztosított legyen a civil társadalom képviselőinek – köztük a szociális partnereknek, a fogyasztói szervezeteknek és más érdekelt feleknek – a bevonása a digitális évtized szakpolitikai programjának és a kapcsolódó nemzeti ütemterveknek a kidolgozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe.

7.16.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kezelje továbbra is prioritásként a minőségi jogalkotást, és arra kéri a Bizottságot, annak összes szolgálatát és az uniós jogalkotókat, hogy minden szempontból folyamatosan mélyítsék el és mozdítsák elő az EU minőségi jogalkotási rendszerét, és munkájuk során módszeresen alkalmazzák a minőségi jogalkotás eszközeit és iránymutatásait.

7.17.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak alapesetben minden jogalkotási javaslatot teljes körű hatásvizsgálattal kell alátámasztania. Az Európai Bizottságnak megfelelő hatásvizsgálatokat kellene végeznie a készülő stratégiákról is, hogy a hatásokat korai szakaszban azonosítani lehessen, és jobban előre lehessen jelezni az egyes kezdeményezések együttes hatásait.

7.18.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a minőségi jogalkotás eszközeinek szakpolitikai szempontból semlegeseknek kell maradniuk, és egyértelműen el kell különülniük a szakpolitikai döntéshozataltól, amelyet az erre kijelölt, legitim politikai testületekre kell bízni. Az Európai Bizottság javaslataival kapcsolatos nyilvános konzultációs eljárások során ügyelni kell a különböző érdekelt felek hozzájárulásának biztosítására és az azok közötti egyensúlyra. Ehhez felül kell vizsgálni a módszertant annak érdekében, hogy uniós és nemzeti szinten jobban elérjék a civil társadalmi szervezeteket. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az online eljárásokat ki kell egészíteni a civil társadalmi szervezetekkel folytatott strukturált párbeszéddel a politikai döntéshozatal minden szakaszában, beleértve a végrehajtási és értékelési szakaszt is.

7.19.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és különösen a Közös Kutatóközpontot, hogy teljes mértékben vonják be az EGSZB-t előrejelzési ciklusukba, és támogassák az intézményt a civil társadalmi szervezetek, szakszervezetek és üzleti szövetségek által jelenleg végzett előrejelzési tevékenységek vizsgálatában.

7.20.

Az EGSZB emellett szorgalmazza a különböző kezdeményezések utólagos értékelésével kapcsolatos együttműködés folyamatos erősítését.

7.21.

Mind a világjárvány, mind a jelenlegi ukrajnai háború rámutatott arra, hogy sürgősen további nemzeti és európai szintű intézkedésekre van szükség a szabad és plurális média és a minőségi független újságírás megerősítése érdekében.

---

(1)  HL C 290., 2022.7.29., 35. o.

(2)  Az EGSZB állásfoglalása: „Az ukrajnai háború és annak gazdasági, társadalmi és környezeti hatása” (HL C 290., 2022.7.29., 1. o.).

(3)  Az EGSZB állásfoglalása: „Az ukrajnai háború és annak gazdasági, társadalmi és környezeti hatása” (HL C 290., 2022.7.29., 1. o.).

(4)  https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_22_1511

(5)  https://ec.europa.eu/info/publications/key-documents-repowereu_en

(6)  Az EGSZB véleménye: REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért HL C 323., 2022.8.26., 123. o.).

(7)  A rendszerek összekapcsolása már most is az EU egyik célkitűzése (2030-ig legalább 15 %, de egyes országok ettől messze elmaradnak): https://energy.ec.europa.eu/topics/infrastructure/electricity-interconnection-targets_en

(8)  Az „energiaszigetekről” szóló európai bizottsági dokumentum: https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/MEMO_18_4622

(9)  Az ACER végleges értékelése az EU nagykereskedelmi villamosenergia-piacának kialakításáról.

(10)  A szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszköz (SURE).

(11)  Lásd például „Business Journey on the Single Market: Practical Obstacles and Barriers”, SWD(2020) 54 final, Brüsszel, 2020.3.10.

(12)  HL C 290., 2022.7.29., 1. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A határokon átnyúló tevékenységet végző távmunkások és alkalmazottaik adóztatása

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 443/02)

Előadó:

Krister ANDERSSON

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.7.1.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.7.13.
Plenáris ülésszak száma:	571.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	195/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elismeri azokat a sajátos kihívásokat, amelyeket a határokon átnyúló távmunka elterjedése jelent a mai nemzetközi adórendszerek számára. Ez különösen a bérek és a vállalati nyereség adóztatását érinti.

1.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal (EB) abban, hogy a határon átnyúló tevékenységet végző távmunkások jövedelmük kettős adóztatásával szembesülhetnek, ami hosszadalmas és költséges jogvitákhoz vezethet a munkavállaló és a tagállamok adóhatóságai között. Attól függően, hogy egy adott országban a külföldön szerzett jövedelmek milyen adóügyi megítélés alá esnek, a munkavállaló két külön adóbevallásra is kötelezhető, adott esetben különböző időpontokban, mivel az adóbevallási határidők tagállamonként eltérőek. A megfelelési terhek akadályozzák a hatékony egységes piacot. A tagállamoknak kellő figyelmet kell fordítaniuk a kétoldalú adóügyi megállapodások aláírásakor felmerülő akadályokra.

1.3

A vállalati nyereség adózása szempontjából a nemzetközi tevékenységet végző távmunkásoknál fennáll annak a veszélye, hogy a vállalat véletlenül állandó telephelyet hoz létre a saját országától eltérő országban. Ha egy másik országban hoz létre állandó telephelyet, a vállalat kénytelen pontosan megosztani a társasági jövedelmét a két helyszín között, és így különböző bejelentési kötelezettségek és adókötelezettségek vonatkoznak rá.

1.4

Az EGSZB üdvözli a tagállamok által a világjárvány csúcspontján hozott ideiglenes adóügyi intézkedéseket, valamint az OECD által a világjárvány idején kiadott iránymutatást. Ezek az intézkedések lehetővé tették, hogy a határon átnyúló tevékenységet végző munkavállalók és a munkáltatók folytathassák üzleti tevékenységüket, és biztosították, hogy egyiküket se terhelje kettős adóztatás, lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy egy fontos időszakban továbbra is támogassák az uniós gazdaságot és a munkavállalókat.

1.5

Az EGSZB hangsúlyozza, mennyire fontos az adórendszerek további korszerűsítése, hogy megfeleljenek a mai munkakörnyezet igényeinek. A nemzetközi társaságiadó-keretet nemrégiben dolgozták át az OECD/G20 inkluzív adóügyi keretre vonatkozó intézkedéscsomagról szóló megállapodással, amely két pillérből áll. Ha a munkavállalók egyre inkább távmunka keretében vállalnak munkát, szükségessé válhat a magánszemélyekre vonatkozó nemzetközi adózási szabályok felülvizsgálata is. Különösen arra kell ügyelni, hogy a szabályoknak könnyen betarthatók legyenek.

1.6

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy a határon átnyúló távmunkára vonatkozó adózási szabályok biztosítsák, hogy se a munkavállalók, se a munkáltatók ne kerüljenek kettős adóztatás alá, illetve ne kerüljön sor adóztatás szándékolatlan elmaradására. Annak biztosítása során, hogy a különböző méretű vállalatok távmunka-lehetőségeket kínálhassanak, fontos, hogy a határon átnyúló tevékenységet végző távmunkások adóztatásával kapcsolatos adminisztratív kötelezettségek megszűnjenek, vagy legalábbis minimálisra csökkenjenek.

1.7

Miközben az EGSZB elismeri, hogy az országoknak jogukban áll eldönteni, hogy kivetnek-e adót saját országukban, és ha igen, milyen mértékben, a határon átnyúló távmunka adóztatási elveiről lehetőleg nemzetközi szinten kellene megállapodni. Figyelembe véve azonban az Unión belüli mobilitást, amely az egységes piacon belüli szabad mozgásból adódik, a globális megoldás előtt indokolt a kérdést uniós szinten kezelni. Bár különböző megközelítések lehetségesek, fontos, hogy az EU-ban magas fokú koordináció valósuljon meg.

1.8

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szabályoknak mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára egyszerűnek kell lenniük. Az egyik lehetőség az lenne a tagállamok számára, ha megállapodnának abban, hogy a munkavállalót csak akkor adóztatják meg, ha az országban töltött munkanapok száma naptári évenként meghaladja a 96 napot. Az EGSZB megjegyzi, hogy az OECD/IF adóügyi munkája során egy többoldalú eszközt (MLI) használtak az új adószabályok időben történő végrehajtásának megkönnyítésére.

1.9

Az EGSZB arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy lenne-e lehetőség egy egyablakos ügyintézés bevezetésére, mint amilyen a héa területén működik. Ez a rendszer a munkáltatót kötelezné arra, hogy a határon átnyúló tevékenységet végző távmunkások esetében jelentse a távmunkások által a lakóhelyük szerinti országban és a munkáltató székhelye szerinti országban ledolgozott napok számát. Ezen információk birtokában az adóhatóságok fel tudnák mérni, hogy a jövedelem melyik országban lenne adóköteles, illetve a jövedelem mekkora része lenne adóköteles az egyes országokban.

1.10

A határon átnyúló tevékenységet végző távmunkások számára kifejlesztett egyablakos rendszer lehet az első lépés egy olyan infrastruktúra felé, amely lehetővé teszi a munkavállalók és a munkáltatók számára, hogy csökkentsék a tagállamok közötti adóvitákat, és egyúttal biztosítsák az adók helyes kivetését, anélkül hogy a magánszemélynek több országban kellene adóbevallást benyújtania.

2.   Háttér

2.1

A Covid19-világjárvány eddig sosem látott módon megváltoztatta a munkavállalók és a vállalkozások életét. A Covid19-világjárvány alatt az egyik legszembetűnőbb tendencia az, hogy a vírus terjedésének csökkentése érdekében bevezetett utazási korlátozások és az irodákban jelen lévő alkalmazottak számát érintő kormányzati korlátozások miatt elterjedt a távmunka (1). A vállalkozások és a munkavállalók jelentős erőfeszítéseket tettek napi tevékenységeik digitalizálására (pl. online megbeszélések tartására szolgáló eszközökkel), hogy megkönnyítsék az otthonról dolgozók számára a munkavégzést. Ily módon a vállalkozások továbbra is tudnák szállítani a (szükséges) árukat és szolgáltatásokat az ügyfeleknek, és ezáltal támogatnák az uniós gazdaságot, a munkahelyteremtést, a kereskedelmet és a gazdasági növekedést.

2.2

Az ingázási idő csökkentésének köszönhetően a távmunka nagyobb rugalmassággal jár együtt, ami csökkentheti a stresszt a munkavállalók számára, lehetővé téve a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt (2). Emellett a távmunka elterjedése kedvezhet az EU karbonsemlegességi célkitűzésének. Mivel az EU kibocsátásának nagy része a közlekedésből származik, a távmunka elterjedése alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátáshoz és kevesebb forgalmi torlódáshoz vezethet (3). A távmunkára való áttéréssel valószínűleg csökken az irodahelyiségek iránti igény, ami csökkenti az irodaházak kibocsátási költségeit (pl. fűtés és hűtés).

2.3

Ahogy haladunk a „Covid19 utáni” korszak felé, és az egész EU-ban magas az átoltottsági arány – bár arra számítunk, hogy lesznek munkavállalók, akik visszatérnek az irodájukba –, nem valószínű, hogy a távmunka növekvő tendenciája teljesen megfordul. Az Eurofound 2021. márciusi felmérésében az uniós munkavállalók 46 %-a úgy nyilatkozott, hogy a világjárvány megszűnése után is szívesebben dolgozna „minden nap” vagy „hetente többször” otthonról (4). Ennek eredményeként a távmunka is várhatóan a munkakultúra részévé válik.

2.4

A határokon átnyúló távmunka terjedése kihívást jelent a jelenlegi adórendszerek számára. Miközben a határon átnyúló munkavégzés nem új jelenség, a munkavállaló azon lehetősége, hogy egy másik országban található otthonából távmunkát végezzen, kérdéseket vet fel a nemzetközi adószabályokkal kapcsolatban, különösen akkor, ha a munkavállaló a munkanapok jelentős részében a lakóhelye szerinti országban vagy egy harmadik országban dolgozik, nem pedig a megszokott tevékenységi helyén. Ez különösen a bérek és a vállalati nyereség adóztatását érinti. Ilyen esetek főként bizonyos, más tagállamokhoz földrajzilag közel fekvő „csomóponti régiókban” fordulhatnak elő, de a telekonferencia-eszközök bővülése és fejlődése valószínűleg szélesebb körben is növelni fogja az ilyen esetek számát.

2.5

A bérek adóztatását illetően az egyik tagállamban (illetőség szerinti joghatóságban) lakóhellyel rendelkező, de egy másik tagállamban (jövedelemforrás szerinti joghatóságban) székhellyel rendelkező vállalatnak dolgozó munkavállalók kettős adóztatás alá tartozhatnak, mivel mindkét joghatóság megadóztatja a jövedelmet. Az ilyen forgatókönyv elkerülése érdekében az országok kétoldalú, kettős adóztatást kizáró egyezményeket kötöttek, gyakran a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezményt követve. Az OECD-modellegyezmény általános elvként rögzíti, hogy a munkaviszonyból származó jövedelem csak az illetőség szerinti joghatóságban adóztatható. Ha azonban a munkavégzés egy másik országban (azaz a forrásállamban) történik, a forrásállam megadóztathatja az ebben az államban ledolgozott napokra eső jövedelmet, feltéve, hogy a munkavállaló egy évben legalább 183 napot tartózkodik a forrásállamban, vagy a javadalmazást a forrásállamban lévő munkáltató fizeti, vagy ha a javadalmazás költségét a munkáltató forrásállamban lévő állandó telephelye viseli.

2.6

Az OECD-modellegyezménnyel összhangban a szokásos munkavégzés helye szerinti országtól eltérő országban lakóhellyel rendelkező munkavállalót már az első napon szembesíteni kell azzal, hogy a munkajövedelemre vonatkozó adóztatási jogokat arányosan megosztják az illetőség szerinti joghatóság és a jövedelemforrás szerinti joghatóság között.

2.7

A határon átnyúló munkavégzés esetén a jövedelem azonnali felosztásának elkerülése érdekében – és mivel az OECD-modellegyezmény egy minta, amelyet a tagállamok nem kötelesek követni – egyes országok eltérő szabályokat, például de minimis rendszereket vezettek be. Ebben az esetben a munkavállaló jövedelme kizárólag az illetőség szerinti országban adózik, feltéve, hogy a munkavállaló nem lép túl egy bizonyos számú napot, amikor nincs jelen a szokásos munkavégzés helyén (5).

2.8

A világjárvány idején hozott intézkedések – például a szigorú karanténkövetelmények bevezetése és a határokon átnyúló utazások korlátozása – miatt sok munkavállaló, különösen a határ menti ingázók arra kényszerültek, hogy a szokásos munkavégzési országuk helyett a lakóhelyük szerinti országban végezzenek távmunkát. A Covid19-világjárvány következtében számos tagállam átmeneti intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy a forrásországok ne veszítsék el teljes adóztatási jogukat. A tagállamok „egyetértési megállapodásokat” fogadtak el, amelyek értelmében az otthoni munkavégzésben ledolgozott összes napot abban a tagállamban végzett tevékenységnek kell tekinteni, ahol a munkavégzésre általában sor kerül. Ez csak a Covid19 miatt rendkívüli helyzetbe került munkavállalókra vonatkozik, azokra a határon átnyúló tevékenységet végző munkavállalókra nem, akik már a világjárvány előtt is távmunkát végeztek. Ezeket az ideiglenes intézkedéseket 2022. június 30. után feltehetően nem hosszabbították meg, és az országok vissza fognak térni az általános OECD-modellegyezményhez vagy a de minimis rendszerekhez. Hasonlóképpen az OECD iránymutatást adott ki a „kinnrekedt munkavállalók” (a Covid19-cel összefüggő utazási korlátozások, karanténszabályok stb. miatt hosszú ideig a jövedelemforrás szerinti joghatóságban rekedt munkavállalók) jövedelmének adóztatására vonatkozóan is (6).

2.9

Az Európai Bizottság szerint (7) a határon átnyúló tevékenységet végző távmunkások jövedelmük kettős adóztatásával szembesülhetnek, ami hosszadalmas és költséges jogvitákhoz vezethet a munkavállaló és a tagállamok között. Attól függően, hogy egy adott országban a külföldön szerzett jövedelmek milyen adóügyi megítélés alá esnek, a munkavállaló két külön adóbevallásra is kötelezhető, adott esetben különböző időpontokban, mivel az adóbevallási határidők tagállamonként eltérőek. Emellett bonyodalmak merülhetnek fel, ha a jövedelemszerzéshez szükséges bizonyos adóráfordításokat pontosan meg kell osztani a két tagállam között. A határon átnyúló tevékenységet végző távmunkások az adókedvezményektől vagy adójóváírásoktól is eleshetnek.

2.10

A két vagy több tagállamból származó jövedelemmel rendelkező külföldi illetőségű adózók, mint például az utazó munkavállalók, az idénymunkások, a sportolók, a művészek és a nyugdíjasok általában nem jogosultak arra, hogy személyes és családi körülményeiket ugyanolyan módon figyelembe vegyék, mint a belföldi illetőségű adóalanyok esetében. A Schumacker-ügyben hozott ítélet szerint (8) a tagállamoknak az ilyen adókedvezményeket biztosítaniuk kell a külföldi illetőségű személyeknek, ha az adózók „teljes vagy majdnem teljes” jövedelmüket az adott tagállamban szerzik meg. Egyes tagállamok az adott tagállamban szerzett teljes jövedelem 90 %-át alkalmazzák küszöbértéknek az ilyen adókedvezmények nyújtására. Ez akadályozhatja a szabad mozgást, mivel a más tagállamokban szerzett összes jövedelem 10 %-át meghaladó jövedelem a szóban forgó adókedvezmények legalább részleges elvesztését eredményezi, mivel a szóban forgó adókedvezmények teljes nyújtására vonatkozó küszöbértéket már nem érik el. A tagállamoknak lehetővé kell tenniük a személyes és családi körülmények figyelembevételét, amennyiben a külföldi illetőségű adózók jövedelmük 75 %-át a forrás szerinti államban szerzik.

2.11

A megfelelési terhek akadályozzák a hatékony egységes piacot. A tagállamoknak kellő figyelmet kell fordítaniuk a kétoldalú adóügyi megállapodások aláírásakor felmerülő akadályokra.

2.12

A vállalati nyereség adózása szempontjából a nemzetközi tevékenységet végző távmunkásoknál fennáll annak a veszélye, hogy a vállalat véletlenül állandó telephelyet hoz létre a saját országától eltérő országban. Ha egy másik országban hoz létre állandó telephelyet, a vállalat kénytelen pontosan megosztani a társasági jövedelmét a két helyszín között, és így különböző bejelentési kötelezettségek és adókötelezettségek vonatkoznak rá.

2.13

Előfordulhat, hogy számos vállalat, különösen a nemzetközi struktúrával nem rendelkező kkv-k nincsenek tisztában azzal, hogy ha más országból dolgozó alkalmazottaik vannak, az gazdasági funkciókat és tartalmat teremthet vonatkozásukban, és ezáltal nyereségfelosztási kötelezettségeik keletkezhetnek, illetve be kell tartaniuk a transzferárszabályokat és a jelentéstételi követelményeket. Előfordulhat, hogy a kkv-knak nincs adórészlegük, illetve nem tudnak igénybe venni tanácsadókat, és a megfelelési költségeik már így is nagyon magasak. Az Európai Bizottság tanulmánya szerint az EU-ban és az Egyesült Királyságban működő vállalatok a becslések szerint évente összesen mintegy 204 milliárd eurót költenek arra, hogy eleget tegyenek a társasági adóval, héával, bérekhez kapcsolódó adókkal és járulékokkal, vagyon- és ingatlanadókkal, valamint a helyi adókkal kapcsolatos kötelezettségeiknek. Egy átlagos vállalkozásnak éves szinten a forgalma 1,9 %-át kitevő költséget jelent az adóügyi megfelelési kötelezettségek betartása (9). Bármilyen további növekedés a vállalat életképességét veszélyeztetheti.

2.14

Az abból eredő aggályok miatt, hogy a határon átnyúló távmunka eredményeként állandó telephelyeket hozhatnak létre, az OECD 2020 áprilisában és 2021 márciusában iránymutatást adott ki a témában (10). Az OECD úgy ítélte meg, hogy a munkavállalók munkavégzési helyének „kivételes és átmeneti megváltoztatása”„nem hozhat létre új állandó telephelyet a munkáltató számára” (11). Összességében az OECD úgy érvelt, hogy „még ha elő is fordulhat, hogy egy vállalkozás üzleti tevékenységének egy részét olyan helyen végzi, mint például egy magánszemély otthoni irodája, ez nem vezethet arra a következtetésre, hogy ez a hely a vállalkozás rendelkezésére áll pusztán azért, mert azt a helyet egy, a vállalkozásnak dolgozó magánszemély (pl. munkavállaló) használja”, és megállapította, hogy az a munkavállaló, aki a Covid19-világjárvány és a közegészségügyi intézkedések miatt kénytelen otthonról dolgozni, „nem rendelkezik elegendő mértékű állandósággal vagy folytonossággal” ahhoz, hogy az otthonát a munkáltató állandó telephelyének lehessen tekinteni.

2.15

Az OECD, bár hangsúlyozta a Covid19 kivételes jellegét, megjegyezte, hogy ha a munkavállalók a Covid19-világjárványt követően továbbra is otthonról dolgoznak, és így bizonyos fokú „állandóságot vagy folytonosságot” biztosítanak az otthoni irodájuk számára, ez „nem feltétlenül eredményez […] üzleti célú állandó telephelyet”. Az ilyen helyzetek az OECD szerint a konkrét tények és körülmények további vizsgálatát igényelnék. A döntéshozó tisztséget betöltő személyek esetében az adóhatóságok gyakran vitatták, hogy létrejöhetett-e állandó telephely.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB határozottan üdvözli a vállalatok és a munkavállalók által a Covid19-világjárvány alatt annak érdekében tett erőfeszítéseket, hogy a digitális eszközök segítségével folytassák üzleti tevékenységüket. A Covid19-világjárvány példátlan körülményei és az ebből fakadó közegészségügyi intézkedések arra kényszerítették a vállalatokat és a munkavállalókat, hogy megváltoztassák munkakörnyezetüket annak érdekében, hogy folytathassák üzleti tevékenységüket, valamint árukat és szolgáltatásokat szállítsanak, ezzel támogatva az uniós gazdaságot, a munkahelyeket és a növekedést.

3.2

Mivel az online irodai eszközök (pl. online tárgyalószoftverek) egyre nagyobb mértékű fejlődése lehetővé teszi, hogy egyes munkavállalók egyre inkább otthonról, nagyobb vagy azonos hatékonysággal végezzenek munkatevékenységet, várhatóan nőni fog a (határon átnyúló tevékenységet végző) távmunkások száma az EU-ban. A jogalkotóknak a meglévő szabályokat az új körülményekhez kell igazítaniuk.

3.3

Bár a távmunka lehetősége ágazatonként és munkakörönként eltérő lehet, az EGSZB úgy véli, hogy a távmunka terjedését üdvözölni és lehetőség szerint ösztönözni kell. A munkavállalók számára biztosított nagyobb rugalmasság az európai zöld megállapodás menetrendjének tágabb összefüggéseiben is előnyökkel járhat, mivel kevesebb embernek kell munkába járnia, és ezáltal csökkennek a közlekedési kibocsátások és a légszennyezés. Az EGSZB elismeri, hogy a téma különös jelentőséggel bír az EU és a munkavállalók egységes piacon belüli szabad mozgása szempontjából.

3.4

Az EGSZB elismeri azokat a sajátos kihívásokat, amelyeket a határokon átnyúló távmunka elterjedése jelent a nemzetközi adórendszer számára. Az EGSZB megjegyzi, hogy a munkavállalók már a világjárványt megelőzően is beszámoltak a határokon átnyúló munkavégzés akadályairól (12). Az EGSZB üdvözli a tagállamok által a világjárvány csúcspontján hozott ideiglenes adóügyi intézkedéseket, valamint az OECD által a világjárvány idején kiadott iránymutatást. Ezek az intézkedések lehetővé tették, hogy a határon átnyúló tevékenységet végző munkavállalók és a munkáltatók folytathassák üzleti tevékenységüket, és biztosították, hogy egyiküket se terhelje kettős adóztatás, lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy egy fontos időszakban továbbra is támogassák az uniós gazdaságot és a munkavállalókat.

3.5

Az EGSZB hangsúlyozza azonban, mennyire fontos az adórendszerek további korszerűsítése, hogy megfeleljenek a mai munkakörnyezet igényeinek. Különösen fontos, hogy a munkáltatókat a távmunkarendszer bevezetésekor az adózási akadályok ne riasszák el attól, hogy a munkáltató joghatóságán kívülről alkalmazzanak munkavállalókat. Hasonlóképpen, az adózási szabályok nem jelenthetnek akadályt a munkavállalók számára, amikor határon átnyúló helyzetben állásra pályáznak.

3.6

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy a határon átnyúló távmunkára vonatkozó adózási szabályok biztosítsák, hogy se a munkavállalók, se a munkáltatók ne kerüljenek kettős adóztatás alá, illetve ne kerüljön sor adóztatás szándékolatlan elmaradására. Annak biztosítása során, hogy a különböző méretű vállalatok távmunka-lehetőségeket kínálhassanak, fontos, hogy a határon átnyúló tevékenységet végző távmunkások adóztatásával kapcsolatos adminisztratív kötelezettségek megszűnjenek, vagy legalábbis minimálisra csökkenjenek (13).

3.7

A nemzetközi társaságiadó-keretet nemrégiben dolgozták át az OECD/inkluzív adóügyi keretre vonatkozó intézkedéscsomagról szóló megállapodással, amely két pillérből áll. Ha a munkavállalók egyre inkább távmunka keretében vállalnak munkát, szükségessé válhat a magánszemélyekre vonatkozó nemzetközi adózási szabályok felülvizsgálata is. Különösen arra kell ügyelni, hogy a szabályoknak könnyen betarthatók legyenek.

3.8

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által e témában kezdeményezett megbeszéléseket, amelyek célja az adórendszerek korszerűsítése mind a tagállamokkal, mind pedig a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform érdekelt feleivel, hogy az adórendszerek tükrözzék napjaink fokozott távmunkán alapuló munkakörnyezetét. Az EGSZB felhívja a figyelmet az uniós polgárok előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok megszüntetéséről szóló közlemény, valamint az Európai Bizottság szakértői csoportjának „Az uniós polgárok előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok felszámolásának módjai” című jelentése (14) részeként e témában folytatott korábbi megbeszélésekre.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Elismerve, hogy az országoknak jogukban áll eldönteni, hogy kivetnek-e adót saját országukban, és ha igen, milyen mértékben, a határon átnyúló távmunka adóztatási elveiről lehetőleg nemzetközi szinten kellene megállapodni. Figyelembe véve azonban az Unión belüli mobilitást, amely az egységes piacon belüli szabad mozgásból adódik, a globális megoldás előtt indokolt a kérdést uniós szinten kezelni. Bár különböző megközelítések lehetségesek, fontos, hogy magas fokú koordináció valósuljon meg az uniós tagállamok között, és ahol lehetséges, a harmadik országokkal (Egyesült Királyság, Svájc stb.).

4.2

A szabályoknak mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára egyszerűnek kell lenniük. Az egyik lehetőség az lenne a tagállamok számára, ha megállapodnának abban, hogy a munkavállalót csak akkor adóztatják meg, ha az országban töltött munkanapok száma naptári évenként meghaladja a 96 napot. Az EGSZB megjegyzi, hogy az OECD/IF adóügyi munkája során egy többoldalú eszközt (MLI) használtak az új adószabályok időben történő végrehajtásának megkönnyítésére.

4.3

Indokoltnak tűnik a határon átnyúló távmunkát lehetővé tevő ambiciózus szabályok bevezetése. A 183 napos szabály alkalmazása esetén a munkavállalók nagyobb rugalmasságot kapnának, és a környezetvédelmi célkitűzések nagyobb valószínűséggel valósulnának meg. A napok számának növekedésével egyre nagyobb az igény valamilyen egységesített jelentéstételi rendszerre is, és szükségessé válhat valamilyen kompenzációs mechanizmus létrehozása az adóbevételek országok közötti átutalására (15).

4.4

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy lenne-e lehetőség egy egyablakos ügyintézés bevezetésére, mint amilyen a héa területén működik (16). Ez a rendszer a munkáltatót kötelezné arra, hogy a határon átnyúló tevékenységet végző távmunkások esetében jelentse a távmunkások által a lakóhelyük szerinti országban és a munkáltató székhelye szerinti országban ledolgozott napok számát. Ezen információk birtokában az adóhatóságok fel tudnák mérni, hogy a jövedelem melyik országban lenne adóköteles, illetve a jövedelem mekkora része lenne adóköteles az egyes országokban. Egy ilyen jellegű ajánlást az Európai Bizottság szakértői csoportja is támogatott „A magánszemélyek által az EU-ban tapasztalt, határokon átnyúló adózási akadályok leküzdésének lehetőségei” című jelentésében (17). Az országok közötti adóbevétel-kompenzációs rendszert össze lehetne kötni az egyablakos rendszerben bejelentett információkkal. Az adózónak csak egyetlen adóhatósággal kellene, hogy dolga legyen.

4.5

A munkáltatónak általában le kell vonnia az adót a munkavállaló béréből és fizetéséből. Ezenkívül az állami nyugdíjrendszerek társadalombiztosítási járulékait és a munkavállalónak járó egyéb szociális ellátásokat gyakran külön, de a munkavállaló jövedelme alapján fizetik meg (18). Jelentősen csökkentené az adminisztratív terheket, ha ezeket az illetékeket a munkáltató oly módon fizethetné be a munkavállaló után, hogy az egyablakos ügyintézés a megfelelő kedvezményezett országhoz rendelné a pénzeszközöket. Egy ilyen rendszer szoros együttműködést követelne meg az adóhatóságok között, és elektronikus benyújtást tenne szükségessé.

4.6

Az EGSZB többször kérte a tagállamok adóhatóságai közötti szorosabb együttműködést. Egy ilyen együttműködés egyszerűbbé tenné az átlagpolgárok és a vállalkozások életét, és javítaná a csalás és az adókijátszás elleni hatékonyabb küzdelem lehetőségeit. Az adóelkerülés elleni küzdelem érdekében kiemelkedően fontos, hogy a szabályokat egyszerűen be lehessen tartani.

4.7

A határon átnyúló tevékenységet végző távmunkások számára kifejlesztett egyablakos rendszer lehet az első lépés egy olyan infrastruktúra felé, amely lehetővé teszi a munkavállalók és a munkáltatók számára, hogy csökkentsék a tagállamok közötti adóvitákat, és egyúttal biztosítsák az adók helyes kivetését, anélkül hogy a magánszemélynek több országban kellene adóbevallást benyújtania.

---

(1)  Bár elismerjük a munkaszerződések, a társadalombiztosítási járulékok, a nyugdíjjogosultságok, a (fizikai és mentális) egészséggel és biztonsággal kapcsolatos aggályok, a munkaerőpiaci szervezetekre gyakorolt hatás, a versenyképesség stb. fontosságát, ez a vélemény a munkavállalók és a munkáltatók közvetlen adóztatására összpontosít olyan helyzetekben, amikor a munkavállalót az egyik országban működő vállalkozás foglalkoztatja, miközben a munkavállaló a munkaidő egy korlátozott részét távmunkaeszközök használatával külföldről végzi. A vélemény nem foglalkozik kiküldött munkavállalókkal, a kétoldalú megállapodások szerint meghatározott határ menti ingázó munkavállalókkal vagy a határon átnyúló értékesítéssel foglalkozó önálló vállalkozókkal.

(2)  The impact of teleworking and digital work on workers and society [A távmunka és a digitális munka hatása a munkavállalókra és a társadalomra].

(3)  The impact of teleworking and digital work on workers and society [A távmunka és a digitális munka hatása a munkavállalókra és a társadalomra].

(4)  Eurofound: „Labour market change: Teleworkability and the COVID-19 crisis: a new digital divide?”[Munkaerőpiaci változás: A távmunka lehetősége és a Covid19-válság: új digitális megosztottság?]. Munkadokumentum, WPEF20020.

(5)  Ezek a rendszerek magukban foglalják a távmunkát, de kiterjednek a képzésre és kiküldetésekre is.

(6)  Updated guidance on tax treaties and the impact of the COVID-19 pandemic [Aktualizált iránymutatás az adóegyezményekről és a Covid19-világjárvány hatásáról], OECD.

(7)  „Tax in an Increasingly Mobile Working Environment: Challenges and Opportunities”, az Európai Bizottság jó adóügyi kormányzással foglalkozó platformja [Adózás az egyre mobilabb munkakörnyezetben: kihívások és lehetőségek].

(8)  Lásd az Európai Bíróság C-279/93. sz. Schumacker-ügyben 1995. február 14-én hozott ítéletét.

(9)  Tax compliance costs for SMEs: an update and a complement: final report [A kkv-k adóügyi megfelelési költségei: frissítés és kiegészítés: zárójelentés], 2022.

(10)  Updated guidance on tax treaties and the impact of the COVID-19 pandemic [Aktualizált iránymutatás az adóegyezményekről és a Covid19-világjárvány hatásáról], OECD Secretariat analysis of tax treaties and the impact of the COVID-19 crisis [Az OECD titkárságának elemzése az adóegyezményekről és a Covid19-válság hatásáról].

(11)  OECD Secretariat analysis of tax treaties and the impact of the COVID-19 crisis [Az OECD titkárságának elemzése az adóegyezményekről és a Covid19-válság hatásáról].

(12)  Lásd az Európai Bizottságnak az uniós polgárok előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok megszüntetéséről szóló közleménye (COM(2010) 769 final) 3. oldalát: „azok az uniós polgárok, akik külföldre költöznek, hogy ideiglenesen vagy állandó jelleggel ott végezzenek munkát, vagy a munkavállalás miatt nap mint nap határátlépők, mindenekelőtt arról panaszkodnak, hogy nehéz a külföldi adóhatóságoktól pótlékot, adókedvezményt vagy adólevonást igényelni és kapni. Gyakran arról is panaszkodnak, hogy a magasabb progresszív adómértékeket alkalmaznak a nem honos munkavállaló jövedelmére, és jobban megadóztatják a külföldi jövedelmet. Kimagasló helyen szerepelnek a kettős adózás problémái, amelyek abból adódnak, hogy nem egyértelmű az adózás helye, a kettős adózásról szóló kétoldalú szerződések keretében rendelkezésre álló adójóváírások összege korlátozott, valamint egyes esetekben e szerződések sem léteznek.”

(13)  Azok a munkavállalók, akik a világjárványt követően a cég székhelyétől eltérő másik uniós tagállamban élnek állandó jelleggel, és távmunkát végeznek, számos kérdéssel fognak szembesülni: melyik társadalombiztosítási rendszer lesz alkalmazandó; melyik adóhatóságnak kell a munkáltatónak adót fizetnie a jövedelmük után; a munkáltató képes lesz-e arra, hogy továbbra is befizesse forrásadót; be kell-e jelenteni a munkaviszonyt a munkavállaló új lakóhelye szerinti ország illetékes munkaügyi hivatalánál; milyen munkajogi jogszabályokat kell alkalmazni a munkaviszonyra stb.

(14)  Ways to tackle cross-border tax obstacles facing individuals within the EU [A magánszemélyek előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok kezelésének módjai az EU-ban].

(15)  A nemzetközi társasági adózásra kidolgozott kompenzációs rendszer lényege, hogy a nagy nyereséget realizáló vállalatok nyereségének egy részét az értékesítés helye szerinti ország számára utalják ki (az 1. pillér A. összege). Fontos, hogy a határon átnyúló távmunka miatt bevezetett országok közötti kompenzációs rendszer a lehető legegyszerűbb legyen. A legfontosabb mérlegelendő paraméterek a napok száma és a megszerzett jövedelem.

(16)  Az egyablakos héaügyintézési pontot (MOSS) az EU azzal a céllal léptette működésbe, hogy enyhítse a más uniós tagállamban élő fogyasztóknak értékesítő vállalatokra háruló terhet. Az egyablakos ügyintézési pontok megengedik a vállalkozások számára, hogy egyetlen héabevallást nyújtsanak be, amelyben több uniós tagállamban végzett értékesítést jelentenek be, ahelyett, hogy minden egyes országban héanyilvántartásba kellene vetetni magukat.

(17)  Ways to tackle cross-border tax obstacles facing individuals within the EU [A magánszemélyek előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok kezelésének módjai az EU-ban].

(18)  Az EGSZB elismeri, hogy foglalkozni kell az olyan ellátásokra gyakorolt hatással is, mint például a nyugdíjak stb., ha a társadalombiztosítási költségek országok között oszlanak meg. Ez az EGSZB jövőbeli munkájának tárgyát képezheti.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Digitális identitás, adatszuverenitás és az igazságos digitális átálláshoz vezető út az információs társadalomban élő polgárok számára

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 443/03)

Előadó:

Dumitru FORNEA

Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.6.21.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.7.14.
Plenáris ülésszak száma:	571.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	179/1/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A technológiai fejlődés, különösen pedig a digitális technológiák, a biotechnológiák és az elektronikus kommunikációs rendszerek fejlődése fontos lehetőségeket teremtett a gazdaságilag virágzó, befogadóbb és igazságosabb társadalmak megszilárdítására. Ezzel párhuzamosan azonban számos új, az emberiséget fenyegető veszély is kialakult.

1.2.

Ahhoz, hogy megőrizzük az emberiség biztonságát, illetve a szükséges társadalmi szerkezetet ahhoz, hogy a világon mindenki teljes életet élhessen, gondoskodnunk kell arról, hogy a digitális és ipari forradalom nyomán megjelenő új irányítási eszközök ne vezessenek elnyomáshoz, és ne tehessék az egyének mindennapi életét a nem demokratikusan vezérelt digitális technológiai rendszerekben való kötelező részvétel függvényévé.

1.3.

A közintézmények ki vannak szolgáltatva a tudáshoz, a szabadalmakhoz, a technológiákhoz és a befektetési alapokhoz közvetlenül hozzáférő nem állami szereplőknek. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy minden jövőbeli szakpolitikai fejlesztésben helyet kell kapnia Európa technológiai szuverenitásának, és a jogszabályokat ki kell egészíteni konkrét és maradéktalanul alkalmazandó rendelkezésekkel, valamint minden tagállamban érvényes közös normákkal.

1.4.

A technológiai fejlesztések számos polgár jogait és szabadságait érintik. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a személyes adatokat és biometrikus adatokat felhasználó összes ágazatra világos és az alapvető emberi jogokkal teljes mértékben összhangban álló szabályok vonatkozzanak, és kéri az általános adatvédelmi rendelet megfelelő frissítését.

1.5.

Az EGSZB meggyőződése, hogy a digitális személyazonosságot, a digitális fizetési eszközöket, valamint a virtuális és kiterjesztett valóságon alapuló platformokat csak az ilyen technológiák megjelenése előtt megszokott fizikai létezésünk kiegészítő eszközeiként szabad alkalmazni, és nem szabad hagyni, hogy azok teljes mértékben és erőszakosan más olyan egzisztenciális minták helyébe lépjenek, amelyeket az emberiség évezredeken át fejlesztett és tökéletesített.

1.6.

Az EGSZB kéri, hogy a digitális személyazonossághoz kapcsolódó valamennyi jövőbeli jogalkotási javaslat tartalmazzon egyértelmű diszkriminációellenes rendelkezéseket, és teljes mértékben ellenzi egy olyan rendszer bevezetését, amely szoros megfigyelés alatt tartja az európai polgárokat, nyomon követi őket és/vagy ellenőrzi a tevékenységeiket és viselkedésüket. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy teljes körűen be kell vonni a szervezett civil társadalmat a megvalósítás folyamatába.

1.7.

Az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy minden olyan kezdeményezésnek, amelynek célja a polgárok integrálása az európai digitális személyazonosító rendszerbe, hatásvizsgálatokon és átfogó szociológiai felméréseken kell alapulnia. A végső döntést csak a polgárok tájékoztatáson alapuló, szabadon kifejezett jóváhagyásával szabad meghozni.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós polgárok által elfogadott, méltányos digitális társadalom demokratikus úton történő kialakításához az Európai Bizottságnak hatásvizsgálatokat kell végeznie a következők kapcsán: — a globális technológiai infrastruktúra fenntartásához a hét minden napján, napi 24 órában szükséges rendkívül nagy mennyiségű energia, amellyel biztosítható az emberi társadalom kritikus és stratégiai funkcióit ellátó digitális rendszerhez való folyamatos és biztonságos hozzáférés, — az emberi interakciók digitalizálásának és automatizálásának hatása az életminőségre és a munkafeltételekre, különösen az emberi kapcsolatok, az elmagányosodás, a mentális egészségügyi problémák, a kognitív és érzelmi intelligencia csökkenése, valamint a társadalmi elidegenedés fokozott kockázata szempontjából, — azok a politikai, gazdasági és társadalmi intézkedések, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a társadalom alkalmazkodni tudjon a munkaerőpiacon bekövetkező, drámai léptékű mennyiségi változásokhoz, — a kiberbiztonság abban a kontextusban, hogy változatosabbá és összetettebbé vált a hekkerek tevékenysége, miközben a dolgok internetének egyre gyorsabb fejlődése jellemezte környezet sebezhetővé és átjárhatóvá teszi a hozzáférési protokollokat.

1.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy az adatbiztonság nem képezheti alku tárgyát, és csalódott amiatt, hogy a jövőbeli európai digitális személyiadat-tárca biztonsága nem élvez elsődleges prioritást az Európai Bizottság jogalkotási javaslatában.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó összes uniós jogalkotási javaslatban egyértelműen rendelkezni kell az esetleges működési hibákkal kapcsolatos teljes körű elszámoltathatóságról. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt az üzleti titkok védelme, illetve az átlátható és nyomon követhető fejlesztések biztosítása között.

1.11.

Az EGSZB volt az első olyan európai intézmény, amely emberi vezérlésű („human in command”) megközelítést szorgalmazott, és ismételten hangsúlyozza, hogy ennek biztosításához többszintű ellenőrzésre van szükség.

1.12.

Az EGSZB teljességgel ellenzi a magántulajdonú arcfelismerési adatbázisok bűnüldözéstől eltérő célokra történő használatát és a társadalmi pontozási rendszerek bármely típusát, mivel ezek sértik az Unió alapvető értékeit és jogait.

1.13.

Az EGSZB meggyőződése, hogy az Unióban előállított adatokat az Unió területén kell tárolni, és védeni kell őket a területen kívüli hozzáféréstől. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy mind a személyes, mind a nem személyes adatok esetén be kell vezetni az adathasználatra vonatkozó, tájékoztatáson alapuló jóváhagyást, és ismételten kéri az általános adatvédelmi rendelet frissítését e tekintetben.

1.14.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a tagállamok közötti, egyre növekvő egyenlőtlenségek és a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok védelmének hiánya miatt, és ismételten kéri, hogy az Unió kötelezze el magát a digitális társadalmi befogadás mellett, amely senkit nem hagy hátra. Kiemelt figyelmet kellene fordítani az idősebb generációra.

1.15.

Az EGSZB kéri, hogy hozzanak létre egy erős európai digitális oktatási rendszert, amely fel tudja készíteni a munkaerőt a technológiai kihívásokra, és segíteni tud nekik abban, hogy magas színvonalú munkahelyet találjanak. Minden tagállamban be kell vezetni digitális jártasságot javító programokat, egész életen át tartó digitális tanulási programokat, a digitalizáció fogalmaival kapcsolatos oktatást és gyakorlati képzéseket.

1.16.

Az EGSZB úgy véli, hogy kulcsfontosságú a munkavállalók bevonása a digitális átállás folyamatába, mert így megérthetik a jövőben várható kockázatokat és lehetőségeket, és ezáltal lehetőség nyílik a tudás átadására, valamint új készségek megszerzésére.

2.   Háttér

2.1.

Az európai polgárok érdeklődnek a digitális technológiai megoldások alkalmazásával kapcsolatos fejlesztések iránt, mivel ezzel egyszerűsödhetnek a hatósági ügyekhez szükséges adminisztratív eljárások és a társadalom mindennapjai. A vélemény célja, hogy felhívja a nemzeti és európai döntéshozók figyelmét a szervezett civil társadalom aggodalmaira a digitális technológiák gyorsított bevezetéséből adódó lehetséges káros társadalmi hatásokkal kapcsolatban.

2.2.

A Covid19-világjárvány felgyorsította a társadalmak digitális transzformációját, és rákényszerítette a polgárokat, hogy elkezdjenek új technológiákat alkalmazni a munka, a tanulás és más mindennapos tevékenységek során. A világjárvány lehetőséget teremtett a vállalkozások és a polgárok számára a digitális korszerűsítésre és a fejlődésre.

2.3.

A digitális személyazonosság széles körű bevezetésének előnyeit részletesen ismertetik az európai intézmények és globális nemzetközi szervezetek különböző dokumentumai. A legfrissebb ilyen dokumentum az európai digitális személyazonosság keretének létrehozásáról szóló, 2021. június 3-án közzétett rendeletjavaslat (1).

2.4.

Az Európai Bizottság célja, hogy egy, a jelenlegi keret felülvizsgálatán alapuló európai digitális személyazonossági keretről gondoskodjon, amelynek segítségével 2030-ra a polgárok legalább 80 %-a rendelkezhet valamilyen, az alapvető közszolgáltatásokhoz hozzáférést biztosító elektronikus személyazonossági megoldással (2). Biztosítani kell a hatóságoknak az ahhoz szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokat, hogy képesek legyenek a digitális technológiai fejlesztések integrálására és ellenőrzésére.

2.5.

Ennek bizonyítékaként meg kell jegyezni, hogy az Európai Bizottság által 2021-ben közzétett, a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató (DESI) (3) szerint 2020-ban az emberek 56 %-a rendelkezett legalább alapvető digitális készségekkel. Az Unió lakosságának jelentős része azonban még nincs birtokában az alapvető digitális készségeknek, annak ellenére, hogy a legtöbb munkához szükség van ezekre. Sok polgár állítja, hogy rendelkezik digitális készségekkel, de alaposabban megvizsgálva ez mindössze annyit jelent, hogy alapszinten használni tudják az internet által kínált lehetőségeket (böngészés és a közösségi hálózatokon való kapcsolattartás), valamint a Microsoft Office vagy a Mac operációs rendszer szoftvercsomagjait.

2.6.

A mesterséges intelligenciával kapcsolatban az Európai Beruházási Bank által nemrég közzétett tanulmány (4) azt mutatja, hogy Európa továbbra is le van maradva a világ többi gazdasági nagyhatalma mögött. A tanulmányból kiderül, hogy a mesterséges intelligenciára és a blokklánc-technológiákra irányuló, éves szinten 25 milliárd EUR értékű sajáttőke-befektetések több mint 80 %-a az Egyesült Államokból és Kínából származik. Az EU részesedése mindössze 7 %, és a teljes beruházási hiány évi 5 és 10 milliárd EUR között mozog.

2.7.

Az Európai Bizottság javaslatot tett a beruházási hiány felszámolására: e célból évi 1 milliárd EUR-t biztosít a mesterséges intelligenciára irányuló beruházásokhoz, amely összeget ki kell egészíteni magánberuházásokkal és a tagállamok saját erőforrásaival. A cél az, hogy az előttünk álló évtized során a beruházások értéke elérje az évi 20 milliárd EUR-t (5).

3.   Általános megjegyzések

3.1.

A technológiai fejlődés általában, különösen pedig a digitális technológiák, a biotechnológiák és az elektronikus kommunikációs rendszerek elmúlt két évtized során tapasztalt fejlődése hatalmas lehetőségeket teremtett világszerte a gazdaságilag virágzó, befogadóbb és igazságosabb társadalmak megszilárdítására.

3.2.

Ezzel párhuzamosan azonban – egy új társadalmi szerződés és a káros hatású új technológiákhoz igazított szabályozási keret hiányában – számos új, az emberiséget fenyegető veszély is kialakult (mint például az automatizálás fejlődése és bevezetése miatt megszűnő munkahelyek, a magánélet tiszteletben tartásához való jog megsértése, a rossz minőségű adatok okozta algoritmikus torzítás, a piaci volatilitás stb.), különösen mivel a globális technológiai óriáscégek folyamatosan termékeik és szolgáltatásaik erőszakos terjesztésére törekednek, megkerülve azokat a hatályos jogszabályokat, amelyek nemzetközi és nemzeti szinten garantálják az alapvető emberi jogokat.

3.3.

A nemzetközi és nemzeti kormányzati intézmények ki vannak szolgáltatva a tudáshoz, a szabadalmakhoz, a technológiákhoz és a befektetési alapokhoz közvetlenül hozzáférő nem állami szereplőknek, mivel az ilyen intézmények dolgozói gyakran nincsenek tisztában az új technológiák által a polgárok és a fogyasztók jogaira gyakorolt teljes társadalmi hatással. Az EGSZB meggyőződése, hogy minden jövőbeli szakpolitikai fejlesztésben helyet kell kapnia az Unió technológiai szuverenitására vonatkozó megfontolásoknak.

3.4.

Az EGSZB kéri, hogy pontosítsák a jogszabályokat, és egészítsék ki őket konkrét és maradéktalanul alkalmazandó rendelkezésekkel, valamint minden tagállamban érvényes közös normákkal, amelyek a kapcsolódó felelősségi körökre is kiterjednek, tekintettel arra, hogy a digitális személyazonossághoz kapcsolódó technológiákat többnyire mesterséges intelligencia és számítógépes algoritmusok vezérlik, amelyek nem vonhatók felelősségre az elkövetett hibákért.

3.5.

Már eddig is számos olyan esetet dokumentáltak és tanulmányoztak részletesen, amikor a számítógépes algoritmusok és a mesterséges intelligencia által hozott hibás döntések miatt érte kár az embereket, és igazságtalanul ítélték el őket. Például a biztonsági és rendvédelmi erők döntéshozóit félrevezethetik az olyan számítógépes algoritmusokból származó hibás eredmények, mint a mesterséges intelligencia, az arcfelismerés, a gépi tanulás, az adatelemzés és -előrejelzés, a munkaidő-nyilvántartás és pontozás stb. Ez rengeteg polgár jogaira és szabadságaira hatással van.

3.6.

A digitális személyazonosságra és a kapcsolódó technológiákra vonatkozóan kidolgozandó jogszabályoknak ezért elsősorban a teljes átláthatóságon, a felhasználók korrekt és teljes körű tájékoztatásán, illetve szabad és tájékoztatáson alapuló jóváhagyáson kell alapulniuk, és teljes védelmet kell biztosítaniuk többek között a mobil távközlési hálózatokhoz és eszközökhöz kapcsolódó összes kibersebezhetőséggel szemben. E célból az EGSZB kéri, hogy a személyes és személyazonosító adatokat felhasználó összes ágazatban – például a digitális személyazonosság, az 5G mobil távközlési hálózatok, a mesterséges intelligencia stb. esetén – vezessenek be határozott és világos, az alapvető emberi jogokkal teljes mértékben összhangban álló szabályozást.

4.   Részletes megjegyzések

Digitális személyazonosság

4.1.

A digitális azonosítás európai bevezetése kapcsán központi jelentősége van az adatkezelésnek a polgárok és magánéletük védelmének biztosítása érdekében. Gondoskodni kell az általános adatvédelmi rendelet teljes körű betartásáról.

4.2.

Az EU-ban végrehajtott valamennyi program és szakpolitika középpontjában az európai polgárok állnak. Az EGSZB nagyra értékeli és támogatja a valamennyi európai polgár számára létrehozandó digitális személyazonosságról közzétett európai bizottsági javaslatot (6), amelynek értelmében lehetővé kell tenni az egyének számára annak eldöntését, hogy kívánják-e használni a digitális azonosítást. Ezzel együtt az EGSZB úgy véli, hogy a dokumentumban nem kap elegendő hangsúlyt az olyan polgárok kirekesztésének hatása, akik nem élnek a digitális azonosítás lehetőségével, és ragaszkodik ahhoz, hogy a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez és a lecsatlakozáshoz való jogot egyértelműen érvényesítsék az uniós jogszabályokban.

4.3.

Az EGSZB kéri, hogy a témához kapcsolódó valamennyi jövőbeli jogalkotási javaslat tartalmazzon egyértelmű diszkriminációellenes rendelkezéseket. Függetlenül attól, hogy milyen okból – például adatvédelmi megfontolásból, az anonimitás megőrzése érdekében vagy más miatt – dönt úgy egy polgár, hogy nem használja a digitális azonosítást, nem szenvedhet hátrányt az aktív felhasználókhoz képest, és nem marginalizálódhat. Az egyéni adatoknak mindig az adott személy tulajdonában kell maradniuk, és a digitális azonosítás bevezetésére csak az emberi jogok egyidejű védelme mellett kerülhet sor. Az adatvédelemnek, az adatbiztonságnak és a magánélet tiszteletben tartásának garantálása érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy az uniós polgárok digitális személyazonosságát minden tagállamban egy, az állam felügyelete és a nemzeti parlamentek demokratikus ellenőrzése alatt álló közigazgatási szerv kezelje.

4.4.

A digitális azonosítás európai bevezetésének azt a célt kell szolgálnia, hogy biztonságos és egyszerű konnektivitást tegyen lehetővé a fogyasztók számára. Egyebek mellett fejlettebb adat- és közszolgáltatások nyújtását, jobb célzott kormányzati programokat és hatékonyabban működő hitelpiacot kell biztosítania. Az EGSZB támogatja egy ilyen forgatókönyv megvalósulását. Az EGSZB megjegyzi azonban, hogy a digitális azonosítás bevezetése egy sor kockázattal jár a magánélet védelme és az adatvédelem terén, és teljes mértékben ellenzi egy olyan rendszer bevezetését, amely szoros megfigyelés alatt tartja az európai polgárokat, nyomon követi őket és/vagy ellenőrzi a tevékenységeiket és viselkedésüket.

4.5.

A kiberbiztonság fontos szempont a végrehajtás kapcsán, mivel magas a kockázata annak, hogy fontos személyes és pénzügyi adatokat törnek fel. Az EGSZB érdeklődéssel várja a jogszabályjavaslat végleges változatát és a tagállamok 2022. októberre várható megállapodását a normákkal, a műszaki előírásokkal és az interoperabilitási szempontokkal kapcsolatban. Az EGSZB úgy véli, hogy teljes körűen be kell vonni a szervezett civil társadalmat – többek között a szociális partnereket, a nem kormányzati szervezeteket és a tudományos világot – a megvalósítás folyamatába.

4.6.

A digitális azonosítás bevezetésével kapcsolatban továbbra is a csalás jelenti az egyik legnagyobb kockázatot. Meg fognak sokszorozódni a napjainkban is mindenkit elérő adathalász üzenetek, és Európa legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportjait fogják megcélozni. Az EGSZB úgy véli, hogy nem számszerűsítették kellőképpen az ehhez kapcsolódó biztonsági problémákat, és csalódott amiatt, hogy a jövőbeli digitális tárca biztonsága nem a legfontosabb kérdésként szerepel az európai digitális személyazonosság keretének létrehozásáról szóló európai bizottsági javaslatban. Történtek már csalások szintetikus személyazonossággal a világ más tájain, ahol hasonló rendszereket vezettek be, és az EU-nak még a digitális személyazonosság bevezetése előtt a magáévá kell tennie és kezelnie kell ezeket a problémákat. Az EGSZB tehát úgy véli, hogy az adatbiztonság nem képezheti alku tárgyát.

MI – mesterséges intelligencia

4.7.

A digitális egységes piacnak szüksége van a mesterséges intelligencia fejlődésére. A mesterséges intelligencia olyan algoritmusokon alapul, amelyek hatalmas mennyiségű személyes adatot és metaadatot igényelnek. A társadalomnak részesülnie kell azokból az előnyökből, amelyek a technológiai fejlesztésekből és az algoritmusalapú alkalmazott tudományokból származnak. Az MI-technológiák bevezetése során biztosítani kell azonban, hogy a történelmileg marginalizálódott közösségek is képesek legyenek az ilyen programok kezelésére, és hogy ne súlyosbodjanak a fennálló társadalmi egyenlőtlenségek.

4.8.

Az EGSZB volt az első olyan európai intézmény, amely emberi vezérlésű („human in command”) megközelítést szorgalmazott a mesterségesintelligencia-rendszerek kezelése kapcsán (7). Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy az embereké legyen az utolsó szó, és hogy az emberek teljes mértékben ellenőrzésük alatt tartsák a gépi fejlesztések nyomán megjelenő döntéshozatali folyamatokat.

4.9.

A szellemi tulajdon védelme érvként használható fel átláthatatlan mesterségesintelligencia-fejlesztésekhez. Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell találni a megfelelő egyensúlyt az üzleti titkok védelme, illetve az átlátható és nyomon követhető fejlesztések biztosítása között. Ezenkívül a mesterséges intelligenciával foglalkozó összes uniós jogalkotási javaslatban egyértelműen rendelkezni kell az esetleges hibákkal kapcsolatos elszámoltathatóságról, és elő kell írni a fejlesztők, a kódolók, a mesterségesintelligencia-tervezők és a jogos tulajdonosok felelősségét.

4.10.

Az EGSZB véleménye szerint az MI-technológiákat társadalmilag fenntartható módon kell bevezetni, figyelembe véve az emberi jogokat, az európai értékeket, a nemek közötti egyenlőséget, a kulturális sokszínűséget, a hátrányos helyzetű csoportok érdekeit és a szellemi tulajdonjogokat.

4.11.

Az általános adatvédelmi rendelet további fejlesztésre szorul annak biztosítása érdekében, hogy az algoritmusok teljes körűen megfeleljenek az európai jognak és tiszteletben tartsák azt, és az EGSZB kéri, hogy dolgozzanak ki közös etikai szabályokat, amelyek szabad hozzáférést biztosítanak az algoritmusok forráskódjához.

4.12.

A mesterséges intelligencia hozzájárulhat az éghajlat-politikai és környezetvédelmi célok eléréséhez, de azt is figyelembe kell venni, hogy az ilyen digitális rendszerek rengeteg energiát fogyasztanak, és a külső költségek internalizálásához más kihívások is kapcsolódnak. Az EGSZB javasolja, hogy intenzívebben kövessék nyomon ezt a szempontot, és kéri, hogy a digitális vállalatok tegyenek előrelépéseket a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése terén.

4.13.

Az olyan kulcsfontosságú területeken, mint a védelem vagy a kiberbiztonság, garantálni kell, hogy az emberek ellenőrzésük alatt tudják tartani a robotokat, és az EGSZB szorgalmazza, hogy hozzanak létre uniós szinten egy nagyon pontosan meghatározott keretet ennek biztosítására, az automatizált döntéshozatali rendszerek hibáinak orvoslása érdekében pedig mindig legyen lehetséges az emberi beavatkozás.

4.14.

Az EGSZB teljességgel ellenzi a magántulajdonú arcfelismerési adatbázisok bűnüldözéstől eltérő célokra történő használatát és a társadalmi pontozási rendszerek bármely típusát, mivel ezek sértik az Unió alapvető értékeit és jogait.

4.15.

A társadalmi vonatkozásokat illetően az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztései rendkívül nagy hatással lesznek a munkaerőpiacokra, és esetleg munkanélküliségi válságot eredményeznek. Ezenkívül befolyásolhatják az emberi viselkedést is, és lustasághoz, illetve felszínességhez vezethetnek.

Nagy adathalmazok (big data)

4.16.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által 2022. februárban kibocsátott adatmegosztási jogszabályt (8), és a személyes adatok átlátható kezelését biztosító etikai keretként tekint rá, amely teljes mértékben az adatokat előállító polgárok és vállalkozások kezébe helyezi az irányítást. Lehetővé teszi továbbá, hogy az adatokat nagyobb számú érdekelt fél és polgár tudja felhasználni, ami fokozza az előnyöket a fogyasztók, a vállalkozások és a hatóságok számára, és ezáltal megalapozza a méltányos adatgazdaságot.

4.17.

Napjainkban hatalmas adatmennyiségek állnak a hatóságok és néhány technológiai óriáscég – például a Google, a Facebook (Meta), a TikTok vagy az Amazon – rendelkezésére. Sajnos azonban jelenleg csak korlátozott számú érdekelt fél élvezi a nagy adathalmazok előnyeit, és az EGSZB aggodalmát fejezi ki az Unió területén előállított adatok Európán kívüli tárolása, feldolgozása és értékteremtő hasznosítása miatt (9). Az EGSZB úgy véli, hogy az EU digitális szuverenitása nehezen valósítható meg, ha nem léteznek saját uniós digitális technológiai óriáscégek, illetve ha az európai adatokat nem uniós területen tároljuk és nem védjük meg a területen kívüli hozzáféréstől.

4.18.

A nagy adathalmazok kezelése során mindig tiszteletben kell tartani az Európai Unió Alapjogi Chartájának (10) 21. cikkében foglalt emberi jogokat, különösen ha döntéshozatali folyamathoz használnak algoritmusokat. Az uniós székhelyű felhőszolgáltatóknak csak kis részesedésük van az elsősorban egyesült államokbeli vállalatok által dominált nemzetközi piacon. Ez versenyhátrányt jelent az Unió számára, és korlátozza az adatfeldolgozási piacba történő beruházási lehetőségeket. Csökkenti továbbá a nagyvállalatok versenyképességét, valamint növekedési és piacszerzési lehetőségeit, és megakadályozza a kkv-k bővülését. Az EGSZB üdvözli Az új kihívásokra felkészült versenypolitika című európai bizottsági közleményt (11) és azt, hogy az Unió jövőbeli versenyjogi keretének átalakítása kapcsán nagy hangsúlyt kapott a digitális transzformáció.

4.19.

Az EGSZB úgy véli, hogy mind a személyes, mind a nem személyes adatok esetén be kell vezetni az adathasználatra vonatkozó, előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást. Az EGSZB ismételten kéri az általános adatvédelmi rendelet frissítését e tekintetben.

Igazságos digitális átállás és digitális jártasság az Unióban

4.20.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a munkaerőpiac átalakulóban van, és a gazdaság egyre több ágazata panaszkodik a szakképzett és képesített munkaerő hiányára. Arra is felhívja a figyelmet, hogy egyre kevesebb a képesítés, és hiány van a különleges know-how és szakértelem terén.

4.21.

Az EGSZB már korábbi véleményeiben is kérte, hogy az Unió kötelezze el magát a digitális társadalmi befogadás mellett, amely senkit sem hagy hátra. Több év elteltével egyre növekednek a tagállamok közötti egyenlőtlenségek, és továbbra sem élveznek védelmet a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok, különösen a leginkább kitett csoport: az idősek.

4.22.

Az EGSZB aggódik az EU-ban tapasztalható digitális szakadék miatt, és kéri, hogy összehangolt módon, az összes tagállamban hajtsanak végre digitális jártassági programokat, az egész életen át tartó digitális tanulás pedig váljon általánossá az EU-ban, gondolva itt a nyílt forráskódú megoldásokra is a kereskedelmi célúak alternatívájaként. A digitális készségek megteremtése a megfelelő fogalmak megismerését célzó oktatóprogramokkal kezdődik, és gyakorlati képzésekkel ér véget.

4.23.

Kulcsfontosságú a munkavállalók bevonása a digitális átállás folyamatába, hogy megérthessék a jövőben várható kockázatokat, de egyúttal a lehetőségeket is. Az átalakulóban lévő munkahelyi környezetek szükségessé teszik a tudás átadását és új készségek megszerzését, továbbá jobb munkafeltételeket követelnek meg a digitális munkaplatformokon keresztül dolgozó munkavállalók számára.

4.24.

Az EGSZB kéri, hogy hozzanak létre egy erős európai digitális oktatási rendszert, amely fel tudja készíteni a munkaerőt a technológiai kihívásokra, és segíteni tud nekik abban, hogy magas színvonalú munkahelyet találjanak, ezzel kapcsolatban pedig emlékeztet az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodására.

4.25.

Az EGSZB már több ízben kérte, hogy a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) terén tegyék még megbízhatóbbá a kompetenciákat (12).

---

(1)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 910/2014/EU rendeletnek az európai digitális személyazonosság keretének létrehozása tekintetében történő módosításáról, COM(2021) 281 final.

(2)  Digitális személyazonosság valamennyi európai polgár számára.

(3)  https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/policies/desi.

(4)  Az EBB tanulmánya: Artificial intelligence, blockchain and the future of Europe: How disruptive technologies create opportunities for a green and digital economy.

(5)  Európai Bizottság – A European approach to artificial intelligence.

(6)  Digitális személyazonosság valamennyi európai polgár számára, COM(2021)281 final.

(7)  HL C 288., 2017.8.31., 1. o.

(8)  Az Európai Bizottság adatmegosztási jogszabálya.

(9)  Az Eurostat jelentése szerint 2020-ban az uniós vállalkozásoknak mindössze 36 %-a használt felhőszolgáltatásokat, többségükben e-mailezésre és adattárolásra, és mindössze a felhőszolgáltatást biztosító vállalatok 19 %-ának vették igénybe a szolgáltatásait.

(10)  HL C 326., 2012.10.26., 391. o.

(11)  Az Európai Bizottság közleménye: A competition policy fit for new challenges, COM(2021) 713 final.

(12)  HL C 14., 2020.1.15., 46. o., HL C 10., 2021.1.11., 40. o., HL C 228., 2019.7.5., 16. o., HL C 75., 2017.3.10., 6. o., HL C 374., 2021.9.16., 11. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A szervezett civil társadalom szerepének elemzése az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezete (AKCSÁSZ) és az EU közötti új megállapodásban, kitérve a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM) helyzetére is ebben a keretben

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 443/04)

Előadó:

Carlos Manuel TRINDADE

Közgyűlési határozat:	2021.10.21.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.6.9.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.7.13.
Plenáris ülés száma:	571.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	170/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) megjegyzi, hogy az Európai Uniónak (EU) már régóta megvan az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államokkal való kapcsolatait szabályozó, értékekre és célokra vonatkozó kerete, egészen konkrétan a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok, az inkluzív és fenntartható növekedés, valamint a mindenki számára elérhető tisztességes munka, a migrációban és a mobilitásban rejlő lehetőségek, a humán fejlődés, a környezetvédelem, valamint „a globális színtéren és a közös érdekű területeken” való összefogás kérdéseire vonatkozóan. A szomszédos harmadik országokkal való kapcsolatokra tekintettel egy biztonsággal kapcsolatos célkitűzés egészíti ki ezt a keretet.

1.2.

Az EGSZB támogatja az értékek és célok ezen keretét, amelyet 1960 óta számos, az AKCS-államokkal kötött nemzetközi megállapodás tartalmaz, és amelyre az EU kereskedelmi és fejlesztési együttműködési kapcsolatait alapozta.

1.3.

Az EGSZB nagy vonalakban támogatja ezt az új megállapodást, és reméli, hogy a felek azt mihamarabb aláírhatják. Üdvözli, hogy a felek jelentős erőfeszítéseket és fontos kötelezettségvállalásokat tettek, amelyekhez az ENSZ fenntartható fejlődési céljait használták referenciakeretként.

1.4.

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy alaposan vizsgálja meg az új megállapodást és a gazdasági partnerségi megállapodásokat (GPM-ek) alátámasztó fejlesztési együttműködési struktúrát, és hozzon új döntéseket, figyelembe véve a (kritikus egészségügyi infrastruktúra kérdését felvető) Covid19 tapasztalatait, valamint az ukrajnai háború geopolitikai következményeit (beleértve az élelmezésbiztonságot, az energiaárakat és a demokráciát fenyegető veszélyeket). Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ez a két kulcsfontosságú globális esemény, amely gyökeresen megváltoztatta a globális környezetet, összetettebb és sürgősebb válaszlépéseket tesz szükségessé az AKCS-államokban, ami a jelenlegitől meglehetősen eltérő nemzetközi együttműködést kíván meg.

1.5.

Az EGSZB megelégedéssel nyugtázza, hogy az új megállapodás elismeri a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek által betöltött szerep fontosságát, és üdvözli, hogy az aláíró felek egyetértettek ezzel.

1.6.

Az EGSZB hangsúlyozza és nagyra értékeli, hogy az új megállapodás mind a közös alapmegállapodásban, mind az egyes regionális jegyzőkönyvekben – bár eltérő megfogalmazásban – többször is kimondja a civil társadalom részvételére, tájékoztatására, meghallgatására és strukturált konzultációjára szolgáló hivatalos mechanizmusok, más néven az „intézményi mechanizmusok” biztosításának fontosságát.

1.7.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek saját intézményesített mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyek segítségével hivatalosan is ismertethetik álláspontjukat, javaslataikat és bírálataikat. Rendkívül fontos, hogy – bárhogy is nevezzék őket: gazdasági, szociális és kulturális bizottságnak, tanácsadó testületnek, fórumnak, platformnak, civil társadalmi szervezeti hálózatnak, állandó konferenciának vagy bármi másnak – legyenek olyan, törvényileg szabályozott és formalizált módon működő intézményi mechanizmusok, amelyeken keresztül a civil párbeszédet folytató civil társadalmi szervezetek és a szociális párbeszédben részt vevő szociális partnerek elkötelezettségükből kifolyólag hozzájárulhatnak a nyilvános és demokratikus színtéren folyó vitához. Az intézményi mechanizmusok ilyen módon történő formalizálása ellenállóbbá teszi a társadalmat, mivel serkenti a polgári szerepvállalást, és felpezsdíti a demokratikus életet.

1.8.

A civil társadalmi szervezetekkel, a szociális partnerekkel és az intézményi mechanizmusokkal kapcsolatban az EGSZB megjegyzi, hogy a régiók, alrégiók és országok közötti gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai különbségek miatt az Unióban és az AKCS-államokban is nagyon eltérő helyzetekkel találkozhatunk. Az informális gazdaság megkerülhetetlen tényező az AKCS-államokban, amelyet figyelembe kell venni a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek munkájában, valamint az intézményi mechanizmusok megvalósításakor és működtetésekor, máskülönben a lakosság nem minden tagja látja majd hasznát az új megállapodás eredményeinek. Az EGSZB feltétlenül szükségesnek tartja, hogy megoldásokat találjanak a meglévő nehézségek leküzdésére, különösen a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek technikai kapacitása és pénzügyi támogatása tekintetében. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unióban és az AKCSÁSZ-ban van számos olyan bevált gyakorlat, amelyeket meg kellene vizsgálni, hogy más országokban is alkalmazni lehessen őket. Erre példa az EU–AKCS nyomonkövetési bizottság, amely képes ellátni ezt a feladatot.

1.9.

Az ebben a folyamatban való részvételével kapcsolatban az EGSZB célja, hogy megvalósítsa a tervezett intézményi mechanizmusokat, valamint az AKCS-országokban előmozdítsa és támogassa a civil társadalmi szervezeteket és a szociális partnereket, mivel felismerte, hogy ezek a szereplők vezető szerepet játszanak a fenntartható fejlődés előmozdításában, különösen az ENSZ 17. fenntartható fejlődési céljával összefüggésben.

1.10.

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság az új megállapodás struktúráján belül hozzon létre négy intézményi mechanizmust: egyet a közös alapmegállapodás alapján az Európai Unió és az AKCSÁSZ között, egy másodikat Afrikával, egy harmadikat a karibi térséggel és egy negyediket a csendes-óceáni térséggel az e régiókkal kötött egyes regionális jegyzőkönyvek alapján.

1.11.

Az EGSZB azt javasolja továbbá az Európai Bizottságnak, hogy a GPM-ek keretében hozzanak létre tanácsadó bizottságokat. Az EGSZB megerősíti, hogy a civil társadalmi szervezetek/szociális partnerek pótolhatatlan szerepet játszanak a GPM-ekben, ezért azokat meg kell erősíteni. Az EGSZB ezért ismét hangsúlyozza a REX/536 sz. véleményben megfogalmazott ajánlásokat, amelyeket a jelenlegi és jövőbeli GPM-ekben végre kell hajtani, és úgy véli, hogy a CARIFORUM konzultatív bizottsága kiváló bevált gyakorlat, amelyet terjeszteni kell, illetve máshol is át kellene venni.

1.12.

Az EGSZB határozottan azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a jövőben az EU–AKCSÁSZ megállapodás (közös alapmegállapodás, regionális jegyzőkönyvek és gazdasági partnerségi megállapodások) keretében megvalósítandó különböző intézményi mechanizmusok a szinergiák megteremtése és az erőforrások, különösen a pénzügyi források optimalizálása érdekében megfelelően illeszkedjenek egymáshoz. A hálózatként működő, egységes és strukturált rendszerként együtt dolgozó intézményi mechanizmusok, amennyiben szorosan és szigorúan a küldetésükre összpontosítanak, bebizonyítják majd, hogy fontos szerepük van a társadalmak ellenálló képessége, a gazdasági növekedés és az emberek jólléte szempontjából.

1.13.

Az EGSZB mindenképpen azt javasolja, hogy az Európai Bizottság biztosítson pénzügyi eszközöket az AKCS-államokban működő civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek valós helyzetével foglalkozó elemző és előrejelző programok és projektek támogatására, figyelembe véve ezen szervezetek nyomásgyakorlási képességük, technikai stabilitásuk és a tervezett intézményi mechanizmusok bevezetése terén felmerülő igényeit. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a cél annak elősegítése, hogy ily módon az új megállapodás keretében, tagjaik megfelelő fellépésének és aktív bevonásának köszönhetően megszilárduljanak a demokratikus civil társadalmi szervezetek/szociális partnerek.

1.14.

Az EGSZB erőteljesen sürgeti az Európai Bizottságot, hogy támogassa az EGSZB EU–AKCS nyomonkövetési bizottságának munkáját, amely az egyetlen olyan intézményi mechanizmus, amely az új EU–AKCSÁSZ megállapodás keretében jelenleg létezik, és amely nagyobb szerepet fog játszani ebben a folyamatban, többek között strukturált párbeszéd keretében, hogy i. az intézmények rendelkezésére bocsássa a vonatkozó jelentéseket, tervezeteket és véleményeket, ii. mozgósítsa az AKCS-országok érdekelt feleit, és iii. hozzájáruljon a tervezett intézményi mechanizmusok bevezetéséhez.

2.   A történelmi háttérrel és a stratégiai célkitűzésekkel kapcsolatos általános észrevételek

2.1.

2016-ban az Európai Unió számos közös érdekű prioritást fogadott el az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezetének (AKCSÁSZ) országaival folytatott megújított partnerség keretében a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok, az inkluzív és fenntartható növekedés, valamint a mindenki számára elérhető tisztességes munka, a migrációban és a mobilitásban rejlő lehetőségek, a humán fejlődés, a környezetvédelem, valamint „a globális színtéren és a közös érdekű területeken” való összefogás (1) kérdéseivel kapcsolatban, amelyeket a későbbi dokumentumokban megerősítettek, és a közvetlen szomszédokra tekintettel biztonsági célokkal is kiegészítettek. Ez strukturálta és megerősítette az Európai Unió által e területre vonatkozóan korábban kitűzött célokat.

2.2.

Az EU ezeket a célkitűzéseket nemzetközi megállapodások – először a Yaoundéi Egyezmény, majd a loméi megállapodások, a Cotonoui Megállapodás, most pedig a Cotonoui Megállapodást követő megállapodásról folytatott tárgyalások – révén formalizálta. Emellett az EU gazdasági partnerségi megállapodásokat is kötött számos AKCS-állammal vagy államcsoporttal.

2.3.

A GPM-ek e stratégia gyakorlati megvalósításának legáltalánosabb gazdasági eszközei. Meghatározzák az AKCS-államok világgazdaságba való zökkenőmentes és fokozatos integrálásának és a szegénység felszámolásának célkitűzését, hangsúlyozva, hogy a tárgyalások során figyelembe kell venni a felek fejlettségi szintje és az egyes gazdaságok sajátos gazdasági, társadalmi és környezeti jellemzői közötti különbségeket, és különösen az informális jelleg mértékét az egyes államokban vagy alrégiókban.

2.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a világjárvány tanulságai – többek között a világjárvány által az egészségügyi rendszerekben okozott nehézségek, a gazdaságra gyakorolt negatív hatások, a társadalmi egyenlőtlenségek mélyülése és ebből eredően a szegénység növekedése, a gyógyszerekhez és vakcinákhoz való hozzáférés és az azok előállítása terén okozott strukturális problémák, a digitális eszközök bizonyított hatékonysága, az emberi jogokat és a demokráciát fenyegető veszélyek, valamint a járvány által okozott jelentős gazdasági függőség – alapján világossá vált, hogy újra kell gondolni a fejlesztési együttműködés felépítését, és ezt a követelményt figyelembe kell venni az EU és az AKCSÁSZ közötti stratégiák végrehajtásakor és átdolgozásakor.

3.   Konkrét észrevételek a Cotonoui Megállapodást követő megállapodásról

3.1.

2015-ben, a Cotonoui Megállapodás tizenötödik évfordulója alkalmából értékelték a megállapodást, és megállapították annak eredményeit és gyenge pontjait.

3.2.

A Cotonoui Megállapodásnak 2020. februárban kellett volna lejárnia. Egyes megvitatott kérdések érzékeny jellege, valamint a világjárvány miatt azonban azt nem lehetett a tervezett időpontban megújítani, és a megújított partnerségi megállapodás szövegét, amelyet általában a „Cotonoui Megállapodást követő megállapodásnak” (a továbbiakban: új megállapodás) neveznek, csak 2021 áprilisában parafálta az EU és az AKCSÁSZ.

3.3.

Az aláíró országok különbözőségének figyelembevétele és az egyes érintett régiókra való egyedi alkalmazás biztosítása érdekében az újonnan megkötött megállapodás egy közös alapmegállapodás formájában jön létre, amelyet három regionális jegyzőkönyv egészít ki az afrikai, a karibi és a csendes-óceáni térségre vonatkozóan. Ezek mindegyike kötelező érvényű. E struktúra összetettsége miatt az EU–AKCS nyomonkövetési bizottságnak a jövőben proaktívabb megközelítést kell alkalmaznia.

3.4.

Az új megállapodás prioritásai tükrözik a felek elkötelezettségét az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítása mellett, és hat terület köré csoportosulnak: i. emberi jogok, demokrácia és kormányzás; ii. béke és biztonság; iii. humán fejlődés, amely kiterjed az egészségügyre, az oktatásra, a higiéniára, az élelmezésbiztonságra, a társadalmi kohézióra, a kultúrára és a nemek közötti egyenlőségre, valamint a fejlesztési együttműködési kötelezettségvállalásokra; iv. inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés és fejlődés, többek között a gazdasági partnerségi megállapodások szempontjából; v. környezeti fenntarthatóság és éghajlatváltozás; és végül vi. migráció és mobilitás. Ezek kulcsfontosságúak a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek számára.

3.5.

Ezek a prioritások kiegészülnek a Covid19-világjárvány hatásai ellen az Európai Unióban és az AKCS-országokban folytatandó küzdelemmel, amely a demokrácia aláásásának veszélye elleni küzdelemre, illetve a gazdasági és társadalmi fellendülés elősegítésére egyaránt kiterjed, mivel az előrejelzések szerint a gazdaság nehezen fog talpra állni az AKCS-országokban, és ennek következtében növekedni fog a szegénység és az egyenlőtlenségek.

3.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy – amint azt a világjárvány is megmutatta – a kritikus infrastruktúrák kérdése továbbra is sürgető az AKCS-országokban. A fenntartható fejlődés teljes mértékben attól függ, hogy vannak-e reziliens infrastrukturális létesítmények, amelyek ösztönzik és támogatják a gazdasági tevékenységet és a társadalmi fejlődést, és döntő szerepet játszanak a fenntartható fejlődési célok elérésében, legyen szó akár az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjében, akár a 2063-ig tartó időszakra vonatkozó afrikai menetrendben meghatározott fenntartható fejlődési célokról. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködés továbbra is szükséges, bár nem elégséges feltétele a célok elérésének, és kiemeli, hogy azt fontos megerősíteni az AKCS-országokban.

3.7.

Ezzel összefüggésben az EGSZB különösen a kritikus egészségügyi infrastruktúra fontosságát hangsúlyozza. Az egyetemes, könnyen elérhető és általánosan ingyenes egészségügyi szolgáltatás megléte az AKCS-államokban alapvető fontosságú a lakosság jólléte és a fenntartható fejlődés szempontjából. Különösen az oltóanyagokhoz való gyors hozzáférés (szabadalmak és a helyi gyártáshoz szükséges technikai kapacitás) biztosítja az AKCS-társadalmak számára az esetleges jövőbeli világjárványok esetén szükséges ellenálló képességet. Az EGSZB megjegyzi, hogy ez a fontos kérdés nem szerepel az új megállapodásban, és arra kéri az EU-t és az AKCSÁSZ-t, hogy a megállapodás végrehajtása során vegyék azt figyelembe.

3.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy az új megállapodásnak figyelembe kell vennie, hogy a jelenlegi európai és globális geopolitikai helyzet, és különösen az ukrajnai háború következményei (élelmezésbiztonság, energiaárak és a demokráciát fenyegető veszélyek) milyen hatással lesznek általában véve a fejlesztési együttműködésre, és különösen a gazdasági partnerségi megállapodásokra. Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a jelenlegi helyzet az AKCS-országokra gyakorolt befolyásért folytatott verseny kiéleződéséhez vezethet, és kéri, hogy az Unió növelje az ezekkel az országokkal folytatott együttműködésre szolgáló kapacitását, különösen gazdasági, szociális és kulturális szempontból.

3.9.

A civil társadalom részvételére, tájékoztatására, meghallgatására és strukturált konzultációjára szolgáló hivatalos mechanizmusokkal, más néven az „intézményi mechanizmusokkal” kapcsolatban az EGSZB üdvözli az új megállapodásban foglalt álláspontokat, különösen azt, hogy a felek „nyílt és átlátható mechanizmusokat hoznak létre […] a strukturált konzultáció céljából” (2), hogy „konzultációs mechanizmusokat hoznak létre” (3), hogy „konzultációs és párbeszéd-mechanizmusokat hoznak létre és fejlesztenek ki” (4), vagy hogy „konzultációs és párbeszéd-mechanizmusokat irányoznak elő” (5).

4.   Konkrét észrevételek az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közötti gazdasági partnerségi megállapodásokról (GPM-ek)

4.1.

A kilenc ilyen megállapodásról folytatott tárgyalások eredményeként hét megállapodás lépett hatályba, amelyeket a 79 AKCS-országból 32-vel kötöttek meg, amelyek közül 14 a karibi térségben, 14 Afrikában és 4 a csendes-óceáni térségben található. A hét megállapodás közül ötöt ideiglenesen alkalmaznak, mivel még nem ratifikálta őket valamennyi uniós tagállam. A Nyugat-Afrikával és a Kelet-Afrikával kötött másik két megállapodás még nem jutott el az ideiglenes alkalmazás szakaszába, mivel késik az afrikai országok általi aláírásuk és ratifikálásuk, míg további 21 állam lezárta az ezen megállapodásokról szóló tárgyalásokat, de azokat még nem hajtotta végre.

4.2.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a GPM-ek lehetőségeket és kockázatokat is rejtenek magukban. Alapvető fontosságú egy egyenlő felek közötti partnerség biztosítása, amely nemcsak gazdasági növekedést eredményez, hanem a jóllétet és a társadalmi igazságosságot is garantálja. A civil társadalmi szervezetek/szociális partnerek fellépése kulcsfontosságú e célkitűzések eléréséhez.

4.3.

A stratégiai partnerségi megállapodásokat azonban mind az EU, mind a partnerországok civil társadalmi szervezetei és szociális partnerei bírálattal illetik.

4.4.

A gazdasági partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban megfogalmazott kifogások azok kialakítására és arra vonatkoznak, hogy a megállapodások még akkor is lassíthatják a termelés fellendülését az AKCS-országokban, ha lehetővé teszik a nemzeti iparágak, például az agrár-élelmiszeripari ágazatok védelmét. Annak ellenére, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások előnyei között tartják számon, az EU és az AKCSÁSZ közötti szabadkereskedelem számos esetben visszás hatást váltott ki és a vámbevételek csökkenését eredményezte, különösen a külkereskedelemre kivetett adók csökkenése miatt, arról nem is beszélve, hogy – amint ezt számos civil társadalmi szervezet és szociális partner határozottan elítélte – az EU és az AKCS-országok gazdasági fejlettsége közötti különbségek miatt veszélybe sodorhatja a családi gazdaság alapját képező mikro-, kis- és középvállalkozásokat vagy szövetkezeteket.

4.5.

A gazdasági partnerségi megállapodásokban különböző módokon veszik figyelembe a civil társadalom szerepét és az különféle konfigurációkban jelenik meg, továbbá a megállapodások tárgyalása és nyomon követése tekintetében is eltérő szerepet adnak a civil társadalmi szervezeteknek. Az Elefántcsontparttal kötött megállapodás például az elefántcsontparti civil társadalom konventjének (CSCI) létrehozását eredményezte, amely projektet (6) indított a megállapodás családi gazdaságra gyakorolt hatásainak nyomon követésére. Ezenfelül mivel a belső megbeszélések a fenntartható fejlődés témájára összpontosulnak, korlátozott az a befolyás, amelyet a civil társadalom más területeken kifejthetne.

4.6.

Egyes gazdasági együttműködési megállapodások további szerveket, például parlamenti vegyes bizottságot írnak elő: ilyenek a CARIFORUM-mal és a Nyugat-Afrikával kötött megállapodások.

4.7.

Mivel a gazdasági együttműködési megállapodások kifejezetten megemlítik, hogy a Cotonoui Megállapodás prioritásainak részét képezik, ez utóbbi felülvizsgált változata lehetőséget kínál az aláíró feleknek a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek szélesebb körű, összehangolt és intézményesített részvételének előmozdítására, amit teljes mértékben ki kellene használni, már csak azért is, mert lassú előrelépések történtek ezen a téren, amint az a megállapodás végrehajtásáról az Unió által 2021. szeptemberben készített jelentésben is olvasható. A gazdasági partnerségi megállapodásokban előírt intézményi mechanizmusok végrehajtásának leghatékonyabb módja az, ha a közintézmények időben és részletesen tájékoztatják a civil társadalmi szervezeteket/szociális partnereket a folyamatról, és felkérik őket, hogy strukturált módon vegyenek részt abban, és készítsenek tanulmányokat és indokolással ellátott javaslatokat.

5.   Konkrét észrevételek a civil társadalom és a szociális partnerek meghatározásáról, reprezentativitásáról, tevékenységéről és intézményesítéséről

5.1.

Az EGSZB az „európai civil társadalom háza” kíván lenni. Az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikke alapján létrehozott EGSZB az Európai Unió tanácsadó testülete, amely 329 tagból áll, akik a munkáltatókat (I. Csoport), a munkavállalókat (II. Csoport) és a civil társadalmi szervezeteket (III. Csoport) képviselik. Az EGSZB alkotja azt az európai intézményi mechanizmust, amelyen belül ezek az érdekcsoportok strukturált párbeszéd keretében kifejthetik véleményüket az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekről.

5.2.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a civil társadalmi szervezetek soraiba a legkülönfélébb célokat követő egyesületek tartoznak, képviselik a hozzájuk belépett tagokat, és olyan funkciót töltenek be a társadalomban, amely többek között magában foglalja a lakosság jólléte valamint a társadalmi befogadás és a kirekesztés elleni küzdelem előmozdítására irányuló fellépést, az egész lakosság vagy a polgárok valamely csoportja szociális, gazdasági, kulturális és szakmai jogainak és érdekeinek védelmét, a környezetvédelmet és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, az emberi jogok védelmét és a gondossági kötelezettség nevében történő tiltakozást, valamint megóvási célzattal a hatalmi szervek figyelmeztetését és a rájuk irányuló nyomásgyakorlást az általuk tömörített tagok érdekeinek védelme és társadalmi értékeinek érvényre juttatása érdekében.

5.3.

Az ilyen széles és változatos palettán mozgó szervezetek körvonalainak meghatározásakor döntő szerepet játszik az a gazdasági, társadalmi és politikai környezet, amelyben működnek, ezért óvakodnunk kell attól, hogy tevékenységük minden fontossága és dicséretes volta ellenére úgy tekintsünk rájuk, mintha ők testesítenék meg legjobban azt a társadalmi szereplőt, amely a fenntartható fejlődés motorja lehet.

5.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ezen a sokrétű valóságon belül megfelelően figyelembe kell venni azt, hogy általában mekkora jelentőséggel bír az informális gazdaság és társadalmi szerveződés az AKCS-országokban, amely minden társadalmi, szervezeti és intézményi kapcsolatot erősen jellemez és meghatároz ezekben az országokban. Ilyen környezetben a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek általában jelentős nehézségekkel szembesülnek a szervezetté alakulás, az önszerveződés és az intézményi működés, a pénzügyi fennmaradásuk biztosítása és a hivatalos fellépés terén. Rendkívüli pénzügyi támogatást kellene nyújtani ezeknek a civil társadalmi szervezeteknek és szociális partnereknek, máskülönben részvételükkel és közreműködésükkel aligha lesznek képesek hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez, a polgári jogok gyakorlásához és a demokratikus rezilienciához országaikban.

5.5.

A civil szervezetek tevékenysége attól függ, hogy milyen – polgári vagy inkább politikai orientációjú – társadalmi szerepet kívánnak betölteni, mekkora a méretük, milyen társadalmi jelentőséget tulajdonítanak nekik a tagjaik és a közösség, amelyben működnek, milyen vezető szerepet vállalnak, milyen forrásokra van szükségük a céljaik eléréséhez, és különösen ez utóbbiakat illetően attól, hogy azokat milyen feltételekhez kötik az adományozóik.

5.6.

Általánosságban elmondható, hogy hiányosságaik miatt a civil társadalmi szervezetek kénytelenek egymással és az állami intézményekkel versenyezni a finanszírozásért. Ezek a sebezhetőségek megnehezítik a tevékenységüket és a nemzeti vagy nemzetközi intézményi mechanizmusokban való részvételüket. Másrészt függővé tehetik őket támogatóiktól vagy az országuk állami szerveitől.

5.7.

A „szociális partnereknek” nevezett szakszervezeteket és vállalkozói szövetségeket a civil társadalmi szervezetek közé sorolják, de sajátos jellegükből adódóan a civil társadalmi szervezetektől elkülönülő, saját identitással rendelkeznek. A szociális partnerek a tagjaik képviseletét és a tagok érdekeinek – különösen a gazdasági érdekeknek – a védelmét biztosítják mind a szuverén szervek előtt, egyedi konzultációs és tárgyalási mechanizmusokon keresztül, mind pedig az egymással kialakított kapcsolatok révén, különösen a kollektív tárgyaláson és a kollektív szerződések megkötésén keresztül. A szociális partnerek koherens szervezeti felépítéssel büszkélkedhetnek, egyértelmű érdekeket képviselnek, tagadhatatlanul hosszú életűek, elismert történelmi vívmányokra támaszkodhatnak, szilárdan megalapozott és jól meghatározott tevékenységi területen és kapcsolati rendszerrel működnek, és általában véve képesek önerőből biztosítani a finanszírozásukat.

6.   Konkrét észrevételek a Cotonoui Megállapodást követő megállapodásról a civil társadalom és a szociális partnerek összefüggésében

6.1.   A civil társadalom és a szociális partnerek szerepe a Cotonoui Megállapodást követő megállapodásban

6.1.1.

Az új megállapodás mind a közös alapmegállapodásban, mind pedig a három regionális jegyzőkönyvben aktív szerepet biztosít a civil társadalomnak, ugyanakkor nem határozza meg annak konkrét formáját, mivel az aláíró felekre, az AKCSÁSZ-ra és az Európai Unióra bízza e részvétel intézményi kereteinek meghatározását, többek között intézményi mechanizmusok létrehozása révén. Ezért a kulcskérdést annak meghatározása jelenti, hogy miként biztosítható, hogy a civil társadalmi szervezeteket és a szociális partnereket mind nemzeti, mind transznacionális szinten bevonják a folyamatba.

6.1.2.

A legfontosabb szervezeti paraméterek – mint például a közreműködők jogi formája, a reprezentativitásuk, a küldöttjeik kiválasztása vagy az ülések gyakoriságára vonatkozó minimumkövetelmények – figyelembevételének köszönhetően olyan dinamikák alakultak ki, amelyek megerősítették az ebben a folyamatban részt vevő civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek szerepét.

6.1.3.

Ők sajátos szerepet játszanak ebben a folyamatban, amely a saját érdekeikhez kapcsolódik és különbözik a politikai pártok társadalomban betöltött szerepétől. A civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek részvételét konkrét tevékenységek keretében kellene ösztönözni, és annak meg kellene haladnia az általános viták keretét. E szereplők az általuk az intézményekhez eljuttatott tanulmányok, vélemények és javaslatok révén járulnak hozzá a vitákhoz és a döntésekhez. A civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek „nyílt kormányzáshoz” (7) való legjobb hozzájárulását az olyan intézményi mechanizmusok megléte jelenti, amelyek – mivel aktívan bevonják az érdekelt feleket a folyamatba – önálló irányítással rendelkeznek és jól meghatározott eljárási szabályokon alapulnak, információkat osztanak meg egymással, valamint konzultációk és strukturált párbeszéd révén kapcsolatban vannak egymással.

6.1.4.

A pénzügyi szempont rendkívül fontos kérdés. Megfelelő, szigorú feltételekhez kötött és átlátható finanszírozás nélkül nem lehet biztosítani, hogy a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek valóban részt vegyenek az üléseken vagy még inkább az adatok összegyűjtéséhez, a vizsgálatok elvégzéséhez és a vélemények elkészítéséhez szükséges előkészítő alkalmazott kutatási munkákban.

6.2.   A civil társadalom és a szociális partnerek jelenlegi helyzete az AKCS-államokban

6.2.1.   Európában

Európában nemzeti vagy európai szinten ezernyi egyesület, szervezet, szövetség, konföderáció, platform és fórum létezik, amelyek vagy civil társadalmi szervezetekhez, vagy az üzleti világhoz (magánvállalkozásokhoz, a mikro- és kisvállalkozói körhöz, a közszektorhoz és a szociális területhez) kapcsolódnak, vagy a szakszervezeti szférához kötődnek, és a szervezés tekintetében bizonyos mértékben összehangoltak.

6.2.2.   Afrikában, a karibi térségben és a csendes-óceáni térségben

6.2.2.1.

Az AKCS-államok esetében az egyes régiók, alrégiók és államok gazdasági, társadalmi, politikai és történelmi helyzetéből adódóan rendkívül sokféle struktúra alakult ki a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek körében, és bizonyos esetekben hiányzik az interakció köztük. Számos jó példa is van a bevált gyakorlatokra, ugyanakkor számtalan probléma és hiányosság is felmerül.

6.2.2.2.

Nehézségekbe ütközik a civil társadalmi szervezetek/szociális partnerek tájékozódása az új megállapodásról vagy a GPM-ekről (amennyiben léteznek ilyenek), vagy akár teljes mértékben is hiányozhatnak a nekik szóló általános vagy konkrét információk, továbbá általánosságban nincsenek meg a részvételre és a közintézményekkel folytatott strukturált párbeszédre szolgáló fórumok sem.

6.2.2.3.

E sokszínű valóságra tekintettel a fentiekben vázolt két helyzetet a helyszínen kellene tanulmányozni a példaértékű bevált gyakorlatok terjesztése, valamint a problémák és a hiányosságok kezelése érdekében, hogy növelni lehessen a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek megbecsülését, és erősíteni lehessen a szerepüket. Ezzel a megközelítéssel támogatni lehet a meglévő intézményi mechanizmusokat, vagy ösztönözni lehet újak létrehozását.

6.2.3.   EU–AKCS nyomonkövetési bizottság

Az Európai Unió és az AKCS-országok közötti kapcsolatok keretében a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek jelenleg az EGSZB-n belül működő EU–AKCS nyomonkövetési bizottságra támaszkodhatnak, amely paritásos alapon az Európai Unió részéről az EGSZB által delegált tizenkét tagból, valamint mellettük tizenkét küldöttből – vagyis jelenleg nyolc afrikai, két karibi és két csendes-óceáni képviselőből – áll. Ez utóbbiak az AKCS-országok civil társadalmi szervezeteit és szociális partnereit képviselik, és a megállapodás hatálya alá tartozó egyes régiók szervezett civil társadalma nevez ki őket a különböző érdekek közötti egyensúly tiszteletben tartásával.

7.   Konkrét észrevételek a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek által a fenntartható fejlődés motorjaként betöltött szerep előmozdításának és támogatásának eszközeiről

7.1.

Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja, hogy a tervezett intézményi mechanizmusok hivatalos formát kapjanak, és kijelenti, hogy ezzel kapcsolatban ez lesz a fő célkitűzése.

7.2.

Az EGSZB határozottan azt tanácsolja, hogy az új megállapodás végleges aláírását követően az Európai Bizottság javasolja az AKCSÁSZ-nak és az érintett országoknak, hogy teremtsék meg az ezen intézményi mechanizmusok bevezetéséhez szükséges politikai, szervezeti és pénzügyi feltételeket.

7.3.

Az EGSZB nyomatékosan kéri az AKCSÁSZ-t, hogy ugyanilyen határozottan kötelezze el magát e folyamat mellett.

7.4.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az új megállapodás struktúrája egy olyan intézményi mechanizmus létrehozását irányozza elő, amely a közös alapmegállapodáshoz kapcsolódik, és amely az EU és az AKCSÁSZ képviselőit foglalja magában. Ezzel egyidejűleg a regionális jegyzőkönyvek minden egyes régióban – Afrikában, a karibi térségben és a csendes-óceáni térségben – lehetővé teszik egy intézményi mechanizmus létrehozását, amelyben az adott régió és az EU képviselői vesznek részt. Tehát egy négy intézményi mechanizmuson (1 + 3) alapuló rendszert kell bevezetni, amely az új megállapodás teljes körére kiterjed.

7.5.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a partnerségi megállapodások a CARIFORUM-mal, a Nyugat-Afrikával és a Kelet-Afrikával kötött megállapodásokhoz hasonlóan intézményi mechanizmusokat és tanácsadó bizottságokat is előirányoznak.

7.6.

Rámutat arra, hogy az intézményi mechanizmusok ezen rendszerének megvalósításához jelentős erőfeszítéseket kell tenni a strukturálás és hálózatépítés terén egy egységes és strukturált rendszer létrehozásáért, illetve a szinergiák megteremtése, a párhuzamos munkavégzés és a források – különösen a pénzügyi források – szétforgácsolódásának elkerülése, valamint a felhasználásuk optimalizálása érdekében.

7.7.

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság ösztönözze az AKCSÁSZ-országokban működő uniós küldöttségeket a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek projektjeinek támogatására, különösen azon projektek esetében, amelyek a szervezetek tagjainak és vezetőinek képzésére, kapacitásaik megerősítésére és a műszaki stabilitásuk javítására, valamint az intézményi mechanizmusok létrehozásának ösztönzésére irányulnak. Javasolja, hogy az Európai Bizottság a benyújtott pályázatok közül – azok érdemeinek figyelembevétele mellett – az AKCS-országok civil társadalmi szervezeteinek és szociális partnereinek pályázatait részesítse előnyben.

7.8.

Az EGSZB javasolja, hogy az intézményi mechanizmusok megvalósításával kapcsolatban az Európai Bizottság hozzon létre olyan programokat, amelyek lehetőséget biztosítanak a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek valós helyzetének, lehetőségeinek és nehézségeinek, valamint a különböző meglévő struktúráknak – például a platformoknak, a fórumoknak vagy egyéb struktúráknak – a helyszíni tanulmányozására annak érdekében, hogy össze lehessen gyűjteni és terjeszteni lehessen az EU és az AKCSÁSZ közötti kapcsolatok keretében már meglévő bevált gyakorlatokat. Javasolja, hogy az AKCS-országok civil társadalmi szervezeteit és szociális partnereit mind mennyiségi, mind minőségi szempontból meghatározó módon vonják be ezekbe a vizsgálatokba. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az AKCS-országokból származó civil társadalmi szervezetek/szociális partnerek legyenek e tanulmány kulcsfontosságú szereplői, mennyiségi és minőségi hozzájárulásuk tekintetében egyaránt.

7.9.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU–AKCS nyomonkövetési bizottság több erőforrással, taggal és küldöttel meg fogja erősíteni szervezetét annak érdekében, hogy jobban hozzá tudjon járulni ehhez a folyamathoz és teljesíthesse küldetését.

7.10.

Az EGSZB határozottan ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy e folyamat finanszírozását építsék be a meglévő pénzügyi eszközökbe. Külön hangsúlyozni kívánja, hogy amennyiben azt szeretnénk, hogy a civil társadalom és a szociális partnerek szervezetei folytatni tudják tevékenységüket, akkor azokhoz finanszírozást kell biztosítani, mivel azok önfinanszírozása nem elegendő. Emlékeztet arra, hogy az új megállapodás földrajzi kiterjedése miatt az intézményi mechanizmusok megfelelő működéséhez, valamint a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek részvételéhez olyan pénzügyi forrásokra van szükség, amelyek nem állnak ezek rendelkezésére. Még szigorú irányításellenőrzési módszerek és a modern digitális technológiák alkalmazása mellett is elengedhetetlen, hogy ezek a szervezetek gazdasági támogatást kapjanak. Az EGSZB sürgeti az Európai Uniót, az AKCSÁSZ-t és a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan programokat, amelyek egyedi támogatást nyújtanak e civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek tevékenységéhez, valamint az intézményi mechanizmusok működéséhez.

---

(1)  Közös közlemény az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Megújított partnerség az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal, 2016., 7. és 8. oldal.

(2)  A megállapodás közös alapmegállapodás része, 95. cikk.

(3)  Afrikára vonatkozó regionális jegyzőkönyv, 5. cikk.

(4)  Karib-tengeri térségre vonatkozó regionális jegyzőkönyv, 7. cikk.

(5)  Csendes-óceáni térségre vonatkozó regionális jegyzőkönyv, 7. cikk.

(6)  Support for strengthening the operational capacity of Ivorian civil society organisations, to support citizen monitoring of the interim Economic Partnership Agreement with Côte d’Ivoire [Támogatás az elefántcsontparti civil társadalmi szervezetek működési kapacitásának megerősítéséhez az elefántcsontparti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás civil nyomon követése érdekében].

(7)  Az OECD által meghatározott elv.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Akcióban az új EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács: a vállalkozások, a munkavállalók és a fogyasztók prioritásai és a szükséges biztosítékok

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 443/05)

Előadó:	Timo VUORI
Társelőadó:	Tanja BUZEK

Közgyűlési határozat:	2021.10.21.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.6.9.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.7.14.
Plenáris ülésszak száma:	571.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	173/0/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Pozitív transzatlanti menetrend kialakítása. Az EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC) központi szerepet tölthet be abban a menetrendben, amely partnerségünk megbízható együttműködési csatornákkal való újraindítására irányul. Annak ellenére, hogy transzatlanti gazdaságaink a világ GDP-jének mintegy felét és a világ kereskedelmi és beruházási forgalmának jelentős részét teszik ki, kapcsolataink még mindig akadályokba ütköznek a kereskedelem, a beruházások, a munkavállalás, az utazás és a tanulás terén az Atlanti-óceán mindkét partján.

1.2

Vezető szerep vállalása értékeink és szabályokon alapuló kereskedelemünk védelmében. Viharos geopolitikai időkben a világ vezető gazdaságaira, az EU-ra és az USA-ra, valamint más hasonló gondolkodású partnerekre is nagy felelősség hárul abban a tekintetben, hogy a kereskedelem és a technológia terén olyan korszerű együttműködési keretet mozdítsanak elő, amely támogatja a nyitott és fenntartható gazdaságot, a szabad és tisztességes kereskedelmet, valamint tiszteletben tartja a demokratikus értékeket, a tisztességes munkát és az emberi jogokat.

1.3

A piaci zavarokra való reagálás szükségessége. A számos jelenleg tapasztalható válságra való tekintettel a transzatlanti partnereknek gyorsan meg kell találniuk a módját annak, hogy – többek között globális érték- és ellátási láncaink és energiabiztonságunk biztosítása révén – megerősítsék nyitott demokratikus társadalmaink rezilienciáját, különös tekintettel az orosz energia- és nyersanyag-ellátás helyettesítésének sürgető szükségességére. Emellett az EU-nak és az USA-nak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy megerősítse a multilateralizmust és kezelje az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásokat, biztosítsa a szabad és tisztességes kereskedelem aláásásának megelőzését, valamint kezelje az önkényuralmi államok által okozott piaci zavarokat.

1.4

Kölcsönös és stabil együttműködésen alapuló bizalomépítés. Mindkét félnek részt kell vennie az EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC) állandó párbeszédet szolgáló keretének kialakításában annak érdekében, hogy rövid és hosszú távon, a politikai választási ciklusokon és a közigazgatási szerveket érintő változásokon túl is konkrét eredmények szülessenek. Ezenkívül a TTC keretében az EU-nak és az USA-nak egy még inkább stratégiai jellegű és horizontálisabb megközelítésre kell törekednie a kereskedelmi és technológiai kérdésekben. A TTC keretében működő tíz munkacsoportnak az együttműködés olyan holisztikus és hatékonyan összehangolt megközelítésére kell törekednie, amely nem kreál szükségtelen silómentalitást.

1.5

Az érdekelt felek szerepvállalásának erősítése. A korábbi ambiciózus kereskedelmi tárgyalások során tapasztalt kudarcok elkerülése érdekében az átláthatóság és az érdekelt felek erőteljes bevonása az Atlanti-óceán mindkét partján az egyetlen módja annak, hogy a TTC elérje céljait. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság EGSZB ezért aktívan részt vesz a TTC struktúráiban, és arra törekszik, hogy – mint egyedülálló helyzetben lévő civil társadalmi szereplő – részt vegyen a TTC miniszteri találkozóin. Ebben az összefüggésben az EGSZB ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kereskedelmi megállapodásokkal foglalkozó szakértői csoportot nem újították meg, és nem hoztak létre egy hasonló állandó struktúrát sem az érdekelt felekkel folytatott konzultáció támogatására.

1.6

Külön transzatlanti munkaügyi párbeszéd. Az EGSZB korábban támogatását fejezte ki a transzatlanti üzleti és fogyasztói párbeszédek iránt, és ezért üdvözli a közelmúltban Párizsban tett, egy háromoldalú kereskedelmi és munkaügyi párbeszéd létrehozására irányuló miniszteri bejelentést, amely hivatalos csatornát hoz létre a szociális partnerek számára az Atlanti-óceán mindkét partján a TTC-folyamatról való tájékoztatás, valamint a transzatlanti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok alakítása érdekében. Ebben az összefüggésben az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon a munkaügyi demokrácia hat alapvető ILO-egyezmény megerősítésének elmaradásából adódó egyensúlyhiányával, valamint ennek az egyenlő kereskedelmi versenyfeltételekre gyakorolt hatásával.

2.   Általános megjegyzések – A szorosabb EU–USA partnerség iránti növekvő igény

2.1

Az EGSZB a transzatlanti párbeszédben: az EGSZB évek óta foglalkozik transzatlanti politikai és kereskedelmi kérdésekkel, és fogalmazza meg az EU szervezett civil társadalmának álláspontjait. Ezen túlmenően az EGSZB rendszeres párbeszédet folytat mind az uniós intézményekkel, mind az Egyesült Államok kormányával, valamint különösen az Atlanti-óceán túlpartjának civil társadalmával. A tíz munkacsoporttal és rendszeres meghallgatásokkal működő új EU–USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC) elindítása szükségessé teszi, hogy az EGSZB aktualizálja a TTC prioritásaival kapcsolatos álláspontját.

2.2

A világ vezető gazdaságainak felelőssége: az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU és az USA között áll fenn a legnagyobb volumenű kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolat, és gazdasági kapcsolataik integrációja a legerősebb a világon. Bár 2021-ben Kína megelőzte az EU áruimportjának legnagyobb forrásaként, az Egyesült Államok továbbra is messze az EU legnagyobb kereskedelmi és beruházási partnere. A világgazdaságot a transzatlanti kapcsolat határozza meg, és mindezt egy olyan, kihívásokkal teli multilaterális kereskedelmi rendszerben, amelyen mély nyomokat hagyott a válságok sújtotta WTO, a jelenleg már két éve zajló Covid19-világjárvány és most az ukrajnai háború is. Az EU vagy az USA szinte minden más ország legnagyobb kereskedelmi és beruházási partnere a világgazdaságban. A transzatlanti partnerség nem önmagában cél, hanem közös értékekre, érdekekre és közös felelősségvállalásra kell épülnie. Az EU-nak és az USA-nak kell a demokrácia, a béke és a biztonság, illetve a jogállamiság és az emberi jogok alapját képeznie a világon (1).

2.3

Lendület egy szorosabb, stratégiai EU–USA partnerség számára: az EGSZB megjegyzi, hogy mivel a világot jelenleg válságok váratlan sokasága sújtja, kritikus pillanat ez a világ vezető gazdaságai – az EU és az USA, valamint más hasonlóan gondolkodó, nyitott és szabályokon alapuló piacgazdasággal rendelkező demokratikus államok – számára ahhoz, hogy elmélyítsék politikai és gazdasági együttműködésüket egyetemes értékeink védelme, valamint a jólét, a demokrácia és a jogállamiság, a biztonság és az emberi jogok megerősítése érdekében. Mind közül a béke emelkedik ki, mint a vezető nemzetközi politika egyik legégetőbb prioritása. Ugyanakkor többé nem tűrhetjük el a nemzetközi rend ellen irányuló állami fellépéseket vagy a potyázókat a nemzetközi kereskedelemben.

2.4

A kereskedelem és a technológia kulcsfontosságú szerepe a geopolitikában: az EGSZB újfent hangsúlyozza, hogy a kereskedelem és a technológia nemcsak szabályozási kérdésekről szól, hanem az egyetemes értékek globális védelmének és előmozdításának alapvető eszközét jelenti. Az EU-nak és az USA-nak el kell mélyítenie együttműködését, és konkrét eredményeket kell elérnie többoldalú és kétoldalú szinten. A TTC egyedülálló lehetőséget kínál erre a kereskedelemmel és technológiával kapcsolatos magas szintű stratégiai együttműködésre, amely meghaladja a jelenlegi ad hoc együttműködési megállapodások szintjét, és túlmutat az uniós és amerikai választásokon és a közigazgatás intézményi változásain.

2.5

A párbeszéd és az együttműködés platformja: a TTC nem egy újabb próbálkozás a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) létrehozására, és nem is szabad annak tekinteni, bár néhány hasznos tanulság levonható a sikertelen tárgyalásokból. A TTC célkitűzései és eljárásai nem kérdőjelezhetik meg az uniós intézményeket és döntéshozatali folyamatokat, az érdekelt felek bevonását pedig fokozni kell. Az értékeinket tükröző uniós normák nem kérdőjelezhetők meg, és különösen az elővigyázatosság elve játszik központi szerepet a normák meghatározásával kapcsolatos uniós megközelítésben. Az EGSZB osztja azt a nézetet, hogy a normákkal kapcsolatos együttműködés különböző jogi keretekhez is kapcsolódik, és szükségessé teszi a technikai kérdések mélyreható elemzését, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti hatások értékelését, amit mind eseti alapon kell elvégezni. Például az adatáramlásra vonatkozó új elvi keretmegállapodás azt mutatja, hogy az EU és az USA képes konszenzusra törekedni érzékeny kérdésekben.

2.6

Erős támogatás az érdekelt felek részéről: az EGSZB megjegyzi, hogy az üzleti szféra és a civil társadalom egyéb szereplői – mind az EU-ban, mind pedig az USA-ban – már általános támogatásukról biztosították a TTC-t és a tíz munkacsoport keretében azonosított témákat. Úgy tűnik, hogy a transzatlanti partnerek látják a stratégiai transzatlanti partnerség és a szorosabb szabályozási együttműködés hozzáadott értékét. A kereskedelemnek, a beruházásoknak és a munkavállalásnak továbbra is vannak szükségtelen akadályai. Emellett a transzatlanti partnerek együttesen erősíthetnék globális versenyképességüket a globális piacon, ami együtt jár a fenntartható fejlődés, a társadalmi igazságosság, az emberi jogok tiszteletben tartása, a magas szintű munkaügyi normák és a magas szintű környezetvédelmi normák céljaival. Ahhoz, hogy eredményeket érjünk el, azonban mindkét félnek ismernie kell egymás célkitűzéseit, megközelítéseit és eszközeit egy közös új kereskedelmi keret kialakítása érdekében.

2.7

Az érdekelt felek hatékonyabb bevonása a sikertelen EU–USA civil társadalmi párbeszédeket követően: az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi párbeszéd megerősítése létfontosságú elem a transzatlanti kontextusban, ideértve a TTC-t is. Ennek keretében különösen nagy szükség van a polgárok jogairól, a dezinformációval szembeni felkészültségről, a média szabadságáról, az éghajlatvédelemről, a szociális jogokról és a fogyasztóvédelemről, valamint a demokrácia támogatásáról szóló közös párbeszédre (2). A transzatlanti partnerség utat adhat gazdaságaink még szorosabb transzatlanti integrációjának, amelynek része a kereskedelem, a technológia és a beruházások közös kerete.

3.   Részletes megjegyzések – a vállalkozások, a munkavállalók és a fogyasztók legfontosabb prioritásai

3.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a TTC bizonyítja a világ két legnagyobb gazdaságának összekapcsoltságát, és egyedülálló fórumként szolgál a kereskedelempolitikai és piacszabályozási kérdések terén a fokozott transzatlanti együttműködés kiépítéséhez. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a TTC-nek a vállalkozások, munkavállalók és fogyasztók szempontjait figyelembe vevő, bizonyos kulcsfontosságú prioritásokra kellene összpontosítania.

3.2

Korszerű, szabályokon alapuló többoldalú kereskedelem: az EU-nak és az USA-nak közös felelősséget és vezető szerepet kell vállalnia a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO), és egy olyan progresszív kereskedelempolitikát alkalmazó, hatékony, többoldalú modell mellett kell síkra szállnia, amely figyelembe veszi a környezeti és társadalmi szempontokat (3). Mind az EU, mind az USA kihívásokkal néz szembe a nem piacgazdaságon alapuló gazdaságok piactorzító gyakorlatai, például az állami tulajdonú vállalatokkal, állami támogatásokkal, illetékekkel és adókkal kapcsolatos tisztességtelen és diszkriminatív fellépések miatt.

3.3

Vezető szerep a WTO reformjában: a TTC-nek arra kell összpontosítania, hogy miként lehetne javítani a WTO többoldalú kereskedelmi rendszerét és vitarendezési mechanizmusát, tekintettel arra, hogy központi szerepet tölt be a környezetvédelmi és társadalmi kérdésekkel foglalkozó progresszív kereskedelmi menetrendet szolgáló hatékony többoldalú mátrix kialakításában. Az EU-nak és az USA-nak az ambiciózus WTO-reform élére kell állnia, és elő kell mozdítania egy modern WTO-menetrendet, lebontva egyes tabukat (például a kereskedelem szociális vonatkozásait), és megoldást találva a jelenlegi és jövőbeli fenntarthatósági kihívásokra. Ennek érdekében az EGSZB arra kéri az EU-t és az USA-t, hogy alakítsanak ki stratégiai együttműködési megállapodásokat a legfontosabb kereskedelmi partnerekkel a kiemelt multilaterális kérdésekben (4).

3.4

Tisztességes munka a nemzetközi kereskedelemben (5): az EGSZB sürgeti az EU-t és az USA-t, hogy mozdítsák elő a WTO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) közötti szorosabb együttműködést a tisztességes munka és a megfelelő munkakörülmények kereskedelmi eszközök révén történő előmozdítása érdekében. A két szervezet új főigazgatóinak közelmúltbeli megválasztása új lendületet adhat ezen a területen. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által meghatározott és ellenőrzött nemzetközi munkaügyi normák tiszteletben tartásának biztosítása az EU és az USA által levezetett WTO-reformról folytatott vita részét kell, hogy képezze. Az EGSZB üdvözli az Egyesült Államok javaslatát, amely szerint a halászati támogatásokról folyó jelenlegi WTO-tárgyalások során foglalkozni kell a halászhajókon alkalmazott kényszermunka globális problémájával (6), hiszen ez pozitív példának és lehetőségnek tekinthető a téma ambiciózus újragondolásához. A transzatlanti partnereknek tovább kell mélyíteniük együttműködésüket annak érdekében, hogy erősebb jogi alapot teremtsenek az ILO alapvető munkavállalói jogainak a WTO-ba való beépítéséhez (7). A közös érdekű kétoldalú munkaügyi kérdéseknek magukban kell foglalniuk a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek összehasonlító megközelítéseit és e fejezetek tényleges végrehajthatóságát a szabadkereskedelmi megállapodásokban (8). Az EGSZB már régóta szorgalmazta a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek átdolgozott, szankciókat is tartalmazó jogérvényesítési megközelítését, és üdvözölte az USA–Mexikó–Kanada-megállapodásban (USMCA) szereplő innovatív végrehajtási eszközöket (9).

3.5

A nemzetközi fórumokon való együttműködés: a TTC fórumot biztosíthatna a munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekben folytatott megerősített együttműködés előkészítéséhez a nemzetközi fórumokon, különösen az ILO-ban és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben (OECD). E megerősített együttműködésnek magában kell foglalnia a kellő gondosság előmozdítását és érvényre juttatását. A TTC-nek ösztönöznie kell a közös kapacitásépítést, különösen a munkahelyi egészségvédelem és biztonság globális előmozdítása érdekében, és közös projekteket kell kidolgoznia, például a harmadik országokban végzett munkaügyi ellenőrzések számára biztosítandó források tekintetében. A munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló egyezményeknek az ILO alapvető munkaügyi normái közé való felvétele gyümölcsöző területet biztosítana az együttműködés számára. A kényszermunka komoly aggodalomra okot adó terület. Az EU és az USA megközelítéseit össze kell hangolni, különösen az ilyen gyakorlatok révén Kínában előállított áruk behozatala tekintetében. Az érintett TTC-munkacsoportokban meg kell vitatni a foglalkoztatás új formáinak – nevezetesen az egyesült államokbeli és uniós vállalatok által irányított platformalapú munkavégzésnek – az egész világon való elterjedését, és e vita során figyelembe kell venni a munkavállalói oldalról érkező hozzájárulásokat is.

3.6

Reziliencia és fenntarthatóság a globális ellátási láncokban: a TTC-nek stratégiákat kell kidolgoznia a reziliencia növelésére a globális ellátási láncok fenntarthatóságának és azok megfelelő működésének biztosítása révén. Az EU-nak és az USA-nak azonosítania kell a közös sebezhetőségeket, és együtt kell működniük például a kritikus fontosságú anyagok és termékek, többek között a félvezetők rendelkezésre állása terén. A transzatlanti partnereknek mielőbb figyelmet kell fordítaniuk egy az energiaellátás biztonságára vonatkozó szabványosított megközelítésre is, amely teljes mértékben összhangban van egy olyan ambiciózus fenntarthatósági menetrenddel, mint az európai zöld megállapodás. Ezenkívül közös fellépést kell fontolóra venniük a releváns termelési kapacitások, beruházások és logisztika javítása érdekében. A TTC-nek a bevált gyakorlatokra alapozva közös kötelező átvilágításra kell törekednie az ellátási láncokban annak érdekében, hogy létrehozza az értékláncok globális fenntarthatósági követelményeinek modelljét.

3.7

A zöld gazdaság támogatása: a TTC-nek az éghajlatváltozással és a zöld technológiákkal kapcsolatos együttműködésre, valamint az igazságos átmenetre irányuló szakpolitikákra kell összpontosítania. Az EU-nak és az USA-nak egy nemzetközi keretet és szabványokat kell előmozdítania az éghajlatváltozás mérséklésére, a körforgásos gazdaságra, a fenntartható finanszírozásra, az energiatakarékossági technológiákra, a közbeszerzésben alkalmazott zöld és szociális normákra, az ökocímkézésre és a fenntarthatósági jelentéstételre vonatkozóan. Ezen túlmenően a transzatlanti partnereknek a jelenlegi kezdeményezések – nevezetesen a környezeti termékekről szóló megállapodás (EGA), a kereskedelmi és környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos strukturált megbeszélések (TESSD) és a műanyagszennyezésről szóló informális párbeszéd (IDP) – keretében a környezeti termékek kereskedelmének liberalizációjára vonatkozó többoldalú keret kialakításán kell munkálkodniuk. A TTC-nek az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó, hatékony és összehangolt mechanizmusokra kell összpontosítania a globális keret modelljének kialakítása, valamint az EU és az USA közötti kereskedelmi konfliktusok elkerülése érdekében.

3.8

Digitalizáció és új gazdaságok: a TTC-nek a mesterséges intelligenciával, a tárgyak internetével, a 6G-vel, az akkumulátor-, kvantum- és blokklánc-technológiákkal kapcsolatos technológiai szabványok, kutatás és szakpolitikák terén megvalósítandó együttműködésre kell összpontosítania. A keretnek elő kell mozdítania az innovációt és a szabványosítást, de az ezzel kapcsolatos alapvető politikai megfontolásokat is magában kell foglalnia. Az új technológiai területek, mint a mesterséges intelligencia, gyakran egyfajta munkahelyi dimenzióval is rendelkeznek. Ez szilárd MI- és adatstratégiákat tesz szükségessé, melyek elsősorban az emberi jogokon alapuló európai jogi és szerepvállalási keretet biztosítanak, és így magukban foglalják az etikai szabályokat, a munkajogokat és a szakszervezeti jogokat is. Bár nem lehet pontosan ugyanazokat a szabályokat alkalmazni mindkét oldalon, a keretrendszerek interoperabilitását célként kell kitűzni. Emellett tisztázni kell a klímasemleges technológiákra, a biotechnológiára és az egészségügyi technológiákra vonatkozó közös szabályozási követelményeket. Az EU-nak és az USA-nak értékalapú elveket kell előmozdítania a nemzetközi szabványokra vonatkozóan annak érdekében, hogy megőrizhesse globális vezető szerepét ezekben az új gazdaságokban. A TTC-nek meg kell erősítenie demokratikus társadalmaink rezilienciáját is annak érdekében, hogy – többek között az államok által támogatott kibertámadásokkal szembeni jobb információs és kommunikációs technológiai (ikt-) biztonság révén – megelőzhetők legyenek a mesterséges intelligencián alapuló célzott dezinformációs kampányok.

3.9

Adatok és adatvédelem: a TTC-nek az együttműködésre kell összpontosítania annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben a digitális technológia és adatok Egyesült Államok és EU közötti megosztása előmozdítsa a legfejlettebb technológiák kutatásának, fejlesztésének és innovációjának nyílt, nemzetközi ökoszisztémáját, amely világszerte az ügyfeleket és a polgárokat szolgálja, miközben védi az adatvédelemhez való alapvető jogukat, és megőrzi a nyilvános adatokhoz való hozzáférésre és azok ellenőrzésére irányuló szakpolitikai mozgásteret, valamint a digitális multinacionális vállalatok szabályozásának lehetőségét. Emellett az EU-nak és az USA-nak mielőbb új keretet kell kialakítania az adattovábbításra vonatkozóan, kezelve azokat a problémákat, amelyek az adatvédelmi pajzs érvénytelenítéséhez vezettek, és fenn kell tartania az adatvédelem és a biztonság közös értékeit.

3.10

Exportellenőrzés: a TTC-nek dolgoznia kell olyan kialakulóban lévő és alaptechnológiákon, amelyek biztosítják a többoldalú exportellenőrzési rendszerek kulcsfontosságú szerepét, mivel ezek mind az EU, mind az USA számára nagyon fontosak a demokrácia, az emberi jogok és a piacgazdasággal rendelkező nyitott társadalom előmozdítása érdekében. A hatékony kereskedelmi szankciók például hatékony exportellenőrzést tesznek szükségessé azon államokkal szemben, amelyek visszaélnek a kereskedelemmel és a technológiával, és aláássák a békét, a biztonságot és az emberi jogokat. Az EU-nak és az USA-nak együtt kell működnie azzal a céllal, hogy szövetségeket építsenek ki a hasonlóan gondolkodó partnerekkel a kihívások kezelése és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében.

3.11

Szabványosítás: a TTC-nek a szabványügyi testületek közötti együttműködésre, valamint a korlátozott kölcsönös elfogadási elvekre kell összpontosítania. Az USA és az EU szabványosítási rendszerei eltérnek egymástól. Különösen az „egy termék, egy szabvány, mindenütt elfogadva” elv – amely az EU egységes piacának egyik pillére – nem érvényes az Egyesült Államokban. Míg Európában új szabványok elfogadásakor az annak ellentmondó nemzeti szabványokat visszavonják, az Egyesült Államokban különböző szabványok egyszerre vannak érvényben a piacon, és ezzel megnehezítik a kis- és középvállalkozások dolgát, amikor el kell dönteniük, melyik szabvány felel meg legjobban az ő termékcsoportjaiknak. Itt gyakran kis cégekről van szó, amelyek korlátozott forrásokkal rendelkeznek, de magas szinten szakosodtak egy adott réspiacra, és ez jelenti a versenyképességük alapját.

3.12

Kkv-k: a TTC keretében folytatott szabályozási együttműködés fontos szerepet játszhat a kereskedelem és a beruházások megkönnyítésében, valamint különösen a kisvállalkozások versenyképességének javításában. Különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) várják új lehetőségek megnyílását, mivel – a nagy cégekkel ellentétben – ők nem rendelkeznek a szükséges forrásokkal ahhoz, hogy az Atlanti-óceán mindkét oldalán eligazodjanak a különböző szabályozói környezetekben. A szabályozási rendszerek jobb összeegyeztethetősége ugyanakkor arra is lehetőséget teremtene, hogy a nagyvállalatok kihasználják a méretgazdaságosság előnyeit az EU és az USA között (10).

3.13

Élelmezés és mezőgazdaság: az EGSZB véleménye szerint fontos, hogy a TTC munkája mellett az EU és az USA létrehozta a mezőgazdasággal foglalkozó új transzatlanti együttműködési platformot, amelynek célja a fenntarthatóság, az éghajlatváltozás és az élelmezésbiztonság globális kihívásainak kezelése. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a fenntarthatóság előmozdítása érdekében folytatott nemzetközi együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy enyhítsük a világszerte a társadalmak előtt álló jövőbeli nehézségeket. Az ukrajnai háború és annak a globális élelmiszer-ellátásra gyakorolt azonnali hatása tovább súlyosbította ezt a kihívást. Az éghajlatváltozás már most is mélyrehatóan érinti a mezőgazdasági termelők megélhetését, a szélsőséges időjárási volatilitástól a súlyos aszályokig, az áradásoktól az erdőtüzekig, valamint a városainkat és közösségeinket fenyegető egyéb katasztrofális eseményekig. Az EU-nak és az USA-nak szembe kell néznie ezzel a kihívással.

3.14

Fogyasztók: a TTC munkájának részeként fontos garanciákat bevezetni annak biztosítására, hogy a szabályozási együttműködés folyamatát ne használják fel a szociális, munkaügyi, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi normák aláásására. Inkább ezek harmonizálására és javítására kell törekedni. A kérdéses feltételek teljesülése nemcsak gazdasági előnyöket jelentene, de a szabályozók feladatát is megkönnyíthetné a közpolitikai célok elérése révén. A transzatlanti együttműködés ezenkívül továbbfejleszthető az elemzések megosztása, a harmadik országokból származó veszélyes termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó korai előrejelző rendszerek, valamint a jogszabályok hatékonyabb végrehajtásáról folytatott párbeszéd révén. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség által hivatalosan célként kitűzött kötelező konvergenciától való elfordulást követően az EU-nak és az USA-nak most megfelelő tartalommal kell megtöltenie ezt az új önkéntes együttműködési programot, hogy segítse polgárait e kritikus időszak új kihívásainak leküzdésében.

4.   Az aggályok kezelése és a szükséges biztosítékok

4.1

A TTC a legjobb lehetőséget kínálja annak bemutatására, hogy az EU és az USA képes konkrét lépéseket tenni a tényleges kereskedelmi és technológiai együttműködés felé, valamint hogy kapcsolatuk érdemi partnerségen alapul. Vannak azonban bizonyos kritikus kérdések, amelyekkel a TTC-nek foglalkoznia kell a siker érdekében: — határozott stratégiai elkötelezettség szükséges mind az EU, mind az USA vezetése részéről, — egyértelmű közös elképzelést kell kialakítani a TTC célkitűzéseiről és folyamatairól, — együttműködés révén, konkrét pozitív eredmények elérésével többletértéket kell teremteni, — erőfeszítéseket kell tenni a közös szabványokra irányuló közös megközelítések kidolgozásához, — egyértelmű folyamatot kell kialakítani a részletes technikai kérdések megoldására, — hatékony politikai döntéshozatali tájékoztatási mechanizmusokat kell kiépíteni mind az EU-ban, mind az USA-ban, — az érdekelt felek aktív és strukturált részvételére irányuló folyamatot kell kialakítani az üzleti szféra, a szakszervezetek és más civil társadalmi érdekelt felek bevonásával, — gördülékeny koordinációt, következetességet és holisztikus megközelítést kell megvalósítani a teljes munkafolyamatot illetően, támaszkodva a TTIP-tárgyalásokból, valamint a folyamattal, az átláthatósággal és a nyilvánosság tájékoztatásával kapcsolatos korábbi kétoldalú tevékenységekből levont tanulságokra, — a civil társadalomnak az Atlanti-óceán túlsó partján felelősséget kell vállalnia azért, hogy tájékozottan végigkísérje ezt a folyamatot.

4.2

Az EGSZB számára mindig is alapvető fontosságú volt az EU magas szintű közérdekeinek védelme a transzatlanti szabályozási együttműködésben. Az EGSZB határozottan leszögezi, hogy a meglévő magas szintű szabványok megőrzése alapvető követelmény. A kereskedelmi lehetőségek javítására irányuló cél mellett a szabályozási együttműködésnek javítania kell a polgárok biztonságát, egészségét, valamint gazdasági és társadalmi jólétét az Atlanti-óceán mindkét partján. Az EGSZB további biztosítékokat kér arra, hogy például nem módosulnak az élelmiszerekre vonatkozó uniós jogszabályok, és hogy az EU fenntartja a hormonokra, növekedésserkentőkre és géntechnológiával módosított szervezetekre vonatkozó korlátozásait (11).

4.3

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a TTC keretében foglalkozzon a munkaerőpiaci demokrácia kiegyensúlyozatlanságával és annak az egyenlő kereskedelmi versenyfeltételekre gyakorolt hatásával. Az EGSZB megismétli, hogy az ILO nyolc alapvető munkaügyi egyezménye közül az USA csak kettőt ratifikált; a hiányzók között megemlítendő elsősorban az egyesülési szabadságról szóló 87. és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. számú, kulcsfontosságú alapegyezmény (12).

5.   Az érdekelt felek érdemi bevonása a TTIP-folyamat tanulságai alapján

5.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a TTC-folyamatnak átláthatónak és elszámoltathatónak kell lennie, és észszerű módon be kell vonnia a közérdekű csoportokat. Ennek együtt kell járnia a TTC jellegére vonatkozó jobb, aktív kommunikációs politikával. Ami a legfontosabb, az együttműködési menetrendnek továbbra is a bevált gyakorlatok megosztására és az azokkal kapcsolatos tájékoztatásra szolgáló platformként kell működnie, nem pedig automatikus eszközként, amely egymás jogalkotási és döntéshozatali folyamatainak befolyásolására vagy a védelem javításától való visszatartásra szolgál.

5.2

Az érdekelt feleknek mind a tíz munkacsoport munkájához hozzá kell tudniuk járulni, hogy elkerülhető legyen az egyes témák egymástól elszigetelt megközelítése. Míg a globális kereskedelmi kihívásokkal foglalkozó munkacsoport horizontálisabb jellegű, és a munkaügyi viták fő fórumául szolgál, számos más munkacsoport hatáskörében is felmerülnek ehhez kapcsolódó aggályok, különösen az ellátási lánccal, a mesterséges intelligenciával és más kialakulóban lévő technológiákkal, valamint az adatvédelemmel kapcsolatos kérdések tekintetében.

5.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a fogyasztóvédelemnek és a jólétnek kell az együttműködés átfogó célkitűzését jelentenie. A különböző TTC-párbeszédeknek átláthatónak kell lenniük az érdekelt felek számára. Az érintett szabályozóknak és ágazati szakértőknek vezető szerepet kell játszaniuk a szabályozási együttműködés kialakításában.

5.4

A civil társadalmi párbeszéd célirányos találkozóin túl az érdekelt felek számára előkészítő üléseket és tájékoztatókat is tervezni kell a TTC minden egyes ülése előtt és után. A Kereskedelmi Főigazgatóság által létrehozott, a TTIP-vel foglalkozó korábbi tanácsadó csoport értékes példa volt az érdekelt felekkel folytatott konzultációra, amelybe az EGSZB-t is be kellett volna vonni. Emellett ez a csoport olyan fórumot jelentett, amelynek keretében a tagszervezetek jobban megérthették a kereskedelem kihívásait és lehetőségeit a mások által képviselt különböző érdekek szempontjából. Hozzájárult tehát a különböző szervezetek közötti hidak építéséhez.

5.5

Ezzel összefüggésben az EGSZB ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kereskedelmi megállapodásokkal foglalkozó szakértői csoportot nem újították meg. A csoport jelentős előrelépést képviselt az Európai Bizottság arra irányuló stratégiájában, hogy javítsa a civil társadalommal való együttműködést a kereskedelempolitikában és növelje az átláthatóságot. Ezenkívül a TTIP-vel foglalkozó tanácsadó csoport logikus folytatását is jelentette.

5.6

Az EGSZB korábban támogatását fejezte ki a transzatlanti üzleti és fogyasztói párbeszédek iránt, és egy ezekkel egyenértékű transzatlanti munkaügyi párbeszéd elismerését sürgette.

---

(1)  HL C 152., 2022.4.6., 56. o.

(2)  HL C 152., 2022.4.6., 56. o..

(3)  HL C 152., 2022.4.6., 56. o.

(4)  HL C 374., 2021.9.16., 73. o.

(5)  Az EGSZB konkrét ajánlásokat fogalmazott meg a következő véleményekben: HL C 429., 2020.12.11., 197. o.; folyamatban lévő munka, SOC/727: A tisztességes munka világszerte történő előmozdítása, előadó Maria del Carmen Barrera Chamorro, várhatóan 2022 szeptemberében kerül elfogadásra.

(6)  HL C 374., 2021.9.16., 73. o.

(7)  Lehetséges további lépésként fontolóra vehetnének egy, a WTO-egyezmény IX. cikkének (2) bekezdése szerinti értelmező nyilatkozatot, amely megerősíti a „közerkölccsel” kapcsolatos kivétel olyan értelmezését (az 1994. évi GATT XX. cikke és a GATS XIV. cikke), hogy az magában foglalja az ILO alapvető munkavállalói jogait, és felvázolja az ILO általi ténymegállapítások lehetséges szerepét a kérdéssel kapcsolatos bírósági eljárásokban.

(8)  Követendő, jó példa erre a szabadkereskedelmi megállapodások kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezéseinek az EU megbízásából készült összehasonlító elemzése (Comparative Analysis of Trade and Sustainable Development Provisions in Free Trade Agreements), LSE, 2022. február, különös tekintettel az USA–Mexikó–Kanada-megállapodás gyorsreagálási mechanizmusára, https://www.lse.ac.uk/business/consulting/assets/documents/TSD-Final-Report-Feb-2022.pdf

(9)  HL C 105., 2022.3.4., 40. o.,

(10)  HL C 487., 2016.12.28., 30. o.

(11)  HL C 487., 2016.12.28., 30. o.

(12)  A nem ratifikált alapvető munkaügyi egyezmények listáján található még a kényszermunkáról szóló 29. sz., az egyenlő díjazásról szóló 100. sz., a hátrányos megkülönböztetésről (foglalkoztatás és foglalkozás) szóló 111. sz. és a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. sz. egyezmény.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Ifjúságpolitika a Nyugat-Balkánon a nyugat-balkáni innovációs program részeként

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 443/06)

Előadó:	Ionuţ SIBIAN
Társelőadó:	Andrej ZORKO

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.6.9.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.7.13.
Plenáris ülésszak száma:	571.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	165/2/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB elismeri a szilárd ifjúságpolitikai keretek kialakításában elért eredményeket, és felkéri a nyugat-balkáni partnerországok kormányait, hogy továbbra is fektessenek be a kutatási eredményeken alapuló ifjúságpolitikai intézkedésekbe, amelyek kezelik a fiatalok fejlődésével kapcsolatos kihívásokat. A helyi közösségek sikeres fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy az intézményi, program- és szakpolitikai fejlesztések a fiatalok emberi fejlődéssel kapcsolatos nézetein alapuljanak. Az EGSZB emellett meg van győződve arról, hogy a pozitív változások elősegítésének és a fiatalok helyzete javításának előfeltétele, hogy az ifjúságpolitika fejlesztésére elegendő és átlátható költségvetési előirányzatokat különítsenek el.

1.2.

Az EGSZB felkéri a nyugat-balkáni országok nemzeti kormányait, hogy kövessék az Európai Unió (EU) legfontosabb ifjúságpolitikai dokumentumait, fejlesszék tovább a nemzeti ifjúságpolitikákat, és tegyék lehetővé a fiatalok részvételét a politikák kialakításában.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szisztematikusan gyűjtött, jó minőségű és az ifjúsági szempontokat figyelembe vevő adatok a fiatalokat, különösen a fiatalok kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportjait célzó megalapozott politikák és támogató intézkedések előfeltételét jelentik. Különösen a fiatalok részvételének társadalmi dimenziójával kapcsolatos adatok gyűjtésére és feldolgozására szolgáló rendszert kell jelentősen javítani (1).

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szegénység elleni küzdelemben és az oktatás minőségének javításában kulcsszerepe van annak, hogy a szociális jogok és a fiatalok kilátásainak javítását célzó szélesebb körű reformok megvalósítása érdekében bevonják a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket. A szociális partnereknek és más civil társadalmi szervezeteknek nagyobb szerepet kellene kapniuk a szociális és gazdasági reformokról folytatott párbeszédben. Az EU által nyújtott közvetlen támogatásnak biztosítania kell a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek véleményének figyelembevételét.

1.5.

Az EGSZB az uniós programok és regionális struktúrák megerősítését szorgalmazza azzal a céllal, hogy oktatási, mobilitási, önkéntességgel kapcsolatos és foglalkoztatási lehetőségek biztosításával több fiatalt érjenek el a Nyugat-Balkánon.

1.6.

Az EGSZB kéri, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a szakképzésre, összekapcsolva a tanulószerződéses gyakorlati képzést és a közép- és felsőfokú tanulmányokkal. Az EGSZB úgy véli, hogy erősíteni kell az oktatási és képzési politika és az üzleti szféra közötti szoros együttműködést, és a hangsúlyt a képesítések helyett inkább a kompetenciákra kell helyezni.

1.7.

Az EGSZB üdvözli a Nyugat-Balkánra vonatkozó gazdaságélénkítési és beruházási tervet, és ezzel párhuzamosan a munkaerőpiaci részvétel javítását szorgalmazza, elsősorban a fiatalok, a nők, a hátrányos helyzetű csoportok és a kisebbségek, különösen a romák körében. A gazdaságélénkítési és beruházási terv végrehajtásának a lehető legnagyobb mértékben a fiatalok javát kell szolgálnia.

1.8.

Az EGSZB kéri, hogy a megerősített ifjúsági garanciáról szóló tanácsi ajánlásoknak (2) megfelelően valósítsák meg a Nyugat-Balkánon az ifjúsági garanciát.

1.9.

Az ifjúsági garancia nyugat-balkáni bevezetése érdekében az EGSZB szorgalmazza az állami foglalkoztatási szolgálatok és személyzetük kapacitásainak növelését a régió országaiban.

1.10.

Az EGSZB felhívja a figyelmet a különböző partnerek közötti együttműködés fontosságára az ifjúsági munkanélküliség problémájának kezelése érdekében. A kormányzás minden szintjén partnerségeket kell létrehozni az ifjúsági garancia nyújtói és az érintett érdekelt felek, például a szociális partnerek, az oktatási és képzési intézmények, az ifjúsági szervezetek és más civil társadalmi szervezetek között.

1.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy a bizonytalan munkakörülmények problémájának kezelése és a munkahelyek minőségének javítása érdekében figyelmet kell fordítani a szociális partnerek kapacitásépítésére, valamint a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások fejlesztésére, és támogatást kell nyújtani e téren. Az EGSZB nemzeti és ágazati szinten arra kéri a Nyugat-Balkán szociális partnereit, hogy aktívan vonják be a fiatalokat valamennyi tevékenységükbe, beleértve a kollektív tárgyalásokat is.

1.12.

Figyelembe véve az ifjúság európai évének 2022-re kihirdetett lehetőségeit, az EGSZB meggyőződése, hogy a fiatalok előtt álló kihívások kezelése és Európa közelebb hozása a fiatalokhoz egy olyan megközelítést követel meg, amely nem korlátozódhat kizárólag az EU-ban élő fiatalokra, hanem ki kell terjednie valamennyi nyugat-balkáni partnerország fiataljaira is.

1.13.

Az EGSZB arra buzdítja az EU-t és a nyugat-balkáni partnereket, hogy az uniós ifjúsági stratégiával összhangban vezessenek be egy ifjúsági hatásvizsgálati eszközt, az úgynevezett ifjúsági tesztet. Ez az ifjúsági teszt biztosítaná, hogy figyelembe vegyék a fiatalokat a szakpolitikai döntéshozatali folyamatok során, lehetővé tenné célzottabb szakpolitikák kialakítását, illetve azt, hogy olyan intézkedéseket térképezzenek fel, amelyek a fiatalokat érintő negatív hatások elkerüléséhez szükségesek.

1.14.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nyugat-balkáni partnerországok kormányainak erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a regionális együttműködést politikai prioritásként határozzák meg. Ezen átalakulás támogatása és a regionális együttműködés mint politikai prioritás előmozdítása során az EU-nak támogatnia kell a Nyugat-Balkánt azon kiemelt területek és irányvonalak meghatározásában, amelyek elősegíthetik a változásokat valamennyi nyugat-balkáni ország polgárai, különösen a fiatalok számára.

1.15.

A berlini folyamat 2021-ben, Berlinben megrendezett nyugat-balkáni csúcstalálkozójának (3) következtetései hangsúlyozzák az ifjúsági szervezetek és hálózatok megerősítésének szükségességét. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban, hogyan lehetne regionális szinten támogatni az érintett ifjúsági struktúrákat, például a Nyugat-Balkánon működő nemzeti ifjúsági tanácsokat és ifjúsági ernyőszervezeteket, lehetővé téve a regionális ifjúságpolitikai párbeszédet.

1.16.

Az EGSZB úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség a fiatalok politikai oktatásának és képviseletének megerősítése érdekében, mind a fősodratú politika, mind pedig az ifjúsági struktúrák, például a nemzeti ifjúsági tanácsok, képviselő-testületek és helyi önkormányzatok keretében. Az EGSZB ezért arra kéri az EU intézményeit, hogy továbbra is támogassák a Nyugat-Balkánt a fiatalok részvételének javításában.

1.17.

Az EGSZB üdvözli, hogy a nyugat-balkáni innovációs program további intézkedéseket irányoz elő annak érdekében, hogy támogassa a nyugat-balkáni országok részvételét a kutatás, az innováció, az oktatás, a kultúra, az ifjúság és a sport területét felölelő valamennyi uniós programban. Tekintettel arra, hogy az oktatási vagy képzési mobilitás és a fiatalok polgári és politikai szerepvállalása között pozitív összefüggés figyelhető meg, az ezen a téren tett további erőfeszítések előmozdíthatják a fiatalok részvételét és szerepvállalását.

1.18.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a fiatalok fontos szerepet játszanak a Nyugat-Balkán jövőjében, és ezért fontos, hogy konkrét intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy a régiót olyan hellyé tegyék, ahol kilátások és lehetőségek nyílnak a fiatalok számára, amelyeknek köszönhetően a térségben maradhatnak és boldogulhatnak (4). Rendkívül fontos, hogy a fiatalokat időben bevonják a társadalmi és politikai változások kialakításába és végrehajtásába.

2.   Bevezetés

2.1.

A Eurostat (5) adatai szerint a Nyugat-Balkánon a fiatalok összlétszáma 3,6 millió fő, ami a teljes népesség mintegy 21 %-át teszi ki. Koszovóban (*1) a legmagasabb a fiatalok aránya a teljes népességen belül (26,29 %), ezt követi Albánia (23,4 %), Bosznia-Hercegovina (20,37 %) és Észak-Macedónia (20,32 %), majd Montenegró (19,49 %) és Szerbia (16,8 %). A fiatalok népességén belül a férfiak és a nők aránya minden nyugat-balkáni partnerországban hasonló, a férfi fiatal népesség valamivel nagyobb – a Nyugat-Balkánon a fiatalok 51,16 %-a férfi, 48,84 %-a pedig nő (6).

2.2.

A nyugat-balkáni partnerek jelentős előrelépést értek el ifjúságpolitikai keretük további kialakítása és megszilárdítása terén azáltal, hogy idevágó jogszabályokat, stratégiákat és cselekvési terveket fogadtak el. Még nem alakult ki azonban egy olyan, teljes mértékben működőképes ifjúsági rendszer, amely biztosítja a fiatalok tényleges szerepvállalását, bevonását és részvételét a döntéshozatalban. Számos gyenge pont létezik, kezdve az általánosabb politikai kérdésekkel és azzal, hogy nem hajlandóak kiemelten, intézményközi és ágazatközi politikaként kezelni az ifjúságpolitikát, egészen a kifejezetten konkrét nehézségekig, amelyek az ifjúságpolitika fejlesztésének és végrehajtásának rendszerszintű nyomon követése és értékelése, az adatgyűjtés és a közzététel terén merülnek fel (7).

2.3.

A fiatalok jóllétének előmozdítása érdekében figyelmet kell fordítani a gyermekjogok érvényesítésére is. Az ezzel kapcsolatos hosszú távú szakpolitikai intézkedések előmozdítják a gyermekek jóllétét, és még inkább támogatják a serdülőkorba és a fiatal felnőttkorba történő minőségi átlépést.

3.   A humán tőke fejlesztése

3.1.

Az oktatás színvonala és relevanciája kulcsfontosságú a fiatalok foglalkoztatási kilátásai, szakmai előmenetele és társadalmi befogadása szempontjából a régióban. Az oktatási rendszerekben azonban még mindig hiányosságok mutathatók ki az összes diák figyelembevétele és a fiatal diplomások megfelelő készségekkel való felvértezése terén. A többi szakpolitikai területhez, például a foglalkoztatáshoz, a gazdasághoz, a szociális szolgáltatásokhoz és a szociális védelemhez fűződő elégtelen vagy nem hatékony kapcsolat miatt sok gyermeket és fiatalt fenyeget az iskolai lemorzsolódás, a társadalmi kirekesztés és a szegénység veszélye (8).

3.2.

Egy dinamikus gazdaság kiépítése érdekében a nyugat-balkáni országoknak be kell fektetniük a tudásba és a fiatalok készségeinek fejlesztésébe. Az oktatási rendszer reformja döntő fontosságú a fejlesztési erőfeszítések előmozdítása szempontjából (9). A nyugat-balkáni országoknak még javítaniuk kell teljesítményükön, és biztosítaniuk kell, hogy a fiatalok megszerezzék az alapvető készségeket, valamint csökkenteniük kell teljesítménybeli elmaradásukat az EU-hoz képest.

3.3.

A Nyugat-Balkánról való kivándorlás régóta fennálló probléma, amelyet gazdasági, társadalmi és intézményi problémák okoznak, és amely veszélyezteti a régió fejlődési kilátásait. A belátható jövőben a régió nagy részében valószínűleg folytatódni fog a kivándorlás, ez azonban nem akadályozhatja a fiatalok régión belüli megtartására irányuló megfelelő politikák elfogadását. Az emberek különböző okok miatt döntenek a távozás mellett, de ezek középpontjában gyakran az áll, hogy ha a régióban maradnak, akkor csak nehezen tudnak jó életminőséget biztosítani maguknak és családjuknak. A képzett munkaerő elvándorlása csökkenti a régiók gazdasági növekedéshez szükséges humán tőkéjét, miközben a meglévő szociális infrastruktúra nem tudja javítani a hátramaradók életkörülményeit. Nemzeti szinten megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében is, hogy a „képzett munkaerő elvándorlását” a „képzett munkaerő cirkulációja” felé tereljék.

3.4.

Az emberek elvándorlása továbbra is központi kérdés a legtöbb nyugat-balkáni országban, mivel hatással van az EU-hoz képest gazdaságilag még mindig lemaradásban lévő régió gazdasági, társadalmi és politikai kilátásaira. Nehéz pontosan meghatározni a régiót elhagyók teljes számát. Az adatok azt mutatják (10), hogy az elvándorlás folytatódik. 2012 és 2018 között évente átlagosan 155 000 ember távozott a régióból a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) valamelyik országába; csak 2018-ban ez a szám 175 000 fő volt (11).

3.5.

A tanulmányok azt is kiemelték, hogy a jobb külföldi gazdasági kilátások mellett a kivándorlás motiváló tényezőjeként fontos szerepet játszanak a jó minőségű és megbízható közintézmények is. Az IMF elemzése (12) (2016) kimutatta, hogy bár a migránsok minden típusa a jobb gazdasági lehetőségeket keresi külföldön, a magasabb képzettségűeket az otthoni intézményi minőség (korrupció és nepotizmus a munkavállalás érdekében) is motiválta a költözésre, az alacsonyabb képzettségűeket pedig a nagyobb és megbízhatóbb külföldi szociális ellátórendszerek is vonzották (13). A régióban a korrupció magas szintje a migránsok elvándorlásának egyik fő meghatározó tényezője, amit tovább súlyosbít az a tény, hogy a régióban élő személyek 63 %-a nem bízik az igazságszolgáltatásban vagy a törvényhozásban (14).

3.6.

A régióban élő fiataloknak erős vágya, hogy a jobb lehetőségek elérése érdekében külföldre költözzenek, ami hozzájárul ahhoz, hogy a kivándorlók teljes számán belül rendkívül magas a fiatalok aránya. Bosznia-Hercegovinában, Észak-Macedóniában és Albániában például a fiatalok több mint 50 %-a 20 évnél hosszabb ideig szeretne külföldön élni és dolgozni, ami potenciálisan tartós veszteséget jelent a régió demográfiai és gazdasági jövője szempontjából (15). A fiatalok nyugat-balkáni országokból történő nagyarányú elvándorlása különösen abból fakad, hogy a fiatalok nem tudnak hozzáférni a jó minőségű oktatáshoz (a diploma megszerzése után pedig korlátozottak a gazdasági lehetőségek), ami sokakat arra kényszerít, hogy külföldön keressenek oktatási lehetőségeket. 2018-ban a régióban az egyetemista korú hallgatók 6 %-a külföldön kezdte meg tanulmányait (az uniós átlag 3 % volt).

3.7.

A nyugat-balkáni országok szociális infrastruktúrája nem támogatja kellőképpen azt, hogy a régió erős humántőkebázist alakítson ki és tartson fenn, figyelembe véve különösen azt, hogy az agyelszívás révén a humán tőke kiáramlik a térségből. A legtöbb ország oktatási ágazata finanszírozási és erőforráshiánnyal küzd, ami nem optimális oktatási hozzáféréshez és oktatási eredményekhez vezet. Az elégtelen oktatási eredmények viszont nem biztosítják azokat a készségeket, amelyekre a jövő nemzedékeinek szüksége van ahhoz, hogy megfeleljenek a meglévő vállalkozások követelményeinek, és segítsék az új vállalkozások létrehozását.

3.8.

A humán tőke értékének maximalizálása döntő fontosságú a versenyképesség növelése és a munkanélküliség leküzdése szempontjából. Napjainkban a munkaerőnek sokféle átadható készséggel, alkalmazkodóképességgel és vállalkozói attitűddel kell rendelkeznie a megfelelő szociális biztonság biztosítása mellett.

3.9.

A jelenlegi oktatási rendszereket és tanterveket meg kell reformálni, és a szakképzés, a digitális oktatás és a vállalkozói ismeretek előmozdításával meg kell erősíteni a fiatalabb nemzedékek foglalkoztathatóságát.

3.10.

Ösztönözni és támogatni kell a fiatalok vállalkozói képességeit. A politikai döntéshozóknak kedvező környezetet kell teremteniük a fiatalok számára, hogy saját vállalkozást indítsanak és vállalkozókká váljanak, valamint támogatniuk kell az induló innovatív vállalkozásokat, és könnyebb hozzáférést kell biztosítaniuk számukra a finanszírozáshoz.

3.11.

Napjaink gyorsan fejlődő világában alapvető fontosságú az éghajlatváltozás elleni küzdelem, az új üzleti modellek kialakulása, a kutatási és innovációs kapacitás, valamint a zöld átállás új technológiai megoldásainak kifejlesztése. Ennek érdekében fontos, hogy növeljük a STEM-képességekkel (természettudományok, technológia, műszaki tudományok és matematika) és digitális készségekkel rendelkező fiatalok, különösen az ilyen fiatal nők számát.

3.12.

A zöld átállás átalakítja a meglévő munkahelyeket, néhányat tönkretesz, viszont új munkahelyeket is létrehoz, amelyek új zöld és digitális készségeket igényelnek. Az oktatási és képzési rendszereknek alkalmazkodniuk kell az új készségek iránti növekvő igényekhez. Az oktatási és képzési programoknak igazodniuk kell a vállalkozások változó igényeihez és a zöld és digitális kettős átálláshoz.

4.   A fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos kihívások a Nyugat-Balkánon

4.1.

A régió ifjúsági foglalkoztatáspolitikájának fő kihívásai a következők: az érdekelt felek koordinálása a különböző kormányzati szinteken és a különböző szakpolitikai területeken (foglalkoztatás, oktatás, lakhatás, egészségügyi szolgáltatások); az oktatási rendszerek minőségi gyengeségei és a munkaerőpiac által igényelt készségek oktatásának hiányosságai; nem hatékony munkakeresési folyamat, ami strukturális munkaerőhiányhoz, valamint az iskola és az egyetem után a munka világába való hosszadalmas átmenethez vezet; a bizonytalan foglalkoztatás elterjedtsége egyes gazdaságokban; a fiatalok számára elérhető munkahelyek szűkössége; a munkába visszatérő nőket támogató gyermekgondozási lehetőségek hiánya és az informalitás magas szintje.

4.2.

A nyugat-balkáni fiatalok kedvezőtlen helyzetben vannak a régió munkaerőpiacain. 2020-ban a fiatalok foglalkoztatási rátája a 15–24 éves korosztályban az egész nyugat-balkáni régióban 27 % alatt volt, míg az ifjúsági munkanélküliségi ráta a 15–24 éves korosztályban 26 % fölé emelkedett (miközben az EU-27-ben a 15–24 éves korosztályban csak 16,8 % volt), Koszovóban pedig majdnem elérte az 50 %-ot (16).

4.3.

A nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET) aránya a 15–24 éves korcsoportban a Nyugat-Balkánon átlagosan 23,7 %, Szerbiában 15,9 %, Koszovóban pedig 37,4 % volt, miközben az EU-ban a 15–24 éves korcsoportban ez az arány mindössze 11,1 % (17).

4.4.

A tartós munkanélküliség a fiatal munkanélküliek közel kétharmadát érinti Észak-Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban, Montenegróban pedig a fiatal munkanélküli nők kétharmadát.

4.5.

A fiatalok munkaerőpiaci részvételi aránya (aktivitási ráta) szintén alacsonyabb volt, mint az EU-ban, és a munkaerőpiaci részvételben nagy a nemek közötti különbség, ami részben azt tükrözi, hogy nincsenek gyermekgondozási lehetőségek a munkaerőpiacra belépni kívánó fiatal anyák számára. A nemek közötti szakadék a fiatal nők foglalkoztatási rátájában is megmutatkozik, amely a régióban mindenhol alacsonyabb a fiatal férfiak foglalkoztatási rátájánál. A legmagasabb ifjúsági munkanélküliségi rátával rendelkező országokban (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Észak-Macedónia, Szerbia) a nők munkanélküliségi rátája meghaladja a férfiakét. Ezzel szemben Albániában és Montenegróban a női ifjúsági munkanélküliségi ráta a férfiaké alatt van, ahogyan az EU-ban is.

4.6.

A fiatalok bizonytalan helyzetben vannak a munkaerőpiacon. A régió mindegyik gazdaságában az EU-hoz képest nagyobb arányban foglalkoztatják határozott idejű szerződéssel a fiatalokat, különösen Koszovóban és Montenegróban, ahol a foglalkoztatott fiatalok több mint háromnegyede, illetve Szerbiában, ahol több mint felük rendelkezik ilyen típusú szerződéssel. Az ilyen típusú bizonytalan foglalkoztatás hátrányosan befolyásolhatja az egyéni jóllétet és a gazdaságok termelékenységét.

4.7.

A fiatal népesség igényeinek kezelését prioritássá kell tenni, nem utolsósorban a NEET-fiatalok magas száma miatt. Hangsúlyozni kell, hogy az uniós ifjúsági garancia példáján alapuló intézkedésekre van szükség, különösen válság idején. Ez segít abban, hogy a fiataloknak munkalehetőséget, továbbképzést, tanulószerződéses gyakorlati képzést vagy szakmai gyakorlatot kínáljanak, ezáltal megoldásokat és perspektívákat nyújtva a fiataloknak, és hozzájárulva az agyelszívás elleni küzdelemhez.

5.   A nyugat-balkáni fiatalok mint a regionális együttműködés és az európai integráció előmozdításának fontos mozgatórugói

5.1.

A jólétnek és az EU-hoz való közeledésnek az inkluzivitás, a bizalom és az együttműködés elvén kell alapulnia. Az EGSZB rámutat arra, hogy az EU által ösztönzött reformok megvalósítása és a beruházási tervek végrehajtása során a nyugat-balkáni kormányok elkötelezték magukat a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok, valamint a megbékélés alapvető európai értékei mellett (18).

5.2.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a nyugat-balkáni regionális együttműködés alapvető fontosságú a bővítési folyamat szempontjából, és azt az átalakulás előmozdítása érdekében tovább kell erősíteni. A hiteles csatlakozási perspektíva a régió átalakulásának fő ösztönzője és mozgatórugója. Kulcsfontosságú eszköz a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásának előmozdításához, amelyek a gazdasági integráció fő hajtóerejét, valamint a regionális megbékélés és stabilitás megszilárdításának nélkülözhetetlen alapját jelentik (19).

5.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az elmúlt években számos kiemelt európai és regionális kezdeményezés indult, különösen a nyugat-balkáni régió vonatkozásában, azzal a céllal, hogy közelebb hozzák a térséget az EU-hoz, de a fiatalok közötti együttműködés erősítése érdekében is. Az EU továbbra is a régió fő stratégiai partnere, amely különböző programokon (IPA, Erasmus+ stb.) keresztül biztosít forrásokat és támogatást. Emellett a francia–német ifjúsági iroda sikeres példájára építve 2016-ban elindult a regionális ifjúsági együttműködési iroda (RYCO), amelynek célja, hogy ifjúsági csereprogramok révén előmozdítsa a megbékélés és az együttműködés szellemét a régió fiataljai között.

5.4.

A RYCO fontos szerepet játszik a nyugat-balkáni fiatalok közötti együttműködés és megbékélés fokozásában. A regionális ifjúsági együttműködés zökkenőmentessé tételével mint a régió békéjének és stabilitásának eléréséhez nélkülözhetetlen elemmel kapcsolatban nyújtott uniós támogatás létfontosságú volt. Nem csak a RYCO munkáján keresztül kell erősíteni azt a szerepet, amelyet a fiatalok töltenek be a régió kilátásainak javításában.

5.5.

Az Európa Ifjúsági Fővárosa címet az Európai Ifjúsági Fórum ítéli oda. Célja a fiatalok szerepvállalásának erősítése, a fiatalok részvételének fokozása és az európai identitás erősítése a városokban. 2022-ben Tirana Európa Ifjúsági Fővárosa. Az „Activate Youth” szlogen alatt indított programokkal azt célozza, hogy a fiatalok igényeit középpontba helyezve bátorítsa az aktív részvételt, most és a jövőben is. A programsorozat olyan tevékenységeket vonultat fel, amelyek célja az önkéntesség előmozdítása, az ifjúsági szervezetek szerepvállalásának ösztönzése, valamint a fiatalok közötti hálózatok és szinergiák létrehozása Európa-szerte.

5.6.

Az uniós intézmények és a nyugat-balkáni ifjúságpolitikai érdekelt felek szorosabb együttműködése és az általuk közösen szervezett kölcsönös tanulási tevékenységek tovább támogathatják a nyugat-balkáni innovációs program sikeres végrehajtását.

5.7.

A Nyugat-Balkánnak az uniós ifjúsági programokba való bevonására irányuló erőfeszítéseket össze kell hangolni a RYCO által kínált, folyamatban lévő programokkal. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a nyugat-balkáni országokat a régión belüli új mobilitási rendszerek kialakítása felé vezető úton.

6.   A nyugat-balkáni fiatalok hangjának felerősítése

6.1.

A nyugat-balkáni innovációs programmal kapcsolatban az EU politikai célja a tényeken alapuló politikai döntéshozatal elősegítése (20). Az EU egyik legfontosabb kérése az előcsatlakozási szakaszban lévő összes országgal szemben az, hogy megbízható és átlátható statisztikák álljanak rendelkezésre (21).

6.2.

Az EU 2019 és 2027 közötti időszakra vonatkozó ifjúsági stratégiájának célja, hogy ösztönözze és előmozdítsa valamennyi fiatal inkluzív demokratikus részvételét a demokratikus folyamatokban és a társadalomban, tevőlegesen bevonja őket, támogassa a fiatalok helyi, regionális és nemzeti szintű képviseletét, valamint feltárja és előmozdítsa a demokratikus részvétel innovatív és alternatív formáinak, például a digitális demokrácia eszközeinek használatát (22).

6.3.

Az uniós ifjúsági párbeszéd jól bevált párbeszéd-mechanizmus a fiatalok és a döntéshozók között. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatait, hogy ebből a mechanizmusból induljanak ki, és építsék azt be a nyugat-balkáni regionális együttműködési keretbe, biztosítva, hogy az ifjúságpolitikai prioritások meghatározásakor figyelembe vegyék a fiatalok és az ifjúsági szervezetek véleményét és igényeit. Emellett ösztönözni és támogatni kell a Nyugat-Balkánon már meglévő részvételi folyamatokat és mechanizmusokat, amelyekben az ifjúság is részt vesz.

6.4.

A fiatalok részvételi mutatója (23) szerint a fiatalok a Nyugat-Balkánon még mindig messze alulreprezentáltak a politikai életben. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a túlnyomó többség (78 %) úgy véli, hogy a fiataloknak nagyobb beleszólást kellene biztosítani a politikába (24).

6.5.

Az EGSZB határozottan támogatja a fiatalok bevonását az őket érintő kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokba. Az egyéni részvétel mellett az ifjúsági szervezetek is létfontosságú szerepet játszanak a fiatalok politikai, gazdasági és társadalmi helyzetének javításában. Ezért, amint azt az IPA III programról szóló rendelet és a bővítési folyamat módszertana is hangsúlyozza, meg kell jegyezni, hogy a fiatalok szükségleteinek kielégítése szempontjából mennyire fontos a civil társadalmi szervezetek finanszírozása és támogatása.

6.6.

A társadalmi-gazdasági státuszt és az iskolázottságot fontos előrejelző tényezőknek tekintik az egyének szavazási hajlandósága vagy a politikai szerepvállalás más formáiban való részvétel szempontjából. A regionális szintű statisztikai elemzés egységes képet fest a fiatalok szerepvállalásában rejlő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekről a nyugat-balkáni régióban (25).

---

(1)  A fiatalok 2020-ra vonatkozó részvételi mutatója, Ana és Vlade Divac Alapítvány, 31. oldal.

(2)  A Tanács ajánlása (2020. október 30.) az „Út a munka világába – Az ifjúsági garancia megerősítése” témájában és az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlás felváltásáról (HL C 372., 2020.11.4., 1. o.).

(3)  A berlini folyamat nyugat-balkáni csúcstalálkozója, 2021. évi berlini csúcstalálkozó, az elnök következtetései.

(4)  A 8. nyugat-balkáni civil társadalmi fórumon elfogadott zárónyilatkozat.

(5)  Alapvető adatok a Nyugat-Balkánról és Törökországról, tájékoztató, 2022. évi kiadás.

(*1)  Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontot, továbbá összhangban van az 1244. sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

(6)  Regionális Együttműködési Tanács, Mapping of Youth Policies and Identification of Existing Support and Gaps in Financing of Youth Actions in the Western Balkans – Comparative report [Az ifjúságpolitikai intézkedések feltérképezése és az ifjúsági tevékenységek finanszírozása terén a meglévő támogatások és hiányosságok azonosítása a Nyugat-Balkánon – Összehasonlító jelentés], 2021. január, 4. oldal.

(7)  Regionális Együttműködési Tanács, Mapping of Youth Policies and Identification of Existing Support and Gaps in Financing of Youth Actions in the Western Balkans – Comparative report [Az ifjúságpolitikai intézkedések feltérképezése és az ifjúsági tevékenységek finanszírozása terén a meglévő támogatások és hiányosságok azonosítása a Nyugat-Balkánon – Összehasonlító jelentés], 2021. január, 4. oldal.

(8)  Európai Képzési Alapítvány (ETF), Unlocking youth potential in South Eastern Europe and Turkey: Skills development for labour market and social inclusion [Az ifjúságban rejlő potenciál felszabadítása Délkelet-Európában és Törökországban: Készségfejlesztés a munkaerőpiac és a társadalmi befogadás érdekében], 2020.

(9)  Az OECD 2018-as nemzetközi tanulói teljesítménymérésének eredményei szinte az összes nyugat-balkáni országban jelentős alulteljesítést mutatnak a kulcskompetenciák terén (az olvasás, a matematika és a természettudományok terén a PISA-skála 2. szintjét nem teljesítő tanulók).

(10)  Az Európa Tanács Fejlesztési Bankja: Social Infrastructure in the Western Balkans- Increasing the region’s economic resilience, enhancing human capital and counteracting the effects of brain drain, 2021. november.

(11)  A nyugat-balkáni régióra vonatkozó migrációs adatok pontosságát különböző problémák nehezítik, amelyek korlátozzák az átfogó országközi összehasonlítások lehetőségét.

(12)  Emigration and Its Economic Impact on Eastern Europe [Emigráció és annak gazdasági hatása Kelet-Európára], 2016.

(13)  A Nyugat-Balkánon a szociális ellátások lefedettsége hiányos lehet, és az ellátások átutalása késhet.

(14)  Regionális Együttműködési Tanács – Balkan Barometer 2020: Közvélemény-kutatási felmérés.

(15)  Lavric, Tomanovic és Jusic, FES Youth Study Southeast Europe [A FES tanulmánya a délkelet-európai ifjúságról], 2018/2019.

(16)  Regionális Együttműködési Tanács, Study on Youth Employment in the Western Balkans [Tanulmány a nyugat-balkáni ifjúsági foglalkoztatásról], 2021.

(17)  Regionális Együttműködési Tanács, Study on Youth Employment in the Western Balkans [Tanulmány a nyugat-balkáni ifjúsági foglalkoztatásról], 2021.

(18)  REX/184 – A 8. nyugat-balkáni civil társadalmi fórumon elfogadott zárónyilatkozat., 3. o.

(19)  HL C 220., 2021.6.9., 88. o.

(20)  Az innováció, a kutatás, az oktatás, a kultúra, az ifjúság és a sport területére vonatkozó nyugat-balkáni program.

(21)  Európai Bizottság – A közösségi vívmányok fejezetei/tárgyalási fejezetek

(22)  A fiatalok bevonása, összekapcsolása és felelősségvállalásának ösztönzése: az EU új ifjúsági stratégiája (COM(2018) 269 final).

(23)  A fiatalok 2020-ra vonatkozó részvételi mutatója, Ana és Vlade Divac Alapítvány.

(24)  FES (2019), Jusic, Political alienation of a precarious generation [Egy bizonytalan nemzedék politikai elidegenedése], 5. o.

(25)  FES (2019), Jusic, Political alienation of a precarious generation [Egy bizonytalan nemzedék politikai elidegenedése], 5. o.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai cselekvés hiányából fakadó költségek – az egységes piac előnyei

(feltáró vélemény)

(2022/C 443/07)

Előadó:	Philip VON BROCKDORFF
Társelőadó:	Émilie PROUZET

Felkérés:	az Európai Unió Tanácsának elnöksége, 2022.1.26.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.6.27.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	63/1/1
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.7.13.
Plenáris ülésszak száma:	571.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	194/0/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy az egységes piac a jólét társadalmi és gazdasági konvergencia révén történő javításáról szól, amelynek célja az egyenlőtlenségek csökkentése és annak biztosítása, hogy a súlyosbodó társadalmi egyenlőtlenségek végül ne váljanak az európai integráció útjában álló komoly akadályokká.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a belső piacot potenciálisan akadályozó nemzeti jogszabályi szövegekről értesíteni kell az Európai Bizottságot, és véleményezni és értékelni kell azokat. E nélkül ezek az eljárások hatástalanok maradnak, és szükségtelen akadályokat okoznak.

1.3.

Ami a nemzeti tanúsítást illeti, az EGSZB azt ajánlja a tagállamoknak, hogy a „megerősített együttműködés” útján kevésbé korlátozó nemzeti intézkedések mellett kötelezzék el magukat.

1.4.

Az EGSZB kéri a már megtárgyalt és megszavazott irányelvek – például a minőségi jogalkotási csomag – hatékony végrehajtását és érvényesítését is.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (1) és a digitális piacokról szóló jogszabály (2) kulcsfontosságú lépést jelent a digitális piacok szolgáltatói közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtésében. A digitális piacokról szóló jogszabály hatályával kapcsolatos maximális harmonizációt is prioritásként kell kezelni.

1.6.

Az adatok szabad áramlása szintén létfontosságú az európai innováció, a vállalkozások növekedése és a digitális egységes piac támogatása szempontjából.

1.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az ellátás területi korlátozásai hátráltatják az egységes piac fejlődését, és kéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon az ellátás területi korlátozásainak versenyellenes hatásával.

1.8.

Az EGSZB összehangolt megközelítést javasol a tagállamok között az ukrajnai válság által érintett termékek forgalmazásával kapcsolatban. Az orosz agresszió okozta válság súlyos ellátási korlátozásokat eredményezett.

1.9.

Az EGSZB hatékonyabb nemzeti szakpolitikai intézkedéseket és mobilitási ösztönzőket javasol, különös tekintettel az aktív munkaerőpiaci intézkedésekre, mint például az uniós munkavállalók munkaviszonyhoz kötött ellátása.

1.10.

Az EGSZB elismeri, hogy a tőkepiaci unió összetett projekt, de megjegyzi, hogy az EU-nak még mindig 27 tőke- és pénzügyi piaca van, amelyek nem működnek egyként, ez pedig korlátozza az egységes piac lehetőségeit.

1.11.

E jelentős bizonytalanság idején olyan versenypolitikát kell biztosítani, amely különös hangsúlyt helyez az EU által vállalt átmenetek megvalósítására. Ezenkívül nem engedhető meg a versenyt torzító kereskedelmi, társadalmi, szabályozási, adózási vagy környezetvédelmi dömping semmilyen formája.

1.12.

Végezetül, az EGSZB azt a nézetet képviseli, hogy „nyitott stratégiai autonómiát” kell bevezetni, különösen a kulcsfontosságú ágazatokban, a reziliencia, a diverzifikáció és egy ambiciózus kereskedelmi menetrend kialakítása érdekében.

2.   Háttér

2.1.   Az egységes piac célja

2.1.1.

Az uniós egységes piac célja az áruk, szolgáltatások, tőke és személyek mozgása előtti akadályok felszámolása volt a termelékenység és a versenyképesség egész EU-ban történő növelése érdekében.

2.2.   Az egységes piac közös felelőssége

2.2.1.

Az egységes piac működése az EU és a tagállamok közös felelőssége. A jelenlegi helyzetben azonban az uniós jog értelmezése és alkalmazása között még mindig sok különbség tapasztalható. Az ilyen különbségek sok esetben indokolatlannak vagy aránytalannak minősülnek, és minden esetben akadályt jelentenek a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgása tekintetében.

2.3.   A tagállamok felelőssége

2.3.1.

Objektíven nézve a tagállamok közötti eltérésnek lehetnek megalapozott okai, de ezeket nem mindig indokolják meg, és esetenként a tagállamok nem próbálják meg egyensúlyba hozni a nemzeti szintű indokokat az egységes piacra gyakorolt lehetséges negatív hatásokkal. Ennek következtében az EU-n belül még mindig számos szabályozási és nem szabályozási korlát létezik, amelyek „hiányossá” és széttagolttá teszik az egységes piacot, ilyenek például: — a nemzeti jogszabályok, amelyeket annak a feltételezésnek az alapján tekintenek indokoltnak, hogy a szubszidiaritás elvét alkalmazzák, — az állítólag kölcsönös elismerés elvének el nem ismerése, — a túlzott átültetések, más néven túlszabályozás, valamint a nem megfelelő átültetések elterjedése, ahol a nemzeti kormányok és parlamentek az uniós szinten elfogadott uniós jogi szövegeket túl szigorúan ültetik át. Valójában számos, az egységes piacot érintő korlát az uniós jogszabályok helytelen vagy hiányos alkalmazásából, illetve a tagállamok által az egységes piac célkitűzéseivel ellentétes nemzeti szabályok alkalmazásából ered. Ennélfogva a tagállamok részéről a pontatlan vagy helytelen végrehajtás, valamint az Európai Bizottság általi végrehajtás hiánya káros következményekkel jár mind uniós, mind nemzeti szinten a polgárok és a vállalkozások számára egyaránt, — a tervezett európai intézkedések nemzeti szintű alkalmazása oly módon, hogy a kormányok és parlamentek megpróbálják előrevetíteni az uniós politikák alkalmazását a nemzeti érdekek előtérbe helyezésével, annak ellenére, hogy az Európai Bizottság még nem fejezte be az uniós politikák kidolgozását. Példa erre az EU körforgásos gazdaságra vonatkozó politikája, — a stratégiai európai ökoszisztémákkal kapcsolatos kérdésekben a nemzeti érdekek érvényesülnek.

2.4.   Az egységes piac korlátozásainak gazdasági költsége

2.4.1.

A fent hivatkozott példák szemléltetik az európai cselekvés hiányából fakadó költségeket, és több tanulmány is rávilágít a „teljes” egységes piac hatalmas gazdasági előnyeire. Az Európai Parlament összefoglaló jelentése kimutatta, hogy ez évi 650 milliárd EUR és 1,1 billió EUR között mozog, ami az uniós GDP 5, illetve 8,6 %-ának felel meg (3).

2.4.2.

Ugyanez a RAND Europe által az Európai Parlament számára készített tanulmány az alacsonyabb kereskedelmi korlátok egységes piacra gyakorolt gazdasági hatását vizsgálta. A tanulmány szerint az alacsonyabb kereskedelmi korlátok következtében a kereskedelmi forgalom javulása, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés évi 183 és 269 milliárd EUR közötti gazdasági haszonnal járna (4).

2.4.3.

Az elveszett potenciális előnyök szempontjából szintén releváns az Európai Bizottságnak az Unió teljesen integrált digitális egységes piacára vonatkozó becslése. Az Európai Bizottság kijelenti, hogy az ilyen piac előmozdítaná az innovációt, évente 415 milliárd EUR-val járulna hozzá az uniós gazdasághoz, és több százezer új munkahelyet teremtene (5).

2.4.4.

Mindez megmutatja azokat a jelentős potenciális gazdasági előnyöket (és kapcsolódó jóléti előnyöket), amelyeket egy teljesebb egységes piac nyújtott volna. Másképpen fogalmazva, ez az európai cselekvés hiányából fakadó teljes gazdasági költséget, illetve elvesztett hozzáadott értéket és kollektív közjavakat jelenti.

2.4.5.

A korlátok ellenére a belső piac eddig is segített megőrizni és előmozdítani az EU gazdasági jólétét. Az uniós gazdaság versenyképességét és rezilienciáját ugyanakkor további, az egységes piacot érintő reformokkal, valamint a stratégiai függőségek kezelésével kell megerősíteni. Elő kell mozdítani egy olyan vállalkozói kultúrát is az EU-ban, amelyben a különböző méretű innovatív vállalkozások, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k), valamint az induló vállalkozások hatékonyabb támogatást kapnak és jobban boldogulhatnak annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a társadalom rezilienciájának és kohéziójának növekedéséhez. Ugyanilyen fontos, hogy a jól működő egységes piac elősegíti a szociálisabb Európa jövőképét: egy olyan Európáét, amely a polgárok jólétét teszi a politikai napirend elsőrendű kérdésévé, és segít elkerülni a lefelé irányuló társadalmi nivellációt.

3.   Korlátozások

3.1.

A meglévő korlátozások közé tartoznak a szabályozáshoz, a nemzeti jogi kérdésekhez, az adózási kérdésekhez, a logisztikai és ellátási kérdésekhez kapcsolódó korlátozások, valamint az EU-tagállamok közötti egyéb árnyaltabb különbségek, amelyek továbbra is kihívást jelentenek az EU-n belüli kereskedelemben.

3.2.

A korlátozások az olyan kulcsfontosságú gazdasági ágazatokat is visszatartják, mint például a szolgáltatások, amelyek a nemzeti irányvonalak mentén továbbra is széttagoltak, az alábbiak szerint: — a régóta fennálló korlátozó nemzeti szabályokat gyakran a szubszidiaritás elvével indokolják, — a szolgáltatási irányelv hibás végrehajtása és alkalmazása, amely akadályozza a letelepedés szabadságát, a szolgáltatások szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, — olyan nemzeti kereskedelmi törvények, amelyek hátráltatják az üzleti tevékenységet. Ezek a törvények gyakran hátráltatják az ágazat versenyképességét, protekcionista jellegűek, és aláássák a megbízható és törvényes vállalkozások befektetéseit más tagállamokban, — az áruk szabad mozgását akadályozó nemzeti követelmények. A tagállamok gyakran nem jelentik be az új nemzeti műszaki követelményeket az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6) meghatározott eljárás szerint, és nem alkalmazzák a kölcsönös elismerés elvét a nem harmonizált tevékenységekre, például az irányelvek túlszabályozására.

3.3.

Az EGSZB rámutat, hogy a jogsértési eljárások hosszadalmasak, költségesek, és kimenetelük bizonytalan. A vállalkozások számára ez túl magas költséget jelent, és elriasztja őket attól, hogy bővítsék vállalkozásukat, vagy hogy az EU-n belül máshol fektessenek be. Ezenkívül ezek a korlátozások megfosztják a fogyasztókat a nagyobb választéktól, a jobb szolgáltatástól és az alacsonyabb áraktól. Az EGSZB azt is sürgeti, hogy az Európai Bizottság határozottabban lépjen fel a kötelezettségszegési eljárások alkalmazása során.

3.4.

Ez a költség érinti a tágabb gazdaságot, korlátozza a versenyképességet, a növekedési potenciált és a piacgazdasági rendszer további fejlődését.

3.5.

Mint minden gazdaságra, az EU-ra is hatással vannak a külső sokkok, de az ezekre a sokkokra adott választ és a piacok reakcióját alapvetően az egyes tagállamok hazai politikái és a gazdasági magatartás ösztönzésére hozott intézkedések határozzák meg. Az ukrajnai háború rávilágított az EU globális értékláncoktól való függésére. A kibontakozó válság valószínűleg eltérően érinti az ágazatokat, de kétségtelen, hogy láthatóvá váltak az egységes piac páncélzatán keletkezett repedések, különösen az áruk és szolgáltatások, valamint az alapvető áruk szabad mozgásának korlátozásai.

3.6.

Végül meg kell jegyezni, hogy az egységes piacon forgalmazott termékek mintegy 82 %-a harmonizált szabályok hatálya alá tartozik, és az EU-n belüli árukereskedelem mintegy 18 %-a a kölcsönös elismerés hatálya alá tartozik. A nemzeti műszaki szabályoknak azonban továbbra is vannak olyan új esetei, amelyek ellentétesek az uniós joggal. Emellett számos tagállamban a közelmúltban ugrásszerűen nőttek a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem által indokolt, élelmiszer- és italtermékekre vonatkozó nemzeti címkézési követelmények. Ugyanakkor a kölcsönös elismerés elve nem működik zavartalanul. Ennek bizonyítéka, hogy a nem harmonizált árukra vonatkozó meglévő kölcsönös elismerési rendszert kérelmező kkv-k 71 %-a kapott piacra jutást megtagadó határozatot.

4.   A korlátozások kezelése

4.1.

Az alábbiakban említett intézkedések elősegítenék az egységes piacból származó bizonyos lehetséges gazdasági előnyök felszabadítását.

4.2.   A meglévő eszközök hatékonyabb felhasználása

4.2.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a belső piacot potenciálisan akadályozó nemzeti szövegekről értesíteni kell az Európai Bizottságot, és véleményezni és értékelni kell azokat. A tagállamok értesítésre és véleményezésre/értékelésre vonatkozó kötelezettségvállalása nélkül ezek az eljárások hatástalanok maradnak. Ezért hatékonyabb felügyeletre van szükség az EU tagállamaiban a termékpiaci szabályozás harmonizációjának támogatása érdekében. Például a kiskereskedelmi szektorban a közelmúltban megszaporodtak az engedélyezések és a helyi tartalmi követelmények formáját öltő nemzeti korlátozások. Ez ellentétes a Szerződés 28. és 30. cikkével, mivel az egységes piacon már jogszerűen forgalomba hozott termékek vásárlásakor gyakran alkalmaznak újabb nemzeti ellenőrzést. A szolgáltatásokkal kapcsolatban az EGSZB azon az állásponton van, hogy a szolgáltatási irányelv szerinti bejelentési eljárás nem működik a várt módon. A letelepedés szabadságát illetően az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy a tagállamok nem jutottak kompromisszumra az úgynevezett bejelentési irányelvre irányuló javaslattal kapcsolatban. Ez a szöveg megerősítette volna a tagállamok azon kötelezettségét, hogy értesítsék az Európai Bizottságot a szolgáltatások (és így a várostervezés) engedélyezési rendszereiről szóló törvény- vagy rendelettervezetekről (7). Az EGSZB emellett sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak részletesebb tájékoztatást a műszaki szabályok tagállami bejelentésekor alkalmazott indokoltsági és arányossági szempontokról. Fontos annak biztosítása is, hogy a bejelentett követelményeket megfelelően ellenőrizzék, függetlenül attól, hogy melyik bejelentési eljárást alkalmazzák (8). Az EGSZB úgy véli, hogy a probléma tényleges kezelése érdekében további jogalkotási elmozdulásra van szükség a minimális szintű harmonizációtól a maximális szintű harmonizáció irányába.

4.2.2.

További aggodalomra ad okot az olyan intézkedések alkalmazása, amelyek megelőzik a tervezett uniós szabályozást, mint például a kifejezetten azzal a céllal alkalmazott nemzeti tanúsítás, hogy bizonyos szintű védelmet nyújtson, különösen az agrár-élelmiszeripari ágazatban. Az EGSZB álláspontja szerint az ilyen korlátozások kifejezetten protekcionista jellegűek, de amikor napvilágra kerülnek, a visszavonásukhoz vezető folyamat gyakran lassú és megterhelő, így a kiskereskedők szempontjából túl sokáig tartják érvényben az ilyen korlátozásokat. Ennek megelőzése érdekében az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamok inkább a kevésbé korlátozó nemzeti intézkedések mellett kötelezhetnék el magukat a Szerződés által engedélyezett „megerősített együttműködés” révén. Az EGSZB utal továbbá a páneurópai magánnyugdíjtermékre mint az egységes piac támogatására szolgáló, más területeken is alkalmazható standard keretre.

4.2.3.

Az EGSZB emellett azon a véleményen van, hogy az európai szemeszter hatékony eszköz lehet az ilyen problémák kezelésére, nevezetesen oly módon, hogy ha nem tartják be az országspecifikus ajánlásokra vonatkozó kötelezettségvállalásokat, az Európai Bizottság arányosan fellép, ideértve az uniós források esetleges felfüggesztését is. Ez összhangban van az Európai Bizottság helyreállítási és rezilienciaépítési tervekről szóló, a tagállamoknak szóló útmutatójával, amely hangsúlyozza a belső piac szabályozási és nem szabályozási akadályainak felszámolását, valamint azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamoknak teljesíteniük kell az európai szemeszter követelményeit.

4.2.4.

Végül az EGSZB kéri a már megtárgyalt és megszavazott irányelvek hatékony végrehajtását és érvényesítését. Ezzel kapcsolatban az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak el kell kötelezniük magukat a minőségi jogalkotásról szóló csomag végrehajtása mellett, melynek alapját a szigorú hatásvizsgálatok képezik.

4.3.   Az egységes digitális piacban rejlő lehetőségek felszabadítása

4.3.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy a növekvő európai digitális gazdaság lehetőséget kínál a gazdasági növekedésre, és a lehetséges gazdasági előnyök a digitális szolgáltatások tagállamok közötti nagyobb integrációján keresztül valósulnak meg.

4.3.2.

Ennek fényében az EGSZB úgy véli, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály és a digitális piacokról szóló jogszabály kulcsfontosságú lépést jelentenek a digitális piacok szolgáltatói közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtésében. A digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály és a digitális piacokról szóló jogszabály azáltal, hogy a szolgáltató székhelyétől vagy a szolgáltatásnyújtásra alkalmazandó jogtól függetlenül bizonyos szolgáltatásokra összpontosít, érdemben kezeli az európai és globális online szolgáltatók közötti egyenlő bánásmód kérdését. Ezenkívül az EGSZB számára abszolút prioritást jelent annak megakadályozása, hogy a nemzeti jogszabályok megsokszorozódása a belső piac további töredezettségét okozza.

4.3.3.

Az online szolgáltatások használatának növelésével és a digitális infrastruktúra fejlesztésével az EU-n belül is jelentős pénzügyi haszon érhető el. Ezzel összefüggésben az Európai Bizottság a teljes mértékben működőképes e-közbeszerzési rendszer, valamint az e-számlázás felé való elmozdulást javasolja. Becslések szerint az e-közbeszerzésre való teljes átállás számottevő, évi 50-75 milliárd EUR összegű bevételt jelentene (9).

4.3.4.

Végezetül az EGSZB úgy véli, hogy az adatok szabad áramlása létfontosságú az európai innováció, bármilyen méretű vállalkozás növekedése, a munkahelyteremtés és a digitális egységes piac megvalósítása szempontjából. Az adatok szabad áramlását támogató jogszabály már érvényben van. Az indokolatlan adatlokalizálási követelményeket azonban kerülni kell.

4.4.   Az ellátási korlátok feloldása

4.4.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a 2018-as területi alapú tartalomkorlátozásra vonatkozó rendeletek elősegítették az EU-n belüli kereskedelmet. Az európai fogyasztók azonban továbbra is az áruk és szolgáltatások területi alapú tartalomkorlátozásának vannak kitéve. Az EGSZB kiemeli az ellátás tartós területi korlátozásainak meglétét, amelyek különböző gyakorlatok révén valósulhatnak meg, mint például a szállítás megtagadása vagy egy adott forgalmazó beszállításának leállításával való fenyegetés, az eladásra rendelkezésre álló mennyiségek tagállamok általi korlátozása; megmagyarázhatatlan különbségek a tagállamok között a termékkínálat és az árak tekintetében; vagy a nyelvi változatok korlátozása a termék csomagolása tekintetében. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az ellátás területi korlátozásai hátráltatják az egységes piac fejlődését és annak lehetséges előnyeit a fogyasztók számára, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon az ellátás területi korlátozásainak versenyellenes hatásával a teljes mértékben működő egységes piac megvalósítása érdekében.

4.4.2.

Az ukrajnai orosz invázió súlyos energia- és élelmezésbiztonsági kockázatokat hozott napvilágra, amelyek egységes stratégiai megközelítést igényelnek az EU részéről. Az EGSZB úgy véli, hogy egy jól működő egységes piac támogathatja ezt a stratégiát, valamint enyhítheti az árakra nehezedő nyomást, amelyek EU-szerte gyorsan csökkentik a vásárlóerőt. Ezzel összefüggésben az EGSZB üdvözli a közös (önkéntes) gázvásárlásra irányuló, az energiaárakra nehezedő nyomás enyhítése érdekében tett uniós szintű együttműködési erőfeszítéseket.

4.4.3.

Az EGSZB azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ukrajnai válság által érintett egyéb termékek esetében ez idáig nem kíséreltek meg összehangolt megközelítést a tagállamok között.

4.5.   A munkavállalók és szakemberek határon átnyúló mobilitásának ösztönzése

4.5.1.

A munkavállalók és szakemberek mobilitása – a személyek szabad mozgásának elősegítését célzó uniós politikák ellenére – az EU-ban továbbra is kihívást jelent, amely korlátozza a kínálatot és munkaerőhiányt okoz az olyan ágazatokban, mint az információtechnológia és a csúcstechnológiai ipar. Az európai és nemzeti adatok arra utalnak, hogy az országok közötti és az országokon belüli mobilitás szintje nemzetközi összehasonlításban is továbbra is alacsony.

4.5.2.

Az EGSZB különösen a mobilitást ösztönző, hatékonyabb nemzeti szakpolitikai intézkedéseket javasol, különös tekintettel az aktív munkaerőpiaci intézkedésekre, mint például a menekültstátusszal rendelkező uniós és harmadik országbeli munkavállalók munkaviszonyhoz kötött ellátása. Ebben az összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy tovább segítené a mobilitást, ha a fogadó országok pénzügyi ösztönzőket ajánlanának fel az álláskeresők számára arra, hogy egy másik tagállamban vagy régióban vállaljanak munkát. Akárcsak a más EU-országokban lévő állásokra vonatkozó tájékoztatás javítására irányuló további erőfeszítések, valamint a más országba való költözéssel kapcsolatos logisztika támogatása érdekében nyújtott áthelyezési támogatás – mint például a szálláskeresés, adózási célú nyilvántartásba vétel, iskolakeresés a gyerekek számára, esetlegesen a partnerek álláskeresése terén nyújtott segítség stb. Az EGSZB azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a munkaerő mobilitását akadályozza az EU-ban az eddig alkalmazott, rendszertelen megközelítés. El kell kerülni, hogy újabb olyan politikákat vezessenek be – különösen nemzeti szinten – amelyek nem kapcsolódnak egymáshoz.

4.5.3.

Továbbra is probléma az EU-ban az oklevelek és képesítések elismerése, amely elengedhetetlen a megüresedett állások betöltéséhez ott, ahol továbbra is munkaerőhiány áll fenn. Az EGSZB azon a véleményen van, hogy a jelenlegi rendszer még mindig túlságosan erősen függ az egyes kormányoktól, és a tagállamok szabadon alkalmazhatják saját szabályaikat. Az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamokban összehangoltabb megközelítést alkalmazzanak az oklevelek és egyéb képesítések elismerésére.

4.5.4.

Végezetül, az uniós munkavállalók és szakemberek mobilitásának fokozása csak akkor valósulhat meg, ha jobban érvényesülnek a meglévő rendelkezések, az információhoz való hozzáférés és a tagállamok közötti együttműködés. Az EGSZB megjegyzi: előfordulhat, hogy az egyes tagállamok vonakodnak az egységes piacot érintő további reformoktól, mert attól tartanak, hogy ez rövid távon potenciálisan a munkahelyek elvesztéséhez és ágazati veszteségekhez vezethet, különösen a már lemaradásban lévő országokban, valamint az alacsony termelékenységű országokban/ágazatokban. Elméletileg a munkaerő szabad mozgása segítene megoldani ezt a kérdést, de nemzeti szempontból ez ideiglenesen erőforrás-veszteségekhez és potenciális agyelszíváshoz/a képzett munkaerő elvándorlásához vezethet.

4.6.   A tőkeáramlás és a pénzügyi szolgáltatások ösztönzése az EU-ban

4.6.1.

Ugyanez az érvelés érvényes az EU tőkepiacaira is. Az EGSZB elismeri, hogy a tőkepiaci unió összetett projekt, amelynek célja az uniós tagállamok tőkepiacainak elmélyítése és további integrációja. Ez intézkedések és szabályozási módosítások elfogadását követeli meg a legkülönfélébb területeken, és felelősségeket von maga után nemcsak uniós szinten, hanem az egyes tagállamok szintjén is. Az EGSZB megjegyzi, hogy a tőkepiaci unió megvalósítása 2022-ben még távoli cél. Bár történt némi előrelépés, különösen az EU tőkepiaci helyreállítási csomagja kapcsán, az EU-nak még mindig 27 tőkepiaca van, amelyek nem működnek egyként. Az európai pénzügyek továbbra is élesen szegmentáltak a nemzeti határok mentén, a megtakarítók és a befektetők erősen függnek a nemzeti környezettől. Ez általában véve a pénzügyi szolgáltatásokra is igaz, beleértve a lakossági pénzügyi szolgáltatásokat és a belföldi megtakarításokat is.

4.6.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy ez korlátozza mind a gazdasági fellendülést, mind pedig az egységes piac zavartalan működését. A tőkepiaci unió gazdasági előnyei egyértelműek, de a tőkepiaci unió kiteljesítéséhez az egyes tagállamok politikai részvétele, valamint az Európai Bizottság által irányított kezdeményezések tényleges elfogadása szükséges, beleértve azokat is, amelyek az euró nemzetközi szerepének erősítését célozzák. Emellett nem lehet alábecsülni a digitalizáció szerepét a tőkepiaci unió elősegítésében.

4.7.   Sokkal határozottabb politikai akarat az egységes piaci korlátozások megszüntetésére

4.7.1.

E jelentős bizonytalanság idején az EGSZB olyan versenypolitikát szeretne, amely különös hangsúlyt helyez az EU által megkezdett átmenetek megvalósítására. Ezekhez az átmenetekhez ambiciózus kereskedelmi és beruházási politikákra, rendkívüli állami és magánberuházásokra, innovációra, további társadalmi, gazdasági és környezeti fejlődésre, valamint jól működő egységes piacra lesz szükség. Mindezt olyan jogi és pénzügyi kerettel kell támogatni, amely egyenlő versenyfeltételeket biztosít a piacon az összes érdekelt fél, minden régió és polgár számára az EU-ban. Belső piacunk integritása és széttagolódásának elkerülése ennek kulcsfontosságú eleme. Kiemelkedően fontos a jól működő egységes piac és versenypolitika, amely lehetővé teszi a vállalkozások és a fogyasztók számára, hogy egyenlő feltételek mellett hozzáférjenek a hatalmas piaci versenyhez, ezáltal ösztönözve a hatékonyságot és az innovációt, valamint biztosítva a sikeres vállalkozások fejlődését elősegítő környezetet.

4.7.2.

Véleményünk szerint a harmonizáció és a szabad mozgás akadályainak megszüntetése az adott területen lehetővé teszi a verseny, az innováció és a termelékenység növekedését. Nem engedhető meg a versenyt torzító kereskedelmi, társadalmi, szabályozási, adózási vagy környezetvédelmi dömping semmilyen formája. Az EGSZB elvárja, hogy minden tagállam tartsa tiszteletben ezt, és követelje meg külső partnereinktől, hogy tartsák tiszteletben legfontosabb alapvető értékeinket és jogainkat, a szociális, üzleti és környezetvédelmi területeken egyaránt.

4.7.3.

Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy az egységes piacot többé ne tekintsék egy olyan globális kereskedelmi megállapodás magasztalt változatának, amelynek tulajdonságait tárgyalások során módosítani lehet. Az egységes piac ennél sokkal több. A jólét társadalmi és gazdasági konvergencia révén történő javításáról is szól, amelynek célja az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint annak biztosítása, hogy a súlyosbodó társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység általános növekedése végül ne váljanak az európai integráció útjában álló komoly akadályokká. Ezért az EGSZB hangsúlyozza a tisztességes bérekhez és munkafeltételekhez fűződő alapvető szociális és munkavállalói jogokat, nemcsak a gazdasági szabadságokkal való kölcsönhatásukban, hanem a belső és a munkaerőpiac, a verseny és bármely más uniós szakpolitikai intézkedés vonatkozásában is, beleértve – de nem kizárólagosan – az olyan területeket, mint a gazdasági kormányzás, a kereskedelem, a digitalizáció és a környezetvédelem. Célja továbbá a szociális partnerek autonómiájának védelme és megerősítése, egyértelműen kapcsolódva a kollektív szociális jogok tiszteletben tartásához és előmozdításához. Kulcsfontosságú annak biztosítása is, hogy az alapvető jogok a Szerződésekben teljes mértékben védelmet és garanciát élvezzenek.

4.7.4.

Az EGSZB elismeri, hogy az egységes piacnak folyamatosan reagálnia kell a technológiai változásokra, a globalizációra, az oktatási, munkaerő- és tőkepiaci fejleményekre, és nem utolsósorban a globális válságokra és konfliktusokra. A dolgok jelen állása szerint nincs tere a szokásos javaslatoknak – a jelenlegi válsághelyzetet és a megváltozott körülményeket figyelembe kell venni a jogszabályjavaslatok kidolgozásánál.

4.7.5.

Az EGSZB továbbá azon a véleményen van, hogy „nyitott stratégiai autonómiát” kell alkalmazni, különösen a kulcsfontosságú ágazatokban. Ez a nyitottság az ambiciózus kereskedelmi menetrend, a hasonló gondolkodású partnerekkel való együttműködés, a diverzifikáció és a protekcionizmus elkerülése révén segítené a reziliencia kialakítását.

4.7.6.

Végezetül az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy az európai egységes piac 30. évfordulójának közeledtével a belső piac továbbra sem teljes.

---

(1)  COM(2020) 825 final (HL C 286., 2021.7.16., 70. o.).

(2)  COM(2020) 842 final (HL C 286., 2021.7.16., 64. o.).

(3)  https://www.rand.org/blog/2017/11/why-the-eu-single-market-has-still-not-reached-its.html

(4)  https://www.rand.org/blog/2017/11/why-the-eu-single-market-has-still-not-reached-its.html

(5)  https://www.rand.org/blog/2017/11/why-the-eu-single-market-has-still-not-reached-its.html

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1535 irányelve (2015. szeptember 9.) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 241., 2015.9.17., 1. o.).

(7)  2016/0398(COD); https://eur-lex.europa.eu/procedure/HU/2016_398

(8)  Tanulmány a tagállamok által a kiskereskedelmi létesítményekkel kapcsolatos követelmények 2006/123/EK irányelv szerinti elfogadásakor végzett arányossági értékelésről.

(9)  https://www.rand.org/blog/2017/11/why-the-eu-single-market-has-still-not-reached-its.html

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A digitális gazdaság adóztatása

(feltáró vélemény a cseh elnökség felkérésére)

(2022/C 443/08)

Előadó:	Benjamin RIZZO
Társelőadó:	Petru Sorin DANDEA

Felkérés:	Mikuláš BEK európai ügyekért felelős miniszter 2022.1.26-i levele
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.7.1.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.7.13.
Plenáris ülésszak száma:	571.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	200/0/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Unió és más nemzetközi szabályozó szervek számára egyaránt alapvető feladattá vált a digitális gazdaság adóztatására vonatkozó megfelelő elvek és szabályok kidolgozása a fiskális politikák korszerűsítése, valamint a jelenlegi és a jövőbeli igényekhez való igazításuk céljával.

1.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) azt javasolja, hogy amint nemzetközi megállapodás születik az OECD/G20-ak inkluzív keretének az adóztatási jogok újraelosztásával kapcsolatos 1. pilléréről, gyorsan hajtsák végre a vonatkozó szabályokat az EU-ban, más jelentős kereskedelmi partnerekkel összehangoltan, illetve azoknál is hasonló kezdeményezést indítva.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU vezető szerepet játszhat a digitális gazdaság adóztatásában. Ezt a szerepet azonban az OECD/G20-ak nemzetközi megállapodása keretében kell betölteni, ahogyan az a 2. pillér esetében is történt az adóalap-erózió elleni mechanizmus kapcsán.

1.4

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy az EU-ban a lehető leghamarabb végrehajtsák az 1. és a 2. pillért is, és ezáltal magas fokú összhangot érjenek el az OECD/G20-ak szintjén megtárgyalandó nemzetközi megállapodással. Az 1. és 2. pillért átfogó, egymással integrált szabályozási csomagoknak kell tekinteni.

1.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy a digitális gazdaság adóztatására irányuló európai jogalkotási kezdeményezés nagyban elősegítheti a belső piac működését, és a különálló nemzeti kezdeményezésekhez képest kétségtelenül hatékonyabb keretet eredményezhet. Ha a tagállamok különálló, egymással összehangolatlan szabályokat vezetnek be, az Unió-szerte növeli a széttagoltságot, ami adóbizonytalanságot eredményez, és akadályozza a versenyképességet.

1.6

Az EGSZB az 1. pillérre vonatkozóan olyan nemzetközi megállapodást szorgalmaz, amelynek célja egy hatékony, a semlegesség és az egyenlő bánásmód elvét tiszteletben tartó adórendszer kialakítása, valamint amely képes egyfelől megőrizni a digitális gazdaságban rejlő innovációs potenciált, másfelől pedig annak biztosítását, hogy a nagymértékben digitalizált vállalkozások méltányos arányban hozzájáruljanak a nemzeti költségvetésekhez.

1.7

Az EGSZB az 1. pillérről szóló olyan nemzetközi megállapodás megkötését kéri, amely lehetőség szerint tartózkodik a túlságosan összetett szabályoktól, célja pedig az átláthatóság, a kiszámíthatóság, az adminisztráció egyszerűsítése, valamint a megfelelési költségek alacsonyan tartása. Egy túlbonyolított rendszer ugyanis lehetőséget teremthet az újonnan elfogadott szabályok megkerülésére, csökkentve azok hatékonyságát.

1.8

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a digitális vállalkozásokra vonatkozó, megfelelően kidolgozott nemzetközi adójogszabályoknak nagy szerepük van az adókijátszási és az adókikerülési gyakorlatok megakadályozásában, valamint egy méltányos, stabil és progresszív adózási rendszer kialakításában. A társasági nyereségadózás területén kulcsfontosságú az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, mivel az utóbbi években egyes társaságoknak sikerült néhány tagállam egyedi adószabályait kihasználva jelentős mértékben csökkenteni tényleges adókulcsukat.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális gazdaság adóztatására vonatkozó megfelelő szabályozási keretnek figyelembe kell vennie azt, hogy a digitalizáció következtében erőteljes függés alakult ki az immateriális javaktól. E javak révén jelentősen megnőtt a társaságok képessége arra, hogy egy joghatóságban fizikai jelenlét nélkül is érdemi üzleti tevékenységeket fejlesszenek ki.

1.10

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a digitális vállalkozások gyakran kihasználják a felhasználók adatait ahhoz, hogy értéket teremtsenek. A jelenlegi adórendszerek nem terjednek ki erre az értékteremtési módszerre, ami az értékteremtés adózásában eltéréseket eredményez. Ezt a konkrét kérdést az 1. pillér keretében megfelelően kezelni kell.

1.11

Az EGSZB megismétli, hogy továbbra is elengedhetetlen egy olyan megközelítés alkalmazása, amely valamennyi joghatóságban elkerülhetővé teszi a kettős adóztatásnak, illetve az adóztatás szándékolatlan elmaradásának a kockázatát, eközben pedig minimalizálja az európai társaságok megfelelési költségeit. E tekintetben az 1. pillérről szóló megállapodásnak és az átültetésére irányuló szabályoknak össze kell hangolniuk a tagállamok által már elindított különböző kezdeményezéseket, elkerülve az ellentmondásokat és a joghézagokat.

1.12

Az EGSZB őszintén reméli, hogy az 1. pillérről a lehető leghamarabb megvalósítható megállapodás születik, mind nemzetközi, mind uniós szinten, és sajnálatát fejezi ki azon korlátok miatt, amelyek továbbra is akadályt gördítenek egy ilyen alapvető megállapodás véglegesítése elé.

2.   Alapvető háttér

2.1

A jelenlegi nemzetközi társaságiadó-szabályok a 20. század elején kialakult és az idők során részben módosult elveken alapulnak. A mai környezetben már nem felelnek meg a célnak, emellett a globalizált és digitalizált gazdasághoz sem illeszkednek. Ez azt jelenti, hogy az adóbevételeket nem méltányos módon osztják fel az országok között, és továbbra is megengedik a káros adóztatási gyakorlatok folytatását az államháztartás és a tisztességes verseny kárára.

2.2

Ezért az Európai Unió és világszerte más szabályozó szervek számára egyaránt alapvető feladattá vált a digitális gazdaság adóztatására vonatkozó megfelelő elvek és szabályok kidolgozása a fiskális politikák korszerűsítése, valamint a jelenlegi és a jövőbeli igényekhez való igazításuk céljával.

2.3

Az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó inkluzív kerete kétpilléres megoldásra épül, hogy kezelje az egyre inkább digitalizált és globalizált gazdaságból eredő adózási kihívásokat.

2.4

Az 1. pillér célja, hogy a legnagyobb multinacionális vállalatok, különösen pedig a digitális vállalkozások kapcsán biztosítsa a nyereség és az adóztatási jogok igazságosabb felosztását az országok között. Az 1. pillér elsősorban azt követeli meg a multinacionális vállalatoktól, hogy a nyereségadó egy részét ott fizessék meg, ahol a fogyasztóik és felhasználóik találhatók, kapcsolatot teremtve így egyrészt a nyereség, másrészt pedig az érintett fogyasztók és felhasználók tartózkodási helye között.

2.5

A nyereségnek az 1. pillér keretében történő újraosztásáról szóló megállapodás magában foglalja a digitális szolgáltatási adók eltörlését és moratóriumát, valamint más releváns, hasonló intézkedéseket, amelyek véget vetnek a nemzetközi adórendszer instabilitásából eredő kereskedelmi feszültségeknek.

2.6

A 2. pillér célja annak biztosítása, hogy a nagy multinacionális vállalatok – különösen a digitalizáltak – minimálisan 15 százalékos tényleges társaságiadó-kulccsal adózzanak, olyan szabályozási keretet hozva létre, amely visszatart a nyereségátcsoportosítástól, és alkalmas a joghatóságok közötti káros adóverseny megelőzésére. Így a társaságiadó-verseny korlátozása hatékonyan feloldható lenne, az országok pedig a társaságiadó-kulcs bevezetett globális minimuma révén megvédhetnék az adóalapjukat. Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy mielőbb jussanak politikai megállapodásra ezekkel a szabályokkal kapcsolatban, egyúttal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy még nem született végleges konszenzus.

2.7

Az OECD/G20-ak fórumán nemzetközi megállapodás született a 2. pillérről és az inkluzív keretről, ezek átültetését az uniós intézmények irányelvjavaslat formájában hajtják végre, amelyről jelenleg folyik a vita a Tanácsban (1).

2.8

Az ezzel kapcsolatos nemzetközi konszenzus továbbra is kialakulóban van az OECD-n/G20-akon belül; ezt erősítette meg az az 1. pillérről nemrégiben folytatott OECD-konzultáció is, amely a szabálytervezetekről gyűjtött nyilvános visszajelzéseket, annak ellenére, hogy e szabályok „nem tükrözik a dokumentum lényegével kapcsolatos konszenzust” (2).

2.9

Az Európai Bizottság még 2018-ban jogalkotási javaslatot tett közzé a digitális gazdaság adóztatásáról, amellyel kapcsolatban – elsősorban az 1. pillér keretében végrehajtandó szabályokra vonatkozó nemzetközi, széles körű konszenzus hiánya miatt – nem történtek további lépések.

2.10

Az uniós intézmények időközben jóváhagyták a digitális piacokról szóló jogszabályt (DMA), amelynek célja a digitális piacok versenystruktúrájának szabályozása. E tekintetben az EU eredeti és átfogó szabályozási megközelítést fogadott el, amely különbözik a más főbb kereskedelmi blokkok, például az USA, Kína és más feltörekvő országok által alkalmazott megközelítéstől.

2.11

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU a digitális piacokról szóló jogszabály mintájára vezető szerepet játszhat a digitális gazdaság adóztatása kapcsán is. Ezt a szerepet azonban az OECD/G20-ak nemzetközi megállapodása keretében kell betölteni, ahogyan az a 2. pillér esetében is történt.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy a gazdaság digitalizációja kapcsán minden olyan változást, amely a nyereségek megadóztatásához való jogok országok közötti felosztására vonatkozó szabályokat érinti, globálisan össze kell hangolni, hogy megfelelő érdemi globális kormányzással és szabályokkal jobban kiaknázzuk a globalizáció előnyeit. A konkrét megoldásoknak ezért egy olyan széles körű nemzetközi megállapodásból kell következniük, amely a lehető legtöbb adójogrendszerre kiterjed. Emellett megfelelően figyelembe kell venni az új szabályok különböző hatásait és következményeit egyfelől a kis tagállamokra, másfelől a nagyobb tagállamokra.

3.2

Az EGSZB nagyra értékeli a digitalizációból adódó jelentős gazdasági fejlődést, valamint annak pozitív társadalmi hatásait, továbbá a digitalizációban az adóhatóságok megerősítése terén rejlő hatalmas lehetőségeket, amelyek ennélfogva jobb szolgáltatásokat nyújthatnak a nemzeti költségvetéseknek és a polgároknak. Az EU-nak segítenie és koordinálnia kell a tagállamok adóhatóságait, hogy megbirkózzanak az új rendszerrel és a gyorsan változó gazdasági környezettel.

3.3

Az EGSZB egyetért az OECD/G20-ak adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos 1. fellépéséről készült 2015. évi zárójelentés megállapításával, amely szerint a digitális gazdaság „egyre inkább maga a gazdaság”. Az évek során számos vállalkozás lenyűgöző mértékben digitalizálódott, amelynek folyamata a közelmúltban, a Covid19 miatti lezárások idején felgyorsult. E tendencia mentén a digitális platformok által termelt hatalmas nyereség gyakran elkülönül azoktól a fizikai helyszínektől, ahol az ehhez kapcsolódó fizető felhasználók és fogyasztók találhatók. A jövőben e jelenséggel a társadalombiztosítási kötelezettségek tekintetében is foglalkozni lehet.

3.4

Amint az OECD/G20-ak inkluzív keretének 1. pilléréről az eddig kifejtett számos álláspont között egyensúlyt teremtő nemzetközi megállapodás születik, az EGSZB azt javasolja, hogy az 1. pillért – a 2. pillérhez hasonlóan – gyorsan és más jelentős kereskedelmi partnerekkel összehangoltan hajtsák végre az EU-ban, ezáltal megszilárdítva a belső piacot, megfelelve a Szerződés 113–115 cikkének.

3.5

Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy az EU-ban a lehető leghamarabb, és az OECD/G20-ak szintjén tárgyalt nemzetközi megállapodással minél nagyobb összhangban végrehajtsák az 1. és a 2. pillért is. Az 1. és 2. pillért átfogó, egymással integrált szabályozási csomagnak kell tekinteni, amelyet az Unió egészére kiterjedően gyorsan végre kell hajtani.

3.6

Az EGSZB megjegyzi, hogy a digitális gazdaság adóztatására irányuló európai jogalkotási kezdeményezés nagyban elősegítheti a belső piac működését, és a különálló nemzeti kezdeményezésekhez képest kétségtelenül hatékonyabb keretet eredményezhet. Ha a tagállamok különálló, egymással összehangolatlan, eltérő adózási elveket és kritériumokat alkalmazó szabályokat vezetnek be, az Unió-szerte növeli a széttagoltságot, ami adóbizonytalanságot eredményez, és akadályozza a versenyképességet. Az EGSZB vitarendezési mechanizmust szorgalmaz, amelynek célja, hogy a tagállamok számára lehetővé tegye az esetlegesen felmerülő problémák megoldását.

3.7

Az 1. pillérre vonatkozó nemzetközi megállapodásnak azt kell céloznia, hogy egy hatékony, a semlegesség és az egyenlő bánásmód elvét tiszteletben tartó adórendszert alakítson ki, amely képes egyfelől megőrizni a digitális gazdaságban rejlő innovációs potenciált, másfelől pedig biztosítani, hogy a nagymértékben digitalizált vállalkozások méltányos arányban hozzájáruljanak a nemzeti költségvetésekhez és a társadalomhoz.

3.8

Az EGSZB az 1. pillérről szóló olyan nemzetközi megállapodás megkötését kéri, amely lehetőség szerint tartózkodik a túlságosan összetett szabályoktól, célja pedig az átláthatóság, a kiszámíthatóság, az adminisztráció egyszerűsítése, valamint a megfelelési költségek alacsonyan tartása. Egy túlbonyolított rendszer ugyanis lehetőséget teremthet az újonnan elfogadott szabályok megkerülésére, csökkentve azok hatékonyságát.

3.9

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a digitális vállalkozásokra vonatkozó, megfelelően kidolgozott nemzetközi adójogszabályok révén megakadályozhatók az adókijátszási és az adókikerülési gyakorlatok, valamint méltányos, progresszív, stabil és hatékony adózási rendszer alakítható ki.

3.10

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a 2. pillér keretében viszont két belföldön alkalmazandó szabály bevezetése történik meg, nevezetesen: A. egymásra épülő belföldi szabályok, együttesen a globális adóalap-erózió elleni szabályok (GloBE), amelynek elemei: i. egy jövedelem-hozzászámítási szabály (IIR), amely szerint az anyavállalat egy kiegészítő (top-up) adót fizet a leányvállalata nem elégséges mértékben adózott jövedelme után; és ii. az aluladóztatott kifizetésekre vonatkozó szabály (UTPR), amely szerint amennyiben egy leányvállalat alacsonyan adóztatott jövedelme az IIR alapján nem adóköteles, a kifizetés levonása megtagadható vagy ezzel egyenértékű korrekció írható elő; B. egy egyezményen alapuló szabály (megadóztatási szabály, STTR), amely lehetővé teszi a forrás szerinti joghatóságok számára, hogy korlátozott forrásadót vessenek ki a kapcsolt felek közötti egyes olyan kifizetésekre, amelyekre egy minimális adómérték alatti kulcs alkalmazandó.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a társasági nyereségadó területén kulcsfontosságúak az egyenlő versenyfeltételek. Az utóbbi években egyes vállalatok ki tudták használni néhány tagállam egyedi adószabályait, és ezzel csökkentették a tényleges adómértéküket. Ehhez az átláthatóság hiánya is hozzájárult; a digitális szolgáltatások területén működő multinacionális vállalatok számos kényes ügyben érintettek.

4.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális gazdaság adóztatására vonatkozó megfelelő szabályozási keretnek figyelembe kell vennie azt, hogy a digitalizáció következtében erőteljes függés alakult ki az immateriális javaktól. E javak révén jelentősen megnőtt a társaságok képessége arra, hogy egy joghatóságban fizikai jelenlét nélkül is jelentős üzleti tevékenységeket fejlesszenek ki. A jelenlegi nemzetközi adózási szabályokat és elveket ehhez az új gazdasági környezethez kell igazítani.

4.3

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a digitális vállalkozások nagymértékben függenek a tartalomkészítéshez szükséges immateriális javaktól, így többek között a felhasználók adatait is fel- és kihasználják értékteremtés céljából. A jelenlegi adórendszerek nem terjednek ki erre az értékteremtési módszerre, ami az értékteremtés adózásában eltéréseket eredményez. Ezt a konkrét kérdést az 1. pillér keretében megfelelően kezelni kell.

4.4

Az EGSZB megismétli, hogy rendkívül fontos egy olyan megközelítés alkalmazása, amely valamennyi joghatóságban elkerülhetővé teszi a kettős adóztatásnak és az adóztatás szándékolatlan elmaradásának a kockázatát, eközben pedig minimalizálja az európai társaságok megfelelési költségeit. E tekintetben az 1. pillérről szóló megállapodásnak és az átültetésére irányuló szabályoknak össze kell hangolniuk a tagállamok által már megtett különböző kezdeményezéseket, mivel ezek a különbségek ellentmondásokat és joghézagokat eredményezhetnek.

4.5

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az OECD 1. pillérére vonatkozó javaslattal kapcsolatos globális konszenzus elérésére irányuló összetett törekvést alátámasztó és motiváló egyik kulcsfontosságú tényező az egyoldalú digitális adók elterjedése, valamint ezzel összefüggésben annak lehetősége, hogy több joghatóság ugyanazon nyereség tekintetében eltérő és olykor egymást átfedő módokon próbáljon adóztatási jogokat érvényesíteni.

4.6

Ezért az 1. pillérnek biztosítania kell a nemzeti digitális szolgáltatási adók és a társaságokat érintő egyéb hasonló intézkedések megszüntetését. Ez alapvető fontosságú ahhoz, hogy az 1. pillérrel kapcsolatban több nagy joghatóság konszenzusra jusson, és hogy elkerüljük azokat az új szabályokat, amelyek a jövőben a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai szerint „diszkriminatívnak” minősülhetnek, és amelyek nemzetközi kereskedelmi szempontból nem kívánt következményekkel járhatnak.

4.7

Az EGSZB őszintén reméli, hogy az 1. pillérről a lehető leghamarabb megvalósítható nemzetközi megállapodás születik, egyúttal sajnálatát fejezi ki azok miatt a folyamatosan fennálló korlátok miatt, amelyek akadályozzák a megállapodás véglegesítését.

4.8

Az EGSZB úgy véli, hogy az 1. és 2. pillér végrehajtását követően az európai fogyasztók által használt platformokon keresztül nyújtott szolgáltatásokat teljes mértékben be kell építeni a héarendszerbe, hiszen ez a digitális gazdaságot érintő kérdések kezelésének egyik alapvető eleme. Meg kell azonban jegyezni, hogy a digitális kommunikációs szolgáltatások és a közösségi hálózatok ügyfelei látható költség nélkül férnek hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz, ami kérdéseket vet fel a héa észszerű alkalmazása tekintetében. A héabevételek az uniós költségvetés egyik saját forrását képezik, és az EGSZB fontosnak tartja a digitális szolgáltatások adóalapba való felvételét.

4.9

Az EGSZB úgy véli, hogy észszerű egyensúlyt kell teremteni a társasági nyereségadóknak a nettó exportőr és nettó importőr országok, valamint a termelő és fogyasztó országok közötti átcsoportosítása terén, hogy ne kerüljön veszélybe az országoknak az a lehetősége, hogy megvalósítsák többek között társadalmi és környezetvédelmi célkitűzéseiket.

4.10

Az EGSZB megjegyzi, hogy a digitalizáció nem csupán kihívást jelent, hanem lehetőségeket is teremt az adóhatóságok számára. A harmadik felektől származó és az adóhatóságok rendelkezésére álló adatok nagyobb mennyisége szélesebb körben lehetővé teszi a jelentéstétel automatizálását, ami mindkét félnek időt és pénzt takarít meg. Az adatgyűjtés felhasználható az adóeltitkolás, az adókijátszás és a csalás kezelésére is. A több adóhatóság által használt szoftvermegoldások, amelyek az ügyletek időpontjában rögzítik az értékesítések adatait – amelyek közvetlenül benyújthatók az adóhatóságnak –, egyes országokban máris jelentősen növelték a héabevételeket.

4.11

Végül a konkrét kérdések további és részletesebb megismertetése érdekében az EGSZB felhívja a figyelmet a pénzmosás elleni küzdelemről szóló jogalkotási csomagról szóló véleményére (3), valamint az adókikerülés elleni küzdelemről szóló mindkét véleményére (A 21. század társasági adózása (4) és A fedőszervezetek felhasználása elleni küzdelem (5)).

---

(1)  Lásd az EGSZB véleményét a társaságok minimális tényleges adómértékéről (HL C 290., 2022.7.29., 52. o.).

(2)  OECD-konzultáció az 1. pillér szerinti, nexussal és bevételi forrásokkal kapcsolatos szabálytervezetekről – A. összeg, 2022. február 4.

(3)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A pénzmosás elleni küzdelemről szóló jogalkotási csomag, (HL C 152., 2022.4.6., 89. o.).

(4)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A 21. század társasági adózása (HL C 275., 2022.7.18., 40. o.).

(5)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A fedőszervezetek felhasználása elleni küzdelem (HL C 290., 2022.7.29,, 45. o.).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Nemek közötti egyenlőség

(feltáró vélemény a cseh elnökség felkérésére)

(2022/C 443/09)

Előadó:

Milena ANGELOVA

A Tanács cseh elnökségének felkérése:	2022.1.26.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.6.22.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.7.13.
Plenáris ülésszak száma:	571.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	194/13/13

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség fenntartható javításának sikeressége a nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúrájának ápolásában áll, amely a teljes életciklust lefedi, és az egyes életszakaszok jellemzőihez és igényeihez igazított intézkedéseket biztosít. Mivel kulturális kérdésről van szó, nem valósítható meg pusztán egyszerű szakpolitikákkal és intézkedésekkel, hanem a társadalom valamennyi szereplőjének elismerését, felelősségvállalását és folyamatos elkötelezettségét igényli.

1.2

A nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúráját koragyermekkortól fejleszteni kell azzal, hogy példát mutatunk a gyermekeknek a családban, és ennek folytatódnia kell az óvodában és az iskoláskor valamennyi szakaszában. Az EGSZB kéri a tagállamokat, hogy oktatáspolitikájukon keresztül mozdítsák elő a nemi szempontból semleges oktatást, tekintettel mind az ismeretekre, mind a szociális készségekre, valamint a nemi sztereotípiáktól mentes tanulási környezetet.

1.3

A nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúrájának további fenntartása érdekében a nemek közötti egyenlőséget támogatni kell minden gazdasági és társadalmi tevékenységben, ideértve a vállalkozást, a közszolgáltatást és a politikai életet. Az EGSZB úgy véli, hogy az előrelépéshez arra van szükség, hogy a nemek közötti egyenlőséget rendszerszinten tartsák fenn a különböző környezetekben.

1.4

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok az Európai Bizottság és az EGSZB támogatásával, valamint a szociális partnerekkel és a megfelelő civil társadalmi szervezetekkel együtt indítsanak széles körű figyelemfelhívó és tájékoztató kampányt a nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúrájának népszerűsítésére. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a hagyományos és a közösségi médiának is központi szerepe van az attitűdök formálásában.

1.5

A kampánynak fel kell hívnia a döntéshozók figyelmét a nemek közötti egyenlőség szóban forgó tagállamban fennálló helyzetére és az e téren elért előrelépésre, és ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy tanuljanak egymástól, és megosszák bevált gyakorlataikat. A politikai szereplők, a döntéshozók és az állami szervezetek szintén példát kell hogy mutassanak azzal, ahogy saját tevékenységeikben előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget.

1.6

A nemzeti, regionális és települési szintű politikai döntéshozatalban való részvétel értelmében vett nemek közötti egyenlőség döntő fontosságú, tekintettel a politikai döntések polgárok életére gyakorolt jelentős hatására. Ahhoz, hogy a politikusok körében valamennyi szinten növekedjen a nők aránya, a szavazók, valamint a jelölteket állító pártok tudatosságának erősítésére van szükség, illetve olyan kultúrát kell előmozdítani, amely lehetővé teszi a nők számára, hogy aktívan részt vegyenek a politikai életben, és ösztönzi is őket erre.

1.7

Minthogy a nemek közötti egyenlőség javításához számos szakpolitikai területen intézkedéseket kell bevezetni, az EGSZB megismétli a megfelelő szinteken dolgozó politikai döntéshozóknak szóló azon felhívását, hogy kövessék a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elvét, és a nemek közötti egyenlőség szempontját minden döntésben vegyék figyelembe, ideértve a költségvetés-tervezési, a beruházási, a finanszírozási és a közbeszerzési döntéseket is.

1.8

Tekintettel a népességelöregedés és a szakképzett munkaerő biztonságának szükségessége által okozott kihívásokra, a munkaerőpiac inkluzivitása egyre fontosabbá válik. Ezért alapvető a nők általános – szakmától, feladatkörtől vagy életkortól független – munkaerőpiaci részvétele előtt álló akadályok felszámolása és e részvétel ösztönzőinek biztosítása. A nemek közötti egyenlőség javításában szerepet játszik például a rugalmas munkaszervezés, a szülői szabadság, az adóztatás és másféle ösztönzők. A jogszabályi keretek mellett a gyakorlati szabályokat a szociális partnerek közötti kollektív tárgyalások kínálta lehetőségek felhasználásával kell meghatározni.

1.9

Mivel a világjárványt követő helyreállításra a zöld és digitális átállással összhangban kell, hogy sor kerüljön, a TTMM kompetenciák még inkább lényegesek. A nemek közötti egyenlőség és a szegregáció megelőzése szempontjából fontos megnyerni a lányokat annak, hogy több TTMM tantárgyat tanuljanak, ugyanakkor több fiút kell megnyerni annak, hogy elsajátítsák az ápolói és oktatási szakmákat, és ilyen állásokra pályázzanak. Ezeket a szempontokat be kell építeni a pályaválasztási tanácsadásba és az alkalmazottak megtartására irányuló intézkedésekbe.

1.10

Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja annak előmozdítását, hogy a nők vezetői pozíciókat töltsenek be a vállalkozásokban, az állami szervezetekben és a szociális partnerek szervezeteiben. Arra kéri a tagállamokat, az üzleti szervezeteket és a szociális partnereket, hogy indítsanak képzési és mentorprogramokat, amelyek azokat a nőket veszik célba, akik vezetői pozíciót töltenek be, vagy állami szervezetekben igazgatói állásra, vállalkozásokban, szakszervezeteknél és magánszervezeteknél pedig igazgatótanácsi tagságra, illetve operatív felsővezetői pozícióra pályáznak. Üdvözli továbbá a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelvvel kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács között a közelmúltban elért politikai megállapodást, és arra kéri az uniós intézményeket, hogy mielőbb és hatékonyan hajtsák végre az irányelvet.

1.11

A nők vállalkozása előtt álló akadályokat is fel kell számolni. A forráshoz jutás a vállalkozás előfeltétele, ezért biztosítani kell a nők egyenlő hozzáférését mind a magánfinanszírozáshoz, mind az állami finanszírozáshoz. Az EGSZB arra is kéri a tagállamokat, hogy irányítsanak megfelelő állami beruházásokat azon projektek felé, ideértve a digitális és a gondozási infrastruktúrát is, amelyek előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget.

1.12

Az EGSZB kéri, hogy fordítsunk kellő figyelmet a nemek közötti egyenlőségre az ukrajnai menekültek helyzetének kezelésekor. Ez vonatkozik a gyermekek gondozáshoz való hozzáférésére és az oktatásban való részvételükre, a nők színvonalas foglalkoztatáson keresztül történő munkaerőpiaci integrációjára, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre.

2.   Általános megjegyzések

2.1

Ez a vélemény a cseh elnökség azon kérésére válaszul született, hogy több szempontból is tekintsük át a nemek közötti egyenlőség előrehaladását, valamint azokat az eszközöket és intézkedéseket, amelyek annak javítását szolgálják. E szempontok például a járvány utáni helyzet, a helyreállítás és a foglalkoztatás, a fiatalok szerepvállalása, az oktatás és a készségek, a vállalkozói lét és a vállalatvezetés, a munka és a magánélet közötti egyensúly, továbbá a migráció és a menekültek jelentette, az ukrajnai háború által is kiváltott probléma. Az említett kérdéseket az EGSZB korábbi véleményei már tárgyalták, és a nemek közötti egyenlőség számos egyéb vonatkozásával más EGSZB-vélemények (1) is foglalkoznak, amelyek kiterjednek olyan kérdésekre, mint például a munkafeltételek és a fizetés, a gondozási infrastruktúra, a szegénység és az energiaszegénység, valamint a nemi alapú erőszak.

2.2

A társadalmainkban általánosan jelen lévő diszkrimináció, ideértve a nemi alapú diszkriminációt is, az emberek lemaradásának egyik legfőbb oka. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség az uniós értékekben gyökerezik (2), és hogy a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek megszüntetése és az egyenlőség előmozdítása érdekében holisztikus és horizontális megközelítést kell alkalmazni. A nemek közötti egyenlőség fenntartható javításának sikeressége a nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúrájának ápolásában áll, amely a teljes életciklust lefedi, és az egyes életszakaszok jellemzőihez és igényeihez igazított intézkedéseket biztosít.

2.3

A nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúráját a koragyermekkortól fejleszteni kell azzal, hogy példát mutatunk a gyermekeknek a családban, védjük a családtagok egyenlő jogait és kötelezettségeit, példamutatóan toleráns magatartást tanúsítunk, és tiszteletben tartjuk mindenki magánszféráját és idejét. A családban végzett tevékenységek, feladatok és munkák „női” és „férfi” felosztásával kapcsolatos előítéleteket kerülni kellene, csakúgy mint a nem egyenlőségen alapuló magatartás más típusainak tanúsítását és az azokra való nevelést. Ennek a gyakorlat általi tanuláson kell alapulnia, és már akkor meg kell kezdődnie, amikor a két szülő egyenlő arányban és felváltva veszi ki a részét az újszülött és a csecsemő gondozásából, egymást támogatva, hogy mindkettőjük magánélethez, munkához és pihenéshez való joga megmaradjon. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden lehetséges módon támogassák mindkét szülőt a magánélet és a szakmai karrier összeegyeztetésében, és biztosítsanak megfelelő választási lehetőségeket a családok számára. Rendkívül fontos a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv tényleges végrehajtása és a hozzáférhető és megfizethető kisgyermekkori nevelés és gondozás biztosítása.

2.4

A gyermekek társadalmi beilleszkedése a bölcsőde, majd óvoda megkezdésével indul. Ezért az ilyen típusú gondozási intézményekben a nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúráját határozottan képviselő oktatást és képzést kell bevezetni. Az a puszta tény, hogy e létesítmények javarészt női munkaerőt alkalmaznak, megerősíti azt a sztereotípiát vagy hiedelmet, hogy a gyermeknevelés és a gyermekgondozás a nők feladata.

2.5

A következő lépésként a fiatalok számára az iskolai éveik során biztosítani kell a nemsemleges oktatást és a nemi sztereotípiáktól mentes tanulási környezetet. Ennek jelentőségét számos tagállamban alábecsülik. Annak biztosítása szempontjából, hogy a gyermekek tehetségét és képességeit a lehető legnagyobb mértékben lehessen serkenteni, fejleszteni és kiaknázni úgy, hogy az az életük későbbi szakaszaiban is javukra váljon, kulcsfontosságú például, hogy a gyermekek TTMM tantárgyak iránti érdeklődését az agyuk által adott válaszreakció alapján és ne nemi alapon terelgessék. Az ismeretek mellett azt is fontos biztosítani, hogy a gyermekek és a fiatalok nemsemleges módon sajátítsák el a szociális és egyéb szükséges készségeket, illetve fejlesszék érzelmi intelligenciájukat, beskatulyázás és előítéletek nélkül. Ez azt jelenti, hogy szakítani kell a megjelenéssel kapcsolatos nemi sztereotípiákkal is.

2.6

A gyermekek és a fiatalok önbecsülésének és önbizalmának előmozdítása a nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúrájának fontos mozgatórugója, amely a legjobb esetben olyan pozitív tendenciát indíthat el, amely megteremti az egyenlőséggel kapcsolatos felfogás és az egyenlőség megvalósulásának alapját egész további életükre.

2.7

A nemek közötti egyenlőséget tiszteletben tartó pályaválasztási tanácsadás fontos szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség fokozásában, a szakmai előmenetel és a munkahelymegtartás támogatásában, valamint a tanulmányokat és a szakmákat illető szegregáció megelőzésében. Noha fontos a lányokat megnyerni a TTMM tantárgyak tanulásának, az is fontos, hogy több fiút nyerjünk meg az oktatási és gondozási szakmák elsajátításának és az ilyen állásokra való jelentkezésnek, különös tekintettel az idősödő népesség egyre fokozódó gondozási szükségleteire (3).

2.8

A nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúrájának a felnőttkor egészében történő fenntartása érdekében a nemek közötti egyenlőséget támogatni kell a családi életben és bármely gazdasági és társadalmi tevékenységben, ideértve a vállalkozást, a közszolgáltatást és a politikai életet. Mivel kulturális kérdésről van szó, nem valósítható meg egyszerű szakpolitikákkal és intézkedésekkel, hanem a társadalom valamennyi szereplőjének elismerését, felelősségvállalását és folyamatos elkötelezettségét igényli. A svéd megközelítés – amelynek értelmében a kormány feministának titulálta magát – az egyik példa annak biztosítására, hogy mind a férfiak, mind a nők tudását és tapasztalatait felhasználják a társadalom minden vonatkozásában elérendő előrehaladás megvalósításához (4).

2.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az előrelépéshez arra van szükség, hogy a nemek közötti egyenlőséget rendszerszinten tartsák fenn a különböző környezetekben, a megfelelő jogi és szakpolitikai keretek biztosításával. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok az Európai Bizottság és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság támogatásával, valamint a szociális partnerekkel és a megfelelő civil társadalmi szervezetekkel együtt indítsanak széles körű figyelemfelhívó és tájékoztató kampányt a nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúrájának népszerűsítésére. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a hagyományos és a közösségi médiának is központi szerepe van az attitűdök formálásában, pl. a reklámokon keresztül.

2.10

A kampánynak például fel kell hívnia a döntéshozók figyelmét a nemek közötti egyenlőség szóban forgó tagállamban fennálló helyzetére és az e téren elért előrelépésre, amelyet például a nemek közötti egyenlőség mutatójával mérnek. A kampánynak emellett ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy tanuljanak egymástól, és megosszák bevált gyakorlataikat. A közigazgatási szervek és a szervezetek példát kell hogy mutassanak azzal, ahogy saját tevékenységeikben előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget. Bevált gyakorlatként az EGSZB azt ajánlja, hogy ezek a szereplők – valamint a szakszervezetek, a munkáltatók és a civil társadalmi szervezetek – hozzák nyilvánosságra, hogy az igazgatótanácsaikban és felügyelőbizottságaikban milyen a nemek közötti egyensúly. Ahhoz, hogy a társadalom egészében pozitív felfogás alakuljon ki, a kampánynak különösen a férfiakat és a fiúkat kell megcéloznia, és meggyőző üzenetet kell közvetítenie a nemek közötti egyenlőség előnyeiről.

2.11

A nemzeti, regionális és települési szintű politikai döntéshozatalban való részvétel értelmében vett nemek közötti egyenlőség döntő fontosságú, tekintettel a politikai döntések polgárok életére gyakorolt jelentős hatására. Ahhoz, hogy a politikusok körében növekedjen a nők aránya, a szavazók, valamint a jelölteket állító pártok tudatosságának erősítésére van szükség.

2.12

Minthogy a nemek közötti egyenlőség javításához számos szakpolitikai területen intézkedéseket kell bevezetni, az EGSZB megismétli a megfelelő szinteken dolgozó politikai döntéshozóknak szóló azon felhívását, hogy kövessék a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elvét, és a nemek közötti egyenlőség szempontját minden döntésben vegyék figyelembe, ideértve a költségvetés-tervezési, a beruházási, a finanszírozási és a közbeszerzési döntéseket is. A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését megfelelően nyomon is kell követni és értékelni kell. Ezenkívül a nemek közötti egyenlőség kapcsán holisztikus megközelítést kell alkalmazni, különös figyelmet fordítva arra, amikor a nemi dimenzió más jellemzőkkel, például a fogyatékossággal, az etnikai származással, az egyszülős családi státusszal, a társadalmi-gazdasági helyzettel, az életkorral vagy a szexuális irányultsággal társul.

2.13

Az EGSZB arra ösztönzi az összes uniós intézményt, tagállamot és érdekelt felet, hogy aktívan használják fel az EIGE által például a nemek szerint lebontott adatokat és statisztikákat illetően végzett értékes munkát. Az EGSZB azt is hangsúlyozni kívánja, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása szempontjából fontos a szociális partnerek aktív bevonása, mivel ez a kérdés több szempontból is közvetlenül kapcsolódik a munkaerőpiachoz és a munkafeltételekhez. A kollektív tárgyalás a munka világában a nemek közötti egyenlőség elérésének kulcsfontosságú eszköze. Fontos továbbá, hogy az EGSZB-t aktív platformként használják a nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúrájának előmozdítására irányuló munkához.

3.   Részletes megjegyzések – foglalkoztatás a világjárványt követő helyreállításban

3.1

Bár a Covid19-világjárvány mind a nőket, mind pedig a férfiakat érintette, a hatások eltérőek voltak, és fennáll annak a veszélye, hogy a válság következményei veszélybe sodorják az elmúlt évtizedben a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentése terén a tagállamokban elért eredményeket. Amellett, hogy befolyásolta a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, a világjárvány súlyosabban érintette a nőket a munkahelyük elvesztésén vagy az átmeneti munkanélküliségen keresztül, mivel a jellemzően nőket foglalkoztató ágazatok különösen nagy mértékben voltak érintettek (5). A női vállalkozók is a férfiaknál gyakrabban számoltak be arról, hogy be kellett zárniuk vállalkozásukat a világjárvány miatt. A nemek közötti szakadék a jelentések szerint Európában és Észak-Amerikában volt a legnagyobb, ahol a nők 50 %-kal nagyobb arányban számoltak be bezárásról, mint a férfiak (6).

3.2

A nemek közötti egyenlőség és a sokféleség szempontjából a világjárvány utáni helyreállítás egyik legnagyobb kihívása annak biztosítása, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek figyelembe vegyék a nemek közötti egyenlőség szempontját és célzott fellépéseket tartalmazzanak a nemek munkaerőpiaci egyenlőségének javítására. Intézkedéseket kell hozni annak érdekében is, hogy megteremtsük a megfelelő feltételeket a vállalkozáshoz és az üzleti tevékenységhez, ideértve a támogató költségvetési keretet is, és elhárítsunk minden akadályt a nők vállalkozása elől.

3.3

Az akadályok felszámolására és az ösztönzők biztosítására a nők általános – szakmától és feladatkörtől független – munkaerőpiaci részvételéhez is szükség van. Ez bármilyen korcsoportba tartozó nők esetében érvényes. Noha döntő fontosságú a fiatalok munkaerőpiaci integrációja színvonalas munkalehetőségek biztosításával, az is lényeges, hogy az idősek számára lehetőséget biztosítsunk a megfelelő közreműködésre (7). Tekintettel a népességelöregedés és a szakképzett munkaerő súlyosbodó hiánya által bizonyos ágazatokban okozott kihívásokra, a munkaerőpiac inkluzivitása egyre fontosabbá válik, makroökonómiai szempontból is.

3.4

Az EGSZB hangsúlyozza a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv ambiciózus és tényleges átültetésének szükségességét. A kollektív tárgyalások során kell meghatározni, milyen gyakorlati eszközökkel tudják előmozdítani és megkönnyíteni a szülők számára a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt – ez a megfelelő eszköz a munkavállalók és a vállalkozások érdekeit figyelembe vevő legjobb megoldások és gyakorlatok garantálására. A rugalmas munkaszervezéssel és a rugalmas fizetett szülői szabadsággal együtt a nemek közötti egyenlőség javításában szerepet játszik az adóztatás és más ösztönzők, amelyek elősegítik, hogy a nők a munkaerőpiacon maradjanak. Az apasági szabadság idején biztosított megfelelő fizetés, különösen az első hónapokban, arra ösztönözné az apákat, hogy hosszabb szabadságot vegyenek ki, és ez elősegítené, hogy az apa szorosabb kapcsolatot alakíthasson ki a babával, az anyát pedig segítené felépülni, javítva eközben a munkája és a magánélete közötti egyensúlyt. A házastársak jövedelmének külön-külön történő adóztatása hozzájárul ahhoz, hogy mindkét szülőt aktív munkaerőpiaci részvételre ösztönözzük. Azt is fel kell ismerni, hogy a munkavállalást lehetővé tevő és ösztönző intézkedések a tisztességesebb nyugdíjakhoz is hozzájárulnak.

3.5

Noha a nők munkaerőpiaci részvétele emelkedett az elmúlt évtizedben, még mindig egyértelmű a nemi szegregáció (8). A nők oktatásba való bejutását és a gazdasági lehetőségeiket illetően továbbra is fennáll az egyenlőtlenség, noha ennek aránya a világ többi részéhez képest Európában a legalacsonyabb – némi különbséggel Nyugat- és Kelet-Európa között (9). Az EGSZB emellett már korábban minden területen és ágazatban azonnali intézkedéseket szorgalmazott a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék megszüntetése érdekében – különösen a bérek átláthatóságát biztosító kötelező intézkedések révén (10) –, és hangsúlyozza, hogy az előbbi súlyosbítja az utóbbit, amellyel szemben a nők különösen kiszolgáltatottak.

Ráadásul a kulturális környezet és a hagyományos sztereotípiák is befolyásolják a nők foglalkozási választásait. Az oktatásban, a gondozásban, az egészségügyben és a szociális ágazatokban például jóval több nő dolgozik, mint férfi, míg az olyan ágazatokban, mint az építőipar és a nehézipar, a férfiak dominálnak.

3.6

A nemek közötti egyenlőség inkluzív és fenntartható iparfejlesztési menetrend részeként történő előmozdítása során az erőfeszítéseket nemcsak azon gazdasági ágazatok versenyképességének megerősítésére kell fordítani, ahol már nagy számban dolgoznak nők, hanem arra is, hogy lehetővé tegyük számukra az új ágazatokban való részvételt és az új szerepek vállalását. A nők olyan új ágazatokba és foglalkozásokba való integrálása, amelyekből korábban ki voltak zárva, lehetővé fogja tenni az újonnan megjelenő ágazatok fejlődését azáltal, hogy teljes mértékben kiaknázzák a gazdagabb és sokszínűbb készségeket. A színvonalas állások kínálata előfeltétel annak biztosításához, hogy a nemek között meglévő egyenlőtlenségek ne öröklődjenek át ezekbe az új ágazatokba.

3.7

A nemi szegregáció az oktatásban is megfigyelhető. Noha a nők felsőfokú diplomát szereznek és részt vesznek az élethosszig tartó tanulásban, a természettudományoktól, a technológiától, a műszaki tudományoktól és a matematikától eltérő tantárgyakat részesítik előnyben. Figyelembe véve, hogy a világjárványt követő helyreállításra a zöld és digitális átállással összhangban kell, hogy sor kerüljön, a TTMM-kompetenciák még fontosabb szerepet játszanak. A funkcionális kompetenciák mellett az érzelmi (azaz a személyes és társas) készségek is alapvetően fontosak, mivel ezek képezik a reziliencia, a mentális erő, a konfliktuskezelés, az együttműködés és a tényszerű kommunikáció kialakításának alapjait. A jövőben mindenképpen a racionális és az érzelmi intelligenciára kell összpontosítani. A nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúrájának magában kell foglalnia az érzelmi oktatást is, mivel a 2021. évi Világgazdasági Fórum megállapítja, hogy a kreativitás, az érzelmi intelligencia és az összetett problémamegoldás a hét legfontosabb humán készség közé tartozik (11).

3.8

A digitalizációt illetően az oktatásban és a munkaerőpiacon egyértelmű nemi szegregáció látható az IKT-diplomások, IKT-szakemberek, és a csúcstechnológiai ágazatokban dolgozó tudósok és mérnökök megoszlásából.

3.9

A lányok érdeklődésének a TTMM felé terelése döntő a jövő szakmáiban való sikeres elhelyezkedésük szempontjából. Ezenfelül célzott intézkedésekre és fejlesztési programokra van szükség annak érdekében, hogy a lányokat a TTMM-hez kapcsolódó pályákra vonzzák és meg is tartsák. Tíz éven belül tízből kilenc álláshoz digitális készségekre lesz szükség (12). A munka világában a jövőben egyre nagyobb lesz a kereslet a technológiai szakemberek, például az informatikusok és az IKT-szakemberek iránt. Az európai munkavállalók 65 %-át a nők teszik ki, de az európai IKT-munkaerőnek mindössze 17 %-át, ugyanakkor 2026-ig a technológiai fejlődés miatt várhatóan megszűnő álláshelyek 57 %-át nők töltötték volna be (13).

3.10

A nők mesterséges intelligencia fejlesztésébe való bevonása azért is fontos, hogy elkerülhetők legyenek a valóságra vonatkozó elfogult adatokon alapuló, ezért elfogult eredményeket adó algoritmusok. Ezen a területen is interszekcionális megközelítésre van szükség. Ezenfelül, mivel a nagysebességű konnektivitáshoz és a digitális készségekhez való hozzáférés a sikeres digitalizáció nélkülözhetetlen alapja, ezeknek mindenki számára elérhetőnek és hozzáférhetőnek kellene lenniük, nemtől, kortól, fogyatékosságtól, társadalmi-gazdasági háttértől vagy földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül.

3.11

A nőknek a technológiai területeken tapasztalható alulreprezentáltsága problémát jelent a zöld gazdaságra való átállás szempontjából is, mivel az éghajlatváltozás és a környezeti problémák kezeléséhez sokféle technológiai megoldás fejlesztésére és bevezetésére van szükség.

3.12

Noha mind a digitális, mind a zöld készségeket minden szakma szerves részének kell tekinteni, e készségek nagyobb valószínűséggel vonzzák a fiatalokat, mint az idősebb munkavállalókat. Másfelől egyértelműen látható a különbség a munkával összefüggő IKT-készségek, többek között az adatgazdálkodás és a kiadványszerkesztés, és az általában a fiatalokhoz társított digitális jártasság között, ez utóbbihoz értve az üzenetküldést és az internet szabadidős célú használatát.

3.13

A TTMM-kompetenciák mellett arra is fontos ösztönözni a lányokat, hogy gazdaságtudományi és irányítással kapcsolatos tantárgyakat tanuljanak, amelyek felkészítik őket a vezetői pozíciókra. Ezenfelül fontos abba az irányba terelni őket, hogy elsajátítsanak vállalkozói és kockázatkezelési készségeket, valamint hogy növeljék önbizalmukat az imposztorszindróma (14) elkerülése és kezelése érdekében. A nők stressztipológiáját vizsgálva úgy tűnik, hogy stresszhelyzetekben inkább az introvertált, mint az extrovertált személyiség a jellemző. Ez azt eredményezi, hogy a nők a mások – személyes kritikának vett – negatív megjegyzéseitől való félelem miatt nem keresik a nyilvános szerepléssel járó álláshelyeket, nem érzik magukat alkalmasnak, ha nem teljesítik (túl) a munkaköri leírásban szereplő valamennyi előírást, és nem akarnak „kvótanők” lenni. Ez gyakran (tudatalatti) meggyőződésekhez és félelmekhez kapcsolódik. Noha a készségek és kompetenciák fejlesztéséhez gyakorlati intézkedésekre van szükség az oktatási és a tanulási módszerek szintjén és a pályaválasztási tanácsadásban, e célkitűzéseket a nemek közötti egyenlőség egész életre kiterjedő kultúrájára vonatkozó általános figyelemfelhívó programba is bele kell kapcsolni.

3.14

Egy konkrét szempont, amivel foglalkozni kell, a nemek közötti egyenlőségnek az egészségügyben tapasztalható hiánya, ami a kutatás hiányának, a férfiközpontú oktatásnak, a félrediagnosztizálásnak és a kezelés hiányosságainak tudható be. A biológiai és a társadalmi nemek közötti különbségek számos orvosi szakterületen megfigyelhető figyelmen kívül hagyása könnyen helytelen diagnózishoz vagy gyógyszeres kezeléshez vezet, mivel a nők tünetei eltérnek a férfiak tüneteitől, vagy mivel a gyógyszeradagolás olyan klinikai vizsgálatokon alapul, amelyeket főként férfiakon végeznek el. A sajátosan női betegségekkel, állapotokkal (endometriózis, menopauza) kapcsolatosan is hiányos a kutatás, és nem állnak rendelkezésre nemekre lebontott adatok, ami megnehezíti az egészségi problémák mögötti mechanizmusok megértését, és akadályozza az arra irányuló törekvéseket, hogy megfelelő választ találjunk például arra, hogy a nők esetében miért gyakoribb a Covid elhúzódásának kockázata.

3.15

Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a nemek szempontjait figyelmen kívül hagyó orvoslásnak a nők munkaerőpiaci részvételére gyakorolt negatív hatása, az EGSZB hangsúlyozza, hogy minden európai egészségügyi és gyógyszeripari stratégiában figyelembe kell venni a nemi sztereotípiákat, valamint a nemek közötti és nemi alapú különbségeket, és foglalkozni kell velük. Emellett teljes mértékben tiszteletben kell tartani a nők azon jogát, hogy saját testük felett önállóan rendelkezzenek.

4.   Részletes megjegyzések – a munka és a magánélet közötti egyensúly

4.1

A munka és a magánélet közötti egyensúly tekintetében vett nemek közötti egyenlőség rendkívül fontos a gazdaság és a társadalom számára, mivel szorosan kapcsolódik a jólléthez, az általános foglalkoztatáshoz és a munkaerőpiaci részvételhez, valamint a szakmai előmenetelhez és a pozíciókhoz mind az állami, mind a magánszektorban. Ez vonatkozik a vállalkozásokban, a közigazgatásban és a politikai döntéshozatalban ellátandó különböző feladatokra és felelősségi körökre.

4.2

A munka és a magánélet közötti egyensúly nagyobb kihívás elé állítja a nőket, mint a férfiakat, mivel a nők jobban kiveszik a részüket a fizetetlen házimunkából és a gondozási feladatokból. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutató (15) (16) szerint az EU pontszáma 2010 óta romlott az idő területén, amely a háztartási és gondozási feladatok megoszlását méri. A tagállamok közötti jelentős eltérések a nemzeti rendszerek és a családi kultúrák különbözőségeit tükrözik.

4.3

A világjárvány növelte a családokra nehezedő nyomást a munka és a magánélet közötti egyensúlyt illetően. Ez különösen igaz a nőkre és az egyedülálló anyákra. Ugyanakkor a gyermekgondozás tekintetében a jelek a nemek közötti szakadék szűkülésére utalnak, ami annak köszönhető, hogy mindkét szülő távmunkában dolgozik (17). A távmunka számos lehetőséget kínálhat, amelyekkel hozzá lehet járulni a nemek közötti egyenlőséghez, és a jobb koordináció hozzáadott értéket teremthet. Az EGSZB ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy meg kell akadályozni, hogy a távmunka súlyosbítsa a háztartási munka egyenlőtlen eloszlását a nők és a férfiak között (18). A világjárvány különböző pozíciókat betöltő (többek között vállalkozó, vezető, alkalmazott) nők munka és magánélet közötti egyensúlyát érintette. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nők gyakran a férfiaktól eltérő módon érzik magukat elszámoltathatónak és felelősnek „a másokról való gondoskodás” tekintetében.

4.4

A nemek közötti egyenlőség számos tényezője az egyes országok szociális infrastruktúrájától függ, amely fontos szerepet játszik a magasabb munkaerőpiaci részvétel elérésében és a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyban. A legkézenfekvőbb rendszerek a gondozási rendszerre, a szülői szabadságra, az iskolarendszerre és a foglalkoztatási intézkedésekre terjednek ki.

4.5

Korábbi javaslatait (19) megismételve az EGSZB fontosnak tartja, hogy a tagállamok ambiciózusan, hatékonyan és időben végrehajtsák a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet, hogy a családok számára megfelelő és egyenlőbb választást biztosítsanak, ideértve annak előmozdítását is, hogy mindkét szülő jobban fizetett szülői szabadságot kapjon. Ezzel egyidejűleg az irányelv végrehajtása során figyelembe kell venni a vállalkozások, különösen a kkv-k szükségleteit.

4.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak be kell ruházniuk különféle gondozási infrastruktúrákba, ideértve a gyermekgondozást, a napközit, az idősgondozást és a fogyatékossággal élő személyek gondozását, és garantálniuk kell mindenki számára ezek rendelkezésre állását és megfizethetőségét. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együtt dolgozzanak ki olyan megfelelő eszközöket, amelyek segítik a családokat abban, hogy könnyen és hatékonyan hozzáférjenek a támogató és ápolási-gondozási szolgáltatásokhoz.

4.7

Ezenkívül minden szinten újfajta gondolkodásmódra van szükség, hogy javuljon a nemek közötti egyenlőség a munka és a magánélet közötti egyensúly tekintetében is. Itt kulcsfontosságú, hogy csökkentsük és felszámoljuk a családi szerepekkel kapcsolatos sztereotip gondolkodást, és ösztönözzük a munka és a magánélet közötti egyensúlyt elősegítő foglalkoztatási gyakorlatokat mind a nők, mind a férfiak számára.

5.   Részletes megjegyzések – vezetői pozíció

5.1

Míg a munkahelyeken a nemek közötti egyenlőséget és a megkülönböztetés tilalmát jogszabály garantálja, a nők és a férfiak üzletvezetésben való egyenlő részvételét nemcsak az egyenlő esélyek biztosítása támasztja alá, hanem azok a tágabb gazdasági és társadalmi előnyök is, amelyeket az egyenlő részvétel hoz magával a szélesebb perspektívákhoz, a kreativitáshoz és a versenyképességhez való hozzájárulásával (20). A vállalatoknak érdekükben áll, hogy hasznosítsák a nők felsőfokú képzettségét és tehetségét azzal, hogy támogatják jelenlétüket az igazgatótanácsokban és egyéb vezetői pozíciókban. Ehhez fontos, hogy mindenki megértse a sokféleség előnyeit, valamint azt, hogy milyen negatív hatást gyakorol az egyénekre és a társadalomra, ha nem mozdítják elő a sokszínűséget minden területen.

5.2

Noha még mindig van min javítani, a nemek közötti egyenlőség mutatójában elért uniós pontszám 2010 óta a legtöbbet a hatalom területén növekedett, amely a politikai és gazdasági döntéshozatalban való előrelépést méri. A leglátványosabb javulás abban áll, hogy egyre nagyobb számban vesznek részt nők a legnagyobb, tőzsdén jegyzett vállalatok igazgatótanácsaiban. Ez ad magyarázatot a mutatóban elért pontszám általános növekedésének nagy részére (21).

5.3

Az egyes tagállamokban eltérő eszközökkel igyekeznek javítani a vállalatok igazgatótanácsaiban a nemek szerinti megoszlást (22), és egyértelmű különbségek figyelhetők meg a jelenlegi helyzetet és az idővel elért előrehaladást tekintve. Egyes tagállamok kötelező nemzeti kvótákat fogadtak el a tőzsdén jegyzett nagyvállalatok tekintetében; e kvóták 25 % és 40 % között vannak (23). Másfelől több tagállam meghaladta az uniós átlagot, vagy jelentős előrelépést tett kvóták nélkül is, az önszabályozásra hagyatkozva. Franciaországban, ahol a jogszabályt 2011-ben vezették be, az igazgatótanácsi tagok több mint 40 %-a nő, nyolc ország pedig meghaladta az egyharmados szintet. Ugyanakkor van néhány tagállam, ahol a részarány a 10 %-ot sem éri el. Az uniós átlagos részarány 30 % körül van.

5.4

A különbségek az egyes vállalatokkal is összefüggenek. Míg a csúcsvállalatoknál jelentős előrelépés volt megfigyelhető, a vállalati rangsor alján kisebb változást lehetett tapasztalni (24). Az is említésre méltó, hogy jóllehet az igazgatótanácsi tagok gyakran ügyvezetők, azok az országok, amelyek a legjobban teljesítenek a nagyvállalatokban ügyvezetői pozíciót betöltő nők részaránya terén, nem feltétlenül ugyanazok az országok, amelyek az élen állnak a vállalatok igazgatótanácsaiban betöltött tagság tekintetében (25).

5.5

Így nem lehet egyetlen magyarázatot adni a tagállamok közötti különbségekre. Ez nem meglepő, hiszen a nemzeti hagyományokban és kultúrában fennálló különbségek jelentős szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőség alakulásában. A pozitív fejlődés támogatása, a bevált módszerek megosztása és az egymás tapasztalataiból való tanulás rendkívül fontos.

5.6

Az EGSZB megismétli továbbá a témával kapcsolatos következtetéseit és ajánlásait (26), és üdvözli az Európai Parlament és a Tanács között nemrégiben létrejött politikai megállapodást a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelvvel kapcsolatban, amelyre az Európai Bizottság 2012-ben tett javaslatot. Az EGSZB arra kéri az uniós intézményeket, hogy gyorsan és hatékonyan léptessék hatályba az irányelvet. A tagállamok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy – a szociális partnerekkel konzultálva – eldöntsék, melyek a legjobb és legmegfelelőbb gyakorlati intézkedések az igazgatótanácsokban a nők részarányának növelésére, szem előtt tartva, hogy a vállalat tulajdonosai azok, akik az igazgatótanácsok összetételéről döntenek.

5.7

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a nők vezetésben való részvételét a női vezetőknek és az igazgatótanácsi tagságra, illetve felső vezetői pozíciókra pályázó nőknek szóló közös programokkal, valamint egyéni képzés és mentorálás révén előmozdítsa (27). Arra ösztönzi a vállalatokat, hogy ruházzanak be ilyen programokba, amelyeket uniós finanszírozással is támogatni lehetne. A nők vezető vállalati pozíciókba való előléptetését az ugyanilyen pozíciót betöltő férfiakéval egyenlő fizetésnek kell kísérnie, az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás elvét követve, melyet az EGSZB maradéktalanul támogat.

6.   Részletes megjegyzések – vállalkozás

6.1

A vállalkozói szellem előmozdításával ki kell használni a nők kreativitásában és képességeiben rejlő teljes potenciált. A vállalkozó nők emellett erősnek és reziliensnek mutatkoztak a válsággal és a káosszal szemben (28).

6.2

A világjárvány a vállalkozó nőket is súlyosan érintette, és aránytalan részt kellett vállalniuk a gondozási feladatokból, amit a gyermekgondozási szolgáltatások hiánya és a lezárások súlyosbítottak. Ugyanakkor számos vállalkozó nő sikeresen fordította előnyére az új üzleti környezetet és hatott ösztönzőleg másokra, főként más nőkre, akik szintén vállalkozók lettek és több vállalkozást indítottak. Ez pozitív hatásokkal jár, ilyen például a munkahelyteremtés és az ebből fakadó jóllét.

6.3

A világ más részeihez képest Európában az egyik legalacsonyabb a vállalkozó nők aránya (5,7 % a 11 %-os világátlaghoz képest). Az egyik magyarázat erre az, hogy az európai országokban a nőknek több egyéb munkalehetőségük van, mint a világ más részein. Mindazonáltal még így is az álláshiányt említették a leggyakrabban a vállalkozásindítás okaként, ezen belül is inkább a nők, mint a férfiak (29).

6.4

A forráshoz jutás a vállalkozás előfeltétele, és az egyenlő hozzáférést biztosítani kell mind a magánfinanszírozás, mind az állami finanszírozás tekintetében. Az EGSZB kéri a megfelelő finanszírozás, például a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kritériumainak értékelését, hogy elő lehessen mozdítani az egyenlőséget a vállalkozás terén, valamint hogy ösztönözni lehessen a nemek közötti egyenlőséget javító projektekre, többek között a digitális és a gondozási infrastruktúrára irányuló beruházásokat.

6.5

A vállalkozást vezető nők Európában nagyobb valószínűséggel kevesebb (1–5) alkalmazottat foglalkoztatnak, vagy önfoglalkoztatók. Az idősebb korosztályba tartozó nők nagyobb valószínűséggel vezetnek vállalkozásokat. Miközben a nők a vállalkozást vonzó alternatívának találják, és jóllehet átlagosan magasan képzettek, csekély vállalkozói érzékről számolnak be abban az értelemben, hogy meglátják-e az üzleti lehetőségeket, rendelkeznek-e a vállalkozás beindításához szükséges készségekkel, és hogy eltántorítja-e őket a kudarctól való félelem (30).

6.6

A kulturális okok mellett a munka és a család támasztotta igények együttes kielégítésével kapcsolatos problémák is kialakíthatnak ilyen meggyőződést. Következésképpen a nők gyakran csak bizonyos ágazatokban vállalkoznak, illetve vonakodhatnak vállalkozásuk bővítésétől. A nők vállalkozásának ösztönzése érdekében a nőket támogatni kell abban, hogy megbirkózzanak az ilyen gondolatokkal és a korlátozó tényezőkkel (31). Összhangban a minőségi jogalkotási programmal, amely a legmagasabb szintű uniós stratégia annak biztosítására, hogy az uniós jogszabályok általában véve a leghatékonyabb és legeredményesebb módon érjék el céljaikat, további ösztönzőket lehet biztosítani olyan intézkedések révén, amelyek egyszerűsítik az adminisztratív eljárásokat és csökkentik a megfelelési költségeket, anélkül hogy csökkentenék a vonatkozó jogszabályok nyújtotta védelem szintjét (32).

7.   Részletes megjegyzések – ukrán menekültek

7.1

Az Ukrajna elleni orosz invázió példátlan humanitárius válságot okozott, aminek következtében több százezer menedékkérő, főként nő és gyermek érkezett az uniós tagállamokba. Minden tagállam, a civil társadalom támogatásával megteszi, ami tőle telik, hogy ellássa és elszállásolja e menekülteket, és biztosítsa a munkaerőpiaci integrációjukat, de sok olyan kihívás van, amely koordináltabb megoldásokat igényel (33).

7.2

Mivel a menekültek többsége gyermekkel érkező nő, a közösségi gondozási szolgáltatáshoz, bölcsődéhez, óvodához és iskolához való hozzáférés olyan létfontosságú szűk keresztmetszet, amely megakadályozza a nők munkaerőpiaci integrációját. Emellett a nyelvi akadályok leküzdése, a menekültek képzettségének és képesítéseinek elismerése, valamint a gyors át- és továbbképzés is az integráció központi eleme. A távoli helyről történő munkavégzéshez szükséges feltételek, például az internetkapcsolat és a készülékek biztosítása szintén az e probléma megoldásának eszközei között szerepel.

7.3

Az ukrán menekültek oktatásügyi inklúziójának támogatását célzó szakpolitikai útmutatás: megfontolások, kulcsfontosságú irányelvek és gyakorlatok (34) megvalósítása során az EGSZB összehangoltabb megközelítést kér a tagállamok részéről. Az EGSZB ezenkívül arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mozgósítson minden lehetséges finanszírozási lehetőséget, különösen a menekülteket nagy számban befogadó tagállamok számára.

7.4

A háborúk és a konfliktus előli menekülés során a nők jobban ki vannak téve a szexuális kizsákmányolásnak és bántalmazásnak. A nemi erőszakot háborúban gyakran fegyverként alkalmazzák. Az ukrán menekült nők és különösen a nemi erőszak áldozatai számára alapvetően fontos, hogy hozzáférjenek a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, többek között a fogamzásgátláshoz, a sürgősségi fogamzásgátláshoz, a biztonságos abortuszhoz és a pszichológiai traumakezeléshez. A nőket semmiképpen sem szabad arra kényszeríteni, hogy folytassák a nem kívánt terhességet. Az, hogy ezek a szolgáltatások nem elérhetők a tagállamokban, soha nem tarthatja vissza őket attól, hogy elhagyjanak egy nem biztonságos országot. Minden tagállamnak biztosítania kell, hogy a menekültek hozzáférjenek ezekhez a szolgáltatásokhoz. Általában véve minden menekült számára proaktívan traumakezelést kell nyújtani, máskülönben ez későbbi konfliktusok és negatív érzelmek tökéletes táptalaja lehet, ami nagyon sokba kerül az államoknak! Ezen a területen égető szükség van könnyen hozzáférhető, hibrid támogatási kínálatra, és az ilyen induló vállalkozások finanszírozását következetesen támogatni kell.

7.5

Egy további kérdés, amellyel foglalkozni kell, a menekültek, különösen a gyermekek oltottsági státusza. Mivel az EU-ban jól fejlett oltási programok működnek gyermekek számára, számos veszélyes betegséget sikerült leküzdeni, többek között a gyermekbénulást, a himlőt és a fertőző májgyulladás bizonyos típusait stb. Ezen eredmények fenntartása érdekében a tagállamoknak mozgósítaniuk kell egészségügyi rendszerüket, és egy uniós szintű iránymutatás nagy segítséget jelentene ebben a folyamatban. További bonyodalmakat okoz, hogy számos tagállamban a közösségi gondozáshoz (pl. óvoda vagy iskola) való hozzáférés a teljes oltottság függvénye.

7.6

A későbbiekben Ukrajna újjáépítésére új lehetőségként kell tekinteni a nemek közötti egyenlőség ukránok körében történő javítására, többek között az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális és a digitális infrastruktúra kiépítésével.

---

(1)  SOC/723 (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), HL C 364., 2020.10.28., 77. o., HL C 240., 2019.7.16., 3. o., HL C 228., 2019.7.5., 103. o.

(2)  Lásd például az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkét és 3. cikkének (3) bekezdését, az Alapjogi Charta 21. cikkét, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkét.

(3)  HL C 194., 2022.5.12., 19. o.

(4)  https://sweden.se/life/equality/gender-equality

(5)  HL C 220., 2021.6.9., 13. o.

(6)  Globális Vállalkozási Figyelő.

(7)  Az öregedéssel kapcsolatos további nemi szempontokat illetően lásd még: HL C 194., 2022.5.12., 19. o.

(8)  Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE).

(9)  A nemek közötti szakadékra vonatkozó mutató.

(10)  HL C 341., 2021.8.24., 84. o.

(11)  Az UP’N’CHANGE, egy nők által alapított, digitális induló innovatív vállalkozás (www.upnchange.com) módot talált arra, hogy a pszichológia és a coaching terén meglévő mély szakértelmet egyszerű digitális eszközökké alakítva segítse az embereket személyes, társas és kreatív készségeik fejlesztésében. Az UP’N’CHANGE célja az, hogy digitális eszközökkel felszabadítsa a munkavállalókban és a csapatokban rejlő lehetőségeket annak érdekében, hogy a szervezetek fenntartható sikert érhessenek el. Mivel a megfelelő készségekkel lehet hatékony együttműködést folytatni, hatékony együttműködéssel lehet innovációt létrehozni, az innovációval pedig mindenki növekedhet.

(12)  A Világgazdasági Fórum 2020. évi éves ülése.

(13)  Lásd ugyanott.

(14)  Az imposztorszindróma, azaz amikor valakinek kétségei vannak a saját képességeit illetően, akadályozhatja a vezetői vagy nyilvánosszerepléssel járó pozíciókra való jelentkezést. Ez különösen az erősen reflektív emberekre jellemző, akik stresszhelyzetben hajlamosak visszavonulni, és nehezen tudják kezelni az erős önbizalmat sugárzó embereket.

(15)  EIGE, https://eige.europa.eu/publications/gender-equality-index-2020-report/progress-gender-equality-most-notable-company-boards

(16)  Eurofound.

(17)  Sevilla és Smith, 2020.

(18)  HL C 220., 2021.6.9., 13. o.

(19)  HL C 129., 2018.4.11., 44. o.

(20)  Lásd továbbá: HL C 318., 2009.12.23., 15. o. és HL C 341., 2013.11.21., 6. o.

(21)  Az EIGE statisztikai tájékoztatója: a nemek közötti egyensúly a vállalati vezetőtestületekben, 2020.

(22)  Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE).

(23)  https://eige.europa.eu/news/countries-legislated-quotas-could-achieve-gender-balance-parliaments-2026-those-without-may-take-close-twenty-years

(24)  Európai nők az igazgatótanácsokban https://europeanwomenonboards.eu/wp-content/uploads/2021/01/EWoB-Gender-Diversity-Index-2020.pdf

(25)  A Finn Kereskedelmi Kamara által összeállított különböző források, https://naisjohtajat.fi/wp-content/uploads/sites/28/2019/01/women-directors-and-executives-report-2018.pdf

(26)  HL C 133., 2013.5.9., 68. o.

(27)  Kiváló példát jelentenek erre a WKÖ által kínált képzési és támogatási programok – https://www.wko.at/service/Women_in_Business.html

(28)  Women’s Entrepreneurship 2020/21: Thriving Through Crisis. Közzétette a Global Entrepreneurship Research Association, London Business School, ISBN: 978-1-9160178-8-7.

(29)  Lásd ugyanott.

(30)  Globális Vállalkozási Figyelő.

(31)  Lásd még: HL C 299., 2012.10.4., 24. o.

(32)  SME focus – Long-term strategy for the European industrial future, az Európai Parlament Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának Gazdaságpolitikai, Tudománypolitikai és Életminőségi Tematikus Főosztálya. Szerző: Stephanus Johannes SMIT, PE 648.776 – 2020. április.

(33)  A HL C 242., 2015.7.23., 9. o. javaslataira építve.

(34)  https://www.schooleducationgateway.eu/hu/pub/resources/publications/policy-guidance-on-refugees.htm