EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2021.12.15.

COM(2021) 802 final

2021/0426(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az épületek energiahatékonyságáról (átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

{SEC(2021) 430 final} - {SWD(2021) 453 final} - {SWD(2021) 454 final}

INDOKOLÁS

1.    A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata, mely a Bizottság 2021. évi „Irány az 55 %!” című munkaprogramjának részét képezi, kiegészíti a 2021 júliusában javasolt intézkedéscsomag 1 többi elemét, és meghatározza a kibocsátásmentes épületállomány 2050-ig történő elérésére vonatkozó jövőképet. Amint az az éghajlat-politikai cselekvési tervben 2 már szerepelt, a felülvizsgálat kulcsfontosságú jogalkotási eszköz a 2030-ra és 2050-re kitűzött dekarbonizációs célok megvalósításához. Kapcsolódik az épületkorszerűsítési program 3 három kiemelt területének 4 alapvető elemeihez, ideértve a kötelező energiahatékonysági minimumszabványokra irányuló javaslat tervezett kidolgozását egy olyan hatásvizsgálatot követően, amely kiterjed e szabványok alkalmazási körére, ütemezésére, fokozatos bevezetésére, valamint a kísérő támogatási politikákra. Tekintettel arra, hogy megfelelő konzultációs és hatásvizsgálati eljárásokra van szükség, a javasolt felülvizsgálat csak valamivel később valósulhat meg, mint az „Irány az 55 %!” kezdeményezés első, 2021 júliusában elfogadott csomagja.

1.1.Az „Irány az 55 %!” csomag és az új kibocsátáskereskedelmi rendszer kölcsönhatása

Az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag egymással összefüggő javaslatokból áll, és olyan hatásvizsgálati elemzés támasztja alá, amely figyelembe is veszi ezeket a kapcsolatokat. A hatásvizsgálati elemzésből 5 kitűnt, hogy a megerősített szabályozási politikákra való túlzott mértékű támaszkodás szükségtelenül magas gazdasági terheket eredményezne, míg a szén-dioxid-árazás önmagában nem szüntetné meg a tartós piaci hiányosságokat és a nem gazdasági jellegű akadályokat. A választott szakpolitikai kombináció ezért körültekintően teremt egyensúlyt az árképzés, a célok, a szabványok és a támogató intézkedések között. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv javasolt felülvizsgálata ugyanebbe a keretbe illeszkedik. Következésképpen e kiegyensúlyozott szakpolitikai kombináció megváltoztatása szükségessé tenné a különböző szakpolitikai részek kiigazítását is. Az építőipari ágazat szén-dioxid-mentesítését elősegítő árképzési és célzott intézkedések gyengülése éppen ezért szigorúbb szabályozási intézkedéseket tenne szükségessé az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata során, különösen a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonása és a kötelező energiahatékonysági minimumszabványok tekintetében.

A vonatkozó bizottsági hatásvizsgálatok kimutatták, hogy a célok elérése kevésbé lenne biztos és költségesebb is volna a tüzelőanyagokra vonatkozó olyan szén-dioxid-árjelzés hiányában, mint amilyet az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozóan javasolt új kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) biztosít. Ez azon uniós szabályozási intézkedésekkel és kiegészítő nemzeti intézkedésekkel együtt működik a legjobban, amelyeket a közös kötelezettségvállalási rendeletben, az energiahatékonysági irányelvben és a megújulóenergia-irányelvben javasolt ambiciózusabb törekvések ösztönöznek.

Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer gazdasági ösztönzőket teremt a dekarbonizációhoz, és bevételeket generál az állami támogatásokhoz, melyek célja elsősorban a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások támogatása. Az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelv a felújítás nem gazdasági jellegű akadályaival foglalkozik 6 . Olyan támogató keretet hoz létre, amely a szükséges finanszírozás közvetlen mozgósítása nélkül nyújt pénzügyi támogatást a felújításhoz. Az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelv jelentősen hozzájárulhat a 2030-as célkitűzések eléréséhez. Az irányelv hatásvizsgálata 7 kimutatja, hogy felülvizsgálat nélkül a szükséges általános kibocsátáscsökkentés nagyjából a felével maradna el attól a szinttől, amire a lakossági és szolgáltatási ágazatban szükség lesz a 2030-as cél eléréséhez.

E felülvizsgálatok nélkül további tagállami szintű intézkedésekre lenne szükség e különbség áthidalásához, de bizonytalan lenne ezen intézkedések hatékonysága, időzítése és az európai klímarendeletben 8 rögzített 2050-es dekarbonizációs céllal való összhangja, ami nem hatna ösztönzőleg a felújítási arányok gyors növelésére. A felújítások ütemét fellendítő megerősített uniós vagy nemzeti szabályozási intézkedések hiányában emelni kellene a szén-dioxid-árat 9 , és végső soron a felújítások nem gazdasági akadályait sem sikerülne elhárítani.

1.2.A kiszolgáltatott helyzettel, a megfizethetőséggel és az energiaszegénységgel kapcsolatos problémák

A felülvizsgálat egyik fő újdonsága az energiahatékonysági minimumszabványok bevezetése az ágazat szükséges átalakításának beindítása érdekében. Az épületfelújításnak két, széles körben elismert pozitív gazdasági hatása van: 1. az energiaköltségek csökkenése, az energiaszegénység enyhítése és 2. az energiahatékonyabb épületek értékének növekedése. Az egyéb előnyök közé tartozik a jobb életminőség és a kihasználatlansági időszakok átlagos tartamának rövidülése.

Az alacsonyabb energiaszámlával kapcsolatos előnyök még nagyobb jelentőségűek a magas energiaárak fényében. A legalacsonyabb energiahatékonyságú épületekben élőknek és az energiaszegénységgel szembesülőknek előnyére válna, ha felújított és korszerűbb épületekben élhetnének, csökkennének energiaköltségeik, és nem lennének kitéve a piaci árak további emelkedésének, ingadozásának.

Másrészt a bérbeadók hajlamosak lehetnek arra, hogy a felújítási költségeket a bérlőkre hárítsák, így fedezve a korábbi beruházások költségeit. Emellett a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek hiányosságainak határozottabb kezelése tovább csökkentheti az árakat a piaci tranzakciók során, még akkor is, ha már ma is mutatkozik bizonyos korreláció az energiahatékonysági osztályok és az épületek értéke között.

Az uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványok gondos tervezés eredményeként jöttek létre az esetleges negatív társadalmi hatások enyhítése és a társadalmi előnyök maximalizálása érdekében, különös tekintettel a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületekben élők életkörülményeinek javítására, valamint az energiaszegénység enyhítésére, illetve megelőzésére. A tagállamoknak olyan adekvát támogatási kerettel kell előmozdítaniuk az energiahatékonysági minimumszabványok betartását, amely magában foglalja a pénzügyi támogatást, a technikai segítségnyújtást, az akadályok elhárítását és a társadalmi hatások nyomon követését, különösen a legkiszolgáltatottabb réteg esetében.

A nemzeti épületfelújítási tervek figyelmet fognak fordítani arra, hogy csökkenjen az energiaszegénység által érintettek, valamint a nem megfelelően szigetelt épületekben (pl. beázott falak, tetők) vagy nem megfelelő hőkomfortot biztosító körülmények között élők száma. A tervek áttekintést nyújtanak majd azokról a nemzeti szakpolitikákról és intézkedésekről, amelyek megerősítik és védik a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat, enyhítik az energiaszegénységet és biztosítják a lakhatás megfizethetőségét.

Az e javaslatban szereplő intézkedések koherensek a társadalmilag igazságos átmenetet támogató uniós eszközökhöz kapcsolódó szakpolitikákkal és intézkedésekkel. Ezek között szerepel a nemzeti energia- és klímatervek keretében történő jelentéstétel az energiaszegénységben élő háztartások számának csökkentésére irányuló nemzeti indikatív célkitűzések megvalósítása terén elért eredményekről és az elosztási hatások mérséklését és a strukturális megoldások előmozdítását célzó tervezett beruházásokról (nevezetesen az épületek energetikai felújításáról, beleértve az energiahatékonyságot javító intézkedéseket vagy a megújuló energiaforrásokból történő energiatermelés integrálását, a fűtési és hűtési rendszerek szén-dioxid-mentesítését), melyek célja a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségnek a javasolt szociális klímatervekkel összhangban történő csökkentése, valamint az energiaszegénységgel foglalkozó tanácsadó központról, amely támogatja a tagállamok energiaszegénység enyhítésére és nyomon követésére irányuló erőfeszítéseit.

1.3.A finanszírozás, az uniós források és a nemzeti támogatási intézkedések rendelkezésre állása

A javaslat megfelelő módon illeszkedik más vonatkozó eszközökhöz, különösen az uniós és a nemzeti alapokhoz. Az épületfelújításba történő jelentős beruházások elindítója a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, köszönhetően annak, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben ott szerepelnek a „Renovate” kiemelt kezdeményezés hangsúlyos elemei. Mindez folytatódni fog 2025–2026-ig, előkészítve az utat az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelven alapuló fejlesztések előtt.

A jelenlegi többéves pénzügyi keretben uniós források állnak rendelkezésre azon különböző programok révén, amelyek prioritásként kezelik az építőipart: legfontosabbként említendők a kohéziós politika, a Méltányos Átállást Támogató Alap és az InvestEU keretében rendelkezésre álló regionális alapok. Ezeket kiegészíti az Európai Bizottság által a nemzeti közigazgatásoknak nyújtott célzott technikai támogatás és segítségnyújtás, előmozdítva a szükséges reformokat és a beruházások eredményességéhez szükséges előkészületeket.

A javasolt új kibocsátáskereskedelmi rendszer szerinti Szociális Klímaalap áthidalná a szakadékot a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, valamint a jelenlegi többéves pénzügyi keret és a 2027 utáni időszak közötti átmenet között, és 72,2 milliárd EUR-t mozgósítana a 2025–2032 közötti időszakban a háztartások, különösen is a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületekben élők támogatására. Ez az alap fedezné az előzetes költségeket, és megkönnyítené az alacsony jövedelmű háztartások számára az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben javasolt energiahatékonysági minimumszabványoknak való megfelelést. A nemzeti szociális klímaterveken alapuló beruházások az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv szerinti nemzeti épületfelújítási tervekben foglalt finanszírozási intézkedések szerves részét fogják képezni.

Ahhoz, hogy az épületfelújítás az uniós éghajlat-politikai taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus értelmében fenntartható gazdasági tevékenységnek minősüljön, vagy 30 %-os energiamegtakarítást kell elérnie, és meg kell felelnie a jelentős felújításra vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeknek, vagy pedig fenntarthatónak minősülő egyedi intézkedésekből kell állnia. A javasolt uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványoknak való megfelelést célzó felújítás jellemzően összhangban van az épületfelújítási tevékenységekre vonatkozó uniós taxonómiai kritériumokkal.

Emellett a Bizottság jelenleg felülvizsgálja a vonatkozó állami támogatási keretet azzal a céllal, hogy az jobban megfeleljen az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatának, mindenekelőtt pedig az uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványoknak. Az ebből eredő állami támogatási rendelkezések fontos szerepet játszanak abban, hogy a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek rendbehozatala tekintetében ösztönözzék az uniós szinten meghatározott energiahatékonysági minimumszabványoknak való mielőbbi megfelelést.

1.4.A javaslat célkitűzései

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A fentieknek megfelelően a javasolt felülvizsgálat célja, hogy előmozdítsa az épületek dekarbonizációját támogató kényszerítő és ösztönző tényezőket, összefüggésben a közös kötelezettségvállalási rendeletben a nemzeti fellépésre vonatkozóan meghatározott ösztönzőkkel, valamint az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozó új kibocsátáskereskedelmi rendszer szén-dioxid-árképzési hatásaival 10 . A javaslat egy meglévő jogalkotási eszközt módosít. Ily módon nem helyettesítheti a közös kötelezettségvállalási rendeletben meghatározott célértékeket, de támogatja azok elérését. Összhangban van a javasolt új kibocsátáskereskedelmi rendszerrel, amely egyrészt előmozdítja a fűtőanyagok és fűtési technológiák dekarbonizációját, másrészt csökkenti az energiafogyasztást.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv meghatározza az új és a meglévő épületekkel kapcsolatos általános jövőképet, amely érvényesül az „Irány az 55 %!” kezdeményezés épületekre vonatkozó többi rendelkezésében is 11 . Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv az építőiparban az energiafogyasztás csökkentésére irányuló intézkedések fokozásával hozzá fog járulni az energiahatékonysági irányelvben meghatározott általános energiahatékonysági célok eléréséhez is. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvre irányuló javaslat, valamint az új épületeket érintő – a nulla közvetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátású fűtési rendszerek telepítésére, továbbá az épületek kibocsátásmentessé válása érdekében a megújuló energiaforrások integrálására vonatkozó – követelmény által ösztönzött felújítások nagyobb száma lehetővé teszi az épületek végső energiafogyasztásában a megújuló energiaforrások százalékos arányára vonatkozó, 2030-as indikatív célérték elérését, a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvvel összhangban. A javaslat támogatni fogja a nem hatékony fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok felváltását közvetlen üvegházhatásúgáz-kibocsátással nem járó rendszerekkel, például hőszivattyúkkal és más megújuló energiaforrásokon alapuló technológiákkal.

A javaslat korszerűsíti az épületeken belüli és az épületek melletti parkolókban található magán töltőinfrastruktúrát, kiegészítve az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló aktualizált rendeletet, amely nagyratörőbb elképzeléseket fogalmaz meg az általános célokra, többek között az elektromos járművek nyilvánosan elérhető töltőinfrastruktúrájára vonatkozóan. Az európai zöld és az új uniós városi mobilitási kerettel összhangban rendelkezéseket tartalmaz a kerékpártárolási infrastruktúra javításával kapcsolatban is.

A javaslat hasonlóképpen kiegészíti a termékekre vonatkozó jogszabályokat, például az energiacímkézésről szóló rendeletet, amely arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy az épületekbe a legjobb besorolású energetikai termékeket és készülékeket szereltessék be. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv a környezetbarát tervezésről szóló irányelvvel párhuzamosan fejti ki hatását, amely az energetikai termékek energiahatékonyságára és egyéb környezeti teljesítményére vonatkozóan határoz meg követelményeket, különösen az épülettechnikai rendszerek (pl. kazánok, hőszivattyúk vagy fényforrások) és az épületekben használt berendezések (pl. háztartási készülékek) tekintetében. Az építési termékek energiahatékonyságával az építési termékekről szóló rendelet foglalkozik. A javaslat – az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség megerősítésére vonatkozó rendelkezések révén – hozzájárul az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás irányába tett folyamatos előrelépéshez az épületek terén.

Ezzel párhuzamosan az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv megerősített információs eszközei, köztük egy szén-dioxid-kibocsátási mérőszám, elő fogják segíteni, hogy a pénzügyi befektetők pénzben számszerűsíthessék az épület-dekarbonizáció előnyeit, a háztartások vagy a kereskedelmi szereplők pedig jobban figyelembe vehessék az épületfelújítások gazdasági előnyeit és visszafizetési terveiket. Ezek a szempontok összhangban vannak a fenntartható tevékenységekre vonatkozó uniós taxonómia épületvonatkozású elemeivel is 12 .

2.    JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 194. cikkének (2) bekezdésén alapul, mely az uniós energiaügyi politika jogalapja. A javasolt intézkedések célja „az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása” (az EUMSZ 194. cikke (1) bekezdésének c) pontja).

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

2.1.    Az uniós fellépés szükségessége

Az energiapolitika, mely az EU és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartozik, kiforrott uniós szakpolitikai terület. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv javasolt módosításai nagyrészt azt jelzik, hogy az irányelvet naprakésszé kell tenni az ambiciózusabb uniós éghajlat- és energiapolitikai célok tükrözése céljából. Ez kiegészíti azt, hogy a nemzeti energia- és klímatervek (NEKT) uniós szintű hatásának a Bizottság által 2020 szeptemberében közzétett értékelése 13 szerint az energiahatékonyság tekintetében a vállalásokhoz képest eltérés mutatkozik, amely (ha a jelenleg érvényben lévő 2030-as célkitűzéseket vesszük alapul) 2,8 százalékpont az uniós primerenergia-fogyasztás és 3,1 százalékpont az uniós végső energiafogyasztás tekintetében. Ezért az energiaunió irányításáról szóló rendeletben 14 előírtakkal összhangban további uniós szintű intézkedések meghatározására van szükség az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelvben.

Az épületek helyi infrastruktúrák, de az elégtelen felújítási arány és mélység közös problémát jelent az EU minden tagállama számára. A mögöttes okok többnyire nem gazdasági jellegűek, és valamennyi tagállamra érvényesek. Az épületek dekarbonizációs pályájára és a kapcsolódó követelményekre vonatkozó közös uniós keret létrehozása – a nemzeti körülményekhez való alkalmazkodás lehetővé tétele mellett – megteremtené az elengedhetetlenül szükséges jogbiztonságot a felújítási és építési ellátási lánc minden szereplője számára, valamint az iparágaktól kezdve a helyi és nemzeti munkaerőn át a magánbefektetőkig és a pénzügyi intézményekig valamennyi érdekelt fél esetében kiszámíthatóságot és felkészültséget eredményezne. A hosszú távú felújítási stratégiákkal kapcsolatos korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a rugalmasság és a harmonizált követelmények megfelelő elegyítésére ahhoz, hogy az uniós szintű célkitűzések eléréséhez szükséges cselekvések valamennyi tagállamban kellő lendületet kapjanak.

2.2.    Az uniós részvétel hozzáadott értéke

A megerősített közös uniós keret ösztönözni fogja a különböző ambíciószintekkel rendelkező tagállamokat arra, hogy összehangolt módon és a szükséges mértékben felgyorsítsák az energiahatékonyabb és nagyobb energiateljesítményű épületekre való energetikai átállást.

A kellően erős szabályozási jelzések – mind a meglévő, mind az új épületek tekintetében – ösztönözni fogják az épületek felújítására irányuló beruházásokat, munkahelyeket teremtenek, ösztönzik az innovációt, fokozzák az építési termékek és berendezések belső piacának előnyeit, és pozitív hatást gyakorolnak az építőipari ökoszisztéma és a kapcsolódó ágazatok versenyképességére. A közös szabványok megerősített „közös nyelvezetével” és az információkhoz való hozzáféréssel együtt mindez azt is biztosítani fogja, hogy az építőipari ágazat a legköltséghatékonyabb módon csökkentse üvegházhatásúgáz-kibocsátását, például a méretgazdaságosság révén.

Maguk az épületek nem, viszont az épületekkel kapcsolatos finanszírozás, valamint az épületekbe beépített technológiák és megoldások lehetnek határokon átívelőek, kezdve a szigeteléstől a hőszivattyúkon és a hatékony üvegezésen át a fotovoltaikus panelekig. Az uniós fellépés az építőiparra vonatkozó nemzeti szabályozások modernizálását eredményezi a dekarbonizációs célkitűzések elérése érdekében, szélesebbre tárja a globális piacokat az innovatív termékek előtt, lehetővé teszi a költségek csökkentését ott, ahol azokra a legnagyobb szükség van, valamint előmozdítja az ipari növekedést.

•Arányosság

•A jogi aktus típusának megválasztása

3.    AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

Az átfogó konzultációs folyamat érdekében kiegészítő módszerek biztosították, hogy minden érdekelt fél kifejezhesse véleményét.

–A Bizottság 2021. február 22-én bevezető hatásvizsgálatot (ütemtervet) tett közzé az „Ossza meg velünk véleményét!” portálon . Négy héten át lehetett visszajelzéseket küldeni, ezen idő alatt 243 válasz érkezett;

–Az EU Survey eszközben található strukturált online kérdőív alapján és a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó szabályaival összhangban 2021. március 30-tól 12 héten át nyilvános konzultáció indult az „Ossza meg velünk véleményét!” portálon . A feleletválasztós és nyitott kérdéseken alapuló konzultáció kiterjedt a lehetséges szakpolitikai lehetőségek hatókörére, típusára és kialakítására. Az ütemtervhez hasonlóan a konzultáció is mindenki előtt nyitva állt. Összesen 535 válasz érkezett. A résztvevők többsége vállalkozói szövetség és vállalkozás volt (52 %), őket követték az uniós polgárok (15 %), a nem kormányzati szervezetek (12 %), valamint a helyi és nemzeti hatóságok (7 %).

–2021. március 31. és június 3. között öt célzott munkaértekezletet szerveztek. E tematikus rendezvények célja a szakpolitikai alternatívák következő konkrét területeinek megvitatása volt: „Az épületekre és a dekarbonizált épületállományra vonatkozó jövőkép”, „A meglévő épületekre vonatkozó energiahatékonysági minimumszabványok”, „Az épületinformációs eszközök megerősítése (különös tekintettel az energiahatékonysági tanúsítványokra)”, „A zöld és digitális átállás előmozdítása” és az „Elérhető és igénybe vehető finanszírozás – energiaszegénység”. Az egyes munkaértekezleteken átlagosan több mint 200 fő vett részt.

–Eseti alapon további együttműködésre került sor az érdekelt felekkel.

A Bizottság tájékoztatta a nemzeti delegációkat és a közigazgatási szerveket is, és összegyűjtötte véleményüket az energetikai munkacsoportban, az épületek energiahatékonyságával foglalkozó bizottságban és az együttes fellépés plenáris ülésein.

3.1.    Az érdekelt felek véleményének összefoglalása

A nyilvános konzultáció válaszadóinak egyértelmű többsége (75 %-a) támogatta az energiahatékonysági minimumszabványokat. A résztvevők 61 %-a szerint módosítani kell az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvnek a hosszú távú felújítási stratégiákra vonatkozó rendelkezéseit, és 89 % helyeselte a tagállamok által a hosszú távú felújítási stratégiáikban meghatározott célkitűzések nyomon követésének megerősítését. 84 % támogatta a kibocsátásmentes épület fogalmának meghatározását az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben. A válaszadók 73 %-a szerint az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv hozzájárulhatna ahhoz, hogy az épületekkel kapcsolatos energiahatékonysági adatok szélesebb köre álljon rendelkezésre és legyen hozzáférhető. Egyértelmű többség (65 %) szállt síkra az energiahatékonysági tanúsítványok aktualizálása és minőségibbé tétele mellett, és még ennél is nagyobb többség (76 %) támogatta az energiahatékonysági tanúsítványok harmonizálását.

A válaszadók több mint kétharmada (68 %) támogatta, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv tartalmazzon jelentéstételi intézkedéseket a teljes életciklusra (gyártás, építés, használat, életciklus vége) vonatkozó szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozóan. Az e-mobilitással kapcsolatban a válaszadók általánosságban szigorúbb követelményeket szorgalmaztak. Több mint háromnegyedük (77 %) támogatta a felújítási támogatás és mélység összekapcsolását, 68 %-uk szerint pedig hasznos lenne jogilag meghatározni a „mélyfelújítás” fogalmát. Végül, ami a finanszírozást illeti, a munkaértekezleteken is kifejtett általános nézet az volt, hogy a pénzeszközöket hozzáférhetőbbé kell tenni a közvetlen támogatások, adókedvezmények, energiahatékonysági jelzáloghitelek és más típusú ösztönző mechanizmusok kombinációja révén, valamint össze kell kapcsolni az egyablakos ügyintézéshez való hozzáférésre vonatkozó rendelkezésekkel. Az energiaszegénység kezelését érintő legfontosabb szakpolitikai intézkedésként az alacsony és közepes jövedelmű háztartások célzott pénzügyi támogatását határozták meg.

A szakpolitikai munkaértekezletek az általános irányvonalat illetően egybecsengtek a nyilvános konzultációval, és hasznos kiegészítő információkkal szolgáltak.

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

Ez a javaslat a 2016. évi értékelésen, valamint az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv végrehajtásával kapcsolatos adatokon és tapasztalatokon alapul. A Közös Kutatóközpont (JRC) támogatást nyújtott a megfelelés és a nemzeti gyakorlatok elemzéséhez és értékeléséhez. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvvel kapcsolatos együttes fellépésre irányuló kezdeményezés keretében elemzés készült a szóban forgó irányelv végrehajtásával kapcsolatos nemzeti tapasztalatokról. A Bizottság emellett támaszkodik az egyre nagyobb számban rendelkezésre álló, szakmailag lektorált empirikus kutatásokra, és számos folyamatban lévő vagy nemrégiben befejezett támogatási szerződésre.

A hatások és az adminisztratív költségek mennyiségi és minőségi értékelését, valamint az érdekelt felek észrevételeinek elemzését egy egyedi technikai támogatási szerződés segítette 19 . Az e szerződés szerinti elemzést az épületállományt és a tágabb értelemben vett makrogazdasági és társadalmi hatásokat tükröző modellezési eszközök felhasználásával végezték el. A felhasznált modellek alapjául szolgáló adatállomány feltöltéséhez is felhasznált főbb statisztikák és adatok az épületállomány-megfigyelőközpont és az EUROSTAT mutatóira vonatkoznak. Több, a Horizont 2020 program keretében finanszírozott, folyamatban lévő kutatási és innovációs projekt eredményeit is értékelték, és ezeket is felhasználták az elemzéshez.

•Hatásvizsgálat

A hatásvizsgálatban szereplő elemzés megerősítette, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben biztosított keret nem alkalmas a 2030-as éghajlat-politikai célkitűzések eléréséhez. Nem tartalmaz konkrét intézkedést az épületek energetikai felújítását korlátozó, nem gazdasági jellegű akadályok kezelésére.

A hatásvizsgálat-tervezet kétszer nyújtották be a Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testületének. Az első negatív véleményt követően a Testület kiadta második, végső negatív véleményét 20 , melyben hangsúlyozta, hogy politikai iránymutatásra volna szükség arra vonatkozóan, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslat folytatható-e, és ha igen, milyen feltételek mellett. A Testület kifejtette, hogy fenntartja negatív véleményét, mivel a hatásvizsgálati jelentéstervezet (1) nem azonosította egyértelműen azt a hiányosságot, amelyet az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatának az „Irány az 55 %!” csomag többi javaslata fényében orvosolnia kellene; (2) nem mutatott rá meggyőzően uniós szintű harmonizált intézkedések szükségességére, tekintettel a tagállami építőipari ágazatok heterogenitására; és (3) nem indokolta meg kellőképpen, hogy miért esett a választás az előnyben részesített szakpolitikai alternatíva egyes alkotóelemeire.

Az Európai Bizottság munkamódszerei felhatalmazzák az intézményközi kapcsolatokért és a tervezésért felelős alelnököt arra, hogy jóváhagyja egy olyan kezdeményezés folytatását, amelyről a Szabályozási Ellenőrző Testület másodszor is negatív véleményt adott ki.

Tekintettel e kezdeményezés politikai jelentőségére, a 2021. júliusi „Irány az 55 %!” javaslatcsomagban betöltött szerepére, az épületfelújítással kapcsolatos fellépés sürgősségére, valamint arra, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület által megfogalmazott szakpolitikai iránymutatás iránti igény a kiigazított jogalkotási javaslat révén kielégítő módon teljesíthető, a Bizottság – az intézményközi kapcsolatokért és a tervezésért felelős alelnök egyetértésének figyelembevételével – úgy ítélte meg, hogy helyénvaló folytatni az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatát.

A Bizottság úgy véli, hogy a Testület azon megállapítása, miszerint nem kellően egyértelmű, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv milyen szerepet tölt be az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagban, inkább a hatásvizsgálati jelentéstervezet minőségére vonatkozó értékelését tükrözi, semmint alapvető aggályát az „Irány az 55 %!” csomag átfogó szakpolitikai kombinációjával kapcsolatban. Fontos kiemelni azt is, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület véleménye a hatásvizsgálat-tervezet minőségét értékeli, nem pedig a kapcsolódó jogalkotási javaslatokat. A szabályozási intézkedések, az árképzési mechanizmusok és a célok közötti kölcsönhatást ezen indokolás fentebbi szakaszaiban már kifejtettük. E kölcsönhatás az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv javasolt felülvizsgálatát ugyanúgy keretezi, mint az „Irány az 55 %!” csomag összes többi javaslatát, amelyeket a Testület által pozitívan értékelt egyedi hatásvizsgálati jelentések alátámasztottak.

A Bizottság gondosan mérlegelte a Testület azon véleményét, hogy a hatásvizsgálati jelentéstervezet nem indokolta meg kellő alapossággal az előnyben részesített szakpolitikai intézkedéseket, különösen ami a javasolt uniós harmonizáció mértékét illeti. Ennek fényében a Bizottság eltért a hatásvizsgálat-tervezetben szereplő azon alternatívától, mely szerint bizonyos épülettípusok esetében fokozatosan és időhöz kötötten szigorodnának az uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványok, kötelezve a tagállamokat, hogy nemzeti energiahatékonysági minimumszabványokat vezessenek be az összes többi épületre vonatkozóan. A mostani javaslat önkéntessé teszi a nemzeti energiahatékonysági minimumszabványokat, és jobban figyelembe veszi a nemzeti épületállományok közötti különbségeket, nagyobb rugalmasságot biztosítva a tagállamoknak az épületállományuk kibocsátásmentességének 2050-ig történő elérését célzó tervek kidolgozása terén.

A legalacsonyabb energiahatékonyságú épületekre vonatkozó uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványok ugyanakkor megmaradtak, hogy minden tagállam kellő kezdeti erőfeszítést tegyen azon épületek tekintetében, amelyek esetében a legnagyobb energiahatékonyság-javulás, ÜHG-kibocsátáscsökkentés és járulékos társadalmi előnyök érhetők el. A tagállamok szabadon határozhatják meg az ilyen épületekre vonatkozó konkrét határidőket annak érdekében, hogy azok magasabb energiahatékonysági osztályokba sorolhatók legyenek 2040-ig, illetve 2050-ig. Amennyiben a tagállamok nemzeti energiahatékonysági minimumszabványokat dolgoznak ki, azokat a 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó nemzeti ütemtervek és célok figyelembevételével kell kialakítaniuk, melyeket nemzeti épületfelújítási terveik részeként határoznak meg az általános dekarbonizációs célkitűzés 2050-ig történő elérése érdekében.

Lényeges, hogy az uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványok hatálya alá tartozó legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek egybeesnek azokkal az épületekkel, amelyek esetében mélyebb felújítási erőfeszítésekre van szükség, és amelyek esetében valószínűleg leginkább hiányoznak a szén-dioxid-árak által biztosított ösztönzők, tekintettel azokra a piaci hiányosságokra, amelyek ezt az alágazatot minden tagállamban áthatják. Fontos megjegyezni, hogy mivel ezen épületek lakossági szegmensét általában a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő háztartások képezik, a javasolt intézkedés (és az azt támogató pénzügyi keret) kulcsfontosságúnak minősül a „senkit nem hagyunk hátra” elvet szem előtt tartó éghajlatvédelmi átállás szempontjából. Ezenkívül a javaslat hosszabb határidőt biztosít a lakóépületek esetében az uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványok fokozatos bevezetésére és teljesítésére, mint az állami szervek tulajdonában lévő épületek és más nem lakáscélú épületek esetében.

A fentieken túlmenően a javaslat úgy módosult, hogy az energiahatékonysági tanúsítványok adatelemeinek jelentős része opcionálissá vált. A hatásvizsgálat-tervezetben előnyben részesített alternatívákhoz képest, amelyekben a legtöbb intézkedés kötelező volt, a mostani javaslat további rugalmasságot biztosít a tagállamok számára. A meglévő mechanizmusokat is előnyben részesítették az új követelmények létrehozásával szemben, különösen a nemzeti épületfelújítási tervekre vonatkozó követelmények enyhítése és a nemzeti energia- és klímatervekbe való teljes körű integrálása révén.

Az ennek eredményeként született javaslat kellő mozgásteret biztosít a tagállamoknak ahhoz, hogy ingatlanszabályozási és finanszírozási politikáikat a nemzeti és helyi körülményekhez igazítsák a közös átfogó célkitűzés teljesítése érdekében. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata nem fog kevésbé hozzájárulni az „Irány az 55 %!” csomaghoz, de a megvalósításért való fő felelősség az eredetileg tervezettnél sokkal inkább a tagállamokra hárul, megfelelően tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét. A tagállamoknak kellőképpen ambiciózus nemzeti épületfelújítási terveket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk, figyelembe véve a közös kötelezettségvállalási rendelet célértékeit és az építőipari ágazatban a fűtőanyagok használatából eredő kibocsátásra vonatkozóan javasolt felső határértéket. A Bizottság ennek fényében fogja értékelni a nemzeti épületfelújítási terveket.

A felülvizsgálati záradék kifejezetten utal a Bizottság arra vonatkozó értékelésére, hogy az épületekkel kapcsolatos uniós intézkedések – többek között a szén-dioxid-árazás – megfelelő javulást hoznak-e ahhoz, hogy 2050-re teljesen dekarbonizált, kibocsátásmentes épületállomány jöjjön létre, vagy pedig legkésőbb 2027 végéig további kötelező erejű uniós szintű intézkedéseket – például megerősített uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványokat – kell-e bevezetni.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2018. évi felülvizsgálatának egyik fő célkitűzése az adminisztratív terhek csökkentése volt. Becslések szerint az előnyben részesített szakpolitikai alternatíva intézkedései évente közel 100 millió EUR-val csökkentenék az adminisztratív terheket 21 .

E felülvizsgálatnak és a többi „Irány az 55 %!” javaslat épületekkel kapcsolatos aspektusainak fő célja az, hogy az építőipar igazodjon az Unió fokozott éghajlat-politikai törekvéseihez. A hatékonyság biztosítása új, illetve aktualizált követelményeket tesz szükségessé, melyek főként a tagállamok nemzeti és helyi szintű közigazgatási hatóságait és kisebb mértékben az épülettulajdonosokat érintik, és főként a már meglévő eljárásokra és struktúrákra támaszkodnak. Megfelelő ambíciószinttel rendelkeznek, így egyfelől segítenek elérni a zöld megállapodás célkitűzéseit, másfelől elegendő időt biztosítanak a vállalkozásoknak és a végfelhasználóknak az alkalmazkodáshoz.

•Alapjogok

A javaslat összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartájának 22 37. cikkével, amely előírja, hogy a magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat.

4.    KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.    EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

Az átdolgozott irányelv társjogalkotók általi elfogadását követően a Bizottság a következő intézkedéseket fogja tenni az irányelv átültetésének megkönnyítése érdekében:

–Megfelelési táblázatot készít, amely mind a tagállamok, mind a Bizottság számára az átültetést ellenőrző listaként szolgál.

–Találkozókat szervez az irányelv különböző részeinek átültetéséért felelős tagállami szakértőkkel az átültetéssel kapcsolatban felmerülő kérdések és kétségek megvitatása érdekében, akár az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvvel kapcsolatos összehangolt fellépés (CA-EPBD) keretében, akár bizottsági formában.

–Az irányelv átültetésével kapcsolatos konkrét kérdések esetén rendelkezésre áll a tagállamokkal folytatandó kétoldalú találkozókra és egyéb megbeszélésekre.

–Az átültetési határidő lejárta után a Bizottság átfogóan értékelni fogja, hogy a tagállamok teljes mértékben és helyesen ültették-e át az irányelvet.

•Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén)

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

A 2010/31/EU irányelv az új és a meglévő épületekre, valamint a tájékoztatási eszközökre vonatkozó rendelkezéseknek az európai zöld megállapodáshoz való hozzáigazítása, a tartalomnak a műszaki fejlődés fényében történő aktualizálása, a szerkezet egyszerűsítése, valamint a megerősített finanszírozási és végrehajtási mechanizmusok biztosítása érdekében az alábbiak szerint módosul:

–A tárgy módosul, hangsúlyozva, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv átdolgozására irányuló javaslat a kibocsátásmentes épületállomány 2050-ig történő elérését célozza, és bevezetve egy új, kiegészítő szén-dioxid-kibocsátási mérőszámot a dekarbonizált megoldások választásának előmozdítása érdekében. Noha a javaslat középpontjában az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése áll, az első lépések az épület teljes életciklusa során keletkező szén-dioxid-kibocsátás kezelésére irányulnak.

–A 2. cikk bevezeti a kibocsátásmentes épület fogalmának új meghatározását: az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban lévő, nagyon magas energiahatékonysággal rendelkező épület, amely esetében a szükséges igen alacsony energiaigényt teljes mértékben a megújuló forrásokból származó, az épületben, illetve kerületi vagy közösségi szinten előállított energia (azaz a helyszínen előállított, a megújulóenergia-közösség által szolgáltatott, illetve a távfűtési és távhűtési rendszerből származó megújuló energiából vagy hulladékhőből származó energia) fedezi, amennyiben ez műszakilag megvalósítható. A „kibocsátásmentes épület” az új épületekre vonatkozó új szabvány: azt a szintet jelenti, amelyet a mélyfelújítások által 2030-ig el kell érni, 2050-re pedig a tervek szerint a teljes épületállománynak el kell érnie. A 2. cikk pontosítja a „közel nulla energiaigényű épület” fogalommeghatározását is. A kibocsátásmentes épületekre vonatkozó szabvány alkalmazásáig ez marad az új épületekre vonatkozó szabvány, és 2030-ig a mélyfelújítással elérendő szint. A cikk újonnan határozza meg egyfelől a „mélyfelújítás” fogalmát mint az épületfelújítás aranyszabályát, másfelől a megvalósítás megkönnyítése érdekében a „szakaszos mélyfelújítás” fogalmát. A 2. cikk bevezeti a „jelzálogportfólió-standardok” fogalmát is: ezek olyan mechanizmusok, amelyek ösztönzőket biztosítanak a jelzáloghitelezők számára, hogy javítsák a jelzáloggal fedezett épületportfólió energiahatékonyságát, és arra késztessék a potenciális ügyfeleket, hogy ingatlanaikat tegyék energiahatékonyabbá.

–A nemzeti épületfelújítási tervekről (korábban hosszú távú felújítási stratégiákról) szóló 3. cikk operatívabbá válik. A nyomonkövetési keretet megerősíti a nemzeti épületfelújítási tervek Bizottság általi értékelésének bevezetése, valamint ajánlások kibocsátása a nemzeti energia- és klímatervekkel kapcsolatos folyamat részeként. Az információk Bizottság általi ismertetésének és értékelésének megkönnyítése, valamint a nemzeti tervek összehasonlíthatóságának javítása érdekében a II. melléklet kötelező és önkéntes elemeket tartalmazó közös sablont tartalmaz. A jelentéstétel kötelező elemei magukban foglalják a kerületi vagy körzeti alapú megközelítéseket is, beleértve a megújulóenergia-közösségek és a helyi energiaközösségek szerepét. Az épületfelújítási terveket a nemzeti energia- és klímatervek és azok aktualizálása részeként kell benyújtani; figyelembe véve az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelv elfogadásához és hatálybalépéséhez szükséges időt, a terv első tervezetét kivételesen 2024. június 30-ig kell benyújtani. A nemzeti célok elérése terén megtett haladásra, valamint az épületfelújítási tervek nemzeti és uniós célokhoz való hozzájárulására vonatkozó jelentés az energiaunió irányításáról szóló rendelet szerinti kétéves jelentéstétel részét fogja alkotni.

–Az épületek energiahatékonyságának kiszámításához szükséges módszertanról szóló 4. cikk (korábbi 3. cikk) az I. melléklettel összefüggésben frissül, hogy egyértelművé tegye a mért energiafelhasználás lehetséges figyelembevételét az energiahatékonyság kiszámításakor, és ellenőrizze a számított energiafelhasználás helyességét. A cikk meghatározza, hogyan kell elszámolni a megújuló forrásokból származó energia helyszíni felhasználását, például a töltőállomások és az energiaközösségek által szolgáltatott energia esetében.

–Az energiahatékonysági minimumkövetelmények meghatározásáról szóló 5. cikk (korábbi 4. cikk) módosul annak érdekében, hogy a védett épületek korábban lehetséges teljes mentességét hozzáigazítsák a műszaki fejlődéshez, ami lehetővé teszi az ilyen épületek energiahatékonyságának javítását anélkül, hogy megváltoztatná műszaki jellegzetességüket és megjelenésüket.

–A költségoptimalizált szintek kiszámításáról szóló 6. cikk (korábbi 5. cikk) összhangban áll a zöld megállapodással, és kimondja, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátási egységek költségeit, valamint az energiafelhasználás környezeti és egészségügyi externáliáit figyelembe kell venni a legalacsonyabb költségek meghatározásakor. A Bizottság 2026. június 30-ig felülvizsgálja a költségoptimalizálás módszertanát.

–A 7. cikk összefogja az új épületekre vonatkozó rendelkezéseket:

a)Előírja, hogy az új épületeknek 2030-tól kibocsátásmenteseknek kell lenniük; az új középületeknek azonban már 2027-től kibocsátásmenteseknek kell lenniük. A kibocsátásmentes épületekre vonatkozó egyedi követelményeket a III. melléklet tartalmazza.

b)Az új épületek életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciálját (GWP) 2030-tól a „Level(s)” keretrendszerrel összhangban kell kiszámítani, így nyerve adatokat az új építkezések teljes életciklus alatti kibocsátásairól. A teljes életciklus alatti kibocsátások különösen fontosak a nagy épületek esetében, ezért a kiszámítási kötelezettség már 2027-től alkalmazandó a nagy épületekre (amelyek hasznos alapterülete meghaladja a 2000 négyzetmétert).

c)A tagállamoknak foglalkozniuk kell az új épületek energiahatékonyságon túlmutató fontos aspektusaival is, nevezetesen az egészséges beltéri klimatikus körülményekkel, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, a tűzbiztonsággal, az intenzív szeizmikus tevékenység kockázataival és a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését biztosító követelményekkel. Kezelniük kell az épületekben vagy azok felületén történő szén-dioxid-tárolással összefüggő szén-dioxid-eltávolítás kérdését is.

–A meglévő épületekről és a pénzügyi támogatásról szóló 8–10. és 15. cikk egyesíti a következőket:

a)A jelentős felújításokra vonatkozó jelenlegi rendelkezések, amelyek lehetőséget nyújtanak az energiahatékonysági minimumkövetelmények alkalmazására (a minimális felújítási mélység biztosítása érdekében), valamint a szerkezeti korszerűsítésekre, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, a veszélyes anyagok – köztük az azbeszt – eltávolítására és a fogyatékossággal élő személyek érdekében történő akadálymentesítésre, új uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványokkal egészülnek ki (előmozdítva a felújítási arányok növekedését) a legalacsonyabb energiahatékonyságú középületek (azaz hatósági tulajdonú épületek és önálló rendeltetésű egységek) és nem lakáscélú épületek esetében. Előírják a G osztályú energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező épületek korszerűsítését oly módon, hogy azok legkésőbb 2027-ben legalább F energiahatékonysági osztályba, legkésőbb 2030-ban pedig legalább E energiahatékonysági osztályba sorolhatók legyenek; a legalacsonyabb energiahatékonyságú lakóépületek esetében a legalább F energiahatékonysági osztályba való besorolás céldátuma 2030, a legalább E energiahatékonysági osztályba való besorolásé pedig 2033. Az épületállomány legalacsonyabb energiahatékonyságú osztályaira helyezett hangsúly biztosítja, hogy az erőfeszítések a legnagyobb szén-dioxid-mentesítési potenciállal rendelkező épületekre, az energiaszegénység enyhítésére és a kiterjedt társadalmi és gazdasági előnyökre összpontosuljanak. A tagállamoknak a nemzeti épületfelújítási tervek részeként konkrét határidőket is meg kell határozniuk a magasabb energiahatékonysági osztályok 2040-ig és 2050-ig történő elérésére (a 9. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó épületek esetében), összhangban a nemzeti épületállomány kibocsátásmentessé tételére irányuló ütemtervükkel. A 9. cikk (1) bekezdése szerinti energiahatékonysági minimumszabványok mellett a tagállamoknak lehetőségük van arra is, hogy nemzeti felújítási terveikben nemzeti szintű energiahatékonysági minimumszabványokat vezessenek be. A tagállamoknak az energiahatékonysági minimumszabványoknak való megfelelést egy olyan támogató keret révén kell elősegíteniük, amely magában foglalja a különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat, az energiaszegénység által érintetteket vagy a szociális lakásokban élőket segítő finanszírozási támogatást, a technikai segítségnyújtást és a nyomonkövetési mechanizmusokat. A javasolt rendelkezések megengedik, hogy a tagállamok az épületek egyes kategóriáit kizárják az energiahatékonysági minimumszabványoknak való megfelelés kötelezettsége alól.

b)Önkéntes épületfelújítási útlevelek bevezetése annak érdekében, hogy a tulajdonosok felkészülhessenek épületeik szakaszos felújítására. A tagállamoknak be kell vezetniük a Bizottság által 2024 végéig kidolgozandó közös kereten alapuló épületfelújítási útlevelek rendszerét, hogy polgáraik hozzáférhessenek ezen eszköz használatához.

c)Határozottabb rendelkezések a korszerűsítés akadályainak és gátjainak elhárítására, valamint a pénzügyi ösztönzők mozgósítására az építési ökoszisztéma valamennyi érdekeltje számára elérhető egyablakos ügyintézés révén; hogy megszűnjenek az épületkorszerűsítés előtti akadályok (nemcsak a költségeket illetően), a tagállamok pedig ösztönözzék a megfelelő képzést. A nagyobb pénzügyi ösztönzők és technikai támogatási intézkedések a mélyfelújítási projektekre és a jelentős számú épületet magukban foglaló projektekre irányulnak, és jelentős általános energiamegtakarítást eredményeznek. Ugyanezt a célt szem előtt tartva, mivel a standard élettartam alapján a 2020-as évek közepén vásárolt kazán 2050-ben még mindig használatban lehet, a tagállamok 2027-től nem támogathatják a fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánokat.

d)A nulla közvetlen kibocsátású fűtési rendszerek gyors bevezetésének ösztönzése érdekében, valamint azt elkerülendő, hogy a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló kazánok új generációiba történő beruházások elértéktelenedő eszközökké váljanak, a kibocsátásmentes épületeknek nem szabad a helyszínen szén-dioxid-kibocsátást generálniuk, és a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a villamos energia tekintetében az uniós átlaghoz igazított primerenergia-tényezőt alkalmaznak 24 .

e)Végezetül a tagállamoknak pénzügyi támogatásaikat az energiaszegénység enyhítésére és a szociális lakások támogatására kell összpontosítaniuk, és meg kell védeniük a bérlőket a felújítást követően kiszabott aránytalan bérleti díjaktól.

A Szabályozói Ellenőrzési Testület véleményének figyelembevételével az energiahatékonysági minimumszabványokra vonatkozóan választott alternatíva nem felel meg közvetlenül a Testülethez benyújtott hatásvizsgálat-tervezetben elemzett négy opció egyikének sem. A javaslatot körültekintően módosították a szubszidiaritás és az arányosság szempontjából, figyelembe véve a különböző tagállamok épületállománya közötti különbségeket, és rugalmasságot biztosítva a tagállamoknak a tekintetben, hogy miként kezelik sajátos körülményeiket, és hogyan valósítják meg nemzeti épületállományuk szükséges korszerűsítését. A javaslat uniós szinten a nemzeti épületállománynak a legalacsonyabb energiahatékonysággal rendelkező 15 %-ára összpontosít, hogy maximalizálni lehessen az energiamegtakarítás, a költséghatékonyság és az energiaszegénység enyhítésének hatásait, valamint az EU éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseinek eléréséhez kapcsolódó átfogóbb társadalmi és gazdasági előnyöket.

–A 8. cikk szerkezete megváltozott. A 11. cikk kizárólag az épülettechnikai rendszerekre összpontosít, és egyértelmű jogalapot teremt a fosszilis tüzelőanyagokkal üzemelő kazánok használatának tagállami betiltásához, lehetővé téve, hogy a tagállamok az üvegházhatásúgáz-kibocsátás vagy a felhasznált tüzelőanyag típusa alapján követelményeket határozzanak meg a hőfejlesztő berendezésekkel kapcsolatban. Több tagállam véli úgy, hogy ezek az intézkedések elengedhetetlenek a dekarbonizált épületállományra vonatkozó cél eléréséhez, valamint a levegőminőség és a közegészség javításához. A rendelkezés felszámolja a jogbizonytalanságot akörül, hogy a környezetbarát tervezésről szóló irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és a Szerződések szabadpiacra vonatkozó szabályai lehetővé tesznek-e egy ilyen tiltást. Elismerve, hogy az épületek egészségességének biztosítása szempontjából fontos a jó beltéri levegőminőség, elő kell írni, hogy az új és a jelentős felújítás alá vont, meglévő épületekben – amennyiben megvalósítható – a beltéri levegő minőségének nyomon követésére és szabályozására szolgáló mérő- és szabályozó berendezéseket kell felszerelni.

–A fenntartható mobilitás infrastruktúrájáról szóló 12. cikk a fokozottabb éghajlati törekvésekhez igazodik, megerősítve a jelenlegi követelményeket. Minden új és jelentős felújítás alá vont épület tekintetében normává teszi az előzetes kábellefektetést, lehetővé téve különösen az új és felújított irodaépületek töltőállomásainak kiépítését. A töltőállomások révén biztosítani kell az intelligens töltést, és a tagállamoknak el kell hárítaniuk a töltőállomások lakóépületekben történő telepítése előtt álló akadályokat, biztosítva a „csatlakoztatáshoz való jogot”, összhangban az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló rendeletre irányuló javaslat vonatkozó rendelkezéseivel. A fenntartható, kibocsátásmentes mobilitás központi elemeként kötelező kerékpártárolókat kialakítani az új és a jelentős felújítás alá vont épületekben, hozzájárulva ezzel a kerékpározás előmozdításához.

–A 13. cikk 2026. évi hatállyal megerősíti a nagy méretű, nem lakáscélú épületekre vonatkozó okosépület-mutatót. Az épületekkel kapcsolatos új szolgáltatások fejlesztésének megkönnyítése érdekében az épületadatokra vonatkozó új 14. cikk biztosítja, hogy az épület tulajdonosa, bérlője és kezelője, illetve harmadik felek hozzáférjenek az épülettechnikai rendszerek adataihoz. Az adatok interoperabilitására és az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó új szabályokat a Bizottságnak végrehajtási jogi aktus útján kell megállapítania.

–A 16–19. cikk javítja az energiahatékonysági tanúsítványokra, azok kiállítására és megjelenítésére, valamint az alapul szolgáló adatbázisokra vonatkozó, már meglévő rendelkezéseket:

a)Az Unión belüli összehasonlíthatóság biztosítása érdekében 2025-ig valamennyi energiahatékonysági tanúsítványnak az energiahatékonysági osztályok harmonizált skáláján kell alapulnia, és meg kell felelnie az V. mellékletben meghatározott mintának.

b)Tekintettel az épületállomány kibocsátásmentességének 2050-ig történő megvalósítására vonatkozó közös jövőképre, az energiahatékonysági osztályokat felül kell vizsgálni az épületállomány nemzeti különbségeinek figyelembevételével: a legmagasabb osztályba (A osztály) a kibocsátásmentes épületek sorolandók, míg a legalacsonyabb osztályba (G osztály) a nemzeti épületállomány legalacsonyabb energiahatékonyságú 15 %-a kerül. A felülvizsgált osztályozás biztosítani fogja, hogy a tagállamok kellő erőfeszítéseket tegyenek a 9. cikk szerinti uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványoknak való megfelelés érdekében. Az épületek minősítésének alapjául szolgáló mutató (kWh/m²/év egységben mért primerenergia-felhasználás) változatlan marad, és kiegészül az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és a megújuló energiára vonatkozó mutatóval. Más mutatók továbbra is önkéntes alapon választhatók a tagállamok számára, olyan eszköztár alapú megközelítést kínálva, amely az adott ország körülményeihez igazítható.

c)Az alacsonyabb D–G osztályt képviselő energiahatékonysági tanúsítványok érvényessége öt évre rövidül annak érdekében, hogy azok naprakész információkat tartalmazzanak, segítve a lakókat a fogyasztás csökkentésében. Bizonyos egyszerű esetekben egyszerűsített eljárásokat kell biztosítani az energiahatékonysági tanúsítványok frissítéséhez. Az energiahatékonysági tanúsítványokat digitális formátumban kell kiállítani. A javaslat intézkedéseket vezet be a kiadott tanúsítványok megbízhatóságának növelésére (helyszíni látogatás, minőség-ellenőrzés).

d)Az épületállomány javításának előfeltétele az energiahatékonysági tanúsítványok szélesebb körű használata, ugyanakkor a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy azok megfizethetők is legyenek. Az energiahatékonysági tanúsítvánnyal való rendelkezés kötelezettsége kiterjed a jelentős felújítás alá vont épületekre, a megújított bérleti szerződés tárgyát képező épületekre és valamennyi középületre. Az eladásra vagy bérbeadásra kínált épületeknek vagy önálló rendeltetési egységeknek rendelkezniük kell energiahatékonysági tanúsítvánnyal, és a hirdetésekben fel kell tüntetni az energiahatékonysági osztályt és mutatót, biztosítva az energiahatékonyság relevanciáját az épületértékesítési és -bérleti piacon. A hatóságok által használt és a nyilvánosság által gyakran látogatott épületeknek – méretüktől függetlenül – ki kell helyezniük energiahatékonysági tanúsítványukat.

e)A tagállamoknak nemzeti adatbázisokat kell létrehozniuk az épületek energiahatékonysági tanúsítványai tekintetében, lehetővé téve az épületfelújítási útlevelekre és az okosépület-mutatókra vonatkozó adatok gyűjtését is. A nemzeti adatbázisokból származó információkat a Bizottság által kidolgozandó sablon alapján továbbítani kell az épületállomány-megfigyelőközpontnak.

–A vizsgálatokra vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket a végrehajtás megkönnyítése érdekében csoportosítják és egyértelműsítik, miközben a szellőztető rendszereket az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben foglalt, a beltéri levegő minőségének kezelését célzó intézkedésekbe is belefoglalják. A felújítások vagy az új építkezések minőségének és megbízhatóságának biztosítása érdekében nemzeti vizsgálati rendszereket vagy alternatív eszközöket kell létrehozni annak ellenőrzésére, hogy az elvégzett építési és felújítási munkák megfelelnek-e a tervezett energiahatékonysági szintnek, és növelik-e a lakók elégedettségét és bizalmát. Hasonlóképpen, az integrált épületfelújítási munkálatokat végző szolgáltatóknak hozzá kell férniük a tanúsítási vagy minősítési rendszerekhez, hogy biztosítsák a munkálatok megbízható minőségét. A nem lakáscélú épületek esetében 2030-tól lejjebb kell vinni az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerek kötelező telepítésére vonatkozó küszöbértéket, az új lakóépületeket és a jelentős felújítás alá vont lakóépületeket pedig bizonyos felügyeleti és ellenőrző funkciókkal kell ellátni az épületgazdálkodás és -üzemeltetés javítása és optimalizálása érdekében.

–Az épületekkel kapcsolatos politika végrehajtása kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy a valóságban is tényleges előrelépés történjen. A jelenlegi független ellenőrzési rendszerek hatálya ki lesz terjesztve az épületfelújítási útlevelekre és az okosépület-mutatókra. A nyomon követés és a végrehajtás – többek között szankciók révén – mindenekelőtt az energiahatékonysági minimumszabványokra és a meglévő épületállomány javítására fog összpontosítani.

🡻 2010/31/EU

2021/0426 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az épületek energiahatékonyságáról (átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 25 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 26 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

🡻 2010/31/EU, (1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(1)Az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2002. december 16-i 2002/91/EK ⌦ 2010/31/EU ⌫ európai parlamenti és tanácsi irányelv 27 28  ⌦ több alkalommal ⌫ ⌦ jelentősen ⌫ módosult 29 . Mivel további lényegi módosításokat kell tenni szükségesek, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű át kell dolgozni.

⇩ új szöveg

(2)Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében 2015 decemberében elfogadott Párizsi Megállapodás értelmében a felek megállapodtak abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval az iparosodás előtti átlaghőmérsékletnél 2 °C-kal magasabb hőmérsékletszint alatt tartják, és törekednek arra, hogy a hőmérséklet-emelkedés mértéke az iparosodás előtti szint feletti 1,5 °C-ra korlátozódjon. A Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közlemény 30 központi eleme. Az Unió az UNFCCC titkárságához 2020. december 17-én benyújtott aktualizált, nemzetileg meghatározott hozzájárulásában elkötelezte magát amellett, hogy az 1990-es szinthez képest 2030-ig legalább 55 %-kal csökkenti az Unió gazdaságának egészére kiterjedő nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást.

(3)A zöld megállapodásban bejelentetteknek megfelelően a Bizottság 2020. október 14-én ismertette az épületkorszerűsítési programra vonatkozó stratégiáját 31 . A stratégia egy cselekvési tervet tartalmaz, amely konkrét szabályozási, finanszírozási és támogató intézkedéseket irányoz elő azzal a céllal, hogy 2030-ig legalább megduplázza az épületek éves energetikai felújítási arányát, és elősegítse a mélyfelújításokat. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata az épületkorszerűsítési program végrehajtásának egyik szükséges eszköze. Hozzá fog járulni az új európai Bauhaus kezdeményezés és a klímasemleges és intelligens városokra vonatkozó európai küldetés megvalósításához is.

(4)Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet 32 – az európai klímarendelet – jogszabályban rögzíti a 2050-ig megvalósítandó, a gazdaság egészére kiterjedő klímasemlegesség célkitűzését, és kötelező erejű uniós kötelezettségvállalást ír elő, amely szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal kell csökkenteni a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást (azaz az elnyelések levonása utáni kibocsátást).

(5)Az Európai Bizottság 2021. évi munkaprogramjában bejelentett „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag e célkitűzéseket kívánja megvalósítani. Számos szakpolitikai területre kiterjed, ideértve az energiahatékonyságot, a megújuló energiát, a földhasználatot, a földhasználat megváltoztatását és az erdőgazdálkodást, az energiaadózást, a vállaláselosztást, a kibocsátáskereskedelmet és az alternatív üzemanyagok infrastruktúráját. A 2010/31/EU irányelv felülvizsgálata e csomag szerves részét képezi.

🡻 2010/31/EU, (2) preambulumbekezdés

Az energia hatékony, körültekintő, ésszerű és fenntartható hasznosítása kiterjed többek között az olajtermékekre, a földgázra és a szilárd fűtőanyagokra, amelyek amellett, hogy alapvető energiaforrások, egyben a szén-dioxid-kibocsátás elsődleges forrásai is.

🡻 2010/31/EU, (3) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(6)Az éÉpületekkel kapcsolatos az Unió ⌦ végső ⌫ teljes energiafogyasztásának 40 %-aát ⇨ és az energiával kapcsolatos üvegházhatásúgáz-kibocsátás 36 %-át ⇦ teszik ki. Az ágazat terjeszkedik, ami szükségszerűen energiafogyasztásának növekedésével jár. Ezért az energiafogyasztás csökkentése ⇨ – [a felülvizsgált energiahatékonyságról szóló irányelv] 3. cikkében megállapított és az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet 33 2. cikkének 18. pontjában meghatározott „első az energiahatékonyság” elvével összhangban – ⇦ és a megújuló forrásból származó energia felhasználása az épületekben az Unió energiafüggőségének és az üvegházhatásúgáz-t okozó gázokkibocsátásának csökkentéséhez szükséges, fontos intézkedések. A megújuló forrásból származó energia felhasználásának növelése mellett, az energiafogyasztásnak az Unióban történő csökkentését célzó intézkedések lehetővé tennék az Unió számára, hogy teljesítse az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozásról szóló keretegyezményéhez (UNFCCC) csatolt Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltakat, és betartsa mind a globális hőmérséklet-emelkedés 2 °C alatt tartására vonatkozó hosszú távú kötelezettségvállalását, mind azon kötelezettségvállalását, hogy 2020-ra az üvegházhatású gázok teljes kibocsátását legalább 20 %-kal, nemzetközi megállapodás elérése esetén pedig 30 %-kal az 1990-es szint alá csökkenti. Az energiafogyasztás csökkentésének és a megújuló forrásból származó energia felhasználása növelésének szintén fontos szerepet kell játszaniuk ⇨ az Unió energiafüggőségének csökkentésében, ⇦ az energiaellátás biztonságának ⌦ és ⌫ a műszaki fejlődésnek az előmozdításában, a műszaki fejlődés támogatásában, foglalkoztatási lehetőségek megteremtésébenbiztosításában és a regionális fejlesztésben, különösen a ⇨ szigeteken és ⇦ vidéki területeken.

⇩ új szöveg

(7)Az épületek üzemeltetési élettartamuk előtt, alatt és után is okoznak üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A dekarbonizált épületállományra vonatkozó 2050-es jövőkép túlmutat az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra helyezett jelenlegi fókuszon. Ezért fokozatosan figyelembe kell venni az épületek teljes életciklus alatti kibocsátását, kezdve az új épületekkel. Az épületek jelentős anyagbankok, amelyek az évtizedek során erőforrásokat tárolnak, és a tervezési lehetőségek nagymértékben befolyásolják a teljes életciklus során történő kibocsátást mind az új, mind a felújított épületek esetében. Az épületek teljes életciklusra vonatkozó teljesítményét nemcsak az új építkezések esetén kell figyelembe venni, hanem a felújítások során is, mégpedig azáltal, hogy a tagállamok épületfelújítási terveibe a teljes életciklusra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló előírásokat kell belefoglalni.

(8)Az épületek teljes életciklusára vonatkozót üvegházhatásúgáz-kibocsátás minimalizálása erőforrás-hatékonyságot és körforgásos jelleget igényel. Ez kombinálható azzal is, hogy az épületállomány egyes részeit ideiglenes szénelnyelővé alakítják.

(9)A teljes életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál azt jelzi, hogy az épület összességében milyen mértékben járul hozzá az éghajlatváltozást okozó kibocsátásokhoz. Figyelembe veszi egyaránt az építési termékekbe beágyazott üvegházhatásúgáz-kibocsátást és a használati szakaszból származó közvetlen és közvetett kibocsátást. Ezért az épületek teljes életciklusra vonatkozó teljesítményének fokozottabb figyelembevétele és a körforgásos gazdaság érdekében első lépésként elő kell írni az új épületek életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciáljának kiszámítását.

(10)Az EU-ban az épületek felelősek az idő előtti elhalálozást és betegségeket okozó finomrészecskék (PM2,5) kibocsátásának mintegy feléért. Az épületek energiahatékonyságának javítása egyidejűleg a szennyezőanyag-kibocsátást is képes csökkenteni, amit az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel 34 összhangban csökkenteni is kell.

🡻 2010/31/EU, (4) preambulumbekezdés

Az energiaszükséglet kezelése fontos eszköz, amelynek segítségével az Unió befolyást gyakorolhat a globális energiapiacra, és így az energiaellátás közép- és hosszú távú biztonságára is.

🡻 2010/31/EU, (5) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

A 2007. márciusi Európai Tanács hangsúlyozta az energiahatékonyság növelésének szükségességét az Unióban az Unió energiafogyasztásának 2020-ig 20 %-os csökkentésére irányuló célkitűzés teljesítése érdekében, és felhívott az „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című bizottsági közleményben megállapított prioritások alapos és gyors végrehajtására. Az említett cselekvési terv rámutatott arra a jelentős potenciálra, ami a költséghatékony energiamegtakarításra kínálkozik az épületekben. Az Európai Parlament 2008. január 31-i állásfoglalásában felhívott a 2002/91/EK irányelv rendelkezéseinek megerősítésére, és több alkalommal, legutóbb az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatáról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalásában felhívott a 2020-ra vonatkozó 20 %-os energiahatékonysági célkitűzés kötelező erejűvé tételére. Ezenkívül, az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló, 2009. április 23-i 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat 35 kötelező erejű tagállami célkitűzéseket határoz meg a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozóan, amelyek szempontjából alapvetően fontos lesz az épületekben elérhető energiahatékonyság, és a megújuló forrásból származó energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 36 is rendelkezik az energiahatékonyság előmozdításáról egy kötelező erejű célkitűzéssel összefüggésben, amely szerint 2020-ra a megújuló forrásból származó energiának a teljes uniós energiafogyasztás 20 %-át kell kitennie.

🡻 2010/31/EU, (6) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

A 2007. márciusi Európai Tanács ismételten megerősítette az Unió elkötelezettségét a megújuló forrásból származó energiának az egész Unióra kiterjedő fejlesztése iránt, és jóváhagyta a megújuló forrásból származó energia 20 %-os részarányára vonatkozó, 2020-ig elérendő kötelező célt. A 2009/28/EK irányelv közös keretet állapít meg a megújuló forrásból származó energia előmozdításához.

🡻 2010/31/EU, (7) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

Konkrétabb intézkedések meghatározására van szükség az épületek energiamegtakarításában rejlő, eddig kihasználatlan nagy potenciál elérése, valamint a tagállamok eredményei között ebben az ágazatban meglévő jelentős különbségek csökkentése érdekében.

🡻 2010/31/EU, (8) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(11)Az épületek energiahatékonyságának további javítására irányuló intézkedéseknek figyelembe kell venniük az éghajlatia klimatikus ⌦ viszonyokat, ⌫ ⇨ ideértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is, ⇦ és a helyi viszonyokatfeltételeket, valamint a beltéri klimatikus viszonyokat és a költséghatékonyságot is. Ezen ⌦ A fenti ⌫ intézkedések nem érinthetik az épületekre vonatkozó, egyéb olyan követelményeket, mint az akadálymentesség, a ⇨ tűzbiztonság és szeizmikus ⇦ biztonság és az épületek rendeltetésszerű használata.

🡻 2010/31/EU, (9) preambulumbekezdés

⇨ új szöveg

(12)Az épületek energiahatékonyságát olyan módszertan alapján kell kiszámítani, amelyet nemzeti és regionális szinten differenciálni lehet. Ez, a hőtechnikai jellemzőkön kívül, egyéb olyan tényezőket is magában foglal, amelyek egyre fontosabb szerepet játszanak, mint például a fűtés- és légkondicionáló berendezések, a megújuló forrásokból származó energia alkalmazása, ⇨ az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerek, az intelligens megoldások, ⇦ a passzív hűtés-fűtés, az árnyékolás, a belső levegőminőség, a megfelelő természetes megvilágítás és az épület tervezése. Egy adott épület energiahatékonyságát olyan módszertan alapján kell kiszámítani, amely nemcsak a fűtési ⇨ vagy légkondicionálási ⇦ idényt veszi figyelembe, hanem a teljes évre vonatkozik. E módszertannak figyelembe kell vennie a meglévő európai szabványokat. ⇨ A módszertannak biztosítania kell a tényleges üzemeltetési feltételek megjelenítését, és lehetővé kell tennie, hogy mért energiát használjanak a pontosság ellenőrzése és az összehasonlíthatóság céljából; a módszertannak egy órás vagy egy óránál kisebb intervallumokon kell alapulnia. A megújuló energia helyszíni használatának ösztönzése érdekében és a közös általános kereten túl a tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a számítási módszertanban elismerjék és figyelembe vegyék a megújuló energia helyszíni felhasználásának maximális kiaknázásából fakadó előnyöket, ideértve az egyéb felhasználásokat (például az elektromos járművek töltőállomásait) is. ⇦

🡻 2010/31/EU, (10) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(13)Kizárólag Aa tagállamoknak felelőssége, hogy minimumkövetelményeket ⇨ kell ⇦ meghatározniukzanak meg az épületek és az épületelemek energiahatékonyságára vonatkozóan., A követelményeket arra tekintettel kell meghatározni, hogy a költségek szempontjából optimális egyensúly jöjjön létre a szükséges beruházások és az épület teljes élettartamára vetített energiaköltség-megtakarítás között, a tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy a költségoptimalizált energiahatékonysági szinteknél nagyobb energiahatékonyságot biztosító minimumkövetelményeket határozhassanak meg. Rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok a műszaki fejlődés fényében rendszeresen felülvizsgálhassák az épületek energiahatékonyságára vonatkozó saját minimumkövetelményeiket.

🡻 2010/31/EU, (11) preambulumbekezdés

A költséghatékony vagy a költségoptimalizált energiahatékonysági szintekre vonatkozó célkitűzés elérése bizonyos feltételek esetén – például éghajlati különbségek fényében – azt is indokolhatja, hogy a tagállamok az épületelemek tekintetében a költséghatékonyságra vagy a költségoptimalizálásra vonatkozóan olyan követelményeket határozzanak meg, amelyek a gyakorlatban korlátozzák az uniós jogszabályok által meghatározott szabványoknak megfelelő építőipari termékek beépítését, feltéve, hogy az ilyen követelmények nem jelentenek indokolatlan piaci akadályt.

⇩ új szöveg

(14)Az épületek fűtésére és hűtésére felhasznált energia kétharmada még mindig fosszilis tüzelőanyagokból származik. Az építőipar dekarbonizálása érdekében különösen fontos a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése a fűtés és a hűtés terén. Ezért a tagállamoknak épületfelújítási terveikben fel kell tüntetniük a fosszilis tüzelőanyagok fűtés és hűtés terén történő kivezetésére irányuló nemzeti szakpolitikáikat és intézkedéseiket, és a következő többéves pénzügyi keretben 2027-től kezdődően nem nyújthatnak pénzügyi ösztönzőket fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok telepítésére, kivéve azokat, amelyeket 2027 előtt az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap keretében beruházásokra választottak ki. A hőfejlesztő berendezések üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk vagy a felhasznált tüzelőanyag típusa alapján történő betiltására vonatkozó egyértelmű jogalapnak támogatnia kell a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetésére vonatkozó nemzeti szakpolitikákat és intézkedéseket.

🡻 2010/31/EU, (12) preambulumbekezdés

⇨ új szöveg

(15)⇨ Az épülettechnikai rendszerekre vonatkozó energiahatékonysági követelményeket az épületekbe beépített teljes rendszerekre kell alkalmazni, nem pedig az önálló alkatrészek energiahatékonyságára, mely utóbbiak a 2009/125/EK irányelv szerinti termékspecifikus szabályozások hatálya alá tartoznak. ⇦ Az épülettechnikaigépészeti rendszerek energiahatékonyságára vonatkozó követelmények meghatározásakor a tagállamoknak harmonizált eszközöket kell alkalmazniuk – amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak és indokoltak –, különösen az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 37 és az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, 2010. május 19-i 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 38  (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet 39 végrehajtására irányuló intézkedések keretében kidolgozott tesztelési és számítási módszereket és energiahatékonysági osztályokat, a kapcsolódó kezdeményezésekkel való koherencia biztosítása és a piac potenciális fragmentálódásának a lehető legkisebb mértékűre csökkentése érdekében.

🡻 2010/31/EU, (13) preambulumbekezdés

(16)Ezen irányelv nem érinti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZz.) 107. és 108. cikkét. Az irányelvben alkalmazott „ösztönző” kifejezés ezért nem értelmezhető állami támogatásként.

🡻 2010/31/EU, (14) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(17)A Bizottságnak összehasonlító módszertani keretet kell meghatároznia az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámításához. ⇨ E keret felülvizsgálatának lehetővé kell tennie mind az energiahatékonyság, mind a kibocsátási teljesítmény kiszámítását, és figyelembe kell vennie a környezeti és egészségügyi externáliákat, valamint a kibocsátáskereskedelmi rendszer kiterjesztését és a szén-dioxid-árakat. ⇦ A tagállamoknak e ⌦ a fenti ⌫ keretet arra kell használniuk, hogy összehasonlítsák az eredményeket az energiahatékonyságra vonatkozóan általuk elfogadott minimumkövetelményekkel. Amennyiben jelentős, azaz 15 %-ot meghaladó eltérések mutatkoznak az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjei és az energiahatékonyságra vonatkozó hatályos minimumkövetelmények között, a tagállamoknak meg kell indokolniuk ezeket az eltéréseket, vagy megfelelő intézkedéseket kell tervbe venniük az eltérések csökkentése érdekében. Az épületek és az épületelemek becsült gazdasági élettartamát a tagállamoknak kell meghatározniuk, figyelembe véve a tipikus gazdasági élettartamok meghatározásával kapcsolatos jelenlegi gyakorlatot és tapasztalatokat is. Az összehasonlítás következtetéseiről és az alapjául szolgáló adatokról rendszeresen jelenteni kell a Bizottságnak. E ⌦ A fenti ⌫ jelentéseknek lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy értékelhesse a tagállamok által, az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek elérése terén elért haladást, és arról jelentést tehessen.

🡻 2010/31/EU, (15) preambulumbekezdés

Az épületek befolyást gyakorolnak a hosszú távú energiafogyasztásra. A meglévő épületek hosszú felújítási ciklusára tekintettel ezért az új és a jelentős felújítás alatt álló meglévő épületeknek eleget kell tenniük a helyi éghajlathoz igazított, energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek. Mivel az alternatív energiaellátó rendszerek alkalmazása nincs átfogóan feltárva teljes potenciálját tekintve, meg kell fontolni az alternatív energiaellátó rendszerek alkalmazásának lehetőségét új épületek számára – méretüktől függetlenül –, azon elv betartásával, mely szerint először a fűtés és a hűtés energiaigényének költségoptimalizált szintre való csökkentését kell biztosítani.

🡻 2010/31/EU, (16) preambulumbekezdés

(18)Épületnagyságtól függetlenül, a meglévő épületek jelentős felújításai jó alkalmat nyújtanak költséghatékony intézkedések megtételére az energiahatékonyság javítására. Költséghatékonysági okokból lehetővé kell tenni az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelményeknek azon felújított részekre történő korlátozását, amelyek az adott épület energiahatékonysága szempontjából meghatározóak. A tagállamoknak lehetőségük kell, hogy legyen megválasztani a „jelentős felújítás” fogalmának meghatározását: vagy a külső térelhatárolók felületének százalékos aránya vagy az épület értéke alapján. Amennyiben egy tagállam az épület értéke alapján kívánja meghatározni a „jelentős felújítás” fogalmát, akkor olyan értékeket alkalmazhat, mint az értékbecslés szerinti érték vagy a felújítási költségen alapuló aktuális piaci érték, az épülethez kapcsolódó telek értékének figyelmen kívül hagyásával.

🡻 2010/31/EU, (17) preambulumbekezdés

Intézkedésekre van szükség az olyan épületek számának növeléséhez, amelyek nemcsak teljesítik az energiahatékonyságra vonatkozó jelenlegi minimumkövetelményeket, hanem energiahatékonyabbak is, és ily módon csökkentik mind az energiafogyasztást, mind a szén-dioxid-kibocsátást. E célból a tagállamoknak a közel nulla energiaigényű épületek számának növelésére irányuló nemzeti terveket kell készíteniük, és az ilyen tervekről rendszeresen jelentést kell tenniük a Bizottságnak.

⇩ új szöveg

(19)Az Unió megerősített éghajlat- és energiapolitikai törekvései új jövőképet tesznek szükségessé az épületek tekintetében: a kibocsátásmentes épületet, amelynek nagyon alacsony energiaigényét teljes mértékben megújuló forrásokból származó energia fedezi, amennyiben ez műszakilag megvalósítható. Valamennyi új épületnek kibocsátásmentes épületnek kell lennie, és 2050-re valamennyi meglévő épületet kibocsátásmentes épületté kell átalakítani.

(20)Különböző lehetőségek állnak rendelkezésre az energiahatékony épületek energiaszükségletének megújuló forrásokból származó energiából történő fedezésére: helyszíni megújuló energiaforrások, például a naphőenergia, a fényelektromos napelemmodulok, a hőszivattyúk és a biomassza, a megújulóenergia-közösségek vagy a lakossági energiaközösségek által biztosított megújuló energia, valamint a megújuló energiaforrásokon vagy hulladékhőn alapuló távfűtés és -hűtés.

(21)Az uniós épületállomány szükséges dekarbonizációja nagyarányú energetikai felújítást igényel: az épületállomány közel 75 %-a a jelenlegi építési szabványok szerint nem hatékony, és a jelenlegi épületek 85–95 %-a még 2050-ben is állni fog. A súlyozott éves energetikai felújítási arány azonban tartósan alacsony, körülbelül 1 %. A jelenlegi ütemben haladva évszázadokat venne igénybe az építőipari ágazat dekarbonizációja. Ezért ezen irányelv legfőbb célja az épületek felújításának fellendítése és támogatása, ideértve a kibocsátásmentes fűtési rendszerekre történő átállást is.

(22)Az energiahatékonysági minimumszabványok jelentik az alapvető szabályozási eszközt a meglévő épületek nagyarányú felújításának elindításához, mivel ezek foglalkoznak a felújítás előtt álló olyan fő akadályokkal – például az eltérő érdekekkel és a közös tulajdoni struktúrákkal –, amelyeket gazdasági ösztönzőkkel nem lehet elhárítani. Az energiahatékonysági minimumszabványok bevezetésének a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek fokozatos kivezetését és a nemzeti épületállomány folyamatos javulását kell eredményeznie, hozzájárulva a dekarbonizált épületállomány 2050-ig történő megvalósítására irányuló hosszú távú célhoz.

(23)Az uniós szinten meghatározott energiahatékonysági minimumszabványok a dekarbonizáció, az energiaszegénység enyhítése és a kiterjesztett társadalmi és gazdasági előnyök tekintetében a legnagyobb potenciállal rendelkező épületek felújítására kell összpontosítaniuk, különösen a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek esetében, amelyek felújítását prioritásként kell kezelni.

(24)Ami a nemzeti épületállomány többi részét illeti, a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy kívánnak-e nemzeti szinten kidolgozott és a nemzeti feltételekhez igazított energiahatékonysági minimumszabványokat bevezetni. Ezen irányelv felülvizsgálata során a Bizottságnak értékelnie kell, hogy szükség van-e további kötelező energiahatékonysági minimumszabványok bevezetésére a dekarbonizált épületállomány 2050-ig történő elérése érdekében.

(25)Az energiahatékonysági minimumszabványok bevezetését egy támogató keretnek kell kísérnie, amely magában foglal technikai segítségnyújtást és pénzügyi intézkedéseket is. A nemzeti szinten meghatározott energiahatékonysági minimumszabványok nem minősülnek az állami támogatásokra vonatkozó szabályok értelmében vett „uniós szabványoknak”, míg az egész Unióra kiterjedő energiahatékonysági minimumszabványok ilyen „uniós szabványoknak” tekinthetők. Az állami támogatásokra vonatkozó felülvizsgált szabályokkal összhangban a tagállamok nyújthatnak állami támogatást épületfelújításhoz az uniós szintű energiahatékonysági szabványoknak való megfelelés, nevezetesen egy bizonyos energiahatékonysági osztály elérése érdekében mindaddig, amíg az említett uniós szintű szabványok kötelezővé nem válnak. Amint a szabványok kötelezővé válnak, a tagállamok továbbra is nyújthatnak állami támogatást az uniós szintű energiahatékonysági szabványok hatálya alá tartozó épületek és önálló rendeltetési egységek felújításához, amennyiben az épületfelújítás célja a meghatározott minimális energiahatékonysági osztálynál magasabb szint elérése.

(26)Az uniós taxonómia a környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységeket osztályozza a gazdaság egészében, így az építőiparban is. Az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus értelmében az épületfelújítás akkor minősül fenntartható tevékenységnek, ha legalább 30 %-os energiamegtakarítást ér el, megfelel a meglévő épületek jelentős felújítására vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeknek, vagy az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos olyan egyedi intézkedésekből áll, mint például az energiahatékonysági berendezések vagy az épületek energiahatékonyságának mérésére, szabályozására és ellenőrzésére szolgáló berendezések és eszközök telepítése, karbantartása vagy javítása, amennyiben ezek az egyedi intézkedések eleget tesznek a meghatározott kritériumoknak. Az uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványoknak való megfelelés érdekében végzett épületfelújítás jellemzően összhangban van az épületfelújítási tevékenységekhez kapcsolódó uniós taxonómiai kritériumokkal.

(27)Az uniós szintű energiahatékonysági minimumszabványoknak harmonizált energiahatékonysági osztályokon kell alapulniuk. Azáltal, hogy a legalacsonyabb G energiahatékonysági osztály az egyes tagállamok nemzeti épületállományának legalacsonyabb energiahatékonyságú 15 %-aként határozzák meg, az energiahatékonysági osztályok összehangolása hasonló erőfeszítéseket kíván meg valamennyi tagállam részéről, míg a legjobb energiahatékonysági A osztály meghatározása biztosítja, hogy a harmonizált energiahatékonysági osztályozás közelítsen a kibocsátásmentes épületekre vonatkozó közös elképzeléshez.

(28)Ezen irányelv elődei már tartalmaztak meglévő épületekre és épületelemekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeket, és ezeket továbbra is alkalmazni kell. Míg az újonnan bevezetett energiahatékonysági minimumszabványok a meglévő épületek minimális energiahatékonyságának alsó határát határozzák meg és biztosítják a nem energiahatékony épületek felújítását, a meglévő épületekre és épületelemekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelmények a felújítás kellő mélységét biztosítják a felújítás során.

(29)A rendkívül energiahatékony és dekarbonizált épületállomány 2050-ig történő megvalósítása és a meglévő épületek kibocsátásmentes épületekké való átalakítása érdekében a tagállamoknak nemzeti épületfelújítási terveket kell készíteniük, amelyek felváltják a hosszú távú felújítási stratégiákat, és a tagállamok számára még erőteljesebb, teljes mértékben működőképes tervezési eszközzé válnak, nagyobb hangsúlyt fektetve a finanszírozásra és annak biztosítására, hogy az épületfelújítások elvégzéséhez megfelelően képzett munkavállalók álljanak rendelkezésre. A tagállamoknak épületfelújítási terveikben meg kell határozniuk saját nemzeti épületfelújítási céljaikat. Az (EU) 2018/1999 rendelet 21. cikke b) pontjának (7) bekezdésével és az (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendeletben 40 meghatározott előfeltételekkel összhangban a tagállamoknak fel kell vázolniuk a finanszírozási intézkedéseket, valamint az épületfelújítási terveik végrehajtásához szükséges beruházási szükségleteket és igazgatási forrásokat.

(30)A tervek összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a nemzeti épületfelújítási terveknek harmonizált sablonon kell alapulniuk. A szükséges ambíciószint biztosítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kell a tervek tervezetét, és ajánlásokat kell kibocsátania a tagállamok számára.

(31)A nemzeti épületfelújítási terveket szorosan össze kell kapcsolni az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti integrált nemzeti energia- és klímatervekkel, és az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti kétévenkénti jelentéstétel részeként be kell számolni a nemzeti célok elérése terén elért eredményekről és az épületfelújítási terveknek a nemzeti és uniós célokhoz való hozzájárulásáról. Tekintettel arra, hogy jól megalapozott nemzeti tervek alapján mielőbb lendületet kell adni a felújításnak, az első nemzeti épületfelújítási terv benyújtásának időpontját a lehető legkorábbra kell meghatározni.

(32)A szakaszos felújítás megoldást jelenthet az egy lépésben történő felújítás során felmerülő magas induló költségek és bonyodalmak kezelésére. Az ilyen szakaszos felújítást azonban gondosan meg kell tervezni, hogy egyik felújítási lépés se gátolja meg a szükséges további lépéseket. Az épületfelújítási útlevelek egyértelmű ütemtervet nyújtanak a szakaszos felújításhoz, segítve a tulajdonosokat és a befektetőket abban, hogy megtervezzék a beavatkozások legoptimálisabb időzítését és hatókörét. Ezért az épületfelújítási útleveleket valamennyi tagállamban önkéntes eszközként kell elérhetővé tenni az épülettulajdonosok számára.

(33)A „mélyfelújítás” fogalmát az uniós jogszabályok még nem határozták meg. Az épületek hosszú távú jövőképének megvalósítása érdekében a mélyfelújítást olyan felújításként kell meghatározni, amely az épületeket kibocsátásmentes épületekké alakítja át; első lépésként pedig olyan felújításként, amely az épületeket közel nulla energiaigényű épületekké alakítja át. Ez a meghatározás az épületek energiahatékonyságának növelésére vonatkozó célt szolgálja. Az energiahatékonyság érdekében végzett mélyfelújítás elsődleges lehetőséget kínál olyan egyéb szempontok kezelésére, mint például a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások életkörülményeinek javítása, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség növelése, a katasztrófakockázatokkal szembeni ellenálló képesség – ideértve a szeizmikus jelenségekkel szembeni rezilienciát is –, a tűzbiztonság, a veszélyes anyagok – köztük az azbeszt – eltávolítása, valamint a fogyatékossággal élő személyek érdekében történő akadálymentesítés.

(34)Az épületkorszerűsítési stratégia egyik célját képező mélyfelújítások előmozdítása érdekében a tagállamoknak fokozott pénzügyi és adminisztratív támogatást kell nyújtaniuk a mélyfelújításhoz.

(35)A tagállamoknak támogatniuk kell a meglévő épületek energiahatékonyságot érintő korszerűsítéseinek oly módon történő kivitelezését, hogy az hozzájáruljon az egészséges beltéri környezet biztosításához – többek között az azbeszt és más ártalmas anyagok eltávolítása és a káros anyagok illegális eltávolításának megakadályozása révén –, valamint elősegítse a hatályos jogi aktusoknak, például a 2009/148/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek 41 és az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek 42 való megfelelést.

(36)Az elektromos járművek várhatóan döntő szerepet fognak játszani a villamosenergia-rendszer dekarbonizációjában és hatékonnyá válásában, nevezetesen rugalmassági, kiegyenlítő és tárolási szolgáltatások nyújtása, különösen az aggregálás révén. Teljes mértékben ki kell aknázni az elektromos járművekben rejlő azon potenciált, hogy integrálódjanak a villamosenergia-rendszerbe, és hozzájáruljanak a rendszer hatékonyságához és a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia további felhasználásához. Az épületek tekintetében különösen fontos a töltés, mivel az épületek azok, ahol az elektromos járművek rendszeresen és hosszú ideig parkolnak. A lassú töltés gazdaságos, és a töltőállomások magánterületeken történő telepítése energiatárolást biztosíthat a kapcsolódó épület számára, valamint "az intelligens töltési szolgáltatások integrációjához és általában a rendszerintegrációs szolgáltatásokhoz.

(37)A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részarányának növekedésével együtt az elektromos járművek kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátást generálnak. Az elektromos járművek a tiszta energiára való – energiahatékonysági intézkedéseken, alternatív üzemanyagokon, megújuló energiaforráson, valamint a rugalmas energiafelhasználás kezelését célzó innovatív megoldásokon alapuló – átállás fontos elemei. Célzott követelmények bevezetése révén az építési előírásokat eredményesen lehet alkalmazni a töltési infrastruktúra lakóépületek és nem lakáscélú épületek parkolóiban való kiépítésének támogatására. A tagállamoknak el kell hárítaniuk azon akadályokat, amelyeket a tulajdonosok tapasztalnak akkor, amikor parkolóhelyükön töltőállomást kívánnak telepíteni, például az eltérő érdekeket vagy az adminisztratív nehézségeket.

(38)Az előzetes kábellefektetés megfelelő feltételeket teremt a töltőállomás gyors kiépítéséhez, amennyiben és ahol azokra szükség van. A már kész infrastruktúra egyrészt csökkenti a töltőállomások telepítésével járó költségeket a tulajdonosok számára, másrészt biztosítani fogja, hogy az elektromos járművek használói számára töltőállomások álljanak rendelkezésre. A parkolóhelyek előzetes felszerelésére és az elektromos töltőállomások telepítésére vonatkozó uniós szintű elektromos közlekedési követelmények megállapítása hatékony módja annak, hogy a közeljövőben terjedjen az elektromos járművek használata, közép- és hosszú távon pedig további, alacsonyabb költségekkel járó fejlesztéseket tesz lehetővé. Amennyiben műszakilag megvalósítható, a tagállamoknak biztosítaniuk kell a töltőállomások akadálymentesítését a fogyatékossággal élő személyek számára.

(39)Az intelligens töltés és a kétirányú töltés lehetővé teszi az épületek energiarendszerének integrációját. Az olyan elektromos töltőállomások, ahol az elektromos járművek jellemzően hosszabb ideig parkolnak, például a lakó- vagy munkahely szerinti állomások, rendkívül fontosak az energiarendszer integrációja szempontjából, ezért ott intelligens töltési funkciókat kell biztosítani. Azokban az esetekben, amikor a kétirányú töltés a közlekedésben használt elektromosjármű-flották révén és általában a villamosenergia-rendszer tekintetében is elősegítené a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia további elterjedését, ezt a funkciót is elérhetővé kell tenni.

(40)A zöld mobilitás előmozdítása az európai zöld megállapodás kulcsfontosságú eleme, és az épületek fontos szerepet játszhatnak a szükséges infrastruktúra biztosításában, nemcsak az elektromos járművek feltöltéséhez, hanem a kerékpárok tárolásához is. Az aktív mobilitásra, például a kerékpározásra való áttérés jelentősen csökkentheti a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai céltervnek megfelelően a tiszta és hatékony magán- és tömegközlekedési módok, például a kerékpározás arányának növelése drasztikusan csökkenti a közlekedésből származó szennyezést, és jelentős előnyökkel jár az egyes polgárok és a közösségek számára. A kerékpártárolók hiánya jelentősen akadályozza a kerékpározás elterjedését mind a lakó-, mind a nem lakáscélú épületekben. Az építési szabályzatok hatékonyan támogathatják a tisztább mobilitásra való átállást azáltal, hogy követelményeket állapítanak meg a kerékpártárolók minimális számára vonatkozóan.

(41)A digitális egységes piac és az energiaunió menetrendjeit össze kell hangolni egymással és a közös célok szolgálatába kell állítani őket. Az energiarendszer digitalizálása gyors változásokat hoz az energiaágazatban, legyen szó a megújuló energiáknak az intelligens energiahálózatokba történő bekapcsolásáról vagy az okos funkciók fogadására alkalmas épületekről. Az építőipar digitalizálása szempontjából az intelligens otthonok és a megfelelően összekapcsolt közösségek esetében nagy jelentőséggel bírnak az Unió hálózati összekapcsoltságra vonatkozó céljai és a nagy kapacitású kommunikációs hálózatok kiépítésére irányuló ambíciói. Olyan célzott ösztönzőkre van szükség, amelyek előmozdítják az okos funkciók fogadására alkalmas rendszerek és a digitális megoldások alkalmazását az épített környezetben. Mindez további energiamegtakarítási lehetőségeket kínálna azáltal, hogy egyrészt pontosabb információkkal látja el a fogyasztókat fogyasztási szerkezetükre vonatkozóan, másrészt lehetővé teszi a rendszer üzemeltetője számára, hogy hatékonyabban kezelje a hálózatot.

(42)Az intelligens építési szolgáltatások versenyképes és innovatív, a hatékony energiafelhasználáshoz és a megújuló energia épületekbe történő integrálásához, valamint a felújítási beruházások támogatásához hozzájáruló versenyképes és innovatív piacának elősegítése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érdekelt felek közvetlenül hozzáférhessenek az épületrendszerek adataihoz. A harmadik feleket terhelő túlzott adminisztratív költségek elkerülése érdekében a tagállamoknak elő kell segíteniük a szolgáltatások és az adatcsere Unión belüli teljes interoperabilitását.

(43)Az okosépület-mutatónak az épület azon képességének mérésére kell szolgálnia, hogy információs és kommunikációs technológiákat, valamint elektronikus rendszereket alkalmazzon működésének a használók, illetve a hálózat szükségleteihez való hozzáigazítása, továbbá az épületek energiahatékonyságának és általános teljesítményének javítása céljából. Az okosépület-mutató révén az épülettulajdonosok és -használók körében várhatóan jobban tudatosulnak az épülettechnikai rendszerek automatizálásában és elektronikus felügyeletében rejlő előnyök, és a használók várhatóan még inkább tisztában lesznek azzal, hogy ezek az új, fejlettebb funkciók mekkora tényleges megtakarítást jelentenek. Az okosépület-mutató különösen előnyös a magas energiaigényű nagy épületek esetében. Egyéb épületek esetében az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasságának mérését célzó rendszer használatát a tagállamok számára választhatóvá kell tenni.

🡻 2010/31/EU, (18) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(44)⇨ A 2030-ra és 2050-re vonatkozó energiahatékonysági célok eléréséhez elengedhetetlen a megfelelő finanszírozáshoz való hozzáférés. ⇦ Uniós pénzügyi eszközök és egyéb intézkedések végrehajtására vagyés kiigazítására kerül sor ⌦ került sor ⌫ az ⇨ épületek energiahatékonyságának támogatása ⇦ energiahatékonysággal kapcsolatos intézkedések ösztönzése céljából. ⇨ Az uniós szintű finanszírozás rendelkezésre állásának növelésére irányuló legutóbbi kezdeményezések közé tartozik többek között az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel 43 létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz „Renovate” kiemelt kezdeményezése, valamint az (EU).../... rendelettel létrehozott Szociális Klímaalap. Számos más kulcsfontosságú uniós program is támogathatja az energiafelújítást a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret alapján, ideértve a kohéziós politikai alapokat és az (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendelettel 44 létrehozott InvestEU Alapot. A kutatási és innovációs keretprogramok révén az Unió vissza nem térítendő támogatásokba vagy kölcsönökbe ruház be a legjobb technológia előmozdítása és az épületek energiahatékonyságának javítása érdekében, többek között az iparral és a tagállamokkal való partnerségek, például a tiszta energiára való átállás vagy a Built4People partnerségek révén. ⇦ Az ilyen uniós szintű pénzügyi eszközök közé tartozik – többek között – az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló, 2006. július 5-i 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 45 is, amelyet módosítottak, hogy lehetővé tegye a lakásépítési ágazatban az energiahatékonysági beruházások növelését; a köz- és magánszféra partnersége keretében megvalósítandó, az energiahatékony épületekre irányuló európai kezdeményezés, amelynek célja a zöld technológiák és az új és felújított épületekben felhasználandó energiahatékony rendszerek és anyagok kifejlesztésének előmozdítása; a többek között az energiahatékonyságba történő beruházások ösztönzésére irányuló, a fenntartható energiával kapcsolatos közös EK–Európai Beruházási Bank (EBB) finanszírozási kezdeményezés és az EBB által irányított „Marguerite alap”: a 2020-as energiaügyi, éghajlat-változási és infrastrukturális európai alap; a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. május 5-i 2009/47/EK tanácsi irányelv 46 ; a strukturális és kohéziós alapok eszközét képező Jeremie program (mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források), az energiahatékonysági pénzügyi mechanizmus, a versenyképességi és innovációs keretprogram, beleértve az „Intelligens energia Európának II.” programot is, amely különösen az energiahatékonysággal és a megújuló forrásokból származó energiával kapcsolatos akadályoknak – például az „Elena” (European Local Energy Assistance) műszaki segítségnyújtási eszköz révén történő – megszüntetésére összpontosít; a „Polgármesterek Szövetsége” kezdeményezés; a vállalkozási és innovációs program; az IKT-politika támogatásának 2010-es programja és a hetedik kutatási keretprogram. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is nyújt finanszírozást az energiahatékonysággal kapcsolatos intézkedések ösztönzése céljából.

🡻 2010/31/EU, (19) preambulumbekezdés

⇨ új szöveg

(45)Ezen irányelv céljainak gyakorlati megvalósítása érdekében fel kell használni uniós pénzügyi eszközöket is, ez azonban nem helyettesítheti a nemzeti intézkedéseket. Ezen eszközöket ⇨ – a szükséges felújítási erőfeszítés nagyságrendjére miatt – ⇦ különösen az ⇨ épületek energiahatékonyságába ⇦ energiahatékonysági intézkedésekbe való befektetések előmozdítását szolgáló, megfelelő és innovatív pénzügyi támogatás céljára kell felhasználni. Fontos szerepet tölthetnének be a nemzeti, regionális és helyi energiahatékonysági alapok, eszközök és mechanizmusok létrehozásában, amelyek a magáningatlanok tulajdonosai, a kis- és középvállalkozások és az energiahatékonysággal kapcsolatos szolgáltatók részére biztosítanak ilyen finanszírozási lehetőségeket.

⇩ új szöveg

(46)A tagállamoknak hosszú távú nemzeti felújítási terveikben központi elemként kell megjelölniük és aktívan támogatniuk kell az épületek energetikai felújítását célzó pénzügyi mechanizmusokat, ösztönzőket és a pénzügyi intézmények mobilizálását. Az ilyen intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a tanúsított energiahatékony épületfelújításokhoz kapcsolódó energiahatékonysági jelzáloghitelek ösztönzését, a hatóságok energiahatékony épületállományba történő beruházásainak előmozdítását, például köz-magán társulások vagy energiahatékonysági szerződések révén, illetve a beruházások vélt kockázatának csökkentését.

(47)A finanszírozás önmagában nem elégíti ki a felújítási igényeket. A finanszírozással együtt a hozzáférhető és átlátható tanácsadási eszközök és támogatási eszközök – például integrált energetikai felújítási szolgáltatásokat nyújtó egyablakos ügyintézés – létrehozása, valamint az egyéb intézkedések és kezdeményezések – például a Bizottság „Intelligens finanszírozás az intelligens épületekért” kezdeményezésében említett intézkedések és kezdeményezések – végrehajtása elengedhetetlen a megfelelő támogató keret biztosításához és a felújítás akadályainak felszámolásához.

(48)Az energetikai szempontból nem hatékony épületek gyakran összefüggésben vannak az energiaszegénységgel és a társadalmi problémákkal. A kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások különösen ki vannak téve a növekvő energiaáraknak, mivel költségvetésük nagyobb részét költik energiatermékekre. Az épületfelújítás a túlzott energiaszámlák csökkentése révén kiemelheti az embereket az energiaszegénységből és segíthet megelőzni azt. Az épületek felújítása ugyanakkor nem ingyenes, és alapvetően fontos biztosítani, hogy az épületfelújítás költségeinek – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokra gyakorolt – társadalmi hatása ellenőrzés alatt maradjon. A felújítási hullám során senkit sem szabad hátrahagyni, és azt lehetőségként kell kiaknázni a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások helyzetének javítására, valamint biztosítani kell a klímasemlegességre való méltányos átállást. Ezért a pénzügyi ösztönzőknek és egyéb szakpolitikai intézkedéseknek prioritásként kell kezelniük a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat, az energiaszegénység által érintett személyeket és a szociális lakásokban élőket, a tagállamoknak pedig intézkedéseket kell hozniuk a felújítások miatti kilakoltatások megelőzésére. A klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslat közös keretet nyújt, és biztosítja az átállás méltányosságának biztosításához szükséges átfogó szakpolitikák és beruházások közös értelmezését.

🡻 2010/31/EU, (20) preambulumbekezdés

A Bizottság megfelelő tájékoztatása érdekében a tagállamoknak el kell készíteniük az ezen irányelv által előírtaktól eltérő, a pénzügyi intézkedéseket is magában foglaló azon meglévő és javasolt intézkedések listáját, amelyek elősegítik ezen irányelv céljainak elérését. A tagállamok által felsorolt, meglévő és javasolt intézkedések magukban foglalhatják különösen azon intézkedéseket, amelyek célja, hogy csökkentsék a meglévő jogi és piaci akadályokat, továbbá ösztönözzék a beruházásokat és/vagy a meglévő és az új épületek energiahatékonyságának növelésére irányuló egyéb tevékenységeket, és így potenciálisan hozzájáruljanak az energiaszegénység csökkentéséhez. Az ilyen intézkedések kiterjedhetnek – de nem korlátozódnak – ingyenes vagy támogatott műszaki segítségnyújtásra és tanácsadásra, közvetlen támogatásokra, támogatotthitel-programokra vagy alacsony kamatú hitelekre, pályázatok keretében nyújtott támogatásokra és hitelgarancia-rendszerekre. A pénzügyi jellegű intézkedéseket alkalmazó hatóságok és egyéb intézmények az ilyen intézkedések alkalmazását a megjelölt energiahatékonysághoz és az energiahatékonysági tanúsítványokban foglalt ajánlásokhoz kapcsolhatják.

🡻 2010/31/EU, (21) preambulumbekezdés

A tagállamokra nehezedő jelentéstételi teher korlátozása érdekében lehetővé kell tenni az ezen irányelv által előírt jelentéseknek az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 47 14. cikkének (2) bekezdésében említett energiahatékonysági cselekvési tervekbe történő integrálását. Minden egyes tagállamban a közszférának kell jó példával elöl járnia az épületek energiahatékonyságának területén, a nemzeti terveknek ezért ambiciózusabb célokat kell meghatározniuk a hatóságok által használt épületekre vonatkozóan.

🡻 2010/31/EU, (22) preambulumbekezdés

⇨ új szöveg

(49)⇨ Annak biztosítása érdekében, hogy a leendő vevők vagy bérlők a folyamat korai szakaszában figyelembe vehessék az épületek energiahatékonyságát, az eladásra vagy bérlésre kínált épületeknek vagy önálló rendeltetési egységeknek energiahatékonysági tanúsítvánnyal kell rendelkezniük, és az energiahatékonysági osztályt és mutatót minden hirdetésben fel kell tüntetni. ⇦ Az épületnek vagy valamely önálló rendeltetési egységének leendő tulajdonosa vagy bérlője számára – az energiahatékonysági tanúsítványban – helytálló tájékoztatást kell nyújtani az ingatlan energiahatékonyságáról és gyakorlati tanácsot e teljesítmény javítására. Tájékoztató kampányok révén a tulajdonosok és a bérlők ösztönözhetők az épület vagy az épület önálló rendeltetési egysége energiahatékonyságának javítására. A kereskedelmi célú épületek tulajdonosait és bérlőit is ösztönözni kell a tényleges energiafogyasztásra vonatkozó információcserére, biztosítva ezáltal, hogy rendelkezésre álljon minden adat a tudatos döntések meghozatalához a szükséges fejlesztésekről. Az energiahatékonysági tanúsítványnak tájékoztatást kell nyújtania az épület hűtési és fűtési rendszerének az energiaszükségletre gyakorolt tényleges hatásáról, a primerenergia-fogyasztásról ⇨ , a megújulóenergia-fogyasztásról ⇦ és ⇨ az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz ⇦ a szén-dioxid-kibocsátásról is.

⇩ új szöveg

(50)A digitális eszközök révén gyűjtött adatok elérhetősége megkönnyíti az épületállomány nyomon követését, ezáltal pedig csökkenti az adminisztratív költségeket. Ezért az épületek energiahatékonyságára vonatkozó nemzeti adatbázisokat kell létrehozni, és az azokban foglalt információkat továbbítani kell az uniós épületállomány megfigyelőközpontjának.

🡻 2010/31/EU, (23) preambulumbekezdés

A hatóságoknak példát kell mutatniuk, és törekedniük kell az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlások végrehajtására. A tagállamoknak intézkedéseket kell nemzeti tervükbe foglalniuk a hatóságok támogatására annak érdekében, hogy azok a lehető leghamarabb megvalósítsák az energiahatékonyság javítását, és végrehajtsák az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlásokat.

🡻 2010/31/EU, (24) preambulumbekezdés

⇨ új szöveg

(51)A hatóságok által elfoglalt épületeknek és a nyilvánosság által gyakran látogatott épületeknek példát kell mutatniuk azzal, hogy tanúsítják a környezeti és energetikai megfontolások figyelembevételét, és ezért ezeket az épületeket rendszeresen energiahatékonyságra vonatkozó tanúsítási eljárásnak kell alávetni. Az energhiahatékonysággal kapcsolatos információk nyilvános terjesztését meg kell erősíteni azáltal, hogy az energiahatékonysági tanúsítványokat jól látható helyre kell kifüggeszteni, ezzel szélesebb körben megismertetve az energiahatékonyságról szóló információt, különösen meghatározott méretű olyan épületek esetében, amelyeket hatóságok foglalnak el, vagy amelyeket a nyilvánosság gyakran látogat, beleértve az ⇨ városházákat, iskolákat, ⇦ üzleteket és bevásárlóközpontokat, szupermarketeket, éttermeket, színházakat, bankokat és hoteleket is.

🡻 2010/31/EU, (25) preambulumbekezdés

(52)Az elmúlt években az európai országokban nőtt a légkondicionáló rendszerek száma. Ez a csúcsterhelési időszakokban jelentős problémákat okoz, növelve a villamosenergia-költségeket és felborítva az energiaegyensúlyt ezekben az országokban. Elsőbbséget kell biztosítani azoknak a stratégiáknak, amelyek a nyári időszakban fokozzák az épületek hőszabályozó teljesítményét. E célból előtérbe kell helyezni a túlmelegedést megelőző intézkedéseket, például az árnyékolást és az épületszerkezet szükséges hőkapacitásának biztosítását, valamint a passzív – elsősorban a beltéri klimatikus körülményeket és az épület körüli mikroklímát javító – hűtési technológiák további fejlesztését és alkalmazását.

🡻 2010/31/EU, (26) preambulumbekezdés

⇨ új szöveg

(53)A fűtési ⇨ , szellőztető- ⇦ és légkondicionáló rendszerek képesített szakértők által végzett rendszeres karbantartása és helyszíni vizsgálata hozzájárul a helyes beállításuk fenntartásához a termékleírással összhangban, és ily módon biztosítja optimális teljesítményüket környezeti, biztonsági és energetikai szempontból. A teljes fűtési ⇨ , szellőztető- ⇦ és légkondicionáló rendszer független értékelésére – annak élettartama folyamán, de különösen cserét vagy korszerűsítést megelőzően – rendszeres időközönként sort kell keríteni. Az épülettulajdonosok és -bérlők adminisztratív terheinek minimalizálása érdekében a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a helyszíni vizsgálat és a tanúsítás lehetőleg egy időben történjen.

🡻 2010/31/EU, (27) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(54)Az épületek energiahatékonysága tanúsítására,nak ⇨ az épületfelújítási útlevelekre, az okosépület-mutatókra ⇦ vonatkozó egységes megközelítés és a fűtési és légkondicionáló rendszerekberendezések helyszíni vizsgálatának egységes megközelítés, amely olyan képesített és/vagy ⇨ tanúsított ⇦ elismert olyan szakértők által végzett helyszíni vizsgálata munkáján alapul, akiknek függetlenségét objektív feltételek alapján kell garantálni, hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tagállamok számára az épületek energiamegtakarításaira irányuló erőfeszítéseik tekintetében egységes feltételek jöjjenek létre, és az energiahatékonyság tekintetében átláthatóságot fog biztosítani a leendő tulajdonosok vagy felhasználók számára az uniós ingatlanpiacon. Annak érdekében, hogy Unió-szerte biztosítani lehessen az energiahatékonysági tanúsítványoknak, ⇨ az épületfelújítási útleveleknek, az okosépület-mutatóknak, ⇦ valamint a fűtési és légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatának a minőségét, minden egyes tagállamban független ellenőrzési mechanizmust kell létrehozni.

🡻 2010/31/EU, (28) preambulumbekezdés

(55)Mivel a helyi és regionális hatóságok kulcsfontosságúak ezen irányelv sikeres végrehajtása szempontjából, az irányadó nemzeti jogszabályokkal összhangban lehetőség szerint be kell őket vonni és konzultálni kell velük a tervezési kérdésekkel, a tájékoztatásra, a képzésre és a szemléletformálásra vonatkozó programok kidolgozásával, valamint ezen irányelv nemzeti és regionális szintű végrehajtásával kapcsolatban. Ezek a konzultációk azt is elősegíthetik, hogy a helyi tervezők és építési szakértők megfelelő iránymutatást kapjanak a szükséges feladatok elvégzéséhez. A tagállamoknak továbbá lehetővé kell tenniük az építészek és a tervezők számára azt, és ösztönözniük kell őket arra, hogy az ipari vagy lakóterületek tervezése, kivitelezése és felújítása során megtalálják az energiahatékonyság javításának, a megújuló forrásokból származó energia felhasználásának és a távfűtés és -hűtés alkalmazásának optimális kombinációját.

🡻 2010/31/EU, (29) preambulumbekezdés

(56)A szerelők és építők kulcsfontosságúak ezen irányelv sikeres végrehajtása szempontjából. Ezért képzéssel és egyéb intézkedésekkel kell biztosítani, hogy megfelelő számú szerelő és építő rendelkezzen megfelelő szakértelemmel a szükséges energiahatékony és megújuló forrásból származó energiával kapcsolatos technológiák beszereléséhez és beépítéséhez.

🡻 2010/31/EU, (30) preambulumbekezdés

A tagállamoknak figyelembe kell venniük a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet 48 az ezen irányelv által érintett szakértők kölcsönös elismerése tekintetében, és a Bizottságnak folytatnia kell az „Intelligens energia Európának” program keretében folytatott azon tevékenységeit, amelyek az ilyen szakemberek képzésére vonatkozó szabványokkal kapcsolatos iránymutatásokra és ajánlásokra irányulnak.

🡻 2010/31/EU, (31) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

Annak érdekében, hogy a nem lakáscélú ingatlanok uniós piacán az energiahatékonyság tekintetében növekedjen az átláthatóság, meg kell határozni a nem lakáscélú épületek energiahatékonyságára vonatkozó önkéntes közös tanúsítási rendszer egységes feltételeit. Az EUMSz. 291. cikkével összhangban a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletben előre meg kell határozni. Az új rendelet elfogadásáig továbbra is a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatot 49 kell alkalmazni, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás kivételével, amely nem alkalmazandó.

🡻 2010/31/EU, (32) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(57)⌦ Az épületek energiahatékonyságának javítására vonatkozó cél előrevitele érdekében, ⌫ a A Bizottságot fel kell jogosítani ⌦ hatalmazni ⌫ arra, hogy az EUMSZz. 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletben rögzített általános keretszabályok bizonyos részeinek a műszaki fejlődéshez való igazítása, valamint az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására szolgáló módszertani keret kidolgozása ⇨ , a kibocsátásmentes épületekre vonatkozó minimális energiahatékonysági küszöbértékek kiigazítása és a teljes életciklusra vonatkoztatott globális felmelegedési potenciál kiszámítási módszere, az épületfelújítási útlevelek közös európai keretének létrehozása, valamint az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasság szolgáló uniós rendszer ⇦ érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációt folytasson, ⌦ és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak 50 megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. ⌫

⇩ új szöveg

(58)Az ezen irányelvben megállapított rendelkezések hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottság különböző eszközökön keresztül támogatja a tagállamokat, például a technikai támogatási eszköz 51 révén, amely testre szabott technikai szakértelmet biztosít a reformok megtervezéséhez és végrehajtásához, ideértve azokat is, amelyek célja, hogy 2030-ig növeljék a lakó- és nem lakáscélú épületek éves energetikai felújítási arányát, valamint előmozdítsák az energetikai mélyfelújításokat. A technikai támogatás például az igazgatási kapacitás növelésére, a szakpolitikák kidolgozásának és végrehajtásának támogatására, valamint a vonatkozó bevált gyakorlatok megosztására vonatkozik.

🡻 2010/31/EU, (33) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(59)Mivel ezen irányelv célját ⌦ céljait ⌫, azaz az épületek energiahatékonyságának növelését ⇨ és az épületekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését ⇦ a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani az épületállomány összetettsége miatt, és amiatt, hogy a nemzeti lakóingatlan-piacok nem képesek megfelelően kezelni az energiahatékonysággal kapcsolatos kihívásokat, és ⌦ de azok ⌫ ezért az intézkedés léptéke és az hatásai miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl a cél ⌦ a fenti célok ⌫ eléréséhez szükséges mértéket.

⇩ új szöveg

(60)E kezdeményezés jogalapja az EUMSZ 194. cikkének (2) bekezdése, amely felhatalmazza az Uniót arra, hogy meghatározza az Unió energiapolitikai célkitűzéseinek eléréséhez szükséges intézkedéseket. A javaslat hozzájárul az EUMSZ 194. cikkének (1) bekezdésében meghatározott uniós energiapolitikai célkitűzésekhez, különösen az épületek energiahatékonyságának javításához és üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk csökkentéséhez, ami hozzájárul a környezet megőrzéséhez és javításához.

🡻 2010/31/EU, (36) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(61)A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 52  4434. pontjával összhangban a tagállamoknakat ösztönzik arra, hogy el ⌦ kell ⌫ készíteniük és közzé kell tenniük a maguk számára és az Unió érdekében készítsék el az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést a lehető legjobban bemutató saját táblázataikat, és azokat tegyék közzé, ⇨ A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy az ilyen dokumentumok továbbítása indokolt, különösen az Európai Bíróság által a Bizottság kontra Belgium ügyben (C-543/17. sz. ügy) hozott ítéletet követően. ⇦

🡻 2010/31/EU, (34) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(62)Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érintira a rendelkezésekre kell, hogy szorítkozzon, amelyek a ⌦ korábbi ⌫ 2002/91/EK irányelvhez képest jelentős változást jelentenek mértékben ⌦ módosultak ⌫. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség az említett ⌦ a korábbi ⌫ irányelvből következik.

🡻 2010/31/EU, (35) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(63)Ez az irányelv nem érinti a 2002/91/EK irányelv ⌦ VIII. melléklet B. részében meghatározott irányelvek ⌫ nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel és az alkalmazásuk ⌦ kezdőnapjával ⌫ kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

(1)    Ezen irányelv előmozdítja az épületek energiahatékonyságának javítását ⇨ és az épületekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését ⇦ az Unión belül ⇨ 2050-ig a kibocsátásmentes épületállomány elérése céljából ⇦, figyelembe véve a külső klimatikus és a helyi feltételeket, valamint a beltéri klimatikus követelményeket és a költséghatékonyságot is.

(2)    Ez az irányelv a következőket illetően állapít meg követelményeket:

a)közös általános módszertani keret az épületek és önálló rendeltetési egységeik integrált energiahatékonyságának kiszámításához;

b)az új épületek és önálló rendeltetési egységeik energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása;

c)az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények alkalmazása:

i.a jelentős felújítás előtt álló meglévő épületekre, ⌦ és ⌫ önálló rendeltetési egységeikre és épületelemeikre;

ii.a külső térelhatárolókat alkotó, és utólagos beszerelésüket vagy cseréjüket követően a külső térelhatárolók energiahatékonyságát jelentősen befolyásoló épületelemekre; és

iii.az épülettechnikaigépészeti rendszerekre, amikor beszerelésükre, cseréjükre vagy korszerűsítésükre sor kerül;

⇩ új szöveg

d)az energiahatékonysági minimumszabványok alkalmazása a meglévő épületekre és a meglévő önálló rendeltetési egységekre;

e)épületfelújítási útlevelek;

f)nemzeti épületfelújítási tervek;

g)fenntartható mobilitási infrastruktúra az épületekben és azok közelében;

h)intelligens épületek;

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

d)a közel nulla energiaigényű épületek számának növelésére irányuló nemzeti tervek;

ie)az épületek vagy önálló rendeltetési egységeik energetikai ⌦ energiahatékonysági ⌫ tanúsítása;

jf)az épületekben található fűtési ⇨ , szellőztető ⇦ és légkondicionáló rendszerek rendszeres helyszíni vizsgálata; és és

kg)az energiahatékonysági tanúsítványok ⇨ , épületfelújítási útlevelek, okosépület-mutatók ⇦ és helyszíni vizsgálati jelentések független ellenőrzési rendszere.

(3)    Az ebben az irányelvben megállapított követelmények minimumkövetelmények, és nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb intézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Ezeknek az intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük az ⌦ EUMSZ-szel ⌫ Európai Unió működéséről szóló szerződéssel. Az intézkedésekről értesíteni kell a Bizottságot.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.„épület”: falakkal ellátott, fedett építmény, amelyben energiát használnak a beltéri klíma szabályozására;

⇩ új szöveg

2.„kibocsátásmentes épület”: az I. melléklettel összhangban meghatározott nagyon magas energiahatékonysággal rendelkező épület, amelyben a szükséges nagyon alacsony energiamennyiséget teljes mértékben a helyszínen előállított megújuló forrásokból, az (EU) 2018/2001 irányelv [a megújuló erőforrásokról szóló módosított irányelv] szerinti megújulóenergia-közösségtől vagy a III. mellékletben meghatározott követelményekkel összhangban egy távfűtési és -hűtési rendszerből származó energiából fedezik;

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

32.„közel nulla energiaigényű épület” : az I. melléklettel összhangban meghatározott, nagyon igen magas energiahatékonysággal rendelkező épület ⇨ , amely energiahatékonyság nem lehet alacsonyabb a tagállamok által a 6. cikk (2) bekezdésével összhangban, 2023-ra vonatkozóan bejelentett költségoptimalizált szintnél, és amely épület esetében ⇦ .aA felhasznált közel nulla vagy nagyon alacsony mennyiségű energiaigénytának igen jelentős részben megújuló forrásokból kellene származnia ⌦ fedezik ⌫ , beleértve a helyszínen vagy a közelben előállított megújuló forrásokból származó energiát is;

⇩ új szöveg

4.„energiahatékonysági minimumszabványok”: olyan szabályok, amelyek előírják, hogy a meglévő épületeknek – az épületállomány széles körű felújítási tervének részeként vagy egy piaci beavatkozási ponton (eladáskor vagy bérbe adáskor) – egy adott időszakon belül vagy egy meghatározott időpontig teljesíteniük kell valamely energiahatékonysági követelményt, lendületet adva ezzel a szóban forgó épületek felújításának;

5.„közjogi szervek”: a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 53 2. cikke 1. pontjában meghatározott „ajánlatkérő szervek”;

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 1.a) pont

⇨ új szöveg

63.„épülettechnikai rendszer” : az épület vagy önálló rendeltetési egysége helyiségfűtésére, helyiséghűtésére, szellőztetésére, használati melegvíz-ellátására, beépített világítására, épületautomatizálására és -szabályozására, helyszíni ⇨ megújulóenergia-⇦ villamosenergia--termelésére ⇨ és tárolására ⇦ szolgáló műszaki berendezések, vagy ezek kombinációi, ideértve a megújuló energiaforrásokatból származó energiát használó rendszereket is;

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 1.b) pont

73a.„épületautomatizálási és -szabályozási rendszer”: olyan rendszer, amely magában foglalja mindazon termékeket, szoftvert és mérnöki szolgáltatásokat, amelyek automatikus vezérlés révén és a kézi működtetés megkönnyítésével elősegíthetik az épülettechnikai rendszerek energiahatékony, gazdaságos és biztonságos üzemeltetését;

🡻 2010/31/EU

84.„az épület energiahatékonysága”: az épület szokásos használatához kapcsolódó energiaszükséglet kielégítéséhez szükséges energia számított vagy mért mennyisége, amely többek között magában foglalja a fűtéshez, a hűtéshez, a szellőztetéshez, a melegvíz-ellátáshoz és a világításhoz szükséges energiát;

95.„primerenergia”: az a megújuló és nem megújuló forrásból származó energia, amely nem esett át semminemű átalakításon vagy feldolgozási eljáráson;

⇩ új szöveg

10.„nem megújuló primerenergia-tényező”: egy adott energiahordozó nem megújuló primer energiája, beleértve a beérkező energiát és a használati pontokra történő szállítás számított általános költségeit, elosztva a beérkező energiával;

11.„megújuló primerenergia-tényező”: egy adott energiahordozón keresztül szállított, helyszíni, közeli vagy távoli energiaforrásból származó megújuló primer energia, beleértve a beérkező energiát és a használati pontokra történő szállítás számított általános energiaköltségeit, elosztva a beérkező energiával;

12.„teljes primerenergia-tényező”: egy adott energiahordozóra vonatkozó megújuló és nem megújuló primerenergia-tényezők súlyozott összege;

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

136.„megújuló forrásokból származó energia” : megújuló, a nem fosszilis forrásokból származó energia, nevezetesen a szél-energia, a nap-energia ⇨ (a naphőenergia és a fotovoltaikus energia) ⇦, aerotermikus, ⌦ és a ⌫ geotermikus ⌦ energia ⌫, hidrotermikus ⇨ a környezeti energia, az árapály-energia, a hullámenergia ⇦ és az óceánból nyert ⌦ egyéb ⌫ energia, a vízenergia, a biomasszából, a hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázokból és a biogázokból nyert energia;

147.„külső térelhatárolók”: az épület integrált elemei, amelyek az épület belső részeit a külső környezettől elválasztják;

158.„az épület önálló rendeltetési egysége” (továbbiakban: önálló rendeltetési egység): az épületben található olyan rész, szint vagy lakásegység, amelyet önálló használatra terveztek vagy alakítottak át;

169.„épületelem”: épülettechnikaigépészeti rendszer, illetve a külső térelhatárolók valamely eleme;

⇩ új szöveg

17.„lakás”: egy vagy több szoba, amely állandó épületben vagy annak szerkezetileg elkülönített részében található, és kialakítása egy magánháztartás egész éves lakhatását szolgálja;

18.„épületfelújítási útlevél”: olyan dokumentum, amely testre szabott ütemtervet nyújt egy adott épület többlépéses, az épület energiahatékonyságát jelentősen javító felújításához;

19.„mélyfelújítás”: olyan felújítás, amely az épületet vagy az önálló rendeltetési egységet átalakítja

a)2030. január 1-je előtt közel nulla energiaigényű épületté;

b)2030. január 1-jétől kibocsátásmentes épületté;

20.„szakaszos mélyfelújítás”: több lépésben végrehajtott mélyfelújítás, amely a 10. cikk szerinti épületfelújítási útlevélben meghatározott lépéseket követi;

🡻 2010/31/EU

2110.„jelentős felújítás”: az épület olyan átalakítása, amely

a)a külső térelhatárolókat és az épülettechnikaigépészeti rendszert érintően – a telekárat nem számítva – összköltségében meghaladja az épület értékének 25 %-át; vagy

b)a külső térelhatárolók összfelületének legalább 25 %-át érinti.

   A tagállamok választhatnak az a) és a b) lehetőség között.

⇩ új szöveg

22.„az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás”: az épülettechnikai rendszerek energiafogyasztásához kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás az épület használata és üzemeltetése során;

23.„teljes életciklusra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás”: az épülethez kapcsolódó kombinált üvegházhatásúgáz-kibocsátás az épület életciklusának valamennyi szakaszában, a „bölcsőtől” (az épület építéséhez felhasznált nyersanyagok kitermelésétől) az anyagelőállításon és -feldolgozáson, valamint az épület üzemeltetési szakaszán át egész a „sírig” (az épület lebontásáig és építőanyagainak újrafelhasználásáig, újrafeldolgozásáig, egyéb hasznosításáig és ártalmatlanításáig);

24.„életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál (GWP)”: olyan mutató, amely számszerűsíti az épület globális felmelegedési potenciálját az épület teljes életciklusa tekintetében;

25.„eltérő érdekek”: az [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 2. cikkének 52. pontjában meghatározott eltérő érdekek;

26.„energiaszegénység”: az [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 2. cikkének 49. pontjában meghatározott energiaszegénység;

27.„kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások”: energiaszegénységben lévő háztartások vagy olyan háztartások, ideértve az közepes jövedelműek alsó sávját is, amelyek különösen ki vannak téve a magas energiaköltségeknek, és nem rendelkeznek az általuk használt épület felújításához szükséges erőforrásokkal;

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

2811.„európai szabvány”: az Európai Szabványügyi Bizottság, az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság vagy az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet által elfogadott, és nyilvános használatra rendelkezésre bocsátott szabvány;

2912.„energiahatékonysági tanúsítvány”: valamely tagállam vagy egy általa kijelölt jogi személy által elismert igazolás, amely jelzi az épületnek vagy önálló rendeltetési egységének a 43. cikkel összhangban elfogadott módszertan szerint kiszámított energiahatékonyságát;

3013.„kapcsolt energiatermelés”: hőenergia és villamos és/vagy mozgási energia egyetlen folyamat során, egyidejűleg történő előállítása;

3114.„költségoptimalizált szint”: az energiahatékonyság azon szintje, amely egy épület becsült gazdasági élettartama folyamán a legalacsonyabb költséget eredményezi, amennyiben:

a)a legalacsonyabb költséget az alábbiak figyelembevételével határozzák meg: 

⇩ új szöveg

i. az érintett épület kategóriája és használata:

🡻 2010/31/EU

⇨ új szöveg

ii az energiához kapcsolódó befektetési költségek, ⇨ hivatalos előrejelzések alapján ⇦ ;

iii. a karbantartási és üzemeltetési költségek, (ezen belül az energiaköltségek és megtakarítások, ⇨ figyelembe véve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek költségét; ⇦

⇩ új szöveg

iv. az energiahasználat környezeti és egészségügyi externáliái;

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

v. az épület fajtája és adott esetben az ⇨ helyszínen ⇦ előállított energiából származó bevételek);,

vi) valamint adott esetben az ártalmatlanítási ⇨ hulladékkezelési ⇦ költségek figyelembevételével kell meghatározni; és

b)a becsült, észszerű gazdaságos élettartamot az egyes tagállamok határozzák meg. Ez ⌦ és ⌫ az épület becsült fennmaradó gazdaságilag észszerű gazdaságos élettartamát jelenti, ha az egész épületre vonatkozóan határoztak meg az energiateljesítménnyel kapcsolatoshatékonysági követelményeket, vagy az épületelem becsült gazdaságos élettartamára utal, ha az épületelemekre vonatkozóan határoztak meg az energiateljesítménnyel kapcsolatoshatékonysági követelményeket.

A költségoptimalizált szintnek a teljesítőképesség azon szintjei között kell elhelyezkednie, ahol a becsült gazdasági élettartamra vonatkozó költség-haszon elemzés eredménye pozitív;

⇩ új szöveg

32.„töltőállomás”: az [AFIR] 2. cikkének 41. pontjában meghatározott töltőállomás;

33.„szigetüzemben működő mikrorendszer”: olyan rendszer, amelynek villamosenergia-fogyasztása 2022-ben kevesebb volt, mint 500 GWh, és amely nem áll összeköttetésben más rendszerekkel;

34.„intelligens töltés”: az (EU) 2018/2001 irányelv [a megújuló erőforrásokról szóló módosított irányelv] 2. cikkének 14l. pontjában meghatározott intelligens töltés;

35.„kétirányú töltés”: az (EU) 2018/2001 irányelv [a megújuló erőforrásokról szóló módosított irányelv] 2. cikkének 14n. pontjában meghatározott kétirányú töltés;

36.„jelzálogportfólió-standardok”: olyan mechanizmusok, amelyek ösztönzőket biztosítanak a jelzáloghitelezők számára, hogy javítsák a jelzáloggal fedezett épületportfólió energiahatékonyságát, és arra késztessék a potenciális ügyfeleket, hogy ingatlanaikat tegyék energiahatékonyabbá az uniós dekarbonizációs törekvések és az épületek energiafogyasztása terén kitűzött releváns energiacélok mentén, a fenntartható gazdasági tevékenységek uniós taxonómiában szereplő meghatározására támaszkodva;

37.„digitális épületnapló”: valamennyi releváns épületadat – többek között az energiahatékonyságra vonatkozó adatok, például az energiahatékonysági tanúsítványok, az épületfelújítási útlevelek és az okosépület-mutatók – közös adattára, amely megkönnyíti a megalapozott döntéshozatalt és az információmegosztást az építőiparon belül az épülettulajdonosok és lakók, a pénzügyi intézmények és a hatóságok között;

🡻 2010/31/EU

3815.„légkondicionáló rendszer”: a beltéri légkezelés egy adott formájához szükséges komponensek kombinációja, amely által szabályozható vagy csökkenthető a hőmérséklet;

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 1.c) pont

⇨ új szöveg

3915a.„fűtési rendszer” : a beltéri légkezelés egy adott formájához szükséges komponensek olyan kombinációja, melynek révén növelhető a hőmérséklet;

4015b.„hőfejlesztő berendezés” : a fűtési rendszer azon része, amely az alábbi eljárások közül egy vagy több felhasználásával hasznos hőt állít elő ⇨ az I. mellékletben azonosított felhasználásokhoz⇦:

a)fűtőanyagok elégetése például kazánban;

b)az elektromos ellenállásos fűtőőési rendszer fűtőelemeiben fellépő hőhatás (Joule-hatás);

c)a környezeti levegőből, szellőzőberendezésből távozó használt levegőből vagy vízből vagy talajbeli hőforrás(ok)ból való, hőszivattyúval történő hőelvonás;

4115c.„energiahatékonyság-alapú szerződés” : az (EU) …/… irányelv [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 54 2. cikkének 2729. pontjában meghatározottak szerinti energiahatékonyság-alapú szerződés;

🡻 2010/31/EU

4216.„kazán” : kazántest-tüzelőegység kombináció, amely az égés során felszabaduló hőt a fűtőközegnek adja át;

4317.„effektív névleges teljesítmény” : a gyártó által előírt és garantált maximális leadott hőteljesítmény (kW-ban kifejezve), amely a folyamatos működés során átadható, ugyanakkor megfelel a gyártó által megjelölt hasznos teljesítménynek;

18.„hőszivattyú” : olyan gép, készülék vagy berendezés, amely a természetes közegekből – például a levegőből, a vízből vagy a talajból – hőt vezet át az épületekbe vagy az ipari alkalmazásokba azáltal, hogy megfordítja a hő természetes áramlásának irányát, és így az az alacsonyabb hőmérséklettől a magasabb hőmérséklet felé áramlik. A reverzibilis hőszivattyúk képesek ennek ellenkezőjére is, azaz a hőt az épületből kivonni és a környezetnek átadni;

4419.„távfűtés” vagy „távhűtés” : egy központi termelési egységből hálózaton keresztül, gőz, meleg víz vagy hűtött folyadékok formájában, több épület vagy telek számára történő hőenergia-szolgáltatás, légterek vagy ipari folyamatok fűtése vagy hűtése céljából;

⇩ új szöveg

45.„hasznos alapterület”: az épület alapterülete, amely paraméterként szükséges az egységnyi alapterületre kifejezett konkrét használati feltételek számszerűsítéséhez, valamint az egyszerűsítések, illetve az övezetekbe sorolási és (át)kategorizálási szabályok alkalmazásához;

46.„referencia-alapterület”: az épület energiahatékonyságának értékeléséhez referenciaméretként használt alapterület, amelyet az energiahatékonyság értékelésére meghatározott, a külső térelhatárolókon belüli terek hasznos alapterületeinek összegeként számítanak ki;

47.„értékelési határ”: az a határ, ahol a beérkező és exportált energiát mérik vagy kiszámítják;

48.„helyszín”: az a hely és földterület, amelyen az épület található, valamint maga az épület;

49.„a közelben előállított, megújuló forrásokból származó energia”: az értékelt épület helyi vagy kerületi területén belül előállított, megújuló forrásokból származó energia, amely megfelel az alábbi feltételeknek:

a)az adott helyi vagy kerületi területen belül csak egy erre a célra kijelölt elosztóhálózaton keresztül terjeszthető és használható;

b)lehetővé teszi egy olyan konkrét primerenergia-tényező kiszámítását, amely csak az adott helyi vagy kerületi területen belül előállított, megújuló energiaforrásokból származó energiára vonatkozik; és

c) az értékelt épület helyszínén használható, az energiatermelő forráshoz való e célból kialakított csatlakozás révén, és e csatlakozáshoz speciális berendezésre van szükség az értékelt épület önhasználatú energiájának biztonságos ellátására és mérésére;

50.„az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos szolgáltatások”: olyan szolgáltatások, mint például a fűtés, a hűtés, a szellőztetés, a háztartási melegvíz és a világítás, valamint egyéb olyan szolgáltatások, amelyek energiafelhasználását figyelembe veszik az épületek energiahatékonyságának megállapításához;

51.„energiaszükséglet”: a tervezett térfeltételek adott időszakban történő fenntartása céljából egy kondicionált térbe beérkező vagy onnan elvont energia, figyelmen kívül hagyva az épülettechnikai rendszer hiányosságait;

52.„energiafelhasználás”: egy olyan épülettechnikai rendszer energiabevitele, amely az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos szolgáltatást nyújt az energiaszükséglet fedezése céljából;

53.„önhasználatú”: a helyszíni vagy a közelben előállított megújuló energia azon része, amelyet a helyszíni műszaki rendszerek az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos szolgáltatásokhoz használnak;

54.„egyéb helyszíni felhasználások”: a helyszínen az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos szolgáltatásoktól eltérő célokra felhasznált energia, amely érintheti a készülékeket, az egyéb és járulékos terheléseket vagy az elektromobilitási töltőállomásokat;

55.„számítási intervallum”: az energiahatékonyság kiszámításához használt különálló időintervallum;

56.„beérkező energia”: energiahordozónként kifejezett olyan energia, amelyet az értékelési határon keresztül az épülettechnikai rendszerekhez továbbítanak a figyelembe vett felhasználások kielégítése vagy az exportált energia előállítása céljából;

57.„exportált energia”: a megújuló energia energiahordozónként és primerenergia-tényezőnként kifejezett azon részaránya, amelyet a helyszínen történő önfelhasználás vagy egyéb helyszíni felhasználások helyett az energiahálózatba exportálnak.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 1.d) pont

20.„szigetüzemben működő mikrorendszer” : a 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 55 2. cikke 27. pontjában meghatározottak értelmében vett szigetüzemben működő mikrorendszer.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 2. pont (kiigazított szöveg)

32a. cikk

⌦ Nemzeti épületfelújítási tervek ⌫ Hosszú távú felújítási stratégia

🡻 (EU) 2018/1999, 53. cikk, 1. a) pont

⇨ új szöveg

(1)    Valamennyi tagállam hosszú távú felújítási stratégiát ⇨ nemzeti épületfelújítási tervet ⇦ dolgoz ki annak támogatása ⇨ biztosítása ⇦ érdekében, hogy a magán- és köztulajdonban lévő lakó- és nem lakáscélú épületek nemzeti állománya felújítás révén 2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyá váljon, megkönnyítve a meglévő épületek közel nulla energiaigényű ⇨ kibocsátásmentes ⇦ épületekké való költséghatékony átalakítását ⇨ átalakítása céljából ⇦.

Minden hosszú távú felújítási stratégiának ⇨ épületfelújítási tervnek ⇦ magában kell foglalnia:

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 2. pont

⇨ új szöveg

a)a nemzeti épületállomány áttekintése ⇨ a különböző épülettípusok, építési időszakok és éghajlati övezetek tekintetében, ⇦ adott esetben statisztikai mintavétel és a felújított épületek 2020-ban várható aránya ⇨ a 19. cikk szerinti energiahatékonysági tanúsítványok nemzeti adatbázisa, a piaci akadályok és hiányosságok áttekintése, valamint az építőipari, az energiahatékonysági és megújulóenergia-ágazatok kapacitásainak áttekintése ⇦ alapján;

b)az épülettípusnak és az éghajlati övezetnek megfelelő költséghatékony felújítási megközelítések meghatározása, figyelembe véve adott esetben az épületek életciklusán belül azokat a releváns pontokat, amikor a beavatkozás szükségessé válik;

c)olyan szakpolitikák és intézkedések, amelyekkel ösztönözhetők az épületek költséghatékony mélyfelújításai, ideértve a szakaszos mélyfelújításokat is, továbbá amelyekkel támogathatók a célzott, költséghatékony intézkedések és felújítások, például az épületfelújítási útlevelek rendszerének szabadon választható bevezetése révén;

d)azon szakpolitikák és intézkedések áttekintése, amelyek a nemzeti épületállomány legrosszabb teljesítményű szegmenseire, a tulajdonos és bérlő közötti érdekellentétekre és a piac nem megfelelő működésére irányulnak, továbbá azon releváns nemzeti intézkedések felvázolása, amelyek hozzájárulnak az energiaszegénység mérsékléséhez;

e)valamennyi középületre irányuló szakpolitikák és intézkedések;

f)az intelligens technológiák és a jól összekapcsolt épületek és közösségek előmozdítását célzó nemzeti kezdeményezések, valamint az építőiparban és az energiahatékonysággal foglalkozó ágazatokban rendelkezésre álló készségek és oktatás áttekintése; és

g)a várható energiamegtakarítás és a szélesebb körű – például az egészséggel, a biztonsággal és a levegőminőséggel kapcsolatos – előnyök tényeken alapuló becslése.

⇩ új szöveg

b)ütemterv nemzeti szinten meghatározott célokkal és mérhető eredménymutatókkal a 2050-es klímasemlegességi célkitűzésre tekintettel, egy rendkívül energiahatékony és dekarbonizált nemzeti épületállomány 2050-ig történő megvalósításának, valamint a meglévő épületek kibocsátásmentes épületekké történő átalakításának biztosítása érdekében;

c)a végrehajtott és tervezett szakpolitikák és intézkedések áttekintése, amely támogatja a b) pont szerinti ütemterv végrehajtását; és

d)az épületfelújítási terv végrehajtásához szükséges beruházási igények, a finanszírozási források és intézkedések, valamint az épületfelújításhoz szükséges adminisztratív források felvázolása.

A b) pontban említett ütemtervnek tartalmaznia kell a 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó nemzeti célkitűzéseket az éves energetikai felújítási arány, a nemzeti épületállomány primer- és végsőenergia-fogyasztása, valamint az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése tekintetében; konkrét ütemtervek arra vonatkozóan, hogy az épületek a 9. cikk (1) bekezdésében említetteknél magasabb energiahatékonysági osztályokat érjenek el 2040-re és 2050-re, a nemzeti épületállomány kibocsátásmentes épületekké történő átalakításának pályájával összhangban; a várható energiamegtakarítás és a további előnyök bizonyítékokon alapuló becslése; valamint becslések arra vonatkozóan, hogy az épületfelújítási terv milyen mértékben járul hozzá az (EU).../... rendelet [a felülvizsgált közös kötelezettségvállalási rendelet] szerinti, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó kötelező tagállami célérték , az (EU).../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] szerinti uniós energiahatékonysági célok, az (EU) 2018/2001 irányelvvel [módosított megújulóenergia-irányelv] összhangban a megújuló energiára vonatkozó uniós célkitűzések, beleértve a megújuló forrásokból származó energiának az építőiparban képviselt részarányára vonatkozó indikatív célt, valamint az (EU) 2021/1119 rendelettel összhangban az Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai és 2050-re vonatkozó klímasemlegességi célkitűzés eléréséhez.

(2)    A tagállamok ötévente elkészítik és benyújtják a Bizottságnak épületfelújítási tervük tervezetét, a II. mellékletben található minta felhasználásával. A tagállamok épületfelújítási terveik tervezetét az (EU) 2018/1999 rendelet 9. cikkében említett integrált nemzeti energia- és klímaterv tervezetének részeként nyújtják be, és amennyiben aktualizálják utóbbi terv tervezetét, azt a szóban forgó rendelet 14. cikkében említett aktualizált tervezet részeként nyújtják be. Az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdésétől és 14. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok 2024. június 30-ig benyújtják a Bizottságnak az első épületfelújítási terv tervezetét.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 2. pont

⇨ új szöveg

(2)    Hosszú távú felújítási stratégiájukban valamennyi tagállam – tekintettel arra a hosszú távú célra, melynek értelmében az Unióban 2050-ig az 1990-es szinthez képest 80-95 %-kal kell csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátást – intézkedéseket és tagállami szinten megállapított, az előrehaladás mérésére alkalmas mutatókat tartalmazó ütemtervet határoz meg, hogy egyrészt gondoskodjon arról, hogy nemzeti épületállományuk nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált legyen, másrészt megkönnyítse a meglévő épületek közel nulla energiaigényű épületekké való, költséghatékony átalakítását. Az ütemtervben 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozóan indikatív mérföldköveket kell megállapítani, és meg kell határozni, hogy e mérföldkövek miként járulnak hozzá a 2012/27/EU irányelv szerinti uniós energiahatékonysági célkitűzések eléréséhez.

(3)    Az (1) bekezdésben említett célok eléréséhez szükséges felújításokra irányuló beruházások mozgósítását támogatandó a tagállamok megkönnyítik azon megfelelő mechanizmusok igénybevételét, amelyekkel:

a)többek között beruházási platformok vagy csoportok, valamint kis- és középvállalkozások konzorciumai összevonhatnak projekteket, lehetővé téve a beruházói hozzáférést, továbbá, hogy a potenciális ügyfelek számára megoldáscsomagok álljanak rendelkezésre;

b)csökkenthető a beruházók és a magánszektor számára az energiahatékonysággal összefüggő tevékenységek tekintetében észlelt kockázat;

c)a közfinanszírozás felhasználható további magánbefektetői források bevonására vagy a piac nem megfelelő működésének kezelésére;

d)az Eurostat iránymutatásával összhangban iránymutatás nyújtható az energiahatékony középület-állományba történő beruházásokra vonatkozóan; valamint

e)hozzáférhető és átlátható eszközök – például egyablakos ügyintézés a fogyasztók számára, valamint energetikai tanácsadási szolgáltatások – biztosíthatók, amelyek révén tanácsadás nyújtható a releváns energiahatékonysági felújításokkal és finanszírozási eszközökkel kapcsolatban.

(4)    A Bizottság összegyűjti és legalább a közigazgatási szervek számára közzéteszi az energiahatékonysági felújításokat célzó, sikeres köz- és magánfinanszírozási rendszerekre vonatkozó legjobb gyakorlatokat, valamint az energiahatékonysági felújításokra irányuló kisebb projektek összevonására vonatkozó információkat. A Bizottság azonosítja és közzéteszi a felújításokra irányuló pénzügyi ösztönzőkre vonatkozó fogyasztói szempontú legjobb gyakorlatokat, figyelembe véve a tagállamok között a költséghatékonyság terén meglévő eltéréseket.

35.    Hosszú távú felújítási stratégiájuk ⇨ Az épületfelújítási terv ⇦ kidolgozásának támogatása érdekében valamennyi tagállam nyilvános konzultációt folytat ⇨ épületfelújítási tervének tervezetéről ⇦ a hosszú távú felújítási stratégiájáról, mielőtt benyújtaná azt a Bizottsághoz. ⇨ A nyilvános konzultációba be kell vonni különösen a helyi és regionális hatóságokat és más társadalmi-gazdasági partnereket, beleértve a civil társadalmat és a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokkal foglalkozó szerveket. ⇦ Valamennyi tagállam mellékeli a hosszú távú felújítási stratégiájára ⇨ az épületfelújítási terv tervezetére ⇦ vonatkozó nyilvános konzultációja eredményeinek összefoglalóját.

Valamennyi tagállam meghatározza, hogy hosszú távú felújítási stratégiájuk végrehajtása során miként folytatnak inkluzív konzultációt.

⇩ új szöveg

(4)    A Bizottság értékeli a nemzeti épületfelújítási tervek tervezetét, különösen azt, hogy:

a)a nemzeti szinten meghatározott célok ambíciószintje elegendő-e, és összhangban van-e az integrált nemzeti energia- és klímatervekben az éghajlattal és energiával kapcsolatban tett nemzeti kötelezettségvállalásokkal;

b)a szakpolitikák és intézkedések elegendőek-e a nemzeti szinten meghatározott célok eléréséhez;

c)a költségvetési és igazgatási források elosztása elegendő-e a terv végrehajtásához;

d)a (3) bekezdés szerinti nyilvános konzultáció kellően inkluzív volt-e; és

e)a tervek megfelelnek-e az (1) bekezdés követelményeinek és a II. mellékletben található sablonnak.

A 30. cikk alapján létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság az (EU) 2018/1999 rendelet 9. cikkének (2) bekezdésével és 34. cikkével összhangban országspecifikus ajánlásokat adhat ki a tagállamoknak.

Az első épületfelújítási terv tervezete tekintetében a Bizottság a terv tagállam általi benyújtását követő hat hónapon belül országspecifikus ajánlásokat adhat ki a tagállamoknak.

(5)    Minden tagállam végleges épületfelújítási tervében kellően figyelembe veszi a Bizottság ajánlásait. Ha az érintett tagállam nem foglalkozik valamely ajánlással vagy annak jelentős részével, indokolást kell benyújtania a Bizottságnak, és indokait nyilvánosságra kell hoznia.

(6)    Minden tagállamnak ötévente be kell nyújtania a Bizottságnak épületfelújítási tervét, a II. mellékletben található minta felhasználásával. A tagállamok épületfelújítási terveik tervezetét az (EU) 2018/1999 rendelet 9. cikkében említett integrált nemzeti energia- és klímaterv tervezetének részeként nyújtják be, és amennyiben aktualizálják utóbbi terv tervezetét, azt a szóban forgó rendelet 14. cikkében említett aktualizált tervezet részeként nyújtják be.. Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdésétől és 14. cikkének (2) bekezdésétől eltérve a tagállamok 2025. június 30-ig benyújtják a Bizottságnak az első épületfelújítási tervet.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 2. pont

⇨ új szöveg

(76)    Valamennyi tagállam ⇨ következő végleges épületfelújítási tervének ⇦ hosszú távú felújítási stratégiája mellékleteként ismerteti a legutolsó hosszú távú felújítási stratégiája ⇨ vagy épületfelújítási terve ⇦ végrehajtásának részleteit, beleértve a tervezett szakpolitikai intézkedéseket is. ⇨ Az egyes tagállamok közlik, hogy nemzeti célkitűzéseik teljesültek-e. ⇦

⇩ új szöveg

(8)    Az (EU) 2018/1999 rendelet 17. és 21. cikke szerinti integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésében valamennyi tagállam tájékoztatást nyújt az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett nemzeti célok végrehajtásáról, valamint arról, hogy az épületfelújítási terv mennyiben járul hozzá az (EU).../... rendelet [a felülvizsgált közös kötelezettségvállalási rendelet] szerinti, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó kötelező nemzeti célérték, az (EU).../... [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] irányelv szerinti uniós energiahatékonysági célok, az (EU) 2018/2001 irányelvvel [módosított megújulóenergia-irányelv] összhangban a megújuló energiára vonatkozó uniós célkitűzések, beleértve a megújuló forrásokból származó energiának az építőiparban képviselt részarányára vonatkozó indikatív célt, valamint az (EU) 2021/1119 rendelettel összhangban az Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai és 2050-re vonatkozó klímasemlegességi célkitűzés eléréséhez.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 2. pont

(7)    Valamennyi tagállam kitérhet a hosszú távú felújítási stratégiája keretében azon kockázatok kezelésére is, amelyek az energiahatékonysági felújításokat és az épületek élettartamát befolyásoló, tűzbiztonsághoz és intenzív szeizmikus tevékenységhez kapcsolódnak.

🡻 (EU) 2018/1999, 53. cikk, 1.b) pont

(8)    Az (1) bekezdés szerinti hosszú távú felújítási stratégiát az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet 56 3. cikkében említett a végleges integrált nemzeti energia- és klímaterv részeként kell benyújtani a Bizottsághoz. Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, az e cikk (1) bekezdése szerinti első hosszú távú felújítási stratégiát 2020. március 10-ig kell benyújtani a Bizottsághoz.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

43. cikk

Módszertan elfogadása az épületek energiahatékonyságának kiszámításához

A tagállamok az épületek energiahatékonyságának kiszámításához az I. mellékletben meghatározott közös általános keretnek megfelelő módszertant alkalmaznak.

Ezt a ⌦ A ⌫ módszertant nemzeti vagy regionális szinten fogadják el.

54. cikk

Az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények meghatározása

(1)    A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ⇨ legalább ⇦ a költségoptimalizált szintek elérése érdekében minimumkövetelményeket határozzanak meg az épületek vagy önálló rendeltetési egységek energiahatékonyságára vonatkozóan. Az energiahatékonyságot a 43. cikkben említett módszertannak megfelelően kell kiszámítani. A költségoptimalizált szinteket az 56. cikkben említett összehasonlító módszertani keretnek megfelelően kell kiszámítani, mihelyt a keret rendelkezésre áll.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ⇨ legalább ⇦ a költségoptimalizált szintek elérése érdekében minimumkövetelményeket határozzanak meg a külső térelhatárolókat alkotó olyan épületelemekre vonatkozóan, amelyek a cseréjüket vagy átalakításukat követően jelentősen befolyásolják a külső térelhatárolók energiahatékonyságát.

A követelmények meghatározásakor a tagállamok különbséget tehetnek új és meglévő épületek, valamint az épületek különböző fajtái között.

E ⌦ A fenti ⌫ követelményeknek figyelembe kell venniük az általános beltéri klimatikus körülményeket, hogy elkerülhetők legyenek az esetleges negatív hatások, mint például az elégtelen szellőzés, továbbá a helyi körülményeket, valamint az épület tervezett rendeltetését és korát is.

A tagállamok nem kötelezhetők az energiahatékonyságra vonatkozó olyan minimumkövetelmények meghatározására, amelyek a becsült gazdasági élettartam alatt nem költséghatékonyak.

⌦ A tagállamok ⌫ rendszeres időközönként, legalább ötévente ⌦ felülvizsgálják ⌫ aAz energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelményeket rendszeres időközönként, legalább ötévente felül kell vizsgálni, és szükség szerint aktualizálni ⌦ aktualizálják azokat ⌫, hogy tükrözzék az építőiparban bekövetkezett műszaki haladást⇨ , a 6. cikkben meghatározott költségoptimalizált számítás eredményeit, valamint az aktualizált nemzeti energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseiket és szakpolitikáikat ⇦.

⇩ új szöveg

(2)    A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett követelményeket kiigazítják az olyan, egy kijelölt környezet részeként, illetve különleges építészeti vagy történeti értékük miatt hivatalosan védett épületek tekintetében, amelyek esetében egyes energiahatékonysági minimumkövetelmények teljesítése elfogadhatatlan mértékben megváltoztatná a szóban forgó épületek jellegzetességét vagy megjelenését.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

32.    A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem határozzák meg és nem alkalmazzák az (1) bekezdésben említett követelményeket a következő épületfajtáknál:

a)különleges építészeti vagy történeti értékük miatt, egy kijelölt környezet részeként hivatalosan védett épületek, amelyeknél az energiahatékonyságra vonatkozó bizonyos minimumkövetelmények teljesítése elfogadhatatlan mértékben megváltoztatná jellegzetességüket vagy megjelenésüket;

ab)istentiszteletre vagy vallásos tevékenységekre használt épületek;

bc)legfeljebb kétévi használatra szánt ideiglenes épületek, ipari területek, műhelyek és alacsony energiaszükségletű, nem lakáscélú mezőgazdasági épületek, valamint olyan nem lakáscélú mezőgazdasági épületek, amelyeket az energiahatékonyságról nemzeti ágazati megállapodást kötött ágazat használ;

cd)olyan lakóépületek, amelyeket évente négy hónapnál rövidebb ideig használnak, vagy négy hónapnál rövidebb használatra szánnak, vagy évente korlátozott idejű használatra szánnak, és a várható energiafogyasztás kevesebb, mint 25 %-a azon energiafogyasztásnak, amelyet egész éves használat esetén érnének el;

de)szabadon álló épületek, amelyek teljes hasznos alapterülete kevesebb, mint 50 m2.

65. cikk

Az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítása

(1)    A Bizottság ⌦ felhatalmazást kap arra, hogy ⌫ a 29.23., 24. és 25. cikkel összhangban szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokatkal ⌦ fogadjon el ⌫ 2011. június 30-ig egy, az épületek és épületelemek tekintetében összehasonlító módszertani keretet határoz meg az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámításához használandó összehasonlító módszertani ⌦ keretről ⌫. ⇨ A Bizottság 2026. június 30-ig felülvizsgálja a jelentős felújítás alatt álló meglévő épületekre és az egyes épületelemekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámításához használandó összehasonlító módszertani keretet. ⇦

Az összehasonlító módszertani keretet a VIIIII melléklettel összhangban hozzák létre ⌦ kell megállapítani ⌫, és az különbséget tesz új és meglévő épületek, valamint az épületek különböző fajtái között.

(2)    A tagállamok az (1) bekezdés szerint meghatározott összehasonlító módszertani keret és a vonatkozó paraméterek – mint például az éghajlati adottságok és az energia-infrastruktúra gyakorlati hozzáférhetősége – alapján kiszámítják az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeit, és a számítás eredményeit összevetik az energiahatékonyságra vonatkozó, hatályos minimumkövetelményekkel.

A tagállamok jelentik a Bizottságnak a számításokhoz felhasznált valamennyi inputadatot és előfeltevést, valamint e számítások eredményeit. A tagállamok rendszeres időközönként, legalább ötévente ⇨ naprakésszé teszik és ⇦ benyújtják be az említett jelentéseket a Bizottságnak. Az első jelentést 2012. június 30-ig kell benyújtani. ⇨ Az (1) bekezdés szerinti felülvizsgált módszertani kereten alapuló első jelentést 2028. június 30-ig kell benyújtani. ⇦

(3)    Ha a (2) bekezdésnek megfelelően elvégzett összehasonlítás eredménye azt mutatja, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó, hatályos minimumkövetelmények ⇨ több mint 15 %-kal ⇦ jelentős mértékben kevésbé energiahatékonyak az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinél, az érintett tagállam ezt a különbséget a Bizottságnak tett, felé a (2) bekezdésben említett jelentésbe részeként írásban megindokolja, és ehhez – amennyiben az eltérés nem indokolható – egy tervet ⇨ foglal bele ⇦ csatol, amely megfelelő lépéseket vázol fel az eltérésnek az 5. cikk (1) bekezdésében említett energiahatékonyságra vonatkozó követelmények következő, a 4. cikk (4) bekezdése szerinti felülvizsgálatáighoz történő jelentős csökkentésére.

(4)    A Bizottság jelentést tesz közzé a tagállamok által az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjének elérése terén tett haladásról.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 3. pont

76. cikk

Új épületek

⇩ új szöveg

(1)    A tagállamok biztosítják, hogy a következő időpontoktól az új épületek a III. melléklettel összhangban kibocsátásmentes épületek legyenek:

a)2027. január 1-jétől a hatóságok által használt vagy tulajdonában lévő új épületek; és

b)2030. január 1-jétől valamennyi új épület;

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 3. pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(1) ⇨ Az első albekezdés szerinti követelmények alkalmazásáig ⇦ aA tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására biztosítják, hogy az ⌦ összes ⌫ új épületek ⇨ közel nulla energiaigényű épület legyen ⇦ teljesítséke az energiahatékonyságra vonatkozóan az 54. cikkel összhangban meghatározott minimumkövetelményeket.

⇩ új szöveg

(2)    A tagállamok biztosítják, hogy az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciált (GWP) a III. melléklettel összhangban számítsák ki, és az épület energiahatékonysági tanúsítványán keresztül közzétegyék:

a)2027. január 1-jétől minden olyan új épület esetében, amelynek hasznos alapterülete meghaladja a 2000 négyzetmétert; és

b)2030. január 1-jétől valamennyi új épület esetében.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítése céljából annak érdekében, hogy a III. mellékletet a technológiai fejlődéshez és az innovációhoz igazítsa, hogy a III. mellékletben a felújított épületekre vonatkozóan kiigazított maximális energiahatékonysági küszöbértékeket állapítson meg, valamint hogy kiigazítsa a kibocsátásmentes épületekre vonatkozó maximális energiahatékonysági küszöbértékeket.

(4)    Az új épületek tekintetében a tagállamok foglalkoznak az egészséges beltéri éghajlati viszonyokkal, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, a tűzbiztonsággal, az intenzív szeizmikus tevékenységgel kapcsolatos kockázatokkal, valamint a fogyatékossággal élő személyek érdekében történő akadálymentesítéssel. A tagállamoknak foglalkozniuk kell az épületekben vagy azok felületén történő szén-dioxid-tároláshoz kapcsolódó szén-dioxid-eltávolítással is.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 3. pont

(2)    A tagállamok gondoskodnak arról az új épületek esetében, hogy még a kivitelezés kezdete előtt figyelembe vegyék a nagy hatékonyságú alternatív rendszerek – amennyiben rendelkezésre állnak – műszaki, környezetvédelmi és gazdasági megvalósíthatóságát.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

87. cikk

Meglévő épületek

(1)    A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az épületek jelentős felújítása során javuljon az épület vagy a felújított épületrész energiahatéákonysága annak érdekében, hogy teljesüljenek az energiahatékonyságra vonatkozóan, az 54. cikkel összhangban meghatározott minimumkövetelmények, amennyiben ez ⌦ az ⌫ műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható.

A követelményeket a felújított épület vagy önálló rendeltetési egység egészére kell alkalmazni. Kiegészítésképpen vagy alternatívaként a követelmények a felújított épületelemekre is alkalmazhatók.

(2)    A tagállamok, ezenkívül, megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a külső térelhatárolókat alkotó olyan épületelemek, amelyek jelentősen befolyásolják a külső térelhatárolók energiahatékonyságát, átalakításukat vagy cseréjüket követően teljesítsék az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelményeket, amennyiben ez ⌦ az ⌫ műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható.

A tagállamok ezeket az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket a 4. cikkel összhangban határozzák meg.

🡻 2018/844/EU, 1. cikk, 4. pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(3)    A tagállamok a jelentős felújítás alá vont épületekkel kapcsolatban ösztönzik a nagy hatékonyságú alternatív rendszerek alkalmazását, amennyiben ez ⌦ az ⌫ műszakilag, funkcionálisan és gazdaságilag megvalósítható,. ⌦ A tagállamok ⌫ továbbá ⌦ , a jelentős felújítás alá vont épületekkel kapcsolatban ⌫ figyelembe veszik az egészséges beltéri klimatikus körülményeket, ⇨ az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, ⇦ a tűzbiztonságot, és az intenzív szeizmikus tevékenységhez kapcsolódó kockázatokat ⇨ , a veszélyes anyagok – többek között az azbeszt – eltávolítását, valamint a fogyatékossággal élő személyek érdekében történő akadálymentesítést ⇦ .

⇩ új szöveg

9. cikk

Energiahatékonysági minimumszabványok

(1)    A tagállamok biztosítják, hogy:

a)a közjogi szervek tulajdonában lévő épületek és önálló rendeltetési egységek legkésőbb

i.2027. január 1. után elérjék legalább az F energiahatékonysági osztályt; és

ii.2030. január 1. után elérjék legalább az E energiahatékonysági osztályt;

b)a közjogi szervek tulajdonából lévőktől eltérő nem lakáscélú épületek és önálló rendeltetési egységek legkésőbb

i.2027. január 1. után elérjék legalább az F energiahatékonysági osztályt; és

ii.2030. január 1. után legalább az E energiahatékonysági osztályt;

c)a lakóépületek és az önálló rendeltetési egységek legkésőbb

i.2030. január 1. után elérjék legalább az F energiahatékonysági osztályt; és

ii.2033. január 1. után legalább az E energiahatékonysági osztályt.

A 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett ütemtervükben a tagállamok konkrét időbeli tervezést határoznak meg az e bekezdésben említett épületekre vonatkozóan annak érdekében, hogy azok 2040-re és 2050-re magasabb energiahatékonysági osztályokat érjenek el, összhangban a nemzeti épületállomány kibocsátásmentes épületekké történő átalakításának pályájával.

(2)    Az (1) bekezdés alapján megállapított energiahatékonysági minimumszabványokon kívül minden tagállam energiahatékonysági minimumszabványokat állapíthat meg az összes többi meglévő épület felújítására vonatkozóan.

Az energiahatékonysági minimumszabványokat, amennyiben ilyeneket megállapítanak, a tagállam épületfelújítási tervében foglalt nemzeti ütemtervre, valamint a 2030-ra, 2040-re és 2050-re kitűzött célokra, illetve a nemzeti épületállomány 2050-ig kibocsátásmentes épületekké történő átalakítására figyelemmel kell kidolgozni.

(3)    A 15. cikkel összhangban a tagállamok a következő intézkedések révén támogatják az energiahatékonysági minimumszabványok betartását:

a)az (EU).../... irányelv [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 22. cikkével összhangban megfelelő pénzügyi intézkedések biztosítása, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat, az energiaszegénység által érintett vagy a szociális lakásban élő személyeket célzó intézkedések tekintetében ;

b)technikai segítségnyújtás biztosítása, többek között egyablakos ügyintézés révén;

c)integrált finanszírozási rendszerek kialakítása;

d)a nem gazdasági akadályok elhárítása, ideértve az eltérő érdekeket is; és

e)a társadalmi hatások nyomon követése, különösen a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők tekintetében.

(4)    Amennyiben egy épület felújítására azért kerül sor, hogy az megfeleljen az energiahatékonysági minimumszabványoknak, a tagállamok biztosítják az épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó, az 5. cikk szerinti minimumkövetelményeknek, jelentős felújítás esetén pedig a meglévő épületek energiahatékonyságára vonatkozó, a 8. cikk szerinti minimumkövetelményeknek való megfelelést.

(5)    A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák az (1) és (2) bekezdésben említett energiahatékonysági minimumszabványokat a következő épületfajták tekintetében:

a)egy kijelölt környezet részeként vagy különleges építészeti vagy történeti értékük miatt, hivatalosan védett épületek, amelyek esetében az előírások teljesítése elfogadhatatlan mértékben megváltoztatná jellegzetességüket vagy megjelenésüket;

b)istentiszteletre vagy vallásos tevékenységekre használt épületek;

c)legfeljebb kétévi használatra szánt ideiglenes épületek, ipari területek, műhelyek és alacsony energiaszükségletű, nem lakáscélú mezőgazdasági épületek, valamint olyan nem lakáscélú mezőgazdasági épületek, amelyeket az energiahatékonyságról nemzeti ágazati megállapodást kötött ágazat használ;

d)olyan lakóépületek, amelyeket évente négy hónapnál rövidebb ideig használnak, vagy négy hónapnál rövidebb használatra szánnak, vagy évente korlátozott idejű használatra szánnak, és a várható energiafogyasztás kevesebb, mint 25 %-a azon energiafogyasztásnak, amelyet egész éves használat esetén érnének el;

e)szabadon álló épületek, amelyek teljes hasznos alapterülete kevesebb, mint 50 m2.

(6) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az (1) és (2) bekezdésben említett energiahatékonysági minimumszabványok végrehajtásának biztosítására, ideértve megfelelő nyomonkövetési mechanizmusokat és szankciókat is a 31. cikkel összhangban.

10. cikk

Épületfelújítási útlevelek

(1)    A Bizottság 2023. december 31-ig a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el ezen irányelv kiegészítésére a felújítási útlevelek közös európai keretének a (2) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján történő létrehozása révén.

(2)    A tagállamok 2024. december 31-ig az (1) bekezdéssel összhangban létrehozott közös kereten alapján bevezetik a felújítási útlevelek rendszerét.

(3)    Az épületfelújítási útlevélnek a következő követelményeknek kell megfelelnie:

a)az útlevelet helyszíni látogatást követően képesített és tanúsított szakértőnek kell kiállítania;

b)tartalmaznia kell egy felújítási ütemtervet, amely egymásra épülő felújítási lépések sorozatát tüntetni fel azzal a céllal, hogy az épületet legkésőbb 2050-ig kibocsátásmentes épületté alakítsák át;

c)meg kell jelölnie az energiamegtakarítás, az energiaszámlák megtakarítása és az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése terén várható előnyöket, valamint az egészséggel és kényelemmel kapcsolatos tágabb értelemben vett előnyöket, valamint az épület éghajlatváltozáshoz való hatékonyabb alkalmazkodóképességét; és

d)információkat kell tartalmaznia a lehetséges pénzügyi és technikai támogatásra vonatkozóan.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

118. cikk

Épülettechnikai rendszerek, elektromos közlekedés, okosépület-mutató

(1)    Az épülettechnikai rendszerek energiafelhasználásának optimalizálása érdekében a tagállamok rendszerkövetelményeket határoznak meg a ⇨ új vagy ⇦ meglévő épületekbe beépített épülettechnikai rendszerek általános energiahatékonysága, megfelelő telepítése, valamint megfelelő méretezése, beállítása és ellenőrzése tekintetében. A tagállamok ezeket a rendszerkövetelményeket az új épületekre is alkalmazhatják. ⇨ A követelmények megállapításakor a tagállamok figyelembe veszik a tervezési feltételeket, valamint a tipikus vagy átlagos üzemeltetési feltételeket. ⇦

Rendszerkövetelményeket kell meghatározni az új épülettechnikai rendszerekreberendezésekre, azok cseréjére és korszerűsítésére vonatkozóan, és alkalmazni kell azokat, amennyiben ez műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható.

⇩ új szöveg

A tagállamok követelményeket állapíthatnak meg a hőfejlesztő berendezések üvegházhatásúgáz-kibocsátására vagy az általuk felhasznált tüzelőanyag típusára vonatkozóan, feltéve, hogy ezek a követelmények nem jelentenek indokolatlan piaci akadályt.

A tagállamok biztosítják, hogy az épülettechnikai rendszerekre vonatkozóan általuk meghatározott követelmények legalább a legújabb költségoptimalizált szinteket elérjék.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont

(2)    A tagállamok előírják, hogy – amennyiben műszakilag és gazdaságilag megvalósítható – az új épületeket olyan önszabályozó készülékekkel kell felszerelni, amelyekkel minden egyes szobában, vagy indokolt esetben az épület önálló rendeltetési egységének meghatározott fűtött zónájában önállóan szabályozható a hőmérséklet. Meglévő épületek esetében azt kell előírni, hogy az ilyen önszabályozó készülékeket a hőfejlesztő berendezések cseréjekor kell beszerelni, amennyiben az műszakilag és gazdaságilag megvalósítható.

⇩ új szöveg

(3)    A tagállamok előírják, hogy a kibocsátásmentes épületeket fel kell szerelni a beltéri levegő minőségének nyomon követésére és szabályozására szolgáló mérő- és szabályozó berendezésekkel. A meglévő épületekben – amennyiben műszakilag és gazdaságilag megvalósítható – ilyen eszközök felszerelésére akkor van szükség, ha az épület jelentős felújításon megy keresztül.

(4)    A tagállamok biztosítják, hogy épülettechnikai rendszer telepítésekor a megváltoztatott résznek és adott esetben a megváltoztatott rendszer egészének általános energiahatékonysága értékelésre kerüljön. Az eredményeket dokumentálni és továbbítani kell az épület tulajdonosának, hogy azok az (1) bekezdésben meghatározott minimumkövetelményeknek való megfelelés ellenőrzése, valamint az energiahatékonysági tanúsítványok kiállítása céljából mindenkor rendelkezésre álljanak és felhasználhatók legyenek.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

12. cikk

⌦ Fenntartható mobilitási infrastruktúra ⌫

(12)    Az új építésű és a jelentős felújítás alá vont, tíznél ⇨ ötnél ⇦ több parkolóhellyel rendelkező, nem lakáscélú épületek esetében a tagállamok biztosítják, hogy az alábbi esetekben:

a)legalább egy, a 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 57 értelmében vett töltőpontállomás telepítését, 

⇩ új szöveg

b)az elektromos járművek töltőállomásainak későbbi telepítése érdekében minden parkolóhelyhez előzetes kábellefektetést; és

c)gépkocsi-parkolóhelyenként legalább egy kerékpártárolókat;

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont (kiigazított szöveg)

továbbá minden ötödik parkolóhelyen olyan elektromos kábelt fogadó létesítmény – nevezetesen az elektromos kábelek elvezetésére szolgáló szerkezetek – kerüljenek telepítésre, amely lehetővé teszi elektromos járművek részére alkalmas töltőpontok későbbi időpontban való telepítését: amennyiben a) a parkoló az épületen belül helyezkedik el, és – a jelentős felújítás alá vont épületek esetében – a felújítási munkálatok a parkolóra vagy az épület elektromos infrastruktúrájára is kiterjednek,; vagy b) a parkoló közvetlenül az épület mellett helyezkedik el, és – a jelentős felújítás alá vont épületek esetében – a felújítási munkálatok a parkolóra vagy a parkoló elektromos infrastruktúrájára is kiterjednek.

⇩ új szöveg

A tagállamok biztosítják, hogy az előzetes kábellefektetés méretezése lehetővé tegye a várható számú töltőállomás egyidejű használatát.

Az első albekezdés a) pontjától eltérve, az ötnél több parkolóhellyel rendelkező új irodaépületek és jelentős felújítás alatt álló irodaépületek esetében a tagállamok biztosítják, hogy minden két parkolóhelyhez legalább egy töltőállomást létesítsenek.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont

⇨ új szöveg

A Bizottság 2023. január 1-jéig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az épületekre vonatkozó uniós szakpolitika milyen lehetséges mértékben tud hozzájárulni az elektromos közlekedés előmozdításához, és e vonatkozásban adott esetben javaslatot tesz megfelelő intézkedésekre.

(23)    A több mint húsz parkolóhellyel rendelkező, nem lakáscélú épületek tekintetében a tagállamok 2025. január 1-ig meghatározzák a telepítendő töltőpontok minimális számára vonatkozó követelményeket ⇨ 2027. január 1-jéig biztosítják tíz parkolóhelyre legalább egy töltőállomás telepítését, és minden gépkocsi-parkolóhelyhez legalább egy kerékpártároló kialakítását. A hatóságok tulajdonában vagy használatában lévő épületek esetében a tagállamok 2033. január 1-jéig két parkolóhelyből legalább egyhez előzetes kábellefektetést biztosítsanak.  ⇦

⇩ új szöveg

(3)    A tagállamok az (1) és (2) bekezdéssel összhangban kiigazíthatják a kerékpártárolók számára vonatkozó követelményeket a nem lakáscélú épületek azon kategóriái esetében, ahol a kerékpárokat jellemzően kevésbé használják közlekedési eszközként.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont

⇨ új szöveg

(4)    A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a (2) és a (3) bekezdésben említett követelményeket nem határozzák meg vagy nem alkalmazzák a 2003/361/EK bizottsági ajánlás 58 melléklete I. címének értelmében vett kis- és középvállalkozások tulajdonában vagy használatában lévő épületekre.

(45)    Az új építésű és a jelentős felújítás alá vont, tíznél ⇨ háromnál ⇦ több parkolóhellyel rendelkező lakóépületek esetében a tagállamok biztosítják a következőket:, hogy az alábbi esetekben

a)minden parkolóhelyen olyan elektromos kábelt fogadó létesítmény – nevezetesen az elektromos kábelek elvezetésére szolgáló szerkezetek –  ⇨előzetes kábellefektetést ⇦ kerüljön telepítésre, amely lehetővé teszi elektromos járművek részére alkalmas töltőállomásokpontok későbbi időpontban való telepítését;, ⇨ és ⇦

⇩ új szöveg

b)lakásonként legalább két kerékpártárolót.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont (kiigazított szöveg)

a)    a parkoló az épületen belül helyezkedik el, és –a jelentős felújítás alá vont épületek esetében – a felújítási munkálatok a parkolóra vagy az épület elektromos infrastruktúrájára is kiterjednek,; vagy b)    amennyiben a parkoló közvetlenül az épület mellett helyezkedik el, és – a jelentős felújítás alá vont épületek esetében – a felújítási munkálatok a parkolóra vagy a parkoló elektromos infrastruktúrájára is kiterjednek.

⇩ új szöveg

A tagállamok biztosítják, hogy az előzetes kábellefektetés méretezése lehetővé tegye a töltőállomások egyidejű használatát valamennyi parkolóhelyen. Amennyiben jelentős felújítás esetén nem lehet minden lakás számára két kerékpártárolót biztosítani, a tagállamok annyi kerékpártárolót biztosítanak, amennyit megfelelőnek tartanak.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont

⇨ új szöveg

(56) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1)(2), a (2)(3) és az (5) (4) bekezdést bizonyos épületfajták esetében nem alkalmazzák, amennyiben: a) tekintettel a (2) és az (5) bekezdésre, az építési engedély iránti kérelmet vagy az azzal egyenértékű kérelmet 2021. március 10-ig nyújtottak be; b) az előzetes kábellefektetés elektromos kábelt fogadó létesítmény szigetüzemben működő mikrorendszereken alapulna, vagy ha az épületek az EUMSZ 349. cikke értelmében vett legkülső régiókban találhatóak, amennyiben ez jelentős problémákat okozna a helyi energiarendszer üzemeltetésében és veszélyeztetné a helyi hálózat stabilitását;

c)a töltésre szolgáló elektromos kábel és elektromos kábelt fogadó létesítmény telepítésének a költsége meghaladja a jelentős felújítás alá vont épület felújítása összköltségének 7 %-át;

d)az adott középület a 2014/94/EU irányelv átültetéséből adódóan már hasonló követelmények hatálya alá tartozik.

⇩ új szöveg

(6)    A tagállamok biztosítják, hogy az (1), (2) és (4) bekezdésben említett töltőállomások képesek legyenek intelligens töltésre és adott esetben kétirányú töltésre, valamint hogy azokat nem védett és megkülönböztetésmentes kommunikációs protokollok és szabványok alapján, interoperábilis módon, valamint az (EU).../... rendelet [AFIR] 19. cikkének (6) bekezdése és 19. cikkének (7) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglalt jogi normákkal és jegyzőkönyvekkel összhangban működtessék.

(7)    A tagállamok ösztönzik, hogy a nyilvánosan nem hozzáférhető töltőállomások üzemeltetői adott esetben az (EU).../... [AFIR] rendelet 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban üzemeltessék azokat.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(87)    A tagállamok – a tagállamok ingatlanjogát és ingatlanbérletekre vonatkozó jogát nem érintve – intézkedéseket hoznak abból a célból, hogy az új és a meglévő lakó- és nem lakáscélú épületekben egyszerűbbé tegyék a töltőállomásokpontok kiépítését, valamint többek között engedélyezési és jóváhagyási eljárásokkal elhárítsák az esetleges ⌦ a ⌫ szabályozási akadályokat. ⇨ A tagállamok elhárítják az akadályokat a parkolóhelyekkel rendelkező lakóépületek töltőállomásainak telepítése elől, különös azt, hogy a bérbeadótól vagy társtulajdonostól engedélyt kell szerezni a saját használatra szolgáló magántöltőállomáshoz. ⇦

⇩ új szöveg

A tagállamok biztosítják, hogy a töltőállomásokat kiépíteni kívánó épülettulajdonosok és bérlők technikai segítséget kapjanak.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

 (98)    A tagállamok megvizsgálják, hogy szükség van-e ⇨ biztosítják ⇦ az épületekre, a környezetbarát és zöld mobilitásra és a várostervezésre vonatkozó koherens szakpolitikákra ⇨ koherenciáját ⇦ .

(9)    A tagállamok biztosítják, hogy épülettechnikai rendszer telepítésekor, cseréjekor vagy korszerűsítésekor a megváltoztatott résznek és adott esetben a megváltoztatott rendszer egészének általános energiahatékonysága értékelésre kerüljön. Az eredményeket dokumentálni kell és továbbítani kell az épület tulajdonosának, hogy azok az e cikk (1) bekezdésében meghatározott minimumkövetelményeknek való megfelelés ellenőrzése, valamint az energiahatékonysági tanúsítványok kiállítása céljából mindenkor rendelkezésre álljanak és felhasználhatók legyenek. A 12. cikket nem érintve a tagállamok döntik el, hogy előírják-e új energiahatékonysági tanúsítvány kiállítását.

13. cikk

⌦ Az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasság ⌫

(110)    A Bizottság ,2019. december 31-ig a 2923. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust ⌦ aktusokat ⌫ fogad el annak érdekében, hogy az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasságának mérésére szolgáló önkéntes közös uniós ⌦ rendszerről ⌫ rendszer létrehozásával kiegészítse ezt az irányelvet. A mérésnek annak értékelésén kell alapulnia, hogy az épület vagy az épület önálló rendeltetési egysége milyen mértékben alkalmas egyrészt arra, hogy működése igazodjon a használó igényeihez és a hálózathoz, másrészt energiahatékonyságának és általános teljesítményének javítására.

Az IaIV. melléklettel összhangban az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasságának mérésére szolgáló önkéntes közös uniós rendszernek ⌦ meg kell állapítania ⌫ keretében:

a)meg kell határozni az okosépület-mutató fogalmát, valamint

b)ki kell dolgozni az okosépület-mutató kiszámításának módszertanát.

⇩ új szöveg

(2)    A Bizottság 2025. december 31-ig a 29. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az épületek okos funkciók fogadására való alkalmasságának mérésére szolgáló közös uniós rendszer alkalmazásának előírásáról a IV. melléklettel összhangban azon nem lakáscélú épületek tekintetében, amelyek fűtési rendszere, illetve kombinált helyiségfűtési és szellőztetési rendszere 290 kW-ot meghaladó effektív névleges teljesítménnyel rendelkezik.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 5. pont (kiigazított szöveg)

(311)    A Bizottság 2019. december 31-ig, az érintett érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben egyrészt részletezi az e cikk (1)(10) bekezdésében említett rendszer hatékony megvalósításának technikai részleteit, beleértve egy nemzeti szintű, kötelezettségekkel nem járó próbaszakasz menetrendjét is, másrészt egyértelművé teszi, hogy e rendszer hogyan egészíti ki a 1611. cikkben említett energiahatékonysági tanúsítványokat.

Ezt a végrehajtási jogi aktust a 3026. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

⇩ új szöveg

(4)    A Bizottság 2025. december 31-ig, valamint az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben részletezi a (2) bekezdésben említett rendszer hatékony végrehajtásának technikai szabályait azon nem lakáscélú épületek tekintetében, amelyek fűtési rendszerének, illetve kombinált helyiségfűtési és szellőztetési rendszerének effektív névleges teljesítménye meghaladja a 290 kW-ot.

Ezt a végrehajtási jogi aktust a 30. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

14. cikk

Adatcsere

(1)    A tagállamok biztosítják, hogy az épülettulajdonosok, bérlők és -kezelők közvetlenül hozzáférhessenek épületrendszereik adataihoz. Kérésükre az adatokat harmadik fél rendelkezésére kell bocsátani, vagy harmadik fél részére hozzáférést kell biztosítani. A tagállamok a (6) bekezdéssel összhangban elősegítik a szolgáltatások és az adatcsere Unión belüli teljes interoperabilitását.

Ezen irányelv alkalmazásában az épületrendszerekre vonatkozó adatoknak magukban kell foglalniuk legalább az épületelemek energiahatékonyságára, az az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos szolgáltatásokra, az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerekre, a mérőórákra és az elektromobilitást elősegítő töltőállomásokra vonatkozó adatokat.

(2)    Az adatgazdálkodásra és az adatcserére vonatkozó szabályok megállapításakor a tagállamok vagy – amennyiben a tagállamok úgy rendelkeztek – a kijelölt illetékes hatóságok meghatározzák azon szabályokat, amelyek értelmében a jogosult felek e cikkel, valamint az alkalmazandó uniós jogi kerettel összhangban hozzáférhetnek az épületrendszerek adataihoz.

(3)    Az épülettulajdonost, bérlőt vagy -kezelőt nem terheli további költség az adataikhoz való hozzáférésért vagy az adataik harmadik felek rendelkezésére bocsátásáért. A tagállamok felelősek annak megállapításáért, hogy más jogosult felek, például pénzügyi intézmények, aggregátorok, energiaellátók, energiaszolgáltatók és a nemzeti statisztikai hivatalok vagy az európai statisztikák fejlesztéséért, előállításáért és közzétételéért felelős egyéb nemzeti hatóságok milyen díjak ellenében férhetnek hozzá az adatokhoz. A tagállamok – vagy adott esetben a kijelölt illetékes hatóságok – biztosítják, hogy az adatszolgáltatást nyújtó szabályozott vállalkozások által felszámított díjak észszerűek és kellően indokoltak legyenek.

(4)    Ezen irányelv alkalmazásában az adatokhoz való hozzáférésre és az adatok tárolására vonatkozó szabályoknak meg kell felelniük a vonatkozó uniós jognak. A személyes adatok ezen irányelv keretében történő kezelését az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel 59 összhangban kell végezni.

(5)    A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben részletesen meghatározza az interoperabilitási követelményeket, valamint az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó megkülönböztetésmentes és átlátható eljárásokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 30. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

🡻 2010/31/EU

9. cikk

Közel nulla energiaigényű épületek

(1)    A tagállamok biztosítják, hogy:

a)2020. december 31-ig valamennyi új épület közel nulla energiaigényű épület legyen; és

b)2018. december 31. után a hatóságok által használt vagy tulajdonukban levő új épületek közel nulla energiaigényű épületek legyenek.

A tagállamok nemzeti terveket készítenek a közel nulla energiaigényű épületek számának növelésére. Ezek a nemzeti tervek tartalmazhatnak az épületfajta szerint differenciált célokat is.

(2)    A tagállamok továbbá – a közszektor útmutató példáját követve – szakpolitikákat dolgoznak ki, és intézkedéseket hoznak – mint például célok meghatározása – az épületek átalakításának ösztönzése érdekében, amelyeket közel nulla energiaigényű épületekké újítanak fel, és erről tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésben említett nemzeti terveikben.

(3)    A nemzeti tervek többek között a következő elemeket tartalmazzák:

a)a közel nulla energiaigényű épületek fogalommeghatározása tagállami alkalmazásának gyakorlati részletei, amelyek tükrözik a nemzeti, regionális és helyi feltételeket, és számszerű mutatót tartalmaznak a kWh/m2/év egységben kifejezett primerenergia-fogyasztásra vonatkozóan. A primerenergia-fogyasztás meghatározásához felhasznált, a primerenergiával kapcsolatos tényezők alapulhatnak a nemzeti, regionális és helyei átlagértékeken, és figyelembe vehetik a vonatkozó európai szabványokat is;

b)időközi célok az új épületek energiahatékonyságának 2015-ig történő javítására vonatkozóan, az (1) bekezdés végrehajtásának előkészítésére tekintettel;

c)információ a közel nulla energiaigényű épületek kivitelezését ösztönző, az (1) és (2) bekezdéssel összefüggésben elfogadott szakpolitikákról és pénzügyi vagy egyéb intézkedésekről, beleértve a 2009/28/EK irányelv 13. cikkének (4) bekezdése és ezen irányelv 6. és 7. cikke kontextusában a megújuló forrásból származó energia új és jelentős felújítás alatt álló, meglévő épületekben való felhasználására vonatkozó nemzeti követelmények és intézkedések részleteit is.

(4)    A Bizottság értékeli az (1) bekezdésben említett nemzeti terveket, mindenekelőtt a tagállamok által ezen irányelv célkitűzéseivel kapcsolatban tervezett intézkedések megfelelőségét. A Bizottság – kellően figyelembe véve a szubszidiaritás elvét – további konkrét információt kérhet az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeket illetően. Ebben az esetben az érintett tagállam a Bizottság kérelmét követő kilenc hónapon belül benyújtja a kért információt, vagy módosításokat javasol. Értékelését követően a Bizottság ajánlást bocsáthat ki.

🡻 (EU) 2018/1999, 53. cikk, 3. pont

(5)    Az (EU) 2018/1999 rendelet 35. cikkében említett, az energiaunió helyzetéről szóló jelentés részeként a Bizottság minden negyedik évben beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok által a közel nulla energiaigényű épületek számának növelése terén elért előrelépésről. E bejelentett információk alapján a Bizottság szükség szerint cselekvési tervet dolgoz ki, és az (EU) 2018/1999 rendelet 34. cikkével összhangban ajánlásokat és intézkedéseket javasol az említett épületek számának növelésére és a legjobb gyakorlatok ösztönzésére a meglévő épületek közel nulla energiaigényű épületekké való, költséghatékony átalakítását illetően.

🡻 2010/31/EU

(6)    A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott követelményeket konkrét és indokolt esetekben, amennyiben a szóban forgó épület gazdaságos élettartamára vonatkozó költség-haszon elemzés eredménye negatív. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a vonatkozó jogszabályok alapelveiről.

1510. cikk

Pénzügyi ösztönzők és piaci akadályok

(1)    Annak fényében, hogy fontos megfelelő finanszírozást és egyéb eszközöket biztosítani az épületek energiahatékonysága és a közel nulla energiaigényű épületekre való áttérés előmozdításához, a tagállamok megfelelő lépéseket tesznek a legrelevánsabb ilyen eszközök megfontolására a nemzeti körülmények fényében.

⇩ új szöveg

(1)    A tagállamok nemzeti épületfelújítási tervükkel összhangban megfelelő finanszírozást, támogatási intézkedéseket és egyéb olyan eszközöket biztosítanak, amelyek képesek kezelni a piaci akadályokat és ösztönözni az energetikai felújításokba történő szükséges beruházásokat, hogy épületállományukat 2050-re kibocsátásmentes épületekké alakítsák át.

(2)    A tagállamok megfelelő szabályozási intézkedéseket hoznak az épületfelújítás nem gazdasági akadályainak elhárítása érdekében. Az egynél több önálló rendeltetési egységgel rendelkező épületek esetében az ilyen intézkedések magukban foglalhatják a közös tulajdonú struktúrákkal kapcsolatos egyhangú döntéshozatali követelmények megszüntetését, vagy annak lehetővé tételét, hogy a közös tulajdonú struktúrák közvetlenül pénzügyi támogatásban részesüljenek.

(3)    A tagállamok a lehető legköltséghatékonyabban használják fel a nemzeti finanszírozást és az uniós szinten létrehozott finanszírozást, különösen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt, a Szociális Klímaalapot, a kohéziós politikai alapokat, az InvestEU-t, a 2003/87/EK irányelv [módosított kibocsátáskereskedelmi rendszer] szerinti kibocsátáskereskedelemből származó árverési bevételeket és más közfinanszírozási forrásokat.

(4)    A beruházások mobilizálásának támogatása érdekében a tagállamok előmozdítják az olyan támogató finanszírozás és pénzügyi eszközök bevezetését, mint például az épületfelújításhoz kapcsolódó energiahatékonysági hitelek és jelzáloghitelek, az energiahatékonyság-alapú szerződések, az adóügyi ösztönzők, az adózási rendszerek, a számlaalapú rendszerek, a garanciaalapok, a mélyfelújításokat célzó alapok, a célzott energiamegtakarítási minimumküszöbökkel rendelkező felújításokat célzó alapok és a jelzálogportfólió-standardok. Iránymutatással szolgálnak az energiahatékony középületállományba történő beruházásokhoz, összhangban az energiahatékonysági szerződések kormányzati számlákon történő rögzítésére vonatkozó Eurostat-iránymutatással.

(5)    A tagállamok elősegítik a projektek összevonását annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a befektetői hozzáférést és csomagmegoldásokat a potenciális ügyfelek számára.

A tagállamok intézkedéseket fogadnak el annak biztosítására, hogy a pénzügyi intézmények az épületfelújításokhoz széles körben és megkülönböztetés mentesen kínáljanak energiahatékonysággal kapcsolatos hiteltermékeket, és e termékek jól láthatók és hozzáférhetők legyenek a fogyasztók számára. A tagállamok biztosítják, hogy a bankok és más pénzügyi intézmények, valamint a befektetők tájékoztatást kapjanak az épületek energiahatékonyságának javításához nyújtott finanszírozás igénybevételének lehetőségeiről.

(6)    A tagállamok biztosítják olyan technikai segítségnyújtási eszközök létrehozását – többek között egyablakos ügyintézés révén –, amelyek az épületfelújítás valamennyi szereplőjét megcélozzák, ideértve a lakástulajdonosokat, valamint az adminisztratív, pénzügyi és gazdasági szereplőket, köztük a kis- és középvállalkozásokat is.

(7)    A tagállamok intézkedéseket és finanszírozást vezetnek be az oktatás és képzés előmozdítására annak biztosítása érdekében, hogy elegendő munkaerő álljon rendelkezésre az építőipari ágazat igényeinek megfelelő készségekkel.

🡻 2010/31/EU

⇨ új szöveg

(84)    A Bizottság – adott esetben – kérésre segítséget nyújt a tagállamoknak az épületek – különösen a már meglévő épületek – energiahatékonyságának növelésére irányuló nemzeti vagy regionális pénzügyi támogatási programok létrehozásához azáltal, hogy támogatja a felelős nemzeti vagy regionális hatóságok vagy szervek között a legjobb gyakorlatok cseréjét.

A Bizottság összegyűjti és legalább a közigazgatási szervek számára közzéteszi az energiahatékonysági felújításokat célzó, sikeres köz- és magánfinanszírozási rendszerekre vonatkozó legjobb gyakorlatokat, valamint az energiahatékonysági felújításokra irányuló kisebb projektek összevonására vonatkozó információkat. A Bizottság azonosítja és közzéteszi a felújításokra irányuló pénzügyi ösztönzőkre vonatkozó fogyasztói szempontú legjobb gyakorlatokat, figyelembe véve a tagállamok között a költséghatékonyság terén meglévő eltéréseket.

(5)    Az ezen irányelv végrehajtását támogató finanszírozás javítása érdekében, a szubszidiaritás elvének kellő figyelembevételével a Bizottság – lehetőleg 2011-ig – elemzést nyújt be különösen az alábbiakról:

a)azon, strukturális alapokból származó pénzeszközök és keretprogramok hatékonysága, szintjének megfelelő volta és ténylegesen felhasznált összege, amelyeket az épületek, különösen a lakóépületek energiahatékonyságának növelésére használtak fel;

b)az EBB-től és egyéb közjogi pénzügyi intézményektől származó pénzeszközök felhasználásának hatékonysága;

c)az uniós és tagállami finanszírozás, valamint az energiahatékonyságba történő beruházást ösztönözni képes egyéb támogatási formák összehangolása, és az ilyen pénzeszközök alkalmassága az uniós célkitűzések teljesítésére.

Az említett elemzés alapján és a többéves pénzügyi kerettel összhangban a Bizottság ezt követően – amennyiben indokoltnak tartja – javaslatokat nyújthat be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak uniós eszközök tekintetében.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 6. pont

⇨ új szöveg

(96)    A tagállamok az épület-felújítás során megvalósítandó energiahatékonyság-javításra irányuló pénzügyi intézkedéseket a megcélzott vagy megvalósult energiamegtakarításhoz kötik, melyet a következő kritériumok közül egy vagy több alkalmazásával kell meghatározni:

a)a felújítás céljából használt berendezés vagy anyag energetikai jellemzője, amely esetben a felújítás céljából felhasznált berendezést vagy anyagot megfelelő szintű minősítéssel vagy képesítéssel rendelkező olyan szakembernek kell telepítenie, aki rendelkezik a ⇨ és azoknak meg kell felelniük az épületelemekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeknek ⇦ ;

b)az épületeken belüli energiamegtakarítás kiszámításához használt szabványos értékek;

c)a felújítással elért javulás, a felújítás előtt, illetve után kiállított energiahatékonysági tanúsítványok összehasonlításának tükrében;

d)energetikai audit eredményei;

e)az energetikai jellemző javulását jelző, más releváns, átlátható és arányos módszerrel végzett vizsgálat eredményei.

⇩ új szöveg

(10)    A tagállamok legkésőbb 2027. január 1-jétől nem nyújtanak pénzügyi ösztönzőket a fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok telepítéséhez, kivéve azokat, amelyeket 2027 előtt választottak ki beruházásra, az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról szóló (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendelet 60 7. cikke (1) bekezdése h) pontja i. alpontjának harmadik francia bekezdésével, valamint a KAP-stratégiai tervekről szóló (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendelet 61 73. cikkével összhangban.

(11)    A tagállamoknak magasabb pénzügyi, költségvetési, adminisztratív és technikai támogatással kell ösztönözniük a mélyfelújításokat és azon jelentős programokat, amelyek nagyszámú épülettel foglalkoznak, és amelyek a primerenergia-szükséglet legalább 30 %-os általános csökkenését eredményezik.

A tagállamok biztosítják, hogy az állami pénzügyi ösztönzőkben részesülő szakaszos mélyfelújítások kövessék az épületfelújítási útlevélben meghatározott lépéseket.

(12)    A pénzügyi ösztönzőknek az (EU).../... irányelv [az átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 22. cikkével összhangban prioritásként kell kezelniük a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat, az energiaszegénység által érintett személyeket és a szociális lakásokban élő személyeket.

(13)    Amikor a tagállamok pénzügyi ösztönzőket nyújtanak az épületek vagy önálló rendeltetési egységek tulajdonosainak a bérelt épületek vagy önálló rendeltetési egységek felújításához, biztosítják, hogy a pénzügyi ösztönzők mind a tulajdonosok, mind a bérlők javát szolgálják, különösen bérleti támogatás nyújtása vagy a bérleti díj emelésére vonatkozó felső korlátok előírása révén.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 6. pont

(6a)    Az energiahatékonysági tanúsítványok nyilvántartására szolgáló adatbázisoknak lehetővé kell tenniük az érintett épületek mért vagy számított energiafelhasználására vonatkozó adatok gyűjtését, ideértve legalább azokat a középületeket, amelyekre vonatkozóan a 12. cikk szerint kiállították a 13. cikkben említett energiahatékonysági tanúsítványt.

(6b)    Kérésre statisztikai és kutatási célból, valamint az épület tulajdonosa részére rendelkezésre kell bocsátani legalább az uniós és nemzeti adatvédelmi követelményeknek megfelelő aggreagált és anonimizált adatokat.

🡻 2010/31/EU

⇨ új szöveg

(7)    Ezen irányelv rendelkezései nem akadályozzák meg a tagállamokat abban, hogy olyan új épületekhez, felújításokhoz vagy épületelemekhez is ösztönzőket nyújtsanak, amelyek meghaladják a költségoptimalizált szinteket.

1611. cikk

Energiahatékonysági tanúsítványok

(1)    A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést az épületek energiahatékonyságát igazoló tanúsítási rendszer létrehozására.

Az energiahatékonysági tanúsítványnak tartalmaznia kell az épület energiahatékonyságára vonatkozó adatokatt ⇨ a primerenergia-felhasználás kWh/m2/év egységben kifejezett számszerű mutatójával kell kifejezve, ⇦ és olyan referenciaértékeket is, mint például az energiahatékonyságra vonatkozói minimumkövetelmények ⇨ , az energiahatékonysági minimumszabványok, a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó követelmények és a kibocsátásmentes épületekre vonatkozó követelmények ⇦, annak érdekében, hogy az épület vagy önálló rendeltetési egység tulajdonosai vagy bérlői annak energiahatékonyságát összehasonlíthassák és értékelhessék. Az energiahatékonysági tanúsítvány további információt is tartalmazhat, például a nem lakáscélú épületek esetében az éves energiafogyasztásról és a megújuló forrásokból származó energiának a teljes energiafogyasztásban képviselt arányáról.

⇩ új szöveg

(2)    Legkésőbb 2025. december 31-ig az energiahatékonysági tanúsítványnak meg kell felelnie az V. mellékletben található mintának. Meg kell határoznia az épület energiahatékonysági osztályát egy A betűtől G betűig terjedő zárt skálán. Az A betű a 2. cikk 2. pontjában meghatározott kibocsátásmentes épületnek felel meg, a G betű pedig a nemzeti épületállomány azon 15 %-át jelöli, amely a skála bevezetésének idején a legalacsonyabb energiahatékonysággal rendelkezett. A tagállamok biztosítják, hogy a többi osztály (B–F) energiahatékonysági mutatói egyenletes sávokban legyenek elosztva az energiahatékonysági osztályok között. A tagállamok biztosítják területükön az energiahatékonysági tanúsítványok egységes vizuális megjelenését.

(3)    A tagállamok biztosítják az energiahatékonysági tanúsítványok minőségét, megbízhatóságát és megfizethetőségét. Biztosítják, hogy az energiahatékonysági tanúsítványokat független szakértők adják ki helyszíni látogatást követően.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

(42)    Az energiahatékonysági tanúsítványnak ajánlásokat kell tartalmaznia az épület vagy önálló rendeltetési egység energiahatékonyságának költségoptimalizált vagy költséghatékony növelésére ⇨ és az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére ⇦, kivéve, ha ⇨ az épület vagy önálló rendeltetési egység már eleget tesz a kibocsátásmentes épületre vonatkozó releváns standardoknak ⇦ ilyen fejlesztésre nincs észszerű lehetőség a hatályos, energiahatékonyságra vonatkozó követelményekhez képest.

Az energiahatékonysági tanúsítvány ajánlásai az alábbiakra terjednek ki:

a)a külső térelhatárolók vagy az épülettechnikaigépészeti rendszer(ek) ⌦ vagy rendszerek ⌫ jelentős mértékű felújításával összefüggő intézkedések; és

b)intézkedések a külső térelhatárolók vagy az épülettechnikaigépészeti rendszer(ek) ⌦ vagy rendszerek ⌫ jelentős mértékű felújításában nem érintett, önálló épületelemekkel kapcsolatban.

(53)    Az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlásoknak az adott épület szempontjából műszakilag megvalósíthatóknak kell lenniük, ⇨ és becslést kell nyújtaniuk az energiamegtakarításról és az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséről. ⇦ és Bbecslést is nyújthatnak a megtérülési időszakok intervallumára vagy az épület gazdasági élettartama alatti költség-haszon arányra vonatkozóan is.

⇩ új szöveg

(6)    Az ajánlásoknak tartalmazniuk kell annak értékelését, hogy a fűtési vagy légkondicionáló rendszer átalakítható-e úgy, hogy hatékonyabb hőmérsékleti beállításokkal működjön, például a vízalapú fűtési rendszerek esetében alacsony hőmérsékletű kibocsátókkal, ideértve a hőteljesítmény szükséges kialakítását és a hőmérsékletre/áramlásra vonatkozó követelményeket is.

🡻 2010/31/EU

⇨ új szöveg

(74)    Az energiahatékonysági tanúsítványban szerepel, hogy a tulajdonos vagy a bérlő hol kaphat részletesebb tájékoztatást, többek között az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlások költséghatékonyságával kapcsolatban. A költséghatékonyság értékelésének egységes feltételrendszeren kell alapulnia, így például a megtakarított energiamennyiség és az érvényes energiaárak értékelésén, valamint előzetes költség-előrejelzésen. Ezenkívül, a tanúsítvány tájékoztatást nyújt az ajánlások végrehajtásához teendő lépésekről is. Egyéb kapcsolódó témákról – így például energiaauditokról, pénzügyi és egyéb jellegű ösztönzőkről és finanszírozási lehetőségekről – szóló tájékoztatás ⇨ , vagy az épület éghajlatváltozással szembeni rezilienciájának növelésével kapcsolatos tanácsadás, ⇦ is nyújtható tájékoztatás a tulajdonosnak vagy a bérlőnek.

(5)    A nemzeti szabályokra is figyelemmel, a tagállamok arra ösztönzik a hatóságokat, hogy vegyék figyelembe azt a vezető szerepet, amelyet az épületek energiahatékonyságának terén játszaniuk kellene, többek között a tulajdonukban lévő épületekre vonatkozóan kiállított energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlásoknak a tanúsítvány érvényességi ideje alatt történő végrehajtásával.

(86)    Az önálló rendeltetési egységekre vonatkozó tanúsítvány a következőkön alapulhat:

a)az egész épületre vonatkozó közös tanúsítvány; vagy

b)egy másik, ugyanabban az épületben található, ugyanolyan energiareleváns jellemzőkkel rendelkező, reprezentatív önálló rendeltetési egység értékelése.

(97)    Különálló családi házak tanúsítványa más, hasonló tervezésű és méretű, hasonló tényleges energiahatékonyság-minőségű épület értékelésén is alapulhat, amennyiben az ilyen megfelelést az energiahatékonysági tanúsítványt kiállító szakértő garantálni tudja.

(108)    Az energiahatékonysági tanúsítvány érvényessége nem haladhatja meg az 10 ⇨ öt ⇦ évet. ⇨A (2) bekezdés szerint meghatározott A, B vagy C energiahatékonysági osztályba tartozó épületek esetében azonban az energiahatékonysági tanúsítvány érvényessége nem haladhatja meg a 10 évet.⇦ 

(9)    A Bizottság az érintett ágazatokkal konzultálva, 2011-ig önkéntes közös európai uniós tanúsítási rendszert fogad el a nem lakáscélú épületek energiahatékonyságára vonatkozóan. Az intézkedést a 26. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A tagállamokat ösztönzik ezen rendszernek az elismerésére, illetve használatára, vagy egy részének a használatára, a nemzeti körülményekhez igazítva.

⇩ új szöveg

(11)    A tagállamok egyszerűsített eljárásokat tesznek elérhetővé az energiahatékonysági tanúsítvány frissítésére, ha csak egyes elemeket korszerűsítenek (egyedi vagy önálló intézkedések).

A tagállamok az épületfelújítási útlevélben meghatározott intézkedések bevezetése esetén egyszerűsített eljárásokat tesznek elérhetővé az energiahatékonysági tanúsítványok frissítésére.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

1712. cikk

Energiahatékonysági tanúsítványok kiállítása

(1)    A tagállamok biztosítják, hogy ⇨ digitális ⇦ energiahatékonysági tanúsítványt állítsanak ki az alábbiak számára:

a)felépült, ⇨ , jelentős felújításon átesett, ⇦ értékesített vagy új bérlőnek bérbe adott ⇨ vagy meghosszabbított bérleti szerződés hatálya alá tartozó ⇦ adott épületek vagy önálló rendeltetési egységek; és

b)olyan épületek, amelyeknek legalább 500 m2 hasznos alapterületét valamely hatóság ⌦ közjogi szervek ⌫ ⇨ tulajdonában vagy ⇦ használatában vannakfoglalja el, és amelyeket a közönség rendszeresen látogat. 2015. július 9-én ezt az 500 m2-es küszöbértéket 250 m2-re kell csökkenteni.

Nem alkalmazandó az energiahatékonysági tanúsítvány kiállítására vonatkozó követelmény, amennyiben az épületre vagy az önálló rendeltetési egységre vonatkozó tanúsítvány – amelyet a ⌦ 2010/31/EU ⌫ 2002/91/EK irányelvvel vagy ezen irányelvvel összhangban állítottak ki – rendelkezésre áll és érvényes.

(2)    A tagállamok előírják, hogy az épületek vagy önálló rendeltetési egységek felépítésekor, értékesítésekor vagy bérbeadásakor ⇨ vagy bérleti szerződések meghosszabbításakor ⇦ az energiahatékonysági tanúsítványt vagy annak másolatát be kell mutatni a leendő új bérlőnek vagy vevőnek, és át kell adni a vevőnek vagy az új bérlőnek.

(3)    Amennyiben egy épület a felépítést ⇨ vagy jelentős felújítást ⇦ megelőzően kerül értékesítésre vagy bérbeadásra, a tagállamok az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, megkövetelhetik az eladótól, hogy mutassa be a jövőbeli energiahatékonyságának értékelését;   ⌦ ⌫ ebben az esetben az energiahatékonysági tanúsítványt legkésőbb akkor kell kiállítani, mihelyt az épületet felépítették ⇨ vagy felújították, és annak a megépített állapotot kell tükröznie ⇦ felépült az épület.

(4)    A tagállamok előírják, hogy az energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező épületek, az energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező épületekben lévő önálló rendeltetési egységek, és az energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező önálló rendeltetési egységek az értékesítésre vagy bérbeadásra kínáltásakor ⇨ épületek vagy önálló rendeltetési egységek energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkezzenek, és hogy ⇦ a kereskedelmi médiában megjelenő hirdetésekben szerepeljen az épület vagy az önálló rendeltetési egység energiahatékonysági tanúsítványában feltüntetett energiahatékonyság-mutató és adott esetben ⇨ osztály ⇦, ahol ez alkalmazható szerepeljen ⇨ az online és offline ⇦ megjelenő hirdetésekben, ⇨ ideértve az ingatlankereső webportálokat is ⇦ .

⇩ új szöveg

⇨ A tagállamok szúrópróbaszerű vagy egyéb ellenőrzéseket végeznek az e követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében. ⇦ 

🡻 2010/31/EU

(5)    E cikk rendelkezéseit a közös tulajdonra vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban kell végrehajtani.

(6)    A tagállamok a 4. cikk (2) bekezdésében említett épületfajtákat kizárhatják ezen cikk (1), (2), (4) és (5) bekezdésének alkalmazásából.

(67)    Az energiahatékonysági tanúsítványoknak a bírósági eljárások tekintetében fennálló lehetséges joghatásait a nemzeti szabályokkal összhangban kell meghatározni.

⇩ új szöveg

(7)    A tagállamok biztosítják, hogy minden kibocsátott energiahatékonysági tanúsítványt feltöltsenek az épületek energiahatékonyságára vonatkozó, a 19. cikkben említett adatbázisba. A feltöltésnek tartalmaznia kell a teljes energiahatékonysági tanúsítványt, beleértve az épület energiahatékonyságának kiszámításához szükséges valamennyi adatot.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

1813. cikk

Az energiahatékonysági tanúsítvány kihelyezése

(1)    A tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy amennyiben egy, a 1712. cikk (1) bekezdésével összhangban kiállított energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező épületetnek 500 m2-nél nagyobb hasznos alapterületét hatóságok foglalnakják el, és azt a közönség rendszeresen látogatja, az energiahatékonysági tanúsítványt helyezzék ki a nyilvánosság számára jól látható helyre 2015. július 9-én ezt az 500 m2-es küszöbértéket 250 m2-re kell csökkenteni.

(2)    A tagállamok előírják, hogy amennyiben egy, a 1712. cikk (1) bekezdésének megfelelően kiállított energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező épület 500 m2-nél nagyobb hasznos alapterületét a közönség rendszeresen látogatja, az energiahatékonysági tanúsítványt helyezzék ki a nyilvánosság számára jól látható helyre.

(3)    E cikk ⌦ Az (1) és (2) bekezdés ⌫ rendelkezései nem terjednek ki az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlások kifüggesztésének kötelezettségére.

⇩ új szöveg

19. cikk

Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó adatbázisok

(1)    Minden tagállam nemzeti adatbázist hoz létre az épületek energiahatékonyságára vonatkozóan, amely lehetővé teszi az épületek energiahatékonyságára és a nemzeti épületállomány általános energiahatékonyságára vonatkozó adatok összegyűjtését.

Az adatbázisnak lehetővé kell tennie az energiahatékonysági tanúsítványokra, a helyszíni vizsgálatokra, az épületfelújítási útlevélre, az okosépület-mutatóra és az érintett épületek kiszámított vagy mért energiafogyasztására vonatkozó adatok összegyűjtését.

(2)    Az adatbázisnak az uniós és nemzeti adatvédelmi szabályokkal összhangban nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lennie. A tagállamok az épülettulajdonosok, -bérlők és -kezelők, valamint – a befektetési portfóliójukba tartozó épületek tekintetében – a pénzügyi intézmények számára hozzáférést biztosítanak a teljes energiahatékonysági tanúsítványhoz. A bérlésre vagy értékesítésre kínált épületek esetében a tagállamok biztosítják, hogy a leendő bérlők vagy vevők hozzáférhessenek a teljes energiahatékonysági tanúsítványhoz.

(3)    A tagállamok nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az információkat azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti épületállomány mekkora részarányát teszik ki azon épületek, amelyek energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkeznek, valamint az érintett épületek energiahatékonyságára vonatkozó összesített vagy anonimizált adatokat. A nyilvános információkat évente legalább kétszer frissíteni kell. A tagállamok kérésre anonimizált vagy összesített információkat bocsátanak a közintézmények és kutatóintézetek, például a nemzeti statisztikai intézetek rendelkezésére.

(4)    Évente legalább egyszer a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti adatbázisban szereplő információkat továbbítsák az épületállomány-megfigyelőközpontnak.

(5)    A Bizottság 2024. június 30-ig végrehajtási jogi aktust fogad el az információknak az épületállomány-megfigyelőközpont részére történő továbbításához használandó egységes sablonról.

Ezt a végrehajtási jogi aktust a 30. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(6)    Az információk koherenciája és következetessége érdekében a tagállamok biztosítják, hogy az épületek energiahatékonyságára vonatkozó nemzeti adatbázis interoperábilis legyen és integrálódjon más, épületekre vonatkozó információkat tartalmazó közigazgatási adatbázisokkal, például a nemzeti épületnyilvántartással és a digitális épületnaplókkal.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 7. pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

2014. cikk

Fűtési rendszerek helyszíni vizsgálata ⌦ Helyszíni vizsgálatok ⌫

(1)    A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy bevezessék a 70 kW-nál jelentős effektív névleges teljesítményű fűtési ⇨ , szellőztető- vagy légkondicionáló ⇦ rendszerekre vagy kombináltan helyiségfűtésre és szellőztetésre szolgáló, 70 kW-nál jelentős effektív névleges teljesítményű rendszerek hozzáférhető részeinek – például az épületek fűtéséhez használt hőfejlesztő berendezéseknek, vezérlőrendszereknek és keringető szivattyú(k)nak – a rendszeres helyszíni vizsgálatát. ⇨ A rendszer effektív minősítésének a fűtő- és légkondicionáló generátorok névleges teljesítményének összegén kell alapulnia. ⇦ 

⇩ új szöveg

(2)    A tagállamok külön helyszíni vizsgálati rendszereket hoznak létre a lakó- és nem lakáscélú épületek rendszereinek helyszíni vizsgálatára.

(3)    A tagállamok a rendszer típusától és effektív névleges teljesítményétől függően különböző vizsgálati gyakoriságokat határozhatnak meg, figyelembe véve ugyanakkor a rendszer helyszíni vizsgálatának költségeit és a vizsgálat nyomán esetlegesen keletkező becsült energiaköltség-megtakarítást is. A rendszereket legalább ötévente helyszíni vizsgálatnak vetik alá. A 290 kW effektív névleges teljesítmény feletti generátorokkal rendelkező rendszereket legalább kétévente helyszíni vizsgálatnak vetik alá.

(4)    A helyszíni vizsgálatnak ki kell terjednie a generátor vagy generátorok, a keringető szivattyúk, a ventilátorok és a vezérlőrendszerek értékelésére. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a helyszíni vizsgálati rendszerbe az I. mellékletben meghatározott további épületrendszereket is bevonnak.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 7. pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

⇨ new

A helyszíni vizsgálatnak ki kell terjednie a hőfejlesztő generátorberendezés ⇨ vagy generátorok és fő alkotóelemeik ⇦ hatékonyságának és az épület fűtési követelményeihez viszonyított méretezésének értékelésére, továbbá adott esetben annak vizsgálatára, hogy a fűtési rendszer vagy a kombinált helyiségfűtési és szellőzőrendszer teljesítménye tipikus vagy átlagos üzemelési feltételek mellett milyen mértékben optimalizálható. ⇨ Adott esetben a helyszíni vizsgálat során ellenőrizni kell, hogy a rendszer képes-e üzemelni különböző és hatékonyabb hőmérséklet-beállítások mellett, a rendszer biztonságos működésének biztosításával egyidejűleg.  ⇦

⇩ új szöveg

A helyszíni vizsgálati rendszernek ki kell terjednie a szellőztetőrendszer méretezésének értékelésére az épület fűtési követelményeihez viszonyítva, továbbá annak vizsgálatára, hogy a szellőztetőrendszer teljesítménye tipikus vagy átlagos üzemelési feltételek mellett milyen mértékben optimalizálható.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 7. pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

Amennyiben a fűtési rendszerben vagy a kombinált helyiségfűtési és szellőzőrendszerben az épületre vonatkozó fűtési követelmények tekintetében az e ⌦ cikk ⌫ bekezdés szerint elvégzett helyszíni vizsgálat óta nem történt változás, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem írják elő a hőfejlesztő berendezés ⇨ fő komponens ⇦ méretezése ⇨ vagy a különböző hőmérsékletek alatti működés ⇦ értékelésének megismétlését.

(52)    Mentesülnek az (1) bekezdésben foglalt követelmények alól azok az épülettechnikai rendszerek, amelyek kifejezetten valamely meghatározott energiahatékonysági kritérium vagy meghatározott szintű energiahatékonyság-növekedésről szóló szerződéses megállapodás – például az energiahatékonyság-alapú szerződés – hatálya alá tartoznak, vagy amelyeket közműszolgáltató vagy hálózatüzemeltető üzemeltet, és ezért a rendszeroldali teljesítménymérési intézkedések hatálya alá tartoznak, feltéve, hogy e megközelítés összesített hatása egyenértékű az (1) bekezdés hatásával.

(63)    Az (1) bekezdés alternatívájaként, és Ffeltéve, hogy az összesített hatás egyenértékű az (1) bekezdés hatásával, a tagállamok dönthetnek olyan intézkedések bevezetése mellett, melyek célja annak biztosítása, hogy a felhasználók tanácsot kapjanak a hőfejlesztő generátorok cseréjére, a fűtési rendszer vagy a kombinált helyiségfűtési és szellőzőrendszer egyéb módosításaira és az említett rendszerek ⇨ teljesítményének, ⇦ hatékonyságának és megfelelő méretének értékelését szolgáló alternatív megoldásokra vonatkozóan.

Az e bekezdés első albekezdésében említett alternatív intézkedések alkalmazását megelőzően valamennyi tagállam dokumentálja a Bizottságnak benyújtott jelentésében az említett intézkedések hatásának az (1) bekezdésben említett intézkedések hatásával való egyenértékűségét.

🡻 (EU) 2018/1999, 53. cikk, 5. pont

E jelentést az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkében említett tagállami integrált nemzeti energia- és klímaterv részeként kell benyújtani a Bizottsághoz.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 7. pont

⇨ új szöveg

 (74)    A tagállamok meghatározzák azokat a követelményeket, amelyekkel biztosítható, hogy – amennyiben műszakilag és gazdaságilag megvalósítható – a 290 kW-nál jelentős effektív névleges teljesítményű fűtési rendszerrel vagy kombinált fűtési rendszerekkel vagy kombinált helyiségfűtési és szellőzőrendszerekkel rendelkező, nem lakáscélú épületek 2025-re ⇨ 2024. december 31-ig ⇦ fel legyenek szerelve épületautomatizálási és -szabályozási rendszerekkel. ⇨ Az effektív névleges teljesítményre vonatkozó küszöbértéket 2029. december 31-ig 70 kW-ra kell csökkenteni. ⇦

Az épületautomatizálási és -szabályozási rendszereknek alkalmasaknak kell lenniük a következőkre:

a)az energiafelhasználás folyamatos ellenőrzése, naplózása, elemzése és kiigazításának lehetővé tétele;

b)az épület energiahatékonyságának értékelése, az épülettechnikai rendszerek hatékonyságcsökkenésének feltárása, a berendezések vagy az épülettechnikai rendszer kezeléséért felelős személy tájékoztatása az energiahatékonyság javításának lehetőségeiről; és

c)az összekapcsolt épülettechnikai rendszerekkel vagy az épületen belüli más készülékekkel való kommunikáció lehetővé tétele, valamint átjárhatóság az épülettechnikai rendszerekkel, függetlenül a különböző típusú jogvédett technológiáktól, berendezésektől és gyártóktól.

(85)    A tagállamok követelményeket ⇨ határoznak ⇦ határozhatnak meg annak biztosítására, hogy ⇨ 2025. január 1-jétől az új ⇦ a lakóépületek ⇨ és a jelentős felújítás alá vont lakóépületek ⇦ fel legyenek szerelve a következőkkel:

a)folyamatos elektronikus felügyeleti funkció, amely méri a rendszer hatékonyságát és tájékoztatja az épület tulajdonosát vagy kezelőjét, ha a hatékonyság jelentősen csökkent és ha szükség van a rendszer karbantartására, valamint

b)hatékony ellenőrző funkciók az energiatermelési, -elosztási, -tárolási és -felhasználási optimum elérése érdekében.

(96)    A (74) vagy (85) bekezdésnek megfelelő épületek mentesülnek az (1) bekezdésben foglalt követelmények alól.

⇩ új szöveg

(10)    A tagállamok helyszíni vizsgálati rendszereket vagy alternatív intézkedéseket – többek között digitális eszközöket – vezetnek be annak tanúsítására, hogy a leszállított építési és felújítási munkálatok eleget tegyenek a tervezett energiahatékonyságnak és megfeleljenek az építési szabályzatokban meghatározott energiahatékonysági minimumkövetelményeknek.

(11)    A tagállamok a 3. cikkben említett épületfelújítási tervbe mellékletként belefoglalják a helyszíni vizsgálati rendszereknek és azok vizsgálati eredményeinek összefoglaló elemzését. Azok a tagállamok, amelyek az e cikk (6) bekezdésében említett alternatív intézkedéseket választották, belefoglalják a tervbe az alternatív intézkedések összefoglaló elemzését és eredményeit.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 7. pont

15. cikk

Légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálata

(1)    A tagállamok meghozzák az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy bevezessék a 70 kW-nál jelentős effektív névleges teljesítményű légkondicionáló rendszerek, illetve kombinált légkondicionáló és szellőzőrendszerek hozzáférhető részeinek rendszeres helyszíni vizsgálatát. A helyszíni vizsgálatnak ki kell terjednie a légkondicionáló rendszer hatékonyságának és az épület hűtési követelményeihez viszonyított méretezésének értékelésére, továbbá adott esetben annak vizsgálatára, hogy a légkondicionáló rendszer, illetve a kombinált légkondicionáló és szellőzőrendszer teljesítménye tipikus vagy átlagos üzemelési feltételek mellett milyen mértékben optimalizálható.

Amennyiben a légkondicionáló rendszerben vagy kombinált légkondicionáló és szellőzőrendszerben, illetve az épületre vonatkozó hűtési követelmények tekintetében az e bekezdés szerint elvégzett helyszíni vizsgálat óta nem történt változás, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem írják elő a légkondicionáló rendszer méretezése értékelésének megismétlését.

Azok a tagállamok, amelyek az 1. cikk (3) bekezdése értelmében szigorúbb követelményeket alkalmaznak, mentesülnek a Bizottság értesítésére vonatkozó kötelezettség alól.

(2)    Mentesülnek az (1) bekezdésben foglalt követelmények alól azok az épülettechnikai rendszerek, amelyek kifejezetten valamely meghatározott energiahatékonysági kritérium vagy meghatározott szintű energiahatékonyság-növekedésről szóló szerződéses megállapodás – például az energiahatékonyság-alapú szerződés – hatálya alá tartoznak, vagy amelyeket közműszolgáltató vagy hálózatüzemeltető üzemeltet, és ezért a rendszeroldali teljesítménymérési intézkedések hatálya alá tartoznak, feltéve, hogy e megközelítés összesített hatása egyenértékű az (1) bekezdés hatásával.

(3)    Az (1) bekezdés alternatívájaként, és feltéve, hogy az összesített hatás egyenértékű az (1) bekezdés hatásával, a tagállamok dönthetnek olyan intézkedések bevezetése mellett, melyek célja annak biztosítása, hogy a felhasználók tanácsot kapjanak a légkondicionáló rendszer, valamint a kombinált légkondicionáló és szellőzőrendszer cseréjére, annak egyéb módosításaira vagy az említett rendszerek hatékonyságának és megfelelő méretének értékelését szolgáló alternatív megoldásokra vonatkozóan.

Az e bekezdés első albekezdésében említett alternatív intézkedések alkalmazását megelőzően valamennyi tagállam dokumentálja a Bizottságnak benyújtott jelentésében az említett intézkedések hatásának az (1) bekezdésben említett intézkedések hatásával való egyenértékűségét.

🡻 (EU) 2018/1999, 53. cikk, 6. pont

E jelentést az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikkében említett, a tagállamok integrált nemzeti energia- és klímatervének részeként kell benyújtani a Bizottsághoz.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 7. pont

(4)    A tagállamok meghatározzák azokat a követelményeket, amelyekkel biztosítható, hogy – amennyiben műszakilag és gazdaságilag megvalósítható – a 290 kW-nál jelentős effektív névleges teljesítményű légkondicionáló rendszerrel vagy kombinált légkondicionáló és szellőzőrendszerrel rendelkező, nem lakáscélú épületek 2025-re fel legyenek szerelve épületautomatizálási és -szabályozási rendszerekkel.

Az épületautomatizálási és -szabályozási rendszereknek alkalmasaknak kell lenniük a következőkre:

a)az energiafelhasználás folyamatos ellenőrzése, naplózása, elemzése és kiigazításának lehetővé tétele;

b)az épület energiahatékonyságának értékelése, az épülettechnikai rendszerek hatékonyságcsökkenésének feltárása, a berendezések vagy az épülettechnikai rendszer kezeléséért felelős személy tájékoztatása az energiahatékonyság javításának lehetőségeiről; valamint

c)az összekapcsolt épülettechnikai rendszerekkel vagy az épületen belüli más készülékekkel való kommunikáció lehetővé tétele, valamint átjárhatóság az épülettechnikai rendszerekkel, függetlenül a különböző típusú jogvédett technológiáktól, berendezésektől és gyártóktól.

(5)    A tagállamok követelményeket határozhatnak meg annak biztosítására, hogy a lakóépületek fel legyenek szerelve a következőkkel:

a)folyamatos elektronikus felügyeleti funkció, amely méri a rendszer hatékonyságát és tájékoztatja az épület tulajdonosát vagy kezelőjét, ha a hatékonyság jelentősen csökkent és ha szükség van a rendszer karbantartására, valamint

b)hatékony ellenőrző funkciók az energiatermelési, -elosztási, -tárolási és -felhasználási optimum elérése érdekében.

(6)    A (4) vagy (5) bekezdésnek megfelelő épületek mentesülnek az (1) bekezdésben foglalt követelmények alól.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

2116. cikk

Jelentések a fűtési ⌦ szellőztető- ⌫ és légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatáról

(1)    A fűtési ⇨ , szellőztető- ⇦ vagy légkondicionáló rendszerek minden egyes helyszíni vizsgálatát követően vizsgálati jelentést kell kiállítani. A vizsgálati jelentésnek tartalmaznia kell a 2014. vagy 15. cikkel összhangban elvégzett helyszíni vizsgálat eredményét, és ajánlásokat kell meghatároznia az ellenőrzött rendszer energiahatékonyságának költséghatékony javítására vonatkozóan.

 ⌦ ⌫ Az ajánlások alapulhatnak a megvizsgált rendszer energiahatékonyságának a legjobb, rendelkezésre álló, megvalósítható rendszerrel és egy olyan, hasonló típusú rendszerrel való összehasonlításán, amelynek minden releváns alkotóeleme eléri az irányadó jogszabály által előírt energiahatékonysági szintet.

(2)    A helyszíni vizsgálati jelentést átadják az épület tulajdonosának vagy bérlőjének.

⇩ új szöveg

(3)    A helyszíni vizsgálati jelentést fel kell tölteni a 19. cikk szerinti, az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos nemzeti adatbázisba.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

2217. cikk

Független szakértők

(1)    A tagállamok biztosítják, hogy az épületek energiahatékonysága tanúsításának, ⇨ , az épületfelújítási útlevelek kiállításának, az okosfunkció-fogadási alkalmasság értékelésének, ⇦ valamint a fűtési rendszerek és a légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatának elvégzésére független módon, képesített, és/vagy ⇨ tanúsított ⇦ elismert szakértők által kerüljön sor, akik akár önálló vállalkozóként működnek, akár közjogi szervek vagy magánvállalkozások alkalmazottai.

A szakértőket ⇨ az (EU) …/… irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 26. cikkével összhangban, ⇦ szakértelmük figyelembevételével kell ⇨ tanúsítani ⇦ akkreditálni.

(2)    A tagállamok a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik a képzésre és akkreditálásra ⇨ tanúsításra ⇦ vonatkozó információt. A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető legyen vagy a képesített és/vagy elismert ⇨ tanúsított ⇦ szakértők rendszeresen frissített jegyzéke, vagy azon akkreditált ⇨ tanúsított ⇦ vállalatok rendszeresen frissített jegyzéke, amelyek ilyen szakértők szolgáltatásait kínálják.

⇩ új szöveg

23. cikk

Az építőipari szakemberek tanúsítása

(1)    A tagállamok az [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 26. cikkével összhangban biztosítják az integrált felújítási munkálatokat végző építőipari szakemberek megfelelő szintű szakértelmét.

(2)    Adott esetben és amennyiben megvalósítható, a tagállamok biztosítják, hogy az integrált felújítási munkálatokat végző szolgáltatók számára tanúsítási vagy egyenértékű minősítési rendszerek álljanak rendelkezésre, amennyiben ez nem tartozik az (EU) 2018/2001 irányelv [a módosított megújulóenergia-irányelv] 18. cikke (3) bekezdésének vagy az (EU).../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 26. cikkének hatálya alá.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

2418. cikk

Független ellenőrzési rendszer

(1)    A tagállamok biztosítják, hogy a II. mellékletnek megfelelően ⇨ a VI. mellékletnek megfelelően ⇦ független ellenőrzési rendszereket hozzanak létre az energiahatékonysági tanúsítványokra, valamint ⇨ független ellenőrzési rendszereket hozzanak létre az épületfelújítási útlevelekre, okosépület-mutatókra és ⇦ a fűtési és légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatáról készült jelentésekre vonatkozóan. A tagállamok külön rendszereket is létrehozhatnak az energiahatékonysági tanúsítványok ⇨ , az épületfelújítási útlevelek, az okosépület-mutatók ⇦ ellenőrzésére, valamint a fűtési és légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatáról szóló jelentések ellenőrzésére.

(2)    A tagállamok a független ellenőrzési rendszerek működtetésére vonatkozó hatásköröket átruházhatják.

Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy így tesznek, biztosítják, hogy a független ellenőrzési rendszereket a VIII. mellékletnek megfelelően működtessék.

(3)    A tagállamok előírják, hogy az (1) bekezdésben említett energiahatékonysági tanúsítványokat ⇨ , az épületfelújítási útleveleket, az okosépület-mutatókat ⇦ és helyszíni vizsgálati jelentéseket – kérésre – bocsássák az illetékes hatóságok vagy szervek rendelkezésére.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 8. pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

2519. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság – a 3026. cikkben által létrehozott ⌦ említett ⌫ bizottság segítségével – legkésőbb ⇨ 2027 végéig ⇦ 2026. január elsejéig felülvizsgálja ezt az irányelvet az alkalmazása során szerzett tapasztalatok és az elért haladás fényében, és szükség szerint javaslatokat tesz.

A Bizottság eE felülvizsgálat részeként ⇨ a Bizottság felméri, hogy ezen irányelv alkalmazása az épületek energiahatékonyságával és üvegházhatásúgáz-kibocsátással – különösen a szén-dioxid-árazás révén – foglalkozó egyéb jogalkotási eszközökkel együtt elegendő előrelépést jelent-e a teljes mértékben dekarbonizált, kibocsátásmentes épületállomány 2050-ig történő elérése felé, vagy uniós szinten további kötelező erejű intézkedéseket – különösen az épületállomány egészére kiterjedő kötelező energiahatékonysági minimumszabványokat – kell-e bevezetni. ⇦ A Bizottság ⌦ azt is ⌫ megvizsgálja, hogy a tagállamok – annak biztosítása mellett, hogy minden egyes épületnek meg kell felelnie az energiahatékonysági minimumkövetelményeknek – miként tudták alkalmazni az épületekkel és az energiahatékonysággal kapcsolatos uniós szakpolitikában az integrált kerületi vagy körzeti alapú megközelítéseket, például azon teljes felújítási rendszerek összefüggésében, amelyek egyetlen épület helyett területi alapon több épületre terjednek ki. A Bizottság a 11. cikkel összhangban ezen belül értékeli, hogy szükséges-e az energiahatékonysági tanúsítványok továbbfejlesztése.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 9. pont (kiigazított szöveg)

19a. cikk

Megvalósíthatósági tanulmány

A Bizottság 2020 előtt megvalósíthatósági tanulmányt készít, amelyben egyértelművé teszi egyrészt a különálló szellőzőrendszerek helyszíni vizsgálata, másrészt az energiahatékonysági tanúsítványokat kiegészítő, szabadon választható épületfelújítási útlevél bevezetésének lehetőségeit és menetrendjét, hogy minőségi kritériumok alapján, egy energetikai audit elvégzését követően hosszú távú, lépésenkénti, az energiahatékonyság javítására alkalmas intézkedéseket és felújítást felvázoló felújítási tervet lehessen készíteni egy adott épülethez.

🡻 2010/31/EU

⇨ új szöveg

2620. cikk

Tájékoztatás

(1)    A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy tájékoztassák az épületek vagy az önálló rendeltetési egységek tulajdonosait vagy bérlőit, ⇨ valamint az összes releváns piaci szereplőt ⇦ azokról a különböző módszerekről és gyakorlati megoldásokról, amelyek az energiahatékonyság fokozását szolgálják. ⇨ A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy személyre szabott tájékoztatást nyújtsanak a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásoknak.⇦

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 10. pont

(2)    A tagállamok tájékoztatják az épületek tulajdonosait vagy bérlőit különösen az energiahatékonysági tanúsítványokról, ezek rendeltetéséről és céljáról, a költséghatékony intézkedésekről, és adott esetben az épület energiahatékonyságának javítását szolgáló pénzügyi eszközökről, valamint a fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok fenntarthatóbb alternatívával való helyettesítéséről. A tagállamok ezt a tájékoztatást hozzáférhető és átlátható tanácsadási eszközök, például felújítási tanácsadás és egyablakos ügyintézés révén biztosítják.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

A tagállamok kérésére a Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak az (1) bekezdés és e bekezdés első albekezdésének alkalmazásában indított információs kampányok megrendezéséhez, amelyekkel uniós programok keretében is foglalkozhatnak.

(3)    A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv végrehajtásáért felelős személyeknek megfelelő iránymutatás és képzés álljon rendelkezésére. Az ilyen iránymutatásnak és képzésnek foglalkoznia kell az energiahatékonyság javításának fontosságával, és lehetővé kell tennie annak vizsgálatát, hogy miként kombinálható optimálisan az energiahatékonyság javítása, ⇨ az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, ⇦ a megújuló forrásokból származó energia használata, valamint a távfűtés és -hűtés alkalmazása az ipari vagy lakóterületek rendezése, megtervezése, beépítése és felújítása során. ⇨ Az ilyen iránymutatás és képzés kiterjedhet a strukturális fejlesztésekre, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, a tűzbiztonságra, az intenzív szeizmikus tevékenységgel kapcsolatos kockázatokra, a veszélyes anyagok – többek között az azbeszt – eltávolítására, a légszennyező anyagok kibocsátására (beleértve a finom részecskéket is) és a fogyatékossággal élő személyek érdekében történő akadálymentesítésre. ⇦

(4)    A Bizottság felkérést kap arra, hogy folyamatosan javítsa tájékoztató szolgáltatásait, különösen azt a weboldalt, amelyet a polgárok, szakemberek és hatóságok számára az épületek energiahatékonyságával foglalkozó európai portálként hoztak létre, annak érdekében, hogy támogassa a tagállamokat tájékoztatási és figyelemfelkeltő erőfeszítéseikben. Az említett weboldalon feltüntetett tájékoztatás tartalmazhat a releváns európai uniós és nemzeti, regionális és helyi jogszabályokra mutató linkeket, a nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveket bemutató Europa weboldalakra mutató linkeket, a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökkel kapcsolatos linkeket, továbbá példákat a nemzeti, regionális és helyi szintű legjobb gyakorlatokra. Az Európai Regionális Fejlesztési Alappal, ⇨ a Kohéziós Alappal és az Igazságos Átmenet Alappal ⇦ összefüggésben a Bizottság folytatja, és még intenzívebbé teszi tájékoztató szolgáltatásait annak érdekében, hogy megkönnyítse a rendelkezésre álló források felhasználását azáltal, hogy a finanszírozási lehetőségeket illetően segítséget és tájékoztatást nyújt az érdekelt feleknek, beleértve a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat is, figyelemmel a szabályozási keretben bekövetkezett legújabb változásokra is.

2721. cikk

Konzultáció

Az ⌦ Ezen ⌫ irányelv hatékony végrehajtásának elősegítése érdekében a tagállamok – az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal összhangban és indokolt esetben – konzultálnak az érintett felekkel, beleértve a helyi és regionális hatóságokat is. Az ilyen konzultáció különösen fontos a 9. és 2620. cikk alkalmazása szempontjából.

2822. cikk

Az I. melléklet hozzáigazítása a műszaki fejlődéshez

A Bizottság – a 2923., 24. és 25. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat ⌦ fogad el ⌫ révén hozzáigazítja az I. melléklet 3. és 4. pontját a műszaki fejlődéshez ⌦ az I. melléklet 4. és 5. pontjának a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról ⌫.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 11. pont

⇨ új szöveg

2923. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)    A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)    A Bizottság az 56., a ⇨ 7., a 10. ⇦ a 138. és a 2822. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves ⇨ határozatlan ⇦ időtartamra szól ⇨ [az ezen irányelv hatálybalépésének napjától] ⇦ 2018. július 9-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazás gyakorlásáról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)    Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 56., ⇨ a 7., a 10.,  ⇦ a 13a 8. és a 2822. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)    Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)    A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)    Az 56., ⇨ a 7., a 10., ⇦ a 138. vagy a 2822. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 13. pont

3026. cikk

Bizottsági eljárás

(1)    A Bizottságot munkájában egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)    Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)    Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

3127. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb 2013. január 9-ig közlik a Bizottsággal e rendelkezéseket, és haladéktalanul értesítik a Bizottságot valamennyi későbbi, ezeket ⌦ a 2010/31/EU irányelv 27. cikkével összhangban közölt rendelkezéseket ⌫ érintő valamennyi módosításról.

3228. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)    A tagállamok legkésőbb 2012. július 9-ig elfogadják és kihirdetik ⌦ hatályba léptetik ⌫ azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy […]-ig megfeleljenek a 2–18. ⇨ az 1–3., az 5–26., a 29. és a 32. ⇦ cikknek, valamint a 20. és a 27. cikknek ⇨ az I–III. és a V–IX. mellékletnek ⇦ . ⌦ E rendelkezések szövegét és a megfelelési táblázatot haladéktalanul közlik a Bizottsággal. ⌫ 

Ami a 2., 3., 9., 11., 12., 13., 17., 18., 20. és 27. cikket illeti, a tagállamok az említett rendelkezéseket legkésőbb 2013. január 9-től alkalmazzák. Ami a 4., 5., 6., 7., 8., 14., 15. és 16. cikket illeti, a tagállamok az említett rendelkezéseket – a hatóságok által elfoglalt épületekre vonatkozóan – legkésőbb 2013. január 9-től, az egyéb épületekre vonatkozóan pedig legkésőbb 2013. július 9-től alkalmazzák. A 12. cikk (1) és (2) bekezdésének a bérbe adott egyes önálló rendeltetési egységekre történő alkalmazását 2015. december 31-ig elhalaszthatják. Ez azonban nem eredményezheti azt, hogy az érintett tagállamban kevesebb tanúsítvány kerül kiállításra, mint amennyit a 2002/91/EK irányelv alkalmazása esetén állítottak volna ki. Amennyiben Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket intézkedéseket fogadnak el, azoknakban hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. Tartalmazniuk kell egy nyilatkozatot is, amely szerint A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek ⌦ az ⌫ a 2002/91/EK ⌦ ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett ⌫ irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját és a nyilatkozat megfogalmazását a tagállamok határozzák meg.

(2)    A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

3329. cikk

Hatályon kívül helyezés

Ezen irányelv értelmében a A VIIIIV. melléklet A. részében megjelölt rendelettel ⌦ felsorolt jogi aktusokkal ⌫ módosított ⌦ 2010/31/EU ⌫ 2002/91/EK irányelv ⌦ […]-tól/-től ⌫ 2012. február 1-jétől hatályát veszti, a VIII. melléklet B. részében meghatározott, az irányelv ⌦ irányelvek ⌫ nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó ⌦ határidőkkel ⌫ és ⌦ ⌫ alkalmazásuk ⌦ kezdőnapjával ⌫ ára vonatkozóan, a IV. melléklet B. részében meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A 2002/91/EK ⌦ hatályon kívül helyezett ⌫ irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, az VIX. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

3430. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

⌦ A 4., a 27., a 28., a 30., a 31. és a 33–35. cikket, valamint a IV. mellékletet[a 32. cikk első albekezdésében szereplő időpontot követő nap]-tól/-től kell alkalmazni. ⌫

3531. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    https://ec.europa.eu/clima/news-your-voice/news/delivering-european-green-deal-2021-07-14_en

(2)    Éghajlat-politikai célterv: Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében, COM(2020) 562 final.

(3)    Európai épületkorszerűsítési program – épületeink környezetbarátabbá tétele, munkahelyteremtés, javuló életminőség.

(4)    Az energiaszegénység és a legalacsonyabb energiahatékonyságú épületek kezelése; a középületek és a szociális infrastruktúra úttörő szerepe; valamint a fűtés és a hűtés dekarbonizációja.

(5)    https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52021DC0550&from=EN

(6)    A legnagyobb potenciállal és a legnagyobb strukturális akadályokkal – például kockázakerüléssel, eltérő érdekekkel, társtulajdonosi struktúrákkal – szembesülő épületek célzott felújítása, valamint a komplexebb mélyfelújítások ösztönzése.

(7)    SWD (2021) 453, Bizottsági szolgálati munkadokumentum: Hatásvizsgálati jelentés, amely a következő dokumentumot kíséri: Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az épületek energiateljesítményéről (átdolgozás).

(8)    Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (https://data.consilium.europa.eu/doc/document/PE-27-2021-INIT/hu/pdf).

(9)    Lásd a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatásvizsgálatát alátámasztó MIX-CP forgatókönyvet: https://ec.europa.eu/energy/data-analysis/energy-modelling/policy-scenarios-delivering-european-green-deal_en  

(10)    Amint az a vonatkozó hatásvizsgálatból is kiderül, a közúti közlekedésre és az épületekre vonatkozó új kibocsátáskereskedelmi rendszer paramétereit az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatban szereplő energiahatékonysági célértékkel és a felújítási aránynak az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv akkori felülvizsgálatára irányuló javaslat szerinti várható növekedésével összhangban határozták meg.

(11)    A javaslatok jegyzéke: https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/european-green-deal/delivering-european-green-deal_en#renovating-buildings-for-greener-lifestyles

(12)     https://ec.europa.eu/info/business-economy-euro/banking-and-finance/sustainable-finance/eu-taxonomy-sustainable-activities_en  

(13)     https://ec.europa.eu/info/news/commission-publishes-assessment-national-energy-climate-plans-2020-sep-17_en  

(14)     https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:32018R1999&from=EN  

(15)     https://europa.eu/new-european-bauhaus/system/files/2021-09/COM%282021%29_573_EN_ACT.pdf  

(16)    2018-ban az (EU) 2018/844 irányelvvel.

(17)    HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(18)    COM(2016) 765 final https://ec.europa.eu/info/sites/default/files/swd-2016-408-final_en_0.pdf  

(19)    Technical assistance for policy development and implementation on buildings policy and renovation Support for the ex-ante impact assessment and revision of Directive 2010/31/EU on energy performance of buildings (Technikai segítségnyújtás az épületpolitikával és -felújítással kapcsolatos szakpolitikák kidolgozásához és végrehajtásához – Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv előzetes hatásvizsgálatának és felülvizsgálatának támogatása) – Szolgáltatáskérés 2020/28 – ENER/CV/FV2020–608/07; Éghajlatpolitikai Főigazgatóság, CLIMA.A4/FRA/2019/0011.

(20)     https://ec.europa.eu/transparency/documents-register/  

(21)     https://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:4908dc52-b7e5-11e6-9e3c-01aa75ed71a1.0023.02/DOC_1&format=PDF  

(22)     https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:12012P/TXT  

(23)    Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet.

(24)    Az energiahatékonysági irányelvvel összhangban.

(25)    HL C […], […], […] o.

(26)    HL C […], […], […] o.

(27)    Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.).

(28)    HL L 1., 2003.1.4., 65. o.

(29)    Lásd a VIIIIV. melléklet A. részét.

(30)    Az európai zöld megállapodás, COM(2019) 640 final.

(31)    Európai épületkorszerűsítési program – épületeink környezetbarátabbá tétele, munkahelyteremtés, javuló életminőség, COM(2020) 662 final.

(32)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.).

(33)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

(34)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1. o.).

(35)    HL L 140., 2009.6.5., 136. o.

(36)    HL L 140., 2009.6.5., 16. o.

(37)    Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(38)    Lásd e Hivatalos Lap 1 oldalát.

(39)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.).

(40)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1060 rendelete (2021. június 24.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, az Igazságos Átmenet Alapra és az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról (HL L 231., 2021.6.30., 159. o.).

(41)    Az Európai Parlament és a Tanács 2009/148/EK irányelve (2009. november 30.) a munkájuk során azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (HL L 330., 2009.12.16., 28. o.).

(42)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2284 irányelve (2016. december 14.) egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről, a 2003/35/EK irányelv módosításáról, valamint a 2001/81/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 344., 2016.12.17., 1. o.).

(43)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/241 rendelete (2021. február 12.) a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 17. o.).

(44)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/523 rendelete (2021. március 24.) az InvestEU program létrehozásáról és az (EU) 2015/1017 rendelet módosításáról (HL L 107., 2021.3.26., 30. o.).

(45)    HL L 210., 2006.7.31., 1. o.

(46)    HL L 116., 2009.5.9., 18. o.

(47)    HL L 114., 2006.4.27., 64. o.

(48)    HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

(49)    HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(50)    HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(51)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/240 rendelete (2021. február 10.) a Technikai Támogatási Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 1. o.).

(52)    HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(53)    HL L 94., 2014.3.28., 65. o.

(54)    Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(55)    Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.).

(56)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

(57)    Az Európai Parlament és a Tanács 2014/94/EU irányelve (2014. október 22.) az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.).

(58)    A Bizottság ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).

(59)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(60)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1058 rendelete (2021. június 24.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a Kohéziós Alapról (HL L 231., 2021.6.30., 60. o.).

(61)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/2115 rendelete (2021. december 2.) a közös agrárpolitika keretében a tagállamok által elkészítendő stratégiai tervhez (KAP stratégiai terv) nyújtott, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott támogatásra vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 1305/2013/EU és az 1307/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 435., 2021.12.6., 1. o.).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2021.12.15.

COM(2021) 802 final

MELLÉKLETEK

a következőhöz:

Javaslat
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve

az épületek energiahatékonyságáról (átdolgozás)

{SEC(2021) 430 final} - {SWD(2021) 453 final} - {SWD(2021) 454 final}

🡻 2010/31/EU

I. MELLÉKLET

Közös általános keretrendszer az épületek energiahatékonyságának kiszámításához

(a 43. cikk szerint)

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 14. pont és melléklet, 1.a) pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

1.    Egy épület energiahatékonyságát a számított vagy mért tényleges energiafelhasználás alapján kell meghatározni, és annak tükröznie kell a helyiségek fűtéséhez, a helyiségek hűtéséhez, használati meleg vízzel való ellátásához, szellőztetéséhez, beépített világításához és egyéb épülettechnikai rendszereihez szükséges szokásos energiafelhasználástigényt. ⇨ A tagállamok biztosítják, hogy a szokásos energiafelhasználás minden egyes releváns tipológia esetében reprezentatív legyen a tényleges üzemeltetési feltételek tekintetében, és tükrözze a jellemző felhasználói magatartást. Amennyiben lehetséges, a szokásos energiafelhasználásnak és a tipikus felhasználói magatartásnak a rendelkezésre álló nemzeti statisztikákon, építési szabályzatokon és mért adatokon kell alapulnia.⇦

⇩ új szöveg

Amennyiben az épületek energiahatékonyságának kiszámítási alapja a mért energia, a számítási módszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy azonosítsa a használók fogyasztói magatartásának és a helyi éghajlatnak a hatását, amelyet nem kell figyelembe venni a számítás eredményében. Az épületek energiahatékonyságának kiszámításához használt mért energiához legalább óránkénti leolvasást kell előírni, és annak meg kell különböztetnie egymástól az energiahordozókat.

A tagállamok tipikus üzemelési körülmények között mért energiafogyasztást használhatnak a számított energiafelhasználás helyességének ellenőrzésére, valamint a számított és a tényleges teljesítmény összehasonlításának lehetővé tételére. Az ellenőrzés és összehasonlítás céljából mért energiafogyasztás alapulhat havonta leolvasott értékeken.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 14. pont és melléklet, 1.a) pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

Egy épület energiahatékonyságát mind az energiahatékonysági tanúsítvány, mind pedig az energiahatékonysági minimumkövetelményeknek való megfelelés céljára a ⇨ a referencia-alapterület egységére vetített éves ⇦ primerenergia-fogyasztás kWh/m2/év egységben kifejezett számszerű mutatójával kell kifejezni. Az épület energiahatékonyságának meghatározására alkalmazott módszertannak átláthatónak és az innovációra nyitottnak kell lennie.

A tagállamoknak az Európai Szabványügyi Bizottságnak (CEN) adott M/480. sz. megbízás alapján kidolgozott átfogó ⌦ az épületek energiahatékonyságáról szóló ⌫ ⌦ fő európai ⌫ szabványok, nevezetesen az ⌦ EN ⌫ ISO 52000-1, ⌦ az EN ISO ⌫ 52003-1, ⌦ az EN ISO ⌫ 52010-1, ⌦ az EN ISO ⌫ 52016-1, és az ⌦ EN ISO ⌫ 52018-1, ⇨ az EN 16798-1 és az EN 17423 ⇦ számú szabványok vagy azokat felülíró dokumentumok nemzeti mellékletei ⇨ A. melléklete ⇦ alapján kell ismertetniük nemzeti számítási módszerüket. Ez a rendelkezés nem jelenti az említett szabványok jogszabályba foglalását.

⇩ új szöveg

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben az épületeket távfűtési vagy távhűtési rendszer látja el, az ilyen ellátás előnyeit a számítási módszertanban egyedileg tanúsított vagy elismert primerenergia-tényezők révén ismerjék el és számolják el.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 14. pont és melléklet 1.b) pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

2.    A helyiségek fűtéséhez, hűtéséhez, használati meleg vízzel való ellátásához, szellőztetéshez, világításhoz és az egyéb épülettechnikai rendszerekhez szükséges energiaszükségletét mennyiségét úgy ⇨ és energiafelhasználását egy órás vagy egy óránál kevesebb számítási időintervallumok alkalmazásával⇦ kell kiszámítani ⇨a rendszer teljesítményét és a beltéri viszonyokat jelentősen befolyásoló változó körülmények figyelembevétele és ⇦ , hogy a tagállamok által nemzeti vagy regionális szinten meghatározott egészségügyi, belső levegőminőségi és kényelmi szintek optimalizálása céljábóltak legyenek.

⇩ új szöveg

Amennyiben az energiával kapcsolatos termékekre vonatkozóan a 2009/125/EK rendelet alapján elfogadott termékspecifikus rendeletek egyedi termékinformációs követelményeket írnak elő az energiahatékonyság ezen irányelv szerinti kiszámítása céljából, a nemzeti számítási módszerek nem követelhetnek további információkat.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 14. pont és melléklet 1.b) pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

A primerenergia kiszámítását az energiahordozónkénti primerenergia-tényezőkre, ⇨(külön véve a nem-megújuló, megújuló és teljes primerenergia tényezőit) ⇦ vagy súlyozó tényezőkre kell alapozni, amelyeket ⇨ a nemzeti hatóságoknak el kell ismerniük. A fenti primerenergia-tényezők ⇦ alapulhatnak nemzeti, regionális vagy helyi ⇨ információkon.  A primerenergia-tényezők meghatározhatók ⇦, éves, továbbá lehetőség szerint szezonális, vagy havi , ⇨ napi vagy órás adatokon ⇦ súlyozott átlagokon vagy ennél pontosabb, az egyes kerületi energiaellátási rendszerekből ⌦ ⌫   származó adatokon alapulhatnak.

A primerenergia-tényezőket vagy a súlyozó tényezőket a tagállamok határozzák meg. ⇨ A választásokat és az adatforrásokat az EN 17423 szabványnak vagy bármely azt felülíró dokumentumnak megfelelően kell jelenteni. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy az adott ország villamosenergia-mixét tükröző primerenergia-tényező helyett az (EU).../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] szerint a villamos energiára vonatkozóan megállapított átlagos uniós primerenergia-tényezőt alkalmazzanak.⇦ 

A tagállamok biztosítják, hogy az említett tényezőknek az energetikai jellemző kiszámítása során való alkalmazásakor a külső térelhatárolók esetében az optimális energiahatékonyságra törekedjenek.

A primerenergia-tényezőknek az épületek energetikai jellemzőjének kiszámítása céljából való kiszámítása keretében a tagállamok figyelembe vehetik az energiahordozón keresztül szolgáltatott megújuló energiát, valamint a helyben előállított és felhasznált megújuló energiát, feltéve, hogy erre megkülönböztetésmentes módon kerül sor.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 14. pont és melléklet, 1.c) pont (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

32a.    A tagállamok egy épület energiahatékonyságánaka kifejezésének ae céljából további számszerű mutatókat határozhatnak meg a teljes, a nem megújuló és a megújuló primerenergia-felhasználás, valamint a kgCO2eq/(m2.év) egységben kifejezett, ⇨ üzemeltetéssel kapcsolatos ⇦ üvegházhatásúgáz-kibocsátás  ⌦ kibocsátások ⌫ vonatkozásában.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

43.    A módszertant legalább a következő szempontok figyelembevételével kell megállapítani:

a)az épület és a válaszfalak alábbi tényleges hőtechnikai jellemzői:

i.hőkapacitás;

ii.hőszigetelés;

iii.passzív fűtés;

iv.lehűlő elemek; és

v.hőhidak;

b)fűtési rendszer és melegvíz-ellátás, beleértve ezek hőszigetelési jellemzőit is;

c)légkondicionáló rendszerek;

d)természetes és gépi szellőztetés, amely a légtömörségre is kiterjedhet;

e)beépített világítóberendezések (főként a nem lakóépületekben);

f)az épület tervezése, elhelyezése és tájolása, beleértve az éghajlati körülményeket is;

g)passzív napenergia-hasznosító rendszerek és árnyékolás;

h)beltéri klimatikus körülmények, beleértve a tervezett belső mikroklímát is;

i)belső hőterhelések.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 14. pont és melléklet, 1.d) pont

54.    Figyelembe kell venni a következő szempontok kedvező hatását:

🡻 2010/31/EU

a)helyi benapozási viszonyok, aktív napenergia-hasznosító rendszerek és megújuló forrásokból származó energián alapuló egyéb fűtési és villamosenergia-rendszerek;

b)kapcsolt energiatermelés által termelt elektromos áram;

c)táv- vagy tömbfűtési és -hűtési rendszerek;

d)természetes világítás.

65.    A számítás céljából az épületeket indokolt a következő kategóriákba megfelelően besorolni:

a)különböző típusú családi házak;

b)többlakásos épületek;

c)irodák;

d)oktatási épületek;

e)kórházak;

f)szállodák és éttermek;

g)sportlétesítmények;

h)nagy- és kiskereskedelmi szolgáltató épületek;

i)egyéb típusú energiafogyasztó épületek.

⇩ új szöveg

II. MELLÉKLET

Minta a nemzeti épületfelújítási tervekhez

(a 3. cikk szerint)

⇩ új szöveg

III. MELLÉKLET

Az új és felújított kibocsátásmentes épületekre vonatkozó követelmények és az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál (GWP) kiszámítása

(a 2. cikk (2) bekezdése és a 7. cikk szerint)

I. A kibocsátásmentes épületekre vonatkozó követelmények

Egy új kibocsátásmentes épület teljes éves primerenergia-felhasználásának meg kell felelnie az alábbi táblázatban feltüntetett maximális küszöbértékeknek.

*Megjegyzés: a küszöbértéknek alacsonyabbnak kell lennie, mint az irodáktól eltérő, közel nulla energiaigényű nem lakáscélú épületeket érintően tagállami szinten meghatározott, teljes primerenergia-felhasználásra vonatkozó küszöbérték.

Egy új vagy felújított kibocsátásmentes épület teljes éves primerenergia-felhasználását nettó éves szinten teljes mértékben a helyszínen előállított és az (EU) 2018/2001 irányelv [a megújuló erőforrásokról szóló módosított irányelv] 7. cikkében foglalt kritériumoknak megfelelő megújuló energiaforrásokból, az (EU) 2018/2001 irányelv [a megújuló erőforrásokról szóló módosított irányelv] 22. cikke szerinti megújulóenergia-közösségtől vagy az (EU) .../... irányelv [átdolgozott energiahatékonysági irányelv] 24. cikkének (1) bekezdése szerinti, hatékony távfűtési és távhűtési rendszerből származó megújuló energiából és hulladékhőből kell fedezni.

– 

– 

–

A kibocsátásmentes épületek nem okozhatnak fosszilis tüzelőanyagokból származó helyszíni szén-dioxid-kibocsátást.

Kizárólag abban az esetben, ha az épület jellege vagy a megújulóenergia-közösségekhez vagy a támogatható távfűtési és távhűtési rendszerekhez való hozzáférés hiánya miatt műszakilag nem megvalósítható az első bekezdésben foglalt követelmények teljesítése, a teljes éves primerenergia-felhasználást a hálózatból származó, a nemzeti szinten meghatározott kritériumoknak megfelelő energia is fedezheti.

II. Az új épületek életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciáljának (GWP) kiszámítása a 7. cikk (2) bekezdése alapján

Az új épületek életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciáljának (GWP) a 7. cikk (2) bekezdése szerinti kiszámításához a GWP-t számszerű mutató kgCO2e/m²-ben kifejezve kell megadni minden egyes életciklusszakaszra vonatkozóan (a hasznos alapterületre számítva), egy 50 éves referenciaidőszak átlagában. Az adatok kiválasztását, a forgatókönyvek meghatározását és a számításokat az EN 15978 szabványnak megfelelően kell elvégezni (EN 15978:2011 Építmények fenntarthatósága. Épületek környezetvédelmi értékelése. Számítási módszer). Az épületelemek és a műszaki berendezések alkalmazási körét a Level(s) uniós keretrendszer 1.2. mutatója határozza meg. Amennyiben létezik nemzeti számítási eszköz, vagy az az adatközléshez vagy az építési engedély megszerzéséhez szükséges, lehetővé kell tenni, hogy a kért információkat e nemzeti eszköz alkalmazásával adják meg. Más számítási eszközök is alkalmazhatók, ha megfelelnek a közös uniós keretrendszerben meghatározott minimumkövetelményeknek. Az egyes építési termékekre vonatkozóan [az építési termékekről szóló felülvizsgált rendelettel] összhangban kiszámított adatokat fel kell használni, amennyiben rendelkezésre állnak.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 14. pont és melléklet, 2. pont

IVIA. melléklet

AZ ÉPÜLETEK OKOS FUNKCIÓK FOGADÁSÁRA VALÓ ALKALMASSÁGÁNAK MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ KÖZÖS ÁLTALÁNOS KERET

1.    A Bizottság meghatározza az okosépület-mutató fogalmát, valamint kiszámításának módszertanát annak értékelésére, hogy az épület vagy épületegység milyen mértékben alkalmas egyrészt arra, hogy működése igazodjon a használó igényeihez és a hálózathoz, másrészt energiahatékonyságának és általános teljesítményének javítására.

Az okosépület-mutatónak a következőket kell figyelembe vennie: az energiamegtakarítás növelésével kapcsolatos jellemzők, referenciamutatók és rugalmasság, valamint a jelentős mértékben összekapcsolt és intelligens készülékekből adódó kiterjesztett funkciók és képességek.

A módszertan keretében figyelembe kell venni olyan jellemzőket, mint az intelligens fogyasztásmérők, az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerek, a beltéri levegő hőmérsékletének a szabályozására alkalmas önszabályozó készülékek, a beépített háztartási gépek, az elektromos járművek számára kialakított töltőpontok, az energiatárolás és a részletes funkciók, valamint az említett jellemzők közötti interoperabilitást, továbbá a beltéri klimatikus körülmények, az energiahatékonyság, a teljesítményszintek és a lehetővé tett rugalmasság szempontjából vett előnyöket.

2.    A módszertannak az épülethez és az épület épülettechnikai rendszereihez kapcsolódó alábbi három fő funkción kell alapulnia:

(a)az épület energiateljesítménye és működése fenntartásának képessége az energiafelhasználásnak például megújuló forrásokból származó energia felhasználásával megvalósuló kiigazítása révén;

(b)a működésnek a használó igényeihez való igazításának képessége, megfelelő figyelmet fordítva a felhasználóbarát működésre, az egészséges beltéri klimatikus körülmények fenntartására, valamint az energiafelhasználásra vonatkozó adatszolgáltatás képességére; és

(c)az épület általános villamosenergia-szükségletének rugalmassága, beleértve azt, hogy az épület milyen mértékben nyújt lehetőséget az aktív és passzív, valamint az implicit és explicit fogyasztói reakcióban való részvételre a hálózattal összefüggésben, például rugalmasság és terhelésáthelyezési képesség révén.

3.    A módszertanban továbbá figyelembe lehet venni az alábbiakat:

(a)a rendszerek (intelligens fogyasztásmérők, az épületautomatizálási és -szabályozási rendszerek, a beépített háztartási gépek, a beltéri levegő hőmérsékletének a szabályozására alkalmas önszabályozó készülékek, a beltérilevegő-minőség érzékelők és a szellőzőberendezések) közötti interoperabilitás, valamint

(b)a 2014/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2 8. cikkében foglaltaknak megfelelően a meglévő hírközlő hálózatok, különösen a nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúra – például az önkéntes „széles sáv fogadására kész” címke –, valamint a többlakásos épületekben található hozzáférési pontok meglétének kedvező hatása.

4.    A módszertan nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a meglévő nemzeti energiahatékonysági tanúsítási rendszereket, továbbá támaszkodnia kell a kapcsolódó nemzeti szintű kezdeményezésekre, figyelemmel a használó felelősségének elvére, az adatvédelemre, a magánélet védelmére és a biztonságra, összhangban az adatvédelemre és a magánélet tiszteletben tartására alkalmazandó uniós joggal, továbbá a rendelkezésre álló legjobb kiberbiztonsági technológiákkal.

5.    A módszertan keretében meg kell határozni az okosépület-mutató legmegfelelőbb formátumát, és a módszernek egyszerűnek, átláthatónak és könnyen érthetőnek kell lennie a fogyasztók, a tulajdonosok, a befektetők és a fogyasztói reakció piacának szereplői számára.

⇩ új szöveg

V. MELLÉKLET

Minta az energiahatékonysági tanúsítványokhoz

(a 16. cikk szerint)

1. Az energiahatékonysági tanúsítvány első oldalán legalább a következő elemeknek kell szerepelniük:

a)    az energiahatékonysági osztály;

b)    a számított éves primerenergia-felhasználás kWh/(m2/év) mértékegységben;

c)    a számított éves primerenergia-fogyasztás kWh-ban vagy MWh-ban;

d)    a számított éves végsőenergia-felhasználás kWh/(m²/év) mértékegységben;

e)    a számított éves végsőenergia-fogyasztás kWh-ban vagy MWh-ban;

f)    a megújulóenergia-termelés kWh-ban vagy MWh-ban;

g)    a megújuló energia az energiafelhasználás %-ában;

h)    az üzemeltetéshez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (kg CO2/(m2/év));

i)    az üvegházhatású gázok kibocsátási osztálya (adott esetben).

2. Ezen túlmenően az energiahatékonysági tanúsítvány a következő mutatókat is tartalmazhatja:

a)    energiafelhasználás, csúcsterhelés, a generátor vagy a rendszer mérete, a fő energiahordozó és az elemek fő típusa az egyes felhasználások esetében: fűtés, hűtés, használati meleg víz, szellőztetés és beépített világítás;

b)    a helyszínen termelt megújuló energia, a fő energiahordozó és a megújuló energiaforrás típusa;

c)    igen/nem jelzés arról, hogy elvégezték-e a globális felmelegedési potenciál kiszámítását az épületre vonatkozóan;

d)    az életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciál értéke (ha rendelkezésre áll);

e)    a szén épületekben vagy épületeken belüli ideiglenes tárolásához kapcsolódó szén-dioxid-eltávolításra vonatkozó információk;

e)    igen/nem jelzés arról, hogy rendelkezésre áll-e az épület felújítási útlevele;

f)    a külső térelhatárolók nem átlátszó elemeinek átlagos U értéke;

g)    a külső térelhatárolók átlátszó elemeinek átlagos U értéke;

h)    a leggyakoribb átlátszó elem típusa (pl. kettős üvegezésű ablak);

i)    a túlhevülési kockázat elemzésének eredményei (ha rendelkezésre állnak);

j)    olyan rögzített érzékelők megléte, amelyek ellenőrzik a beltéri levegő minőségét;

k)    a beltéri levegőminőség szintjére reagáló, rögzített kontrollmechanizmusok megléte;

l)    elektromos járművek töltőállomásainak száma és típusa;

m)    energiatároló rendszerek megléte, típusa és mérete;

n)    a fűtési rendszer hatékonyabb hőmérséklet-beállításokhoz való igazításának megvalósíthatósága;

o)    a légkondicionáló rendszer hatékonyabb hőmérséklet-beállításokhoz való igazításának megvalósíthatósága;

p)    a mért energiafogyasztás;

q)    az üzemeltetéssel kapcsolatos finomrészecske-kibocsátások (PM2,5).

Az energiahatékonysági tanúsítvány a más kezdeményezésekkel való alábbi kapcsolatokat is tartalmazhatja, amennyiben ezek az adott tagállamban alkalmazandók:

a)    igen/nem jelzés arról, hogy elvégezték-e az épület okos funkciók fogadására való alkalmasságának értékelését;

b)    az okosfunkció-fogadási alkalmasság értéke (ha rendelkezésre áll);

c)    igen/nem jelzés arról, hogy rendelkezésre áll-e a digitális épületnapló;

A fogyatékossággal élő személyek számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani az energiahatékonysági tanúsítványokban szereplő információkhoz.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

VIII. MELLÉKLET

Az energiahatékonysági tanúsítványok és helyszíni vizsgálati jelentések független ellenőrzési rendszere

⇩ új szöveg

1.    Az energiahatékonysági tanúsítvány minőségének meghatározása

A tagállamok egyértelműen meghatározzák, hogy mit tekintenek érvényes energiahatékonysági tanúsítványnak.

Az érvényes energiahatékonysági tanúsítvány meghatározásának ki kell terjednie a következőkre:

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

🡺1 (EU) 2018/844, 1. cikk, 14. pont és melléklet, 3.a) pont

⇨ új szöveg

1.    🡺1 Az illetékes hatóságok vagy azon szervek, amelyekre az illetékes hatóságok átruházták a független ellenőrzési rendszer működtetésére vonatkozó hatáskört, véletlenszerűen kiválasztják az évente kiállított összes energiahatékonysági tanúsítvány egy részét, és ezeket ellenőrzésnek vetik alá. A kiválasztott mintának elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy statisztikailag szignifikáns eredményeket biztosítson. 🡸

Az ellenőrzésnek az alábbiakban megjelölt opciókon vagy azokkal egyenértékű intézkedéseken kell alapulnia:

a)⌦ ⌫ az épületnek az energiahatékonysági tanúsítvány kiállításához felhasznált inputadatai ⇨ (ideértve a helyszíni ellenőrzéseket is) ⇦ és a tanúsítványban feltüntetett eredmények érvényességi ellenőrzése;

⇩ új szöveg

b)a számítások érvényessége;

c)az épület energiahatékonyságának maximális eltérése, lehetőleg a primerenergia-felhasználás numerikus mutatójával kifejezve (kWh/(m2/év));

d)az alapértelmezett vagy standard értékektől eltérő elemek minimális száma.

🡻 2010/31/EU

b)az inputadatok ellenőrzése és az energiahatékonysági tanúsítványban feltüntetett eredmények igazolása, beleértve a megfogalmazott ajánlásokat is;

c)az épületnek az energiahatékonysági tanúsítvány kiállításához felhasznált inputadatainak teljes körű ellenőrzése, a tanúsítványban feltüntetett eredmények – beleértve a megfogalmazott ajánlásokat is – teljes körű igazolása, továbbá, ha lehetséges, az épület helyszíni felkeresése az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt adatok és a tanúsított épület közötti megfelelés ellenőrzése céljából.

2.    Azok az illetékes hatóságok vagy szervek, amelyekre az illetékes hatóságok átruházták a független ellenőrzési rendszer működtetésének hatáskörét, véletlenszerűen kiválasztják az évente kiállított összes helyszíni vizsgálati jelentésnek legalább egy statisztikailag jelentős hányadát, és az említett jelentéseket ellenőrzésnek vetik alá.

⇩ új szöveg

A tagállamok további elemeket is belefoglalhatnak az érvényes energiahatékonysági tanúsítvány meghatározásába, például az egyes inputadat-értékekre vonatkozó maximális eltérést.

2.    Az energiahatékonysági tanúsítványok ellenőrzési rendszerének minősége

A tagállamok egyértelműen meghatározzák a minőségi célkitűzéseket és azt a statisztikai megbízhatósági szintet, amelyet az energiahatékonysági tanúsítványok keretrendszerének el kell érnie. A független ellenőrzési rendszernek az érvényes kiállított energiahatékonysági tanúsítványok legalább 90 %-át kell biztosítani 95 %-os statisztikai megbízhatósággal az értékelt időszakban, amely nem haladhatja meg az egy évet.

A minőség szintjét és a megbízhatósági szintet véletlenszerű mintavétellel kell mérni, és annak ki kell terjednie az érvényes energiahatékonysági tanúsítvány meghatározásában szereplő valamennyi elemre. A tagállamok harmadik fél általi ellenőrzést írnak elő a véletlenszerű minta legalább 25 %-ának értékelése tekintetében, ha a független ellenőrzési rendszerekkel nem kormányzati szerveket bíztak meg.

A bemeneti adatok érvényességét a független szakértő által szolgáltatott információk alapján kell ellenőrizni. Ilyen információk lehetnek terméktanúsítványok, előírások vagy építési tervek, amelyek részletesen ismertetik az energiahatékonysági tanúsítványban szereplő különböző elemek teljesítményét.

A bemeneti adatok érvényességét helyszíni látogatásokkal kell ellenőrizni a rendszer általános minőségének értékelésére használt véletlenszerű mintavétel részét képező energiahatékonysági tanúsítványok legalább 10 %-ában.

Az általános minőségi szint meghatározására szolgáló minimális véletlenszerű mintavételen kívül a tagállamok különböző stratégiákat is alkalmazhatnak az energiahatékonysági tanúsítványok gyenge minőségének konkrét észlelésére és kezelésére, a rendszer általános minőségének javítása céljából. Az ilyen célzott elemzés nem szolgálhat alapul a rendszer általános minőségének méréséhez.

A tagállamok megelőző és reaktív intézkedéseket vezetnek be az energiahatékonysági tanúsítványok átfogó keretének minőségbiztosítása érdekében. Ezek az intézkedések magukban foglalhatnak kiegészítő képzést a független szakértők számára, célzott mintavételt, kötelezettséget az energiahatékonysági tanúsítványok újbóli benyújtására vonatkozóan, arányos bírságokat, valamint a szakértők ideiglenes vagy állandó eltiltását.

Amennyiben egy adatbázis információkkal egészül ki, a nemzeti hatóságoknak nyomon követés és ellenőrzés céljából képeseknek kell lenniük azonosítani, hogy kitől származik a kiegészítő információ.

3.    Az energiahatékonysági tanúsítványok rendelkezésre állása

A független ellenőrzési rendszer ellenőrzi, hogy az energiahatékonysági tanúsítványok a leendő vásárlók és bérlők rendelkezésére állnak-e, hogy a vásárlásra vagy bérlésre vonatkozó döntésük során figyelembe vehessék az épület energiahatékonyságát.

A független ellenőrzési rendszer ellenőrzi az energiahatékonyság-mutató és az energiahatékonysági osztály hirdetésekben való láthatóságát.

4.    Az épülettipológiák kezelése

A független ellenőrzési rendszernek különböző épülettipológiákat kell figyelembe vennie, különösen az ingatlanpiacon legjellemzőbb épülettipológiákat, mint például az egylakásos és többlakásos laképületeket, az irodákat vagy a kiskereskedelmi épületeket.

5.    Nyilvános közzététel

A tagállamok az energiahatékonysági tanúsítványok nemzeti adatbázisában a minőségbiztosítási rendszerre vonatkozóan rendszeresen közzéteszik legalább a következő információkat:

a)    a minőség meghatározása az energiahatékonysági tanúsítványokon;

b)    az energiahatékonysági tanúsítási rendszer minőségi célkitűzései;

c)    a minőségértékelés eredményei, beleértve az értékelt tanúsítványok számát és az adott időszakban kiadott tanúsítványok teljes számához viszonyított méretet (tipológia szerint);

d)    rendkívüli intézkedések az energiahatékonysági tanúsítványok általános minőségének javítása érdekében.

🡻 (EU) 2018/844, 1. cikk, 14. pont és melléklet, 3.b) pont

3.    Amennyiben egy adatbázis információkkal egészül ki, a nemzeti hatóságoknak nyomon követés és ellenőrzés céljából képeseknek kell lenniük a kiegészítés bevezetőjének azonosítására.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

⇨ új szöveg

VIIIII. MELLÉKLET

Összehasonlító módszertani keret az épületek és az épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó követelmények költségoptimalizált szintjeinek meghatározásához

Az összehasonlító módszertani keret lehetővé teszi a tagállamok számára az épületek és az épületelemek energiahatékonyságának ⇨ és kibocsátási teljesítményének ⇦, valamint az energiahatékonysággalteljesítménnyel ⇨ és kibocsátással ⇦ kapcsolatos intézkedések gazdasági vonatkozásainak meghatározását, és ezek összekapcsolását a költségoptimalizált szint megállapítása céljából.

Az összehasonlító módszertani keretet iránymutatásoknak kell kísérniük, amelyek felvázolják, hogyan kell e ⌦ a fenti ⌫ keretet alkalmazni a költségoptimalizált teljesítményszintek kiszámítása során.

Az összehasonlító módszertani keretnek lehetővé kell tennie a felhasználási szokásoksémák, a külső éghajlati viszonyokklimatikus körülmények ⇨ és a rendelkezésre álló legjobb éghajlattudományi adatok szerinti jövőbeni megváltozásuk ⇦, a beruházási költségek, az épületkategóriafajta, a karbantartási és üzemeltetési költségek (beleértve az energiaköltségeket és -megtakarításokat is), adott esetben az előállított energiából származó bevételek, ⇨ az energiafelhasználással kapcsolatos környezeti és egészségügyi externáliáik, ⇦ és az ártalmatlanítási ⇨ a hulladékkezelési ⇦ költségek figyelembevételét. A keretnek az ezen irányelvvel kapcsolatos, releváns európai szabványokon kellene alapulnia.

A Bizottság továbbá:

–iránymutatásokat határoz meg az összehasonlító módszertani kerethez; ezen ⌦ az ⌫ iránymutatások arra szolgálnak, hogy képessé tegyék a tagállamokat az alábbiakban felsorolt lépések megtételére;,

–tájékoztatást nyújt az energiaárak hosszú távra becsült alakulásáról.

Az összehasonlító módszertani keret tagállami alkalmazásához paraméterekben kifejezett általános feltételeket kell megállapítani tagállami szinten.

Az összehasonlító módszertani keret előírja a tagállamoknak, hogy

–határozzanak meg referenciaépületeket, amelyek funkciójuk és földrajzi elhelyezésük alapján, beleértve a belső és külső klimatikus körülményeket is, reprezentatívak. A referenciaépületek közé lakó- és nem lakáscélú, új és meglévő épületek is tartoznak;,

–határozzanak meg a referenciaépületek tekintetében értékelendő energiahatékonysági intézkedéseket. Ezek ⌦ Azok ⌫ lehetnek önálló épületek egészére, önálló épületelemekre vagy épületelemek kombinációjára vonatkozó intézkedések;,

–mérjék fel a referenciaépületek végső és primerenergia-szükségletét ⇨ és az abból származó kibocsátásokat ⇦,   a meghatározott energiahatékonysági intézkedések alkalmazásával;,

–az összehasonlító módszertani keret elveinek alkalmazásával számítsák ki az (első francia bekezdésben említett) referenciaépületekre alkalmazott (a második francia bekezdésben említett) energiahatékonysági intézkedéseknek a várható gazdaságos élettartamra vetített költségeit (azaz a mindenkori nettó értéket).

Az energiahatékonysági intézkedéseknek a várható gazdasági élettartamra vetített költségeinek kiszámításával a tagállamok értékelik a különböző szintű energiahatékonysági minimumkövetelmények költséghatékonyságát.   ⌦ ⌫ Ez lehetővé fogja tenni az energiahatékonyságra vonatkozó követelmények költségoptimalizált szintjeinek meghatározását.

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

VIIIIV. MELLÉKLET

A. RÉSZ

B. RÉSZ

A. rész

A hatályon kívül helyezett irányelv és későbbi módosításainak felsorolása (a 33. cikk szerint)

B. rész

A nemzeti jogba való átültetésre előírt határidők és az alkalmazás kezdőnapjai

(a 33. cikk szerint)

🡻 2010/31/EU (kiigazított szöveg)

IXV. MELLÉKLET