MELLÉKLET

A rövidítések jegyzéke

ABAK – alternatívbefektetésialap-kezelők;

AT1 tőkeinstrumentumok – a CRR 52. cikkének (1) bekezdésében említett kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok;

BRRD – az (EU) 2019/879 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (1) módosított 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2);

BRRD I – a módosítások előtti 2014/59/EU irányelv;

CBR – a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában meghatározott kombinált pufferkövetelmény;

CCP – központi szerződő fél;

CET1 tőke – a CRR 50. cikkében említett elsődleges alapvető tőke;

CRD – az (EU) 2019/878 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (3) módosított 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4);

CRR – az (EU) 2019/876 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) módosított 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6);

ESMA – Európai Értékpapírpiaci Hatóság;

Külső MREL-követelmény – a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény a szanálás alá vonható szervezetek esetében a BRRD 45e. cikke szerint;

G-SII – globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;

Belső MREL-követelmény – a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény a szanálás alá vonható szervezet vagy harmadik országbeli szervezet olyan leányvállalatai esetében, amelyek maguk nem szanálás alá vonható szervezetek a BRRD 45f. cikke szerint;

M-MDA – a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményhez kapcsolódó, maximálisan felosztható összeg a BRRD 16a. cikke szerint;

MiFID – a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7);

MPE – több pontból kiinduló szanálási stratégia;

MREL – A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény;

NCWO-elv – a szanálás során a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul a rendes fizetésképtelenségi eljáráshoz képest;

SEL – alárendelt leírható, illetve átalakítható kötelezettség;

SFD – a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8);

SPE – egy pontból kiinduló szanálási stratégia;

ESZT – Egységes Szanálási Testület;

SRM – Egységes Szanálási Mechanizmus;

SRMR – az (EU) 2019/877 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) módosított 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10);

SRMR I – a módosítások előtti 806/2014/EU rendeletet;

TEM – a CRR 429. és 429a. cikke szerint számított teljes kitettségi mérték;

T2 tőkeinstrumentumok – a CRR 2. cikke (1) bekezdésének (73) pontjában említett járulékos tőkeinstrumentumok;

TLAC – teljes veszteségviselő képesség;

TLAC-minimumkövetelmény – a TLAC-standard globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó, harmonizált minimumszintje a CRR 92a. és 92b. cikke, valamint a BRRD 45d. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 2) bekezdésének a) pontja szerint;

TLAC-standard – a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2015 novemberében közzétett, a teljes veszteségviselő képességre (TLAC) vonatkozó feltételeket tartalmazó dokumentum;

Legjelentősebb bankok – az olyan szanálás alá vonható, a BRRD 45c. cikkének (5) bekezdésében említett csoportok szanálás alá vonható szervezetei, amelyek eszközeinek értéke meghaladja a 100 milliárd EUR-t;

TREA – a CRR 92. cikke (3) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték;

ÁÉKBV – átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás.

Eltérő jelzés hiányában a melléklet jogszabályhelyi hivatkozásai a BRRD megfelelő cikkeire vonatkoznak.

A.   A BIZONYOS NYERESÉGKIFIZETÉSEK MEGTILTÁSÁRA VONATKOZÓ, A BRRD 16A. CIKKE SZERINTI HATÁSKÖRREL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

1.   Kérdés (16a. cikk)

A BRRD 16a. cikkében rájuk ruházott hatáskörükben a szanálási hatóságok megtilthatnak bizonyos nyereségkifizetéseket, ha egy szervezet az MREL-lel együtt vizsgálva nem felel meg a CBR-nek. Hasonlóképpen a CRD 141. cikke is rendelkezik az illetékes hatóságok azon hatásköréről, amelyben azok megtilthatnak bizonyos nyereségkifizetéseket, ha egy szervezet a szavatolótőke-követelményekkel együtt vizsgálva nem felel meg a CBR-nek. Bár az említett hatásköröket két különböző hatóság gyakorolhatja, azok egymáshoz való viszonya nem derül ki egyértelműen. Sem a CRD, sem a BRRD nem határozza meg, hogy a kétféle hatáskört milyen sorrendben kell gyakorolni akkor, ha egy szervezet egyik követelménynek sem felel meg. Ez rugalmasságot ad a nemzeti jogalkotónak?

Válasz

A BRRD 16a. cikkének (1) bekezdése határozza meg, hogy a szanálási hatóságok milyen feltételekkel gyakorolhatják azt a hatáskörüket, amelyben korlátozhatják a nyereségkifizetést, vagyis megtilthatják egy szervezet számára az M-MDA mértékét meghaladó nyereség kifizetését. Az említett rendelkezés szerint a hatáskör akkor gyakorolható, ha egy szervezet a CRD 141a. cikke (1) bekezdése a), b) és c) pontjában említett szavatolótőke-követelményekkel együtt vizsgálva megfelel, a BRRD 45c. és 45d. cikkében említett követelményekkel együtt vizsgálva viszont nem felel meg a CBR-nek.

Vagyis ha egy szervezet a rá vonatkozó szavatolótőke-követelményekkel együtt vizsgálva nem felel meg a CBR-nek, a szervezet akkor sem lesz a 16a. cikk (1) bekezdés szerinti helyzetben, ha egyúttal az MREL-lel együtt vizsgálva sem felel meg a CBR-nek. Ez azt jelenti, hogy a CRD 141. cikke kizárólag ebben az esetben alkalmazandó, továbbá a szervezet köteles az említett rendelkezés szabályai szerint automatikusan korlátozni bizonyos nyereségkifizetéseket. A szanálási hatóságok kizárólag akkor gyakorolhatják a BRRD 16a. cikke szerinti, bizonyos nyereségkifizetések korlátozására szóló hatáskörüket, ha a szervezet megfelel a CBR-nek és a rá vonatkozó szavatolótőke-követelményeknek, azonban nem teljesíti a CBR-t és az MREL-t.

Ez végső soron azt jelenti, hogy a CRD 141. cikke és a BRRD 16a. cikke nem alkalmazható egyidejűleg.

2.   Kérdés (16a. cikk)

Helyes az az értelmezés, hogy a BRRD 16a. cikke két szakaszt vezetett be annak eldöntésére vonatkozóan, hogy a szanálási hatóság megtiltsa-e egy szervezetnek az M-MDA mértékét meghaladó nyereségkifizetést:

—	a szervezet értesítését követő első kilenc hónapban az M-MDA megállapítása nem kötelező, és a szanálási hatóság havonta értékeli, hogy indokolt-e a hatáskör gyakorlása, majd

—

a szervezet értesítését követő kilenc hónap elteltével az M-MDA mértékét meghaladó nyereségkifizetések tiltására vonatkozó hatáskör gyakorlása kötelezővé válik, kivéve akkor, ha a szanálási hatóság értékelést követően azt állapítja meg, hogy a BRRD 16a. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételek közül legalább kettő teljesül?

Válasz

A szanálási hatóságok kizárólag akkor gyakorolhatják a BRRD 16a. cikkének (1) bekezdése szerinti, bizonyos nyereségkifizetések korlátozására szóló hatáskörüket, ha a szervezet a rá vonatkozó szavatolótőke-követelményekkel együtt vizsgálva megfelel, az MREL-lel együtt vizsgálva azonban nem felel meg a CBR-nek, vagyis ha a CBR nemteljesítése kifejezetten az MREL-hez köthető. A hatóságok saját mérlegelésük alapján gyakorolják a hatáskört. A mérlegelési mozgástér a BRRD 16a. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglaltak szerint attól függ, hogy a CBR nemteljesítése mikorra esik. A szervezetnek a nemteljesítésről való értesítése utáni első kilenc hónapban a szanálási hatóság az értesítést követően haladéktalanul, majd legalább havonta értékeli, hogy a BRRD 16a. cikkének (2) bekezdésében említett elemek figyelembevételével indokolt-e a hatáskör gyakorlása. Kilenc hónap elteltével a szanálási hatóság köteles gyakorolni a hatáskört, kivéve akkor, ha a BRRD 16a. cikkének (3) bekezdésében említett feltételek közül legalább kettő teljesül.

3.   Kérdés (16a. cikk (3) bekezdés)

A 16a. cikk (3) bekezdése szerint a szanálási hatóságnak – az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően – gyakorolnia kell a 16a. cikk (1) bekezdésében említett hatáskört, kivéve, ha a szanálási hatóság azt állapítja meg, hogy a (3) bekezdésben foglalt feltételek közül legalább kettő teljesül.

Helyes az az értelmezés, hogy a 16a. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek értékelésekor a szanálási hatóságnak konzultációt kell folytatnia más hatóságokkal (pl. az illetékes hatósággal vagy a makroprudenciális pénzügyi stabilitásért felelős hatósággal)?

Válasz

Maga a 16a. cikk (3) bekezdése kötelezi a szanálási hatóságot arra, hogy vonja be az illetékes hatóságot az említett rendelkezés első albekezdésében foglalt feltételek értékelésébe.

A 16a. cikk (3) bekezdésének első albekezdése szerint a szanálási hatóság köteles konzultációt folytatni az illetékes hatósággal azelőtt, hogy gyakorolná az M-MDA mértékét meghaladó nyereségkifizetés tiltására szóló hatáskörét. A 16a. cikk (3) bekezdésének második albekezdése alapján a szanálási hatóságnak értesítenie kell az illetékes hatóságot arról a döntéséről, hogy nem gyakorolja a hatáskörét, és írásban kell megindokolnia az értékelését.

Az első esetben a szanálási hatóságnak kifejezett kötelessége konzultációt folytatni az illetékes hatósággal arról, hogy a hatáskör gyakorlásának mellőzésére vonatkozó, a 16a. cikk (1) bekezdése szerinti feltételek nem teljesülnek. A második esetben a szanálási hatóság köteles írásbeli indokolás mellett értesíteni az illetékes hatóságot annak értékeléséről, hogy a hatáskör gyakorlásának mellőzésére vonatkozó, a 16a. cikk (3) bekezdése szerinti feltételek teljesülnek.

A BRRD nem írja elő, de nem is tiltja a szanálási hatóságok számára, hogy konzultációt folytassanak más hatóságokkal (pl. a makroprudenciális felügyelet ellátására kijelölt nemzeti hatóságokkal), vagy azokat értesítsék.

4.   Kérdés (CRR, 92. cikk (1) bekezdés a) pont; CRD, 141c. cikk; BRRD, 16a. cikk)

A CRR 92. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőről rendelkezik: „A tőkeáttételi mutató puffer-követelmény teljesítésére használt alapvető tőke nem használható fel az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott, tőkeáttételen alapuló követelményeknek való megfelelésre, kivéve, ha erről az említett jogszabályok kifejezetten másképp rendelkeznek”.

Az intézményeknek ezzel egyidejűleg teljesíteniük kell a CRR 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában a tőkeáttételi mutatóra vonatkozóan előírt pufferkövetelményt, továbbá a nem kockázatalapú TLAC-minimumkövetelményt, valamint külső és belső MREL-követelményt?

Válasz

A BRRD (16a. cikk (1) bekezdés) és a CRD (128. cikk negyedik albekezdés) együttes értelmezése szerint a CBR csak a CRR 92a. és 92b. cikkében, továbbá a BRRD 45c. és 45d. cikkében előírt követelmények (TLAC-minimumkövetelmény, külső és belső MREL-követelmény) kockázatalapú elemei elé sorolható be.

Ennek megfelelően a BRRD 16a. cikkében kapott hatáskör lehetővé teszi a szanálási hatóságok számára, hogy kizárólag akkor tiltsák az M-MDA mértékét meghaladó nyereségkifizetést, ha az érintett intézmény a TREA alapján számított MREL-lel együtt vizsgálva nem felel meg a CBR-nek (lásd még az (EU) 2019/879 irányelv (24) preambulumbekezdését).

A CBR, valamint a kockázatalapú TLAC-minimumkövetelmény és MREL kapcsolatát illetően tehát a BRRD és a CRD egyértelműen kimondja, hogy i. a TLAC-minimumkövetelmény és az MREL teljesítését szolgáló elsődleges alapvető (CET1) tőke nem használható fel a CBR teljesítéséhez, továbbá ii. ha a CBR a kockázatalapú TLAC-minimumkövetelménnyel és MREL-lel együtt vizsgálva nem teljesül, a szanálási hatóságok a hatáskörüket gyakorolva tilthatják az M-MDA mértékét meghaladó nyereségkifizetést.

A CRR 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett, tőkeáttételi mutatóra vonatkozó pufferkövetelmény, valamint a nem kockázatalapú TLAC-minimumkövetelmény és MREL kapcsolatát illetően azonban nincsenek az előzőekkel párhuzamos szabályok. A CRD 141c. cikke szerint a CRR 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett, tőkeáttételi mutatóra vonatkozó pufferkövetelmény csak akkor nem teljesül, ha az intézmény nem rendelkezik elegendő alapvető tőkével ahhoz, hogy egyidejűleg megfeleljen a pufferkövetelménynek, valamint a CRR 92. cikke (1) bekezdésének d) pontja és a CRD 104. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelményeknek. A tőkeáttételi mutatóra vonatkozó pufferkövetelménynek, valamint a TLAC-minimumkövetelmény és az MREL nem kockázatalapú elemeinek való egyidejű megfelelés sem a CRD, sem a BRRD szerint nem elsődleges. A CRD 141b. cikke csak abban az esetben írja elő a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó maximálisan felosztható összeg feletti nyereségkifizetés automatikus korlátozását, ha az intézmény nem felel meg a CRD említett 141c. cikkében a tőkeáttételi mutatóra vonatkozóan előírt pufferkövetelménynek. Miután a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó pufferkövetelményt illetően a BRRD nem tartalmaz a 16a. cikkel azonos értelmű rendelkezést, a szanálási hatóság nem rendelkezik a nyereségkifizetés korlátozására szóló hatáskörrel abban az esetben, ha a TEM alapján számított MREL-lel együtt vizsgálva a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó pufferkövetelmény nem teljesül.

Ezért a CRR 92. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem értelmezhető úgy, hogy megakadályozná az alapvető tőke kétszeres számbavételét egyrészt a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó pufferkövetelmény, másrészt a TEM alapján számított TLAC-minimumkövetelmény és MREL teljesítése szempontjából. Az uniós jog minden esetben egyértelműen meghatározza i. azokat a helyzeteket, amelyekben nem megengedett a tőke kétszeres számbavétele a pufferkövetelmény és az MREL teljesítése céljából, valamint ii. az MREL-lel együtt vizsgált pufferkövetelmény nemteljesítésének következményeit. A tőkeáttételi mutatóra vonatkozó pufferkövetelmény esetében ez nincs így.

B.   A FIZETÉSI VAGY SZÁLLÍTÁSI KÖTELEZETTSÉGEK FELFÜGGESZTÉSÉRE VONATKOZÓ, 33A. ÉS 69. CIKK SZERINTI HATÁSKÖRREL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

5.   Kérdés (33a. cikk)

A BRRD 33a. cikkében rájuk ruházott hatáskörükben a szanálási hatóságok felfüggeszthetnek bizonyos kötelezettségeket, miután megállapították, hogy egy intézmény csődhelyzetben van vagy valószínűleg csődbe jut (moratórium). A BRRD 33a. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a szanálási hatóságok gondoskodjanak napi juttatásról a betétesek számára. Az SRM kapcsán az SRB hatáskörébe tartozó intézmények esetében a moratóriummal kapcsolatos hatáskört nemzeti szanálási hatóságnak kell gyakorolnia az ilyen intézményeknek címzett SRB-határozatok maradéktalan végrehajtása érdekében (SRMR, 29. cikk).

A BRRD 33a. cikkének (3) bekezdése szerinti, nemzeti hatáskörben biztosítható napi juttatás lehetőségének átültetése szempontjából célravezető előírni azt, hogy az SRB hatáskörébe tartozó intézmények esetében a nemzeti szanálási hatóság az SRB által igényelt esetben és mértékben biztosíthatja a napi juttatást?

Válasz

A moratórium elrendelése a bankunióval összefüggésben is a nemzeti szanálási hatóság hatáskörébe tartozik. A nemzeti szanálási hatóságoknak a BRRD-t átültető nemzeti jogszabályban biztosított formában, a nemzeti jogban meghatározott feltételek szerint kell gyakorolniuk e hatáskörüket. Erről az SRMR 29. cikke (1) bekezdésének első albekezdése rendelkezik.

A BRRD 33a. cikkének a nemzeti jogba való átültetése módjától függően a napi összeg megállapításával és biztosításával kapcsolatos hatáskör pontosabban meghatározható közvetlenül az átültető jogszabályban, vagy pedig az adott jogszabály meghatározhatja azokat a kritériumokat, amelyek alapján a nemzeti szanálási hatóság megállapíthatja a napi juttatást. Mindenesetre ezeket az elemeket a nemzeti jogalkotónak kell meghatároznia a BRRD 33a. cikkének átültetésekor. A nemzeti szanálási hatóságnak a hatáskör gyakorlásakor teljesítenie kell ezeket a kritériumokat.

E rendelkezés átültetésével összefüggésben nem szükséges az SRB említése, mivel az SRB szerepét az SRMR közvetlenül alkalmazandó 29. cikke határozza meg.

Ennek ellenére az említett hatásköröket célszerű az SRB-vel összehangoltan gyakorolni annak érdekében, hogy teljes legyen az összhang az SRB utasításai és nemzeti szanálási hatóság számára a nemzeti átültető jogszabályban biztosított hatáskörök között. Ez bizonyára megkönnyíti a szanálási rendszer keretében meghozott intézkedések zökkenőmentes végrehajtását.

6.   Kérdés (33a. cikk (3) bekezdés)

Milyen eszközök, elemek vagy kritériumok segítik elő annak megállapítását, hogy megfelelő-e a betétesek számára hozzáférhetővé tett összeg? E tekintetben a nemzeti átültető jogszabály rögzítheti a minimális napi megélhetési költségeket fedező összeget. Ezenkívül az összeget a szanálási hatóságnak kötelezően figyelembe kell vennie, ha úgy dönt, hogy hozzáférést biztosít egy megfelelő összeghez.

A megfelelő összeg megállapítása a szanálási hatóság eseti kötelezettsége, vagy a nemzeti jogszabályalkotó feladatkörébe tartozik inkább?

Milyen egyéb lényeges mutatót szükséges figyelembe venni ezzel összefüggésben?

Válasz

A 33a. cikk a nemzeti jogba való átültetés kapcsán széles mérlegelési jogkört biztosít a tagállamok számára a napi összeg megállapítása szempontjából releváns kritériumok meghatározása és alkalmazása tekintetében.

7.   Kérdés (33a. cikk (3) bekezdés, 69. cikk (5) bekezdés)

A 33a. cikk (3) bekezdésében és a 69. cikk (5) bekezdésében említett „megfelelő napi összeg” kapcsán az a társjogalkotók szándéka, hogy a tagállamok a „megfelelő” összeget rögzítsék a nemzeti átültető jogszabályokban, vagy a szanálási hatóság rugalmasan, eseti jelleggel dönthet erről?

Válasz

A rendelkezés e tekintetben nem konkrét, így a tagállamok rugalmasan dönthetnek arról, hogy azt miként ültetik át saját nemzeti jogukba. Egyes tagállamok azt tarthatják célszerűnek, ha jogszabályban rögzítik a napi összeget, illetve előírják a kiszámítására vonatkozó konkrét kritériumokat, míg mások azt, ha a szóban forgó összeg megállapítását a szanálási hatóságra bízzák.

8.   Kérdés (33a. cikk (5) bekezdés)

A 33a. cikk (5) bekezdéséből nem derül ki egyértelműen, hogy a rendelkezés milyen kötelezettségekkel jár a szanálási hatóságok számára. Nem világos, hogy egy hatóság milyen módon bizonyíthatja, hogy figyelembe vette „a hatályos nemzeti szabályokat, valamint a felügyeleti és a bírói hatásköröket” abbéli törekvésében, hogy „a rendes fizetésképtelenségi eljárásban biztosított legyen a hitelezők jogainak és a hitelezőkkel szembeni egyenlő bánásmódnak az érvényesülése”, továbbá figyelembe vette, hogy „az intézményt vagy szervezetet nemzeti fizetésképtelenségi eljárás alá vonhatják”. A Bizottság mérlegelt-e olyan konkrét intézkedést, amelyre szükség lehet e rendelkezés alkalmazása során?

Válasz

A rendelkezés a szanálási hatóság számára a moratóriummal kapcsolatban biztosított kiterjedt hatáskör helyes gyakorlását kívánja garantálni.

A 33a. cikk (5) bekezdésének szövege azt mondja ki, hogy a 33a. cikkben a moratóriummal kapcsolatban biztosított hatáskör a tényleges vagy valószínű csődhelyzetre vonatkozó nyilatkozat időpontjában gyakorolható, amikor a közérdek fennállásának a 32. cikk (1) bekezdés c) pontja szerinti megállapítására még nem feltétlenül került sor. Ezért lehetséges, hogy a moratórium bevezetését követően a szanálási hatóság arra a következtetésre jut, hogy nem áll fenn közérdek, és nemzeti fizetésképtelenségi eljárást kell alkalmazni. Egyes tagállamokban az eljárás nem jár az intézmény azonnali bezárásával és eszközeinek értékesítésével, hanem lehetővé teszi tevékenysége folytatását. Az eljárást a szanálási hatóságtól eltérő hatóság irányítja.

A rendelkezésben előírt feltételek célja, hogy a két hatóság összehangolja az intézkedéseit és lehetőség szerint egyetértsen abban, hogy az adott körülmények között a moratórium helyénvaló. E tekintetben a megfogalmazás azt kívánja elérni, hogy a szanálási hatóság vegye figyelembe a moratórium potenciális hatását a hitelezők különféle kategóriáira és azok igényeire, amellyel többek között elkerülhető, hogy a szelektíven alkalmazott moratórium hátrányos megkülönböztetést okozzon a fizetésképtelenségi eljárásukban.

9.   Kérdés (33a. cikk (11) bekezdés)

A 33a. cikk (11) bekezdése szerint, ha a szanálási hatóság gyakorolta a 33a. cikk (1) vagy (10) bekezdésében foglalt körülmények esetén a fizetési vagy szállítási kötelezettség felfüggesztésére vonatkozó hatáskört, a szanálási hatóság nem gyakorolhatja a 69. cikk (1) bekezdése, a 70. cikk (1) bekezdése vagy a 71. cikk (1) bekezdése szerinti hatásköreit. A fizetési vagy szállítási kötelezettség felfüggesztésére vonatkozó hatáskört azonban csak a 33a. cikk (1) bekezdése szabályozza. A 33a. cikk (10) bekezdése a biztosítékkal rendelkező hitelezők korlátozására, valamint a felmondási jog felfüggesztésére vonatkozó hatáskört szabályozza.

A 33a. cikk (1) bekezdése szerinti, a fizetési vagy szállítási kötelezettség felfüggesztésére vonatkozó hatáskör gyakorlása önmagában kizárja-e azt, hogy a szanálási hatóság gyakorolja a 69. cikk (1) bekezdése szerinti (egyes kötelezettségek felfüggesztésére vonatkozó), a 70. cikk (1) bekezdése szerinti (a biztosítékkal rendelkező hitelezők korlátozására vonatkozó), vagy a 71. cikk (1) bekezdése szerinti (a felmondási jog felfüggesztésére vonatkozó) hatásköreit? Vagy a szanálási hatóság 70. cikk (1) bekezdése és 71. cikk (1) bekezdése szerinti hatáskörei csak akkor korlátozottak, ha a szanálási hatóság előzőleg a 33a. cikk (10) bekezdése szerinti hatásköreit is gyakorolta?

Válasz

A 33a. cikk (11) bekezdésében foglalt rendelkezés célja egy adott hatáskör ismételt alkalmazásának elkerülése. Azt hivatott biztosítani, hogy a hitelező jogok felfüggesztésének vagy korlátozásának a 33a. cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint számított maximális időtartama ne haladja meg a két napot.

Ebből következik, hogy a korlátozás csak ugyanannak a hatáskörnek az ismételt gyakorlására vonatkozik, nem pedig arra az esetre, amikor két különböző hatáskör gyakorlására eltérő időpontokban kerül sor.

A kérdés második részében felvetett konkrét problémát illetően tehát a szanálási hatóság 70. cikk (1) bekezdése és 71. cikk (1) bekezdése szerinti hatáskörei csak akkor korlátozottak, ha a szanálási hatóság előzőleg a 33a. cikk (10) bekezdésének a), illetve b) pontja szerinti hatásköreit is gyakorolta.

C.   ALÁRENDELT LEÍRHATÓ, ILLETVE ÁTALAKÍTHATÓ KÖTELEZETTSÉGEK LAKOSSÁGI ÜGYFELEKNEK TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

10.   Kérdés (44a. cikk)

A 44a. cikk alkalmazásában mit jelent az „eladó” kifejezés?

Válasz

A BRRD 44a. cikke a MiFID 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti befektetési vállalkozásokra, valamint a hitelintézetekre, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra és az alternatívbefektetésialap-kezelőkre vonatkozik, amelyek befektetési szolgáltatásai, illetve befektetési tevékenysége eredményeként alárendelt leírható, illetve átalakítható kötelezettségek átruházására kerül sor lakossági ügyfelek részére a CRR 72a. cikkében említett feltételekkel, kivéve a CRR 72a. cikke (1) bekezdésének b) pontját, valamint 72b. cikkének (3)–(5) bekezdését. A BRRD 44a. cikke alkalmazásában a felsorolt szervezetek „eladók”.

11.   Kérdés (44a. cikk)

A BRRD 44a. cikke szerinti védelmet ki kell terjeszteni egyes nevesített eszközökre, vagy a BRRD-ben vagy a CRD-ben meghatározott konkrét eszközkategóriákra?

Válasz

A lakossági ügyfelek védelmére vonatkozó egyes szabályok alkalmazási körét a BRRD 44a. cikkének (1) bekezdése állapítja meg.

A BRRD 44a. cikke (1) bekezdésének első albekezdése rendszerint az 575/2013/EU rendelet (CRR) 72a. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 72b. cikke (3)–(5) bekezdésének kivételével az említett rendelet 72a. cikkében említett valamennyi feltételnek eleget tevő leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre (SEL) alkalmazandó. A BRRD 44a. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a BRRD 44a. cikkében rögzített szabályok alkalmazási körét kiterjesszék a szavatolótőke-instrumentumok és egyéb hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek értékesítésére, ideértve a nem alárendelt leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket is.

A BRRD 44a. cikkének (7) bekezdése szerint a tagállamok az (EU) 2019/879 irányelv alkalmazásának kezdőnapját (2020. december 28.) megelőzően kibocsátott kötelezettségek esetében nem kötelesek alkalmazni a 44a. cikket.

12.   Kérdés (44a. cikk)

Ha egy ügyletben részes felek olyan tagállamokban találhatók, amelyek eltérően éltek a 44a. cikk szerinti nemzeti lehetőségekkel, akkor a kibocsátó, a közvetítő vagy az ügyfél helye határozza meg azt, hogy melyik tagállam szabályait kell alkalmazni?

Válasz

Ha egy tagállam alkalmazza a BRRD 44a. cikkének (1)–(4) bekezdését, akkor az eladó helye szerinti jogszabályokat kell alkalmazni arra tekintettel, hogy a BRRD 44a. cikkének (1) bekezdése értelmében az eladó a MiFID 25. cikkének (2) bekezdése szerinti megfelelőségi vizsgálatot a saját tagállamának jogába átültetett formában köteles elvégezni. Ha egy tagállam átültette a nemzeti jogába a BRRD 44a. cikkének (5) bekezdését, akkor a 44a. cikk (1)–(4) bekezdésétől „eltérően” biztosítania kell, hogy a joghatósági területén letelepedett szervezetek által kibocsátott alárendelt leírható, illetve átalakítható kötelezettségek (SEL) minimális névértéke legalább 50 000 EUR legyen, valamint azt, hogy az adott tagállamban csak legalább 50 000 EUR minimális névértékű SEL legyen lakossági ügyfélnek értékesíthető. A BRRD 44a. cikkének (1)–(4) bekezdésében előírt egyéb szabályok nem alkalmazandók. E szabályok határokon átnyúló alkalmazása a BRRD 44a. cikke (a 44a. cikk (1)–(4) bekezdése, (5) bekezdése, illetve (6) bekezdése) nemzeti jogba történő átültetéséhez választott nemzeti intézkedésektől függ.

Több erre vonatkozó forgatókönyv van:

Az első forgatókönyv szerint az olyan tagállamban letelepedett szervezet által kibocsátott SEL értékesítése, ahol nincs a SEL minimális névértékére vonatkozó szabály („A” tagállam), olyan tagállamban található lakossági ügyfelek részére történik, amely rendelkezett a minimális névértékre vonatkozó szabályról („B” tagállam): ebben az esetben a „B” tagállamnak biztosítania kell, hogy csak a minimális névértékre vonatkozó szabálynak megfelelő SEL legyen értékesíthető a joghatósági területén található lakossági ügyfelek részére.

Az alternatív forgatókönyv szerint akkor, ha a „B” tagállambeli szervezet által kibocsátott SEL értékesítése az „A” tagállambeli lakossági ügyfelek részére történik, akkor a SEL értékesítésének meg kell felelnie a 44a. cikk (1)–(4) bekezdésének. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy ha az „A” tagállam által a nemzeti jogába átültetett BRRD 44a. cikkének (1)–(4) bekezdésében előírt feltételek teljesülnek, akkor legfeljebb egyetlen 50 000 EUR összegű SEL értékesíthető egy lakossági ügyfél részére.

Az olyan tagállamban kibocsátott SEL, ahol a SEL minimális névértéke 50 000 EUR („A” tagállam), nem értékesíthető ebben a formában olyan tagállamban található lakossági ügyfelek részére, amely magasabb minimális névértékre (pl. 250 000 EUR) vonatkozó szabályt alkalmaz („B” tagállam). Csak a „B” tagállam minimális névértékre vonatkozó szabályának (250 000 EUR) megfelelő SEL értékesíthető a „B” tagállamban található lakossági ügyfelek részére.

A BRRD 44a. cikkének (6) bekezdését átültető tagállamnak biztosítania kell, hogy csak a területén letelepedett, szanálás alá vonható szervezetek által kibocsátott SEL-tételek lakossági ügyfél részére végzett értékesítése tartozzon a BRRD 44a. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya (a befektetés volumenének kizárólagos ellenőrzése) alá. A más tagállambeli, szanálás alá vonható szervezetek által kibocsátott SEL-tételek lakossági ügyfél részére végzett értékesítésére az adott tagállam jogszabályai vonatkoznak. A más tagállamban letelepedett, szanálás alá vonható szervezetek által kibocsátott SEL-tételek lakossági ügyfél részére végzett értékesítését illetően a BRRD 44a. cikkének (6) bekezdése szerint lehetőséggel élő tagállamnak el kell döntenie, hogy a BRRD 44a. cikkének (1)–(4) bekezdését, vagy a BRRD 44a. cikkének (5) bekezdése szerinti, minimális névértékre vonatkozó szabályt ülteti át. Ez azt jelenti, hogy az adott SEL lakossági ügyfél részére történő értékesítésének kibővített megfelelőségi rendszer/portfólióellenőrzés hatálya alá kell tartoznia, vagy a SEL minimális névértékét legalább 50 000 EUR-ban kell megállapítani. A lakossági ügyfél részére értékesített SEL esetében a BRRD 44a. cikkének (6) bekezdése szerinti kevésbé szigorú szabályok alkalmazásának logikai alapja az, hogy az adott tagállamban a SEL-piac az 50 milliárd EUR-os összeghatárhoz mérten kisebb, és kevésbé likvid. Másik tagállamban letelepedett intézmények által kibocsátott SEL esetében a fenti logikai alap nem alkalmazható.

13.   Kérdés (44a. cikk)

Szem előtt tartva azt, hogy a BRRD 44a. cikke olyan követelményeket is előír, amelyek a MiFID-re vonatkoznak, ennélfogva pedig nem tartoznak a szanálási hatóság kompetenciájába, a szanálási hatóság nem lehet az egyedüliként kijelölt illetékes hatóság. Dönthet úgy egy tagállam, hogy a piaci magatartás felügyeletével foglalkozó hatóságot egyedüliként, vagy a szanálási hatóságot és a piaci magatartás felügyeletével foglalkozó hatóságot együttesen jelöli ki a 44a. cikk végrehajtására?

Válasz

Az (EU) 2019/879 irányelv (15) és (16) preambulumbekezdése részletesen kifejti a BRRD 44a. cikkében előírt szabályok logikai alapját, kapcsolódásukat az intézmények szanálhatóságához, a végrehajtásuk módját, valamint kölcsönhatásukat a MiFID-ben előírt általános befektetővédelmi szabályok végrehajtásával.

Az (EU) 2019/879 irányelv (15) és (16) preambulumbekezdése a következőket állapítja meg:

Az említett preambulumbekezdések a következő elemeket vezetik be:

—

A szanálási hatóságoknak meg kell vizsgálniuk a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek befektetői körét annak megállapítása céljából, hogy egy adott befektetői kör a méretéből és a jellegéből adódóan akadályozhatja-e a szanálhatóságot. A leírható, illetve átalakítható kötelezettségek jelentős lakossági állománya ilyen akadályt jelenthet.

—	A BRRD 44a. cikkében foglalt szabályok célja annak biztosítása, hogy a lakossági befektetők ne fektessenek túlzott mértékben leírható, illetve átalakítható kötelezettségekbe.

—

A szanálási hatóságoknak együtt kell működniük a piaci magatartás felügyeletével foglalkozó hatóságokkal, és a 2014/65/EU irányelv (MiFID) végrehajtása érdekében bizalmas információkat kell cserélniük azokkal, „amennyiben kötelezettségeik teljesítése során bizonyítékot találnak a [MiFID] esetleges megsértésére”.

A BRRD 44a. cikke ugyan nem említ konkrétan a végrehajtásáért felelős hatóságot, az (EU) 2019/879 irányelv (15) és (16) preambulumbekezdésében foglalt elemek rámutatnak a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek lakossági állományának mérete, a lakossági befektetők védelme, valamint a intézmények szanálhatósága közötti kapcsolat meglétére.

Ez azt jelenti, hogy a tagállamok bármely megfelelő hatóságot vagy hatóságokat kijelölhetik a BRRD 44a. cikkének végrehajtására, így a MiFID alapján kijelölt hatóságokat (a piaci magatartás felügyeletével foglalkozó hatóságokat) is. A MiFID szerinti általános befektetővédelmi szabályok, a BRRD 44a. cikkében foglalt részletszabályok, valamint a szanálási hatóságoknak az intézményi szanálhatósággal szemben a lakossági állományok miatt felmerült akadályok kezelésére vonatkozó hatásköre közötti kölcsönhatás ugyanakkor arra utal, hogy a piaci magatartás felügyeletével foglalkozó hatóságoknak, a BRRD 44a. cikke végrehajtásáért felelős hatóságoknak, valamint a szanálási hatóságoknak szorosan együtt kell működniük egymással saját hatásköreik gyakorlása során.

14.   Kérdés (44a. cikk (1) bekezdés)

A 44a. cikk (1) bekezdésének utolsó mondatában említett, a 44a. cikk hatályának a szavatolótőke-instrumentumokra való kiterjesztésére vonatkozó nemzeti mérlegelési jogkör csak az (1) bekezdés rendelkezéseit, vagy a cikk valamennyi rendelkezését érinti?

Válasz

A BRRD 44a. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a 44a. cikkben rögzített szabályok alkalmazási körét kiterjesszék a szavatolótőke-instrumentumok és egyéb „hitelezői feltőkésítésbe bevonható” kötelezettségek értékesítésére.

A lehetőség nem korlátozódik a 44a. cikk (1) bekezdésére, a teljes cikkre vonatkozik. A 44a. cikk (2), (3) és (5) bekezdésében a 44a. cikk (1) bekezdésében említett kötelezettségekre történő kereszthivatkozások ez utóbbi bekezdés egészére és nem csak annak első albekezdésére vonatkoznak. Ez egyértelműen kiderül az (EU) 2019/879 irányelv (16) preambulumbekezdéséből is, amely a következőket állapítja meg:

15.   Kérdés (44a. cikk (1) bekezdés)

Hogyan értelmezendő a 44a. cikk (1) bekezdésének b) pontjában „az eladó meggyőződött” kifejezés?

Válasz

A 44a. cikk (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a megfelelőségi vizsgálat elvégzését követően az eladó megítélése szerint a SEL-tételekben végrehajtott befektetés megfelelő az érintett lakossági ügyfél számára.

16.   Kérdés (44a. cikk (5) bekezdés)

Hogyan értelmezendő és alkalmazandó a BRRD 44a. cikkének (5) bekezdése szerinti eltérés? Több alternatív értelmezés is adódik:

—

A BRRD 44a. cikkének (5) bekezdése alsó küszöbértékre vonatkozó kivételre irányul, amelynél fogva a BRRD 44a. cikkének (1)–(4) bekezdése szerinti kiegészítő védelmi elemek nem vonatkoznak a minimális névérték alatti névértéken kibocsátott SEL-tételekre? Ez azt jelentené, hogy kizárólag a MiFID 25. cikkének rendelkezései vonatkoznának a minimális névérték alatti SEL-tételek lakossági befektetők részére történő értékesítésére. Ha ez a helyes értelmezés, akkor igaz az is, hogy a tagállamok az alsó küszöbértéket szabadon állapíthatják meg 50 000 EUR vagy annál magasabb összegben, ahogyan ezt a „legalább” kitétel sejteti? Ez az értelmezés olyan helyzetet is eredményezhet, ahol a tagállamok nagyon magas küszöbértéket állapítanak meg, ezáltal pedig szinte minden esetben kizárják a kiegészítő védelmi elemeket.

—

Vagy ettől eltérően a BRRD 44a. cikkének (5) bekezdése a nagyon nagy értékű (50 000 EUR vagy azt meghaladó összegen értékelt) eszközökre vonatkozó kivételre irányul, amelynél fogva a BRRD 44a. cikkének (1)–(4) bekezdése szerinti kiegészítő védelmi elemek nem vonatkoznak a tagállam által rögzített küszöbérték feletti névértéken kibocsátott eszközök értékesítésére abból kiindulva, hogy a lakossági befektetők nagy valószínűséggel kisebb értékű eszközökbe fektetnek?

—

Vagy az előzőektől eltérően a BRRD 44a. cikkének (5) bekezdése arra irányul, hogy a tagállamok korlátozhassák azt, ahogyan a kibocsátók képezhetik az említett bekezdés hatálya alá tartozó SEL-tételeket, és ennek érdekében jogszabályban írhassák elő, hogy az adott eszközök névértékének meg kell haladnia a tagállam által 50 000 EUR vagy annál magasabb összegben megállapított küszöbértéket?

Válasz

Annak érdekében, hogy a lakossági befektetők ne fektessenek túlzott mértékben bizonyos leírható, illetve átalakítható kötelezettségekbe, a tagállamoknak:

a)	át kell ültetniük a BRRD 44a. cikkének (1)–(4) bekezdésében előírt követelményeket; vagy

b)	e követelményektől eltérően kizárólagosan kell alkalmazniuk a BRRD 44a. cikkének (5) bekezdésében a legalább 50 000 EUR összegű minimális névértékre vonatkozóan előírt követelményt.

Ha tehát egy tagállam úgy dönt, hogy a SEL-tételekre vonatkozóan legalább 50 000 EUR összegű minimális névértéket állapít meg, akkor nem köteles nemzeti jogába átültetni a BRRD 44a. cikkének (1)–(4) bekezdésében előírt követelményeket.

Az (EU) 2019/879 irányelv (16) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy a BRRD 44a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint a BRRD 44a. cikkének (5) bekezdését nem együttesen kell átültetni, mivel azok két eltérő alternatívát takarnak:

17.   Kérdés (44a. cikk (5) bekezdés)

A jogalkotói szándék szerint mely szervezetekre vonatkozik a BRRD 44a. cikkének (5) bekezdése szerinti minimális névértékre vonatkozó szabály?

Válasz

A BRRD 44a. cikkének (5) bekezdésében foglalt lehetőség szerinti minimális névértékre vonatkozó követelmény hatálya alá tartozik minden SEL-kibocsátás, valamint a befektetési vállalkozás, hitelintézet, ÁÉKBV-alapkezelő és ABAK által lakossági ügyfelek részére végzett minden SEL-értékesítés.

18.   Kérdés (44a. cikk (5) bekezdés)

Helyes az az értelmezés, hogy ha egy tagállam úgy is dönt, hogy él a BRRD 44a. cikk (5) bekezdése szerinti lehetőséggel, ez akkor sem mentesíti a MiFID-ben előírt megfelelőségi vizsgálat elvégzése alól?

Válasz

A MiFID 25. cikkének (2) bekezdése szerint megfelelőségi vizsgálat csak befektetési tanácsadás, valamint portfóliókezelési szolgáltatás nyújtásakor kötelező. A BRRD 44a. cikkének (1) bekezdése a lakossági ügyfél részére végzett valamennyi SEL-értékesítésre vonatkozóan szélesebb alkalmazási kört ír elő a megfelelőségi vizsgálatok elvégzésére. A BRRD 44a. cikkének (5) bekezdését átültető tagállamnak változatlanul gondoskodnia kel a MiFID 25. cikke (2) bekezdésének tényleges alkalmazásáról.

19.   Kérdés (44a. cikk (6) bekezdés)

A 44a. cikk (6) bekezdése a következőkről rendelkezik: „Amennyiben az 1. cikk (1) bekezdésében említett, egy tagállamban letelepedett és a 45e. cikkben említett követelmény hatálya alá tartozó szervezetek összes eszközének értéke nem haladja meg az 50 milliárd EUR-t, az adott tagállam az e cikk (1)–(5) bekezdésében meghatározott követelményektől eltérve kizárólag az e cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett követelményt is alkalmazhatja”.

Az 50 milliárd EUR-os küszöbérték a tagállamban található összes szanálás alá vonható szervezetre együttesen értendő?

Válasz

Azoknak a tagállamoknak, amelyek kisméretű és kevésbé likvid piaccal rendelkeznek, a 44a. cikk (6) bekezdése sajátos lehetőséget ad arra, hogy a másik két alternatívától eltérően ültessék át a 44a. cikket. A lehetőség szerint az átültetés korlátozódhat a 44a. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt követelményre, amely szerint egy adott lakossági befektető SEL-befektetéseinek minimális mérete 10 000 EUR.

Egy tagállamban a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek piacméretének értékelésére vonatkozó kritérium az adott tagállamban letelepedett és a 45e. cikk hatálya alá tartozó összes szanálás alá vonható szervezet együttes mérlegfőösszege (a szanálás alá vonható csoport konszolidált szintjén a külső MREL-követelmény alapján). A lehetőség csak akkor használható ki, ha ez az érték legfeljebb 50 milliárd EUR.

20.   Kérdés (44a. cikk (6) bekezdés)

A BRRD 44a. cikkének (6) bekezdésében említett 50 milliárd EUR-os küszöbértéket csak az (EU) 2019/879 irányelv átültetésének időpontjában szükséges vizsgálni, vagy a megfelelés ezt követő folyamatos figyelemmel kísérését is kötelezővé kell tenni?

A küszöbérték teljesítésének figyelemmel kísérésére vonatkozó konkrét kötelezettséget az (EU) 2019/879 irányelvet átültető nemzeti jogszabályban szükséges előírni?

Válasz

Azon tagállamok számára, amelyek a BRRD 44a. cikkének (6) bekezdése szerinti 50 milliárd EUR-os küszöbérték alapján kisméretű és kevésbé likvid piaccal rendelkeznek, az említett bekezdés sajátos lehetőséget ad az átültetésre.

Az átültetési lehetőség a küszöbérték teljesítésének feltételéhez kötött. Ennek megfelelően a tagállamok kötelesek rendszeresen figyelemmel kísérni és értékelni azt, hogy piacaik teljesítik-e az 50 milliárd EUR-os küszöbértéket, és továbbra is indokolt-e a BRRD 44a. cikkének (6) bekezdése szerinti lehetőség igénybevétele. Ha a küszöbérték már nem teljesül, a tagállamnak választania kell a BRRD 44a. cikke átültetésének két fő alternatívája között, és a választott alternatívának megfelelő szabályokat nemzeti jogszabályokban kell rögzítenie.

D.   A SZAVATOLÓTŐKÉRE ÉS A LEÍRHATÓ, ILLETVE ÁTALAKÍTHATÓ KÖTELEZETTSÉGEKRE VONATKOZÓ MINIMUMKÖVETELMÉNNYEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

(a)    Általános kérdések

21.   Kérdés (Általános)

A BRRD alkalmazásában hogyan értelmezendő az „ellenőrzés” fogalma?

Mivel a jogszabály szövegében nem található fogalommeghatározás, célszerű a CRR 4. cikke (1) bekezdésének 37. pontjában szereplő meghatározást figyelembe venni? Az említett fogalommeghatározás szerint ellenőrzés „a 83/349/EGK [hetedik] tanácsi irányelv (11) 1. cikkében meghatározott, adott esetben az 1606/2002/EK [európai parlamenti és tanácsi] rendelet (12) értelmében az intézményre vonatkozó számviteli standardokkal kiegészített, az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat vagy egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás közötti hasonló kapcsolat”.

Válasz

Az adott szanálás alá vonható szervezet által a leányvállalata felett gyakorolt ellenőrzést a BRRD több helyen is említi (pl. a 45b. cikk (3) bekezdésének b) pontja; a 45f. cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontja, valamint a 45f. cikk (2) bekezdése b) pontjának ii. alpontja). Az „ellenőrzés” említésének logikai alapja, hogy a leányvállalat által a rá vonatkozó belső MREL-követelmény teljesítéséhez figyelembe vett eszközök tulajdonosi szerkezete a szanálás alá vonható csoport szanálása, illetve az adott leányvállalat kapcsán a leírási vagy átalakítási hatáskör alkalmazása esetén ne eredményezhesse azt, hogy az eredeti leányvállalat már nem minősül az adott szanálás alá vonható szervezet leányvállalatának (tehát a csoportszerkezet vagy a CRR 18. cikke szerinti konszolidációs kör megváltozását).

A CRR 4. cikke (1) bekezdésének 16. pontja (a BRRD korábbi 2. cikke (1) bekezdésének 5. pontja) a következőképpen határozza meg a „leányvállalat” fogalmát:

„a)	a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott leányvállalat;

b)	a 83/349/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti leányvállalat és minden olyan vállalkozás, amely felett egy anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol.

A leányvállalatok valamennyi leányvállalata azon vállalkozás leányvállalatának is tekintendő, amely az előbbiek eredeti anyavállalata”.

Az MREL alkalmazásában tehát az „ellenőrzés” egy anyavállalat és leányvállalata közötti kapcsolatként értelmezendő.

22.   Kérdés (Általános)

Hogyan értelmezendő a „globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képező szervezet” kifejezés? Úgy tűnik, hogy ez olyan leányvállalatot vagy szervezetet takar, amelyben az adott intézmény globálisan rendszerszinten jelentős intézményként való azonosításakor figyelembe vett részesedés áll fenn.

Válasz

A „globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képező, szanálás alá vonható szervezet”, amelyet a BRRD 45d. cikke említ, a BRRD 1. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett olyan intézmény vagy szervezet, amely a CRD 131. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban globálisan rendszerszinten jelentős intézményként azonosított csoport összevont alapú felügyeleti körébe tartozik.

23.   Kérdés (BRRD i, 45. cikk (11) bekezdés)

A BRRD I 45. cikkének (11) bekezdése hatáskört biztosított a csoportszintű szanálási hatóságnak az EU-szintű anyaintézményre vonatkozó egyedi MREL alóli mentesítésre. A mentesítési hatáskör a jelenlegi BRRD-ben is szerepel?

Válasz

A BRRD I 45. cikkének (11) bekezdése a csoportszintű szanálási hatóságnak az EU-szintű anyaintézményre vonatkozó egyedi MREL-követelmény alóli mentesítésre tekintetében bizonyos feltételekkel biztosított mérlegelési jogkört.

A jelenlegi BRRD szerint az EU-szintű anyaintézményekre nem vonatkozik egyedi MREL-követelmény. Ennek megfelelően a követelmény alóli mentesítés sem alkalmazható. Az említett intézményekre összevont MREL-követelmény vonatkozik az alábbi esetekben:

—	szanálás alá vonható szervezetként külső MREL-követelménynek kell megfelelniük összevont alapon, a szanálás alá vonható csoport szintjén (45e. cikk (1) bekezdés); vagy

—	olyan EU-szintű anyavállalatként, amely harmadik országbeli szervezet leányvállalata és maga nem szanálás alá vonható szervezet, belső MREL-követelménynek kell megfelelniük összevont alapon (45f. cikk (1) bekezdés, harmadik albekezdés).

(b)    Jelzáloghitel-intézetek

24.   Kérdés (45a. cikk)

A BRRD vagy a CRR alapján kizárható-e a TLAC-minimumkövetelmény tekintetében a konszolidáció köréből az a jelzáloghitel-intézet, amely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény leányvállalata, és a BRRD 45a. cikkének (1) bekezdése szerint mentes az MREL-követelmény alól?

Válasz

A CRR 92a., illetve 92b. cikkében említett követelmények (TLAC-minimumkövetelmény) tekintetében a konszolidáció körét az említett rendelet 18. cikke (1) bekezdésének második albekezdése határozza meg. Az említett rendelkezés szerint a TLAC-minimumkövetelmény összevont alapon történő teljesítésére kötelezett intézményeknek el kell végezniük minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk a vonatkozó szanálás alá vonható csoportban (vagyis velük azonos szanálás alá vonható csoporthoz tartozik).

A BRRD 45a. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az MREL-követelmény alól mentesített jelzáloghitel-intézetek nem vehetnek részt a BRRD 45e. cikkének (1) bekezdésében említett konszolidációban, míg ez utóbbi szerint a szanálás alá vonható szervezeteknek a BRRD 45b–45d. cikkében foglalt MREL-követelményeknek összevont alapon kell megfelelniük a szanálás alá vonható csoport szintjén.

E rendelkezések a TLAC-minimumkövetelményt illetően nem értelmezhetők a CRR 18. cikke (1) bekezdésének második albekezdésétől való eltérésként.

A globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vagy az ezek részét képező szervezetek esetében a BRRD 45a. cikk (2) bekezdése az MREL-követelménynek csak a BRRD 45d. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint megállapított részére alkalmazandó, vagyis a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó, intézményspecifikus kiegészítő követelményre, amelyet a szanálási hatóság a BRRD alapján állapít meg. Ez a követelmény a csoportra vonatkozóan megválasztott szanálási stratégiától függ, tehát attól, hogy a jelzáloghitel-intézetet a csoportszintű szanálási terv szerint felszámolják-e vagy sem, és ennélfogva a BRRD 45a. cikkének (1) bekezdése szerint mentesül-e.

25.   Kérdés (45a. cikk)

A 45a. cikk (1) bekezdése szerinti kötelező mentesség alkalmazandó-e a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó olyan speciális szabályok megléte esetén, amelyeknél tagállami szinten teljesülnek a jelzáloghitel-intézetekre vonatkozóan az a) és b) pontban előírt feltételek? Vagy kötelező mentesség csak akkor adható, ha a szanálási hatóság a szanálási tervben kiköti, hogy a jelzáloghitel-intézetet rendes fizetésképtelenségi eljárásban vagy a 45a. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti egyéb típusú eljárásban számolják fel? Teljesülnek-e a kötelező mentesítés feltételei akkor, ha a választott szanálási stratégia bankcsoporti SPE és teljes bankra kiterjedő hitelezői feltőkésítés (amennyiben a jelzáloghitel-intézet az anyabank leányvállalata)?

Ha a jelzáloghitel-intézet a 45a. cikk (1) bekezdése alapján mentesül az MREL-követelmény alól, a jelzáloghitel-intézet mely prudenciális elemeit kell figyelmen kívül hagyni az összevont MREL-követelménynek a 45a. cikk (2) bekezdése szerinti számítása során?

Válasz

A 45a. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt előírás szerint a jelzáloghitel-intézet szanálási tervének rendelkeznie kell arról, hogy az intézmény felszámolására nemzeti fizetésképtelenségi eljárásban vagy az ezen intézményekre vonatkozó egyéb típusú, a 2014/59/EU irányelv 38., 40. vagy 42. cikkével összhangban lefolytatott eljárásokban kerüljön sor. Az ilyen eljárás megléte önmagában nem indokolhatja a mentesítést: mentesség csak akkor adható, ha a szanálási terv a jelzáloghitel-intézet csődje esetére előírja az eljárás alkalmazását.

Ha a csoportszintű szanálási terv azt írja elő, hogy a jelzáloghitel-intézetet a 45a. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti eljárásban kell felszámolni, és az eljárás biztosítja, hogy a hitelezők a 45a. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt módon, a szanálási célkitűzéseknek megfelelően viseljenek veszteséget, a mentesítés kötelező. Ebben az esetben a jelzáloghitel-intézet eszközei a szanálás alá vonható csoportra vonatkozó TREA és TEM számításakor nem vehetők figyelembe, a szanálás alá vonható szervezetnek a jelzáloghitel-intézettel szembeni, csoporton belüli kitettségeit viszont figyelembe kell venni. Ezenkívül a szanálási hatóságnak a 45c. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjának való megfelelés érdekében a szanálás alá vonható szervezet összevont MREL-követelményéhez kapcsolódó veszteségviselés összegének számításakor figyelembe kell vennie az anyavállalatnak a jelzáloghitel-intézettel szembeni, tőkeinstrumentumokból származó teljes kitettségét. A szanálási hatóság dönt arról, hogy milyen konkrét módszerrel veszi figyelembe a tőkeinstrumentumokból származó kitettséget a szanálás alá vonható szervezet külső MREL-követelményében, ugyanakkor a választott módszernek biztosítania kell, hogy a szanálás alá vonható szervezet elegendő szavatolótőkével és leírható, illetve átalakítható kötelezettséggel rendelkezzen a kitettségből származó teljes veszteség viseléséhez.

Ha a jelzáloghitel-intézet egy szanálás alá vonható szervezet leányvállalata és a 45a. cikk (1) bekezdése szerinti mentesség nem adható, az említett cikk (2) bekezdése nem alkalmazandó. Ebben az esetben a jelzáloghitel-intézet a szanálás alá vonható csoport konszolidációs körébe tartozik.

26.   Kérdés (45a. cikk)

A jelzáloghitel-intézetek számára a 45a. cikkben biztosított mentességek szempontjából milyen intézményi körre terjed ki az említett cikk hatálya? A 45a. cikk csak olyan intézményre alkalmazandó, amely kizárólag fedezett kötvényből finanszírozott jelzáloghitel nyújtására rendelkezik engedéllyel? Vagy a cikk hatálya kiterjed az olyan egyéb hitelintézetekre is, amelyek más tevékenységre szóló engedéllyel is rendelkeznek, a gyakorlatban azonban csak fedezett kötvényből finanszírozott jelzáloghitelt nyújtanak?

Lehet-e szanálás alá vonható csoport része az olyan leányvállalat, amely jelzáloghitel-intézetnek minősül, és a 45a. cikk alapján mentességet kapott?

Válasz

A BRRD 45a. cikkének alkalmazási körét a cikk (1) bekezdésének bevezető része jelöli ki. Jelzáloghitel-intézetek:

—	azok a hitelintézetek,

—	amelyeket fedezett kötvényekből finanszíroznak,

—	és amelyek a nemzeti jog értelmében nem gyűjthetnek betéteket.

A BRRD 45a. cikkének hatálya nem terjedhet ki azokra a hitelintézetekre, amelyek a gyakorlatban nem végeznek betétgyűjtést annak ellenére, hogy erre engedélyük van, mivel nem felelnek meg a betétgyűjtés nemzeti jog szerinti tilalmára vonatkozó kritériumnak. Az ilyen hitelintézetek ezért nem mentesíthetők a BRRD 45a. cikke alapján.

Ezzel összefüggésben felhasználható a „szakosított jelzálog-hitelintézet” fogalmának az (EU) 2019/2162 európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 3. cikkének 8. pontjában található meghatározása is. Az említett rendelkezés szerint a szakosított jelzálog-hitelintézet „olyan hitelintézet, amely kizárólag fedezettkötvény-kibocsátásból finanszíroz hiteleket, jogszerűen csak jelzálog- és közszektor-hitelezési tevékenységet végezhet, és nem gyűjthet nyilvánosan betéteket, csak más visszafizetendő pénzeszközöket”.

Ha a jelzáloghitel-intézet egy szanálás alá vonható szervezet leányvállalata, akkor az adott szanálás alá vonható szervezethez tartozó szanálás alá vonható csoportban való szerepeltetése a BRRD 12. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban a csoportszintű szanálási tervben foglalt stratégiától függően lehetséges.

(c)    A szanálás alá vonható szervezetek leírható, illetve átalakítható kötelezettségei

27.   Kérdés (45b. cikk (1) bekezdés)

A BRRD 45b. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekből a CRR 72e. cikke szerint levonható elemek nem vonhatók le akkor, ha az MREL-ben szerepelnek?

Válasz

A CRR 72e. cikkében rögzített levonási rend csak a CRR 92a. és 92b. cikkének hatálya alá tartozó szervezetekre vonatkozik (vagyis az olyan szanálás alá vonható szervezetekre, amelyek globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vagy ilyen intézmények részei, valamint egyes olyan szervezetekre, amelyek nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények részei), és kizárólag az említett rendelkezéseknek való megfelelés alkalmazásában. Nem terjed ki az alábbiakra:

—	az olyan szervezetre, amely nem globálisan rendszerszinten jelentős intézmény, nem része valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, és nem része nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek sem;

—

az olyan szervezetnek a számára a BRRD 45d. cikke (3) bekezdésével összhangban előírt kiegészítő követelményeknek való megfelelésére, amely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény, vagy valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény része.

28.   Kérdés (45b. cikk (3) bekezdés)

Beszámíthatók-e a belső MREL-követelménybe a „meglévő részvényesek” számára kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettségek, amennyiben azok jogosultja részvényes, attól függetlenül, hogy a kötelezettségek jegyzésével vagy megvásárlásával vált részvényessé?

Válasz

A szanálás alá vonható szervezet leányvállalata által a „meglévő részvényesek” számára kibocsátott instrumentum az elismerhetőségi feltételek egyike a BRRD 45f. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontja (belső MREL-követelmény), a BRRD 45b. cikkének (3) bekezdése (külső MREL-követelmény), valamint a CRR 88a. cikkének b) pontja (globálisan rendszerszinten jelentős intézményként vagy annak részeként szanálás alá vonható szervezetre vonatkozó TLAC-minimumkövetelmények) alkalmazásában. Ha a kötelezettség kibocsátásának időpontjában az azt megszerző szervezet nem részvényes, a kötelezettség nem ismerhető el az MREL- és a TLAC-minimumkövetelmény teljesítéséhez. Az instrumentum akkor ismerhető el, ha meglévő részvényes számára bocsátják ki, valamennyi egyéb feltételnek is megfelel, és a kibocsátást követően csak meglévő részvényes birtokolja.

29.   Kérdés (45b. cikk (3) bekezdés)

A cikk egészével összefüggésben hogyan értelmezendő a 45b. cikk (3) bekezdésében szereplő „és az említett leányvállalat a szanálás alá vonható szervezetével azonos szanálás alá vonható csoport részét képezi” szövegrész?

Válasz

A BRRD 45f. cikke (2) bekezdése a) pontjának i) alpontja alapján egy szanálás alá vonható szervezet leányvállalata nemcsak a szanálás alá vonható szervezet, hanem bizonyos feltételekkel kisebbségi részvényes számára is kibocsáthat leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket. A BRRD 45b. cikkének (3) bekezdése szerint a kötelezettségeket „be kell számítani a szanálás alá vonható szervezet szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek az összegébe”, amennyiben az említett bekezdésben előírt feltételek teljesülnek. A kötelezettségek alárendeltek, mivel a 45f. cikk (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében teljesíteniük kell a CRR 72b. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti feltételt. E kötelezettségek ennélfogva egyaránt felhasználhatók a külső MREL-követelmény, valamint a BRRD 45b. cikkének (4), (5) és (7) bekezdése szerint annak a szanálás alá vonható szervezetnek az alárendelt külső MREL-követelménye teljesítéséhez, amely a kötelezettségeket kibocsátó leányvállalattal azonos szanálás alá vonható csoporthoz tartozik.

30.   Kérdés (45b. cikk)

A szanálás alá vonható szervezetnek nem minősülő leányvállalat által kibocsátott és szanálás alá vonható csoporton kívüli szervezet által tartott, amortizált T2 tőkeinstrumentumok, amelyek a BRRD 45f. cikke (2) bekezdése b) pontjának ii. alpontja szerint a belső MREL-követelmény tekintetében elismerhetők, a külső MREL-követelmény tekintetében is elismerhetők? A BRRD 2. cikke (1) bekezdése 71a. pontjának második részében említett amortizált T2 tőkeinstrumentumokat egyedileg, vagy a szanálás alá vonható csoport szintjén, konszolidált alapon kell értelmezni?

Válasz

A szanálás alá vonható szervezetek a külső MREL-követelményt a következő kötelezettségekkel teljesíthetik:

—	A szanálás alá vonható csoport szintjén, összevont alapon számított szavatolótőke, a BRRD 45e. cikkének (1) bekezdése szerint;

—

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek, amelyek lehetnek: — Hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek, amelyek teljesítik a BRRD 45b. pontja szerinti feltételeket. E cikk hivatkozik többek között a CRR 72b. cikkére, amelynek (2) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a kötelezettségeket az intézménynek közvetlenül kell kibocsátania, illetve felvennie (BRRD 2. cikk (1) bekezdés, a 71a. pont első része); — Járulékos tőkeinstrumentumok, amelyek megfelelnek CRR 72a. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételeknek, azaz legalább egyéves hátralévő futamidejű, amortizált T2 tőkeinstrumentumok (BRRD 2. cikk (1) bekezdés, a 71a. pont második része);

—	Az ugyanazon szanálás alá vonható csoporthoz tartozó leányvállalat által kisebbségi részvényes számára kibocsátott egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettségek (BRRD 45b. cikk (3) bekezdés).

A BRRD 2. cikk (1) bekezdésének 71a. pontjában található fogalommeghatározás hivatkozik a CRR 72a. cikke (1) bekezdésének b) pontjára. A CRR 11. cikkének (3a) bekezdése, valamint 18. cikkének (1) bekezdése szerint az a szanálás alá vonható szervezetnek minősülő anyavállalat, amely maga globálisan rendszerszinten jelentős intézmény vagy ilyen intézmény része, vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény része, a CRR 92a. cikkében előírt TLAC-minimumkövetelményt konszolidált alapon, saját szanálás alá vonható csoportja szintjén köteles teljesíteni. Ez leszűkíti a TLAC-minimumkövetelmény teljesítéséhez felhasználható instrumentumok körét, és egyértelművé teszi, hogy eltérő rendelkezés hiányában (nevezetesen azon leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket kivéve, amelyeket a CRR 72b. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint közvetlenül az intézménynek kell kibocsátania vagy felvennie), az instrumentumokat konszolidált alapon, a szanálás alá vonható csoport szintjén kell beszámítani. A fenti szabály egyaránt vonatkozik a szavatolótőkére és azokra a legalább egyéves hátralévő futamidejű T2 tőkeinstrumentumokra, amelyek a CRR 64. cikke értelmében már nem minősülnek T2-tételeknek, így nem vehetők figyelembe az intézmény szavatolótőkéjében.

A BRRD és a külső MREL-követelménynek való megfelelés kapcsán a BRRD 2. cikke (1) bekezdésének 71a. pontjában a CRR 72a. cikke (1) bekezdésének b) pontjára való hivatkozás feltételezi, hogy a rendelkezés értelmezése azonos hatállyal történik, amely szerint a T2 tőkeinstrumentumokat a szanálás alá vonható csoport szintjén, konszolidált alapon kell figyelembe venni. Ez az értelmezés biztosítja a BRRD 45e. cikke (1) bekezdésének való megfelelést is, amely előírja, hogy a külső MREL-követelményt összevont alapon, a szanálás alá vonható csoport szintjén kell teljesíteni.

Mindebből az adódik, hogy a BRRD 2. cikke (1) bekezdésének 71b. pontja, valamint 45b. cikkének (4)–(9) bekezdése alkalmazásában az azonos szanálás alá vonható csoporthoz tartozó leányvállalat által a szanálás alá vonható csoporton kívüli szervezet számára kibocsátott, amortizált T2 tőkeinstrumentumok beletartoznak az „alárendelt leírható instrumentumok” fogalmába, ennélfogva azokat az MREL alárendelt összetevőjének teljesítéséhez kell figyelembe venni.

31.   Kérdés (45b. cikk (4) bekezdés)

A 45b. cikk (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan szanálás alá vonható szervezetre is vonatkozik, amely része valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek?

Válasz

A 45b. cikk (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan szanálás alá vonható szervezetre is vonatkozik, amely része valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek. Sőt, egy globálisan rendszerszinten jelentős intézménycsoportnak több olyan szanálás alá vonható szervezet is a része lehet, amely a BRRD 45b. cikkének hatálya alá tartozik, illetve a nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek is lehet a része az Unióban letelepedett szanálás alá vonható szervezet, amennyiben az előbbi MPE szanálási stratégiát szerepeltet a szanálási tervében. Ennélfogva a „szanálás alá vonható szervezet” és „szanálás alá vonható csoport” fogalmak a BRRD 2. cikke (1) bekezdése 83a. és 83b. pontja szerinti meghatározásának az MPE stratégiák végrehajtásával is összeegyeztethetőnek kell lennie, ahogyan ezt az (EU) 2019/879 irányelv (4) preambulumbekezdése az alábbi megfogalmazásban egyértelműen kimondja:

„A TLAC-standarddal összhangban a 2014/59/EU irányelvnek továbbra is el kell ismernie mind az egy pontból kiinduló szanálási stratégiát, mind pedig a több pontból kiinduló szanálási stratégiát. Az egy pontból kiinduló szanálási stratégia alapján egy adott csoportba tartozó szervezetek közül csak egy szervezet – általában az anyavállalat – kerül szanálásra, míg a csoportba tartozó egyéb szervezeteket, általában a működő leányvállalatokat nem vonják szanálás alá, hanem azok veszteségeiket és feltőkésítési igényeiket a szanálás alá kerülő szervezetnek adják át. A több pontból kiinduló szanálási stratégia alapján egy adott csoporthoz tartozó több szervezet szanálására is sor kerülhet. A kívánt szanálási stratégia hatékony alkalmazása érdekében fontos egyértelműen azonosítani a szanálás alá vonható szervezeteket (a továbbiakban: a szanálás alá vonható szervezetek), vagyis azokat a szervezeteket, amelyekre a szanálási intézkedések alkalmazhatók, továbbá a hozzájuk tartozó leányvállalatokat is (a továbbiakban: a szanálás alá vonható csoportok). A fenti azonosítás az intézmények és a szervezetek által alkalmazandó, a veszteségviselő és feltőkésítési képességre vonatkozó szabályok alkalmazási szintjének meghatározásánál is fontos szerepet játszik. Ezért be kell vezetni a „szanálás alá vonható szervezet” és a „szanálás alá vonható csoport” fogalmát, és a csoportszintű szanálás tervezése tekintetében módosítani kell a 2014/59/EU irányelvet annak érdekében, hogy kifejezetten kötelezze a szanálási hatóságokat a szanálás alá vonható szervezetek és a szanálás alá vonható csoportok azonosítására egy adott csoporton belül, valamint arra, hogy a csoportszintű szanálás hatékonyságának biztosítása érdekében megfelelően mérlegelje valamennyi tervezett intézkedésnek az adott csoporton belül várható következményeit.” (Kiemelés utólag)

32.   Kérdés (45b. cikk (5) bekezdés)

Annak ellenére, hogy a 45b. cikk (5) bekezdésének utolsó albekezdése 10 %-os értékhatárt ír elő, amely felett a szanálási hatóság köteles értékelni a rendelkezés b) pontjában említett kockázatot, a szanálási hatóság saját mérlegelési jogkörében eljárva az értékhatár alatt is elvégezheti a kockázatértékelést?

Ezenkívül úgy tűnik, hogy a 45b. cikk (5) bekezdése csak a hitelezői feltőkésítést említi. Hogyan érvényesülnek ezek az elvek más szanálási eszközök (pl. áthidaló intézmény) esetében?

Válasz

A 45b. cikk (5) bekezdésének első albekezdése mérlegelési jogkört biztosít, amelyet gyakorolva a szanálási hatóság – ha az említett albekezdésben foglalt feltételek teljesülnek – előírhatja, hogy a szanálás alá vonható szervezetek alárendelt kötelezettségekkel teljesítsék az MREL-követelmény egy bizonyos hányadát. Az albekezdés b) pontjában említett feltétel a hitelezői kompenzáció elve (NCWO-elv) sérülésének kockázata. A második albekezdés szerint a szanálási hatóságok kötelesek elvégezni az első albekezdés b) pontjában említett feltétel értékelését az ott előírt 10 %-os értékhatár elérése esetén.

A két albekezdés kölcsönhatása úgy valósul meg, hogy a szanálási hatóság a saját mérlegelési jogkörében eljárva bármikor értékelheti, hogy az első albekezdés feltételei teljesültek-e, ideértve az NCWO-elv sérülésének kockázatát is. A 10 %-os küszöbérték elérésekor azonban minden esetben köteles értékelni az NCWO-elv sérülésének kockázatát.

A 37. cikk (4) bekezdése szerint „a szanálási hatóságok a szanálási eszközöket egyenként vagy bármilyen kombinációban is alkalmazhatják”. A 45b. cikk rendelkezései ugyanígy alkalmazandók attól függetlenül, hogy a hitelezői feltőkésítés alkalmazására egyénileg, vagy más szanálási eszközökkel kombinálva kerül sor. Ha más szanálási eszközök alkalmazása a hitelezői feltőkésítés egyidejű használata nélkül történik, akkor a 45b. cikk (5) bekezdésének első albekezdését is alkalmazni kell annak érdekében, hogy a szanálás során – a 45c. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontjára is figyelemmel – biztosított legyen a 34. cikk (1) bekezdése g) pontjának való megfelelés.

33.   Kérdés (45b. cikk (6) bekezdés)

A CRD 128. cikke kimondja, hogy az intézmények a CBR teljesítése céljából tartott elsődleges alapvető tőkét nem vehetik figyelembe a CRR 92a. és 92b. cikkében előírt TLAC-minimumkövetelmény, továbbá a BRRD 45c. és 45d. cikkében előírt követelmények (külső és belső MREL-követelmény) kockázatalapú elemeinek teljesítéséhez.

A BRRD 45b. cikke (6) bekezdésének második albekezdése szerint egy szanálás alá vonható szervezetnek a CBR teljesítéséhez felhasznált szavatolótőkéje elismerhető a (4), az (5) és a (7) bekezdésben említett követelmények teljesítéséhez (MREL alárendeltségi követelmény).

A 45b. cikk (6) bekezdése a TREA és a TEM százalékos arányában kifejezett MREL alárendeltségi követelményre is vonatkozik?

Válasz

A BRRD 45. cikkének (2) bekezdése szerint az MREL csak a TREA (kockázatalapú összetevő) és a TEM (nem kockázatalapú összetevő) százalékaként fejezhető ki.

Ennek megfelelően a BRRD 45b. cikkének (4), (5) és (7) bekezdése szerinti MREL alárendeltségi követelményt ugyancsak a TREA (kockázatalapú összetevő) és a TEM (nem kockázatalapú összetevő) százalékaként kell kifejezni.

A CRD 128. cikkének negyedik albekezdésében említett elvek nem vonatkoznak az MREL alárendeltségi követelményére akkor, ha azt a TEM százalékaként fejezik ki (vagyis a CBR nem „sorolható be” az MREL nem kockázatalapú eleme elé, ennélfogva pedig a CBR teljesítéséhez figyelembe vett elsődleges alapvető tőke elismerhető az MREL nem kockázatalapú elemének teljesítéséhez is).

A CBR teljesítéséhez figyelembe vett elsődleges alapvető tőke azonban nem ismerhető el a TREA arányában kifejezett MREL-követelmény teljesítéséhez függetlenül attól, hogy az alárendelt-e vagy sem. A BRRD 45b. cikkének (6) bekezdésében az (5) bekezdésre történő hivatkozás célja, hogy biztosítsa a BRRD 45b. cikkének (7) bekezdésében említett prudenciális formula értékhatárának egységes alkalmazását, amely a BRRD 45b. cikkének (5) bekezdése szerinti nem globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre is vonatkozik.

Ennek megfelelően a BRRD 45b. cikke (6) bekezdésének második albekezdése és a CRD 128. cikke összhangban áll egymással.

34.   Kérdés (45b. cikk (8) bekezdés)

A BRRD 45b. cikkének (8) bekezdése szerint a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az első albekezdésben említett százalékos arányt 30 %-nál magasabban határozzák meg. Lehetséges, hogy egy tagállam saját bankrendszere sajátosságait figyelembe véve 100 %-os arányt állapítson meg?

Válasz

A BRRD 45b. cikkének (8) bekezdése szerint a szanálási hatóságok a rendelkezés hatálya alá tartozó összes szanálás alá vonható szervezet (globálisan rendszerszinten jelentős intézmények, a legjelentősebb bankok, valamint a BRRD 45c. cikke (6) bekezdésének hatálya alá tartozó szervezetek) legfeljebb 30 %-a esetében alkalmazhatnak az összes kötelezettség és a szavatolótőke teljes összegének 8 %-ánál magasabb alárendeltségi követelményt.

A BRRD 45b. cikke (8) bekezdésének utolsó albekezdése szerint a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy magasabb arányt írjanak elő. Egy tagállam tehát dönthet úgy, hogy a szanálási hatóság saját hatáskörében az adott tagállamban letelepedett és a BRRD 45b. cikke (8) bekezdésének hatálya alá tartozó valamennyi szanálás alá vonható szervezetre vonatkozóan magasabb alárendeltségi követelményt írhasson elő (figyelembe véve a tagállam bankrendszerének sajátosságait és az érintett szanálás alá vonható szervezetek számát).

A gyakorlatban azonban ez a lehetőség az SRMR hatálya alá tartozó szervezetek esetében nem alkalmazható, mivel az SRMR 12c. cikkének (8) bekezdése nem biztosítja ezt a lehetőséget. Ezért az SRMR hatálya alá tartozó intézményekre – attól függetlenül, hogy az SRMR 7. cikke szerinti feladatmegosztás alapján az ESZT vagy a nemzeti szanálási hatóságok közvetlen hatáskörébe tartoznak – a magasabb százalékos arány nem vonatkozhat. Ha egy részt vevő tagállam él a BRRD 45b. cikkének (8) bekezdésében biztosított lehetőséggel, a nemzeti rendelkezés csak azokra a szervezetekre terjed ki, amelyek a BRRD hatálya alá tartoznak annak 1. cikke (1) bekezdése alapján, de nem tartoznak az SRMR hatálya alá annak 2. cikke alapján. A lehetőség főként olyan befektetési vállalkozásokra terjed ki, amelyek nem tartoznak valamely anyavállalat összevont alapú felügyelete alá.

Ez biztosítja, hogy az SRMR 1. cikkének (1) bekezdésével összhangban az SRM hatálya alá tartozó valamennyi szervezetre ugyanazok az egységes szabályok és eljárások vonatkozzanak. Említést érdemel, hogy az SRMR (28) preambulumbekezdésének utolsó mondata szerint „Bizonyos körülmények fennállása esetén a nemzeti szanálási hatóságoknak e rendelet alapján és e rendelettel összhangban kell végrehajtaniuk a feladataikat, miközben gyakorolniuk kell a 2014/59/EU irányelvet átültető nemzeti jog által rájuk ruházott hatásköröket is, amennyiben ez nem áll összeütközésben e rendelettel”.

(d)    Az MREL meghatározása

35.   Kérdés (45c. cikk (1) bekezdés)

Hogyan igazítható ki egy szervezet MREL-követelménye a szervezet mérete, üzleti modellje, finanszírozási modelljei és kockázati profilja alapján?

Válasz

A BRRD 45c. cikke számos olyan helyzetet említ, amikor az említett kritériumok befolyásolhatják a teljes MREL kalibrációját, például:

—	az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően annak a CRD 104a. cikkében említett kiegészítő szavatolótőke-követelménynek a megállapításakor, amely a szanálást követően alkalmazandó a szervezetre ((3) bekezdés ötödik albekezdés),

—	a (6) bekezdésben említett mérlegelési jogkör gyakorlásakor azoknak az intézményeknek a kiválasztása során, amelyekre az (5) bekezdést és a BRRD 45b. cikkének vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell (figyelembe véve a finanszírozási modellhez kapcsolódó feltételeket),

—	a minimális hitelezői feltőkésítésre vonatkozó szabály ((3) cikk negyedik albekezdés) figyelembevételekor – a teljes MREL mértékével való kölcsönhatás az üzleti és finanszírozási modelltől függ, mivel azok kihatnak a szervezet átlagos kockázati súlyára,

—	annak értékelésekor, hogy az MREL a (2) bekezdésben előírt módon a veszteségviselés összegére korlátozódjon-e azoknál a szervezeteknél, amelyek szanálási stratégiája a rendes fizetésképtelenségi eljárásban vagy más azzal egyenértékű nemzeti eljárásban történő felszámolást részesíti előnyben,

—	a (3) bekezdésben említett, a piaci bizalom fenntartásához szükséges összeg alkalmazásakor és/vagy kiigazításakor.

36.   Kérdés (45c. cikk (1) bekezdés)

A 45c. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett pénzügyi stabilitási hatás hogyan jelenik meg egy szervezet MREL-követelményében?

Válasz

A 45c. cikke számos olyan helyzetet említ, amikor a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatással kapcsolatos kritériumok befolyásolhatják a teljes MREL kalibrációját, például:

—	a (6) bekezdésben említett mérlegelési jogkör gyakorlásakor azoknak az intézményeknek a kiválasztása során, amelyekre az (5) bekezdést és a 45b. cikk vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell,

—	a minimális hitelezői feltőkésítésre vonatkozó szabály (45c. cikk (3) bekezdés, negyedik albekezdés) figyelembevételekor,

—

annak értékelésekor, hogy a 45c. cikk (2) bekezdésében előírt módon az MREL a veszteségviselés összegére korlátozódjon-e azoknál a szervezeteknél, amelyek szanálási stratégiája a rendes fizetésképtelenségi eljárásban vagy más azzal egyenértékű nemzeti eljárásban történő felszámolást részesíti előnyben.

37.   Kérdés (45c. cikk (2) bekezdés)

Hogyan jelenik meg a pénzügyi stabilitási hatás a veszteségviselési összeg kiigazításában az olyan szervezetnél, amelynek szanálási terve előírja, hogy a szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében fel kell számolni?

Válasz

A szanálási hatóságoknak a rendelkezést saját mérlegelési jogkörükben kell alkalmazniuk. A 45c. cikk (9) bekezdésének megfelelően az ott említett elemek értékelését szerepeltetni kell az MREL-re vonatkozó döntésben.

Az ilyen intézmények feltőkésítési összegének jelentős többlete ugyanakkor ellentétes a 45c. cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) pontjával, amely egyértelműen kimondja, hogy a feltőkésítési összeg célja, hogy a szervezetek teljesíthessék a szanálási intézkedések alkalmazását vagy a leírási és átalakítási hatáskörök gyakorlását követő engedélyezés feltételeit. Ezzel összefüggésben azokkal a szervezetekkel szemben, amelyeket szanálási terv szerint rendes fizetésképtelenségi eljárásban számolnak fel, nem elvárás az engedélyezési feltételek teljesítése, ennélfogva általában feltőkésítési összeggel sem kell rendelkezniük.

Ezenfelül ha egy szanálási hatóság értékelése szerint az MREL mértékének veszteségviselési összegre történő korlátozása jelentős pénzügyi stabilitási hatás vagy a pénzügyi rendszerre való átterjedés kockázatával járna, az arra utalhat, hogy a szervezet az előnyben részesített szanálási stratégia keretében megvalósíthatóan és hitelesen nem szanálható, és a szanálhatóságra vonatkozó értékelés felülvizsgálatra szorul.

E tekintetben a 15. cikk (1) bekezdése szerint egy szervezet „akkor minősül szanálhatónak, ha a szanálási hatóság számára megvalósítható és hiteles a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása vagy – a különböző szanálási eszközöknek és hatásköröknek az intézményre történő alkalmazása révén – a szanálása, a lehető legnagyobb mértékben elkerülve, hogy ez bármely jelentős negatív hatással járjon azon tagállam pénzügyi rendszereire nézve, ahol az adott intézmény le van telepedve, illetve más tagállamok vagy az Unió pénzügyi rendszereire nézve, beleértve a szélesebb körű pénzügyi instabilitás körülményeit vagy a rendszerszintű eseményeket is [...]”.

38.   Kérdés (45c. cikk (2) bekezdés)

Lehetővé teszi-e az irányelv az MREL megállapítása alóli mentességet olyan szervezetek esetében, amelyeknél az MREL megegyezik szavatolótőke-követelményekkel (tehát azoknál a szervezeteknél, amelyek szanálási terve a rendes fizetésképtelenségi eljárásban vagy más azzal egyenértékű nemzeti eljárásban történő felszámolást írja elő)?

Válasz

A 45. cikk (1) bekezdése szerint az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett vállalkozásoknak és szervezeteknek a 45a–45i. cikknek megfelelően mindenkor teljesíteniük kell az MREL-követelményeket, amikor azt az említett cikkek előírják.

E cikkek értelmében az ott meghatározott feltételek teljesülése esetén a szanálási hatóságoknak az alábbi esetekben kell az MREL alóli mentességet biztosítaniuk:

—	A jelzáloghitel-intézetek a 45a. cikk alapján mentesíthetők;

—	Azok az intézmények, amelyek egy szanálás alá vonható szervezet leányvállalatai, de maguk nem szanálás alá vonható szervezetek, a 45f. cikk (3) és (4) bekezdése alapján mentesíthetők;

—	Központi szervek és központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek a 45g. cikk alapján mentesítők.

Ezenkívül a 45f. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerint a 45f. cikk (1) bekezdésében előírt követelmény (belső MREL-követelmény) alkalmazása nem kötelező az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet esetében, ha az egy szanálás alá vonható szervezet leányvállalata, de maga nem szanálás alá vonható szervezet, mivel az alkalmazásról a szanálási hatóság – az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően – saját mérlegelési jogkörében dönt. Említést érdemel ugyanakkor, hogy a 45f. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az olyan EU-szintű anyavállalatnak, amely harmadik országbeli szervezet leányvállalata, de maga nem szanálás alá vonható szervezet, összevont alapon kell teljesítenie a belső MREL-követelményt. Ez azt jelenti, hogy a belső MREL-követelmény megállapítása kötelező azoknál az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett szervezeteknél, amelyek teljesítik a harmadik albekezdésben foglalt feltételeket.

Ezért ha a szervezet nincs a fenti helyzetek egyikében sem, a szanálási hatóság akkor is köteles az MREL-követelményre vonatkozó döntést hozni, ha a szanálási terv úgy rendelkezik, hogy a szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás vagy más, ezzel egyenértékű nemzeti eljárás keretében fel kell számolni. Mindezt alátámasztja, hogy a 45c. cikk (2) bekezdésének második és harmadik albekezdése kifejezetten elismeri az említett helyzetet, és annak fennállása esetére meghatározza az MREL-követelmény kiszámítására vonatkozó szabályokat.

39.   Kérdés (45c. cikk (2) bekezdés)

A 45. cikk (1) bekezdésének, a 45a. cikknek, valamint a 45c. cikk (2) bekezdése második albekezdésének figyelembevételével az MREL-követelményt akkor is meg kell állapítani, ha az előnyben részesített szanálási stratégia a felszámolás. Ebben az esetben az MREL egyedileg vagy összevont alapon számítandó?

Válasz

A 45e. cikk (1) és (2) bekezdése szerint a szanálás alá vonható szervezetek külső MREL-követelményét összevont alapon, a szanálás alá vonható csoport szintjén kell megállapítani és teljesíteni. E rendelkezések logikai alapja, hogy egy szanálás alá vonható csoporton belül az ahhoz tartozó szervezetnél felmerült veszteségeket a szanálás alá vonható szervezetnek kell viselnie, amelynek elegendő veszteségviselési forrással kell rendelkeznie a teljes szanálás alá vonható csoport szükségleteinek fedezéséhez. A fenti célkitűzés a szanálás alá vonható szervezettel szembeni szanálási intézkedések alkalmazásával, valamint a veszteségeknek a leányvállalatoktól való átvételével, majd a leírási és átalakítási hatáskörök az 59. cikknek megfelelő gyakorlása keretében a tőke alsóbb strukturális szintekre történő átadásával valósítható meg. Ezért a szanálás alá vonható szervezeteket kötelezni kell arra, hogy elismerhető instrumentumokat és elemeket bocsássanak ki külső, harmadik fél hitelezők számára (lásd az (EU) 2019/879 irányelv (19) preambulumbekezdését).

Ezzel szemben az olyan szervezeteknél, amelyek egy szanálás alá vonható szervezet leányvállalatai, de maguk nem szanálás alá vonható szervezetek, a belső MREL-követelményt egyedi alapon kell megállapítani és teljesíteni a 45c. cikk (7) bekezdése és a 45f. cikk (1) bekezdése szerint (szemben azokkal a helyzetekkel, amikor a belső MREL-követelményt a 45f. cikk (1) bekezdésében, valamint (4) bekezdésének b) pontjában említett módon összevont vagy szubkonszolidált alapon kell teljesíteni). Az ilyen leányvállalatok veszteségeit és feltőkésítési igényeit általában a hozzájuk tartozó szanálás alá vonható szervezeteknek kell viselniük azáltal, hogy közvetlenül vagy közvetve megvásárolják az ezen leányvállalatok által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokat és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat (lásd az (EU) 2019/879 irányelv (20) preambulumbekezdését).

Az olyan szervezetek esetében, amelyek összevont alapú felügyelet alá tartozó csoport részei, és a szanálási tervük úgy rendelkezik, hogy rendes fizetésképtelenségi eljárás vagy más, ezzel egyenértékű nemzeti eljárás keretében fel kell számolni őket, az előzőekben a csoportszintű szanálásra vonatkozóan ismertetett szabályok nem alkalmazhatók. E szervezetek csődjét rendes fizetésképtelenségi eljárásban kell kezelni, amelyet a jogalany szintjén kell lebonyolítani. Fizetésképtelenség esetén az anyavállalat csak a saját veszteségeit viseli, a leányvállalatait nem köteles támogatni. Ezenfelül a leányvállalatok szavatolótőkéje és az általuk kibocsátott egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettségek az anyavállalat egyedi felszámolása során nem vehetők igénybe veszteségviselés céljából. Ennélfogva ezekben az anyavállalatok felszámolásával járó helyzetekben nem lenne helyénvaló összevont alapon megállapítani az MREL-követelményt.

Ezért az olyan anyavállalatok esetében, amelyek szanálási terve úgy rendelkezik, hogy rendes fizetésképtelenségi eljárás vagy más, ezzel egyenértékű nemzeti eljárás keretében fel kell számolni őket, az MREL-követelmény csak egyedi alapon állapítható meg és teljesíthető.

40.   Kérdés (45c. cikk (2), (3), (4) és (7) bekezdés)

A 45c. cikk (2), (3), (4) és (7) bekezdésének alkalmazásakor nem egyértelmű, hogy miként értelmezendő a „legfeljebb egy évig tartó megfelelő időtartam” kifejezés. Azt jelenti, hogy olyan feltőkésítési összeget kell meghatározni, amely a szanálást követően mindössze egy évig biztosítja a szervezet iránti piaci bizalmat?

Válasz

A 45c. cikk (3) és (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a feltőkésítési összegben foglalt, a piaci bizalom fenntartásához szükséges összeget úgy kell megállapítani, hogy az megfelelő, de legfeljebb egyéves időtartamra biztosítsa a piaci bizalom fennmaradását.

Az egyéves távlat alkalmazása arányos, emellett összhangban áll azzal is, hogy az intézményekre vonatkozó prudenciális követelmények kalibrálása ezzel időszakra vetítve történik. Ez arra tekintettel lényeges, hogy a prudenciális követelmények kulcsfontosságú elemek az MREL-követelmény mértékének megállapításában.

41.   Kérdés (45c. cikk (3) és (7) bekezdés)

A BRRD 45c. cikkének (3) és (7) bekezdése szerint bizonyos mértékű MREL fenntartása szükséges az engedélyezési feltételek teljesítéséhez, valamint a CRD IV alapján engedélyezett tevékenységek folytatásához. Az említett rendelkezések a BRRD 1. cikke b), c) és d) pontjának hatálya alá tartozó szervezetekre is vonatkoznak. E szervezetek közül azonban egyesek engedélyezése nem a CRD, hanem speciális nemzeti előírások alapján történik. Az ilyen intézmények kapcsán hogyan történjen az engedélyezési feltételek kötelező teljesítésére történő utalások átültetése a nemzeti jogba?

Válasz

Amennyiben a BRRD 1. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetek jóváhagyását vagy engedélyezését nem a CRD vagy a MiFID, hanem azokkal egyenértékű nemzeti vagy uniós jogalkotási aktus szabályozza, a megfelelő hivatkozás szerepeltethető a BRRD 45c. cikke (1) bekezdésének b) pontját átültető nemzeti jogszabályban. E tekintetben a BRRD 45c. cikke (2) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi az általánosabb értelmezést, mivel úgy rendelkezik, hogy a szervezeteket olyan mértékben kell feltőkésíteni, hogy megfeleljenek a CRD, a MiFID vagy „ezekkel egyenértékű jogalkotási aktusok” szerinti engedélyezés feltételeinek.

42.   Kérdés (45c. cikk (3) bekezdés, ötödik albekezdés)

Mit takar a TREA és a TEM kiigazítása, amelyet a 45c. cikk (3) bekezdése ötödik albekezdésének a) pontja ír elő?

Válasz

A feltőkésítési összeg meghatározásakor a teljes kockázati kitettségértéknek (TREA) vagy a teljes kitettségi mértéknek (TEM) a legutóbbi adatszolgáltatás szerinti összegét ki kell igazítani a szanálási tervben meghatározott szanálási intézkedések alkalmazásából eredő, a TREA-t és a TEM-et érő hatásokkal.

Ezzel összefüggésben a 45c. cikk (3) bekezdése első albekezdése a) pontjának ii. alpontja, valamint b) pontjának ii. alpontja értelmében a legutóbbi adatszolgáltatás szerinti összegeket azokra a szanálási intézkedésekre tekintettel kell kiigazítani, amelyek az előnyben részesített szanálási stratégiát alkotják.

(e)    A belső MREL-követelmény alkalmazása olyan szervezetek esetében, melyek maguk nem szanálás alá vonható szervezetek

43.   Kérdés (45f. cikk (1) bekezdés)

A belső MREL-követelményt illetően a 45f. cikk (1) bekezdése azokra a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre is vonatkozik, amelyek nem szanálás alá vonható szervezetek?

Válasz

A 45f. cikk rendelkezései minden olyan intézményre vonatkoznak, amelyek egy szanálás alá vonható szervezet vagy egy harmadik országbeli szervezet leányvállalatai, de maguk nem szanálás alá vonható szervezetek. A globálisan rendszerszinten jelentős intézmények is ezek közé tartoznak.

44.   Kérdés (45f. cikk (1) bekezdés)

A 45f. cikk (1) bekezdésének második albekezdése az ott említett szervezetekre egyedileg alkalmazandó?

Válasz

A 45f. cikk (1) bekezdésének első albekezdése egyértelműen kimondja, hogy az olyan intézményeknek, amelyek egy szanálás alá vonható szervezet vagy egy harmadik országbeli szervezet leányvállalatai, de maguk nem szanálás alá vonható szervezetek, a belső MREL-követelményt egyedi alapon kell teljesíteniük. A második albekezdés értelmében a szanálási hatóságok saját mérlegelési jogkörükben alkalmazhatnak belső MREL-követelményt az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett szervezetekre. A 45f. cikk (1) bekezdésének második albekezdése ugyancsak egyedi alapon alkalmazandó, kivéve akkor, ha a szervezet a 45f. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének hatálya alá tartozik.

A 45f. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése, amely a 45c. és a 45d. cikkben foglalt követelmények teljesítésének lehetőségét köti ki, csak azokra az EU-szintű anyavállalatokra vonatkozik, amelyek harmadik országbeli szervezetek leányvállalatai.

A 45f. cikk (4) cikke alapján azonban a szanálási hatóság mentességet adhat a belső MREL-követelmény alkalmazása alól a szanálás alá vonható szervezetnek nem minősülő leányvállalat esetén, amennyiben ennek feltételei fennállnak, vagyis ha mind a leányvállalat, mind az anyavállalat ugyanabban a tagállamban letelepedett, és ugyanannak a szanálás alá vonható csoportnak a tagjai, továbbá ha az anyavállalat összevont alapon teljesíti a külső MREL-követelményt.

Ezért a belső MREL-követelmény alól a 45f. cikk (4) bekezdése szerint adott mentességgel összefüggésben a belső MREL-követelmény az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett szervezeteknél szubkonszolidált szinten is teljesíthető. Egyébként mentesség hiányában a belső MREL-követelmény egyedileg alkalmazandó, kivéve akkor, ha a szervezet egy harmadik országbeli csoport EU-szintű anyavállalata.

45.   Kérdés (45f. cikk (3) bekezdés)

A BRRD 45f. cikkének (3) bekezdése alapján a szanálási hatóság mentességet adhat a belső MREL-követelmény alkalmazása alól, ha az ott említett feltételek teljesülnek. Úgy tűnik azonban, hogy az SRMR 12h. cikkének (1) bekezdésében nem találhatók a BRRD 45f. cikke (3) bekezdésének (d)–(f) pontjában említettekkel egyenértékű feltételek. Hogyan kezeljék ez a tagállamok a BRRD 45f. cikke (3) bekezdésének átültetésekor?

Válasz

Az, hogy a jelenlegi SRMR a jelenlegi BRRD-hez képest kevesebb feltételt tartalmaz egy leányvállalat MREL alóli mentesítésére vonatkozóan, összhangban áll az SRMR I és a BRRD I feltételrendszerével, ahol már ugyanez érvényesült.

A BRRD és az SRMR közötti eltérések ellenére a tagállamok a BRRD-t átültető nemzeti jogszabályaikban kötelesek teljeskörűen szerepeltetni a 45f. cikk (3) bekezdésében említett feltételeket. A BRRD – és ennélfogva az azt átültető nemzeti jogszabályok – hatálya, amelyet az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése határoz meg, eltér az SRMR hatályától, amelyet a rendelet 2. cikke határoz meg. Az SRMR hatálya nem terjed ki az olyan befektetési vállalkozásokra, amelyek nem tartoznak valamely anyavállalat összevont alapú felügyelete alá, és az Unión kívül letelepedett intézménynek sem fióktelepei.

46.   Kérdés (45f. cikk (5) bekezdés)

Hogyan értelmezendő a BRRD 45f. cikke (5) bekezdésének g) pontja annak figyelembevételével, hogy a bekezdés c) pontjában említett pénzügyi biztosítéki megállapodások szerint a biztosítékot minden esetben „rendelkezésre kell bocsátani”, vagyis annak a garancia jogosultja tulajdonában vagy birtokában kell lennie (lásd a 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) 1. cikkének (5) bekezdését)?

Válasz

A BRRD 45f. cikke (5) bekezdésének c) pontja hivatkozik a 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában található meghatározásra, amely szerint a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodás „tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás vagy értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás, függetlenül attól, hogy ezekre vonatkozik-e valamilyen keretmegállapodás vagy általános feltétel”. Az értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás keretében a biztosíték nyújtója a biztosíték elfogadója javára vagy neki szóló értékpapír útján nyújt pénzügyi biztosítékot, amely esetben a pénzügyi biztosíték teljes tulajdonjoga a biztosíték nyújtójánál marad, amikor az értékpapírhoz fűződő jogot létrehozzák. A 2002/47/EK irányelv előírja továbbá a biztosíték „rendelkezésre bocsátását”, amelyet írásban kell igazolni. A 2002/47/EK irányelv 1. cikke (5) bekezdésének második albekezdése szerint a pénzügyi biztosíték nyújtásáról szóló írásbeli igazolás a pénzügyi biztosíték azonosítására vonatkozik, továbbá, hogy elegendő bizonyítani, hogy a számlán megjelenő értékpapírokból álló biztosítékot a vonatkozó számlán jóváírták, vagy azon jóváírásként szerepel, illetve, hogy a pénzbeli biztosítékot a kijelölt számlán jóváírták vagy azon jóváírásként szerepel.

A 2002/47/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az irányelvben a „rendelkezésre bocsátott” pénzügyi biztosítékra, vagy a pénzügyi biztosíték „rendelkezésre bocsátására” vonatkozó hivatkozások a pénzügyi biztosíték átadására, átruházására, tartására, nyilvántartásba vételére, vagy másképpen oly módon történő kijelölésére vonatkoznak, hogy az a biztosíték elfogadójának vagy az ő nevében eljáró személynek a birtokában vagy ellenőrzése alatt legyen. Ezenfelül bármilyen helyettesítési vagy a pénzügyi biztosíték túllépésének visszavonására vonatkozó jog a biztosíték nyújtójának javára nem sérti azt a tényt, hogy a pénzügyi biztosítékot a biztosíték elfogadójának nyújtották az ezen irányelvben említettek szerint.

Az előzőekre figyelemmel a BRRD 45f. cikke (5) bekezdésének g) pontja azokra az esetekre vonatkozik, amikor a rendelkezésre bocsátott biztosíték felhasználásának vagy végrehajtásának nincs jogi, szabályozási vagy működési akadálya, beleértve azt az esetet is, ha a szanálás alá vonható szervezettel kapcsolatban szanálási intézkedést hoztak. Ez összeegyeztethető a 2002/47/EK irányelv általános rendelkezéseivel.

47.   Kérdés (45f. cikk)

A 44. és 45f. cikk figyelembevételével az intézmény belső MREL-követelményének teljesítéséhez elismerhetőektől eltérő kötelezettségek is bevonhatók a csoporton belül a feltőkésítésbe? Másképpen fogalmazva: egy szervezet által más csoporttagok (nem feltétlenül szanálás alá vonható szervezetek) számára kibocsátott valamennyi kötelezettség bevonható a feltőkésítésbe?

Válasz

Ha szanálási tervtől eltérően egy szanálás alá vonható szervezetnek nem minősülő leányvállalat szanálására kerül sor, a szanálási hatóság a hitelezői feltőkésítésre vonatkozó hatáskörét egyrészt a 45f. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett kötelezettségek jogosultjait (általában szanálás alá vonható szervezetet) is, beleértve a meglévő hitelezőkkel kapcsolatban, másrészt a szanálás alá vonható csoporton belüli vagy azon kívüli egyéb hitelezőkkel kapcsolatban gyakorolhatja úgy, hogy ennek során betartja a rendes fizetésképtelenségi eljárások kielégítési sorrendjét. A 45f. cikk (2) bekezdése a) pontjának iii. alpontja szerint a belső MREL-követelmény tekintetében elismerhető kötelezettségeket azon kötelezettségek mögé kell sorolni, amelyek nem teljesítik az i. alpontban említett feltételeket (tehát alá kell rendelni őket a belső MREL-követelményben figyelembe nem vehető instrumentumoknak), és nem tartoznak a szavatolótőke-követelmények tekintetében elismerhető kötelezettségek közé sem. Ez azt jelenti, hogy a csoporton belüli hitelezőknek a belső MREL-követelmény tekintetében nem elismerhető instrumentumokhoz kapcsolódó követelései a kielégítési sorrendben megelőzik az e tekintetben elismerhető kötelezettségeket. Az ilyen igények feltőkésítésbe való bevonásakor figyelembe kell venni a kielégítési sorrendben elfoglalt helyüket.

Ha a szanálási tervtől eltérően a hitelezői feltőkésítést olyan leányvállalatnál alkalmazzák, amelyet előzőleg nem minősítettek szanálás alá vonható szervezetnek, a BRRD 44. cikke (2) bekezdésének h) pontjára tekintettel az adott leányvállalat szanálás alá vonható szervezetnek ugyancsak nem minősülő, de a szanálási tervben meghatározott azonos szanálás alá vonható csoporthoz tartozó leányvállalatainak a csoporton belüli követelései kötelezően kizárandók a hitelezői feltőkésítésre vonatkozó hatáskörből (kivéve akkor, ha a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében sorrendben az általános, biztosítékkal nem fedezett kötelezettségek után következnek). A 44. cikk (2) bekezdésének e) pontjára tekintettel azonban a hitelezői feltőkésítésre vonatkozó hatáskör kiterjed a csoporttagok egyéb csoporton belüli követeléseire.

(a)    Adatszolgáltatás

48.   Kérdés (45i. cikk)

Az 1. cikk (1) bekezdésében említett, az MREL hatálya alá tartozó szervezeteknek a 45i. cikk (1) bekezdése szerint adatokat kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságaik és a szanálási hatóságaik számára a cikkben kifejezetten említett elemekről.

Előírhatja-e egy tagállam a nemzeti átültető jogszabályaiban, hogy a szervezetek csak egy hatóságnak (jellemzően a központi banknak) szolgáltassanak adatokat, ha ez a hatóság illetékes hatóságként és szanálási hatóságként is eljár?

Válasz

A 3. cikk a szanálásért felelős hatóságok kijelöléséről szóló (3) bekezdésével összhangban a tagállam rendelkezhet úgy, hogy a szanálási hatóság a központi bankon belül kapjon helyet. Ebben a helyzetben megfelelő intézkedésekkel szükséges biztosítani, hogy a szanálási feladatok működési szempontból elkülönüljenek az érintett hatóság felügyeleti és egyéb feladataitól. A 3. cikk (3) bekezdésével összhangban a szanálási hatóságot strukturális szempontból el kell választani a felügyeleti hatóságtól, és külön jelentési útvonalaknak kell vonatkozniuk rájuk.

A 45i. cikk (1) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a szervezeteknek az a), b) és c) pont szerinti információkat az illetékes és a szanálási hatóság részére egyaránt át kell adniuk. Mivel az adatszolgáltatás tartalma azonos, teljesítése nem ró többletterhet a szervezetre. Az előírt adatoknak és információknak az illetékes és a szanálási hatóságok részére történő egyidejű megküldése biztosítja a zökkenőmentes és időszerű, késedelemtől mentes továbbítást.

(b)    Átmeneti és a szanálást követő intézkedések

49.   Kérdés (45m. cikk (1) és (6) bekezdés)

A 45m. cikk (1) bekezdése második albekezdésében említettől (2022. január 1.) eltérő határidejű közbenső célszint is meghatározható?

Hogyan kapcsolódik a közbenső célszint az átmeneti időszak minden 12 hónapos időszaka tekintetében tervezett MREL-hez, amelyet a 45m. cikk (6) bekezdése említ?

Válasz

A szanálási hatóságok csak a 45m. cikk (1) bekezdése második albekezdésében említett közbenső célszintet határozhatják meg, vagyis azt, amelyet a szervezeteknek 2022. január 1-jén teljesíteniük kell.

A 45m. cikk (6) bekezdése alapján továbbá szanálási hatóságoknak az átmeneti időszak minden 12 hónapos időszaka tekintetében tervezett MREL-t kell meghatározniuk. Ezek az értékek azonban tájékoztató jellegűek, alkalmazásuk nem kötelező az intézmény számára.

50.   Kérdés (45m. cikk)

Mi történik a szanálási hatóságok által a BRRD I alapján hozott, MREL-t megállapító határozataival az (EU) 2019/879 irányelv által bevezetett módosítások hatálybalépését követően?

Indokolt nemzeti szintű átmeneti rendelkezés útján hatályon kívül helyezni az MREL-re vonatkozó határozatokat az új határozatok meghozataláig?

Válasz

Az (EU) 2019/879 irányelv nem tartalmaz konkrét rendelkezést az alkalmazás kezdőnapját megelőzően hozott MREL-határozatokra vonatkozóan. A BRRD I alapján hozott MREL-határozatok mindaddig hatályban maradnak, amíg a szanálási hatóságok nem hoznak új MREL-határozatot a jelenlegi BRRD alapján.

A meglévő határozatok jogkövetkezményeit a határozathozatal időpontjában alkalmazandó jogszabályi rendelkezések (a BRRD I szabályai) alapján kell értékelni. Annak értékelésekor tehát, hogy egy intézmény megfelel-e a BRRD I alapján hozott MREL-határozatnak, a BRRD I-ben foglalt elismerhetőségi szabályok az irányadók. A jelenlegi BRRD elismerhetőségi szabályai alapján nem állapítható meg, hogy egy intézmény megsértette a BRRD I alapján hozott MREL-határozatot.

Ennélfogva az átmeneti időszakban nem szükséges hatályon kívül helyezni a BRRD I alapján hozott MREL-határozatokat vagy mentesíteni az alkalmazásuk alól addig, amíg a szanálási hatóságok nem hoznak új MREL-határozatot a jelenlegi BRRD alapján.

51.   Kérdés (45m. cikk)

Mi történik az (EU) 2016/1450 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (15) szerint korábban már megállapított átmeneti időszakokkal?

Válasz

A BRRD-ben az (EU) 2019/879 irányelvvel bevezetett módosítások alkalmazásának kezdőnapja (2020. december 28.) után a szanálási hatóságoknak az eltérő kalibrálási és elismerhetőségi szabályokat tartalmazó új MREL-keretrendszer alapján felül kell vizsgálniuk a korábban elfogadott MREL-határozatokat. Ennek kapcsán új átmeneti időszakokat szükséges megállapítani a felülvizsgált keretrendszernek való megfelelés érdekében.

52.   Kérdés (45m. cikk (4) bekezdés)

Lehetséges előzetes döntést hozni arról, hogy a legjelentősebb bankok valamelyikére a 45c. cikk (6) bekezdést kell alkalmazni, amennyiben szanálás alá vonható csoportjának mérlegfőösszege a 100 milliárd EUR alá esik? Erre a 45m. cikk (4) bekezdése alkalmazásának elkerüléséhez lenne szükség, amely a határozat keltétől számított hároméves átmeneti időszakot biztosít a 45c. cikk (6) bekezdésében említett szanálás alá vonható szervezetek számára az MREL-követelmények teljesítéséhez.

Válasz

A 45m. cikk (4) bekezdése szerint a 45b. cikk (4) és (7) bekezdésében említett alárendeltségi szabályokat, valamint a 45c. cikk (5) és (6) bekezdésében említett minimális MREL-mértékeket nem kell alkalmazni az attól a naptól számított hároméves időszakban, amikor a szanálás alá vonható szervezet a 45c. cikk (5) vagy (6) bekezdésében említett helyzetbe került.

A 45m. cikk (4) bekezdése nem alkalmazandó arra a 45c. cikk (5) bekezdésében említett (a legjelentősebb bankok közé tartozó) szanálás alá vonható szervezetre, amely a 100 milliárd EUR-os küszöbérték alá esik, majd a szanálási hatóság ezt követően rendszerszinten jelentős intézménnyé minősíti, és a legjelentősebb bankokkal azonos kezelését írja elő. A 45m. cikk (4) bekezdése szerinti átmeneti időszak logikai alapja, hogy az olyan szanálás alá vonható szervezeteknek, amelyekre korábban nem vonatkozott minimumkövetelmény, elegendő idejük legyen biztosítani az újonnan alkalmazandó minimumkövetelményeknek való megfelelésüket. A korábban a legjelentősebb bankok közé sorolt, rendszerszinten jelentős intézmények azonban nincsenek ebben a helyzetben. Ezek a szanálás alá vonható szervezetek előzőleg ugyanezen minimumkövetelmények hatálya alá tartoztak, csak ennek jogalapja a 45c. cikk (6) bekezdése helyett a 45c. cikk (5) bekezdése volt.

A 45m. cikk (4) bekezdésének utolsó fordulata („[...] vagy amikor a szanálás alá vonható szervezet a 45c. cikk (5) vagy (6) bekezdésében említett helyzetbe került”) nem vonatkozik a 45c. cikk (6) bekezdése értelmében rendszerszinten jelentősként bejelentett és korábban a legjelentősebb bankok közé sorolt intézményekre, mivel azok korábban már voltak a 45c. cikk (5) bekezdésében említett helyzetben.

Ugyanez fordítva is igaz olyankor, amikor egy rendszerszinten jelentős intézmény a mérlegfőösszegét 100 milliárd EUR fölé növelve bekerül a legjelentősebb bankok közé.

Említést érdemel azonban, hogy a 45c. cikk (6) bekezdésének alkalmazása a 45c. cikk (5) bekezdéséhez képest szigorúbb követelményeket is eredményezhet a 45b. cikk (4) bekezdésének második és negyedik albekezdésére tekintettel, amelyek szerint a TREA 27 %-ában megállapított alárendeltségi limit csak a 45c. cikk (5) bekezdésének hatálya alá tartozó szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozik, a 45c. cikk (6) bekezdésének hatálya alá tartozókra nem. Ebben az esetben az említett indokolás nem alkalmazható, és az érintett szanálás alá vonható szervezet a hároméves átmeneti időszak hatálya alá tartozik.

Ennélfogva egy intézményt nem szükséges előzetesen rendszerszinten jelentősként bejelenteni, ami egyébként nagy valószínűséggel jogilag sem lenne elfogadható, mivel a legjelentősebbek közé sorolt bank nem felel meg a 45c. cikk (6) bekezdésében előírt feltételnek, amely szerint egy 100 milliárd EUR alatti mérlegfőösszegű szanálás alá vonható csoporthoz kell tartoznia.

(c)    Kölcsönhatás a CRD és a CRR rendelkezéseivel

53.   Kérdés (CRD, 128. cikk)

A CRD 128. cikkének negyedik albekezdése kimondja, hogy az intézmények a CBR teljesítése céljából tartott elsődleges alapvető tőkét nem használhatják fel az MREL kockázatalapú (a TREA arányában kifejezett) elemeinek teljesítéséhez. A CBR céljára felhasznált elsődleges alapvető tőke az MREL nem kockázatalapú (a TEM arányában kifejezett) elemeinek teljesítéséhez is felhasználható? Mi az ilyen eljárás logikai alapja?

Válasz

A CRD 128. cikkének negyedik albekezdése alapján ugyanazok az elsődleges alapvető tőkeelemek nem használhatók fel:

—	a CBR, valamint

—	a CRR 92a. és 92b. cikkében előírt TLAC-minimumkövetelmény, továbbá a BRRD 45c. és 45d. cikkében előírt követelmények (külső és belső MREL-követelmény) kockázatalapú elemeinek teljesítéséhez.

Ebből adódóan ugyanaz az elsődleges alapvető tőke felhasználható a CBR, valamint a TLAC-minimumkövetelmény nem kockázatalapú elemének, továbbá a külső és belső MREL-követelmény TEM alapján számított, nem kockázatalapú elemének teljesítéséhez (e követelmények nem kockázatalapú elemeit a CRR 92a. cikke (1) bekezdésének b) pontja, valamint a BRRD 45. cikke (2) pontjának b) pontja határozza meg).

Említést érdemel, hogy az uniós prudenciális keretek (CRD és CRR) szerint a CBR besorolási sorrendben csak a kockázatalapú prudenciális követelményeket előzi meg, a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó nem kockázatalapú követelményt nem. Ezt a kapcsolatot kifejezetten megerősíti a CRD 141a. cikkének második albekezdése.

Ennek megfelelően az BRRD I alapján elfogadott (EU) 2016/1450 felhatalmazáson alapuló rendelet 1. cikkének (3) bekezdése szerint a CBR a veszteségviselési összeg részét képezte, de csak akkor, ha azt a kockázatalapú prudenciális követelményekkel együtt vették figyelembe.

A BRRD 45. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja szerint az MREL-t a TREA, illetve a TEM százalékos arányában kell kifejezni. A TREA arányában kifejezett összetevőt illetően az MREL kalibrálása során a CBR jelenleg nem a veszteségviselési összeg része, ami arányosabb, fokozatosabb beavatkozást tesz lehetővé úgy, hogy a TREA arányában kifejezett MREL ne sérüljön a CBR minden egyes megsértésekor. A CBR MREL elé történő besorolása várhatóan megkönnyíti egyes makroprudenciális intézkedések – köztük a CRD 128. cikke első albekezdése 6. pontjának a) alpontjában említett anticiklikus tőkepuffer – rendeltetésszerű alkalmazását is.

54.   Kérdés (CRR, 72b. cikk (3) bekezdés)

A nem alárendelt instrumentumoknak a TLAC-minimumkövetelmény teljesítésére való felhasználására vonatkozó 3,5 %-os TREA-keret csak akkor alkalmazandó, ha a követelményt a TREA arányában fejezik ki, a TEM arányában kifejezett követelmény esetében viszont nem? Ez egyértelműsíthető a BRRD nemzeti jogba való átültetésekor?

Válasz

A CRR 72b. cikkének (3) bekezdésével összhangban a nem alárendelt leírható instrumentumokra vonatkozó 3,5 %-os TREA-keret 2022-től a TLAC-követelmény TEM arányában kifejezett összetevőjére is alkalmazandó a TREA 3,5 %-ával egyenértékű, de a TEM arányában számított keret formájában. A CRR 494. cikkének (2) bekezdésével összhangban ugyanez az elv érvényesül a nem alárendelt leírható instrumentumokra vonatkozó 2,5 %-os TREA-keret esetében is 2019-től 2021 végéig.

Ez azért van így, mert a CRR 72b. cikke meghatározza TLAC teljesítéséhez felhasznált leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokra vonatkozó feltételeket. Ezen belül a CRR 72b. cikkének (3) bekezdése nem ír elő eltérő elismerhetőségi kritériumokat a TLAC két összetevőjére vonatkozóan, amelyeket a CRR 92a. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja határoz meg. A TREA említése a CRR 72b. cikkének (3) bekezdésében kizárólag számítási célokat szolgál.

A keretet a BRRD nem szabályozza, ezért e tekintetben nincs átültetendő rendelkezés. A BRRD (10) preambulumbekezdése szerint azonban a BRRD-nek az MREL tekintetében elismerhető instrumentumok alárendelésére vonatkozó rendelkezései nem sérthetik azt a lehetőséget, hogy a TLAC-minimumkövetelmény teljesítése a CRR-ben előírt módon részben nem alárendelt, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok használatával történjen.

55.   Kérdés (CRR, 72l. cikk)

A TLAC-standard szerint a TLAC-minimumkövetelmény teljesíthető többek között a szanálás alá vonható csoporthoz tartozó leányvállalat által kibocsátott elsődleges alapvető tőkétől eltérő szavatolótőke-instrumentumokkal is, de csak 2022-ig, ha az instrumentumokat beszámítják a szavatolótőkére vonatkozó minimumkövetelménybe, bizonyos feltételekkel (TLAC-standard, 11. szakasz). A CRR 72l. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a]z intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek összege alkotja”. A CRR 81–88. cikke értelmében a szavatolótőke időbeli korlátozás nélkül magában foglalja a leányvállalatok által harmadik fél számára kibocsátott szavatolótőke-elemeket.

Helyes, ha a nemzeti jog előírja, hogy a leányvállalatok által harmadik fél számára kibocsátott szavatolótőke-elemek egyaránt időbeli korlátozás nélkül számítsanak bele a CRR és a BRRD szerinti MREL-követelménybe?

Válasz

A leányvállalat által harmadik fél számára kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok kivétel nélkül elismerhetők a szanálás alá vonható szervezetekre vonatkozó TLAC-minimumkövetelmény és a külső MREL-követelmény tekintetében (hatályvesztésre vonatkozó rendelkezés nélkül) azon összegek esetében, amelyek szavatolótőkében elismerhetők. A szavatolótőkének a belső MREL-követelmény tekintetében történő, BRRD 45f. cikke (2) bekezdése szerinti elismeréséhez további kritériumoknak is teljesülniük kell.

E)   A HITELEZŐI FELTŐKÉSÍTÉSSEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

56.   Kérdés (44. cikk (2) bekezdés)

A BRRD 44. cikke (2) bekezdésének f) pontja szerint az ESMA által a 648/2012/EU rendelet (16) 25. cikkének megfelelően elismert harmadik országbeli központi szerződő felekkel szembeni kötelezettségek mentesülnek a hitelezői feltőkésítés alól. Az ilyen harmadik országbeli központi szerződő felekre vonatkozó egyéb védelmi elemeket a BRRD 69., 70. és 71. cikke tartalmazza. A BRRD azonban nem határoz meg ezzel összehasonlítható eljárást a harmadik ország joga által szabályozott értékpapír-kiegyenlítési rendszerekre, valamint az ilyen rendszereket működtető szervezetekre vonatkozóan.

Ha egy tagállam az SFD (7) preambulumbekezdésével összhangban olyan belföldi intézményeire alkalmazza az irányelv rendelkezéseit, amelyek közvetlen résztvevői egy harmadik ország joga által szabályozott értékpapír-kiegyenlítési rendszernek, a BRRD alapján e harmadik országbeli rendszerek esetében is ugyanúgy kell eljárni, mint az ESMA által elismert harmadik országbeli központi szerződő feleknél?

Válasz

A BRRD 44. cikke (2) bekezdésének f) pontja szerint a hitelezői feltőkésítés alkalmazási köre nem terjed ki egyes rövid lejáratú kötelezettségekre, „amelyek a 98/26/EK [SFD] irányelvvel összhangban kijelölt rendszerek vagy rendszerüzemeltetők vagy e rendszerek résztvevői felé állnak fenn, és amelyek az ilyen rendszerekben való részvételből keletkeztek”.

A hitelezői feltőkésítés alkalmazási köréből történő, a BRRD 44. cikke (2) bekezdésének f) pontja szerinti kizárás nem vonatkozik a harmadik országbeli rendszerekre attól függetlenül, hogy a tagállamok az SFD (7) preambulumbekezdésével összhangban alkalmazzák-e vagy sem az SFD rendelkezéseit olyan belföldi intézményeikre, amelyek közvetlen résztvevői ezeknek a harmadik országbeli értékpapír-kiegyenlítési rendszereknek, mivel e rendszerek kijelölése nem az SFD előírásai szerint történik. A BRRD 69. cikke (4) bekezdésének a) pontjában, 70. cikke (2) bekezdésének a) pontjában, valamint 71. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett hatáskörök gyakorlása alóli mentességek ugyanígy nem vonatkoznak e harmadik országbeli rendszerekre.

57.   Kérdés (44. cikk (2) bekezdés)

A 108. cikk (2) bekezdése szerint a „rendes, fedezetlen kötelezettségek” kifejezés csak elsőbbségi, előresorolt kötelezettségeket takar. Ennek figyelembevételével ugyanígy értelmezendő a „rendes, fedezetlen kötelezettségek” fogalma a 44. cikk (2) bekezdésének h) pontja esetében is, tehát a 44. cikk (2) bekezdésének h) pontjában említett „rendes, fedezetlen kötelezettségek” köréből ki kell zárni a nem elsőbbségi, előresorolt kötelezettségeket?

Válasz

A 108. cikk (2) bekezdésében említett „rendes, fedezetlen követelések”, valamint a 44. cikk (2) bekezdésének h) pontjában említett „rendes, fedezetlen kötelezettségek” fogalmakat egységesen kell értelmezni. Mivel a 108. cikk (2) bekezdése az előírt feltételeket teljesítő, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok (nem elsőbbségi, előresorolt hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok) esetében kifejezetten előírja, hogy azok kielégítési sorrendben a „rendes, fedezetlen követelések” (előresorolt kötelezettségek) után következzenek, a „rendes, fedezetlen követelés” fogalmába annak meghatározása szerint nem tartozhatnak bele az előresorolt, nem elsőbbségi hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok.

58.   Kérdés (48. cikk (7) bekezdés)

Helyes az az értelmezés, hogy a 48. cikk (7) bekezdése szerint az intézmények nem tarthatnak a szavatolótőke-elemekkel, illetve -instrumentumokkal egyenrangú instrumentumokat?

Válasz

A 48. cikk (7) bekezdése értelmében a tagállamoknak úgy kell módosítaniuk a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogukat, hogy a szavatolótőke-elemekből eredő követelések kielégítési sorrendben az egyéb, nem szavatolótőke-elemekből eredő követelések után következzenek. E rendelkezés átültetésével meg kell szüntetni annak a lehetőségét, hogy az intézmények olyan, szavatolótőke-elemnek nem minősülő kötelezettségeket birtokoljanak, amelyek a 48. cikk (7) bekezdésében említett rendes fizetésképtelenségi eljárásra irányadó nemzeti jogszabályok alkalmazásában egyenrangúak a szavatolótőkével (jogszabályi megoldás).

59.   Kérdés (48. cikk (7) bekezdés)

Mi a 48. cikk (7) bekezdésének logikai alapja? Úgy tűnik, e rendelkezés átültetése különös kihívásokkal jár, mivel egy adott instrumentum kielégítési sorrendben elfoglalt helye megváltozhat, ha az instrumentum már nem minősül szavatolótőke-elemnek.

Válasz

A 48. cikk (7) bekezdése értelmében a tagállamoknak úgy kell módosítaniuk a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogukat, hogy a szavatolótőke-elemekből eredő követelések kielégítési sorrendben az egyéb, nem szavatolótőke-elemekből eredő követelések után következzenek. A rendelkezés célja, hogy ha a szavatolótőke-elemeket az intézmény gazdaságilag életképtelenné válása esetén az 59. és 60. cikknek, vagy a 48. cikknek megfelelően leírják, illetve átalakítják, akkor ne maradjon olyan egyéb kötelezettség, amely ezekkel a tételekkel egyenrangú, vagy kielégítési sorrendben azok után következik. Ez jelentős mértékben csökkenti annak kockázatát, hogy az illetékes vagy a szanálási hatóságok intézkedéseit jogi úton megtámadják az NCWO-elv megsértése alapján.

Ha egy instrumentum már nem minősül elismerhető szavatolótőke-elemnek, a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabálynak biztosítania kell, hogy az instrumentum ne lehessen a szavatolótőke-elemekkel egyenrangú, vagy kielégítési sorrendben azok utáni.

F.   A HITELEZŐI FELTŐKÉSÍTÉS SZERZŐDÉSES ELISMERÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

60.   Kérdés (55. cikk (3) bekezdés)

Az 55. cikk (1) bekezdésében említett szerződéses feltétel jogi végrehajthatóságára és hatályosságára vonatkozó jogi szakvélemény külső vagy belső vélemény lehet, vagy mindkettő? A belső és külső vélemények egyenértékűnek tekintendők az 55. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában? Az érintett intézmény saját mérlegelési jogkörében döntsön erről?

Válasz

A jogszabály szövege e tekintetben semleges, így a belső és a külső vélemény egyaránt megfelel az 55. cikk (3) bekezdésének.

61.   Kérdés (55. cikk (1) bekezdés)

Az 55. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerint azokat a kötelezettségeket illetően, amelyek a hitelezői feltőkésítés körébe, egyúttal pedig harmadik ország jogának hatálya alá tartoznak, a vonatkozó szerződésben szerepelnie kell egy olyan rendelkezésnek, amely szerint a partner elismeri, hogy a kötelezettségre vonatkozóan leírási és átalakítási hatáskör gyakorolható, amelyet magára nézve kötelezőnek fogad el. E kötelezettség nem áll fenn a következő esetekben :

a)	a harmadik ország joga vagy az ezzel a harmadik országgal kötött kötelező erejű megállapodás értelmében a szanálási hatóság gyakorolhatja leírási és átalakítási hatásköreit (55. cikk (1) bekezdés, utolsó albekezdés);

b)

a szanálási hatóság úgy dönt, hogy a kötelezettséget nem érvényesíti olyan intézményekkel szemben, amelyek MREL-követelménye megegyezik a 45c. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott veszteségviselési összeggel, feltéve, hogy az 55. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó kötelezettségeket nem használják fel az MREL teljesítéséhez (55. cikk (1) bekezdés);

c)	a rendelkezés szerződésbe foglalása jogi vagy egyéb szempontból nem kivitelezhető (55. cikk (2) bekezdés, második albekezdés).

Az 55. cikk (2) bekezdésének utolsó albekezdése szerint nem vehetők figyelembe a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény kiszámításakor azok a kötelezettségek, amelyekre vonatkozóan az intézmény nem foglalja szerződésbe a hatáskörökkel kapcsolatos rendelkezést, vagy a hatóság kivitelezhetetlenség miatt mentességet ad.

Helyes az 59. cikk (1) és (2) bekezdését olyan rendelkezésként átültetni, amely szerint az MREL-követelmény teljesítéséhez akkor is figyelembe vehető egy harmadik ország jogának hatálya alá tartozó kötelezettség, ha nem tartalmazza az elismerési rendelkezést, mert a hitelezői feltőkésítésre vonatkozó hatáskör elismeréséről a harmadik ország kötelező erejű megállapodása vagy jogszabálya rendelkezik?

Válasz

Az 55. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése kizárja a szerződéses elismerésről szóló rendelkezés szerepeltetésére vonatkozó kötelezettség alkalmazását abban az esetben, ha a szanálási hatóság megállapítja, hogy az adott harmadik országgal létrejött megállapodás vagy a harmadik ország joga alapján a leírási ás átalakítási hatáskörei az érintett kötelezettségek vagy instrumentumok tekintetében gyakorolhatók.

Ilyenkor az intézmény nem köteles szerepeltetni a rendelkezést a szerződésben, és amennyiben nem áll fenn kivitelezhetetlenség, az érintett kötelezettségek tekintetében a leírási és átalakítási hatáskörök gyakorolhatók. Ezért az elismerési rendelkezés hiánya nem jár az 55. cikk (2) bekezdésének utolsó albekezdése szerinti következménnyel, vagyis az MREL számításából való kizárással. A kötelezettségek tehát figyelembe vehetők az MREL teljesítéséhez.

62.   Kérdés (55. cikk (2) bekezdés)

A BRRD 55. cikke (2) bekezdésének új rendelkezése alapján, amely már egyértelműen kizárja a hitelezői feltőkésítés elismerésére vonatkozó szerződéses rendelkezést nem tartalmazó kötelezettségeket az MREL teljesítéséből, a CRR 494. cikkének (1) és (2) bekezdése által átörökített AT1 és T2 tőkeinstrumentumok nem vehetők figyelembe az MREL teljesítéséhez. Hogyan hidalhatják át a szanálási hatóságok ezt a hiányosságot?

Válasz

Az 55. cikk hatálya a BRRD I alkalmazásának kezdőnapjától (2015. január 1.) kiterjed a szavatolótőke-instrumentumokra. Már a BRRD I 45. cikkének (5) bekezdése is úgy rendelkezett, hogy ha a szanálási hatóság (többek között a szerződési feltételekre vagy a vonatkozó nemzetközi megállapodásokra tekintettel) nem győződött meg arról, hogy a harmadik ország jogának hatálya alá tartozó kötelezettség leírására és átalakítására vonatkozó határozat végrehajtható, akkor az adott kötelezettség nem vehető figyelembe az MREL teljesítéséhez. Ezért a hitelezői feltőkésítés elismerésére vonatkozó szerződéses rendelkezést nem tartalmazó, illetve kivitelezhetetlenség miatt nem mentesített kötelezettségeknek az MREL teljesítéséből való kizárása nem új.

A szavatolótőke-instrumentumokat illetően a szavatolótőke-követelmények teljesítése tekintetében elismerhető és az MREL teljesítéséhez felhasználható összeg eltérhet, mivel a BRRD szabályai csak az MREL kapcsán alkalmazandók. A szavatolótőke és az MREL teljesítéséhez figyelembe vehető kötelezettségek összegében az eltérésből adódó hiány pótlása érdekében a szanálási hatóságok áttekinthetik meglévő hatásköreiket, ideértve a szanálhatóság akadályainak kezelésére vagy elhárítására (BRRD 17. cikk), valamint a 2024. január 1. után lejáró átmeneti időszak megállapítására (BRRD 45m. cikk (1) bekezdés, harmadik albekezdés) vonatkozó hatáskört.

63.   Kérdés (55. cikk (7) bekezdés)

Az 55. cikk (7) bekezdése szerint a szanálási hatóságnak, amennyiben szükségesnek ítéli, meg kell határoznia a kötelezettségek azon kategóriáit, amelyek esetében az intézmény vagy szervezet megállapíthatja, hogy jogi vagy egyéb szempontból nem kivitelezhető az 55. cikk (1) bekezdésében említett szerződéses feltétel szerződésbe foglalása.

Ez értelmezhető eseti értékelésre, vagy a szervezetek meghatározott típusaira (hitelintézetekre, befektetési vállalkozásokra, a BRRD hatálya alá tartozó egyéb szervezetekre) vonatkozó rendelkezésként?

Válasz

Az 55. cikk (7) bekezdésének célja, hogy a szanálási hatóságok részletesebben meghatározhassák az olyan kötelezettségek azonosítására vonatkozó feltételeket és kritériumokat, amelyek tekintetében az 55. cikk (1) bekezdésében említett rendelkezés szerződésbe foglalása kivitelezhetetlen lehet. Ennek kapcsán a jogalkotó figyelembe vette, hogy az 55. cikk (6) bekezdése alapján elfogadandó, felhatalmazáson alapuló rendelet csak a kivitelezhetetlenség megállapításának általános feltételeit rögzítheti, a gyakorlatban előforduló lehetséges esetek teljes körére kiterjedő szabályokat nem. Ezért a BRRD megengedi, hogy ezeket a feltételeket a szanálási hatóság határozza meg részletesebben, például az adott piac ismerete alapján.

A rendelkezés nem határozza meg pontosan a kategóriák megállapításának módját, így nem zárja ki a szervezeti kategóriák szerinti különbségtételt sem, feltéve, hogy ez nem vezet hátrányos megkülönböztetéshez.

Az eseti azonosításra vonatkozó javaslat kapcsán annak eldöntéséről van szó, hogy egy konkrét szervezetet, esetleg egy konkrét szervezet által kibocsátott kötelezettségek meghatározott osztályát illetően a rendelkezés szerződésbe foglalása kivitelezhetetlen-e vagy sem. Ebben az olvasatban azonban az eseti értékelés végső soron megkettőzné azt az értékelést, amelyet a szanálási hatóság egyébként is elvégezne a szervezettől az 55. cikk (2) bekezdése alapján kapott bejelentés alapján.

G.   A TŐKEINSTRUMENTUMOK ÉS LEÍRHATÓ, ILLETVE ÁTALAKÍTHATÓ KÖTELEZETTSÉGEK LEÍRÁSÁVAL VAGY ÁTALAKÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

64.   Kérdés (59. cikk)

A BRRD 59. cikkének (1) bekezdésében említett „leírható, illetve átalakítható kötelezettségek” minden leírható, illetve átalakítható kötelezettségre kiterjednek, vagy csak azokra, amelyek – a kötelezettségek hátralévő futamidejére vonatkozó, a CRR 72c. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltétel kivételével – megfelelnek a BRRD 45f. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeknek?

Válasz

A BRRD 59. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében említett „leírható, illetve átalakítható kötelezettségek” a jogalkotó szándéka szerint csak azokat a kötelezettségeket foglalják magukban, amelyek a cikk 1a. bekezdésében említett módon a belső MREL-követelmény tekintetében elismerhetők.

Annak érdekében, hogy a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek csak abban az esetben legyenek leírhatók, illetve átalakíthatók, ha azokat a belső MREL-követelmény hatálya alá tartozó szervezet bocsátja ki, a BRRD 59. és 60. cikknek szövegezése ennek megfelelő („az (1a) bekezdésben említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségek”), vagyis az intézkedés független szanálási intézkedéstől, és csak akkor alkalmazható, a kötelezettségeket belső MREL-követelmény hatálya alá tartozó szervezet bocsátja ki.

Ennek megfelelően a szanálás alá vonható szervezetek külső MREL-követelmény tekintetében elismerhető kötelezettségei csak hitelezői feltőkésítés alkalmazásával (tehát szanálási intézkedés keretében) írhatók le vagy alakíthatók át).

Az intézmény gazdaságilag életképtelenné válása esetén gyakorolható leírási és átalakítási hatásköröknek a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre való kiterjesztését (BRRD 59. cikk) annak igénye indokolta, hogy az egy pontból kiinduló (SPE) szanálási stratégia az alábbi lehetőségek révén jobban alkalmazható legyen a gyakorlatban:

—	a szanálás alá vonható szervezetnek nem minősülő szervezetek nemcsak szavatolótőke-instrumentumok tartásával, hanem leírható, illetve átalakítható nem szavatolótőke-instrumentumokkal is teljesíthetik belső MREL-követelményüket,

—	a szanálási hatóságok az intézmény gazdaságilag életképtelenné válása esetén a működő leányvállalat szanálás alá vonása nélkül is leírhatják, illetve átalakíthatják ezeket az instrumentumokat.

65.   Kérdés (45h. cikk (1) bekezdés)

A leányvállalatok által a 45h. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint kibocsátott kötelezettségekre kiterjed-e az alábbi rendelkezések hatálya?

—	az 59. cikke (1a) bekezdésének első albekezdése (leírási és átalakítási hatáskörök), valamint

—	a 45b. cikk (3) bekezdése (figyelembevétel az adott szanálás alá vonható szervezet külső MREL-követelményének teljesítéséhez).

Válasz

A 45. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdése említi azt a lehetőséget, hogy a belső MREL-követelményt egy leányvállalat a vele azonos szanálás alá vonható csoporthoz nem tartozó szervezetek számára kibocsátott instrumentumokkal, a 45f. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti feltételeknek megfelelve teljesítheti.

A 45f. cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában szerepel az a lehetőség, hogy a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket a szanálás alá vonható csoporton kívül bocsássák ki, de csak a leányvállalat meglévő részvényese számára, és csak akkor, ha a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatásköröknek az 59–62. cikkel összhangban történő gyakorlása nem érinti a szanálás alá vonható szervezet által a leányvállat felett gyakorolt ellenőrzést.

Ez alapján a belső MREL-követelmény tekintetében nem ismerhetők el azok az instrumentumok, amelyeket a leányvállalat a szanálás alá vonható csoporton kívül, olyan szervezetek számára bocsát ki, amelyek a leányvállalatnak nem kisebbségi részvényesei, mivel ez esetben nem teljesül a 45f. cikk (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában előírt feltétel. Ebben az esetben a kötelezettségek az intézmény gazdaságilag életképtelenné válása esetén nem írhatók le, illetve alakíthatók át a 60. cikk szerint.

Ezért a szanálás alá vonható csoporton kívül a 45h. cikk (1) bekezdésének második albekezdése szerint kibocsátott instrumentumok közül a kibocsátó leányvállalat belső MREL-követelményében csak azok vehetők figyelembe, amelyeket a leányvállalat meglévő részvényes számára bocsát ki, és amelyeket az megvásárol, amennyiben a 45f. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt egyéb feltételek mindegyike teljesül. Minden olyan egyéb instrumentum, amelyet a leányvállalat a szanálás alá vonható csoporton kívül, a meglévő részvényesektől eltérő hitelezők számára bocsát ki, kizárólag a hitelezői feltőkésítésre vonatkozó hatáskör szanálás során történő gyakorlása keretében írható le, illetve alakítható át.

H.   EGYES SZERZŐDÉSES FELTÉTELEKNEK A KORAI BEAVATKOZÁS ÉS A SZANÁLÁS SORÁN TÖRTÉNŐ KIZÁRÁSÁVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

66.   Kérdés (68. cikk)

A BRRD I 68. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezett, hogy „a 69., 70. vagy 71. cikk szerinti felfüggesztés vagy korlátozás nem jelenti az e cikk (1) és (2) bekezdésének alkalmazásában a szerződéses kötelezettségek nemteljesítését”.

Jelenleg a BRRD 68. cikkének (5) bekezdése szerint „[a] 33a., 69. vagy 70. cikk szerinti felfüggesztés vagy korlátozás nem jelenti az e cikk (1) és (3) bekezdésének, valamint a 71. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a szerződéses kötelezettségek nemteljesítését”.

—

A BRRD I értelmében a felmondási jog 71. cikk szerinti felfüggesztése nem teremtett kilépési jogalapot a másik fél számára. A jelenlegi BRRD-ben a felmondási jog 71. cikk szerinti felfüggesztése nem szerepel olyan hatáskörként, amely nem valósítja meg a szerződéses kötelezettségek nemteljesítését. Ez azt jelenti, hogy a BRRD 68. cikkének (5) bekezdése értelmében a felmondási jog 71. cikk szerinti felfüggesztése most már kilépési jogalapot teremt a másik fél számára?

—

A BRRD 68. cikkének (3) bekezdése szerint válságmegelőzési vagy válságkezelési intézkedés önmagában nem adhat lehetőséget, azaz nem teremthet jogalapot a kilépésre. A 68. cikk (3) bekezdéséhez képest milyen többletértéke van tehát a 68. cikk (5) bekezdésében „a 71. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában” fordulatnak?

—

A BRRD I 68. cikkének (5) bekezdése a 71. cikk egészére hivatkozott, míg a jelenlegi BRRD 68. cikkének (5) bekezdése csak a 71. cikk (1) bekezdésére hivatkozik. A jelenlegi szövegben tehát nincs hivatkozás a 71. cikk (2) bekezdésére. A 71. cikk (2) bekezdése a szanálás alatt álló intézmény leányvállalatával fennálló szerződéses viszonyra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a leányvállalattal szerződéses jogviszonyban álló fél felmondási jogának felfüggesztésével szerződéses kötelezettségek nemteljesítése valósulhat meg?

—

A BRRD I 68. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a felfüggesztés vagy korlátozás nem jelenti az említett cikk (1) és (2) bekezdésének alkalmazásában a szerződéses kötelezettségek nemteljesítését. A jelenlegi BRRD a (2) bekezdés helyett a (3) bekezdésre hivatkozik. Másképpen fogalmazva a jelenlegi szövegben nincs hivatkozás a (2) bekezdésére, amely a harmadik országbeli szanálási eljárásokra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a harmadik országbeli szanálással szerződéses kötelezettségek nemteljesítése valósulhat meg?

Válasz

A BRRD 68. cikkének (3) bekezdése azt az elvet rögzíti, hogy válságmegelőzési vagy válságkezelési intézkedéssel önmagában nem indokolható egy szerződés megszüntetése vagy hasonló intézkedés. Ennek feltétele azonban a szerződésben előírt kötelezettségek folyamatos teljesítése. A BRRD 68. cikkének (5) bekezdése azt hivatott biztosítani, hogy a szanálási hatóság által a szanálás alá vont intézményre vonatkozóan hozott egyes intézkedések, amelyek miatt a szanálás alá vont intézmény arra kényszerül, hogy bizonyos szerződéses kötelezettségeit ne teljesítse (pl. moratórium esetén), a BRRD 68. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában ne minősüljenek nemteljesítésnek, mivel ez máskülönben a szerződés megszüntetését indokolná.

A BRRD I a 68. cikk (5) bekezdése szerinti intézkedések között a felmondási jog 71. cikk szerinti felfüggesztését is felsorolta. A 71. cikk lehetővé teszi a szanálási hatóság számára különösen azt, hogy felfüggessze a szanálás alá vont intézmény szerződéses partnerének felmondási jogát.

Az (EU) 2019/879 irányelv azért módosította a BRRD 68. cikkének (5) bekezdését, mert nem volt indokolt a felmondási jog felfüggesztését ebben az intézkedéscsoportban szerepeltetni. A BRRD 68. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezés a szanálási hatóság olyan intézkedéseit érinti, amelyek miatt az intézmény arra kényszerül, hogy egy adott kötelezettségét ne teljesítse. A BRRD 71. cikke esetében nem erről van szó, az ugyanis az intézmény szerződéses partnerét akadályozza meg a szerződés felmondásában. Mivel e hatáskörének gyakorlásával a szanálási hatóság nem kényszeríti arra az intézményt, hogy ne teljesítse valamely kötelezettségét, nincs szükség annak pontosítására sem, hogy az a BRRD 68. cikke alkalmazásában nem minősül nemteljesítésnek.

Ez alapján az egyes kérdésekre adott válaszok a következők:

—

Nem helytálló az a megállapítás, hogy a BRRD 68. cikkének (5) bekezdése értelmében a felmondási jog 71. cikk szerinti felfüggesztése felmondási jogalapot teremt a másik fél számára. A módosítás célja mindössze az, hogy a felmondási jog felfüggesztésére vonatkozó hatáskör gyakorlását a szöveg ne említse olyan körülményként, amely a BRRD 68. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában nemteljesítésnek minősülne.

—

A BRRD 68. cikkének (3) bekezdéséhez képest a 68. cikk (5) bekezdésében „a 71. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában” fordulat többletértéke az, hogy a BRRD 68. cikkének (3) bekezdése általánosan tiltja azt, hogy az intézmény szanálása megalapozhassa egy szerződés felmondását. E rendelkezés ugyanakkor nem érinti a szerződő fél felmondási jogát, ha a felmondást nem az intézmény szanálására alapozza. A BRRD 71. cikke ezért további hatáskörrel ruházza fel a szanálási hatóságot, amelynek gyakorlásával az – korlátozott ideig – kifejezetten megakadályozhatja, hogy egy szerződő fél bármilyen okból felmondja a szerződését. Mindkét rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha az intézmény teljesíti a kötelezettségét. A BRRD szövegezése azt hivatott biztosítani, hogy a moratóriummal kapcsolatos és a vonatkozó rendelkezésekben említett egyéb hatáskörök gyakorlása se a BRRD 68. cikkének (5) bekezdése, se a 71. cikk alkalmazásában ne minősüljön nemteljesítésnek.

—

A BRRD 68. cikkének (5) bekezdésében a 71. cikk (2) bekezdésére való hivatkozás elhagyása nem jelenti azt, hogy a leányvállalattal szerződéses jogviszonyban álló fél felmondási jogának felfüggesztésével szerződéses kötelezettségek nemteljesítése valósulhat meg. A jelenlegi BRRD 68. cikkének (5) bekezdése azért hivatkozik csak a 71. cikk (1) bekezdésére, mert a nemteljesítésre vonatkozó rendelkezéseket csak az említett bekezdés tartalmazza. A szanálás alá vont intézmény leányvállalatával szerződéses jogviszonyban álló fél felmondási jogának felfüggesztése esetén a szerződéses jogok nemteljesítése ugyancsak nem indokolhatja az adott szerződés felmondását.

—

A BRRD 68. cikkének (2) bekezdése nem tartalmaz kiegészítő tiltást a harmadik országbeli hatóságok hatásköreinek gyakorlására vonatkozóan. Mindössze annyit állapít meg, hogy az ilyen hatóság intézkedése – annak elismerése esetén – válságkezelési vagy válságmegelőzési intézkedésnek minősülne. Ebben az esetben a felmondási jog kizárása a BRRD 68. cikkének (1) és (3) bekezdésére alapozható, amelyek kifejezetten említik a válságkezelési és válságmegelőzési intézkedéseket. Ezért elegendő és helyénvaló ezeket az intézkedéseket említeni.

I.   A JOGFELFÜGGESZTŐ SZANÁLÁSI HATÁSKÖR SZERZŐDÉSES ELISMERÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

67.   Kérdés (71a. cikk)

A 71a. cikk hatálya a pénzügyi szerződésekre korlátozódik. A tagállamok a nemzeti átültető jogszabályaikban kiterjeszthetik a 71a. cikk hatályát úgy, hogy az minden más szerződést is magában foglaljon?

Válasz

A BRRD minimális harmonizációt előíró irányelv, így a tagállamok elfogadhatnak az irányelvben meghatározott szabályoknál szigorúbb vagy azokat kiegészítő szabályokat, feltéve, hogy ezek általános érvényűek, és nem ellentétesek sem az irányelvvel, sem az annak alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal és végrehajtási jogi aktusokkal (1. cikk (2) bekezdés).

Ennek megfelelően a tagállamok minden szerződésre kiterjeszthetik a 71a. cikk hatályát.

68.   Kérdés (71a. cikk (3) bekezdés)

A 71a. cikk (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozóan a 71a. cikk (3) bekezdése két feltételt állapít meg. A feltételeknek együttesen vagy vagylagosan kell teljesülniük?

Válasz

A feltételeknek együttesen kell teljesülniük.

A feltételek célja a rendelkezés hatálybalépését követően aláírt vagy módosított szerződések megragadása, amennyiben azok lehetővé teszik a 33a., 69., 70. vagy 71. cikk szerinti hatáskörök gyakorlását, vagy megalapozzák a 68. cikk alkalmazását (ha valamelyik tagállam jogának hatálya alá tartoznak).

Ugyanakkor álláspontunk szerint a 71a. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezést kiterjesztően szükséges értelmezni ahhoz, hogy alkalmazhatósága és logikai alapja megmaradjon. A rendelkezésben említett szerződések olyan felmondási vagy hitelbiztosíték-érvényesítési jog gyakorlását írják elő, amely vonatkozásában a 33a., a 68., a 69., a 70. és a 71. cikk szerinti hatáskörök gyakorolhatók lennének. A kiterjesztő értelmezés illeszkedik a 68., 70. és 71. cikk szerinti hatáskörök alkalmazásához, mivel ezeket gyakorolva a szanálási hatóság felmondási jogot vagy hitelbiztosíték-érvényesítési jogot függeszthet fel, amelyeket az érintett szerződések biztosíthatnak. A moratóriumra vonatkozó hatásköröket szabályozó 33a. és 69. cikk alapján ugyanakkor a szanálási hatóság bármely szerződés kapcsán felfüggesztheti a fizetési vagy szállítási kötelezettségeket. Ezért míg a hatáskörök első csoportja csak azokra a szerződésekre vonatkozik, amelyek felmondásra vagy hitelbiztosíték érvényesítésére vonatkozó rendelkezést tartalmaznak, a 33a. és a 69. cikk hatálya minden olyan szerződésre kiterjed, amely fizetési és szállítási kötelezettséget ír elő.

Emiatt a 71a. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezést kiterjesztően szükséges értelmezni, és azt az előzőekben említett valamennyi szerződés esetében alkalmazni kell.

J.   AZ SFD IRÁNYELVVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

69.   Kérdés (2. cikk (1) bekezdés a) pont)

Az (EU) 2019/879 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján az SFD 2. cikkének f) pontja helyébe a következő szöveg lép: „f) »résztvevő«: intézmény, központi szerződő fél, elszámoló ügynök, klíringház, rendszerüzemeltető vagy a 648/2012/EU rendelet 17. cikke alapján engedéllyel rendelkező központi szerződő fél klíringtagja”. Ez azt jelenti, hogy az SFD 2. cikke f) pontjának harmadik albekezdésében biztosított lehetőség már nem vehető igénybe? E lehetőség szerint „A tagállam határozhat úgy, hogy ezen irányelv alkalmazásában a közvetett résztvevő is résztvevőnek tekinthető, amennyiben ez a rendszerkockázat alapján indokolt. Amennyiben a közvetett résztvevőt a rendszerkockázat alapján résztvevőnek kell tekinteni, ez nem korlátozza azon résztvevő felelősségét, amelyen keresztül a közvetett résztvevő átutalási megbízásokat teljesít a rendszerben”.

Válasz

Az (EU) 2019/879 irányelv (33) preambulumbekezdése a következőket állapítja meg:

Az SFD 2. cikkének f) pontjában végrehajtott módosításnak az volt a logikai alapja, hogy az SFD-be is kerüljenek be a 648/2012/EU rendeletben alkalmazott olyan fogalmak és fogalommeghatározások, mint a „központi szerződő fél” és a „klíringtag”, ugyanakkor a nemzeti szinten biztosított választási lehetőségek ne változzanak. Noha az SFD 2. cikke f) pontjának harmadik albekezdése hatályát vesztette, ez nem tükrözi a kapcsolódó preambulumbekezdésben kifejeződő jogalkotói szándékot.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/879 irányelve (2019. május 20.) a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében a 2014/59/EU irányelv, valamint a 98/26/EK irányelv módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 296. o.).

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/878 irányelve (2019. május 20.) a 2013/36/EU irányelvnek a mentesített szervezetek, a pénzügyi holding társaságok, a vegyes pénzügyi holding társaságok, a javadalmazás, a felügyeleti intézkedések és hatáskörök, valamint a tőkefenntartási intézkedések tekintetében történő módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 253. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/876 rendelete (2019. május 20.) az 575/2013/EU rendeletnek a tőkeáttételi mutató, a nettó stabil forrásellátottsági ráta, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények, a partnerkockázat, a piaci kockázat, a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek, a kollektív befektetési formákkal szembeni kitettségek, a nagykockázat-vállalások és az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 1998. május 19-i 98/26/EK irányelve a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről (HL L 166., 1998.6.11., 45. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/877 rendelete (2019. május 20.) a 806/2014/EU rendeletnek a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében történő módosításáról (HL L 150., 2019.6.7., 226. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014. július 15-i 806/2014/EU rendelete a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30., 1. o.).

(11)  A Tanács 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik irányelve a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról (HL L 193., 1983.7.18., 1. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelete (2002. július 19.) a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2162 irányelve (2019. november 27.) a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK és a 2014/59/EU irányelv módosításáról (HL L 328, 2019.12.18., 29. o.).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/47/EK irányelve (2002. június 6.) a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról (HL L 168., 2002.6.27., 43. o.).

(15)  A Bizottság (EU) 2016/1450 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. május 23.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény megállapításának módjával kapcsolatos kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 237., 2016.9.3., 1. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i 648/2012/EU rendelete a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.).