Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

(2016/C 194/05)

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

„ŠTAJERSKI HMELJ”

EU-szám: SI-PGI-0005-01191 – 2014.1.10.

OEM ( ) OFJ ( X )

1.   Elnevezés

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Szlovénia

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.8. osztály: A Szerződés I. mellékletében felsorolt egyéb termékek (fűszerek stb.)

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A komló lágyszárú, évelő kúszónövény. Kétlaki növény, ami azt jelenti, hogy ugyanazon az egyeden csak hímivarú vagy csak nőivarú virágzat található. Gazdasági jelentősége csak a nőivarú virágzatnak van, mert csak a nőivarú egyedeken teremnek komlótobozok.

A „Štajerski hmelj” jellemzője a növényi, gyümölcsös vagy virágos felhangokkal kiegészített finom komlóaroma. A „Štajerski hmelj” a Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő szlovén komlófajtákat foglalja magában, főleg a Savinjski Golding, Aurora, Atlas, Ahil, Apolon, Bobek, Buket, Blisk, Celeia, Cekin, Cicero, Cerera, Dana, Styrian Gold, Styrian Eureka és Styrian Eagle fajtákat ideértve. Leginkább az Aurora, Bobek, Celeia és Savinjski Golding fajtákat termesztik, míg az újabb fajták (Dana és Styrian Gold) kisebb arányt képviselnek. Besorolásuk szerint a fajták a finom aromakomló és aromakomló (Aurora, Bobek, Celeia, Savinjski Golding) és a keserűkomló (Dana) kategóriába tartoznak.

A szlovén komlókutató és sörfőző intézet minden évben meghatározza a védett földrajzi területről származó friss és szárított komlótobozokban lévő illóolajok átlagos mennyiségét és összetételét. A legnépszerűbb Aurora fajta 10 éves (2005–2014) átlaga a következő volt: 1,4 ml illóolaj 100 g szárított komlótobozban, 6,1 rel. % farnezol és 0,8 rel. % linalool mellett. Az alfa-humulén és a béta-karofillén aránya 3,1 volt. A legnépszerűbb Savinjski Golding fajta 10 éves (2005–2014) átlaga a következő volt: 1,1 ml illóolaj 100 g szárított komlótobozban, 6,0 rel. % farnezol és 0,5 rel. % linalool mellett. Az alfa-humulén és a béta-karofillén aránya 2,9 volt.

A „Štajerski hmelj” illóolaj-tartalma minimum 0,5 ml 100 g szárított komlótobozban.

A bejegyzendő „Štajerski hmelj” elnevezés a szárított komlótobozokra és a belőlük készített termékekre (komlópellet és komlókivonat) vonatkozik. Valamennyi termék szárított komlótobozokból készül. A hagyományos komlókészítmények körébe a 90-es típusú pellet, a magasabb lupulintartalmú 45-ös típusú pellet, valamint a szén-dioxidos és az etil-alkoholos komlókivonat tartozik.

A 90-es típusú pellet úgy készül, hogy a komlótobozokat megőrlik, majd pelletekké sajtolják. A 45-ös típusú pellet előállítása során a fagyasztott, szárított – a lupulint nem tartalmazó tobozrészek eltávolítása céljából előzetesen átrostált – komlótobozokat megőrlik.

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

—

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A „Štajerski hmelj” előállításának valamennyi fázisát – beleértve a komlótobozok szárítását is – a meghatározott földrajzi területen belül kell végezni.

A pellet és a kivonat készítése a meghatározott földrajzi területen kívül is történhet. A pellet vagy a kivonat készítése során semmilyen anyagot nem adnak a szárított komlótobozokhoz.

3.5.   A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

—

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

A „Štajerski hmelj” címkézése a „Štajerski hmelj” közös logójával történik.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

Az OFJ földrajzi területe a Štajerska régió nyugati határáig terjed, majd délnyugati és déli irányban folytatódik a Száva folyó mentén. A területet délnyugaton a Horvát Köztársasággal közös államhatár, keleten a Mura folyó, északon pedig az Ausztriával közös államhatár határolja.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

Amellett, hogy évszázadokkal ezelőtt lehetővé tették a területen a komlótermesztést, a kedvező éghajlati és talajtani viszonyok jelentősen hozzájárultak a „Štajerski hmelj” kiváló minőségéhez, ezáltal pedig nemzetközi hírnevéhez és ismertségéhez is.

A „Štajerski hmelj” termesztésére szolgáló földrajzi területet több folyó (Savinja, Mislinja, Dráva és Mura) szeli át; ezek jelentős hatást gyakorolnak a növények növekedésére és fejlődésére, illetve a termék minőségére. E folyók teraszainak meghatározó talaja a homokos kavicson kialakult középmély/mély barna erdőtalaj, amely a kambikus talajok közé tartozik. A komló termesztéséhez ezek a legalkalmasabb talajok. A hőmérséklet is fontos tényező, hiszen ettől függ a komlónövények növekedési és fejlődési üteme. A komló növekedése 15 °C és 18 °C közötti hőmérsékleten ideális. A komló termesztésére szolgáló teljes földrajzi területre ez az optimális hőmérsékleti tartomány jellemző. Növekedése során a komlónak 500 mm és 600 mm közötti csapadékra van szüksége. A növekedési időszakban (áprilistól szeptemberig) átlagosan 690 mm csapadék hullik a földrajzi területen.

A meghatározott földrajzi területnek óriási hatása van a komlótermesztésre, mivel a klíma, a talaj és a hagyomány együttesen határozzák meg a „Štajerski hmelj” minőségét és az ebből következő hírnevét. A földrajzi terület hatása a Savinjski Golding esettanulmányból is látható. Az angol Fuggle komlófajta a 19. század végén került át Angliából. A Savinjski Golding, vagyis a Fuggle ökotípusának térnyerése 1926 után – amikor a peronoszpóra miatt kipusztultak az érzékenyebb fajták – vette kezdetét. A Savinjski Golding genetikailag ugyan a Fuggle csoporthoz tartozik, illóolajainak minősége eltér a Fuggle fajtákétól. Ezt eredményezi a termesztésre szolgáló földrajzi terület hatása, ami az olajok összetételében és minőségében jelenik meg (Joh. Barth & Sohn GmbH). A két fajta több mintájából származó illóolaj egyedi összetevőinek összehasonlítása azt mutatja, hogy a Savinjski Golding esetében alacsonyabb a béta-karofillén maximuma, ezáltal viszont magasabb az alfa-humulén és a béta-karofillén arányának maximuma. A komlóaroma minőségének egyik fő mutatója az alfa-humulén és a béta-karofillén aránya. A farnezol és a linalool – a finom komlóaroma másik két mutatója – maximumai magasabbak a Savinjski Golding esetében mint a Fuggle mintákban (amint ezt a szlovén komlókutató és sörfőző intézet több mint 60 éve végzett munkája során tett számos megállapítás is megerősíti). Kifejezetten a Savinjski Golding fajtának köszönhető a „Štajerski hmelj” (stájer komló) nemzetközi szakmai hírneve.

A „Štajerski hmelj” csaknem teljes egészében (99 %) sörfőzési célokat szolgál; ez adja a sör sajátos keserűségét, valamint a komló keserűanyagoknak és illóolajoknak köszönhető aromáját. Közismerten finom aromája mellett illóolajból is nagy (esetenként 4,0 ml/100 g szárított komlótoboz feletti) mennyiséget tartalmaz.

A termék minőségét (a benne lévő alfasavak vagy illóolajok mennyiségét), egységességét és stabilitását célzott termesztéssel javították tovább, ami új szlovén komlófajták megjelenéséhez vezetett. A termék minden típusában több alfasav és illóolaj található. A Savinjski Golding fajtát olyan új, helyi szlovén fajták követik, amelyek különböző gyümölcsös vagy virágos felhangokkal kiegészítve őrzik meg a jellegzetesen kellemes komlóaromát. Ezek a fajták egyedülállóan komoly nemzetközi hírnévnek örvendenek, és kellemesen lekerekített keserűséget és minőségi ízt adnak a sörnek.

A vírusoktól és viroidoktól mentes minőségi palántákon és anyanövényeken alapuló termesztés is hatással van a megtermelt komló minőségére.

A komlótermesztésnek régi hagyománya van Szlovéniában, és a komló sörfőzéshez való felhasználása már 1160 körül szerepel a freisingi érsekséghez tartozó Škofja Loka uradalom földnyilvántartásában. Az intenzívebb komlótermesztés 1870 után kezdett kialakulni.

1852-ben a komlóra vonatkozóan részletes szlovén nyelvű útmutató jelent meg Priporočilo hmelja (Ajánlások a komlóhoz) címmel a Novice kmetijskih, obertnijskih in narodnih reči újságban (Dr Janez Bleiweiss, 1852. február 15.).

A „Štajerski hmelj” említésére 1883-ban került sor a Stájer Üzleti Szövetség 1883. augusztus 12-iGospodarska priloga (Üzleti melléklet) kiadványában, ami szerint 1881-ben és 1882-ben a „Štajerski hmelj” volt a Nürnbergben értékesített első fajta.

A Jutro napilap 1929. szeptember 24-i száma arról tudósít, hogy 1929. szeptember 20-án a strasbourgi piacon a „Štajerski hmelj” kétszer annyiba került mint a legjobb elzászi fajták, ami jól mutatja, hogy már akkor elindult a neki kijáró hírnév felé vezető úton.

Szlovénián kívül a „Štajerski hmelj” fajtát jobban ismerik – és értékelik – angol nevén (Styrian hops = stájer komló).

A komlótermesztést és sörfőzést bemutató žaleci ökomúzeumban őriznek egy stájer komlóról szóló könyvecskét, amelyet még a Jugoszláv Királyságban (1929–1945) nyomtak. E könyvecske szerint a „Štajerski hmelj” alig került a jugoszláv belföldi piacra, mivel döntő többségét az Egyesült Királyságba, az USA-ba, Kanadába, Belgiumba, Franciaországba és a Távol-Keletre exportálták. Nyíltan felhívja továbbá a vásárlók figyelmét arra, hogy a „Štajerski hmelj” vásárlásakor milyen címkéket, illetve tanúsítványokat kell keresniük a hamisítványok elkerülése érdekében.

Manapság a stájer komlóként forgalmazott „Štajerski hmelj” a világ összes nagy és számos kis sörgyára előtt ismert. A „Štajerski hmelj” a legjobb minőségű termékként van számon tartva a nemzetközi kiállításokon és az elismert sörszakértők által szervezett kóstoló rendezvényeken.

A „Štajerski hmelj” kiváló minősége miatt sok vásárló esküszik a „Štajerski hmelj” felhasználásával készült termékekre, amelyek sörkészítő tevékenységük szerves részét képezik. Szlovéniában a komlókereskedelem erősen exportorientált: a megtermelt mennyiség több mint 95 %-át immár hosszú évek óta külföldi piacokon értékesítik.

A „Štajerski hmelj” hírneve a mai napig változatlan, amihez némi segítséget nyújtottak az olyan hagyományos komlóünnepek is, mint a komlótermesztők Braslovče városában megrendezett augusztusi fesztiválja (Praznik hmeljarjev v Braslovčah) és Žalec városában megtartott október eleji ünnepe (Hmeljarski likof), valamint a komlóhercegnő és -elöljáró évenkénti megválasztása. Néhány éve nyílt meg Žalec városában a komlótermesztést és sörfőzést bemutató ökomúzeum, ahol kiemelt figyelmet kap a szlovén komlótermesztési hagyomány.

A „Štajerski hmelj” hírnevét napjainkban számos forrás (könyvek, honlapok, közvetítések stb.) tanúsítja; ezek kivétel nélkül mind a „Štajerski hmelj” minőségét és ismertségét hangsúlyozzák (pl. Slohops, „A small flower is a big industry for a Slovenian valley”, 2015.8.7., Ljubljana, RTV Slovenia honlap).

World Beer című könyvében (Dorling Kindersley, 2013, London, Egyesült Királyság) Tim Hampson azt írja, hogy a Greene King IPA sör narancs és grapefruit ízét a „Štajerski hmelj” adta. A The Beer Book című másik könyvében (Dorling Kindersley, 2008, 2015) ugyanez a szerző azt állítja, hogy a Srí Lanka-i székhelyű Lion Brewery a „Štajerski hmelj” komlófajtát használja.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

http://www.mkgp.gov.si/fileadmin/mkgp.gov.si/pageuploads/podrocja/Kmetijstvo/zascita_kmetijskih_pridelkov_zivil/SPEC_HMELJ_25_3_2016.pdf

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.