(1)

Az 1907/2006/EK rendelet XVII. melléklete korlátozásokat ír elő egyes veszélyes anyagok, keverékek és árucikkek gyártására, forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozóan. Az említett melléklet 63. bejegyzése korlátozásokat tartalmaz az ólomra (CAS-szám: 7439-92-1, EK-szám: 231-100-4) és az ólomvegyületekre vonatkozóan.

(2)

Az Unió és 23 tagállam szerződő fele az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodásnak (2) (AEWA). Az AEWA-hoz csatolt cselekvési terv 4.1.4. pontja értelmében a szerződő feleknek törekedniük kell arra, hogy az önként vállalt és közzétett menetrendeknek megfelelően a vizes élőhelyeken mihamarabb megszüntessék az ólomsöréttel történő vadászatot.

(3)

A 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 4. cikkének (2) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy a rendszeresen előforduló vonuló fajokra vonatkozó védelmi intézkedések meghozatalakor fordítsanak külön figyelmet a vizes élőhelyek védelmére és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.

(4)

2015. december 3-án a Bizottság az 1907/2006/EK rendelet 69. cikkének (1) bekezdése alapján felkérte az Európai Vegyianyag-ügynökséget (a továbbiakban: Ügynökség), hogy készítsen dokumentációt (a továbbiakban: XV. melléklet szerinti dokumentáció) az említett rendelet XVII. mellékletében szereplő ólomra és ólomvegyületekre vonatkozó korlátozásnak a célból történő kiterjesztése érdekében, hogy elfogadható szinten lehessen tartani azt a kockázatot, amelyet a vizes élőhelyen történő lövészetben használt sörétben lévő ólom és ólomvegyületek jelentenek a környezetre és az emberi egészségre. A Bizottság egyúttal arra is felkérte az Ügynökséget, hogy kezdjen el adatokat gyűjteni az ólomtartalmú lőszerek egyéb felhasználásaira, egyebek mellett a vizes élőhelyektől eltérő területeken folytatott vadászatra és a céllövészetre, valamint az ólomsúlyok halászatban és horgászatban való alkalmazására vonatkozóan.

(5)

2017. június 21-én az Ügynökség közzétette a XV. melléklet szerinti dokumentációt (4), amely a sörétes puskával történő lövészet céljából használt sörétben található ólomra és ólomvegyületekre vonatkozó korlátozás bevezetését javasolja a vizes élőhelyen vagy olyan körülmények között folytatott lövészetre, amikor a kilőtt sörét vizes élőhelyre hullana vissza. Az Ügynökség továbbá korlátozást javasol bevezetni a vizes élőhelyeken történő lövészetben használt, 1 tömegszázalék vagy annál több ólmot tartalmazó sörét (a továbbiakban: ólomsörét) birtoklására vonatkozóan is az ólom lövészetben használt sörétekhez való felhasználására vonatkozóan javasolt korlátozás jobb végrehajthatósága érdekében. Az Ügynökség arra a következtetésre jutott, hogy az ólom vizes élőhelyeken történő lövészetben használt sörétekhez való felhasználása kockázatot jelent a vízimadarakra nézve, mivel azok lenyelik a kilőtt ólomsörétet, ami toxikológiai hatásokkal jár, illetve az állatok elpusztulásához vezethet.

(6)

Az Unióban ólommérgezés következtében elpusztuló vízimadarak száma évente mintegy egymillióra tehető. Az ólom sörétekhez való felhasználása kockázatot jelent azokra a fajokra, amelyek adott esetben ólomsöréttel mérgezett madarakkal táplálkoznak, valamint az ólomsöréttel kilőtt vízimadarakat elfogyasztó emberekre nézve is, jóllehet ez utóbbi kockázatot az Ügynökség csak minőségi szempontból értékelte. Az emberek ólomexpozíciója károsíthatja az idegrendszer fejlődését, továbbá a vesefunkció és a termékenység csökkenésével járhat, illetőleg magas vérnyomást, terhesség során tapasztalt rendellenességeket és halált okozhat.

(7)

Az Ügynökség arra a következtetésre jutott, hogy széles körben rendelkezésre állnak ólommentes sörétek – ilyenek például az acélból és a bizmutból készült sörétek –, amelyek műszakilag kivitelezhetők, továbbá az emberi egészség és a környezet szempontjából az ólomsörétnél kedvezőbb veszélyességi és kockázati profillal rendelkeznek. Ezenkívül az acélsörét, amely a legvalószínűbb alternatíva, az ólomsörétéhez hasonló áron érhető el.

(8)

A tagállamok többségében léteznek olyan rendelkezések, amelyek megtiltják vagy korlátozzák az ólom felhasználását a vizes élőhelyeken történő lövészetben használt sörétekhez, de a köztük lévő különbségek eltérő szintű kockázatcsökkentést eredményeznek. Ezenkívül a vándormadarak vonulási útvonalai jellemzően több tagállamon is áthaladnak, ezért a madaraknak kilőtt ólomsörét kerülhet a szervezetébe olyan tagállamokban, ahol nem léptettek életbe ilyen intézkedéseket, vagy azok hatálya korlátozottabb. A XV. melléklet szerinti dokumentáció igazolta, hogy uniós szintű fellépésre van szükség az ólom vizes élőhelyeken történő lövészetben használt sörétekhez való felhasználásából eredő kockázatok összehangolt módon történő kezelése érdekében. A harmonizációs jogszabályoknak azonban a magas szintű védelmet kell szolgálniuk. Az összehangolás ezért nem kötelezheti a söréthez felhasznált ólomra vonatkozóan szigorúbb nemzeti rendelkezéseket alkalmazó tagállamokat arra, hogy vonják vissza ezeket a rendelkezéseket, mivel ez a környezet és az egészség védelmének csökkenését vonná maga után a szóban forgó tagállamokban.

(9)

Az Ügynökség hároméves időszakot javasolt a korlátozás bevezetésére.

(10)

2018. március 9-én az Ügynökség kockázatértékelési bizottsága (RAC) az 1907/2006/EK rendelet 70. cikke szerint véleményt fogadott el a XV. melléklet szerinti dokumentációra vonatkozóan. E véleményében a RAC egyetértett az Ügynökség azon következtetésével, hogy a kilőtt ólomsörét toxikológiai hatásokkal jár az azt lenyelő vízimadarak számára, és az állatok elpusztulásához vezethet. Ami az emberi egészséget illeti, a RAC arra a következtetésre jutott, hogy noha az ólom erősen mérgező, eddig nem került megállapításra küszöbérték sem a gyermekek idegrendszeri fejlődésére gyakorolt hatások, sem a felnőttek vérnyomására és veséjére gyakorolt hatások tekintetében, így az ólomnak való bármilyen kitettség kockázatot jelent. A RAC arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt korlátozás megfelelő uniós szintű intézkedés az azonosított kockázatok kezelésére.

(11)

A RAC határozottan az Ügynökség által javasolt három évnél rövidebb időszak bevezetése mellett foglalt állást. Ezt azzal a körülménnyel indokolta, hogy a korlátozás bevezetéséig eltelt minden évben további körülbelül 4 000 tonna ólom kerülne a szabadba a vizes élőhelyeken, ami nagyságrendileg 1 millió madár halálát okozná.

(12)

2018. június 14-én az Ügynökség társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottsága (SEAC) az 1907/2006/EK rendelet 71. cikkének (1) bekezdése alapján véleményt fogadott el, amelyben megállapította, hogy a javasolt korlátozás megfelelő uniós szintű intézkedésnek tekinthető a feltárt kockázatok kezelésére, figyelembe véve azt a tényt, hogy az intézkedés társadalmi-gazdasági előnyei arányban állnak a társadalmi-gazdasági költségekkel. A SEAC továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt korlátozás költségeit elsősorban a vadászok viselnék, a vadászok költségeinek növekedése pedig észszerű mértékű lenne.

(13)

A SEAC úgy ítélte meg, hogy a XV. melléklet szerinti dokumentációban javasolt három évnél rövidebb időszak kihívást jelenthet a végrehajtás szempontjából azon tagállamok számára, amelyekben jelenleg nincs érvényben tilalom, vagy csak korlátozott hatályú tilalom van érvényben az ólomsörét vizes élőhelyeken történő használata tekintetében, ugyanakkor azt is elismerte, hogy a rövidebb időszak is megvalósítható opció, tekintettel arra, hogy a piacon már most is rendelkezésre állnak ólommentes sörétek, és a rövidebb időszak csak kis mértékben növelné a fegyverek idő előtti lecserélésével járó többletköltségeket.

(14)

A korlátozásokkal kapcsolatos eljárás során az 1907/2006/EK rendelet 77. cikke (4) bekezdése h) pontjának megfelelően konzultációra került sor a végrehajtással kapcsolatos információcseréért felelős fórummal, amelynek ajánlásait figyelembe vették.

(15)

2018. augusztus 17-én az Ügynökség benyújtotta a Bizottságnak a RAC és a SEAC véleményét (5).

(16)

Figyelembe véve a XV. melléklet szerinti dokumentációt, a RAC és a SEAC véleményét, a társadalmi-gazdasági hatást és az alternatívák rendelkezésre állását, a Bizottság úgy véli, hogy az ólomsörétek vizes élőhelyeken vagy azok környékén való kilövése elfogadhatatlan kockázatot jelent a környezetre és potenciálisan kockázatot jelent az emberi egészségre nézve, amit az egész Unióra kiterjedően kezelni kell. Ezért helyénvaló bevezetni az ólomsörét vizes élőhelyeken és azok környékén való kilövésére vonatkozó korlátozást.

(17)

Tekintettel arra, hogy a végrehajtó hatóságoknak nem áll módjukban a vadászokat a sörét kilövésének pillanatában tetten érni, a korlátozásnak ki kell terjednie az ólomsörét lövészet alatt történő hordozására is. Ez lényegesen hatékonyabb érvényesítést tesz lehetővé a sörét kilövésére vonatkozó korlátozás tekintetében, és ezáltal biztosítja a korlátozás eredményességét a környezetet és az emberi egészséget illetően feltárt kockázatok kezelése szempontjából. A korlátozást nem szabad tulajdonosi jogokhoz kötni. Ezért az Ügynökség által javasolt „birtoklás” helyett a „hordozás” kifejezést indokolt használni.

(18)

Az ólomsörét hordozására vonatkozó korlátozást kifejezetten a lövészet alatti hordozásra indokolt alkalmazni, szemben az egyéb összefüggésben történő hordozással, például amikor a sörétet vizes élőhelyen keresztül máshova szállítják. A Bizottság úgy véli, hogy a hordozásra vonatkozó korlátozásnak közvetlenül kapcsolódnia kell a lövészet korlátozás hatálya alá tartozó konkrét fajtájához (vizes élőhelyeken vagy azok környékén történő lövészet). Ennek az az oka, hogy a XV. melléklet szerinti dokumentációval kapcsolatos nyilvános konzultáció során benyújtott észrevételek szerint egyes tagállamokban a más típusú lövészetben részt vevő vadászok egy átlagos napon valószínűleg különféle terepeken – vizes élőhelyeken és egyéb terepeken egyaránt – áthaladnak. A Bizottság továbbá úgy ítéli meg, hogy a végrehajtás elősegítése érdekében a hordozásra vonatkozó korlátozásnak nemcsak a vizes élőhelyen történő lövészet során való hordozásra, hanem az annak részeként való hordozásra is ki kell terjednie, vagyis azokra a helyzetekre, amelyek szoros kapcsolatban állnak a tényleges lövészettel. Ezek közé tartozna például a vizes élőhelyen történő lövészet helyszínére való kijutás és az onnan való visszaút alatti szállítás, illetve a vadászokat a vadászút során segítő személyek általi hordozás.

(19)

Tekintettel arra, hogy a gyakorlatban nehézségekbe ütközik annak bizonyítása, hogy az ólomsörétet hordozó személy milyen típusú lövészetet szándékozik folytatni, helyénvaló úgy szabályozni a kérdést, hogy a vizes élőhelyeken vagy azok környékén, lövészet során vagy annak részeként ólomsörétet hordozó személyek esetében jogilag vélelmezhető, hogy az ólomsörétet vizes élőhelyen történő lövészet során vagy annak részeként hordozzák maguknál. Más szóval az érintett személynek kell bizonyítania, hogy más helyre megy lőni, és pusztán az arra a helyre való eljutás céljából halad át az adott vizes élőhelyen.

(20)

Ami a földrajzi hatályt illeti, az Ügynökség javaslata szerint indokolt, hogy az ólomsörétek kilövésére vonatkozó korlátozás ne csak a vizes élőhelyeken legyen alkalmazandó, hanem azokon a területeken is, ahol „a kilőtt sörét vizes élőhelyre hullana vissza”. A Bizottság megjegyzi, hogy a RAC keretében valamelyest támogatásra talált az a javaslat, hogy a kilőtt sörét visszahullásának helyére vonatkozó vizsgálat alapul vétele helyett konkrét értékként kerüljön rögzítésre egy védősáv a vizes élőhelyek körül. A Bizottság egyetért azzal, hogy egy rögzített védősáv valószínűleg megkönnyítené a korlátozásnak való megfelelést és a korlátozás végrehajtását. A korlátozást ezért nemcsak a vizes élőhelyeken, hanem a vizes élőhelyek körül kialakított, meghatározott szélességű védősávban is alkalmazni kell az ólomsörétek kilövésére. Az arányosság biztosításának szükségességét figyelembe véve a rögzített védősáv szélességét a vizes élőhelyek körüli 100 méterben indokolt meghatározni.

(21)

Tekintettel a korlátozás abból eredő végrehajtási előnyeire és hatékonyságára, hogy nem kell a vadászokat az ólomsörét kilövésének pillanatában tetten érni, a Bizottság helyénvalónak tartja az ólomsörét hordozására vonatkozó korlátozást a vizes élőhelyeken való hordozáson túlmenően a vizes élőhelyek körüli rögzített védősávban való hordozásra is alkalmazni.

(22)

Mivel a söréteket általában nem kifejezetten vagy kizárólag vizes élőhelyeken vagy azok környékén történő felhasználásra tervezik, illetve hozzák forgalomba, a sörétekhez felhasznált ólom forgalomba hozatalának korlátozása valamennyi tereptípuson hatással lenne a söréthasználatra. Ezért indokolt a korlátozás hatályát az ólomsörét kilövésére és hordozására korlátozni.

(23)

A korlátozást helyénvaló a legalább 1 %-os ólomkoncentrációjú sörétekre alkalmazni. Az Amerikai Egyesült Államokban a sörét engedélyezési eljárása keretében a „nem mérgező” minősítéshez szükséges koncentráció-határérték 1 %, amely eljárás a vándormadarakat és más vadon élő állatokat és élőhelyeiket érintő jelentős mérgezésveszély kialakulását hivatott megelőzni. A korlátozás 1 %-os koncentráció-határértéke ezenkívül elegendőnek tekinthető az ólomtartalmú anyagból készült sörétek jelentette kockázatok kezelésére, és egyúttal az alternatív sörétek gyártói számára is könnyen megvalósíthatónak tekinthető, tekintve, hogy ezen alternatív sörétek némelyike valószínűleg ólommal szennyezett.

(24)

A korlátozás céljából a „vizes élőhely” fogalmának az Ügynökség által javasolt és a RAC és a SEAC véleményében megerősített, a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről szóló, 1971. február 2-án Ramsarban aláírt egyezményben (ramsari egyezmény) használt meghatározását célszerű alkalmazni, mivel e meghatározás átfogó, és a vizes élőhelyek valamennyi típusára kiterjed (beleértve a tőzeglápokat is, ahol számos vízimadár is megtalálható), továbbá mivel a ramsari egyezmény keretében – a vizes élőhelyek beazonosítását elősegítendő – az ezek típusainak osztályozására szolgáló rendszer is kidolgozásra került.

(25)

Az érdekelt feleknek elegendő időt kell biztosítani a korlátozásnak való megfeleléshez szükséges intézkedések meghozatalára, a tagállamoknak pedig elegendő időt kell biztosítani a korlátozás végrehajtására való felkészülésre. Figyelembe véve a RAC-nak és a SEAC-nak az Ügynökség által javasolt három évnél rövidebb időszak megvalósíthatóságáról és megfelelőségéről alkotott véleményét, és figyelembe véve különösen az arra vonatkozó becslést, hogy az ólomsörét használata révén évente milyen mennyiségű ólom kerülne a környezetbe a vizes élőhelyeken, a korlátozás alkalmazását indokolt 24 hónappal késleltetni.

(26)

2018 szeptemberében az Ügynökség közzétette egy vizsgálati jelentés (6) eredményeit, amely áttekintette az ólom különböző felhasználási módjairól, ezen belül többek között a vizes élőhelyeken kívüli, vagyis szárazföldi környezetben használt sörétekhez való felhasználásáról rendelkezésre álló információkat. Mivel a vizsgálati jelentés többek között azt állapította meg, hogy a rendelkezésre álló információk alapján az ólomsörét szárazföldi környezetben történő alkalmazása kockázatot jelent mind az emberi egészségre, mind a környezetre, a Bizottság 2019-ben felkérte az Ügynökséget, hogy készítsen a XV. melléklet szerinti dokumentációt az ólom lőszerekben, valamint halász- és horgászfelszerelésekben való forgalomba hozatalának és felhasználásának esetleges korlátozása (7) céljából.

(27)

Ezenkívül a RAC és a SEAC az ólom vizes élőhelyen történő lövészet céljára használt sörétekhez való felhasználásáról szóló, XV. melléklet szerinti dokumentációra vonatkozó véleményükben egyetértésüknek adtak hangot az Ügynökség azon álláspontjával, hogy az ólomsörét forgalomba hozatalának tilalma és valamennyi tereptípust érintő használati tilalma a környezet magasabb szintű védelmét eredményezné, s így a gyakorlati megvalósíthatóság és a végrehajthatóság szempontjából hatékonyabbnak bizonyulna.

(28)

Egyes tagállamokban az e rendelettel bevezetett korlátozás az adott tagállamok sajátos földrajzi adottságai miatt különös nehézségeket okozhat. Azon tagállamok esetében, amelyek területén belül jelentős a vizes élőhelyek aránya, az ólomsörét vizes élőhelyeken és azok környékén történő kilövésére és hordozására vonatkozó tilalom a gyakorlatban az ország egész területén mindennemű lövészet teljes tilalmához hasonló hatást érne el, mivel a vadászok szinte minden pillanatban vizes élőhelyen vagy annak közelében tartózkodnak. Ezenkívül a kizárólag a vizes élőhelyeken és azok környékén található területekre irányuló korlátozás végrehajtásához adott esetben nem sokkal kevesebb, sőt akár több erőforrásra is szükség lehet, mint az ország területének egészére kiterjedő korlátozás végrehajtásához.

(29)

Tekintettel a leírt nehézségekre, valamint arra, hogy az intézkedésnek nemcsak hatékonynak, hanem egyszerűnek és a vadászközösség egészére nézve méltányosnak is kell lennie, továbbá szem előtt tartva az Ügynökség vizsgálati jelentésének eredményeit, valamint a RAC és a SEAC véleményét, a Bizottság úgy véli, hogy azon tagállamok számára, amelyekben ilyen nehézségek felmerülhetnek, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy területükön más korlátozást írjanak elő, amely megtiltaná mind az ólomsörét forgalomba hozatalát, mind pedig annak – vizes élőhelyen vagy máshol történő – kilövését és hordozását, függetlenül a lövészet céljától.

(30)

A jogbiztonság érdekében fontos egyértelműen meghatározni, hogy mely tagállamok élhetnek ezzel a lehetőséggel. A lehetőséget azon tagállamok számára indokolt biztosítani, amelyek területének legalább 20 %-át vizes élőhelyek teszik ki. A 20 %-os küszöbértéknek ki kell terjednie azokra a tagállamokra, amelyek sajátos földrajzi adottságaik miatt várhatóan nehézségekkel szembesülnek.

(31)

Mivel az e tagállamok által előírható korlátozás szigorúbb lenne a csak a vizes élőhelyeken és azok környékén található területekre vonatkozó korlátozásnál, bevezetésére helyénvaló hosszabb időszakot megállapítani. Ezt az időszakot 36 hónapban indokolt megállapítani, amely megfelel az Ügynökség által a XV. melléklet szerinti dokumentációban eredetileg javasolt időszaknak.

(32)

Az átláthatóság és a jogbiztonság érdekében az említett lehetőséggel élni kívánó tagállamok számára helyénvaló előírni, hogy bizonyos határidőn belül értesítsék a Bizottságot ezen szándékukról és tájékoztassák az ennek érdekében elfogadott intézkedésekről, a Bizottság számára pedig helyénvaló előírni, hogy a szóban forgó szándéknyilatkozatokat, valamint az elfogadott nemzeti intézkedések szövegét haladéktalanul nyilvánosságra hozza.

(33)

A környezet vagy az emberi egészség védelme érdekében több tagállam tiltó, illetve az e rendeletben meghatározottaknál szigorúbb korlátozó nemzeti rendelkezéseket alkalmaz a sörétekhez felhasznált ólomra vonatkozóan. E tagállamok arra való kötelezése, hogy az e rendeletnek való megfelelés érdekében csökkentsék a védelem jelenlegi szintjét, az ólom sörétekhez való fokozott felhasználásához vezethet ezekben a tagállamokban. Egy ilyen helyzet nem lenne összeegyeztethető a Szerződés 114. cikkének (3) bekezdésében előírt magas szintű védelemmel. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy fenntartsák szigorúbb rendelkezéseiket.

(34)

Az 1907/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(35)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 1907/2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével,