A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a Románia által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért haladásról

I. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus: Románia támogatása az igazságszolgáltatási reform és a korrupció elleni küzdelem során

Románia 2007. évi uniós csatlakozásának utolsó szakaszában megállapodtak abban, hogy további munkára van szükség egyes kulcsfontosságú területeken, az igazságügyi reformmal és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos hiányosságok kezelése érdekében. Ez a Romániát támogató és az ezeken a területeken elért fejlődés nyomon követését segítő keret, az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus létrehozását eredményezte[1]. Négy területen határoztak meg referenciaértékeket: az igazságügyi reform, a feddhetetlenség, a magas szinten elkövetett korrupció elleni küzdelem, valamint a közszférán belüli korrupció megelőzése és az ellene folytatott küzdelem kapcsán. A határozat rendszeres jelentéstételre kötelezte a Bizottságot, valamint előírta, hogy az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus a célkitűzéseinek eléréséig, és a négy referenciaérték megfelelő teljesítéséig működjön[2].

A csatlakozás után öt évvel megfelelő az időpont annak értékelésére, hogy az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus célkitűzései teljesültek-e. Az értékeléshez csatolt technikai jelentés összefoglalja az elmúlt öt év főbb fejleményeit. Ez a jelentés áttekinti, milyen haladást értek el idáig és mit kell még megvalósítani. Ez a hatályos jogszabályokat és eszközöket, a jogi keret még befejezésre váró elemeit, a végrehajtást, valamint azt érinti, hogy a kötelezettségvállalás kellőképpen megszilárdult ahhoz, hogy megőrizze a reform irányát. E tevékenysége során a Bizottság a reformfolyamat fenntarthatóságát és visszafordíthatatlanságát az értékelés meghatározó elemeiként veszi figyelembe.

Az elmúlt öt év során a fejlődés és a visszaesés szakaszai, valamint olyan időszakok váltották egymást, amelyek során megfelelő volt az együttműködés, illetve amikor a mechanizmus nehézkesen vagy nem működött. Ez a jelentés a csatlakozás óta elért átfogó eredményeket vizsgálja.

A jelentés elfogadása olyan időszakban történik, amikor aggályok merülnek fel a jogállamiság tiszteletben tartása és a bírói kar függetlensége kapcsán Romániában. Az átfogó eredményeket az olyan kulcsfontosságú alapelvek szélesebb körű társadalmi elismerésének összefüggésében kell értékelni, mint a jogállamiság és az bírósági eljárás függetlensége, egy jól működő demokráciában a fékek és ellensúlyok rendszerének részeként. A jól működő és független igazságszolgáltatási rendszer, valamint a demokratikus intézmények tiszteletben tartása elengedhetetlen az Európai Unión belüli kölcsönös tisztelet, valamint a polgárok és befektetők bizalmának megszerzése szempontjából.

A Bizottság úgy véli, hogy a román kormány közelmúltbeli lépései komoly aggodalomra adnak okot az alapvető elvek tiszteletben tartása vonatkozásában. Ezeket a lépéseket egy túlságosan polarizált politikai rendszerben hajtották végre, amelyben a politikai szereplők közötti bizalmatlanság és vádaskodások rendszeresek, a számos rendszeresen előforduló intézkedések azonban nem magyarázhatóak ezzel a politikai környezettel. Míg egyes intézkedésekre részben válasz lehet ez a politikai polarizáció, azok komolyan megkérdőjelezik a jogállamiság tiszteletben tartása iránti elkötelezettséget vagy egy pluralista demokratikus rendszerben a jogállamiság jelentésének értelmezését. A bírósági határozatokkal kapcsolatos politikai aggályok, az alkotmánybíróság gyengítése, a kialakult eljárások megváltoztatása, valamint a kulcsfontosságú fékek és ellensúlyok eltávolítása megkérdőjelezte a kormánynak a jogállamiság tiszteletben tartása és a független bírósági felülvizsgálat iránti elkötelezettségét. A Bizottság rendkívül aggasztónak tartja az intézményeket és a bírói kar tagjait érintő manipulációkra és nyomásra vonatkozó jeleket, amelyek végül a társadalmat is komoly következményekkel sújtják. A jelentés az elmúlt öt év egészét vizsgálja, a jelenlegi ellentmondások komolyan veszélyeztetik az eddig elért eredményeket, továbbá súlyos kérdéseket vetnek fel az elindított reformok jövőjét illetően. A jelentés ezért konkrét ajánlásokat tartalmaz a jelenlegi helyzet kezelésére, és segítse az európai demokrácia sarokköveit jelentő elvek tiszteletben tartásának helyreállítását.

A mai Európai Uniót a nagyfokú kölcsönös függés jellemzi. A jogállamiság az EU egyik alapvető értéke, és annak megőrzéséhez határozott közös érdek fűződik, amely tükrözi az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos román közvéleményt[3]. Az Eurobarométer felmérés szerint a román lakosság 93 %-a véli úgy, hogy a korrupció jelentős probléma az országban, és 91 % válaszolta ugyanezt az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai kapcsán. Ugyanez a felmérés megállapította továbbá, hogy a román lakosság 76 %-a támogatta, hogy az EU segítsen ezen kérdések megoldásában[4].

Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus nem várja azt Romániától, hogy magasabb szintű normákat érjen el, mint amelyek más tagállamokban léteznek. Célja, hogy segítse Romániát a más tagállamokéval összehasonlítható normák elérésében, ezt a célkitűzést a román lakosság 72 %-a támogatja[5]. A más tagállamokban lévő helyzet fontos tényező annak megállapítása szempontjából, hogy Románia mit ért el a csatlakozás óta ebben az összefüggésben. A Bizottság jelentésében hivatkozási pontokat és összehasonlító mutatókat alkalmaz, ahol ilyenek rendelkezésre állnak[6]. A Romániában elért fejlődésnek és a tagállamok helyzetének összehasonlítása érdekében a Bizottság igénybe vette az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó kulcsfontosságú szakmák vezető szakértőinek munkáját is[7].

2007 óta az uniós költségvetés a strukturális alapokon keresztül 12 millió EUR-val támogatta a korrupció elleni küzdelmet és az igazságszolgáltatási reformot Romániában. Ez a támogatás az oktatással, egészségüggyel, regionális ügyekkel, az igazságszolgáltatással és az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel kapcsolatos projektekre terjed ki. Az előcsatlakozási alapokon keresztül további támogatást is nyújtottak. Számos tagállam ugyanakkor kétoldalú projektekkel támogatta Romániát az igazságszolgáltatási reform valamennyi területén és a korrupció elleni küzdelemben[8].

II. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében 2007–2012 között elért haladás elemzése

A Romániában a csatlakozása óta elért haladásnak a Bizottság általi átfogó értékelése rávilágít, hogy sok szükséges alkotóelem rendelkezésre áll, annak ellenére, hogy a közelmúltbeli események megkérdőjelezik a reformfolyamat visszafordíthatatlanságát. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus jelentős mértékben hozzájárult az átalakulási folyamathoz Romániában. A hangsúly éppen ezért átkerült annak biztosítására, hogy a reformok végrehajtása révén elérik a kívánt eredményeket, és megvan a kellő elkötelezettség a reform lendületének megőrzésére, a nehéz politikai körülmények ellenére is.

2007 óta Románia az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus által érintett valamennyi területen létrehozta az alapvető jogi keretet vagy folyamatban van annak kialakítása. Az új törvénykönyveknek bevezetésüket követően a jogrendszer lényegi korszerűsítését kell eredményezniük. Egyéb politikai döntések is hozzájárultak egy szilárd keret létrehozásához, ilyen például a nemzeti korrupcióellenes stratégia. Számos fontos intézmény szintén hozzájárul ennek a szilárd alapnak a megteremtéséhez, beleértve az Országos Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA) és az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséget (ANI).

E keret számos vonatkozásában történt előrelépés. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség és az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség teljesítménye, a Legfelső Semmítő- és Ítélőszéknek a magas szinten elkövetett korrupciós ügyek kezelésével kapcsolatos intézkedései, valamint a kormányzati szervek által a körükben elkövetett korrupció leküzdésére irányuló lépések pozitív irányban haladnak. Üdvözlendő, hogy a bírói vezetés a közelmúltbeli események ellenére bizonyította a függetlenség iránti elkötelezettségét. Ennek a szabályozási keretrendszernek a bírói kar és általában véve a közigazgatás általi végrehajtása révén azonban még nem teljesültek az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus célkitűzései. Egyes esetekben a végrehajtás csak most kezdődött meg, mivel a reformokat nemrég vezették be. Egyéb esetekben a végrehajtás nehézségekbe ütközött, főként a hatóságok reformokkal kapcsolatos felelősségvállalása tekintetében. Jelenleg a kormányzati ügynökségek nem mindegyike dolgozik közösen ugyanazon cél érdekében[9]. Továbbra is akadályok nehezítik a korrupció elleni küzdelmet, az összeférhetetlenséget és a közbeszerzést. A Legfelső Semmítő- és Ítélőszéken zajló magas szinten elkövetett korrupcióval kapcsolatos perek során tanúsított irányító szerepet más szintű bíróságokon is bizonyítani kell.

Emellett néhány fontos területen a változások főként külső nyomás hatására történtek. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus központi szerepet töltött be ebben a folyamatban – és ezt a román közvélemény is elismeri[10]. Ez segített megőrizni a reform irányát még nyomás alatt is, valamint folyamatosan ösztönözte a változásokat, amely az egyéni érdekek megkérdőjelezéséhez szükséges bátorságot követeli meg. Az a tény, hogy továbbra is szükség van külső nyomásra, kérdéseket vet fel a reform fenntarthatósága és visszafordíthatatlansága kapcsán, és ezek a kérdések hangsúlyosabbá váltak a jelenlegi események hatására.

Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusról szóló jelentések által felvázolt változási folyamat nem mutat egyenletes tendenciát. A különböző kormányok és parlamentek eltérő mértékű hangsúlyt fektettek ezekre a kérdésekre. Az érintett kérdések fontos politikai ügyek, és bizonyos mértékű vita és nézeteltérés a politikai folyamat megszokott részének tekinthető. Egyes intézmények gyorsan működőképessé váltak, a többi számára időbe tellett, hogy lendületbe jöjjenek. A közigazgatásra és a bírói karra jellemző magatartás kialakulásának folyamata rendhagyó és fokozatos.

A felelősségvállalás és a végrehajtás éppen ezért kulcsfontosságú az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus kritériumainak teljesítése szempontjából. Ezek határozzák meg a reform fenntarthatóságát és visszafordíthatatlanságát. A kritériumokat az átalakulás irányára és gyorsaságára befolyással levő személyek által végrehajtott intézkedések, eredmények és döntések mutatják. Az új főügyész és az Országos Korrupcióellenes Ügyészség új vezetőjének közelgő kinevezése éppen ezáltal a reform fenntarthatóságának legfontosabb mutatója lesz. A Bizottság további lépések megtételére ösztönzi továbbá a kormányt a reformokat az elmúlt hetekben ért károk orvoslása érdekében.

II. 1. Igazságszolgáltatási reform a 2007–2012 közötti időszakban

1. kritérium: Átláthatóbb és hatékonyabb bírósági eljárás biztosítása nevezetesen a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa kapacitásának és elszámoltathatóságának fokozása révén. Az új polgári és büntetőeljárási törvénykönyv hatásáról szóló jelentés készítése és hatásának ellenőrzése

A bírói kar függetlenségét és a jogállamiságot érintő közelmúltbeli események

Az igazságszolgáltatás függetlensége továbbra is fontos kérdés Romániában. A csatlakozás óta a bírói kar fokozatosan meg tudta erősíteni függetlenségét, különösen az egyre növekvő számú magas szinten elkövetett korrupciós ügy sikeres kivizsgálásával, valamint azokkal kapcsolatos büntetőeljárás és tárgyalás lefolytatása révén. Ez jelentős eredményeket hozott a büntetőeljárások, valamint 2010 óta a bíróságok kapcsán is a jelentés II.2. fejezetében ismertetett módon. Egy júniusban hozott jogerős büntetőítélet egy emblematikus, magas szinten elkövetett korrupciós ügyben, valamint a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék, a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa[11], valamint az Alkotmánybíróság tevékenysége, amely során szembeszegültek az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos politikai aggályokkal, valamint megerősítették szakmai feddhetetlenségüket az ítéletet követően, változást jelentett ebben a vonatkozásban.

A Bizottságot ugyanakkor aggasztja a román kormány tagjai és magas beosztású politikusok által a közelmúltban az Alkotmánybíróságra gyakorolt nyomás: ez egy független igazságszolgáltatási intézmény munkájába való elfogadhatatlan beavatkozás. Kormányzati és valamennyi politikai szinten egyaránt tiszteletben kell tartani a hatalmi ágak szétválasztását. Ezenfelül szigorúan tiszteletben kell tartani a bírói kar függetlenségét, tartózkodva a bírósági határozatokat ért kritikáktól.

A Bizottság különösen aggasztónak tartja az Alkotmánybíróság parlamenti határozatokkal kapcsolatos hatáskörének közelmúltbeli korlátozását. A román hatóságoknak sürgősen vissza kell állítaniuk ezeket a hatásköröket a román alkotmánnyal összhangban.

Az igazságszolgáltatás függetlensége és a hatalmi ágak szétválasztása a demokratikus társadalmak alapvető alkotóelemeit jelentik. A következő hónapokban Romániában valamennyi politikai szint szereplőinek fellépéseik révén bizonyítaniuk kell ezen elvek iránti elkötelezettségüket a bizalom helyreállítása érdekében. A Bizottság szigorúan nyomon követi a fejleményeket ezen a területen.

Főbb fejlemények a 2007–2012 közötti időszakban

Az igazságszolgáltatási rendszer jogi kerete reformon esett át annak naprakésszé tétele és a mai prioritások előtérbe helyezése érdekében. Valamennyi új törvénykönyv hatályba lépésével Románia végrehajtja a büntető és polgári jogalkotás reformját. Az átmeneti időszakban a „kisreformtörvény” gyakorlati és pragmatikus jogszabályként kezelte a valódi hiányosságokat. Egyéb törvények fontos lépést jelentettek a bírói kar magasabb szintű elszámoltathatóságának és feddhetetlenségének biztosítása kapcsán.

A bírói kar fejlődésen ment keresztül 2007 óta. Számos jel mutatja, hogy a bírók és ügyészek nagyobb szakmai bizalmat érdemeltek ki. Főként a szakemberek támogatják az igazságszolgáltatási reform koncepcióját és felismerik annak előnyeit. Egy-egy bíró, szakmai szervezet vagy a civil társadalom reform iránti elkötelezettsége jelentősen nőtt az elmúlt évek során. Számos konkrét példa van a helyes szakmai gyakorlatra, amelyet érdemes más területeken legjobb gyakorlatként alkalmazni.

Ezen lépések összefogása az előnyök legteljesebb mértékű kihasználása érdekében határozottabb erőfeszítéseket követel meg a bírói kartól, a végrehajtó hatalom képviselőitől és a politikai vezetőktől egyaránt. A legfontosabb fejlődés idáig a jogalkotás terén történt, a közelmúltban elfogadott, még nem hatályos vagy még mindig a Parlament jóváhagyására váró jogszabályok miatt határozott stratégiára lesz szükség ahhoz, hogy a reformok kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket, hogy ezáltal gyakorlati változást tudjanak előidézni. A következetlen ítélkezési gyakorlat, a végrehajtással kapcsolatos nehézségek és az alacsony hatékonyságú igazságszolgáltatási eljárások továbbra is általánosan elterjedt problémát jelentenek [12]. A bírói karnak a feddhetetlenséggel és elszámoltathatósággal kapcsolatos kihívásokra adott válasza nem bizonyult elegendőnek a közvélemény bizalmának helyreállításához.

A bírói vezetés és a vezető tisztségviselők már rendelkeznek a reform megszilárdításához szükséges eszközökkel. Ennek eléréséhez a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsán belüli következetesebb erőfeszítésre és megfelelőbb vezetési hangsúlyra, valamint a vezető tisztségviselők és a bírói kar közötti együttműködés új szintre emeléséhez lesz szükség, a Parlament és a civil társadalom támogatásával. A kormánynak és a politikusoknak egyértelmű példát kell állítani: a bíróságokra gyakorolt nyomás bármilyen formája bizalmatlanságot eredményez az állam hatalmi ágai között. Amennyiben a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa vezető szerepet tudna betölteni a reform során, és támogatást kapna a vezető tisztségviselőktől a változás végrehajtásában, a bíróságok szervezetét és a munkaterhelés elosztását érintő közvetlen előnyök viszonylag gyorsan érzékelhetővé válnának. A Világbank két folyamatban lévő projektjének eredményei fontos eszközöket és politikai ajánlásokat fognak nyújtani a következő lépések kapcsán[13].

Jogalkotási keret

Románia a csatlakozás óta ambiciózus jogalkotási menetrendet követ. Ez többek között új polgári és büntető törvénykönyvet, valamint kísérő eljárási törvénykönyveket tartalmaz, amelyeknek kifejezett célja a bírósági eljárás korszerűsítése. Ezen erőfeszítések támogatása érdekében a nemzetközi tapasztalatokra építenek. A törvénykönyvek elfogadása 2009-ben és 2010-ben jelentős előrelépés volt a kormány, a Parlament és a bírói kar részéről, annak ellenére, hogy a végrehajtási folyamat hosszadalmas volt. Mostanáig csak az új polgári törvénykönyv lépett hatályba. Az új polgári eljárási törvénykönyv idén ősszel lép hatályba, míg az új büntető- és büntetőeljárási törvénykönyv a jelenlegi tervek szerint jövőre lép hatályba. Aggályok támadtak ugyan azzal kapcsolatban, hogy a változtatásokat hatékonyan végrehajtó, valamint a végrehajtást előkészítő intézkedésekkel kapcsolatosan érvényben lévő rendszereket meg kell-e erősíteni, ezen törvénykönyvek jelentős kísérletet tesznek a korszerűsítésre, és megfelelő végrehajtást követően jelentős előnyökkel járhatnak a bírósági eljárások hatékonysága, átláthatósága és következetessége tekintetében.

A Parlament ezzel párhuzamosan számos fontos jogalkotási intézkedést hozott. A 2010-ben hatályba lépett „kisreformtörvény” a bírósági eljárások következetességének és hatékonyságának konkrét javulását eredményezte. A jogszabályok módosításra kerültek a bírói kar elszámoltathatóságának fokozása, valamint a Legfelső Semmítő- és Ítélőszéken belüli kinevezések megreformálása érdekében. Az ilyen intézkedések lehetőséget biztosítanak a bírói kinevezések és a bírói karon belüli fegyelmi eljárás objektivitásával kapcsolatos lakossági aggodalmak kezelésére. jó példák sorára lesz szükség a múlt negatív örökségének megváltoztatásához.

A bírósági eljárás következetessége

A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék felelős elsődlegesen az ítélkezési gyakorlat egységesítéséért. 2007 óta számos jelentős előrelépés tapasztalható. A „kisreformtörvény” módosította a jogorvoslatot a jogi eljárás érdekében, a hatékonyság fokozása céljából. Az új eljárási törvénykönyvek előzetes döntéshozatali mechanizmust vezetnek be a jogi egységesítés új eszközeként, valamint megreformálják a bíráskodási szabályokat az egységesítés elősegítése érdekében[14]. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék kezdeményezte továbbá az ítélkezési gyakorlattal kapcsolatos kérdésekről szóló strukturált párbeszédek lefolytatását a fellebbviteli bíróságokkal, és egyes korrupciós bűncselekményekre vonatkozó ítélkezési iránymutatásokat dolgozott ki. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék törvényességi óvásokkal kapcsolatos döntéseinek, valamint az Alkotmánybíróság határozatainak figyelmen kívül hagyása esetlegesen indokolhatja a fegyelmi intézkedéseket[15].

Ezek a mechanizmusok azonban még nem tudták megoldani azt a következetlenséget, amely a román igazságszolgáltatási rendszer leggyengébb pontja[16]. A bíráknak a jogi egységesség fontosságával kapcsolatos nem megfelelő tájékozottsága, valamint ehhez kapcsolódóan a függetlenség szélsőséges értelmezése is a probléma részét képezi. Az „azonos bűncselekményért azonos büntetés” elvét, valamint ennek a bűncselekmények visszaszorításában játszott szerepét nem értékelik kellő mértékben, ahogy ennek a bírók elszámoltathatóságára és integritására gyakorolt hatását sem. Ez segíthet megmagyarázni, hogy az elemzések szerint a jogi egységesítést célzó intézkedéseket miért nem alkalmazzák megfelelően a bírók[17]. Az ítélkezési gyakorlat következetessége ugyanakkor nem vált prioritássá a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa és a bírósági elnökök számára. Még a következetességet javítani kívánó bírók sem rendelkeznek a többi bíróság ítélkezési gyakorlataihoz való hozzáféréshez szükséges eszközökkel. A bírósági határozatok – beleértve a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék határozatait – elektronikus közzététele még nem valósult meg teljes mértékben. A fellebviteli bíróságok közzétesznek egyes határozatokat, azonban nem egységes kritériumokat alkalmaznak e célból. A fő igazságügyi adatbázis, az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) az azonos kerülethez tartozó fellebbviteli bíróság határozatainak hozzáférésére korlátozódik, a bírók nem tudják nemzeti szinten összehasonlítani a bírósági határozatokat [18]. A Jurindex – egy alternatív rendszer – tartalmát nem frissítik.

Szakértők a törvényességi óvások benyújtására fektetett hangsúly fokozását, valamint a bírók következetes gyakorlatának ösztönzését javasolják, az indokolással ellátott bírósági határozatok teljes körű közzétételén, az esetekkel kapcsolatos, bíróságokon folytatott rendszeres párbeszédek, valamint a jogi következetesség bírósági elnökök és a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa általi aktív elősegítésén keresztül. A bírói vezetés fokozottabban ösztönözhetné a bírói előléptetések és kinevezések jogi következetességet, feladatot biztosíthatna az Igazságügyi Felügyelőség számára a következetlen ítélkezési gyakorlat elemzésében, kibővíthetné az ítélkezési iránymutatásokat, valamint felhasználhatná az Országos Bírói Intézetet arra, hogy a következetesség kérdését az előzetes és folyamatos képzések fő témájává tegye.

A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék további reformja is segítené a következetességet. Jelentős előrelépés történt ebben a tekintetben a „kisreformtörvény”, valamint az új eljárási törvénykönyvek révén. Az új eljárási törvénykönyvek eredményeképp létrejött reformokat oly módon kell bevezetni, hogy biztosítsák, hogy a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéket ne árasszák el visszaélésszerű kérelmek, és kizárólag a fontos jogi kérdéseket felvető ügyeket fogadják el. Ehhez a második fellebbezések és az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek megfelelő szűrőjére van szükség. Előfordulhatnak egyéb olyan feladatok is, amelyeket a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéktől át lehetne irányítani más bíróságokhoz, ilyen például az elsőfokú ügyek kapcsán való eljárásra irányuló hatáskör, és számos belső igazságügyi kérdésben való döntéshozatal[19]. Ez lehetővé tenné a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék számára, hogy elsődleges feladatára, a jogi egységesítésre összpontosítson, a legtöbb uniós tagállamhoz hasonlóan. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéknek rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges hivatali helyiségekkel és személyzettel[20].

Az igazságszolgáltatási rendszer szervezete és hatékonysága

A Világbank vizsgálta a közigazgatás működését Romániában, és azt az EU-n belüli legkevésbé hatékonyként értékelte[21]. Az igazságszolgáltatási rendszert ugyanezek a hiányosságok jellemzik. Némi javulás ellenére az általános képet a dinamizmus hiánya jellemzi azon problémák kezelése tekintetében, amelyek valódi hatást gyakorolnak az igazságszolgáltatási rendszernek feladata elvégzésére irányuló képességére, illetve ennek a gyors és következetes elvégzésére. A problémák közé tartoznak a kapacitási korlátok és a bírókat és ügyészeket érintő munkateherből adódó nyomás, amely jelentős mértékben az erőforrások kiegyensúlyozatlanságából és a munkatehernek a földrajzi helyek és az igazságszolgáltatási szintek közötti jelentős különbségéből ered. További problémát jelent a betöltetlen álláshelyek nagy száma, a szakmába való belépéshez szükséges képzés biztosítása, valamint a bíróságok és ügyészi hivatalok struktúrájával és belső szervezetével kapcsolatos hiányosságok.

Erőfeszítéseket tesznek ezen kérdések megoldására: ezek közé tartozik az időszakosan meghirdetett versenyvizsgák, egyes eljárások egyszerűsítése[22], valamint az alapképzési kapacitás fokozása az Országos Bírói Intézetben. 2011-ben a racionalizálás irányába tett kisebb előrelépés történt kilenc feleslegessé vált és három minimális tevékenységet folytató bíróság, valamint a hozzájuk kapcsolódó ügyészi hivatalok bezárásával.

Ezen intézkedések hatása azonban továbbra is korlátozott. A kulcsfontosságú hatékonysági mutatók, mint a munkateher megoszlása, illetve a betöltetlen álláshelyek aránya 2007 óta nem javultak[23]. Az erőforrások előteremtésével kapcsolatos nyomás, valamint a vezető tisztségviselők és a bírói kar közötti konfliktus 2009-ben lelassította a reformokat, és tömeges nyugdíjazást eredményezett olyan időszakban, amikor az ügyek száma folyamatosan növekedett.

Az igazságszolgáltatás nem rendelkezik és nem fejlesztett ki hatékony teljesítménymutatókat az igazságszolgáltatáson belüli forrásszükségletekkel és források elosztásával kapcsolatos tájékoztatás céljából. Románia nemrég ismerte fel ezeket a hiányosságokat, amelyekkel most egy, a Világbank által finanszírozott projekt fog foglalkozni, amely keretében a felülvizsgált ügyekkel és a munkateherrel kapcsolatos mutatókat fejlesztenek és próbálnak ki 2013 elejéig.

A bírói karral kapcsolatos humánerőforrás-politikát érintő együttműködést a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa, a vezető tisztségviselők és az ügyészég között számos folyamatosan fennálló nehézség akadályozta[24]. A bírósági igazgatók szerepét bevezető, valamint a bírósági hivatalnokok szerepét újradefiniáló szabályozás továbbra is elfogadásra vár, ez az intézkedés jelentősen csökkentheti a bírákra háruló munkamennyiséget. Az Országos Bírói Intézet kapacitásának fokozása, és az egységes felvételi normák bevezetése a különböző kategóriájú jelöltek esetében csak a közelmúltban történt meg, túl későn ahhoz, hogy megfelelő felkészülést tegyen lehetővé az új törvénykönyvek bevezetésére. Ezidáig nem állapodtak meg az új törvénykönyvekre vonatkozó közös végrehajtási tervről[25].

Az államháztartásra nehezedő nyomás a várakozások szerint növelhetné a hatékonyságot. Ez a hatás azonban még nem érzékelhető. Ennek oka többek között a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsán belül a bírói kar vezetési irányának hiánya, valamint a bírói kar és a kormány közötti nézeteltérés. A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa nem tudott olyan humánerőforrás-stratégiát kialakítani, amely megváltoztatná a struktúrákat és rendszereket, ehelyett több munkavállaló alkalmazására és forrás beszerzésére összpontosít. A Parlament is fokozza ezt a tehetetlenséget azáltal, hogy gyengíti a bírósági rendszer átstrukturálását célzó javaslatokat[26]. Az új jogszabályokat bírálat érte, amiért nem vették figyelembe annak kockázatát, hogy a bíróságok előtt lévő rengeteg új esetet megkérdőjelezhetik.

Bírósági gyakorlat

A bírósági gyakorlat kapcsán továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók, amelyeket a bíróságoknak a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekbeli bírósági gyakorlatának értékelése tükröz. Ezeknek a hiányosságoknak egy része szerkezeti jellegű: a román jogrendszer olyan sajátosságokkal bír, amelyek kiszolgáltatottabbá teszik a visszaélésekkel szemben, ilyen például, hogy az elévülési időszakok nem érnek véget vagy azokat nem függesztik fel a vádemelés pillanatában. Ezt gyakran tovább fokozza az olyan bírósági eljárások hanyag kezelése, amelyek a terhelt javára tűnnek előnyösnek[27]. A szakértők az ügyek kezelésével kapcsolatos hiányosságokat különösen jelentősnek értékelték összehasonlítva egyéb tagállamok gyakorlatával. A bírói kar továbbá úgy találta, hogy nehéz összetett pénzügyi eseteket sikeresen lezárni a bíróságokon. Ez különösen a közbeszerzéssel kapcsolatos ügyekre vonatkozik, amelyek kivételnek minősülnek a bíróságokon tárgyalt magas szinten elkövetett korrupciós ügyekre vonatkozó általánosan kedvező tendencia szempontjából (lásd alább). Az ilyen esetek különleges készségeket követelnek meg a főügyészektől és bíróktól, amelyet képzésen és szakosodáson keresztül, továbbá külső szakértői vélemények alapján szereznek meg. Emellett ugyan a törvény előírja, a bírósági szakértők költségvetése a valóságban ritkán áll rendelkezésre, így a terheltek gyakran maguk fizetnek a bíróság által kért szaktudásért, az általuk igénybe vett szakértőkön felül[28]. Ez problémákat vet fel a bíróság által kijelölt állítólagosan független szakértők függetlensége és pártatlansága kapcsán.

A proaktív vezetés változást előidéző hatására példaként szolgál a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék megközelítésével kapcsolatos változás, amely az új vezetés 2010. évi kinevezése óta következett be[29]. Ez most legjobb gyakorlatként szolgálhat más bíróságok számára olyan területeken, mint az ügyvitel, figyelembe véve az elévülési időszak lejártának kockázatát, illetve üzenetként szolgál, miszerint a bíróság ellenáll az eljárások késleltetésére irányuló hamis kísérleteknek. Ezeknek az eredményeknek a fenntartása és kiterjesztése fontos az igazságszolgáltatási reform általános fejlődéséhez.

Elszámoltathatóság

2011 végén Románia megerősítette az igazságszolgáltatási rendszer elszámoltathatóságának jogalapját. A parlament új fegyelmi vétségeket bevezető és meglévő szankciókat megerősítő módosításokat fogadott el, kibővítette az igazságügyminiszter és a főügyész fegyelmi eljárásokkal kapcsolatos szerepkörét, valamint növelte az Igazságügyi Felügyelőség függetlenségét[30]. Az igazságszolgáltatási felügyeletnek lehetősége nyílik rá, hogy célzottabb, gyorsabb és proaktívabb fegyelmi vizsgálatokra összpontosítson, valamint megerősítse a felügyeleten belüli tanácsadói kapacitást az igazságügyi szervezet, eljárások és gyakorlat hiányosságaival kapcsolatban. A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának továbbra is ki kell használnia ezt a potenciált azáltal, hogy a joggyakorlat és a jogi egységesítés legfontosabb elemeinek rendszeres ellenőrzését, valamint az igazgatás legjobb gyakorlatainak a bírósági elnökök általi elfogadását kéri a felügyelettől[31]. Fontos továbbá, hogy az új jogokat a bírók függetlenségének teljes körű tiszteletben tartásával kell alkalmazni, eloszlatva a bírói karnak az új törvénnyel való visszaéléssel kapcsolatos aggodalmait.

A törvény legfontosabb hatása akkor fog érvényesülni, amennyiben egyértelmű, következetes és visszatartó erejű szankciók létrehozása kapcsán fogják alkalmazni. A bírói kar jó hírnevét, valamint annak a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa általi megőrzésére irányuló képességét súlyosan károsította jogsértési esetek egy sorozata, amely kapcsán a bírói vezetés válaszadása gyengének és határozatlannak tűnt[32]. Számos tagállamban a várakozások szerint a közigazgatási szervekben tisztséget betöltők elfogadják, hogy szükség esetén lemondanak állásukról az érintett közigazgatási szerv jó hírnevének védelme érdekében. Az a tény, hogy a bírók súlyos nyilvános kritika mellett is a bíróságokon maradtak a vizsgálatok ideje alatt, aláásta a bíróságok jó hírnevét. Egyértelmű szabályokat kell kialakítani, mint például az olyan súlyos bűncselekmények, mint a magas szinten elkövetett korrupció miatt vizsgálat alatt álló bírák azonnali felfüggesztése, az adott bíró és a bírói kar egészének védelme érdekében[33]. Ez szerepelhetne a Magisztratúra Legfelsőbb Tanács feddhetetlenséggel kapcsolatos stratégiájában.

Románia 2011 végén szintén javította a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék kinevezési eljárásait átláthatóbb és objektív eljárások elfogadása révén, amelyek lehetővé teszik a jelöltek érdemeinek átfogóbb és objektívebb független értékelését. Ez fontos előrelépés a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék elszámoltathatóságának javítása irányába.

II.2.     A korrupció elleni küzdelem (2007–2012)

2. kritérium: Az előírásnak megfelelően feddhetetlenségi ügynökség felállítása, amely felelőssége a vagyoni eszközök, összeegyeztethetetlenségek és lehetséges összeférhetetlenségek ellenőrzése, valamint kötelező határozatok meghozatala, amelyek alapján visszatartó erejű szankciókat lehet kiszabni.

3. kritérium: A már elért fejlődésre építve a magas szinten elkövetett korrupció gyanúját felvető ügyekben szakmai, pártatlan nyomozások lefolytatása.

4. kritérium: A korrupció megelőzésére és megfékezésére irányuló további intézkedések foganatosítása, különösen a helyi önkormányzatokban.

A korrupció elleni küzdelem és a feddhetetlenség ösztönzése kihívásokkal teli feladat, amelynek végrehajtásához az állam valamennyi hatalmi ágára szükség van, és azt felülről lefelé haladva kell elérni, hogy az az egész társadalomra hatással legyen. Az egyik kulcsfontosságú kiindulópont a román igazságszolgáltatási rendszernek és a román közigazgatásnak a jogállamiság elve alkalmazására irányuló képessége. Románia a csatlakozás óta jelentős előrelépést ért el a magas szintű korrupciós ügyekkel kapcsolatos büntetőeljárás és tárgyalás terén. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) energikus és pártatlan vádhatóságként jár el ezekben az esetekben. Románia emellett létrehozott egy rendszert az összeférhetetlenségek, az összeegyeztethetetlenség, és a jogalap nélküli vagyoni eszközök felderítésére és szankcionálására. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) meggyőződéssel kíván eleget tenni mandátumának. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken folyó magas szintű korrupciós perek felgyorsítására irányuló közelmúltbeli intézkedés elindította a korrupció megakadályozását célzó tevékenységet akadályozó egyik legjelentősebb probléma megszüntetését. A bírói karon belüli feddhetetlenség ösztönzésére irányuló szigorúbb szabályozást, valamint a bűncselekményekből származó vagyoni eszközök kiterjesztett elkobzását bevezető jogszabályt fogadtak el. Az új nemzeti korrupcióellenes stratégia nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a korrupcióellenes munka terén megvalósítandó helyes gyakorlatot alakítson ki: azt az eredeti elgondolásnak megfelelően kell végrehajtani és elegendő időt kell hagyni, hogy igazolhassa hatékonyságát. Ezek jelentős előrelépések az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus célkitűzéseinek elérése felé. A jelenlegi események fényében azonban a megvalósított előrehaladás fenntartása, lendületének megőrzése, valamint az intézményi stabilitás biztosítása az első építőelem a fenntarthatóság szemléltetése során.

Ezek a lépések olyan összefüggésben történtek, amelyben a román lakosság túlnyomó része jelentős problémának tartja a korrupciót[34]. A román lakosságot még nem győzték meg a helyzet javulásáról, a legtöbben úgy gondolják, hogy a helyzet romlott[35]. A lakosság aggályait csak akkor lehet eloszlatni, ha a legfontosabb magas szintű korrupciós perekben objektív és jogerős ítéleteket hoznak, és a tárgyalások lefolytatásának legjobb gyakorlata normává válik. Nagyon kevés összeférhetetlenséggel kapcsolatos ügyet folytatnak, különösen a közbeszerzés terén, és amennyiben ilyen ügyek a bíróság elé kerülnek, az ezen a területen lévő szankciók nem visszatartó erejűek. Az elkobzott jogalap nélküli vagyoni eszközök kapcsán ezidáig nem értek el meggyőző eredményeket. Az új nemzeti korrupcióellenes stratégiának a valamennyi intézményben folyó korrupcióellenes munka előtérbe helyezésére szolgáló eszközzé való átalakítása a végrehajtás fontos tesztje lesz.

A stratégia által elért jelentős előrelépések ellenére azonban megkérdőjelezik ezeknek a korrupcióellenes intézményeknek a hatáskörét. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), az ügyészség és az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) munkájának jogi alapját többször megkérdőjelezték 2007 óta, ezek közül több kérdés még ma is folyamatban van. A főügyészi, az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnek a főügyészi és egyéb, az ügyészséghez kapcsolódó vezető tisztségviselői posztokba való kinevezések lehetőséget biztosítanak annak demonstrálására, hogy a politikai és bírói vezetés teljes mértékben támogatja a korrupció elleni elkötelezett és független küzdelmet. Ehhez átlátható és objektív kinevezési folyamatra van szükség a meglévő jogi kereten belül, egy egyértelmű kritériumokat alkalmazó nyílt versenyvizsgán keresztül, amely a lehető legerősebb vezetőt keresi, és célja ezen intézmények működési folytonosságának biztosítása. Számos olyan magas szinten elkövetett korrupciós ügy hatékony lefolytatása, amelyek az utolsó szakaszba értek a bíróságon, teszteli a román bírói kar függetlenségének megerősítésére és a jogállamiság alkalmazására irányuló képességét.

Magas szinten elkövetett korrupció

Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) teljesítménye a magas szinten elkövetett korrupciós ügyek kivizsgálásában és az azokkal kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatásában az egyik legjelentősebb előrelépés Romániában a csatlakozás óta. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség évről évre egyre növekvő számú vádemelést hajtott végre, valamint gyors és proaktív nyomozásokat folytatott le. 2007 óta az Országos Korrupcióellenes Ügyészség a politikai élet legmagasabb szintjeit és a bírói kart érintő, valamennyi jelentős politikai párthoz tartozó személyek ellen folyó ügyekkel foglalkozott [36].

Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség teljesítménye a bírósági határozatok és a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekben való ítéletek számának növelését eredményezték, különösen 2010 óta[37]. A bírósági eljárások hatékonysága és a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekben hozott bírósági ítéletek következetessége és visszatartó ereje azonban nem felelt meg a büntetőeljárások terén elért fejlődésnek. 2007 óta a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekben jelentős késedelmek voltak a bíróságokon. Ennek okai többek között a jogszabályok gyenge pontjai és a kapacitásbeli hiányosságok. A bírósági gyakorlatnak a jelentés előző részében kifejtett hiányosságai különösen nyilvánvalóak voltak a magas szinten elkövetett korrupciós ügyek kapcsán, a bírók túlságosan nagy teret biztosítottak a terheltek számára, hogy késleltessék és meghiúsítsák a bírósági eljárásokat – olyan ügyek kapcsán is, amelyek közeledtek az elévülési időszakhoz [38].

A késedelmet kiváltó okok közül néhányat megszüntették: a „kisreformtörvény” és az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvény módosításai olyan jelentős módosítások voltak, amelyek felgyorsították a tárgyalásokat a terheltek által felvetett alkotmányellenességre és jogellenességre való hivatkozások felfüggesztő hatályának megszüntetése révén. A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék értelmező döntéshozatala bizonyos időszakokra „megállította az órát”, amelyek során egy tárgyalást korábban felfüggesztettek egy alkotmányossági kifogásra vonatkozó döntés meghozataláig[39].

Számos magas szinten elkövetett korrupciós ügyet azonban elvesztettek vagy részben elvesztettek 2011 elején elévülés miatt [40]. 2011 közepén egyértelművé vált, hogy sok jelentős magas szinten elkövetett korrupciós ügy, amelyek különböző okok miatt késedelmet szenvedtek, valószínűleg elérik az elévülési időszakot. A Bizottság ajánlásainak[41] megfelelően a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék új vezetése ösztönözte a bevált gyakorlat alkalmazását a tárgyalások hatékonyabb és szigorúbb kezelése révén. Ezen intézkedések nyomán sok elsőfokú határozatot hoztak 2011 végi jelentős ügyekben, valamint szabadságvesztést kimondó első jogerős büntetőítéletet hoztak egy korábbi miniszterelnök, egy korábbi miniszter és egy jelenlegi parlamenti képviselő ellen[42].

A Bizottság jelentéseiben további aggályokat fogalmaztak meg a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekben hozott ítéletek következetessége és visszatartó ereje kapcsán[43]. 2009-ben a bírói kar és az Igazságügyi Minisztérium közös tanulmányában felismerte ezt a problémát, és olyan korrekciós intézkedést dolgozott ki, amely bizonyos mértékű javulást hozott. A bírói vezetés fellépésének hiánya miatt a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság bíróinak egy csoportja 2010-ben ítélkezési iránymutatásokat dolgozott ki a korrupciós bűncselekmények következetességének fokozására. Ezek az iránymutatások később arra ösztönözték a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék új vezetését, hogy 2011-ben dolgozza ki és fogadja el saját ítélkezési iránymutatásait bizonyos korrupciós bűncselekmények vonatkozásában.

Ezek a példák rávilágítanak, hogy a román bírói kar pragmatikus módon képes reagálni objektív hiányosságokra. Az ítélkezési iránymutatások alapot biztosítanak – amennyiben alkalmazzák és kiterjesztik őket más bűncselekményekre is – a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekkel kapcsolatos ítélkezés fokozottabb következetessége és kiszámíthatósága szempontjából. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéknek az ügykezeléssel és bírósági gyakorlattal kapcsolatos intézkedései fontos elismerései annak a ténynek, hogy a bíróságok felelősek a megfelelő igazságszolgáltatásért, és amennyiben folytatják ezeket az intézkedéseket, azok az év folyamán jogerős határozatokat eredményezhetnek magas beosztású politikusokat érintő ügyekben. Az első ilyen határozat múlt hónapban született, egy egykori miniszterelnököt érintő ügy jogerős határozatával, amely bebizonyította, hogy a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék megkezdte a legmagasabb beosztású és politikai befolyással rendelkező vádlottak elleni határozatok meghozását.

A bevált gyakorlat ezen eseteit azonban még nem hangolták össze aktívan, és kevés bizonyíték van arra, hogy azokat más bíróságokon alkalmazzák. A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken tapasztalható előrelépés ellenére más bíróságokon helyi méltóságokat, például prefektusokat, megyei tanácsi elnököket vagy polgármestereket érintő sok egyéb magas szinten elkövetett korrupciós ügyet továbbra is megkérdőjelezhető késedelem és megszakítás jellemez. Fontos megjegyezni, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatos korrupciós és csalási ügyek különösen lassan haladnak a bíróságokon. Erőfeszítésre lesz szükség a jelentős késedelmek okainak értékeléséhez, valamint a bíróknak a szakismerethez és speciális ismeretekhez való hozzáférésének javításához[44]. A magas szinten elkövetett korrupciós ügyekben a legtöbb ítélet jelenleg is felfüggesztés alatt áll. Ezidáig nagyon kevés szabadságvesztést kirovó jogerős ítéletet hoztak magas beosztású politikusokat érintő jelentős ügyekben[45]. Ez hátrányosan befolyásolja a rendszer visszatartó erejét.

A magas szinten elkövetett korrupció elleni hatékony küzdelemhez az igazságügyi intézkedés tiszteletben tartása és a bírói kar által végzett vizsgálatoknak a politikai szereplők részéről való teljes körű támogatása szükséges. Az etikai kódexnek a 2011. évi elfogadása az akkori kormányzó párt által jelentős lépésnek minősül. A kódex eredményeképpen ugyanez a párt kizárt egy befolyásos polgármestert tagjai közül, miután vádat emeltek ellene magas szinten elkövetett korrupcióért[46].

A román alkotmány értelmében, ahogy az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata értelmezi, parlamenti jóváhagyásra van szükség a parlamenti képviselők letartóztatásának vagy átkutatásának engedélyezéséhez, illetve azon parlamenti képviselők elleni bűnügyi nyomozás megindításához, akik jelenlegi vagy korábbi miniszterek. A bűnügyi nyomozás ilyen esetekben való megindításának parlament általi visszautasítása a bűnügyi nyomozás alóli de facto mentességet biztosít, és akadályozza az igazságszolgáltatás menetét. 2007 óta számos parlamenti képviselő, beleértve az egykori miniszterelnököt is, védelmet kapott a bűnügyi nyomozással szemben, miután a parlament visszautasította a bűnügyi nyomozások megindítását[47]. Az a tény, hogy a parlament nem indokolja meg a bűnügyi nyomozás megindításának visszautasítását, megnehezíti a határozatok objektivitásának megteremtését[48]. Ezenfelül az a tény, hogy a parlamenti képviselők folytathatják munkájukat miközben olyan súlyos bűncselekmények miatt ítéltek el őket, mint a korrupció, sérti a parlament jó hírnevét – számos parlamentáris rendszerben a parlamenti képviselőket felfüggesztik, amennyiben ilyen ügyekben vádat emelnek ellenük, és kizárják őket, ha bűnösnek találják őket[49].

Az új kormány közelmúltbeli létrehozását ellentmondásos jelzések kísérték. Az olyan miniszterek jelölése és kinevezése, akik ellen jogerős vagy függőben lévő bírósági döntés van, érthető módon ellentmondásos helyzetet eredményezett, és azt jelezte, hogy nem hajlandóak elfogadni és megérteni, hogy a jogállamiság alapvető elv[50]. Ez rávilágít, hogy van még tennivaló a vezető tisztségekre vonatkozó magas szintű normák meghatározása terén.

Feddhetetlenség

Románia a csatlakozáskor beleegyezett, hogy jogi és intézményi keretet hoz létre a korrupció megelőzése és szankcionálása érdekében az összeegyeztethetetlenségek, az összeférhetetlenségek és a jogalap nélkül szerzett vagyon kérdésének kezelése révén. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) ellenőrzi az összeférhetetlenségeket és az összeegyeztethetetlenséget, valamint azonosítja a lehetségesen jogalap nélkül szerzett vagyont a köztisztviselők és a megválasztott politikusok esetében. Az Ügynökség megállapításai vagy beterjesztései ellen fellebbezést lehet benyújtani, vagy azokat a bíróságok megerősíthetik, illetve az igazságszolgáltatási vagy igazgatási szervek nyomon követhetik.

Az ANI 2007. évi létrehozását követően gyorsan működőképessé vált és hatékony igazgatási és vizsgálati módszertant vezetett be. Centralizált, nyilvános elektronikus hozzáférést alakított ki valamennyi vagyon- és érdekeltségi nyilatkozathoz, jelentősen elősegítve ezáltal az átláthatóságot. A nemzeti költségvetésből és az uniós alapokból származó támogatás segítségével létrehozott egy elektronikus ügykezelési rendszert, és együttműködési megállapodásokat alakított ki különböző közigazgatási és igazságszolgáltatási hatósággal. Az ANI mára a korrupcióellenes intézményi keret alapvető részévé nőtte ki magát, és jelentős eredményeket tud felmutatni[51].

Az ANI fejlődését azonban számtalan kihívás hátráltatja. Az ANI jogalapját 2010-ben alkotmányellenesnek nyilvánították, megkérdőjelezve az ANI legfontosabb hatáskörét, a jogalap nélküli vagyoni eszközök elkobzásának lehetőségét[52]. Az ANI jogalapjának módosításával kapcsolatos vita rávilágított, hogy az feddhetetlenség hatékony kezelésére és a csatlakozási kötelezettségek teljesítésére irányuló politikai akarat felszínes volt. Az összes nagyobb parlamenti politikai párt képviselői újra felvetették az ANI létezésének kérdését. A parlament nem tudott továbbá az összeegyeztethetetlenséggel és az összeférhetetlenséggel kapcsolatos határozatokat végrehajtani [53].

Az ANI meggyengült jogalapja még inkább megnehezíti az ANI számára, hogy munkája eredményes legyen, és továbbra is alkotmányossági kérdések merülnek fel vele kapcsolatban, annak ellenére, hogy két panaszt júniusban visszautasított az Alkotmánybíróság[54]. Az új vagyonvizsgáló bizottságok – az ANI és a bíróságok közötti újabb szintként hozták létre olyan esetekben, amikor az ANI a jogalap nélküli vagyoni eszközök elkobzását javasolja – láthatólag még inkább megnehezítik a jogalap nélkül szerzett vagyon elkobzásának feladatát. A bizottságok egy újabb joghatósági szintet jelentenek, azonban csökkentik az átláthatóság mértékét és kevesebb jogot biztosítanak a felek részére. A kulcsfontosságú szereplők szemináriumokon való összehozására tett erőfeszítések ellenére eljárásaik nem teljesen egységesek, továbbá hiányosságok tapasztalhatóak a bizonyítékok kezelése terén is. Mostanáig a vagyonvizsgáló bizottságok által a 2010. évi helyreállításuk óta feldolgozott egyetlen ügyet sem zárt le véglegesen a bíróság. A jogi keret szintén gátolja az igazgatási összeférhetetlenség kezelését célzó munkát. Először is külön jogi eljárásokra van szükség az ANI összeférhetetlenségre vonatkozó megállapításaival kapcsolatban benyújtott fellebbezések meghatározására, és ezt követően olyan jogi aktusok megszüntetésére, mint a közbeszerzési szerződések, amelyeket összeférhetetlenség jellemez[55].

A román feddhetetlenségi rendszer hatékonyságát lassú bírósági eljárások, következetlen ítélkezési gyakorlat, valamint az egyéb közigazgatási hatóságok, a bírói kar és az ANI közötti elégtelen együttműködés is csökkenti. Az ANI mindhárom tevékenységi köre alá tartozó eseteket érintő bírósági eljárások különösen lassúak. A bíróságok mostanáig összesen négy, jogalap nélkül szerzett vagyonnal kapcsolatos esetről számoltak be, és ezek közül mindegyik az új törvényt megelőző időszakból származik (az egyik 2005-ös ügy). Az egyszerű összeegyeztethetetlenségi esetekkel kapcsolatos jogerős döntéshozatal sok évig is elhúzódhat a bíróságokon. Ez olyan ügyeket eredményezett, amelyek kapcsán nem lehetett szankciókat alkalmazni, mivel a mandátumok ideje lejárt. A következetlen ítélkezési gyakorlat szintén problémát jelent az ANI által felvetett esetekben, azonban a bírói kar még nem hajtott végre gyors korrekciós intézkedést[56]. Az ANI együttműködési megállapodásokat hozott létre számos egyéb közigazgatási intézménnyel és az ügyészséggel, ez az együttműködés azonban mostanáig nem hozott jelentős eredményeket, kivéve a DNA-val folytatott hatékony együttműködést. Nagyon kevés jelzés jutott el az ANI-hoz más intézményektől, és az ANI-hoz beérkezett más intézmények általi beterjesztések nyomon követése elmaradt, mindössze egyetlen vádemelés és egy további adókövetelés született[57].

Az ANI 2010 óta azonban egyre inkább képes jelentős és összetett ügyekre összpontosítani. A helyi tanácstagok közötti összeférhetetlenség meghatározását célzó átvilágítási gyakorlat nagyszámú lehetséges esetet eredményezett – fontos teszt lesz, hogy ezeket az eseteket az ügyészség és a bíróságok milyen mértékben fogják nyomon követni[58]. Hasonló vizsgálatot indítottak el uniós alapokat kezelő hatóságok kapcsán is. Ezek üdvözlendő fejlemények. Az ANI vizsgálatait a jövőben kockázatértékelések segítségével és a kiszolgáltatott területek középpontba helyezésével megfelelőbben kell irányítani. Ez befolyásolhatja az ANI személyzeti erőforrásának növelését[59].

A bírósági nyomon követés hiányosságai ellenére jelentős számú összeférhetetlenségi ténymegállapítás jogerőssé vált és lemondásokhoz, valamint fegyelmi szankciókhoz vezetett[60]. Az eredmények kiábrándítóbbak az ANI-nak a jogalap nélkül szerzett vagyoni eszközökkel és összeférhetetlenséggel kapcsolatos esetei nyomon követése tekintetében. Az ANI jogalapjának javítása segíthet ennek a kérdésnek a kezelésében[61], azonban a politikai, igazságszolgáltatási és közigazgatási rendszer egészének úgy kell az ANI-ra tekintenie, mint egy eszközre, amelyet ösztönözni kell. Az ANI eseteinek bíróságok általi kezelését és az intézmények közötti együttműködést javítani kell, ha az ügynökség a romániai feddhetetlenséggel kapcsolatos attitűdök jelentős megváltoztatásának mozgatórugója kíván lenni.

A közszférán belüli általános korrupció megszüntetése és szankcionálása

Ahogy meghatározását követően a korrupció szankcionálásának biztosításához, úgy a korrupció fenntartható csökkentéséhez is cselekvésre van szükség, hogy a korrupció kisebb valószínűséggel szerepeljen első helyen. A korrupció lehetőségének és kockázatának csökkentését célzó megelőző intézkedések, mint a közintézmények átlátható eljárásai és kiszámítható döntéshozatala kulcsfontosságú lépések.

A cselekvés átfogó irányát egy nemzeti korrupcióellenes stratégia határozza meg. Az elmúlt öt év vegyes képet ad e tekintetben. A 2008–10 közötti időszakra vonatkozó stratégia nem tudta a várt eredményt elérni. Egy új átfogó stratégiát fogadtak el azonban ez év márciusában, és az új kormánynak a stratégia megerősítésére vonatkozó határozata változatlan, amelyet a parlament általi jóváhagyása is alátámaszt, ez általános politikai támogatást jelent. Az új stratégia az előző két stratégia hatásvizsgálatából származó számos ajánlást magába foglal, és megfelelő alapot biztosít a különböző állami intézmények tevékenységeinek irányításához és összpontosításához. Lehetővé teszi továbbá számos mutató segítségével az előrelépés nyomon követését. A parlament általi elfogadás hasznos módja annak hangsúlyozására, hogy a társadalom valamennyi befolyásos része szerepet játszhat a stratégia sikeressé tételében.

A nyomon követés jelentős mértékben függ a kormány minden egyes részének tevékenységétől. A Közigazgatási és Belügyminisztérium (MAI) Korrupcióellenes Főigazgatósága (DGA) elkötelezett és megfelelő számú személyzettel rendelkező korrupcióellenes szervként megelőző és nyomozati szerepet is betölt, és jelentős előrehaladást ért el a korrupció elleni küzdelemben a román rendőrségen és a minisztérium egyéb szolgálatain belül. A DGA jelenleg az egyetlen olyan szolgálat, amely részletes korrupciós kockázatértékeléssel rendelkezik és jelentős számú korrupciós jelet küldött tovább az ügyészség számára[62]. Erre a fejlődésre építve és kihasználva a benne rejlő lehetőségeket, a DGA-nak ki kell az olyan súlyos és összetett korrupciós ügyek kapcsán is hasonló eredményeket kell elérni, mint a közbeszerzés és a rendőrség és a szervezett bűnözés közötti korrupt szálakkal kapcsolatos nyomozások.

Nem sikerült összehasonlítható eredményeket elérni a kormányzati tevékenység egyéb ágazataiban. Számos korrupciós eset fordul elő az adóigazgatás, az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúrával kapcsolatos befektetések területén, a kockázatelemzés ugyanakkor ezeken a területeken csak nemrég kezdődött meg és mindössze néhány intézkedést hajtottak végre a korrupciótól jelentősen átszőtt és a költségvetés szempontjából érzékeny területeken[63]. Az oktatási ágazat kipróbált néhány megelőző intézkedést, beleértve a Nemzeti Feddhetetlenségi Központ javaslatait, mint például a videokamerás megfigyelőrendszerek alkalmazását érettségi vizsgákon és egy ágazati stratégia kidolgozását az EU által finanszírozott korrupcióellenes projekt összefüggésében. Egyéb kulcsfontosságú kockázati területet az iskolai infrastruktúrával kapcsolatos befektetések és a korrupció az iskolák vizsgáztatási rendszerében, valamint az egyetemek diploma-odaítélési eljárása. Az egészségügyi ágazat tevékenységei most kezdődnek meg, egy jelentős EU által finanszírozott projekt elindításával[64]. Ezek a korrupcióra érzékeny területeken végrehajtott hasznosnak bizonyuló próbaprojektek voltak, amelyek jelentősen befolyásolták az állami költségvetést, azonban még ki kell dolgozni ennek a szisztematikus megközelítését. Kevés tevékenység folyt olyan területeken mint az adózás és a vám, azonban ezen területek sajátos kockázatai indokolttá tennék a proaktív mandátummal rendelkező erőteljes megelőző egységek létrehozását[65]. Az igazgatási ellenőrző hatóságok fontos szerepet töltenek be, azonban általánosságban nem végeznek korrupciós kockázatértékeléseket a kiszolgáltatott területek meghatározása érdekében, és nem működnek együtt az igazságügyi hatóságokkal vagy az ANI-val. A szakértők szerint az alacsony mértékű függetlenség és a politikai befolyás az alapvető oka a tétlenségnek[66].

Az igazgatási hatóságok alacsony számú jelzések a korrupcióra vonatkozóan szintén hatással van az ügyészségre és a bíróságra érkező esetek számára. Ez alól kivétel a rendőrség, amely kapcsán a DGA jelentős számú esetről számolt be. A főügyész arra kérte a helyi ügyészi irodákat, hogy hozzanak létre helyi korrupcióellenes stratégiákat, iránymutatásokat adott ki a korrupciós ügyek nyomozására vonatkozóan és kialakította a szakosodott ügyészek hálózatát. Ezek az intézkedések javították a rendszeres büntetőjogi fellépés során vizsgált korrupciós ügyek számát [67].

Az új nemzeti korrupcióellenes stratégia lehetőséget nyújt arra, hogy lépésváltást érjünk el a kormányzati ügynökség aziránti elkötelezettségében, hogy proaktív politikákat hajtsanak végre annak érdekében, hogy a korrupció elkövetése nehezebbé váljon és a problémákat megjelenésükkor azonosítani tudják. A Közigazgatási- és Belügyminisztériummal kapcsolatos esetek kapcsán rendelkezésre álló legjobb gyakorlatot ki lehetne terjeszteni valamennyi magas kockázatú és jelentős költségvetési hatással bíró ágazatra. Egy független telefonos forródrót kialakítása a közszolgáltatáson belüli korrupciós bűncselekmények bejelentésére szintén segítené a jelzések számának növelését. A korrupcióellenes tevékenységeknek azonban mindenekelőtt meg kell nyerniük a közvélemény bizalmát, és ehhez olyan körkörös folyamatra van szükség, amelyben a közvélemény láthatja, hogy az indokolt ügyek felvetése következményeket von maga után.

Ombudsman

Az ombudsman fontos szerepet tölt be a korrupció elleni küzdelemben Romániában. Az ombudsman jogosult a közigazgatás állítólagos jogellenes aktusait érintő vizsgálatok lefolytatására. Független szervként működik, amely bármilyen személy által benyújtott fellebbezés vagy önálló fellebbezési joga alapján járhat el. Az ombudsman az 1997. évi 35. számú törvény 26. cikke (2) bekezdése alapján jogosult továbbá jelentést benyújtani a parlamentnek vagy a miniszterelnöknek, amennyiben a vizsgálat során a „korrupció súlyos eseteit” tárja fel. Az ombudsman szerepe kapcsolódik az együttműködési és ellenőrzési mechanizmushoz, különösen a korrupció megelőzésére és az ellene való küzdelemre irányuló negyedik kritérium vonatkozásában. Az ombudsman továbbá az egyetlen olyan intézmény, amely az Alkotmánybíróság előtt közvetlenül megkérdőjelezheti a kormányrendeleteket.

A Bizottság megjegyzi, hogy a Parlament 2012. július 3-án megbízatása lejárta előtt fosztotta meg tisztségétől az ombudsmant. A román hatóságoknak biztosítaniuk kell az ombudsman függetlenségét, és egy pártokon átívelő támogatást élvező ombudsmant kell kijelölniük, aki teljes mértékben függetlenül és hatékonyan képes jogi funkcióit gyakorolni.

A bűncselekményből származó jövedelem visszafizettetése

A tapasztalat azt mutatja, hogy a korrupció üldözése sok esetben a korrupcióból származó jövedelem üldözésének felel meg. Ezáltal a bűncselekményekből származó jövedelem visszafizettetése és a pénzmosás elleni küzdelem a korrupcióellenes stratégia fontos részét képezi. 2011-ben Románia létrehozott egy vagyon-visszaszerzési hivatalt[68], és 2012-ben a kiterjesztett elkobzásról szóló új törvényt fogadott el. 2010 óta az ügyészség és a rendőrség szabványosított eljárást alkalmaz a bűncselekményekből származó jövedelem visszafizettetésére a főügyész és a belügyminiszter közös határozata értelmében eljárva. Az ezen a területen való képzést kötelezővé tették és létrehozták a különös hatáskörrel rendelkező ügyészek hálózatát.

Ez az intézkedés azonban még nem hozta meg gyümölcsét. A kiterjesztett elkobzás továbbra is új koncepció a rendőrség, ügyészek és bírók számára. Az olyan koncepciókat, mint a harmadik féltől történő elkobzást, könnyen kifogásolják a bíróságokon[69]. Az ezt alátámasztó ítélkezési gyakorlat ellenére továbbra sem kezelik különálló bűncselekményként a pénzmosást[70]. A szakértői értékelések szerint az elkobzások mértéke jóval a várt szint alatt maradt[71]. Ezenfelül az erre a területre vonatkozó átfogó statisztikai adatok hiánya megnehezíti a hatóságok számára az előrelépés nyomon követését.

Közbeszerzés

A közbeszerzési jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos hiányosságok nagy teret biztosítanak a korrupciónak és a közpénzekkel való visszaélésnek. Emellett befolyásolják az uniós pénzeszközök hatékony felhasználását, valamint csökkentik a közjavak előállításának minőségét. A különböző bizottsági szolgálatok ellenőrzései és értékelései visszatérő jelleggel rendszerkockázatot és hiányosságokat állapítottak meg ezen a területen, amelyek időnként az uniós pénzeszközök kifizetésének megszakítását eredményezték. Ezt a közvetlenül a Bizottsághoz benyújtott panaszok is alátámasztják.

A csatlakozás óta Románia kiterjedt intézményi és jogi keretet alakított ki az ezt a területet érintő uniós jogszabályok végrehajtására vonatkozóan. A rendszeresen előforduló hiányosságokat azonban nem megfelelően kezelik. A következetlenségeket többek között olyan tényezők okozzák, mint a jogi keret gyakori változásai[72], és a szükséges kapacitást nélkülöző intézményi felépítés, valamint a hatékony ellenőrzések kulcsfontosságú eszközeinek, mint például a közbeszerzési eljárások átfogó jegyzékének hiánya. A közbeszerzésnek az összeférhetetlenséggel szembeni védelmét a bizottsági ellenőrzések és a Román Nemzeti Feddhetetlenségi Ügynökség konkrét hiányosságként jelölték meg[73]. Románia elkötelezte magát, hogy egy átfogó cselekvési terv keretén belül végrehajtja egy közbeszerzési eljárás Bizottság általi, 2011-ben végzett átfogó értékelésének megállapításait. Határozott fellépésre lesz szükség az azonosított hiányosságok megszüntetésére.

III. A következő lépések

A Bizottság értékelése bemutatja a Románia által az uniós csatlakozás óta eltelt öt évben elért haladást. Ez jelzi az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus pozitív szerepét. A Bizottság úgy véli, hogy a jövőben Románia meg tudja valósítani a mechanizmus célkitűzéseit, amennyiben gyors intézkedéseket tesz a jogállamiság biztosítása, valamint a reformok irányának megőrzése és a végrehajtás felgyorsítása érdekében.

Ahogy azonban arra a bevezetés rávilágít, a közelmúltbeli események fokozzák a reformok visszafordíthatatlanságával és fenntarthatóságával kapcsolatos aggályokat. Romániának biztosítania kell a jogállamiság tiszteletben tartását, beleértve a független bírósági felülvizsgálatot. Románia unión belüli partnereinek bizalmát csak akkor lehet visszanyerni, ha bizonyítják, hogy a jogállamiság pártérdekeken felül áll, valamennyi fél teljes mértékben tiszteletben tartja a bírósági felülvizsgálatot alkotmányos szinten is, és biztosítják a reformok visszafordíthatatlanságát. Ehhez jogi lépésekre van szükség – emellett a jogállamiság iránti politikai elkötelezettség is szükséges, amely hiányzott a korábbi határozatokból. A kormány jelenleg elkötelezett a gyors cselekvés mellett, hogy az alább felsorolt ajánlásokkal összhangban biztosítsa a jogállamiság tiszteletben tartását (lásd a IV. 1. részt).

Ez megerősíti azt a következtetést, hogy még nem történt meg a kritériumokkal kapcsolatos azon előrelépés, amelyre a Bizottságnak szüksége van annak eldöntéséhez, hogy befejezze az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus működését. A reformokkal való, a valamennyi hatalmi ágat és a bírói kart is érintő szélesebb körre kiterjedő azonosulásra, valamint a feddhetetlenség és a korrupció elleni küzdelem iránti fokozottabb elkötelezettségre van szükség a követelmények kielégítő teljesítéséhez. A román hatóságoknak különösen bizonyítaniuk kell, hogy fenntartható és visszafordíthatatlan reformfolyamat indult meg Romániában, és nincs tovább szükség az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus általi külső beavatkozásra. Ez az oka annak, hogy a kormány és a parlament közelmúltbeli lépései komoly aggodalomra adnak okot.

Az elmúlt öt év tapasztalatai rávilágítanak, hogy meggyőző intézkedések segítségével eredményeket lehet elérni. Románia megfelelő irányban indult el a reformfolyamatok során a DNA és az ANI vonatkozásában, továbbá a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék előtti ügyek felgyorsítására irányuló célzott cselekvések révén. A közelmúltbeli események során a bírói kar kezdeményező hozzáállást tanúsított az igazságszolgáltatás függetlenségének védelme kapcsán. Az ilyen ügyek tekintetében a fejlődésnek, a lendületnek és az intézményi stabilitásnak a megőrzése egyértelműen a fenntarthatóság alátámasztásának alapvető elemeit jelentik. A sikeres szabályozási szakaszból az elkötelezett végrehajtási szakaszra való gyors áttérés közelebb hozza azt az időpontot, amikor Románia teljesíti az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus követelményeit. Valamennyi tagállamnak vannak kötelezettségei és lehetőségei a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése területén, és a Bizottság várja, hogy Románia végrehajtsa az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus meghatározott folyamatát, és a többi tagállaméval azonos alapon kezelje ezeket a kérdéseket.

Tekintettel a jelenlegi bizonytalanságokra, a Bizottság 2012 vége előtt egy újabb jelentést fog elfogadni a Románia által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért haladásról. Ebben a jelentésben a Bizottság azt fogja vizsgálni, hogy az általa a jogállamiság és a bírói kar függetlensége kapcsán kifejezésre juttatott kérdéseket megoldották-e, és a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerét helyreállították-e. A Bizottság szorosan figyelemmel fogja kísérni az előrelépést, rendszeres kiküldetések, valamint a román hatóságokkal és más tagállamokkal folytatott gyakori párbeszédek segítségével.

IV. Ajánlások

A kormány és a kulcsfontosságú román intézmények számára a legfontosabb következő lépés az elengedhetetlen alapkőnek számító jogállamiság és bírói függetlenség iránti elkötelezettség bizonyítása. Ehhez számos sürgős lépésre van szükség a kormány és a parlament részéről. Míg az alábbiakban felsorolt ajánlások számos olyan konkrét reformintézkedést tartalmaznak, amelyek szükségesek az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért haladás fenntartásához, a jelentés korábbi szakaszában leírt jelenlegi ellentmondások komoly veszélyt jelentenek az idáig elért fejlődésre vonatkozóan, és fontos kérdéseket vetnek fel a már elindított reformok fenntarthatósága és visszafordíthatatlansága szempontjából. Ez a jelentés ezért konkrét sürgető ajánlásokat tartalmaz az 1. részben kifejtett jelenlegi helyzetre vonatkozóan: A jogállamiság tiszteletben tartása és a bírói kar függetlensége

A Bizottság azonnali intézkedések megtételére kérte fel Romániát az alábbi területeken a jelenlegi ellentmondások feloldása érdekében:

1. A jogállamiság tiszteletben tartása és a bírói kar függetlensége

· a 38/2012 sürgősségi kormányrendelet és a 41/2012 sürgősségi kormányrendelet hatályon kívül helyezése, valamint a népszavazáshoz szükséges határozatképességre vonatkozó alkotmánybírósági határozatok és a bíróság felelősségi köre tiszteletben tartásának biztosítása;

· az alkotmányos követelmények tiszteletben tartása a sürgősségi kormányrendeletek jövőbeni kibocsátása során;

· az Alkotmánybíróság valamennyi határozatának végrehajtása;

· valamennyi jogi aktusnak, köztük az Alkotmánybíróság határozatainak a Közlönyben való azonnali közzétételének biztosítása;

· a bírói kar függetlensége tiszteletben tartásának megkövetelése valamennyi politikai párttól és kormányzati hatóságtól; megbüntetve minden olyan kormány- vagy párttagot, aki aláássa a bírók hitelességét vagy nyomást gyakorol az igazságszolgáltatási intézményekre, valamint annak biztosítása, hogy tartózkodnak a bírósági határozatok nyilvános kritizálásától;

· egy pártokon átívelő támogatást élvező ombudsman kijelölése egy átlátható és objektív folyamaton keresztül, amely megkérdőjelezhetetlen hatáskörrel, feddhetetlenséggel és függetlenséggel rendelkező személy megválasztását eredményezi;

· egy átlátható jelölési folyamat bevezetése a főügyész és az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság főügyésze személyére, ennek a folyamatnak a szakmai ismereteken, integritáson és a korrupcióellenes tevékenységgel kapcsolatos tapasztalatra vonatkozó kritériumokat figyelembe vevő nyilvános pályázati eljáráson kell alapulnia; nem lehet megbízott elnökség elnökség keretében jelölést lefolytatni;

· nem lehet megbízott elnökség alatt elnöki kegyelmet gyakorolni;

· tartózkodni kell az olyan miniszterek kinevezésétől, akik ellen feddhetetlenséggel kapcsolatos döntés született; az ilyen minisztereknek le kell mondaniuk;

· olyan egyértelmű eljárásokat kell elfogadni, amelyek megkövetelik azon parlamenti képviselők lemondását, akik ellen összeegyeztethetetlenség vagy összeférhetetlenség kapcsán jogerős határozat vagy magas szinten elkövetett korrupció miatt jogerős ítélet születetett.

Július 16-i és 17-i levelében a román miniszterelnök megerősítette a Bizottság elnöke számára, hogy ezeket a követelményeket teljesítették vagy teljesíteni fogják.

Romániának emellett az alábbi területeken is intézkedéseket kell hoznia:

2. Az igazságszolgáltatási rendszer reformja:

· Egy közös átfogó terv elfogadása és végrehajtása mind a négy törvénykönyv bevezetésének biztosítása érdekében, beleértve a strukturális és eljárási reform, az emberi erőforrással kapcsolatos kiigazítás, és az igazságszolgáltatási infrastruktúrába való befektetés valamennyi vonatkozó aspektusát.

· A bírósági rendszer és az ügyészi hivatalok átszervezése, a személyzet és a munkateher kiegyensúlyozása, nevezetesen a román igazságszolgáltatási rendszer funkcionális felülvizsgálatának és a bíróságok optimális munkaterhelésével foglalkozó, a Világbank által jelenleg finanszírozott projekt segítségével.

· Egy megfigyelőcsoport létrehozása az igazságügyi reform vonatkozásában, amely magában foglal valamennyi hatalmi ágat, szakmai szervezetet és a civil társadalmat.

3. Az igazságszolgáltatási rendszer elszámoltathatósága:

· A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa és a kormány közötti közös politika kialakítása a bírói karon belüli elszámoltathatóság és feddhetetlenség ösztönzése érdekében, meggyőző fegyelmi gyakorlat és ítélkezési gyakorlat révén, a végrehajtásra vonatkozó világosan meghatározott mérföldkövekkel. A fegyelmi felelősségről és a Legfelső Semmítő- és Ítélőszéken történő előléptetésről szóló új törvények végrehajtása révén jó példa bemutatása a teljes igazságszolgáltatási rendszer számára.

· A jogi, fegyelmi és igazgatási eszközök megfelelőbb összehangolásának biztosítása a bírói kar jó hírnevének megőrzése érdekében súlyos kötelességszegési esetekben, beleértve a személyhez fűződő jogokra, mint például a nyugdíjra vonatkozó határozatok esetében.

· Az Igazságügyi Felügyelőség kapacitásának és teljesítményének fokozása az igazságszolgáltatási rendszer elszámoltathatóságának elősegítése érdekében az egyedi esetek nyomon követése érdekében, továbbá az igazságszolgáltatás hatékonyságának, következetességének és bevált gyakorlatának ösztönzése az igazságszolgáltatási rendszer valamennyi szintjén folytatott gyakorlat rendszeres felülvizsgálata révén.

4. A bírósági eljárás következetessége és átláthatósága

· Egy átfogó megközelítés kidolgozása a jogi egységesítés felgyorsításához szükséges struktúrák, eljárások és gyakorlatok kialakítása érdekében. A jogi egységesítés irányítási prioritásként való kezelése a bírósági elnökök részéről, valamint a következetességnek a bírák értékelési és előmeneteli rendszerének fontos elemévé tétele. Az indokolással ellátott bírósági határozatok teljes, frissített internetes közzétételének biztosítása.

· A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék további reformja a jogi egységesítésre való fokozottabb összpontosítás érdekében.

5. A bírósági eljárás hatékonysága

· A bírósági rendszer egészére vonatkozó legjobb gyakorlatokról szóló egyértelmű iránymutatások kialakítása és bevezetése az ítélkezésre, ügyvitelre és a büntetőeljárások során a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozóan, különös hangsúlyt fektetve azon területekre, amelyek kapcsán már meghatározták a hiányosságokat, mint a gazdasági bűncselekményekkel és a közbeszerzéssel kapcsolatos összetett eljárások esetében.

· Reformok bevezetése a bírósági indokolásoknak a határozatok meghozatalát követő gyors közzététele, az elévülési időszakoknak a bírósági vizsgálat megkezdésének pillanatában való felfüggesztése, valamint az igazságügyi szakértelem minőségének és rendelkezésre állásának javítása érdekében.

· A Legfelső Semmítő- és Ítélőszéken végrehajtott intézkedések folytatása a magas szinten elkövetett korrupciós ügyek felgyorsítása érdekében, az elévülési időszakok mellőzésének biztosítása, valamint hasonló intézkedések bevezetése más bíróságokon is.

· A magas szinten elkövetett korrupciós ügyek kapcsán alkalmazott büntetések következetességének és visszatartó erejének fokozása Románia valamennyi bíróságán.

· A Közügyi Minisztérium által elért eredményeket továbbviszik az új vezetés keretében való továbbvitelének biztosítása.

6. Feddhetetlenség

· Meggyőző eredmények biztosítása a gyors és visszatartó erejű szankciókról. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának egyszerűsítése a bírósági eljárások és gyakorlat fejlesztése, valamint az ANI jogi keretének felülvizsgálata révén, a jogerős határozatok és azok következetességének és visszatartó erejének felgyorsítása érdekében.

· Az igazságügyi és egyéb közigazgatási hatóságok és az ANI közötti együttműködés fejlesztése, az ANI három tevékenységi területére vonatkozó jelzések és operatív információk hatékony cseréjének biztosítása. Az ANI-val való együttműködésnek a teljesítménnyel kapcsolatos egyértelmű intézkedésként kell szolgálnia egyéb közigazgatósági hatóságok vezetése számára.

7. A korrupció elleni küzdelem

· A Közügyi Minisztérium által elért eredmények új vezetés keretében való továbbvitelének biztosítása.

· Az új nemzeti korrupcióellenes stratégia terv szerint való végrehajtása, valamint a nyomon követés átfogó rendszerének kialakítása, annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi kormányzati ügynökség célkitűzéseket határozzon meg és éves jelentéseket nyújtson be egységes és összehasonlítható formában a korrupció, a csalás és az összeférhetetlenség megelőzése és szankcionálása kapcsán. A stratégiával összhangban egyértelmű eljárási szabályok és a bevált gyakorlat kialakítása a parlament határozataira vonatkozóan, amely lehetővé teszi a parlamenti képviselők kivizsgálását, letartóztatását és átkutatását.

· Eredmények felmutatása a pénzmosásnak, mint különálló bűncselekménynek a büntetőeljárás alá vonása kapcsán, valamint meggyőző eredmények felmutatása a bűncselekményből származó jövedelem visszafizettetését illetően, a bírói gyakorlat megerősítése és a kiterjesztett elkobzásról szóló új törvény alkalmazása révén.

· Egyértelmű együttműködési és nyomon követési mechanizmus kialakítása a rendőrség, az ügyészség és az igazgatási ellenőrző hatóságok között, amelynek konkrét feladata a korrupcióval kapcsolatos hatékony együttműködés és kommunikáció biztosítása.

· A közbeszerzést érintő korrupció, csalás és összeférhetetlenség megelőzésére és szankcionálására vonatkozó eredmények javítása a kormányzati tevékenység valamennyi ágazatában. Ebben az összefüggésben Romániának megfelelően nyomon kell követnie a közbeszerzési rendszer külső felülvizsgálatára vonatkozó ajánlásokat, amelyeket a Bizottság kezdeményezésére készítettek.

[1]               A Miniszterek Tanácsának következtetései, 2006. október 17. (13339/06); a Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról szóló, 2006. december 13-i bizottsági határozat (C (2006) 6569 végleges).

[2]               Egy védelmi mechanizmus lehetőségét is tartalmazta, amelyet azonban nem kellett igénybe venni.

[3]               Az Európa Tanács június 28–29-i következtetései tartalmaznak egy uniós kötelezettségvállalást a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumom belül, az igazságszolgáltatási rendszerben előforduló késedelmek kezelésére a közigazgatási rendszerek korszerűsítésének részeként (az Európa Tanács 2012. június 29-i következtetései, 8. o.).

[4]               A Bizottság által 2012 májusában Romániában készített Eurobarométer gyorsfelmérés (351. Eurobarométer gyorsjelentés – A Bulgáriával és Romániával kapcsolatos együttműködési és ellenőrzési mechanizmus az alábbi honlapon található: http://ec.europa.eu/public_opinion/index_en.htm).

[5]               351. Eurobarométer gyorsfelmérése.

[6]               A hivatkozási pontok közé tartozik az Európa Tanács, az OECD és az ENSZ-szervezetek munkája.

[7]               2012-ben francia, német, egyesült királysági, ír, spanyol, lengyel és szlovén vezető szakértők munkáját vették igénybe.

[8]               Technikai jelentés, 48. oldal.

[9]               Az ANI munkája például sokkal hatékonyabb lenne, ha valamennyi kormányzati ügynökség teljes mértékben együttműködne és a bírói kar lendületes nyomon követést folytatna.

[10]             Ezeket a következtetéseket a közmegítélés is alátámasztja. A Romániában végzett Eurobarométer gyorsfelmérés válaszadóinak 65 %-a véli úgy, hogy a CVM keretében végrehajtott uniós tevékenység pozitív hatással volt az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságainak kezelésére (59 % vélekedik hasonlóan a korrupció kapcsán). A túlnyomó többség ugyanakkor úgy véli, hogy az e két területtel kapcsolatos helyzet változatlan maradt vagy romlott az elmúlt öt év során. (351. Eurobarométer gyorsfelmérés).

[11]             Júniusban a jelenlegi állami beavatkozásokra tekintettel a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának a bírói kar függetlensége megvédésével kapcsolatos hivatalos álláspontja egy magas szinten elkövetett korrupciós ügyben fontos üzenetnek minősül.

[12]             Az EJEB statisztikái szerint az uniós tagállamok közül Románia rendelkezik a második legmagasabb számú EJEB-ítélettel, amelyeket még nem hajtottak végre. Ezen ítéletek nagy része a polgári jogi végrehajtással kapcsolatos nehézségekkel, a túlzottan hosszadalmas polgári eljárásokkal, a hatékony jogorvoslat hiányával és az alacsony hatékonyságú bűnügyi nyomozásokkal kapcsolatos. (Európa Tanács: Az EJEB ítéletei és határozatai végrehajtásának ellenőrzésével kapcsolatos 2011. évi éves jelentés az alábbi honlapon érhető el: http://www.coe.int/t/dghl/monitoring/execution/Source/Publications/CM_annreport2011_en.pdf

[13]             A Világbank jelenleg a román igazságszolgáltatás funkcionális felülvizsgálatát végzi uniós alapok finanszírozása segítségével. Az igazságügyi adatok összegyűjtésére és feldolgozására irányuló kapacitás növelését, valamint az igazságszolgáltatásban az optimális munkaterhelésre vonatkozó mutatók kialakítását célzó második projektet jelenleg hajtják végre a Világbank által nyújtott kölcsön által finanszírozott tanácsadók segítségével.

[14]             Az előzetes döntéshozatali eljárás célja a jelenlegi törvényességi óvásnál proaktívabb eljárás bevezetése (lásd a technikai jelentés 6–7. oldalát).

[15]             Az Alkotmánybíróság határozatainak és a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék törvényességi óvásainak figyelmen kívül hagyása fegyelmi vizsgálat és szankció tárgyát képezheti a bírák fegyelmi felelősségéről szóló eljárásjogi rendelkezések módosításait követően, amelyeket 2011 végén fogadtak el és 2012 elején léptettek életbe.

[16]             Gyakran számolnak be következetlen ítélkezési gyakorlatról Romániában, amelyet az érdekelt felek, mint például külföldi befektetők, jogi cégek és a bírák szakmai szövetségei is alátámasztanak. A határozatok közötti ellentmondásokat a szakértők főként magas beosztású vádlottakat érintő érzékeny ügyek, valamint közbeszerzési ügyek kapcsán állapítottak meg.

[17]             Ez magába foglalja a legfelsőbb bíróságok ítélkezési gyakorlatának figyelmen kívül hagyását, valamint a törvényességi óvás eljárásának korlátozott használatát. A törvényességi óvások száma csökkent 2011-ben, összehasonlítva a 2007–2009 közötti időszakkal.

[18]             a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék bíróinak kivételével, akik az adatbázisban szereplő valamennyi ítélethez hozzáférhetnek.

[19]             A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék különböző bűncselekményeket tárgyal első fokon, amelyek esetében a bűncselekményt adott tulajdonságokkal rendelkező vádlottak követtek el. Emellett olyan belső igazságszolgáltatási ügyekben is határoz, mint a feleknek az ügyek más bíróságokhoz való átirányítására vonatkozó kérelmei, vagy az ítélkezési gyakorlattal kapcsolatos bíróságok közötti konfliktusok.

[20]             Logisztikai okokkal magyarázták azt a tényt, hogy a polgári eljárási törvénykönyvben szereplő polgárjogi előzetes döntéshozatali rendelkezések négy hónappal a törvénykönyv többi részét követően léptek hatályba.

[21]             Világbank kormányzási mutatók, 2011.

[22]             A „kisreformtörvény” nevezetesen lehetővé tette a vádhatóság számára, hogy a rendőrségtől átvegyék az indokolás lehetőségét arra vonatkozóan, hogy egyes egyszerű esetekben nem indítanak vizsgálatot, több lehetőséget biztosít számukra, hogy eltekintsenek az eljárástól olyan esetekben, amikor a bizonyíték nem indokolja a további vizsgálatot, valamint csökkentette a jogorvoslati lehetőségeket a kevésbé súlyos esetekben.

[23]             Romániát rendszeresen elítéli az EJEB az eljárási jogok megsértéséért az igazságszolgáltatás jelentős késleltetése miatt. Gyakori a bírósági indokolásoknak a jogszabály által előírt 30 napos határidőn túli közzététele. Jelenleg nem áll rendelkezésre megbízható adat az ügyek visszatartására vonatkozóan, azokat a Világbank által készítendő tanulmányban kell közzétenni 2013 elején.

[24]             A bírói kar humánerőforrásainak kezelésével kapcsolatos felelősség közös: a Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsa felelős a felvétel, a szakmai előmenetel, a képzés és a fegyelmi eljárás irányításáért. Az igazságügyminiszterre hárul a költségvetési felelősség és a jogi kezdeményezés. A főügyész felel a büntetőeljárás eredményeiért, azonban az ügyész karrierjét befolyásoló valamennyi ügy kapcsán a Tanács dönt.

[25]             A jelenlegi munkaerő-felvételi kapacitás nem tudja kellő időben biztosítani a megfelelő számú, megfelelő végzettséggel rendelkező és kellően felkészült új munkaerőt, amelyet az új törvénykönyvek kapcsán végzett hatástanulmány becsült meg.

[26]             Ez különösen az igazságügyminiszternek és a főügyésznek a kisebb bíróságok és ügyészi hivatalok bezárására, valamint az állásoknak az arra leginkább rászoruló területekre való újraelosztásáról szóló javaslatait érinti.

[27]             A Bizottság ezen pontokkal kapcsolatos értékelése a 2011. július 20-án közzétett technikai frissítés SEC(2011)968 13–14. oldalán található. Ez az engedékenységre vonatkozó referenciákat is tartalmaz a terheltek halasztási kérelmeinek kezelése, a bizonyítékok értékelésének hiányosságai, valamint az eljárási szabálytalanságok és a szervezeti kérdések kapcsán.

[28]             Technikai frissítés SEC(2011)968, 2011. július 20. 14. o. A Bizottság utolsó éves jelentése óta a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék külön költségvetést kap a bírósági szakértőkre.

[29]             A jelentős innovációk közé tartozik többek között a korrupciós bűncselekményekre vonatkozó ítélkezési iránymutatások bevezetése és a maga szintű korrupciós perek gyorsaságának fokozása érdekében tett lépések. A bevált módszereknek ezeknek az elkülönülő területeken való alkalmazása még nem egyszerűsödött.

[30]             Ezek a jogi módosítások lehetővé teszik az igazságügyminiszter és a főügyész számára fegyelmi eljárás megindítását az Igazságügyi Felügyelőségen keresztül. Az Igazságügyi Felügyelőség jelenleg erősebb mandátummal bír, amely révén megvizsgálhatja a bírósági gyakorlatot, valamint fellebbezhet a Magisztratúra Legfelsőbb Tanács által kiszabott fegyelmi szankciók ellen.

[31]             Az Igazságügyi Felügyelőség három jelentést készített ebben az összefüggésben 2011 végén és 2012 elején: két tematikus jelentést fontos ügyek késleltetéséről és magas szinten elkövetett korrupciós ügyek gyorsaságáról, valamint egy jelentést a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék irányítási gyakorlatáról.

[32]             A Bizottság 2012 februárjában számolt be ilyen esetekről (COM(2012)56final, 3. oldal).

[33]             A Bizottság 2012 februárjában számolt be a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék bíróival kapcsolatos olyan esetekről, amikor annak ellenére, hogy magas szinten elkövetett korrupció miatt vizsgálat alatt állnak, részt vesznek a bírósági tárgyalásokon. Más bírók nyugdíjazás révén elkerülték a fegyelmi felelősségrevonást (COM(2012)56 final, 3. oldal). A Magisztratúra Legfelsőbb Tanácsának közelmúltbeli válasza a Tanács egyik saját tagja elleni nyomozásának megindítására proaktívabb megközelítést mutatott a bírói kar jó hírnevét fenyegető veszélyek kezelése kapcsán.

[34]             Egy 2012 februári Eurobarometer különjelentés szerint a román lakosság 96 %-a, valamivel magasabb arány mint 2007-ben, tartja a korrupciót jelentős problémának (Az Eurobarometer 374. különjelentése az alábbi honlapon található: http://ec.europa.eu/public_opinion/index_en.htm). 2007 óta Románia hat hellyel esett vissza a Transparency International korrupció-érzékelési indexén, a korrupció-érzékelési besorolásuk csökkenését követően. A Freedom House besorolása változatlan maradt.

[35]             Egy 2012 februári Eurobarometer felmérés szerint a román lakosság 67 %-a szerint a korrupció mértéke nőtt az elmúlt három évben.

[36]             Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség 2007-ben 167 ügyben emelt vádat 415 terhelt ellen, míg 2011-ben 233 ügyben emelt vádat 1091 terhelt ellen. A nyomozások körülbelül 60 %-a hat hónapnál kevesebb ideig tartott. 2007 óta az Országos Korrupcióellenes Ügyészség egy korábbi miniszterelnök, korábbi miniszterelnök-helyettes, több korábbi miniszter és parlamenti képviselő, számos prefektus, polgármester, megyei önkormányzati képviselő és állami vállalati vezető ellen emelt vádat. 2011-ben az Országos Korrupcióellenes Ügyészség két parlamenti képviselő, és az akkori kormányzati koalícióhoz tartozó befolyásos polgármester és az akkori ellenzék egyik parlamenti képviselője ellen emelt vádat.

[37]             2007-ben 199, míg 2011-ben 879 terhelt ellen hoztak nem jogerős határozatot, 2007-ben 109, míg 2011-ben 158 terhelt ellen hoztak jogerős határozatot.

[38]             Az elévülés lehetősége Romániában nem ér véget a vizsgálatok vagy a bírósági eljárások megindításakor, mint sok más joghatóság esetén.

[39]             Ezt úgy érték el, hogy az időszak kiszámításánál kihagyták az elévülés időpontját, és azokat az időszakokat, amelyek során a tárgyalást felfüggesztették az Alkotmánybíróságnak egy alkotmányossági kifogással kapcsolatos döntéséig.

[40]             Technikai jelentés, 29. oldal.

[41]             A Bizottság 2011. július 20-i (COM(2011) 460 végleges) jelentése azt ajánlotta, hogy Románia „hozzon sürgős intézkedéseket a bírói gyakorlat és az ügykezelés javítása, valamint a fontos magas szinten elkövetett korrupciós ügyek felgyorsítása érdekében, hogy valamennyi ügyben elkerülhető legyen az elévülési időszak elérése”. Ugyanez a jelentés javasolta továbbá, hogy Románia „folytassa a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék reformját az ítéletek megsemmisítésben játszott szerepének megerősítése és a magas szinten elkövetett korrupciós ügyek kezelésére vonatkozó kapacitásának növelése céljából”.

[42]             Lásd a technikai jelentés 25. oldalát.

[43]             Lásd például a 2011. július 20-án közzétett technikai frissítés (SEC(2011)968) 15. oldalán lévő bizottsági értékelést.

[44]             A 2006 óta a bíróságokon a DNA által regisztrált 43 vádemelés kapcsán mindössze két jogerős határozat született.

[45]             A 2007 óta gyűjtött adatok szerint a bírósági ítéletek körülbelül 60 %-a a törvény által meghatározott minimumot vagy annál kisebb mértékű büntetést tartalmaz. A felfüggesztett szabadságvesztések aránya 75 %-ról (2007–2009 közötti időszak) 60 %-ra csökkent 2011-ben, továbbra is túlnyomó számban vannak az ilyen büntetések, különösen fontos ügyekben. Mindhárom egykori vagy jelenlegi parlamenti képviselő esetében, akik ellen jogerős ítéletet hoztak 2011-ben, felfüggesztett büntetést kapott.

[46]             Ez még nem minősül bevett gyakorlatnak: a júniusi helyi választások során számos olyan jelölt indult a polgármesteri székért és a megyei tanácsi székért, akiket elítéltek, akik ellen bűnügyi nyomozást vagy bírósági tárgyalást folytattak korrupció miatt, közülük néhányan nyertek a választásokon.

[47]             Lásd a technikai jelentés 26–27. oldalát.

[48]             Lásd a technikai jelentés 27. oldalát.

[49]             Három olyan parlamenti képviselő, aki ellen magas szinten elkövetett korrupciós ügyben jogerős ítéletet hoztak, továbbra is folytatja parlamenti munkáját.

[50]             Ezeket a döntéseket a bírósághoz benyújtott fellebbezések követték az ANI összeférhetetlenségre vonatkozó megállapításai következtében.

[51]             Lásd a technikai jelentés 18–19. oldalát.

[52]             Az ANI jogköre, amely értelmében javasolhatja a bíróságnak a jogalap nélküli vagyoni eszközök elkobzását, a hatalmi ágak elkülönítésére, valamint a jogszerűen szerzett vagyon vélelmére, és az elkobzás megtiltására vonatkozó alkotmányos elvek megsértésének minősül.

[53]             A képviselőház jogi bizottsága azt javasolta, hogy ne tegyenek semmilyen intézkedést két parlamenti képviselő ellen, akikkel szemben személyük miatt összeegyeztethetetlenséggel és összeférhetetlenséggel kapcsolatos határozat lépett hatályba. A parlament jogerős határozatai mindkét esetben függőben vannak.

[54]             A módosított törvény szintén arra kényszerítette az ANI-t, hogy számos akkor nyomozás alatt lévő ügyet félbeszakítson az elévülési időszakok bevezetése miatt. Ezen ügyeknek a túlnyomó többsége megválasztott politikusokat érintett.

[55]             Ezidág mindössze két esetben állapítottak meg igazgatási összeférhetetlenséget: egyik esetben sem érvénytelenítették az alapul szolgáló szerződést.

[56]             A nyilvános vitákban szereplő közelmúltbeli esetek két olyan parlamenti képviselőt érintenek, akik egyúttal egyetemi rektorok is. Az egyik esetben összeférhetetlenséget állapítottak meg, a második esetben ugyanaz a bíróság visszautasította az összeférhetetlenséget. Hasonló eset ismétlődött meg egy másik fellebbviteli bíróságon is. Ezen ügyek kapcsán fellebbezést nyújtottak be a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszéken.

[57]             2012 márciusáig az ANI összesen közel 4 000 ellenőrzést hajtott végre és több mint 500 ügy kapcsán adott ki megállapításokat vagy beterjesztéseket: ezek közül 250 eset összeegyeztethetetlenséggel, 37 (igazgatási) összeférhetetlenséggel, 24 esetben jogalap nélküli vagyoni eszközök gyanújával, és 239, lehetséges bűncselekményekkel kapcsolatos ügyészségi beterjesztés.

[58]             Az átvizsgálási gyakorlat eredményeképp mostanáig 75 összeférhetetlenségi esetet, 9 igazgatási összeférhetetlenséget, valamint 50 állítólagos bűncselekménnyel kapcsolatos ügyészi beterjesztést jelentett.

[59]             Az igazságügyminiszter támogatása hasznos lépés az ANI személyzete fizetésének emelése szempontjából.

[60]             Az ANI összeférhetetlenségi ténymegállapításait ezidáig megerősítették a bíróságok vagy azok jogerőssé váltak azáltal, hogy nem nyújtottak be ellenük fellebbezést a törvény által előírt időn belül. 53 esetben a tisztviselők lemondtak, 8 esetben fegyelmi bizottságok elbocsátásokat jelentettek és további 16 esetben egyéb szankciókat alkalmaztak.

[61]             Az Igazságügyminisztérium és az ANI közös munkacsoportja már tett javaslatokat, amelyeket azonban mostanáig nem valósítottak meg.

[62]             Főként a DNA-val működtek együtt számos fontos és összetett vizsgálat során,   beleértve a vezetői engedélyek kiadásával kapcsolatos (2008), és a határrendőrségen belüli korrupciót (2010–2011). 2007 óta a DGA összesen több mint 1 000 ügyet nyújtott be a DNA-hoz, amely nyomán ezidáig 222 ítélet született magas szinten elkövetett korrupciós ügyben. Ugyanezen időszak alatt a DGA több mint 6 300 egyéb korrupciós aktát nyújtott be az ügyészséghez, amely nyomán mostanáig 836 ítélet született.

[63]             Eddig nem kezdődtek meg átfogó korrupcióellenes tevékenységek az adózás és a vám területén, ahogy a helyi önkormányzat építési engedélyei kapcsán sem.

[64]             Ez fokozza majd az egészségügyi közbeszerzésekkel kapcsolatos szabálytalanságok felderítését, továbbá javaslatot tettek egy másik fontos projektre a betegek jogaival kapcsolatos tudatosságnövelésre, és az egészségügyi rendszeren belül a korrupcióval szemben a kínálati oldalon való fellépésre vonatkozóan. A Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium egy korrupcióellenes projektet is elindított a minisztériumon és alárendelt egységein belüli korrupcióra való sebezhetőség elemzésének javítására, valamint egy részletes stratégia kidolgozására.

[65]             A kormány ebben a hónapban jóváhagyta egy feddhetetlenséggel foglalkozó egység létrehozását a nemzeti adóigazgatási ügynökségen belül. Az egység szerkezetét, hatásköreit és erőforrás-ellátását még meg kell határozni.

[66]             A közbeszerzés területén az illetékes ellenőrző hatóság (ANRMAP) összesen öt esetben küldött jelzést a DNA számára 2007 óta. 2011-ben az ANRMAP mindössze három jelzést küldött összeférhetetlenséggel kapcsolatban.

[67]             Lásd a technikai jelentés 34–35. oldalát.

[68]             A vagyon-visszaszerzési hivatal létrehozása eleget tesz a 2007/845/IB tanácsi határozat követelményeinek.

[69]             A szakmán belül még nem rendelkeznek közös elképzeléssel a harmadik féltől történő elkobzás és az ítélkezési gyakorlat hiánya kapcsán. Az alkotmányos rendelkezés, amely szerint meghatározzák egy tulajdon törvényes eredetét, óvatos megközelítést és nem egységes gyakorlatot eredményez ezen a területen.

[70]             Ítélkezési gyakorlat született egy esetben, és a főügyész jogi véleményt fogalmazott meg.

[71]             2007 és 2011 között 42 ítélet született pénzmosási bűncselekmények kapcsán.

[72]             Technikai jelentés, 40. oldal.

[73]             Lásd az 56. lábjegyzetet.