2018.11.27. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 301/1 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2018/1832 RENDELETE
(2018. november 5.)
a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, a 692/2008/EK bizottsági rendeletnek és az (EU) 2017/1151 bizottsági rendeletnek a könnyű személy- és haszongépjárművek kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyása céljából alkalmazott vizsgálatok és eljárások, ezen belül a használatban lévő járművek megfelelőségére és a valós vezetési feltételek melletti kibocsátásokra vonatkozó vizsgálatok és eljárások továbbfejlesztése, valamint a tüzelőanyag- és elektromosenergia-fogyasztás nyomon követésére szolgáló berendezések bevezetése érdekében történő módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére és 14. cikke (3) bekezdésére,
tekintettel a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre („keretirányelv”) (2) és különösen annak 39. cikke (2) bekezdésére,
mivel:
(1) |
A 715/2007/EK rendelet a 2007/46/EK irányelv által létrehozott típusjóváhagyási eljárás hatálya alá tartozó külön jogi aktus. A rendelet előírja, hogy az új könnyű személy- és haszongépjárműveknek meg kell felelniük bizonyos kibocsátási határértékeknek, és további követelményeket állapít meg a járműjavítási és -karbantartási információkhoz történő hozzáférés tekintetében. Az említett rendelet végrehajtásához szükséges konkrét műszaki rendelkezéseket az (EU) 2017/1151 bizottsági rendelet (3) tartalmazza, amely a 692/2008/EK bizottsági rendelet (4) helyébe lép és hatályon kívül helyezi azt. |
(2) |
A 692/2008/EK bizottsági rendelet egyes hatásai addig maradnak fenn, amíg azt 2022. január 1-jétől hatályon kívül nem helyezik. Egyértelművé kell azonban tenni, hogy ezen hatások közé tartozik az e rendelet alapján megadott meglévő típusjóváhagyások kiterjesztése kérelmezésének lehetősége. |
(3) |
Az (EU) 2017/1151 rendelettel egy, a könnyűgépjárművekre vonatkozó világszinten harmonizált vizsgálati eljárást (WLTP) végrehajtó új szabályozási vizsgálati eljárás került az uniós jogszabályokba. A WLTP szigorúbb és részletesebb feltételeket szab a típusjóváhagyás során történő kibocsátásmérés végrehajtása tekintetében. |
(4) |
Emellett az (EU) 2016/427 (5), az (EU) 2016/646 (6) és az (EU) 2017/1154 (7) bizottsági rendelettel bevezettek egy új, a járművek valós vezetési feltételek melletti kibocsátására vonatkozó mérési módszertant, az RDE-vizsgálati eljárást. |
(5) |
Ahhoz, hogy a WLTP-vizsgálat lehetséges legyen, bizonyos tűréshatárra van szükség. A vizsgálati tűrés azonban nem használható fel a beállítási értékek szerinti feltételek mellett elvégzett vizsgálatok végrehajtása során született eredményektől eltérő eredmények elérése érdekében. Ezért a különböző járműgyártók közötti egyelő versenyfeltételek és annak biztosítása érdekében, hogy a mért CO2-értékek és tüzelőanyag-fogyasztási értékek jobban összhangban legyenek a valós körülményekkel, be kell vezetni egy olyan módszert, amely normalizálja az egyedi vizsgálati tűréshatároknak a CO2-mérési és tüzelőanyag-fogyasztási vizsgálati eredményekre gyakorolt hatását. |
(6) |
A szabályozási laboratóriumi vizsgálati eljárásokból származó tüzelőanyag- és/vagy elektromosenergia-fogyasztási értékeket ki kell egészíteni a járművek valós körülmények közötti közúti használat során tapasztalt átlagos fogyasztására vonatkozó információkkal. Ezek az információk az anonimizálásukat, összegyűjtésüket és összesítésüket követően elengedhetetlenek annak értékeléséhez, hogy a szabályozási vizsgálati eljárások megfelelően tükrözik-e a valós körülmények közötti átlagos CO2-kibocsátásokat, valamint tüzelőanyag- és/vagy elektromosenergia-fogyasztást. Emellett a pillanatnyi tüzelőanyag-fogyasztásra vonatkozó információnak a járműben való rendelkezésre állása megkönnyíti a közúti vizsgálatokat. |
(7) |
Annak biztosítása érdekében, hogy az új szabályozási vizsgálati eljárások reprezentativitásának értékelése kellő időben megtörténjen, különösen a nagy piaci részesedéssel rendelkező járművekre vonatkozóan, a tüzelőanyag-fogyasztás fedélzeti nyomon követésére vonatkozó új előírások hatályát először a folyékony tüzelőanyagokkal működő hagyományos és hibrid járművekre, valamint a hálózatról tölthető hibrid elektromos járművekre kell korlátozni, mivel ez idáig kizárólag ezek azok az erőátviteli rendszerek, amelyeket megfelelő műszaki szabványok szabályoznak. |
(8) |
A legtöbb új jármű fedélzeti eszközei már most is meghatározzák és tárolják a felhasznált tüzelőanyag és/vagy elektromos energia mennyiségét; az ezen információ nyomon követésére jelenleg használt eszközökre azonban nem vonatkoznak szabványos követelmények. Az ezen eszközök által szolgáltatott adatok hozzáférhetőségének biztosítása és a különböző jármű-kategóriák és gyártók közötti összehasonlítás összehangolt alapjaként történő felhasználása érdekében meg kell határozni az eszközökre vonatkozó alapvető típusjóváhagyási követelményeket. |
(9) |
Az (EU) 2016/646 rendelet bevezette a gyártók számára a kibocsátáscsökkentési segédstratégiák használatának bejelentésére vonatkozó előírást. Emellett az (EU) 2017/1154 bizottsági rendelet fokozta a kibocsátáscsökkentési stratégiák típusjóváhagyó hatóság általi felügyeletét. Ezen előírások alkalmazása azonban rávilágított arra, hogy a kibocsátáscsökkentési segédstratégiákra vonatkozó szabályok különböző típusjóváhagyó hatóságok általi alkalmazását össze kell hangolni. Ezért indokolt meghatározni a részletes dokumentációcsomag közös formátumát és a kibocsátáscsökkentési segédstratégiák értékelésére szolgáló közös módszertant. |
(10) |
A gyártó részletes dokumentációcsomagjához való hozzáférés kérésre való engedélyezésére vonatkozó döntést a nemzeti hatóságokra kell bízni, ezért az említett dokumentum szigorúan bizalmas kezelésére vonatkozó záradékot törölni kell az (EU) 2017/1151 rendeletből. A fent említett záradék elhagyása nem érinti a jogszabályok Unió-szerte történő egységes alkalmazását, sem azt a lehetőséget, hogy valamennyi fél hozzáférhessen az RDE-vizsgálat elvégzéséhez szükséges valamennyi információhoz. |
(11) |
Az RDE-vizsgálatoknak a típusjóváhagyás szakaszában történő bevezetését követően most a használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó szabályokat kell frissíteni annak érdekében, hogy a szokásos üzemi körülmények között a jármű teljes szokásos élettartama alatt biztosított legyen a valós vezetési feltételek melletti kibocsátások hatékony korlátozása. |
(12) |
Az új RDE-nek a használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzése során történő alkalmazása több erőforrást igényel a használatban lévő járművek megfelelősége ellenőrzésének végrehajtása és az eredmények értékelése terén. A használatban lévő járművek megfelelősége hatékony ellenőrzésének igénye és a megnövekedett vizsgálati teher közötti egyensúly megteremtése érdekében módosítani kell a statisztikai mintában szereplő járművek maximális számát és a használatban lévő járművek megfelelőségének valamennyi ellenőrzésére vonatkozó minták elfogadási és elutasítási feltételeit. |
(13) |
Jelenleg a használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzései csak az 1. típusú vizsgálat során mért szennyező anyag-kibocsátásokra vonatkoznak. A 715/2007/EK rendelet előírásainak való megfelelés biztosítása érdekében azonban ezeket az ellenőrzéseket ki kell terjeszteni a kipufogógáz- és párolgási kibocsátásokra. Ezért a használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzései érdekében be kell vezetni a 4. típusú és a 6. típusú vizsgálatokat. E vizsgálatok költségessége és összetettsége miatt ezeknek opcionálisnak kell maradniuk. |
(14) |
A gyártók által végzett, használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló jelenlegi vizsgálatok áttekintése során nyilvánvalóvá vált, hogy annak ellenére, hogy a gyártók végrehajtottak kibocsátásokkal kapcsolatos visszahívási és más önkéntes akciókat, a típusjóváhagyó hatóságoknak csak nagyon kevés elutasítást jelentettek. Ezért a használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzése során nagyobb átláthatóságot és több ellenőrzést kell biztosítani. |
(15) |
A használatban lévő járművek megfelelőségének vizsgálata folyamatának hatékonyabb ellenőrzése érdekében a típusjóváhagyási hatóságoknak minden évben vizsgálatokat és ellenőrzéseket kellene végezniük a jóváhagyott járműtípusok bizonyos százalékán. |
(16) |
A használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzése során létrejött információáramlás elősegítése, valamint a típusjóváhagyási hatóságok részére a döntéshozatal folyamatban történő segítségnyújtás érdekében a Bizottságnak ki kellene kifejlesztenie egy elektronikus platformot. |
(17) |
A vizsgálat céljából történő, a típusjóváhagyó hatóságok általi járműkiválasztás folyamatának javítása érdekében szükség van a lehetséges problémák és a magas kibocsátású járműtípusok azonosítását lehetővé tevő információkra. A távérzékelést, az egyszerűsített fedélzeti kibocsátás-ellenőrzési rendszerekkel (SEM-ek) és a hordozható kibocsátásmérő rendszerekkel (PEM-ek) történő vizsgálatokat a típusjóváhagyó hatóságok számára a vizsgálandó járművek kiválasztása tekintetében utat mutató és információt szolgáltató érvényes eszközökként kellene elismerni. |
(18) |
A használatban lévő járművek megfelelősége ellenőrzésének minőségét elengedhetetlen biztosítani. Ezért van szükség a vizsgáló laboratóriumok akkreditálására vonatkozó szabályok megalkotására. |
(19) |
A vizsgálatok lehetővé tétele érdekében az összes vonatkozó információnak nyilvánosan elérhetőnek kell lennie. Emellett a használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló vizsgálatok végrehajtásához szükséges egyes információknak könnyen elérhetőnek kell lenniük, ezért ezeket fel kell tüntetni a megfelelőségi nyilatkozaton. |
(20) |
A használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzését szolgáló folyamat átláthatóságának fokozása érdekében a típusjóváhagyó hatóságok részére elő kell írni egy, a használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzése eredményeit tartalmazó éves jelentés közzétételét. |
(21) |
Túl sok érvénytelen vizsgálathoz vezettek az annak biztosítása érdekében előírt módszertanok, hogy csak a szokásos használati körülmények között tett vizsgálati utakat tekintsék érvényes RDE-vizsgálatoknak, ezért ezeket felül kell vizsgálni és egyszerűsíteni kell. |
(22) |
Az egy érvényes vizsgálati út szennyező anyag-kibocsátásainak értékelésére szolgáló módszertanok felülvizsgálata szerint a jelenleg engedélyezett két módszer eredményei nem állnak összhangban egymással. Ebből következően egy új egyszerű és átlátható módszertant kell meghatározni. Az új módszertanban használt értékelési tényezőket a Bizottságnak folyamatosan értékelnie kell annak érekében, hogy azok tükrözzék a technológia legfrissebb állapotát. |
(23) |
A részben elektromos üzemmódban, részben pedig belső égésű motorral használt, hálózatról tölthető hibrid elektromos járművek használatát megfelelően figyelembe kell venni az RDE-vizsgálatok során és így a valós vezetési feltételek melletti kibocsátásmérés számított adatainak tükrözniük kell ezt az előnyt. |
(24) |
Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ EGB) szintjén egy új párolgásikibocsátás-vizsgálati eljárást fejlesztettek ki, amely figyelembe veszi a benzinüzemű járművek párolgási kibocsátásainak ellenőrzése terén történt technológiai fejlődést, hozzáigazítja az eljárást a WLTP vizsgálati eljáráshoz és a leplombált üzemanyagtartályokra vonatkozó új rendelkezéseket vezet be. Következésképpen a változásoknak az ENSZ EGB szintjén történő tükrözése érdekében helyénvaló a párolgási kibocsátások vizsgálatáról szóló jelenlegi uniós szabályok frissítése. |
(25) |
Szintén az ENSZ EGB védnöksége alatt fejlesztették tovább és egészítették ki számos új elemmel a WLTP vizsgálati eljárást, beleértve egy jármű kigurulási menetellenállási paramétereinek mérésére szolgáló alternatív módszereket, a kétfajta tüzelőanyaggal működő járművekre vonatkozó egyértelműbb rendelkezéseket, a CO2 interpolációs módszer fejlesztéseit, valamint a kéttengelyes fékpadra vonatkozó előírásokkal és a gumiabroncs gördülési ellenállásával kapcsolatos frissítéseket. Ezeket az új fejlesztéseket kell most beépíteni az uniós jogszabályokba. |
(26) |
Az új járműtípusokra vonatkozó, 2017. szeptember 1-jei kötelező bevezetése óta a WLTP alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy folytatni kell az eljárás hozzáigazítását az uniós típusjóváhagyási rendszerhez, különös tekintettel a vonatkozó dokumentációba foglalandó információkra. |
(27) |
Az e rendelet módosításai következtében a típus-jóváhagyási rendszerben megjelenő változásokat a megfelelőségi nyilatkozatban és a 2007/46/EK irányelv szerinti teljes jármű típus-jóváhagyási dokumentációnak is tükrözni kell. |
(28) |
Ezért helyénvaló az (EU) 2017/1151 rendelet, a 692/2008/EK rendelet és a 2007/46/EK irányelv megfelelő módosítása. |
(29) |
Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” elnevezésű bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az (EU) 2017/1151 rendelet módosításai
Az (EU) 2017/1151 rendelet a következőképpen módosul:
1. |
A 2. cikk a következőképpen módosul:
|
2. |
A 3. cikk a következőképpen módosul:
|
3. |
A rendelet a következő 4a. cikkel egészül ki: „4a. cikk A tüzelőanyag- és/vagy elektromosenergia-fogyasztás nyomon követését szolgáló eszközök típusjóváhagyására vonatkozó előírások A gyártó gondoskodik arról, hogy a következő M1 és N1 kategóriájú járműveket szereljék fel a jármű üzemeltetése érdekében felhasznált tüzelőanyag és/vagy elektromos energia mennyiségére vonatkozó adatok meghatározására, tárolására és rendelkezésre bocsátására szolgáló eszközzel:
A tüzelőanyag és/vagy elektromosenergia-fogyasztás ellenőrzését szolgáló eszköznek meg kell felelnie a XXII. mellékletben meghatározott előírásoknak.” |
4. |
Az 5. cikk a következőképpen módosul:
|
5. |
A 9. cikk a következőképpen módosul:
|
6. |
A 15. cikk a következőképpen módosul:
|
7. |
A 18bis cikket el kell hagyni. |
8. |
Az I. melléklet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosul. |
9. |
A II. melléklet e rendelet II. mellékletének megfelelően módosul. |
10. |
A IIIA. melléklet e rendelet III. mellékletének megfelelően módosul. |
11. |
Az V. mellékletben a 2.3. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
12. |
A VI. melléklet helyébe e rendelet IV. melléklete lép. |
13. |
A VII. melléklet a következőképpen módosul:
|
14. |
A VIII. mellékletben a 3.3. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
15. |
A IX. melléklet e rendelet V. mellékletének megfelelően módosul. |
16. |
A XI. melléklet helyébe e rendelet VI. melléklete lép. |
17. |
A XII. melléklet e rendelet VII. mellékletének megfelelően módosul. |
18. |
A XIV. melléklet 1. függelékében „az (EU) 2017/1151 rendelet I. mellékletének 2.3.1. és 2.3.5. pontja” szöveg helyébe „az (EU) 2017/1151 végrehajtási rendelet I. mellékletének 2.3.1. és 2.3.4. pontja” szöveg lép. |
19. |
A XVI. melléklet helyébe e rendelet VIII. melléklete lép. |
20. |
A XXI. melléklet e rendelet IX. mellékletének megfelelően módosul. |
21. |
A rendelet az e rendelet X. mellékletében meghatározott XXII. melléklettel egészül ki. |
2. cikk
A 692/2008/EK rendelet módosítása
A 692/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. |
A 692/2008/EK rendelet 16a. cikkének első albekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
|
2. |
Az 1. melléklet 3. függeléke a következő 3.2.12.2.5.7. ponttal egészül ki:
|
3. |
A XII. mellékletben a 4.4. pontot el kell hagyni. |
3. cikk
A 2007/46/EK irányelv módosításai
A 2007/46/EK irányelv I., III., VIII., IX. és XI. melléklete e rendelet XI. mellékletének megfelelően módosul.
4. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2019. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2018. november 5-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Jean-Claude JUNCKER
(1) HL L 171., 2007.6.29., 1. o.
(2) HL L 263., 2007.10.9., 1. o.
(3) A Bizottság (EU) 2017/1151 rendelete (2017. június 1.) a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet kiegészítéséről, a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 692/2008/EK bizottsági rendelet és az 1230/2012/EU bizottsági rendelet módosításáról, valamint a 692/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 175., 2017.7.7., 1. o.).
(4) A Bizottság 692/2008/EK rendelete (2008. július 18.) a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és végrehajtásáról (HL L 199., 2008.7.28., 1. o.).
(5) A Bizottság (EU) 2016/427 rendelete (2016. március 10.) a 692/2008/EK rendeletnek a könnyű személy- és haszongépjárművek kibocsátásai (Euro 6) tekintetében történő módosításáról (HL L 82., 2016.3.31., 1. o.).
(6) A Bizottság (EU) 2016/646 rendelete (2016. április 20.) a 692/2008/EK rendeletnek a könnyű személy- és haszongépjárművek kibocsátásai (Euro 6) tekintetében történő módosításáról (HL L 109., 2016.4.26., 1. o.).
(7) A Bizottság (EU) 2017/1154 rendelete (2017. június 7.-i) a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet kiegészítéséről, a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 692/2008/EK bizottsági rendelet és az 1230/2012/EU bizottsági rendelet módosításáról, valamint a 692/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2017/1151 rendeletnek és a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a könnyű személy- és haszongépjárművek valós vezetési feltételek melletti kibocsátásai (Euro 6) tekintetében történő módosításáról (HL L 175., 2017.7.7., 708. o.).
(*1) A Bizottság (EU) 2018/1832 rendelete (2018. november 5.) a 2007/46/EK irányelvnek, a 692/2008/EK bizottsági rendeletnek és az (EU) 2017/1151 bizottsági rendeletnek a könnyű személy- és haszongépjárművek kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyása céljából alkalmazott vizsgálatok és eljárások, ezen belül a használatban lévő járművek megfelelőségére és a valós vezetési feltételek melletti kibocsátásokra vonatkozó vizsgálatok és eljárások továbbfejlesztése, valamint a tüzelőanyag- és elektromosenergia-fogyasztás nyomon követésére szolgáló berendezések bevezetése érdekében történő módosításáról (HL L 301., 2018.11.27., 1. o.)”
I. MELLÉKLET
Az (EU) 2017/1151 rendelet I. melléklete a következőképpen módosul:
1. |
a szöveg a következő 1.1.3. ponttal egészül ki:
|
2. |
a 2.3.1., a 2.3.2. és a 2.3.3. pont helyébe a következő szöveg lép: 2.3.1. A kibocsátásszabályozó számítógéppel felszerelt járműnek rendelkeznie kell a gyártó által nem engedélyezett módosításokat megakadályozó funkciókkal. A gyártónak engedélyeznie kell a módosításokat abban az esetben, ha azok a jármű diagnosztizálásához, szervizeléséhez, műszaki ellenőrzéséhez, feljavításához vagy javításához szükségesek. Az átprogramozható számítógépes kódoknak és működési paramétereknek védettnek kell lenniük az illetéktelen beavatkozással szemben, és legalább az ISO 15031-7:2013 szabvány rendelkezései által nyújtottnak megfelelő szintű védelmet kell biztosítaniuk. Minden kivehető kalibrálási memóriachipet tokozva, leplombált tartóban kell elhelyezni, vagy elektronikus algoritmusokkal kell védeni, és biztosítani kell, hogy ezeket csak speciális eszközökkel és különleges eljárásokkal lehessen kicserélni. Csak a kibocsátási kalibrációval vagy a járműlopás elleni védekezéssel közvetlenül kapcsolatos funkciók kaphatnak ilyen védelmet. 2.3.2. Gondoskodni kell arról, hogy a motornak a számítógép által kódolt üzemi paramétereit csak speciális eszközökkel és eljárásokkal lehessen megváltoztatni (pl. forrasztott vagy zárt számítógép-alkatrészeket, illetve plombált (vagy forrasztott) gépházat kell használni). 2.3.3. A gyártó kérésére a jóváhagyó hatóság mentességet adhat a 2.3.1. és a 2.3.2. pont követelményei alól olyan járművek esetében, amelyeknél valószínűleg nem szükséges ilyen védelem. A mentesség elbírálásakor a jóváhagyó hatóság által figyelembe veendő kritériumok magukban foglalják, többek között, a kereskedelmi forgalomban beszerezhető chipeket, a jármű nagyteljesítményű kapacitását, valamint a jármű tervezett eladási mennyiségét.”; |
3. |
a szöveg a következő 2.3.4., 2.3.5. és 2.3.6. ponttal egészül ki: 2.3.4. A programozható számítógépes kódrendszereket használó gyártóknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket az illetéktelen átprogramozás megakadályozása érdekében. Ezen intézkedések magukban foglalják a fejlett, manipulálás elleni védelmi stratégiákat és az olyan írásvédelmi funkciókat, amelyekhez a gyártó által kezelt külső számítógépen, elektronikusan lehet hozzáférni, és amelyekhez független gazdasági szereplők számára is hozzáférést kell biztosítani a XIV. melléklet 2.3.1. pontjában és 2.2. pontjában említett védelemmel. A manipulálás elleni védelem megfelelő szintjét nyújtó módszereket a jóváhagyó hatóságnak jóvá kell hagynia. 2.3.5. Mechanikus tüzelőanyag-befecskendező szivattyúval felszerelt kompressziós gyújtású motor esetében a gyártóknak megfelelő intézkedésekkel meg kell akadályozniuk, hogy használat közben illetéktelenül meg lehessen változtatni a maximálisan betölthető tüzelőanyag-mennyiséget. 2.3.6. A gyártóknak hatékonyan meg kell akadályozniuk a kilométer-számláló által jelzett értékeknek a fedélzeti hálózatban, az erőátviteli rendszer bármely vezérlőegységében, valamint adott esetben a táv-adatcserére szolgáló jeladó egységben történő átprogramozását. A gyártóknak szisztematikus manipulálás elleni stratégiákat és írásvédelmi funkciókat kell alkalmazniuk a kilométer-számláló által jelzett értékek sértetlenségének védelme érdekében. A manipulálás elleni védelem megfelelő szintjét nyújtó módszereket a jóváhagyó hatóságnak jóvá kell hagynia.”; |
4. |
a 2.4.1. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
5. |
a 3.1.1. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
6. |
a szöveg a következő 3.1.1.1. ponttal egészül ki:
|
7. |
a 3.1.2. pontban a cím alatt az első bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „A típusjóváhagyás a XXI. melléklet 6. almellékletének 1. függeléke alapján végrehajtott Ki vizsgálatok (WLTP) esetében kiterjeszthető a XXI. melléklet 5.9. pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő járművekre.”; |
8. |
a 3.2. pont helyébe, beleértve annak valamennyi alpontját, a következő szöveg lép: „3.2. Kiterjesztések a párolgási kibocsátások tekintetében (4. típusú vizsgálat) 3.2.1. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 6. melléklete [1 napos NEDC] vagy a 2017/1221/EK rendelet melléklete [2 napos NEDC] szerint elvégzett vizsgálatok esetén a típusjóváhagyás kiterjeszthető párolgási kibocsátást csökkentő rendszerrel felszerelt olyan járművekre, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek:
3.2.2. A VI. melléklet szerint elvégzett vizsgálatok [2 napos WLTP] esetén a típusjóváhagyás kiterjeszthető párolgási kibocsátást csökkentő rendszerrel felszerelt olyan járművekre, amelyek megfelelnek a VI. melléklet 5.5.1. pontjában meghatározott követelményeknek. 3.2.3. A típusjóváhagyás kiterjeszthető olyan járművekre is, amelyek:
|
9. |
a 4.1.2. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
10. |
a 4.1.3. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
11. |
a szöveg a következő 4.1.3.1., 4.1.3.1.1. és 4.1.3.1.2. ponttal egészül ki: „4.1.3.1. Gyártásmegfelelőségi járműcsaládra vonatkozó kritériumok 4.1.3.1.1. Az M kategóriájú, valamint az N1 kategóriájú I. osztályú és II. osztályú járművek esetében a gyártásmegfelelőségi járműcsalád megegyezik a XXI. melléklet 5.6. pontjában ismertetett interpolációs járműcsaláddal. 4.1.3.1.2. Az N1 kategóriájú III. osztályú és az N2 kategóriájú járművek esetében ugyanabba a gyártásmegfelelőségi járműcsaládba csak azok a járművek tartozhatnak, amelyek azonosak a járművel, erőátviteli rendszerrel, sebességváltóval kapcsolatos alábbi jellemzők tekintetében:
|
12. |
a 4.1.4. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
13. |
a 4.1.5. pontban a harmadik bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „Ha a jóváhagyó hatóság nem tekinti megfelelőnek a gyártó ellenőrzési eljárását, akkor a 4.2–4.7. pontban ismertetettek szerint fizikai vizsgálatokat kell végrehajtani közvetlenül a sorozatgyártású járműveken.”; |
14. |
a 4.1.6. pontban az első bekezdés második mondatának helyébe a következő szöveg lép: „A jóváhagyó hatóságnak ezeket a fizikai kibocsátás-vizsgálatokat és fedélzeti járműdiagnosztikai vizsgálatokat a sorozatgyártású járműveken a 4.2–4.7. pontban ismertetettek szerint kell végrehajtania.”; |
15. |
a 4.2.1. és a 4.2.2. pont helyébe a következő szöveg lép: 4.2.1. Az 1. típusú vizsgálatot a 4.1.3.1. pontban leírt gyártásmegfelelőségi járműcsalád valamely érvényes tagjának sorozatgyártású járművein kell végrehajtani. A vizsgálati eredmények az e rendelet alapján elvégzett valamennyi korrekció után eredményül kapott értékek. A szennyező anyagok tekintetében való megfelelőség ellenőrzéséhez a 715/2007/EK rendelet I. mellékletének 2. táblázatában megadott határértékeket kell alkalmazni. A CO2-kibocsátásra vonatkozó határértéknek a gyártó által a XXI. melléklet 7. almellékletében meghatározott interpolációs módszernek megfelelően kiválasztott járműre megállapított értéket kell alkalmazni. A jóváhagyó hatóságnak ellenőriznie kell az interpolációs számítást. 4.2.2. Véletlenszerűen ki kell választani három járművet a gyártásmegfelelőségi járműcsaládból. A jóváhagyó hatóság által végzett kiválasztás után a gyártó már nem végezhet semmilyen beállítást a kiválasztott járműveken.”; |
16. |
a 4.2.2.1. pontot el kell hagyni; |
17. |
a 4.2.3. pontban a második és a harmadik bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
|
18. |
a 4.2.4. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
19. |
a 4.2.4.1. pont c) alpontjában a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:
|
20. |
a 4.4.3.3. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
21. |
Az 1. függelék a következőképpen módosul:
|
23. |
A 2. függelék a következőképpen módosul:
|
24. |
A 3. függelék a következőképpen módosul:
|
23. |
A 3a. függelék a következőképpen módosul:
|
24. |
a szöveg a következő 3b. függelékkel egészül ki: „3b. függelék A kibocsátáscsökkentési segédstratégia értékelésének módszertana A kibocsátáscsökkentési segédstratégia típusjóváhagyó hatóság általi értékelése legalább az alábbiak igazolását tartalmazza:
|
25. |
A 4. függelék a következőképpen módosul:
|
26. |
A 6. függelék a következőképpen módosul:
|
27. |
a 8a–8c. függelék helyébe a következő szöveg lép: „8a. függelék Vizsgálati jegyzőkönyvek A vizsgálati jegyzőkönyv az e rendelet alapján a vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálat által kiadott jegyzőkönyv. I. RÉSZ Az alábbi információk az 1. típusú vizsgálat esetében adott esetben szükséges minimális adatokat tartalmazzák. JEGYZŐKÖNYV száma
Általános megjegyzések: Ha több lehetőség (hivatkozás) is létezik, akkor a vizsgálati jegyzőkönyvben a vizsgáltat kell leírni Ha nincs, akkor elegendő egyetlen hivatkozás az adatközlő lapra a vizsgálati jegyzőkönyv elején. Minden műszaki szolgálat saját belátása szerint további adatokat is megadhat
1. A VIZSGÁLT JÁRMŰ(VEK) LEÍRÁSA: HV, LV, ÉS MV (ADOTT ESETBEN) 1.1. Általános leírás
1.1.1. Az erőátviteli rendszer felépítése
1.1.2. BELSŐ ÉGÉSŰ MOTOR (adott esetben) Egynél több belső égésű motor esetén ismételje meg a pontot
1.1.3. VIZSGÁLATI TÜZELŐANYAG az 1. típusú vizsgálathoz (adott esetben) Egynél több vizsgálati tüzelőanyag esetén ismételje meg a pontot
1.1.4. TÜZELŐANYAG-ADAGOLÓ RENDSZER (adott esetben) Egynél több tüzelőanyag-adagoló rendszer esetén ismételje meg a pontot
1.1.5. SZÍVÓRENDSZER (adott esetben) Egynél több szívórendszer esetén ismételje meg a pontot
1.1.6. KIPUFOGÓRENDSZER ÉS PÁROLGÁSKIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTŐ RENDSZER (adott esetben) Egynél több rendszer esetén ismételje meg a pontot
1.1.7. HŐTÁROLÓ BERENDEZÉS (adott esetben) Egynél több hőtároló rendszer esetén ismételje meg a pontot
1.1.8. ERŐÁTVITEL (adott esetben) Egynél több erőátviteli rendszer esetén ismételje meg a pontot
Az egyes sebességfokozatokhoz (R.B.) tartozó áttételi arány (R.T.), elsődleges arány (R.P.) és (járműsebesség (km/h)) / (motorfordulatszám (1 000 (min– 1)) (V1000).
1.1.9. ELEKTROMOS GÉP (adott esetben) Egynél több elektromos gép esetén ismételje meg a pontot
1.1.10. HAJTÁSI ÚJRATÖLTHETŐ ENERGIATÁROLÓ RENDSZER (adott esetben) Egynél több hajtási újratölthető energiatároló rendszer esetén ismételje meg a pontot
1.1.11. TÜZELŐANYAG-CELLA (adott esetben) Egynél több tüzelőanyag-cella esetén ismételje meg a pontot
1.1.12. TELJESÍTMÉNYELEKTRONIKA (adott esetben) Egynél több teljesítményelektronikai rendszer is lehet (hajtási energiaátalakító, kisfeszültségű rendszer vagy töltő)
1.2. A magas szén-dioxid-kibocsátású jármű (vh)leírása 1.2.1. TÖMEG
1.2.2. A KIGURULÁSI MENETELLENÁLLÁS PARAMÉTEREI
1.2.3. CIKLUS-VÁLASZTÁSI PARAMÉTEREK
1.2.4. FOKOZATVÁLTÁSI PONT (ADOTT ESETBEN)
1.3. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jármű (vl) leírása (adott esetben) 1.3.1. TÖMEG
1.3.2. A KIGURULÁSI MENETELLENÁLLÁS PARAMÉTEREI
1.3.3. CIKLUS-VÁLASZTÁSI PARAMÉTEREK
1.3.4. FOKOZATVÁLTÁSI PONT (ADOTT ESETBEN)
1.4. A közepes szén-dioxid-kibocsátású jármű (VM) leírása (adott esetben) 1.4.1. TÖMEG
1.4.2. A KIGURULÁSI MENETELLENÁLLÁS PARAMÉTEREI
1.4.3. CIKLUS-VÁLASZTÁSI PARAMÉTEREK
1.4.4. FOKOZATVÁLTÁSI PONT (ADOTT ESETBEN)
2. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK 2.1. 1. típusú vizsgálat
2.1.1. Magas szén-dioxid-kibocsátású jármű (VH)
2.1.1.1. Szennyezőanyag-kibocsátás (adott esetben) 2.1.1.1.1. Legalább egy belső égésű motorral felszerelt járművek, nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (NOVC-HEV) és külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (OVC-HEV) szennyezőanyag-kibocsátása 1. típusú, töltést fenntartó vizsgálat során Az alábbi pontokat minden egyes, a járművezető által választható vizsgált üzemmód esetében (elsődleges üzemmód, a legjobb esethez tartozó üzemmód és a legrosszabb esethez tartozó üzemmód, adott esetben) meg kell ismételni 1. vizsgálat
2. vizsgálat (adott esetben): CO2 céljából (dCO2 1) / szennyező anyagok céljából (a határértékek 90 %-a) / mindkettő céljából A vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint rögzítse. 3. vizsgálat (adott esetben): CO2 céljából (dCO2 2) A vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint rögzítse. 2.1.1.1.2. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (OVC-HEV) szennyezőanyag-kibocsátása 1. típusú, töltést fogyasztó vizsgálat során 1. vizsgálat A szennyező anyagokra vonatkozó kibocsátási határértékeknek teljesülniük kell, és az alábbi pontokat meg kell ismételni minden egyes megtett vizsgálati ciklus esetében.
2. vizsgálat (adott esetben): CO2 céljából (dCO2 1) / szennyező anyagok céljából (a határértékek 90 %-a) / mindkettő céljából A vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint rögzítse. 3. vizsgálat (adott esetben): CO2 céljából (dCO2 2) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 2.1.1.1.3. KÜLSŐ FELTÖLTÉSŰ HIBRID ELEKTROMOS JÁRMŰVEK (OVC-HEV) HASZNÁLATI TÉNYEZŐVEL SÚLYOZOTT SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁSA
2.1.1.2. CO2-kibocsátás (adott esetben) 2.1.1.2.1. Legalább egy belső égésű motorral felszerelt járművek, nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (NOVC-HEV) és külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (OVC-HEV) CO2-kibocsátása 1. típusú, töltést fenntartó vizsgálat során Az alábbi pontokat minden egyes, a járművezető által választható vizsgált üzemmód esetében (elsődleges üzemmód, a legjobb esethez tartozó üzemmód és a legrosszabb esethez tartozó üzemmód, adott esetben) meg kell ismételni 1. vizsgálat
2. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 3. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint Következtetés
Gyártásmegfelelőségi információ külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében
2.1.1.2.2. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (OVC-HEV) CO2-tömegkibocsátása 1. típusú, töltést fogyasztó vizsgálat során 1. vizsgálat:
2. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 3. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint Következtetés
2.1.1.2.4. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (OVC-HEV) használati tényezővel súlyozott CO2-tömegkibocsátása
2.1.1.3. TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁS (ADOTT ESETBEN) 2.1.1.3.1. Csak belső égésű motorral felszerelt járművek, nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (NOVC-HEV) és külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (OVC-HEV) tüzelőanyag-fogyasztása 1. típusú, töltést fenntartó vizsgálat során Az alábbi pontokat minden egyes, a járművezető által választható vizsgált üzemmód esetében (elsődleges üzemmód, a legjobb esethez tartozó üzemmód és a legrosszabb esethez tartozó üzemmód, adott esetben) meg kell ismételni
A- Járművek fedélzeti tüzelőanyag- és/vagy energiafelhasználás ellenőrzése a 4a. cikkben hivatkozottak szerint a. Az adatok hozzáférhetősége A XXII. melléklet 3. pontjában felsorolt paraméterek hozzáférhetők: igen/nem alkalmazható b. Pontosság (adott esetben)
2.1.1.3.2. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (OVC-HEV) tüzelőanyag-fogyasztása 1. típusú, töltést fogyasztó vizsgálat során 1. vizsgálat:
2. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 3. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint Következtetés
2.1.1.3.3. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (OVC-HEV) használati tényezővelsúlyozott tüzelőanyag-fogyasztása
2.1.1.3.4. Nem külső feltöltésű tüzelőanyag-cellás hibrid járművek (NOVC-FCHV) tüzelőanyag-fogyasztása 1. típusú, töltést fenntartó vizsgálat során Az alábbi pontokat minden egyes, a járművezető által választható vizsgált üzemmód esetében (elsődleges üzemmód, a legjobb esethez tartozó üzemmód és a legrosszabb esethez tartozó üzemmód, adott esetben) meg kell ismételni
2.1.1.4. HATÓSUGARAK (ADOTT ESETBEN) 2.1.1.4.1. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (OVC-HEV) hatósugarai (adott esetben) 2.1.1.4.1.1. Teljes elektromos hatósugár 1. vizsgálat
2. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 3. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint Következtetés
2.1.1.4.1.2. Egyenértékű teljes elektromos hatósugár
2.1.1.4.1.3. Tényleges töltést fogyasztó üzemmódhoz tartozó hatósugár
2.1.1.4.1.4. Töltést fogyasztó ciklushoz tartozó hatósugár 1. vizsgálat
2. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 3. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 2.1.1.4.2. Tisztán elektromos járművek tisztán elektromos hatósugara (adott esetben) 1. vizsgálat
2. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 3. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint Következtetés
2.1.1.5. ELEKTROMOSENERGIA-FOGYASZTÁS (ADOTT ESETBEN) 2.1.1.5.1. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek (OVC-HEV) elektromosenergia-fogyasztása (adott esetben) 2.1.1.5.1.1. Elektromosenergia-fogyasztás (EC)
2.1.1.5.1.2. Használati tényezővel súlyozott elektromosenergia-fogyasztás a töltést fogyasztó üzemmódban 1. vizsgálat
2. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 3. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint Következtetés (adott esetben)
2.1.1.5.1.3. Használati tényezővel súlyozott elektromosenergia-fogyasztás 1. vizsgálat
2. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 3. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint Következtetés (adott esetben)
2.1.1.5.1.4. Tájékoztatás a gyártásmegfelelőséghez
2.1.1.5.2. Tisztán elektromos járművek elektromosenergia-fogyasztása (adott esetben) 1. vizsgálat
2. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint 3. vizsgálat (adott esetben) Rögzítse a vizsgálati eredményeket az 1. vizsgálat táblázata szerint
Tájékoztatás a gyártásmegfelelőséghez
2.1.2. ALACSONY SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁSÚ JÁRMŰ (VL) (ADOTT ESETBEN) Ismételje meg a 2.1.1. pontot 2.1.3. KÖZEPES SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁSÚ JÁRMŰ (VM) (ADOTT ESETBEN) Ismételje meg a 2.1.1. pontot 2.1.4. VÉGSŐ KRITIKUS KIBOCSÁTÁSI ÉRTÉKEK (ADOTT ESETBEN)
2.2. 2a. típusú vizsgálat A közúti közlekedésre való alkalmasság vizsgálatához szükséges kibocsátási adatokat beleértve
2.3. 3a. típusú vizsgálat Kartergázok kibocsátása a légkörbe: nincs ilyen 2.4. 4a. típusú vizsgálat
2.5. 5. típusú vizsgálat
2.6. RDE-vizsgálat
2.7. 6a. típusú vizsgálat
2.8. Fedélzeti diagnosztikai rendszer
2.9. Füstopacitási (b) vizsgálat 2.9.1. ÁLLANDÓ SEBESSÉGŰ VIZSGÁLAT
2.9.2. TERHELÉS NÉLKÜL GYORSÍTÁSSAL VÉGZETT VIZSGÁLAT
2.10. Motorteljesítmény
2.11. A magas szén-dioxid-kibocsátású járműre (VH) vonatkozó hőmérsékleti adatok
A vizsgálati jegyzőkönyv mellékletei (környezetihőmérséklet-korrekcióval végzett vizsgálatra (ATCT) és tisztán elektromos járművekre nem vonatkozik), 1. A korrelációs számítások valamennyi bemeneti adata, amelyek felsorolását az (EU) 2017/1152 és az (EU) 2017/1153 rendelet (megfelelési rendeletek) I. mellékletének 2.4. pontja tartalmazza; és Hivatkozás a bemeneti fájlra: … 2. Az (EU) 2017/1152 és az (EU) 2017/1153 végrehajtási rendelet I. mellékletének 3.1.1.2. pontjában említett teljes megfeleltetési dosszié: 3. Tisztán belső égésű motorral felszerelt jármű és nem külső feltöltésű hibrid elektromos jármű
4. Külső feltöltésű hibrid elektromos jármű vizsgálatának eredményei 4.1. Magas szén-dioxid-kibocsátású jármű (VH) 4.1.1. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek CO2-kibocsátásának tömege
4.1.2. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek elektromosenergia-fogyasztása
4.1.3. Tüzelőanyag-fogyasztás (l/100 km)
4.2. Alacsony szén-dioxid-kibocsátású jármű (VL) (adott esetben) 4.2.1. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek CO2-kibocsátásának tömege
4.2.2. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek elektromosenergia-fogyasztása
4.2.3. Tüzelőanyag-fogyasztás (l/100 km)
II. RÉSZ Az alábbi információk a környezetihőmérséklet-korrekcióval végzett vizsgálat (ATCT) esetében adott esetben szükséges minimális adatokat tartalmazzák. Jegyzőkönyv száma
Általános megjegyzések: Ha több lehetőség (hivatkozás) is létezik, akkor a vizsgálati jegyzőkönyvben a vizsgáltat kell leírni Ha nincs, akkor elegendő egyetlen hivatkozás az adatközlő lapra a vizsgálati jegyzőkönyv elején. Minden műszaki szolgálat saját belátása szerint további adatokat is megadhat
1. A VIZSGÁLT JÁRMŰ LEÍRÁSA 1.1. ÁLTALÁNOS LEÍRÁS
1.1.1. Az erőátviteli rendszer felépítése
1.1.2. BELSŐ ÉGÉSŰ MOTOR (adott esetben) Egynél több belső égésű motor esetén ismételje meg a pontot
1.1.3. VIZSGÁLATI TÜZELŐANYAG az 1. típusú vizsgálathoz (adott esetben) Egynél több vizsgálati tüzelőanyag esetén ismételje meg a pontot
1.1.4. TÜZELŐANYAG-ADAGOLÓ RENDSZER (adott esetben) Egynél több tüzelőanyag-adagoló rendszer esetén ismételje meg a pontot
1.1.5. SZÍVÓRENDSZER (adott esetben) Egynél több szívórendszer esetén ismételje meg a pontot
1.1.6. KIPUFOGÓRENDSZER ÉS PÁROLGÁSKIBOCSÁTÁS-CSÖKKENTŐ RENDSZER (adott esetben) Egynél több rendszer esetén ismételje meg a pontot
1.1.7. HŐTÁROLÓ BERENDEZÉS (adott esetben) Egynél több hőtároló rendszer esetén ismételje meg a pontot
1.1.8. ERŐÁTVITEL (adott esetben) Egynél több erőátviteli rendszer esetén ismételje meg a pontot
Az egyes sebességfokozatokhoz (R.B.) tartozó áttételi arány (R.T.), elsődleges arány (R.P.) és (járműsebesség (km/h)) / (motorfordulatszám (1 000 (min– 1)) (V1000).
1.1.9. ELEKTROMOS GÉP (adott esetben) Egynél több elektromos gép esetén ismételje meg a pontot
1.1.10. HAJTÁSI ÚJRATÖLTHETŐ ENERGIATÁROLÓ RENDSZER (adott esetben) Egynél több hajtási újratölthető energiatároló rendszer esetén ismételje meg a pontot
1.1.11. TELJESÍTMÉNYELEKTRONIKA (adott esetben) Egynél több teljesítményelektronikai rendszer is lehet (hajtási energiaátalakító, kisfeszültségű rendszer vagy töltő)
1.2. A JÁRMŰ LEÍRÁSA 1.2.1. TÖMEG
1.2.2. A KIGURULÁSI MENETELLENÁLLÁS PARAMÉTEREI
1.2.3. CIKLUS-VÁLASZTÁSI PARAMÉTEREK
1.2.4. FOKOZATVÁLTÁSI PONT (ADOTT ESETBEN)
2. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK
2.1. 14 °C HŐMÉRSÉKLETEN VÉGZETT VIZSGÁLAT
2.1.1. Legalább egy belső égésű motorral felszerelt jármű, nem külső feltöltésű hibrid elektromos jármű (NOVC-HEV) és külső feltöltésű hibrid elektromos jármű (OVC-HEV) szennyezőanyag-kibocsátása töltést fenntartó vizsgálat során
2.1.2. Legalább egy belső égésű motorral felszerelt jármű, nem külső feltöltésű hibrid elektromos jármű (NOVC-HEV) és külső feltöltésű hibrid elektromos jármű (OVC-HEV) CO2-kibocsátása töltést fenntartó vizsgálat során
2.2. 23 °C HŐMÉRSÉKLETEN VÉGZETT VIZSGÁLAT Szolgáltasson információt vagy hivatkozzon az 1. típusú vizsgálat vizsgálati jegyzőkönyvére
2.2.1. Legalább egy belső égésű motorral felszerelt jármű, nem külső feltöltésű hibrid elektromos jármű (NOVC-HEV) és külső feltöltésű hibrid elektromos jármű (OVC-HEV) szennyezőanyag-kibocsátása töltést fenntartó vizsgálat során
2.2.2. Legalább egy belső égésű motorral felszerelt jármű, nem külső feltöltésű hibrid elektromos jármű (NOVC-HEV) és külső feltöltésű hibrid elektromos jármű (OVC-HEV) CO2-kibocsátása töltést fenntartó vizsgálat során
2.3. KÖVETKEZTETÉS
2.4. A REFERENCIAJÁRMŰRE VONATKOZÓ HŐMÉRSÉKLETI ADATOK A 23 °C HŐMÉRSÉKLETEN ELVÉGZETT VIZSGÁLATOT KÖVETŐEN
8b. függelék Kigurulási menetellenállási vizsgálati jegyzőkönyv Az alábbi információk a kigurulási menetellenállás meghatározására szolgáló vizsgálat esetében adott esetben szükséges minimális adatokat tartalmazzák. Jegyzőkönyv száma
1. ÉRINTETT JÁRMŰ(VEK)
2. A VIZSGÁLT JÁRMŰ(VEK) LEÍRÁSA Ha nincs interpoláció: az (energiaigény szempontjából) legrosszabb esethez tartozó járművet kell ismertetni 2.1. Szélcsatornás eljárás
2.1.1. Általános rész
Vagy (kigurulási menetellenállási Mátrix szerinti család esetében):
2.1.2. Tömegek
Vagy (kigurulási menetellenállási Mátrix szerinti család esetében):
2.1.3. Gumiabroncsok
Vagy (kigurulási menetellenállási Mátrix szerinti család esetében):
2.1.4. Felépítmény
Vagy (kigurulási menetellenállási Mátrix szerinti család esetében):
2.2. KÖZÚTI VIZSGÁLAT 2.2.1. Általános követelmények
Vagy (kigurulási menetellenállási Mátrix szerinti család esetében):
2.2.2. A jármű tényleges tömege:
Vagy (kigurulási menetellenállási Mátrix szerinti család esetében):
2.2.3. Gumiabroncsok
Vagy (kigurulási menetellenállási Mátrix szerinti család esetében):
2.2.4. Felépítmény
Vagy (kigurulási menetellenállási Mátrix szerinti család esetében):
2.3. ERŐÁTVITELI RENDSZER 2.3.1. Magas szén-dioxid-kibocsátású jármű (VH)
2.3.2. Alacsony szén-dioxid-kibocsátású jármű (VL) Ismételje meg a 2.3.1. pontot a VL adataival 2.4. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK 2.4.1. Magas szén-dioxid-kibocsátású jármű
KÖZÚTON
Vagy SZÉLCSATORNÁS ELJÁRÁS
Vagy KIGURULÁSI MENETELLENÁLLÁSI MÁTRIX KÖZÚTON
Vagy KIGURULÁSI MENETELLENÁLLÁSI MÁTRIX, SZÉLCSATORNÁS ELJÁRÁS
2.4.2. Alacsony szén-dioxid-kibocsátású jármű (VL) Ismételje meg a 2.4.1. pontot a VL adataival 8c. függelék Vizsgálati ív sablon A vizsgálati íven minden olyan rögzített vizsgálati adatot fel kell tüntetni, amely nem kerül felvezetésre vizsgálati jegyzőkönyvekbe. A vizsgálati ív(ek)et a műszaki szolgálatnak vagy a gyártónak legalább 10 évig meg kell őriznie. Az alábbi információk a vizsgálati ívek esetében adott esetben szükséges minimális adatokat tartalmazzák.
|
28. |
a szöveg a következő 8d. függelékkel egészül ki: „8d. függelék Párolgási kibocsátások vizsgálati jegyzőkönyv Az alábbi információk a párolgásikibocsátás-vizsgálat esetében adott esetben szükséges minimális adatokat tartalmazzák. JEGYZŐKÖNYV száma
Minden műszaki szolgálat saját belátása szerint további adatokat is megadhat 1. A VIZSGÁLT MAGAS SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁSÚ JÁRMŰ (VH) LEÍRÁSA
1.1. Az erőátviteli rendszer felépítése
1.2. Belső égésű motor Egynél több belső égésű motor esetén ismételje meg a pontot
1.4. Tüzelőanyag-rendszer
2. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK 2.1. Az aktívszén-tartály öregítése
2.2. Az áteresztési tényező (PF) meghatározása
Többrétegű tartályok vagy fémtartályok esetén
2.3. Párolgási vizsgálat
2.3.1. Tömeg
2.3.2. Kigurulási menetellenállási paraméterek
2.3.3. Ciklus és fokozatváltási pont (adott esetben)
2.3.4. Jármű
2.3.5. A vizsgálat módja és eredmények
|
(1) A hidrogénüzemű és a rugalmas tüzelőanyag-felhasználású biodízel-üzemű járművek vizsgálati eljárásainak meghatározása egy későbbi időpontban történik.
(2) A részecsketömeg- és részecskeszám-határértékek, illetve a vonatkozó mérési eljárások csak a közvetlen befecskendezésű motorokra vonatkoznak.
(3) Egy kétfajta tüzelőanyaggal működő jármű és egy rugalmas tüzelőanyag-felhasználású jármű kombinációja esetén mindkét vizsgálatot el kell végezni.
(4) Ha a jármű hidrogénnel működik, csak az NOx-kibocsátást kell meghatározni.
(5) A részecskék számára vonatkozó RDE-vizsgálatot csak azon járművek esetében kell elvégezni, amelyekre a 715/2007/EK rendelet I. mellékletének 2. táblázatában szereplő Euro 6 részecskeszám-kibocsátási határértékek vonatkoznak.”;
(*1) A reprezentatív jármű vizsgálata a kigurulási menetellenállási mátrix járműcsalád vonatkozásában történik
(6) Az ECE/TRANS/WP.19/1121 dokumentum az alábbi weboldalon található: https://ec.europa.eu/docsroom/documents/31821
(7) Adott esetben.
(8) Két tizedesjegyre kerekítve.
(*2) külső feltöltésű hibrid elektromos jármű esetében mind a töltésfenntartó, mind a töltést lemerítő üzemmódra vonatkozóan adja meg.
(2) Jelölje meg, melyik alkalmazandó.
(6) Az igazított CO2-értékek alapján számítva
(8) a XXII. mellékletnek megfelelően
(3) minden egyes szennyező anyagra vonatkozóan, a VH, a VL (adott esetben) és a VM (adott esetben) valamennyi vizsgálati eredménye közül
(x) A nem kívánt rész törlendő (bizonyos esetekben semmit nem kell törölni, ha egynél több lehetőség is alkalmazható)
(3) Jelölje meg, melyik alkalmazandó.
(7) ha »igen«, akkor az utolsó hat sor nem alkalmazandó
(2) az e rendelet XXI. melléklete 2. függelékének 6. almellékletében hivatkozott korrekció belső égésű motorral felszerelt járművek esetében, KCO2 hibrid elektromos járművek esetében
(2) Az e rendelet XXI. melléklete 2. függelékének 6. almellékletében hivatkozott korrekció a tisztán belső égésű motorral felszerelt járművek esetében és az (EU) 2017/1151 rendelet XXI. melléklete 2. függelékének 8. almellékletében hivatkozott korrekció a hibrid elektromos járművek esetében (KCO2)
(3) ha „igen”, akkor az utolsó hat sor nem alkalmazandó
II. MELLÉKLET
Az (EU) 2017/1151 rendelet II. melléklete a következőképpen módosul:
1. |
a szöveg a cím után a következő szöveggel egészül ki: „A. RÉSZ” |
2. |
az 1.1. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
3. |
a 2.10. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
4. |
A szöveg a következő szöveggel egészül ki: „B. RÉSZ HASZNÁLATBAN LÉVŐ JÁRMŰVEK MEGFELELŐSÉGÉNEK ÚJ MÓDSZERTANA 1. Bevezetés Ezt a részt a 2019. január 1. után jóváhagyott típusokon alapuló, az M kategóriába és az N1 kategória I. osztályába tartozó járművekre és a 2019. szeptember 1. után nyilvántartásba vett valamennyi járműre, és a 2019. szeptember 1. után jóváhagyott és 2020. szeptember 1. után nyilvántartásba vett típusokon alapuló, az N1 kategória II. és III. osztályába és az N2 kategóriába tartozó járművekre kell alkalmazni. Meghatározza a használatban lévő járművek megfelelőségének (ISC) követelményeit az égéstermék-kibocsátási (beleértve az alacsony hőmérsékleten történőket is) és párolgási kibocsátási határértékeknek való megfelelés tekintetében a jármű szokásos élettartama alatt öt évig vagy 100 000 km futásteljesítmény eléréséig, a hamarabb bekövetkezőt figyelembe véve. 2. Folyamat leírása B.1. ábra A használatban lévő járművek megfelelőségi eljárásának illusztrációja (ahol a GTAA jelentése a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság, az OEM jelentése pedig a gyártó) Megfelelésértékelés (6. szakasz) ISC-vizsgálatok (5. szakasz) Információgyűjtés és kockázatértékelés (4. szakasz) GTAA GTAA, OEM GTAA + OEM GTAA + OEM GTAA Korrekciós intézkedések (ha szükséges, 7. szakasz) Jelentéstétel (8. szakasz) ISC-lépések Fő felelősség 3. ISC-járműcsalád meghatározása Egy ISC-járműcsalád az alábbi járművekből áll:
4. Információgyűjtés és kezdeti kockázatértékelés A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság összegyűjti a lehetséges kibocsátási meg nem felelésekkel kapcsolatos valamennyi vonatkozó információt annak meghatározása érdekében, hogy egy adott évben melyik ISC-járműcsaládot ellenőrizze. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság különösen a valós vezetési körülmények között magas kibocsátásokkal járó járműtípusokat jelző információkat veszi figyelembe. Az információszerzést megfelelő módszerekkel kell végezni, amelyek között lehet a távérzékelés, illetve az egyszerűsített fedélzeti kibocsátás-ellenőrzési rendszerek (SEM-ek) és a hordozható kibocsátásmérő rendszerek (PEM-ek) használatával történő vizsgálat. Az ilyen vizsgálatok során megfigyelt határérték-túllépések száma és fontossága felhasználható az ISC-vizsgálatok sorrendjének meghatározásakor. Az ISC-vizsgálatokhoz nyújtott információ részeként az egyes gyártók kötelesek a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság részére jelentést tenni a kibocsátásokkal kapcsolatos garanciális igénybejelentésekről és a szervizelés során végzett vagy feljegyzett, a kibocsátásokkal kapcsolatos garanciális javításról, a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság és a gyártó által a típusjóváhagyáskor megállapított formátumnak megfelelően. Az információknak ISC-járműcsaládonként részletesen kell tartalmazniuk a kibocsátással kapcsolatos komponensek és rendszerek észlelt hibáinak gyakoriságát és jellegét. A 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően, a használatban lévő járművek megfelelősége ellenőrzésének végrehajtására szolgáló időszak időtartama alatt mindegyik ISC-járműcsaládra évente legalább egyszer be kell adni egy ilyen tájékoztatást. Az első és a második bekezdésekben említett információk alapján a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság elvégzi annak a kockázatnak a kezdeti értékelését, hogy az ISC-járműcsalád nem felel meg a használatban lévő járművek megfelelőségére vonatkozó szabályoknak, és ennek alapján dönt arról, mely járműcsaládokat vizsgálja és milyen típusú, az ISC-rendelkezések szerinti vizsgálatokat végez el. Emellett a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság véletlenszerűen is kiválaszthat vizsgálandó ISC-járműcsaládokat. 5. ISC Vizsgálatok A gyártó köteles valamennyi ISC-járműcsalád tekintetében elvégezni legalább az 1. típusú vizsgálatból álló, égéstermék kibocsátási ISC vizsgálatot. A gyártó az összes ISC-járműcsalád vagy azok egy része tekintetében elvégezheti a 4. és 6. típusú RDE-vizsgálatokat. A gyártó köteles az 5.9. pontban bemutatott, a használatban lévő járművek megfelelőségéhez alkalmazott elektronikus platformot használni az ISC vizsgálatok valamennyi eredményének a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság felé történő jelentéséhez. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság évente köteles az 5.4. pontban meghatározottak szerinti megfelelő számú ISC-járműcsaládot ellenőrizni. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság köteles az 5.9. pontban bemutatott, a használatban lévő járművek megfelelőségéhez alkalmazott elektronikus platformon feltüntetni az ISC vizsgálatok valamennyi eredményét. Az akkreditált laboratóriumok és műszaki szolgálatok évente bármennyi ISC-járműcsaládon végezhetnek ellenőrzéseket. Az akkreditált laboratóriumok és műszaki szolgálatok kötelesek az 5.9. pontban bemutatott, a használatban lévő járművek megfelelőségéhez alkalmazott elektronikus platformot használni az ISC vizsgálatok valamennyi eredményének a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság felé történő jelentéséhez. 5.1. A vizsgálatok minőségbiztosítása Az ISC vizsgálatokat végző, kijelölt műszaki szolgálatnak nem minősülő ellenőrző szerveket és laboratóriumokat az EN ISO/IEC 17020:2012 szabvány szerint kell akkreditálni az ISC eljáráshoz. Az ISC vizsgálatokat végző, az 2007/46/EK irányelv 41. cikke értelmében vett kijelölt műszaki szolgálatnak nem minősülő laboratóriumok csak akkor végezhetnek ISC vizsgálatokat, ha azokat az EN ISO/IEC 17025:2017 szabvány szerint akkreditálták. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság évente köteles ellenőrizni a gyártó által elvégzett ISC vizsgálatokat. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság az akkreditált laboratóriumok és műszaki szolgálatok által elvégzett ISC vizsgálatokat is ellenőrizheti. Az ellenőrzés a gyártók, az akkreditált laboratóriumok vagy műszaki szolgálatok által szolgáltatott információkon alapul, amely tartalmazza legalább a 3. függelék szerinti részletes ISC jelentést. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság a gyártóktól, az akkreditált laboratóriumoktól vagy a műszaki szolgálatoktól további információkat kérhet. 5.2. A vizsgálati eredmények nyilvánosságra hozatala az akkreditált laboratóriumok és műszaki szolgálatok által A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság közli a vizsgálati eredményeket szolgáltató akkreditált laboratóriumokkal vagy műszaki szolgálatokkal egy adott ISC-járműcsaládra vonatkozó megfelelésértékelés eredményeit és a korrekciós intézkedéseket, amint azok elérhetővé válnak. A vizsgálatok eredményei, beleértve a vizsgált járművek részletes adatait, csak azt követően hozhatók nyilvánosságra, hogy a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság közzétette az éves jelentését vagy egy egyedi ISC eljárás eredményeit, illetve azt követően, hogy a statisztikai eljárás (lásd az 5.10. pontot) eredménytelenül zárult. Az ISC vizsgálatok eredményeinek közzétételekor hivatkozni kell a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság azon éves jelentésére, amelyben ezek megtalálhatók. 5.3. A vizsgálatok típusai ISC vizsgálatok csak az 1. függelék szerint kiválasztott járműveken végezhetők. Az 1. típusú vizsgálatot tartalmazó ISC vizsgálatokat a XXI. melléklet szerint kell elvégezni. Az RDE-vizsgálatot tartalmazó ISC vizsgálatokat a IIIA. melléklet szerint, a 4. típusú vizsgálatot e melléklet 2. függeléke szerint, a 6. típusú vizsgálatot pedig a VIII. melléklet szerint kell elvégezni. 5.4. Az ISC vizsgálatok gyakorisága és alkalmazási köre A használatban lévő járművek egy adott ISC-járműcsaládra vonatkozó, gyártó általi két megfelelőségi vizsgálatának megkezdése között legfeljebb 24 hónap telhet el. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság által végzett ISC vizsgálatok gyakoriságát az ISO 31000:2018 – Kockázatfelmérés és -kezelés. Alap- és irányelvek nemzetközi szabvánnyal összhangban lévő kockázatelemzési módszer alapján kell meghatározni, és a vizsgálatnak magában kell foglalnia a 4. pont szerint elvégzett kezdeti értékelés eredményét. 2020. január 1-je után a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságok az 1. típusú és az RDE-vizsgálatokat kötelesek gyártónként és évente legalább az ISC-járműcsaládok 5 %-án, vagy, ahol lehetséges, gyártónként és évente legalább két ISC-járműcsaládon elvégezni. A gyártónként és évente legalább az ISC-járműcsaládok 5 %-ának vagy két ISC-járműcsaládnak a vizsgálatára vonatkozó követelmény a kis sorozatú gyártókra nem vonatkozik. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság a 8. cikk (3) bekezdése szerinti megfelelés biztosítása érdekében köteles az ISC-járműcsaládok és a különböző korú járművek lehető legszélesebb lefedettségét biztosítani egy adott használat közbeni megfelelőség szerinti családon belül. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság köteles valamennyi megkezdett ISC-járműcsalád tekintetében 12 hónapon belül befejezni a statisztikai eljárást. A 4. típusú és a 6. típusú ISC vizsgálatokra nem vonatkozik minimális gyakorisági követelmény. 5.5. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságok által végzett ISC vizsgálatok finanszírozása A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság köteles biztosítani, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre a használat közbeni megfelelőség vizsgálatának költségeire. A nemzeti jog sérelme nélkül ezeket a költségeket azokból a díjakból kell fedezni, amelyeket a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság számíthat fel a gyártónak. Ezeknek a díjaknak fedezniük kell a gyártónként és évente legalább az ISC-járműcsaládok 5 %-án, vagy gyártónként és évente legalább két ISC-járműcsaládon elvégzett használat közbeni megfelelőségi vizsgálatokat. 5.6. Vizsgálati terv Az ISC keretében végzett RDE-vizsgálat lefolytatása során a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság készíti el a vizsgálati tervet. A tervben meghatározott vizsgálatnak a vizsgálati feltételek széles köre szerint ellenőriznie kell a használat közbeni megfelelést a IIIA. melléklettel összhangban. 5.7. Járművek kiválasztása az ISC vizsgálatok végzése céljából Az összegyűjtött információnak elegendően átfogónak kell lennie annak biztosítására, hogy a használat közbeni működést a megfelelően karbantartott és használt járművek tekintetében értékelni lehessen. Az 1. függelékben található táblázatokat kell használni annak eldöntésére, hogy a jármű kiválasztható-e az ISC vizsgálat céljára. Az 1. függelék szerinti ellenőrzések során bizonyos járművek hibásnak minősíthetők és ezek nem vizsgálhatók az ISC során, ha bizonyítható, hogy a kibocsátáscsökkentő rendszer részei sérültek. Ugyanaz a jármű használható egynél több típusú vizsgálat (1. típusú, RED, 4. típusú, 6. típusú) elvégzéséhez és az abból történő jegyzőkönyv készítéséhez, de mindegyik típusból csak az első érvényes vizsgálat vehető figyelembe a statisztikai eljárásban. 5.7.1. Általános követelmények A járműnek a 3. pontban megjelölt ISC-járműcsaládhoz kell tartoznia és meg kell felelnie az 1. függelékben található táblázatban meghatározott ellenőrzési feltételeknek. A járműnek az Unióban nyilvántartásba vett és legalább a használati idő 90 %-ában az Unióban használt járműnek kell lennie. A kibocsátási vizsgálatot a kiválasztott járművek származási helyétől eltérő földrajzi régióban is el lehet végezni. A kiválasztott járműveknek rendelkezniük kell olyan karbantartási nyilvántartással, amely igazolja, hogy a járművet megfelelő módon karbantartották és a szervizelése a gyártó ajánlásainak megfelelően történt, a kibocsátásokkal összefüggő alkatrészek cseréje során csak eredeti alkatrészeket felhasználva. A kibocsátáscsökkentési teljesítményre hatást gyakorolható visszaélésszerű vagy rendeltetésellenes használat, manipulálás vagy a nem biztonságos működés veszélyével járó körülmények jeleit mutató járműveket ki kell zárni az ISC vizsgálatból. A járműveken nem végezhettek olyan aerodinamikai módosításokat, amelyek a vizsgálat előtt nem távolíthatók el. A járművet ki kell zárni az ISC vizsgálatból, ha a fedélzeti számítógépben tárolt információk azt mutatják, hogy a járművet a hibakód megjelenése után tovább üzemeltették, és nem végezték el a gyártó specifikációja szerinti javításokat. A járművet ki kell zárni az ISC vizsgálatból, ha a jármű tüzelőanyag-tartályából származó tüzelőanyag nem felel meg a 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (1) megállapított vonatkozó előírásoknak, illetve ha bizonyíték vagy feljegyzés igazolja, hogy nem megfelelő típusú tüzelőanyaggal töltötték fel. 5.7.2. A jármű vizsgálata és karbantartása Az ISC vizsgálat előtt vagy annak lefolytatása után el kell végezni a vizsgálatra elfogadott járművek hibáinak diagnosztizálását és az 1. függelék szerinti szokásos karbantartását. A következő ellenőrzéseket kell elvégezni: OBD-ellenőrzések (a vizsgálat előtt vagy után elvégezve) a hibajelző lámpák világításának szemrevételezéses ellenőrzése, a légszűrő, az ékszíjak, az összes folyadékszint, a hűtősapka és a tanksapka, az utókezelő rendszer összes vákuumcsövének, tüzelőanyag-rendszer csövének és elektromos vezetékének ellenőrzése sérülésmentesség szempontjából; a gyújtás, a tüzelőanyag-adagoló és a szennyezéscsökkentő rendszerek komponenseinek ellenőrzése helytelen beállítás és/vagy illetéktelen beavatkozás szempontjából. Ha a jármű esedékes tervszerű karbantartásához már csak 800 km vagy kevesebb hiányzik, akkor a szervizelést el kell végezni. A 4. típusú vizsgálat előtt el kell távolítani az ablakmosó folyadékot és azt meleg vízzel kell helyettesíteni. Tüzelőanyag-mintát kell begyűjteni és azt a IIIA. melléklet előírásainak megfelelően kell tárolni további elemzés céljára, elutasítás esetén. Minden hibát fel kell jegyezni. Ha a hiba oka a kibocsátáscsökkentő berendezéssel kapcsolatos, akkor a járművet hibásnak kell jelenteni és nem használható további vizsgálathoz, de a hibát figyelembe kell venni a 6.1. pont szerint végzett megfelelésértékelés során. 5.8. A minta mérete Az 1. típusú vizsgálat 5.10. pontjában meghatározott statisztikai eljárás gyártók általi alkalmazása esetén a minták számát a használatban lévő járműcsaládba tartozó járműveknek az Unióban egy évben értékesített darabszáma alapján kell meghatározni, az alábbi táblázat szerint: B.1. táblázat Minták száma ISC vizsgálatok céljára 1. típusú vizsgálatokkal
Mindegyik mintának elegendő járműtípust kell tartalmaznia annak biztosítása érdekében, hogy a járműcsalád összes értékesítésének legalább 20 %-át lefedje. Ha egy járműcsalád esetében egynél több mintát kell vizsgálni, akkor a második és harmadik mintában lévő járműveknek az első mintában lévőktől eltérő használati körülményeket kell tükrözniük. 5.9. A használatban lévő járművek megfelelőségéhez alkalmazott elektronikus platform használata és a vizsgálatokhoz szükséges adatokhoz történő hozzáférés A Bizottság létrehoz egy elektronikus platformot annak érdekében, hogy elősegítse az adatok cseréjét egyrészről a gyártók, az akkreditált laboratóriumok vagy műszaki szolgálatok, másrészről pedig a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság között, és hogy elősegítse a minta elutasítására vagy elfogadására vonatkozó döntés meghozatalát. A gyártó köteles az 5. függelék 1. és 2. táblázatában és az e pont táblázatában meghatározott formátumban összeállítani az 5. cikk (12) bekezdésében említett, a vizsgálat átláthatóságára vonatkozó csomagot, és továbbítani azt a kibocsátási típusjóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságnak. Az 5. függelék 2. táblázatát kell használni annak érdekében, hogy ugyanazon járműcsaládba tartozó járműveket lehessen vizsgálatra kiválasztani, valamint az 1. táblázattal együtt elegendő információt nyújtson a vizsgálandó járművekről. Amint az első bekezdésben említett elektronikus platform rendelkezésre áll, a kibocsátási típusjóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságnak a kézhezvételt követő 5 munkanapon belül fel kell töltenie a platformra az 5. függelék 1. és 2. táblázatában szereplő információkat. Az 5. függelék 1. és 2. táblázatában szereplő minden információ térítésmentesen nyilvánosan elérhető lesz elektronikus formában. Az alábbi információk szintén a vizsgálat átláthatóságára vonatkozó dokumentációcsomag részét képezik, és akkreditált laboratórium vagy műszaki szolgálat kérésére a gyártó köteles azokat 5 munkanapon belül térítésmentesen biztosítani.
5.10. Statisztikai eljárás 5.10.1. Általános követelmények A használatban lévő járművek megfelelősége ellenőrzésének a tulajdonságonkénti vizsgálat céljából végzett, sorrendben történő mintavétel általános alapelveit követő statisztikai módszeren kell alapulnia. Az 1. típusú és az RDE-vizsgálatok esetén a megfelelő eredményhez egy legalább három járműből álló minta szükséges, a legnagyobb összesített mintaméret pedig tíz jármű. A 4. típusú és a 6. típusú vizsgálatok során egy egyszerűsített módszer is használható, amelyben a minta három járműből áll és elutasításra kerül sor, ha mind a három jármű sikertelen a vizsgálaton, és megfelelést állapítanak meg, ha mind a három jármű megfelel a vizsgálaton. Abban az esetben, ha a háromból két jármű megfelelt vagy kettőt elutasítottak, a típusjóváhagyó hatóság határozhat további vizsgálatok folytatásáról vagy arról, hogy a megfelelés értékelését a 6.1. pont szerint folytatják tovább. A vizsgálati eredményeket nem kell romlási tényezőkkel szorozni. Azon járművek esetében, amelyeknek, a 2007/46/EK irányelv IX. mellékletében leírtak szerint a megfelelőségi nyilatkozat 48.2. pontjában bejelentett maximális megadott RDE-értékei alacsonyabbak a 715/2007/EK rendelet I. mellékletében meghatározott kibocsátási határértékeknél, a megfelelőséget mind a IIIA. melléklet 2.1.1. pontjában meghatározott tényezővel növelt megadott maximális RDE-érték, mind pedig az említett melléklet 2.1. pontjában meghatározott „át nem léphető” határérték tekintetében vizsgálni kell. Ha azt állapítják meg a mintáról, hogy az nem felel meg a vonatkozó mérési bizonytalansági tényezővel növelt megadott maximális RDE-értékeknek, de megfelel az „át nem léphető” határértéknek, a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság korrekciós intézkedések megtételére kötelezi a gyártót. Az első ISC-vizsgálat elvégzése előtt a gyártó, az akkreditált laboratórium vagy a műszaki szolgálat („fél”) értesíti a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságot arról, hogy egy adott járműcsalád tekintetében a használatban lévő járművek megfelelőségi vizsgálatát kívánja lefolytatni. Az értesítést követően a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság egy új statisztikai mappát nyit az adott fél / vagy felek csoportja tekintetében az alábbi paraméterek minden értékelhető kombinációja eredményeinek feldolgozása érdekében: járműcsalád, kibocsátási vizsgálat típusa és szennyezőanyag. E paraméterek valamennyi értékelhető kombinációjához külön statisztikai eljárásokat kell nyitni. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság az egyes statisztikai mappákban csak az adott fél által szolgáltatott eredményeket tünteti fel. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság nyilvántartja a lefolytatott vizsgálatok számát, az elutasított és a megfelelő vizsgálatok számát és a statisztikai eljárást támogató egyéb szükséges adatokat. Míg a vizsgálati típusok és járműcsaládok egy adott kombinációjára egy időben egynél több statisztikai eljárás is nyitott lehet, egy fél a vizsgálati típusok és járműcsaládok egy adott kombinációjára csak egy nyitott statisztikai eljárásba szolgáltathat vizsgálati eredményeket. Minden vizsgálatot csak egyszer lehet bejelenteni és az összes vizsgálatot (érvényes, érvénytelen, elutasított, megfelelt stb.) be kell jelenteni. Minden ISC statisztikai eljárás nyitott marad mindaddig, amíg el nem érik azt az eredményt, hogy a statisztikai eljárás egy, az 5.10.5. pont szerinti elutasítási vagy megfelelési döntéshez érkezik a minta tekintetében. Ha azonban a statisztikai mappa megnyitását követő 12 hónapon belül nem érnek el eredményt, a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság lezárja a statisztikai mappát, kivéve, ha úgy dönt, hogy az adott statisztikai mappához tartozó vizsgálatokat az elkövetkező 6 hónapon belül befejezi. 5.10.2. Az ISC eredmények összevonása Két vagy több akkreditált laboratóriumból vagy műszaki szolgálattól származó vizsgálati eredmények összevonhatók a közös statisztikai eljárás érdekében. A vizsgálati eredmények összevonásához az összevont eredményekhez vizsgálati eredményeket szolgáltató valamennyi érdekelt fél írásbeli beleegyezése szükséges és a vizsgálat megkezdése előtt értesíteni kell a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságot. A vizsgálati eredményeket összevonó felek egyikét ki kell jelölni az összevonás vezetőjeként, aki felelős lesz az adatok bejelentéséért és a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatósággal történő kommunikációért. 5.10.3. Egyetlen vizsgálat megfelelő/elutasított/érvénytelen eredménye Egy ISC kibocsátási vizsgálat akkor minősült „megfelelőnek” egy vagy több szennyezőanyag tekintetében, ha a kibocsátási eredmény nem haladja meg a 715/2007/EK rendelet I. mellékletében az adott típusú vizsgálatra megállapított kibocsátási határértéket. Egy ISC kibocsátási vizsgálat akkor minősült „elutasítottnak” egy vagy több szennyezőanyag tekintetében, ha a kibocsátási eredmény meghaladja az adott típusú vizsgálatra vonatkozó kibocsátási határértéket. Minden egyes elutasított vizsgálati eredmény 1-gyel növeli az adott statisztikai eset „f” számát (lásd az 5.10.5. pontot). Egy ISC kibocsátási vizsgálat akkor minősül érvénytelennek, ha nem felel meg az 5.3. pontban említett vizsgálati követelményeknek. Az érvénytelen vizsgálati eredményeket ki kell zárni a statisztikai eljárásból. Valamennyi ISC vizsgálat eredményét az egyes vizsgálatok végrehajtását követő tíz munkanapon belül be kell nyújtani a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatósághoz. A vizsgálati eredményekhez a vizsgálatok végén csatolni kell egy átfogó vizsgálati jegyzőkönyvet. Az eredményeket a mintában a végrehajtás időbeli sorrendjének megfelelően kell feltüntetni. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság az összes érvényes kibocsátási vizsgálati eredményt feltünteti az adott nyitott statisztikai eljárásban, amíg egy, az 5.10.5. pont szerinti „minta elutasítási” vagy „minta megfelelési” eredmény nem születik. 5.10.4. A kiugró értékek kezelése Kiugró értékű eredményeknek a minta statisztikai eljárásában való jelenléte „elutasítás” eredményhez vezethet az alábbiakban írt eljárások szerint: A kiugró értékeket közepesként vagy extrémként kell besorolni. Egy kibocsátási vizsgálati eredmény akkor minősül közepesen kiugró értéknek, ha a vonatkozó kibocsátási határérték 1,3-szorosát eléri vagy meghaladja. A minta elutasítását eredményezi, ha a mintában megtalálható két ilyen kiugró érték. Egy kibocsátási vizsgálati eredmény akkor minősül extrém módon kiugró értéknek, ha a vonatkozó kibocsátási határérték 2,5-szeresét eléri vagy meghaladja. A minta elutasítását eredményezi, ha a mintában megtalálható egy ilyen kiugró érték. Ilyen esetben a jármű rendszámát közölni kell a gyártóval és a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatósággal. Erre a lehetőségre a vizsgálat előtt fel kell hívni járműtulajdonosok figyelmét. 5.10.5. Egy minta megfelelésére/elutasítására vonatkozó döntés Egy minta megfelelésére/elutasítására vonatkozó döntés tekintetében „p” a megfelelt eredmények száma, „f” pedig az elutasított eredményeké. Minden egyes megfelelt vizsgálati eredmény 1-gyel növeli a „p” számot és minden egyes elutasított vizsgálati eredmény 1-gyel növeli az „f” számot a vonatkozó nyitott statisztikai eljárásban. Az érvényes kibocsátási vizsgálati eredményeknek a statisztikai eljárás egy nyitott esetébe történő bevitele során a típusjóváhagyó hatóság az alábbi lépéseket végzi el:
A döntés az összesített „n” mintamérettől, a megfelelt és elutasított eredmények „p” és „f” számaitól valamint a mintában szereplő közepesen és/vagy extrém módon kiugró értékek számától függ. Egy ISC minta megfelelésére/elutasítására vonatkozó döntés során a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságnak a 2020. január 1-je után jóváhagyott típusokon alapuló járművek tekintetében a B.2. ábrában található döntéshozatali folyamatábrát, a 2019. december 31-ig jóváhagyott típusokon alapuló járművek esetében pedig a B.2.a. ábrában található döntéshozatali folyamatábrát kell használnia. A folyamatábrák jelzik, hogy egy adott összesített „n” mintaméret és „f” elutasítási eredményszám esetén milyen döntést kell hozni. A járműcsalád, kibocsátási vizsgálati típus és szennyezőanyag adott kombinációjára vonatkozó statisztikai eljárásban két döntés lehetséges. „Minta megfelelő” eredmény akkor születik, ha a B.2. ábra vagy a B.2.a. ábra alkalmazandó döntéshozatali folyamatábrája „MEGFELELŐ” eredményt ad az adott összesített „n” mintaméretre és az „f” elutasított eredmények számára. „Minta elutasítása” döntés akkor születik, ha egy adott összesített „n” mintaméretre az alábbi feltételek közül legalább egy fennáll:
Ha nem születik döntés, a statisztikai eljárás nyitva marad és abba további eredményeket kell bevinni, amíg döntés nem születik, vagy az eljárást az 5.10.1. pont szerint le nem zárják. B.2. ábra Döntéshozatali folyamatábra a 2020. január 1-je után jóváhagyott típusokon alapuló járművekre vonatkozó statisztikai eljáráshoz (ahol az „UND” jelentése: eldöntetlen).
B.2.a. ábra Döntéshozatali folyamatábra a 2019. december 31-ig típusjóváhagyásban részesült járművekre vonatkozó statisztikai eljáráshoz (ahol az „UND” jelentése: eldöntetlen).
5.10.6. ISC befejezett járművek és különleges rendeltetésű járművek esetén Az alapjármű gyártója határozza meg B.3. táblázatban felsorolt paraméterek megengedett értékeit. Az egyes járműcsaládok megengedett paraméterértékeit fel kell jegyezni a kibocsátási típusjóváhagyás adatközlő lapján (lásd az I. melléklet 3. függelékét) és az 5. függelékben hivatkozott 1. átláthatósági listán (a 45–48. sorokban). A második lépcsős gyártó csak akkor használhatja az alapjármű kibocsátási értékeit, ha a befejezett jármű a megengedett paraméterértékeken belül marad. Minden befejezett jármű paraméterértékeit fel kell jegyezni a megfelelőségi nyilatkozatában. B.3. Táblázat A többlépcsős jóváhagyásra benyújtott és a különleges rendeltetésű járművek megengedett paraméterértékei az alapjármű kibocsátási típusjóváhagyásának használata tekintetében.
Ha egy befejezett vagy különleges rendeltetésű járművet vizsgálnak és a vizsgálat eredménye az alkalmazandó kibocsátási határérték alatt marad, a járművet megfelelőnek kell tekinteni az ISC-járműcsalád tekintetében az 5.10.3. pont alkalmazásában. Ha egy befejezett vagy különleges rendeltetésű jármű vizsgálatának eredménye meghaladja az alkalmazandó kibocsátási határértéket, de nem haladja meg az alkalmazandó kibocsátási határérték 1,3-szorosát, a vizsgálónak meg kell vizsgálnia, hogy az adott jármű megfelel-e a B.3. táblázatban szereplő értékeknek. Az ezen értékeknek való bármely meg nem felelést jelenteni kell a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságnak. Ha a jármű nem felel meg ezen értékeknek, a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság kivizsgálja a meg nem felelés okait és megteszi a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a befejezett vagy különleges rendeltetésű jármű gyártója helyreállítsa a megfelelőséget, beleértve a típusjóváhagyás visszavonását is. Ha a jármű megfelel a B.3. táblázatban szereplő értékeknek, akkor a 6.1. pont alkalmazása tekintetében a használatban lévő járművek megfelelőségi családja megjelölt járművének kell tekinteni. Ha a vizsgálat eredménye meghaladja az alkalmazandó kibocsátási határérték 1,3-szorosát, a járművet elutasítottnak kell tekinteni az ISC-járműcsalád tekintetében a 6.1. pont alkalmazásában, de nem minősül kiugró értéknek a vonatkozó ISC-járműcsaládban. Ha a befejezett vagy különleges rendeltetésű jármű nem felel meg a B.3. táblázatban szereplő értékeknek, ezt jelenteni kell a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságnak, amely kivizsgálja a meg nem felelés okait és megteszi a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a befejezett vagy különleges rendeltetésű jármű gyártója helyreállítsa a megfelelőséget, beleértve a típusjóváhagyás visszavonását is. 6. Megfelelésértékelés 6.1. Az 5.10.5. pontban említett minta ISC vizsgálata befejezését követő 10 napon belül a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság részletes vizsgálatot kezd a gyártónál annak megállapítása céljából, hogy az ISC-járműcsalád (vagy annak egy része) megfelel-e az ISC szabályoknak és szükség van-e korrekciós intézkedésekre. Többlépcsős jóváhagyásra benyújtott vagy különleges rendeltetésű járművek esetében a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság akkor is részletes vizsgálatokat folytat le, ha legalább három, ugyanazzal a hibával rendelkező hibás jármű vagy öt megjelölt jármű van ugyanabban az 5.10.6. pontban meghatározott ISC-járműcsaládban. 6.2. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság köteles biztosítani, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre a megfelelőség értékelésének költségeire. A nemzeti jog sérelme nélkül ezeket a költségeket azokból a díjakból kell fedezni, amelyeket a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság számíthat fel a gyártónak. Ezeknek a díjaknak fedezniük kell minden olyan vizsgálatot vagy ellenőrzést, amely szükséges a megfelelés értékeléséhez. 6.3. A gyártó kérelmére a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság kiterjesztheti a vizsgálatokat ugyanazon gyártó más ISC-járműcsaládba tartozó használatban lévő járműveire, amelyeket feltehetően ugyanez a hibák érintenek. 6.4. A részletes vizsgálat legfeljebb a vizsgálat jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság általi megindításától számított 60 munkanapig tarthat. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság további ISC vizsgálatokat folytathat le annak megállapítása érdekében, miért kerültek elutasításra a járművek az eredeti ISC vizsgálat során. A további vizsgálatokat az eredeti elutasított ISC vizsgálathoz hasonló körülmények között kell lefolytatni. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság kérésére a gyártó további információkat szolgáltat, bemutatva különösen az elutasítások lehetséges okát, azt, hogy a járműcsalád mely részei lehetnek érintettek, érintettek lehetnek-e más járműcsaládok is, vagy pedig adott esetben azt, hogy az eredeti ISC vizsgálatok során elutasítást eredményező probléma miért nem kapcsolódik a használatban lévő járművek megfelelőségéhez. A gyártó számára lehetőséget kell biztosítani annak bizonyítására, hogy a használatban lévő járművek megfelelőségére vonatkozó rendelkezéseket betartották. 6.5. A 6.3. pontban meghatározott határidőn belül a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság döntést hoz a megfelelőségről és a korrekciós intézkedések alkalmazásának szükségességéről a részletes vizsgálat hatálya alá tartozó ISC-járműcsalád tekintetében és erről értesíti a gyártót. 7. Korrekciós intézkedések 7.1. A 6.4. pontban említett értesítés keltétől számítva legkésőbb 45 munkanapon belül a gyártó korrekciós intézkedési tervet készít és nyújt be a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatósághoz. Ez a határidő további 30 munkanappal meghosszabbítható abban az esetben, ha a gyártó a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság számára igazolja, hogy hosszabb időre van szüksége a megfelelés hiányának kivizsgálásához. 7.2. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság által előírt korrekciós intézkedések magukban foglalják az alkatrészek és járművek indokolt módon megtervezett és szükséges vizsgálatait annak érdekében, hogy a korrekciós intézkedések hatásosságát és tartósságát igazolják. 7.3. A gyártónak egyedi azonosító nevet vagy nyilvántartási számot kell rendelnie a korrekciós intézkedések tervéhez. A korrekciós intézkedések tervének legalább a következőket kell tartalmaznia:
A d) pont alkalmazásában a gyártó nem írhat elő olyan karbantartási vagy használati feltételeket, amelyek esetében nem bizonyítható, hogy kapcsolódnának ahhoz a tényhez, hogy a jármű nem felel meg az előírásoknak, valamint a korrekciós intézkedésekhez. 7.4. A javítást a jármű gyártó részére történő átadása után célszerű módon és észszerű határidőn belül kell elvégezni. A javasolt korrekciós intézkedések tervének étvételét követő 15 munkanapon belül a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság azt jóváhagyja, vagy a 7.5. pont szerint új tervet kér. 7.5. Amennyiben a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság nem hagyja jóvá a korrekciós intézkedések tervét, a gyártó a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság döntéséről szóló értesítés keltétől számított 20 munkanapon belül új tervet készít és nyújt be a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatósághoz. 7.6. Ha a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság nem hagyja jóvá a gyártó által benyújtott második tervet, akkor a megfelelőség helyreállítása érdekében megteszi a 2007/46/EK irányelv 30. cikke szerinti valamennyi megfelelő intézkedést, beleértve, amennyiben szükséges, a típusjóváhagyás visszavonását is. 7.7. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság döntéséről 5 munkanapon belül értesíti az összes tagállamot és a Bizottságot. 7.8. A korrekciós intézkedéseket az ISC-járműcsalád (vagy a gyártó által a 6.2. pont szerint azonosított más vonatkozó járműcsaládok) minden olyan járművére alkalmazni kell, amelyeket valószínűleg ugyanaz a hiba érint. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság dönt arról, hogy szükséges-e a típusjóváhagyás módosítása. 7.9. A gyártó felelős azért, hogy a jóváhagyott korrekciós intézkedések tervét valamennyi tagállamban végrehajtsák, valamint azért, hogy a piacról eltávolított vagy visszahívott és megjavított minden járműről, illetve a javítást végző műhelyről nyilvántartást vezessenek. 7.10. A gyártó köteles megőrizni az érintett járművek vásárlóival a korrekciós intézkedések tervével kapcsolatban folytatott kommunikációja egy példányát. A gyártó köteles továbbá nyilvántartást vezetni a visszahívási kampányról, beleértve a tagállamonként érintett járművek teljes számát és a tagállamonként már visszahívott járművek teljes számát, valamint a korrekciós intézkedések alkalmazására vonatkozó bármely késedelem magyarázatát. A gyártó kéthavonta a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság, az egyes tagállamok típusjóváhagyó hatóságai és a Bizottság rendelkezésére bocsátja a visszahívási kampány említett nyilvántartását. 7.11. A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a korrekciós intézkedések jóváhagyott tervét két éven belül az adott területen nyilvántartásba vett érintett járművek legalább 90 %-ára alkalmazzák. 7.12. A javítást és módosítást vagy új komponensek beépítését a jármű tulajdonosának adott bizonylatban fel kell tüntetni, amelyen jelezni kell a korrekciós kampány számát. 8. A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság éves jelentése A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság legkésőbb minden év március 31-éig köteles egy nyilvánosan hozzáférhető weblapon, ingyenesen és anélkül, hogy a használónak fel kellene fednie a személyazonosságát vagy be kellene jelentkeznie, elérhetővé tenni az előző évben befejezett valamennyi ISC vizsgálat eredményeit tartalmazó jelentést. Amennyiben az adott időpontban még van néhány nyitott előző évi ISC vizsgálat, azokról a vizsgálat befejezését követően haladéktalanul jelentést kell tenni. A jegyzőkönyvnek legalább a 4. függelékben felsorolt tételeket kell tartalmaznia: 1. függelék A jármű kiválasztására és elutasítására vonatkozó kritériumok Használatban lévő járműtípusok kibocsátási megfelelőségi vizsgálatra való kiválasztása
2. függelék A használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzése során végzett 4. típusú vizsgálatok lefolytatásának szabályai A használatban lévő járművek megfelelőségének ellenőrzése során végzett 4. típusú vizsgálatokat az alábbi kivételekkel a VI. melléklet (vagy a 692/2008/EK rendelet VI. melléklete) szerint kell lefolytatni:
3. függelék Részletes ISC-jelentés A részletes ISC-jelentésben az alábbi adatoknak kell szerepelniük:
4. függelék A jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság által készített éves ISC-jelentés formátuma CÍM
5. függelék Átláthatóság 1. táblázat 1. átláthatósági lista
2. táblázat 2. átláthatósági lista A 2. átláthatósági lista két adategyüttesből áll, amelyeket a 3. táblázatban és a 4. táblázatban bejelentett mezők jellemeznek. 3. táblázat A 2. átláthatósági lista 1. adategyüttese
4. táblázat A 2. átláthatósági lista 2. adategyüttese
|
(1) Az Európai Parlament és a Tanács 98/70/EK irányelve (1998. október 13.) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 350., 1998.12.28., 58. o.).
III. MELLÉKLET
Az (EU) 2017/1151 rendelet IIIA. melléklete a következőképpen módosul:
1. |
az 1.2.16. pont helyébe a következő szöveg lép: „1.2.16. „Zaj”: tíz szórás négyzetes középértékének a kétszerese, ahol a szórásokat állandó, 1,0 Hz többszörösének megfelelő adatfelvételi gyakorisággal 30 másodpercen át mért nullpontválaszokból számítják ki.” |
2. |
a 2.1. pontban a képlet helyébe a következő szöveg lép: „NTEpollutant = CFpollutant x EURO-6”; |
3. |
a 2.1.1. pontban a táblázat második oszlopában az „1 + margin, ahol margin = 0,5” szöveg helyébe a következő szöveg lép: „1 + margin NOx ahol margin NOx = 0,43”; |
4. |
a 2.1.2. pont a következő mondattal egészül ki: „Az e kivétel alá eső típusjóváhagyások esetén nincs megadott maximális RDE érték.”; |
5. |
a 2.1.3. pont helyébe a következő lép:
|
6. |
a 3.1.0. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
7. |
a 3.1.0.1., a 3.1.0.2. és a 3.1.0.3. pontot el kell hagyni; |
8. |
a 3.1.2. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
9. |
a 3.1.3. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
10. |
a 3.1.3.2.1. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
11. |
a 4.2. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
12. |
a 4.5. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
13. |
a szöveg az alábbi 4.6. és 4.7. ponttal egészül ki: 4.6. A típusjóváhagyás során elvégzett RDE vizsgálatok tekintetében a típusjóváhagyó hatóság közvetlen vizsgálat vagy az alátámasztó bizonyítékok (pl. fényképek, feljegyzések) elemzése útján ellenőrizheti, hogy a vizsgálati elrendezés és a használt berendezések megfelelnek-e az 1. és a 2. függelékek követelményeinek. 4.7. A vizsgálati út érvényességének ellenőrzéséhez és a kibocsátások 4., 5., 6., 7a. és 7b. függelékekben meghatározott rendelkezések szerinti kiszámításához használt szoftver eszköz megfelelőségét az eszközt biztosító fél vagy a típusjóváhagyó hatóság érvényesíti. Ahol az ilyen szoftver beépítésre kerül a PEMS eszközbe, az érvényesítés igazolását az eszközzel együtt kell biztosítani.”; |
14. |
az 5.4.1. és az 5.4.2. pont helyébe a következő szöveg lép: 5.4.1. A 7a. függelékben leírt módszerrel ellenőrizni kell, hogy az út során a vezetési dinamika túl nagy vagy hiányos-e. 5.4.2. Amennyiben az út eredményei az 5.4.1. pontnak megfelelő ellenőrzések alapján érvényesnek bizonyulnak, a vizsgálati feltételek normalitásának ellenőrzésére az 5., a 7a. és 7b. függelékben meghatározott módszereket kell alkalmazni.” |
15. |
az 5.5.1. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
16. |
az 5.5.2.2., 5.5.2.3. és 5.5.2.4. pont helyébe a következő szöveg lép: 5.5.2.2. Minden eredményt ki kell igazítani a periodikusan regeneráló rendszerrel felszerelt járműtípusok típusjóváhagyására vonatkozó, a XXI. melléklet 6. almellékletének 1. függelékében meghatározott eljárásokkal kidolgozott Ki tényezőkkel vagy a Ki eltolódási értékekkel. A 6. függelék szerinti értékelést követően a végeredményre a Ki tényezőt vagy a Ki eltolódást kell alkalmazni. 5.5.2.3. Ha a kibocsátások nem teljesítik a 3.1.0. pontban foglalt követelményeket, ellenőrizni kell a regenerálás előfordulását. A regenerálás ellenőrzése alapulhat szakértői megítélésen a következő jelek közül többel való keresztkorreláció segítségével. Az említett jelek magukban foglalhatják a jármű sebességével és gyorsulásával kombinált kipufogógáz-hőmérsékletet, részecskeszámot, CO2- és O2-méréseket. Ha a jármű a II. melléklet 5. függelék 1. táblázatában meghatározott 1. átláthatósági listában megjelölt regenerálási elismerési jellemzővel rendelkezik, akkor azt kell használni a regenerálás előfordulásának meghatározásához. A II. melléklet 5. függelékének 1. táblázatában meghatározott 1. átláthatósági listában a gyártó megjelöli továbbá a regenerálás befejezéséhez szükséges eljárást. A gyártó arra nézve is tanácsot adhat, hogyan ismerhető fel, hogy történt-e regenerálás, ha nem áll rendelkezésre jelzés. Ha regenerálás történt a vizsgálat során, akkor a Ki tényező vagy a Ki eltolódás alkalmazása nélküli eredményt össze kell vetni a 3.1.0. pontban foglalt követelményekkel. Ha az eredményként kapott kibocsátások nem teljesítik a követelményeket, a vizsgálatot érvénytelennek kell nyilvánítani és egy alkalommal meg kell ismételni. A második vizsgálat kezdete előtt biztosítani kell a regenerálás befejezését, valamint legalább egy óra vezetéssel a stabilizálódást. A második vizsgálat akkor is érvényesnek minősül, ha regenerálás történik a vizsgálat során. 5.5.2.4. A regenerálás előfordulása az 5.5.2.3. pont szerint akkor is ellenőrizhető, ha a jármű megfelel a 3.1.0. pont követelményeinek. Ha a regenerálás megtörténte bizonyítható, a típusjóváhagyó hatóság beleegyezésével a végső eredményeket a Ki tényező vagy a Ki eltolódás alkalmazása nélkül lehet kiszámítani.”; |
17. |
az 5.5.2.5. és 5.5.2.6. pontot el kell hagyni; |
18. |
a szöveg a következő új 5.5.3. ponttal egészül ki:
|
19. |
a melléklet a következő 5.5.4., 5.5.5. és 5.5.6. ponttal egészül ki: 5.5.4. A PEMS beépítése kivételével nem engedélyezett a jármű aerodinamikáját érintő módosítás. 5.5.5. A vizsgálati járműveket nem szabad azzal a szándékkal vezetni, hogy a vizsgálat eredménye a szokásos használati feltételeket nem tükröző extrém vezetési mód következtében legyen megfelelés vagy elutasítás. Szükség esetén a szokásos vezetés igazolása számos adat keresztkorrelációját figyelembe vevő, a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóság által vagy nevében adott szakértői véleményen alapulhat, mely kiterjedhet a kipufogógáz áramára, a kipufogógáz hőmérsékletére, a CO2-, O2- stb. kibocsátásra, összevetve a jármű sebességével, gyorsulásával és a GPS-adatokkal, valamint esetleg olyan további egyéb járműadatokkal, mint a motorfordulatszám, a sebességfokozat, a gázpedál helyzete stb. 5.5.6. A járművet jó műszaki állapotban, bejáratva kell a vizsgálatra átadni, és a vizsgálat időpontjáig legalább 3 000 km-t kell futnia. Az RDE-vizsgálat céljára használt jármű kilométerórájának állását és a jármű korát fel kell jegyezni.”; |
20. |
a 6.2. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
21. |
a 7.6. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
22. |
a 8.2. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
23. |
a 9.2. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
24. |
a 9.4. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
25. |
a 9.6. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
26. |
az 1. függelék a következőképpen módosul:
|
27. |
a 2. függelék a következőképpen módosul:
|
28. |
a 3. függelék a következőképpen módosul:
|
29. |
A 4. függelék a következőképpen módosul:
|
30. |
az 5. függelék helyébe a következő szöveg lép: „5. függelék A vizsgálati út általános dinamikájának ellenőrzése a mozgóablakos átlagolási módszer használatával 1. Bevezetés A mozgóablakos átlagolási módszer a vizsgálati út általános dinamikájának ellenőrzésére szolgál. A vizsgálat szakaszokra (ablakokra) tagolódik, az ezt követő elemzés pedig annak megállapítását célozza, hogy a vizsgálati út érvényes-e az RDE céljára. Az ablakok „normalitását” az ablakok távolságspecifikus CO2-kibocsátásának a jármű WLTP eljárás szerint mért CO2-kibocsátásából eredő referenciagörbével való összehasonlítása adja meg. 2. Szimbólumok, paraméterek és mértékegységek Az (i) index az időközre utal. A (j) index az ablakra utal. A (k) index a kategóriára (t=összes, u=város, r=országút, m=autópálya) vagy a CO2-jelleggörbére (cc) utal.
3. Átlagoló mozgóablakok 3.1. Az átlagoló mozgóablakok meghatározása A 4. függelék szerint kiszámított pillanatnyi kibocsátásokat a mozgóablakos átlagolás módszerével kell integrálni, a CO2 referenciatömege alapján. A számítás elve a következő: A távolságspecifikus RDE CO2-kibocsátások tömegét nem a teljes adatkészletre, hanem annak részeire kell kiszámítani, a részadatkészletek hosszúságát úgy meghatározva, hogy megegyezzenek a jármű által a WLTP-ciklus során kibocsátott CO2-tömeg mindig ugyanazon kitevő részével. A mozgóablakos számításokat az adat-mintavételezési gyakoriságnak megfelelő időnöveléssel Δt kell elvégezni. A következő szakaszokban a jármű közúti CO2 kibocsátásának és átlagsebességének kiszámításához használt ezen rész-adatkészletek megnevezése „átlagolási ablak”. Az ebben a pontban leírt számítást az első adatponttól (előrefelé) kell elvégezni. A következő adatokat nem kell figyelembe venni a CO2 tömegének, a távolságnak és a jármű átlagsebességének az átlagoló ablakokban való kiszámítása során:
A számítás akkor kezdődik, amikor a jármű földhöz viszonyított sebessége legalább 1 km/h és kiterjed minden olyan meneteseményre, melynek során nem történik CO2-kibocsátás és a jármű földhöz viszonyított sebessége legalább 1km/h. A kibocsátások tömegét 1. ábra Járműsebesség az idő függvényében – A jármű átlagolt kibocsátásai az idő függvényében, az első átlagoló ablaktól kezdve. Első ablak t[s] Az első ablak időtartama v[km/h] 2. ábra A CO2-tömeg meghatározása az átlagoló ablakok alapján
A j sorszámú átlagoló ablak időtartamának (t2,j – t1,j ) meghatározása az alábbi képlettel történik:
Ahol:
A típusjóváhagyás során a CO2-referenciaértéket az egyes jármű típusjóváhagyási vizsgálata során végrehajtott WLTP alapján kell meghatározni. ISC-vizsgálat céljára a CO2 referenciatömegét a II. melléklet 5. függelékében található 1. átláthatósági lista 12. pontjából kell venni, a H jármű és (adott esetben) az L jármű közötti, a XXI. melléklet 7. almellékletében meghatározott interpolációval, a IX. mellékletben meghatározott egyedi járműre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatból vett vizsgálati tömeget és kigurulási menetellenállási együtthatókat (f0, f1 és f2) alkalmazva. A külső feltöltésű hibrid elektromos járművekre vonatkozó értéket a töltést fenntartó üzemmódban végzett WLTP-vizsgálatból kell venni. A t2,j -t úgy kell megválasztani, hogy igaz legyen, hogy:
Ahol Δt az adatmintavételi időszak. Az ablakokban a CO2-kibocsátás 3.2. Az ablakok paramétereinek kiszámítása A 3.1. pont szerint meghatározott valamennyi ablakra vonatkozóan a következőket kell kiszámítani
4. Az ablakok értékelése 4.1. Bevezetés A vizsgálati jármű dinamikai referenciaviszonyait a járműnek az 1. típusú vizsgálatban a típusjóváhagyás során mért átlagos sebességéhez viszonyított CO2-kibocsátása, más néven „a jármű CO2-jelleggörbéje” alapján kell meghatározni. A távolságspecifikus CO2-kibocsátás megállapításához a járművet e rendelet XXI. mellékletének megfelelően a WLTP ciklusban kell vizsgálni. 4.2. A CO2-jelleggörbe referenciapontjai Az e bekezdésben a referenciagörbe meghatározása érdekében figyelembe veendő távolságspecifikus CO2-kibocsátásokat a II. melléklet 5. függelékében található 1. átláthatósági lista 12. pontjából kell venni, (adott esetben) a H jármű és az L jármű közötti, a XXI. melléklet 7. almellékletében meghatározott interpolációval, a IX. mellékletben meghatározott egyedi járműre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatból vett vizsgálati tömeget és kigurulási menetellenállási együtthatókat (f0, f1 és f2) alkalmazva. A külső feltöltésű hibrid elektromos járművekre vonatkozó értéket a töltést fenntartó üzemmódban végzett WLTP-vizsgálatból kell venni. A típusjóváhagyás során az értékeket az egyes jármű típusjóváhagyási vizsgálata során végrehajtott WLTP alapján kell meghatározni. A jármű CO2-jelleggörbéje meghatározásához szükséges P 1, P 2 és P 3 referenciapontokat a következőképpen kell megállapítani: 4.2.1. P 1 pont
4.2.2. P 2 pont
4.2.3. P 3 pont
4.3. A CO2-jelleggörbe meghatározása A 4.2. pont szerinti referenciapontok segítségével a CO2-kibocsátások jelleggörbéjét az átlagos sebesség függvényeként, két lineáris szakasz (P 1, P 2) és (P 2, P 3) használatával kell kiszámítani. A (P 2, P 3) szakasz a jármű sebességét ábrázoló tengelyen 145 km/h-ra van korlátozva. A jelleggörbét a következő képletek alapján kell meghatározni: A (P 1, P 2) szakaszra vonatkozóan:
ahol:
és:
A (P 2, P 3) szakaszra vonatkozóan:
ahol:
és:
3. ábra A jármű CO2-jelleggörbéje és tűrései belső égésű motorral felszerelt és nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében Ablak 4. ábra A jármű CO2-jelleggörbéje és tűrései külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében Ablak 4.4. A városi, országúti és autópályán történő vezetés szakaszainak ablakai 4.4.1. A városi vezetés szakaszainak ablakai A városi szakasz ablakait 45 km/h-nál alacsonyabb 4.4.2. Az országúti vezetés szakaszainak ablakai Az országúti szakasz ablakait legalább 45 km/h és 80 km/h-nál alacsonyabb Azon N2 kategóriájú járművek esetében, amelyeket a 92/6/EGK irányelvvel összhangban a jármű sebességét 90 km/h-ra korlátozó készülékkel szereltek fel, az országúti szakasz ablakait 70 km/h-nál alacsonyabb 4.4.3. Az autópályán történő vezetés szakaszainak ablakai Az autópályán történő vezetési szakasz ablakait legalább 80 km/h és 145 km/h-nál alacsonyabb Azon N2 kategóriájú járművek esetében, amelyeket a 92/6/EGK irányelvvel összhangban a jármű sebességét 90 km/h-ra korlátozó készülékkel szereltek fel, az autópályán történő vezetés szakaszainak ablakait legalább 70 km/h és 90 km/h-nál alacsonyabb 5. ábra A jármű CO2-jelleggörbéje: városi, országúti és autópályán történő közlekedésre vonatkozó fogalommeghatározások (belső égésű motorral rendelkező és nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek példáján), azon N2 kategóriájú járművek kivételével, amelyeket a 92/6/EGK irányelvvel összhangban a jármű sebességét 90 km/h-ra korlátozó készülékkel szereltek fel. ORSZÁGÚTI AUTÓPÁLYÁN VÁROSI Ablak 6. ábra A jármű CO2-jelleggörbéje: városi, országúti és autópályán történő közlekedésre vonatkozó fogalommeghatározások (külső feltöltésű hibrid elektromos járművek példáján), azon N2 kategóriájú járművek kivételével, amelyeket a 92/6/EGK irányelvvel összhangban a jármű sebességét 90 km/h-ra korlátozó készülékkel szereltek fel. ORSZÁGÚTI AUTÓPÁLYÁN VÁROSI Ablak 4.5. A vizsgálati út érvényességének ellenőrzése 4.5.1. A jármű CO2-jelleggörbéjének tűrései A jármű CO2-jelleggörbéjének felső tűrése tol 1H = 45 % városi közlekedésben és tol 1H =40 % országúti és autópályán történő közlekedés során. A jármű CO2-jelleggörbéjének alsó tűrése tol 1L = 25 % belső égésű motorral rendelkező és nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek és tol 1L =100 % külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében 4.5.2. A vizsgálat érvényességének ellenőrzése A vizsgálat akkor érvényes, ha az abban foglalt városi, országúti és autópályán történő vezetés ablakainak legalább 50 %-a a CO2 jelleggörbére vonatkozóan meghatározott tűrésen belül van. Nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek és külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében, ha a tol1H és tol1L közötti 50 %-os minimális követelmény nem teljesül, a tol1H felső pozitív tűrést 1 %-os lépésekben meg lehet növelni, amíg az 50 %-os célértéket el nem érik. Ezen eljárás alkalmazása esetén a tol1H értéke soha nem haladhatja meg az 50 %-ot. |
31. |
a 6. függelék helyébe a következő szöveg lép: „6. függelék AZ RDE-KIBOCSÁTÁSOK VÉGSŐ EREDMÉNYEINEK KISZÁMÍTÁSA 1. Szimbólumok, paraméterek és mértékegységek (k) index — a kategóriára (t=összes, u=város, 1 – 2 = a WLTP ciklus első két szakasza) utal
2. Az RDE-kibocsátások végső eredményeinek kiszámítása 2.1. Bevezetés A vizsgálati út érvényességét a IIIA. melléklet 9.2. pontja szerint kell ellenőrizni. Belső égésű motorral rendelkező, nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek és külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében a végleges RDE-eredményeket az alábbiak szerint kell kiszámítani az érvényes vizsgálati utakra. A teljes RDE-vizsgálati útra és az RDE-vizsgálati út városi részére (k = t = total, k = u = urban): MRDE,k = mRDE,k . RFk Az eredményértékelési tényező kiszámításához használt függvény RFL 1 és RFL 2 paraméterének értékei a következők:
2.2. RDE eredményértékelési tényező belső égésű motorral rendelkező, valamint nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében Az RDE eredményértékelési tényező értéke az RDE-vizsgálat során mért távolságspecifikus CO2-kibocsátás és a jármű által az e rendelet XXI. mellékletének 6. almelléklete szerint lefolytatott WLTP vizsgálati ciklus alatt kibocsátott azon távolságspecifikus CO2-kibocsátás közötti rk aránytól függ, amelyet a II. melléklet 5. függelékében található 1. átláthatósági lista 12. pontjából kell venni, (adott esetben) a H jármű és az L jármű közötti, a XXI. melléklet 7. almellékletében meghatározott interpolációval, a IX. mellékletben meghatározott egyedi járműre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatból vett vizsgálati tömeget és kigurulási menetellenállási együtthatókat (F0, F1 és F2) alkalmazva. A városi közlekedési kibocsátások tekintetében a WLTP menetciklus releváns szakaszai.
2.3. RDE eredményértékelési tényező külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében Az RDE eredményértékelési tényező értéke az RDE-vizsgálat során mért távolságspecifikus CO2-kibocsátás és a jármű által az e rendelet XXI. mellékletének 6. almelléklete szerint a töltést fenntartó üzemmódban lefolytatott WLTP vizsgálati ciklus alatt kibocsátott azon távolságspecifikus CO2-kibocsátás közötti rk aránytól függ, amelyet a II. melléklet 5. függelékében található 1. átláthatósági lista 12. pontjából kell venni, (adott esetben) a H jármű és az L jármű közötti, a XXI. melléklet 7. almellékletében meghatározott interpolációval, a IX. mellékletben meghatározott egyedi járműre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatból vett vizsgálati tömeget és kigurulási menetellenállási együtthatókat (F0, F1 és F2) alkalmazva. Az rk arányt korrigálni kell a belső égésű motornak a töltésfenntartó üzemmód alkalmazásával lefolytatott RDE vizsgálati út, illetve a WLTP vizsgálat során történő használatát tükröző arányszámmal. Az alábbi képleteket a Bizottság áttekinti, és a műszaki fejlődés függvényében felülvizsgálja. A városi szakasz, illetve a teljes út esetében:
ahol az ICk a városi szakasz, illetve a teljes út során működő belső égésű motorral megtett távolság és a teljes városi szakasz, illetve a teljes vizsgálati út hányadosaként kifejezett arány:
ahol a belső égésű motor működését a 4. függelék 5. pontja szerint kell megállapítani. |
32. |
a 7. függelék a következőképpen módosul:
|
33. |
a 7a. függelék a következőképpen módosul:
|
34. |
a 7b. függelék a következőképpen módosul:
|
35. |
a 7c. függeléket el kell hagyni; |
36. |
a 8. függelék a következőképpen módosul:
|
37. |
a 9. függelék helyébe a következő szöveg lép: „9. függelék A gyártó tanúsítványa A gyártó tanúsítványa a valós vezetési feltételek melletti kibocsátásokra vonatkozó követelmények teljesüléséről (Gyártó): … (A gyártó címe): … Tanúsítja, hogy Az e tanúsítvány mellékletében felsorolt járműtípusok valamennyi lehetséges, e melléklet követelményeinek megfelelő RDE-vizsgálat tekintetében megfelelnek az (EU) 2017/1151 rendelet IIIA. mellékletének 2.1. pontjában meghatározott, a valós vezetési feltételek melletti kibocsátásokra vonatkozó követelményeknek. Kelt [… (Hely)] [… Dátum] … (A gyártó képviselőjének pecsétje és aláírása) Melléklet:
|
(1) A jármű tömege a közúti vizsgálat során, a vezető tömegét és a PEMS komponenseinek tömegét, a mesterséges hasznos terhet is, beleértve.
(3) Kötelező megadni, ha a kipufogógáz-tömegáramot EFM-mel határozzák meg.
(4) Ha szükséges, a kiegészítő információkat itt lehet megadni.
(5) A vizsgálat jellemzése és címkézése céljából kiegészítő paraméterek adhatók hozzá a táblázathoz.
(2) Legalább egy módszerrel kell meghatározni
(3) A jármű és a vizsgálati feltételek jellemzése céljából kiegészítő paraméterek adhatók hozzá a táblázathoz.
(4) A vizsgálati út kiegészítő elemeinek jellemzése céljából kiegészítő paraméterek adhatók hozzá a táblázathoz.
(5) A kiegészítő számítási adatok jellemzése céljából a 95. sorig további paraméterek is hozzáadhatók a táblázathoz
(6) A 195. sorig kiegészítő paraméterek adhatók hozzá a táblázathoz
(7) Kiegészítő paraméterek hozzáadhatók a táblázathoz
(8) Az ablak tulajdonságainak jellemzése céljából kiegészítő paraméterek adhatók hozzá a táblázathoz”;
IV. MELLÉKLET
„VI. MELLÉKLET
A PÁROLGÁSI KIBOCSÁTÁSOK MEGHATÁROZÁSA
(4. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT)
1. Bevezetés
E melléklet határozza meg a könnyű haszongépjárművek párolgási kibocsátási szintjei ismételhető és reprodukálható módon történő meghatározásának a jármű valós körülmények között történő üzemeltetését megjelenítő módszerét.
2. Fenntartva
3. Fogalommeghatározások
E melléklet alkalmazásában:
3.1. A vizsgálóberendezés
3.1.1. „Pontosság”: a mért érték és a nemzeti szabványra visszavezethető referenciaérték közötti eltérés, és az eredmény helyességét írja le.
3.1.2. „Kalibrálás”: mérőrendszerek válaszainak beállítási eljárása, azzal a céllal, hogy a kimeneti jel megegyezzen a referenciajelek tartományával.
3.2. Hibrid elektromos járművek
3.2.1. „Töltéslemerítő üzemállapot”: olyan üzemállapot, melynél az újratölthető energiatároló rendszerben (REESS) tárolt energia ingadozhat, de átlagértékében csökken, míg a jármű a töltésfenntartó állapotba történő átmenetig halad.
3.2.2. „Töltésfenntartó üzemállapot”: olyan üzemállapot, melynél az újratölthető energiatároló rendszerben tárolt energia ingadozhat, de átlagértékében semleges töltési egyensúlyi szinten marad, míg a jármű halad.
3.2.3. „Nem külső feltöltésű hibrid elektromos jármű” (NOVC-HEV): olyan hibrid elektromos jármű, amelyik nem tölthető fel külső forrásról.
3.2.4. „Külső feltöltésű hibrid elektromos jármű (OVC-HEV)”: külső forrásból feltölthető hibrid elektromos jármű.
3.2.5. „Hibrid elektromos jármű” (HEV): olyan hibrid jármű, amelynek az egyik meghajtóenergia-átalakítója egy elektromos gép.
3.2.6. „Hibrid hajtású jármű” (HV): olyan jármű, amelynek erőátviteli rendszere legalább két különböző kategóriájú meghajtóenergia-átalakítót és legalább két különböző kategóriájú meghajtóenergia-tároló rendszert tartalmaz.
3.3. Párolgási kibocsátás
3.3.1. „Tüzelőanyag-tartály rendszer”: a tüzelőanyag tárolására szolgáló eszközök, beleértve a tüzelőanyag-tartályt, a tüzelőanyag-töltő csövet, a tanksapkát és a tüzelőanyag-szivattyút, amennyiben az a tüzelőanyag-tartályba vagy a tüzelőanyag-tartályra szerelték fel.
3.3.2. „Tüzelőanyag-rendszer”: a jármű fedélzetén tüzelőanyagot tároló vagy továbbító alkotóelemek, amelyek közé a tüzelőanyagtartály-rendszer, az összes tüzelőanyag- és gőzvezeték, bármely, nem a tartályra szerelt tüzelőanyagszivattyú és az aktivált széntartály tartozik.
3.3.3. „Bután-feldolgozási kapacitás” (BWC): egy aktívszéntartály által abszorbálható bután tömege.
3.3.4. „BWC300”: 300 tüzelőanyaggal való öregítési ciklus megtörténte utáni butánfeldolgozási kapacitás.
3.3.5. „Áteresztési tényező” (PF): adott időtartam alatti szénhidrogén-veszteségekből meghatározott és a végleges párolgási kibocsátások meghatározására szolgáló tényező.
3.3.6. „Egyrétegű nem fém tartály”: egyetlen nem fém anyagrétegből álló tüzelőanyag-tartály, ideértve a fluorozott/szulfonált anyagokat.
3.3.7. „Többrétegű tartály”: legalább két különböző anyagréteg használatával kialakított tüzelőanyag-tartály, melyben a rétegek egyike a szénhidrogének számára áthatolhatatlan;
3.3.8. „Zárt tüzelőanyag-tartály rendszer”: olyan tüzelőanyag-tartály rendszer, ahol a tüzelőanyaggőzök a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 2. függelékében meghatározott 24 órás napi ciklus alatti parkolás során nem szellőznek, ha a vizsgálatot az e rendelet IX. mellékletének A.1. szakaszában meghatározott referencia-tüzelőanyaggal folytatják le.
3.3.9. „Párolgási kibocsátás”: e rendelet keretében egy gépjármű tüzelőanyag-rendszeréből a parkolás során és közvetlenül egy zárt tüzelőanyag-tartály tankolása előtt kiszabaduló szénhidrogéngőzök.
3.3.10. „Egyfajta tüzelőanyaggal működő gázüzemű jármű”: olyan jármű, amely elsődlegesen cseppfolyósított szénhidrogéngázt, földgázt/biometánt vagy hidrogént használ, azonban – csak szükséghelyzetek esetére vagy indításra – benzinrendszerrel is rendelkezhet, ha a benzintartálya legfeljebb 15 liter benzin tárolására alkalmas.
3.3.11. „Nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség”: egy zárt tüzelőanyag-tartály rendszer nyomáscsökkentőjéből kizárólag a rendszer által biztosított gőztároló egységen keresztül kiszellőző szénhidrogének.
3.3.12. „Nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség áramlat”: nyomáscsökkenés során a gőztároló egységen keresztüláramló nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség.
3.3.13. „Tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentési nyomásszint”: az a legkisebb nyomás, amelyen a zárt tüzelőanyag-tartály rendszer kizárólag a tartályon belüli nyomásra reagálva elkezdi a szellőztetést.
3.3.14. „Kiegészítő tartály”: a nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség áramlat mérésére használt tartály.
3.3.15. „2 gramm abszorpciós küszöb” eléréséről akkor beszélünk, amikor az aktivált széntartályból kibocsátott szénhidrogének halmozott mennyisége eléri a 2 grammot.
4. Rövidítések
Általános rövidítések
BWC |
Bután-feldolgozási kapacitás |
PF |
Áteresztési tényező |
APF |
Rögzített áteresztési tényező |
OVC-HEV |
Külső feltöltésű hibrid elektromos jármű |
NOVC-HEV |
Nem külső feltöltésű hibrid elektromos jármű |
WLTC |
Könnyűgépjárművekre vonatkozó, világszinten harmonizált vizsgálati ciklus |
REESS |
Újratölthető energiatároló rendszer |
5. Általános követelmények
5.1. A járművet és a párolgási kibocsátásokat befolyásoló alkatrészeket úgy kell megtervezni, legyártani és összeszerelni, hogy a jármű rendeltetésszerű használati körülmények, úgymint páratartalom, eső, hó, hőség, hideg, homok, por, rezgések, kopás stb. között, a teljes élettartama alatt megfeleljen e rendelet rendelkezéseinek.
5.1.1. Ebbe beletartozik a kibocsátáscsökkentő rendszer valamennyi tömlőjének, csuklójának és csatlakozásának biztonsága is.
5.1.2. Zárt tüzelőanyag-tartály rendszerrel rendelkező járművek esetében ehhez egy olyan rendszer is tartozik, amely közvetlenül a tankolás előtt lecsökkenti a tartály nyomását kizárólag azon a gőztároló egységen keresztül, amelynek egyedüli feladata a tüzelőanyaggőz tárolása. Akkor is kizárólag ez a szellőzési útvonal működik, amikor a tartály nyomása meghaladja a biztonságos működési nyomásértéket.
5.2. A vizsgálati járművet az 5.5.2. pont szerint kell kiválasztani.
5.3. A járművek vizsgálatának feltételei
5.3.1. A kibocsátásvizsgálat során alkalmazott kenőanyagok és hűtőfolyadék típusának és mennyiségének meg kell egyeznie a gyártó által a jármű normál üzeméhez meghatározottakkal.
5.3.2. A vizsgálat során használt tüzelőanyag típusának a IX. melléklet A.1. szakaszában meghatározottnak kell lennie.
5.3.3. Valamennyi párolgási kibocsátáscsökkentő rendszernek üzemképesnek kell lennie.
5.3.4. Bármilyen kiiktató eszköz használata tilos a 715/2007/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdésének rendelkezései értelmében.
5.4. Az elektronikus rendszer biztonságára vonatkozó rendelkezések
5.4.1. Az elektronikus rendszer biztonságára vonatkozó rendelkezéseket az I. melléklet 2.3. pontja határozza meg.
5.5. Párolgási kibocsátási család
5.5.1. Csak az a), c) és d) pontokban felsorolt jellemzők tekintetében azonos, a b) pontban felsorolt jellemzők tekintetében műszakilag egyenértékű és az e) és f) pontokban felsorolt jellemzők tekintetében hasonló, vagy adott esetben a meghatározott tűréshatáron belüli járművek tartozhatnak ugyanabba a párolgási kibocsátási családba:
a) |
a tüzelőanyag-tartály rendszer anyaga és felépítése; |
b) |
a gőztömlő anyaga, a tüzelőanyag-vezeték anyaga és az összekapcsolási technika; |
c) |
zárt vagy nem zárt tüzelőanyag-tartály rendszer; |
d) |
a tüzelőanyag-tartály megkerülőszelepének beállítása (levegőbeömlés és kiengedés); |
e) |
az aktívszéntartály butánfeldolgozási kapacitása (BWC300) a legmagasabb érték 10 százalékos tartományán belül (ugyanazon típusú faszénnel töltött tartályok esetében a faszén mennyiségének azon érték 10 százalékos tartományán belül kell lennie, amelyhez a BWC300-at meghatározták); |
f) |
a kifúvatásvezérlő rendszer (például a szelep típusa, kifúvatásvezérlési stratégia). |
5.5.2. A jármű a legrosszabb esethez tartozó párolgási kibocsátásokat termelőnek minősül és akkor használják a vizsgálathoz, ha a járműcsaládon belül a legnagyobb a tüzelőanyag-tartálya kapacitásának az aktívszéntartály butánfeldolgozási kapacitáshoz viszonyított arányszáma. A jármű kiválasztásáról előzetesen meg kell egyezni a jóváhagyó hatósággal.
5.5.3. Másik járműcsaládba kell sorolni a járműmodellt, ha azon a párolgási vezérlőrendszerrel kapcsolatos bármely innovatív rendszerkalibrálást, konfigurációt vagy hardvert használnak.
5.5.4. Párolgási kibocsátási család azonosítója
Az 5.5.1. szakaszban meghatározott valamennyi párolgási kibocsátási családot az alábbi formátumú egyedi azonosító jelöli:
EV-nnnnnnnnnnnnnnn-WMI-x
Ahol:
nnnnnnnnnnnnnnn egy legfeljebb tizenöt karakterből álló karakterlánc, amelyben kizárólag a 0-9, A-Z és az aláhúzásjel „_” karakter szerepelnek.
WMI (a gyártó világazonosítója) a gyártót egyedileg azonosító kód, az ISO 3780:2009 szabványban meghatározottak szerint.
x értékét „1”-re vagy „0”-ra kell beállítani a következő rendelkezéseknek megfelelően:
a) |
a jóváhagyó hatóság és a WMI tulajdonosa beleegyezésével a számot „1”-re kell állítani, ha a járműcsalád meghatározása a célja szerint olyan járművekre terjed ki, amelyeknek:
Az i., ii. és iii. esetben a járműcsalád azonosítókódja egy n-karakterekből álló egyedi karakterlánc és egy egyedi WMI kód, valamint egy „1” karakter; |
b) |
a jóváhagyó hatóság beleegyezésével a számot „0”-ra kell állítani, ha a járműcsaládot ugyanazon feltételek alapján határozták meg, mint az a) pont szerint meghatározott megfelelő járműcsaládot, de a gyártó eltérő WMI használatát választja. Ebben az esetben a járműcsalád azonosítókódja ugyanabból az n-karakterláncból áll, mint az a) pont szerint megállapított járműcsaládhoz meghatározott, továbbá egy egyedi WMI kódból, amely eltér az a) esetben használt bármely WMI kódtól és amelyet egy „0” karakter követ. |
5.6. A jóváhagyó hatóság nem adhatja meg a típusjóváhagyást, ha a benyújtott információ nem elégséges annak igazolására, hogy a jármű rendeltetésszerű használata során a párolgási kibocsátásokat hatékonyan korlátozzák.
6. A teljesítményre vonatkozó követelmények
6.1. Határértékek
A határértékeket a 715/2007/EK rendelet I. mellékletének 3. táblázata sorolja fel.
1. függelék
A 4. típusú vizsgálatok menete és vizsgálati feltételei
1. Bevezetés
Ez a melléklet a járművek párolgási kibocsátásának meghatározására szolgáló 4. típusú mérés eljárását írja le.
2. Műszaki követelmények
2.1. Az eljárás a párolgási kibocsátások vizsgálatából és két kiegészítő vizsgálatból áll, melyek közül az egyik az e függelék 5.1. pontjának megfelelően az aktívszéntartályok öregítésére, a másik az e függelék 5.2. pontjának megfelelően a tüzelőanyag-tartály rendszer áteresztésére irányul. A párolgási kibocsátások vizsgálata (VI.4. ábra) a napi hőmérséklet-változások és a jármű parkolás közbeni átforrósodása miatt bekövetkező párolgási szénhidrogén-kibocsátásokat határozza meg.
2.2. Ha a tüzelőanyag-rendszer egynél több aktívszéntartályt tartalmaz, akkor az e mellékletben az „aktívszéntartályra” tett összes hivatkozás valamennyi aktívszéntartályra vonatkozik.
3. Jármű
A járművet jó műszaki állapotban, bejáratva kell a vizsgálatra átadni, és a vizsgálat időpontjáig legalább 3 000 km-t kell futnia. A párolgási kibocsátások meghatározásának céljára használt jármű kilométerórájának állását és a jármű korát valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben fel kell jegyezni. A párolgási kibocsátást szabályozó rendszernek bekapcsolt állapotban kell lennie és a bejáratási időszak alatt annak mindvégig kifogástalanul kell működnie. Az e függelék 5.1. pontjában leírt eljárás szerint öregített aktívszéntartályt kell használni.
4. A vizsgálóberendezés
4.1. Görgős fékpad
A görgős fékpadnak meg kell felelnie a XXI. melléklet 5. almellékletének 2. pontjában meghatározott követelményeknek.
4.2. A párolgási kibocsátás mérésére szolgáló kamra
A párolgási kibocsátás mérésére szolgáló mérőkamrának meg kell felelnie a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 4.2. szakaszában meghatározott követelményeknek.
4.3. Elemző rendszerek
Az elemző rendszereknek meg kell felelniük a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 4.3. szakaszában meghatározott követelményeknek. A szénhidrogének folyamatos mérése nem kötelező, kivéve, ha rögzített térfogatú mérőkamratípust használnak.
4.4. A hőmérsékleti adatok rögzítésére szolgáló rendszer
A hőmérsékleti adatok rögzítésének a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 4.5. szakaszában meghatározott követelményeknek megfelelően kell történnie.
4.5. A nyomásértékek rögzítésére szolgáló rendszer
A nyomásértékek rögzítésének a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 4.6. szakaszában meghatározott követelményeknek megfelelően kell történnie, azzal a kivétellel, hogy a nyomásértékek rögzítésére szolgáló, a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 4.6.2. szakaszában meghatározott rendszer pontossága és felbontása a következő:
a) |
Pontosság: ± 0,3 kPa |
b) |
Felbontás: 0,025 kPa |
4.6. Ventilátorok
A ventilátoroknak meg kell felelniük a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 4.7. szakaszában meghatározott követelményeknek, azzal a kivétellel, hogy a befúvók kapacitása 0,1–0,5 m3/min helyett 0,1–0,5 m3/sec.
4.7. Kalibráló gázok
A gázoknak meg kell felelniük a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 4.8. szakaszában meghatározott követelményeknek.
4.8. Egyéb berendezések
Az egyéb berendezéseknek meg kell felelniük a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 4.9. szakaszában meghatározott követelményeknek.
4.9. Kiegészítő aktívszéntartály
A kiegészítő aktívszéntartálynak azonosnak kell lennie a fő aktívszéntartállyal, de nem kell szükségképpen öregítettnek lennie. A jármű aktívszéntartályához vezető összekötőcsőnek a lehető legrövidebbnek kell lennie. A kiegészítő aktívszéntartályt a terhelés előtt száraz levegővel teljesen át kell öblíteni.
4.10. Aktívszéntartály-mérleg
Az aktívszéntartály-mérleg pontosságának ± 0,02 g-nak kell lennie.
5. Az aktívszéntartály öregítésére és az áteresztési tényező meghatározására szolgáló eljárás
5.1. Az aktívszéntartály öregítése
Az átforrósodási veszteség és a napi veszteség vizsgálata előtt az aktívszéntartály(oka)t öregíteni kell a VI.1. ábrán ismertetett eljárással.
VI.1. ábra
Az aktívszéntartály öregítésének eljárása
50-szer
5.1.3. Öregítés tüzelőanyaggőznek kitéve és a BWC300 meghatározása
5.1.2. Öregítés rezgés által
5.1.1. Az öregítés az alábbiaknak kitéve történik: hőmérsékleti ciklusok
Új tartályminta kiválasztása.
A vizsgálat kezdete
5.1.1. Öregítés hőmérsékleti ciklusok által
A tartályt egy erre a célra kialakított hőkamrában többször – 15 °C-ról 60 °C-ra melegítik, majd lehűtik, a végpontokon 30 percig tartva. Az egyes ciklusok hossza 210 perc (lásd VI.2. ábrát).
A hőmérséklet-gradiensnek a lehető legjobban meg kell közelítenie az 1 °C/percet. A tartályon nem szabad átfújatni a levegőt.
A ciklust egymás után ötvenszer kell megismételni. Ezen eljárás teljes hossza 175 óra.
VI.2. ábra
Hőkondicionálási ciklus
Hőmérséklet (°C) -idő (perc)
5.1.2. Öregítés rezgés által
A hőkondicionálást követően a tartályt a vertikálisan, a gépjárműben elfoglalt helyzetbe állítva 30 ± 10 Hz frekvencián összesen több mint 1,5 m/sec2 Grms-nek kell kitenni. A művelet hossza 12 óra.
5.1.3. Öregítés tüzelőanyaggőznek kitéve és a BWC300 meghatározása
5.1.3.1. Az öregítés tüzelőanyaggőzzel történő feltöltés és laboratóriumi levegővel való kifúvatás ismétléséből áll.
5.1.3.1.1. A hőkondicionálási és a rezgési öregítés után a tartály(oka)t az e függelék 5.1.3.1.1.1. pontjában leírt, kereskedelemben kapható tüzelőanyag és nitrogén vagy levegő 50 ± 15 % tüzelőanyaggőz-térfogatarányú keverékében kell öregíteni. A keverék tüzelőanyaggőzzel való telítettségének aránya 60 ± 20 g/óra.
Az aktívszéntartályt 2 gramm abszorpciós küszöbig kell tölteni. Alternatívaként akkor tekinthető befejezettnek a töltés, ha a szellőző kivezetésénél a szénhidrogén-koncentráció eléri a 3 000 ppm-et.
5.1.3.1.1.1. A vizsgálathoz használt, kereskedelemben kapható tüzelőanyagnak az alábbiak tekintetében ugyanazon követelményeknek kell megfelelnie, mint a referencia-tüzelőanyagnak:
a) |
sűrűség 15 °C-on; |
b) |
gőznyomás; |
c) |
desztilláció (70 °C, 100 °C, 150 °C); |
d) |
szénhidrogén-elemzés (csak olefinek, aromás vegyületek, benzol); |
e) |
oxigéntartalom; |
f) |
etanoltartalom. |
5.1.3.1.2. Az aktívszéntartályt a töltés után legalább 5 perccel, de legfeljebb 60 perccel 300-szoros szűrőtérfogat-csere eléréséig percenként 25 ±5 liter áramlási sebességgel át kell öblíteni a kibocsátást vizsgáló laboratórium levegőjével.
5.1.3.1.3. Az e függelék 5.1.3.1.1. és 5.1.3.1.2. pontjában leírt eljárásokat 300-szor kell megismételni, melyet követően az aktívszéntartály stabilizáltnak minősül.
5.1.3.1.4. A bután-feldolgozási kapacitásnak (BWC) az 5.5. pont szerinti párolgási kibocsátási járműcsalád tekintetében történő mérésére szolgáló eljárás az alábbiakból áll:
a) |
az aktívszéntartályt 2 gramm abszorpciós küszöbig kell tölteni, majd ezt követően legalább ötször kifúvatni. A terhelést 50 térfogatszázalék butánból és 50 térfogatszázalék nitrogénből álló keverékkel kell végrehajtani óránként 40 gramm butánnal; |
b) |
a kifúvatást e függelék 5.1.3.1.2. pontja szerint kell elvégezni; |
c) |
a BWC-t minden egyes terhelés után szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben; |
d) |
a BWC300-at az utolsó 5 BWC átlagából kell kiszámítani. |
5.1.3.2. Amennyiben az öregített tartályt egy beszállító biztosítja, a gyártó az öregítési eljárásról előzetesen tájékoztatja a jóváhagyó hatóságot, hogy az megtekinthesse a beszállító létesítményében végzett ezen eljárás bármely szakaszát.
5.1.3.3. A gyártó eljuttatja a jóváhagyó hatósághoz a vizsgálati jegyzőkönyvet, amely legalább a következőket tartalmazza:
a) |
az aktív szén típusa; |
b) |
a töltés sebessége; |
c) |
a tüzelőanyag specifikációi. |
5.2. A tüzelőanyag-tartály rendszer áteresztési tényezőjének meghatározása (lásd a VI.3. ábrát)
VI.3. ábra
Az áteresztési tényező meghatározása
5.2.5. Áteresztési tényező = HC20w - HC3w
5.2.4. HC-mérés ugyanazon feltételek mellett, mint a napi kibocsátási vizsgálat első napján: HC20w
5.2.4. A tartályt le kell ereszteni és referencia-tüzelőanyaggal kell feltölteni névleges űrtartalmának 40 %-áig.
5.2.3. Kondicionálás további 17 héten keresztül 40 °C ±2 °C
5.2.2. HC-mérés ugyanazon feltételek mellett, mint a napi kibocsátási vizsgálat első napján: HC3w
5.2.1. Kondicionálás 3 héten keresztül 40 °C ± 2 °C-on
5.2.2. A tartályt le kell ereszteni és referencia-tüzelőanyaggal kell feltölteni névleges űrtartalmának 40 %-áig.
5.2.1. A tartályt a névleges űrtartalmának 40 ± 2 %-áig fel kell tölteni referencia-tüzelőanyaggal.
A vizsgálat kezdete
5.2.1. A járműcsalád kiválasztott reprezentatív tüzelőanyag-tartály rendszerét a járműben elfoglalt helyzetéhez hasonlóan kell elhelyezni a próbapadon. A tartályt referencia-tüzelőanyaggal kell feltölteni 18 °C ± 2 °C hőmérsékleten névleges űrtartalmának 40 ± 2 %-áig. Ezt követően a tüzelőanyag-tartály rendszert tartó próbapadot egy szabályozott hőmérsékletű helyiségben 40 °C ± 2 °C-on kell tartani 3 héten át.
5.2.2. A harmadik hét végén a tartályt le kell ereszteni és referencia-tüzelőanyaggal kell feltölteni 18 °C ± 2 °C hőmérsékleten névleges űrtartalmának 40 ± 2 %-áig.
6–36 órán belül a tüzelőanyag-tartály rendszert tartó próbapadot mérőkamrában kell elhelyezni. Ebből az időtartamból az utolsó 6 órának 20 °C ± 2 °C környezeti hőmérsékletűnek kell lennie. A mérőkamrában a napi eljárást az e függelék 6.5.9. pontjában leírt eljárás időszakának első 24 óráján keresztül kell lefolytatni. A tartályban található tüzelőanyaggőz szellőzését ki kell vezetni a mérőkamrán kívülre, kizárva ezzel, hogy a tartály szellőzési kibocsátását áteresztésnek mérjék. A HC-kibocsátást meg kell mérni és ennek értékét HC3W-ként szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben.
5.2.3. Ezt követően a tüzelőanyag-tartály rendszert tartó próbapadot ismét egy szabályozott hőmérsékletű helyiségben 40 °C ± 2 °C-on kell tartani a fennmaradó 17 héten át.
5.2.4. A tizenhetedik hét végén a tartályt le kell ereszteni és referencia-tüzelőanyaggal kell feltölteni 18 °C ± 2 °C hőmérsékleten névleges űrtartalmának 40 ± 2 %-áig.
6–36 órán belül a tüzelőanyag-tartály rendszert tartó próbapadot mérőkamrában kell elhelyezni. Ebből az időtartamból az utolsó 6 órának 20 °C ±2 °C környezeti hőmérsékletűnek kell lennie. A mérőkamrában a napi eljárást az e függelék 6.5.9. pontjában leírtak szerinti eljárás első 24 órás időszakán keresztül kell lefolytatni. A tüzelőanyag-tartály rendszer szellőzését ki kell vezetni a mérőkamrán kívülre, kizárva ezzel, hogy a tartály szellőzési kibocsátását áteresztésnek mérjék. A HC-kibocsátást meg kell mérni és ennek értékét ebben az esetben HC20W-ként szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben.
5.2.5. Az áteresztési tényező a HC20W és a HC3W különbsége g/24 órában, 3 helyértékben megadva a következő képlet használatával:
PF = HC20w – HC3W
5.2.6. Amennyiben az áteresztési tényezőt a beszállító állapítja meg, a jármű gyártója a meghatározás előtt tájékoztatja a jóváhagyó hatóságot, hogy az megtekinthesse a beszállító létesítményében végzett eljárást.
5.2.7. A gyártó eljuttatja a jóváhagyó hatósághoz a vizsgálati jegyzőkönyvet, amely legalább a következőket tartalmazza:
a) |
a vizsgált tüzelőanyag-tartály rendszer teljes leírása, beleértve a vizsgált tartály típusát, hogy az fémből készült, egyrétegű nem fémből készült, vagy többrétegű-e, valamint hogy milyen anyagból készült a tartály és a tüzelőanyag-tartály rendszer többi eleme; |
b) |
az öregítés során mért heti átlaghőmérsékletek; |
c) |
a 3. héten mért HC-érték (HC3W); |
d) |
a 20. héten mért HC-érték (HC20 W); |
e) |
az eredményül kapott áteresztési tényező (PF). |
5.2.8. Az e függelék 5.2.1–5.2.7. pontja helyett a többrétegű tüzelőanyagtartályt vagy fém-tüzelőanyagtartályt alkalmazó gyártó úgy is dönthet, hogy a fent említett teljes mérési eljárás helyett egy rögzített áteresztési tényezőt (APF) alkalmaz:
Többrétegű/fém-tüzelőanyagtartály APF = 120 mg/24 óra
Amennyiben egy gyártó úgy dönt, hogy APF-et használ, a jóváhagyó hatósághoz nyilatkozatot nyújt be a tartály típusának és az ahhoz felhasznált anyagoknak a pontos megjelölésével.
6. Az átforrósodási és a napi veszteség vizsgálati eljárása
6.1. A jármű előkészítése
A járművet a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. melléklete 5.1.1. és 5.1.2. szakaszának megfelelően elő kell készíteni. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával a tüzelőanyagtól eltérő háttérkibocsátási forrásokat (pl. festék, ragasztók, műanyag, tüzelőanyag-/gőzvezetékek, gumiabroncsok és egyéb gumi vagy polimer alkotórészek) a vizsgálat előtt a jármű tipikus háttérszintjeire lehet korlátozni (pl. a gumiabroncsok 50 °C vagy magasabb hőmérsékleten megfelelő időtartamokon keresztül történő hevítése, a jármű hevítése, az ablakmosó folyadék leeresztése).
Zárt tüzelőanyag-tartály rendszerek esetén a jármű aktívszéntartályait úgy kell felszerelni, hogy az aktívszéntartályokhoz történő hozzáférés, valamint azok összekapcsolása és szétkapcsolása könnyen elvégezhető legyen.
6.2. Üzemmódok kiválasztása és sebességváltási előírások
6.2.1. Kézi sebességváltóval rendelkező járművek esetében a XXI. melléklet 2. almellékletében meghatározott, sebességváltásra vonatkozó előírásokat be kell tartani.
6.2.2. Tisztán belső égésű motorral felszerelt járművek esetében az üzemmódot a XXI. melléklet 6. almelléklete szerint kell kiválasztani.
6.2.3. Nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek és külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében az üzemmódot a XXI. melléklet 6. függelékétől 8. almellékletéig terjedő rendelkezések szerint kell kiválasztani.
6.2.4. A jóváhagyó hatóság kérésére a kiválasztott üzemmód eltérhet az e függelék 6.2.2. és 6.2.3. pontjaiban leírtaktól.
6.3. Vizsgálati feltételek
Az e mellékletben foglalt vizsgálatokat H jármű interpolációs járműcsaládjára vonatkozó vizsgálati feltételeket használva kell elvégezni, a vizsgált párolgási kibocsátási járműcsaládba tartozó valamennyi interpolációs járműcsalád legmagasabb ciklus-energiaigényével.
Alternatív megoldásként, a jóváhagyó hatóság kérésére a vizsgálat során használható egy, a járműcsaládba tartozó járművet képviselő bármely ciklusenergia.
6.4. A vizsgálat eljárás menete
A nem zárt és a zárt tüzelőanyag-tartály rendszerek vizsgálati eljárása során a VI.4. ábrán bemutatott folyamatábrát kell követni.
A zárt tüzelőanyag-tartály rendszereket 2 lehetőség egyikével kell vizsgálni. Az egyik lehetőség a jármű egy folyamatos eljárással történő vizsgálata. A másik lehetőség az önállónak nevezett eljárás, amelyben a járművet két külön eljárás keretében vizsgálják és amely lehetővé teszi a fékpadon történő vizsgálat és a napi vizsgálatok megismétlését anélkül, hogy megismételnék a tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség áramlat vizsgálatát és a nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség megmérését.
VI.4. ábra
Vizsgálati eljárási folyamatábrák
6.7.2.1.3. Aktívszén-tartály töltése a kiáramlási veszteséget szimuláló tömeggel
6.6.1.5. Aktívszén-tartálynak a tüzelő-anyag-fogyasztás 85 %-ával egyenértékű kifúvatása
6.6.1.9.1. Külső feltöl-tésű hibrid elektromos jármű újratölthető energiatároló rendszerének töltése
6.6.1.9. Kondicionálás 6–36 órán át 23 °C hőmérsékleten
6.5.2. Kondicionálás 6–36 órán át 23 °C hőmérsékleten
6.5.1. A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése 40 %-ig
6.5.8. Kondicionálás 6–36 órán át 20 °C hőmérsékleten
A vizsgálat vége
6.6.1.12. Tüzelőanyagtartály nyomáscsökkenése szétkapcsolt aktívszéntartállyal
6.6.1.10. A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése 40 %-ig
6.6.1.9.1. Külső feltöltésű hibrid elektromos jármű újratölthető
6.6.1.9. Kond. 6–36 órán át 23 °C hőmérsékleten
6.6.1.7.2. Kiáramlási veszteség töltése
6.6.1.8. Kiáramlási veszteség áramlat mérése
A kiáramlási veszteség töltését 15 percen belül el kell kezdeni
6.6.1.6. Aktívszén-tartály nyomáscsökkenési kiáramlási veszteség töltésének előkészítése (11 órás hőmérsékletciklus)
6.6.1.5. Aktívszén-tartálynak a tüzelőanyag-fogyasztás 85 %-ával egyenértékű kifúvatása
6.6.1.3. Kond. 6–36 órán át 20 °C hőmérsékleten
6.6.1.4. Tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkenése
6.6.1.2. A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése 15 %-ig
A tüzelőanyag következő leeresztését és feltöltését 1 órán belül el kell kezdeni
6.5.5.2. Aktívszén-tartály feltöltése a 2 g-os abszorpciós küszöbig
6.5.5.1. Külső feltöltésű hibrid elektromos jármű újratölthető energiatároló rendszerének töltése
6.5.5. Kondicionálás 12–36 órán át 23 °C hőmérsékleten
A következő kondicionálást 5 percen belül el kell kezdeni
A következő kondicionálást 5 percen belül el kell kezdeni
A következő kondicionálást 5 percen belül el kell kezdeni
6.5.4. A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése 40 %-ig
Zárt tüzelőanyag-tartály rendszer?
6.5.2. Kondicionálás 6–36 órán át 23 °C hőmérsékleten
A következő kondicionálást 5 percen belül el kell kezdeni
6.5.1. A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése 40 %-ig
Kiindulópont: Nem zárt tüzelőanyag-tartályok, zárt tüzelőanyag-tartályok folyamatos és zárt tüzelőanyag-tartályok önálló kiáramlási vesztesége
Kiindulópont: Zárt tüzelőanyag-tartályok, önálló átforrósodás és napi értékek
Az átforrósodási vizsgálatot a fékpadon történő vizsgálatot követő 7 percen belül és a motor leállítását követő 2 percen belül el kell kezdeni.
6.6.1.5. Aktívszén-tartály feltöltése a 2 g-os abszorpciós küszöbig
Nem
Igen
6.6.1.5. Aktívszén-tartály feltöltése a 2 g-os abszorpciós küszöbig
6.6.1.11. Kondicionálás 6–36 órán át 20 °C hőmérsékleten
Az önálló kiáramlási veszteség
6.5.3. Előkondicionáló menetciklus
7. Számítások
6.5.9. Napi vizsgálat, 2. nap: MD2
6.5.9. Napi vizsgálat, 1. nap: MD1
6.5.7. Átforrósodási vizsgálat: MHS
6.5.6. Vizsgálat fékpadon
A tüzelőanyag következő leeresztését és feltöltését 1 órán belül el kell kezdeni
6.5.3. Előkondicionáló menetciklus
6.5. Nem zárt tüzelőanyag-tartály rendszerek folyamatos vizsgálati eljárása
6.5.1. A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése
A jármű tüzelőanyag-tartályát ki kell üríteni. A művelet elvégzése során nem szabad a normálistól eltérő módon átöblíteni vagy terhelni a járműbe szerelt, párolgási kibocsátást csökkentő berendezéseket. Ehhez általában elegendő a tanksapka eltávolítása. A tüzelőanyag-tartályt referencia-tüzelőanyaggal kell feltölteni 18 °C ± 2 °C hőmérsékleten névleges űrtartalmának 40 ± 2 %-áig.
6.5.2. Kondicionálás
A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése befejezését követő 5 percen belül a járművet legalább 6 órán, de legfeljebb 36 órán keresztül kell 23 °C ± 3 °C hőmérsékleten kondicionálni.
6.5.3. Előkondicionáló menetciklus
A járművet a görgős fékpadra kell helyezni és a XXI. melléklet 1. almellékletében bemutatott ciklus következő szakaszain keresztül kell vezetni:
a) |
az 1. osztályba tartozó járművek esetében: alacsony, közepes, alacsony, alacsony, közepes, alacsony |
b) |
a 2. és a 3. osztályba tartozó járművek esetében: alacsony, közepes, magas, közepes. |
Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében az előkondicionáló menetciklust a XXI. melléklet 3.3.6. pontjában meghatározott töltésfenntartó üzemállapotban kell elvégezni. A jóváhagyó hatóság kérésére bármely egyéb üzemállapot használható.
6.5.4. A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése
Az előkondicionáló menetciklust követő egy órán belül a jármű tüzelőanyag-tartályát ki kell üríteni. A művelet elvégzése során nem szabad a normálistól eltérő módon átöblíteni vagy terhelni a járműbe szerelt, párolgási kibocsátást csökkentő berendezéseket. Ehhez általában elegendő a tanksapka eltávolítása. A tüzelőanyag-tartályt vizsgálati tüzelőanyaggal kell feltölteni 18 °C ± 2 °C hőmérsékleten névleges űrtartalmának 40 ± 2 %-áig.
6.5.5. Kondicionálás
A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése befejezését követő öt percen belül a járművet legalább 12 órán, de legfeljebb 36 órán keresztül kell 23 °C ± 3 °C hőmérsékleten tartani.
A kondicionálás során a 6.5.5.1. és a 6.5.5.2. pontokban bemutatott eljárások lefolytathatók olyan sorrendben is, hogy az első a 6.5.5.1. pont, amit a 6.5.5.2. pont követ, vagy úgy, hogy a 6.5.5.2. pontot követi a 6.5.5.1. pont. A 6.5.5.1. és a 6.5.5.2. pontokban bemutatott eljárások egyidejűleg is elvégezhetők.
6.5.5.1. Az újratölthető energiatároló rendszer feltöltése
A külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében az újratölthető energiatároló rendszernek a XXI. melléklet 8. almelléklet 4. függeléke 2.2.3. pontjában bemutatott töltési követelmények szerint teljesen feltöltöttnek kell lennie.
6.5.5.2. Az aktívszéntartály feltöltése
Az e függelék 5.1. pontjában leírt sorrend szerint öregített aktívszéntartályt a 2 g-os abszorpciós küszöbig kell feltölteni a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 5.1.4. szakaszában bemutatott eljárás szerint.
6.5.6. Vizsgálat fékpadon
A vizsgálati járművet fel kell tolni a fékpadra és az e függelék 6.5.3. pont a) alpontjában vagy a 6.5.3. pont b) alpontjában bemutatott ciklusokon keresztül kell vezetni. A külső feltöltésű hibrid elektromos járműveket töltéslemerítő üzemállapotban kell működtetni. Ezek után a motort le kell állítani. A művelet során mintát lehet venni a kipufogógáz-kibocsátásból, és az eredmények a kipufogógáz-kibocsátás és tüzelőanyag-fogyasztás tekintetében történő típusjóváhagyás céljára akkor használhatók, ha ez a művelet megfelel a XXI. melléklet 6. almellékletében vagy 8. almellékletében leírt követelménynek.
6.5.7. Átforrósodáskor keletkező párolgási kibocsátások vizsgálata
A görgős fékpadon végzett vizsgálatot követő 7 percen és a motor leállítását követő 2 percen belül a járművet alá kell vetni az átforrósodáskor keletkező párolgási kibocsátások vizsgálatának a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 5.5. szakasza szerint. Az átforrósodási veszteségeket e függelék 7.1. pontja szerint kell kiszámítani és az összes releváns vizsgálati jegyzőkönyvben MHS-ként kell feltüntetni.
6.5.8. Kondicionálás
Az átforrósodási párolgási kibocsátások vizsgálata után a járművet legalább 6 órán és legfeljebb 36 órán át kell kondicionálni az átforrósodási vizsgálat befejezése és a napi kibocsátási vizsgálat kezdete között. Ebből az időtartamból legalább az utolsó 6 órán keresztül a járművet 20 °C ± 2 °C hőmérsékleten kell kondicionálni.
6.5.9. Napi vizsgálat
6.5.9.1. A vizsgálati járművet két környezeti hőmérsékleti ciklusnak kell kitenni, a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. melléklet 2. függelékében a napi kibocsátási vizsgálatra meghatározott profilnak megfelelően, bármikor legfeljebb ± 2 °C eltéréssel. A hőmérsékleti görbétől való átlagos eltérés, amelyet a mért eltérések abszolút értéke alapján számítanak ki, legfeljebb ± 1 °C lehet. A környezeti hőmérsékletet legalább percenként mérni kell és azt szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati íven. A hőmérsékleti ciklus az e függelék 6.5.9.6. pontja szerinti Tstart = 0 időpontban kezdődik.
6.5.9.2. A mérőkamrát közvetlenül a vizsgálat előtt több percen keresztül át kell öblíteni az állandó háttér-koncentráció eléréséig. Ekkor be kell kapcsolni a kamra levegőjének keverésére szolgáló ventilátor(oka)t.
6.5.9.3. A vizsgálati járművet kikapcsolt erőátviteli rendszerrel, valamint nyitott ablakokkal és csomagtérrel (csomagterekkel) be kell vinni a mérőkamrába. A keverőventilátor(oka)t úgy kell beállítani, hogy legalább 8 km/h sebességű légáram jöjjön létre a vizsgálati jármű tüzelőanyag-tartálya alatt.
6.5.9.4. A szénhidrogén-elemző készüléket közvetlenül a vizsgálat előtt nullázni kell, és be kell állítani a mérési tartományát.
6.5.9.5. A mérőkamra ajtóit be kell zárni és légmentesen tömíteni kell.
6.5.9.6. Az ajtók lezárását és tömítését követő 10 percen belül meg kell mérni a szénhidrogén-koncentrációt, a hőmérsékletet és a légnyomást annak érdekében, hogy a mérőkamra CHCi, szénhidrogén-koncentrációjának, Pi légnyomásának és Ti környezeti kamrahőmérsékletének kezdeti adatait biztosítsák a napi vizsgálathoz. Ekkor kezdődik a Tstart = 0.
6.5.9.7. A szénhidrogén-elemző készüléket közvetlenül az egyes kibocsátási mintavételi szakaszok befejezése előtt nullázni kell, és be kell állítani a mérési tartományát.
6.5.9.8. Az első és a második kibocsátási mintavételi időszak befejezésére az e függelék 6.5.9.6. pontjában meghatározott első mintavétel kezdete után 24 órával ±és 6 perccel, illetve megfelelően 48 órával ±és 6 perccel kerül sor. Az eltelt időt szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben.
Minden kibocsátási mintavételi időszak végén meg kell mérni a szénhidrogén-koncentrációt, a hőmérsékletet és a légnyomást, és az e függelék 7.1. pontjában található egyenletet alkalmazva ki kell számolni a napi vizsgálati eredményeket. Az első 24 órából származó eredményt MD1-ként kell szerepeltetni valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben. A második 24 órából származó eredményt MD2-ként kell szerepeltetni valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben.
6.6. Zárt tüzelőanyag-tartály rendszerek folyamatos vizsgálati eljárása
6.6.1. Amennyiben a tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentési nyomásszintje legalább 30 kPa:
6.6.1.1. A vizsgálatot az e függelék 6.5.1–6.5.3. pontjában leírtak szerint kell végrehajtani.
6.6.1.2. A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése
Az előkondicionáló menetciklust követő egy órán belül a jármű tüzelőanyag-tartályát ki kell üríteni. A művelet elvégzése során nem szabad a normálistól eltérő módon átöblíteni vagy terhelni a járműbe szerelt, párolgási kibocsátást csökkentő berendezéseket. Ehhez általában elegendő a tanksapka eltávolítása, egyéb esetben szét kell kapcsolni az aktívszéntartályt. A tüzelőanyag-tartályt referencia-tüzelőanyaggal kell feltölteni 18 °C ± 2 °C hőmérsékleten a tartály névleges űrtartalmának 15 ± 2 %-áig.
6.6.1.3. Kondicionálás
A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése befejezését követő 5 percen belül a járművet legalább 6–36 órán keresztül kell stabilizálás céljából 20 °C ± 2 °C környezeti hőmérsékleten kondicionálni.
6.6.1.4. A tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentése
A tüzelőanyag-tartály nyomását ezt követően csökkenteni kell, hogy a tüzelőanyag-tartály belső nyomása ne emelkedjen rendellenesen magasra. Ez megtehető a jármű tanksapkájának kinyitásával. A nyomáscsökkentés módszerétől függetlenül a járművet 1 percen belül az eredeti állapotába kell visszaállítani.
6.6.1.5. Az aktívszéntartály töltése és átöblítése
Az e függelék 5.1. pontjában leírt sorrend szerint öregített aktívszéntartályt a 2 g-os abszorpciós küszöbig kell feltölteni a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 5.1.6. szakaszában leírt eljárás szerint, majd percenként 25 ± 5 liter áramlási sebességgel át kell öblíteni a kibocsátást vizsgáló laboratórium levegőjével. Az átöblítő levegő mennyisége nem haladhatja meg a 6.6.1.5.1. pontban meghatározott mennyiséget. Ez a töltés és átöblítés vagy a) egy 20 °C, illetve opcionálisan 23 °C hőmérsékletű fedélzeti aktívszéntartállyal, vagy pedig b) az aktívszéntartály szétkapcsolásával végezhető el Mindkét esetben tilos a tüzelőanyag-tartály további nyomáscsökkentése.
6.6.1.5.1. A maximális átöblítési mennyiség meghatározása
A maximális átöblítési mennyiséget Volmax a következő egyenlettel kell meghatározni. Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében a járművet töltésfenntartó üzemállapotban kell működtetni. Erre a meghatározásra sor kerülhet egy külön vizsgálat vagy az előkondicionáló menetciklus során.
ahol:
VolPcycle |
az e függelék 6.5.3. pontjában leírt hidegindítási előkondicionálási menetciklus során megfelelő eszközzel (pl. az aktívszéntartály kivezető nyílásához csatlakoztatott áramlásmérővel vagy ezzel egyenértékű eszközzel) mért és a legközelebbi 0,1 literre kerekített összesített átöblítési mennyiség (l); |
Voltank |
a gyártó által megadott névleges tüzelőanyag-tartály kapacitás (l); |
FCPcycle |
a tüzelőanyag-fogyasztás az e függelék 6.5.3. pontjában leírt egyedi átöblítési ciklus során, amely mérhető meleg- vagy hidegindítási feltételek mellet is, (l/100 km). Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek és nem külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében a tüzelőanyag-fogyasztást a XXI. melléklet 8. almelléklet 4.2.1. pontja szerint kell kiszámítani; |
DistPcycle |
az e függelék 6.5.3. pontjában leírt egyedi átöblítési ciklus legközelebbi 0,1 km-étől való elméleti távolság (km). |
6.6.1.6. Aktívszén-tartály nyomáscsökkenési kiáramlási veszteség töltésének előkészítése
Az aktívszéntartály töltésének és átöblítésének befejezése után a vizsgálati járművet be kell vinni egy mérőkamrába, ami lehet a párolgási veszteség meghatározására szolgáló légmentes kamra vagy egy megfelelő klimatikus kamra. Igazolni kell, hogy a rendszer szivárgásmentes és a nyomás alá helyezést a szokásos módon kell végrehajtani a vizsgálat során vagy egy külön vizsgálat keretében (pl. a járművön elhelyezett nyomásérzékelő útján). A vizsgálati járművet ezt követően a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. melléklet 2. függelékében a napi kibocsátási vizsgálatra meghatározott környezeti hőmérsékleti profil első 11 órájának kell kitenni, bármikor legfeljebb ± 2 °C eltéréssel. A hőmérsékleti görbétől való átlagos eltérés, amelyet a mért eltérések abszolút értéke alapján számítanak ki, legfeljebb ± 1 °C lehet. A környezeti hőmérsékletet legalább 10 percenként mérni kell és azt szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati íven.
6.6.1.7. Aktívszén-tartály kiáramlási veszteség töltése
6.6.1.7.1. Tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentése tankolás előtt
A gyártó biztosítja, hogy a tankolási műveletet ne lehessen megkezdeni a zárt tüzelőanyag-tartály rendszer olyan nyomásra történő teljes nyomáscsökkentése előtt, amely a szokásos járműüzemeltetés és -használat környezeti nyomását kevesebb mint 2,5 kPa-lal haladja meg. A jóváhagyó hatóság kérésére a gyártó köteles részletes tájékoztatással szolgálni vagy bemutatni a működés bizonyítékát (pl. a járművön található nyomásérzékelő útján). Bármely egyéb műszaki megoldás megengedett, amennyiben biztosított a biztonságos tankolási művelet, és nem kerül túlzottan nagy mennyiségű kibocsátás a légkörbe, mielőtt a tankoló berendezést csatlakoztatnák a járműhöz.
6.6.1.7.2. 15 perccel azután, hogy a környezeti hőmérsékletet elérte a 35 °C fokot, a tartály nyomáscsökkentő szelepének ki kell nyílnia az aktívszéntartály töltéséhez. A töltési eljárás végrehajtható egy mérőkamrán belül vagy azon kívül is. Az e pont szerint feltöltött aktívszéntartályt szét kell kapcsolni és a kondicionálási területen kell tartani. A járműre egy álaktívszéntartályt kell felszerelni az e függelék 6.6.1.9–6.6.1.12. pontjában leírt eljárásokat végrehajtása során.
6.6.1.8. Nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség áramlat mérése
6.6.1.8.1. A jármű aktívszéntartályából származó bármely nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség áramlatot egy, közvetlenül a jármű gőztároló egységének kivezető nyílásához csatlakoztatott kiegészítő aktívszéntartály használatával kell megmérni. Ennek súlyát le kell mérni az e függelék 6.6.1.7. pontjában leírt eljárás előtt és után.
6.6.1.8.2. Alternatív megoldásként SHED használatával is megmérhető a nyomáscsökkenés során a jármű aktívszéntartályából származó nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség áramlat.
15 percen belül azt követően, hogy a környezeti hőmérsékletet az e függelék 6.6.1.6. pontjában írtaknak megfelelően elérte a 35 °C fokot, a kamrát légmentesen le kell zárni és el kell kezdeni a mérési eljárást.
A szénhidrogén elemzőkészüléket le kell nullázni és kalibrálni kell, majd meg kell meg kell mérni a szénhidrogén-koncentrációt, a hőmérsékletet és a légnyomást, ami a CHCi, Pi és Ti első leolvasási értékeket szolgáltatja a zárt tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség áramlatának meghatározásához.
A mérési eljárás során a mérőkamra T környezeti hőmérséklete nem lehet kevesebb mint 25 °C.
Az e függelék 6.6.1.7.2. pontjában leírt eljárás vége után 60 ± 5 másodperccel meg kell mérni a kamrában a szénhidrogén-koncentrációt. A hőmérsékletet és a légköri nyomást ugyancsak meg kell mérni. Ez a zárt tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség áramlatának végső CHCf, Pf és Tf mért értékei.
A zárt tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség áramlatának eredményét e függelék 7.1. pontja szerint kell kiszámítani és valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben fel kell jegyezni.
6.6.1.8.3. ± 0,5 gramm tűrésen belül nem lehet változás a kiegészítő aktívszéntartály súlyában vagy a SHED mérés eredményében.
6.6.1.9. Kondicionálás
A kiáramlási veszteség töltésének befejezését követően a járművet legalább 6 és legfeljebb 36 órán keresztül 23 ± 2 °C hőmérsékleten kell kondicionálni a jármű hőmérsékletének stabilizálása érdekében.
6.6.1.9.1. Az újratölthető energiatároló rendszer feltöltése
Az e függelék 6.6.1.9. pontjában leírt kondicionálás során a külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetében az újratölthető energiatároló rendszernek a XXI. melléklet 8. almelléklet 4. függeléke 2.2.3. pontjában bemutatott töltési követelmények szerint teljesen feltöltöttnek kell lennie.
6.6.1.10. A tüzelőanyag leeresztése és feltöltése
A jármű tüzelőanyag-tartályát le kell ereszteni és referencia-tüzelőanyaggal kell feltölteni 18 °C ± 2 °C hőmérsékleten a tartály névleges űrtartalmának 40 ± 2 %-áig.
6.6.1.11. Kondicionálás
Ezt követően a járművet legalább 6 órán, de legfeljebb 36 órán keresztül kell a 20 °C ± 2 °C hőmérsékletű kondicionálási területen kondicionálni a tüzelőanyag hőmérsékletének stabilizálása érdekében.
6.6.1.12. A tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentése
A tüzelőanyag-tartály nyomását ezt követően csökkenteni kell, hogy a tüzelőanyag-tartály belső nyomása ne emelkedjen rendellenesen magasra. Ez megtehető a jármű tanksapkájának kinyitásával. A nyomáscsökkentés módszerétől függetlenül a járművet 1 percen belül az eredeti állapotába kell visszaállítani. E lépést követően a gőztároló egységet ismét csatlakoztatni kell.
6.6.1.13. Az e függelék 6.5.6–6.5.9.8. pontjaiban írt eljárásokat kell követni.
6.6.2. Amennyiben a tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentési nyomása 30kPa-nál alacsonyabb:
A vizsgálatot az e függelék 6.6.1.1–6.6.1.13. pontjában leírtak szerint kell végrehajtani. Ebben az esetben azonban az e függelék 6.5.9.1. pontjában említett környezeti hőmérséklet helyébe az e függelék VI.1. táblázatában a napi kibocsátási vizsgálatra meghatározott profil lép.
VI.1. táblázat
Zárt tüzelőanyag-tartály rendszerek alternatív menetének környezeti hőmérsékleti profilja
Idő (óra) |
Hőmérséklet (°C) |
0/24 |
20,0 |
1. |
20,4 |
2. |
20,8 |
3. |
21,7 |
4. |
23,9 |
5. |
26,1 |
6. |
28,5 |
7. |
31,4 |
8. |
33,8 |
9. |
35,6 |
10. |
37,1 |
11. |
38,0 |
12. |
37,7 |
13. |
36,4 |
14. |
34,2 |
15. |
31,9 |
16. |
29,9 |
17. |
28,2 |
18. |
26,2 |
19. |
24,7 |
20. |
23,5 |
21. |
22,3 |
22. |
21,0 |
23. |
20,2 |
6.7. Zárt tüzelőanyag-tartály rendszerek önálló vizsgálati eljárása
6.7.1 Nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség töltési tömeg mérése
6.7.1.1. Az e függelék 6.6.1.1–6.6.1.7.2. pontjában leírt eljárásokat végre kell hajtani. A nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség töltési tömeg a jármű aktívszén-tartálya e függelék 6.6.1.6. pontjának alkalmazása előtti és az e függelék 6.6.1.7.2. pontjának alkalmazása utáni súlya közötti különbség.
6.7.1.2. A jármű aktívszéntartályából származó nyomáscsökkentési kiáramlási veszteség áramlatot e függelék 6.6.1.8.1. pontja és 6.6.1.8.2. pontja szerint kell mérni és annak meg kell felelnie az e függelék 6.6.1.8.3. pontjában foglalt előírásoknak.
6.7.2. Az átforrósodáskor keletkező és a napi szellőzési kibocsátás vizsgálata
6.7.2.1. Amennyiben a tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentési nyomásszintje legalább 30 kPa:
6.7.2.1.1. A vizsgálatot az e függelék 6.5.1–6.5.3. pontjában és 6.6.1.9–6.6.1.9.1. pontjában leírtak szerint kell végrehajtani.
6.7.2.1.2. Az e függelék 5.1. pontjában leírt sorrend szerint kell öregíteni az aktívszéntartályt, és az e függelék 6.6.1.5. pontja szerint kell feltölteni ás átöblíteni.
6.7.2.1.3. Az öregített aktívszéntartályt a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 7. mellékletének 5.1.6. szakaszában bemutatott eljárás szerint kell feltölteni, a töltési tömeg kivételével. A teljes töltési tömeget e függelék 6.7.1.1. pontja szerint kell meghatározni. A gyártó kérésére bután helyett alternatív megoldásként használható a referencia tüzelőanyag. Az aktívszéntartályt szét kell kapcsolni.
6.7.2.1.4. Az e függelék 6.6.1.10–6.6.1.13. pontjában leírt eljárásokat végre kell hajtani.
6.7.2.2. Amennyiben a tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentési nyomása 30kPa-nál alacsonyabb:
A vizsgálatot az e függelék 6.7.2.1.1–6.7.2.1.4. pontjában leírtak szerint kell végrehajtani. Ebben az esetben azonban az e függelék 6.5.9.1. pontjában említett környezeti hőmérsékletet az e függelék VI.1. táblázatában a napi kibocsátási vizsgálatra meghatározott profilnak megfelelően kell módosítani.
7. Párolgási kibocsátási vizsgálat eredményeinek kiszámítása
7.1. Az e mellékletben leírt párolgási kibocsátási vizsgálatok lehetővé teszik a kiáramlási veszteség áramlatból, a napi vizsgálatból és az átforrósodási vizsgálatból származó szénhidrogén-kibocsátás kiszámítását. Az egyes vizsgálatok során bekövetkező párolgási veszteségeket a mérőkamrában mért kezdeti és végső szénhidrogénkoncentráció-, hőmérséklet- és nyomásértékek, valamint a mérőkamra nettó térfogata alapján kell kiszámítani.
Az alábbi képletet kell használni:
ahol:
MHC |
a szénhidrogének tömege (gramm); |
||||
MHC,out |
a mérőkamrából kilépő szénhidrogén tömege állandó térfogatú mérőkamrával végzett napi kibocsátási vizsgálat esetében (gramm); |
||||
MHC,in |
a mérőkamrába belépő szénhidrogén tömege állandó térfogatú mérőkamrával végzett napi kibocsátási vizsgálat esetében (gramm); |
||||
CHC |
a mérőkamrában mért szénhidrogén-koncentráció, ppm [térfogat], C1 egyenérték; |
||||
V |
a mérőkamra nettó térfogata a nyitott ablakú és csomagterű jármű térfogatával korrigálva, m3. Ha a jármű térfogata nem ismert, akkor 1,42 m3 térfogatértéket kell levonni; |
||||
T |
a környezeti levegő hőmérséklete a mérőkamrában, K; |
||||
P |
a légnyomás, kPa; |
||||
H/C |
a hidrogén-szén aránya ahol:
|
||||
k |
egyenlő 1,2 × 10– 4 × (12 + H/C), (g × K/(m3 × kPa))-ban; |
||||
i |
a mért kiindulási érték; |
||||
f |
a mért végérték; |
7.2. Az (MHS + MD1 + MD2 + (2 × PF)) eredményének a 6.1. pontban meghatározott határérték alatt kell maradnia.
8. Vizsgálati jegyzőkönyv
A vizsgálati jelentés legalább az alábbiakat tartalmazza:
a) |
a kondicionálási időszakok ismertetése, megadva hosszukat és az elért átlaghőmérsékleteket; |
b) |
a használt öregített tartály leírása és a részletes öregítési jegyzőkönyv hivatkozási adatai; |
c) |
az átforrósodási vizsgálatkor alkalmazott átlaghőmérséklet; |
d) |
az átforrósodási vizsgálat során mért érték, HSL; |
e) |
az első napi kibocsátási érték, DL1st day; |
f) |
a második napi kibocsátási érték, DL2nd day; |
g) |
az e függelék 7. pontja szerint kiszámított végleges párolgási kibocsátási vizsgálati eredmények; |
h) |
a rendszer megadott tüzelőanyag-tartály nyomáscsökkentési nyomása (zárt tüzelőanyag-tartály rendszerek esetében); |
i) |
kiáramlási veszteség töltésének értéke (az e függelék 6.7. pontjában leírt önálló vizsgálat alkalmazása esetén). |
V. MELLÉKLET
Az (EU) 2017/1151 rendelet IX. melléklete a következőképpen módosul:
1. |
Az A. szakaszban a 3. pont helyébe a következő szöveg lép: „3. A tüzelőanyag-cellás járművekhez használt hidrogén műszaki adatai Típus: Hidrogén tüzelőanyag-cellás járművekhez
|
(1) A hidrogén tüzelőanyag-indexét úgy kell meghatározni, hogy a táblázatban felsorolt, »hidrogéntől különböző gázok« mólszázalékban megadott összmennyiségét kivonjuk 100 mólszázalékból.
(2) Az összes szénhidrogén tartalmazza az oxigénezett szerves vegyületeket. Az összes szénhidrogént szénalapon kell mérni (μmolC/mol). Az összes szénhidrogén csak a metán jelenléte miatt haladhatja meg a 2 μmol/mol mértéket, mely esetben a metán, nitrogén és argon mennyiségének összege nem haladhatja meg a 100 μmol/mol mértéket.
(3) Az összes kénvegyületnek tartalmaznia kell legalább az alábbiakat: H2S, COS, CS2 és merkaptánok, amelyek szokásosan előfordulnak a földgázban.
(4) Az összes halogénezett vegyület tartalmazza például a hidrogén-bromidot (HBr), hidrogén-kloridot (HCl), klórt (Cl2) és szerves halogenideket (R-X).
(5) A vizsgálati módszert dokumentálni kell.”
VI. MELLÉKLET
„XI. MELLÉKLET
FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI RENDSZER (OBD) GÉPJÁRMŰVEKHEZ
1. BEVEZETÉS
1.1. Ez a melléklet a gépjárművekből származó kibocsátások csökkentésére szolgáló fedélzeti diagnosztikai rendszerekre vonatkozó működési szempontokat írja le.
2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, KÖVETELMÉNYEK ÉS VIZSGÁLATOK
2.1. Az e mellékletben megállapított kivételekkel a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 2. és 3. szakaszában megállapított fedélzeti diagnosztikai rendszerre vonatkozó fogalommeghatározásokat, követelményeket és vizsgálatokat kell alkalmazni e melléklet alkalmazásában.
2.1.1. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 2. szakaszában a bevezető szöveget a következőképpen kell érteni:
„Kizárólag e melléklet alkalmazásában:”
2.1.2. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. mellékletének 2.10. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„Egy „menetciklus” olyan folyamat, amely a gyújtás ráadásából, egy menetüzemmódból – amelynek során észlelhető az esetleges működési hiba (ha van ilyen) – és a gyújtás levételéből áll”.
2.1.3. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. mellékletének 3.2.2. szakaszában meghatározott követelmények mellett a funkciócsökkenések vagy működési hibák felismerése a menetcikluson kívül (pl. a motor leállítását követően) is történhet.
2.1.4. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. mellékletének 3.3.3.1. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„3.3.3.1. |
A katalizátor hatékonyságának csökkenése a metántól különböző szénhidrogének és az NOx kibocsátása tekintetében. A gyártó dönthet úgy, hogy csak az első katalizátort vagy az első és az utána következő katalizátor(ok) együttesét ellenőrzi. Minden ellenőrzött katalizátort vagy katalizátorkombinációt hibás működésűnek kell tekinteni, ha a kibocsátások meghaladják ez e melléklet 3.3.2. pontjában a metántól különböző szénhidrogénekre vagy az NOx-re vonatkozóan megadott küszöbértékeket.” |
2.1.5. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 3.3.3.1. szakaszában a „küszöbértékekre” való hivatkozás az e melléklet 2.3. pontjában megadott küszöbértékekre való hivatkozásként értendő.
2.1.6. Fenntartva.
2.1.7. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 3.3.4.9. és 3.3.4.10. szakaszát nem kell alkalmazni.
2.1.8. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. mellékletének 3.3.5–3.3.5.2. szakaszát a következőképpen kell érteni:
3.3.5. A gyártó bizonyíthatja a típusjóváhagyó hatóság számára, hogy bizonyos alkatrészeket vagy rendszereket nem szükséges ellenőrizni, ha teljes meghibásodásuk vagy eltávolításuk esetén a kibocsátás nem lépi túl a fedélzeti diagnosztikai rendszer e melléklet 3.3.2. szakaszában megállapított vonatkozó küszöbértékeit.
3.3.5.1. A következő berendezéseket ellenőrizni kell a teljes meghibásodás vagy az eltávolítás szempontjából (amennyiben ez utóbbi az ezen előírás 5.3.1.4. szakaszában megállapított határértékeket meghaladó kibocsátást eredményezne):
a) |
a kompressziós gyújtású motorokba önálló egységként beszerelt vagy kombinált kibocsátásszabályozó berendezés részeként beépített részecskeszűrő; |
b) |
a kompressziós gyújtású motorokba önálló egységként beszerelt vagy kombinált kibocsátásszabályozó berendezés részeként beépített NOx-utókezelő rendszer; |
c) |
a kompressziós gyújtású motorokba önálló egységként beszerelt vagy kombinált kibocsátásszabályozó berendezés részeként beépített dízel üzemű motorhoz való oxidációs katalizátor. |
3.3.5.2. Az e melléklet 3.3.5.1. szakaszában említett berendezéseket minden olyan meghibásodás szempontjából is ellenőrizni kell, amely a fedélzeti diagnosztikai rendszer vonatkozó küszöbértékeit meghaladó kibocsátást eredményez.”
2.1.9. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. mellékletének 3.8.1. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„Az OBD-rendszer törölheti a hibakódot, a megtett távolságot és az állókép-adatokat, ha legalább 40 motorbemelegítési cikluson vagy legalább 40 olyan menetcikluson keresztül nem észleli újból ugyanazt a hibát, amelyben a jármű a 11. melléklet 1. függelékének 7.5.1. szakasza a)–c) pontjában meghatározott feltételek szerint működik.”
2.1.10. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. mellékletének 3.9.3.1. szakaszában az „ISO DIS 15031-5”-re történő hivatkozást a következőképpen kell érteni:
„… az ezen előírás 11. melléklete 1. függelék 6.5.3.2. pontja a) alpontjában említett szabvány.”
2.1.11. Az ENSZ EGB 83. sz. előírás 11. mellékletének 3. szakaszában meghatározott követelmények mellett a következőket kell alkalmazni:
„További rendelkezések a motorleállítási stratégiákat alkalmazó járművekre
Menetciklus
A motor vezérlőrendszere által vezérelt, a motor lefulladását követő automatikus újraindításokat új menetciklusnak vagy a megkezdett menetciklus folytatásának is lehet tekinteni.”
2.2. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 3.1. és 3.3.1. szakaszában említett „V. típusú tartóssági vizsgálati távolságra” és „V. típusú tartóssági vizsgálatra” való hivatkozás az e rendelet VII. mellékletében foglalt követelményekre való hivatkozásként értendő.
2.3. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 3.3.2. szakaszában megadott „fedélzeti diagnosztikai küszöbértékek” az alábbi 2.3.1. és 2.3.2. pontban foglalt követelményekre való hivatkozásként értendők:
2.3.1. |
A 715/2007/EK rendelet I. mellékletének 2. táblázatában megállapított Euro 6 kibocsátási határértékek alapján az említett rendelet 10. cikkének (4) és (5) bekezdésében meghatározott időpontokat követő 3 év elteltével jóváhagyott típusú járművekre vonatkozó fedélzeti diagnosztikai küszöbértékeket a következő táblázat tartalmazza:
|
2.3.2. |
A 715/2007/EK rendelet 10. cikkének (4) és (5) bekezdésében az új típusok jóváhagyására, illetve új járművekre megállapított időpontokat követő három évig a gyártó döntésétől függően a következő fedélzeti diagnosztikai küszöbértékeket kell alkalmazni a 715/2007/EK rendelet I. mellékletének 2. táblázatában megállapított Euro 6 kibocsátási határértékek alapján jóváhagyott típusú járművekre:
|
2.4.
2.5. Fenntartva.
2.6. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 3.3.3.2. szakaszában említett „I. típusú vizsgálat” ugyanolyan típusú vizsgálatként értendő, mint a motor gyújtáskihagyásának előidézését követően a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függeléke 6.3.1.2. szakaszának megfelelően alkalmazott legalább két egymás utáni 1. típusú ciklus.
2.7. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 3.3.3.7. szakaszában a „3.3.2. szakasz által a részecskékre vonatkozóan megadott küszöbértékekre” való hivatkozás az e melléklet 2.3. pontjában a részecskékre megadott küszöbértékekre való hivatkozásként értendő.
2.8. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. mellékletének 3.3.3.4. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„3.3.3.4. |
Ha a kiválasztott tüzelőanyaghoz engedélyezve vannak, a kibocsátásszabályozó rendszer egyéb alkatrészeit vagy rendszereit, illetve az erőátvitel kibocsátással összefüggő, számítógéphez csatlakoztatott alkatrészeit vagy rendszereit is ellenőrizni kell, amelyek meghibásodása következtében a szennyezőanyag-kibocsátás túllépheti az e melléklet 3.3.2. szakaszában megállapított OBD-küszöbértékeket.” |
2.9. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. mellékletének 3.3.4.4. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„3.3.4.4. |
A kibocsátásszabályozó rendszer egyéb alkatrészeit vagy rendszereit, illetve az erőátvitel kibocsátással összefüggő, számítógéphez csatlakoztatott alkatrészeit vagy rendszereit is ellenőrizni kell, amelyek meghibásodása következtében a kipufogógáz-kibocsátás túllépheti a fedélzeti diagnosztikai rendszer e melléklet 3.3.2. szakaszában megállapított vonatkozón küszöbértékeit. Ilyen rendszerek vagy alkatrészek például a levegő tömegárama, a levegő térfogatárama (és hőmérséklete), a feltöltési nyomás és a kipufogó-gyűjtőcsőnél érvényes bejövő nyomás ellenőrzésére és szabályozására szolgáló rendszerek és alkatrészek (továbbá a megfelelő érzékelőkre, amelyek lehetővé teszik e funkciók elvégzését).” |
3. A FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI RENDSZEREK HIÁNYOSSÁGAIRA VONATKOZÓ KÖZIGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK
3.1. A 6. cikk (2) bekezdésében a fedélzeti diagnosztikai rendszerek hiányosságaira vonatkozóan megállapított közigazgatási rendelkezések megegyeznek a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 4. szakaszában megállapított rendelkezésekkel, az alábbi kivételekkel.
3.2. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 4.2.2. szakaszában az „OBD-küszöbértékekre” való hivatkozás az e melléklet 2.3. pontjában megadott fedélzeti diagnosztikai küszöbértékekre való hivatkozásként értendő.
3.3. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 4.6. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„A jóváhagyó hatóságnak a 6. cikk (2) bekezdése szerint értesítést kell küldenie a hiányossági kérelmet elfogadó döntéséről.”
4. HOZZÁFÉRÉS A FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI ADATOKHOZ
4.1. A fedélzeti diagnosztikai információkhoz való hozzáférésre vonatkozó követelményeket a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 5. szakasza állapítja meg. Az e követelmények alóli kivételeket az alábbi pontok írják le.
4.2. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 2. mellékletének 1. függelékére való hivatkozások az e rendelet I. mellékletének 5. függelékére való hivatkozásokként értendők.
4.3. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 1. mellékletének 3.2.12.2.7.6. szakaszára való hivatkozások az e rendelet I. melléklete 3. függelékének 3.2.12.2.7.6. pontjára való hivatkozásokként értendők.
4.4. A szerződő felekre való hivatkozások a tagállamokra való hivatkozásokként értendők.
4.5. A „83. sz. ENSZ EGB-előírás alapján megadott jóváhagyásokra” való hivatkozások az e rendelet és a 715/2007/EK rendelet alapján megadott típusjóváhagyásokra való hivatkozásokként értendők.
4.6. Az ENSZ EGB-típusjóváhagyás EK-típusjóváhagyásként értendő.
1. függelék
A FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI RENDSZEREK MŰKÖDÉSI SZEMPONTJAI
1. BEVEZETÉS
1.1. E függelék az e melléklet 2. pontja szerinti vizsgálati eljárást írja le.
2. MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK
2.1. A műszaki követelmények és specifikációk megegyeznek a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 1. függelékében megállapítottakkal, az alábbi pontokban meghatározott kivételekkel és kiegészítő követelményekkel.
2.2. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 1. függelékében a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 3.3.2. szakaszában megállapított OBD-küszöbértékekre való hivatkozások az e melléklet 2.3. pontjában megadott fedélzeti diagnosztikai küszöbértékekre való hivatkozásokként értendők.
2.3. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függelékének 2.1.3. szakaszában említett I. típusú vizsgálati ciklusra való hivatkozás a 692/2008/EK rendelete vagy e rendelet XXI. melléklete szerinti 1. típusú vizsgálatra való hivatkozásnak értendő, amelyet a gyártó döntése alapján minden egyes működési hiba vonatkozásában demonstrálni kell.
2.4. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függelékének 3.2. szakaszában megadott referencia-tüzelőanyagok az e rendelet IX. mellékletében foglalt megfelelő referenciatüzelőanyag-specifikációkra való hivatkozásként értendők.
2.5. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. melléklete 1. függelékének 6.4.1.1. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„6.4.1.1. |
A járműnek az e függelék 6.2. szakasza szerinti előkondicionálása után a vizsgálati járművel el kell végezni az I. típusú vizsgálatot (1. rész és 2. rész).
A hibajelzőnek legkésőbb a vizsgálat vége előtt be kell kapcsolnia, ha az e melléklet 6.4.1.2–6.4.1.5. szakaszában leírt feltételek bármelyike előfordul. A hibajelző már az előkondicionálás előtt is bekapcsolódhat. A műszaki szolgálat ezeket a feltételeket e függelék 6.4.1.6. szakasza szerint helyettesítheti más feltételekkel. A típusjóváhagyási vizsgálat céljából szimulált hibák teljes száma azonban nem haladhatja meg a négyet (4). Kétfajta tüzelőanyaggal működő gázüzemű jármű esetében mindkét tüzelőanyag-típust használni kell a legfeljebb négy (4) szimulált meghibásodás során, a típusjóváhagyó hatóság döntése szerint.” |
2.6. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függelékének 6.5.1.4. szakaszában a „11. mellékletre” való hivatkozás az e rendelet XI. mellékletére való hivatkozásként értendő.
2.7. Az ENSZ EGB 83. sz. előírás 11. melléklete 1. függeléke 1. pontjának második bekezdésében meghatározott követelmények mellett a következőket kell alkalmazni:
„Elektromos hibák (rövidzárlat/nyitott áramkör) esetén a kibocsátások több mint húsz százalékkal meghaladhatják a 3.3.2. szakaszban megállapított határértékeket.”
2.8. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. melléklete 1. függelékének 6.5.3. szakaszát a következőképpen kell érteni:
6.5.3. A szennyezőanyag-kibocsátást ellenőrző diagnosztikai rendszernek lehetővé kell tennie az adatokhoz való szabványos és korlátlan hozzáférést, és meg kell felelnie az alábbi ISO-szabványoknak és/vagy SAE-előírásoknak. Későbbi verziók akkor használhatók, ha az alábbi szabványok bármelyikét az illetékes szabványügyi szervezet visszavonta és mással helyettesítette.
6.5.3.1. A fedélzeti-külső kommunikációs kapcsolatra a következő szabvány alkalmazandó:
a) |
ISO 15765-4:2011: „Közúti járművek – A vezérlőegység hálózatának (CAN) diagnosztikája – 4. rész: A kibocsátással kapcsolatos rendszerekre vonatkozó követelmények”, 2016. április; |
6.5.3.2. A fedélzeti diagnosztikai rendszer számára lényeges információk továbbításához használt szabványok:
a) |
ISO 15031-5 „Közúti járművek - Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között az emisszióval kapcsolatos diagnosztika céljára – 5. rész: A kibocsátással kapcsolatos diagnosztikai szolgáltatások”, 2015. augusztus, vagy SAE J1979, 2017. február; |
b) |
ISO 15031-4 „Közúti járművek - Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között az emisszióval kapcsolatos diagnosztika céljára – 4. rész: Külső vizsgálóberendezések”, 2014. február, vagy SAE J1978, 2002. április 30.; |
c) |
ISO 15031-3 „Közúti járművek - Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között az emisszióval kapcsolatos diagnosztika céljára – 3. rész: Diagnosztikai csatlakozó és a csatlakozó elektromos áramkörök műszaki adatai és használata”, 2016. április, vagy SAE J1962, 2012. július 26.; |
d) |
ISO 15031-6 „Közúti járművek - Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között az emisszióval kapcsolatos diagnosztika céljára – 6. rész: Diagnosztikai hibakódok meghatározása”, 2015. augusztus, vagy SAE J2012, 2013. március 7.; |
e) |
ISO 27145: „Közúti járművek – A világszinten harmonizált fedélzeti diagnosztika (WWH-OBD) kommunikációs követelményeinek megvalósítása”, 2012. augusztus 15., azzal a megszorítással, hogy csak a 6.5.3.1. pont a) alpontjában említett lehetőséget lehet adatkapcsolatra használni; |
f) |
ISO 14229:2013: „Közúti járművek – Egységes diagnosztika (UDS)”, azzal a megszorítással, hogy csak a 6.5.3.1. pont a) alpontjában említett lehetőséget lehet adatkapcsolatra használni. |
Az a) lehetőség helyett 2019. január 1-jétől az e) és f) pontban említett szabványokat is lehet használni.
6.5.3.3. Az OBD-rendszerekkel való kommunikációhoz szükséges vizsgálóberendezéseknek és diagnosztikai eszközöknek meg kell felelniük az e függelék 6.5.3.2. szakaszának b) pontjában említett szabványokban előírt funkcionális előírásoknak, vagy túl is léphetik azokat.
6.5.3.4. Az alapvető diagnosztikai adatokat (lásd a 6.5.1. szakaszt) és a kétirányú vezérlési adatokat az e függelék 6.5.3.2. szakaszának a) pontjában említett szabványokban leírt formátumban és mértékegységben kell biztosítani, és az e függelék 6.5.3.2. szakaszának b) pontjában említett szabványok követelményeinek megfelelő diagnosztikai eszköz használatával kell hozzáférhetővé tenni.
A jármű gyártójának a nemzeti szabványügyi hivatal rendelkezésére kell bocsátania azokat a kibocsátással kapcsolatos diagnosztikai adatokat (pl. paraméterazonosítók, OBD-ellenőrzési azonosítók, vizsgálatazonosítók), amelyek nem szerepelnek az ezen előírás 6.5.3.2. szakaszának a) pontjában említett szabványokban, de ezen előíráshoz kapcsolódnak.
6.5.3.5. A gyártónak a hibát a rögzítéskor az e melléklet 6.5.3.2. pontjának d) alpontjában említett, a kibocsátással kapcsolatos rendszer-diagnosztikai kódokra vonatkozó szabványok valamelyikében megadott megfelelő ISO/SAE-hibakóddal kell azonosítania. Ha az ilyen azonosítás nem lehetséges, a gyártó ugyanazon szabványnak megfelelően gyártóspecifikus diagnosztikai hibakódokat is használat. A hibakódoknak teljes mértékben hozzáférhetőknek kell lenniük az e melléklet 6.5.3.3. pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelő szabványos diagnosztikai eszközökkel.
A jármű gyártójának a nemzeti szabványügyi hivatal rendelkezésére kell bocsátania azokat a kibocsátással kapcsolatos diagnosztikai adatokat (pl. paraméterazonosítók, OBD-ellenőrzési azonosítók, vizsgálatazonosítók), amelyek nem szerepelnek az e függelék 6.5.3.2. pontjának a) alpontjában említett szabványokban, de ezen előíráshoz kapcsolódnak.
6.5.3.6. A jármű és a külső diagnosztikai mérőműszer közötti interfésznek szabványosnak kell lennie, és meg kell felelnie az e függelék 6.5.3.2. pontjának c) alpontjában említett szabványokban meghatározott valamennyi követelménynek. A beszerelés helyét a jóváhagyó hatósággal jóvá kell hagyatni, és azt úgy kell megválasztani, hogy a szerelők könnyen hozzáférjenek, de védve legyen a jogosulatlan személyek általi illetéktelen beavatkozással szemben.
6.5.3.7. A gyártó köteles továbbá, indokolt esetben fizetés ellenében, hozzáférhetővé tenni a gépjárművek javításához vagy karbantartásához szükséges műszaki információkat, kivéve, ha azok a szellemitulajdon-jog hatálya alá tartoznak, vagy megfelelő formában azonosított, titkos, alapvető fontosságú know-how-t képeznek; ebben az esetben sem szabad azonban a szükséges műszaki információt indokolatlanul visszatartani.
Az ilyen információkhoz bárki jogosult hozzáférni, aki üzletszerűen karbantartással vagy javítással, autómentéssel vagy járművizsgálattal, illetve csere- vagy utólag beszerelhető alkatrészek, diagnosztikai eszközök vagy vizsgálóberendezések gyártásával vagy értékesítésével foglalkozik.”
2.9. Az ENSZ EGB 83. sz. előírás 11. melléklete 1. függeléke 6.1. szakaszában meghatározott követelmények mellett a következőket kell alkalmazni:
„Az I. típusú vizsgálat elvégzése nem szükséges az elektromos hibák (rövidzárlat/nyitott áramkör) demonstrálására. A gyártó úgy is demonstrálhatja ezeket a hibaállapotokat, hogy olyan vezetési körülményeket biztosít, amikor az érintett alkatrész használatban van, és az ellenőrzési feltételek teljesülnek. Ezeket a körülményeket és feltételeket a típusjóváhagyási dokumentációban le kell írni.”
2.10. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. melléklete 1. függelékének 6.2.2. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„A gyártó kérésére alternatív és/vagy kiegészítő előkondicionáló eljárásokat is alkalmazhatnak.”
2.11. Az ENSZ EGB 83. sz. előírás 11. melléklete 1. függeléke 6.2. szakaszában meghatározott követelmények mellett a következőket kell alkalmazni:
„A kiegészítő előkondicionáló ciklusokat, illetve az alternatív előkondicionáló eljárásokat le kell írni a típusjóváhagyási dokumentációban.”
2.12. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. melléklete 1. függelékének 6.3.1.5. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„a párolgási kibocsátás átöblítését vezérlő elektronikus egység elektromos kapcsolatának megszakítása (ha fel van szerelve, és ha engedélyezve van a kiválasztott tüzelőanyag-típushoz).”
2.13. Fenntartva.
2.14. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. melléklete 1. függelékének 6.4.2.1. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„A járműnek az e függelék 6.2. szakasza szerinti előkondicionálása után a vizsgálati járművel el kell végezni az I. típusú vizsgálatot (1. rész és 2. rész).
A hibajelzőnek a vizsgálat vége előtt be kell kapcsolnia, ha a 6.4.2.2–6.4.2.5. szakaszban leírt feltételek bármelyike előfordul. A hibajelző már az előkondicionálás előtt is bekapcsolódhat. A műszaki szolgálat ezeket a feltételeket az e függelék 6.4.2.5. szakasza szerint más feltételekkel is helyettesítheti. A típusjóváhagyási vizsgálat céljából szimulált hibák teljes száma azonban nem haladhatja meg a négyet (4).”
2.15. A XXII. melléklet 3. pontjában felsorolt információkat az e melléklet 1. függeléke 2.8. pontjában meghatározott értelemben vett, a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függeléke 6.5.3.2. szakaszának c) pontjában említett soros port kapcsolaton keresztüli jelekként kell elérhetővé tenni.
3. HASZNÁLAT KÖZBENI MŰKÖDÉS
3.1. Általános követelmények
A műszaki követelmények és specifikációk megegyeznek a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 1. függelékében megállapítottakkal, az alábbi pontokban meghatározott kivételekkel és kiegészítő követelményekkel.
3.1.1. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függelékének 7.1.5. szakaszában foglalt követelményeket a következőképpen kell érteni:
Az új típusjóváhagyások és az új járművek esetében a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 3.3.4.7. szakasza által előírt ellenőrző rutin IUPR értékének a 715/2007/EK rendelet 10. cikkének (4) és (5) bekezdésében megállapított időpontokat követő 3 évig legalább 0,1-nek kell lennie.
3.1.2. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függelékének 7.1.7. szakaszában foglalt követelményeket a következőképpen kell érteni:
A gyártónak egy fedélzeti diagnosztikai családban a használat közbeni működési arány ellenőrzésének funkciójával ellátott első járműtípus forgalomba hozatala után legkésőbb 18 hónappal, majd azt követően 18 havonta bizonyítania kell a jóváhagyó hatóságnak és kérésre a Bizottságnak, hogy ezek a statisztikai feltételek a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függelékének 7.6. szakasza szerint a fedélzeti diagnosztikai rendszerbe tartozó összes ellenőrző rutin tekintetében teljesülnek. E célra az Unióban 1 000-nél több regisztrációval rendelkező azon fedélzeti diagnosztikai családok esetében, amelyekből a mintavételi időszak alatt mintát kell venni, a II. mellékletben leírt eljárást kell követni a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függelékének 7.1.9. szakaszában foglalt rendelkezések sérelme nélkül.
A II. mellékletben megállapított követelményeken kívül és a II. melléklet 2. szakaszában leírt ellenőrzés eredményeitől függetlenül az engedélyt kiadó jóváhagyó hatóság a II. melléklet 1. függelékében leírt, használat közbeni működési arány vizsgálatához megfelelő számú, véletlenszerűen kiválasztott esetben elvégzi a használatban lévő járművek megfelelőségének vizsgálatát. A „megfelelő számú, véletlenszerűen kiválasztott eset” azt jelenti, hogy az e melléklet 3. szakaszában megállapított követelmények nem teljesítése és az ellenőrzés céljára szolgáló manipulált, hamis vagy nem reprezentatív adatok szolgáltatása tekintetében ez az intézkedés visszatartó erővel bír. Amennyiben semmilyen különleges körülmény nem merül fel, és a típusjóváhagyó hatóság sem tud ilyet bizonyítani, e követelménynek való megfeleléshez elegendőnek tekintendő, ha a használat közbeni működési arányt a típusjóváhagyással rendelkező fedélzeti diagnosztikai családok véletlenszerűen kiválasztott 5 %-án vizsgálják. Ebből a célból a típusjóváhagyó hatóságok megállapodást köthetnek a gyártóval a fedélzeti diagnosztikai családok kétszeri vizsgálatának csökkentése érdekében, amennyiben ezek a megállapodások nem gyengítik az e melléklet 3. szakaszában megállapított követelményeknek való meg nem felelés felderítése érdekében maga a típusjóváhagyó hatóság által végrehajtott, a használatban lévő járművek megfelelőségét vizsgáló ellenőrzés visszatartó erejét. A tagállamok által a felügyeleti vizsgálati programok során gyűjtött adatok felhasználhatók a használatban lévő járművek megfelelőségét vizsgáló ellenőrzéshez. A típusjóváhagyó hatóságok kérésre átadják a Bizottságnak és más típusjóváhagyó hatóságoknak az ellenőrzésekre és a használatban lévő járművek megfelelőségét vizsgáló, véletlenszerűen elvégzett ellenőrzésekre vonatkozó adatokat, beleértve a használatban lévő járművek megfelelőségét vizsgáló, véletlenszerűen elvégzett ellenőrzések tárgyát képező esetek kiválasztására alkalmazott módszertant.
3.1.3. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függelékének 7.1.6. szakaszában foglalt követelményeknek való meg nem felelés, melyet az e függelék 3.1.2. szakaszában vagy a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függelékének 7.1.9. szakaszában leírt vizsgálatok igazolnak, jogsértésnek tekintendő, amelyre a 715/2007/EK rendelet 13. cikkében megállapított szankciók alkalmazandók. Ez a hivatkozás nem korlátozza az említett szankcióknak abban az esetben történő alkalmazását, ha a 715/2007/EK rendelet vagy e rendelet egyéb olyan rendelkezései sérülnek, amelyek nem hivatkoznak kifejezetten a 715/2007/EK rendelet 13. cikkére.
3.1.4. A 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függeléke 7.6.1. szakasza szövegének helyébe a következő szöveg lép:
„7.6.1. |
A fedélzeti diagnosztikai rendszernek az e függelék 6.5.3.2. szakaszának a) pontjában említett szabvány szerint ki kell adnia a gyújtási ciklusok számlálójának és az általános nevezőnek az értékét, valamint külön-külön a következő ellenőrző rutinok számlálóinak és nevezőinek értékét, ha e melléklet előírja azok meglétét a járműben: |
a) |
katalizátorok (mindegyik hengersort külön kell jegyzőkönyvezni); |
b) |
oxigén-/kipufogógáz-érzékelők, ideértve a másodlagos oxigénérzékelőket is (mindegyik érzékelőt külön kell jegyzőkönyvezni); |
c) |
párolgási kibocsátásokat csökkentő rendszer; |
d) |
kipufogógáz-visszavezető rendszer; |
e) |
állítható szelepvezérlő rendszer; |
f) |
másodlagoslevegő-rendszer; |
g) |
részecskecsapda/szűrő; |
h) |
NOx-utókezelő rendszer (például NOx-abszorber, NOx-reagens/katalizátor-rendszer); |
i) |
feltöltőnyomást szabályozó rendszer.” |
3.1.5. Az ENSZ EGB 83. sz. előírása 11. melléklete 1. függelékének 7.6.2. szakaszát a következőképpen kell érteni:
„7.6.2. |
Olyan konkrét alkatrészek vagy rendszerek esetében, melyekhez több olyan ellenőrző rutin is van, amelyek adatait e szakasz szerint jegyzőkönyvezni kell (például az 1. hengersor oxigénérzékelőjének lehet több ellenőrző rutinja az érzékelők válaszára vagy az érzékelők más jellemzőjére), a fedélzeti diagnosztikai rendszernek külön kell követnie az egyes ellenőrző rutinok számlálóit és nevezőit, és csak azon ellenőrző rutin megfelelő számlálójának és nevezőjének értékét kell kiadnia, amelyiknek a legkisebb a számaránya. Ha két vagy több ellenőrző rutinnak azonosak a számarányai, akkor a fedélzeti diagnosztikai rendszernek azon ellenőrző rutin megfelelő számlálójának és nevezőjének az értékét kell kiadnia az adott alkatrészre, amelyiknek a legnagyobb a nevezője.” |
3.1.6. Az ENSZ EGB 83. sz. előírás 11. melléklete 1. függeléke 7.6.2. szakaszában meghatározott követelmények mellett a következőket kell alkalmazni:
„Azon alkatrészek vagy rendszerek meghatározott ellenőrző rutinjainak számlálóiról és nevezőiről, amelyek folyamatosan rövidzárlat vagy nyitott áramkör előfordulását ellenőrzik, nem kell adatokat szolgáltatni.
A «folyamatosan» szó ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az ellenőrző rutin mindig be van kapcsolva, és az ellenőrizendő jel mintavételi gyakorisága legalább két minta/másodperc, valamint a rendszernek 15 másodpercen belül meg kell állapítania, hogy fennáll-e az ellenőrző rutin szempontjából releváns hiba.
Ha a számítógép bemeneti alkatrészének az ellenőrzési célú mintavételi gyakorisága ennél kisebb, az adott alkatrész jelét ehelyett elegendő akkor értékelni, amikor mintavétel történik.
A kimeneti alkatrészt/rendszert nem szükséges csak azért bekapcsolni, hogy el lehessen rajta végezni az ellenőrzést.”
2. függelék
A JÁRMŰCSALÁD ALAPVETŐ JELLEMZŐI
A járműcsalád alapvető jellemzőinek meg kell egyezniük a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. mellékletének 2. függelékében leírtakkal.
(1) A szikragyújtású motorokra vonatkozó részecsketömeg- és részecskeszám-határértékek csak a közvetlen befecskendezésű motorokra vonatkoznak.
(2) A részecskeszámra vonatkozó határértékek bevezetése későbbi időpontban is lehetséges.
(3) A szikragyújtású motorokra vonatkozó részecsketömeg-határértékek csak a közvetlen befecskendezésű motorokra vonatkoznak.
VII. MELLÉKLET
Az (EU) 2017/1151 rendelet XII. melléklete a következőképpen módosul:
1. |
A cím helyébe a következő szöveg lép: „ ÖKOINNOVÁCIÓS TECHNOLÓGIÁVAL RENDELKEZŐ JÁRMŰVEK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA, VALAMINT CO2-KIBOCSÁTÁS ÉS TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁS MEGHATÁROZÁSA TÖBBLÉPCSŐS TÍPUSJÓVÁHAGYÁSRA VAGY EGYEDI JÁRMŰJÓVÁHAGYÁSRA BENYÚJTOTT JÁRMŰVEK ALAPJÁN ”; |
2. |
Az 1.4. pontot el kell hagyni; |
3. |
A 2. pont helyébe a következő szöveg lép: „2. A TÖBBLÉPCSŐS TÍPUSJÓVÁHAGYÁSRA VAGY EGYEDI JÁRMŰJÓVÁHAGYÁSRA BENYÚJTOTT JÁRMŰVEK CO2-KIBOCSÁTÁSÁNAK ÉS TÜZELŐANYAG-FOGYASZTÁSÁNAK MEGHATÁROZÁSA 2.1. A 2007/46/EK irányelv 3. cikkének (7) bekezdése szerinti többlépcsős típusjóváhagyásra benyújtott járművek szén-dioxid-kibocsátása és tüzelőanyag-fogyasztása meghatározásának céljára a XXI. mellékletben megállapított eljárások alkalmazandók. A gyártó választása szerint és tekintet nélkül a műszakilag megengedett legnagyobb terhelt tömegre, alkalmazható azonban a 2.2.–2.6. pontokban leírt alternatíva, ha az alapjármű nem teljes. 2.2. A XXI. melléklet 5.8. pontjában meghatározott kigurulási menetellenállási mátrixcsaládot a XXI. melléklet 4. almellékletének 4.2.1.4. pontja szerinti többlépcsős jóváhagyásra benyújtott járművet képviselő jármű vonatkozásában meghatározott paraméterek alapján kell megállapítani. 2.3. A gyártó a XXI. melléklet 4. almellékletének 5. pontjában foglaltak szerint kiszámítja a kigurulási menetellenállási mátrix szerinti család HM és LM járművének kigurulási menetellenállási együtthatóját, majd egy 1. típusú vizsgálat során meghatározza mindkét jármű CO2-kibocsátását és tüzelőanyag-fogyasztását. Az alapjármű gyártója közzéteszi a XXI. melléklet 7. almellékletében meghatározottak szerint a befejezett járművek paraméterei alapján a végleges tüzelőanyag-fogyasztási és CO2-értékek megállapításához szükséges számítási eszközt. 2.4. Egy többlépcsős jóváhagyásra benyújtott jármű kigurulási menetellenállását és menetellenállását a XXI. melléklet 4. almellékletének 5.1. pontja szerint kell kiszámítani. 2.5. A végleges tüzelőanyag-fogyasztást és a CO2-értékeket az utolsó gyártási lépcsőt végző gyártónak kell kiszámítania, a XXI. melléklet 7. almellékletének 3.2.4. pontjában a befejezett járműre meghatározott paraméterek alapján és az alapjármű gyártója által biztosított eszköz használatával. 2.6. A befejezett jármű gyártójának a megfelelőségi nyilatkozatban fel kell tüntetnie a befejezett járművekre vonatkozó információkat, továbbá a 2007/46/EK irányelv IX. mellékletének megfelelően az alapjárművekre vonatkozó információkat is. 2.7. Egyedi többlépcsős jóváhagyásra benyújtott járművek esetében az egyedi jóváhagyási bizonyítványban a következő adatoknak kell szerepelniük:
2.8. Többlépcsős típusjóváhagyások és olyan egyedi járműjóváhagyások esetében, ahol az alapjármű egy érvényes megfelelőségi nyilatkozattal rendelkező teljes jármű, az utolsó gyártási lépcsőt végző gyártónak konzultálnia kell az alapjármű gyártójával, hogy az új CO2-értéket a befejezett jármű megfelelő adatait felhasználva, a CO2-értékek interpolációjával állapítsa meg, vagy az új CO2-értéket a XXI. melléklet 7. almellékletének 3.2.4. pontjában a befejezett járműre meghatározott paraméterek alapján számítsa ki az alapjármű gyártója által biztosított, a fenti 2.3. pontban említett eszköz használatával. Ha az eszköz nem áll rendelkezésre, vagy a CO2-interpoláció nem lehetséges, akkor a jóváhagyó hatóság beleegyezésével az alapjárműnek a magas szén-dioxid-kibocsátású járműhöz tartozó CO2-értékét kell használni.” |
VIII. MELLÉKLET
„XVI. MELLÉKLET
A KIPUFOGÓGÁZ-UTÓKEZELŐ RENDSZERÜKBEN REAGENST HASZNÁLÓ JÁRMŰVEKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK
1. Bevezetés
Ez a melléklet azokra a járművekre állapít meg követelményeket, amelyek a kibocsátások csökkentése érdekében reagenst használnak az utókezelő rendszerükben. Az e mellékletben a „reagenstartályra” tett minden hivatkozást úgy kell érteni, hogy az a reagens tárolására szolgáló minden egyéb tartályra is vonatkozik.
1.1. A reagenstartály kapacitását úgy kell kialakítani, hogy egy teli reagenstartályt ne kelljen újratölteni 5 teljes tüzelőanyag tankolás által átlagosan biztosított távolság megtételéig, feltéve, hogy a reagenstartály könnyen újratölthető (pl. nem kell hozzá szerszámokat használni és nem kell eltávolítani a jármű belső kialakítását. Egy belső fedélnek a reagens újratöltése érdekében történő hozzáférés céljából való felnyitása nem minősül a belső kialakítás eltávolításának). Ha a reagenstartály nem minősül a fent írtak szerinti módon könnyen utántölthetőnek, a reagenstartály minimális kapacitásának legalább 15 teljes tüzelőanyag tankolás által átlagosan megtehető távolsággal kell egyenértékűnek lennie. A reagenstartály minimális kapacitására vonatkozó fenti korlátozásokat azonban nem kell alkalmazni a 3.5. pont szerinti opció esetében, amikor a gyártó választása szerint a figyelmeztetőrendszer legalább a reagenstartály kiürülését megelőző 2 400 km-es távolság esetén elindul.
1.2. E melléklettel összefüggésben az „átlagosan megtehető távolság” kifejezés az 1. típusú vizsgálat során történő tüzelőanyag- vagy reagensfogyasztásra utal a tüzelőanyag-tartályhoz tartozó megtehető távolság és megfelelőképpen a reagenstartályhoz tartozó megtehető távolság tekintetében.
2. A reagens kijelzése
2.1. A jármű műszerfalán lennie kell egy külön kijelzőnek, amely egyértelműen tájékoztatja a járművezetőt arról, ha a reagens szintje a 3.5. pontban meghatározott küszöbérték alá csökken.
3. A járművezetőt figyelmeztető rendszer
3.1. A járműnek vizuális figyelmeztetésekből álló figyelmeztető rendszerrel kell rendelkeznie, amely tájékoztatja a járművezetőt a reagens adagolásával kapcsolatos rendellenesség észlelése esetén, például, ha a kibocsátások túl magasak, a reagensszint túl alacsony, a reagens adagolása megszakadt, vagy ha a reagens nem felel meg a gyártó minőségi előírásainak. A járművezetőt figyelmeztető rendszerben lehet hangjelzés is.
3.2. A reagens fogyásával a figyelmeztető jelzés intenzitásának nőnie kell. A figyelmeztetés csúcspontjának olyannak kell lennie, amelyet nem lehet könnyen hatástalanítani vagy figyelmen kívül hagyni. Gondoskodni kell arról, hogy a figyelmeztetést addig ne lehessen kikapcsolni, amíg a reagenstartály feltöltése meg nem történt.
3.3. A vizuális figyelmeztetés során a reagens alacsony szintjére figyelmeztető üzenetnek kell megjelenni. A figyelmeztetés nem lehet ugyanaz, mint a fedélzeti diagnosztikához vagy más motorkarbantartáshoz használt másik üzenet. A figyelmeztetésnek elegendően egyértelműnek kell lennie ahhoz, hogy a járművezető megértse, hogy a reagensszint alacsony (például „karbamidszint alacsony”, „AdBlue-szint alacsony” vagy „kevés reagens”).
3.4. A figyelmeztető rendszernek kezdetben nem kell folyamatosan működésben lennie, a figyelmeztetés intenzitásának azonban fokozódnia kell mindaddig, amíg folyamatossá nem válik, ahogy a reagensszint megközelíti azt a mértéket, ahol a 8. szakaszban leírt használatkorlátozó rendszer működésbe lép. Jól látható figyelmeztetésnek kell megjelennie (például „karbamidfeltöltés szükséges”, „AdBlue-feltöltés szükséges” vagy „reagensfeltöltés szükséges”). A folyamatos figyelmeztető rendszert ideiglenesen megszakíthatja más, biztonsággal kapcsolatos fontos üzenetet adó figyelmeztető jelzés.
3.5. A figyelmeztető rendszernek úgy kell működésbe lépnie, hogy a jármű még legalább 2 400 km-t meg tudjon tenni, mielőtt a reagenstartály kiürülne, vagy a gyártó választása szerint legkésőbb akkor kell működésbe lépnie, amikor a tartályban a reagens szintje eléri a következő szintek valamelyikét:
a) |
egy teli tüzelőanyag-tartállyal átlagosan megtehető távolság 150 %-ának megfelelő távolság megtételéhez elegendő szint; vagy |
b) |
a reagenstartály kapacitásának 10 %-a, |
amelyik előbb bekövetkezik.
4. Nem megfelelő reagens azonosítása
4.1. A járműben kell lenni egy olyan funkciónak, amely meghatározza, hogy a járműben van-e olyan reagens, amely megfelel a gyártó által megadott és az I. melléklet 3. függeléke szerint leírt reagensjellemzőknek.
4.2. Ha a reagenstartályban levő folyadék nem felel meg a gyártó által megadott minimumkövetelményeknek, akkor a 3. szakaszban leírt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie és meg kell jelenítenie egy megfelelő figyelmeztetést tartalmazó üzenetet (például „nem megfelelő minőségű karbamid”, „nem megfelelő minőségű AdBlue” vagy „nem megfelelő minőségű reagens”). Ha a figyelmeztető rendszer bekapcsolódásától számított 50 km-en belül a reagensminőség nem lesz megfelelő, akkor életbe kell lépnie a 8. szakaszban leírt használatkorlátozásnak.
5. A reagensfogyasztás ellenőrzése
5.1. A járműnek rendelkeznie kell egy olyan funkcióval, amely meghatározza a reagensfogyasztást, és lehetővé teszi a fogyasztási adatokhoz való külső hozzáférést.
5.2. Az átlagos reagensfogyasztás és a motorrendszer által igényelt átlagos reagensfogyasztás adatainak a szabványos diagnosztikai csatlakozó soros portján keresztül elérhetőeknek kell lenniük. Az adatoknak a jármű működésének a kiolvasást megelőzően megtett 2 400 km-es szakaszáról kell rendelkezésre állniuk.
5.3. A reagensfogyasztás ellenőrzéséhez legalább a jármű következő paramétereit kell ellenőrizni:
a) |
a jármű reagenstartályában lévő reagens szintje; valamint |
b) |
a reagens áramlása vagy injektálása, a lehető legközelebb a kipufogógáz-utókezelő rendszer beinjektálási pontjához. |
5.4. Ha az átlagos reagensfogyasztás és a motorrendszer által igényelt átlagos reagensfogyasztás között 30 percig 50 %-nál nagyobb eltérés áll fenn miközben a jármű működik, akkor a 3. pontban leírt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie és meg kell jelenítenie egy megfelelő figyelmeztetést tartalmazó üzenetet (például „karbamidadagolási hiba”, „AdBlue-adagolási hiba” vagy „reagensadagolási hiba”). Ha a figyelmeztető rendszer bekapcsolódásától számított 50 km-en belül a reagensminőség nem lesz megfelelő, akkor életbe kell lépnie a 8. szakaszban leírt használatkorlátozásnak.
5.5. Ha a reagensadagolás megszakad, akkor a 3. szakaszban leírt, a járművezetőt figyelmeztető rendszernek működésbe kell lépnie és meg kell jelenítenie egy megfelelő figyelmeztetést tartalmazó üzenetet. Ha az adagolást a motorvezérlő egység azért szakítja meg, mert a jármű adott üzemállapotában a károsanyag-kibocsátás miatt nincs szükség reagensre, akkor mellőzhető a 3. pontban említett, a járművezetőt figyelmeztető rendszer bekapcsolódása; ennek feltétele azonban, hogy a gyártó előzetesen egyértelműen tájékoztatta a jóváhagyó hatóságot arról, hogy mely üzemállapotok tekintendők ilyennek. Ha a figyelmeztető rendszer bekapcsolódásától számított 50 km-en belül a reagensminőség nem lesz megfelelő, akkor életbe kell lépnie a 8. szakaszban leírt használatkorlátozásnak.
6. Az NOx-kibocsátás ellenőrzése
6.1. A 4. és az 5. szakaszban említett ellenőrzési előírások alkalmazása helyett a gyártó használhat kipufogógáz-érzékelőket a kipufogógázban lévő túlzott NOx-szint érzékelésére.
6.2. A gyártónak igazolnia kell, hogy a fenti 6.1. szakaszban említett érzékelőknek vagy a járműben lévő bármely más érzékelőnek a használata esetén a 3. szakaszban leírt, a járművezetőt figyelmeztető rendszer működésbe lép és megjelenít egy megfelelő figyelmeztetést tartalmazó üzenetet (például „kibocsátás túl nagy – ellenőrizni kell a karbamidot”, „kibocsátás túl nagy – ellenőrizni kell az AdBlue-t” vagy „kibocsátás túl nagy – ellenőrizni kell a reagenst”), és ha fennállnak a 4.2., 5.4., vagy 5.5. szakaszban leírt helyzetek, a 8.3. szakaszban említett használatkorlátozás életbe lép.
E pont alkalmazásában, az ilyen helyzetek feltételezhetően akkor következnek be, ha XI. melléklet 2.3. pontjában található táblázatokban megadott vonatkozó NOx-kibocsátási fedélzeti diagnosztikai küszöbértéket túllépik.
Az említett követelményeknek való megfelelés igazolását célzó vizsgálat alatt az NOx-kibocsátás legfeljebb 20 %-kal haladhatja meg a fedélzeti diagnosztikai küszöbértékeket.
7. A működési hibákra vonatkozó adatok tárolása
7.1. Az erre a szakaszra történő hivatkozás azt jelenti, hogy a rendszernek el kell mentenie a nem törölhető paraméterazonosítókat (PID), amelyek meghatározzák a használatkorlátozó rendszer működésbe lépésének okát és működésének idején a jármű által megtett távolságot. A járműnek a paraméterazonosítót legalább 800 napig vagy 30 000 lefutott kilométerig meg kell őriznie. A paraméterazonosítónak általános célú kiolvasóval elérhetőnek kell lennie a szabványos diagnosztikai csatlakozó soros portján keresztül, a XI. melléklet 1. függelékének 2.3. szakasza rendelkezéseinek megfelelően. A paraméterazonosítóban tárolt információt legalább 300 napos vagy 10 000 km-es pontossággal a jármű azon kumulált működési idejéhez kell kapcsolni, amely alatt az esemény bekövetkezett.
7.2. A reagensadagaló rendszerben műszaki hibák (például mechanikai vagy villamos hibák) miatt fellépő működési hibákra is a XI. mellékletben leírt diagnosztikai előírások vonatkoznak.
8. Használatkorlátozó rendszer
8.1. A járműben kell lennie egy használatkorlátozó rendszernek, amely biztosítja, hogy a jármű minden esetben működő kibocsátásszabályozó rendszerrel működik. A használatkorlátozó rendszert úgy kell kialakítani, hogy a jármű üres reagenstartállyal ne tudjon működni.
8.2. A használatkorlátozó rendszernek legkésőbb akkor be kell kapcsolódnia, amikor a tartályban a reagensszint eléri:
a) |
Ha a figyelmeztető rendszer legalább 2 400 km-rel a reagenstartály várható kiürülése előtt aktiválódott, a teli tüzelőanyag-tartállyal a jármű által megtehető átlagos távolság megtételéhez várhatóan elegendő szintet. |
b) |
Ha a figyelmeztető rendszer a 3.5. pont a) alpontjában leírt szinten aktiválódott, a teli tüzelőanyag-tartállyal a jármű által megtehető átlagos távolság 75 %-ának megtételéhez várhatóan elegendő szintet; vagy |
c) |
Ha a figyelmeztető rendszer a 3.5. pont b) alpontjában leírt szinten aktiválódott, a reagenstartály kapacitása 5 %-át. |
d) |
Ha a figyelmeztető rendszer mind a 3.5. pont a) alpontjában, mind pedig a 3.5. pont b) alpontjában leírt szintek előtt aktiválódott, de kevesebb mint 2 400 km-rel a reagenstartály kiürülése előtt, akkor az e pont b) vagy c) alpontjaiban leírt szintek közül az előbb bekövetkező szintet. |
A 6.1. pontban leírt alternatíva használata esetén, a rendszer a 4. vagy 5. pontban leírt rendellenességek vagy a 6.2. pontban leírt NOx szintek bekövetkezésekor aktiválódik.
Üres reagenstartály észlelésének és a 4., 5. vagy 6. szakaszban említett rendellenességeknek a 7. szakaszban a működési hibákra vonatkozó információk elmentésére leírt előírások életbe lépését kell eredményezniük.
8.3. A beépítendő használatkorlátozó rendszer típusát a gyártó választja meg. A lehetséges rendszereket az alábbi 8.3.1., 8.3.2., 8.3.3. és 8.3.4. szakaszok írják le.
8.3.1. A „visszaszámlálás után nincs motor-újraindítás” stratégia szerint a rendszer elkezdi visszaszámlálni a használatkorlátozó rendszer bekapcsolódása utáni motor-újraindításokat vagy a még megtehető távolságot. A jármű vezérlőrendszere (mint az indító-leállító rendszerek) által kezdeményezett motorindítások nem számítanak bele a visszaszámlálásba.
8.3.1.1. Amennyiben a figyelmeztetőrendszer legalább 2 400 km-rel a reagenstartály várható kiürülése előtt aktiválódott, illetve a 4. vagy 5. pontokban leírt rendellenességek vagy a 6.2. pontban leírt NOx szintek következtek be, meg kell akadályozni a motor újraindításait közvetlenül azt követően, hogy a használatkorlátozó rendszer aktiválódása óta a jármű megtette az egy teli tüzelőanyag-tartállyal a jármű által átlagosan megtehető távolságnak várhatóan megfelelő távolságot.
8.3.1.2. Amennyiben a használatkorlátozó rendszer a 8.2. pont b) alpontjában leírt szinten aktiválódott, meg kell akadályozni a motor újraindításait közvetlenül azt követően, hogy a használatkorlátozó rendszer aktiválódása óta a jármű megtette az egy teli tüzelőanyag-tartállyal a jármű által átlagosan megtehető távolság 75 %-ának várhatóan megfelelő távolságot.
8.3.1.3. Amennyiben a használatkorlátozó rendszer a 8.2. pont c) alpontjában leírt szinten aktiválódott, meg kell akadályozni a motor újraindításait közvetlenül azt követően, hogy a használatkorlátozó rendszer aktiválódása óta a jármű megtette a reagenstartály kapacitásának 5 %-ával a jármű által átlagosan megtehető távolságnak várhatóan megfelelő távolságot.
8.3.1.4. Ezen felül a motor újraindítását haladéktalanul meg kell akadályozni közvetlenül azután, hogy a reagenstartály kiürült, amennyiben ez a helyzet korábban bekövetkezik, mint a 8.3.1.1. pontban, a 8.3.1.2. pontban vagy a 8.3.1.3. pontban meghatározott helyzetek.
8.3.2. A „motor tankolás után nem indul” rendszerben a jármű tankolás után nem tud elindulni, ha a használatkorlátozó rendszer működésbe lépett.
8.3.3. A „tüzelőanyag-kizárás” stratégia oly módon akadályozza meg a jármű tankolását, hogy a használatkorlátozó rendszer működésbe lépése után lezárja a tüzelőanyag-töltő rendszert. A kizáró rendszernek elég masszívnak kell lennie ahhoz, hogy ne lehessen manipulálni.
8.3.4. A „teljesítménykorlátozás” stratégia korlátozza a jármű sebességét, miután a használatkorlátozó rendszer bekapcsolódott. A sebességkorlátozás mértékének akkorának kell lennie, hogy a járművezető észrevegye azt, illetve a jármű végsebességét jelentősen korlátoznia kell. E korlátozásnak fokozatosan, vagy a motor beindítása után kell életbe lépnie. Röviddel a motor indításának megakadályozása előtt a jármű sebessége már nem haladhatja meg az 50 km/h-t.
8.3.4.1. Amennyiben a figyelmeztetőrendszer legalább 2 400 km-rel a reagenstartály várható kiürülése előtt aktiválódott, illetve a 4. vagy 5. pontokban leírt rendellenességek vagy a 6.2. pontban leírt NOx szintek következtek be, meg kell akadályozni a motor újraindításait közvetlenül azt követően, hogy a használatkorlátozó rendszer aktiválódása óta a jármű megtette az egy teli tüzelőanyag-tartállyal a jármű által átlagosan megtehető távolságnak várhatóan megfelelő távolságot.
8.3.4.2. Amennyiben a használatkorlátozó rendszer a 8.2. pont b) alpontjában leírt szinten aktiválódott, meg kell akadályozni a motor újraindításait közvetlenül azt követően, hogy a használatkorlátozó rendszer aktiválódása óta a jármű megtette az egy teli tüzelőanyag-tartállyal a jármű által átlagosan megtehető távolság 75 %-ának várhatóan megfelelő távolságot.
8.3.4.3. Amennyiben a használatkorlátozó rendszer a 8.2. pont c) alpontjában leírt szinten aktiválódott, meg kell akadályozni a motor újraindításait közvetlenül azt követően, hogy a használatkorlátozó rendszer aktiválódása óta a jármű megtette a reagenstartály kapacitásának 5 %-ával a jármű által átlagosan megtehető távolságnak várhatóan megfelelő távolságot.
8.3.4.4. Ezen felül a motor újraindítását haladéktalanul meg kell akadályozni közvetlenül azután, hogy a reagenstartály kiürült, amennyiben ez a helyzet korábban bekövetkezik, mint a 8.3.4.1. pontban, a 8.3.4.2. pontban vagy a 8.3.4.3. pontban meghatározott helyzetek.
8.4. Miután a használatkorlátozó rendszer már megakadályozta a motor újraindítását, a rendszernek csak akkor szabad kikapcsolódnia, ha a 4., 5. vagy 6. szakaszban leírt rendellenességeket megszüntették vagy ha a járművet feltöltötték annyi reagenssel, ami az alábbi kritériumok közül legalább egynek megfelel:
a) |
egy teli tüzelőanyag-tartállyal átlagosan megtehető távolság 150 %-ának megfelelő távolság megtételéhez elegendő; vagy |
b) |
a reagenstartály legalább 10 %-ának megfelelő mennyiség. |
Ha a fedélzeti diagnosztikai rendszer a 7.2. szakasz szerint működésbe lépett, akkor az ezt kiváltó hiba kijavítása után a használatkorlátozó rendszernek újrainicializálhatónak kell lennie a fedélzeti diagnosztika soros portján keresztül (például egy általános célú kiolvasóval), hogy a jármű az öndiagnosztika elvégzése céljából újraindítható legyen. A járműnek legfeljebb 50 km-ig működnie kell, hogy ellenőrizni lehessen, sikeres volt-e a javítás. Ha ezután az ellenőrzés után a hiba továbbra is fennáll, akkor a használatkorlátozó rendszernek ismét teljes körűen működésbe kell lépnie.
8.5. A 3. szakaszban említett figyelmeztető rendszernek meg kell jelenítenie egy üzenetet, amely egyértelműen tartalmazza a következőket:
a) |
a hátralévő újraindítások száma, illetve a még megtehető távolság; és |
b) |
a jármű újraindításának feltételei. |
8.6. Ha a használatkorlátozó rendszer működésbe lépését okozó feltételek már megszűntek, akkor a rendszernek ki kell kapcsolnia. A használatkorlátozó rendszer nem kapcsolhat ki automatikusan, ha működésbe lépésének okai nem szűntek meg.
8.7. A jóváhagyáskor a gyártónak a használatkorlátozó rendszer működési jellemzőit teljes körűen leíró részletes írásos tájékoztatást kell benyújtania a típusjóváhagyó hatósághoz.
8.8. Az előírás szerinti típusjóváhagyási kérelem részeként a gyártónak igazolnia kell a figyelmeztető rendszer és a használatkorlátozó rendszer működését.
9. Tájékoztatási követelmények
9.1. A gyártónak az új járművek tulajdonosai számára egyértelmű írásos tájékoztatást kell adnia a kibocsátásszabályozó rendszerről. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell, hogy ha a jármű kibocsátásszabályozó rendszere nem működik megfelelően, akkor a járművezetőt figyelmeztető rendszer figyelmezteti a problémára, és hogy a használatkorlátozó rendszer ennek következtében később letilthatja a jármű elindítását.
9.2. A használati utasításnak tartalmaznia kell a jármű megfelelő használati és karbantartási előírásait, beleértve a fogyó reagensek használatát is.
9.3. A használati utasításnak kifejezetten tartalmaznia kell, ha a jármű vezetőjének a szokásos szervizelések között is újra fel kell töltenie a járművet reagensekkel. Az utasításnak pontosan le kell írnia a reagenstartály vezető általi újratöltésének módját. A tájékoztatásnak azt is tartalmaznia kell, hogy mekkora a reagensfogyás várható üteme az adott típusú járműnél, és hogy milyen gyakran kell utántölteni.
9.4. A használati utasításban pontosan le kell írni, hogy az adott specifikációjú reagens használata és újratöltése kötelező ahhoz, hogy a jármű megfeleljen az adott járműtípusra kiadott megfelelőségi igazolásnak.
9.5. A használati utasításban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy bűncselekménynek minősülhet, ha a járművet úgy használják, hogy a kibocsátásszabályozáshoz előírt reagens nem fogy.
9.6. A használati utasításban ismertetni kell a figyelmeztető és a használatkorlátozó rendszerek működési módját. Ezenkívül ismertetnie kell annak következményeit, ha figyelmen kívül hagyják a figyelmeztető rendszert és nem történik reagens-utántöltés.
10. Az utókezelő rendszer működési feltételei
A gyártónak biztosítania kell, hogy a kibocsátásszabályozó rendszer az Európai Unióban előforduló környezeti viszonyok között megőrizze kibocsátásszabályozó funkcióját, különösen alacsony környezeti hőmérsékleteken. Idetartoznak olyan megoldások, melyek megakadályozzák a reagens teljes elfagyását akkor is, ha a reagenstartály félig van, a hőmérséklet 258 K (– 15 °C), és a jármű – legfeljebb 7 napig – parkol. Ha a reagens megfagy, a gyártónak garantálnia kell, hogy a reagens a jármű indulása után 20 percen belül ismét folyékony és használható legyen akkor is, ha a reagenstartály belsejében a hőmérséklet 258 K (– 15 °C).
IX. MELLÉKLET
Az (EU) 2017/1151 rendelet XXI. melléklete a következőképpen módosul:
1. |
a melléklet a következő 3.1.16., 3.1.17. és 3.1.18. ponttal egészül ki az 1. ábra előtt:
|
2. |
a 3.2.21. pont helyébe a következő szöveg lép: „3.2.21. „Járműkigurulási üzemmód”: a kigurulási menetellenállás pontos és megismételhető meghatározását és a fékpad pontos beállítását lehetővé tevő működési rendszer”; |
3. |
a melléklet a következő 3.2.28.–3.2.35. ponttal egészül ki: „3.2.28. „n/v hányadosok”: a motor fordulatszáma elosztva a jármű sebességével egy adott fokozatban. 3.2.29. „Egygörgős fékpad”: olyan fékpad amelyen egy jármű tengelyének mindegyik kereke egy görgővel érintkezik. 3.2.30. „Kétgörgős fékpad”: olyan fékpad amelyen egy jármű tengelyének mindegyik kereke két görgővel érintkezik. 3.2.31. „Meghajtott tengely”: egy jármű olyan tengelye, amely képes meghajtási energia továbbítására és/vagy visszanyerésére, tekintet nélkül arra, hogy ez csak átmenetileg vagy állandóan lehetséges és/vagy a járművezető által választható-e. 3.2.32. „2WD fékpad”: olyan fékpad, amelyen csak a jármű egyik tengelyén található kerekek érintkeznek a görgővel/görgőkkel. 3.2.33. „4WD fékpad”: olyan fékpad, amelyen a jármű mindkét tengelyén található valamennyi kerék érintkezik a görgőkkel. 3.2.34. „2WD üzemmódban működő fékpad”: egy 2WD fékpad, vagy egy olyan 4WD fékpad, amely csak a vizsgálati jármű meghajtott tengelyén szimulálja a tehetetlenséget és a kigurulási menetellenállást míg a nem meghajtott tengelyen található kerekek nem befolyásolják a mérés eredményét, függetlenül attól, hogy forognak-e vagy sem. 3.2.35. „4WD üzemmódban működő fékpad”: egy olyan 4WD fékpad, amely a vizsgálati jármű mindkét tengelyén szimulálja a tehetetlenséget és a kigurulási menetellenállást.”; |
4. |
a 3.3. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
5. |
a szöveg a következő pontokkal egészül ki: „3.3.21. „kétfajta tüzelőanyaggal működő jármű”: olyan, két különálló tüzelőanyag-tároló rendszerrel rendelkező jármű, amely tervezése alapján egyszerre csak az egyik tüzelőanyagot használja elsődlegesen; azonban korlátozott mennyiségben és időtartamban engedélyezett mindkét tüzelőanyag egyidejű használata. 3.3.22. „kétfajta tüzelőanyaggal működő gázüzemű jármű”: olyan, kétfajta tüzelőanyaggal működő jármű, amelynek a két tüzelőanyaga benzin (benzinüzem) és vagy LPG, földgáz/biometán vagy hidrogén.”; |
6. |
a 3.5.9. pont helyébe a következő szöveg lép: „3.5.9. „Elsődleges üzemmód”: a jelen melléklet szempontjából az, a vezető által választható egyedüli üzemmód, amely a jármű beindításakor mindig kiválasztásra kerül, függetlenül attól, hogy az előző leállítás pillanatában melyik, a vezető által választható üzemmód volt kiválasztva, és amelyik nem állítható át egy másik üzemmódra. A jármű beindítása után az elsődleges üzemmód csak a járművezető szándékos lépésével kapcsolható át egy másik, a járművezető által választható üzemmódba.”; |
7. |
a 3.5.11. pont helyébe a következő szöveg lép: „3.5.11. „Kipufogógáz-kibocsátás”: gáz-halmazállapotú, szilárd és folyékony vegyületek kibocsátása a kipufogóból.” |
8. |
a 3.7.1. pont helyébe a következő szöveg lép: „3.7.1. „Névleges motorteljesítmény” (Prated): a motor vagy elektromos motor legnagyobb hasznos teljesítménye kW-ban a XX. mellékletben meghatározott követelmények szerint.”; |
9. |
a 3.8.1. pont helyébe a következő szöveg lép: „3.8.1. „Periodikusan regeneráló rendszer”: olyan kipufogógáz-kibocsátást szabályozó berendezés (pl. katalitikus átalakító, részecskeszűrő), amely szabályos időközönként regenerálást igényel.”; |
10. |
a 4.1. pont a következőképpen módosul:
|
11. |
az 5.0. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
12. |
az 5.1. pont a következő bekezdéssel egészül ki: „Ebbe beletartozik a kibocsátáscsökkentő rendszer valamennyi tömlőjének, csuklójának és csatlakozásának biztonsága is.”; |
13. |
az 5.1.1. pontot el kell hagyni; |
14. |
az 5.3.6. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
15. |
az 5.5. pont helyébe a következő szöveg lép: „5.5. Az elektronikus rendszer biztonságára vonatkozó rendelkezések Az elektronikus rendszer biztonságára vonatkozó rendelkezéseket az I. melléklet 2.3. pontja határozza meg”; |
16. |
az 5.5.1., 5.5.2., 5.5.3. és az 5.5.4. pontot el kell hagyni; |
17. |
az 5.6.1. pont helyébe a következő szöveg lép:
|
18. |
a melléklet a következő 5.6.1.1., 5.6.1.2. és 5.6.1.3. ponttal egészül ki: 5.6.1.1. Az alábbi esetek bármelyikében, illetve ezen esetek kombinációiban a járművek ugyanazon interpolációs járműcsalád részei lehetnek:
5.6.1.2. Ugyanabba az interpolációs járműcsaládba csak azok a járművek tartozhatnak, amelyek azonosak a járművel, erőátviteli rendszerrel, sebességváltóval kapcsolatos alábbi jellemzők tekintetében:
5.6.1.3. Alternatív paraméter, mint például a 2. almelléklet 2. pontjának k) alpontjában meghatározott nmin_drive,, vagy a 2. almelléklet 3.4. pontjában meghatározott ASM használata esetén ennek a paraméternek egy interpolációs járműcsaládon belül azonosnak kell lennie.”; |
19. |
az 5.6.2. pontban a c) pont helyébe a következő szöveg lép:
|
20. |
az 5.6.3. pontban az e) pont helyébe a következő szöveg lép:
|
21. |
az 5.6.3. pontban a g) pont helyébe a következő szöveg lép:
|
22. |
az 5.7. pontban d) ponttól kezdve az 5.7. pont végéig a pontok helyébe a következő szöveg lép:
Ha a sebességváltóhoz legalább egy elektromos gép kapcsolódik üres állásban, és a jármű nem rendelkezik olyan járműkigurulási üzemmóddal (a 4. almelléklet 4.2.1.8.5. pontja), hogy az elektromos gép ne legyen hatással a kigurulási menetellenállásra, akkor az 5.6.2. a) szakasz és az 5.6.3. a) szakasz feltételei alkalmazandók. Ha a jármű tömegén, gördülési ellenállásán és aerodinamikáján kívül bármilyen olyan eltérés fennáll, amely nem elhanyagolható hatással van a kigurulási menetellenállásra, akkor a jármű nem tekinthető a járműcsaládba tartozónak, a jóváhagyó hatóság engedélye nélkül.”; |
23. |
az 5.8. pont helyébe a következő szöveg lép: „5.8. A kigurulási menetellenállási mátrix szerinti járműcsalád A kigurulási menetellenállási mátrix szerinti járműcsalád olyan járművekre alkalmazandó, amelyek műszakilag megengedett legnagyobb terhelt tömege ≥ 3 000 kg. A többlépcsős típusjóváhagyásra benyújtott járművek vagy egyedi járműjóváhagyásra benyújtott, több lépcsőben jóváhagyott járművek esetében is alkalmazható a kigurulási menetellenállási mátrix szerinti járműcsalád. Ezekben az esetekben a XII. melléklet 2. pontjában meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni. Ugyanabba a kigurulási menetellenállási mátrix szerinti járműcsaládba csak azok a járművek tartozhatnak, amelyek azonosak az alábbi jellemzők tekintetében:
|
24. |
az 5.9. pont helyébe a következő szöveg lép: „5.9. Periodikusan regeneráló rendszerek (Ki) szerinti járműcsalád Ugyanabba a periodikusan regeneráló rendszerek szerinti járműcsaládba csak azok a járművek tartozhatnak, amelyek azonosak az alábbi jellemzők tekintetében:
|
25. |
az 5.9.1. és az 5.9.2. pontot el kell hagyni; |
26. |
a 6.1. pont helyébe a következő szöveg lép: „6.1. Határértékek A 715/2007/EK rendelet I. mellékletének 2. táblázatában meghatározott kibocsátási határértékek érvényesek.”; |
27. |
Az 1. almelléklet a következőképpen módosul:
|
28. |
a 2. almelléklet helyébe a következő szöveg lép: „2. almelléklet Sebességfokozat-megválasztás és a sebességváltási pont meghatározása kézi kapcsolású sebességváltóval felszerelt járművek esetében 1. Általános megközelítés 1.1. Az ezen almellékletben meghatározott sebességváltási eljárások kézi kapcsolású sebességváltóval felszerelt járművekre vonatkoznak. 1.2. Az előírt sebességfokozatok és sebességváltási pontok alapja a menetellenállás legyőzéséhez és a gyorsuláshoz szükséges teljesítmény, valamint a motor által egy adott ciklusszakaszban az összes lehetséges sebességfokozatban biztosított teljesítmény egyensúlya. 1.3. Az alkalmazott sebességfokozatok meghatározásához szükséges számítások a motorfordulatszámok és teljes terhelés motor-fordulatszám szerinti jelleggörbéje alapján történnek. 1.4. Kettős tartományú (alacsony és magas) sebességváltóval ellátott járművek esetében csak a normál közúti üzemre tervezett tartományt kell figyelembe venni a használandó sebességfokozat meghatározása során. 1.5. A tengelykapcsolóra vonatkozó előírásokat nem kell figyelembe venni, ha a tengelykapcsoló automatikus üzemű, és működtetéséhez nem szükséges a járművezető általi reteszelés és kioldás. 1.6. Az ezen almelléklet nem vonatkozik a 8. almelléklet szerint vizsgált járművekre. 2. Szükséges adatok és előzetes számítások A ciklus görgős fékpadon történő végrehajtása során használt sebességfokozatok meghatározásához az alábbi adatok szükségesek, és az alábbi számításokat kell elvégezni:
3. A szükséges teljesítményre, motorfordulatszámokra, rendelkezésre álló teljesítményre és a használható sebességfokozatokra vonatkozó számítások 3.1. A szükséges teljesítmény kiszámítása A ciklusgörbe bármely j másodpercében a menetellenállás legyőzéséhez és a gyorsuláshoz szükséges teljesítményt az alábbi egyenlettel kell kiszámítani:
ahol:
3.2. A motorfordulatszámok meghatározása Bármely vj < 1 km/h értékű sebesség esetében azt kell feltételezni, hogy a jármű nyugalmi helyzetben áll, és a motor fordulatszámát nidle értékűre kell beállítani.A sebességváltó kart semleges helyzetbe kell állítani a tengelykapcsoló reteszelt állapotában, az álló helyzetből történő gyorsulás megkezdését megelőző 1 másodperc kivételével, amikor a sebességváltó kart kioldott tengelykapcsoló mellett az első fokozatba helyezik. A ciklusgörbe valamennyi vj ≥ 1 km/h értéke, és valamennyi i sebességfokozat esetében, ahol i = 1 és ngmax közötti, a motor fordulatszámát ni,j az alábbi egyenlettel kell kiszámolni: ni,j = (n/v)i × vj A számítást lebegőpontos számokkal kell végezi, az eredményekben nem kell kerekítést alkalmazni. 3.3. A lehetséges sebességfokozatok megválasztása a motorfordulatszám alapján A sebességgörbén v sebességgel történő haladáshoz az alábbi sebességfokozatok választhatók:
Ha aj < 0 és ni,j ≤ nidle, akkor az ni,j értékét nidle értékűre kell beállítani, és a tengelykapcsolót ki kell oldani. Ha aj ≥ 0 és ni,j < max (1,15 × nidle; min. motorfordulatszám a Pwot(n) görbéről), akkor az ni,j értékét 1,15 × nidle maximumára vagy (n/v)i × vj értékűre kell beállítani, és a tengelykapcsolót „meghatározatlanra” kell állítani. „Meghatározatlan”: a tengelykapcsoló kioldott és bekapcsolt közötti bármely állapota az adott motor és átvitel kialakításától függően. Ebben az esetben a tényleges motorfordulatszám eltérhet a motor számított fordulatszámától. 3.4. A rendelkezésre álló teljesítmény kiszámítása Az egyes lehetséges i sebességfokozatoknál és a ciklusgörbe egyes vi járműsebesség-értékeinél rendelkezésre álló teljesítményt vi az alábbi egyenlettel kell kiszámítani: Pavailable_i,j = Pwot (ni,j) × (1 – (SM + ASM)) ahol:
A gyártó kérelemre köteles megadni az ASM-értékeket (a wot-teljesítmény százalékos csökkentésében) az A2/1. táblázatban található példában bemutatottak szerinti Pwot(n) értékre vonatkozó adatkészletekkel együtt. Az egymást követő adatpontok között lineáris interpolációt kell használni. Az ASM határértéke 50 százalék. Egy ASM alkalmazásához a jóváhagyó hatóság jóváhagyása szükséges. A2/1. táblázat
3.5. A használandó lehetséges sebességfokozatok meghatározása A használandó lehetséges sebességfokozatokat az alábbi feltételek alapján kell meghatározni:
A ciklusgörbe minden egyes j másodpercében j használandó kezdeti sebességfokozat az imax lehető legmagasabb sebességfokozat. Álló helyzetből történő elinduláskor csak az első sebességfokozatot szabad használni. A legalacsonyabb végleges lehetséges sebességfokozat az imin. 4. A sebességfokozat-használattal kapcsolatos további korrekciós és/vagy módosítási követelmények A kezdeti sebességfokozat-választást ellenőrizni és módosítani kell a túl gyakori sebességváltás elkerülése, valamint a menettulajdonságok és a gyakorlatiasság biztosítása érdekében. Gyorsulási szakasznak az olyan, 2 másodpercnél hosszabb időszakokat nevezzük, amelyeknél a jármű sebessége ≥ 1 km/h és monoton növekszik. Lassulási szakasznak az olyan, 2 másodpercnél hosszabb időszakokat nevezzük, amelyeknél a jármű sebessége ≥ 1 km/h és monoton csökken. Korrekciókat és/vagy módosításokat az alábbi követelmények alapján kell végrehajtani:
5. A 4. a)–f) pontokat sorrendben kell alkalmazni, a teljes ciklusgörbét minden egyes esetben végigkövetve. Tekintve, hogy a 4. a)–f) pontok szerinti módosítások következtében új sebességfokozat-sorrendek jöhetnek létre, ezeket az új sebességfokozat-sorrendeket három alkalommal ellenőrizni, és szükség esetén módosítani kell. A számítás helyességi ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében ki kell számítani a v ≥ 1 km/h sebességhez tartozó, négy tizedesjegyre kerekített átlagos sebességfokozatot, és azt szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben. |
29. |
A 4. almelléklet a következőképpen módosul:
|
30. |
Az 5. almelléklet a következőképpen módosul:
|
(31) |
a 6. almelléklet helyébe a következő szöveg lép: „6. almelléklet Az 1. típusú vizsgálatok menete és vizsgálati feltételei 1. A vizsgálatok leírása 1.1. Az 1. típusú vizsgálat a vonatkozó WLTP vizsgálati cikluson belüli gáz-halmazállapotú vegyületkibocsátás, kibocsátott részecsketömeg, kibocsátott CO2 tömeg, tüzelőanyag-fogyasztás, elektromosenergia-fogyasztás és elektromos hatósugár ellenőrzésére szolgál. 1.1.1. A vizsgálatokat az ezen almelléklet 2. pontjában ismertetett eljárással, illetve tiszta elektromos, hibrid hajtású elektromos és sűrített hidrogén tüzelőanyag-cellás hibrid hajtású járművek esetében a 8. almelléklet 3. pontjában ismertetett eljárással kell elvégezni. A kipufogógázok, a részecskék anyagának és a részecskék számának mintavételezését és elemzését az előírt eljárásokkal kell elvégezni. 1.2. A vizsgálatok számát az A6/1. ábrán látható folyamatábra alapján kell meghatározni. A határérték az egyes kritériumok kibocsátására vonatkozóan a 715/2007/EK rendelet I. mellékletének 2. táblázatában meghatározott legnagyobb megengedett érték. 1.2.1. Az A6/1. ábrán látható folyamatábra csak a teljes alkalmazandó WLTP vizsgálati ciklusra érvényes, nem pedig az egyes szakaszokra. 1.2.2. A vizsgálati eredmények a célsebesség szerint, az újratölthető energiatároló rendszer energiaváltozásán alapuló, a Ki, az ATCT, valamint a romlási tényezőknek megfelelő korrekciók alkalmazása utáni értékek 1.2.3. A teljes ciklusértékek meghatározása 1.2.3.1. Ha bármely vizsgálat közben, bármelyik kritikus kibocsátási határérték átlépésre kerül, akkor a jármű nem fogadható el. 1.2.3.2. A gyártónak az A6/1. táblázat alapján, a jármű fajtájának függvényében, értelemszerűen meg kell adnia a nem külső feltöltésű tüzelőanyag-cellás hibrid hajtású járművek kibocsátott CO2 tömegének, elektromosenergia-fogyasztásának, tüzelőanyag-fogyasztásának teljes ciklusértékét, valamint tisztán elektromos hatósugarát és teljesen elektromos hatósugarát. 1.2.3.3. A külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek töltéslemerítő üzemállapotbeli elektromosenergia-fogyasztásának gyártó által megadott értékét nem az A6/1. ábra szerint kell meghatározni. A típusjóváhagyási értékkel megegyezőnek kell venni, ha a gyártó által megadott CO2-érték jóváhagyási értékként elfogadott. Ellenkező esetben az elektromosenergia-fogyasztás mért értékét kell a típusjóváhagyási értéknek venni. 1.2.3.4. Ha az első vizsgálat után a vonatkozó A6/2. táblázat 1. sorában szereplő valamennyi feltétel teljesül, akkor a gyártó által megadott valamennyi értéket típusjóváhagyási értékként el kell fogadni. Ha a vonatkozó A6/2. táblázat 1. sorában szereplő feltételek közül akár csak egy nem teljesül, akkor ugyanazzal a járművel egy második vizsgálatot is végre kell hajtani. 1.2.3.5. A második vizsgálat után ki kell számítani a két vizsgálat eredményeinek számtani közepét. Ha az eredmények számtani középértékei révén a vonatkozó A6/2. táblázat 2. sorában szereplő valamennyi feltétel teljesül, akkor a gyártó által megadott valamennyi értéket típusjóváhagyási értékként el kell fogadni. Ha a vonatkozó A6/2. táblázat 2. sorában szereplő feltételek közül akár csak egy nem teljesül, akkor ugyanazzal a járművel egy harmadik vizsgálatot is végre kell hajtani. 1.2.3.6. A harmadik vizsgálat után ki kell számítani a három vizsgálat eredményeinek számtani közepét. A vonatkozó A6/2. táblázat 3. sorában szereplő megfelelő feltételt teljesítő valamennyi paraméter esetében a megadott értéket kell a típusvizsgálati értéknek venni. A vonatkozó A6/2. táblázat 3. sorában szereplő megfelelő feltételt nem teljesítő paraméterek esetében az eredmények számtani középértékét kell a típusvizsgálati értéknek venni. 1.2.3.7. Abban az esetben, ha a vonatkozó A6/2. táblázat bármelyik feltétele nem teljesül az első vagy a második vizsgálat után, akkor a gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság hozzájárulásával a gyártó a típusjóváhagyási vizsgálatok szükséges számának csökkentése érdekében új értékeket adhat meg: a kibocsátás vagy a fogyasztás esetében magasabb, míg az elektromos hatósugár esetében alacsonyabb értékeket. 1.2.3.8. A dCO21, dCO22 és dCO23 elfogadási értékek meghatározása 1.2.3.8.1. Az 1.2.3.8.2. pont követelményei mellett, az alábbi dCO21, dCO22 és dCO23 értékeket kell alkalmazni az A6/2. táblázatbeli vizsgálatok számára vonatkozó feltételekkel kapcsolatban:
1.2.3.8.2. Ha külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek 1. típusú töltéslemerítési vizsgálata kettő vagy több alkalmazandó WLTP vizsgálati ciklusból áll, és a dCO2x értéke 1,0 alatti, akkor a dCO2x értékét 1,0 értékűre kell változtatni. 1.2.3.9. Abban az esetben, ha egy vizsgálati eredmény vagy vizsgálati eredmények középértéke típusjóváhagyási értéknek lett véve és ez igazolást nyert, akkor erre az értékre „gyártó által megadott értékként” kell hivatkozni a további számításokban. A6/1. táblázat A gyártó által megadott értékekre vonatkozó szabályok (teljes ciklusértékek) (1)
A6/1. ábra Az 1. típusú vizsgálatok folyamatábrája Nem fogadható el Harmadik vizsgálat Első vizsgálat Második vizsgálat Az A6/2. táblázat „második vizsgálat” sorban lévő valamennyi feltétele teljesül. Az A6/2. táblázat „első vizsgálat” sorban lévő valamennyi feltétele teljesül. Bármely kritikus kibocsátás > határérték Nem Nem Nem Nem Nem Igen Igen Igen Igen Igen A gyártó által megadott érték vagy a három elfogadott érték középértéke fogadható el az egyes értékek bírálatának eredménye függvényében Valamennyi gyártó által megadott érték és kibocsátás elfogadható Bármely kritikus kibocsátás > határérték Bármely kritikus kibocsátás > határérték A6/2. táblázat A vizsgálatok számára vonatkozó feltételek Tisztán belső égésű motorral rendelkező járművek, nem külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek és külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek 1. típusú töltésfenntartási vizsgálata esetén.
Külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek 1. típusú töltéslemerítési vizsgálata esetén.
Tiszta elektromos hajtású járművek esetében
Nem külső feltöltésű tüzelőanyag-cellás hibrid hajtású járművek esetében
1.2.4. A szakaszokra vonatkozó értékek meghatározása 1.2.4.1. Szakaszokra vonatkozó CO2 értékek 1.2.4.1.1. Miután a gyártó által a teljes ciklusra megadott kibocsátott CO2 tömegérték elfogadásra került, a gyártó által megadott érték és a vizsgálati eredmények közötti eltérés kompenzálása érdekében a vizsgálati eredmények szakaszokra vonatkozó értékeinek g/km mértékegységben kifejezett számtani közepét meg kell szorozni a CO2_AF módosító tényezővel. Ezt a korrigált értéket kell a CO2 típusjóváhagyási értékének venni.
ahol:
ahol:
1.2.4.1.2. Ha a gyártó által a teljes ciklusra megadott kibocsátott CO2 tömegérték nem került elfogadásra, akkor a szakaszokra vonatkozó típusjóváhagyási kibocsátott CO2 tömegértéket az adott szakaszra vonatkozó valamennyi vizsgálati eredmény számtani középértékeként kell kiszámítani. 1.2.4.2. Szakaszokra vonatkozó tüzelőanyag-fogyasztási értékek A tüzelőanyag-fogyasztási értéket a szakaszokra vonatkozó kibocsátott CO2 tömeg és a kibocsátások számtani közepe alapján, az ezen almelléklet 1.2.4.1. pontjában megadott egyenletekkel kell kiszámítani. 1.2.4.3. Szakaszokra vonatkozó elektromosenergia-fogyasztási, tisztán elektromos hatósugár és teljesen elektromos hatósugár értékek A szakaszokra vonatkozó elektromosenergia-fogyasztást és a szakaszokra vonatkozó elektromos hatósugarakat a vizsgálati érték(ek) szakaszokra vonatkozó értékeinek számtani közepe alapján, módosító tényező nélkül kell kiszámítani. 2. 1. típusú vizsgálati feltételek 2.1. Áttekintés 2.1.1. Az 1. típusú vizsgálat a fékpad előkészítése, a tüzelőanyag-feltöltés, a kondicionálás előírt sorozatából és az üzemi feltételekből áll. 2.1.2. Az 1. típusú vizsgálat az interpolációs járműcsaládra vonatkozó WLTC ciklusnak a járművel a görgős fékpadon történő végrehajtásából áll. A hígított kipufogógáz-kibocsátás arányos részét későbbi elemzés céljából állandó térfogatú mintavételi rendszerrel folyamatosan gyűjteni kell. 2.1.3. A háttér-koncentrációkat minden olyan vegyület esetében mérni kell, amely esetében hígított kibocsátott tömegmérésre sor kerül. A kipufogógáz-kibocsátás vizsgálata esetében ez a hígító levegőből történő mintavételt és annak elemzését jelenti. 2.1.3.1. Háttér-részecsketömeg mérés 2.1.3.1.1. Ha a gyártó kéri a hígító levegő vagy hígító alagút háttér-részecsketömeg mérésének kivételét a kibocsátás-mérések közül, akkor ezeket a háttér-koncentráció szinteket az ezen almelléklet 2.1.3.1.1.1.–2.1.3.1.1.3. pontjában felsorolt eljárások szerint kell meghatározni. 2.1.3.1.1.1. A háttér-koncentráció korrekció legnagyobb megengedett értéke a szűrőn a vizsgálati áramlási sebességnél jelentkező 1 mg/km értékkel egyenértékű tömeg. 2.1.3.1.1.2. Ha a háttér-koncentráció túllépi ezt a szintet, akkor az előírt 1 mg/km értéket le kell vonni. 2.1.3.1.1.3. Ha a háttér-koncentráció hozzájárulásának kivonása negatív eredményt ad, akkor a háttérszintet nullának kell tekinteni. 2.1.3.1.2. A hígító levegő háttér-részecsketömeg szintjét a szűrt hígító levegőnek a részecske-háttérszűrőn történő átvezetésével kell meghatározni. Ezt egy közvetlenül a hígítólevegő-szűrők alatt lévő pontban kell vételezni. A μg/m3 mértékegységgel megadott háttér-koncentráció szinteket az utolsó 14 mérés göngyölített számtani közepeként kell meghatározni, hetente legalább egy méréssel. 2.1.3.1.3. A hígító alagút háttér-részecsketömeg szintjét a szűrt hígító levegőnek a részecske-háttérszűrőn történő átvezetésével kell meghatározni. Ennek ugyanarról a pontról kell származnia, mint a részecskemintának. Ha a vizsgálat során másodlagos hígításra is sor kerül, akkor a másodlagos hígítórendszernek aktívnak kell lennie a háttér-koncentráció mérés végett. A vizsgálat napján csak egy mérés végezhető, vagy a vizsgálat előtt vagy utána. 2.1.3.2. A háttér-részecskeszám meghatározása 2.1.3.2.1. Ha a gyártó háttér-koncentráció korrekciót két, akkor ezeket a háttér-koncentráció szinteket az alábbiak szerint kell meghatározni:
2.1.3.2.2. A hígító levegő háttér-részecskeszám szintjét a szűrt hígító levegőből történő mintavétellel kell meghatározni. A mintavételt olyan pontban kell elvégezni, amely közvetlenül az után található, ahol a szűrt hígító levegő belép a részecskekibocsátás-mérő rendszerbe. A részecske/cm3 mértékegységgel megadott háttér-koncentráció szinteket az utolsó 14 mérés göngyölített számtani közepeként kell meghatározni, hetente legalább egy méréssel. 2.1.3.2.3. A hígító alagút háttér-részecskeszám szintjét a szűrt hígító levegőből történő mintavétellel kell meghatározni. Ha a vizsgálat során másodlagos hígításra is sor kerül, akkor a másodlagos hígítórendszernek aktívnak kell lennie a háttér-koncentráció mérés végett. Ha a vizsgálat során másodlagos hígításra is sor kerül, akkor a másodlagos hígítórendszernek aktívnak kell lennie a háttér-koncentráció mérés végett. A vizsgálat napján csak egy mérés végezhető, vagy a vizsgálat előtt vagy utána, a tényleges részecskekoncentráció-csökkenési tényező és az állandó térfogatú mintavétel vizsgálat során alkalmazott áramlása segítségével. 2.2. A vizsgálati helyiség általános felszereltsége 2.2.1. Mérendő paraméterek 2.2.1.1. Az alábbi hőmérsékleteket ± 1,5 °C pontossággal kell mérni:
2.2.1.2. A légköri nyomásnak ± 0,1 kPa pontossággal kell mérhetőnek lennie. 2.2.1.3. A H fajlagos páratartalmat ± 1 g H2O/kg száraz levegő pontossággal kell mérni. 2.2.2. Vizsgálati cella és kondicionálási terület 2.2.2.1. Vizsgálati cella 2.2.2.1.1. A vizsgálati cella beállított hőmérsékletének 23 °C értékűnek kell lennie. A tényleges értéknek ± 5 °C tűréshatáron belül kell lennie. A levegő hőmérsékletét és páratartalmát a vizsgálati cella hűtőventilátorának kilépőnyílásánál, legalább 0,1 Hz gyakorisággal kell mérni. A vizsgálat kezdetére előírt hőmérsékletre vonatkozóan lásd ezen almelléklet 2.8.1. pontját. 2.2.2.1.2. A vizsgálati helyiség levegőjének, illetve a motor által beszívott levegő fajlagos páratartalmának (H) teljesítenie kell az alábbi feltételt: 5,5 ≤ H ≤ 12,2 (g H2O/kg száraz levegő) 2.2.2.1.3. A páratartalmat folyamatosan, legalább 0,1 Hz gyakorisággal kell mérni. 2.2.2.2. Kondicionálási terület A vizsgálati cella beállított hőmérsékletének 23 °C értékűnek kell lennie, míg a tényleges érték 5 perces göngyölített számtani közepének ± 3 °C tűréshatáron belül kell lennie, és nem mutathat szisztematikus eltérést a beállított értéktől. A hőmérsékletet folyamatosan, legalább 0,033 Hz gyakorisággal kell mérni (30 másodpercenként). 2.3. A vizsgálati jármű 2.3.1. Általános rész A vizsgálati jármű valamennyi részegységének meg kell felelnie a sorozatgyártású járművekének, vagy ha a jármű eltér a sorozatgyártású járműtől, akkor valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben teljes körű leírást szerepeltetni kell. A vizsgálati jármű kiválasztása során a gyártónak és a jóváhagyó hatóságnak meg kell egyeznie azt illetően, hogy melyik járműtípus reprezentatív az interpolációs járműcsaládra vonatkozóan. A kibocsátásmérés során a H vizsgálati járművel megállapított kigurulási menetellenállást kell alkalmazni. Kigurulási menetellenállási mátrix járműcsalád esetében, a kibocsátásmérés során a HM járműre vonatkozóan, a 4. almelléklet 5.1. pontja szerint számított kigurulási menetellenállást kell alkalmazni. Ha a gyártó kérésére az interpolációs eljárás kerül alkalmazásra (lásd a 7. almelléklet 3.2.3.2. pontját), akkor további kibocsátásmérést kell végrehajtani az L vizsgálati járművel megállapított kigurulási menetellenállással. A H és az L járműre vonatkozó vizsgálatokat ugyanazzal a vizsgálati járművel kell végrehajtani, az interpolációs járműcsaládon belüli legrövidebb n/v aránnyal (±1,5 százalékos tűréssel) Kigurulási menetellenállási mátrix járműcsalád esetében további kibocsátásmérést kell végrehajtani az LM járműre vonatkozóan, a 4. almelléklet 5.1. pontja szerint számított kigurulási menetellenállással. Az L és a H járművek kigurulási menetellenállási együtthatói és vizsgálati tömegei származhatnak eltérő kigurulási menetellenállási járműcsaládból mindaddig, amíg az ezen kigurulási menetellenállási járműcsaládok közötti különbség a 4. almelléklet 6.8. pontja alkalmazásának eredménye, és az ezen almelléklet 2.3.2. pontjában foglalt előírásokat fenntartják. 2.3.2. CO2 interpolációs tartomány 2.3.2.1. Az interpolációs módszer csak akkor használható, ha:
Ha ezeknek a követelményeknek nem felelnek meg, a vizsgálatot érvénytelennek lehet tekinteni és a jóváhagyó hatóság egyetértésével meg lehet ismételni. 2.3.2.2. Az alkalmazandó ciklus során a 7. almelléklet A7/1. táblázat 9. lépéséből származó, az L és a H vizsgálati jármű közötti megengedett maximális delta CO2 érték a H jármű CO2-kibocsátásának 20 százaléka továbbá 5 g/km, de legalább 15 g/km és legfeljebb 30 g/km. Ez a korlátozás nem vonatkozik a kigurulási menetellenállási mátrix járműcsalád alkalmazására. 2.3.2.3. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság beleegyezésével, az interpolációs egyenes a H jármű CO2-kibocsátási értéke felett és/vagy az L jármű CO2-kibocsátási értéke alatt legfeljebb 3 g/km értékig extrapolálható. Ez a kiterjesztés csak a 2.3.2.2. pontban meghatározott interpolációs tartomány abszolút határértékein belül érvényes. Nem engedélyezett az extrapoláció kigurulási menetellenállási mátrix járműcsalád alkalmazására. Ha két vagy több interpolációs járműcsalád az e melléklet 5.6. pontjának követelményei tekintetében azonos, de különbözők, mert az általános CO2-tartományuk magasabb, mint a 2.3.2.2. pontban meghatározott maximális delta érték, akkor valamennyi azonos specifikációval (pl. gyártmány, modell, nem kötelező felszerelés) rendelkező egyedi jármű az interpolációs járműcsaládoknak csak az egyikéhez tartozhat. 2.3.3. Bejáratás A járművet jó műszaki állapotban kell vizsgálatra bocsátani. A vizsgálat előtt a járművet 3 000 és 15 000 km közötti futásteljesítménnyel be kell járatni. A motornak, a sebességváltónak és a járműnek a gyártói ajánlásoknak megfelelő bejáratott állapotban kell lennie. 2.4. Beállítások 2.4.1. A fékpad beállítását és hitelesítését a 4. almelléklet szerint kell elvégezni. 2.4.2. Üzemeltetés a fékpadon 2.4.2.1. A fékpad üzemeltetése közben valamennyi kiegészítő berendezést le kell kapcsolni vagy le kell tiltani, kivéve, ha azok üzemeltetését jogszabály írja elő. 2.4.2.2. Ha a jármű rendelkezik fékpad üzemmóddal, akkor azt a jármű utasításainak megfelelően aktiválni kell (például a kormánykeréken található nyomógombok adott sorrendben történő lenyomásával, a gyártó jármű-diagnosztikai berendezésével vagy egy biztosíték eltávolításával). A gyártó kötelessége a jóváhagyó hatóság számára átadni a letiltott berendezések felsorolását, valamint a letiltás indoklását. A fékpad üzemmódot a jóváhagyó hatóságnak jóvá kell hagynia, és a fékpad üzemmód alkalmazását szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben. 2.4.2.3. A jármű fékpad üzemmódja nem aktiválhatja, modulálhatja, késleltetheti, illetve nem tilthatja le semmilyen olyan részegység működését sem, amely befolyásolja a kibocsátást és a tüzelőanyag-fogyasztást a vizsgálati feltételek között. Minden olyan berendezést, amely befolyásolja a görgős fékpadon történő üzemeltetését, úgy kell beállítani, hogy megfelelően működjön. 2.4.2.4. A fékpad típusának hozzárendelése a vizsgálati járműhöz 2.4.2.4.1. Ha a vizsgálati jármű két meghajtott tengellyel rendelkezik és a WLTP feltételek mellett részben vagy folyamatosan a két tengely meghajtásával vagy azokon energia visszanyerésével üzemel az adott ciklusban, akkor a járművet az 5. almelléklet 2.2. és 2.3. pontja szerinti előírásoknak megfelelő 4WD üzemmódú fékpadon kell vizsgálni. 2.4.2.4.2. Ha a vizsgálati jármű csak egy meghajtott tengellyel kerül vizsgálatra, akkor a vizsgálati járművet az 5. almelléklet 2.2. pontja szerinti előírásoknak megfelelő 2WD üzemmódú fékpadon kell vizsgálni. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság beleegyezésével, az egy meghajtott tengellyel rendelkező jármű 4WD üzemmódban működő 4WD fékpadon is vizsgálható. 2.4.2.4.3. Ha a vizsgálati járművet a járművezető által választható olyan kijelölt üzemmódokban üzemeltetik két meghajtott tengellyel, amelyeket nem szokásos napi működésre terveztek, hanem csak olyan különleges korlátozott célokra, mint a „hegymeneti üzemmód” vagy „karbantartási üzemmód”, vagy ha a két meghajtott tengelyű üzemmódot csak terepen való használat során aktiválják, akkor a járművet az 5. almelléklet 2.2. pontja szerinti előírásoknak megfelelő 2WD üzemmódú fékpadon kell vizsgálni. 2.4.2.4.4. Ha a vizsgálati járművet 2WD üzemmódban működő 4WD fékpadon vizsgálják, a nem meghajtott tengelyen lévő kerekek foroghatnak a vizsgálat során, feltéve, hogy a jármű fékpad-üzemmódja és a jármű kigurulási üzemmódja támogatja az ilyen működtetést. A6/1a. ábra Lehetséges vizsgálati konfigurációk 2WD és 4WD fékpadokon
2.4.2.5. Az egyenértékűség igazolása egy 2WD üzemmódú és egy 4WD üzemmódú fékpad között 2.4.2.5.1. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság beleegyezésével, a 4WD üzemmódú fékpadon vizsgálandó jármű alternatív megoldásként 2WD üzemmódú fékpadon is vizsgálható az alábbi feltételek teljesülése esetén:
2.4.2.5.2. Ez az egyenértékűség-igazolás az ugyanazon kigurulási menetellenállási járműcsaládba tartozó valamennyi járműre vonatkozik. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával ez az egyenértékűség-igazolás kiterjeszthető más kigurulási menetellenállási járműcsaládokra is, annak bizonyításával, hogy vizsgálati járműként a legrosszabb esethez tartozó kigurulási menetellenállási járműcsaládból választottak járművet. 2.4.2.6. Valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az arra vonatkozó információt, hogy a járművet 2WD fékpadon vagy 4WD fékpadon vizsgálták-e és hogy 2WD üzemmódban vagy 4WD üzemmódban működő fékpadon vizsgálták-e. Amennyiben a járművet 2WD üzemmódban működő 4WD fékpadon vizsgálták, akkor az információknak arra is ki kell terjedniük, hogy a nem meghajtott tengelyen forogtak-e a kerekek. 2.4.3. A jármű kipufogórendszere nem rendelkezhet olyan szivárgással, amely valószínűsíthetően csökkentené az összegyűjtött kipufogógáz mennyiségét. 2.4.4. Az erőátviteli rendszert és a jármű kezelőszerveit a gyártó sorozatgyártású járművekre vonatkozó előírásainak megfelelően kell beállítani. 2.4.5. A gumiabroncsoknak a jármű gyártója által megadott eredeti gumiabroncs-típusúnak kell lenniük. A gumiabroncsnyomás 50 százalékkal a 4. almelléklet 4.2.2.3. pontjában meghatározott nyomás fölé növelhető. Ugyanazt a gumiabroncsnyomást kell alkalmazni a fékpad beállítása és az azt követő valamennyi vizsgálat során. A gumiabroncsnyomást szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben. 2.4.6. Referencia-tüzelőanyag A vizsgálathoz a IX. melléklettben meghatározottnak megfelelő referencia-tüzelőanyagot kell használni. 2.4.7. A vizsgálati jármű előkészítése 2.4.7.1. A vizsgálat alatt a járműnek megközelítőleg vízszintesen kell állnia a tüzelőanyag rendellenes eloszlásának elkerülése érdekében. 2.4.7.2. Szükség esetén a gyártónak biztosítania kell az ahhoz szükséges további szerelvényeket és adaptereket, hogy a járműre szerelt tüzelőanyag-tartály(ok) legalacsonyabb pontjáról lehessen tüzelőanyagot leereszteni és el lehessen végezni a kipufogógázokból történő mintavételt. 2.4.7.3. Olyan vizsgálat során végzett részecsketömeg-mintavételnél, amikor a regeneráló eszköz stabilizált terhelési állapotban van (azaz a jármű nincs regenerációnak alávetve), ajánlatos, hogy a jármű a tervszerű regenerációk közötti futásteljesítményének legalább 1/3-át megtegye, vagy hogy a periodikusan regeneráló eszközt ezzel egyenértékű módon terheljék. 2.5. Előzetes vizsgálati ciklusok Az előzetes vizsgálati ciklusokat a gyártó kérésére lehet végrehajtani, az előírt határokon belüli sebességgörbe mentén. 2.6. A vizsgálati jármű előkondicionálása 2.6.1. A jármű előkészítése 2.6.1.1. A tüzelőanyagtartály töltése A tüzelőanyag-tartály(oka)t fel kell tölteni az előírt vizsgálati tüzelőanyaggal. Ha a tartály(ok)ban lévő tüzelőanyag nem felel meg az ezen almelléklet 2.4.6. pontjában meghatározott követelményeknek, a feltöltés előtt a meglévő tüzelőanyagot le kell ereszteni. A párolgási kibocsátást szabályozó rendszert nem szabad a normálistól eltérő módon átöblíteni vagy terhelni. 2.6.1.2. Az újratölthető energiatároló rendszer feltöltése Az előkondicionálási vizsgálati ciklus előtt teljesen fel kell tölteni az újratölthető energiatároló rendszert. A gyártó kérésére a feltöltést el lehet hagyni az előkondicionálás előtt. Az újratölthető energiatároló rendszert nem szabad újra feltölteni a hivatalos vizsgálat előtt. 2.6.1.3. Gumiabroncsnyomás A meghajtott kerekek gumiabroncsainak nyomását ezen almelléklet 2.4.5. pontjának rendelkezései szerint kell beállítani. 2.6.1.4. Gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működtethető járművek LPG-vel vagy földgázzal/biometánnal működő szikragyújtású motorral felszerelt, illetve a benzinnel és LPG-vel vagy földgázzal/biometánnal is üzemeltethető motorral felszerelt járművek esetében az első gáz-halmazállapotú referencia-tüzelőanyaggal és a második gáz-halmazállapotú referencia-tüzelőanyaggal végzett vizsgálat között a járművet a második referencia-tüzelőanyaggal történő vizsgálat előtt előkondicionálni kell. LPG-vel vagy földgázzal/biometánnal működő szikragyújtású motorral felszerelt, illetve a benzinnel és LPG-vel vagy földgázzal/biometánnal is üzemeltethető motorral felszerelt járművek esetében az első gáz-halmazállapotú referencia-tüzelőanyaggal és a második gáz-halmazállapotú referencia-tüzelőanyaggal végzett vizsgálat között a járművet a második referencia-tüzelőanyaggal történő vizsgálat előtt előkondicionálni kell. 2.6.2. Vizsgálati cella 2.6.2.1. Hőmérséklet Az előkondicionálás során a vizsgálati cella hőmérsékletének meg kell egyeznie az 1. típusú vizsgálat számára meghatározottal (lásd ezen almelléklet 2.2.2.1.1. pontját). 2.6.2.2. Háttér-koncentráció mérés Olyan vizsgálati létesítményben, ahol egy kevés részecskét kibocsátó jármű vizsgálatát egy sok részecskét kibocsátó járművön végzett korábbi vizsgálatból visszamaradó szennyeződés érheti, a mintavevő berendezés előkondicionálása céljából ajánlatos egy 120 km/h sebességű állandósult állapotú, 20 perces időtartamú menetciklust végrehajtani egy kevés részecskét kibocsátó járművel. A mintavevő berendezés előkondicionálása érdekében szükség esetén hosszabb és/vagy nagyobb sebességű menetciklusok is megengedettek. A hígító alagút háttér-koncentráció méréseit, adott esetben az alagút előkondicionálása után, valamennyi ezt követő járművizsgálat előtt kell elvégezni. 2.6.3. Eljárás 2.6.3.1. A járművet a fékpadra kell vezetni vagy tolni, és az alkalmazandó WLTC ciklusokon végig kell vezetni. A vizsgálati járműnek nem kell hidegnek lennie, és a jármű használható a próbapad terhelésének beállítására. 2.6.3.2. A fékpad terhelését a 4. almelléklet 7. és 8. pontja szerint kell beállítani. Ha a vizsgálathoz 2WD üzemmódban működő fékpadot használnak, a kigurulási menetellenállási beállítást 2WD üzemmódban működő fékpadon kell elvégezni, ha pedig a vizsgálathoz 4WD üzemmódban működő fékpadot használnak, a kigurulási menetellenállási beállítást 4WD üzemmódban működő fékpadon kell elvégezni. 2.6.4. A jármű üzemeltetése 2.6.4.1. Az erőátviteli rendszer indítási folyamatát az erre a célra szolgáló berendezések segítségével, a gyártói utasítások alapján kell végrehajtani. Ellentétes rendelkezés hiányában az üzemmódok közötti, nem a jármű által kezdeményezett átváltás a vizsgálat során nem engedélyezett. 2.6.4.1.1. Ha az erőátviteli rendszer indítási folyamata nem sikeres, például a motor nem indul el a várt módon, vagy a jármű indítási hibát jelez, akkor a vizsgálat érvénytelen, meg kell ismételni az előkondicionálási vizsgálatokat, majd új vizsgálati menetet kell végrehajtani. 2.6.4.1.2. LPG vagy földgáz/biometán használata esetén megengedhető, hogy a motor benzinüzemben induljon, és egy, a vezető által nem módosítható, előre meghatározott időtartam után automatikusan kapcsoljon át LPG vagy földgáz/biometán üzemmódra. Ez az időtartam legfeljebb 60 másodperc lehet. A gáz üzemmódban történő működtetés során megengedhető a benzin kizárólagos vagy a gázzal együtt történő használata, amennyiben a gáz energiafelhasználása magasabb, mint az 1. típusú vizsgálat során felhasznált összes energiamennyiség 80 százaléka. Ezt a százalékos értéket az ezen almelléklet 3. függelékében meghatározott módszer szerint kell kiszámítani. 2.6.4.2. A ciklus az erőátviteli rendszer indítási folyamatával kezdődik. 2.6.4.3. Az előkondicionálás érdekében az alkalmazandó WLTC ciklust kell végrehajtani. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság beleegyezésével további WLTC ciklus is végrehajtható a jármű és vezérlőrendszerei stabilizált állapotba juttatása érdekében. Bármilyen további előkondicionálás alkalmazását valamennyi vonatkozó vizsgálati íven szerepeltetni kell. 2.6.4.4. Gyorsítások A járművet a sebességgörbe pontos követéséhez szükséges mértékű gázpedál-mozdulattal kell üzemeltetni. A járművet finoman, a reprezentatív sebességváltási sebességeket és eljárásokat betartva kell üzemeltetni. Kézi kapcsolású sebességváltók esetében a gázpedált minden egyes váltás során fel kell engedni, és a váltást a lehető legrövidebb időn belül végre kell hajtani. Ha a jármű képtelen követni a sebességgörbét, akkor a lehető legnagyobb rendelkezésre álló teljesítménnyel kell üzemeltetni mindaddig, míg a jármű sebessége ismét el nem éri az adott célsebességet. 2.6.4.5. Lassítás A ciklus lassításai közben a járművezetőnek fel kell engednie a gázpedált, de a 2. almelléklet 4. d), 4. e) vagy 4. f) pontjában meghatározott pontig saját elhatározásából nem oldhatja ki a tengelykapcsolót. Ha a jármű a sebességgörbe által előírtnál gyorsabban lassul, akkor a gázpedál működtetésével kell biztosítani a sebességgörbe jármű általi pontos követését. Ha a jármű az előírt lassulás követéséhez túl lassan lassul, akkor a fék működtetésével kell biztosítani a sebességgörbe lehető legpontosabb követését. 2.6.4.6. Fékműködtetés A jármű állóhelyzeti/üresjárati szakaszai során a fékeket a hajtott kerekek elfordulásának megakadályozásához megfelelő erővel kell üzemeltetni. 2.6.5. A sebességváltó használata 2.6.5.1. Kézi kapcsolású sebességváltó 2.6.5.1.1. A 2. almellékletben meghatározott, sebességváltásra vonatkozó előírásokat be kell tartani. A 8. almelléklet szerint vizsgált járműveket ezen almelléklet 1.5. pontjában leírtak szerint kell vezetni. 2.6.5.1.2. A fokozatváltást az előírt fokozatváltási ponthoz viszonyítva ± 1,0 másodperc pontossággal kell megkezdeni és befejezni. 2.6.5.1.3. A tengelykapcsolót az előírt tengelykapcsoló-működtetési ponthoz viszonyítva ± 1,0 másodperc pontossággal kell lenyomni. 2.6.5.2. Automatikus kapcsolású sebességváltó 2.6.5.2.1. Az üzemmód-választót a kezdeti beállítást követően, a vizsgálat alatt semmikor sem szabad működtetni. A kezdeti beállítást az első gyorsulás megkezdése előtt 1 másodperccel meg kell tenni. 2.6.5.2.2. A kézi üzemmóddal rendelkező automatikus kapcsolású sebességváltóval felszerelt járműveket nem szabad kézi üzemmódban vizsgálni. 2.6.6. A járművezető által választható üzemmódok 2.6.6.1. Az elsődleges üzemmóddal felszerelt járműveket ebben az üzemmódban kell vizsgálni. A gyártó kérésére a jármű a járművezető által választható üzemmódban is vizsgálható a CO2-kibocsátások szempontjából legrosszabb esethez tartozó helyzetben. 2.6.6.2. A gyártónak bizonyítékot kell átnyújtania a jóváhagyó hatóság számára arra vonatkozóan, hogy létezik olyan, a járművezető által választható üzemmód, amely megfelel ezen melléklet 3.5.9. pontja előírásainak. A jóváhagyó hatóság beleegyezésével megengedett kizárólag csak az elsődleges üzemmód, mint az egyetlen, az adott rendszerhez vagy eszközhöz a járművezető által választható üzemmód használta a kritikus kibocsátás, a CO2-kibocsátás és a tüzelőanyag-fogyasztás megállapításához. 2.6.6.3. Ha a jármű nem rendelkezik elsődleges üzemmóddal, vagy a kért elsődleges üzemmódot a jóváhagyó hatóság nem fogadta el elsődleges üzemmódnak, akkor a járművet a kritikus kibocsátás, a CO2-kibocsátás és a tüzelőanyag-fogyasztás szempontjából a legjobb esethez és a legrosszabb esethez tartozó, a járművezető által választható üzemmódban is vizsgálni kell. A legjobb és a legrosszabb esethez tartozó üzemmódokat a valamennyi üzemmódban a CO2-kibocsátásra és a tüzelőanyag-fogyasztásra vonatkozóan benyújtott bizonyítékok alapján kell meghatározni. A CO2-kibocsátásnak és a tüzelőanyag-fogyasztásnak a két üzemmódbeli vizsgálati eredmények számtani közepét kell tekinteni. Mindkét üzemmódra vonatkozó vizsgálati eredményeket fel kell jegyezni. A gyártó kérésére a jármű a járművezető által választható üzemmódban is vizsgálható a CO2-kibocsátások szempontjából legrosszabb esethez tartozó helyzetben. 2.6.6.4. A gyártó által benyújtott, és a jóváhagyó hatóság által elfogadott műszaki bizonyíték alapján, a nagyon különleges, korlátozott célokra szolgáló, járművezető által választható üzemmódokat (például karbantartási üzemmód, kúszó üzemmód) figyelmen kívül lehet hagyni. Az előrehaladásra szolgáló összes fennmaradó, a járművezető által választható üzemmódot figyelembe kell venni és a kritikus kibocsátási határértékeknek valamennyi ilyen üzemmódban teljesülniük kell. 2.6.6.5. Ezen almelléklet 2.6.6.1.–2.6.6.4. pontjait a járművezető által választható üzemmódokkal rendelkező valamennyi járműrendszerre alkalmazni kell, beleértve a nem kizárólag az erőátvitelre vonatkozó üzemmódokat is. 2.6.7. Az 1. típusú vizsgálat érvénytelenítése és a ciklus befejezése Ha a motor váratlanul leáll, akkor az előkondicionálást vagy az 1. típusú vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni. A motort a ciklus befejeztével le kell állítani. A járművet nem szabad újra beindítani annak a ciklusnak a kezdetéig, amelyhez a járművet előkondicionálták. 2.6.8. A szükséges adatok, minőségellenőrzés 2.6.8.1. Sebességmérés Az előkondicionálás során a sebességet legalább 1 Hz gyakorisággal a tényleges idő függvényében kell mérni, vagy adatfelvételi rendszerrel gyűjteni, hogy a ténylegesen vezetett sebességet ki lehessen értékelni. 2.6.8.2. Megtett távolság A jármű által ténylegesen megtett távolságot szerepeltetni kell az egyes WLTC szakaszokhoz tartozó valamennyi vizsgálati íven. 2.6.8.3. A sebességgörbe tűrései Azokat a járműveket, amelyek nem képesek elérni az alkalmazandó WLTC ciklus folyamán a szükséges gyorsulási és legnagyobb sebességértékeket, a gázpedált teljesen benyomva addig kell működtetni, amíg újra el nem érik az előírt sebességgörbét. A sebességgörbétől való ilyen jellegű eltérések nem érvénytelenítik a vizsgálatot. A menetciklustól való eltéréseket szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben. 2.6.8.3.1. A jármű tényleges sebessége és az alkalmazandó vizsgálati ciklusok előírt sebessége közötti eltérésekre az alábbi tűrésértékek engedhetők meg. A tűréseket nem szabad megmutatni a járművezető számára:
Lásd az A6/2. ábrát. Az előírtnál nagyobb sebességtűrések megengedettek, feltéve, hogy ezeket a tűréseket egyetlen esetben sem lépik túl 1 másodpercnél tovább. Ilyen eltérés vizsgálati ciklusonként legfeljebb tíz alkalommal fordulhat elő. 2.6.8.3.2. Az IWR és RSSE menetgörbe jellemzőket a 7. almelléklet 7. pontjában található követelményeknek megfelelően kell kiszámítani. Ha mind az IWR, mind pedig az RMSSE értéke az érvényességi tartományon kívül esik, a menetvizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni. A6/2. ábra A sebességgörbe tűrései
2.7. Kondicionálás 2.7.1. A járművet az előkondicionálás után, de a vizsgálatot megelőzően olyan helyen kell tárolni, amelynek környezeti feltételei megfelelnek az ezen almelléklet 2.2.2.2. pontja szerinti előírásoknak. 2.7.2. A járművet legalább 6 órán, de legfeljebb 36 órán keresztül kell nyitott vagy zárt motorháztető mellett kondicionálni. Ha az adott járműre vonatkozó egyedi előírások nem tiltják, akkor megengedett a hűtést a beállított hőmérsékletre történő kényszerhűtéssel megvalósítani. A hűtés ventilátorokkal történő felgyorsítása esetén a ventilátorokat úgy kell elhelyezni, hogy a hajtáslánc, a motor és a kipufogógáz-utókezelő rendszer legnagyobb megengedett hűtése egyenletesen történjen. 2.8. Kibocsátási és tüzelőanyag-fogyasztási vizsgálat (1. típusú vizsgálat) 2.8.1. A vizsgálati cella hőmérsékletének a vizsgálat kezdetén 23 °C ± 3 °C értékűnek kell lennie. A motorolaj hőmérsékletének és adott esetben a hűtőközeg hőmérsékletének ± 2 °C pontossággal a beállított 23 °C értékűnek kell lennie. 2.8.2. A vizsgálati járművet fel kell tolni a fékpadra. 2.8.2.1. A jármű hajtott kerekeit a motor beindítása nélkül kell a fékpadra helyezni. 2.8.2.2. A hajtott kerekek gumiabroncs-nyomását ezen almelléklet 2.4.5. pontjának rendelkezései szerint kell beállítani. 2.8.2.3. A motorháztetőnek zárva kell lennie. 2.8.2.4. A kipufogógáz csatlakozócsöveket a jármű kipufogócső kimenetéhez (kimeneteihez) közvetlenül a motor indítása előtt kell csatlakoztatni. 2.8.3. Az erőátviteli rendszer indítása és a járműhasználat 2.8.3.1. Az erőátviteli rendszer indítási folyamatát az erre a célra szolgáló berendezések segítségével, a gyártói utasítások alapján kell végrehajtani. 2.8.3.2. A járművet az ezen almelléklet 2.6.4–2.6.7. pontjában ismertetett módon, az 1. almellékletben meghatározott alkalmazandó WLTC ciklus mentén kell végigvezetni. 2.8.4. Az újratölthető energiatároló rendszer töltési egyensúlyára vonatkozó adatokat a WLTC valamennyi szakasza számára az ezen almelléklet 2. függelékében meghatározottak szerint kell mérni. 2.8.5. A jármű tényleges sebességét 10 Hz gyakorisággal kell mintavételezni, és a menetgörbe jellemzőit a 7. almelléklet 7. pontjában ismertetettek szerint kell kiszámítani és dokumentálni. 2.8.6. A 10 Hz-es mérési gyakorisággal mintavételezett tényleges járműsebességet a tényleges idővel együtt kell alkalmazni a CO2 eredmények korrekcióihoz, összevetve a 6b. almellékletben meghatározott célsebességgel és távolsággal. 2.9. Gázhalmazállapotú minták vételezése A gázhalmazállapotú mintákat zsákokba kell gyűjteni, és a vegyületeket a vizsgálat vagy a vizsgálati szakasz végén kell elemezni, vagy a vegyületeket folyamatosan is lehet elemezni, és a ciklus mentén integrálni. 2.9.1. Minden vizsgálat előtt el kell elvégezni az alábbi lépéseket:
2.10. Mintavételezés a részecsketömeg meghatározása érdekében 2.10.1. Az ezen almelléklet 2.10.1.1–2.10.1.2.2. pontjában ismertetett lépéseket valamennyi vizsgálat előtt végre kell hajtani. 2.10.1.1. Szűrőválasztás A teljes alkalmazandó WLTC ciklus alatt egyetlen, egymagában álló, másodlagos szűrő nélküli részecskeszűrőt kell alkalmazni. A ciklusok közötti regionális eltérések figyelembevétele végett megengedett az első három szakaszhoz egy szűrőt, majd a negyedik szakaszhoz egy másik szűrőt használni. 2.10.1.2. Szűrő-előkészítés 2.10.1.2.1. A vizsgálatok megkezdése előtt legalább 1 órával minden szűrőt portól védett, de a levegőcserét lehetővé tevő Petri-csészébe és azzal együtt egy mérőkamrába (vagy helyiségbe) kell helyezni stabilizálás céljából. A szűrőt meg kell mérni a stabilizálási idő végén, és ezt a tömegadatot szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati íven. A szűrőt ezt követően zárt Petri-csészében vagy légmentesen lezárt szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. A szűrőt a mérőkamrából (vagy helyiségből) történő kivétel után 8 órán belül fel kell használni. A szűrőt a vizsgálat után 1 órán belül vissza kell vinni a stabilizáló helyiségbe, és a tömegmérés előtt legalább 1 órán át kondicionálni kell. 2.10.1.2.2. A részecskeminta-szűrőt óvatosan kell behelyezni a szűrőtartóba. A szűrőt csak csipesszel vagy fogóval szabad mozgatni. A szűrő durva, vagy kopást okozó mozgatása hibás tömegmeghatározást eredményez. A szűrőtartót olyan mintavételi vezetékbe kell behelyezni, amelyen keresztül nincs áramlás. 2.10.1.2.3. Ajánlatos a mikrogramm pontosságú mérleget minden mérési szakasz előtt, a minta tömegmérése előtt 24 órán belül, egy körülbelül 100 mg tömegű etalon segítségével ellenőrizni. Ezt az etalont háromszor kell megmérni, és az eredmények számtani közepét szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati íven. Ha az eredmények számtani közepe az előző mérési szakaszból származó eredmény ± 5 μg-os értékhatárán belül van, akkor a mérési fázis és a mérleg hitelesnek tekintendő. 2.11. Részecskeszám-mintavétel 2.11.1. Az ezen almelléklet 2.11.1.1–2.11.1.2. pontjában ismertetett lépéseket valamennyi vizsgálat előtt végre kell hajtani: 2.11.1.1. A részecske sajátosságai szerint meghatározott hígítási rendszert és mérőberendezést el kell indítani és elő kell készíteni a mintavételre; 2.11.1.2. A részecske-mintavevő rendszer részecskeszámláló és illékonyrészecske-eltávolító elemének megfelelő működését igazolni kell az ezen almelléklet 2.11.1.2.1–2.11.1.2.4. pontjában felsorolt eljárásokkal. 2.11.1.2.1. A teljes részecskeszám-mérőrendszer bemenetéhez illesztett, megfelelő teljesítményű szűrő segítségével végzett szivárgásellenőrzés során az illékonyrészecske-eltávolító és a részecskeszámláló esetében mért koncentráció nem érheti el a 0,5 részecske/cm3 értéket. 2.11.1.2.2. A részecskeszámláló esetében minden nap, a részecskeszámláló bemenetéhez illesztett, megfelelő teljesítményű szűrő segítségével végzett nullpont-ellenőrzésnek ≤ 0,2 részecske/cm3 koncentrációt kell eredményeznie. A szűrő eltávolításakor a részecskeszámlálónak legalább 100 részecske/cm3 értékre növekedett koncentrációt kell mutatnia környezeti levegővel történő mintavételezés esetén, majd a szűrő visszahelyezésekor vissza kell térnie a ≤ 0,2 részecske/cm3 értékre. 2.11.1.2.3. Meg kell győződni arról, hogy a mérőrendszer jelzi-e, hogy az elpárologtató cső – ha van ilyen a rendszerben – elérte a megfelelő üzemi hőmérsékletét. 2.11.1.2.4. Meg kell győződni arról, hogy a mérőrendszer jelzi-e, hogy a PND1 részecskeszám-hígító elérte a megfelelő üzemi hőmérsékletét. 2.12. Vizsgálat közbeni mintavételezés 2.12.1. El kell indítani a hígítórendszert, a mintaszivattyúkat és az adatgyűjtő rendszert. 2.12.2. El kell indítani a részecsketömeg- és a részecskeszám-mintavételi rendszert. 2.12.3. A részecskeszámot folyamatosan mérni kell. A koncentráció számtani közepét a gázelemző berendezés által az egyes vizsgálati ciklusok alatt adott jelek integrálásával kell meghatározni. 2.12.4. A mintavételezést az erőátviteli rendszer beindítási eljárása előtt vagy annak kezdeményezésekor, valamint a ciklus befejezésekor kell megkezdeni. 2.12.5. Minták közötti átváltás 2.12.5.1. Gáz-halmazállapotú kibocsátás A hígított kipufogógázból és a hígító levegőből történő mintavételezés során, az egyik pár mintagyűjtő zsákról a következő pár mintagyűjtő zsákra történő átváltást szükség esetén a végrehajtandó WLTC ciklus egyes szakaszainak végén kell megtenni. 2.12.5.2. Részecskék Az ezen almelléklet 2.10.1.1. pontja szerint követelmények érvényesek. 2.12.6. A fékpadon megtett távolságot szerepeltetni kell az egyes szakaszokhoz tartozó valamennyi vizsgálati íven. 2.13. A vizsgálat befejezése 2.13.1. A motort közvetlenül a vizsgálat utolsó részének végét követően le kell állítani. 2.13.2. Az állandó térfogatú mintavételi rendszert, illetve más szívóberendezéseket ki kell kapcsolni, vagy a kipufogógáz-vezető csövet le kell csatlakoztatni a jármű kipufogócsövének (kipufogócsöveinek) végéről. 2.13.3. A járművet el lehet távolítani a fékpadról. 2.14. Vizsgálat utáni eljárások 2.14.1. A gázelemző ellenőrzése A folyamatos hígított mérésre használt elemzőket nullázó gázzal és kalibráló gázzal ellenőrizni kell. A vizsgálatot elfogadhatónak kell tekinteni, ha a vizsgálat előtti és utáni eredmények különbsége kisebb, mint a kalibráló gáz koncentrációjának 2 százaléka. 2.14.2. A zsákok elemzése 2.14.2.1. A zsákokban található kipufogógázok és hígító levegő elemzését a lehető leghamarabb el kell végezni. A kipufogógázokat minden esetben az egyes ciklusszakaszok végét követő 30 percen belül elemezni kell. Figyelembe kell venni a zsákban lévő vegyületek gáz reaktivitási idejét. 2.14.2.2. A gázelemző készüléket, minden egyes elemzés előtt, amint lehetséges, az egyes szennyező anyagokhoz használandó mérési tartományban a megfelelő nullázó gázzal nullára kell állítani. 2.14.2.3. A gázelemző készülékek kalibrációs görbéjét a mérési tartomány 70 és 100 százaléka közötti névleges koncentrációjú kalibráló gázzal be kell állítani. 2.14.2.4. A gázelemző készülékek nullapont-beállításait ezt követően újra ellenőrizni kell: ha a leolvasott értékek több mint 2 százalékkal eltérnek az ezen almelléklet 2.14.2.2. pontjában előírt értéktől, akkor a szóban forgó gázelemző készülék esetében a fenti eljárást meg kell ismételni. 2.14.2.5. Ezt követően a mintákat elemezni kell. 2.14.2.6. Az elemzés után a nulla- és a kalibrálási pontokat ugyanazon gázok alkalmazásával újból ellenőrizni kell. A vizsgálatot elfogadhatónak kell tekinteni, ha a különbség kisebb, mint a kalibráló gáz értékének 2 százaléka. 2.14.2.7. A gázelemző berendezéseken áthaladó különböző gázok áramlási sebességének és nyomásának meg kell egyeznie a gázelemző berendezések kalibrálásához alkalmazott gázokéval. 2.14.2.8. Az egyes mért vegyületek tartalmát szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati íven a mérőberendezés stabilitását követően. 2.14.2.9. Az összes kibocsátott összetevő tömegét és számát adott esetben a 7. almelléklet szerint kell kiszámítani. 2.14.2.10. A kalibrálási és ellenőrzési eljárásokat:
A b) esetben a kalibrálási és ellenőrzési lépéseket minden gázelemző berendezésre és a vizsgálat során alkalmazott valamennyi tartományra vonatkozóan végre kell hajtani. Mindkét, az a) és a b) esetben is ugyanazt a gázelemző-méréstartományt kell alkalmazni a környezeti levegőt és a kipufogógázt tartalmazó megfelelő zsákok esetében. 2.14.3. A részecske-mintavételi szűrő tömegmérése 2.14.3.1. A részecske-mintavételi szűrőt a mérés befejezését követő 1 órán belül vissza kell helyezni a mérőkamrába (vagy helyiségbe). A szűrőt legalább 1 órán át portól védett és levegőcserét lehetővé tévő Petri-csészében kell kondicionálni, és azután a tömegét meg kell mérni. A szűrő bruttó tömegét valamennyi vonatkozó vizsgálati íven szerepeltetni kell. 2.14.3.2. Legalább két használatlan referenciaszűrőt kell lemérni lehetőleg a mintavevő szűrő lemérésével egy időben, de legkésőbb 8 órán belül. A referenciaszűrők méretének és anyagának ugyanolyannak kell lennie, mint a mintavevő szűrőké. 2.14.3.3. Ha bármely referenciaszűrő konkrét tömege a vizsgálati szűrők tömegmérései között ± 5 μg-nál nagyobb mértékben változik, a vizsgálati szűrőket újra kell kondicionálni a mérőkamrában (vagy helyiségben), majd újra le kell mérni azokat. 2.14.3.4. A referenciaszűrő méréseinek összehasonlítását az adott tömegek és a referenciaszűrő adott tömegének göngyölített számtani közepe között kell elvégezni. A göngyölített számtani közepet azokból az adott mérési adatokból kell kiszámítani, amelyeket a referenciaszűrők mérőkamrában (vagy helyiségben) történő elhelyezése óta összegyűjtöttek. Az átlagolási időszaknak legalább egy napnak kell lennie, de legfeljebb 15 napig tarthat. 2.14.3.5. A mintavevő és referenciaszűrők többszörös újrakondicionálására és újramérésére legfeljebb a kibocsátási vizsgálatból nyert gázméréseket követő 80 óra során van lehetőség. Ha a 80 óra leteltekor vagy azt megelőzően a referenciaszűrők több mint fele teljesíti a ± 5 μg-os feltételt, akkor a mintavevő szűrő mérlegelését érvényesnek lehet tekinteni. Ha a 80 óra leteltekor két referenciaszűrőt alkalmaznak, és egy szűrő nem felel meg a ± 5 μg-os feltételnek, akkor a mintavevő szűrő mérése csak azzal a feltétellel tekinthető érvényesnek, hogy a két referenciaszűrő adott értékei és a göngyölített középértékek abszolút különbsége legfeljebb 10 μg. 2.14.3.6. Amennyiben csak a referenciaszűrők kevesebb, mint fele felel meg a ± 5 μg-os feltételnek, a mintavevő szűrőt el kell vetni, és a kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni. Valamennyi referenciaszűrőt 48 órán belül el kell vetni és ki kell cserélni. Minden más esetben a referenciaszűrőket legalább harmincnaponként cserélni kell úgy, hogy egyetlen mintavevő szűrőt se mérjenek le olyan referenciaszűrővel való összehasonlítás nélkül, amely legalább egy napig a mérőkamrában (vagy helyiségben) volt. 2.14.3.7. Ha a mérőkamrára (vagy helyiségre) vonatkozóan az 5. almelléklet 4.2.2.1. pontjában leírt stabilitási feltételek nem teljesülnek, de a referenciaszűrők mérlegelése megfelel a fenti feltételeknek, akkor a jármű gyártójának lehetősége van elfogadni a mintavevő szűrőkre kapott tömegértékeket, vagy érvénytelennek tekinti a mérést, megjavítja a mérőkamra (vagy helyiség) szabályozórendszerét, és újra lefolytatja a mérést. 6. almelléklet – 1. függelék Valamennyi periodikusan regeneráló rendszerrel felszerelt járműre vonatkozó kibocsátásmérési eljárás 1. Általános rész 1.1. E függelék az ezen almelléklet 3.8.1. pontja szerinti periodikusan regeneráló rendszerrel felszerelt járművek vizsgálata esetén alkalmazandó különleges rendelkezéseket határozza meg. 1.2. Azokon a ciklusokon belül, amikor regenerálás történik, az előírt kibocsátási határértékek nem alkalmazandók. Ha 1. típusú vizsgálatonként legalább egyszer sor kerül időszakos regenerációra, és már legalább egyszer előfordult a jármű előkészítése során is, vagy a két egymást követő időszakos regeneráció közötti távolság több mint 4 000 km megismételt 1. típusú vizsgálat során történt járművezetés, akkor nincs szükség különleges vizsgálati eljárásra. Ebben az esetben e függelék nem alkalmazandó és 1,0 értékű Ki tényezőt kell használni. 1.3. E függelék előírásait csak részecsketömeg-mérési célokra szabad alkalmazni, részecskeszám-mérésre viszont nem. 1.4. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság beleegyezésével az időszakos, regeneráló rendszerre vonatkozó külön vizsgálati eljárást nem kell alkalmazni a regeneráló rendszerre, ha a gyártó adatokkal bizonyítja, hogy a kibocsátási értékek a regenerálási ciklusok alatt az adott jármű-kategóriára előírt határértékek alatt maradnak. Ebben az esetben 1,05 értékű rögzített Ki értéket kell használni a CO2 és a tüzelőanyag-fogyasztás esetén. 1.5. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság beleegyezésével, az extra nagy sebességű szakasz kizárható a 2. és a 3. járműosztályba tartozó járművek Ki regenerációs tényezőjének megállapítására szolgáló eljárásból. 2. A vizsgálat menete A vizsgálati járműnek alkalmasnak kell lennie a regeneráló folyamat megakadályozására vagy engedélyezésére, feltéve hogy ez a művelet nincs hatással a motor eredeti beállítására. A regeneráció megakadályozása csak a regeneráló rendszer betöltése és az előkondicionálási ciklusok alatt megengedett. Nem szabad használni a kibocsátás mérése közben a regenerálási fázis alatt. A kibocsátási vizsgálatot az eredeti gyártó változatlan állapotban levő vezérlőegységével kell elvégezni. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatósággal való megállapodással a Ki meghatározásakor használható olyan „motorvezérlő egység”, amely nincs hatással a motor eredeti beállításaira. 2.1. Két regenerációs eseményt tartalmazó WLTC ciklus közbeni kipufogógáz-kibocsátás mérés 2.1.1. A regenerálási fázisok közötti és a regeneráló rendszer feltöltése alatti kibocsátás számtani középértékét több, megközelítőleg egyenlő távolságú (ha több, mint kettő) 1. típusú vizsgálat számtani középértékéből kell meghatározni. Alternatív megoldásként a gyártó adatokkal bizonyíthatja, hogy a kibocsátás a WLTC ciklusokban állandó marad (±15 százalék) a regenerálási események között. Ebben az esetben az 1. típusú vizsgálat alatt mért kibocsátásértékek használhatók. Minden más esetben a kibocsátás méréséhez legalább kettő 1. típusú ciklust kell elvégezni: az egyiket közvetlenül a regenerálás után (az újabb feltöltés előtt), a másikat pedig a regenerálási fázis előtt a lehető legközelebbi időszakaszban. Valamennyi kibocsátásmérést ezen almelléklet alapján, és valamennyi számítást e függelék 3. pontja alapján kell elvégezni. 2.1.2. A feltöltési folyamatot és a Ki meghatározását az 1. típusú menetciklus alatt, a görgős fékpadon vagy motorfékpadon kell elvégezni, egyenértékű vizsgálati ciklus használatával. Ezeket a ciklusokat folyamatosan is végre lehet hajtani (azaz anélkül, hogy a motort leállítanák a ciklusok között). A járművet a görgős fékpadról akármennyi befejezett ciklus után eltávolíthatják, és a vizsgálatot később folytathatják. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság beleegyezésével, a gyártó alternatív eljárást is kidolgozhat és igazolhatja annak egyenértékűségét, a szűrő hőmérsékletét, a terhelés mennyiségét és a megtett távolságot is beleértve. Ezt motor-próbapadon vagy görgős fékpadon lehet végrehajtani. 2.1.3. A WLTC ciklusok közötti olyan D ciklusok számát, ahol regenerációs eseményre kerül sor, azoknak a ciklusoknak az n számát, amelyek során kibocsátásmérésre kerül sor, valamint az egyes j cikluson belüli, i vegyületre vonatkozó kibocsátott tömeg-méréseket M′sij szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati íven. 2.2. Kibocsátásmérés regenerációs esemény alatt 2.2.1. A járműnek a regenerálási fázis alatt végzendő kibocsátási vizsgálathoz való előkészítése szükség esetén az ezen almelléklet 2.6. pontjában leírt előkondicionálási ciklusok vagy azzal egyenértékű motorfékpadi ciklusok használatával történhet, az e függelék 2.1.2. pontja szerint kiválasztott feltöltési eljárástól függően. 2.2.2. Az első érvényes kibocsátásvizsgálat elvégzése előtt az e függelékben az 1. típusú vizsgálathoz leírt járműállapot és vizsgálati feltételek lépnek érvénybe. 2.2.3. A jármű előkészítése alatt nem történhet regenerálás. Ezt a következő módszerek egyikével lehet elérni:
2.2.4. Hidegindításhoz tartozó, regenerációs folyamatot tartalmazó, kipufogógáz-kibocsátási vizsgálatot kell végrehajtani az alkalmazandó WLTC ciklus alapján. 2.2.5. Ha a regenerációs folyamathoz egynél több WLTC ciklus szükséges, akkor valamennyi WLTC ciklust végre kell hajtani. Egyetlen részecske-mintalevételi szűrő használata megengedett a teljes regenerációhoz szükséges több ciklushoz. Ha egynél több WLTC ciklus szükséges, akkor a soron következő WLTC ciklus(oka)t azonnal, a motor leállítása nélkül végre kell hajtani a teljes mértékű regeneráció eléréséig. Abban az esetben, ha a rendelkezésre állónál nagyobb számú zsák szükséges a több ciklus alatti gáz-halmazállapotú kibocsátási mintavételhez, akkor az új vizsgálati beállításhoz szükséges időt a lehető legrövidebbre kell csökkenteni. Erre az időtartamra a motort nem szabad leállítani. 2.2.6. Az egyes i vegyülethez tartozó, regeneráció alatti kibocsátási értékeket Mri e függelék 3. pontja szerint kell kiszámítani. A teljes regenerációhoz tartozó, mért alkalmazandó ciklusok számát d szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati íven. 3. Számítások 3.1. Egyetlen regeneráló rendszer kipufogógáz- és CO2 kibocsátásának, valamint tüzelőanyag-fogyasztásának számítása
ahol az egyes vizsgált vegyületekre (i) vonatkozóan:
A Mpi számítási módját az A6.App1/1. ábra grafikusan szemlélteti. A6.App1/1. ábra A kibocsátás vizsgálata során mért paraméterek olyan ciklusok alatt és között, ahol regenerálás történik (sematikus példa, a kibocsátás D ciklusszám alatt növekedhet vagy csökkenhet) Kibocsátás [g/km] Ciklusok száma 3.1.1. Az egyes vizsgált i vegyületekre vonatkozó Ki regenerálási tényező kiszámítása. A gyártó eldöntheti, hogy az egyes vegyületekre egymástól függetlenül additív korrekciókat vagy szorzótényezőket határoz-e meg.
Msi, Mpi és Ki eredményét, valamint a gyártónak a tényező jellegére vonatkozó választását fel kell jegyezni. A Ki eredményül kapott értékét szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben. Az Msi, az Mpi és a Ki eredményül kapott értékét szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati íven. Ki regenerációs esemény előtti, közbeni és utáni méréseket tartalmazó, egyedüli regenerációs folyamat befejezését követően határozható meg, lásd az A6.App1/1. ábrát. 3.2. Több időszakosan regeneráló rendszer kipufogógáz- és CO2 kibocsátásának, valamint tüzelőanyag-fogyasztásának számítása A kritikus kibocsátások és a CO2 kibocsátás tekintetében az alábbiakat kell kiszámítani egy 1. típusú menetciklus esetére. Ehhez a számításhoz a 7. almelléklet A7/1. táblázat 3. lépésének eredményeként kapott CO2-kibocsátásokat kell használni.
ahol:
Mpi számítási módját az A6.App1/2. ábra grafikusan szemlélteti. A6.App1/2. ábra A kibocsátás vizsgálata során mért paraméterek olyan ciklusok alatt és között, ahol regenerálás történik (sematikus példa) Többszörös periodikusan regeneráló rendszerek Ki tényezőjének kiszámítása minden egyes rendszer esetében csak bizonyos számú regenerációs eseményt követően lehetséges. A teljes eljárás végrehajtása után (A-tól B-ig, lásd az A6.App1/2. ábrát), ismét el kell érni az A eredeti kiindulási feltételt. 3.3. A Ki tényezőket (amelyek lehetnek multiplikatívak vagy additívak) négy tizedesjegyre kell kerekíteni a kibocsátási előírás értéke fizikai mértékegységének alapján. 6. almelléklet – 2. függelék Vizsgálati eljárás az újratölthető energiatároló rendszer ellenőrzésére 1. Általános rész Nem külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek és külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek vizsgálata esetén a 8. almelléklet 2. és 3. függeléke alkalmazandó. E függelék a kibocsátott CO2 tömegére vonatkozó vizsgálati eredményeknek a energiamérleg ΔEREESS függvényében történő korrekciójával kapcsolatos különleges rendelkezéseket határozza meg valamennyi újratölthető energiatároló rendszer esetében. A kibocsátott CO2 tömegére vonatkozó korrigált értékek nulla értékű energiamérleghez (ΔEREESS = 0) tartoznak, számításukat az alább meghatározott korrekciós együttható segítségével kell elvégezni. 2. A méréshez szükséges felszerelés és műszerek 2.1. Árammérés Az újratölthető energiatároló rendszerek lemerítését negatív áramként kell meghatározni. 2.1.1. Az újratölthető energiatároló rendszer áramát (áramait) a vizsgálat közben felcsíptethető vagy zár rendszerű áram-jelátalakítóval kell elvégezni. Az árammérő rendszernek teljesítenie kell az A8/1. táblázatban meghatározott követelményeket. Valamennyi áram-jelátalakítónak alkalmasnak kell lennie a motorindításkor jelentkező áramcsúcsok, valamint a mérési pontban érvényes hőmérsékleti körülmények kezelésére. A pontos mérés érdekében a vizsgálat előtt az eszköz gyártójának utasításai szerint nulla beállítást és demagnetizálást kell végezni. 2.1.2. Az áram-jelátalakítókat bármely újratölthető energiatároló rendszer esetében az egyik, közvetlenül az újratölthető energiatároló rendszerhez csatlakozó kábelre kell rögzíteni, és az újratölthető energiatároló rendszer teljes áramát kell mérniük. Árnyékolt vezetékek esetében alkalmas eljárást kell alkalmazni a jóváhagyó hatóság beleegyezésével. Annak érdekében, hogy a külső mérőberendezéseket könnyen lehessen használni az újratölthető energiatároló rendszer áramának mérésére, a gyártóknak megfelelő, biztonságos és hozzáférhető elérési pontokat kell a járműbe építeniük. Ha ez nem hiteles, akkor a gyártó köteles a jóváhagyó hatóság számára olyan eszközt biztosítani, melynek segítségével az újratölthető energiatároló rendszer kábeleihez a fent ismertetettek szerint csatlakoztatható az áram-jelátalakító. 2.1.3. A mért áramot az idő szerint legalább 20 Hz gyakorisággal integrálni kell, és az így kapott, mért Q értéket amperórában (Ah) kell kifejezni. A mért áramot az idő szerint integrálni kell, és az így kapott, mért Q értéket amperórában (Ah) kell kifejezni. Az integrálás az árammérő rendszeren belül is megtörténhet. 2.2. Jármű fedélzeti adatok 2.2.1. Az újratölthető energiatároló rendszer árama alternatív módon, járműadatok alapján is meghatározható. Ennek a mérési eljárásnak a használata érdekében az alábbi információknak kinyerhetőknek kell lenniük a vizsgálati járműből:
2.2.2. A jármű fedélzeti rendszeréből származó, az újratölthető energiatároló rendszer töltésére és kisütésére vonatkozó adatok pontosságát a gyártónak igazolnia kell a jóváhagyó hatóság felé. A gyártó létrehozhat egy újratölthető energiatároló rendszer ellenőrző járműcsaládot annak igazolása érdekében, hogy a jármű fedélzeti rendszeréből származó, az újratölthető energiatároló rendszer töltésére és kisütésére vonatkozó adatok helyesek. Az adatok pontosságát egy reprezentatív járművön kell igazolni. A járműcsaládra vonatkozóan az alábbi feltételek érvényesek:
2.2.3. Az ellenőrzésből ki kell zárni minden olyan újratölthető energiatároló rendszert, amely nincs hatással a CO2-kibocsátásokra. 3. Az újratölthető energiatároló rendszer energiaváltozás-alapú korrekciós eljárása 3.1. Az újratölthető energiatároló rendszer áramának mérése a vizsgálat kezdetekor indul, és azonnal véget ér, amint a jármű a teljes menetciklust megtette. 3.2. Az elektromos áramellátó rendszerben mért Q elektromos mérleget kell alkalmazni az újratölthető energiatároló rendszer energiatartalmának a ciklus végén a ciklus kezdetéhez viszonyítva bekövetkezett különbsége mértékeként. Az elektromos mérleget a teljes vezetett WLTC ciklusra kell meghatározni. 3.3. A vezetett ciklusszakaszokra vonatkozó különálló Qphase értékeket naplózni kell. 3.4. A kibocsátott CO2 tömeg teljes ciklusra vonatkozó korrekciója a c korrekciós feltétel függvényében 3.4.1. A c korrekciós feltétel kiszámítása A c korrekciós feltétel a ΔEREESS,j elektromos energiaváltozás abszolút értéke és a tüzelőanyag energiája közötti arányszám, amelyet az alábbi egyenletek segítségével kell kiszámítani:
ahol:
3.4.2. A korrekciót akkor kell alkalmazni, ha ΔEREESS negatív (az újratölthető energiatároló rendszer kisütése tekintetében), és az e függelék 3.4.1. pontja szerint számított c korrekciós feltétel nagyobb, mint az A6.App2/2. táblázat szerinti vonatkozó határérték. 3.4.3. A korrekciót mellőzni kell, és korrekció nélküli értékeket kell alkalmazni, ha az e függelék 3.4.1. pontja szerint számított c korrekciós feltétel kisebb, mint az A6.App2/2. táblázat szerinti vonatkozó határérték. 3.4.4. A korrekció mellőzhető, és korrekció nélküli értékek alkalmazhatók, ha:
A6.App2/1. táblázat A tüzelőanyag energiatartalma
A6.App2/2. táblázat Töltési egyensúly-korrekciós határértékek
4. A korrekciós függvény alkalmazása 4.1. A korrekciós függvény alkalmazásához ki kell számítani az összes újratölthető energiatároló rendszer j időszak alatti ΔTREESS,j elektromos energiaváltozását a mért áram és a névleges feszültség alapján:
ahol:
valamint:
ahol:
4.2. A kibocsátott CO2 tömegének korrekciójához az égési folyamatra jellemző Willans-tényezőket kell alkalmazni az A6.App2/3 táblázat alapján. 4.3. A korrekciót a teljes ciklusra és a ciklus szakaszaira külön-külön is el kell végezni és alkalmazni kell, továbbá valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben szerepeltetni kell. 4.4. Ehhez a konkrét számításhoz a rögzített elektromos áramellátó rendszer alternátorának hatásfokát kell használni: ηalternator = 0.67 for electric power supply system REESS alternators 4.5. A vizsgált j időszakra vonatkozó, eredményül kapott, az alternátornak valamely újratölthető energiatároló rendszer töltése miatti terhelési viselkedése következtében kibocsátott CO2 tömeg különbséget az alábbi egyenlettel kell kiszámítani:
ahol:
4.5.1. Az egyes szakaszokhoz és a teljes ciklushoz tartozó CO2 értékeket az alábbiak szerint kell korrigálni: MCO2,p,3 = MCO2,p,1 - ΔMCO2,j MCO2,c,3 = MCO2,c,2 - ΔMCO2,j ahol:
4.6. A kibocsátott CO2 tömegének korrekciójához az A6.App2/3 táblázatban található Willans-tényezőket kell alkalmazni. A6.App2/3. táblázat Willans-tényezők
6. melléklet – 3. függelék Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok (LPG és földgáz/biometán) gáz energiahányadosának kiszámítása 1. Az 1. típusú vizsgálati ciklus során elhasznált gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok tömegének mérése Az ciklus során elhasznált gáz tömegét olyan tüzelőanyag-mérő rendszerrel kell megmérni, amely képes a vizsgálat alatt az alábbiak szerint mérni a tartály tömegét:
2. A gáz energiahányadosának kiszámítása A tüzelőanyag-fogyasztás értékét a mérési eredmények alapján meghatározott szénhidrogén-, szén-monoxid- és szén-dioxid-kibocsátásból kell kiszámolni azzal a feltételezéssel élve, hogy a vizsgálat során csak gáz-halmazállapotú tüzelőanyag ég el. A ciklusban elhasznált energia gázhányadosát az alábbi egyenlet segítségével kell kiszámítani:
ahol:
|
(32) |
a 6a. almelléklet helyébe a következő szöveg lép: „6a. almelléklet Környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálat a reprezentatív regionális környezeti feltételek melletti CO2 kibocsátás megállapítása érdekében 1. Bevezetés Ezen almelléklet a reprezentatív regionális hőmérsékleti feltételek melletti CO2-kibocsátás megállapítása érdekében végzett kiegészítő környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálatot (ATCT) ismerteti. 1.1. A belső égésű motorral rendelkező járművek és a nem külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek CO2-kibocsátását, valamint a külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek töltésfenntartási értékét ezen almelléklet követelményei alapján kell korrigálni. Nem szükséges korrekció a töltéslemerítési vizsgálat CO2 értéke esetében. Nem szükséges korrekció az elektromos hatósugár esetében. 2. Környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati (ATCT) járműcsalád 2.1. Ugyanabba a környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati (ATCT) járműcsaládba csak azok a járművek tartozhatnak, amelyek azonosak az alábbi jellemzők tekintetében:
A járműveknek a fentieken kívül az alább jellemzők tekintetében is hasonlónak kell lenniük:
A hőszigetelő anyag és annak elhelyezkedése vonatkozásában fennálló eltérés azzal a feltétellel fogadható el egyazon hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsalád részeként, ha a vizsgálati jármű igazolhatóan a legrosszabb esethez tartozik a motortér hőszigetelése tekintetében. 2.1.1. Beszerelt aktív hőtároló rendszerek esetében csak az alábbi feltételeknek eleget tevő járművek lehetnek tagjai ugyanazon környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsaládnak:
2.1.2. Csak az ezen 6a. almelléklet 3.9.4. pontjában meghatározott feltételeknek eleget tevő járművek tekinthetők ugyanazon környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsalád tagjának. 3. A környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálat menete A 6. almellékletben meghatározott 1. típusú vizsgálatot a jelen 6a. almelléklet 3.1–3.9. pontjában meghatározott követelmények figyelembevétele nélkül kell végrehajtani. Ez szükségessé teszi továbbá a sebességváltási pontok 2. almelléklet szerinti új kiszámítását és alkalmazását, figyelemmel az ezen 6a. almelléklet 3.4. pontjában meghatározott eltérő kigurulási menetellenállásra. 3.1. A környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálat környezeti feltételei 3.1.1. A jármű környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálat számára történő kondicionálási és vizsgálati hőmérsékletének (Treg) 14 °C értékűnek kell lennie. 3.1.2. A környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálat számára történő kondicionálás legrövidebb megengedett időtartama (tsoak_ATCT) 9 óra. 3.2. Vizsgálati cella és kondicionálási terület 3.2.1. Vizsgálati cella 3.2.1.1. A vizsgálati cella beállított hőmérsékletének meg kell egyeznie a Treg értékével. A tényleges hőmérséklet a vizsgálat elején legfeljebb ± 3 °C, míg a vizsgálat közben legfeljebb ± 5 °C értékkel térhet el ettől az értéktől. 3.2.1.2. A vizsgálati helyiség levegőjének, illetve a motor által beszívott levegő fajlagos páratartalmának (H) teljesítenie kell az alábbi feltételt:
3.2.1.3. A levegő hőmérsékletét és páratartalmát a hűtőventilátor kilépőnyílásánál, 0,1 Hz gyakorisággal kell mérni. 3.2.2. Kondicionálási terület 3.2.2.1. A kondicionálási terület beállított hőmérsékletének meg kell egyeznie a Treg értékével, míg a tényleges érték 5 perces göngyölített számtani közepének ± 3 °C tűréshatáron belül kell lennie, és nem mutathat szisztematikus eltérést a beállított értéktől. A hőmérsékletet folyamatosan, legalább 0,033 Hz gyakorisággal kell mérni. 3.2.2.2. A kondicionálási terület hőmérséklet-érzékelőjét a jármű körüli környezeti hőmérséklet mérése szempontjából reprezentatív módon kell elhelyezni, és a műszaki szolgálattal ellenőriztetni kell. Az érzékelőt a kondicionálási terület falától legalább 10 cm távolságra kell elhelyezni, és le kell árnyékolni a közvetlen légáramlással szemben. A kondicionálási helyiségben, a jármű közelében uralkodó levegőáramlási viszonyoknak meg kell felelniük a helyiség méreteivel arányos természetes konvekciós áramlásnak (nem lehet kényszerített konvekció). 3.3. A vizsgálati jármű 3.3.1. A vizsgálni kívánt járműnek reprezentatívnak kell lennie arra a járműcsaládra nézve, amelynek környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati adatait meg kívánják állapítani (az ezen 6a. almelléklet 2.1. pontjában ismertetettek szerint). 3.3.2. Ki kell választani a környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsaládból a legkisebb motor hengerűrtartalmú interpolációs járműcsaládot (lásd ezen 6a. almelléklet 2. pontját), és a vizsgálati járműnek ezen a járműcsaládon belül a „H jármű” konfigurációba kell tartoznia. 3.3.3. Adott esetben a legalacsonyabb entalpiájú aktív hőtároló berendezéssel és a leglassabb hőleadású aktív hőtároló rendszerrel rendelkező járművet kell kiválasztani a környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsaládból. 3.3.4. A vizsgálati járműnek meg kell felelnie a 6. almelléklet 2.3. pontjában és az ezen 6a. almelléklet 2.1. pontjában részletezett követelményeknek. 3.4. Beállítások 3.4.1. A kigurulási menetellenállásnak és a fékpadbeállításnak a 4. almellékletben meghatározottak szerintinek kell lennie, beleértve a 23 °C szobahőmérsékletre vonatkozó előírást is. A 14 °C és a 20 °C hőmérsékletű levegő sűrűsége közötti eltérés figyelembevétele érdekében a görgős fékpadot a 4. almelléklet 7. és 8. pontjában meghatározottak szerint kell beállítani, azzal az eltéréssel, hogy az alábbi egyenletben szereplő f2_TReg értéket kell a Ct cél-együtthatóként alkalmazni. f2_TReg = f2 × (Tref + 273)/(Treg + 273) ahol:
Abban az esetben, ha rendelkezésre áll a 23 °C hőmérséklet melletti vizsgálathoz tartozó hiteles görgős fékpad-beállítás, akkor a Cd másodrendű görgős fékpad-együtthatót az alábbi egyenlet szerint kell módosítani: Cd_Treg = Cd + (f2_TReg – f2) 3.4.2. A környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálatot és annak kigurulási menetellenállási beállítását 2WD fékpadon kell elvégezni abban az esetben, ha a megfelelő 1. típusú vizsgálatot 2WD fékpadon végezték; 4WD fékpadon pedig abban az esetben kell elvégezni, ha a megfelelő 1. típusú vizsgálatot 4WD fékpadon végezték. 3.5. Előkondicionálás A gyártó kérésére az előkondicionálást Treg hőmérsékleten is végre lehet hajtani. A motorhőmérsékletnek és adott esetben a hűtőközeg hőmérsékletének ± 2 °C pontossággal a beállított 23 °C értékűnek kell lennie, attól függően, hogy melyik hőmérsékletet választják az előkondicionáláshoz. 3.5.1. A tisztán belső égésű motorral felszerelt jármű előkondicionálását a 6. almelléklet 2.6. pontjában leírtak szerint kell végrehajtani. 3.5.2. A nem külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek előkondicionálását a 8. almelléklet 3.3.1.1. pontjában leírtak szerint kell végrehajtani. 3.5.3. A külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek előkondicionálását a 8. almelléklet 4. függelékének 2.1.1. vagy 2.1.2. pontjában leírtak szerint kell végrehajtani. 3.6. Kondicionálási eljárás 3.6.1. A járművet az előkondicionálás után, de a vizsgálatot megelőzően olyan kondicionálási területen kell tárolni, amelynek környezeti feltételei megfelelnek a 6a. almelléklet 3.2.2. pontjában ismertetetteknek. 3.6.2. Az előkondicionálás befejezésétől a Treg , időpontban végzett kondicionálásig a járművet nem szabad 10 percnél hosszabb időtartamon át a Treg értékétől eltérő hőmérsékletnek kitenni. 3.6.3. A járművet annyi ideig kell a kondicionáló területen tartani, hogy az előkondicionálási vizsgálat végétől a környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálat kezdetéig tsoak_ATCT idő, vagy annál – további 15 perces tűréshatáron belül – több idő teljen el. A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság beleegyezésével a tsoak_ATCT idő legfeljebb 120 percre meghosszabbítható. Ebben az esetben a meghosszabbított időt a 6a. almelléklet 3.9. pontjában meghatározott lehűlésre kell fordítani. 3.6.4. A kondicionálást hűtőventilátor használata nélkül és úgy kell végrehajtani, hogy valamennyi felépítmény-elem normál rendeltetésszerű parkolási helyzetben legyen. Az előkondicionálás vége és a környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálat kezdete között eltelt időt fel kell jegyezni. 3.6.5. A jármű átvitelét a kondicionálási területről a vizsgálati cellába a lehető leggyorsabban kell végrehajtani. A járművet nem szabad 10 percnél hosszabb időtartamon át a Treg értékétől eltérő hőmérsékletnek kitenni. 3.7. Környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálat 3.7.1. A vizsgálati ciklusnak az adott járműosztályra vonatkozóan az 1. almellékletben meghatározott WLTC ciklusnak kell lennie. 3.7.2. A kibocsátási vizsgálat végrehajtására vonatkozóan a tisztán belső égésű motorral ellátott járművekre a 6. almellékletben, a nem külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművekre a 8. almellékletben meghatározott eljárásokat, a külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművekre pedig az 1. típusú töltésfenntartási vizsgálatot kell követni, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálati cella környezeti feltételeire vonatkozóan a 6a. almelléklet 3.2.1. pontjában ismertetetteket kell alkalmazni. 3.7.3. Az ATCT-vizsgálaton mért, a tisztán belső égésű motorral ellátott járművek esetén az A7/1. táblázat 1. lépésében és a hibrid elektromos járművek esetében az A8/5. táblázat 2. lépésében meghatározott égéstermék-kibocsátás különösen nem haladhatja meg a vizsgált járműre vonatkozó, a 715/2007/EK rendelet I. mellékletének 2. táblázatában szereplő Euro 6 kibocsátási határértékeket. 3.8. Számítás és dokumentálás 3.8.1. Az FCF járműcsalád-korrekciós tényezőt az alábbiak szerint kell kiszámítani: FCF = MCO2,Treg / MCO2,23° ahol
Mind az MCO2,23° mind pedig az MCO2,Treg értéket meg kell mérni ugyanazon a vizsgálati járművön. Az eredményül kapott FCF értéket szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben. Az eredményül kapott FCF értéket 4 tizedesjegyre kell kerekíteni. 3.8.2. Az (ezen 6a. almelléklet 2.3. pontjában meghatározott) környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsalád egyes tisztán belső égésű motorral ellátott járműveire vonatkozó CO2 értékeket az alábbi egyenletek segítségével kell kiszámítani: MCO2,c,5 = MCO2,c,4 × FCF MCO2,p,5 = MCO2,p,4 × FCF ahol
3.8.3. Az (ezen 6a. almelléklet 2.3. pontjában meghatározott) környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsalád valamennyi külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművére és nem külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművére vonatkozó CO2 értékeket az alábbi egyenletek segítségével kell kiszámítani: MCO2,CS,c,5 = MCO2,CS,c,4 × FCF MCO2,CS,p,5 = MCO2,CS,p,4 × FCF ahol
3.8.4. Ha az FCF értéke kevesebb mint egy, akkor a legrosszabb forgatókönyv szerint, ezen almelléklet 4.1. pontjának megfelelően egynek kell tekinteni. 3.9. Hűtésre vonatkozó előírás 3.9.1. A környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsalád referenciajárműveként szolgáló vizsgálati jármű, valamint a környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsaládon belüli valamennyi interpolációs járműcsalád H járművének hűtőközege végső hőmérsékletét meg kell mérni a 23 °C hőmérsékleten végrehajtott megfelelő 1. típusú vizsgálat, valamint a 23 °C hőmérsékleten tsoak_ATCT és további 15 perces tűréshatáron belüli időtartamon át végrehajtott kondicionálás után. Az időtartam mérése az adott 1. típusú vizsgálat végétől történik. 3.9.1.1. Abban az esetben, ha a vonatkozó környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálatban a tsoak_ATCT idő meghosszabbításra került, akkor ugyanazt a kondicionálási időt kell alkalmazni, további 15 perces tűréssel. 3.9.2. A hűtési eljárást az 1. típusú vizsgálat befejezése után a lehető leghamarabb, legfeljebb 20 perces késéssel végre kell hajtani. A mért kondicionálási idő a végső hőmérséklet megmérése és a 23 °C hőmérsékleten végzett 1. típusú vizsgálat vége közötti időtartam, és ezt szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati íven. 3.9.3. A kondicionálási területnek az utolsó 3 órában mért hőmérséklete középértékét ki kell vonni a hűtőközegnek a kondicionálási idő 3.9.1. pontban meghatározott végén mért végső hőmérsékletéből. Ennek jelölése ΔT_ATCT, a legközelebbi egész számra kerekítve. 3.9.4. Ez az interpolációs járműcsalád csak akkor tekinthető ugyanannak a környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsalád tagjának, ha ΔT_ATCT magasabb vagy egyenlő, mint a vizsgálati jármű ΔT_ATCT - 2 °C. 3.9.5. A hűtőközeget a környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati járműcsaládba tartozó valamennyi jármű esetében a hűtőrendszer megegyező pontján kell mérni. Ennek a motorhoz a lehető legközelebb kell elhelyezkednie, hogy a hűtőközeg hőmérséklete a motor hőmérséklete szempontjából a legnagyobb mértékben reprezentatív legyen. 3.9.6. A kondicionálási területek hőmérsékletét az ezen 6a. almelléklet 3.2.2.2. pontjában meghatározottak szerint kell mérni. 4. Alternatívák a mérési eljárásban 4.1. Jármű lehűtése a legrosszabb forgatókönyv szerinti megközelítésben A gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával az 1. típusú vizsgálat hűtési eljárása alkalmazható az ezen 6a. almelléklet 3.6. pontjában foglalt rendelkezések helyett. Ebből a célból:
Nem engedélyezett ez az alternatíva, ha a jármű aktív hőtároló berendezéssel rendelkezik. Ezen megközelítés alkalmazását szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben. 4.2. A környezeti hőmérséklet-korrekciós vizsgálati (ATCT) járműcsalád egy interpolációs járműcsaládból áll Abban az esetben, ha a környezeti hőmérséklet-korrekciós járműcsalád csak egy interpolációs járműcsaládból áll, elhagyható az ezen 6a. almelléklet 3.9. pontjában leírt hűtésre vonatkozó előírás. Ezt szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben. 4.3. Alternatív motorhőmérséklet-mérés Amennyiben nem valósítható meg a hűtőközeg hőmérsékletének megmérése, a gyártó kérésére és a jóváhagyó hatóság jóváhagyásával a hűtőközeg hőmérséklete helyett a motorolaj hőmérséklete használható az ezen 6a. almelléklet 3.9. pontjában leírt hűtésre vonatkozó rendelkezés esetében. Ebben az esetben a járműcsaládon belül valamennyi jármű tekintetében a motorolaj hőmérsékletét kell használni. Ezen eljárás alkalmazását szerepeltetni kell valamennyi vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvben. |
(33) |
a szöveg a következő 6b. almelléklettel egészül ki: „6b. almelléklet A CO2 eredmények korrekciója a célsebességgel és a távolsággal összevetve 1. Általános rész Ezen 6b. almelléklet határozza meg a célsebesség és a távolság tűréseivel összevetett CO2 vizsgálati eredmények korrekciójára vonatkozó egyedi rendelkezéseket. Ezen 6b. almelléklet csak a tisztán belső égésű motorral felszerelt járművekre vonatkozik. 2. Járműsebesség-mérés 2.1. A görgős fékpad görgősebességéből kapott tényleges/mért járműsebességet (vmi; km/h) 10 Hz mérési gyakorisággal kell mintavételezni a tényleges sebességnek megfelelő tényleges idővel együtt. 2.2. Az 1. almelléklet A1/1–A1/12. táblázataiban lévő időpontok közötti célsebességet (vi; km/h) lineáris interpolációs eljárással, 10 Hz gyakoriság mellett kell meghatározni. 3. Korrekciós eljárás 3.1. A kerekeknél számított tényleges/mért és a célteljesítmény kiszámítása A cél- és a tényleges/mért sebességből a következő egyenletek alkalmazásával kell kiszámítani a kerekeknél számított teljesítményt és erőket:
ahol:
3.2. A következő lépésben a kezdő POVERRUN,1 kiszámítása a következő egyenlet használatával történik: POVERRUN,1 = – 0,02 × PRATED ahol:
3.3. A CO2-kibocsátások szempontjából nem releváns negatív értékek kizárása érdekében POVERRUN,1 értékre kell állítani az összes olyan számított Pi és Pmi értéket, amely kevesebb, mint POVERRUN,1 3.4. A Pm,j értékeket a WLTC minden egyes egyedi szakaszához az alábbi egyenlet használatával kell kiszámítani:
ahol:
3.5. A vonatkozó WLTC valamennyi szakaszára kiszámított, töltési egyensúly-korrekció utáni átlagosan kibocsátott CO2 tömegértékeket (g/km) a következő egyenlet használatával kell g/s mértékegységben kifejezni:
ahol:
3.6. A következő lépésben ezeket a kibocsátott CO2 tömegértékeket (g/s) a WLTC egyes szakaszai esetében meg kell feleltetni a 6b. almelléklet 3.4. pontja szerint kiszámított átlagos Pm,j 1 értékeknek. Az adatok legjobb illeszkedését kell kiszámítani a legkisebb négyzetek módszerén alapuló regresszió használatával. E regressziós egyenesre (Veline egyenes) mutat példát a A6b/1. ábra. A6b/1. ábra A Veline regressziós egyenesre vonatkozó példa. Pm,j teljesítmény (kW) VELINE-EGYENES CO2 (g/s) 3.7. Az ezen 6b. almelléklet 3.6. pontjából kiszámított járműspecifikus Veline-egyenlet-1 határozza meg a vizsgált j szakasz CO2-kibocsátásai (g/s) és az ugyanezen j szakasz esetén a keréknél mért átlagos teljesítmény közötti korrelációt, amit a következő egyenlettel lehet kifejezni: MCO2,j = (kv,1 × Pm,j1 ) + Dv,1 ahol:
3.8. A következő lépésben a második POVERRUN,2 kiszámítása a következő egyenlet használatával történik: POVERRUN,2 = - Dv,1/ kv,1 ahol:
3.9. A CO2-kibocsátások szempontjából nem releváns negatív értékek kizárása érdekében POVERRUN,2 értékre kell állítani az ezen 6b. almelléklet 3.1. pontjából származó összes olyan számított Pi és Pmi értéket, amely kevesebb, mint POVERRUN,2. 3.10. A Pm,j2 értékeket a WLTC minden egyes egyedi szakaszához a 6b. almelléklet 3.4. pontjában meghatározott egyenletek használatával kell ismét kiszámítani. 3.11. Az új járműspecifikus Veline-egyenlet-2-t a 6b. almelléklet 3.6. pontjában leírt legkisebb négyzetek módszerén alapuló regresszió használatával kell kiszámítani. A Veline-egyenlet-2 a következő egyenlettel fejezhető ki: MCO2,j = (kv,2 × P m,j2 ) + Dv,2 ahol:
3.12. A következő lépésben a célsebesség-profilból kapott Pi,j értékeket a WLTC minden egyes egyedi szakaszához az alábbi egyenlet használatával kell kiszámítani:
ahol:
3.13. A j időszak alatti delta kibocsátott CO2 tömeg (g/s) ezt követően a következő egyenlettel számítható ki: ΔCO2,j = kv,2 × (P i,j2 – P m,j2 ) ahol:
3.14. A j időszak alatti, a végleges távolsággal és a sebességgel korrigált kibocsátott CO2 tömeg a következő egyenlettel számítható ki:
ahol:
|
(34) |
A 7. almelléklet a következőképpen módosul:
|
(35) |
A 8. almelléklet a következőképpen módosul:
|
(1) A gyártó által megadott értéknek a szükséges korrekciókkal javított értéknek kell lennie (például Ki, ATCT és DF korrekciók)
(2) Kerekítés xxx,xx
(3) Kerekítés xxx,x
(4) Valamennyi vizsgálati eredménynek meg kell felelnie az előírás szerinti határértéknek.
(5) Külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek 1. típusú töltéslemerítési vizsgálata esetén csak akkor kell a „0,9” értéket „1,0” értékre változtatni, ha a töltéslemerítési vizsgálat kettő vagy több alkalmazandó WLTC ciklust tartalmaz.
(6) Valamennyi vizsgálati eredménynek meg kell felelnie az előírás szerinti határértéknek.
(7) Berendezések: statikus mérőműszer aktív energia méréséhez.
(8) Váltakozó áramú wattóramérő, az IEC 62053-21 szabvány szerinti 1. osztályú vagy azzal egyenértékű.
(9) A nagyobbik érték.
(10) Az áramintegrálási frekvencia értéke legalább 20 Hz.
(11) nem egyedi jármű-paraméter.
(12) (p) a vizsgált időszakot jelenti, amely egy szakasz, szakaszok kombinációja vagy az egész ciklus lehet.”;
(13) A vizsgálat alatti tüzelőanyag-fogyasztás (újratölthető energiatároló rendszer töltési egyensúlya = 0), tömegben kifejezve, szórás
X. MELLÉKLET
„XXII. MELLÉKLET
A tüzelőanyag és/vagy áramfogyasztás ellenőrzését a jármű fedélzetén szolgáló eszközök
1. Bevezetés
Ez a melléklet a tüzelőanyag és/vagy áramfogyasztás ellenőrzését a jármű fedélzetén szolgáló eszközökre vonatkozó fogalommeghatározásokat és előírásokat tartalmazza.
2. Fogalommeghatározások
2.1. |
„Fedélzeti tüzelőanyag- és/vagy energiafelhasználás ellenőrző eszköz” („OBFCM-eszköz”): bármely olyan kialakítási elem, akár szoftver, akár hardver, amely érzékeli és felhasználja a jármű, a motor, a tüzelőanyag és/vagy az elektromos energia paramétereit legalább a 3. pontban meghatározott információk meghatározása és hozzáférhetővé tétele, valamint a jármű élettartama során gyűjtött adatoknak a jármű fedélzetén történő tárolása érdekében. |
2.2. |
„A jármű élettartama során gyűjtött” adat egy bizonyos t időpontban meghatározott és tárolt mennyiség tekintetében: e mennyiségnek a jármű gyártásának befejezésétől t időpontig felhalmozott értékei. |
2.3. |
„A motor tüzelőanyag árama”: egységnyi idő alatt a motorba fecskendezett tüzelőanyag mennyisége. Ez nem foglalja magában a közvetlenül a kibocsátáscsökkentő berendezésbe fecskendezett tüzelőanyagot. |
2.4. |
„A jármű tüzelőanyag árama”: egységnyi idő alatt a motorba és közvetlenül a kibocsátáscsökkentő berendezésbe fecskendezett tüzelőanyag mennyisége. Ez nem foglalja magába a tüzelőanyaggal működő fűtőberendezés által felhasznált tüzelőanyagot. |
2.5. |
„Az összes felhasznált tüzelőanyag (a jármű élettartama alatt)”: a motorba fecskendezett tüzelőanyag számított mennyiségének és a közvetlenül a kibocsátáscsökkentő berendezésbe fecskendezett tüzelőanyag számított mennyiségének halmozott értéke. Ez nem foglalja magába a tüzelőanyaggal működő fűtőberendezés által felhasznált tüzelőanyagot. |
2.6 |
„Teljes megtett távolság (a jármű élettartama alatt)”: a megtett távolság halmozott értéke a jármű kilométer-számlálója által használttal megegyező adatforrást használva. |
2.7 |
„Hálózati energia”: Külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetén az akkumulátorba áramló elektromos energia, amikor a jármű külső energiaellátásra van csatlakoztatva és a motor le van állítva. Ez nem foglalja magába a külső energiaforrás és az akkumulátor közötti áramveszteségeket. |
2.8. |
„Töltésfenntartó üzemmód”: külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetén a jármű olyan üzemállapota, amelynél az újratölthető energiatároló rendszer töltési állapota ingadozhat, de a jármű vezérlőrendszere átlagosan fent kívánja tartani az adott töltési szintet. |
2.9. |
„Töltéslemerítő üzemmód”: külső feltöltésű hibrid elektromos járművek esetén a jármű olyan üzemállapota, amelynél az újratölthető energiatároló rendszer aktuális töltési állapota magasabb, mint a töltésfenntartási töltési szint célértéke, és bár ez ingadozhat, de a jármű vezérlőrendszere egy magasabb szintről a töltésfenntartási töltési szint célértékére kívánja lemeríteni a töltési szintet. |
2.10. |
„A járművezető által választható töltésnövelő üzemmód”: külső feltöltésű hibrid elektromos járművek olyan üzemállapota, amelynél a járművezető az újratölthető energiatároló rendszer töltési állapotának növelését célzó üzemmódot választott. |
3. A meghatározandó, tárolandó és rendelkezésre bocsátandó információk
Az OBFMC-eszköznek legalább a következő paramétereket kell meghatároznia és ezeknek a jármű élettartama során gyűjtött értékeit a jármű fedélzetén tárolnia. A paramétereket a 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függeléke 6.5.3. szakaszának 6.5.3.2. a) pontjában említett szabványok szerint kell kiszámítani és arányosítani, az e rendelet XI. melléklete 1. függelékének 2.8. pontjában meghatározott értelemben.
3.1. A 4a. pontban említett valamennyi jármű esetén, a külső feltöltésű hibrid elektromos járművek kivételével:
a) |
Az összes felhasznált tüzelőanyag (a jármű élettartama alatt) (liter); |
b) |
a teljes megtett távolság (a jármű élettartama alatt) (kilométer); |
c) |
a motor tüzelőanyag árama (g/s); |
d) |
a motor tüzelőanyag árama (l/h); |
e) |
a jármű tüzelőanyag árama (g/s); |
f) |
járműsebesség (km/h). |
3.2. Külső feltöltésű tüzelőanyag-cellás hibrid hajtású járművek esetében:
a) |
Az összes felhasznált tüzelőanyag (a jármű élettartama alatt) (liter); |
b) |
töltéslemerítő üzemmódban felhasznált összes tüzelőanyag (a jármű élettartama alatt) (liter); |
c) |
a járművezető által választható töltésnövelő üzemmódban felhasznált összes tüzelőanyag (a jármű élettartama alatt) (liter); |
d) |
a teljes megtett távolság (a jármű élettartama alatt) (kilométer); |
e) |
töltéslemerítő üzemmódban, lekapcsolt motorral megtett teljes távolság (a jármű élettartama alatt) (kilométer); |
e) |
töltéslemerítő üzemmódban, működő motorral megtett teljes távolság (a jármű élettartama alatt) (kilométer); |
g) |
a járművezető által választható töltésnövelő üzemmódban megtett teljes távolság (a jármű élettartama alatt) (kilométer); |
h) |
a motor tüzelőanyag árama (g/s); |
i) |
a motor tüzelőanyag árama (l/h); |
j) |
a jármű tüzelőanyag árama (g/s); |
k) |
járműsebesség (km/h). |
l) |
az akkumulátorba töltött összes hálózati energia (a jármű élettartama alatt) (kWh). |
4. Pontosság
4.1. A 3. pontban meghatározott információkkal kapcsolatban a gyártó köteles biztosítani, hogy az OBFCM-eszköz a motor vezérlőegységének mérő- és számítási rendszere által elérhető legpontosabb értékadatokat szolgáltassa.
4.2. A 4.1. pont sérelme nélkül a gyártó köteles biztosítani, hogy a pontosság a következő képlet használatával három tizedesjegyre számítva – 0,05-nél nagyobb és 0,05-nél kisebb legyen:
Ahol:
Fuel_ConsumedWLTP (liter) |
a XXI. melléklet 6. almelléklet 1.2. pontja szerint végrehajtott első vizsgálat során meghatározott, az említett melléklet 7. almellékletének 6. pontja szerint kiszámított tüzelőanyag-fogyasztás, a teljes ciklus során mért kibocsátások korrekciók előtti eredményei (a 7. almelléklet A7/1. táblázat 2. lépésének eredménye) és a ténylegesen megtett távolság szorzatának 1/100 részét használva. |
Fuel_ConsumedOBFCM (liter) |
az ugyanazon vizsgálathoz meghatározott tüzelőanyag-fogyasztás, az OBFCM-eszközáltal szolgáltatott Összes felhasznált tüzelőanyag (a jármű élettartama alatt)« paraméter különbségeinek felhasználásával. |
Külső feltöltésű hibrid hajtású elektromos járművek esetén 1. típusú töltésfenntartási vizsgálatot kell végezni.
4.2.1. Ha a 4.2. pontban meghatározott pontossági követelmények nem teljesülnek, akkor a 6. almelléklet 1.2. pontja szerint végrehajtott soron következő 1. típusú vizsgálatokhoz a 4.2. pontban található képletek szerint újra kell számítani a pontosságot az összes elvégzett vizsgálat során meghatározott és összesített tüzelőanyag-fogyasztás használatával. A pontossági követelmény akkor minősül teljesítettnek, ha a pontosság eléri a – 0,05-nél magasabb és 0,05-nél alacsonyabb szintet.
4.2.2 Ha a 4.2.1. pontban meghatározott pontossági követelmények az e pont szerinti soron következő vizsgálatokat követően nem teljesülnek, akkor kiegészítő vizsgálatok végezhetők a pontosság meghatározása érdekében, a vizsgálatok teljes száma azonban nem haladhatja meg az interpolációs módszer használata nélkül vizsgált vizsgálati járművenkénti (H jármű) három vizsgálatot, az interpolációs módszer használatával vizsgált jármű esetén pedig a hat vizsgálatot (H jármű három vizsgálata és L jármű három vizsgálata). A soron következő 1. típusú kiegészítő vizsgálatokhoz a 4.2. pontban található képletek szerint újra kell számítani a pontosságot az összes elvégzett vizsgálat során meghatározott és összesített tüzelőanyag-fogyasztás használatával. A követelmény akkor minősül teljesítettnek, ha a pontosság eléri a – 0,05-nél magasabb és 0,05-nél alacsonyabb szintet. Ha a vizsgálatot kizárólag az OBFCM-eszköz pontosságának meghatározása érdekében végezték, a kiegészítő vizsgálatok eredményei semmilyen egyéb célra nem vehetők figyelembe.
5. Az OBFMC-eszköz által szolgáltatott információkhoz való hozzáférés
5.1. Az OBFMC-eszköznek szabványos és korlátlan hozzáférhetőséget kell biztosítania a 3. pontban meghatározott információkhoz, és meg kell felelnie az e rendelet XI. melléklete 1. függelékének 2.8. pontjában meghatározott értelemben vett 83. sz. ENSZ EGB-előírás 11. melléklete 1. függeléke 6.5.3. szakaszának 6.5.3.1. a) és 6.5.3.2. a) pontjában említett szabványoknak.
5.2. Az 5.1. pontban említett szabványokban meghatározott visszaállítási feltételek alóli mentesség révén és az 5.3. és 5.4. pont ellenére a jármű forgalomba helyezését követően a jármű élettartama során gyűjtött adatokat rögzítő számlálók értékeit meg kell őrizni.
5.3 A jármű élettartama során gyűjtött adatokat rögzítő számlálók értékeit csak azon járművek esetében lehet visszaállítani, amelyeknél a motorvezérlő egység memóriája olyan típusú, hogy nem képes megőrizni az adatokat, ha nem kap elektromos áramot. Ezeknél a járműveknél az értékeket csak abban az esetben lehet egyidejűleg visszaállítani, ha az akkumulátort is lekapcsolják a járműről. A jármű élettartama során gyűjtött adatokat rögzítő számlálók értékének megőrzésére vonatkozó kötelezettséget ebben az esetben új típusjóváhagyások esetében legkésőbb 2022. január 1-jétől, új járművek esetében pedig 2023. január 1-jétől kell alkalmazni.
5.4. A jármű élettartama során gyűjtött adatokat rögzítő számlálók értékeit érintő hibás működés esetén a számlálókat egyidejűleg lehet alaphelyzetbe állítani annak biztosítása érdekében, hogy az értékek teljes mértékben szinkronizáltak maradjanak.
XI. MELLÉKLET
A 2007/46/EK irányelv I., III., VIII. és IX. melléklete a következőképpen módosul:
(1) |
Az I. melléklet a következőképpen módosul:
|
(2) |
A III. melléklet a következőképpen módosul:
|
(3) |
A VIII. melléklet a következőképpen módosul:
|
(4) |
A IX. melléklet a következőképpen módosul:
|
5. |
a XI. melléklet a következőképpen módosul: A jelek magyarázatában az (1) magyarázat helyébe a következő szöveg lép:
|
(*1) A reprezentatív jármű vizsgálata a kigurulási menetellenállási mátrix járműcsalád vonatkozásában történik