—

a Coditel Brabant SA képviseletében F. Tulkens és V. Ost ügyvédek,

—

a commune d’Uccle képviseletében P. Coenraets ügyvéd,

—

a Société Intercommunale pour la Diffusion de la Télévision (Brutélé) képviseletében N. Fortemps és J. Bourtembourg ügyvédek,

—

a belga kormány képviseletében J. C. Halleux, meghatalmazotti minőségben, segítője: B. Staelens ügyvéd,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

—

a holland kormány képviseletében C. Wissels és Y. de Vries, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében B. Stromsky és D. Kukovec, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 43. és 49. cikkének, az egyenlő bánásmód elvének és az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának, valamint az abból fakadó átláthatóság követelményének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyfelől a Coditel Brabant SA (a továbbiakban: Coditel), másfelől az Uccle község, a Région de Bruxelles-Capitale, valamint a Société Intercommunale pour la Diffusion de la Télévision (rövidítve Brutélé) (a továbbiakban: Brutélé) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya Uccle község műsorelosztó hálózata üzemeltetésének a község általi odaítélése egy községközi közös vállalatnak.

3

A községközi közös vállalatokra vonatkozó 1986. december 22-i belga törvény (Moniteur belge, 1987. június 26., 9909. o.; a továbbiakban: a községközi közös vállalatokra vonatkozó törvény) 1. cikke értelmében:

„Több község a jelen törvényben előírt feltételeknek megfelelően, meghatározott községi érdekből, községközi közös vállalatot hozhat létre. E közös vállalatokat nevezzük a továbbiakban községközi közös vállalatnak.”

4

E törvény 3. cikke kimondja:

„A községközi közös vállalatok közjogi jogi személyek. Bármely formában és céllal jöttek is létre, nincs kereskedelmi jellegük.”

5

Az említett törvény 10. cikke szerint:

„Minden községközi közös vállalat közgyűlésből, igazgatótanácsból és biztosok testületéből áll.”

6

Ugyanezen törvény 11. cikke értelmében:

„Bármekkora legyen is a különböző tagok alaptőkéhez való hozzájárulásának mértéke, mindig a községek rendelkeznek a szavazatok többségével, valamint ők adják a községközi közös vállalat különböző irányítási és ellenőrzési szerveinek elnökeit.”

7

A községközi közös vállalatokra vonatkozó törvény 12. cikke kimondja:

„A közös vállalatban részt vevő községek képviselőit az egyes községek községtanácsai delegálják a közgyűlésbe saját tanácsosaik, polgármestereik és képviselő-testületük tagjai közül.

A közgyűlésben minden község a részesedésének megfelelő számú szavazattal rendelkezik.”

8

1969 és 1999 között Uccle község engedélyezte a Coditel számára, hogy az a község területén televíziós műsorelosztó hálózatot hozzon létre és üzemeltessen. 1999. október 28-án az említett község elhatározta e hálózat visszavásárlását 2000. január 1-jei hatállyal.

9

Ennek megfelelően Uccle község ugyancsak 1999. október 28-án határozatban pályázati felhívást tett közzé az említett hálózat üzemeltetésének koncesszióba adása céljából. E felhívásra négy vállalkozás – köztük a Coditel – nyújtott be pályázatot.

10

2000. május 25-én Uccle község elállt műsorelosztó hálózata üzemeltetése koncesszióba adásának tervétől, és a hálózat értékesítését vette fontolóra.

11

2000. szeptember 15-én a műsorelosztó hálózat értékesítésére vonatkozó ajánlattételi felhívás jelent meg a Pályázati értesítőben. Öt vállalkozás tett ajánlatot, köztük a Coditel. Ezen kívül a Brutélé – egy községközi hálózat – vételi ajánlat helyett javasolta, hogy Uccle község tagként csatlakozzon a hálózathoz.

12

Mivel Uccle község úgy vélte, hogy az öt ajánlat közül négy elfogadhatatlan, és a Coditeltől származó, egyedüli elfogadható ajánlat túl alacsony árat jelöl meg, a község 2000. november 23-án elállt a községi műsorelosztó hálózat értékesítésétől.

13

Ugyancsak 2000. november 23-án a község elhatározta, hogy csatlakozik a Brutéléhez, átengedve neki a műsorelosztó hálózata üzemeltetését.

14

E határozat indokolása többek között a következő megállapításokat tartalmazza:

„Tekintettel a Brutélé azon ajánlatára, mely szerint Uccle község csatlakozása esetén neki külön, önálló döntési jogkörrel rendelkező üzemeltetési alágazatot hoznak létre.

Figyelembe véve, hogy ezen önállóság különösen a következő területekre terjed ki:

Tekintettel arra, hogy ennek keretében:

Figyelembe véve, hogy a Brutélé kötelezettséget vállal az uccle-i hálózat teljes lefedettségének biztosítására és a hálózat kapacitásának egy éven belül történő növelésére annak érdekében, hogy amennyiben a község kívánja, a következő szolgáltatásokat fejlessze ki:

Figyelemmel arra, hogy az éves járandóság az alábbiakból tevődik össze:

15

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy Uccle községnek a Brutélében 76, egyenként 200000 BEF értékű társasági részt kellett jegyeznie. Másfelől a község lehetőséget kért és kapott a Brutélétől arra, hogy bármikor egyoldalúan dönthessen a közös vállalatból való kilépéséről.

16

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kiderül, hogy a Brutélé olyan községközi közös vállalat, melynek tagjai közé községek és egy kizárólag községeket tömörítő társulás tartozik. Magánjogi személyek számára a közös vállalat nem nyitott. A közös vállalat igazgatótanácsa a községek képviselőiből áll – községenként legfeljebb háromból –, akiket a közgyűlés nevez ki, amelyet szintén a községek képviselői alkotnak. Az igazgatótanács rendelkezik a legszélesebb jogkörrel.

17

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a községek két ágazatba vannak osztva, melyek közül az egyikben a Brüsszeli régióba tartozó községek találhatók, amelyek alágazatokba oszthatók. Mindkét ágazaton belül ágazati tanács jön létre, melynek tagjai a községek tisztviselői, akiket a községek ajánlására a közgyűlés nevez ki, a társasági részek tulajdonosait képviselő különálló csoportokban ülésezve, melyeket a községek mutatnak be. Az igazgatótanács átruházhatja az ágazati tanácsra hatáskörének azon részét, amely az egyes alágazatok sajátos problémáira vonatkozik, különösen a díjszabásra, a munkálatok és befektetések tervezésére, ezek finanszírozására, a sajtókampányra vonatkozóan, továbbá az üzemeltetési ágazatot alkotó különböző alágazatok közös problémáira vonatkozóan. A Brutélé alapító okiratában szereplő további szervek a közgyűlés, melynek határozatai valamennyi tagra nézve kötelezőek, a főigazgató, a szakértők testülete, amelynek tagjai megbízott községi tisztviselők, akik az igazgatóknak segédkeznek, és akikből minden igazgatóra egy jut, végül a felügyelő-bizottság testülete. A főigazgatót, a szakértőket és a biztosokat az igazgatótanács vagy a közgyűlés nevezi ki.

18

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat másrészt pontosítja, hogy a Brutélé tevékenységének jelentős részét tagjaival együtt végzi.

19

2001. január 22-én a Conseil d’État-hoz (Belgium) benyújtott keresetlevelével a Coditel keresetet indított az Uccle község Brutéléhez való csatlakozásáról szóló 2000. november 23-i határozat megsemmisítése iránt. E keresetlevélben a Coditel azt kifogásolta, hogy a község anélkül csatlakozott a Brutéléhez – rábízva műsorelosztó hálózata üzemeltetését – hogy összehasonlította volna e megoldás előnyeit a műsorelosztó hálózat koncesszióba adásának előnyeivel. A Coditel szerint így eljárva Uccle község megsértette többek között a közösségi jogban előírt hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az átláthatóság követelményét.

20

A Brutélé cáfolta ezen állítást, azzal érvelve, hogy ő pusztán egy községközi közös vállalat, melynek tevékenysége a tagjait alkotó községek számára van fenntartva és nekik van szánva, továbbá hogy alapokmánya lehetővé tette Uccle község számára, hogy üzemeltetési alágazatként követlen és pontosan meghatározott ellenőrzést gyakoroljon a Brutélé ezen alágazatba tartozó tevékenysége felett, amely ellenőrzés pontosan megfelel annak, amelyet a község a saját belső szolgálatai felett gyakorol.

21

A Conseil d’État szerint Uccle község Brutéléhez való csatlakozása a közösségi jog szerint nem szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzésnek minősül, hanem közszolgáltatási koncessziónak. A közbeszerzésre vonatkozó közösségi irányelvek nem alkalmazandók az ilyen koncesszióra, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma azonban magában foglalja a koncesszió odaítélésére vonatkozó átláthatóság követelményét, a Bíróság C-324/98. sz., Telaustria Verlags GmbH és Telefonadress Gmbh ügyben 2000. december 7-én hozott ítéletéből (EBHT 2000., I-10745. o.) eredő ítélkezési gyakorlatnak megfelelően. Ahhoz, hogy a közösségi jogi követelményeknek eleget tegyen, Uccle községnek főszabály szerint versenyeztetéshez kellett volna folyamodnia annak megvizsgálása érdekében, vajon műsorelosztó hálózatának a felperes vállalkozás vagy más piaci szereplők részére történő koncesszióba adása nem jelentett volna kedvezőbb megoldást ahhoz képest, amit végül választott. A Conseil d’État arra keres választ, hogy el kell-e tekinteni e közösségi jogi követelmények alkalmazásától a Bíróság C-107/98. sz., Teckal-ügyben 1999. november 18-án hozott ítéletén [EBHT 1999., I-8121. o.] alapuló ítélkezési gyakorlata értelmében, amely szerint e követelmények nem alkalmazandók akkor, ha a koncesszionárius a koncesszióba adó hatóság ellenőrzése alá tartozik, és tevékenységének jelentős részét ez utóbbival együtt végzi.

22

Ilyen körülmények között a Conseil d’État felfüggesztette eljárását, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

23

Az első és a második kérdést a köztük lévő kapcsolat miatt együttesen kell megvizsgálni.

24

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a Brutéléhez való csatlakozással Uccle község a Brutélére bízta műsorelosztó hálózata üzemeltetését. A határozatból az is kitűnik, hogy a Brutélé bevétele nem a községtől származik, hanem a hálózatot használók befizetéseiből. A finanszírozás e módja a közszolgáltatási koncesszióra jellemző (a C-458/03. sz. Parking Brixen ügyben 2005. október 13-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-8585. o.] 40. pontja).

25

A közszolgáltatási koncessziós szerződések nem tartoznak a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.) hatálya alá. Noha az ilyen szerződések nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, az azokat megkötő hatóságok mégis kötelesek tiszteletben tartani általában a Szerződés alapvető szabályait, és különösen az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az egyenlő bánásmód elvét, valamint az abból következő átláthatóság követelményét (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Telaustria és Telefonadress ügyben hozott ítélet 60–62. pontját és a C-231/03. sz. Coname-ügyben 2005. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-7287. o.] 16–19. pontját). Az átláthatóság követelménye – anélkül, hogy szükségszerűen pályázat kiírására vonatkozó kötelezettséget foglalna magában – megkívánja, hogy a koncesszióba adó hatóság minden potenciális ajánlattevő számára megfelelő mértékű nyilvánosságot biztosítson, amely lehetővé teszi a szolgáltatási koncesszió versenyre történő megnyitását, és az odaítélési eljárás pártatlanságának ellenőrzését (lásd ilyen értelemben a fent hivatkozott Telaustria és Telefonadress ügyben hozott ítélet 62. pontját, valamint a fent hivatkozott Coname-ügyben hozott ítélet 21. pontját).

26

Kizárt az EK 12., EK 43. és EK 49. cikkben írt szabályok, valamint azon általános elvek alkalmazása, amelyeknek ezek a különös kifejeződéseit jelentik, ha a koncesszió jogosultja felett a koncesszióba adó hatóság olyan ellenőrzést gyakorol, mint amilyet a saját szolgálatai felett, és ha e jogosult a tevékenységét lényegében az őt fenntartó hatósággal vagy hatóságokkal együtt végzi (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Teckal-ügyben hozott ítélet 50. pontját és a fent hivatkozott Parking Brixen ügyben hozott ítélet 62. pontját).

27

A nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban e feltételek közül a másodikra vonatkozóan pontosította, hogy a Brutélé tevékenységének érdemi részét tagjaival együtt végzi. Ennélfogva az első feltétel teljesülését kell megvizsgálni, amely szerint a koncesszióba adó hatóságnak vagy hatóságoknak ahhoz hasonló ellenőrzést kell gyakorolniuk a koncesszió jogosultja felett, mint amilyet a saját szolgálataik felett gyakorolnak.

28

Annak megítélésekor, hogy a koncesszióba adó hatóság a saját szolgálatai feletti ellenőrzéshez hasonló ellenőrzést gyakorol-e, figyelemmel kell lenni a jogszabályi rendelkezések és a releváns körülmények összességére. E vizsgálat eredményének annak kell lennie, hogy a kérdéses koncesszionárius olyan ellenőrzés alatt áll, amely lehetővé teszi a koncesszióba adó hatóság számára e koncesszionárius döntéseinek befolyásolását. Olyan befolyásnak kell fennállnia, amely kiterjed mind a stratégiai célokra, mind e koncesszionárius fontos döntéseire (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Parking Brixen ügyben hozott ítélet 65. pontját és a C-340/04. sz., Carbotermo és Consorzio Alisei ügyben 2006. május 11-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-4137. o.] 36. pontját).

29

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő releváns körülmények közül elsősorban a koncesszionárius tőkéje feletti rendelkezést, másodsorban a koncesszionárius döntéshozatali szerveinek összetételét, harmadsorban pedig az igazgatótanács jogkörének terjedelmét kell figyelembe venni.

30

Az első körülményre vonatkozóan emlékeztetni kell arra, hogy kizárt annak lehetősége, hogy a koncesszióba adó hatóság a saját szolgálatai felett gyakorolt ellenőrzéshez hasonló ellenőrzést gyakoroljon a koncesszionárius felett, ha valamely magánjogi vállalkozásnak részesedése van a koncesszionárius tőkéjében (lásd ebben az értelemben a C-26/03. sz., Stadt Halle és RPL Lochau ügyben 2005. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-1. o.] 49. pontját).

31

Ezzel szemben az a körülmény, hogy a koncesszióba adó hatóság más közjogi hatóságokkal együtt a koncesszionárius teljes tőkéjével rendelkezik – anélkül, hogy ez döntő tény volna –, arra mutat, hogy e közjogi hatóság e vállalkozás felett a saját szolgálatai felett gyakorolthoz hasonló ellenőrzést gyakorol (a fent hivatkozott Carbotermo és Consorzio Alisei ügyben hozott ítélet 37. pontja és a C-295/05. sz. Asemfo-ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-2999. o.] 57. pontja).

32

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az alapügyben a koncesszionárius olyan községközi közös vállalat, amelynek tagjai közé községek és egy kizárólag községeket tömörítő társulás tartoznak, és amely magánjogi személyek számára nem nyitott.

33

Másodsorban az iratokból kiderül, hogy a Brutélé igazgatótanácsa a csatlakozott községek képviselőiből áll, akiket a közgyűlés nevez ki, amelyet szintén a községek képviselői alkotnak. A községek képviselőit a községközi közös vállalatokra vonatkozó törvény 12. cikke értelmében az egyes községek községtanácsai delegálják a közgyűlésbe saját tanácsosaik, polgármestereik és képviselő-testületük tagjai közül.

34

Az a körülmény, hogy a Brutélé döntéshozó szervei a Brutéléhez csatlakozott közjogi hatóságok által delegált személyekből állnak, azt mutatja, hogy e közjogi hatóságok uralják a Brutélé döntéshozó szerveit, így meghatározó befolyást gyakorolhatnak mind stratégiai célkitűzéseire, mind fontos döntéseire.

35

Harmadsorban az ügy irataiból kiderül, hogy a legszélesebb jogkörrel a Brutélé igazgatótanácsa rendelkezik. Az igazgatótanács határozza meg többek között a díjszabásokat. Ezen kívül lehetősége – de nem kötelezettsége – van az ágazati vagy az alágazati tanácsokra bízni az adott ágazat vagy alágazat bizonyos sajátos problémáinak megoldását.

36

Felmerül a kérdés, hogy a Brutélé e ténynél fogva olyan piaci feladatokkal és önállósággal rendelkezik-e, amely kétségessé tenné a hozzá csatlakozott közjogi hatóság által gyakorolt ellenőrzést.

37

E tekintetben meg kell említeni, hogy a Brutélé nem részvénytársaság formájában jött létre, amely céljait a részvényesektől függetlenül követheti, hanem községközi közös vállalatként, amelyre a községközi közös vállalatokra vonatkozó törvény az irányadó. Ráadásul e törvény 3. cikke értelmében a községközi közös vállalatoknak nincs kereskedelmi jellege.

38

Úgy tűnik, hogy az említett törvényből – a Brutélé alapokmányával kiegészítve – az derül ki, hogy a Brutélé alapokmányban meghatározott célja azon községi érdek megvalósítása, amelyre tekintettel a Brutélé létrejött, és a Brutélé a hozzá csatlakozott közjogi hatóságok érdekein kívül semmiféle más érdeket nem képvisel.

39

Fenntartva, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ellenőrzi e tényeket, mindebből az következik, hogy a Brutélé igazgatótanácsának rendelkezésére álló jogkör terjedelme dacára a Brutélé nem rendelkezik olyan önálló mozgástérrel, amely kizárná, hogy a hozzá csatlakozott községek a saját szolgálataik felett gyakorolthoz hasonló ellenőrzést gyakoroljanak a Brutélé felett.

40

E megfontolások érvényesülnek a fortiori abban az esetben, amikor a községközi közös vállalat tevékenységéhez kapcsolódó döntéseket az ágazati vagy alágazati tanácsok hozzák meg az igazgatótanács által rájuk ruházott hatáskör keretében. Ugyanis amikor egy vagy több csatlakozott község alkotja a közös vállalat tevékenységének valamely ágazatát vagy alágazatát, akkor a község vagy községek által gyakorolt ellenőrzés még szigorúbb, mint a csatlakozott községek által az említett közös vállalat általános szervei felett együttesen gyakorolt ellenőrzés.

41

Mindezekből következik, hogy annak fenntartása mellett, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ellenőrzi a szóban forgó községközi közös vállalat önállóságával kapcsolatos tényeket, az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között a községközi közös vállalathoz csatlakozott közjogi hatóságok által a közös vállalat döntései felett az alapokmányban meghatározott szerveken keresztül gyakorolt ellenőrzést úgy lehet tekinteni, mint amely lehetővé teszi e hatóságok számára a saját szolgálataik felett gyakorolthoz hasonló ellenőrzés gyakorlását.

42

Következésképpen az első és második kérdésre azt a választ kell adni, hogy:

43

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy abban az esetben, ha a közjogi hatóság valamely közfeladat ellátásának átruházása érdekében olyan községközi közös vállalathoz csatlakozik, amelynek összes tagja közjogi hatóság, akkor a közös vállalat felett a csatlakozott közjogi hatóságok által gyakorolt ellenőrzést a saját szolgálataik felett gyakorolt ellenőrzéshez hasonlónak lehet-e tekinteni, akár önállóan, akár együttesen – adott esetben a többség szavazata alapján – gyakorolják azt.

44

Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, amikor a koncesszionárius több közjogi hatóság tulajdonában áll, a tevékenység lényeges részére vonatkozó feltétel teljesülhet úgy is, hogy e koncesszionárius által az összes közjogi hatósággal együtt végzett tevékenységet veszik figyelembe (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Carbotermo és Consorzio Alisei ítéletek 70. és 71. pontját és a fent hivatkozott Asemfo-ügyben hozott ítélet 62. pontját).

45

Az ezen ítélkezési gyakorlat alapjául szolgáló érveléssel összhangban állna, ha úgy tekintenék, hogy a közjogi hatóságok által gyakorolt ellenőrzésre vonatkozó feltétel a koncesszionáriust tulajdonló közjogi hatóságok által együttesen gyakorolt ellenőrzést figyelembe véve is teljesíthető.

46

Az ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy a koncesszionárius felett a közjogi hatóság által gyakorolt ellenőrzés hasonló legyen a közjogi hatóság által saját szolgálatai felett gyakorolt ellenőrzéshez, de nem szükséges, hogy azzal mindenben egyező legyen (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Parking Brixen ügyben hozott ítélet 62. pontját). Fontos, hogy a koncesszionárius felett gyakorolt ellenőrzés tényleges legyen, azonban nem szükséges, hogy azt a közjogi hatóság egyedül gyakorolja.

47

Másrészt abban az esetben, amikor több közjogi hatóság határoz úgy, hogy közfeladatát közös koncesszionárius útján látja el, természetszerűleg kizárt annak lehetősége, hogy e hatóságok egyike – hacsak nem rendelkezik többségi részesedéssel e vállalkozásban – egyedül meghatározó ellenőrzést gyakoroljon a koncesszionárius felett. Ilyen esetben az a követelmény, hogy az ellenőrzést egyetlen közjogi hatóság gyakorolja, a versenyeztetési kötelezettség előírásával volna egyenértékű a legtöbb esetben, amikor a közjogi hatóság olyan más közjogi hatóságokból álló csoporthoz kívánna csatlakozni, mint amilyen a községközi közös vállalat.

48

Márpedig az ilyen eredmény nem állna összhangban a közbeszerzésekre és a koncessziókra vonatkozó közösségi szabályrendszerrel. Elfogadott ugyanis, hogy a közjogi hatóság közfeladatait saját közigazgatási, műszaki és egyéb eszközeivel is végrehajthatja, anélkül hogy köteles lenne igénybe venni a szolgálataihoz nem tartozó, külső jogalanyokat (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Stadt Halle és RPL Lochau ügyben hozott ítélet 48. pontját).

49

A közjogi jogalanyok ezt, a közfeladataik saját eszközökkel való végrehajtására vonatkozó lehetőségüket más közjogi hatóságokkal együttműködve is megvalósíthatják (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Asemfo-ügyben hozott ítélet 65. pontját).

50

El kell tehát fogadni, hogy abban az esetben, amikor több közjogi hatóság tulajdonában áll az a koncesszionárius, amelyre a közjogi hatóságok valamely közfeladat ellátását bízzák, akkor e koncesszionárius közjogi hatóságok általi ellenőrzése e hatóságok által együttesen gyakorolható.

51

Mivel közösségi szervről van szó, az igénybe vett döntéshozatali eljárásnak, így a többség szavazatával történő döntéshozatalnak, nincs jelentősége.

52

E megállapításnak nem mond ellent a fent hivatkozott Coname-ügyben hozott ítélet sem. Igaz, abban a Bíróság megállapította, hogy a 0,97%-os részesedés oly csekély, hogy nem teszi lehetővé a község számára a közfeladatot ellátó koncesszionárius feletti ellenőrzés gyakorlását (lásd a fent hivatkozott Coname-ügyben hozott ítélet 24. pontját). Mindazonáltal az említett ítélet hivatkozott részében a Bíróság nem vizsgálta azt a kérdést, hogy az ellenőrzés együttesen is végezhető-e.

53

Ráadásul egy későbbi ítéletében – nevezetesen a fent hivatkozott Asemfo-ügyben hozott ítéletének 56–61. pontjában – a Bíróság elfogadta, hogy bizonyos körülmények között a hatóság által gyakorolt ellenőrzésre vonatkozó feltétel teljesülhet akkor is, ha az ilyen hatóság a közvállalkozás tőkéjének csupán 0,25%-ával rendelkezik.

54

Következésképpen a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy abban az esetben, ha a közjogi hatóság valamely közfeladat ellátásának átruházása érdekében olyan községközi közös vállalathoz csatlakozik, amelynek összes tagja közjogi hatóság, akkor a közös vállalat felett a csatlakozott közjogi hatóságok által gyakorolt ellenőrzést a saját szolgálataik felett gyakorolt ellenőrzéshez hasonlónak lehet tekinteni, akár önállóan, akár együttesen – adott esetben a többség szavazata alapján – gyakorolják azt.

55

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: