Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52017IP0207

Az Európai Parlament 2017. május 16-i állásfoglalása az élelmiszer-pazarlás csökkentésére és az élelmiszer-biztonság javítására irányuló erőforrás-hatékonysági kezdeményezésről (2016/2223(INI))

OJ C 307, 30.8.2018, p. 25–43 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

30.8.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 307/25


P8_TA(2017)0207

Erőforrás-hatékonyság: az élelmiszer-pazarlás csökkentése és az élelmiszer-biztonság javítása

Az Európai Parlament 2017. május 16-i állásfoglalása az élelmiszer-pazarlás csökkentésére és az élelmiszer-biztonság javítására irányuló erőforrás-hatékonysági kezdeményezésről (2016/2223(INI))

(2018/C 307/03)

Az Európai Parlament,

tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2015)0614),

tekintettel az „Úton a körkörös gazdaság felé: ’zéró hulladék’ program Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

tekintettel „Az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására (1),

tekintettel a fogyasztásra alkalmas eladatlan élelmiszerek jótékonysági célú adományozásáról szóló, 2015. október 14-i 0061/2015. számú írásbeli nyilatkozatra,

tekintettel a „Hogyan kerüljük el az élelmiszer-pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban” című, 2012. január 19-i állásfoglalására (2),

tekintettel az élelmiszer-ellátási láncban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására (3),

tekintettel az élelmiszer-veszteségről és élelmiszer-hulladékról szóló, 2016. június 28-i tanácsi következtetésekre,

tekintettel a Régiók Bizottságának az élelmiszer-hulladékokról szóló, 2016. június 15-i véleményére (4),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A civil társadalom hozzájárulása az élelmiszer-veszteség és -pazarlás megelőzését, illetve csökkentését célzó stratégiához” című, 2013. március 20-i véleményére (5),

tekintettel az Európai Számvevőszék „Az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem: az Európai Unió esélye az élelmiszer-ellátási lánc erőforrás-hatékonyságának javítására” című 34/2016. sz. különjelentésére,

tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésének az élelmiszer-hulladékok képződésének megelőzéséről, csökkentéséről, illetve újrafelhasználásáról szóló, 2016. május 27-i határozatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Összehasonlító tanulmány az Európai Unió tagállamainak élelmiszer-adományozási jogszabályairól és gyakorlatáról” című 2014. júniusi tanulmányára,

tekintettel az élelmiszer-hulladékok európai mennyiségének becsléséről szóló, 2016. évi FUSIONS (Élelmiszerek társadalmilag innovatív felhasználása hulladékcsökkentő stratégiák optimalizálásával) tanulmányra,

tekintettel az élelmiszer-hulladékok mennyiségét befolyásoló uniós jogszabályok és szakpolitikák 2015. évi FUSIONS felülvizsgálatára,

tekintettel „Az élelmiszer-hulladékok fogalommeghatározási kerete” című, 2014. évi FUSIONS dokumentumra,

tekintettel az élelmiszer-veszteségek és élelmiszer-hulladékok elszámolására és bejelentésére vonatkozó, 2016 júniusában kiadott globális standardra (FLW-standard),

tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) „Az élelmiszer-hulladék ökológiai lábnyoma – A természeti erőforrásokra gyakorolt hatások” című tanulmányára (FAO 2013),

tekintettel a FAO globális élelmiszer-veszteségekről és élelmiszer-hulladékokról szóló tanulmányára (FAO 2011),

tekintettel a „Vessünk véget az élelmiszer-pazarlásnak Európában” című petícióra,

tekintettel a 2015. évi milánói világkiállítás alatt elfogadott Milánói Charta-ra,

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0175/2017),

A.

mivel a FAO becslései szerint a világon körülbelül 1,3 milliárd tonna élelmiszer, azaz az emberi fogyasztásra előállított összes élelmiszernek súly szerint közel egyharmada évente kárba vész vagy kidobásra kerül;

B.

mivel az élelmiszer egy értékes árucikk; mivel az élelmiszeripari rendszer jelentős mennyiségű erőforrást, többek között földterületet, talajt, vizet, foszfort és energiát használ, ezért kiemelt jelentőségű az ezen erőforrásokkal való hatékony és fenntartható gazdálkodás; mivel az élelmiszer-hulladék hatalmas gazdasági és környezetvédelmi költségekkel jár, amelyek a FAO becslése (6) szerint évente világszinten elérik az 1,7 billió USD összeget; mivel az élelmiszer-hulladék megelőzése és csökkentése gazdasági előnyöket nyújt mind a háztartások, mind a társadalom egésze számára, ugyanakkor mérsékli a környezeti károkat;

C.

mivel az élelmiszerpazarlás magas társadalmi, gazdasági és környezeti költségekkel, valamint etikai következményekkel jár; mivel a kárba veszett vagy kidobott élelmiszer az összes emberi eredetű globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG-kibocsátás) közel 8 %-át kitevő globális szénlábnyomnak megfelelő mértékben járul hozzá az éghajlatváltozáshoz, és szűkös erőforrások – mint amilyenek például a termőföld, az energia és a víz – elpazarlását (7) jelenti az érintett termékek életciklusa során; mivel ha emberi fogyasztásra is fel lehet használni azt, az élelmiszerlánc többletének nem kellene közvetlenül élelmiszer-hulladékká válnia, és az élelmiszertöbbletre vonatkozó megfelelő jogszabályok lehetővé tennék az élelmiszer-hulladék erőforrássá alakítását;

D.

mivel a legfrissebb kutatások alapján 1 kilogramm élelmiszer előállítása átlagosan 4,5 kilogramm szén-dioxid légköri kibocsátásával jár; mivel Európában a mintegy 89 Mt elpazarolt élelmiszer 170 Mt szén-dioxid kibocsátásával jár éves szinten, amelynek megoszlása a következő: élelmiszeripar –59 Mt szén-dioxid évente háztartási fogyasztás –78 Mt szén-dioxid évente, egyéb – 33 Mt szén-dioxid évente; mivel a 30 %-nak megfelelő el nem fogyasztott élelmiszer előállítása 50 %-kal több öntözővíz használatát teszi szükségessé, egy kilogramm marhahús előállításához pedig 5–10 tonna vizet használnak fel;

E.

mivel számos tanulmány is rámutat, hogy a táplálkozási szokások alapvető megváltoztatása bizonyult az élelmiszer-fogyasztásból fakadó környezeti hatások csökkentése legeredményesebb módszerének; mivel a fenntartható európai élelmiszertermelési és -fogyasztási rendszer kialakításához átfogó és integrált élelmiszer-politikára van szükség;

F.

mivel az Élelmezési Világprogram (WFP) szerint 795 millió olyan ember él a világon, aki nem jut elegendő élelmiszerhez ahhoz, hogy egészséges és tevékeny életet élhessen; mivel az elégtelen táplálkozás felelős az öt év alatti gyermekek közötti halálesetek közel feléért (45 %) vagyis 3,1 millió gyermek haláláért; mivel a világon minden hatodik gyermek alultáplált, és minden negyedik visszamaradott a fejlődésben; mivel következésképp nemcsak gazdasági és környezeti, hanem erkölcsi kötelességünk is, hogy csökkentsük az élelmiszer-hulladékot (8);

G.

mivel ma a világban csaknem 793 millió ember alultáplált (9), és több mint 700 millió ember él a szegénységi küszöb alatt (10) napi 1,90 USD jövedelmet el nem érő keresettel, mivel ezért az élelmiszer-termelésre szánt természeti erőforrások felelőtlen kezelése és az élelmiszerpazarlás morálisan elfogadhatatlan;

H.

mivel a kisebb élelmiszerpazarlás hatékonyabbá tenné a földhasználatot és a vízkészletekkel való gazdálkodást, előnyökkel járna az egész mezőgazdasági ágazat számára világszerte, valamint jelentősen hozzájárulna az alultápláltság elleni küzdelemhez a fejlődő országokban;

I.

mivel az Unió aláírta az Egyesült Nemzetek által 2015. szeptember 25-én elfogatott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet; mivel a 12.3 fenntartható fejlesztési cél arra irányul, hogy 2030-ig világszinten az egy főre jutó élelmiszer-hulladék mennyisége 50 %-kal csökkenjen kiskereskedelmi és fogyasztói szinten, valamint a termelési és elosztási láncban keletkező élelmiszer-veszteség csökkenjen, ideértve az elsődleges termelési, szállítási és tárolási veszteséget is; mivel az ENSZ becslése szerint a világ népessége a jelenlegi 7,3 milliárdról 2050-re 9,7 milliárdra nő (11); mivel az élelmiszer-hulladék csökkentése alapvető lépés a világot sújtó éhínség csökkentésében, és szükséges ahhoz, hogy táplálni tudjuk a világ folyamatosan növekvő népességét;

J.

mivel 70 ország 400 kiskereskedőjét, gyártóját, szolgáltatóját és egyéb érdekelt felét tömörítő Consumer Goods Forum (fogyasztási cikkek fóruma) arra vonatkozó nyilvános állásfoglalást fogadott el, hogy a saját tagjai tevékenységéből származó élelmiszer-hulladék mennyiségét 2025-ig – a 12.3. fenntartható fejlesztési célnál 5 évvel korábban – felére csökkentik;

K.

mivel az élelmiszer-hulladékok megelőzése környezeti haszonnal és előnyökkel jár szociális és gazdasági értelemben; mivel becslések szerint az Európai Unióban évente 88 millió tonna élelmiszert dobnak ki, ami egy főre vetítve 173 kg-nyi kidobott élelmiszernek felel meg, és az Európai Unióban az élelmiszer-hulladékok keletkezése és ártalmatlanítása 170 tonna szén-dioxid kibocsátásával jár, és 26 millió tonna erőforrás elfogyasztását veszi igénybe; mivel az ilyen mennyiségű élelmiszer-hulladékhoz kapcsolódó költségek becslések szerint közel 143 milliárd EUR-t tesznek ki (12); mivel a FAO szerint 800 millió ember éhezik a világon;

L.

mivel a 2014-ös adatok alapján 55 millió ember, azaz az EU-28 lakosságának 9,6 %-a nem tudott minőségi ételhez jutni minden második nap; mivel a 2015-ös adatok alapján 118,8 millió embert, azaz az EU-28 lakosságának 23,7 %-át fenyegeti a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázata (13);

M.

mivel az élelmiszer-hulladék csökkentése az életszínvonal visszaesése nélkül javíthatja a háztartások gazdasági helyzetét;

N.

mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és az árdömping az élelmiszer-ágazatban gyakran ahhoz vezetnek, hogy az élelmiszert tényleges értékén aluli áron értékesítik, ami azonban növeli az élelmiszer-hulladék mennyiségét;

O.

mivel az élelmiszerlánc valamennyi lépésénél előfordul, hogy élelmiszerek vesznek kárba vagy kerülnek kidobásra, legyen szó akár a termelésről, a feldolgozásról, a szállításról, a tárolásról, a kiskereskedelemről, az értékesítésről és a fogyasztásról; mivel a FUSIONS projekten alapuló becslések szerint az Európai Unióban az élelmiszer-hulladékok keletkezéséhez leginkább hozzájáruló ágazatok a háztartások 53 %-kal és a feldolgozó ágazat 19 %-kal, további hozzájárulók közé tartozik a vendéglátóipar 12 %-kal, az elsődleges termelés 10 %-kal és a nagykereskedelem 5 %-kal (14); mivel e becslések szerint a háztartási és feldolgozóipari élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló intézkedések járnának a legnagyobb hatással; mivel a fejlődő országokban az élelmiszer-hulladék főként az infrastruktúrabeli és technológiai korlátozások következtében keletkezik;

P.

mivel a FUSIONS projektből származó adatok különböző forrásokból és az „élelmiszer-hulladék” különböző meghatározásainak használatából erednek;

Q.

mivel a FUSIONS projekt arra a következtetésre jutott, hogy nagyon kevés mérést végeznek a mezőgazdaságban, a kertészetben, az akvakultúrában, a halászatban vagy egyéb elsődleges termelési tevékenységek terén; mivel mindez megakadályozza az európai élelmiszer-veszteség és -hulladék tényleges mennyiségének helyes felmérését;

R.

mivel az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem terén megfelelőbbek a gazdasági szereplők és a láncon belüli szakasz szerint célzott fellépések, mivel nem azonosak a felmerülő problémák;

S.

mivel az egyesült királyságbeli hulladék- és erőforrás-gazdálkodási cselekvési program (Waste and Resource Action Programme – WARAP) tanulmánya kimutatta, hogy a háztartási élelmiszer-hulladék legalább 60 %-a elkerülhető és elfogyasztható lenne jobb élelmiszer-gazdálkodás esetén (15);

T.

mivel az elsődleges termelés szintjén némi veszteség és hulladék a termékjellemzőkre vonatkozó kiskereskedői normákra, a fogyasztói kereslet változása miatt törölt megrendelésekre, és a szezonális kereslet kielégítésére vonatkozó elvárások miatti túltermelésre vezethető vissza; mivel az élelmiszerek gyártósoron bekövetkező romlása egy másik ok, amely miatt a feldolgozás során élelmiszer vész kárba.

U.

mivel a FAO véleménye szerint Európában a gyümölcs- és zöldségfélék 20 %-a, a gyökér- és gumótermésűek 20 %-a, és az olajos magvúak és hüvelyesek 10 %-a veszendőbe megy a mezőgazdaságban, ezenkívül a gyümölcs- és zöldségfélék és a gyökér- és gumótermésűek 5 %-a vész el a betakarítást követően (16);

V.

mivel a természeti katasztrófa által megsérült, valamint a piacvesztés vagy alacsony árak miatt a családi gazdaságokban megtermelt megsemmisítésre került vagy beszántott gyümölcsök és zöldségek a befektetés és a jövedelem elvesztését jelentik a gazdálkodó számára;

W.

mivel az élelmiszer-ellátási lánc üzleti szereplői gyakran internalizálják az élelmiszer-hulladék költségét, és beleszámítják azt a termék végleges fogyasztói árába (17);

X.

mivel az Európai Számvevőszék 34/2016. sz. különjelentése azt a kérdést vizsgálja, hogy „Eredményesen járul-e hozzá az Európai Unió az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem révén az erőforrás-hatékony élelmiszer-ellátási lánchoz?”; mivel a jelentés arra az eredményre jutott, hogy az EU jelenleg nem küzd eredményesen az élelmiszer-hulladék ellen, valamint hogy a hatályos kezdeményezéseket és szakpolitikákat eredményesebben is lehetne hasznosítani az élelmiszer-hulladék problémájának kezelésére; mivel a jelentés megállapította, hogy a Bizottság élelmiszer-hulladék kezelésére irányuló ambíciója csökkent, annak ellenére, hogy az Európai Parlament és tagállamok több alkalommal felkérték a kérdés rendezésére; mivel a jelentés úgy véli, hogy a Bizottság eddigi lépései nem voltak összefüggőek és folyamatosak, valamint nem rendelkeztek világos koordinációval; mivel a jelentés azt ajánlja a Bizottságnak, hogy dolgozzon ki cselekvési tervet az elkövetkező évekre, vegye fontolóra jövőbeli hatásvizsgálataiban az élelmiszer-hulladékot, hangolja jobban össze az EU azon különféle szakpolitikáit, amelyek az élelmiszer-hulladék elleni küzdelemre irányulhatnak, valamint tisztázza azon jogi rendelkezések értelmezését, amelyek akadályt gördítenek az élelmiszer-adományozás útjába, továbbá vizsgálja meg, hogy hogyan segítheti elő az adományozást egyéb szakpolitikai területeken;

Y.

mivel a Bizottság – miután jelentős erőforrást fektetett be és 2013-ban egy igen sikeres nyilvános konzultációt tartott – végül úgy határozott, hogy nem teszi közzé a „Fenntartható európai élelmiszerrendszer kiépítése” című közleményét, annak ellenére, hogy véglegesítették, és három biztos (Környezetvédelmi Főigazgatóság, Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság) is elfogadta; mivel ebben a közleményben számos jó megközelítés található az élelmiszer-hulladék problémája kapcsán;

Z.

mivel az „élelmiszer-hulladék” fogalmának még nem létezik egységes következetes meghatározása, és nem létezik egységes módszer az uniós szinten keletkező élelmiszer-hulladékok mennyiségének mérésére, ami megnehezíti a különböző adatkészletek összehasonlítását és az élelmiszer-hulladékok mennyiségének csökkentése tekintetében elért haladás mérését; mivel az átfogó, megbízható és harmonizált adatok összegyűjtésével kapcsolatos nehézségek további akadályát képezik az uniós élelmiszer-pazarlás értékelésének; mivel ezen állásfoglalás alkalmazásában az „élelmiszer-hulladék” emberi fogyasztásra szánt, ehető vagy nem ehető állapotú, az ellátási láncból többek között az előállítás, a feldolgozás, a gyártás, a szállítás, a tárolás, a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén ártalmatlanítás céljából eltávolított élelmiszer, az elsődleges termelési veszteséget kivéve; mivel meg kell határozni az „elsődleges termelési veszteség” fogalmát;

AA.

mivel különbséget kell tenni az ehető élelmiszer-hulladék és az élelmiszer-hulladék nem ehető részei között, hogy elkerüljük a félrevezető következtetéseket és az eredménytelen intézkedéseket; mivel a csökkentést célzó erőfeszítéseknek az ehető élelmiszer-hulladék kialakulásának elkerülésére kell irányulniuk;

AB.

mivel a Food Loss and Waste Protocol (élelmiszer-veszteségről és -hulladékról szóló jegyzőkönyv) egy több érdekelt felet tömörítő erőfeszítés, amelynek keretében globális elszámolási és jelentéstételi standardot (FLW-standard) dolgoztak ki az élelmiszerellátási láncból eltávolított élelmiszer és ahhoz kapcsolódó ehetetlen részek számszerűsítésére (18);

AC.

mivel ha nem csupán az élelmiszer-hulladékot, de az élelmiszer felesleget és az élelmiszer újrahasznosításokat is nyomon követik, teljesebb és hasznosabb képet kapunk, amelynek segítségével megfelelő politikákat valósíthatnak meg az Unió szintjén;

AD.

mivel a hulladék keretirányelvben (19) megállapított hulladékgazdálkodási hierarchia (megelőzés, az újrahasználatra való előkészítés, újrafeldolgozás, hasznosítás és ártalmatlanítás) nem veszi figyelembe az élelmiszer-hulladékok, egy rendkívül változatos hulladékáram jellegzetességeit; mivel uniós szinten jelenleg nem létezik konkrét hierarchia az el nem fogyasztott élelmiszerek és az élelmiszer-hulladék kezelésére; mivel létre kell hozni egy olyan élelmiszerhulladék-hierarchiát, amely figyelembe veszi a teljes élelmiszerláncot; mivel a megelőzést és az emberi fogyasztás céljára történő újrafelhasználást kiemelt intézkedésnek kell tekinteni;

AE.

mivel megfelelő ösztönző politikákkal hasznosítani lehet az élelmiszertöbbletet, és az emberek megehetik azt;

AF.

mivel lehetőség van az eredetileg az élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek és melléktermékek állati takarmányozásban való felhasználásának optimalizálására;

AG.

mivel az élelmiszer-hulladék égetése és lerakása továbbra is bevett gyakorlat az EU néhány részén, ami nem összeegyeztethető a körforgásos gazdasággal;

AH.

mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 9. cikke (1) bekezdésének f) pontja előírja az élelmiszer-vállalkozók számára az élelmiszer minőségmegőrzési idejének vagy a fogyaszthatósági idejének feltüntetését;

AI.

mivel a dátumok élelmiszeripari termékeken történő feltüntetésének feladatát különösen a fogyasztók rosszul értelmezik; mivel a „minőségmegőrzési idő” azt az időpontot jelöli, amely után az adott élelmiszer rendszerint még fogyasztható, viszont minőség szempontjából nem a legjobb, a „fogyaszthatósági idő” pedig azt az időpontot jelöli, amely után az adott élelmiszer elfogyasztása már nem biztonságos; mivel az uniós állampolgároknak még a fele sem érti a „minőségmegőrzési idő” és a „fogyaszthatósági idő” jelentését (21); mivel a „minőségmegőrzési idő” és a „fogyaszthatósági idő” és ezek értelmezése tagállamonként, valamint gyártónként, feldolgozónként és elosztónként változik, még ha azonos termékről van is szó; mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet 13. cikke szerint a lejárat napját könnyen megtalálható és jól olvasható módon kell feltüntetni egy terméken;

AJ.

mivel a teljes ellátási lánc mentén keletkező eladatlan élelmiszerek adományozása jelentős csökkenést eredményez az élelmiszer-hulladékok mennyiségében, ugyanakkor segítséget jelent a szükségben lévők számára, akik nem tudnak megvenni bizonyos élelmiszeripari termékeket, vagy egy bizonyos minőségű élelmiszerből elegendő mennyiséget; mivel az áruházak és az élelmiszerüzletek kiemelt szerepet tudnának játszani ebben a folyamatban;

AK.

mivel az uniós alapok, mint például a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) elősegítik az élelmiszer-adományozást, többek között az adományozott élelmiszer tároló- és szállítási infrastruktúrájának finanszírozása révén; mivel a tagállamok nem aknázzák ki kellően az alap nyújtotta lehetőségeket;

AL.

Mivel a még fogyasztható élelmiszerfeleslegek rászorulóknak történő eljuttatását akadályozza a szétosztási csatorna kapacitásának szűkössége, esetenként teljes hiánya; mivel a karitatív szervezetek és az állami vagy önkormányzati fenntartású szociális munkát végző intézmények nem rendelkeznek elegendő anyagi és emberi erőforrással, hogy a karitatív célra felajánlott, még fogyasztható élelmiszereket el tudják szállítani és ki tudják osztani; mivel ez különösen igaz a leghátrányosabb helyzetű régiókra;

AM.

mivel a szociális és az alulról felfelé építkező programok, mint pl. az élelmiszerbankok vagy segélyszervezetek által működtetett étkezdék, csökkentik az élelmiszer-pazarlást és segítik a legszegényebbeket, ezért segítenek kialakítani a felelős és tudatos társadalmat is;

AN.

mivel az egységes piacon számos vállalat termel élelmiszert egynél több országba; mivel az ilyen vállalatok eladatlan termékeit néhány esetben nem lehet az előállító országban eladományozni az idegen nyelvű címkézés miatt;

AO.

mivel az élelmiszer-adományozók az élelmiszerjog általános elveiről szóló rendelet (22) értelmében „élelmiszer-vállalkozók” és ennélfogva eleget kell tenniük a felelősségre, a kötelezettségekre, a nyomon követhetőségre vonatkozó valamennyi uniós élelmiszerügyi jogszabálynak és az élelmiszer-higiéniai csomagban megállapított élelmiszer-biztonsági szabályoknak (23); mivel előfordulhat, hogy az adományozott élelmiszerekre vonatkozó felelősséghez kapcsolódó kockázatok arra ösztönzik a potenciális élelmiszer-adományozókat, hogy ahelyett, hogy eladakoznák, inkább dobják ki a felesleges élelmiszereket (24);

AP.

mivel a meglévő adminisztratív akadályok miatt a nagy kiskereskedelmi láncok és áruházak elfogadottnak tartják azt, hogy eldobják az olyan élelmiszert, amely a „minőségmegőrzési idő” dátumához közel áll, ahelyett, hogy eladományoznák azt;

AQ.

mivel a Bizottság jelenleg az adományokra vonatkozó európai jogszabályok egyértelműsítésén dolgozik;

AR.

mivel számos ország olyan jogszabályokat fogadott már el, amelyek korlátozzák az élelmiszer-hulladékok keletkezését, és elsősorban Olaszország olyan jogszabályokat fogadott el, amelyek megkönnyítik az élelmiszer-adományozást azáltal, hogy a jóhiszeműen adományozott és az adományozás időpontjában fogyasztásra alkalmas élelmiszerek esetében kizárják az adományozó felelősségét;

AS.

mivel az egyes országok az élelmiszer-adományozásra vonatkozó önkéntes nemzeti iránymutatásokat is elfogadhatnak, mint az amelyet Finnországban az élelmiszer-biztonsági hatóságok készítettek, és amelynek célja az elkerülhető élelmiszer-hulladék csökkentése;

AT.

mivel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (héairányelv) (25) előírja, hogy az élelmiszer-adományozás adóköteles és az élelmiszer-adományozásra adómentesség nem alkalmazható; mivel a Bizottság azt javasolja, hogy a közeli minőségmegőrzési idejű vagy értékesítésre nem alkalmas adományozott élelmiszerek értékét adózási célból „nagyon alacsony szinten, akár nullához közel” lenne célszerű meghatározni (26); mivel néhány tagállam oly módon ösztönzi az élelmiszer-adományozást, hogy eltekint a héafizetési kötelezettségtől, azonban a héairányelvnek való megfelelés nem egyértelmű; mivel más tagállamok társaságiadó-kedvezményt biztosítanak az adományozott élelmiszerek után (27);

AU.

mivel sajnos számos tagállamban drágább eladományozni a felesleges és fogyasztható élelmiszereket, mint anaerob rothasztás céljára továbbítani, ami ellentétes a közérdekkel, tekintettel a rendkívüli szegényéségben élő emberek számára;

AV.

mivel az élelmiszer-csomagolás jelentősen hozzájárul az élelmiszer-hulladék csökkentéséhez és fenntarthatóságához a termék felhasználható élettartamának kiterjesztése és a termék védelme révén; mivel az olyan élelmiszer-csomagolás, amely újrafeldolgozható és megújuló nyersanyagokból származik, ugyancsak hozzájárul a környezeti és erőforrás-hatékonysági célkitűzésekhez;

AW.

mivel az élelmiszerrel érintkező aktív és intelligens anyagok javíthatják a csomagolt élelmiszer minőségét, és meghosszabbítják az eltarthatósági időt, illetve jobban nyomon követhetik a csomagolt élelmiszer állapotát, és tájékoztatást adhatnak az élelmiszer frissességéről;

AX.

mivel tovább forrásokat igényel az eldobott élelmiszerrel való foglalkozás;

AY.

mivel az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem gazdasági előnyt is jelent, mivel az élelmiszer-hulladék megelőzésére költött 1 EUR-val 265 kg mennyiségű, 535 EUR értékű élelmiszer-hulladék keletkezése kerülhető el, az önkormányzatok pedig 9 EUR-t takaríthatnak meg a hulladékköltségekből és 50 EUR-t az üvegházhatásúgáz-kibocsátással és a légszennyezéssel összefüggő környezetvédelmi költségekből 1  (28);

AZ.

mivel az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló intézkedést a megfelelő szinten kell meghozni; mivel a helyi és regionális hatóságoknak kulcsfontosságú szerepük van az élelmiszer-hulladék csökkentésében a hulladékgazdálkodással kapcsolatos felelősségi köreik és hatásköreik, helyi kampányok kezdeményezésére és rendezésére irányuló képességeik, valamint a civil társadalommal és a karitatív szervezetekkel fennálló közvetlen kapcsolatuk és a velük folytatott együttműködésük révén, tekintettel a közbeszerzésekben meglévő jelentős részesedésükre és sok esetben az oktatási intézmények feletti hatáskörükre;

BA.

mivel a bevált gyakorlatok európai és nemzetközi szintű cseréje, valamint a fejlődő országoknak biztosított segítségnyújtás kifejezetten fontos az élelmiszer-hulladék elleni világszintű küzdelemben;

BB.

mivel 2013 második féléve óta az Európai Parlament átfogó irányelvet valósít meg, amelynek célja az étkeztetési szolgálatai által termelt élelmiszer-hulladék drasztikus csökkentése; mivel a túltermelésből származó el nem fogyasztott élelmiszert a Parlament fő brüsszeli létesítményei eladományozzák;

1.

hangsúlyozza, hogy sürgősen csökkenteni kell az élelmiszer-hulladékok mennyiségét, és javítani kell az erőforrás-hatékonyságot az Európai Unióban az élelmiszerlánc valamennyi lépésénél, köztük a gyártásnál, a feldolgozásnál, a szállításnál, a raktározásnál, a kiskereskedelemnél és a fogyasztásnál, figyelembe véve azt, hogy a nagy mértékben iparosodott országokban az élelmiszer pazarlására főként a forgalmazás és a fogyasztás szakaszában kerül sor, míg a fejlődő országokban az élelmiszer pazarlása a gyártási és feldolgozási szakaszokban történik; e tekintetben kiemeli a politikai vezetés, valamint a Bizottság és a tagállamok elkötelezettségének jelentőségét; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament több ízben kérte a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az élelmiszer-hulladék ellen;

2.

konkrétabban sürgeti az élelmiszer-hulladék termelésének csökkentését kiskereskedelmi és fogyasztói szinten, valamint a termelési és elosztási láncban keletkező élelmiszer-veszteség csökkentését, ideértve a betakarítás utáni veszteséget is;

3.

ezért kitart amellett, hogy javítani kell a kommunikációt az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szereplője, és különösen a beszállítók és a forgalmazók között, hogy illeszkedjen egymáshoz a kereslet és a kínálat;

4.

uniós és tagállami szinten olyan összehangolt, a kapcsolódó hatásköröknek megfelelő szakpolitikai választ szorgalmaz, amely a hulladékgazdálkodásra, az élelmiszer-biztonságra és az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó szakpolitikák mellett figyelembe vesz gazdaság-, költségvetési, pénzügyi, kutatás- és innovációs, környezetvédelmi, strukturális (agrár- és halászati), oktatási, szociális, kereskedelmi, fogyasztóvédelmi, energia- és közbeszerzési politikai tényezőket is; e tekintetben koordinációra hív fel az Unió és a tagállamok között; hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem uniós stratégiáját meg kell erősíteni, és jobban kell koordinálni; megjegyzi, hogy az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozásai túlnyomórészt kkv-k, amelyeket nem kellene indokolatlan kiegészítő adminisztrációval terhelni;

5.

sürgeti a Bizottságot, hogy vonja be az élelmiszer-hulladékkal foglalkozó valamennyi érintett szolgálatot, és gondoskodjon a bizottsági szintű folyamatos és fokozott koordinációról; felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon szisztematikus megközelítést az élelmiszer-hulladékra, készítsen az élelmiszer-hulladékra vonatkozó átfogó cselekvési tervet, amely lefedi a különféle szakpolitikai területeket, és amely körvonalazza az elkövetkező évek stratégiáját;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat az uniós jogszabályokat, amelyek akadályozhatják az élelmiszer-hulladék elleni eredményes küzdelmet, és vizsgálja meg, azok hogyan igazíthatók ki az élelmiszer-hulladék megelőzésére irányuló célkitűzés megvalósítása érdekében;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy amikor hatásvizsgálatot készít az új vonatkozó jogalkotási javaslatokról, értékelje azok élelmiszer-hulladékra gyakorolt lehetséges hatását;

8.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák fenn az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem terén már meglévő pénzügyi támogatásokat; felhívja a tagállamokat, hogy használják ki jobban az ezzel kapcsolatban az Európai Unió különböző politikái és finanszírozási programjai által kínált lehetőségeket;

9.

hangsúlyozza a tagállamok illetékes hatóságainak arra vonatkozó felelősségét, hogy uniós kereteken belül az élelmiszer-hulladék elleni küzdelemre irányuló egyedi megközelítést dolgozzanak ki; elismeri a több tagállamban már elvégzett jelentős munkát;

10.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek részt az élelmiszerhulladék-megelőzés mikéntjére vonatkozó tudatosító és tájékoztató kampányokban;

11.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek a teljes ellátási láncban – beleértve az elsődleges termelést, szállítást és tárolást – csökkentik az élelmiszer-hulladék mennyiségét;

12.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket az Unió élelmiszer-hulladék mennyiségének a 2014-es referenciaszintekhez képest 2025-ig 30 %-kal, 2030-ig pedig 50 %-kal történő csökkentésére irányuló célkitűzés elérése érdekében;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy 2020. december 31-ig vizsgálja meg egységes módszertant követő számítások alapján kötelező uniós szintű élelmiszerhulladék-csökkentési célértékeket meghatározásának lehetőségét, amelyeket 2025-ig és 2030-ig kell teljesíteni; felhívja a Bizottságot – adott esetben jogalkotási javaslattal kísért – jelentés készítésre;

14.

felkéri a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és értékeljék az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló intézkedések végrehajtását az élelmiszer-hulladék szintjének közös módszertan alapján történő mérésével; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy támogassa az élelmiszer-hulladék jogilag kötelező érvényű fogalommeghatározását, és legkésőbb 2017. december 31-ig fogadjon el a minimum minőségi követelményeket magában foglaló közös módszertant az élelmiszer-hulladékok mennyiségének egységes mérésére; úgy véli, hogy az élelmiszer-veszteség közös uniós, az egész ellátási láncra alkalmazandó definíciója és módszertana elősegítené a tagállamok és az érdekelt felek erőfeszítéseit az élelmiszer-hulladék kiszámolására és csökkentésére;

15.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az élelmiszer-hulladék következő meghatározását használják: „élelmiszer-hulladék: olyan emberi fogyasztásra szánt, ehető vagy nem ehető állapotban lévő élelmiszer, amelyet hulladék céljából eltávolítottak az élelmiszer-ellátási láncból az elsődleges termelési, feldolgozási, gyártási, szállítási, tárolási, kiskereskedelmi és fogyasztói szinteken”;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy jövőbeni politikáiban tegyen világos különbséget az élelmiszer-hulladék, valamint az elsődleges termelés szintjén vis maior – például viharok – miatt elkerülhetetlenül bekövetkező élelmiszer-veszteség között;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy számításai során vegye figyelembe a mezőgazdasági és egyéb elsődleges termelési ágazatok élelmiszer-veszteségét, hogy olyan megközelítést alakítson ki, amely tekintetbe veszi a teljes ellátási láncot; megjegyzi azonban, hogy a veszteségek számszerűsítése az elsődleges termelés szintjén nehézségekbe ütközhet, és felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel a tagállamok ilyen irányú adatgyűjtését segítő bevált gyakorlatokat;

18.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az összes érintett szereplővel együttműködve dolgozza ki a „veszteség” fogalmának közös meghatározását az élelmiszerlánc minden egyes szakaszára vonatkozóan, valamint egy közös mérési módszertant;

19.

megjegyzi, hogy az elsődleges termelési szakaszban – a termékek és a kapcsolódó folyamatok sokféleségéből, valamint az élelmiszer-hulladék egyértelmű fogalommeghatározásának hiányából adódóan – nehéz számszerűsíteni az élelmiszer-hulladékot és az élelmiszer-veszteséget; felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel és terjessze a tagállamok között az élelmiszer-veszteségekre és élelmiszer-hulladékra vonatkozó adatok mezőgazdasági üzemekben való összegyűjtésével kapcsolatos, a gazdálkodókra további igazgatási vagy költségterhet nem rovó bevált gyakorlatokat;

20.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi érintett érdekelt féllel folytassanak konzultációt a statisztikai módszertanról, valamint az élelmiszer-hulladék megelőzése érdekében Unió-szerte és valamennyi ágazatban végrehajtandó egyéb intézkedésekről;

21.

megjegyzi, hogy nincs közös uniós fogalommeghatározás és módszertan az élelmiszertöbblet mérésére; rámutat, hogy Olaszország olyan jogszabályt fogadott el, amely meghatározza az élelmiszerlánc többletének fogalmát, és az emberi fogyasztásnak prioritást biztosítva megadja a többlet hasznosításának hierarchiáját; felhívja a Bizottságot az említett jogszabálynak az olaszországi élelmiszer-adozmányozásra és az élelmiszer-hulladékra tett hatásainak vizsgálatára, és annak megfontolására, hogy szükség van-e hasonló uniós szintű jogszabály javasolására;

22.

felhív egy külön élelmiszerhulladék-hierarchia alkalmazására a 2008/98/EK irányelvben a következők szerint:

a)

hulladékforrás kialakulásának megelőzése;

b)

ehető élelmiszer megmentése, amely során elsőbbséget kell biztosítani az emberi fogyasztásra való felhasználásnak az állati takarmányozás és a nem-élelmiszer termékekké való feldolgozás céljából való felhasználással szemben;

c)

szerves újrafeldolgozás;

d)

energetikai hasznosítás;

e)

ártalmatlanítás;

23.

kiemeli a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben szereplő azon kezdeményezéseket, amelyek a befektetések vonzását célzó pénzügyi támogatási platform és a veszteségek csökkentését célzó innovációk életre hívására irányuló intézkedéseket foglalnak magukban, továbbá az egyes élelmiszer-veszteségek és mezőgazdasági melléktermékek energiává alakítására vonatkozó, tagállamokhoz címzett iránymutatásokat;

24.

hangsúlyozza, hogy az energiaszükségleteket olyan hulladékok és melléktermékek felhasználásával kell kielégíteni, amelyek egyetlen más, a hulladékhierarchia magasabb szintjén álló folyamathoz sem hasznosíthatók;

25.

kiemeli, hogy az élelmiszer-hulladékkal szembeni sikeres küzdelemhez arra van szükség, hogy a felülvizsgált hulladék keretirányelvben magas szintű újrafeldolgozást írjanak elő, és az EU energiapolitikájába a biomassza tekintetében illesszék be a lépcsőzetes felhasználás elvét;

26.

kiemeli annak szükségességét, hogy kötelezzék a tagállamokat, hogy évente közöljék a Bizottsággal az adott évben keletkezett élelmiszer-hulladékok teljes mennyiségét;

27.

felhívja a tagállamokat, hogy hulladékmegelőzési programjaik keretében alakítsanak ki különleges élelmiszerhulladék-megelőzési intézkedéseket; Felhíva különösen a tagállamokat, hogy kössenek önkéntes megállapodásokat, és dolgozzanak ki az élelmiszer adományozását célzó gazdasági és költségvetési ösztönzőket és az élelmiszer-hulladék korlátozását célzó egyéb intézkedésket;

28.

úgy véli, hogy ülönösképpen a tagállamoknak támogatniuk kell az otthoni komposztálást, és biztosítaniuk kell a szelektív hulladékgyűjtést a szerves hulladékok kialakulásánál, és biztosítaniuk kell ezeknek a hulladékoknak a szerves újrahasznosítását, hogy garantálják a magas szintű környezetvédelmet és egy magas minőségi standardokkal rendelkező outputot, mint például a fermentált anyag és a komposzt; úgy véli, hogy a tagállamoknak ezen túlmenően biztosítaniuk kell a szerves hulladékok hulladéklerakóba történő lerakásának tilalmát;

29.

rámutat arra, hogy az élelmiszer-hulladékban található műanyag és fém a komposztba és a talajba, majd onnan az édesvízi és a tengeri ökoszisztémákba jutva a szennyezés kockázatát hordozza magában, és nyomatékosan kéri e szennyezési útvonal minimalizálását; emlékeztet továbbá a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásáról szóló irányelv törekvésére a mezőgazdasági talajok szennyeződésének minimalizálásával kapcsolatban; ezért óvatosságra int, és megfelelő biztosítékokat szorgalmaz a hulladékáramok keverésének mérlegelésekor;

30.

hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-biztonság kiemelt fontosságú, és az élelmiszer-hulladékok csökkentésére irányuló intézkedések nem csorbíthatják a hatályos élelmiszer-biztonsági követelményeket; hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-hulladékkal szembeni küzdelem nem csorbíthatja az élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi előírásokat, sem pedig az állatvédelmi, különösen az állategészségügyi és az állatjóléti normákat;

31.

felhívja a Bizottságot arra, hogy ösztönözze a tagállamok illetékes hatóságait olyan intézkedések elfogadására, amelyek által ellenőrzik az élelmiszer biztonságát egészségi szempontból, amikor erre szükség van ahhoz, hogy az állampolgárok és a fogyasztók bizalmát elnyerjék az olyan politikákhoz, amelyek hozzájárulnak az élelmiszer-hulladék csökkentéséhez;

32.

felhívja a figyelmet arra, hogy az élelmiszer-hulladékok keletkezésének megelőzése az elsődleges intézkedés, amelyet meg kell valósítani a hulladékok megfelelő kezelése során a körforgásos gazdaság elveinek megfelelően; kiemeli ugyanakkor, hogy ma lehetetlen teljesen megszüntetni az élelmiszer-hulladékok keletkezését; úgy véli ezért, hogy szükséges meghatározni az Unió szintjén kötelező intézkedéseket, hogy biztosítsák az élelmiszer-hulladékok új forrássá válását;

33.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak gazdasági ösztönzőket a fel nem használt élelmiszer összegyűjtésének támogatására, amely aztán karitatív célra szétosztható, vagy egyéb, az élelmiszer-hulladék kialakulását megelőző másodlagos célra – többek között a fel nem használt élelmiszer tenyész- és háziállatok takarmányának előállításában való hasznosítására – újrahasználható;

34.

megjegyzi, hogy elsősorban az elkerülhetetlen élelmiszer-veszteségek, illetve -hulladékok és az élelmiszerláncból származó – főként állati eredetű – melléktermékek felhasználásának optimalizálásában lehetőségek rejlenek a takarmány-előállítás, a tápanyag-újrafelhasználás és a talajjavítók előállítása terén, és hogy az az elsődleges termelés szempontjából jelentőséggel bír;

35.

kiemeli, hogy a melléktermékekre vonatkozó hatékonyabb európai jogszabályok a 2008/98/EK irányelv révén hozzájárulhatnak az élelmiszer-hulladékok jelentős csökkentéséhez; felhívja a Bizottságot e célból, hogy különösen a Horizont 2020 programon keresztül támogassa a mezőgazdasági és ipari szinergiák elősegítésére irányuló, az agrár-élelmiszeripari vállalatokat bevonó projekteket;

36.

megismétli, hogy a Bizottságnak 2018. december 31-ig jelentést kell készítenie az átfogó szabályozási intézkedések szükségességének értékeléséről a fenntartható fogyasztás és termelés területén, és hatásvizsgálati jelentést kell kiadnia, hogy azonosítsa azon jogszabályokat, amelyek interakciója megakadályozza a különböző ágazatok közötti szinergiák fejlődését, és megakadályozza ennek következtében a melléktermékek felhasználását;

37.

hangsúlyozza, hogy az egyébként hulladékká váló készletek és élelmiszerek felhasználása nem jelenti azt, hogy nincs szükség megfelelő kínálatszabályozásra és az élelmiszerlánc bölcs irányítására, amely megelőzi a rendszerszerű strukturális fölöslegeket;

38.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az eredetileg az élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek és melléktermékek állati takarmány előállítása céljából történő nagyobb arányú felhasználását;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy elemezze az eredetileg élelmiszernek minősülő anyagok takarmány-előállításhoz történő felhasználása útjában álló jogi akadályokat, és mozdítsa elő az e területre vonatkozó kutatást, egyidejűleg hangsúlyozva a fokozott nyomonkövethetőség, a biológiai biztonságra irányuló előírásoknak való megfelelés és az élelmiszer-biztonsági kockázatot nullára csökkentő elkülönítési és kezelési eljárások alkalmazásának szükségességét;

40.

üdvözli az élelmiszer-veszteségek és élelmiszer-hulladékok uniós platformjának a közelmúltban történt létrehozását, melynek célja az Unió szintjén megvalósítandó elsődleges intézkedések meghatározása az élelmiszer-veszteségek és élelmiszer-hulladékok megelőzésére, és amely lehetővé teszi az érintett szereplők közötti információcserét; e célból kiemeli, hogy az Európai Parlamentet nagyobb mértékben be kell vonni a platform munkájába; felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a folyamatban lévő intézkedések pontos ütemtervéről, a kitűzött célokról és részcélokról, valamint a közös módszertannal és az adományozással kapcsolatban folyamatban lévő munkák előrehaladásáról; úgy véli, hogy a platform megfelelő eszköz arra, hogy nyomon kövessék nemcsak az élelmiszer-hulladékokat, hanem az élelmiszer-többletet és az élelmiszerek hasznosítását is; meggyőződése azonban, hogy ez mindössze a legelső lépés az élelmiszer-hulladék problémájának kezelésében;

41.

felhívja a Bizottságot, hogy az élelmiszer-veszteségek és élelmiszer-hulladékok uniós platformja által készített dokumentumokat fordítsák le az EU 24 nyelvére;

42.

felhívja az élelmiszer-veszteségek és élelmiszer-hulladékok uniós platformját, hogy többek között támogassa többféle fogyasztótájékoztatási csatorna, valamint fogyasztótájékoztatási és élelmiszerekkel kapcsolatos oktatási programok kidolgozását; sürgeti a platformot, hogy segítse elő az élelmiszerhulladék-megelőzéssel és adományozási kezdeményezésekkel kapcsolatos együttműködést a helyi érdekeltek között, szem előtt tartva a kapcsolódó tranzakciós költségek csökkentését; ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kicseréljék a bevált gyakorlatokat, összevessék az ismereteket és elkerüljék az átfedéseket más érintett fórumokkal, mint például az uniós kiskereskedelmi fenntarthatósági fórummal, a fenntartható fogyasztás és termelés uniós kerekasztalával, az élelmiszer-ellátási lánc jobb működésével foglalkozó magas szintű fórummal, valamint a fogyasztási cikkek fórumával;

43.

felhívja a Bizottságot, hogy az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló hatékony eszközök jobb meghatározása érdekében, az élelmiszer-veszteséggel és élelmiszer-hulladékkal kapcsolatos uniós platform keretében, értékelje az egyes tagállamokban már végrehajtott bevált gyakorlatokat;

44.

úgy véli, hogy az élelmiszer-hulladék maximális visszaszorítása érdekében az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szereplőjét be kell vonni, és ágazatonként kell kezelni a hulladékképződés különböző okait; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az élelmiszerlánc egészét vizsgálja meg annak megállapítása érdekében, hogy melyik élelmiszer-ágazatban képződik leginkább az élelmiszer-hulladék, illetve az milyen megoldásokkal előzhető meg;

45.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az érdekelt felek által már jelenleg is alkalmazott sikeres élelmiszerhulladék-csökkentési gyakorlatok és erőforrás-megőrzési módszerek megosztására, előmozdítására és támogatására; ösztönzi a tagállamokat és a helyi és regionális hatóságokat, hogy az élelmiszer-hulladék megelőzése keretében hozandó célzott ágazati intézkedésekről konzultáljanak az érintett érdekelt felekkel;

46.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak mindenekelőtt konzultálniuk kell valamennyi kulcsfontosságú érdekelt féllel – köztük a mezőgazdasági ágazattal –, és hatásvizsgálatot kell készíteniük minden olyan javasolt intézkedésről, amelynek célja az élelmiszer-pazarlás Unió-szerte történő megelőzése;

47.

ösztönzi az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a helyi és regionális hatóságokat, hogy valamennyi érdekelt féllel együttműködve, többek között tudatosságnövelő és oktatási kampányok bevezetése, valamint az átfogó és érthető termékinformációk biztosításának és az ezekhez való könnyebb hozzáférés elősegítése révén vegyenek részt annak elérésében, hogy különösen a fogyasztók jobban megértsék a „fogyaszthatósági idő” és a „minőségmegőrzési idő”, illetve az élelmiszerek „minőségmegőrzési idő” lejártát követő felhasználhatóságának jelentését; rámutat, hogy a kettős dátumcímkézés alkalmazása ugyanazon a terméken – például az „értékesítési idő” és a „fogyaszthatósági idő” – kedvezőtlen hatással lehet a fogyasztók élelmiszer-gazdálkodási döntéseire; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a fogyasztókat képessé tegyük tájékozott döntések meghozatalára;

48.

felhívja a Bizottságot, hogy folyamatban lévő értékelése keretében különösen az alábbiakat értékelje: célravezetők-e a „minőségmegőrzési időre” és a „fogyaszthatósági időre” vonatkozó hatályos uniós jogszabályok és a számos tagállamban jelenleg alkalmazott gyakorlatok; fontolóra kellene-e venni a „fogyaszthatósági idő” és a „minőségmegőrzési idő” fogalmának felülvizsgálatát annak érdekében, hogy azok érthetőbbek legyenek a fogyasztók számára; nem lenne-e hasznos egyes dátumokat eltörölni azon termékek esetében, amelyek semmilyen egészségügyi és környezetvédelmi kockázatot nem jelentenek, és nem lenne-e célravezető uniós szinten bevezetni a témával kapcsolatos iránymutatásokat; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen kutatási tanulmányt a dátummegjelölés és az élelmiszerhulladék-megelőzés közötti kapcsolat értékelése érdekében;

49.

üdvözli a nagykereskedelem néhány szereplőjének olyan mechanizmusok előmozdítására irányuló kezdeményezését, amelyek a fogyasztói tudatosság növelése és a közeli lejáratú termékek vásárlására való ösztönzés érdekében a lejárati időhöz igazítják a fogyasztási cikkek eladási árait;

50.

tekintettel arra, hogy nagyon sok élelmiszeripari termék a megjelölt minőségmegőrzési időt követő napokban is megőrzi – bár kisebb mértékben – érzékszervi és tápértéki jellemzőit, és az élelmiszer-biztonsági elvek betartása esetén továbbra is fogyasztható; felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg olyan logisztikai-szervezési modelleket, amelyek lehetővé tehetik a minőségmegőrzési ideig eladatlan összes terméktípus teljes biztonságban történő hasznosítását;

51.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy, a lejárati időhöz képest változó árképzés lehetőségét mint annak eszközét, hogy csökkenjen a hulladékká váló, ehető élelmiszeripari termékek mennyisége; véleménye szerint jelentős mértékben lecsökkenthető a forgalmazás szakaszában a hulladék keletkezése, ha a termék minőségmegőrzési határidejéhez képest arányos mértékben árengedményeket vezetnek be; úgy véli, hogy e jelenleg önkéntes alapon működő gyakorlatot elő kellene mozdítani és támogatni kellene;

52.

felkéri a Bizottságot, hogy az élelmiszerhulladék-megelőzés érdekében tegye naprakésszé a „minőségmegőrzési időre” vonatkozó címkézés alól jelenleg mentességet élvező élelmiszerek jegyzékét;

53.

úgy véli, hogy a lejárati dátumot illetően fokozott és termékspecifikus kutatásra és tájékoztatásra van szükség, valamint a friss és ömlesztett áruk fogyasztásának előmozdítására és támogatására, és a tartósan felhasználható termékek és azok raktározásának csökkentésére;

54.

felkéri a Bizottságot, a tagállamokat, illetve a regionális és helyi hatóságokat és az érdekelt feleket tájékoztatási és kommunikációs kampányok indítására annak előmozdítása céljából, hogy a fogyasztók és az élelmiszerlánc összes szereplője tisztában legyen az élelmiszer-hulladék megelőzésével, az élelmiszer-biztonsággal, az élelmiszerek értékével, valamint a helyes élelmiszer-feldolgozási, -kezelési és fogyasztási gyakorlatokkal; hangsúlyozza, hogy e kezdeményezéseknek ki kell hangsúlyozniuk, hogy az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem nem csupán környezeti, hanem gazdasági és társadalmi előnyükkel is jár; felszólít a modern információs eszközök telepítésére és előmozdítására, többek között a mobilalkalmazások használatára a digitális médiát leginkább használó fiatalabb nemzedékek elérése érdekében; felhívja a figyelmet a napjainkban súlyos problémát jelentő élelmiszer-pazarlás és éhség kérdésére, amelyekkel megfelelően foglalkozni kell; rámutat a szolidaritás, valamint a leginkább rászorulók támogatásának fontosságára;

55.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az európai polgárok tájékoztatását és figyelemfelhívást célzó kulcsfontosságú kezdeményezésként jelöljenek ki egy évet az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem európai évének, továbbá hívják fel a nemzeti kormányok figyelmét erre a jelentős témára abból a célból, hogy megfelelő forrásokat irányozzanak elő a közeljövő kihívásainak leküzdésére;

56.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megtanítsák és rávegyék a gyermekeket az élelmiszer-hulladék megelőzésére; megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék élelmiszer-hulladék elleni küzdelemről szóló 34/2016. sz. különjelentése kiemeli annak fontosságát, hogy az iskolatej-program, valamint az iskolagyümölcs- és iskolazöldség-program kiegészítő intézkedéseibe illesszék be az élelmiszer-hulladékkal kapcsolatos oktatási célú üzeneteket, beszámol továbbá arról, hogy igen kevés tagállam döntött ennek megvalósítása mellett; arra buzdítja a tagállamok illetékes hatóságait, hogy aknázzák ki az e rendszerekben rejlő teljes potenciált, hogy a fiatalok helyes étkezési szokásokat alakíthassanak ki, valamint lehetőségük legyen a friss élelmiszerek és a mezőgazdaság termelési folyamatok megismerésére;

57.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – az élelmiszer-pazarlást megelőzendő – arra motiválják a háztartásokat, hogy a heti egyszeri „maradék-napok”elterjesztésén és a fogyasztókkal megismertetett legjobb vásárlási-praktikák és főzési gyakorlatok követésén keresztül kevesebb élelmiszerhulladékot termeljenek;

58.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a termékek pazarlásának korlátozása érdekében a forgalmazási, eltarthatósági és csomagolási eljárások szorosan igazodjanak a termékek jellemzőihez és a fogyasztók igényeihez;

59.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hulladék csökkentése érdekében az egyes termékeket a sajátosságainak megfelelő módszerek alkalmazásával forgalmazzák és tárolják;

60.

felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az érintett feleket, hogy jobban tájékoztassák a fogyasztókat a termékek eltarthatósági és/vagy újrafelhasználási módszereiről;

61.

hangsúlyozza, hogy a kiskereskedelem és a média mellett a helyi önkormányzatok és vállalkozások is jelentős szerepet játszanak abban, hogy az élelmiszer-pazarlás megelőzése és csökkentése érdekében tájékoztatást és támogatást nyújtsanak az állampolgároknak az élelmiszerek legjobb tárolásával és/vagy felhasználásával kapcsolatosan;

62.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve intézzen ajánlásokat a hűtési hőmérsékleteket illetően, olyan bizonyítékok alapján, melyek kimutatják, hogy a nem optimális és nem megfelelő hőmérséklet miatt az élelmiszerek túl hamar megromlanak, és ez szükségtelen hulladékhoz vezet; hangsúlyozza, hogy a hőmérsékletszinteknek az egész ellátási láncban történő harmonizálása fokozná a termékek eltarthatóságát és csökkentené az élelmiszer-hulladékot a határokon túlra szállított és értékesített termékek esetében;

63.

kiemeli, hogy az élelmiszer-felesleg korlátozása érdekében javítani kell az agrár-élelmiszeripari ágazatban a saját termelés megtervezését; kiemeli ugyanakkor, hogy egy minimális szintű élelmiszer-felesleg jelenleg olyan fiziológiai tényező, amely a teljes ellátási láncot jellemzi, illetve amely nem kontrollálható külső tényezők miatt is keletkezhet; emiatt úgy véli, hogy az adományozásra ösztönző intézkedések fontos eszközt jelenthetnek annak megelőzésében, hogy az élelmiszer-feleslegből ne váljon hulladék;

64.

felhívja a Bizottságot és a tagállamot arra, hogy ösztönözzék a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó feldolgozó technológiákba irányuló innovációt és beruházásokat, arra törekedve, hogy csökkenjen az élelmiszerpazarlás az élelmiszer-ellátási láncban és csökkenjenek a családi gazdaságok élelmiszertermelés során keletkező veszteségei;

65.

ösztönzi a tagállamokat arra, hogy használják fel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) az elsődleges termelési és a feldolgozó ágazat élelmiszer-hulladékának csökkentésére;

66.

rámutat annak fontosságára, hogy a gazdálkodók szövetkezetekbe vagy szakmai szervezetekbe tömörüljenek, és így csökkenjenek az élelmiszer-veszteségek azáltal, hogy pontosabb ismeretekre tesznek szert a piacokkal kapcsolatban, hatékonyabb tervezésre és méretgazdaságosságra lesznek képesek, illetve javulnak képességeik a termékeik forgalmazására;

67.

hangsúlyozza a többek között a termelői szervezeteken vagy más szerveken, például ágazatközi szervezeteken és szövetkezeteken keresztüli együttműködés jelentőségét a kezelési technológiákkal – például a gazdálkodók számára új termékekhez, piacokhoz és fogyasztókhoz való hozzáférést lehetővé tevő komposztálással és adott esetben anaerob lebontással vagy feldolgozással – kapcsolatos innovációra és beruházásra vonatkozó finanszírozáshoz való fokozott hozzáférés érdekében; ezért felhívja a figyelmet arra, hogy az ágazati szerveződés a termelés jobb kezelését teszi lehetővé és hatékonyabbá teheti az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelmet; alapvető fontosságúnak tartja, hogy ez a közelség elvének tiszteletben tartása érdekében helyi vagy regionális szinten történjen;

68.

rámutat az együttműködés és a digitalizáció előnyeire, mivel azok lehetővé teszik az adatokhoz és kereslet-előrejelzésekhez való jobb hozzáférést, valamint az előzetes termelési programok kidolgozását a gazdálkodók számára, ami által jobban a kereslethez tudják igazítani termelésüket, jobban össze tudják hangolni tevékenységüket az élelmiszer-ellátási lánc többi ágazatával, a pazarlást pedig a minimális mértékre tudják csökkenteni; az elkerülhetetlen élelmiszer-pazarlás csökkentésének bonyolultságára való tekintettel hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az élelmiszer-hulladék biogazdaságon belüli hatékony felhasználását;

69.

úgy véli, hogy a termékek kínálatának és keresletének jobb összehangolása céljából az alapanyagok származására, illetve a termelési és feldolgozási technikákra vonatkozó megfelelő információkat tartalmazó címkékről szóló jogszabályok lehetővé tennék, hogy a fogyasztók tájékozottabban vásároljanak, s ezáltal közvetlenül befolyásolják a termelési tényezőket, amelyek környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból kedvező hatásokat váltanának ki;

70.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak jobb tájékoztatást a gazdálkodók és a fogyasztók számára az energiával, a vízzel és a természeti erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodás témájában az élelmiszerlánc egészét illetően, hogy ezáltal lényegesen mérséklődjön az erőforrások és az élelmiszerek pazarlása, és így csökkenjenek a ráfordítási költségek és kevesebb tápanyag vesszen kárba, továbbá fokozódjon a gazdálkodási rendszereken belüli innováció és fenntarthatóság;

71.

úgy véli, hogy fokozott kutatásra és tájékoztatásra van szükség az élelmiszer-pazarlás elsődleges termelésen belüli megelőzéséhez, valamint annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer-feldolgozás és a forgalmazás során alkalmazott, erőforrás-pazarlással járó gyakorlatokat környezetbarát módszerek váltsák fel;

72.

hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-pazarlás abszolút minimumon tartása érdekében technikai és gazdasági szempontból is lehetővé kell tenni a gazdálkodók számára, hogy termékeiket a lehető leginkább erőforrás-hatékony módon használhassák fel;

73.

úgy véli, hogy a gazdálkodók és közösségek által vezérelt kezdeményezések fenntartható, gazdaságilag életképes gazdasági megoldásokkal szolgálhatnak, és értékkel ruháznák fel azon termékeket, amelyek máskülönben hulladékká válnának, azáltal, hogy piacokat alakítanak ki az élelmiszerláncból egyébként kiszoruló termékek számára, továbbá rámutat a gazdálkodók és közösségek által irányított szociális innovációs projektekben – például a fölösleges élelmiszerek begyűjtésében és élelmiszer-segélyszervezeteknek, többek között élelmiszerbankoknak adományozásában – rejlő lehetőségekre; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el ezeket a gyakorlatokat, és azok a KAP 2. pillére alatt támogatást kapjanak;

74.

kiemeli, hogy a pazarlás termelési folyamat során történő csökkentése érdekében olyan innovatív technikákat és technológiákat kellene alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a teljesítmény optimalizálását a termőföldeken, és feldolgozott termékké alakítják azokat a termékeket, amelyek nem felelnek meg a piaci normáknak;

75.

rámutat, hogy nagy mennyiségű, teljesen ehető gyümölcs és zöldség nem kerül piacra esztétikai okokból és piaci normákra való hivatkozva; megjegyzi, hogy vannak olyan sikeres kezdeményezések, amelyek hasznosítják az ilyen termékeket, valamint ösztönzi a nagy- és kiskereskedelmi ágazat érdekelt feleit, hogy mozdítsák elő az ilyen gyakorlatokat; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az ilyen termékeket értékesítő piacok kialakítását, valamint vizsgálják meg a forgalmazási előírások és az élelmiszer-hulladék közötti kapcsolatot;

76.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy együttesen gyakoroljanak befolyást az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága általános szabványaira annak érdekében, hogy az élelmiszer-hulladékok keletkezésének megelőzésével elkerülhető legyen az erőforrások elpazarlása;

77.

szükségesnek tartja a termelők közötti fokozott együttműködést és a termelői szervezetek alkalmazását a másodlagos piaci lehetőségekhez és egyéb értékesítési helyekhez való hozzáférés lehetővé tétele és előmozdítása, valamint az egyébként a talajba visszaforgatott vagy elpazarolt élelmiszertöbblet alternatív hasznosítása érdekében, elsőbbséget biztosítva az emberi fogyasztás céljára történő újrafelhasználásnak, például (feldolgozott élelmiszerek előállításához) az olcsóbb áron történő értékesítésnek és a helyi piacokon való értékesítésnek;

78.

megjegyzi, hogy egyértelműen meg kell különböztetni a nem élelmiszer-célú felhasználásra – például takarmánnyá való átalakításra, a termőföld trágyázására vagy komposzt és energia előállítására – még alkalmas termékeket azoktól, amelyek hulladékként kerülnek meghatározásra, hogy ne veszélyeztessék az újrahasználatot;

79.

megjegyzi, hogy a kidobott termés mennyisége csökkenthető volna azáltal, ha a fogyasztókhoz közelebb értékesítenék a termékeket, például termelői piacokon vagy a gazdaságok saját üzleteiben, amelyek esetében rövidebbek az értékesítési csatornák, és a megvásárolt termékeket helyben termelték meg és alig dolgozták fel;

80.

ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy népszerűsítsék a helyi élelmiszereket és támogassák a rövid ellátási láncokat, valamint a mezőgazdasági termékek házi értékesítését;

81.

hangsúlyozza, hogy a helyi és a regionális termékek, valamint a közösségi támogatású mezőgazdasági rendszerek rövidebb ellátási láncokat tesznek lehetővé, amelyek javítják a termékekre vonatkozó minőségi normákat és támogatják a szezonális keresletet, és ezáltal jelentős társadalmi, környezeti és gazdasági előnyökkel járnak;

82.

úgy véli, hogy a rövid ellátási láncok alapvető szerepet játszhatnak az élelmiszer-pazarlás és a túlcsomagolás mérséklésében, az élelmiszer-kilométerek számának csökkentésében, a jobb minőségű élelmiszerek biztosításában és az élelmiszerláncok átláthatóságában, és ezáltal támogatják a vidéki közösségek gazdasági életképességét;

83.

szorgalmazza, hogy minden tagállamban reklámozzák a szezonális gyümölcsöket és zöldségeket;

84.

rámutat, hogy különös figyelmet kell fordítani az állatok jólétére;

85.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek az állatjólét gyenge színvonala miatt fellépő veszteségek csökkentésére irányulnak;

86.

hangsúlyozza, hogy az ellátási lánc tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai élelmiszer-pazarlást idézhetnek elő; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy az élelmiszer-ellátási lánc tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai hogyan generálnak élelmiszer-hulladékot, és szükség esetén alakítsanak ki egy politikai keretet e gyakorlatok felszámolására;

87.

úgy véli, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájának megoldása javítani fogja a leggyengébb láncszemnek számító gazdálkodók helyzetét, illetve a túltermelés és a többletfelhalmozás mérséklése révén nemcsak az árak és a bevételek stabilizálásához, valamint a gazdálkodók számára tisztességes és megtérülést biztosító termelői árak biztosításához, hanem az egész lánc mentén keletkező élelmiszer-pazarlás és a családi gazdaságokon keletkező veszteségek csökkentéséhez is egyaránt hozzájárul majd; kiemeli, hogy a termelők méltányosabb javadalmazása növelné a termékek értékét, ami csökkentené az élelmiszer-pazarlást az ellátási lánc utolsó láncszemeinél;

88.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságoknak, valamint az érdekelt feleknek kulcsfontosságú szerepük van az élelmiszer-hulladék csökkentésére és megelőzésére irányuló programok végrehajtásában, és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erre a folyamat valamennyi szakaszában legyenek tekintettel;

89.

felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó állami vállalatok szerepét a hulladék-gazdálkodásban és az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemben, illetve a körforgásos gazdasághoz közvetlenül hozzájáruló vállalkozások – például a kkv-k – erőfeszítéseit;

90.

felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a helyi önkormányzatokat, a civil társadalmat, a szupermarketeket és a többi érdekelt felet, hogy támogassák az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló kezdeményezéseket, és járuljanak hozzá egy helyi élelmiszer-stratégia kialakításához, többek között azáltal, hogy egy mobilalkalmazás segítségével tájékoztatják a fogyasztókat az eladatlan élelmiszerekről, így összekötve a keresletet és a kínálatot;

91.

üdvözli az olyan élelmezési létesítmények kialakítását, ahol ott lehet hagyni a fogyasztásra alkalmas élelmiszereket a rászorulók számára; felhívja a figyelmet az eljárások egyszerűsítésére, hogy könnyebben létre lehessen hozni ilyen létesítményeket;

92.

úgy véli, hogy az Unión belül a még ehető élelmiszer-feleslegek rászorulókhoz való eljuttatásának legfőbb akadálya az elosztási csatornák megfelelő képességeinek szűkössége vagy esetenként teljes hiánya; megjegyzi, hogy a karitatív szervezetek és az állami vagy önkormányzati fenntartású szociális hálózatok nem rendelkeznek elegendő anyagi és humán erőforrással a még ehető, karitatív célokra felajánlott élelmiszerek szállítására és elosztására; megjegyzi, hogy ez különösen a leghátrányosabb helyzetű régiókban igaz;

93.

megjegyzi, hogy az élelmiszeripar már indított kezdeményezéseket az élelmiszer-pazarlás csökkentése érdekében, Európa-szerte megerősítve az együttműködést az élelmiszer-segélyszervezetekkel, többek között élelmiszerbankokkal;

94.

kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokban mozdítsa elő olyan megállapodások létrejöttét, amelyek értelmében az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazat szereplői az eladatlan termékeket szétosztják jótékonysági szervezetek között;

95.

kéri valamennyi érdekelt fél fokozott szerepvállalását annak biztosítására, hogy a lejárathoz közeli élelmiszereket elsősorban jótékonysági szervezeteknek adományozzák; hozzáteszi ugyanakkor, hogy az adományozásnak még mindig vannak – főként jogi természetű – akadályai; felhívja a Bizottságot, hogy egyértelműsítse az adományozástól visszatartó jogszabályi rendelkezések értelmezését;

96.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – bár 2016-ra jelentették be (29) – egyelőre nem valósult meg „a hulladékokra, élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó releváns uniós jogszabályok egyértelművé tétele annak érdekében, hogy megkönnyítsük az élelmiszer-adományozást és a korábbi élelmiszerek állati takarmányként való felhasználását”;

97.

üdvözli az élelmiszer-adományozásra vonatkozó uniós iránymutatás-tervezetet mint a helyes irányba tett első lépést; az élelmiszer-adományozás útjában álló, az uniós jogszabályokban foglalt különféle akadályokra tekintettel azonban úgy véli, hogy a teljes élelmiszer-ellátási láncban keletkező eladatlan élelmiszerek adományozásának előmozdítását a jogszabályok módosításával kell tovább folytatni;

98.

felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel annak lehetőségeit, hogy – a termék csomagolásának nyelvétől függetlenül – az élelmiszert az előállító országban a vállalatok karitatív célokra adományozhassák; rámutat, hogy az említett termékek adományozására akkor kerülhet sor, ha az adott tagállam hivatalos nyelvein a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátják az élelmiszer-biztonság fenntartásához alapvetően szükséges – például allergénekkel kapcsolatos – információkat;

99.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a helyi és regionális érdekeltek között az élelmiszer-adományozásra vonatkozó együttműködést azáltal, hogy a részvételi küszöb csökkentése érdekében csökkentik az ügyleti költségeket, például a konkrét helyi igényekhez igazítható sablonok felkínálásával, amelyeket a helyi szereplők az élelmiszertöbblet kínálatának és keresletének összehangolására és a logisztika hatékonyabb megszervezésére használhatnak;

100.

üdvözli a „közösségi élelmiszerüzletek” (Social Grocery Shops), valamint a karitatív szervezetekkel kötött köz- és magánszféra közötti partnerségek létrejöttét az ehető, de nem értékesíthető élelmiszerek lehető legjobb felhasználása érdekében;

101.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak intézményi és pénzügyi támogatást a szociális áruházak számára, mivel azok az élelmiszer-adományozás tekintetében kulcsfontosságú közvetítők;

102.

kéri, hogy az élelmiszeripari ágazat élelmiszer- felesleget ingyen adományozó szereplői megalapozott eljárási gyakorlatokat kövessenek, hogy a 852/2004/EK rendeletben foglaltaknak megfelelően biztosítsák az élelmiszerek egészségügyi és higiéniai biztonságát;

103.

kiemeli, hogy a nemzeti hatóságok jelentős szerepet játszhatnak abban, hogy segítséget nyújtsanak az élelmiszer-ellátási lánc szereplőinek az ehető élelmiszerek és a lejárathoz közeli élelmiszerek felhasználásában, azáltal, hogy az élelmiszer-biztonsági szabályok végrehajtása tekintetében a büntetési megközelítés helyett elősegítő megközelítést alkalmaz;

104.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az „Irgalmas szamaritánus” jogszabály bevezetésének lehetőségét és hatásait; felhívja az Európai Bizottságot, hogy tisztázza, hogyan szabályozzák az élelmiszer-adományozással kapcsolatos felelősséget az olyan jogalkotási aktusok, mint például a 178/2002/EK rendelet és a 85/374/EGK irányelv;

105.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a héairányelvet érintő olyan módosításra, amely az élelmiszer-adományok esetében kifejezetten megengedné az adómentességet; felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék a Bizottság ajánlásait, és alacsony vagy nullához közeli héa-kulcsot állapítsanak meg, ha az adományozás a javasolt lejárati idő közelében történik vagy ha az élelmiszerek értékesítésre nem alkalmasak;

106.

felhívja a Bizottságot a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról (FEAD) szóló, 2014. március 11-i 223/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (30) kiegészítésre egy olyan végrehajtási jogi aktussal, amely előmozdítja a FEAD felhasználását az élelmiszer-adomány elősegítésére az összegyűjtés, szállítás, tárolás és elosztás költségeinek finanszírozása tekintetében, valamint szabályozza a KAP keretében létrehozott intervenciós készletek felhasználását; ösztönzi a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, hogy támogassák az élelmiszer-adományozási infrastruktúra kialakítását olyan régiókban és területeken, ahol az nem áll rendelkezésre, nem megfelelő vagy hiányos kapacitású;

107.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne irányítsák át a FEAD élelmiszerbankoknak és karitatív szervezeteknek szánt forrásait más célcsoportok számára;

108.

rámutat arra, hogy az élelmiszer-adományozás nem tekinthető a szegénység központi problémáinak megoldására irányuló egyértelmű intézkedésnek; hangsúlyozza ezért, hogy e tekintetben el kell kerülni az alaptalan elvárásokat: nem várható el, hogy az élelmiszer-adományozás egyfelől mérsékelje a társadalmi problémákat, másfelől pedig megelőzze az élelmiszer-pazarlást; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tegyen határozottabb lépéseket a szegénység megelőzésére;

109.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy éberen ügyeljenek az adományokra, és biztosítsák, hogy azokat ne térítsék el egy alternatív piac létrehozása felé, ami azzal a következménnyel járna, hogy a szükséget szenvedő emberek nem részesülhetnek ezekből az élelmiszeradományokból, a szakmabelieket pedig eltántorítaná az adományozástól;

110.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy anélkül, hogy fölösleges terheket rónának a kkv-kra és önkéntes szervezetekre, éberen ügyeljenek az élelmiszer-adományokra, és biztosítsák, hogy azokat ne térítsék el egy alternatív piacon való értékesítés felé, ami azzal a következménnyel járna, hogy a rászorulók nem részesülhetnek ezekből az élelmiszer-adományokból, a kereskedelem szereplőit pedig a tisztességtelen verseny kockázata miatt eltántorítaná az adományozástól;

111.

felhívja az élelmiszerlánc valamennyi szereplőjét, hogy vállaljanak közösen felelősséget, és hajtsák végre a „Minden morzsa számít” című közös élelmiszer-pazarlási nyilatkozatot és a „Hulladékra vonatkozó kiskereskedelmi megállapodást”; rámutat, hogy a kiskereskedelmi ágazat naponta több millió fogyasztóval áll kapcsolatban, és egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy az élelmiszer-hulladék kapcsán bővítse az ismereteket és fokozza a tudatosságot, és így elősegítse a tájékozott fogyasztói választást; kiemeli, hogy az olyan értékesítési gyakorlatok, mint az „egyet fizet, kettőt kap” növelik annak kockázatát, hogy a fogyasztók a szükségesnél többet vásárolnak; továbbá hangsúlyozza e tekintetben, hogy a kisebb háztartások számára kisebb csomagolást kell biztosítani; üdvözli, hogy néhány kiskereskedő engedményes áron kínálja a hamarosan lejáró minőségmegőrzési idejű élelmiszertermékeket, ugyanakkor úgy véli, hogy ennek a gyakorlatnak sokkal elterjedtebbnek kellene lennie;

112.

ismételten kifejti, hogy a tojáshulladék továbbra is a kiskereskedők egyik fő problémája; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tojáshulladék csökkentésének lehetőségeit, amely során vegye figyelembe az EFSA tudományos értékelését, valamint kérje fel a tagállamokat, hogy erről a fontos kérdésről megfelelően tájékoztassák a fogyasztókat;

113.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a közös agrárpolitika (KAP) és a közös halászati politika reformjainak az élelmiszer-hulladék keletkezésére és csökkentésére gyakorolt hatásáról;

114.

hangsúlyozza, hogy a gazdálkodók megélhetése attól függ, hogy tisztességes feltételek mellett és megtérülést biztosító áron tudják-e eljuttatni termékeiket a piacra, illetve a mezőgazdasági üzemekben a – többek között rendkívüli vagy szokatlan időjárási események, természeti katasztrófa, piac elvesztése vagy az alacsony árak miatti – termeléskiesés beruházási veszteséget és bevételkiesést jelent a gazdálkodók számára; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági piacok árainak ingadozása kihat a gazdálkodók termelésére és bevételére, és élelmiszer-pazarlást idézhet elő, ezért fontos, hogy a KAP eszközöket kínáljon ezen ingadozás leküzdéséhez;

115.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság eddig nem készített tanulmányt annak megállapítása céljából, hogy milyen hatással vannak a különböző reformok a mezőgazdasági termelés volumenére és ezen keresztül az élelmiszer-pazarlásra, ezért arra kéri a Bizottságot, hogy az élelmiszer-pazarlás kérdését építse be jövőbeli politikáinak fejlesztésébe és a KAP végrehajtásába;

116.

hangsúlyozza, hogy a termelési szakaszban elpazarolt élelmiszer a mezőgazdasági termelési bázis romlásából is eredhet – a termőföldek minősége, a biológiai sokféleség (a beporzás csökkenése) és az összes természeti erőforrás romlása következtében –, amely jelenséget kellőképpen figyelembe kell venni a gazdálkodás és a KAP későbbi fejlesztése során;

117.

ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki az Európai Halászati Alapban (EHA) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapban (ETHA) rejlő teljes potenciált a halak visszadobása miatt keletkező élelmiszer-hulladék csökkentésére és az akvakultúrában tenyésztett organizmusok túlélési arányának javítására;

118.

reméli, hogy a közös halászati politika keretében jelenleg fokozatos bevezetés alatt álló kirakodási kötelezettség szelektívebb halászfelszerelések és -gyakorlatok kialakulásához, és végeredményben kevesebb tengeren visszadobott halhoz fog vezetni; megjegyzi azonban, hogy a kirakodási kötelezettség nem vonatkozik valamennyi halfélére, ezért további intézkedésekre van szükség;

119.

aggodalmát fejezi ki a halak kifogása utáni hulladékképződés szintje miatt, tekintettel a halak romlékony jellegére és a feldolgozott halak szélsőségesen hosszan tartó útjára, amely gyakran Európából Ázsiába, majd a végső értékesítés céljából vissza Európába vezet;

120.

emlékeztet az élelmiszerek és a takarmányok „vízlábnyoma” fogalmának fontosságára;

121.

emlékeztet arra, hogy a 178/2002/EK rendelet az élelmiszerek közé sorolja a vizet is, „mint az előállítás, feldolgozás vagy kezelés során szándékosan hozzáadott anyagot”, és hogy a víz a teljes élelmiszer-ellátási lánc stratégiailag fontos erőforrása;

122.

hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-pazarlás az élelmiszer-előállításhoz felhasznált víz minősége, típusa és mennyisége miatt jelentős vízpazarlást foglal magában;

123.

emlékeztet annak fontosságára, hogy javítani kell a vízgazdálkodást a mezőgazdaságban, fejleszteni kell a víz szempontjából intelligens („water-smart”) élelmiszer-termelési rendszereket, és az éghajlatváltozás miatt a legnagyobb kockázatnak kitett területeken növelni kell a víz és az élelmiszerek biztonságát, valamint a vízellátási és élelmezésbiztonságot;

124.

hangsúlyozza, hogy többek között az élelmiszertermelés társ- és melléktermékeinek kezelése, az élelmiszerkereskedelem, az élelmiszer-tárolás, az eltarthatósági idő, a digitális technológiák és az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok területén alkalmazott innovatív és környezetbarát megoldások fontos lehetőségeket kínálhatnak az élelmiszer-hulladékok mennyiségének csökkentésére; ösztönzi a Bizottságot, a tagállamokat és a többi érdekelt felet, hogy támogassák a kutatás ezeken a területeken, és mozdítsák elő a fenntartható és eredményes megoldásokat; meggyőződése, hogy a megosztásalapú szolgáltatások fontosak a fenntartható fogyasztás előmozdításához és az ezzel kapcsolatos tudatosság fokozásához; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós költségvetésből finanszírozott kutatási projekteken és programokon, például az európai innovációs partnerségen keresztül mozdítsa elő az innovációt;

125.

kiemeli az ellátási lánc valamennyi szereplőjének – többek között a csomagolási rendszerek gyártóinak – felelősségét az élelmiszer-hulladék keletkezésének megelőzésében; hangsúlyozza a csomagolási anyagok és az ellátási lánc élelmiszer-veszteségét és -pazarlását megakadályozó megoldások pozitív hozzájárulását, például az olyan élelmiszer-csomagolás esetében, amely csökkenti az élelmiszer-veszteséget a szállítás, a tárolás és elosztás során, amely hosszabb ideig megőrzi az élelmiszer minőségét és higiéniáját, vagy amely meghosszabbítja az eltarthatósági időt; kiemeli azonban, hogy szükség van a célnak (a túl- és alulcsomagolást elkerülő), illetve a terméknek és a fogyasztók igényeinek megfelelő csomagolás kialakítására, valamint a teljes csomagolt termék tekintetében az életciklust szem előtt tartó szemléletmód figyelembevételére, ideértve a csomagolás kialakítását és felhasználását; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel a biológiai alapú, biológiai úton lebomló és komposztálható anyagból készült csomagolóanyagok előnyeit, figyelembe véve az emberi egészségre és az élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatásokat, valamint életciklus-megközelítést alkalmazva; kiemeli, hogy az élelmiszer-hulladékok csökkentésére irányuló célkitűzéseknek összhangban kell lenniük a 94/62/EK irányelvben meghatározott intézkedésekkel és célkitűzésekkel, különösen a nem újrahasznosítható és a túlzott csomagolás felhasználásának lényeges csökkentésére irányuló célkitűzéssel;

126.

arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az élelmiszerrel érintkező aktív és intelligens anyagok, valamint az erőforrás-hatékonyságra és a körforgásos gazdaságra kedvező hatást kifejtő egyéb megoldások kifejlesztését és bevezetését; rámutat arra, hogy az élelmiszerrel érintkező anyagokra vonatkozó hatályos jogi szabályozásnak valamennyi csomagolóanyag, így a harmadik országokból behozott anyagok tekintetében is lehetővé kell tennie a fogyasztók legmagasabb szintű védelmét; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az élelmiszerrel érintkező anyagok tekintetében terjesszen elő uniós szintű harmonizált szabályozást, és tekintse prioritásnak például a papírra és kartonra vonatkozó különleges intézkedések meghozatalát az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló 1935/2004/EK rendelet végrehajtásáról szóló 2016. október 6-i parlamenti állásfoglalással (31) összhangban;

127.

ajánlja az élelmiszer-, vendéglátó- és szállodaipar ágazati szervezetei által kidolgozott bevált üzleti gyakorlatokkal kapcsolatos önkéntes szabályzatok használatát a termékek optimális felhasználása és a szociális célra élelmiszertöbbletet gyűjtő programoknak való adományozás elősegítése céljából;

128.

felkéri a tagállamokat, hogy bátorítsák az arra irányuló egyezmények vagy egyetértési nyilatkozatok megkötését, hogy támogassák az élelmiszer-hulladék csökkenését célzó felelősségteljes magatartásokat és bevált gyakorlatokat, többek között ellátva az étteremtulajdonosokat többször használható, újrahasznosítható anyagokból készült tárolókkal, amelyekben az étteremben fogyasztók hazavihetik ételmaradékaikat;

129.

javasolja, hogy az étkeztetési és vendéglátóipari ágazatban adott esetben használjanak helyi, regionális, valamint szezonális termékeket, hogy a feldolgozási szintek számának csökkentésével lerövidítsék a termelési és fogyasztási láncot, és ezáltal csökkentsék a különféle szakaszokban előállított hulladék mennyiségét;

130.

kiemeli, hogy a digitális szektor fejlődése számos lehetőséget kínál az élelmiszer-hulladékok keletkezésének megelőzésére, ilyen különösen az „élelmiszerek megmentésére” irányuló online platformok létrehozása, ahol a vendéglátóipari szereplők kedvező áron kínálhatják a nem eladott ételeket; kiemeli, hogy az ehhez hasonló kísérletek jelentős eredményeket hoztak azokban a tagállamokban, ahol kifejlesztették;

131.

felhívja a Bizottságot az olyan társadalmilag felelős kezdeményezések elismerésére, amilyen például az „Egészséges táplálkozási norma”, amelynek célja, hogy önkéntes és együttesen szabályozott élelmiszer-címkézések segítségével jobb tájékoztatást biztosítson az élelmiszerekkel kapcsolatban a különleges igényű vagy preferenciákkal élő fogyasztói csoportoknak az éttermekben és a turisztikai létesítményekben az ezen a területen létrejövő élelmiszerpazarlás csökkentése céljából;

132.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a fejlődő országokkal az élelmiszerlánc infrastruktúrájának javítása és az élelmiszer-hulladék csökkentése céljából;

133.

sürgeti az Európai Unió valamennyi intézményét és szervét, hogy az étkeztetéssel kapcsolatos közbeszerzéseket élelmiszerhulladék-gazdálkodási és -csökkentési tervek kísérjék; felkéri a quaestorokat, hogy tekintsék prioritásnak az élelmiszer-hulladék Európai Parlamenten belüli csökkentésére irányuló intézkedéseket, és ösztönzi a többi európai intézményt ennek követésére; ösztönzi a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy csökkentsék a közintézmények által termelt élelmiszer-hulladékot;

134.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0266.

(2)  HL C 227. E, 2013.8.6., 25. o.

(3)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0250.

(4)  HL C 17., 2017.1.18., 28. o.

(5)  HL C 161., 2013.6.6., 46. o.

(6)  FAO, „Az élelmiszer-hulladék ökológiai lábnyoma – A természeti erőforrásokra gyakorolt hatások”; FAO, Róma, 2013.

(7)  FAO, 2015. Az élelmiszer-pazarlás ökológiai lábnyoma és az éghajlat-változás.

(8)  https://www.wfp.org/hunger/stats

(9)  Az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának helyzete a világban – 2015, FAO, ENSZ.

(10)  Fejlesztési célok a demográfiai változás korában, globális nyomonkövetési jelentés 2015/2016, Világbank.

(11)  http://www.un.org/en/development/desa/news/population/2015-report.html

(12)  Az európai élelmiszer-hulladék szintjének becsült értékei, FUSIONS, 2016. március.

(13)  „Szegénység vagy társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett népesség”, Eurostat.

(14)  Az európai élelmiszer-hulladék szintjének becsült értékei, FUSIONS, 2016. március.

(15)  Háztartási élelmiszer-hulladék az Egyesült Királyságban, 2015, WRAP, 2015.

(16)  A globális élelmiszer-veszteség és élelmiszer-hulladék, FAO, 2011.

(17)  Az Európai Számvevőszék „Az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem: az Európai Unió esélye az élelmiszer-ellátási lánc erőforrás-hatékonyságának javítására” című 34/2016. sz. különjelentése, 14. o.

(18)  Élelmiszer-veszteségre és -hulladékra vonatkozó elszámolási és jelentéstételi standard, 2016.

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

(20)  HL L 304., 2011.11.22., 18. o.

(21)  425 . Eurobarometer gyorsfelmérés, Élelmiszer-hulladékok és dátumok jelölése, 2015. szeptember.

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az élelemiszer-higiéniáról (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.); Az Európai Parlament és a Tanács 853/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról (HL L 139., 2004.4.30., 55. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 854/2004/EK rendelete (2004. április 29.) az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról (HL L 139., 2004.4.30., 206. o.).

(24)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által készíttetett Összehasonlító tanulmány az Európai Unió tagállamainak élelmiszer-adományozási jogszabályairól és gyakorlatáról (2014).

(25)  HL L 347., 2006.12.11., 1. o.

(26)  Közös válasz két írásbeli parlamenti kérdésre (E-003730/13, E-002939/13), 2013. május 7.

(27)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által készíttetett Összehasonlító tanulmány az Európai Unió tagállamainak élelmiszer-adományozási jogszabályairól és gyakorlatáról (2014).

(28)  Bizottsági szolgálati munkadokumentum, a hatásvizsgálati jelentés összefoglalója, hatásvizsgálat az EU hulladékkezelési céljainak felülvizsgálatával összefüggésben az SWD(2014)0207 végrehajtása érdekében az élelmiszer-hulladékkal kapcsolatos intézkedésekről (SWD(2014)0289 , 2014.9.23.).

(29)  Melléklet a Bizottság közleményéhez COM(2015)0614.

(30)  HL L 72., 2014.3.12., 1. o.

(31)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0384.


Top