Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62015CN0642

C-642/15. P. sz. ügy: A Törvényszék (harmadik tanács) T-211/14. sz., Toni Klement kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2015. szeptember 24-én hozott ítélete ellen Toni Klement által 2015. december 2-án benyújtott fellebbezés

OJ C 68, 22.2.2016, p. 22–23 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

22.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 68/22


A Törvényszék (harmadik tanács) T-211/14. sz., Toni Klement kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2015. szeptember 24-én hozott ítélete ellen Toni Klement által 2015. december 2-án benyújtott fellebbezés

(C-642/15. P. sz. ügy)

(2016/C 068/30)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Toni Klement (képviselő: J. Weiser ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták)

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-211/14. sz. ügyben 2015. szeptember 24-én hozott ítéletét; és

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező a fellebbezés alátámasztásaként három jogalapra hivatkozik:

1.

Nem vitás, hogy a vitatott védjegyet kizárólag a hozzáillesztett „Bullerjan” szóelemmel együtt használták. A fellebbező azt állítja, hogy a hozzáillesztett „Bullerjan” elem megkülönböztető képességének értékelésére vonatkozó bizonyítékokat elferdítették. A Törvényszék szerinte (csupán) átlagosnak minősítette a hozzáillesztett elem megkülönböztető képességét. A (csupán) átlagosnak tekintett megkülönböztető képesség megállapításának szerinte a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt semmi alapja, hiszen ez utóbbiak nem szolgáltattak semmiféle információt a védjegyként önmagában is lajstromozott „Bullerjan” szóelem használatának terjedelméről, időtartamáról és intenzitásáról.

2.

A fellebbező a fellebbezésének alátámasztásaként felvet egy második jogalapot is, amelyet arra alapít, hogy a Törvényszék a vitatott védjegy erőteljes megkülönböztető képességére vonatkozó megállapítását ellentmondásosan indokolta. A Törvényszék által kifejtett indokokban szerinte a Törvényszék egyrészt azt állítja, hogy a vitatott védjegynek szokatlan a formája, másrészt viszont megerősíti, hogy más gyártók is forgalmaznak igen hasonló formával kemencéket. Szerinte további ellentmondásokat tartalmaznak a Törvényszék azon megállapításai, melyek szerint egyrészt a vitatott védjegy – esetleges funkcionalitásától elvonatkoztatva – erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik, másrészt e megkülönböztető képességet nem ingatja meg a többi kemence igen hasonló formája sem, hiszen az említett erőteljes hasonlóságot az elérni kívánt műszaki eredmény is indokolhatja. Ennélfogva, a Törvényszék által kifejtett indokok a fellebbező szerint két vonatkozásban is ellentmondásosak, és ily módon jogi hibában szenvednek.

3.

A fellebbező a fellebbezésének alátámasztásaként egy harmadik jogalapot is említ, amelyet a közösségi védjegyről szóló rendelet (1) 15. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezése és alkalmazása során több szempontból vétett jogi hibákra alapít. Először is szerinte a Törvényszék, a vitatott védjegy megkülönböztető képességének a közösségi védjegyrendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja által megkövetelt vizsgálatánál nem vette figyelembe a Bíróságnak a térbeli védjegyek e megkülönböztető képessége értékelésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát. A Bíróság ítélkezési gyakorlata által megköveteltekkel szemben a Törvényszék nem végezte el a vitatott védjegynek az ágazatban elterjedt többi (szokásos) formával való összevetését. Ezenfelül a Törvényszék szerinte azt állapította meg, hogy a vitatott védjegy formája esetleges funkcionalitásának nincs jelentősége a védjegy megkülönböztető képessége értékelése szempontjából. A Törvényszék így figyelmen kívül hagyta azt az állandó alapelvet, amely szerint a megkülönböztető képesség értékelésénél az adott ügy valamennyi releváns tényezőjét figyelembe kell venni. Végül, a Törvényszék a fellebbező szerint nem vette figyelembe a Bíróságnak az olyan lajstromozott védjegyek jogosultjainak a jogok fenntartása céljából történő saját védjegyhasználatára vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, amelyek valamely összetett védjegy részét képezik. A Törvényszék ily módon elegendőnek tekintette azt a körülményt, hogy az összetett védjegy részét képező védjegyet származási jelölésként ismerik el. Ennélfogva a Törvényszék szerinte figyelmen kívül hagyta a közösségi védjegyrendelet 15. cikke (1) bekezdése a) pontjának világos megszövegezése és a Bíróság ítélkezési gyakorlata által meghatározott azon kötelezettséget, miszerint minden esetben meg kell vizsgálni azt is, hogy a lajstromozott védjegy megkülönböztető képessége nem változott-e meg. A Törvényszék a fellebbező szerint elmulasztotta ennek meghatározását.


(1)  A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78, 1. o.)


Top