Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62015CN0421

C-421/15. P. sz. ügy: A Törvényszék (hetedik tanács) T-331/10. RENV és T-416/10. RENV. sz., Yoshida Metal Industry Co. Ltd kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) egyesített ügyekben 2015. május 21-én hozott ítélete ellen a Yoshida Metal Industry Co. Ltd által 2015. július 29-én benyújtott fellebbezés

OJ C 389, 23.11.2015, p. 13–15 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

23.11.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 389/13


A Törvényszék (hetedik tanács) T-331/10. RENV és T-416/10. RENV. sz., Yoshida Metal Industry Co. Ltd kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) egyesített ügyekben 2015. május 21-én hozott ítélete ellen a Yoshida Metal Industry Co. Ltd által 2015. július 29-én benyújtott fellebbezés

(C-421/15. P. sz. ügy)

(2015/C 389/15)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Yoshida Metal Industry Co. Ltd (képviselők: J. Cohen Solicitor, G. Hobbs QC, T. St Quintin Barrister)

A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM); Pi-Design AG, Bodum France, Bodum Logistics A/S

A fellebbező kérelmei

A fellebbező elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:

a)

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének (hetedik tanács) 2015. május 21-i Yoshida Metal Industry kontra OHIM ítéletét (T-331/10. RENV és T-416/10. RENV);

b)

adjon helyt a fellebbező által az OHIM első fellebbezési tanácsának 2010. május 20-i határozata (R 1235/2008-1. sz. ügy) ellen a Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti keresetnek, és helyezze hatályon kívül e határozatot;

c)

adjon helyt a fellebbező által az OHIM első fellebbezési tanácsának 2010. május 20-i határozata (R 1237/2008-1. sz. ügy) ellen a Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti keresetnek, és helyezze hatályon kívül e határozatot;

d)

az OHIM-ot és a beavatkozókat kötelezze a saját költségeik viselésére, valamint a fellebbező költségeinek megfizetésére, ideértve azokat a költségeket is, amelyekről a Bíróság a C-337/12. P. és C-340/12. P. sz. egyesített ügyekben 2014. március 6-án hozott ítéletében (EU:C:2014:129) nem határozott.

Amennyiben a Bíróság nem ad helyt a fő kereseti kérelmeknek, a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság másodlagosan a következőképpen határozzon:

a)

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének (hetedik tanács) 2015. május 21-i Yoshida Metal Industry kontra OHIM ítéletét (T-331/10 RENV és T-416/10 RENV) az alábbi, olyan áruk tekintetében, amelyekre vonatkozóan a 1371244. sz. és 1372580. sz. közösségi védjegyet lajstromozták: 8. osztály: kaszakövek; fejszék, bárdok; 21. osztály: tartályok háztartási vagy konyhai célokra (nem nemesfémből készült vagy azzal ellátott), késtartók.

b)

adjon helyt a fellebbező által az OHIM első fellebbezési tanácsának 2010. május 20-i határozata (R 1235/2008-1. sz. ügy) ellen a Törvényszékhez benyújtott keresetnek és helyezze hatályon kívül e határozatot az alábbi, olyan áruk tekintetében, amelyekre vonatkozóan a 1371244. sz. közösségi védjegyet lajstromozták: 8. osztály: kaszakövek; fejszék, bárdok; 21. osztály: tartályok háztartási vagy konyhai célokra (nem nemesfémből készült vagy azzal ellátott), késtartók;

c)

adjon helyt a fellebbező által az OHIM első fellebbezési tanácsának 2010. május 20-i határozata (R 1237/2008-1. sz. ügy) ellen a Törvényszékhez benyújtott keresetnek és helyezze hatályon kívül e határozatot az alábbi, olyan áruk tekintetében, amelyekre vonatkozóan a 1372580. sz. közösségi védjegyet lajstromozták: 8. osztály: kaszakövek; fejszék, bárdok; 21. osztály: tartályok háztartási vagy konyhai célokra (nem nemesfémből készült vagy azzal ellátott), késtartók;

d)

az OHIM-ot és a beavatkozókat kötelezze a saját költségeinek viselésére, valamint a fellebbező költségeinek megfizetésére, ideértve azokat a költségeket is, amelyekről a Bíróság a C-337/12. P. és C-340/12. P. sz. egyesített ügyekben 2014. március 6-án hozott ítéletében (EU:C:2014:129) nem határozott.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező két jogalapra hivatkozik fellebbezése alátámasztása érdekében.

a)

Először is, a Törvényszék tévesen értelmezte és következésképpen tévesen alkalmazta a rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontját a szóban forgó közösségi védjegyekben grafikusan ábrázolt megjelölésekre.

b)

Másodsorban a Törvényszék emellett vagy vagylagosan megsértette a rendelet 52. cikkének (3) bekezdését, mivel nem vizsgálta meg mindazon különböző árucsoport tekintetében a rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának alkalmazhatóságát, amelyek tekintetében a közösségi védjegyekben grafikusan ábrázolt megjelölést lajstromozták.

Az első jogalap alátámasztása érdekében a felperes lényegében az alábbiakra hivatkozik:

A Törvényszék a fellebbezés tárgyát képező ítélet 39. pontjában megállapította, hogy a rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja minden, akár ábrás, akár térbeli megjelölésre alkalmazandó, amennyiben a megjelölés valamennyi lényeges jellemzője műszaki funkciót tölt be. A Törvényszék ugyanakkor azáltal, hogy az előbbi következtetést vonta le és azt alkalmazta a szóban forgó közösségi védjegyre, megsértette (és következésképpen megfosztotta hatályától) a Bíróság Lego Juris kontra OHIM ítéletének (C-48/09 P, EU:C:2010:516) 48. pontjában szereplő megállapítást, mely szerint a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja nem zárja ki a megjelölés védjegyként való lajstromozását „pusztán azon okból kifolyólag, hogy [az] használati jellemzőkkel rendelkezik”; a „kizárólag” és a „szükséges” szavak pedig azon megjelölésekre korlátozzák a rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának hatályát, amelyek „olyan formák, amelyekben kizárólag egy műszaki megoldás ölt testet.”

A Törvényszéknek a Lego-ítélet alapján arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja nem állapít meg semmilyen jogi követelményt az ábrás és a térbeli megjelölésekre nézve a tekintetben, hogy nem rendelkezhetnek használati jellemzőkkel, és nem zárja ki a vizuális szempontból olyan jelentős, dekorációs dizájn elemeket tartalmazó „hibrid megjelölések” lajstromozását, amelyekben nem „kizárólag egy műszaki megoldás ölt testet,” hanem a védjegyek által betöltendő megkülönböztető funkciót is ellát. A Törvényszék azonban megsértette (és következésképpen megfosztotta hatályuktól) a 7. cikk (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának alkalmazására vonatkozó releváns jogi kritériumokat azáltal, hogy nem abból indult ki, hogy a közösségi védjegyekben ábrázolt grafikus megjelölések „hibrid megjelölések”, amelyek dekorációs dizájn elemeket (a megfigyelő számára vizuális szempontból jelentős minták, amelyek rovások és színezett rovások által alkotott fekete pontokként jelennek meg) tartalmaznak, amelyek – amint azt az OHIM második fellebbezési tanácsának a fellebbezés tárgyát képező ítélet 5. pontjában hivatkozott 2001. október 31-i határozata megerősíti – megkülönböztető képességgel rendelkeznek.

Ha a Törvényszék nem értelmezte volna, és következésképpen nem alkalmazta volna tévesen a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontját azáltal, hogy hibás megközelítésmódot fogadott el és alkalmazott a tekintetben, hogy a rovások egyszerre töltenek be funkcionális és megkülönböztető képességet a szóban forgó közösségi védjegyben ábrázolt grafikus megjelölések tekintetében, arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy e cikk rendelkezései nem zárják ki a kérdéses megjelölések lajstromozhatóságát, és hogy az OHIM első fellebbezési tanácsának ezzel ellentétes határozatai tévesek, és ezért hatályon kívül kell azokat helyezni.

A második jogalap alátámasztása érdekében a felperes lényegében az alábbiakra hivatkozik:

A rendelet 52. cikkének (3) bekezdése alapján a Törvényszék köteles volt megvizsgálni, hogy a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja valamennyi, vagy csupán némelyik megjelölés tekintetében tette-e érvénytelenné a közösségi védjegyben ábrázolt grafikus megjelölések lajstromozását, mivel azok „olyan formák, amelyekben kizárólag egy műszaki megoldás ölt testet” (vö. a Bíróság Lego-ítéletének 48. pontjával), az utóbbi esetben pedig mely konkrét bejegyzett árucsoportok tekintetében tette a lajstromozást érvénytelenné. A Törvényszék nem folytatta le e vizsgálatot, amely lényeges követelménynek minősül, és ezért nem tett olyan megállapításokat, amelyektől az általa levont következtetéseknek a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján vizsgált jogszerűsége függött.

Ezen túlmenően a Törvényszék semmiképpen nem teljesítette az 52. cikk (3) bekezdésében szereplő lényeges követelményt azáltal, hogy a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja szerint tett megállapításaira vonatkozó indokolást alkalmazta valamennyi fogantyú nélküli árura, amelyek tekintetében a közösségi védjegy által ábrázolt megjelöléséket lajstromozták. A megjelöléseket különösen az alábbi, fogantyú nélküli árukategóriák tekintetében lajstromozták, amelyekre vonatkozóan a Törvényszék által a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján tett megállapítások nem tarthatók fenn jogszerűen az 52. cikk (3) bekezdésében foglalt követelményekkel összhangban: 8. osztály: kaszakövek; fejszék, bárdok; 21. osztály: tartályok háztartási vagy konyhai célokra (nem nemesfémből készült vagy azzal ellátott), késtartók.


(1)  A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK rendelet (HL L 78., 1. o.).


Top