Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52014AE1902

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Az EU tengerhajózási biztonsági stratégiája

OJ C 458, 19.12.2014, p. 61–66 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

19.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 458/61


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Az EU tengerhajózási biztonsági stratégiája

(2014/C 458/11)

Előadó:

Dr. Anna BREDIMA

2013. november 20-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét az alábbi közös közlemény tárgyában:

„A nyitott és biztonságos globális tengeri terület megteremtése: az Európai Unió tengerbiztonsági stratégiájának elemei”

JOIN(2014) 9 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2014. július 17-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. szeptember 10–11-én tartott, 501. plenáris ülésén (a szeptember 11-i ülésnapon) 142 szavazattal 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli az EU-nak azt a politikai szándékát, hogy a tengerhajózási biztonságot politikai napirendje kiemelt elemévé kívánja tenni. Támogatja az európai uniós tengerbiztonsági stratégia (EMSS) elemeiről szóló közös közleményt, és annak átfogó, a sokféle tengeri veszélyforrás kezelését célzó megközelítését. Az EMSS közvetlenül érinti az európai civil társadalmat. Az EGSZB támogatja a tengerhajózási biztonság olyan, ágazatokon átívelő stratégiai megközelítését, amely a már elért eredményekre épül, új struktúrák létrehozása nélkül. E megközelítés munkahelyteremtéshez fog vezetni a növekedést célzó Európa 2020 stratégiával összhangban, és vonzóbbá fogja tenni a tengerész foglalkozást.

1.2

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat (EEAS), az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA), az Europol, a FRONTEX, az Európai Védelmi Ügynökség (EDA), az Európai Unió Katonai Törzse, valamint a Válságkezelési és Tervezési Igazgatóság között javasolt szinergiákat. Egyetért azzal, hogy nemzeteket átfogó szinergiák kifejlesztésére kell törekedni a tengeri tevékenységek között, tiszteletben tartva ugyanakkor a szubszidiaritás elvét. Egy átfogó, a helyzetet egységesen értelmező európai uniós megközelítés az erőforrások hatékonyabb felhasználását teszi majd lehetővé a felügyeleti tevékenységek jobb koordinációja révén.

1.3

Az EGSZB arra hívja fel az EU-t, hogy tegyen többet a NATO meglévő erőforrásainak alkalmazásáért. Üdvözli a northwoodi operatív székhelyek közös bérletének kedvező eredményeit, és szorosabb együttműködést javasol az Európai Tengerészeti Vezérkari Főnökök fórumával (CHENs), a tagállami parti őrségekkel és az EU Parti őrségi feladatokra specializálódott fórumával, a FRONTEX és az európai partiőrség-hálózat tapasztalatai alapján.

1.4

Az EGSZB kedvezően fogadja az erőforrások egyesítésére és az eredmények megosztására irányuló (ún. „Pooling and Sharing”) kezdeményezést, amely a felszereltségbeli kapacitások megosztott használatát és a közös katonai/polgári részvételt célozza. Ehhez a tengerészeti és haditengerészeti képességekre vonatkozó normák kompatibilitására lesz szükség. A tagállamok közti együttműködés és szolidaritás elő fogja segíteni a rendelkezésre álló infrastruktúra optimális felhasználását és a költséghatékonyság biztosítását.

1.5

Az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) és a jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló 1988. évi egyezmény (SUA) EU-tagállamok és más országok általi ratifikálása és végrehajtása meg fogja teremteni a büntetőeljárás alá vonás jogalapját. Az EGSZB ismét kiemeli annak szükségességét, hogy szorosabb együttműködés alakuljon ki a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel (IMO) e szervezet tengerhajózási biztonságra vonatkozó egyezményeinek végrehajtását illetően.

1.6

A hajók és kikötői létesítmények védelmére vonatkozó nemzetközi szabályzat (ISPS) végrehajtását a kalóztámadások, fegyveres rablások és rakománylopások megelőzése érdekében fel kell gyorsítani az EU és harmadik országok (pl. Nyugat-Afrika) kikötőiben. Az ISPS-nek való megfelelés szükséges ahhoz, hogy átvilágíthatók legyenek a konténerek, amelyek trójai falóként viselkedhetnek a kikötőkben.

1.7

Az EGSZB ismét rámutat, hogy az ENSZ, a NATO és az USA együttműködésével szisztematikusabban nyomon kell követni a kalóz- és egyéb tengeri illegális tevékenységek pénzügyi folyamatait.

1.8

Kétségek vannak azzal kapcsolatban, hogy a tengerészek biztonsági képzését célzó, jóváhagyott tanfolyamok, amelyek 2014. január 1. óta kötelezőek, időben bevezetésre kerülnek és világszinten rendelkezésre állnak-e. Üdvözöljük, hogy az IMO 2014. január 1. és 2015. július 1. között türelmi időszakot engedélyezett az STCW-szabályzat VI. szakaszának 6. cikke szerinti tanúsítványoknak való megfelelés állami, kikötői ellenőrzésére. Az USA kalózkodásellenes vizsgálócsapatai a bevált gyakorlatok jó példáit jelentik az EU számára a hajók kalóztámadással szembeni felkészültségének önkéntes ellenőrzése terén.

1.9

Az EGSZB megjegyzi, hogy a bírósági ítéletek számottevő eltérései miatt a kalózkodás miatt indított büntetőeljárások nem rettentenek el hatásosan. Kalózkodás elleni összehangolt jogszabályokra van szükség ahhoz, hogy küzdeni lehessen az olyan nemzetközi bűncselekmények ellen, mint a kalózkodás, és hogy az elkövetők ne kerülhessék el a büntetést.

1.10

A jelenség szárazföldi gyökereinek kezelését célzó, Afrika szarván végrehajtott akció olyan sikertörténet, amely a szükséges változtatásokkal modellként alkalmazható más térségekben is. A tisztességes szárazföldi életkörülmények csökkenthetnék a kalóztevékenység vonzerejét. Az EGSZB támogatja, hogy amikor majd erről dönteni kell, hosszabbítsák meg az „Óceáni pajzs” (NATO) és az „Atalanta” művelet időtartamát.

1.11

Az EGSZB sürgeti az uniós intézményeket, hogy gyakoroljanak politikai és diplomáciai nyomást a kalózkodás nyugat-afrikai eszkalálódására válaszul. Az EU és 16 afrikai állam közötti ECOWAS gazdasági partnerségi megállapodás (EPA), a Cotonoui Megállapodás és az EU-Afrika partnerség hasznos eszközt jelenthetnek ebben. Az EU és az ECOWAS közti kereskedelem előmozdítása biztonságos kereskedelmi és szállítási útvonalakat igényel. Nigériának segítséget kell ajánlani parti őrségének felfejlesztéséhez, és bátorítani kell arra, hogy beengedje a vizeire más nemzetek biztonsági erőit.

1.12

Az EGSZB üdvözli a Guineai-öbölre vonatkozó tanácsi következtetéseket (2014. 03. 17.), amelyeknek konkrét intézkedések formájában kell megjelenniük. A helyi civil társadalmakat be kellene vonni a helyi viszonyok jobb megértése érdekében, és támogatni kellene őket abban, hogy nyomást gyakoroljanak kormányaikra a Guineai-öbölbeli biztonsági problémák megoldása céljából.

1.13

Egy Nyugat-Afrikával foglalkozó uniós különképviselőt kellene kinevezni, a Szomáliai-félsziget esetében kijelölthöz hasonlóan. A nyugat-afrikai kalózkodásellenes stratégiáról szóló ENSZ-határozat (2013. november) pozitívan értékelendő. Fokozni kell a kelet- és nyugat-afrikai parti őrségek közti együttműködést.

1.14

Nemzetközileg elfogadott szabványokat kell bevezetni a tengeri biztonsági cégekre vonatkozóan. Az ISOPAS 28007 szabvány világszerte egyenlő feltételeket fog biztosítani a fegyveres magánőröket foglalkoztató vállalkozásoknak.

1.15

Az EGSZB támogatja, hogy az EMSA, a FRONTEX és a Közös Kutatóközpont (JRC) közti kooperáció megerősítése révén tegyék intenzívebbé a tengerfelügyeletet a tengeri illegális tevékenységek időbeni felderítése érdekében. A tengerhajózási biztonsági kutatás és fejlesztés kiterjesztésére van szükség a JRC-vel együttműködésben.

1.16

A tengeri úton történő, jogilag rendezetlen bevándorlás óriási emberi tragédiáját illetően az EGSZB ismét kiemeli az alábbiak szükségességét:

európai bevándorlási politika kidolgozása, figyelembe véve annak külső és belső dimenzióját is;

megállapodások kötése a bevándorlók származási országaival és a tranzitországokkal az embercsempészettel foglalkozó bűnszövetkezetek elleni küzdelem és a büntetőeljárások Europollal/Interpollal együttműködésben történő lefolytatása érdekében;

jegyzék összeállítása az illegális kereskedelem és az embercsempészet vezéralakjairól (a kalóztevékenységek finanszírozói listájához hasonlóan) a pénzmosás elleni fellépés céljából;

a FRONTEX megerősítése és forrásokkal való ellátása, hogy valódi európai határvédelmi ügynökséggé válhasson;

együttműködés a rendezetlen jogi helyzetű bevándorlók származási országainak civil társadalmával az életveszélyes utazástól való eltántorításuk érdekében;

a parti őrségek őrjárati és a bevándorlók mentését célzó tevékenységének továbbfejlesztése; és

a tengeri külső határok hatékony ellenőrzésének szigorítása az európai határőrizeti rendszeren (EUROSUR) keresztül.

1.17

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós jogba belefoglalt alapvető emberi jogokat, elveket és értékeket számításba kellene venni az EMSS végrehajtásakor, és népszerűsíteni kellene EU-n kívüli országokban is.

1.18

Az EGSZB üdvözli az arra irányuló javaslatot, hogy alakítsanak ki partnerségeket valamennyi tengerhajózási biztonsági szereplővel uniós szinten és a tagállamokon belül, belevéve az ipart, a szociális partnereket és a civil társadalmat is. A hatályos joganyag szociális partnerekkel együttműködésben történő végrehajtása várhatóan a tengerhajózási biztonság költséghatékonyabb megközelítéséhez fog vezetni.

2.   Bevezetés

2.1

A globális tengeri forgalom jelentősége az EU számára a globalizáció eredményeképpen megnőtt. A tengeri illegális tevékenységek is gyakoribbá és összetettebbé váltak, így az EU kénytelen lépéseket tenni egy ezek kezelését célzó átfogó megközelítés bevezetésére. Ugyanakkor nehézséget jelent a tengeri megfigyelés, tekintettel az EU partvidékeinek és tengereinek kiterjedtségére.

2.2

Közös nemzetközi felelősségről van szó, amely erős partnerségeket kíván meg EU-n kívüli országokkal és regionális szervezetekkel. Az európai biztonsági stratégia (ESS) nem utalt a tengeri vetületre, csak annyiban, hogy a kalózkodást fenyegetésként azonosította. Az integrált európai tengerpolitika (IMP) foglalkozott tengeri kérdésekkel, azonban a biztonsági dimenziót alig érintette. Az Európai Unió tengerbiztonsági stratégiáját azért fogadták el, mivel egyre sürgetőbben merült fel az igény, hogy szükség volna az EU tengerhajózási biztonsággal kapcsolatos megközelítésének felülvizsgálatára.

2.3   A közös közlemény

2.3.1

Az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat „A nyitott és biztonságos globális tengeri terület megteremtése: az Európai Unió tengerbiztonsági stratégiájának elemei” című közös közleménye (2014. 03. 06.) az első lépés afelé, hogy az EMSS-t egy cselekvési terv révén megvalósítsák.

2.3.2

A közlemény szerint a tengerhajózási biztonság stratégiai, ágazatközi megközelítés függvénye. A tengerhajózás biztonságára többek között az alábbiak jelenthetnek fenyegetést: tengeri területi viták, tömegpusztító fegyverek elterjedése, kalóztevékenység, terrorizmus, határon átnyúló és szervezett bűnözés (fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelem), szabályozatlan és be nem jelentett halászat és természeti katasztrófák.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Unió tengerbiztonsági stratégiájának (EMSS) elemeiről szóló közös közleményt, amelynek célja a tengeri fenyegetések és lehetőségek integrált és átfogó megközelítésének biztosítása. Kedvezően fogadja az Európai Külügyi Szolgálat felkérését, mivel azt alkalomnak tekinti az EEAS és az EGSZB közti kapcsolat megszilárdítására. Az EMSS a tengerhajózási biztonságban érdekelt valamennyi európai szereplő és tagállam közötti koordinációra összpontosít, és orvosolja az integrált tengerpolitika (2007) hiányosságait.

3.2

Integrált, a polgári és katonai eszközöket ötvöző, a tengerhajózási biztonság belső és külső vonatkozásait magában foglaló megközelítés alkalmazandó uniós szinten. A tengeri államoknak az uniós kapacitási igényeknek való megfelelés érdekében ösztönözniük kellene a kulcsfontosságú haditengerészeti eszközök egyesítését és megosztását eredményező regionális tengeri integrációt.

3.3

Az EGSZB már számos véleményben (1) tárgyalta a tengerhajózási biztonságot fenyegető veszélyforrásokat (pl. kalózkodás, tengeri úton történő, jogilag rendezetlen bevándorlás, kikötői biztonság). A tengerhajózási veszélyek érintik a civil társadalmat, ideértve a tengerészeket, a hajótulajdonosokat, a halászokat, az exportőröket és importőröket, a turistákat, a fogyasztókat, valamint az EU partvidékeinek és szigeteinek helyi közösségeit. Arra nézve, hogy a tengeri kalózkodásnak milyen hatalmas költségvonzata van a fogyasztók számára, már léteznek becslések. Azt azonban még nem mérték fel, hogy a tengerhajózási biztonságot fenyegető sokféle veszélyforrás milyen költséget jelent a fogyasztóknak.

3.4

Az EU-nak és a tagállamainak ösztönözniük kellene a UNCLOS egyezmény egyetemességét, és ragaszkodniuk kellene annak egységes végrehajtásához. Az egyezmény jogi keretet nyújt a tengeri tevékenységekhez, és iránymutatóul szolgálhat a tengeri viták békés rendezéséhez.

3.5

Az Afrika szarván követett uniós stratégia olyan átfogó megközelítés modelljeként alkalmazandó, amely politikai, diplomáciai, társadalmi és gazdasági eszközöket foglal magában, és amelynek részét képezi a különböző uniós kezdeményezéseknek, ügynökségeknek és eszközöknek a kalóztevékenység mögött rejlő okok megszüntetését célzó koordinációja. Az EGSZB támogatja az Afrika szarvára vonatkozó stratégiai keretet, amely három folyamatban lévő közös biztonság- és védelempolitikai küldetést (EUNAVFOR Atalanta, az EU képzési missziója Szomáliában, EUCAP Nestor) ötvöz a régióban.

3.5.1

A hajótulajdonosok és a tengerészek szervezetei (ICS, ECSA, ITF/ETF, az „SOS – mentsük meg tengerészeinket” csoport) egyesült erővel hívják fel a figyelmet a kalózkodás emberi és gazdasági „árára”. Az ECSA/ETF által a Guineai-öbölben zajló kalóztevékenységről kiadott közös dokumentum (2013. szeptember) ismét hangot adott a szociális partnerek aggodalmainak. Az EGSZB megállapítása szerint a kalózkodás olyan tényező, amely aláássa a tengerészhivatás gyakorlására bátorító kampányokat, és elrettenti az embereket ettől a foglalkozástól.

3.5.2

Az EGSZB újra kiemeli, hogy valamennyi erőfeszítésnek arra kellene irányulnia, hogy elkerüljük a kalóztámadás áldozatául eső tengerészek fizikai és mentális egészségének veszélyeztetését. A Nemzetközi Hajózási Kamara (ICS) a helyes gyakorlatra példákat is tartalmazó iránymutatásokat állított össze a hajózási társaságok számára, amely az érintett tengerészeknek és családjaiknak nyújt segítséget.

3.6

Az EU-nak elő kellene mozdítania a tengerhajózási biztonsági kapacitásépítést a Guineai-öbölben. A biztonságos kereskedelmi útvonalak előfeltételei a gazdasági kapacitások fejlesztésének. A tengerhajózási biztonság a helyi fejlesztés és kereskedelem támogatását célzó uniós menetrend részének tekintendő.

3.7

Terjedőben vannak a nyugat-afrikai partvidéken az olyan bűncselekmények, mint a kábítószer-, ember- és fegyverkereskedelem. A Guineai-öbölbeli országokból származik az EU gázimportjának 6 %-a és olajimportjának 13 %-a, ez utóbbiból 5,8 %-ot Nigéria állít elő. Bizonyos tengeri olaj- és gázkészletek közelmúltbeli felfedezése csak tovább növeli a régió jelentőségét. Üdvözöljük a „Kritikus Tengeri Útvonalak a Guineai-öbölben” program (CRIMGO) keretében parti őrségeknek nyújtott képzést. Szinergiára kellene törekedni az uniós ügynökségek és a nem uniós szereplők között a hajókról készült műholdfelvételek kiértékelése terén. Kulcsfontosságú a tengerhajózási biztonsággal kapcsolatos tudatosság, és a magánüzemeltetőknek segíteniük kell a kormányokat abban, hogy teljesebb képet kapjanak a tengeri területről. Az incidensekről tájékoztató, megbízható jelentéstételi rendszer alakítandó ki a Guineai-öbölben.

3.8

A Földközi-tenger tengerhajózási biztonsági (pl. terrorizmussal, illegális kereskedelemmel és bevándorlással összefüggő) kihívásokat képvisel. A tengeri regionális együttműködésre irányuló erőfeszítéseknek ki kell terjedniük a hírszerzési, felügyeleti, járőrözési és parti őrségekkel kapcsolatos tevékenységekre.

3.9

A kizárólagos gazdasági övezeteknek a UNCLOS-egyezménnyel összhangban történő körülhatárolása révén biztosítható lenne a területi viták békés megoldása, elkerülve a tengeri szénhidrogén-készletek felfedezése körüli összeütközést a Földközi-tenger keleti részén.

3.10

Az EU-nak – energiabiztonságát és energiaellátásának diverzifikációját szem előtt tartva – stratégiai érdeke fűződik a fekete-tengeri régióbeli konfliktusok eszkalálódásának megakadályozásához.

3.11

Bár az EU kikötőiben általában javulnak a biztonsági feltételek, ez tovább fokozandó a konténerbiztonsággal és kikötői létesítményekkel foglalkozó ISPS-szabályzat szigorúbb végrehajtása révén. A tengeri úton zajló fegyverkereskedelemről szóló francia jelentés (2014. február 10.) kiemeli a hagyományos fegyverek konténerhajókon folyó illegális áramlását. Egyesült államokbeli tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy lehetetlen a konténerek 100 %-át átvilágítani. Nem valósítható meg teljes biztonság egy nem biztonságos világban.

3.12

Az EGSZB teljes mértékben támogatja a közleményben kifejtett álláspontot: „Az Északi-sarkvidéken keresztül vezető lehetséges szállítási útvonalak megnyitása, valamint a térség természeti és ásványi erőforrásainak kiaknázása a lehető legnagyobb odafigyeléssel kezelendő, sajátos környezeti kihívásokat fog teremteni, és a partnerekkel való együttműködés elsődleges fontosságúvá fog válni”.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az EGSZB maradéktalanul egyetért a szállítmányozó cégek által bevezetett fedélzeti védőintézkedésekkel (legjobb vezetési gyakorlatok), valamint a hajókon szolgáló fegyveres magánőrökre vonatkozóan nemzetközileg elfogadott normákkal.

4.2

A LeaderSHIP 2020 programot felhasználó „Egyesítés és megosztás” kezdeményezés ösztönözni fogja hálózatok kialakulását a hajóépítési és -javítási ágazat szereplői között.

4.3

A tagállamoknak és az iparnak harmonizálniuk kellene a szabványokat az európai tengerészeti és haditengerészeti kapacitások – így a kommunikációs rendszerek és technológiák – operatív kompatibilitása érdekében.

4.4

Megvalósítandó az EMSA által kidolgozott tengerfelügyeleti hálózat (MARSUR) és a Copernicus program. Az EMSA-nál helyet kaptak olyan tengerfelügyeleti alkalmazások, mint a SafeSeaNet, az LRIT, a CleanSeaNet és a THETIS. Pozitívan értékelendő a közös információmegosztási környezet (CISE) arra irányuló tevékenysége, hogy eredményes európai tengerfelügyeleti kapacitást alakítson ki.

4.5

A tengereken megmentett emberek biztonsági kérdést is jelentenek, mivel partra kell hozni és regisztrálni kell őket. A kereső- és mentőszolgálatoknak (SAR) hajók segítségét kell igénybe venniük. A műholdas kommunikáció döntő támogatást nyújt a mentési műveletekhez. A tagállamoknak végre kellene hajtaniuk a kapcsolódó IMO-egyezményeket és a tengereken megmentett személyek kezelésére vonatkozó iránymutatásokat, amelyek utat mutatnak a kormányoknak és a hajóskapitányoknak a kötelezettségeiket illetően.

4.6

Az EGSZB aláhúzza, hogy végre kell hajtani a veszélyben lévő – ezáltal a többi hajót, az emberi életet és a környezetet fenyegető – hajókat fogadó menedékhelyekre érvényes jogszabályokat. A menedékhelynyújtás terén többször is tapasztalt késedelmek és ezekből eredő problémák alátámasztják a parti államok gyors válaszadásának szükségességét. Ennek jogi keretét az IMO-iránymutatások (a menedékhelyekről szóló A.949 (23) sz. állásfoglalás, a hajók vészhelyzeti ellenőrzéséről szóló dokumentum (2007), továbbá a 2009/17. sz. irányelvvel módosított, a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszerről (VTM) szóló 2002/59 sz. irányelv) nyújtják. Elengedhetetlen, hogy valamennyi tengerparti állam ratifikálja és végrehajtsa a fenti jogi eszközöket.

4.7

Az EGSZB üdvözli az EU által a halászati erőforrások fenntartható kiaknázására vállalt kötelezettséget, mivel az illegális, szabályozatlan, be nem jelentett halászat globális bűncselekmény, bárhol történik is. Az EGSZB méltatja az EU arra vonatkozó közelmúltbeli döntését, hogy kitiltja a piacáról három, a UNCLOS-egyezményt megsértő ország illegális halászati termékeit.

4.8

Az EGSZB kiemeli annak szükségességét, hogy megóvjuk az EU felségvizeinek biológiai sokféleségét és halászati vagy ásványi jellegű tengeri erőforrásait a potenciális veszélyforrásoktól. Emellett a távközlés hatékonysága a víz alatti kábelek, az energiahatékonyság pedig a csővezetékek biztonságának megőrzésétől függ.

4.9

A tengeri biztonságnak az is előfeltétele, hogy védekezzünk a tengervíz nukleáris balesetek, vegyi anyagok illegális kiöntése vagy szennyezőanyagokkal kapcsolatos jelentős balesetek által okozott szennyezése ellen. Az EU-nak sürgősen tennie kell a tengeri térségek ökológiai integritásának megőrzéséért.

Brüsszel, 2014. szeptember 11.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  Az EGSZB véleménye: Európai bevándorláspolitika és kapcsolat harmadik országokkal, (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé)

HL C 67., 2014.3.6., 32–46. o.

HL C 161., 2013.6.6., 87–92. o.

HL C 76, 2013.3.14., 15–19. o.

HL C 107., 2011.4.6., 64–67. o.

HL C 44., 2011.2.11., 173–177. o.

HL C 128., 2010.5.18., 131–135. o.

HL C 255., 2010.9.22., 103–109. o.

HL C 211, 2008.8.19., 31–36. o.

HL C 168., 2007.7.20., 57–62. o.

HL C 32., 2004.2.5., 21–27. o.

HL C 61., 2003.3.14., 174–183. o.

Az Európai Parlament jelentése és állásfoglalása a közös európai biztonságpolitika tengeri dimenziójáról, 2013. szeptember 12.


Top