Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62014TN0630

T-630/14. sz. ügy: 2014. augusztus 20-án benyújtott kereset – Primo Valore kontra Bizottság

OJ C 361, 13.10.2014, p. 27–28 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

13.10.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 361/27


2014. augusztus 20-án benyújtott kereset – Primo Valore kontra Bizottság

(T-630/14. sz. ügy)

2014/C 361/41

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Primo Valore (Róma, Olaszország) (képviselő: M. Moretto ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

állapítsa meg, hogy az Európai Bizottság – mivel elmulasztotta az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdése szerinti eljárás alapján a szabályozási bizottság elé terjeszteni szavazásra a 999/2001/EK rendelet V. melléklete 2. pontjának felülvizsgálatára irányuló azon intézkedéstervezetet, amelynek értelmében az uniós tagállamokból származó, különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat annak ellenére el kell távolítani és meg kell semmisíteni, hogy az említett tagállamokat a BSE (szarvasmarha szivacsos agyvelőbántalma) elhanyagolható kockázatát jelentő országokként ismerték el – nem teljesítette a 999/2001 rendeletből (1) és a 178/2002/EK rendeletből (2) eredő kötelezettségeit, valamint megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság általános elveit;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, a 999/2001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének – az e rendelet 5. cikkének (1) és (3) bekezdésével, a 178/2002 rendelet 5. cikkének (3) bekezdésével, ugyanezen rendelet 7. cikke (2) bekezdésének második mondatával és a 999/2001 rendelet 23. és 24. cikkével összefüggésben értelmezett – utolsó mondata értelmében a Bizottságra háruló cselekvési kötelezettségre alapított jogalap.

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy a fent hivatkozott rendelkezések alapján a Bizottság köteles felülvizsgálni a 999/2001 rendelet V. mellékletének 2. pontjával bevezetett átmeneti eltérést, köteles továbbá – az 1999/468 határozat 5a. cikke szerinti eljárás alapján – az említett V. melléklet módosítására irányuló intézkedéstervezetet benyújtani a szabályozási bizottságnak. Ennek célja a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) által elfogadott azon nemzetközi egészségügyi előírások tiszteletben tartásának biztosítása, amelyek nem írják elő a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok listájának létrehozását azon országok tekintetében, amelyeket – Olaszországhoz hasonlóan – elhanyagolható kockázatot, azaz az OIE által elfogadott nemzetközi osztályozásban alacsonyabb kockázati szintet jelentő országként ismertek el.

2.

A második, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve, a 178/2002 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének második mondata, valamint a 999/2001 rendelet 23. és 24. cikke alapján a Bizottságra háruló cselekvési kötelezettségre alapított jogalap

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy a fent hivatkozott elv és rendelkezések értelmében, mivel az OIE 2008 májusában, 2011 májusában, 2012 májusában, valamint 2013 májusában néhány uniós tagállamot – köztük Olaszországot – elhanyagolható BSE-kockázatot jelentő országokként ismert el, a Bizottság köteles volt a hátrányos megkülönböztetés tilalma elve tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a jogszabályt ezen új adatok tekintetében kiigazítani és a rendelet V. mellékletének 2. pontja szerinti eltérést felülvizsgálni. A fent említett eltérés ugyanis egyfelől hasonló helyzetekre, azaz az uniós tagállamokbeli termelők és az elhanyagolható BSE-kockázatot jelentő országokként elismert harmadik országokbeli termelők helyzetére eltérő bánásmódot alkalmaz. Másfelől, eltérő helyzetekre, azaz az elhanyagolható BSE-kockázatot jelentő országokként elismert uniós tagállamokbeli termelők és az ilyenként el nem ismert uniós tagállamokbeli termelők helyzetére azonos bánásmódot alkalmaz.

3.

A harmadik, az arányosság elve, a 178/2002 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése, valamint a 999/2001 rendelet 23. és 24. cikke alapján a Bizottságra háruló cselekvési kötelezettségre alapított jogalap

A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy a fent hivatkozott elv és rendelkezések értelmében, néhány uniós tagállamnak az OIE általi, elhanyagolható BSE-kockázatot jelentő országokként történő elismerését követően, a Bizottságra hárult az a kötelezettség, hogy az arányosság elvének tiszteletben tartása érdekében a jogszabályt ezen új adatok tekintetében kiigazítsa és a rendelet V. mellékletének 2. pontja szerinti eltérést felülvizsgálja. A felperes szerint megjegyzendő többek között, hogy a Bizottságnak az V. melléklet 2. pontjában előírt eltérés felülvizsgálatának mellőzésével kapcsolatos döntése nem alkalmas az egészség védelmére irányuló, általa hivatkozott célkitűzés elérésére.


(1)  Az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 147., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 289. o.)

(2)  Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.).


Top