Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52013AE3176

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról (COM(2013) 133 final – 2013/0074 (COD))

OJ C 341, 21.11.2013, p. 67–70 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/67


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról

(COM(2013) 133 final – 2013/0074 (COD))

2013/C 341/15

Előadó: Stéphane BUFFETAUT

2013. március 27-én a Tanács, 2013. április 15-én pedig az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 43. cikkének (2) bekezdése, 100. cikkének (2) bekezdése, 192. cikkének (1) bekezdése, 194. cikkének (2) bekezdése és 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról

COM (2013) 133 final – 2013/0074 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2013. szeptember 3-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. szeptember 18–19-én tartott, 492. plenáris ülésén (a szeptember 18-i ülésnapon) 185 szavazattal 2 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság emlékeztet arra, hogy az Európai Unió lakosságának 50 %-a parti övezetekben lakik. Emiatt tehát a partiövezet-gazdálkodási és tengeri területrendezési politikák különös jelentőséggel bírnak az Európai Unió számára. Kifejezetten üdvözlendő ezért az a szándék, hogy együttműködést szervezzenek az illetékes hatóságok között, mind a tagállamokon belül, mind pedig azok között, főleg a határokon átnyúló területek vonatkozásában, hogy teljes mértékben be lehessen vonni a civil társadalom azon képviselőit, akik ezekben az övezetekben fejtik ki tevékenységüket.

1.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy részvételen alapuló megközelítésre van szükség, összegyűjtve a különböző szereplőket, akik a parti és tengeri térségekben működnek, dolgoznak vagy gazdálkodási tevékenységet végeznek, hogy az egyeztetés konkrét eredményeket hozzon. Noha ugyanis az Európai Bizottság céljai mindenképpen támogatandók, az irányelv alkalmazásának eredményessége a megvalósítás módszerein múlik. Az érintett tengeri övezetekben igen sokrétű tevékenység folyik: hivatásszerű halászat, akvakultúra, hobbihorgászat, tengeri szállítás, idegenforgalom, búvárkodás, katonai tevékenységek, energiaforrások kitermelése stb. Ezek a tevékenységek versengenek egymással, de ki is egészíthetik egymást.

1.3

A hatékonyság érdekében az egyeztetést helyi szinten kell megszervezni. Az élőhelyvédelmi irányelv (Natura 2000) és a tengeri stratégiáról szóló irányelv végrehajtása során kiderült, hogy szükség van egy területi dinamika kialakítására. A kapcsolódó érdekek sokfélesége ellenére alapvetően fontos, hogy a tengeri területek használói képesek legyenek közös nyelvet beszélni és világos, elérhető közös célokat kitűzni. A módszer tehát nagyon fontos a csoportdinamika kialakulása szempontjából, amelynek alapja mindenképp a jelenlegi helyzetnek az egyes területeken tapasztalható tényleges valóságból és az ott folyó tevékenységek várható alakulásából kiinduló konszenzusos értékelése.

1.4

A szabályok elfogadásához a céloknak és a végrehajtott lépéseknek követhetőknek és átláthatóknak kell lenniük. A szabályozásnak, ha azt akarjuk, hogy betartsák, mindenekelőtt érthetőnek kell lennie. Az alapelv minden közreműködő számára világos kell hogy legyen, a tengeri és parti térség strukturálását pedig fokozatosan és integrált módon kell végezni.

1.5

A módszeres egyeztetés alapelvének érvényesítése mellett arra is szükség van, hogy prioritásokat határozzunk meg a tengeri térségekben és a parti övezetekben végezhető tevékenységekhez. E prioritásokat nem lehet előre lefektetni, mivel azok az egyes helyzeteknek megfelelően szükségszerűen változóak, mind földrajzi, mind ökológiai, emberi és gazdasági síkon. A szubszidiaritás elve tehát ezen a területen mind uniós, mind tagállami szinten alkalmazandó.

1.6

Az EGSZB rámutat, hogy a kérdés nem csak a tagállamokat érinti: az egyeztetésekben a régióknak és a területi önkormányzatoknak, de ugyanígy a gazdasági ágazatoknak is részt kell venniük. A szociális partnereknek ugyancsak be kell kapcsolódniuk ebbe az egyeztetésbe, főleg azért, mert egyes döntések hatással lehetnek a foglalkoztatásra (például a halászati vagy az idegenforgalmi ágazatban) és a munkafeltételekre. Emlékeztet arra, hogy a Natura 2000 végrehajtása már a helyi kormányzás különféle formáin alapul.

1.7

A gyakorlati megvalósítás nehézségei mindenekelőtt abból erednek, hogy a szárazföldre és a tengerre vonatkozó jogi szabályozások eltérőek, noha a két térség összekapcsolódik és hatással van egymásra. Emellett az is könnyen előfordulhat, hogy a problémák megoldási módjait illetően bizonyos csoportérdekek kerekednek felül. Fontos tehát, hogy mindenféle ideológiai prekoncepció nélkül megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a legitim érdekek, illetve a közjó szempontjai között.

1.8

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a való élet realitásaitól való elszakadás elkerülése érdekében rendszeres időközönként felül kell vizsgálni a területrendezési terveket és a gazdálkodási stratégiákat. Hangsúlyozza azonban, hogy nem szabad merev, kizárólagosan szabályozási megközelítést alkalmazni, hiszen emberi tevékenységek irányításáról van szó egy változó és sérülékeny térségben. Rugalmas, dinamikus módon kell tehát a kérdéshez viszonyulni.

1.9

Természetesen nagyon fontos, hogy ezeket a politikákat milyen forrásból lehet finanszírozni. Az integrált tengerpolitika forrásai mellett más források, például a halászati politika, a környezetgazdálkodási politika (Natura 2000), a regionális fejlesztési politika, sőt a KAP forrásai is felhasználhatók. Ügyelni kell ezért arra, hogy a finanszírozási források sokfélesége ne akadályozza az érintett politikák végrehajtását. A makroregionális stratégiáknak lehetővé kell tenniük a különböző kohéziós alapok koherens alkalmazását.

1.10

Az EGSZB kiemeli, hogy ezek a finanszírozások különösen fontosak az egyeztetések és az új irányelv keretében tett lépések emberek által végzett, dinamikus nyomon követésének lehetővé tételéhez. Azoknak az embereknek a közreműködése nélkül, akik képesek mozgósítani az energiákat és támogatni a végrehajtást, könnyen előfordulhat, hogy az erőfeszítések hiábavalóak vagy csak átmeneti hatásúak lesznek.

1.11

Mivel ismeretes, hogy a tengeri környezetvédelmi problémák jó részét szárazföldi eredetű szennyezés okozza, ésszerű lenne, ha a tengeri területrendezést a parti övezetet érintő összehangolt, sőt integrált szárazföldi területrendezés kísérné.

1.12

Az EGSZB azt is kiemeli, hogy egyes tagállamok speciális helyzetben vannak. Így például a lengyel tengerparti övezet csaknem teljes egészében Natura 2000 területként van besorolva, így az új gazdasági tevékenységek nehezen hangolhatók össze a sérülékeny környezet védelmének szempontjaival (a szárazföldhöz hasonlóan az aktuális vagy folyamatban lévő gazdasági tevékenységek a céldokumentumokban szerepelnek).

1.13

Az értékelést, az adatgyűjtést és az információcserét tekintve a kritériumok tagállamról tagállamra változhatnak. Kívánatos lenne tehát, ha az Európai Bizottság ki tudna alakítani valamilyen közös sémát az értékelésekhez, hogy ezek és a gyűjtött adatok koherensek és összehasonlíthatók legyenek.

1.14

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy nagyon figyelni kell arra, hogy az új jogszabály ne kerüljön ellentmondásba a már hatályban lévő jogszabályok, például az élőhelyvédelmi irányelv (Natura 2000) és a tengeri stratégiáról szóló irányelv végrehajtásával és ne gátolja azt, inkább támogassa ezeket az irányelveket, még akkor is, ha egyelőre csak alkalmazásuk kezdeti szakaszában járnak. Erre az új irányelvre tehát az Európa Unió integrált tengerpolitikájának egyik új pilléreként kell tekinteni.

1.15

Végül pedig az EGSZB kéri, hogy a javaslat 9. cikkében szereplő nyilvános részvételt minél inkább a helyi realitásokhoz igazítsák, mivel valamennyi érintett övezetnek megvannak a sajátosságai, mind környezeti, mind földrajzi vagy gazdasági szempontból.

2.   Bevezetés

2.1

A szóban forgó javaslat abba a politikába illeszkedik, amelynek célja, hogy az Európai Unió tevékenységét erős tengeri pillérrel egészítse ki. Tekintve az európai partvonal és a hozzá kapcsolódó kizárólagos gazdasági övezetek kiterjedését – beleértve az egyes tagállamok, például Spanyolország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Írország vagy Portugália számára nagyon fontos legkülső régiók ilyen területeit is –, ez a törekvés érthető.

2.2

Az Európai Bizottság a gazdasági, társadalmi és környezeti szükségszerűségek összehangolását tekinti célnak, ami nem szorul különösebb magyarázatra. Ez a törekvés mind a tengeri területrendezést, mind pedig az integrált partiövezet-gazdálkodást érinti, amelyekre a tenger és a szárazföld közötti összetett kölcsönhatások jellemzőek.

2.3

A javaslat célja (a szokásos zsargonban megfogalmazva): „a tengeri és part menti tevékenységek fenntartható növekedésének”, valamint az ezekben az övezetekben található „erőforrások fenntartható használatának” előmozdítása.

2.4

Az Európai Bizottság e térségek tervezett és összehangolt kezelését szeretné elérni a használatból eredő konfliktusok elkerülése és a zökkenőmentes kiaknázás érdekében. A javasolt fellépés így nem ágazathoz kötődő, hanem horizontális jellegű. A szöveg alkalmazási területe ezért nagyon kiterjedt, ami kérdéseket vethet fel a konkrét megvalósítást illetően.

2.5

A javaslat együttműködést irányoz elő a tagállamok között, amelyek felelősek lesznek a területrendezés végrehajtásáért és az integrált gazdálkodásért. A cél a nemzeti és regionális ágazati politikák oly módon való összehangolása, hogy azok – a határokon átnyúló dimenzió tekintetében is – koherens egészet alkossanak. Meg kell azonban jegyezni, hogy az irányelvjavaslat „a kizárólag védelmi és nemzetbiztonsági célú tevékenységekre” nem vonatkozik.

3.   A követett célok

3.1

Az Európai Bizottság elvárásának megfelelően a tagállamoknak ki kell dolgozniuk és végre kell hajtaniuk tengeri területrendezési terveket, valamint egy vagy több partiövezet-gazdálkodási stratégiát. Ezeknek az eszközöknek magától értetődő módon figyelembe kell venniük mind a regionális vagy regionális szint alatti sajátosságokat, mind pedig az ágazati tevékenységeket.

3.2

A fenti általános elvek konkrétan a következőket jelentik:

hozzájárulás az Unió energiaellátásának biztosításához, elsősorban a tengeri erőforrások (tengeráramlatok, árapály, hullámok, szél stb.) kiaknázása révén;

a tengeri közlekedés hatékony fejlesztése;

a halászati és akvakultúra-ágazat fenntartható fejlődésének támogatása;

a környezet megóvásának és védelmének biztosítása;

a part menti területek alkalmazkodó- és ellenálló képességének biztosítása az éghajlatváltozás hatásaival szemben.

4.   Az Európai Bizottság elvárásai

4.1

A szokásoknak megfelelően ezeknek a célkitűzéseknek az elérése érdekében az Európai Bizottság egy sor többé-kevésbé bürokratikus kötelezettséget fogalmaz meg. E kötelezettségek között a következők említhetők meg:

a tagállamok közötti kölcsönös koordináció;

a határokon átnyúló együttműködés;

a követett politikák határokon átnyúló hatásainak ismerete.

4.2

A területrendezési programok esetében figyelembe kell venni a megújuló energiákkal, az olaj- és gázlelőhelyek kiaknázásával, a tengeri közlekedéssel, a tengeralatti kábelekkel és csővezetékekkel, a halászattal, az akvakultúrával és a természetvédelmi területekkel kapcsolatos tevékenységeket.

4.3

A partiövezet-gazdálkodási stratégiákat illetően tekintettel kell lenni a természeti erőforrások használatára – főképpen az energia területén –, az infrastruktúra (energiatermelő létesítmények, kikötők, part menti építmények) fejlesztésére, a mezőgazdaságra és az iparra, a halászatra és az akvakultúrára, a parti menti ökoszisztémák, természeti helyszínek és tengerparti tájak megőrzésére és helyreállítására, valamint az éghajlatváltozás hatásaira.

4.4

A szöveg szerint a tagállamok megteremtik a nyilvánosság részvételének lehetőségét a tengeri területrendezési tervek és az integrált partiövezet-gazdálkodási stratégiák kidolgozásában, mely célkitűzéshez értelemszerűen az EGSZB-nek is érdeke fűződik.

4.5

Mindez csak a tagállamok közötti, illetve a harmadik országokkal fennálló valódi együttműködés révén valósítható meg hatékonyan, mivel a tengeri területek természetüknél fogva nyílt terek, amelyek folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással.

5.   A konkrét végrehajtás

5.1

A tagállamok feladata az irányelv végrehajtásáért felelős illetékes hatóságok kijelölése, és ezek listájának megküldése az Európai Bizottságnak. A tagállamoknak jelentéseket is kell küldeniük az Európai Bizottságnak ezen irányelv végrehajtásáról. A döntéshozatalnak az érintettekhez (a tenger használóihoz), illetve a területi realitásokhoz a lehető legközelebbi szinten kell megtörténnie.

5.2

Bizonyos adatok vagy adminisztratív követelmények pontosítása érdekében a szöveg végrehajtási aktusok alkalmazására hatalmazza fel az Európai Bizottságot, ami teljesen elfogadható, amennyiben nem hoz létre a referenciaszövegben nem tervezett új kötelezettségeket.

6.   Általános megjegyzések

6.1

E javaslat rendkívül széles területet fed le és már meglévő szövegeket egészít ki. Ezek: a Natura 2000 néven ismert élőhelyvédelmi irányelv, illetve a valamennyi tengerparti területre vonatkozó tengervédelmi stratégiáról (DCSMM) szóló irányelv. Az irányításért a helyi, regionális és nemzeti kormányzás új szervei felelősek.

6.2

Az alapvető kérdés tehát az, hogy a tervezett új jogszabály hogyan kapcsolódik a létező irányelvekhez, és hogyan hangolható össze azokkal?

6.3

Az új javaslat hatályának kiterjedése miatt felmerül az az aggály, hogy hatása erősen adminisztratív jellegű jelentések elkészítésében merül majd ki. Nagyon fontos, hogy a lehető legközelebb maradjunk a konkrét valósághoz.

6.4

A kinyilvánított cél a tengeri környezetre vonatkozó politikák jobb koordinációjának megvalósítása. Ez a célkitűzés megkérdőjelezhetetlen, felmerül azonban a kérdés, hogy egy újabb szabályozási „réteg” hozzáadása helyett nem lett volna-e célszerűbb megvárni a meglévő jogszabályok hatásának teljes mértékű érvényesülését. A várt hatás eléréséhez bizonyos fokú érettségre van szükség, és világos elképzeléssel kell rendelkeznünk a megvalósítandó dolgokról. Már Richelieu bíboros is megállapította, hogy az a jó törvény, amit megértenek.

6.5

Jobb koordinációra az új irányelv végrehajtását támogató európai források elosztása terén is szükség van. A makroregionális stratégiákat olyan keretnek kell tekinteni, amely nagyobb koherenciát biztosít a különféle mobilizálható kohéziós alapok tekintetében.

6.6

A tengeri és parti területeken végzett különféle tevékenységek sokféle, gazdasági, tudományos, politikai és adminisztratív szereplőtől függenek. Fokozódik a gazdasági ágazatok – halászat, közlekedés, az energiaforrások kiaknázása, idegenforgalom – közötti verseny is a használatért. Emellett a parti övezetek vonatkozásában a szárazföldi tevékenységek hatása kulcsfontosságú és összetett. E kölcsönhatás miatt nem lehet egymástól független módon vizsgálni a szárazföldi és a tengeri területeket.

6.7

El kell kerülni a túl adminisztratív megközelítést, amely csak bonyolítja a dolgokat, megnehezíti és lassítja a cselekvést. Ehelyett ténylegesen be kell vonni a tengeri és parti területekkel foglalkozó és ezeken a területeken aktív szakembereket: gazdasági szereplőket, szociális partnereket, tudósokat, NGO-kat stb. Nem a folyamat bonyolításáról van szó, hanem arról, hogy el kell kerülni az utólagos vitás ügyeket, a jogvitákat is ideértve, valamint a konkrét valóságtól távoli döntéshozatalt.

7.   Részletes megjegyzések

7.1

Emlékeztetni kell arra, hogy a tengeri területrendezésnek és az integrált partiövezet-gazdálkodásnak összhangban kell állnia a már elfogadott irányelvekkel, és kiemelten a tengervédelmi stratégiáról szóló (2008) és az élőhelyvédelmi (Natura 2000, 1992, a part menti területekre késéssel alkalmazott) irányelvvel. Ezek összessége alkotja napjainkban az EU integrált tengerpolitikáját.

7.2

Ezt az új irányelvet az EU és a tagállamok, valamint az államinál alacsonyabb szint közötti szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani. Az irányelv által felsorolt elsőbbséget élvező célkitűzéseket olyan prioritások szerint kell rendezni, amelyek egyik övezetről a másikra és egyik térségről a másikra változnak. A földrajzi és a gazdasági jellemzők miatt a Balti-tengert és a Földközi-tengert nem lehet azonos módon kezelni. Hasonló különbségek léteznek azonban régióról régióra és part menti övezetről part menti övezetre haladva is.

7.3

A javaslat egyik leghasznosabb szempontja az irányító hatóságok közötti kölcsönös együttműködés megszervezése, amelyet tájékoztatási és ellenőrzési intézkedések kísérnek. Hogy mindez ténylegesen is hatékony legyen, hasznos lenne általános közös kritériumokat meghatározni annak érdekében, hogy az információk és adatok könnyen kicserélhetők és közölhetők legyenek, nem csupán a hatóságok, de a part menti és tengeri tevékenységet végző valamennyi szereplő között. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az eljárás hatékonyságának az alapja egy olyan megfelelő módszer, amely a közös helyzetfelmérésből kiinduló közös célkitűzések alapján lehetővé teszi a különféle helyi szintű köz- és magánszereplők mobilizálását. A kihívást az jelenti, hogy az egyazon part menti és tengeri területen tevékenykedő, nagyon sokrétű tevékenységeket végző személyeknek közös nyelvet kell beszélniük.

7.4

A szárazföldi hulladékok (városi és ipari szennyvizek, a vízfolyások által áradás idején sodort nagy méretű hulladékok stb.), valamint a tengerektől elhódított területeken való építkezések (kikötők, töltések, erózió elleni védművek stb.) nagyon károsak a tengeri környezetre, ezért a parthoz közeli övezetekben zajló területrendezést koordinálni, sőt integrálni kellene a partiövezet-gazdálkodási és a tengeri területrendezési politikákba.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 18-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


Top