Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52013AE3907

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről (COM(2013) 236 final – 2013/0124 (COD))

OJ C 341, 21.11.2013, p. 54–58 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/54


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről

(COM(2013) 236 final – 2013/0124 (COD))

2013/C 341/13

Előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS

Társelőadó: Vladimíra DRBALOVÁ

2013. május 21-én az Európai Parlament, 2013. május 13-án pedig a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 46. és 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről

COM(2013) 236 final – 2013/0124 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2013. szeptember 5-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2013. szeptember 18–19-én tartott, 492. plenáris ülésén (a szeptember 19-i ülésnapon) 133 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB megállapítja, hogy a Szerződés által rögzített négy alapvető szabadság közül a munkavállalók szabad mozgása az, melynek gyakorlása máig a legnagyobb akadályokba ütközik.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának akadályok és hátrányos megkülönböztetés nélküli gyakorlása elősegíti az alapvető jogok védelmét, javítja az EU versenyképességét, a vállalatok termelékenységét és a munkahelyek minőségét, ami az Európa 2020 stratégia egyik alappillére.

1.3

A munkavállalók Európán belüli szabad mozgása az Unió egyik politikai prioritása, és az is kell hogy maradjon. Az EGSZB megítélése szerint az irányelv elősegíti majd az igazságos és kiegyensúlyozott mobilitást.

1.4

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság irányelvjavaslatát, amely elősegíti, hogy a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárokat egyenlő bánásmódban részesítsék és állampolgárságuk alapján ne lehessen őket hátrányosan megkülönböztetni. A mobilitást azonban más akadályok is nehezítik, amint azt az EGSZB más véleményeiben kifejtette.

1.5

A mobilitást még nehezítő akadályok további leépítése érdekében olyan újabb intézkedéseket kellene hozni, amelyek célja, hogy érthető és az egyes országok nyelvén megfogalmazott szociális és munkajogi információkat bocsássanak a mobil munkavállalók rendelkezésére. Ezenkívül be kellene vezetni a munkavállalók tanácsadáshoz való jogát. A megfelelő tanácsadói struktúráknak hálózatban, szorosan együtt kellene működniük a szociális partnerekkel és az EURES-szel, és biztosítaniuk kellene, hogy a mobil munkavállalók már a származási országukban tájékoztatást kapjanak a célország szociális és jogi helyzetéről.

1.6

Az EGSZB egyetért azokkal a célokkal, melyeket az Európai Bizottság az irányelv révén kíván elérni, ilyen például a munkavállalók és családjaik egyenlő bánásmód elvéből fakadó jogainak védelme a foglalkoztatás és a különféle szociális jogok területén, közigazgatási és bírósági eljárások révén; az egyesületek, szervezetek vagy egyéb jogi személyek fellépése; támogató és felügyeleti struktúrák létrehozása tagállami szinten; a szociális párbeszéd; valamint a vállalatok és a munkavállalók jobb tájékoztatása. Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a nemzeti jogrendbe való átültetésre a helyi jogi eljárások és gyakorlatok tiszteletben tartásával kerül sor.

1.7

Az EGSZB támogatja, hogy a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásával és a mobilitással kapcsolatos tájékoztató és tanácsadó szolgáltatásokat vezessenek be a munkavállalók támogatására, ugyanakkor a munkaadókat is megfelelően tájékoztatni kellene.

1.8

Az EGSZB támogatja az EURES szerepének módosítására és bővítésére irányuló európai bizottsági erőfeszítéseket, melyeknek célja a mobilitás elősegítése, valamint a készségek és a munkaerő-piaci szükségletek közötti összhang javítása.

2.   Az irányelvjavaslat

2.1

A 2010. májusi Monti-jelentés („Az egységes piac új stratégiája”) hangsúlyozza, hogy a munkavállalók szabad mozgása jogi szempontból sikernek tekinthető, ám az egységes piac négy alapszabadsága közül ezzel élnek a legkevesebben. Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso által ismertetett 2010–2014-es politikai iránymutatásokban is tükröződik, hogy szakadék húzódik az elmélet és a gyakorlat között.

2.2

Az Európai Bizottság irányelvjavaslatot terjesztett elő azzal a céllal, hogy javítsa az uniós jogszabályok alkalmazását, és megkönnyítse a mozgásszabadság keretében a munkavállalóknak biztosított jogok érvényesítését. A Szerződés és a vonatkozó uniós jogszabályok minden uniós polgárnak jogot biztosítanak arra, hogy munkavállalási és letelepedési céllal szabadon mozogjanak a tagállamok között, védik őket a foglalkoztatás kapcsán az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetéssel szemben, és egyenlő bánásmódot garantálnak a számukra.

2.3

Az utóbbi években három cselekvési tervet (1) léptettek életbe a munkavállalók mobilitásának előmozdítására (1997-ben, 2002-ben és 2007-ben). Ennek ellenére az európai munkavállalóknak csak 3 %-a él az Unión belüli mobilitáshoz való jogával. Az Európai Bizottság, a Parlament, a Régiók Bizottsága, az EGSZB és a szociális partnerek már szóvá tették e jog gyakorlását megnehezítő akadályokat:

a tagállami hatóságok nem tartják be az uniós jogszabályokat (nem megfelelőek a jogszabályok vagy helytelen azok alkalmazása), és ez hátrányosan érinti az uniós migráns munkavállalókat,

a munkáltatók és a jogi tanácsadók nem tartják be az EU jogszabályait,

az uniós migráns munkavállalók nem jutnak hozzá az információkhoz, és nincsenek eszközeik jogaik érvényesítéséhez.

2.4

A fenti problémák következtében az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés ma is sokszor súlyos akadályt jelent az uniós migráns munkavállalók számára.

2.5

Az Európai Bizottság széles körű konzultációt végzett a tagállamok, a szociális partnerek, a civil társadalom és a szakosodott ügynökségek körében, és azt a következtetést vonta le, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga leginkább egy irányelv segítségével érvényesíthető, mellyel elérhető, hogy a Szerződés (EUMSZ) 45. cikke és a 492/2011/EU rendelet 1–10. cikke által a polgárokra ruházott jogokat mindenhol egységesen alkalmazzák.

2.6

Az irányelv alkalmazási köre a 492/2011/EU rendeletben foglalt, a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos szempontokra terjed ki, melyek egyenlő bánásmódot és diszkriminációmentességet garantálnak az alábbi területeken:

a munkavállalás lehetősége,

foglalkoztatási és munkafeltételek, különös tekintettel a bérezésre és az elbocsátásra,

a szociális és adókedvezményekhez való hozzájutás,

a szakszervezeti tagság,

a képzéshez való hozzáférés,

a lakáshoz való hozzáférés,

a munkavállalók gyermekeinek az oktatáshoz való hozzáférése.

2.7

Az irányelv az alábbiakra kötelezi a tagállamokat:

tagállami szinten olyan kapcsolati pontokat kell létrehozniuk, amelyek tájékoztatják, eligazítják és támogatják a migráns munkavállalókat az uniós jogszabályok biztosította jogokról, köztük a diszkriminációmentességről és a szabad mozgásról,

tagállami szinten biztosítsanak mind bírósági, mind peren kívüli jogorvoslati lehetőségeket,

tegyék lehetővé, hogy a szakszervezetek, az NGO-k és más jogi személyek közigazgatási vagy bírósági eljárásokat indíthassanak az EUMSZ 45. cikkéből és a 492/2011/EU rendelet 1–10. cikkéből eredő jogok érvényesítése érdekében, a munkavállalók és családtagjaik jóváhagyásával, az ő nevükben vagy érdekükben, a tagállamok jogszabályi rendelkezéseinek megfelelően,

jobban tájékoztassák az uniós migráns munkavállalókat és a munkaadókat a szabad mozgásra vonatkozó uniós jogszabályokról.

3.   Általános megjegyzések: az uniós polgárok és a szabad mozgás

3.1

Az Európai Uniónak a munkaerőpiac teljes kapacitását mozgósítania kell a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításához, az egységes piac potenciálját teljes körűen ki kell aknáznia és dinamikus, inkluzív európai munkaerőpiacot kell létrehoznia, hosszú távon jobb foglalkoztatási kilátásokat biztosítva. Ehhez elengedhetetlen a munkavállalók szabad mozgását gátló akadályok felszámolása és a munkavállalók és a vállalatok jogainak és kötelességeinek garantálása.

3.2

Az EGSZB üdvözli, hogy a polgárok európai évében az Európai Bizottság elfogadta ezt az irányelvjavaslatot, mely az európai munkavállalók szabad mozgását hivatott elősegíteni. A személyek szabad mozgása (az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása mellett) az egységes piac négy alapvető szabadságának egyike, melyet a Szerződés rögzít, garantálva, hogy a munkavállalási célból másik tagállamba költöző polgárokat állampolgárságuk alapján ne érhesse hátrányos megkülönböztetés.

3.3

Az EGSZB 2011-ben feltáró véleményt (2) dolgozott ki a belga elnökség felkérésére, melyben elemezte a bevándorlás szerepét az EU demográfiai helyzete szempontjából. Az EGSZB azt a következtetést vonta le, hogy a kedvezőtlen demográfiai helyzet és a kiegyensúlyozatlan munkaerőpiacok következtében javítani kell a munkavállalók Európán belüli mobilitását, és elő kell segíteni a bevándorlást harmadik országokból.

3.4

2009-ben a cseh elnökség is feltáró vélemény (3) kidolgozását kérte, mely felsorolta a belső piaci mobilitás előtt álló akadályokat. Az EGSZB úgy véli, hogy a Szerződésben és az uniós jogszabályokban foglaltak ellenére a munkavállalási célból másik tagállamba költöző vagy költözni szándékozó uniós polgárok továbbra is számos olyan problémával szembesülnek, amely nagyon megnehezíti a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlását. A vélemény többek között leszögezte, hogy „az EU-nak továbbra is politikai prioritásként kell kezelnie az Európán belüli mobilitást”, valamint hogy a rendelkezéseknek hozzá kell járulniuk a méltányos és kiegyensúlyozott mobilitáshoz és egyúttal a szociális dömping és az illegális munkavállalás megfékezéséhez.

3.5

Az Európai Bizottság irányelvjavaslata elősegíti, hogy a szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárokat egyenlő bánásmódban részesítsék és állampolgárságuk alapján ne lehessen őket hátrányosan megkülönböztetni. A munkavállalói mobilitást azonban más akadályok is nehezítik, illetve veszélyeztetik. Ezeket az EGSZB több véleményében (4) is megemlítette, melyekben különféle megoldásokat is javasolt. Akadályt jelentenek például:

a munkavállaló uniós polgárok számára a szabad mozgást ágazati szinten vagy általánosságban ideiglenesen korlátozó átmeneti időszakok,

a tagállamok munkaügyi jogszabályai, amelyek jogi és közigazgatási akadályokat állítanak, emellett a kollektív megállapodásoknak is elő kell segíteniük a munkavállalók szabad mozgását,

a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása kapcsán a határ menti munkavállalók előtt álló adóügyi és társadalombiztosítási problémák,

a nyelvismeret hiánya,

az állami társadalombiztosítási rendszerek közti elégtelen koordináció és a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságával és elismerésével kapcsolatos problémák,

a szakképesítések és a diplomák elismerésével kapcsolatban még fennálló súlyos problémák,

a továbbképzési lehetőségek nehéz elérhetősége,

a tagállamokbeli munkavállalók, vállalatok, szociális partnerek és civil szervezetek, valamint bíróságok és egyéb jogi szereplők tájékozatlansága a munkavállalók szabad mozgásáról szóló uniós jogszabályokkal és eljárásokkal kapcsolatban, valamint az ezzel kapcsolatos tanácsadás hiánya,

a munkavállalóknak szociális és munkajogi kérdésekben és a célországbeli kapcsolati pontokra vonatkozóan már a származási országukban nyújtott tájékoztatás és tanácsadás hiánya,

a lehetőségek hiánya és a lakásárak, valamint a szociális lakások hiánya,

az adózás, a diszkriminatív szociális járulékok és juttatások,

az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos problémák,

az oktatási rendszerekben a munkavállalók gyermekei előtt álló akadályok.

3.6

Az EGSZB a különféle alapon történő diszkrimináció elleni jogszabályokról is dolgozott ki véleményeket (5). Az EGSZB úgy véli, hogy az Unión belüli munkavállalási célú mobilitás elősegítése érdekében mind a 492/2011/EU rendeletet, mind pedig a 43/2000/EK és 78/2000/EK diszkriminációellenes irányelveket végre kellene hajtani és fel kellene használni a nemzeti jogszabályok, továbbá az – adminisztratív, jogi és a kollektív megállapodásokban alkalmazott – gyakorlatok diszkriminációmentessé tételére.

3.7

Ha megfelelő, önkéntes és igazságos módon történik, a mobilitás mind a munkaadók, mind pedig a munkavállalók szempontjából előnyös. Ezt a BUSINESSEUROPE és az Európai Szakszervezetek Szövetsége is kijelentette. A vállalatoknak javulnak a munkaerő-felvételi lehetőségei, a munkavállalók pedig a munkalehetőségek szélesebb választékából válogathatnak.

3.8

Az irányelvjavaslat által tárgyalt fogalmat, a munkavállalók szabad mozgását meg kell különböztetnünk a vállalkozások szabad szolgáltatásnyújtáshoz való jogától. A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló legutóbbi irányelvjavaslatról az EGSZB nemrégiben fogadott el véleményt (6).

3.9

Az EGSZB támogatja az uniós belső piac működésének javítására irányuló új törekvéseket és a meglévő akadályok elhárításával a mobilitást elősegítő intézkedéseket. Az irányelvjavaslat jogszabályaik és intézményeik kiigazítására kötelezi a tagállamokat. Az EGSZB támogatja ezt, de kéri, hogy ne jelentsen felesleges papírmunkát a vállalakozások számára.

3.10

A tagállami hatóságok és a támogató és felügyeleti szervek kiemelten gondoskodnak arról, hogy a valamilyen fogyatékossággal élő uniós migráns munkavállalók egyenlő bánásmódban részesüljenek.

4.   Részletes megjegyzések és ajánlások

4.1

Jóllehet a Szerződés 45. cikke és a 492/2011/EU rendelet – ha a tagállamokban megfelelően alkalmazzák őket – a szabad mozgás keretében egyenlő bánásmódot garantál az uniós migránsok számára, gyakorlati alkalmazásuk terén ma is sok a probléma, ezért az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvjavaslat a megfelelő jogi eszköz a munkavállalókra ruházott jogok érvényesítésének elősegítésére, mivel a tagállami jogrendekbe való átültetéskor lehetővé teszi a kitűzött célok egységes teljesítését. Az EGSZB reméli, hogy a Parlament és a Tanács is támogatni fogja az irányelvjavaslatot.

4.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai munkavállalók szabad mozgásból eredő jogainak védelmével – az egyenlő bánásmódot biztosítva – egyszerűbbé válik a mobilitás és megerősödik az egységes piac. Az európai munkaerőpiac teljes potenciálját kiaknázva új lehetőségek nyílnak meg az európai vállalatok és munkavállalók előtt.

4.3

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elősegíti a migráns munkavállalók és családjaik beilleszkedését.

4.4

A munkavállalók szabad mozgásával foglalkozó tanácsadó bizottságban (7) mind az Európai Szakszervezetek Szövetsége, mind pedig a BUSINESSEUROPE azt nyilatkozta, hogy kedvezően fogadna egy irányelvjavaslatot. Az EGSZB megelégedettséggel fogadja az európai szociális partnereknek a méltányos mobilitás és az Unión belüli gazdasági migráció támogatására tett közös erőfeszítéseit (8).

4.5

Ezenkívül a munkavállalók szabad mozgásával foglalkozó technikai bizottságnak (9) is új iránymutatásokat kell elfogadnia a munkavállalási célú mobilitás javítására.

4.6

A mobilitást még nehezítő akadályok további leépítése érdekében olyan újabb intézkedéseket kellene hozni, amelyek célja, hogy érthető és az egyes országok nyelvén megfogalmazott szociális és munkajogi információkat bocsássanak a mobil munkavállalók rendelkezésére. Ezenkívül be kellene vezetni a munkavállalók tanácsadáshoz való jogát. A megfelelő tanácsadói struktúráknak hálózatban szorosan együtt kellene működniük a szociális partnerekkel és az EURES-szel, és biztosítaniuk kellene, hogy a mobil munkavállalók már a származási országukban tájékoztatást kapjanak a célország szociális és jogi helyzetéről.

4.7

A nemzeti jogrendbe megfelelően átültetett irányelv kötelezi az állami hatóságokat, hogy garantálják a mozgásszabadságra vonatkozó uniós jogszabályok betartását. Segíteni fogja továbbá a munkaadók és jogi tanácsadók munkáját, akik jelenleg nem ismerik az uniós jogszabályokat. Emellett a munkavállalók és családjaik is jobban hozzáférnek az információkhoz és a jogvédelemhez.

4.8

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által meghatározott alábbi négy célkitűzést:

az uniós migráns munkavállalókkal szembeni, állampolgárságon alapuló megkülönböztetés visszaszorítása,

az uniós migráns munkavállalók papíron létező jogai és azok gyakorlati érvényesítése közötti eltérés felszámolása a meglévő jogszabályok helyes végrehajtásának elősegítése révén,

az uniós migráns munkavállalók elleni tisztességtelen gyakorlatok előfordulásának mérséklése,

az uniós migráns munkavállalók számára megadni a lehetőséget arra, hogy jogaikat érvényre juttassák.

4.9

Az EGSZB maradéktalanul támogatja egyrészt az irányelv tárgyát (1. cikk), azaz a Szerződés 45. cikke és a 492/2011/EU rendelet 1–10. cikke szerint a munkavállalókat megillető jogok egységes alkalmazását és érvényesítését, másrészt az irányelv hatályát (2. cikk), amely a munkavállalók szabad mozgásának a rendeletben felsorolt szempontjaira terjed ki.

4.10

Az EGSZB megítélése szerint a rendelet és az irányelv is védi a határ menti munkavállalók jogait, akik szintén a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló európai munkavállalók.

4.11

Az EGSZB hasonlóképpen támogatja azt, hogy az egyenlő bánásmódhoz való jog védelmének biztosítása, a jogorvoslat és a határidők mind megfelelnek az egyes tagállamok közigazgatási és bírósági rendszereinek és eljárásainak (3. cikk). Azt ajánlja azonban a tagállamoknak, hogy a közigazgatási és bírósági eljárások díjai ne legyenek magasak, hogy a munkavállalók és családtagjaik ki tudják ezeket fizetni.

4.12

Az EGSZB a 4. cikk megfogalmazását is megfelelőnek tartja: „A tagállamok biztosítják, hogy egyesületek, szervezetek vagy egyéb jogi személyek, amelyeknek a nemzeti jogszabályokban lefektetett kritériumoknak megfelelően jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az irányelv rendelkezéseinek betartását biztosítsák, a munkavállalók és családtagjaik jóváhagyásával, az ő nevükben vagy érdekükben a Szerződés 45. cikkéből és a 492/2011/EU rendelet 1–10. cikkéből eredő jogok érvényesítése érdekében folytatott bármely bírósági vagy közigazgatási eljárásban részt vehessenek.” Mindeközben tiszteletben kell tartani a bíróság előtti képviseletre és védelemre vonatkozó tagállami eljárási szabályokat. Az irányelvnek figyelembe kell vennie, hogy ezen a területen a tagállami jogszabályok alapvető szerepet biztosítanak a szakszervezeteknek.

4.13

Az EGSZB támogatja az 5. cikket, amely kötelezi a tagállamokat, hogy struktúrákat és testületeket nevezzenek ki az egyenlő bánásmód előmozdítására, a kérdéskör elemzésére, valamint felügyeleti és segítségnyújtási feladatok ellátására. Az EGSZB egyetért azzal, hogy e konkrét feladatokat olyan, az egyes országok helyzetétől függően vagy újonnan létrehozandó, vagy már létező nemzeti hivatalokra bízhatják, amelyek az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség területén hasonló céllal működnek. A szociális partnereket kötelezően be kellene vonni a döntésekbe az egyes nemzeti rendszerek keretében. Mindkét esetben fontos, hogy e struktúrák és szervek új megbízatása egyértelműen megjelenjen hatáskörükben, és megkapják az új feladatok ellátásához szükséges pénzügyi és humánerőforrásokat. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ezek a hivatalok és testületek legyenek teljesen függetlenek a kormánytól. Az országos és regionális szintű szociális partnereknek ugyanakkor a nemzeti rendszer keretében megfelelő formában részt kell venniük bennük.

4.14

Az irányelv nem említi a munkaügyi felügyeletek és hatóságok szerepét, pedig ezeknek az irányelv átültetésének keretében ügyelniük kell arra, hogy a munkaszerződésekben, a kollektív megállapodásokban és a szociális biztonsági rendszerekben betartsák az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályokat. Az EGSZB véleménye szerint az irányelvben szerepelnie kellene ennek a kérdésnek.

4.15

Az EGSZB egyetért az említett testületek négy hatáskörével (5. cikk (2) bekezdés), melyek a jogi vagy egyéb segítségnyújtás, vizsgálatok végzése, jelentések készítése és a tájékoztatás.

4.15.1

Az „egyedi kapcsolati pontok” rendszere nagyon fontos lehet a migráns munkavállalóknak az egyes tagállamokban való munkavállalással és mindennapi élettel kapcsolatos tájékoztatása és eligazítása szempontjából. Ebbe szorosan be kell vonni a szociális partnereket, akiknek emellett együtt kell működniük a regionális, országos és európai szinten már meglévő tájékoztató és támogató központokkal, valamint a továbbképzési szervezetekkel. Meg kell őrizni és támogatni kell az EURES portál létfontosságú szerepét, mivel e fontos uniós eszköz fő profilja a munkavállalói mobilitás, illetve a készségek és a munkaerő-piaci igények jobb összehangolása. E téren is növelni és továbbra is biztosítani kell a szociális partnerek részvételét.

4.16

Az EGSZB megítélése szerint a munkaerő-piaci szereplők közti szociális párbeszéd, a kormány, a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek közti háromoldalú párbeszéd és a civil társadalommal folytatott párbeszéd (10) fontos közpolitikai eszközök, és kedvező hatással járnak a polgárokra nézve. Ezért támogatja a tagállami jogrendek keretében folytatott szociális párbeszédről szóló 6. cikket.

4.17

Az információk terjesztése a tagállamokban (7. cikk) nagyon fontos ahhoz, hogy az uniós munkavállalók migrációja megfelelően történjen. A munkavállalók és a munkaadók információkhoz való hozzáférése alapvetően fontos a belső piac és az európai munkaerőpiac megfelelő működéséhez. A megfelelő és hozzáférhető információ csökkentheti a munkaadók általi visszaéléseket és azt, hogy a munkavállalók szó nélkül tűrjék a hátrányos megkülönböztetést.

4.18

Az EGSZB arra biztatja a migráns munkavállalókat és családtagjaikat, hogy vegyék igénybe az olyan, létező tájékoztatási rendszereket, mint az Európa Önökért és az EURES.

4.19

Az EGSZB örömmel veszi, hogy az európai szociális partnerek a 2012–2014-re szóló aktuális közös munkaprogramjukban foglalkoznak az Unión belüli mobilitás és a harmadik országokból az Unióba irányuló gazdasági migráció kérdésével, és azt javasolja, hogy az Európai Bizottság az Európai Szakszervezetek Szövetségével és a BUSINESSEUROPE-pal együtt indítson új programokat az országos szakszervezetek és munkaadói szervezetek közötti információáramlás javítása, az európai munkavállalók és családtagjaik igazságosabb szabad mozgásának előmozdítása és jogaik védelme érdekében.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 19-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  COM(1997) 586 final, COM(2002) 72 final, COM(2007) 773 final.

(2)  HL C 48., 2011.2.15., 6–13. o.

(3)  HL C 228., 2009.9.22., 14–23. o.

(4)  HL C 68., 2012.3.6., 11–14. o.; HL C 191., 2012.6.29., 103–107. o.

(5)  HL C 204., 2000.7.18., 82–90. o., HL C 155., 2001.5.29., 65–71. o., HL C 77., 2009.3.31., 102–108. o.

(6)  HL C 351., 2012.11.15., 61–64. o.

(7)  2012. október 30-i ülés.

(8)  Az európai szociális partnerek közös programja (2012–2014): Mobilitás, gazdasági migráció és a bevándorló munkavállalók munkaerő-piaci integrációja.

(9)  Lásd a 492/2011/EU rendeletet.

(10)  HL C 181., 2012.6.21., 137-142. o.


Top