Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52012AE1057

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés (COM(2011) 743 final)

OJ C 191, 29.6.2012, p. 134–141 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

29.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 191/134


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés

(COM(2011) 743 final)

2012/C 191/23

Előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS

Társelőadó: Brenda KING

2011. november 18-án az Európai Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés

COM(2011) 743 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2012. április 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. április 25–26-án tartott 480. plenáris ülésén (az április 25-i ülésnapon) 125 szavazattal 1 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1   Az EGSZB támogatja a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítést, amely szorosan összekapcsolja a bevándorlási és a menekültpolitikát az EU külpolitikájával.

1.2   Az EGSZB szeretné, ha az EU külpolitikája teljes elkötelezettséget vállalna a nemzetközi migrációnak az ENSZ keretében történő globális szintű kezelése iránt, más idevonatkozó nemzetközi jogi eszközök mellett az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezmény (melynek ratifikálását az EGSZB már javasolta (1) az EU-nak), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az ILO-egyezmények alapján.

1.3   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen jelentést az ENSZ-egyezménnyel kapcsolatban az Unióban folytatott viták állásáról. Az Európai Bizottságnak meg kell teremtenie a ratifikáláshoz szükséges feltételeket, az EGSZB ezt egy újabb saját kezdeményezésű vélemény kidolgozásával támogathatná.

1.4   Az EGSZB javasolja, hogy az EU vállaljon igen aktív szerepet az ENSZ nemzetközi migrációról és a fejlődésről folytatott magas szintű párbeszédében.

1.5   A migráció és a mobilitás témakörében harmadik országokkal folytatott uniós párbeszédek fő céljául annak megkönnyítését kell kitűzni, hogy a migráció legális és rendezett formában történjen, illetve hogy biztosított legyen a nemzetközi menedékjog, csökkenjen az illegális bevándorlás és kevésbé legyen szükség az emberkereskedéssel foglalkozó bűnszövetkezetek elleni küzdelemre.

1.6   A mobilitási partnerségeket – amelyek közös politikai nyilatkozatok – nemzetközi egyezményekké kell alakítani. Az EGSZB szerint az EU jelentős hozzáadott értéket nyújthat a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokhoz.

1.7   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a regionális intézményekkel folytatott párbeszédet, a mobilitás és a migráció kérdésével is kibővítve a jelenlegi megállapodásokat.

1.8   Az EGSZB úgy véli, hogy a mobilitási partnerségeknek tartalmazniuk kell az általános megközelítés négy pillérét: a legális migráció és mobilitás elősegítését és megszervezését; az illegális migráció és az emberkereskedelem megelőzését és visszaszorítását; a nemzetközi védelem előmozdítását, valamint a menekültügyi politika külső dimenziójának erősítését és végül a migráció és a mobilitás fejlesztési hatásának maximalizálását.

1.9   A legnagyobb kihívást a munkaerő-vándorlásról szóló megállapodások jelentik, melyekben részt kell venniük mind az uniós, mind pedig a harmadik országok szociális partnereinek. Az EGSZB támogatja az ILO által a munkaerő-vándorlás megközelítéséhez javasolt elveket és iránymutatásokat (2), és javasolja, hogy ezeket vegyék figyelembe a mobilitási partnerségekben.

1.10   Az EGSZB javasolja, hogy a mobilitási partnerségekben vegyék figyelembe a nemek szempontját, tekintettel arra, hogy a migráns nők esetenként kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a férfiak, és sokszor esnek visszaélések, illetve diszkrimináció és szélsőséges kizsákmányolás áldozatául. A migráns nők a származási ország gazdasági és társadalmi fejlődésében is igen fontos szerepet játszanak (3).

1.11   Annak elkerülése érdekében, hogy a migráció káros hatással legyen a származási ország gazdasági és társadalmi fejlődésére, az Európai Uniónak kiemelt figyelmet kell szentelnie az agyelszívás kedvezőtlen hatásainak, és kompenzációs mechanizmusokat kell létrehoznia.

1.12   Az EU-nak támogatnia kell a diaszpóraszervezeteket, ennek kapcsán az EGSZB egy diaszpóraszervezeteket támogató szolgálat létrehozását ajánlja.

1.13   A határellenőrzések és az illegális bevándorlás megelőzése során tekintettel kell lenni az emberi jogok védelmére. A Frontexet több erőforrással kell ellátni, tevékenységeit pedig alá kell vetni az Alapjogi Ügynökség (FRA) értékelésének és az Európai Parlament demokratikus ellenőrzésének.

1.14   Az EU-nak a bevándorlók befogadása terén nyitott politikát kell folytatnia, olyan középtávú megközelítést alkalmazva, amely túltekint a jelenlegi gazdasági válságon, és figyelembe veszi a demográfiai helyzetet. A munkavállalási célú bevándorlással kapcsolatos eljárásoknak legálisnak és átláthatónak kell lenniük, továbbá elő kell segíteni az uniós és a származási országok szociális partnerei közti együttműködést.

1.15   Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós és nemzeti szintű bevándorlási jogszabályoknak biztosítaniuk kell az egyenlő bánásmód elvének érvényesülését a szociális és munkajogok területén. A körkörös migrációval kapcsolatos rendszereket nem szabad diszkriminatív módon, az egyenlő bánásmódot korlátozva alkalmazni.

1.16   A mobilitási partnerségekben meg kell állapodni arról, hogy a visszafogadási eljárásokban –támogatórendszerek alkalmazása mellett – előnyben részesítik az önkéntes hazatelepülést (4) Ha kivételesen mégis kitoloncolási eljárásra kerül sor, maradéktalanul tiszteletben kell tartani az érintettek emberi jogait, figyelembe véve az Európa Tanács ajánlásait. (5).

1.17   Az EGSZB kéri, hogy az EU magas szintű jogharmonizáción alapuló Közös Menekültügyi Rendszert hozzon létre. Támogatja továbbá, hogy az EU működjön együtt a harmadik országokkal annak érdekében, hogy ezek javítsák menekültügyi rendszereiket, és jobban tartsák be a nemzetközi előírásokat. Az EU és a harmadik országok közötti megállapodásoknak tartalmazniuk kell olyan eljárásokat, amelyek garantálják a menekültstátust kérelmező személyek nemzetközi védelemhez való jogának érvényesülését.

1.18   Azoknak a harmadik országoknak, amelyekkel mobilitási partnerségek megkötésére került sor, alá kell írniuk a Genfi Menekültügyi Egyezményt, megfelelő menedékjogi szervekkel kell rendelkezniük, és emberi jogi szempontból biztonságos országnak kell lenniük. Így elvárás, hogy a transznacionális szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt és annak az emberkereskedelemről és az embercsempészetről szóló jegyzőkönyveit már ratifikált országok között legyenek (6).

1.19   Az EU-nak erősítenie kell integrációs politikáit, és fokozottabban kell küzdenie a rasszizmus, az idegenellenesség, valamint a bevándorlók és a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése ellen. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az uniós intézmények igen aktívan vegyenek részt az idegengyűlölet, a rasszizmus és a diszkrimináció elleni küzdelemben, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor ezeket a magatartásformákat a tagállami kormányok és jogalkotók bátorítják (7).

1.20   Az EGSZB az Európai Bizottsággal együttműködésben továbbra is ösztönözni fogja a Európai Integrációs Fórum tevékenységét, mivel úgy véli, hogy az elkövetkező években az integráció olyan probléma lesz, melynek megoldása Európa, a bevándorló hátterű személyek és valamennyi polgár stratégiai érdeke.

2.   Általános megjegyzések

2.1   A közlemény olyan új kezdeményezés az Európai Bizottság részéről, amely azt célozza, hogy a migrációs politika terén egy globálisabb és az EU egyéb szakpolitikáival – különösen a külpolitikával – jobban összehangolt megközelítés érvényesüljön.

2.2   Az EGSZB pozitívan értékeli ezt a megközelítést, amely figyelembe veszi az elmúlt évek során kidolgozott ajánlásait. Több véleményt is készített, amely közvetlenül kapcsolódik a jelen közlemény témájához (8).

2.3   Az EGSZB javasolta, hogy az EU fogadjon el egy olyan közös menekültügyi politikát, amelyhez harmonizált jogszabályok csatlakoznak, és egy olyan közös bevándorláspolitikát is, amelynek jogszabályai lehetővé teszik a közös és átlátható eljárások útján történő, legális bevándorlást, amely figyelembe veszi Európa és a származási országok érdekeit, és tiszteletben tartja az alapvető jogokat.

2.4   2006 óta új nemzetközi megközelítés van kialakulóban a bevándorlás kezelésében, különösen a nemzetközi migráció és a fejlődés témájáról tartott magas szintű ENSZ-párbeszédnek (9) köszönhetően. Az EGSZB részt vett a migrációról és a fejlődésről rendezett globális fórum kormányközi konferenciáin, amelyeken különféle civil szervezetek is jelen voltak (10). Az EGSZB javasolja, hogy az EU vállaljon igen aktív szerepet az ENSZ magas szintű párbeszédében.

2.5   Meglepő, hogy még ma is vannak olyan uniós tagállamok, amelyek nem ratifikálták a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése a 45/158. sz. határozat keretében, 1990. december 18-án fogadott el, és amely 2003. július 1-jén lépett hatályba. Az EGSZB egy saját kezdeményezésű véleményében (11) már javasolta, hogy az EU és a tagállamok ratifikálják az egyezményt. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a ratifikációhoz szükséges feltételek megteremtése érdekében készítsen jelentést a viták állásáról és a tagállamok álláspontjairól.

2.6   Az EGSZB azt javasolja, hogy a külpolitika keretében az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa az idevonatkozó jogi eszközök és különösen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezmény, a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya alapján segítse elő egy, a migrációra vonatkozó nemzetközi jogi keret létrejöttét. Ennek a nemzetközi jogi keretnek emellett még az alábbiakat kellene magában foglalnia:

a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény,

a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény,

a gyermek jogairól szóló egyezmény,

a migráns munkavállalókra vonatkozó ILO-egyezmények (C 97 és C 143),

a férfi és a női munkaerő egyenlő díjazásáról szóló egyezmény (C 100),

a háztartási alkalmazottakról szóló egyezmény (C 189),

az ILO alapvető munkaügyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozata,

az ILO munkaerő-vándorlásról szóló multilaterális kerete,

az Egyesült Nemzetek 2001-ben tartott, faji megkülönböztetés elleni világkonferenciájának durbani nyilatkozata és cselekvési programja.

2.7   Az EU közös bevándorlási és menekültügyi politikája az utóbbi években folyamatosan fejlődött, de a jogi és politikai eszközök még mindig nem kielégítőek. A tagállamoknak megvannak a saját politikáik, amelyek néha teljesen ellentétesek az EU megközelítéseivel és megállapodásaival. Az EGSZB kéri a tagállamokat, hogy álljanak a Szerződésben és a stockholmi programban meghatározott közös politika mellé.

2.8   Középtávú megközelítésre van szükség, hiszen az EU-nak a jelenlegi gazdasági válság és a munkanélküliség növekedése ellenére nyitottabb politikát kell folytatnia a bevándorló új munkavállalók befogadása terén, ahogy arra az EGSZB is rámutatott az EU belga elnökségének felkérésére készült A legális bevándorlás szerepe a demográfiai kihívások fényében című feltáró véleményében. (12) A közleményben az Európai Bizottság szintén úgy véli, hogy a demográfiai és munkaerő-piaci helyzetre való tekintettel szükség lesz arra, hogy új bevándorlókat fogadjunk be.

2.9   Az EGSZB úgy látja, hogy az EU a tagállamok által a múltban bevezetett korlátozó jellegű és nem koherens migrációs politikák segítségével nem tud megbirkózni ezzel az új helyzettel. Az európai bevándorlási politikának túl kell lépnie a régi korlátozásokon, és illeszkednie kell a mai realitásokhoz.

2.10   Az Európai Bizottság közleménye javasol egy, „a migrációval és a mobilitással kapcsolatos megújított általános megközelítést”, amelynek egy szélesebb és átfogóbb politikához kell illeszkednie, és amelyet a bevándorlók származási és tranzitországaival együttműködve kell végrehajtani.

2.11   A közlemény központi eleme és hozzáadott értéke az Európai Unió és olyan külső országok, illetve bizonyos régiókban – például a dél-mediterrán térségben, Kelet-Európában, az AKCS-országokban, Latin-Amerikában stb. – fekvő országcsoportok közötti mobilitási partnerségekben rejlik, amelyekkel az EU-nak szomszédsági és partnerségi kapcsolatai vannak.

2.12   Az EGSZB egy másik véleményében (13) már tett néhány javaslatot, amelyet a mobilitási partnerségek esetében figyelembe kell venni, például a vízumok rugalmassága, a befogadásra nyitottabb jogszabályok, a szakmai képesítések elismerése, az „agyelszívás” elkerülése és a társadalombiztosítási jogosultságok terén.

2.13   Az EGSZB támogatja ezt az általános megközelítést, mert úgy véli, hogy erősebb kapcsolatot kell teremteni a migrációs és a mobilitási politika belső és külső dimenziója között. Emellett az általános megközelítés operatív prioritásai között szerepel az EU bevándorlási és menekültügyi politikája, illetve a fejlesztési együttműködési politikák közötti összhang megteremtése.

2.14   A migráció és a mobilitás két különböző fogalom. Ami a harmadik országok állampolgárainak az Európai Unió külső határain át történő mozgását illeti, az nem jelent feltétlenül munkavállalási célú bevándorlást. Az ezeket a határokat átlépő személyek nagy része látogató, turista vagy üzleti célból, vagyis olyan rövid időtartamra érkezik, amely nem feltételez migrációs szándékot. A gazdasági célú bevándorlás a munkaerőpiachoz való hozzáférést feltételezi.

2.15   Az EGSZB egyetért azzal, hogy a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés keretében folytatott vízumpárbeszédeket intenzívebbé kell tenni. Az EU által harmadik országokkal folytatott vízumpárbeszéd, valamint az EU közös vízumpolitikája mind a rövid távú tartózkodásokat, mind pedig a migrációt érinti.

2.16   Eddig könnyebb volt megegyezésre jutni a rövid távra szóló vízumokkal kapcsolatban, a migrációt jelentő (tartózkodási és munkavállalási célú) vízumok esetében azonban, amelyek továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartoznak, ez nehezebb ügy. Nemrégiben megállapodás született a Tanácsban és az Európai Parlamentben az összevont engedélyről szóló irányelvről, amely bizonyos mértékű jogi harmonizációt hoz majd a beutazás-engedélyezési eljárásokba. Ezenkívül a migránsok különféle kategóriáiról (idénymunkásokról, kiküldött munkavállalókról) is készülnek jogszabályok.

2.17   Ha fennmarad a korábbi helyzet, akkor nehéz lesz haladást elérni a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés terén. A veszély abban áll, hogy a mobilitási partnerségek csupán a rövid távú tartózkodások jobb kezelését szolgálják majd, és a munkavállalási célú migráció eljárásainak javítása szempontjából nem lesz túl nagy hatásuk.

2.18   A harmadik országokkal migrációs ügyekben (ide tartozik például a munkavállalók beutazásának engedélyezése, az illegális bevándorlás megelőzése vagy a visszafogadás) már megkötött kétoldalú megállapodások a tagállami kormányok és a származási országok kormányai által aláírt kétoldalú megállapodások. Az EU is elindított néhány kísérleti projektet. Az EGSZB reméli, hogy az általános megközelítés végrehajtása előrelépést hoz majd az EU és harmadik országok közötti kétoldalú megállapodások felé.

2.19   Az EGSZB elengedhetetlennek tartja a regionális dimenziót, ezért azt javasolja, hogy a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésben vegyenek részt a meglévő regionális intézmények is, különösen azok, amelyek társulási és együttműködési megállapodást kötöttek az EU-val. Egyes dél-amerikai, ázsiai és afrikai regionális intézmények a szabad mozgásról, a bevándorlásról és a mobilitásról szóló belső megállapodásokon dolgoznak, melyek az európai migráció kezelését is segíthetik.

2.20   Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság földrajzi prioritásait és azt, hogy a regionális párbeszédek az EU szomszédságpolitikájára épülnek, különösen a dél-mediterrán térségbeli és a keleti partnerség esetében. Az EU–Afrika partnerséget és a prágai folyamat 19 országához fűződő partnerséget szintén prioritásnak kell tekinteni. A rabati folyamat 27 országához és Afrika szarvához fűződő kapcsolatok szintén elsődleges jelentőségűek.

2.21   Az EGSZB azt javasolja, hogy tegyék intenzívebbé az AKCS-országokkal a migráció és a mobilitás kérdéseiről folytatott párbeszédet, és indítsanak párbeszédet Közép- és Dél-Amerika országaival is.

Erősíteni kell a párbeszédet Törökországgal és az ugyancsak tagjelölt balkáni államokkal, valamint Oroszországgal, Indiával és Kínával.

Az Egyesült Államokkal, Kanadával és Ausztráliával folytatott párbeszédnek speciális vonásai vannak.

2.22   Az Európai Bizottság javaslata értelmében az általános megközelítés az alábbi négy pilléren nyugszik:

a legális migráció és mobilitás megszervezése és elősegítése,

az illegális migráció és az emberkereskedelem megelőzése és visszaszorítása,

a nemzetközi védelem előmozdítása, valamint a menekültügyi politika külső dimenziójának erősítése,

a migráció és a mobilitás fejlesztési hatásának maximalizálása.

2.23   Az EGSZB úgy véli, hogy valóban ezek azok a pillérek, amelyekre egy olyan általános megközelítésnek kell épülnie, amely összhangban van más politikákkal, így például az emberijog-védelmi, a menekültügyi, a fejlesztési együttműködési politikával vagy az emberkereskedelem és -csempészet elleni küzdelemmel.

3.   A legális migráció és mobilitás megszervezése és elősegítése

3.1   A harmadik országokkal kialakított mobilitási partnerségek fő célja annak elősegítése kell, hogy legyen, hogy a migráció legálisan és rendezett módon menjen végbe. Az EU-nak hihető bevándorlási lehetőségeket kell kínálnia, és az eljárásoknak átláthatóknak kell lenniük, hogy a származási országokban megerősödjön az a vélemény, hogy van lehetőség legális migrációra. A szabálytalan eljárásokat ugyanakkor el kell utasítani.

3.2   A harmadik országokkal folytatott párbeszédet jelenleg nagyon behatárolja az a körülmény, hogy az új bevándorlók befogadása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EGSZB azt javasolja, hogy a tagállamok és a Tanács növelje az Európai Bizottság fellépési lehetőségeit ezen a téren, mivel az EU jelentős hozzáadott értéket nyújt.

3.3   A harmadik országokból érkező munkavállalók befogadását nagymértékben korlátozzák a nemzeti jogszabályok. Az európai jogszabályok kidolgozását számos politikai jellegű nehézség hátráltatja; az elfogadott irányelveket át kell ültetni a nemzeti jogszabályokba, más jogi aktusok pedig még a Tanács és az Európai Parlament közötti tárgyalás szakaszában vannak.

3.4   Egy másik véleményében (14) az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy – egyes nemzeti eltérések figyelembevételével – az EU-nak olyan rugalmasan kialakított jogszabályokra van szüksége, amelyek törvényes és átlátható csatornákon keresztül mind a magasan képzett munkaerő, mind az alacsonyabb képzettséget igénylő tevékenységeket végző munkavállalók számára lehetővé teszik a munkavállalási célú migrációt. Sok bevándorló hosszú távú tartózkodási engedélyt kap, mások viszont csak ideigleneset. A mobilitási partnerségeknek tekintetbe kell venniük ezt a helyzetet.

3.5   Támogatási rendszereket kell bevezetni a bevándorlók számára, amelyekre származási országuk elhagyásától egészen addig számíthatnának, amíg mind foglalkoztatási, mind társadalmi szempontból nem integrálódnak a célországba. Ezeket a támogatási rendszereket részben a hatóságok, részben a szakszervezetek, munkaadói szervezetek, diaszpóraközösségek és egyéb civil szervezetek működtetnék. Ki kellene terjedniük a teljes migrációs folyamat során nyújtott tájékoztatásra és tanácsadásra, valamint az ország nyelvével, szociális és munkafeltételeivel, törvényeivel és szokásaival kapcsolatos tanfolyamokra.

3.6   Az EGSZB megismétli azt a más véleményeiben már megfogalmazott javaslatát, hogy tökéletesítsék a bevándorló munkavállalók képesítésének elismerési rendszereit, valamint az oklevelek és szakképesítések érvényesítését. Ezeknek a rendszereknek szerepelniük kell a mobilitási partnerségekben.

3.7   Amint az EGSZB korábbi véleményeiben már javasolta, a bevándorlók társadalombiztosítási jogosultságainak hordozhatóságát hatékonyan garantálni kell az EU-n belül és a származási országokban; ezért a mobilitási partnerségeknek ki kell terjedniük a társadalombiztosítási ügyekre. Bár az európai bevándorlási jogszabályok korlátozzák a társadalombiztosítási jogokat, e megállapodások révén számos probléma megoldható. Ez még egy ok arra, hogy a mobilitási partnerségek jogilag kötelező érvényű eszközök legyenek.

3.8   Az EGSZB felhívja a figyelmet az integrációs politikák jelentőségére. Elkötelezetten támogatja az integráció előrevitelét és a civil szervezetek szerepét. Az Európai Integrációs Fórum, amely az EGSZB székházában, félévenként ül össze, nagyon fontos eszköz az uniós intézmények számára. Az Integrációs Alap rendkívül jelentős pénzügyi eszköz, amelyet ki kell bővíteni.

3.9   Az integrációs politikák mind a bevándorlókat, mind a befogadó társadalmakat érintik, előmozdítják a jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos egyenlőséget, a kultúrák, etnikumok és vallási felekezetek közötti párbeszédet, és összekapcsolódnak az alapvető jogok védelmével, valamint a rasszizmus, az idegengyűlölet és a megkülönböztetés elleni küzdelemmel. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a bevándorlással kapcsolatos európai jogszabályoknak egyenlő bánásmódot kell garantálniuk a bevándorló munkavállalók számára munkaügyi és szociális téren (15).

3.10   Véleményeiben az EGSZB lándzsát tört amellett, hogy az európai jogszabályok foglalják magukban a bevándorló munkavállalók munkaügyi és szociális jogait, tisztességes munkakörülmények garantálása és a kizsákmányolás megakadályozása céljából.

3.11   Az „iratokkal nem rendelkező” bevándorlók helyzete különösen nehéz. A munkaügyi felügyeleteknek – a szociális partnerekkel karöltve – ügyelniük kell a munkaügyi szabályok betartására. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra a jelentésre, amelyet a bécsi ügynökség (FRA) készített a rendezetlen jogállású bevándorló munkavállalók helyzetéről az EU-ban (16).

3.12   Az EGSZB a családegyesítésről szóló irányelv módosítását javasolta, mivel az hiányosságokat tartalmaz. Az Európai Bizottság zöld könyvet tett közzé, amelyről az EGSZB jelenleg véleményt dolgoz ki (17).

3.13   Az EGSZB mélységes aggodalommal figyeli az elmúlt évek és napjaink eseményeit, nyilatkozatait és politikai döntéseit, mivel ismét egyre jobban terjed egy régi és ismert európai betegség: az idegengyűlölet és a kirekesztő nacionalizmus. A kisebbségek és a bevándorlók sértő megjegyzéseknek, inzultusoknak, valamint agresszív és diszkriminatív politikáknak vannak kitéve.

3.14   Korábban csak kisebbségben levő, szélsőséges politikai csoportok hirdettek idegengyűlöletet és populista nézeteket. Ma azonban ezek a politikák számos olyan kormány menetrendjének és programjának szerves részét képezik, amelyek kampányfogásként használják a bevándorló- és kisebbségellenes politikákat. Az EGSZB szerint az uniós intézményeknek meg kell akadályozniuk, hogy az idegengyűlölet és a populizmus bebocsátást nyerjen az európai menetrendbe.

4.   Az illegális migráció és az emberkereskedelem megelőzése és visszaszorítása

4.1   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal az illegális migráció megakadályozásának jelentőségével kapcsolatban.

4.2   Küzdeni kell a be nem jelentett munka ellen, és a nemzeti jogszabályokban hatékonyan alkalmazni kell azt az irányelvet, amely szankciókat ró a rendezetlen jogállású bevándorlókat kizsákmányoló munkaadókra (18). A rendezetlen jogállású bevándorlók nagyon ki vannak téve a kizsákmányolásnak, és áldozatnak kell őket tekinteni. A szociális partnereknek együtt kell működniük a munkafelügyeletekkel a szabálytalan foglalkoztatás és a kizsákmányolás mérséklése érdekében.

4.3   Az EGSZB hangot adott annak a véleményének, (19) hogy az Európai Uniónak olyan, a külső határokra vonatkozó politikára van szüksége, amely hiteles, hatékony, legitim, továbbá demokratikus ellenőrzésnek és független értékelésnek van alávetve. A tagállamoknak több operatív hatáskörrel és autonómiával kell felruházniuk a Frontexet tevékenységei és eszközei (technikai felszerelés) tekintetében.

4.4   Az ügynökség által koordinált közös műveletek végrehajtását (és ezeknek az alapvető jogokra és a Határellenőrzési Kódexben előírt adminisztratív garanciákra gyakorolt hatásait) azonban az Európai Parlament és az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által történő demokratikus ellenőrzésnek kell alávetni. Emellett folyamatos értékelésre is szükség van, különös tekintettel a Frontex harmadik országokkal folytatott tevékenységeire és a velük kötött megállapodásokra, a közös műveletek hatékonyságára és a kockázatelemzések minőségére.

4.5   Az EGSZB lényegesnek tartja, hogy a Frontex teljesítse a menedékkérők nemzetközi védelemhez való hozzáféréséhez és a visszaküldés tilalmának elvéhez kapcsolódó kötelezettségeit.

4.6   Közleményében az Európai Bizottság rámutat, hogy „Amennyiben nem működik megfelelően a határellenőrzés, nem csökken az illegális migráció szintje, […] az EU-nak nem áll módjában több lehetőséget kínálni a legális migráció és mobilitás számára” (20). Az EGSZB azonban megjegyzi, hogy egymással szorosan összefüggő helyzetekről van szó.

4.7   Az EGSZB már több véleményben is kifejtette (21), hogy világos összefüggés van a legális és az illegális bevándorlás között, ugyanis amikor nem állnak rendelkezésre megfelelő, átlátható és rugalmas csatornák a legális bevándorlás számára, olyankor nő az illegális bevándorlás.

4.8   Bár az Európában rendezetlen jogállásúként tartózkodó személyek nagy része szabályosan lépett be az EU-ba, olyanok is vannak, akik bűnszervezetek karmai közé kerültek. Az illegális emberkereskedelemmel és –csempészettel foglalkozó bűnszervezetek elleni küzdelmet az EU-nak bele kellene foglalnia a mobilitási partnerségek keretébe. Az áldozatok védelmét garantálni kell.

4.9   A párbeszédekben a visszatérési és visszafogadási eljárásoknak is szerepelniük kell, amelyeknek mindig az emberi jogok tiszteletben tartásán kell alapulniuk. Az EGSZB azt szeretné, ha az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által a kitoloncolásra vonatkozóan kidolgozott 20 elv alapján (22) az Alapjogi Ügynökség (FRA) etikai kódexet állítana össze a kitoloncolásra.

4.10   Ami a rendezetlen jogállású bevándorlók őrizetben tartását illeti, az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy „intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a befogadó állomásokon elfogadható életkörülményeket teremtsenek a migránsok számára, és megakadályozzák az önkényes vagy határozatlan idejű őrizetben tartásukat” (23). Az EGSZB úgy véli, hogy a rendezetlen jogállású személyek nem bűnözők, és sajnálkozik amiatt, hogy egyes nemzeti intézkedések visszaélnek a visszatérési irányelvvel, amely az EGSZB szerint módosításra szorul az alapjogok megfelelő védelme érdekében.

4.11   Az ellen különösen felemeli a szavát az EGSZB, hogy a kiskorúakat ugyanazokban az idegenrendészeti központokban helyezzék el, mint ahol a felnőtteket, mivel a kiskorúaknak nyitott szociális környezetben, és lehetőség szerint a családjukkal kell élniük.

4.12   Az emberkereskedelem elleni küzdelemnek kiemelt helyet kell kapnia, és az összes párbeszédben szerepelnie kell. Meg kell követelni ezektől az országoktól, hogy mielőtt mobilitási partnerséget írnának alá az EU-val, ratifikálják a transznacionális szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt és annak az emberkereskedelemről és az embercsempészetről szóló jegyzőkönyveit, majd alkalmazzák őket jogrendszerükben.

4.13   Az EGSZB nyomatékosan kéri, hogy a hatóságok fokozzák az emberkereskedelemmel és –csempészettel foglalkozó bűnszervezetek elleni küzdelmet. Az ezek karmai közé kerülő személyeket védelemre szoruló áldozatoknak kell tekinteni.

5.   A nemzetközi védelem elősegítése és a menekültügyi politika külső vetületének fokozása

5.1   A menedékkérők gyakran nem tudják európai területen benyújtani kérelmüket, mert az illegális bevándorlás elleni küzdelem jegyében kialakított ellenőrzés nem teszi számukra lehetővé az Európába történő belépést. Ez kiáltó ellentmondáshoz vezet az illegális bevándorlás elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések és a menedékjog között.

5.2   Garantálni kell a visszaküldés tilalmára vonatkozó elv érvényesítését a határon, akárcsak azt, hogy valamennyi nemzetközi védelemre szoruló személy az EU-ban nyújthassa be kérelmét. Ezeket a kérelmeket az illetékes nemzeti hatóságoknak kell elbírálniuk.

5.3   Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló munkáját, hogy javítsa az európai menekültügyi jogszabályokat (24), amelyeknek magas szintű jogharmonizációt kell elérniük, egységes jogállást, valamint átlátható és hatékony eljárásokat eredményezve. Azoknak az EU-ban tartózkodó személyeknek, akik védelemben részesülnek, vagy menedéket kérnek, egyenlő feltételek mellett kell hozzáférniük a munkaerőpiachoz.

5.4   Az EGSZB a harmadik országokkal abból a célból folytatott együttműködést is támogatja, hogy ezek az országok erősítsék meg menekültügyi rendszereiket, és jobban tartsák be a nemzetközi előírásokat.

5.5   Ezenkívül azoknak a harmadik országoknak, amelyekkel mobilitási partnerségek aláírására kerül sor, a menekültek jogállásáról szóló genfi egyezmény aláírójának kell lenniük, rendelkezniük kell menekültügyi struktúrákkal, és emberjogi szempontból biztonságos országoknak kell lenniük. Az EU-nak együtt kell működnie velük menekültügyi rendszereik javítása érdekében.

5.6   Az EGSZB támogatja a regionális védelmi programok megvalósítását, és úgy véli, hogy a harmadik országok menekültügyi struktúráinak javítása nem akadályozhatja meg, hogy azok a menedékkérők, akiknek európai országban kell kérelmüket beterjeszteniük, megtehessék ezt.

5.7   A mobilitási partnerségek nem járhatnak együtt azzal, hogy az európai partnerországok a menekültügyi eljárások összes költségét a területükön áthaladó személyekre hárítják. A Menekültügyi Alap révén az EU-nak együtt kell működnie ezen a téren.

5.8   Az EU-nak továbbra is nyitottnak kell maradnia a bevándorlók és a menedékkérők előtt, meg kell erősítenie a tagállamok közötti szolidaritást, és bővítenie kell a letelepítési programokat.

6.   A migráció és a mobilitás fejlesztési hatásának maximalizálása

6.1   Az EU-nak elő kell segítenie, hogy a migránsok származási országa mindenkinek tisztességes munkát tudjon kínálni. Így megkönnyíthető az önkéntes migráció, ugyanis jelenleg a migráció a legtöbb esetben nem önkéntes elhatározáson alapul. Az EGSZB támogatja az ILO-nak a tisztességes munka elősegítésére irányuló feladatait.

6.2   Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság egyértelmű kapcsolatot alakított ki a magasan képzett szakemberekre vonatkozó befogadási politika és a fejlesztési együttműködési politika között, többek között abból a célból, hogy el lehessen kerülni az agyelszívást és a humán erőforrások csökkenését a származási országokban.

6.3   Az EGSZB azonban nagyobb mértékű kötelezettségvállalást szeretne. Az Európai Bizottság megemlíti, hogy „erőfeszítéseket kell tenni az agyelszívás […] megfékezése” érdekében, de úgy véli, hogy a munkavállalókra vonatkozó befogadási politikában „különleges erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a tehetségekért zajló világméretű versenyben vonzani lehessen a magasan képzett migránsokat”. Ez a két cél gyakran ellentmondásba kerül egymással. Arról nem szól a közlemény, hogy az agyelszívás mérséklésére vonatkozó cél elérése érdekében korlátoznák a „tehetségek vonzását”. Egyetlen utalás történik erre a dilemmára, az egészségügyi dolgozókkal kapcsolatban: a közlemény támogatja a WHO magatartási kódexét, és kiáll az egészségügyi szakemberek körkörös migrációja mellett.

6.4   Az agyelszívás azonban nem csupán az egészségügyi ágazatot érinti, ezért szélesebb körű magatartási kódexre van szükség, amely bizonyos országok és foglalkozások esetében korlátozza a magasan képzett munkavállalók felvételét. Az EGSZB azt javasolja, hogy a mobilitási partnerségek korlátozzák az agyelszívást, hogy a migráció mindkét fél számára kedvező legyen.

6.5   Az EU-nak kompenzációs rendszereket kell kialakítania azoknak az országoknak a számára, amelyeknek humántőkéje megcsappan az Európába irányuló migráció miatt. Ennek a kompenzációnak egyéb intézkedések mellett támogatnia kell az oktatási rendszereket és a munkaügyi intézményeket a munkahelyteremtés és a munkakörülmények javítása érdekében.

6.6   Az EGSZB a huzamos tartózkodási engedélyről szóló irányelv rugalmasabbá tételét javasolta, hogy lehetővé tegyék sok szakember – az állandó tartózkodásra való jogosultság elvesztése nélküli – körkörös mobilitását az EU és a származási országok között, és így fenntartsák és erősítsék azokat a kapcsolatokat, amelyek igen hasznosak lehetnek a fejlődéshez.

6.7   Jelenleg a körkörös migrációs rendszerek a humántőke megcsappanásához vezetnek a származási országokban, ugyanis a bevándorlási folyamatok nagy része szervezetlenül zajlik le. Az EGSZB úgy véli, hogy a képzést, képesítéseket, szociális jogokat és foglalkoztatást ötvöző, jól szervezett eljárások révén fejleszteni lehet a humántőkét.

6.8   Az EGSZB osztja az ILO azon kockázatra vonatkozó aggodalmait, hogy a körkörös migrációt esetleg a munkaügyi és szociális jogok csorbítására és az állandó tartózkodás megakadályozására használják fel. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy az ideiglenes bevándorlók számára garantálják az egyenlő fizetés és munkakörülmények elvét.

6.9   Korábbi véleményeiben (25) az EGSZB már jelezte a diaszpóraszervezetek és fejlődésben játszott szerepük fontosságát. Az EU-nak támogatnia kell a diaszpóraközösségek tevékenységeit.

6.10   Hasonlóképpen folytatni kell a pénzátutalások költségeinek csökkentésére és az ezen összegek fejlesztési célú felhasználására irányuló kezdeményezéseket. Az EGSZB támogatja, hogy hozzanak létre egy, az átutalásokkal foglalkozó éves fórumot és egy közös portált.

6.11   Az EGSZB azt javasolja, hogy hozzanak létre egy támogatási szolgálatot a diaszpóraszervezetek számára, amely megkönnyíti valamennyi, egy bizonyos ország vagy régió fejlődéséért munkálkodó szervezet összehangolását, valamint ezeknek a nemzetközi fejlesztési együttműködési szervezetekkel történő koordinálását. Ennek a szolgálatnak forrásokat kell juttatnia az új projektek elindításához. Az EU-nak támogatnia kell a diaszpóraszervezeteket, és meg kell könnyítenie a reprezentatív platformok kialakítását.

7.   Finanszírozás és értékelés

7.1   A pénzügyi eszközök jövőbeli tervezése során meg kell könnyíteni az általános megközelítés megvalósítását. Az Európai Bizottság felkérésére az EGSZB jelenleg véleményt dolgoz ki ebben a tárgyban.

7.2   Az EGSZB független tanulmány elkészítését javasolja a már működő mobilitási partnerségek hatékonyságáról és hatásairól. Az EGSZB támogatja az annak biztosítására irányuló európai bizottsági kezdeményezést, hogy a mobilitási partnerségek hatékony értékelési mechanizmussal rendelkezzenek.

7.3   Az eddig megkötött kétoldalú megállapodások azt mutatják, hogy a mobilitási partnerségeket a rövid tartózkodásra feljogosító vízumok és a visszafogadási megállapodások megkönnyítésére használják, az általános megközelítés többi eleme viszont másodlagos marad. A mobilitási partnerségek értékelésekor az általános megközelítésnek mind a négy pillérét meg kell vizsgálni.

7.4   Másrészt a mobilitási partnerségek a részt vevő államokra nézve jogilag nem kötelező közös politikai nyilatkozatok, ezért az EGSZB azt javasolja, hogy változtassák őket jogilag kötelező érvényű nemzetközi megállapodásokká.

Kelt Brüsszelben, 2012. április 25-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az EGSZB 2004. június 30-i saját kezdeményezésű véleménye a Nemzetközi Bevándorlási Egyezményről (előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS), HL C 302., 2004.12.7.

(2)  Az ILO munkaerő-vándorlásról szóló multilaterális kerete, 2007.

(3)  Az EGSZB feltáró véleménye: „Egészségügy és migráció”HL C 256., 2007.10.27.

(4)  A Nemzetközi Migrációs Szervezettel együttműködésben.

(5)  Húsz iránymutatás a kitoloncolásra CM(2005)40.

(6)  Palermói jegyzőkönyvek, 2000.

(7)  Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az Alapjogi Charta alapján.

(8)  HL C 248., 2011.8.25., 135–137. o., az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. június 15-i véleménye: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Közlemény a migrációról (COM(2011) 248 final), főelőadó: Luis Miguel Pariza Castaños.

HL C 120., 2008.5.16., 82–88. o., az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2007. december 12-i véleménye: „Migráció és fejlesztés: lehetőségek és kihívások” (saját kezdeményezésű vélemény), előadó: Sukhdev Sharma.

HL C 48., 2011.2.15., 6–13. o., az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. szeptember 15-i véleménye „A legális bevándorlás szerepe a demográfiai kihívások fényében” (feltáró vélemény), előadó: Luis Miguel Pariza Castaños.

HL C 44., 2008.2.16., 91–102. o., az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2007. október 25-i véleménye „A bevándorlásra és a származási országokkal folytatott együttműködésre vonatkozó, a fejlődés elősegítésére irányuló közösségi politika” (saját kezdeményezésű vélemény), előadó: Luis Miguel Pariza Castaños.

HL C 128., 2010.5.18., 29–35. o., az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. november 4-i véleménye „Az alapvető jogok tiszteletben tartása a bevándorlással kapcsolatos európai politikákban és jogszabályokban” (saját kezdeményezésű vélemény), előadó: Luis Miguel Pariza Castaños.

(9)  2006. szeptember 14–15.

(10)  Brüsszelben, Manilában és Athénban rendezett konferenciák.

(11)  Az EGSZB 2004. június 30-i saját kezdeményezésű véleménye a Nemzetközi Bevándorlási Egyezményről (előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS), HL C 302., 2004.12.7.

(12)  HL C 48., 2011.2.15., 6–13. o.

(13)  HL C 120., 2008.5.16., 82–88. o.

(14)  HL C 48., 2011.2.15., 6–13. o.

(15)  Az EGSZB véleménye: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Kultúrák közötti párbeszéd európai évéről” (HL C 185., 2006.8.8.)

(16)  Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) jelentése: „Rendezetlen jogállású háztartási alkalmazottak: az alapvető jogokkal kapcsolatos kihívások az Európai Unió és a tagállamok számára” (2011. július) www.fra.europa.eu.

(17)  Zöld könyv a harmadik országok Európai Unióban tartózkodó állampolgárainak családegyesítési jogáról (2003/86/EK irányelv) – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i 2009/52/EK irányelve az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról, HL L 168., 2009.6.30.

(19)  HL C 248., 2011.8.25., 135–137. o.

(20)  A COM(2011) 743 final magyar változatának 6. oldala.

(21)  HL C 157., 2005.6.28., 86–91. o.

(22)  Húsz iránymutatás a kitoloncolásra CM(2005)40.

(23)  COM(2011) 743 final, 20. oldal.

(24)  Az EGSZB véleménye: „Zöld könyv a jövőbeni Közös Európai Menekültügyi Rendszerről”HL C 204., 2008.8.9.

Az EGSZB feltáró véleménye: „A közös európai menekültügyi rendszer többletértéke mind a menedékkérők, mind az Európai Unió tagállamai számára”HL C 44., 2011.2.11.

Az EGSZB véleménye: „Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a menedékkérők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (átdolgozás)”HL C 24., 2012.1.28.

(25)  HL C 120., 2008.5.16., 82–88. o. és HL C 44., 2008.2.16., 91–102. o.


Top