Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52012AE1045

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az uniós büntetőpolitika létrehozása: az uniós szakpolitikák hatékony végrehajtásának biztosítása a büntetőjog útján (COM(2011) 573 final)

OJ C 191, 29.6.2012, p. 97–102 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

29.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 191/97


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az uniós büntetőpolitika létrehozása: az uniós szakpolitikák hatékony végrehajtásának biztosítása a büntetőjog útján

(COM(2011) 573 final)

2012/C 191/17

Előadó: Edouard DE LAMAZE

2011. szeptember 20-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az uniós büntetőpolitika létrehozása: az uniós szakpolitikák hatékony végrehajtásának biztosítása a büntetőjog útján

COM(2011) 573 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2012. március 22-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. április 25–26-án tartott, 480. plenáris ülésén (a 2012. április 25-i ülésnapon) 131 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB támogatja a közlemény azon célkitűzését, hogy az Unió – az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkének (2) bekezdése által elismert – büntetőjogi hatáskörét új, harmonizált területeken is gyakorolja. Ezáltal az Unió hatékony eszközzel rendelkezhetne politikái végrehajtásának javításához és megerősítéséhez. Ez illeszkedik az Európai Unió Bírósága 2005. évi joggyakorlati vívmányainak sorába, valamint a „környezeti büntetőjog” létrehozására irányuló 2008. és 2009. évi irányelvek sorába.

1.2   Az európai bizottsági közlemény tagadhatatlan haladást jelent, ugyanis az Unió első alkalommal javasolja, hogy definiálják a büntetőügyi intézkedéseit irányító szakpolitikát. Az EGSZB szerint ezt erős politikai lendületnek kell követnie.

1.3   Az EGSZB – a fent említett jogi változásokra hivatkozva – előzetesen emlékeztetni kíván arra, hogy az uniós politikák végrehajtásának felügyeletére irányuló szándék önmagában nem elegendő indok a büntetőjog alkalmazására, ugyanis az európai büntetőjogi hatáskör növelésének feltétele a szubszidiaritási és az arányossági elvek tiszteletben tartása.

1.4   A büntetőjogi szankció megtorló és megszégyenítő jellege miatt egy adott magatartás büntetendőnek minősítése az Unió által a tagállamoktól megkövetelt végső eszköz (ultima ratio) lehet csak. Azok a nehézségek, amelyekbe a tagállamok az uniós jog gyakorlati végrehajtása során ütköznek, és amelyek veszélyeztetik ez utóbbi hatékonyságát, önmagukban nem jelenthetnek elegendő indokot a büntetőjog alkalmazására. Az is szükséges hozzá, hogy a szóban forgó magatartási formák bizonyos, alapvetőnek ítélt érdekeket is sértsenek.

1.5   Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság tervének előfeltétele, hogy pontosabban körvonalazzuk, mit tartalmazzon az uniós szinten definiált általános érdek fogalma, amely fogalom jelenleg jogilag még nem létezik, viszont fontos az uniós szinten meghatározott büntetőjogi szankciók európai polgárokkal szembeni érvényesítéséhez. A fogyasztói érdek önmagában nem lehet elegendő ilyen intézkedések meghozatalának az igazolásához.

1.6   Az EGSZB kéri, hogy szélesebb körben tanulmányozzák, miként lehetne az alapvető jogokat, köztük a szociális jogokat a jövőben uniós szinten meghatározott büntetőjogi szankciók révén tiszteletben tartatni, ami a szociális jogok esetében azt is jelentené, hogy elgondolkodnánk azokon az eszközökön, amelyek révén közelíthetőek e jogok az egyes tagállamokon belül. Mivel a vádemelések és a szankciók tagállamonként olyan mértékben eltérhetnek egymástól, ami sértheti az alapvető jogokat, megsértve az arányosság és a jogbiztonság elvét, az EGSZB úgy véli, hogy a büntetőjogon túlmenően az ilyen eseteket is harmonizálni kellene.

1.7   Egy új, európai szintű büntetőjogi intézkedések elfogadására vonatkozó határozatot előzetesen igazolni kell egy olyan hatáselemzéssel, amelyet a különböző tagállamok szakértőivel együttműködésben dolgoznak ki, és amely magában foglalja többek között a szóban forgó rendelet tagállami szintű végrehajtásáért felelős rendszerekre vonatkozó összehasonlító jogi tanulmányt, valamint a jogi helyzet javítása iránti igény elemzését, mely utóbbi kimutatja, hogy ezt az új rendelkezést európai szinten kell meghozni.

1.8   Ennek értelmében az elvégzendő elemzésnek egyértelművé kell tennie, hogy a szubszidiaritási elv, illetve a büntetőjogi szankció szükségessége és arányossága (az ultima ratio követelménye) tekintetében szükség van egy európai büntetőjogi normára. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság ebben a szellemben tervezi az Unió büntetőjogi fellépéseinek a kiterjesztését.

1.9   Az EGSZB szerint az európai szinten meghatározott büntetőjogi eszköznek az alapvető jogokat érintő hatékonyságát és az arra gyakorolt hatását specifikus és független értékelésnek kellene alávetni, amely nélkülözhetetlen szerepet tölt be az előzetes hatástanulmány mellett.

1.10   Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy pontosítsák a büntetőjogra vonatkozó harmonizációs politika tartalmát, különösen pedig azt, hogy célja-e a büntetési tételek és a bűncselekményi tényállások meghatározásának a közelítése.

1.11   Az EGSZB úgy véli, hogy az Unió szintjén meghatározott minimumszabályoknak nem szabadna beavatkozniuk a nemzeti hatóságok által meghatározott bűncselekményi tényállás kategóriákba, amelyek egyébiránt jogrendszerükhöz kapcsolódnak; továbbá hogy – a szubszidiaritási elvvel teljes összhangban – a nemzeti hatóságokra kell bízni saját bűnüldözési stratégiájuk meghatározását.

1.12   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az alapvető büntetőjogi szabályok fokozatos közelítése úgyis csak organikus módon valósulhat meg, a bűnüldözési hatóságok (igazságügyi minisztériumok és ügyészségek) és a bírói testületek közötti szoros együttműködésekből kiindulva. Az ilyen együttműködéseket külön költségvetési forrásokból kellene tudni biztosítani. A jogoknak ez a közelítése azonban nem tudná megszüntetni a büntetőeljárásra vonatkozó nemzeti szabályok különbözőségét, különösen a védelemhez való jogok konkrét garantálását illetően (például a jogorvoslati jogok gyakorlása). Az eljárásjog egyébként nem tartozik a közlemény hatálya alá. Ennek alapján az EGSZB kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a jövőbeli Európai Ügyészség feladata legyen – hatásköre határain belül – a nemzeti büntetőjogi jogalkotások fokozatos közelítésének a nyomon követése, amelyek alapján ismernie kell majd a büntetőjogi eljárásokat.

1.13   Ezen túlmenően, az EGSZB szerint szükséges volna átgondolni a jogi személyek büntetőjogi felelősségét, amelyet jelenleg nem minden tagállam jogrendszere ismer el. Kiemelt figyelmet kellene tulajdonítani a törvény előtti egyenlőtlenség ezen formájának a gondolkodási folyamatban, mivelhogy a súlyos gazdasági, szociális és környezeti bűncselekmények jelentős részét ipari és kereskedelmi vállalkozások követik el.

1.14   Az európai büntetőjog területének kiterjesztéséhez előzetesen a következő témákat kellene átgondolni:

a büntetőjog előnyben részesítése minden más megelőző és kártérítési rendszerekkel szemben, mint például a közigazgatási, sőt adóügyi szankciók rendszere, vagy a csoportos keresetek (class action) által nyitott lehetőségek, valamint a közvetítés;

az európai szinten meghatározandó büntetési tételek megfelelő szintjének meghatározása, amely nélkül a büntetőjog az általa felváltott számos jogrendnél gyengébb visszatartó erővel rendelkezne;

az Eurojust és a jövőbeli Európai Ügyészség szerepe.

1.15   Végül pedig az EGSZB úgy véli, hogy az európai büntetőjog kiterjesztésének elvéről folytatott elmélkedés ehhez kapcsolódóan felvet egy másik megvitatandó kérdést is, a védelemhez való jog tiszteletben tartását. E jog védelme kevésbé garantálható a büntetőeljárás során kínált jogi kereten kívül. Márpedig az európai büntetőjogi térség kiterjesztése – éppen a szóban forgó folyamatból eredő hatékonyság miatt – a védelemhez való jog megerősítésére szólít fel, különösen az Eurojust és az Europol keretében. Ezt ténylegesen is garantálni kellene a gyakorlatban, az Unió valamennyi polgára számára. Csupán ezáltal fog az európai büntetőjog eleget tenni a Szerződésekben (az EUMSZ 67. cikkének (1) bekezdése és 83. cikkének (3) bekezdése) foglalt alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó követelménynek.

2.   A közlemény tartalma

2.1   Az Európai Bizottság megerősíti, hogy az uniós büntetőjognak a pénzügyi ágazatra, az Unió pénzügyi érdekeltségei védelmére, valamint az euró védelmére és a pénzhamisítás elleni küzdelem területére történő kiterjesztése szükségesnek bizonyul az uniós politikák hatékony végrehajtásának megerősítéséhez.

2.2   Továbbá szorgalmazza annak elemzését is, megalapozott lenne-e a következő területekre való kiterjesztése: a közúti szállításra, az adatvédelemre, a vámszabályokra, a környezetvédelemre, a halászati politikára és a belső piacra irányuló politikákra (hamisítás, korrupció, közbeszerzés). A felsorolás nem teljes körű.

2.3   Az uniós intézkedések jogi alapját az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése biztosítaná, amely kimondja, hogy „ha valamely harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozó területen az Unió politikájának eredményes végrehajtásához elengedhetetlen a tagállamok büntetőügyekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, irányelvekben szabályozási minimumokat lehet megállapítani e területen a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan”.

2.4   Noha a Lisszaboni Szerződés a büntetőjogi irányelvek elfogadását elősegítő jogalapot hoz létre, ezen irányelveknek szigorúan tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló charta és egyezmény által garantált alapvető jogokon kívül az alapvető szubszidiaritási és az arányossági elvet, ugyanis a büntetőjogot a közlemény pontos meghatározásának megfelelően csupán végső eszközként (ultima ratio) lehet alkalmazni.

2.5   A szubszidiaritás elvének megfelelően és a közleményben kifejtettek szerint az Unió csupán abban az esetben intézkedhet, amennyiben a tagállamok nem képesek az uniós jog betartatására, vagy pedig jelentős – következetlenségeket eredményező – eltérések merülnek fel e jogok alkalmazása terén a tagállamok között.

2.6   Az ultima ratio követelményének megfelelően az Európai Bizottság kijelenti, hogy a közigazgatási és büntetőjogi szankciók közötti választást mélyreható hatásvizsgálatnak kell megelőznie. E feladat elvégzésében egy szakértői csoport lesz a segítségére, amely ezen felül értelmezni fog néhány lényeges büntetőjogi fogalmat („hatékony, arányos és visszatartó erejű szankció”, „kevésbé súlyos ügy”, „bűnsegély és felbujtás”).

2.7   Az Európai Bizottság az Unió büntetőjogi beavatkozásának hozzáadott értékét a következő célkitűzések mentén értékeli:

A személyek szabad mozgásának és a határon túli árubeszerzéseknek az elősegítése (a büntetőeljárás során biztosított eljárási jogokra vonatkozó minimális normák révén).

A „menekülési útvonalak” megszüntetése.

A bírói testületek közötti kölcsönös bizalom, illetve a bűnüldöző hatóságok együttműködésének a megerősítése.

Az uniós jogszabályok súlyos megsértésének megakadályozása és szankcionálása (környezetvédelem, illegális foglalkoztatás elleni küzdelem stb.).

2.8   A közlemény nem vonatkozik azokra az intézkedésekre, amelyeket az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdése értelmében, a kimerítően felsorolt – és a különösen súlyos jellegűk és a határokon átnyúló dimenziójuk alapján uniós dimenziójú bűncselekményeknek (eurocrimes) nevezett – bűncselekmények (1) elleni küzdelem érdekében lehet elfogadni.

3.   Általános megjegyzések

3.1   A szóban forgó közlemény különösen kényes témát érint, mivel a büntetőjogi politika kezdettől fogva a szuverén hatalmi jogkörök közé tartozik, másrészt pedig mivel a megtorló szabályozás közvetlenül érintheti a személyes szabadságot és az egyes polgárok jogait.

3.2   Noha az Unió büntetőjogi fellépésére bizonyos területeken vitathatatlanul igény mutatkozik, különös tekintettel az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésében felsorolt emberkereskedelemre, illetve a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemre, az EGSZB nincs meggyőződve arról, hogy az EUMSZ 83. cikke (2) bekezdésének hatálya alá eső területeken is létezne hasonló igény.

3.3   Az európai büntetőjog alapjai a következők:

3.3.1   A kellő mértékű, jogos érdek megléte.

3.3.1.1   A Lisszaboni Szerződés által bevezetett újítások alapvető vívmányok, amelyeket az EGSZB támogat. A büntetőjogi irányelvek elfogadását meg kell könnyíteni, az alapvető jogoknak pedig nagyobb védelmet kell élvezniük.

3.3.1.2   Az EGSZB azonban előzetesen szeretne tisztázni egy esetleges félreértést: az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése nem sugallhatja azt, hogy az uniós politikák végrehajtásának garantálására irányuló szándék önmagában elegendő lehet a büntetőjog alkalmazására.

3.3.1.3   A „gazdasági talpra állás”, amelyre az Európai Bizottság hivatkozik az EU büntetőjogi cselekvési terének kibővítése céljával (lásd a 10. oldalt), valóban lényeges célkitűzés, melynek prioritását mindenki elismeri, de önmagában nem lehet eléggé jogos érdek a büntetőjog alkalmazására. E célkitűzés egyébiránt mástól is függ, mint a „földalatti gazdaság és a pénzügyi bűnözés” elleni küzdelemtől, amelyre az EU büntetőjogi beavatkozása nem korlátozódhat az Európai Bizottság álláspontja szerint.

3.3.1.4   Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság tervének előfeltétele, hogy pontosabban körvonalazzuk, mit tartalmazzon az uniós szinten definiált általános érdek fogalma, amely fogalom jelenleg jogilag még nem létezik, viszont fontos az uniós szinten meghatározott büntetőjogi szankciók európai polgárokkal szembeni érvényesítéséhez. A fogyasztói érdek önmagában nem lehet elegendő ilyen intézkedések meghozatalának az igazolásához.

3.3.1.5   Az EGSZB kéri, hogy szélesebb körben tanulmányozzák, miként lehetne az alapvető jogokat és szociális jogokat a jövőben uniós szinten meghatározott büntetőjogi szankciók révén tiszteletben tartatni, ami a szociális jogok esetében azt is jelentené, hogy elgondolkodnánk azokon az eszközökön, amelyek révén közelíthetőek e jogok az egyes tagállamokon belül. Mivel a vádemelések és a szankciók tagállamonként olyan mértékben eltérhetnek egymástól, ami sértheti az alapvető jogokat, megsértve az arányosság és a jogbiztonság elvét, az EGSZB úgy véli, hogy a büntetőjogon túlmenően az ilyen eseteket is harmonizálni kellene.

3.3.2   A szubszidiaritás átfogó elve és az ultima ratio követelménye

3.3.2.1   Az európai büntetőjog keretében az EGSZB kiemelt jelentőséget tulajdonít a szubszidiaritás elvének: ennek azért van különleges fontossága, mert a büntetőjogilag védett társadalmi értékek szorosan kapcsolódnak a tagállamok társadalmi szerkezetéhez, sőt, identitásához is. Ezt az identitást az EUMSZ is megerősítette, amely megjegyzi, hogy a tagállamoknak habozás nélkül élniük kellene ezekkel a kiváltságokkal és alkalmazniuk kellene a vészféket, amennyiben úgy vélik, hogy a javasolt jogszabályok sértik büntető igazságszolgáltatásuk alapvető aspektusait (83. cikk, (3) bekezdés).

3.3.2.2   Az EGSZB úgy véli, hogy az Unió szintjén meghatározott minimumszabályoknak nem szabadna beavatkozniuk a nemzeti hatóságok által meghatározott bűncselekményi tényállás kategóriákba, amelyek egyébiránt jogrendszerükhöz kapcsolódnak; továbbá hogy – a szubszidiaritási elvvel teljes összhangban – a nemzeti hatóságokra kell bízni saját bűnüldözési stratégiájuk meghatározását.

3.3.2.3   Az EGSZB megjegyzi, hogy a közlemény kifejti: a szubszidiaritás elvének értelmében az EU beavatkozása büntetőjogi területen csak abban az esetben indokolt, ha a tagállamok összessége vagy jelentős része saját szabályozási képességeinek segítségével nem képes biztosítani az uniós jog betartását. Az EU beavatkozásának kérdése annak feltételezése mellett merülhet fel, hogy egy, vagy néhány tagállam esetében fennáll ez a helyzet.

3.3.2.4   Mivel esetlegesen sértheti a személyiségi jogokat, minden európai büntetőjogi intézkedésnek a fentiek mellett az arányosság elvén, és főként az ultima ratio követelményén kell alapulnia, amely feltételezi annak előzetes bizonyítását, hogy nincs más, kevésbé kényszerítő erejű eszköz a kívánt célkitűzés elérésére.

3.3.2.5   A közlemény hangsúlyozza ezen elvek alkalmazásának fontosságát, ami feltételezi az összes körülményt és a lehetséges alternatív intézkedéseket figyelembe vevő értékelések megfelelő elvégzését.

3.3.2.6   Az EGSZB fogékony az Európai Bizottság ilyen tanulmányok kidolgozására irányuló szándékára. Az Európai Bizottság bejelenti, hogy „terveket fog kidolgozni a 325. cikk (4) bekezdésének és a 83. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó területekhez kapcsolódó további statisztikai adatok és bizonyítékok gyűjtésére” (2.2.2. pont).

3.3.2.7   Az ultima ratio követelményével összhangban kijelenti, hogy a jogalkotónak olyan hatástanulmányokra kell támaszkodnia, amelyek tartalmazzák annak vizsgálatát „hogy a tagállamok szankciórendszerei el tudják-e érni a kívánt eredményt, valamint (…) a nemzeti hatóságok milyen nehézségekbe ütköznek az uniós jog gyakorlati végrehajtása során” (2.2.1. pont).

3.3.2.8   El kell ismernünk, hogy jelenleg igen kevés elemzés áll rendelkezésre az uniós joganyag tagállamok általi átültetése és alkalmazása tekintetében, valamint a különböző jogi rendszereket összehasonlító kutatómunkákról. Első lépésként ezeket kellene fejleszteni. Az EGSZB véleménye szerint csak ezek eredményeinek fényében lehetne valójában kijelenteni, hogy a harmonizációs eljárás „elengedhetetlen”.

3.3.2.9   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ki kell fejteni mind a tagállamok jogszabályi kereteinek elégtelenségét, mind az EU szintjén felmerült nehézségek természetét, melyek a vádemelés, a büntetés, valamint a visszaszorítás különböző koncepcióiból adódnak.

3.3.2.10   Az EGSZB úgy véli, hogy az európai büntetőjogi eszközt szintén specifikus és független értékelés alá kellene vonni, amely megállapítaná hatékonyságát és az alapvető jogokra gyakorolt hatását. Csupán egy ilyen értékelés segítségével lehet megerősíteni a ténylegesen hatékony intézkedéseket, valamint dönteni a többi elhagyásáról. Ehhez szükséges, hogy a tagállamok rendelkezzenek egy olyan speciális pénzügyi eszközzel, amely lehetővé teszi számukra, hogy költségvetésükből rendelkezésre tudják bocsátani a szükséges pénzügyi eszközöket. Szükséges még, hogy európai szinten meghatározzunk egy közös módszertant, amellyel kidolgozhatók a legfőbb mutatók és mérési eszközök.

3.3.2.11   Az EGSZB tudatában van annak, hogy a büntetőjog területén a szubszidiaritási elv érvényesítésével kapcsolatos elgondolások még gyerekcipőben járnak. Az ítélkezési gyakorlat most van kialakulóban. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell az elgondolásokat a fogalom jobb körvonalazása érdekében. Általánosabb szinten az EGSZB a teljes európai büntetőjog alapelveivel kapcsolatos elmélkedés elmélyítését szorgalmazza.

3.3.2.12   A közleményben felsorolt, az Európai Unió büntetőjogi beavatkozásának hozzáadott értékét hangsúlyozó érveket (4. oldal) az EGSZB szerint alaposabban kellene megfogalmazni.

3.3.2.12.1   Főként az Európai Unión belüli szankciók közötti különbségekre vonatkozó érv veti fel az EGSZB szerint az uniós polgárok közötti megkülönböztetés kérdését az alapjogok tekintetében: először is, mert a bírónak számos államban mérlegelési jogköre van, másodszor pedig mert a szankciók visszatartó ereje mindenekelőtt a bűnüldözés hatékonyságának függvénye.

3.3.2.12.2   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az alapvető büntetőjogi szabályok fokozatos közelítése csupán organikus módon valósulhat meg, a nemzeti bűnüldözési hatóságok közötti szoros együttműködésre támaszkodva, amelyet külön költségvetési forrás révén garantálni kell. Mindazonáltal felhívja a figyelmet arra, hogy a keresett harmonizáció nem tudja teljes mértékben eltörölni a különbségeket a büntetőeljárások között, különösen a védelemhez való joggal kapcsolatos ellentmondásos felfogások tekintetében.

3.3.2.12.3   Mivel egy büntetőjogi beavatkozás elengedhetetlennek tűnik, az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a bizonyíték kezelése terén törekedni kell a harmonizációra.

3.3.2.13   Az EGSZB végül emlékeztetni kíván arra, hogy az ultima ratio követelményének érdekében a megelőzés eszközeit ki kell használni, különösen a szociális területen végzett tevékenységek által. Ezt az utat hatékonyan lehet kombinálni büntetőjogi szankciókkal.

3.3.3   Egyéb elvek

3.3.3.1   Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény értelmében a jogalkotó köteles átláthatóságra és pontosságra törekedni a vádemelés tekintetében, amely voltaképpen a jogbiztonság általános kötelezettségének megnyilvánulása. Az EGSZB szerint ezt a kötelezettséget ki kell terjeszteni az olyan másodlagos viselkedésekre, mint a bűncselekmény-kísérletek vagy a bűnsegédség, amelyeket az egyes tagállamokban különbözőképpen határoznak meg.

3.3.3.2   Ahogyan az Európai Bizottság felhívja a figyelmet rá, a jogalkotások harmonizációjának terve nem vezethet az egyes tagállamokban alkalmazható szankciók szintjének növeléséhez. A (függőleges) koherencia elvének értelmében az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EU által tervezett minimális büntetések nem vezethetnek a maximális büntetések súlyosbodásához az egyes tagállamokon belül, ami ellentétben állna az adott tagállam jogrendszerével (EUMSZ 67. cikk, (1) bekezdés). Hangsúlyozza, hogy a szankciók értékelésekor meg kell különböztetni a szigor és a hatékonyság fogalmát.

3.3.3.3   Mivel az EU által javasolt szankciókról van szó, az EGSZB emlékeztet arra, hogy a horizontális koherencia tiszteletben tartásának érdekében figyelembe kellene venni a büntetések szintjeit is, amelyeket az európai jogi aktusok már meghatároztak.

3.4   Tisztázandó jogi fogalmak

3.4.1   Az Európai Bizottság a jelek szerint bizonyos lényegi fogalmak tisztázását megelőzően szerette volna a vitát megindítani. Ebből adódóan a közlemény érthetősége bizonyos mértékben sérül. Bár az EGSZB tisztában van a dokumentum politikai jelentőségével, sajnálja, hogy a párbeszédre nem olyan stabil alapokon kerül sor, ahogyan azt szerette volna. Főként azt hangsúlyozza, hogy egy ilyen – amúgy szükséges – megkülönböztetés a büntetőjogi és a közigazgatási szankciók fogalmai között igen összetett, és felteszi a kérdést, hogy mit értünk „súlyos jogsértés” alatt az európai uniós jogban.

3.4.2   A szakértői csoportok munkájának segítségével bizonyos kétértelműségek kiküszöbölhetők. Az EGSZB ügyel arra, hogy ezeket a csoportokat valóban a jogászok, ügyvédek, bírák és kriminológusok köréből jelöljék ki.

3.5   Milyen ágazatokra terjedjen ki az EU büntetőjogi beavatkozása?

3.5.1   A közlemény helyesen alternatívákat sorol fel a büntetőjoggal kapcsolatban, amelyekből azonban az EGSZB véleménye szerint nem von le minden következtetést: az Európai Unió deviáns pénzügyi, társadalmi és gazdasági magatartásformákkal szembeni fellépéseibe – az EGSZB szerint – be kell vonni magát a gazdasági opciót, vagyis a közigazgatási szankciókat is (például a hivatás gyakorlásától való eltiltást).

3.5.2   A büntetőjogi politikával kapcsolatos átfogó európai szintű stratégia hiánya azzal a következménnyel jár, hogy nincs pontos indoklás azon ágazatok listájára, amelyek tekintetében az Európai Bizottság kezdeményezéseket indíthatna.

3.5.3   Az EU beavatkozásának az EGSZB szerint három kritériumon kellene alapulnia: a szabálysértések súlyossági szintjén (meghatározandó) és transznacionális dimenzióján, valamint a „veszélyes jellegük” közös kritériumán, mely a sérülő érdek fontosságától függ.

3.6   Milyen szintű legyen a harmonizáció?

3.6.1   Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a közlemény minimális normák meghatározására törekszik. A Szerződés nem tesz lehetővé ezen túlmutató fellépést, és kizárja a teljes harmonizációt. A minimális szabályok mindazonáltal kisebb vagy nagyobb harmonizációs igényről árulkodnak. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a harmonizáció kívánt szintjét pontosan és az érintett ágazatonként határozzák meg. Még ha az Európai Parlament képes is lesz a szükséges politikai lendületet biztosítani a demokratikus legitimitás garantálása mellett, lényeges, hogy nemzeti szinten a parlamentek foglalkozzanak a kérdéssel, és új feladatköreiknek megfelelően foglaljanak állást azzal kapcsolatban, az uniós szintű büntetőjogba vetett bizalom megerősítése végett.

3.6.2   Különösen mivel a bűncselekmények és szankciók meghatározásának harmonizációja óriási, szüntelenül újratermelődő munka – még ha a minimális szintre korlátozódik is –, amely az EGSZB szerint szükségképpen kihatással lesz majd valamennyi nemzeti jogrendszer identitására.

3.7   A védelemhez való jog

3.7.1   Az EGSZ felhívja a figyelmet arra, hogy bár az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata szerint a közigazgatási és a büntetőjogi szankcióknak egyforma garanciákkal kell párosulniuk a jogalanyok szempontjából (az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkének értelmében), a valóságban különbségek jelenhetnek meg, a választott szankciótól függően, a védelemhez való jog biztosítása terén. Ez a helyzet az EGSZB véleménye szerint világos és előzetes definíciót tesz szükségessé arra vonatkozólag, hogy mi tartozik a közigazgatási, illetve a büntetőjogi szankciók körébe.

3.7.2   A védelemhez való jog adminisztratív szankciók esetében való jobb védelme érdekében az EGSZB támogatná olyan elvek megállapítását, amelyek célja ezeknek az ítélkezési gyakorlatokba való beépítése.

3.7.3   Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a védelmi jogok kérdése az igazságügyi és bűnüldöző hatóságok együttműködése keretében is felmerül (főként az Eurojust és az Europol esetében).

3.8   További kérdések

3.8.1   A büntetőjogi vagy nem büntetőjogi felelősségi rendszerek jogi személyekre történő alkalmazásának kérdése.

3.8.1.1   Az a tény, hogy bizonyos tagállamok jelenleg nincsenek tudatában a jogi személyek büntetőjogi felelősségének, szakadékot hoz létre a lehetséges megtorló eszközök hatékonysága és az illetékes bírók tekintetében (akik a nemzetközi polgárjog kinevezési rendelkezései értelmében lehetnek büntető- vagy polgári bírók, ami miatt fennáll az ún. „forum shopping” kockázata). Például a nagy léptékű, határokon átnyúló környezetszennyezés esetében egyértelmű, hogy a felelősök – akik általában vállalkozások – elleni büntetőjogi válaszlépés hatékonyabb, mint a kizárólag a vállalatigazgatókkal vagy a vállalat személyzetével szembeni intézkedések és felelősségre vonások. Olyan témáról van itt szó, amelyet érdemes lenne elmélyültebben vizsgálni – különösen a vállalkozáson belüli hatáskör-átruházás kérdésén –, mert másképp nem jöhet létre egységesség a megtorlás, és ebből következően a megelőző intézkedések elrettentő hatása területén.

3.8.1.2   Mivel az egyes társadalmak büntetőjogának a tagállamok közötti harmonizációja fogalmi nehézségekbe ütközik, az alapvető szabályok megsértésének visszaszorítása érdekében hozott, és az európai norma létrehozását biztosító intézkedések kizárólag közigazgatási jellegűek maradnak függetlenül attól, hogy az Európai Bizottság, a tagállamok és/vagy a független hatóságok kezdeményezéséről van-e szó. Fontos, hogy a szankcionálási hatáskörrel rendelkező hatóságok előtt a berendelt jogi személyek rendelkezzenek a védelemhez való jogok garanciájával, annak a garanciának a mintájára, mint amellyel a büntetőbíró előtt rendelkeznek.

3.8.2   A közleményben kiemelt egyéb kérdések

3.8.2.1   Meg kell-e határozni az uniós jogalkotásban a súlyos gondatlanság fogalmát?

3.8.2.2   Az EGSZB, a nincsen büntetés bűntett nélkül elvhez hűen úgy véli, hogy bár az EU büntetőjogi szabályozása meghatározza a szándékos elkövetés fogalmát, a súlyos gondatlanságot büntető szankciók kidolgozása kizárólag a tagállamok illetékességi körébe tartozik (megvitatandó).

3.8.3   Be kell-e vonni az uniós jogalkotásba a vagyonelkobzási intézkedéseket?

3.8.3.1   Bár úgy tűnik, nincs olyan elv, amely kizárná a vagyonelkobzási intézkedések bevonását az európai uniós jogalkotásba, főként a kábítószer-csempészet területén, a kérdést érdemes volna alaposan megvitatni, amennyiben felmerül a teljes vagyonelkobzás intézkedése (amelyet meg kell különböztetni a vagyontárgyak lefoglalásától), mely számos jogrendszerben ismeretlen fogalom, és amely felvetheti a büntetés arányosságának és a jogbizonytalanságnak a kérdését.

Kelt Brüsszelben, 2012. április 25-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Terrorizmus, emberkereskedelem illetve nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása, tiltott kábítószer-kereskedelem, tiltott fegyverkereskedelem, pénzmosás, korrupció, pénz és egyéb fizetőeszközök hamisítása, szervezett bűnözés.


Top