Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52010AE0983

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A környezeti, energiaügyi és éghajlati kihívásokból következő ipari szerkezetváltások hatása a foglalkoztatásra (feltáró vélemény)

OJ C 44, 11.2.2011, p. 40–46 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

11.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/40


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A környezeti, energiaügyi és éghajlati kihívásokból következő ipari szerkezetváltások hatása a foglalkoztatásra (feltáró vélemény)

2011/C 44/07

Előadó: Valerio SALVATORE

Társelőadó: Enrique CALVET CHAMBÓN

2010. február 9-i levelében Paul MAGNETTE, belga éghajlat- és energiaügyi miniszter a belga elnökség nevében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikkének megfelelően felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen feltáró véleményt a következő tárgyban:

A környezeti, energiaügyi és éghajlati kihívásokból következő ipari szerkezetváltások hatása a foglalkoztatásra

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2010. július 1-jén elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. július 14–15-én tartott, 464. plenáris ülésén (a 2010. július 15-i ülésnapon) 89 szavazattal 2 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A belga elnökség arra irányuló kérelme, hogy vizsgálják meg a foglalkoztatás területén az éghajlatváltozás elleni küzdelem által előidézett ipari szerkezetváltást, egy olyan átfogóbb összefüggésbe illeszkedik, melyet egy hármas kudarc, vagy ha kevésbé erős kifejezéssel kívánunk élni, egy hatalmas gazdasági válságon belül megnyilvánuló három negatív forgatókönyv jellemez.

A.

Az Európai Unióban a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérésére valójában nem került sor.

B.

A pénzügyi szektort az elégtelen szabályozás és a nem megfelelő felügyelet eredményeképpen óriási válság sújtotta.

C.

A koppenhágai ENSZ-csúcstalálkozó, amelynek az lett volna a célja, hogy elfogadják a kiotói jegyzőkönyv helyébe lépő nemzetközi éghajlat-változási megállapodást, kifejezetten elégtelen eredménnyel zárult.

1.2

Az EU-nak hatékonyan hozzá kell járulnia az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának világméretű csökkentéséhez, miközben fejlesztenie kell gazdaságát és munkaerőpiacát annak érdekében, hogy a következő évtizedben elérje a lisszaboni célkitűzéseket, vagyis hogy világszinten versenyképes pozíciót foglaljon el és véget vessen a tömeges munkanélküliségnek Európában.

1.3

Az EGSZB, és azon belül a CCMI számos hozzájárulást készített az energiaügy és az éghajlatváltozás, a fenntarthatóság, az ipari szerkezetváltás és a foglalkoztatás területét érintő kihívásokról. Ezek közé tartoznak többek között a következő vélemények: CCMI/002, 024, 027, 029, 045, 052, 053; ECO/267 NAT/392, 440 és 453, illetve TEN/401 Ebben a véleményben egy horizontális logika mentén kezeljük a kérdést, bár egyértelmű, hogy az itt kifejtett, különösen a foglalkozatásra vonatkozó elképzelések megvalósításához regionális és ágazati tanulmányokra is szükség lesz.

1.4

Az Európa Unió 2020-as stratégiájának választ kell adnia a lisszaboni stratégia kudarcára. Ez a stratégia tehát egy új esélyt jelent, már amennyiben megerősíti a kkv-k meghatározó szerepét. Az EGSZB azt javasolja, hogy erősítsék meg az európai szintű gazdasági együttműködést és mozdítsák elő a versenyképesség új, közös értelmezését.

1.5

Az EU-nak intézményein belül megerősített gazdasági kormányzásra van szüksége (vagyis el kell gondolkodni azon, hogy bizonyos gazdaságpolitikai kérdésekben a tagállamok szuverenitásukat a már létező uniós intézményekre ruházzák) ahhoz, hogy az európai gazdaság környezetbarátabbá tételét és a fenntartható munkahelyek létrehozását eredményező ipari szerkezetváltást helyezze előtérbe.

1.6

A demográfiai változások, az Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában tapasztalható környezeti problémák, a számos országban jelentkező ivóvízhiány és a klímaváltozás elleni küzdelem mind-mind olyan jelenség, amely világszinten növeli a környezetbarát termékek és technológiák, valamint a fenntartható munkahelyek iránti igényt. Azt is figyelembe kell venni, hogy az energiatermelésre szolgáló ismert nyersanyagtartalékok nem állnak korlátlanul rendelkezésre.

1.7

A fenntartható gazdaság megvalósítására irányuló foglalkoztatási stratégia az egyes tagállamokban már részletesen kidolgozott ismereteken és know-how-n alapulhatna. Ezeket az értékeket az EU-nak, amelynek képzett munkaerőre van szüksége, elő kell mozdítania. Emiatt a tagállamoknak többet kellene befektetniük oktatási és folyamatos képzési rendszereikbe, és többek között elő kellene mozdítaniuk a tudományokat, a technológiát és a műszaki tudományokat. Az EGSZB teljes mértékben elégtelennek találja az oktatásra szánt állami befektetések jelenlegi szintjét, ami egy olyan terület, amelynek az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó átfogó stratégia részét kell képeznie.

1.8

Az EU-nak és tagállamainak meg kell tenniük az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az ipari szerkezetváltások ne akadályozzák a munkahelyek megtartásával és az új munkahelyek teremtésével kapcsolatos célkitűzéseiket.

1.9

A magas szintű kutatást és az új ismeretek alkalmazását is magában foglaló, valamint a versenyképesség növelését célzó környezetbarát gazdaságnak hatást kell gyakorolnia a munkaerőpiacra, mégpedig azáltal, hogy több, képzettséget igénylő és stabil munkahelyet hoz létre, ezzel csökkentve a létbizonytalanság kockázatát. Emiatt a tagállamoknak többet kellene befektetniük oktatási és folyamatos képzési rendszereikbe.

1.10

A közszféra fontos szerepet játszik a kutatások támogatásában és az új, környezetbarát technológiák hatékony használatában, valamint a létező és hatékony környezetbarát technológiák javításában, különösen adópolitikai eszközei révén. Ezért van az, hogy a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi előrehaladás érdekében egészséges és megfelelően képzett közszférára van szükség; így a közszféra meggyengítése a gazdasági tevékenységek magánosítása útján nem mindig szolgálná a köz érdekét. Az EGSZB véleménye szerint a közérdek védelmében felül kell vizsgálni a liberalizált energiapiacok szabályozási keretét.

1.11

Az új munkahelyeket a magánszféra, és elsősorban a kkv-k fogják megteremteni. A közszféra feladatai között szerepel majd az is, hogy európai szinten létrehozzon egy olyan stabil és konstruktív keretet, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozások optimalizálják a környezetbarátabb, hatékonyabb és fenntartható munkahelyekben gazdagabb gazdaság felé való átmenetet.

1.12

Az EGSZB javasolja egy, az ipari szerkezetváltások, nevezetesen a kutatás, a fejlesztés és a környezetbarát technológiák alkalmazásának támogatását célzó külön európai alap felállítását, legyen szó akár a megújuló energiákkal kapcsolatos technológiákról, vagy olyan új technológiákról, amelyek lehetővé teszik az energiaigényes iparágak általi szennyezéskibocsátás hatékony csökkentését.

1.13

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EU-nak szilárd ipari bázisra lesz szüksége, hiszen egy ilyen bázis elengedhetetlen a fenntartható munkahelyek célkitűzésének megvalósításához. Rengeteg munkahely, még a szolgáltatási szektoron belül is, az európai ipar sikerességétől függ. Ezért az ipari szerkezetváltások ágazatról ágazatra és egyik régióról a másikra eltérőek lehetnek, és fokozatosan kell megvalósulniuk annak érdekében, hogy ne gyakoroljanak negatív hatást a munkaerőpiacokra, és ne veszélyeztessék az alapvető fontosságú ipari hálózatok meglétét. Ez nem a környezetvédelmi politikák akadályozását, hanem azok társadalmilag fenntartható igazgatását jelenti.

1.14

Az EGSZB javasolja, hogy a közös agrárpolitika 2013 utáni reformja során vegyék figyelembe a mezőgazdaság fontos szerepét, és járuljanak hozzá a kutatás, az új technológiák és az ipari modernizáció területén az egyéb közösségi politikákkal való szükséges szinergiák megteremtéséhez.

1.15

A tagállamoknak meg kell egyezniük a pénzügyi tranzakciók megadóztatásáról. Az ilyen adóból származó bevételeket a tagállamok költségvetési hiányának csökkentésére kellene fordítani, aminek köszönhetően a tagállamoknak több lehetőségük nyílna például oktatási rendszerük jobb finanszírozására.

1.16

A környezetbarát gazdaság irányába mutató ipari szerkezetváltásokhoz teljesen új koncepciót kell alkotni a növekedésről és a versenyképességről. Az EGSZB már letette a voksát a gazdasági és társadalmi haladás mérésének új megközelítése mellett. Az EGSZB megerősíti abbéli meggyőződését, hogy az ipari szerkezetváltások és a foglalkoztatás csak akkor lehetnek összeegyeztethetőek a fenntarthatóság célkitűzésével, ha az EU és a világ egyezségre jut egy új növekedés-felfogásról. Az Európai Bizottság által az „Európa 2020” stratégiáról készített javaslat ehhez nem elégséges.

1.17

Az EGSZB véleménye szerint az uniós intézményekre hárul a globális szinten (mindenki számára) egyenlő feltételek biztosításának feladata, amellyel elkerülhetőek a foglalkoztatás és a környezet szempontjából egyaránt káros vállalatáthelyezések, vagy teljes ágazatok felszámolása.

1.18

Az EGSZB mint a civil társadalom intézményi szószólója és a strukturált párbeszéd fontos letéteményese kiáll az európai polgárok demokratikus részvétele mellett az ipari szerkezetváltozásokról, azoknak a munkaerő-piacokra gyakorolt hatásáról, további ritmusáról és globális társadalmi következményeiről folytatandó átfogó vitában.

2.   A vélemény alkalmazási köre

2.1

A belga elnökség azt kérte, hogy ez a dokumentum politikai jellegű vélemény legyen, és nyisson új, gondolatébresztő utakat. Az elnökség képviselői szerint a véleménynek az ágazati megközelítés helyett a horizontális és általános megközelítésre kell összpontosítania. A jelen dokumentum nem egy tanulmány, hanem egy politikai stratégia. A belga elnökség e véleményt az energiaügyi miniszterek egy nem hivatalos találkozóján tervezi megvizsgálni.

2.2

A környezeti és éghajlati kihívások egybeesnek az Európai Tanács által a koppenhágai csúcson tett nyilatkozat alapját képező kihívásokkal. Az energiaügyi kihívások számos dimenziót foglalnak magukban. Az energiaforrásokhoz való európai hozzáférést az EU és annak tagállamai által folytatott nemzetközi politika keretei között kell biztosítani. Ezzel a kérdéssel jelen vélemény nem foglalkozik, az energiaügyi kihívásokat ugyanis az éghajlatváltozás elleni küzdelem eredményeképpen megvalósított ipari szerkezetváltások, és mindenekelőtt azoknak az európai munkahelyekre gyakorolt hatása keretei között tárgyalja.

2.3

Ez a vélemény a „környezetbarát” kifejezést olyan javak és termelési módszerek leírására alkalmazza, amelyek illeszkednek a fenntarthatóság logikájába, és így hozzájárulnak az EU célkitűzéseinek eléréséhez a globális felmelegedés elleni küzdelem területén. Az EGSZB az európai gazdaság környezetbarátabbá tétele, a munkaerő-piacok tekintetében pedig a lehető legtöbb környezetbarát munkahely létrehozása mellett áll ki, vagyis olyan munkahelyek létrehozása mellett (beleértve a képzéseket/minősítéseket is), melyek szükségesek a fenti eredmény eléréséhez, amelyek mind a hozzájuk szükséges képesítések tekintetében, mind pedig a társadalmi befogadás biztosítása tekintetében magas színvonalon állnak (lásd a „Fenntartható környezetbarát munkahelyek támogatása az EU energia- és éghajlat-változási csomagjához” című TEN/401. sz. véleményt, amely az Európai Bizottság közelmúltbéli kezdeményezésére az ILO gazdasági és munkaerő-piaci elemzési osztályának igazgatója által javasolt fogalommeghatározást idézi a „környezetbarát munkahelyek” meghatározására). Ezzel kapcsolatban az EGSZB emlékeztet a „rugalmas biztonságról” szóló, 2009 októberi véleményére is (1).

3.   A kihívások, az elért eredmények és egy új lehetőség

3.1

Emlékeztetni kell arra az átfogóbb összefüggésre, amelybe a belga elnökség kérelme illeszkedik. Ez az összefüggés megfelel azoknak a kihívásoknak, amelyek három, egymással szorosan összefüggő kudarcban foglalhatók össze.

A kihívások – A lisszaboni stratégia kudarca

3.2

Az Európai Tanács 2000. március 23–24-i, lisszaboni ülésének következtetéseiben hivatalosan meghatározott lisszaboni stratégia célja az volt, hogy „az Európai Unió a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon, amely tartós gazdasági növekedésre képes, ahol nő a munkahelyek száma és minősége, valamint erősödik a társadalmi kohézió.”

3.3

2010 elején az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy ezek a szükséges és jól megfogalmazott célkitűzések nem valósultak meg. A foglalkoztatás területén különösen rosszak az eredmények. A lisszaboni stratégia többek között a versenyképesebb gazdaságnak a foglalkoztatásra gyakorolt pozitív hatásával számolt.

A kihívások – a pénzügyi piacok szabályozásának kudarca

3.4

A 2005 és 2008 között tapasztalt gazdasági növekedés számos tényezőből fakadt. Az ipari termékek kivitelére összpontosító európai országok bevételei az ázsiai országok, elsősorban Kína erős keresletének köszönhetően nőttek. Mindeközben más európai országokban a pénzügyi és ingatlanspekulációs ágazatban volt tapasztalható – a később egészségtelennek bizonyult – növekedés. Az elért előrelépések tehát egyrészt egy külső keresletre, másrészt pedig egy erős ingatlanpiaci spekulációra épültek. Vagyis az EU-ban tapasztalt növekedés nem volt fenntartható. A fenntartható növekedéshez és a nagy teljesítményű munkaerő-piacokhoz kivitelre és belső keresletre egyaránt szükség van.

3.5

A világméretű pénzügyi válság a lisszaboni stratégiával kapcsolatos minden reményt semmissé tett. A stratégia teljes mértékben kudarcba fulladt. Európában nő a munkanélküliség, és a válságnak nem látni a végét. A tudásalapú társadalom nem valósult meg, tekintettel azokra a nehézségekre, amelyekkel számos tagállam oktatási rendszere szembesül, valamint a GDP azon, a lisszaboni célkitűzésektől számos országban jelentősen elmaradó hányadára, amelyet az EU-ban a kutatásra fordítanak. Az EU-ban az állami, és esetenként egyéni eladósodás olyan méreteket ölt, hogy egyes tagállamokat az államcsőd fenyegeti. Az ezekre a problémákra akár a bevételi, akár a kiadási oldalon kidolgozott megoldások nem gátolhatják a jelentős befektetések megvalósítását.

A kihívások – A koppenhágai csúcs kudarca

3.6

Az Európai Tanács 2001. június 15–16-i göteborgi ülésén új dimenzióval egészítette ki a lisszaboni stratégiát. A lisszaboni stratégia a fenntartható fejlődés stratégiájának hozzáadásával még teljesebbé vált. Mindez az európai politikák gazdasági, társadalmi és környezeti hatásainak vizsgálatát tette szükségessé, ideértve mindenekelőtt az éghajlatváltozás globális dimenzióját.

3.7

Az ENSZ célja az volt, hogy a 2009. december 7. és18. között megrendezett koppenhágai konferencián globális szintű megegyezést hozzon tető alá annak érdekében, hogy megerősítse a legtöbb tudós elemzése szerint az üvegházhatású gázok kibocsátása által okozott globális felmelegedés elleni küzdelmet. Az ENSZ 1997-es éghajlatváltozási keretegyezményét (UNFCCC) ratifikáló 192 ország arra irányuló próbálkozása, hogy újratárgyalja a 2005 óta hatályos kiotói jegyzőkönyv helyébe léptetendő új nemzetközi megállapodást, nem járt sikerrel.

3.8

Egyértelmű, hogy az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés, különösen a nagyvárosokban, súlyos problémát jelent. A globális szintű demográfiai növekedés továbbá sürgős válaszlépéseket tesz szükségessé. Kilenc milliárd ember túlélése kizárólag a források fenntarthatóbb és igazságosabb módon való felhasználásával biztosítható. Az energiaforrások elégtelensége és az energiához való hozzáférés kérdése egyre nagyobb súllyal fog felvetődni, amennyiben a társadalom nem talál intelligens válaszokat, mielőtt még túl késő lenne fellépni. Ebben a helyzetben szükség van a már létező technológiák és megoldások alkalmazására, így például azokéra, amelyek lehetővé teszik a már létező épületek energetikai hatékonyságának javítását. Ezen túlmenően az új technológiákra, különösen a nagy energiaigényű iparágak esetében, elengedhetetlenül szükség van, mint ahogy arra is, hogy egy újfajta tudatosság alakuljon ki az olyan közjavakról, mint például a víz, amivel jobban kell gazdálkodni, amit mindenekelőtt jobban meg kell őrizni, és amelyhez a hozzáférést az emberi jogok közé kell emelni.

3.9

Ez a világméretű dimenzió nagy jelentőséggel bír, hiszen lehetőségeket biztosít egy olyan innovatív európai ágazat számára, amelyet már ma is magas szintű versenyképesség jellemez a környezetbarát áruk és szolgáltatások piacán. Azáltal, hogy az EU ezt az előnyös helyzetet minden naivitás mellőzésével megvédi nemzetközi szinten folytatott tárgyalásain, egyidejűleg járulhat hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásának világméretű csökkentéséhez, és fejlesztheti saját gazdaságát és munkaerő-piacát annak érdekében, hogy az új évtizedben megvalósítsa a lisszaboni célkitűzéseket.

Elért eredmények – Az EGSZB hivatkozási pontjai

3.10

Az utóbbi években az EGSZB, és azon belül a CCMI számos hozzájárulást készített az energiaügy és az éghajlatváltozás, a fenntarthatóság, az ipari szerkezetváltások és a foglalkoztatás területét érintő kihívásokról. Jelen vélemény figyelembe veszi ezeket a fontos dokumentumokat. Az itt szereplő új elemek a három kudarcból (a lisszaboni stratégia, a pénzügyi piacok szabályozása és a koppenhágai konferencia kudarcából) származó, fent leírt új tudatosság eredményeképpen születtek meg.

3.11

Az EGSZB már korábban is hangsúlyozta, hogy „a versenyképességet össze kell kapcsolni a fenntartható fejlődéssel és a társadalmi kohézióval” (2).

3.12

Az EGSZB megítélése szerint „a foglalkoztatási stratégia átgondolása során feltétlenül figyelemmel kell lenni a makrogazdasági környezetre” (3).

3.13

Az EGSZB emlékeztetett arra, hogy „a világban tapasztalt éghajlati változások antropogén okaira – az üvegházhatású gázok megnövekedett jelenléte a légkörben – vonatkozó feltevés az érintett államok és az EU politikai döntései révén igazolást nyert” (4).

3.14

A CCMI ugyancsak foglalkozott a fenntartható fejlődés és az ipari szerkezetváltások témakörével is, hogy megvizsgálja, „hogy a Brundtland meghatározása szerinti fenntartható fejlődés hogyan válhat a fokozatos, proaktív ipari szerkezetváltás katalizátorává” (5). A fenntartható fejlődésre a környezeti és fejlesztési világszintű bizottság 1987-es Brundtland-jelentésében adott fogalom-meghatározás is e vélemény alapját képezi.

3.15

Az EGSZB egy jelentésében úgy fogalmazott, hogy „új ipari forradalom küszöbén állunk, amely az élet és a környezet minőségét helyezi a fejlődés középpontjába” (6).

3.16

Az EGSZB hangsúlyozta, hogy az európai szociális modellhez elengedhetetlen a szilárd ipari bázis megléte. Az EGSZB óva int a „nagy energiaigényű iparágaknak az EU határain kívülre településétől”, amely „számottevő mértékben csökkentené Európa vonzerejét mint ipari helyszínét, így a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás csökkenését eredményezné” (7). Ebben az összefüggésben az EGSZB érdeklődéssel kísérte figyelemmel az „Európa 2020” stratégiában foglalt kiemelt kezdeményezések, nevezetesen az „Erőforrás-hatékony Európa” és az „Iparpolitika a globalizáció korában” elnevezésű kezdeményezés megvalósítását.

3.17

Az EGSZB osztja azt a feltevést, amely szerint a bruttó hazai termék (GDP) olyan mutató, amely „nem jelzi […] megfelelően azokat az irányokat, amelyeket a 21. század kihívásaival való szembenézéshez ki kell tűznünk” (8). Az EGSZB elfogadott egy véleményt, amelyben javasolja, hogy az Európai Bizottság az új intézkedéseket építse be az „Európa 2020” stratégiába, mivel „2011-re a cél egy olyan keret kidolgozása, amelynek alapján az ENSZ által 2012-re összehívott Fenntartható Fejlődés Világkonferencia számára globális mértékű hasonló intézkedéseket célzó egyértelmű javaslatokat lehetne megfogalmazni. (9)

3.18

Az „Európa 2020” stratégia (10) vonatkozásában az EGSZB az új munkahelyek létrehozásának előtérbe helyezésére szólított fel.

3.19

Az EGSZB kritizálta az Európai Bizottságot, mivel az nem fejlesztette tovább a jövőbeli nagy témakörökről, vagyis „az alacsony szén-dioxid-kibocsátást eredményező gazdaság, a biodiverzitás, a víz és más természeti erőforrások védelme, a társadalmi befogadás ösztönzése és a fenntartható fejlődés nemzetközi vetületének erősítése” (11) témaköréről szóló elemzését. Ahhoz, hogy az EU fenntartható fejlődésről szóló stratégiája elérje a célját, „teljesen új irányítási struktúrára” (12) lesz szükség. Az EGSZB megítélése szerint az emberek jólétének fejlődését az eddig alkalmazott módszerektől eltérő módon kellene mérni.

3.20

Végezetül az EGSZB emlékeztetett arra, hogy a világ legfejlettebb ipari országaiban 2050-ig legalább 80 %-kal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Új lehetőség – Az „Európa 2020” stratégia

3.21

Az „Európa 2020” stratégiának választ kell adnia a lisszaboni stratégia kudarcára. Az Európai Bizottság 2010. március 3-án tette közzé azt a közleményét, amelyben felvázolta a gazdasági-társadalmi fejlődés ezen új, irányadó felfogását (COM(2010) 2020). A közleményben az Európai Bizottság kijelenti, hogy olyan stratégiát dolgozott ki, melynek célja, hogy „intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasággá tegyük az EU-t, amelyben magas a foglalkoztatottság és a termelékenység, és erős a társadalmi kohézió”. Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság elállt a 2000-ben a lisszaboni stratégiában foglalt szuperlatívuszok használatától. Az Európai Bizottság szerint az Európai Uniónak egy olyan, környezetbarátabb gazdaságot kell előmozdítania, amely többek között a következőket célozza: a GDP 3 %-ának a kutatásra és fejlesztésre fordítását, a 20 és 64 év közötti foglalkoztatottak arányának 75 %-ra növelését, és, ami a jelen vélemény összefüggésében igen fontos, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képest legalább 20 %-kal való csökkentését. Az Európai Bizottság az oktatás minőségének javítását is szeretné elérni, annak érdekében, hogy „nagyobb termelékenység révén […] fő kereskedelmi partnereinkkel szemben” növeljük versenyképességünket, és intelligens növekedést valósítsunk meg. Az EU-nak fenn kell tartania vezető szerepét a környezetbarát technológiák terén, „előnye azonban csökken fő versenytársaival, különösen Kínával és Észak-Amerikával szemben”.

3.22

A stratégiával kapcsolatos első reakciók némi csalódottságot tükröznek ahhoz képest, amit a polgárok kormányaiktól, és az európai intézmények hatásköre és felelőssége tekintetében az európai kormányzattól vártak. Az európai parlamenti csoportok képviselői szerint az Európai Bizottság stratégiája nem elég ambiciózus, és nem ad megfelelő választ a ma és a holnap kihívásaira.

3.23

Az EGSZB mindenekelőtt úgy véli, hogy a kkv-k meghatározó szerepét különösen meg kell erősíteni az „Európa 2020” stratégiában, mivel Európában a kkv-k teremtik a legtöbb munkahelyet, és tagadhatatlanul ők képezik az ipari szerkezetváltások mozgatórugóját. Így az EGSZB arra is felkéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza a szellemi tulajdonjogok védelmére szolgáló rendszer megvalósítását célzó erőfeszítéseit, amely rendszernek elsősorban a kkv-k érdekeit kell szolgálnia, hiszen azok gyakran nem rendelkeznek kellő forrásokkal találmányaik levédésére.

3.24

Az EGSZB azt javasolja, hogy erősítsék meg az európai szintű gazdasági együttműködést és mozdítsák elő a versenyképesség új, közös értelmezését. Így a már folyamatban lévő és

az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése,

a természeti erőforrások jobb felhasználása,

illetve az energetikai hatékonyság optimalizálása

érdekében szükséges ipari szerkezetváltások az EU tagállamaiban több minőségi munkahelyet teremthetnek, amennyiben az oktatási rendszerek minőségének javítása és a kutatásba való befektetések növelése megvalósul.

4.   Hogyan könnyítsük meg az olyan ipari szerkezetváltásokat, amelyek uniós szinten jó hatást gyakorolnak a klímaváltozással és a foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzésekre?

4.1

Az EU-nak intézményein belül, mind az Európai Tanács, mind az eurócsoport szintjén megerősített gazdasági kormányzásra van szüksége (vagyis el kell gondolkodni azon, hogy bizonyos gazdaságpolitikai kérdésekben a tagállamok szuverenitásukat a már létező uniós intézményekre ruházzák). A pénzügyi válság következményei megmutatták, hogy a belső piaci torzulások elkerülése érdekében jobb koordinációra van szükség, és hogy támogatni kell az európai gazdaság környezetbarátabbá tételét és a fenntartható munkahelyek létrehozását eredményező ipari szerkezetváltásŧ.

4.2

A fenntartható munkahelyeknek van jövője, hiszen a globális változások, amelyek olyan kihívásokat eredményeznek, melyekkel uniós, nem pedig kizárólag tagállami szinten kell majd szembenézni, ezeket fogják előnyben részesíteni. A következő változásokról van szó:

a demográfiai változások és az a kihívás, hogy 2050-re 9 milliárd ember élelmezéséről kell gondoskodni,

az óriásvárosok további növekedése, ami elsősorban Ázsiában és Latin-Amerikában hatalmas környezeti problémákat okoz majd,

ivóvízhiány számos fejlődő országban,

az éghajlatváltozás elleni küzdelem, vagyis a kibocsátáscsökkentés, és mindenekelőtt az energia és az egyre csökkenő fosszilis energiatartalékok, valamint az alternatív energiatermelés intelligens és fenntartható alkalmazása.

4.3

Ezek a tagadhatatlan változások márpedig a környezetbarát termékek és technológiák iránti keresletnek, és így a fenntartható munkahelyeket előmozdító modern iparnak kedveznek. A fenntartható munkahelyek méltányosak és jövedelmezőek lesznek, és biztosítják az igazságos átmenetet és a magas szintű versenyképességet is. Másrészről ez a magas szintű versenyképesség nem a pusztán számszerű, energiaigényes iparágakra épülő gazdasági növekedés logikájába, hanem a fenntarthatóság logikájába illeszkedik majd. Újra egyértelmű, hogy ágazati stratégiai megközelítésre van szükség; elsősorban az olyan ipari és alaptechnológiai ágazatok, mint az építőipar, a bio- és nanotechnológia, valamint az új környezetbarát technológiák képesek az ipari szerkezetváltások hatását úgy megsokszorozni, hogy azok egy emberibb és környezetbarátabb gazdasághoz vezessenek.

4.4

Ezek az ipari szerkezetváltások hozzájárulnak a társadalmi stabilitáshoz és a nemzetközi biztonsághoz is, hiszen a XXI. században a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás, az ínségek és a világ népességének gyarapodása jelentik a legnagyobb veszélyt a világbékére nézve. Az ilyen szintű kihívásokra nem lehet nemzeti szinten megoldást találni, kizárólag nemzetközi és uniós szinten folytatott szoros együttműködés útján születhet megoldás. Az EU integrált térségének meg kell teremtenie az e küldetés teljesítéséhez szükséges politikai és jogi eszközöket.

4.5

Egy ilyen foglalkoztatási stratégia közép- és hosszú távon a termelékenység és a nyereségesség növekedését ígéri. Jelenleg ez a stratégia az ismeretekre, az EU tagállamaiban már jól kidolgozott know-how-ra, valamint a környezetbarát technológiák terén egy világpiaci előnyre épülhet. Ezeket az értékeket az EU-nak iránymutatások és az európai alapok által, a szociális partnerek beleegyezésével (különösen az EUMSz 155. cikkéhez tartozó megállapodások alapján) kell előmozdítani, olyan európai jogalkotás útján, amely előkészíti az alacsony munkanélküliséggel és minőségi munkahelyekkel jellemezhető munkaerőpiaccal bíró, fenntartható gazdasághoz vezető átmenetet. A magas szintű kutatást és az új ismeretek alkalmazását is magában foglaló környezetbarát gazdaságnak pozitív hatást kell gyakorolnia a munkaerőpiacra, mégpedig azáltal, hogy több, képzettséget igénylő és stabil munkahelyet hoz létre, ezzel csökkentve a létbizonytalanság kockázatát.

4.6

Ezek a következmények inkább a minőségi, nem pedig az atipikus, vagyis bizonytalan munkahelyek teremtéséhez járulnának hozzá, mint amilyenek például a szolgáltatások piacán bizonyos ágazatokban létrejöttek. Az ilyen bizonytalan munkahelyek nem kedveznének a tudásalapú társadalom megerősödésének, ami viszont kétségkívül fontos feltétele a versenyképes és fenntartható gazdaságnak. Ezzel szemben az EU-nak képzettséget igénylő munkahelyekre van szüksége. A tagállamoknak többet kellene tehát befektetniük oktatási és folyamatos képzési rendszereikbe. Az EGSZB teljes mértékben elégtelennek találja az oktatásra szánt állami befektetések jelenlegi szintjét, ami egy olyan terület, amelynek az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó átfogó stratégia részét kell képeznie.

4.7

A versenyképesség fogalmát európai szinten felül kell vizsgálni. Az Európai Bizottság 2010. március 3-i közleménye nem eléggé előremutató. Az új környezetvédelmi technológiákra irányuló befektetések a már létező ilyen technológiák következetes alkalmazása mellett olyan azonnali erőfeszítéseket tesznek szükségessé, amelyek nem feltétlenül azonnal, hanem adott esetben hosszú távon javítják a versenyképességet.

4.8

Az EU-nak felül kell vizsgálnia az arról alkotott elképzelését, hogy a közszféra milyen szerepet játsszon a tagállamokban az új technológiák, az ipari szerkezetváltások és a fenntartható munkahelyek megteremtésének előmozdításában. A közszférának lehet elegendő kapacitása arra, hogy hosszú távra befektessen az olyan új technológiák előmozdításába, amelyek ma még nem rentábilisak, de a jövőre nézve ígéretesek, anélkül, hogy elhanyagolná a már létező és hatékony technológiák ösztönzését. A közszféra fontos szerepet játszik a kutatások támogatásában és az új, környezetbarát technológiák hatékony használatában, valamint a létező és hatékony környezetbarát technológiák javításában, különösen adópolitikai eszközei révén. Az állami hatóságoknak először is az energiafogyasztás és az üvegházhatást okozó gázok termelésének csökkentése tekintetében leghatékonyabb befektetéseket kell magvalósítaniuk. Ehhez a lentebb javasolt európai alapok is hozzájárulhatnak.

4.9

Ezért van az, hogy a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi előrehaladás érdekében egészséges és megfelelően képzett közszférára van szükség; így a közszféra meggyengítése a gazdasági tevékenységek magánosítása javára nem áll a köz érdekében. A közszférának lehetőség szerint a magánszférával együttműködve képesnek kell lennie arra, hogy megvalósítsa a szükséges beruházásokat az európai polgárokat és ipart kiszolgáló közművekbe. Ezzel szemben kerülni kell a csupán bizonyos vállalkozásokat előnyben részesítő támogatásokat, mivel azok kérdésessé teszik a piac rendes működését. A tagállamoknak az adópolitikai eszközöket kell előnyben részesíteniük a környezetbarát ipari szerkezetváltások megkönnyítése érdekében.

4.10

Az EGSZB továbbá úgy ítéli meg, hogy az energiapiacok liberalizációja nem járult hozzá sem a szolgáltatások minőségének javulásához, sem az árcsökkenéshez. Igen nagy a kockázata annak, hogy az energiahálózatokba való befektetések nem lesznek elégségesek. Annak érdekében, hogy egyszerre lehessen megvalósítani az európai polgárok érdekeit szolgáló hatékony versenyt, fenn lehessen tartani az energiaellátás biztonságát és meg lehessen valósítani az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseket, felül kellene vizsgálni a liberalizált energiapiacok szabályozási keretét.

4.11

Az EGSZB javasolja egy, az ipari szerkezetváltások, nevezetesen a kutatás, a fejlesztés és a környezetbarát technológiák alkalmazásának támogatását célzó külön európai alap felállítását, legyen szó akár a megújuló energiákkal kapcsolatos technológiákról, vagy olyan új technológiákról, amelyek lehetővé teszik a szennyezéskibocsátás hatékony csökkentését.

4.12

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EU-nak szilárd ipari bázisra lesz szüksége. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az energiaigényes iparágak társadalmi-gazdasági súlya Európán belül régiónként eltérő. Ezért az ipari szerkezetváltásoknak fokozatosan kell megvalósulniuk, úgy, hogy az átmenet során az érintett régiók munkaerő-piacaira ne gyakoroljanak negatív hatást. Az energiaellátás ezért a jövő egyik stratégiai fontosságú kérdése. Többet kell beruházni az olyan új technológiákba, amelyek lehetővé teszik, hogy adott mennyiségű energia felhasználásával valós termelékenységnövekedés valósuljon meg, ugyanakkor csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. Az energiaigényes iparágakban meglévő munkahelyeket a kérdéses iparágak energiafelhasználásának javítása révén valóban biztosabbá lehet tenni.

4.13

Az EGSZB javasolja, hogy a közös agrárpolitika 2013 utáni reformja, amelyről már készült egy széles konszenzust elnyerő saját kezdeményezésű vélemény, garantálja a mezőgazdaság által az EU vidéki területein (amelyek az EU területének 80 %-át teszik ki) játszott fontos szerepnek, valamint a fejlődő országok érdekében tett nemzetközi kötelezettségvállalásoknak megfelelő fejlődést. A felülvizsgálatnak hozzá kell járulnia a szükséges szinergiák optimalizálásához, és lendületet kell adnia más európai szakpolitikáknak a kutatás, az új technológiák és az ipari modernizáció területén. Ez különösen a folyamatban lévő ipari szerkezetváltások által különösen érintett ágazatok és régiók tekintetében igaz, amelyekre olyan energiaigényes iparágak jelenléte jellemző, amelyeknek a munkahelyeik megtartása érdekében be kell fektetniük a kibocsátáscsökkentést eredményező új technológiákba.

4.14

A tagállamoknak meg kell egyezniük egy, a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóról, hogy csökkentsék a spekulációk végzetes hatását, és ezzel stabilizálják a bankszektort, az euróövezetben pedig megerősítsék a közös pénzt. Az ilyen adóból származó bevételeket a tagállamok költségvetési hiányának csökkentésére kellene fordítani, aminek köszönhetően a tagállamoknak több lehetőségük nyílna például oktatási rendszerük jobb finanszírozására. Az európai ipar környezetbaráttá tételének alapjául az egészséges államháztartás és a képzett munkaerővel bíró munkaerő-piacok szolgálhatnak.

4.15

Egy ilyen ipari forradalom a fenntarthatóság logikájába illeszkedő társadalmi következményekkel jár. A környezetbarát gazdaság irányába mutató ipari szerkezetváltásokhoz teljesen új koncepciót kell alkotni a növekedésről. Jelenleg a polgárok az alapján határozzák meg önmagukat, hogy mennyit tudnak fogyasztani. Képesek leszünk-e a jólétet a testi és lelki egészség, a demokratikus és részvételi jogok, a társadalmi befogadás (amely elsősorban a minőségi munkahelyeket kínáló munkaerő-piaci befogadást jelenti), az energiaellátottság, és az olyan közjavakhoz való hozzáférés alapján meghatározni, mint például az általános érdekű szolgáltatások? Meg kell értenünk, hogy egy ilyen megközelítés a növekedés egy más értelmezésével, a gazdaság egy más működésével jár együtt. A GDP segítségével mért mennyiségek nem elegendőek az eléréséhez. Az EGSZB már letette a voksát a gazdasági és társadalmi haladás mérésének új megközelítése mellett. Az EGSZB megerősíti abbéli meggyőződését, hogy az ipari szerkezetváltások és a foglalkoztatás csak akkor lehetnek összeegyeztethetőek a fenntarthatóság célkitűzésével, ha az EU és a világ egyezségre jut egy új növekedés-felfogásról. Az Európai Bizottság által az „Európa 2020” stratégiáról készített javaslat ehhez nem elégséges.

4.16

Az EGSZB véleménye szerint az uniós intézményekre hárul a globális szinten (mindenki számára) egyenlő feltételek biztosításának feladata, amellyel elkerülhetőek a foglalkoztatás és a környezet szempontjából egyaránt káros vállalatáthelyezések, vagy teljes ágazatok felszámolása. Európa a jó gyakorlatok előmozdítója kell, hogy legyen, és a lehető legrövidebb időn belül gondoskodnia kell azok globális szintű alkalmazásáról is, amellyel elkerülheti azokat a (többek között a környezetre gyakorolt) negatív következményeket, amelyeket a kizárólag európai szinten történő alkalmazásuk okozna.

4.17

Az EGSZB mint a civil társadalom intézményi szószólója és a strukturált párbeszéd fontos letéteményese kiáll az európai polgároknak az átfogó vitákban való demokratikus részvétele mellett. Az EU-nak a ma „Európa 2020” néven ismert stratégiával szemben egy átfogóbb és kényszerítőbb stratégiára van szüksége, amely egy igazságosabb, méltányosabb és fenntarthatóbb átmenetet tesz lehetővé a növekedésről alkotott teljesen új koncepcióra épülő környezetbarát gazdaság felé. Az az új növekedés, amelyre Európában, de világszinten is szükségünk van, illeszkedik a fenntarthatóság elvéhez, és az életminőségre, valamint az aktív és egészséges életre épül majd.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 15-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  „Hogyan alkalmazandó a rugalmas biztonság a szerkezetátalakítás kapcsán a globális fejlődés összefüggésében?” (HL C 318., 2009.12.23., 1. o.)

(2)  HL C 10., 2004.1.14., 105. o. és HL C 318., 2006.12.23., 1. o.

(3)  HL C 65., 2006.3.17., 58. o.

(4)  HL C 185., 2006.8.8., 62. o.

(5)  HL C 318., 2006.12.23., 1. o.

(6)  HL C 120., 2008.5.16., 57. o.

(7)  HL C 77., 2009.3.31., 88. o.

(8)  HL C 100., 2009.4.30., 53. o.

(9)  CESE 647/2010 - NAT/453 (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg).

(10)  HL C 128., 2010.5.18., 3. o. (ECO/267) és HL C 100., 2009.4.30., 65. o. (CCMI/053).

(11)  HL C 128., 2010.5.18., 18. o.

(12)  Uo.


Top