Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52010AE0972

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A népesség elöregedésének az egészségügyi és szociális rendszerekre gyakorolt hatása (feltáró vélemény)

OJ C 44, 11.2.2011, p. 10–16 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

11.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/10


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A népesség elöregedésének az egészségügyi és szociális rendszerekre gyakorolt hatása (feltáró vélemény)

2011/C 44/02

Előadó: Renate HEINISCH

2009. szeptember 18-i levelében Margot WALLSTRÖM, az Európai Bizottság alelnöke az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen feltáró véleményt a következő tárgyban:

A népesség elöregedésének az egészségügyi és szociális rendszerekre gyakorolt hatása.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2010. június 16-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. július 14–15-én tartott 464. plenáris ülésén (a július 15-i ülésnapon) 89 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt:

1.   Ajánlások

1.1   Az EGSZB véleménye szerint a népesség elöregedése által az egészségügyi és szociális rendszerekre gyakorolt hatások leküzdése érdekében a következő intézkedésekre van szükség:

1.1.1

Nemzeti szinten:

az „egészséges öregedés” átfogó témaként történő meghatározása,

a megelőzés, az egészségfejlesztés és -nevelés megerősítése minden életkorban,

az idős emberek számára nyújtott egészségügyi és ápolási szolgáltatások javítása,

a palliatív ápolás integrálása az ápolási szolgáltatások közé,

az életkornak megfelelő kezelési formák kifejlesztése és kiigazítása idős embereknek a klinikai tanulmányokba és a komorbiditást vizsgáló tanulmányokba történő bevonása révén,

az életkornak megfelelő gyógyítási és ápolási intézmények, valamint alternatív lakhatási lehetőségek kialakítása,

a távgondozás (telecare), valamint olyan technológiai megoldások – beleértve a segítő környezeten alapuló életvitelt (Ambient Assisted Living – AAL) – és egyéb egészségügyi technológiák (ápoló környezet) egészségtechnológiai értékelésen (Health Technology Assessment – HTA) alapuló minősítése és kiértékelése, amelyek az önálló életvitel támogatására, valamint az idős emberek hatékonyabb és jobb minőségű ápolására törekednek,

átfogó, decentralizált és a lakóhelyhez közeli infrastruktúra létrehozása, amely közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé az idősebb emberek, valamint az egészségügyi és ápolói munkát végzők között („intézményi elhelyezések számának csökkentése”),

valamennyi érintett szereplő regionális és helyi hálózatainak támogatása „az egészség és öregség” célkitűzés megvalósítása érdekében,

az időskori ápolás biztosításának kötelezővé tétele (például betegápolási biztosítás) nemzeti jogszabályokon keresztül,

a rendszerdinamika lehetővé tétele érdekében a nemzeti egészségügyi és szociális rendszerek megnyitása modellkísérletek és a hozzájuk kapcsolódó kiértékelések előtt,

a többletdíj-fizetési és kiegészítő biztosítási rendszerek rugalmasabbá tétele,

az egész életen át tartó tanulás nemzeti stratégiáinak és szakpolitikáinak kidolgozása, valamint nemzeti, regionális és helyi szinten történő végrehajtása,

a család, a munka és az ápolás összeegyeztethetőségének biztosítása,

az önkéntes munka megerősítése,

az ápoló személyek fontosságának és szükségleteinek elismerése.

1.1.2

Európai szinten:

Az EPSCO Tanács 2009. november 30-i következtetéseire hivatkozva az egészségben és méltóságban való megöregedésről szóló cselekvési terv kidolgozása,

az „aktív, egészségben és méltóságban való megöregedés” témájának prioritásként való meghatározása az Európa 2020 stratégián belül,

a szókincs, a definíciók, az értékelési eszközök, a tájékoztatók, a kritériumok, az eljárásmódok stb. szükséges harmonizálása. Ez a probléma először 20 éve jelent meg, ám mindeddig nem történt jelentős haladás e területen,

az aktív, egészségben és méltóságban történő megöregedés mint kulcskérdés hangsúlyozása a 2010-es európai évben (A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve), a 2011-es európai évben (Az önkéntesség európai éve) és a 2012-es európai évben (Az aktív és egészséges időskor és a generációk közötti szolidaritás éve), valamint az mindenkori aktuális tanácsi elnökségek során,

a demográfiai változás figyelembe vétele az Európai Bizottság közös kutatási programjának megtervezése során (Joint Programming),

európai charta kidolgozása a segítségre és ápolásra szoruló emberek jogairól,

speciális szolgálatközi munkacsoport létrehozása az Európai Bizottságon belül az „öregség és egészség” (beleértve az „egészségügyi ellátást, az ápolást, a nyugdíjakat és a pénzügyi fenntarthatóságot”) témában,

az EGSZB-n belül „kerekasztal”, „kategória”, vagy „állandó tanulmányozócsoport” felállítása a következő témában: „generációk közötti párbeszéd az aktív, egészségben és méltóságban való megöregedésről”, egy különböző politikaterületeket átfogó, ezekre a területekre vonatkozó stratégia kidolgozása érdekében,

a gerontológia és a demográfiakutatás felvétele a 8. kutatási program prioritásai közé,

a „Tudomány és társadalom” cselekvés keretén belül projekt kialakítása „az idősek és a tudásátadás” címmel,

a tagállamok egészségügyi célkitűzéseiről és azok kötelméről lista készítése, valamint összehasonlítása,

a tagállamok támogatása a fent említett intézkedések végrehajtásában a strukturális és kohéziós alapokból való juttatásokon és a nyílt koordinációs módszer alkalmazásán keresztül,

az egyéni sajátosságokat figyelembe vevő információs és kommunikációs technológiai megoldásokat illetően a bevált gyakorlatok cseréjének támogatása, például az INTERREG program kontextusában, a strukturális alapok támogatásával,

az idősek ápolási szükségleteivel foglalkozó új IKT-megoldások értékeléséhez a több országra kiterjedő egészségtechnológiai értékelések (HTA) támogatása,

a tudatosság folyamatos növelése egyrészt az egész életen át tartó tanulással (LLL) kapcsolatban, másrészt pedig a súlypontot „az öregség és az egészség” témára – az egész életen át tartó tanulás (LLL: lifelong learning) programból kiindulva a hosszú élet érdekében való tanulás (learning for a long life) irányába – helyező európai képzési és továbbképzési programok cseréjével és koordinálásával kapcsolatban,

új kép kialakítása az öregségről, többek között a médiában,

a család, a munka és az ápolás összeegyeztethetőségéről szóló európai irányvonalak kidolgozása.

2.   Általános megjegyzések

2.1   Bevezetés

2.1.1   Az európai uniós társadalom a várható élettartam meghosszabbodásának köszönhetően öregszik. Az EUROSTAT előrejelzései szerint a 65 éves és annál idősebb személyek társadalomban képviselt aránya a 2008. évi 17,1 %-ról 2060-ra 30 %-ra fog emelkedni. A keresőképes korban lévő (15–64 év közötti) lakosság és a 65 éves vagy annál idősebb személyek jelenlegi átlagos 4:1 aránya a 2050. évre 2:1-re változik.

2.1.2   Az aktív lakosság nagy része 2026 és 2030 között kilép majd a munkaerőpiacról. Ezáltal a nem dolgozó lakosság létszáma – alacsonyabb születési ráta mellett – emelkedni fog a dolgozó lakosság létszámához képest.

2.1.3   Az Európai Bizottság egyik legújabb közleményében (1) megállapítja, hogy a kormányoknak csupán rövid idő áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a demográfiai öregedéssel kapcsolatos problémák leküzdését szolgáló intézkedéseket végrehajtsák, mielőtt a népes évjáratokhoz tartozók nagy része nyugdíjba vonulna. Ebben az összefüggésben az Európai Bizottság 2009. szeptember 18-án felkérte az EGSZB-t egy feltáró vélemény kidolgozására, annak megvizsgálása érdekében, hogy milyen módon támogathatók a tagállamoknak az e problémák leküzdésére tett erőfeszítései az egészségügy területére vonatkozó közösségi kezdeményezéseken keresztül. Ez a vélemény az EGSZB több véleményére (2) támaszkodik.

2.1.4   A Tanács cseh (2009 első féléve), svéd (2009 második féléve) és spanyol (2010 első féléve) elnöksége felvette menetrendje prioritásai közé az aktív, egészségben és méltóságban való megöregedés témáját.

2.1.5   A társadalomnak és az egészségügyi ágazat felelőseinek olyan új képet kell kialakítaniuk az öregedésről, amely megfelel a demográfiai változásnak, és tiszteletben tartja az idősek méltóságát.

2.1.6   Nem önmagában az öregedés, hanem az egészségtelen öregedés okoz magasabb kiadásokat. Ez a véleménytervezet ezért főként olyan intézkedéseket ajánl, amelyek az egészséges öregedést segítik elő.

2.2   Az egészségügyi és szociális rendszerek, valamint az egészségügyi szolgáltatások továbbfejlesztése és innovációja

2.2.1   A demográfiai mutatók alakulása szükségessé teszi az egészségügyi és szociális rendszerek, az egészségügyi szolgáltatások, valamint más kísérő szolgáltatások szervezetének és kapacitásának továbbfejlesztését annak érdekében, hogy i) kielégítsék az idősek szükségleteit, ii) biztosítsák valamennyi ápolásra szoruló személy számára, hogy megkapják az önállóságuk és méltóságuk megőrzéséhez szükséges szolgáltatásokat, iii) – az életkortól, a nemtől, a pénzügyi helyzettől és a lakóhelytől függetlenül – valamennyi társadalmi csoport számára ugyanolyan hozzáférést tegyenek lehetővé a jó minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz (beleértve az egészségfejlesztést, a megelőzést, a kezelést, a rehabilitációt és a palliatív ápolást).

2.2.2   Ennek során nem csupán az idősek egészségügyi és szociális rendszerekkel szembeni elvárásait kell figyelembe venni, hanem az emberek saját öregedésük iránti – a kellő időben jelentkező és a megelőzésre irányuló – felelősségtudatát, és ezáltal a társadalomnak az idősödő emberek iránti elvárásait.

2.2.3   Az EU-nak jegyzéket (3) kellene készítenie a tagállamok egészségügyi célkitűzéseiről, illetve hatályukról, és össze kellene hasonlítania azokat, hogy a közösségi politika minden idős ember egészségügyi ellátását és hosszú távú ápolását támogatni tudja. Ugyanígy fel kell mérni, hogy mennyire sikerült beépíteni a megelőzést és az egészségfejlesztést az egészségügyi rendszerekbe.

3.   Részletes megjegyzések

3.1   Különös figyelmet érdemlő területek

3.1.1   Megelőzés

3.1.1.1   Az ember a születésétől fogva folytonosan öregszik. Ezért fontos, hogy az egész életünket a lehetőségekhez képest a legjobb feltételek mellett éljük. Lényeges, hogy az életnek jó kezdete és vége legyen. Az egészséges öregedés jóval a nyugdíjba vonulás előtt kezdődik, és hatással vannak rá többek között az élet- és munkafeltételek, valamint az erőforrások megléte is. Amennyiben tudatosítjuk ezt a tényt, a felelősségteljes öregedés iránti elvárás logikussá válik (4). A felelősségteljes öregedéshez szükség van az egész életen át tartó tanulásra. Ehhez az egész életen át tartó tanulás keretén belül az egészségügyi képzés területére vonatkozó új nemzeti, regionális és helyi stratégiákat és politikákat kell kidolgozni, és a tanulás valamennyi formáját (formális, nem formális és informális) figyelembe kell venni. Ez magában foglalja a tanulás összes szintjét, az iskola-előkészítő oktatástól a továbbképzésig. Az egészség felelősségteljes megőrzése – megelőző intézkedésekben való aktív részvétel (táplálkozás, sport, egészséges életmód, a kockázati tényezők elkerülése stb.), az egészségfejlesztés és az egészségre való nevelés révén – segíti az időseknek abban, hogy minél tovább saját otthonukban és megszokott társadalmi környezetükben tudjanak maradni. Ezen túlmenően a technológiák e területen betöltött szerepével folyamatosan foglalkozni kell, és értékelni kell azt.

3.1.1.2   Az egészségügyi rendszereken belül nagyobb mértékben kell támogatni a megelőzést. Ez nem csupán arra ad lehetőséget, hogy az emberek hosszabb ideig a munkaerőpiacon maradjanak, hanem a munkaerőpiachoz való alkalmazkodás képességét is fejleszti. A magas szintű munkavédelem és a munkahelyek ergonómiai javítása lényeges szerepet játszhat abban, hogy a munkával eltöltött egészséges életszakaszt meg lehessen hosszabbítani, ami pedig a demográfiai kihívások leküzdéséhez is hozzájárulhat.

3.1.1.3   Az életkoronként változó, valamint a képességekhez és a szükségletekhez igazodó tevékenységek révén (például átmenet a végrehajtó tevékenységektől az előkészítő tevékenységek irányába, továbbá a tanácsadó és kísérő, útmutató/tervező tevékenységek irányába stb.) az aktív életszakasz meghosszabbítható. Ez ráadásul azt jelenti, hogy az idősek hosszabb időn keresztül részei maradnának a társadalmi és szociális-gazdasági kontextusnak, és továbbra is érnék őket hasznos, a cselekvésre ösztönző hatások. Így az egészségben eltöltött további életévek tartalmas és termékeny évekké alakíthatóak. Ez természetesen megfelelő minősítő és kísérő intézkedések meglétét is feltételezi, amelyre a felvázolt folyamatok elindításához és továbbviteléhez van szükség (egész életen át tartó tanulás, szakmai képesítés, beleértve a munkahelyi élet során szerzett képességek igazolását stb.). Az üzemekben az egészséges munkafeltételek megteremtése jegyében gondoskodni kell az egészségfejlesztésről, a betegség- és a baleset-megelőzésről.

3.1.1.4   A munkaerőpiac elhagyását követően különösen nagy szerepet kap a társadalomba és a szociokulturális környezetbe való társadalmi beilleszkedés. A társadalmi elszigetelődés megelőzése a depresszió megelőzését jelenti. Éppen az idősek azok, akik szociális képességeiket és tapasztalataikat, például önkéntes tevékenységek révén, kamatoztatni tudják. Az önkéntes tevékenységekre való ösztönzésnek azonban már fiatalkorban el kellene kezdődnie.

3.1.2   Egészségügyi szolgáltatások

3.1.2.1   Egyre nagyobb súlyt helyeznek a betegközpontú egészségügyi szolgáltatások biztosítására és arra, hogy a betegeket bevonják az egészségügyi szolgáltatások kifejlesztésébe és az azokban való részvételre.

3.1.2.2   Az életkor előrehaladtával egyre gyakrabban jelennek meg krónikus betegségek (cukorbetegség, reuma, szívbetegségek), idegrendszeri (demencia és Alzheimer-kór), mozgás- és látószervi degeneratív betegségek, valamint rákos megbetegedések. Ez jelentős kihívások elé állítja az egészségügyi szakmákat, a diagnosztikát, a terápiákat és magát az egészségügyi ellátást.

3.1.2.3   Olyan átfogó és személyre szabott ápolást biztosító egészségügyi szolgáltatásokat kell kifejleszteni, amelyek középpontjában a beteg áll.

3.1.2.4   Jobb és specifikusabb egészségügyi szakképzésre van szükség: az egészségügyi szakmákban dolgozóknak (orvosok, gyógyszerészek, ápoló személyzet) és a kutatóknak nagyobb mértékben meg kell ismerkedniük az idősek gyógykezelésének sajátosságaival, és erre vonatkozóan alaposabb alap- és továbbképzésben kell részesíteni őket. Ezenkívül specifikus képzést kellene tartani az egészségügyi dolgozók számára az időskori egészségvédelmi és betegségmegelőzési intézkedések (például az elesések megelőzése, az egészséges táplálkozás) fontosságáról.

3.1.2.5   Az életkornak megfelelő gyógykezelési formák kifejlesztése és kiigazítása: több betegség egyidejű fennállása, az öregkorban megváltozott anyagcsere-folyamatok és a betegségek gyakori párhuzamos kezelése pontos ismereteket követelnek meg arról, hogy milyen kölcsönhatások állnak fenn egy idős ember testében működő szervek és rendszerek között. Ehhez a gyógyszerelés speciális megszervezésére van szükség, valamint arra, hogy az idősek anyagcseréjének megfelelően válasszák ki a gyógyszereket és alakítsák adagolásukat. A gyógyszerek mellékhatásainak minimalizálásában és a kezelés sikerességének optimalizálásában segíthet, ha a nyilvános gyógyszertárakban személyes tanácsadás keretében ellenőrzik a kölcsönhatásokat, valamint ha rendelkeznek olyan IKT-megoldásokkal, amelyek rendelkezésre bocsátják a gyógyszerekre és kölcsönhatásaikra vonatkozó adatokat.

3.1.2.6   Az idősek, valamint a gyógyítói és ápolói tevékenységet végzők közötti közvetlen és folyamatos kapcsolat ösztönzése az idősek növekvő ápolási igényével egyre fontosabbá válik a kezelés sikerességéhez, valamint az elszigetelődés és a depresszió elkerüléséhez.

3.1.3   Ápolási szolgáltatások

3.1.3.1   Az ápolási szolgáltatások minőségét szabványok meghatározása révén kellene biztosítani, ellenőrizhetővé tenni és kiértékelni. Szükség lenne egy európai charta kidolgozására a segítségre és ápolásra szorulók jogairól, amelynek tartalmaznia kellene többek között az ápolás során elkövetett erőszak elleni védelmet. Az önálló életmódot lehetővé tevő új technológiák (mint például a HTA) hozzájárulhatnak ehhez. A potenciális új technológiákat azonban megfelelően kell értékelni, és semmi esetre sem vezethetnek új nemzeti egyenlőtlenségekhez az egészségügyi ellátás és ápolás területén.

3.1.3.2   Idősek esetében a rehabilitációt kell az ápolással szemben előnyben részesíteni. Az intézményi ápolás nem lehet „egyirányú utca”: kell, hogy legyen a gondozásból a saját otthon felé visszavezető út is. A jelenleg létező egészségügyi és ápolási intézmények még nem felelnek meg eléggé ennek az elvárásnak.

3.1.3.3   Az életkornak megfelelő gyógyítási és ápolási intézményeket, valamint alternatív lakhatási lehetőségeket kell kialakítani: olyan folyamatos és visszafordítható átmenetre van szükség az egészség / betegség / ápolás / társadalmi élet között, amely szükség esetén lehetőséget ad jó orvosi ellátásra és ápolásra, valamint az idősek számára lehetővé teszi, hogy minél hosszabb ideig „normális”, vagyis több generációt felölelő környezetben tudjanak maradni. Ehhez az egészségügyi ellátás és az ápolás jó koordinációjára van szükség. A tartós gondozás intézményei mellett több fekvőbeteg- és ambuláns hospice-t és palliatív ellátást nyújtó intézményt kell tervbe venni, és ápolni kell a „hospice-ok kultúráját”.

3.1.3.4   Ennek érdekében egy földrajzilag minden területre kiterjedő, decentralizált és a lakóhelyhez közeli infrastruktúrát kell létrehozni az otthoni ellátás biztosítására (intézményi elhelyezések számának csökkentése). Támogatni kellene a nem intézményi, minden szükséges szolgáltatást biztosító (ambuláns ápolás, otthoni ápolás, kisebb segítő szolgáltatások) ápolási infrastruktúrák létrehozását. Ez konkrétan egy regionális szintű szervezet létrehozását és jobb strukturális finanszírozást jelent, ami biztosítja, hogy ne csupán a városokban legyenek megfelelő intézmények és struktúrák, hanem vidéki területeken is.

3.1.3.5   Egy társadalom értékmérője, hogy milyen módon bánik az idősekkel. Az önkéntes tevékenység különösen fontossá vált az idősek kezelése és ápolása során. A jövőben egyéni lehetőségein belül valamennyi polgárnak felelősséget kellene vállalnia betegek, fogyatékkal élők és idősek iránt; tevékenységükért egyúttal jutalmazni is kellene őket.

3.1.4   A fent említett területeken folytatott kutatások

Az Európai Bizottság közös kutatási programjának megtervezése során (Joint Programming) figyelembe kell venni a demográfiai változást. A 7. keretprogram „WhyWeAge” és „Futurage” elnevezésű programjához kapcsolódóan a 8. keretprogramban előtérbe kellene helyezni a gerontológiát (az öregkorról és az öregedésről folytatott kutatások) és a demográfiakutatást. Ésszerű lenne egy, az idősek és a tudásátadás című témakört is felvenni a Kutatási Főigazgatóság „Tudomány és társadalom” cselekvésébe. Ebbe a következő kutatási területeket is be kell vonni:

3.1.4.1   A megelőzésre irányuló kutatások

Melyek azok a munkahelyi egészségmegőrzést elősegítő megelőző intézkedések, amelyek a jövőbe mutatnak?

Milyen hosszú távú hatást gyakorolnak bizonyos életmódok általában az egészségi állapotra, és az egyes megbetegedésekre?

Hogyan hatnak ki a különböző nem-, kultúra- és migrációfüggő életmódok az egészséges öregedésre?

Milyen lehetőségek vannak az elesések és a csonttörések elkerülésére?

Mely megelőző intézkedések szolgálják a pszichikai, az érzékszervi, a kognitív és a szociális képességek megtartását?

Hogyan lehet arra motiválni, hogy felelősen viszonyuljunk saját egészségünkhöz és öregedési folyamatainkhoz? (Egészséges viselkedési módok támogatása, arra irányuló ösztönzők, hogy az idősek használják ki az egészség megőrzését segítő intézkedéseket és az e téren felkínált lehetőségeket.)

Hogyan lehet az embereket arra motiválni, hogy megváltoztassák viselkedésüket a társadalmi környezetbe való jobb beilleszkedésük érdekében?

3.1.4.2   Betegségekre és gyógymódokra irányuló kutatások

az idős korral járó betegségek epidemiológiája és etiológiája területén a megelőzési lehetőségek javítása érdekében,

az élet kezdetétől a végéig tartó biológiai öregedési folyamatokról,

az egyidejűleg fennálló megbetegedések, a krónikus betegségek, rák, szívbetegségek, reumatikus betegségek, mozgásszervi betegségek, a látóképesség károsodása (például szürkehályog), degeneratív idegrendszeri megbetegedések, mint például az Alzheimer-kór stb. terén. Ezek során figyelembe kell venni a diagnosztikai lehetőségek javítását is annak érdekében, hogy a diagnózis felállítására időben sor kerüljön, ezáltal pedig gyorsan el lehessen kezdeni a terápiát,

az idősek kezelési lehetőségei tekintetében, az időskorra jellemző megbetegedések esetében: jobban meg kell értenünk a gyógyszerek felszívódására és hatékonyságára, az anyagcserére, valamint a gyógyszeres kezelésre és az adagolásra hatást gyakorló biokémiai folyamatokat, és figyelembe kell vennünk a kezelések során. Gyakran hiányoznak ehhez a terápiás alapok, mivel a klinikai kísérleteket és gyógyszervizsgálatokat elsősorban fiatal felnőttek bevonásával végzik.

3.1.4.3   Kutatások az ápolás területén

Hogyan lehet olyan új technológiákat kifejleszteni, amelyek megfelelnek az idősek szükségleteinek?

Melyek a legkedvezőbb ápolási környezet jellemzői és a szolgáltatásnyújtás optimális formái?

Hogyan javíthatók az ápoló személyzet szakismeretei és munkafeltételei, többek közt az új technológiákkal összefüggésben?

Milyen módon tudnak a műszaki megoldások (robotika) az ápolást végző hozzátartozók terheinek csökkentéséhez és a hivatásos ápolók munkafeltételeinek javításához hozzájárulni anélkül, hogy az ápolandó személyek integritása és méltósága sérülne?

Hogyan lehet jobban közelíteni az ápolási kínálatot az ápolásra szoruló idős emberek szükségleteihez és az általuk támasztott követelményekhez?

Mely új koncepciók tudnak a házi gondozás fejlesztéséhez és támogatásához hozzájárulni? Ehhez hozzátartozik az ápolást végző családtagok gazdasági támogatása és társadalmi elismerése is (például a munkaidő – ápolási indokokból történő – rövid távú csökkentésének a lehetősége a munkaadó és a munkavállaló közötti megállapodás alapján, az ápolási időnek a nyugdíjbiztosításban való elismerése, ápolási díj stb.).

Milyen új lehetőségek vannak arra, hogy az ápolást, a fájdalomcsillapító terápiát és a terminális gondozást úgy alakítsuk ki, hogy az élet méltóságteljesen érjen véget?

3.1.4.4   Kutatások az egészségügyi rendszer területén

A közegészségügyi kutatásoknak figyelmet kellene fordítaniuk az egészségügyi rendszerekre és a tartós gondozásra, valamint a szolgáltatások integrációjára; emellett pedig új ütemtervet kellene kidolgozniuk az öregségre vonatkozó kutatásokhoz. Értékelni kell, hogy a tagállamok egészségügyi és szociális intézményei felkészültek-e a demográfiai változások által állított kihívásokra. Milyen szerepet tölt be például a megelőzés? Mekkora részét fordítják az egészségügyi kiadásoknak a megelőzésre? Hány embert ápolnak otthon és hányat intézményekben?

Mekkora forrást takarít meg az önkéntes munka és ápolás, és mennyi fizetetlen munkát végeznek el otthon, különösen a nők?

Az egészségre kifejtett hatásról folytatott kutatásokra („health outcome”) és az egészségügyi technológiák értékelésére (HTA) különösen az új technológiák és az elektronikus egészségügy („eHealth”) idős emberek kezelése és ápolása során történő alkalmazását illetően van szükség, az ilyen technológiák bevezetése előtt. Beváltják ezek a technológiák az ígéreteiket a gyakorlatban? Kedveznek ezek a technológiák a társadalom legsebezhetőbb rétegeinek?

A tagállamokkal együttműködésben meg kellene vizsgálni klinikai és szociális-gazdasági szempontból az idős emberek egészségügyi ellátásába és ápolásába való befektetések hatékonyságát és eredményességét.

Milyen módon lehet az egészségügyi és szociális ellátás egymáshoz kapcsolódó pontjait javítani?

3.1.5   Új technológiák kifejlesztése

3.1.5.1   A demográfiai változás okozta terheket nagy lehetőségek ellensúlyozzák. Ez különösen az idősödő társadalom számára létrehozott új termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik. Az „öregedés mint gazdasági tényező” az egészségügyi szolgáltatások, új technológiák, gyógyszerek, gyógyászati termékek, orvosi technológiák, valamint az idegenforgalom és a wellness lehetőségek területén nagyobb növekedést és foglalkoztatást hozó gazdasági hajtóerővé válhat. Az Európai Bizottság becslése szerint a demográfiai változás jelentős hatással lesz az egészségügyi kiadásokra: az EU közegészségügyi kiadásai az előrejelzések alapján 2060-ig a GDP 1,5 százalékpontjával fognak növekedni. Új termékeket és szolgáltatásokat kellene kifejleszteni és a piacra bevezetni. Ennek során az értékteremtést a piac volumene, az ár, valamint a többletértékük mértéke befolyásolja.

3.1.5.2   Míg az „elsődleges egészségügyi piacon” a költségmegtakarításra való törekvés az elsődleges, és ez dönt arról, hogy a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését (Ambient Assisted Living) felveszik-e az egészségügyi és ápolási pénztárak szolgáltatási katalógusába, a „másodlagos egészségügyi piac” ebből a szempontból sokkal szabadabban és rugalmasabban járhat el. E téren olyan stabil és megfizethető üzleti modellek kidolgozására van szükség, amelyek az eladásból, a bérbeadásból vagy a lízingelésből fenn tudják tartani magukat. Egyúttal biztosítani kell azt is, hogy a „másodlagos egészségügyi piacon” elkerüljük az egyenlőtlenségeket.

3.1.5.3   Támogatni kellene az ápolási technológiák bevezetésének hatásaira vonatkozó szociális és gazdasági ismeretek kidolgozását és cseréjét, például a versenyképességi és innovációs program keretében indított, jelenleg folyamatban lévő kísérleti projektekre alapozva. Egyúttal támogatni kellene a jobb időskori életminőséget segítő IKT-megoldások bevált gyakorlatainak cseréjét is, például az INTERREG program keretében, és a strukturális alapok felhasználása mellett. A kutatásoknak ki kellene értékelni a technológia felhasználóinak véleményét, különösen e technológiák felhasználóbarát jellegét és előnyeiket illetően.

3.1.5.4   Jóllehet a technológiai fejlődés és az újonnan kifejlesztett korai diagnosztizálási és kezelési módszerek nagymértékben hozzájárulnak a kiadások növekedéséhez, a technológiai fejlődés vívmányainak ésszerű felhasználása hosszú távon egyértelműen költségmegtakarításhoz vezethet. Az egészséget befolyásoló eljárások értékelésének (Health Technology Assessment - HTA) komolyabb szerepet kellene betöltenie az egészségügyi és ápolási szolgáltatások mértékének és kiadásai átvállalásának meghatározásában. Az új technológiák hatékony bevezetése és kezelése ezért döntő fontosságú a jövőbeli kiadások alakulása szempontjából. Az új technológiák ugyanakkor nem képesek helyettesíteni és nem is szabad, hogy helyettesítsék az idős személyek, valamint az egészségügyi és ápoló személyzet közötti közvetlen kapcsolatot, emellett megfizethetőnek kell lenniük.

3.1.6   Pénzügyi fenntarthatóság

3.1.6.1   Az idősek számára nyújtott ápolási szolgáltatásokat és az ápolási hozzájárulásokat szinte minden tagállamban a szociális rendszerek állják, ami az egyes szociális biztosítási rendszerek fenntartható és biztosított finanszírozását feltételezi.

3.1.6.2   Az ápolásra szorulás ma is a szegénység egyik kockázati tényezője, különösen az alacsony nyugdíjjal vagy alacsony jövedelemmel rendelkező nyugdíjasok esetében. Európában számos idős személy nem engedheti meg magának a megfelelő ápolás igénybevételét. Ezért az EU minden országában – a szociális biztosítási rendszerének (társadalombiztosítási rendszerek vagy adóból finanszírozott rendszerek) megfelelően – be kell vezetni az ápolási költségek biztosítását, és a már létező biztosításokat ki kell igazítani az elkövetkező évtizedek demográfiai változásai jelentette kihívásoknak megfelelően, hogy biztosítsuk valamennyi polgár számára az ápolási szolgáltatásokhoz való hozzáférést a közösségi joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és szokásokkal összhangban és az egyéni szükségleteknek megfelelően. Az ápolási költségek ezen biztosításának nem csupán a fekvőbetegeknek nyújtott, hanem az ambuláns ápolási szolgáltatásokra is ki kellene terjednie.

3.1.6.3   A tartós gondozás költségei egy részének a magán egészségbiztosítási pénztárakra való áthárítását átgondolt módon, és az érdekelt felekkel egyetértésben kell megvalósítani annak érdekében, hogy ez a tendencia ne tegye még bonyolultabbá a hozzáférést ezekhez a szolgáltatásokhoz. A tagállamoknak a jövőben is biztosítaniuk kellene, hogy az idős emberek általános hozzáféréssel rendelkezzenek az alapellátáshoz és a megelőző intézkedésekhez. Ehhez az ambiciózus célkitűzéshez szükség van valamennyi rendelkezésre álló finanszírozási eszköz mobilizálására: a jogszabályok által teremtett szociális védelmi rendszerekre, valamint a kiegészítő mechanizmusokra.

3.1.6.4   Új költségtérítési struktúrák távoli rokonok számára is lehetővé kell, hogy tegyék, hogy az ápolásra szoruló emberek ápolásáért ápolási díjat kapjanak. Természetesen az ápolás minőségét ezekben az esetekben is biztosítani kell! Ezen túlmenően a szülési szabadság mintájára ápolási szabadságot is be kellene vezetni. Politikai szempontból elsődleges célként és a szociális párbeszéd keretén belül a szociális partnerekkel való egyeztetés alapján (mint például a szülői szabadság esetében) lehetőségeket kell kidolgozni a család, a munka és az ápolás összeegyeztethetőségére.

3.1.6.5   A társadalombiztosítási rendszerekre nehezedő pénzügyi nyomás csökkenthető egy sor országos szintű intézkedéssel, például a generikus gyógyszerek fokozottabb felhasználása, a gyógyszerekre kivetett hozzáadottérték-adó csökkentése és az árak kialakításáról a gyógyszeriparral folytatott tárgyalások által.

3.2   Helyi hálózatok – „A legkisebb egység a leghatékonyabb, és közel áll a polgárokhoz”

3.2.1   Az idősek, egészségi állapotuktól függően, nagyon sokat tudnak adni a társadalomnak. Személyes okok és a foglalkoztatási körülmények miatt egyre ritkábbak a többgenerációs háztartások a mai családokban. E téren megoldást hozhatnak a helyi hálózati struktúrával rendelkező magán- vagy települési szintű intézmények, mivel az általános érdekű szolgáltatások struktúráit a megfelelő szintű támogatás és segítség biztosítása érdekében a regionális és települési szinthez kell igazítani.

3.2.2   A helyi hálózatok például olyan platformok, amelyek települési szintű intézményekből, szociális partnerekből, nem kormányzati szervezetekből és az egészségügy felelőseiből állnak, amelyek célja az együttműködés és a szolgáltatások koordinációja. Az ilyen kezdeményezések jól támogathatóak a strukturális és kohéziós alapokból. Európának el kellene ismernie a „bevált gyakorlatokat”, azokat a kezdeményezéseket például, mint amelyek a „polgári szerepvállalás” és az „otthoni kezelés és ápolás” területén az önsegélyezés támogatására irányulnak.

3.2.3   A több generációt egybefogó házak szintén a családon kívüli, generációkat átfogó kölcsönös kapcsolatok megvalósulási formái: egy fedél alá gyűjtik az óvodákat, az ifjúsági és nyugdíjasklubokat (5).

3.2.4   Tervbe kell venni további szolgáltatások bevezetését is, mint például a nappali és éjszakai gondozást (mindenekelőtt demenciában szenvedő betegek részére).

3.3   Európai egészségügyi politika

3.3.1   A tagállamok egészségügyi rendszereinek választ kell adniuk a demográfiai változások kihívásaira, és ebből a szempontból meg kell erősíteni őket. Ennek során figyelembe kell venni, hogy az egészségügyi rendszerek megszervezése és irányítása a Lisszaboni Szerződés értelmében is a tagállamok feladata és felelőssége marad, valamint hogy az uniós intézmények csupán támogatják őket ebben a feladatukban. A tagállamok egészségügyi rendszerei szerveződésük (a Beveridge, Bismarck vagy vegyes modellt követő állami rendszerek mellett magánbiztosítók is megjelentek), fejlődésük, különböző gazdasági erejük, a velük szemben támasztott követelmények és elvárások alapján igen eltérőek. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát azonban, az Európai Alapjogi Charta felszólításának megfelelően is, biztosítani kell.

3.3.2   A nyitott koordinációs módszer hozzájárulhat az egészségügyi politika hatékonyabb kialakításához és irányításához. Az együttműködésnek a három fő témára – „hozzáférés”, „minőség” és „hosszú távú finanszírozhatóság” – vonatkozó tapasztalatok cseréjére és gyakorlati példák bemutatására kellene összpontosítania.

3.3.3   A szubszidiaritási elv alapján a szociálpolitika alakítása is a tagállamok alapvető hatáskörében marad. Az EU ugyanakkor segítheti őket olyan támogató intézkedéseken keresztül, mint a tagállamok közötti együttműködés kiegészítése és támogatása. A szociális területen a nyitott koordinációs módszer hasznos eszköznek bizonyult arra, hogy a hozzáférés, alkalmazkodás és fenntarthatóság elveinek megfelelően javítsa a szociális védelmet.

3.3.4   Az „aktív, egészségben és méltóságban való megöregedés” témáját – cselekvési terv kidolgozása révén – fel kell venni az Európa 2020 stratégia prioritásai közé. Ehhez az Európai Bizottság főigazgatóságainak még szorosabb és folyamatos együttműködésére van szükség. Ezért speciális szolgálatközi munkacsoportot kellene létrehozni az „öregség és egészség” témához kapcsolódóan, olyan kérdéskörök tárgyalására, mint az „egészségügyi ellátás, az ápolás, a nyugdíjak és a pénzügyi fenntarthatóság”. Elérendő célkitűzés, és a tagállamok számára példaként kell hogy szolgáljon a megelőző intézkedések, valamint az egészségfejlesztés és -nevelés megerősítése, továbbá e cselekvési elvek beépítése valamennyi szakpolitikába.

3.3.5   Az EGSZB-nek egy generációk közötti „kerekasztal”, „kategória”, vagy „állandó tanulmányozócsoport” keretében a továbbiakban is folyamatosan tárgyalnia kellene az „aktív, egészségben és méltóságban való megöregedés” témát, hogy a különböző politikaterületeket átfogó demográfiastratégiát dolgozzon ki.

3.3.6   Az uniós politikáknak a strukturális és kohéziós alapból származó juttatásokkal kellene támogatniuk a tagállamokat a nemzeti intézkedések végrehajtásban.

3.3.7   Az EGSZB ezen túlmenően ösztönzi az „öregség és egészség” téma területére vonatkozóan az egész életen át tartó tanulás folyamatos uniós szintű támogatását, valamint egyedi stratégiák kidolgozását, amelyek ezt az elvet nemzeti, regionális és helyi szintre ültetik át.

Kelt Brüsszelben, 2010. július 15-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  COM(2009) 180 végleges.

(2)  Lásd az EGSZB-vélemények listáját a következő honlapon: http://www.eesc.europa.eu/sections/soc/index_en.asp.

(3)  Lásd az Európai egészségügyi és egészségpolitikai megfigyelőközpont internetes oldalát: http://www.euro.who.int/en/home/projects/observatory/activities/research-studies-and-projects

(4)  „Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!” (Zs 90,12).

(5)  http://www.mehrgenerationenhaeuser.de.


Top