EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32016R0429

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/429 rendelete (2016. március 9.) a fertőző állatbetegségekről és egyes állategészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről („Állategészségügyi rendelet”) (EGT-vonatkozású szöveg)

HL L 84., 2016.3.31, p. 1–208 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

Legal status of the document In force: This act has been changed. Current consolidated version: 21/04/2021

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2016/429/oj

31.3.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 84/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/429 RENDELETE

(2016. március 9.)

a fertőző állatbetegségekről és egyes állategészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről („Állategészségügyi rendelet”)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, 114. cikkére és 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1)

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A fertőző állatbetegségek és a leküzdésükhöz szükséges intézkedések súlyos következményekkel járhatnak az egyes állatokra, az állatpopulációkra, az állattartókra és a gazdaságra nézve egyaránt.

(2)

Amint azt a közelmúlt tapasztalatai is mutatják, a fertőző állatbetegségeknek jelentős közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági hatásuk is lehet.

(3)

Emellett a kölcsönhatásokból eredően negatív hatások figyelhetők meg a biodiverzitás, az éghajlatváltozás és más környezeti szempontok tekintetében is. Az éghajlatváltozás befolyásolhatja az új betegségek megjelenését, a létező betegségek prevalenciáját, valamint a vadon élő állatokat is veszélyeztető kórokozók és vektorok földrajzi eloszlását.

(4)

Az uniós köz- és állategészségügy magas színvonalának biztosítása, a mezőgazdasági és az akvakultúra ágazat ésszerű fejlődésének szavatolása és a termelékenység növelése érdekében uniós szinten állat-egészségügyi szabályokat kell megállapítani. E szabályok többek között azért szükségesek, hogy hozzájáruljanak a belső piac kiteljesedéséhez, és megakadályozható legyen a fertőző betegségek terjedése. E szabályoknak lehetőség szerint biztosítaniuk kell az Unióban a jelenlegi állat-egészségügyi helyzet szinten tartását, és elő kell segíteniük annak további javulását.

(5)

A jelenleg hatályos uniós állat-egészségügyi jogi szabályozás számos kapcsolódó és egymással kölcsönhatásban lévő alap-jogiaktusból áll, amelyek állat-egészségügyi szabályokat állapítanak meg az Unión belüli kereskedelemre, az állatok és termékek Unió területére való beléptetésére, a betegségektől való mentesítésre, az állat-egészségügyi ellenőrzésekre, a betegségek bejelentésére és az egyes állatfajok szerint nyújtott pénzügyi támogatásra vonatkozóan; hiányzik azonban egy olyan átfogó jogi keret, amely összehangolt alapelveket állapítana meg az egész ágazat számára.

(6)

Az állat-egészségügyi célkitűzések támogatására vonatkozó pénzügyi szabályokat a 652/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) állapítja meg, és azok nem képezik ennek a rendeletnek a részét. Ezen túlmenően, az állategészségügy területén végzett hatóságiellenőrzések szabályozására a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4), valamint a 89/662/EGK (5), a 90/425/EGK (6), a 91/496/EGK (7) és a 97/78/EK tanácsi irányelvben (8) az állat-egészségügyi intézkedések hatósági ellenőrzése tekintetében megállapított szabályok alkalmazandók.

(7)

E rendelet nem tartalmaz az állatjólétet szabályozó rendelkezéseket. Az állategészségügy és az állatjólét azonban szoros kapcsolatban állnak egymással: a jobb állategészségügy hozzájárul a jobb állatjóléthez, és fordítva. Ha e rendelettel összhangban járványmegelőzési és -védelmi intézkedések végrehajtására kerül sor, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)13. cikke értelmében figyelembe kell venni ezen intézkedéseknek az állatjólétre gyakorolt hatását annak érdekében, hogy az érintett állatokat minden elkerülhető fájdalomtól, szorongástól, illetve szenvedéstől megkíméljék. Az állatok jólétére vonatkozó jogszabályokat – mint például az 1/2005/EK (9) és az 1099/2009/EK tanácsi rendeletet (10) – szükségszerűen továbbra is alkalmazni kell, és azokat megfelelően végre is kell hajtani. Célszerű, hogy az e rendeletben megállapított szabályok ne jelentsék az állatjólétre vonatkozó jogszabályok megkettőzését, és ne tartalmazzanak átfedéseket azokkal.

(8)

A Bizottság Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett 2007. szeptember 19-i közleménye az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiájáról (2007–2013), melynek alapelve: „jobb megelőzni, mint gyógyítani”, célul tűzi ki az állategészségügy előmozdítását annak révén, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a megelőző intézkedésekre, a betegségek felügyeletére, valamint a járványvédelmi és -kutatási tevékenységekre annak érdekében, hogy vissza lehessen szorítani az állatbetegségek előfordulását, és minimálisra lehessen csökkenteni a betegségek kitörésének hatását, amennyiben mégis bekövetkeznek. Egy egységes és egyszerűbb állat-egészségügyi jogi keret elfogadását javasolja, amely a nemzetközi szabványokkal való összhangra törekszik, és egyúttal szilárd elkötelezettséget mutat az állategészségügy magas színvonala iránt.

(9)

E rendelet célja, hogy végrehajtsa az állat-egészségügyi stratégia kötelezettségvállalásait és elképzeléseit – az „Egy egészség” elvét is beleértve –, és hogy egy egységes, egyszerűsített és rugalmas állat-egészségügyi szabályozási keret megteremtése révén megszilárdítsa a közös uniós állat-egészségügyi politika jogi kereteit.

(10)

Az állatok számos különböző fertőző és nem fertőző betegségben szenvedhetnek. Sok megbetegedés kezelhető, vagy csak az érintett állatra van hatással, vagy nem terjed át más állatokra vagy emberre. A fertőző betegségek ugyanakkor nagyobb mértékben befolyásolhatják az állati vagy emberi egészséget, és hatásai a teljes populáció szintjén érezhetők. Az ebben a rendeletben megállapított állat-egészségügyi szabályoknak kizárólag az utóbbi betegségekre kell vonatkozniuk.

(11)

Az állat-egészségügyi szabályok megállapítása során igen lényeges megfontolni az állategészségügy és a közegészségügy, a környezet, az élelmiszer- és takarmánybiztonság, az állatjólét, az élelmezésbiztonság, valamint a különféle gazdasági, társadalmi és kulturális szempontok közötti kapcsolatot.

(12)

Az állat- és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló megállapodás (SPS-megállapodás), amelynek az Unió részes fele, az emberi, állati és növényi élet és egészség megóvásához szükséges intézkedések alkalmazását szabályozza, mégpedig annak céljából, hogy ezek az intézkedések ne járjanak önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetéssel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjai között. Amennyiben léteznek nemzetközi szabványok, az uniós intézkedésekhez azokat kell alapul venni. Az SPS-megállapodás részes feleinek azonban jogukban áll saját szabványokat kidolgozni egy adott területen, amennyiben azok tudományos bizonyítékokon alapulnak.

(13)

Az állategészségügyet illetően – a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó állat-egészségügyi feltételek tekintetében – az SPS-megállapodás az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) szabványaira hivatkozik. A kereskedelmi fennakadások kockázatának csökkentése érdekében az uniós állat-egészségügyi intézkedéseknek megfelelő összhangban kell állniuk az OIE-szabványokkal.

(14)

Azokban az esetekben, amikor az állati vagy közegészséget jelentős veszély fenyegeti, de tudományos szempontból a helyzet megítélése bizonytalan, az SPS-megállapodás 5. cikkének (7) bekezdése – amelynek az Unió tekintetében való értelmezését az elővigyázatosság elvéről szóló, 2000. február 2-i bizottsági közlemény tartalmazza – lehetővé teszi az említett megállapodás részes felei számára, hogy ideiglenes intézkedéseket fogadjanak el a rendelkezésre álló vonatkozó információk alapján. Ilyen esetekben az adott tagnak meg kell szereznie azon kiegészítő információkat, amelyek szükségesek a kockázat objektívebb értékeléséhez, és ennek megfelelően ésszerű időn belül felül kell vizsgálnia az adott intézkedést.

(15)

Az e rendelet szerinti intézkedések meghozatalának alapjául szolgáló kockázatértékelést a rendelkezésre álló tudományos eredmények alapján, független, objektív és átlátható módon kell elvégezni. Kellően figyelembe kell venni a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 22. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) véleményeit is.

(16)

Az 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) köz- és állat-egészségügyi szabályokat egyaránt megállapít egyes állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozóan az ilyen termékekhez kapcsolódó köz- és állat-egészségügyi kockázatok megelőzése és minimálisra csökkentése, és kiváltképp az élelmiszer- és a takarmánylánc biztonságának védelme érdekében. Az uniós jogszabályok közötti átfedések elkerülése érdekében ezért e rendelet csak abban az esetben alkalmazandó állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre, amennyiben az 1069/2009/EK rendelet nem állapít meg különös szabályokat, és amennyiben állat-egészségügyi kockázat merült fel. Az 1069/2009/EK rendelet nem szabályozza például az állati melléktermékek és a belőlük származó termékek járványvédelmi intézkedésekkel összefüggésben történő kezelését, ezért ezt a kérdéskört ez a rendelet szabályozza.

(17)

Emellett a fertőző állatbetegségekre, így többek között az állatról emberre átvihető betegségekre (zoonózisok) vonatkozó különös szabályokat már a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13), a 2003/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) és a 2160/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) fertőző, az emberekben előforduló fertőző betegségekre vonatkozó különös szabályokat pedig már az 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (16) megállapította. E jogi aktusoknak e rendelet elfogadását követően is hatályban kell maradniuk. Ezért az uniós jogszabályok közötti átfedések elkerülése érdekében e rendelet csak annyiban lehet alkalmazandó a zoonózisokra, amennyiben az említett uniós jogi aktusok nem tartalmaznak erre vonatkozóan konkrét rendelkezéseket. E rendelet alkalmazása továbbá nem érinti a más, például az állatgyógyászat és az állatjólét területére vonatkozó uniós jogalkotási aktusokban előírt szabályokat.

(18)

Az ember által tartott állatok körében megjelenő betegségek súlyos hatással lehetnek a mezőgazdaság és az akvakultúra ágazatára, a közegészségre, a környezetre és a biológiai sokféleségre. Mivel azonban ezeket az állatokat emberek tartják, a járványvédelmi és -megelőzési intézkedések rájuk gyakran egyszerűbben alkalmazhatók, mint a vadon élő állatok esetében.

(19)

A vadon élő állatok populációiban megjelenő betegségek mindazonáltal káros hatással lehetnek a mezőgazdaság és az akvakultúra ágazatára, a közegészségre, a környezetre és a biológiai sokféleségre. Ezért ezekben az esetekben e rendelet hatályának ki kell terjednie a vadon élő állatokra, mint az említett betegségek potenciális áldozataira és vektoraira. E rendelet alkalmazásában a „vadon élő állatok” kifejezés minden nem ember által tartott állatot magában foglal, a gazdátlan és az elvadult állatokat is beleértve, még abban az esetben is, ha azok rendszerint háziasított fajhoz tartoznak.

(20)

Az állatbetegségek nem csak az állatok vagy az állatok és emberek közvetlen érintkezésével terjednek. A betegségek víz és levegő útján, valamint olyan vektorok közvetítésével is terjednek, mint a rovarok vagy a mesterséges termékenyítés, a petesejtdonáció és az embrióátültetés során használt sperma, petesejtek és embriók. Emellett kórokozókat tartalmazhatnak az élelmiszerek és más állati eredetű termékek, mint például a bőr, a prém, a toll, a szarv, valamint az állatok testéből nyert bármilyen más anyag. Számos más tárgy is terjeszthet kórokozókat, így a szállító járművek, a berendezések, valamint a takarmány, a széna és a szalma. A hatékony állat-egészségügyi szabályoknak ezért minden fertőzési módra és a fertőzéshez kapcsolódó minden anyagra ki kell terjedniük.

(21)

Az állatbetegségek hátrányosan befolyásolhatják a vadon élő állatok fajainak eloszlását a természetben, és ezáltal a biológiai sokféleségre is kihathatnak. Az állatbetegségeket okozó mikroorganizmusok ezért adott esetben a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény hatálya alá tartozó „idegenhonos inváziós fajnak” tekinthető. Az e rendeletben előírt intézkedések a biológiai sokféleséget is szem előtt tartják, ezért e rendelet hatályának ki kell terjednie azokra az állatfajokra és kórokozókra is – beleértve az inváziós fajként meghatározottakat is –, amelyek az e rendelet hatálya alá tartozó betegségek átvitelében szerepet játszanak vagy ilyen betegségek által fertőzöttek.

(22)

Az e rendeletet megelőzően elfogadott uniós jogszabályok külön állat-egészségügyi szabályokat állapítanak meg a szárazföldi és a víziállatok tekintetében. A 2006/88/EK tanácsi irányelv (17) különleges szabályokat állapít meg a víziállatokra vonatkozóan. A legtöbb esetben azonban a jó állat-egészségügyi igazgatás és a jó állattenyésztés alapelvei az állatfajok mindkét csoportjára alkalmazandók. E rendelet hatályának ezért a szárazföldi és a víziállatokra egyaránt ki kell terjednie, és a rendeletnek adott esetben összhangba kell hoznia az említett állat-egészségügyi szabályokat. Bizonyos területeken azonban, különösen a létesítmények nyilvántartásba vétele és engedélyezése, valamint az állatok unión belüli nyomonkövethetősége és mozgatása tekintetében e rendelet a korábban elfogadott megközelítéshez igazodik, amelynek értelmében a szárazföldi és a víziállatokra eltérő állat-egészségügyi szabályokat kell megállapítani, tekintettel azok eltérő élőhelyeire és az ebből eredő különböző állat-egészségügyi követelményekre.

(23)

Az e rendeletet megelőzően elfogadott uniós jogi szabályozás, különösen a 92/65/EGK tanácsi irányelv (18) alapvető állat-egészségügyi szabályokat határoz meg a más uniós jogszabály hatálya alá nem tartozó egyéb állatfajokra, például a hüllőkre, kétéltűekre, tengeri emlősökre és az ebben a rendeletben meghatározott vízi- vagy szárazföldi állatoktól eltérő más állatokra vonatkozóan. E fajok rendszerint nem jelentenek jelentős egészségügyi kockázatot az emberekre vagy más állatokra nézve, és ezért csak kevés állat-egészségügyi szabály vonatkozik rájuk, amennyiben ilyenek egyáltalán léteznek. A felesleges adminisztratív terhek és költségek elkerülése céljából e rendeletnek a korábban elfogadott megközelítéshez kell igazodnia, miszerint meg kell teremteni azt a jogi keretet, amely lehetővé teszi az állatok és a belőlük származó termékek mozgatására vonatkozó részletes állat-egészségügyi szabályok rögzítését, amennyiben a kapcsolódó kockázatok ezt megkövetelik.

(24)

Az emberek gyakran tartanak kedvtelésből háztartásukban bizonyos állatokat, mivel ezek társaságot jelentenek számukra. Az ilyen állatok – köztük a vízi díszállatok – háztartásokban való benti és szabadtéri, kizárólag magáncélra, kedvtelésből történő tartása rendszerint kisebb egészségügyi kockázattal jár, mint az állatok nagyobb léptékű, így a mezőgazdaságra, az akvakultúrára és az állatmenhelyekre jellemző tartása vagy mozgatása, valamint általánosabb értelemben az állatok szállítása. Ezért nem helyénvaló, hogy a nyilvántartásba vételre, a nyilvántartás-vezetésre és az állatok Unión belüli mozgatására vonatkozó általános követelmények az említett, kedvtelésből tartott állatok esetében is alkalmazandók legyenek, mivel ez indokolatlan adminisztratív terhekkel és költségekkel járna. A nyilvántartásba vételi és a nyilvántartás-vezetési kötelezettségek ezért nem alkalmazandók a kedvtelésből tartott állatok tartóira. Ezen túlmenően külön szabályokat kell alkalmazni a kedvtelésből tartott állatok Unión belüli, nem kereskedelmi célú mozgatására vonatkozóan.

(25)

Az állatok bizonyos meghatározott csoportjai tekintetében, amelyekre tekintettel e rendelet különös állat-egészségügyi szabályokat állapít meg,a csoporthoz tartozó fajokat mellékletben kell felsorolni a csoportokon belüli sokféleség miatt. Ilyen például a patásokként besorolt, patával rendelkező emlősök csoportja. Előfordulhat, hogy az állatok ezen listáját a jövőben taxonómiai változások miatt módosítani kell. Ezért e változások figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a patásoknak az e rendelet II. mellékletében szereplő jegyzékére vonatkozóan.

(26)

Nem minden fertőző állatbetegséget lehet vagy kell szabályozó intézkedések révén megelőzni és leküzdeni – abban az esetben például, ha a betegség nagyon elterjedt, ha nem állnak rendelkezésre diagnosztikai eszközök, vagy ha a magánszektor maga is intézkedéseket hozhat a betegség leküzdésére. A fertőző állatbetegségek megelőzésére és leküzdésére irányuló szabályozó intézkedések jelentős gazdasági következményekkel járhatnak az érintett ágazatokra nézve, és kereskedelmi fennakadásokat okozhatnak. Ezért lényeges, hogy ezen intézkedések alkalmazására csak akkor kerüljön sor, ha azok arányosak és szükségesek, így például akkor, ha egy betegség jelentős veszélyt jelent az állatok egészségére vagy a közegészségre, vagy ennek gyanúja áll fenn.

(27)

Emellett a járványvédelmi és -megelőzési intézkedéseket minden egyes fertőző betegség esetében egyedi módon kell kidolgozni, figyelembe véve annak epidemiológiai sajátosságait és következményeit, valamint az Unión belüli elterjedését. Az e betegségek esetében alkalmazandó járványvédelmi és -megelőzési szabályoknak ezért betegségspecifikusaknak kell lenniük.

(28)

A fertőző állatbetegségek esetében a beteg állapot rendszerint a fertőzés klinikai tüneteivel vagy kórbonctani elváltozásaival jár. E rendeletnek – amelynek célja bizonyos fertőző állatbetegségek terjedése elleni védelem és e betegségek felszámolása – az alkalmazásában azonban a betegség fogalommeghatározásának tágabbnak kell lennie, hogy kiterjedhessen a kórokozók más hordozóira is.

(29)

Egyes fertőző állatbetegségek nem terjednek át könnyen más állatokra vagy emberre, ezért nem okoznak számottevő kárt a gazdaságban vagy a biológiai sokféleség terén. Következésképpen e betegségek az Unióban nem jelentenek komoly veszélyt az állatok egészségére és a közegészségre nézve, és így arra vonatkozó döntés esetén nemzeti szabályok útján is rendelkezni lehet róluk.

(30)

Azon fertőző állatbetegségek esetén, amelyek nem tartoznak uniós szinten előírt intézkedések hatálya alá, de amelyek helyi szinten némi gazdasági jelentőséggel bírnak a magánszektor számára, ez utóbbinak – a tagállamok illetékes hatóságainak segítségével – intézkedéseket kell tenniük e betegségek megelőzésére és leküzdésére, például önszabályozási intézkedések és gyakorlati kódexek kidolgozása révén.

(31)

A (29) és (30) preambulumbekezdésben említett fertőző állatbetegségekkel szemben a nagymértékben fertőző állatbetegségek az országhatárokon túlra is könnyen átterjedhetnek, és – amennyiben zoonózisokról van szó – a közegészségre és az élelmiszer-biztonságra is kihathatnak. E rendelet hatályának ezért ki kell terjednie a nagymértékben fertőző állatbetegségekre és a zoonózisokra.

(32)

Egyre gyakoribb az antimikrobiális rezisztencia, ami a mikroorganizmusok azon képessége, hogy túléljenek vagy növekedjenek valamely antimikrobás szer olyan adott koncentrációjú jelenléte mellett is, amely az ugyanazon fajtához tartozó mikroorganizmusok életfolyamatainak gátlásához vagy elpusztításához rendszerint elegendő lenne. A Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Cselekvési terv az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására” című bizottsági közlemény 5. intézkedése felhívja a figyelmet e rendeletnek a betegségek megelőzésében betöltendő szerepére és az antibiotikumok állatok esetében való alkalmazásának ezáltal várható csökkenésére. A mikroorganizmusok említett rezisztenciája olyan antimikrobás szerekkel szemben, amelyekre korábban érzékenyek voltak, megnehezíti az emberekben és állatokban előforduló fertőző betegségek kezelését, és ezért veszélyt jelenthet az emberek, illetve az állatok egészségére. Ezért az antimikrobás szerekkel szemben rezisztenssé vált mikroorganizmusokat fertőző betegségként kell kezelni, és ezért e rendelet hatálya alá kell vonni. Ez adott esetben és szükség esetén lehetővé fogja tenni az antimikrobás szerekkel szemben rezisztens organizmusok elleni fellépést.

(33)

Bizonyos betegségekkel vagy fajokkal kapcsolatban új kockázatok jelenhetnek meg mindenekelőtt azon változások következtében, amelyek a kereskedelem szerkezetét, a környezetet, az éghajlatot, az állattenyésztést és a gazdálkodási hagyományokat érintik, de társadalmi változások következtében is. A tudományos fejlődés a létező betegségekre vonatkozóan új ismereteket és nagyobb tájékozottságot is eredményezhet. Emellett előfordulhat, hogy a jelenleg fontos betegségek és fajok a jövőben jelentőségüket vesztik. Ezért e rendelet hatálya átfogó kell hogy legyen, és az abban megállapított szabályoknak a közérdek szempontjából jelentős betegségekre kell irányulniuk. Az OIE – az Európai Bizottság támogatásával – elkészítette a „Listing and categorisation of priority animal diseases, including those transmissible to humans”(A jelentős állatbetegségek jegyzékbe foglalása és kategóriáinak meghatározása, beleértve az emberre átvihető betegségeket is) című tanulmányt, és e célból külön eszközt hozott létre a betegségek fontossági sorrendjét és kategóriáit meghatározó rendszer létrehozására. Ez az eszköz az állatbetegségekkel kapcsolatos információk gyűjtésére és értékelésére vonatkozó szisztematikus megközelítés egyik példája.

(34)

Létre kell hozni azon fertőző állatbetegségek harmonizált jegyzékét („jegyzékbe foglalt betegségek”), amelyek állat-egészségügyi vagy közegészségügyi kockázatot jelentenek az Unióra nézve, akár annak egész területén vagy egyes részein. A rendeletben meghatározott öt betegséget ki kell egészíteni a betegségek mellékletben felsorolt listájával. Helyénvaló, hogy a Bizottság az említett mellékletet bizonyos kritériumoknak megfelelően felülvizsgálja és módosítsa. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a melléklet módosítására érdekében.

(35)

A jövőben megjelenhetnek olyan betegségek, amelyek komoly veszélyt jelenthetnek a közegészségre vagy az állatok egészségére nézve, és hatással lehetnek az egészségre, a gazdaságra vagy a környezetre. A Bizottságra az ilyen, újonnan megjelenő betegségek tekintetében meghozandó járványvédelmi és – megelőzési intézkedések megállapítására vonatkozó végrehajtási hatásköröket kell ruházni, annak érdekében, hogy megfelelő intézkedéseket fogadjon el az említett betegségek esetleges negatív következményeinek kezelésére, abban az esetben is, ha azokat a betegség esetleges jegyzékbe foglalására figyelemmel még nem mérték fel teljes körűen. Az említett intézkedések nem érintik a sürgősségi intézkedéseket, és addig is alkalmazhatók az újonnan megjelenő betegségekre, ameddig a jegyzékbe vételükre vonatkozó határozat meg nem születik.

(36)

A jegyzékbe foglalt betegségek más-más irányítási stratégiákat igényelnek majd. Bizonyos rendkívül fertőző, jelenleg az Unióban elő nem forduló betegségek esetében szigorú intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy e betegségeket megjelenésüket követően azonnal fel lehessen számolni. Amennyiben ezeket a betegségeket nem sikerül azonnal felszámolni és endémiás jelleget öltenek, hosszú távú kötelező mentesítési programra lesz szükség. Egyéb, az Unió egyes részein adott esetben már megjelent betegségek kötelező vagy fakultatív mentesítési intézkedéseket tesznek szükségessé. Ezekben az esetekben helyénvaló az állatok és termékek tekintetében forgalmi korlátozást elrendelni, például megtiltani a fertőzött területekre irányuló és onnan érkező mozgatást, vagy egyszerűen vizsgálatot végezni a mozgatást megelőzően. Más esetekben célszerű lehet pusztán a kérdéses betegség eloszlására vonatkozó felügyeleti programot végrehajtani, további intézkedések meghozatala nélkül.

(37)

Kritériumokat kell meghatározni annak érdekében, hogy az e rendelet alkalmazásában jegyzékbe foglalandó fertőző állatbetegségek meghatározásánál minden releváns szempontot figyelembe lehessen venni.

(38)

Az e rendelet által egy konkrét fertőző állatbetegségre meghatározott járványvédelmi és -megelőzési szabályok azon állatfajokra alkalmazandók, amelyek a szóban forgó betegséget az arra való fogékonyságuk vagy annak vektoraiként betöltött szerepük révén terjeszthetik. Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, létre kell hozni azon állatfajok harmonizált jegyzékét, amelyekre a jegyzékbe foglalt egyes betegségekre érvényes intézkedések uniós szinten alkalmazandók („jegyzékbe foglalt fajok”), és ezért Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az említett jegyzék létrehozása érdekében.

(39)

A kategóriák meghatározására irányuló folyamatnak előre meghatározott kritériumokon, például a következőkön kell alapulnia: a kérdéses, jegyzékbe foglalt betegség leírása, a betegség által az állatok egészségére és a közegészségre, továbbá az állatok jólétére és a gazdaságra gyakorolt uniós szintű hatás mértéke, a betegség elterjedésének kockázata, valamint a szóban forgó, jegyzékbe foglalt betegségre vonatkozó járványvédelmi és -megelőzési intézkedések megléte. A Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak meghatározása céljából, hogy a jegyzékbe foglalt egyes betegségek mely szabályok hatálya alá kell, hogy tartozzanak.

(40)

Az említett szabályokat a következők tekintetében kell alkalmazni: azon, jegyzékbe foglalt betegségek, amelyek általában nem fordulnak elő az Unió területén és amelyek észlelésekor feltétlenül azonnali mentesítési intézkedéseket kell tenni pl. a klasszikus sertéspestis); azon, jegyzékbe foglalt betegségek, amelyekre vonatkozóan valamennyi tagállamban járványvédelmi intézkedéseket kell hozni az Unió-szerte történő felszámolásuk érdekében (köztük például a brucellózis); azon, jegyzékbe foglalt betegségek, amelyek csak egyes tagállamokat, de nem valamennyi tagállamot érintik és amelyek esetében intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy megakadályozható legyen átterjedésük az Unió hivatalosan betegségtől mentesnek minősülő vagy olyan területeire, amelyek rendelkeznek mentesítési programokkal az adott jegyzékbe foglalt betegségre vonatkozóan (köztük például olyan betegségek, mint a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitise); azon, jegyzékbe foglalt betegségek amelyek esetében azért van szükség intézkedésre, hogy megakadályozzák az Unió területére való bejutásuk vagy a tagállamok közötti mozgatás következményeként való elterjedésüket (köztük például olyan betegségek, mint a lovak fertőző kevésvérűsége); valamint azon, jegyzékbe foglalt betegségek amelyek esetében Unión belüli felügyeletre van szükség (mint például a lépfene esetében).

(41)

Az egyes betegségek leírása módosulhat, ahogyan az azokkal, illetve az egyéb körülményekkel kapcsolatos kockázatok is. Az ilyen eseteket illetően a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörnek azt is magában kell foglalnia, hogy a Bizottság módosíthassa, hogy a jegyzékbe foglalt adott betegség mely kategóriába tartozik, és így azt is, hogy arra milyen intézkedések vonatkoznak.

(42)

Az állatokkal foglalkozó felelős személyek alkalmasak a leginkább arra, hogy a felelősségi körükbe tartozó állatok egészségi állapotát figyelemmel kísérjék és biztosítsák, és a felelősségi körükbe tartozó termékeket figyelemmel kísérjék. Ezért elsődlegesen az ő felelősségük kell, hogy legyen azon intézkedések végrehajtása, amelyek célja megelőzni és megfékezni a betegségeknek a felelősségi körükbe tartozó állatok körében történő terjedését és a felelősségi körükbe tartozó termékek figyelemmel kísérése.

(43)

A biológiai biztonság a felelős személyek és más, állatokkal foglalkozó személyek rendelkezésére álló azon megelőzést szolgáló, kulcsfontosságú eszközök egyike, amelyek célja az egy adott állatpopuláción belül terjedő, illetve arra és arról átterjedő fertőző állatbetegségek bejutásának, kialakulásának és terjedésének a megelőzése. A biológiai biztonság szerepét e rendelet elfogadása előtt készített hatásvizsgálat is elismerte, és külön értékelés készült a biológiai biztonság esetleges hatásairól. Az elfogadott biológiai biztonsági intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy azok megfelelően rugalmasak legyenek, igazodjanak a termelés típusához, valamint az érintett állatfajokhoz, illetve kategóriákhoz, továbbá hogy tekintettel legyenek a helyi körülményekre és a technikai fejlődésre. A Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a biológiai védelmi intézkedések tagállamok általi egységes alkalmazás biztosításához szükséges minimumkövetelmények megállapítása céljából. Mindazonáltal mindig a felelős személyek, a tagállamok és a Bizottság hatáskörébe kell tartoznia, hogy a bevált gyakorlatokra vonatkozó saját útmutatásaik kidolgozása révén előmozdítsák a fertőző betegségek magasabb szintű biológiai biztonsági előírások útján történő megelőzését. A biológiai biztonság szükségessé tehet ugyan bizonyos előzetes beruházást, azonban ennek az állatbetegségek csökkenő számában megmutatkozó eredménye pozitív ösztönzőként hat majd a felelős személyekre.

(44)

A biocid termékek, mint például az állathigiéniai célra vagy az élelmiszer- és takarmányiparban használt fertőtlenítőszerek, a rovarölő és riasztószerek, valamint a rágcsálóirtók fontos szerepet játszanak a biológiai biztonsági stratégiákban, nemcsak a mezőgazdasági üzemekben, hanem az állatok szállítása során is. Ezeket ezért a biológiai biztonság részének kell tekinteni.

(45)

Az állat-egészségügyi ismeretek – beleértve a betegségek tüneteire, következményeire és a lehetséges megelőzési módokra, többek között a biológiai biztonságra, a kezelésre és a járványvédelemre irányuló ismereteket – a hatékony állat-egészségügyi igazgatás előfeltételét jelentik, és lényeges szerepük van az állatbetegségek korai felismerésében. A felelős személyeknek és az állatokkal foglalkozó szakembereknek ezért adott esetben el kell sajátítaniuk ezeket az ismereteket. Ez különféle módokon történhet, például formális oktatás útján, a mezőgazdasági ágazatban létező mezőgazdasági tanácsadó rendszer segítségével, vagy pedig informális képzés keretében, amelyet a tagállami és az uniós gazdálkodói és más szövetségek nagy mértékben segíthetnek.

(46)

Az állatorvosoknak és a víziállat-egészségügyi szakembereknek döntő szerepük van az állat-egészségügyi igazgatás valamennyi területén, ezért e rendeletben meg kell határozni a feladat- és felelősségi köreikre vonatkozó általános szabályokat.

(47)

Képzésüknek és szakmai képesítésüknek köszönhetően az állatorvosok rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, készségekkel és kompetenciákkal, amelyek többek között a betegségek diagnosztizálásához és az állatok kezeléséhez szükségesek. Egyes tagállamokban ugyanakkor – történelmi okokból vagy a víziállat-betegségekkel foglalkozó állatorvosok hiányából fakadóan – külön szakmaként ismerik el a „víziállat-egészségügyi szakember” foglalkozást. E szakemberek általában nem állatorvosok, de a gyakorlatban víziállatok gyógyításával foglalkoznak. Ennek alapján e rendeletnek tiszteletben kell tartania az említett szakmát elismerő tagállamok erre vonatkozó döntését. Ezekben az esetekben a víziállat-egészségügyi szakemberekre a munkájuk gyakorlása során ugyanazon feladatoknak és kötelezettségeknek kell vonatkozniuk, mint az állatorvosokra. E megközelítés összhangban áll az OIE Víziállat-egészségügyi Kódexével.

(48)

A tagállamok és különösen állategészségügyért felelős illetékes hatóságaik kulcsszerepet töltenek be a fertőző állatbetegségek megelőzésében és leküzdésében. Az állat-egészségügyi bizonyítványok kibocsátásának köszönhetően az illetékes állat-egészségügyi hatóságnak fontos szerepe van a betegségek felügyelete, az azoktól való mentesítés, a járványvédelmi intézkedések, a készenléti tervek készítése és a betegséggel kapcsolatos tájékozottság elősegítése, valamint az állatok mozgatásának és a nemzetközi kereskedelemnek az elősegítése terén. Ahhoz, hogy elláthassák az e rendelet szerinti feladataikat, a tagállamoknak egész területükön megfelelő pénzügyi, infrastrukturális és emberi erőforrásokkal kell rendelkezniük, beleértve a laboratóriumi kapacitás, valamint a tudományos és más releváns szakértelem rendelkezésre állását is.

(49)

A korlátozott erőforrások miatt az illetékes hatóság nem minden esetben képes az e rendeletben számára előírt valamennyi tevékenység elvégzésére. Ezért jogalapot kell teremteni ahhoz, hogy bizonyos tevékenységek végzését olyan állatorvosokra lehessen ruházni, akik nem hatósági állatorvosok. Ugyanezen okokból a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy természetes vagy jogi személyek részére engedélyezzék, hogy meghatározott feltételek mellett bizonyos tevékenységeket végezzenek.

(50)

Annak biztosítása céljából, hogy a járványvédelmi és -megelőzési intézkedések Unió-szerte történő általános alkalmazásához szükséges feltételek meghatározásra kerüljenek, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el azon egyéb tevékenységek végzésének az átruházására vonatkozóan, amelyeket az érintett illetékes hatóságok átruházhatnak olyan állatorvosokra, akik nem hatósági állatorvosok.

(51)

Optimális állat-egészségügyi igazgatás csak az állattartókkal, felelős személyekkel, állatorvosokkal, állat-egészségügyi szakemberekkel, az egyéb érintett felekkel és a kereskedelmi partnerekkel együttműködésben valósítható meg. Támogatásuk elnyerése érdekében egyértelmű, átlátható és inkluzív módon kell megszervezni a döntéshozatali eljárásokat és az e rendeletben előírt intézkedések alkalmazását. […]

(52)

Az illetékes hatóságnak továbbá megfelelő lépéseket kell tennie a nyilvánosság tájékoztatása érdekében különösen abban az esetben, ha alapos okkal feltételezhető, hogy egyes állatok vagy termékek veszélyt jelenthetnek az állati és közegészségre, és ha a közérdeket érintő esetekről van szó. Ilyen esetekben az említett állatok vagy termékek lehetnek olyanok, amelyek az Unión belülről származnak, vagy az Unió területére kívülről jutnak be. Ez utóbbiak bejuthatnak az Unió területére az oda az Unión kívülről beutazó személyek poggyászában is. Következésképpen az állampolgároknak nyújtott tájékoztatásban ismertetni kell az említett helyzetekkel kapcsolatos kockázatokat is.

(53)

Annak érdekében, hogy a laboratóriumokból, intézetekből és más, kórokozókat kezelő létesítményekből ne kerülhessenek ki kórokozók, azoknak megfelelő biológiai biztonsági, biológiai biztonsági és biológiai elszigetelési intézkedéseket kell hozniuk. E rendeletben ezért meg kell határozni a kórokozók, vakcinák és egyéb biológiai készítmények kezelése és szállítása során betartandó biztonsági intézkedéseket. E kötelezettségeknek vonatkozniuk kell valamennyi ilyen tevékenységben részt vevő természetes és jogi személyre. A rendkívül fertőző kórokozók, vakcinák és egyéb biológiai készítmények kezelésére érvényes biztonsági előírások betartatása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az említett laboratóriumokban, intézetekben és létesítményekben alkalmazandó biztonsági intézkedésekre és a kórokozók mozgatására vonatkozóan.

(54)

A betegségek korai felismerése és egy egyértelmű betegségbejelentési és jelentéstételi lánc megléte rendkívül fontos a járványvédelmi intézkedések hatékonysága szempontjából. A hatékony és gyors reagálás érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy bizonyos, jegyzékbe foglalt betegségek kitörésének megállapítását vagy gyanúját haladéktalanul jelentsék az érintett illetékes hatóságnak.

(55)

A betegségek kivizsgálásában az állatorvosok kulcsszerepet töltenek be, és fontos összekötők a felelős személyek és az érintett illetékes hatóság között. Ezért a felelős személyeknek értesíteniük kell az állatorvost szokatlan arányú mortalitás, súlyos betegséggel kapcsolatos más problémák vagy a termelési mutatók ismeretlen okú jelentős csökkenése esetén.

(56)

A bejelentések hatékonysága és eredményessége, valamint a szokatlan arányú mortalitással és a súlyos betegségek egyéb jeleivel kapcsolatos körülmények tisztázása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az annak meghatározásával kapcsolatos kritériumokra vonatkozóan, hogy milyen konkrét körülmények között kell bejelenteni egy betegséget, és milyen szabályok vonatkoznak az adott esetben szükségessé váló további vizsgálatra.

(57)

Bizonyos, jegyzékbe foglalt betegségek esetében elengedhetetlen, hogy az érintett tagállam az ilyen betegségeknek a területén való kitörését haladéktalanul bejelentsék a Bizottságnak és a többi tagállamnak. Az ilyen bejelentés révén a szomszédos vagy más érintett tagállamok óvintézkedéseket tehetnek, amennyiben ez indokolt.

(58)

Egyes betegségek esetében azonban nincs szükség azonnali bejelentésre és intézkedésekre. Ezekben az esetekben lényeges e betegségek előfordulásáról információkat gyűjteni és ezekről jelentést tenni, hogy a betegséggel kapcsolatos helyzet kezelhető legyen, és szükség esetén járványvédelmi és -megelőzési intézkedéseket lehessen hozni. E jelentéstételi követelmény azon betegségekre is vonatkozhat, amelyeket uniós szinten be kell jelenteni, ám amelyek esetében a járványvédelmi és -megelőzési intézkedések hatékony végrehajtásához további információkra van szükség. Annak érdekében, hogy biztosítható legyen, hogy az egyes betegségek terjedésének megakadályozásához vagy azok leküzdéséhez szükséges pontos információk és adatok összegyűjtésére kellő időben sor kerül, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a jelentendő információkra vonatkozóan.

(59)

A betegségek bejelentésének és az azokkal kapcsolatos jelentéstételnek a fő célja a megbízható, áttekinthető és hozzáférhető járványügyi adatok összeállítása. A jegyzékbe foglalt betegségek és adott esetben az új betegségek vagy az antibiotikumokra rezisztens kórokozók tekintetében uniós szinten létre kell hozni egy, a felügyeleti adatok hatékony összegyűjtésére és kezelésére szolgáló számítógépes interaktív információs rendszert. E rendszer célja, hogy az uniós és a nemzetközi szintű (az OIE adatbázisán keresztül történő) betegségbejelentés és jelentéstétel egyetlen folyamatba történő integrálásával hozzájáruljon az adatok optimális hozzáférhetőségéhez, az információcsere megkönnyítéséhez és a tagállamok illetékes hatóságaira háruló adminisztratív terhek csökkentéséhez. Emellett lépéseket kell tenni a 2003/99/EK irányelv szerinti információcserével való összhang biztosítása érdekében is.

(60)

Annak érdekében, hogy a betegségek uniós szintű bejelentésére és az azokkal kapcsolatos jelentéstételre vonatkozó szabályok végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az uniós szintű bejelentésre és uniós szintű jelentéstételre vonatkozó, e rendeletben előírt szabályok hatálya alá tartozó betegségek jegyzékének létrehozása, valamint a betegségek bejelentéséhez és a jelentéstételhez szükséges eljárások, formai követelmények, adat- és információcsere meghatározása céljából.

(61)

A felügyelet a járványvédelmi politika lényeges eleme. Célja, hogy biztosítsa a fertőző állatbetegségek korai felismerését és a betegségek hatékony bejelentését, ezáltal lehetővé téve az érintett ágazat és az illetékes hatóság számára, hogy – amennyiben kivitelezhető – kellő időben járványvédelmi és -megelőzési intézkedéseket hajtsanak végre, és felszámolják az adott betegséget. Célja továbbá az egyes tagállamok és az Unió állat-egészségügyi állapotára vonatkozó tájékoztatás a betegségtől való mentesség igazolása és a harmadik országokkal folytatott kereskedelem megkönnyítése érdekében.

(62)

A felelős személyek folyamatos figyelemmel kísérik az állataikat, ezért ők vannak leginkább abban a helyzetben, hogy észleljék, ha az állatok körében szokatlan arányú mortalitás tapasztalható, vagy más súlyos betegségtünetek jelentkeznek. A felelős személyek ezért kulcsszerepet töltenek be a felügyeletben, és elengedhetetlenek az illetékes hatóság által végzett felügyeleti tevékenység során.

(63)

Annak érdekében, hogy biztosítható legyen a felelős személyek és az állatorvosok, illetve víziállat-egészségügyi szakemberek közötti szoros együttműködés és információcsere, továbbá a felelős személyek által végzett felügyelet kiegészítése érdekében a létesítményekben – a termelés típusának és más releváns tényezőknek megfelelően – állatorvosi látogatásokat kell tenni. Annak érdekében, hogy az állatorvosi látogatások végrehajtására egységes feltételek mellett kerüljön sor, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a minimumkövetelmények meghatározása céljából.

(64)

Elengedhetetlen, hogy az illetékes hatóság rendelkezzen egy olyan rendszerrel, amely a felügyelet hatálya alá tartozó, jegyzékbe foglalt betegségek felügyeletét biztosítja. A rendszernek azon új betegségekre is vonatkoznia kell, amelyeknek potenciális egészségügyi kockázatairól értékelést kell készíteni és az értékelés keretében járványügyi adatokat kell gyűjteni. Az erőforrások optimális kihasználása érdekében az információkat a lehető leghatékonyabb és legcélravezetőbb módon kell összegyűjteni, megosztani és felhasználni.

(65)

A felügyelet módszertanát, gyakoriságát és intenzitását az egyes betegségek függvényében kell meghatározni; e tekintetben figyelembe kell venni a felügyelet konkrét célját, az érintett körzet állat-egészségügyi állapotát és a felelős személyek által végzett esetleges kiegészítő felügyeleti tevékenységet. A megfelelő járványügyi felügyeleti intézkedések a jegyzékbe foglalt betegségek vagy új betegségek előfordulásának gyanújáról vagy megállapításáról, illetve egyéb rendellenességekről – például szokatlan arányú mortalitásról és a betegségek más jeleiről – szóló egyszerű bejelentéstől és az azzal kapcsolatos jelentéstételtől az egyedi és átfogó felügyeleti programokig terjedhetnek, amelyek rendszerint további mintavételezési és vizsgálati rendszereket foglalnak magukban.

(66)

A betegség járványügyi sajátosságainak és a kapcsolódó kockázati tényezőknek a függvényében részletesen meghatározott és strukturált tevékenységeket magában foglaló egyedi felügyeleti program végrehajtására lehet szükség. Ebben az esetben célszerű, hogy a tagállamok célzott felügyeleti programokat dolgozzanak ki. Amennyiben ezek a programok az Unió egésze számára jelentőséggel bírnak, szabályokat kell megállapítani e programok harmonizált alkalmazása céljából.

(67)

E programoknak összhangban kell lenniük az uniós célkitűzésekkel, ezért azokat uniós szinten kell koordinálni. Ennek lehetővé tétele érdekében azokat a Bizottság elé kell terjeszteni. Az ilyen egyedi felügyeleti programokat végrehajtó tagállamnak továbbá rendszeres időközönként jelentést kell benyújtania a Bizottságnak az említett programok eredményeiről. Annak érdekében, hogy a felügyeleti programok végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a felügyeleti programok hatálya alá tartozó betegségek jegyzékének létrehozása, valamint a harmonizált eljárások, formai követelmények, adat- és információcsere, továbbá a felügyeleti programok értékeléséhez használandó kritériumok meghatározása céljából.

(68)

Gyakran lesz majd szükség részletes tájékoztatásra azzal kapcsolatban, hogy melyik a felügyelet megfelelő formája a különböző betegségeket illetően, amelyek a bejelentésre, jelentéstételre és hasonló tevékenységekre korlátozható felügyeletet igénylő betegségektől a mélyreható uniós szintű egyedi felügyeleti programok létrehozását szükségessé tevő betegségekig terjedhetnek. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a felügyelet megszervezése, egy adott betegségnek az Unió szempontjából releváns valamely felügyeleti program hatálya alá bevonását, valamint a betegségek kitörésének hatósági megállapítását szabályozó kritériumok és a betegségek esetdefinícióinak megállapítása céljából, valamint a felügyeleti programokra vonatkozó, az azok tartalmával, a bennük megadandó információkkal és a programok alkalmazásának időszakával kapcsolatos követelményekre vonatkozóan.

(69)

Azon tagállamoknak, amelyek nem mentesek az e rendelet szerinti mentesítési intézkedések hatálya alá tartozó, jegyzékbe foglalt betegségektől, illetve melyek esetében ezt a mentességet nem igazolták, kötelező mentesítési programokat kell bevezetniük az említett betegségek felszámolása céljából, amennyiben a betegség felszámolása uniós szinten kötelező.

(70)

Másrészről vannak olyan, uniós szinten problémát jelentő betegségek, amelyek esetében nem kell megkövetelni a tagállamoktól azok felszámolását. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy e betegségek tekintetében fakultatív mentesítési programokat hozzanak létre, amennyiben úgy határoznak, hogy a mentesítés fontos számukra. Az ilyen fakultatív mentesítési programokat uniós szinten elismernék. E program magában foglalná bizonyos vonatkozó járványvédelmi intézkedések végrehajtását. Lehetővé teheti továbbá az érintett tagállam számára, hogy az – a Bizottság jóváhagyásának függvényében – bizonyos biztosítékokat írjon elő, amikor állatokat fogad más tagállamokból vagy harmadik országokból.

(71)

Annak érdekében, hogy a mentesítési programok végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az említett programok benyújtásával kapcsolatos eljárások, a teljesítménymutatók és a jelentéstétel meghatározása céljából.

(72)

A tagállamok számára lehetővé kell továbbá tenni, hogy területük egészét vagy annak egyes körzeteit vagy kompartmentjeit a kötelező vagy fakultatív mentesítési programokra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozó, jegyzékbe foglalt betegségek közül egytől vagy többtől mentesnek nyilvánítsák annak érdekében, hogy védettek legyenek az említett, jegyzékbe foglalt betegségeknek az Unió más részeiről vagy harmadik országokból vagy területekről történő bejutásától. E célból egyértelmű, harmonizált eljárást kell bevezetni, így többek között ki kell dolgozni a „betegségtől mentes” minősítés odaítélését szabályozó kritériumokat. Annak érdekében, hogy a „betegségtől mentes” minősítés elismerése Unió-szerte egységes feltételek mellett történjen, az említett „betegségtől mentes” minősítést hatóságilag jóvá kell hagyni, ezért a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az említett minősítés jóváhagyása céljából.

(73)

A Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexe és a Víziállat-egészségügyi Kódex (OIE-kódexek) keretében az OIE bevezette a kompartmentalizáció elvét. Az e rendeletet megelőzően elfogadott uniós jogszabályok csupán bizonyos, konkrét uniós jogszabályokban meghatározott állatfajok és állatbetegségek – azaz a madárinfluenza és a víziállat-betegségek – tekintetében ismerik el az említett elvet. E rendeletnek más állatfajok és állatbetegségek tekintetében is lehetővé kell tennie a kompartmentek rendszerének alkalmazását. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a kompartmentek elismerésével és jóváhagyására, valamint a kompartmentekre vonatkozó részletes szabályok és követelmények meghatározása érdekében.

(74)

A kereskedelmi partnerek tájékoztatása és a kereskedelem megkönnyítése érdekében a tagállamoknak közzé kell tenniük, hogy mely területeik, körzeteik és kompartmentjeik tekintendők betegségtől mentesek.

(75)

A „betegségtől mentes” minősítés elismerésére vonatkozó részletes szabályok meghatározása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az említett minősítés megszerzésének kritériumaira és feltételeire, a betegségtől való mentesség alátámasztásához szükséges bizonyítékokra, a konkrét járványvédelmi és -megelőzési intézkedésekre – adott esetben a „nem vakcinázó” minősítést is beleértve –, a korlátozásokra, a benyújtandó információkra, az eltérésekre, valamint a „betegségtől mentes” minősítés fenntartására, felfüggesztésére, visszavonására és visszaállítására vonatkozóan.

(76)

A „betegségtől mentes” minősítés megszerzésére irányuló eljárások végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak céljából, hogy meghatározza a kompartmentalizáció hatálya alá tartozó, jegyzékbe foglalt betegségeket, és megállapítsa a kérelmek benyújtásának és az információcserének a formai követelményeire vonatkozó részletes szabályokat.

(77)

A bizonyos, jegyzékbe foglalt betegségekre fogékony, immunitással egyáltalán nem rendelkező állatállományok esetében a betegséggel kapcsolatban folyamatos tudatosságra és felkészültségre van szükség. A múltban a készenléti tervek kulcsfontosságú eszköznek bizonyultak a betegségek okozta vészhelyzetek sikeres kezelésében. Annak érdekében, hogy a betegségek okozta vészhelyzetek kezelésére rendelkezésre álljon ez a hatékony és eredményes, a vészhelyzetekhez rugalmasan igazodó eszköz, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak céljából, hogy meghatározza a készenléti tervek végrehajtásához szükséges részletes szabályokat.

(78)

A múltbeli állat-egészségügyi válságok során megmutatkozott, hogy milyen előnyökkel jár a betegségek okozta vészhelyzetekre vonatkozó konkrét, részletes és gyors válságkezelési eljárások megléte. Ezeknek a szervezési eljárásoknak biztosítaniuk kell a gyors és hatékony reagálást, továbbá lehetővé kell tenniük valamennyi érintett fél, különösen pedig az illetékes hatóságok és az érdekeltek intézkedéseinek jobb összehangolását. Az eljárásokba továbbá bele kell tartoznia a szomszédos tagállamok illetékes hatóságaival, valamint – amennyiben megvalósítható és indokolt – a harmadik országok és területek illetékes hatóságaival folytatandó együttműködésnek is.

(79)

Annak érdekében, hogy a készenléti tervek valódi vészhelyzetben is alkalmazhatók legyenek, elengedhetetlen a rendszerekre vonatkozó gyakorlatok szervezése és a rendszerek működőképességének az ellenőrzése. E célból a tagállamok illetékes hatóságainak a szomszédos tagállamok illetékes hatóságaival vagy – amennyiben megvalósítható és indokolt – a harmadik országok és területek illetékes hatóságaival együttműködésben szimulációs gyakorlatokat kell végezniük.

(80)

Annak érdekében, hogy a készenléti tervek és a szimulációs gyakorlatok végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az említett tervek és gyakorlatok gyakorlati végrehajtására vonatkozó szabályok megállapítása céljából.

(81)

Az állatgyógyászati készítményeknek, úgymint a vakcináknak, a hiperimmunszérumoknak és az antimikrobás szereknek jelentős szerepük van a fertőző állatbetegségek megelőzésében és leküzdésében. E rendelet elfogadása előtt készített hatásvizsgálat rámutat arra, hogy milyen jelentős szerepet töltenek be a vakcinák az állatbetegségek megelőzésében, leküzdésében és felszámolásában.

(82)

Néhány fertőző állatbetegség esetében azonban a vonatkozó járványvédelmi stratégiák egyes állatgyógyászati készítmények tilalmát vagy használatuk korlátozását követelik meg, mivel alkalmazásuk negatívan befolyásolná az említett stratégiák hatékonyságát. Így például bizonyos állatgyógyászati készítmények elnyomhatják egy betegség tüneteit, ellehetetleníthetik egy kórokozó kimutatását, vagy megnehezíthetik a gyors differenciáldiagnózist, veszélyeztetve ezáltal a betegség helyes felismerését.

(83)

Az említett járványvédelmi stratégiák ugyanakkor a különböző, jegyzékbe foglalt betegségek esetében nagymértékben eltérhetnek egymástól. Ezért e rendeletben meg kell határozni az állatgyógyászati készítményeknek a bizonyos, jegyzékbe foglalt betegségek megelőzése és leküzdése céljából történő használatára vonatkozó szabályokat és azokat a harmonizált kritériumokat, amelyeket figyelembe kell venni annak eldöntése során, hogy használandók-e vakcinák, hiperimmunszérumok és antimikrobás szerek, és ha igen, milyen módon. A rugalmas megközelítés érdekében, valamint figyelembe véve a különböző, jegyzékbe foglalt betegségek sajátosságait és a hatékony kezelések elérhetőségét, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el bizonyos állatgyógyászati készítményeknek a bizonyos, jegyzékbe foglalt betegségek leküzdése céljából történő alkalmazását érintő korlátozásokra, tilalmakra vagy kötelezettségekre vonatkozóan. Sürgős esetben, valamint a közegészségre vagy az állatok egészségére, a gazdaságra, a társadalomra vagy a környezetre esetlegesen súlyos veszélyt jelentő új kockázatok kezelése érdekében lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az említett intézkedéseket sürgősségi eljárás keretében fogadják el.

(84)

A súlyos állatbetegségek tekintetében létrehozandó vakcina- és/vagy diagnosztikaireagens-bankokról szóló szakértői vélemény következtetései szerint lépéseket kell tenni továbbá, hogy az Unió és a tagállamok számára lehetővé váljon, hogy antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-tartalékokat képezzenek azon jegyzékbe foglalt betegségek esetében, amelyek komolyan veszélyeztetik az állatok egészségét vagy a közegészséget. Az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok létrehozása gyors és hatékony reagálást tenne lehetővé, amikor a bankok által biztosított erőforrásokra van szükség, és a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználását jelenti, hozzájárulva így az Unió állat-egészségügyi célkitűzéseinek megvalósulásához.

(85)

A gyors és hatékony reagálás biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az említett bankok létrehozására és igazgatására, valamint az azok működtetésével kapcsolatos biztonsági előírásokra és követelményekre vonatkozóan. E rendelet azonban nem rendelkezhet a járványvédelmi és -megelőzési intézkedések – a vakcinázást is beleértve – finanszírozására vonatkozó szabályok elfogadásáról.

(86)

Kritériumokat kell megállapítani az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok erőforrásaihoz való elsőbbségi hozzáférés tekintetében annak érdekében, hogy az említett erőforrásokat vészhelyzet esetén hatékonyan lehessen elosztani.

(87)

A bioterrorizmus és az agroterrorizmus elleni védelem érdekében az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankokra vonatkozó bizonyos részletes információk minősített információként kezelendők, és közzétételüket meg kell tiltani. A nemzeti vakcinabankok tekintetében az ugyanilyen típusú információkat illetően tiszteletben kell tartani az egyes tagállamoknak az információszabadsággal kapcsolatos alkotmányos követelményeit, és biztosítani kell ugyanakkor ezeknek az információknak a minősített információkként történő kezelését is.

(88)

Annak érdekében, hogy az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok irányítása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni azzal a céllal, hogy részletes szabályokat határozzon meg arra vonatkozóan, hogy mely biológiai készítményeket vegyék fel a bankok készleteibe és mely betegségek tekintetében, továbbá hogy részletes szabályokat határozzon meg a antigének, vakcinák és diagnosztikai reagensek biztosítására, mennyiségére, tárolására és szállítására, valamint az azokkal kapcsolatos eljárási és technikai követelményekre vonatkozóan, továbbá a Bizottság számára történő információszolgáltatás gyakoriságára és tartalmára vonatkozóan.

(89)

Egy olyan, jegyzékbe foglalt betegség kitörése esetén, amely vélhetően súlyosan veszélyezteti az Unióban az állatok egészségét vagy a közegészséget, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az állatok egészsége és a közegészség védelme érdekében sor kerüljön azonnali járványvédelmi intézkedések meghozatalára az említett betegségtől való mentesítés céljából.

(90)

Az illetékes hatóságoknak kell felelniük az olyan rendkívül fertőző, jegyzékbe foglalt betegségek jelenlétének megállapítására vagy kizárására irányuló első vizsgálatok megindításáért, amelyek vélhetően súlyosan veszélyeztetik az Unióban az állatok egészségét vagy a közegészséget.

(91)

Az illetékes hatóságoknak előzetes járványvédelmi intézkedéseket kell hozniuk a jegyzékbe foglalt betegség esetleges terjedésének megakadályozása érdekében, és járványügyi nyomozást kell indítaniuk.

(92)

Amint megerősítést nyer egy jegyzékbe foglalt betegség jelenléte, az említett betegség felszámolása, illetve a betegség továbbterjedésének megakadályozása érdekében az illetékes hatóságnak meg kell hoznia a szükséges járványvédelmi intézkedéseket, szükség esetén a korlátozás alatt álló körzetek létrehozását is beleértve.

(93)

A jegyzékbe foglalt betegségek vadon élő állatok körében való előfordulása veszélyeztetheti a közegészséget és a tartott állatok egészségét. Ezért szükség esetén különös szabályokat kell megállapítani a vadon élő állatok körében előforduló betegségekre alkalmazandó járványvédelmi és mentesítési intézkedések tekintetében.

(94)

Előfordulhat, hogy bizonyos állatok kis populációját – például a ritka fajtákat, illetve fajokat – veszélyeztethetik a jegyzékbe foglalt betegségek előfordulása esetén alkalmazandó szokásos járványvédelmi intézkedések. E fajták, illetve fajok védelme érdekében szükség lehet arra, hogy az illetékes hatóság módosított intézkedéseket hozzon. E módosítások azonban nem akadályozhatják az említett betegség elleni általános küzdelmet.

(95)

Azon jegyzékbe foglalt betegségek esetében, amelyek nem rendkívül fertőzőek, és amelyek kötelező mentesítési intézkedések hatálya alá tartoznak, járványvédelmi intézkedéseket kell hozni az említett, jegyzékbe foglalt betegségek terjedésének – különösen a nem fertőzött területekre való átterjedésüknek – a megakadályozására. Az említett intézkedések azonban kevésbé átfogóak is lehetnek a jegyzékbe foglalt legveszélyesebb betegségek esetében alkalmazandó intézkedésekhez képest, illetve eltérhetnek azoktól. E rendeletben ezért különös szabályokat kell megállapítani az említett kevésbé veszélyes betegségek tekintetében. E járványvédelmi intézkedéseket azoknak a tagállamoknak is végre kell hajtaniuk, amelyek fakultatív mentesítési programot vezettek be. Egyes esetekben – a betegségleírás és a járványügyi helyzet függvényében – az adott betegség felszámolása csupán hosszú távú célkitűzés lehet, míg a rövid távú célkitűzés a betegség megfékezése. A járványvédelmi intézkedések szintjének és intenzitásának arányosnak kell lennie, és alkalmazásuknál figyelembe kell venni a szóban forgó, jegyzékbe foglalt betegség sajátosságait, eloszlását, valamint az érintett tagállam és az Unió egésze számára való jelentőségét.

(96)

Annak érdekében, hogy a felelős személyek, a kedvtelésből tartott állatok tartói és az illetékes hatóságok hatékonyan tudják alkalmazni az e rendeletben előírt járványvédelmi intézkedéseket, továbbá figyelembe véve az egyes, jegyzékbe foglalt betegségek esetében alkalmazandó járványvédelmi intézkedések sajátosságait és a kapcsolódó kockázati tényezőket, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el azon részletes járványvédelmi intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket egy jegyzékbe foglalt betegség létesítményekben, más helyszíneken és korlátozás alatt álló körzetekben való előfordulásának gyanúja vagy megállapítása esetén kell végrehajtani.

(97)

Annak érdekében, hogy a Bizottság ideiglenesen különleges járványvédelmi intézkedéseket hozhasson abban az esetben, ha az e rendeletben előírt járványvédelmi intézkedések nem elegendők vagy nem megfelelők az említett kockázat kezelésére, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni arra vonatkozóan, hogy korlátozott időtartamra különleges járványvédelmi intézkedéseket hozzon.

(98)

A szárazföldi állatokat tartó vagy szaporítóanyagot kezelő, illetve azokat szállító bizonyos létesítményeket vagy szállítókat nyilvántartásba kell venni, hogy az illetékes hatóság megfelelő felügyeleti tevékenységet végezhessen, és a fertőző állatbetegségek megelőzhetők, leküzdhetők és felszámolhatók legyenek.

(99)

Az indokolatlan adminisztratív terhek és költségek elkerülése érdekében a tagállamok számára – korlátozott mértékben – lehetővé kell tenni, hogy bizonyos típusokba tartozó, alacsony kockázatot jelentő létesítményeket mentesítsenek a nyilvántartásba vételi kötelezettség alól. A Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak érdekében, hogy az említett mentességekkel kapcsolatban harmonizált megközelítés jöjjön létre. Erre a harmonizált megközelítésre különösen annak megelőzése érdekében van szükség, hogy bizonyos típusú létesítmények mentesüljenek a nyilvántartásbavételi kötelezettség alól. Ez nemcsak a nem elhanyagolható mértékű állategészségügyi kockázatot jelentő létesítmények esetében indokolt, hanem különösen indokolt az olyan létesítmények tekintetében is, amelyek egyúttal nem elhanyagolható mértékű kockázatot jelentenek az emberi egészségre nézve is. Ilyen kockázatot jelent többek között az emberrel szoros kapcsolatban vagy közelségben élő állatok tartása, például kutyák oly módon történő tenyésztése, amely a tevékenységek bizonyos folyamatosságát és a szervezettség bizonyos szintjét feltételezi, és amelynek elsődleges célja a háztartásokban kedvtelésből tartandó állatként történő értékesítés.

(100)

Amennyiben egy szárazföldi állatokat tartó vagy szaporítóanyagot kezelő, illetve tároló létesítmény konkrét állat-egészségügyi kockázatot jelent, azt az illetékes hatóság engedélyéhez kell kötni.

(101)

A – különösen az alacsony kockázatot képviselő vállalkozásokra nehezedő – indokolatlan adminisztratív terhek és költségek elkerülése érdekében – amennyiben lehetséges – rugalmasságot kell biztosítani ahhoz, hogy a nyilvántartásbavételi és engedélyezési rendszereket a helyi és regionális feltételekhez és termelési szerkezethez igazítsák.

(102)

Bizonyos esetekben kívánatos vagy szükséges egyes, a nyilvántartásba vételre, illetve engedélyezésre vonatkozó feltételek uniós szintű harmonizálása. Így például a szaporítóanyaggal foglalkozó létesítményeknek és az összegyűjtési műveleteknek meg kell felelniük bizonyos feltételeknek, és azokat a nemzetközi előírásoknak való megfelelés érdekében engedélyeztetni kell, hogy az Unió a harmadik országoknak állategészségügyi biztosítékokat nyújthasson a kereskedés során. E feltételeknek néhány nagyon speciális létesítmény vagy művelet (például az embriógyűjtő munkacsoportok) esetében meghatározott képzési vagy szakmai képesítési követelményeket, sőt az illetékes hatóság általi különleges felügyelet követelményét is magukban kell foglalniuk. Ezért a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e részletes követelményekre vonatkozóan, hogy a különleges feltétekről rendelkezni lehessen.

(103)

Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a nyilvántartásba vételt és az engedélyezést integrálni kell a tagállamok által adott esetben már más célból létrehozott nyilvántartásbavételi és engedélyezési rendszerekbe, amennyiben ez lehetséges.

(104)

A felelős személyek nagyon jól ismerik az állatokat, amelyeknek gondját viselik. Ezért naprakész nyilvántartást kell vezetniük azokról az információkról, amelyek az állatok egészségi állapotának felmérése, a nyomon követhetőség, illetve a jegyzékbe foglalt betegségek megjelenése esetén esedékes járványügyi nyomozás szempontjából relevánsak. E nyilvántartásoknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük az illetékes hatóság számára.

(105)

Annak érdekében, hogy a nyilvántartásba vett létesítményekre és felelős személyekre, valamint az engedélyezett létesítményekre vonatkozóan naprakész információk álljanak rendelkezésre, az illetékes hatóságnak létre kell hoznia és vezetnie kell az említett létesítmények és felelős személyek nyilvántartását. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a létesítmények és felelős személyek nyilvántartásában feltüntetendő részletes információkra vonatkozóan.

(106)

Ahhoz, hogy az illetékes hatóság engedélyezze őket, a létesítményeknek meg kell felelniük bizonyos előírásoknak. Az engedély megadását megelőzően az illetékes hatóságnak helyszíni látogatás keretében meg kell győződnie arról, hogy valamennyi előírás teljesült. Előfordulhat olyan eset, hogy nem lehetséges valamennyi előírásnak azonnal megfelelni, de a fennmaradó hiányosságok nem jelentenek jelentős kockázatot sem az állatok, sem az emberek egészségére nézve. Ilyen esetben az illetékes hatóság feltételhez kötött engedélyt adhat ki, melyet követően az elért előrehaladást újabb helyszíni látogatás keretében ellenőrzi. Az említett esetekben az illetékes hatóságnak meg kell adnia a szükséges gyakorlati iránymutatást az érintett létesítmények felelős személyei számára annak érdekében, hogy egyértelmű képet alkothassanak a hiányosságokról, és képesek legyenek terveket készíteni azok sikeres orvoslására.

(107)

A hatékony nyomonkövethetőség a járványvédelmi politika lényeges eleme. Az e rendeletben megállapított járványvédelmi és -megelőzési szabályok tényleges végrehajtásának elősegítése érdekében azonosítási és nyilvántartási követelményeket kell alkalmazni a tartott szárazföldi állatok különböző fajaira és a szaporítóanyagokra vonatkozóan. Emellett fontos lehetőséget biztosítani azonosítási és nyilvántartási rendszer létrehozására azon fajok tekintetében is, amelyek esetében jelenleg nem létezik ilyen rendszer, illetve amennyiben azt a megváltozott körülmények vagy a kockázatok indokolják.

(108)

Bizonyos állatfajok esetében, amelyeknél fontos az egyes állatok vagy állatcsoportok nyomonkövethetősége, fizikai azonosító eszköz alkalmazását kell előírni. Ez azt jelenti, hogy az állatot fizikai módon jelzéssel, jelöléssel vagy mikrochippel kell ellátni, illetve egyéb olyan módszerrel kell azonosítani, amely az állat testén vagy testében látható vagy észlelhető, és amely nem távolítható el könnyen.

(109)

Az azonosítási és nyilvántartási rendszer zavartalan működésének és a nyomonkövethetőségnek a biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az adatbázisokkal kapcsolatos kötelezettségekre, a különböző állatfajokkal kapcsolatos részletes azonosítási és nyilvántartási követelményekre – köztük a mentességekre és azok feltételeire –, illetve dokumentumokra vonatkozóan.

(110)

Helyénvaló csökkenteni az adminisztratív terheket és költségeket, és rugalmassá tenni a rendszert azokra az esetekre, amelyekben a nyomonkövethetőségi követelmények az ezen rendeletben meghatározott eszközöktől eltérő módon is teljesíthetők. Ezért a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az azonosítási és nyilvántartási követelményektől való eltérésre vonatkozóan.

(111)

Annak érdekében, hogy az azonosítási és nyilvántartási rendszer alkalmazása és a nyomon követés egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az adatbázisok technikai specifikációira, az azonosító eszközökre, a okmányokra és formai követelményekre, és a határidőkre vonatkozó szabályok megállapítása céljából.

(112)

A fertőző állatbetegségek bejutásának és terjedésének megakadályozásában fontos szerepet játszik azon állatok és termékek mozgatásának korlátozása, amelyek terjeszthetik az adott betegséget. Az állatok és termékek mozgatásának korlátozása azonban súlyos gazdasági következményekkel járhat, és zavart kelthet a belső piac működésében. Ezért ilyen korlátozásokat csak abban az esetben szabad alkalmazni, ha azok szükségesek és a felmerülő kockázattal arányosak. E szemléletmód összhangban áll az SPS-megállapodás alapelveivel és az OIE nemzetközi szabványaival.

(113)

Az e rendeletben meghatározott általános követelményeknek az állatok minden mozgatására vonatkozniuk kell; így például minden esetben meg kell tiltani az állatok olyan létesítményből történő kivitelét, amelyben ismeretlen okú, szokatlan arányú mortalitás vagy más betegségtünetek lépnek fel, vagy pedig a szállítás során teljesíteni kell bizonyos betegségmegelőzési követelményeket.

(114)

A szárazföldi állatok mozgatására vonatkozó jelenlegi uniós állat-egészségügyi jogszabályi keret olyan harmonizált szabályokat tartalmaz, amelyek elsősorban a szárazföldi állatok és termékek tagállamok közötti mozgatására vonatkoznak, míg az ilyen mozgatásra vonatkozó szükséges követelményeket továbbra is a tagállamok maguk határozhatják meg. Az uniós állat-egészségügyi rendelethez kapcsolódó hatásvizsgálat keretében részletes összehasonlítást végeztek a jelenlegi helyzet és egy olyan opció között, amelynek értelmében a tagállamokon belüli mozgatásra szintén uniós szinten harmonizált szabályok vonatkoznának. Megállapítást nyert, hogy a jelenlegi megközelítést meg kell őrizni, mivel a valamennyi mozgatásra kiterjedő harmonizáció rendkívül összetett lenne, és a tagállamok közötti mozgatás megkönnyítése tekintetében mutatkozó előnyök nem ellensúlyozzák a betegségek hatékony leküzdésének képességére adott esetben gyakorolt negatív hatásokat.

(115)

Az állatok tagállamok közötti mozgatására egy sor alapvető állat-egészségügyi követelményt kell alkalmazni. Különösen fontos, hogy az állatok nem szállíthatók el azokból a létesítményekből, amelyekben szokatlan arányú mortalitás vagy más ismeretlen okú betegségtünetek lépnek fel. Az olyan jellegű, akár rendhagyó mértékű mortalitás azonban, amely a 2010/63/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) alapján engedélyezett tudományos eljárásokhoz kapcsolódik, és amely nem jegyzékbe foglalt betegséghez kapcsolódó fertőzéses eredetű, nem indokolhatja a tudományos célokra felhasználandó állatok mozgatásának megakadályozását.

(116)

E rendeletnek azonban rugalmasságot kell biztosítania olyan bizonyos fajú, illetve bizonyos kategóriába tartozó szárazföldi állatok mozgatásának megkönnyítése érdekében, amelyek esetében alacsony annak a kockázata, hogy jegyzékbe foglalt betegségeket terjeszthetnek a tagállamok között. Ezenkívül további eltérési lehetőségeket kell biztosítani azon esetekre, amelyekben a tagállamok vagy a felelős személyek sikeresen alternatív kockázatcsökkentő intézkedéseket hoznak, például magas szintű biológiai védelmet és hatékony felügyeleti rendszereket vezetnek be.

(117)

A patások és a baromfi kiemelt gazdasági jelentőséggel bíró állatfajcsoportok, amelyekre az e rendeletet megelőzően elfogadott uniós jogszabályok szerinti különleges mozgatási előírások vonatkoznak; ezen előírásokat a 64/432/EGK tanácsi irányelv (20), a 91/68/EGK tanácsi irányelv (21), a 2009/156/EK tanácsi irányelv (22), a 2009/158/EK tanácsi irányelv (23) és részben a 92/65/EGK irányelv tartalmazza. E rendeletben meg kell állapítani az említett fajok mozgatására vonatkozó fő szabályokat. A bizonyos fajú, illetve bizonyos kategóriába tartozó különböző állatok által terjeszthető betegségektől nagymértékben függő részletes követelményeket későbbi bizottsági jogi aktusokban kell megállapítani, figyelembe véve a szóban forgó betegségek, állatfajok és kategóriák sajátosságait.

(118)

Mivel a patások és a baromfi összegyűjtése különös mértékben növeli a betegségek kockázatát, helyénvaló korlátozni a tagállamok közötti mozgatásonként összegyűjthető állatok számát, és e rendeletben különleges szabályokat megállapítani az érintett állatok egészségének védelme és a fertőző állatbetegségek terjedésének megakadályozása céljából. Az összegyűjtésre alapesetben az e célra engedélyezett létesítményben kerülne sor, vagy amennyiben azt egy adott származási tagállam engedélyezi, az első összegyűjtési művelet szállítási eszközön, például tehergépjárművön is elvégezhető, amennyiben az állatokat az adott tagállamban különböző helyekről gyűjtik össze.

(119)

Attól függően, hogy mely jegyzékbe foglalt betegségről és jegyzékbe foglalt fajról van szó, konkrét állat-egészségügyi követelményeket kell megállapítani bizonyos, a tartott patásoktól és baromfitól eltérő állatfajok tekintetében. E fajok tekintetében az e rendeletet megelőzően alkalmazandó jogi keret, különösen a 92/65/EGK irányelv is tartalmazott szabályokat. Az említett irányelv konkrét szabályokat állapít meg bizonyos állatfajok mozgatása tekintetében – beleértve a méheket, a poszméheket, a majmokat, a kutyákat, a macskákat stb. –, ezért e rendeletnek jogalapot kell teremtenie az említett állatfajok mozgatására vonatkozó konkrét szabályok megállapításáról szóló felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktusok elfogadásához.

(120)

A körülhatárolt létesítményekre, amelyeket általában laboratóriumi vagy állatkerti állatok tartására használnak, rendszerint magas szintű biológiai biztonság, valamint az állatok kedvező és megfelelő ellenőrzés alatt álló egészségi állapota jellemző; e létesítményekben ritkábban kerül sor az állatok mozgatására, illetve azokat kizárólag az ilyen létesítmények zárt körén belül mozgatják. A körülhatárolt létesítmények státuszát – amelyet a felelős személyek önkéntes alapon kérelmezhetnek – első ízben a 92/65/EGK irányelv vezette be, amely az engedélyezésre vonatkozó szabályokat és követelményeket, valamint az engedélyezett szervekre, intézményekre vagy központokra érvényes mozgatási és szállítási követelményeket határozott meg. A rendszer lehetővé teszi az említett létesítmények számára, hogy kevesebb mozgatási követelmény mellett hajtsák végre az állatok egymás közötti cseréjét; a körülhatárolt létesítmények rendszerén belül ugyanakkor állat-egészségügyi biztosítékok nyújthatók. A felelős személyek ezért széles körben elfogadják és önkéntes alapon alkalmazzák e rendszert. Ennélfogva helyénvaló e rendeletben megőrizni a körülhatárolt létesítmények elvét, továbbá megállapítani az említett létesítmények közötti mozgatásra érvényes szabályokat.

(121)

Tudományos, például kutatási vagy diagnosztikai célból és különösen a 2010/63/EU irányelvnek megfelelően jóváhagyott célból szükségessé válhat azon állatok mozgatása, amelyek nem felelnek meg az e rendeletben megállapított általános állat-egészségügyi követelményeknek, és nagyobb állat-egészségügyi kockázatot jelentenek. E rendelet nem tilthatja vagy korlátozhatja indokolatlanul az ilyen jellegű mozgatást, mivel azzal akadályoznák az egyébként jóváhagyott kutatási tevékenységeket, és késleltetnék a tudományos fejlődést. Ennek ellenére e rendeletben szabályokat kell megállapítani annak biztosítására, hogy az említett állatok mozgatása biztonságos módon történjen.

(122)

A cirkuszi, állatkerti, kiállításra szánt és bizonyos más állatok mozgatási mintái gyakran eltérnek az egyéb tartott állatfajokra jellemző mozgatási mintáktól. Az uniós előírásoknak ezen állatok mozgatása tekintetében történő módosítása során külön figyelmet kell fordítani a sajátos kockázatokra és az alternatív kockázatcsökkentő intézkedésekre.

(123)

Az e rendelet (112)–(122) preambulumbekezdésében megfogalmazott célkitűzések megvalósítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a szállítási műveletek során alkalmazandó betegségmegelőző intézkedésekre, a bizonyos állatfajok mozgatására és a sajátos körülményekre – például az állatok összegyűjtésére vagy szállítmányok visszautasítására – alkalmazandó különleges szabályokra, illetve az egyéb típusú mozgatásra – például a tudományos célból történő mozgatásra – érvényes sajátos követelményekre vagy eltérésekre vonatkozóan.

(124)

Annak érdekében, hogy a mozgatásra vonatkozóan különleges szabályokat lehessen megállapítani azokra az esetekre, amikor a mozgatásra vonatkozó szokásos szabályok nem elegendőek vagy megfelelőek egy adott betegség terjedésének megfékezésére, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni azzal a céllal, hogy korlátozott időtartamra az állatok mozgatására vonatkozó különleges szabályokat állapítson meg.

(125)

A tartott szárazföldi állatok tagállamok közötti mozgatása során teljesíteni kell az ilyen jellegű mozgatásra vonatkozó követelményeket. Az egészségügyi kockázatot jelentő, nagyobb gazdasági jelentőséggel bíró fajok esetében az állatokat az illetékes hatóság által kibocsátott állat-egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie.

(126)

Amennyiben technikai, gyakorlati és pénzügyi szempontból kivitelezhető, a bizonyítványok kiállításával és a bejelentéssel kapcsolatban a felelős személyekre és az illetékes hatóságra háruló adminisztratív terhek csökkentése érdekében ki kell használni a technológiai fejlődés nyújtotta lehetőségeket, ezért az információtechnológia eszközeit fel kell használni a papíralapú dokumentáció helyettesítésére és a bejelentési eljárások megkönnyítésére, és azokat a lehető legsokrétűbben alkalmazni kell.

(127)

Azokban az esetekben, amelyekben nincs szükség az illetékes hatóság által kibocsátott állat-egészségügyi bizonyítványra, az állatok más tagállamba történő mozgatását végző felelős személynek nyilatkozatot kell kiadnia, amelyben kijelenti, hogy az állatok megfelelnek az e rendeletben meghatározott, mozgatásra vonatkozó követelményeknek.

(128)

Az e rendelet (125), (126) és (127) preambulumbekezdésében megfogalmazott célkitűzések megvalósítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az állat-egészségügyi bizonyítványok tartalmára, a tájékoztatási kötelezettségre, az állat-egészségügyi bizonyítványok kiállítási követelményeitől való eltérésre, a bizonyítványok kiállításával kapcsolatos különleges szabályokra, valamint a hatósági állatorvosok azon kötelezettségére vonatkozóan, hogy az állat-egészségügyi bizonyítvány aláírását megelőzően megfelelő vizsgálatokat végezzenek.

(129)

Az állatok és szaporítóanyagok tagállamok közötti, illetve bizonyos esetekben a tagállamok felségterületén belüli mozgatását elengedhetetlen bejelenteni annak érdekében, hogy biztosítható legyen az állatok és a szaporítóanyagok nyomonkövethetősége azokban az esetekben, amikor mozgatásuk a fertőző állatbetegségek terjesztésének kockázatával járhat. Ezért az említett mozgatásokat az integrált, számítógépesített állat-egészségügyi rendszeren („TRACES”) keresztül be kell jelenteni és nyilvántartásba kell venni. A TRACES számítógépes rendszer – a 2003/24/EK (24) és a 2004/292/EK bizottsági határozatnak (25) megfelelően – egységes szerkezetben integrálja a 90/425/EGK tanácsi irányelv 20. cikkében és a 92/438/EGK tanácsi határozatban (26) meghatározott számítógépes rendszereket.

(130)

Annak érdekében, hogy az e rendeletben megállapított, az állat-egészségügyi bizonyítványok kiállítására és a mozgatás bejelentésére vonatkozó szabályok végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az állat-egészségügyi bizonyítványmintákra, a nyilatkozatokra, valamint a szárazföldi és víziállatok, szaporítóanyagok és adott esetben állati eredetű termékek mozgatásának bejelentésével kapcsolatos formai követelményekre és határidőkre vonatkozó szabályok megállapítása céljából.

(131)

A kedvtelésből tartott állatok mozgatása sajátos jellegéből adódóan olyan állat-egészségügyi kockázattal jár, amely jelentős mértékben eltér az egyéb tartott állatok képviselte kockázatoktól. Ezért e rendeletben célszerű különleges, kevésbé szigorú szabályokat megállapítani az említett mozgatásokra vonatkozóan. Csak akkor indokolt azonban ilyen kevésbé szigorú szabályokat bevezetni, ha a kedvtelésből tartott állat ténylegesen kíséri a tulajdonosát, vagy szállítása a tulajdonos mozgását megelőző, vagy azt követő bizonyos korlátozott időtartamon belül történik, és amennyiben egyszerre legfeljebb öt, az I. melléklet A. részében említett kedvtelésből tartott állat szállítására kerül sor a tulajdonossal együtt. Annak biztosítása érdekében, hogy a kedvtelésből tartott állatok ne jelentsenek jelentős kockázatot a fertőző állatbetegségek terjesztése tekintetében, továbbá annak egyértelművé tétele érdekében, hogy milyen kivételes helyzetekben kísérheti ötnél több, kedvtelésből tartott állat a tulajdonost, illetve hogy milyen esetben mozgatható a kedvtelésből tartott állat hosszabb idővel a tulajdonos mozgását megelőzően vagy azt követően, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az említett állatok mozgatására vonatkozó részletes szabályokra vonatkozóan. Annak érdekében, hogy a kedvtelésből tartott állatok mozgatására vonatkozó, e rendeletben meghatározott állat-egészségügyi követelmények teljesítése egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az említett állatok mozgatása esetén meghozandó járványvédelmi és -megelőzési intézkedésekre vonatkozó szabályok megállapítása céljából.

(132)

A vadon élő állatok több okból is veszélyeztethetik az állatok egészségét vagy a közegészséget, például valamely létesítménybe történő bevitelük vagy egyik környezetből a másikba kerülésük során. Az említett állatok mozgatása tekintetében megfelelő megelőző intézkedésekre lehet szükség annak érdekében, hogy megakadályozható legyen a fertőző állatbetegségek terjedése. Annak biztosítása érdekében, hogy a vadon élő állatok ne jelentsenek jelentős kockázatot a fertőző állatbetegségek terjesztése tekintetében, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a vadon élő szárazföldi állatok mozgatásával kapcsolatos kiegészítő követelményekre vonatkozóan.

(133)

A szaporítóanyagok hasonló kockázatot jelenthetnek az élő állatok fertőző állatbetegségekkel való megfertőzése tekintetében. Emellett előállításuk is sajátos feltételek mellett történik, mivel a tenyészállatok egészségi állapotával szemben magas elvárások vannak érvényben, ami a donorállatok vonatkozásában szigorúbb vagy sajátos állat-egészségügyi követelményeket tesz szükségessé. Annak érdekében, hogy a szaporítóanyagok biztonságos mozgatása és azok szigorú egészségügyi követelményeknek való megfelelése biztosítható legyen, valamint a szaporítóanyagok bizonyos sajátos felhasználási módjainak figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a bizonyos állatfajoktól származó szaporítóanyagok mozgatására vonatkozó részletes követelményekre, a különleges – például a tudományos célból történő mozgatásra érvényes – követelményekre, valamint az állat-egészségügyi bizonyítványok kiállítására vonatkozó kötelezettségtől való eltérésre vonatkozóan.

(134)

Az állati eredetű termékek kockázatot jelenthetnek a fertőző állatbetegségek terjesztése tekintetében. Az uniós jogszabályok állati eredetű termékekre érvényes élelmiszer-biztonsági követelményei megfelelő higiéniai gyakorlatot biztosítanak, és csökkentik e termékek állat-egészségügyi kockázatát. E rendeletben azonban bizonyos típusú termékekre különleges állat-egészségügyi intézkedéseket, például járványvédelmi és vészhelyzeti intézkedéseket kell megállapítani annak biztosítása érdekében, hogy az állati eredetű termékek ne terjesszenek állatbetegséget. Annak érdekében, hogy az állati eredetű termékek biztonságos mozgatása e különleges esetekben is biztosított legyen, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az állati eredetű termékek mozgatására vonatkozó részletes szabályokról a meghozott járványvédelmi intézkedésekkel, az állat-egészségügyi bizonyítványok kiállítási kötelezettségeivel és az e szabályoktól való eltérésekkel kapcsolatosan, amennyiben az eltérést az említett mozgatásokkal járó kockázat és a meghozott kockázatcsökkentő intézkedések lehetővé teszik.

(135)

Azon nemzeti intézkedések, amelyeket a tagállamok az állatok vagy szaporítóanyagok mozgatásával kapcsolatban, illetve a jegyzékbe foglalt betegségektől eltérő fertőző állatbetegségek területükön kifejtett hatása korlátozásának céljával hoznak, nem sérthetik az uniós jogszabályok belső piacra vonatkozó előírásait. Ezért létre kell hozni az említett nemzeti intézkedések kereteit, és gondoskodni kell arról, hogy azok ne lépjék túl az uniós jogszabályok által megengedett korlátokat.

(136)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok megfelelő felügyeleti tevékenységet végezhessenek, és a fertőző állatbetegségek megelőzhetők, leküzdhetők és felszámolhatók legyenek, nyilvántartásba kell venni és engedélyezni kell az akvakultúrás létesítményeket. A 2006/88/EK irányelv előírja, hogy a víziállatok mozgatását végző valamennyi létesítményt engedélyezni kell. E rendeletnek fenn kell tartania az ezt szolgáló engedélyezési rendszert annak ellenére, hogy e rendelet bizonyos hivatalos uniós nyelveken a 2006/88/EK irányelvétől eltérő terminológiát alkalmaz az említett engedélyezési rendszerrel kapcsolatban.

(137)

A járványvédelmi intézkedések hatálya alá tartozó tenyésztett víziállatok leölése és feldolgozása – többek között a kórokozókat tartalmazó szennyvíznek a feldolgozó létesítményekből történő kibocsátása révén – terjeszthet fertőző állatbetegséget. Ezért az ilyen jellegű leölés és feldolgozás végzése tekintetében azokat a feldolgozó létesítményeket kell engedélyezni, amelyek eleget tesznek a kockázatcsökkentő intézkedések követelményeinek. Ennélfogva e rendeletnek rendelkeznie kell a járványvédelmi intézkedést végrehajtó akvakultúrás élelmiszeripari létesítmények engedélyezéséről.

(138)

Annak érdekében, hogy a nyilvántartásba vett és engedélyezett létesítményekre vonatkozó naprakész információk nyilvánosan is elérhetők legyenek, az illetékes hatóságnak létre kell hoznia és vezetnie kell az említett létesítmények nyilvántartását. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az akvakultúrás létesítmények jegyzékében feltüntetendő információkra, valamint az akvakultúrás létesítményekre és a szállítókra érvényes nyilvántartás-vezetési kötelezettségekre vonatkozóan.

(139)

Annak érdekében, hogy az akvakultúrás létesítmények és a járványvédelmi intézkedést végrehajtó akvakultúrás élelmiszeripari létesítmények nyilvántartásba vételére és engedélyezésére, a nyilvántartás-vezetésre és a létesítmények nyilvántartására vonatkozó, e rendeletben megállapított szabályok végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a tájékoztatási kötelezettségre és az eltérésekre vonatkozó szabályok, valamint egyéb végrehajtási szabályok megállapítása érdekében.

(140)

Mivel a legtöbb esetben lehetetlen minden egyes víziállatot külön azonosítani, az akvakultúrás létesítmények, a járványvédelmi intézkedést végrehajtó akvakultúrás élelmiszeripari létesítmények és a szállítók által vezetett nyilvántartás nélkülözhetetlen eszköz a víziállatok nyomonkövethetőségének biztosításában. A nyilvántartások a létesítmények egészségügyi állapotának felügyelete során is jól hasznosíthatók.

(141)

Akárcsak a szárazföldi állatok esetében, a víziállatok mozgatása tekintetében is harmonizált szabályokat kell megállapítani, beleértve az állat-egészségügyi bizonyítványok kiállítására és a mozgatások bejelentésére vonatkozó szabályokat.

(142)

A 2006/88/EK irányelv szabályokat állapít meg a víziállatok mozgatására vonatkozóan; e szabályok a víziállatok tagállamokon belüli és azok közötti mozgatására egyaránt érvényesek. A víziállatok mozgatására vonatkozó szabályok meghatározásánál kulcsfontosságú a rendeltetési tagállam, körzet és kompartment jegyzékbe foglalt betegségekkel összefüggő egészségügyi állapota.

(143)

A 2006/88/EK irányelv hatálya azonban nem terjed ki az élelmiszerláncba történő közvetlen bekerülés céljából begyűjtött vagy kifogott vadon élő víziállatokra. Ezzel ellentétben e rendelet ugyan a hatálya alá vonja az említett vadon élő víziállatokat, de kizárja őket a tenyésztett vízállatok fogalommeghatározásából. Ezért célszerű e rendeletben lehetséges intézkedéseket megállapítani az említett víziállatok tekintetében, amennyiben a vonatkozó kockázatok azokat indokolják, figyelembe véve az említett intézkedések arányosságát.

(144)

Következésképpen a (142) preambulumbekezdésben megállapított elvet azon víziállatok mozgatására is alkalmazni kell, amelyek ugyan nem szerepelnek a tenyésztett víziállatok fogalommeghatározásában, de e rendelet hatálya alá tartoznak. Függetlenül végső felhasználásuktól, ez különösen vonatkozik azokra a víziállatokra, amelyek egészségi állapota ismeretlen, vagy amelyekben bizonyítottan kimutatható valamely betegség. Mivel az emberi fogyasztásra szánt olyan élő, vadon élő víziállatok mozgatása, amelyek egészségi állapota ismeretlen, vagy amelyekben bizonyítottan kimutatható valamely betegség, szintén kockázatot jelenthet a jegyzékbe foglalt vagy új betegségek terjesztése szempontjából, célszerű ugyanazon szabályrendeszert alkalmazni rájuk is. Ide tartoznak azok az emberi fogyasztás céljából begyűjtött vagy kifogott vadon élő víziállatok, amelyeket a leölés előtt mozgatnak és ideiglenesen tartanak.

(145)

El kell azonban kerülni az aránytalan forgalmi korlátozásokat, valamint azt, hogy a kereskedelmi halászat létesítményeire és felelős személyeire szükségtelen adminisztratív terhek háruljanak. Következésképp amennyiben az említett élő, vadon élő víziállatokat emberi fogyasztásra szánják, a szabályokat elvben csak az élő, vadon élő víziállatok azon mozgatására kell alkalmazni, melyek esetében jelentős annak a kockázata, hogy valamely, jegyzékbe foglalt vagy új betegség átterjed olyan tagállamokba, körzetekbe vagy kompartmentekbe, amelyeket bizonyos, jegyzékbe foglalt betegségektől mentesnek nyilvánítottak, vagy az említett betegségek tekintetében mentesítési program hatálya alatt állnak.

(146)

Annak érdekében, hogy a tagállamokat a területükön élő víziállat-populációk egészségi állapotának javítására lehessen ösztönözni, e rendeletben néhány kiigazításra és nagyobb rugalmasságra van szükség.

(147)

A víziállatok mozgatásának szabályozása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a szállításra alkalmazandó betegségmegelőző intézkedésekre, a bizonyos kategóriákba tartozó víziállatok különböző célú mozgatására alkalmazandó különleges szabályokra, a meghatározott – például tudományos célú – mozgatástípusok esetében érvényes sajátos követelményekre vagy eltérésekre, valamint a vadon élő víziállatok mozgatásával kapcsolatos kiegészítő követelményekre vonatkozóan.

(148)

Annak érdekében, hogy a víziállatok mozgatására vonatkozóan lehetőség legyen átmeneti eltérések bevezetésére és különleges követelmények megállapítására, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni azzal a céllal, hogy korlátozott időtartamra különleges mozgatási szabályokat vagy eltéréseket állapítson meg, amennyiben az e rendeletben megállapított mozgatási szabályok nem elegendőek vagy nem megfelelőek egyes, jegyzékbe foglalt betegség terjedésének a megfékezésére.

(149)

A fajokat és termelési rendszereket tekintve az Unió akvakultúrája rendkívül változatos, és ez a sokféleség gyors ütemben fokozódik. Emiatt tagállami szinten nemzeti intézkedések bevezetésére lehet szükség az az e rendelet értelmében jegyzékbe vett betegségektől eltérő betegségekre vonatkozóan. E nemzeti védelmi intézkedéseknek azonban indokoltnak, szükségesnek és az elérendő célokhoz képest arányosnak kell lenniük. Nem érinthetik a tagállamok közötti mozgatást, kivéve ha ez a betegség bejutásának megakadályozása vagy a betegség terjedésének megfékezése érdekében szükséges. A tagállamok közötti kereskedelemre kiható nemzeti intézkedéseket uniós szinten jóvá kell hagyni és rendszeresen felül kell vizsgálni.

(150)

A jegyzékbe foglalt betegségek jelenleg csupán nagyon kis mértékben érintik az e rendelet szerinti szárazföldi és víziállatoktól eltérő fajokhoz tartozó állatokat, úgymint a hüllőket, kétéltűeket, rovarokat és egyéb állatokat. Ezért nem helyénvaló az a követelmény, hogy e rendelet valamennyi intézkedése az említett állatfajok esetében is alkalmazandó legyen. Amennyiben azonban jegyzékbe kell foglalni egy, a szárazföldi és víziállatok fajaitól eltérő fajokat érintő betegséget, az e rendeletben meghatározott megfelelő állat-egészségügyi követelményeknek az említett fajokra is alkalmazandóknak kell lenniük annak érdekében, hogy megfelelő és arányos járványvédelmi és -megelőzési intézkedéseket lehessen hozni.

(151)

Annak érdekében, hogy – amennyiben azt kockázat indokolja – szabályokat lehessen megállapítani az e rendelet szerinti szárazföldi és víziállatoktól eltérő állatok, valamint a tőlük származó szaporítóanyagok és állati eredetű termékek mozgatására vonatkozóan, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az említett fajokhoz tartozó állatok, valamint az ilyen állatoktól származó szaporítóanyagok és állati eredetű termékek tekintetében a létesítmények nyilvántartásba vételére és engedélyezésére, a nyilvántartás-vezetésre és a nyilvántartásokra, az azonosítási, nyilvántartási és nyomonkövethetőségi követelményekre, az állat-egészségügyi bizonyítványok kiállítására, a nyilatkozattételre, valamint a mozgatás bejelentésével kapcsolatos kötelezettségre vonatkozóan.

(152)

Annak érdekében, hogy az említett egyéb állatok, valamint az azokból származó szaporítóanyagok és állati eredetű termékek tekintetében érvényes állat-egészségügyi követelmények teljesítése egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra szükség esetén végrehajtási hatásköröket kell ruházni az említett követelményekre vonatkozó részletes szabályok megállapítása céljából.

(153)

A jegyzékbe foglalt betegségek és új betegségek Unióba történő bejutásának megelőzése érdekében hatékony szabályoknak kell érvényben lenniük azon állatok, szaporítóanyagok és állati eredetű termékek Unióba történő beléptetésére vonatkozóan, amelyek terjeszthetik az említett betegségeket.

(154)

Az Unió egészségügyi állapotának szavatolása érdekében e rendelet rendelkezéseket állapít meg az állatok és termékek Unión belüli mozgatása tekintetében. Annak érdekében, hogy ne kerüljön veszélybe az Unió egészségügyi állapota, helyénvaló tehát olyan feltételeket megállapítani az állatok és termékek Unióba történő beléptetésére, amelyek legalább ugyanannyira szigorúak, mint az Unió területén történő mozgatással kapcsolatos előírások.

(155)

Annak szavatolása érdekében, hogy a harmadik országokból vagy területekről származó állatok, szaporítóanyagok és állati eredetű termékek megfelelnek az uniós jogszabályokban előírtakkal egyenértékű garanciákat nyújtó állat-egészségügyi követelményeknek, elengedhetetlen, hogy azokat az Unióba exportáló harmadik országok vagy területek illetékes hatóságai megfelelő ellenőrzéseknek vessék alá. Adott esetben az említett állatok, szaporítóanyagok és állati eredetű termékek Unióba való beléptetésének engedélyezését megelőzően ellenőrizni kell a származási harmadik ország vagy terület egészségügyi állapotát. Következésképpen csak azon harmadik országok és területek lehetnek jogosultak az említett állatokat az Unióba exportálni, illetve az e célból létrehozott jegyzéken szerepelni, amelyek igazolni tudják, hogy teljesítik az állatok és termékek Unióba való beléptetésére vonatkozó állat-egészségügyi előírásokat.

(156)

A bizonyos fajú, illetve bizonyos kategóriába tartozó állatok, szaporítóanyagok és állati eredetű termékek esetében az e rendelet elfogadását megelőzően elfogadott uniós jogszabályokban nem szerepel azon harmadik országok és területek jegyzéke, amelyekből vagy amelyekről engedélyezett az Unió területére való beléptetés. Ezekben az esetekben az e rendeleten alapuló szabályok elfogadásáig a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak meghatározását, hogy mely országokból és területekről érkező állatok, szaporítóanyagok és állati eredetű termékek léptethetők be területükre. Ennek meghatározása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a harmadik országok és területek uniós jegyzékére vonatkozóan e rendeletben meghatározott kritériumokat.

(157)

Annak érdekében, hogy teljesüljenek az Unió területére való beléptetésre vonatkozó, e rendeletben előírt állat-egészségügyi követelmények, és azok összhangban legyenek az OIE állat-egészségügyi kódexeinek alapelveivel, az Unió területére behozott valamennyi állatot, szaporítóanyagot és állati eredetű anyagot a származási harmadik ország vagy terület illetékes hatósága által kiállított állat-egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie, amely igazolja, hogy az Unió területére való beléptetésre vonatkozó valamennyi állat-egészségügyi követelmény teljesül. Lehetővé kell tenni azonban az e szabálytól való eltérést azon áruk esetében, amelyek kismértékű állat-egészségügyi kockázatot jelentenek.

(158)

Az állat-egészségügyi bizonyítványok önálló dokumentumként is felhasználhatók, de a bizonyítványokat az uniós jogszabályok sok esetben más célokra is előírják, például annak igazolására, hogy teljesülnek az állatokra és termékekre vonatkozó közegészségügyi vagy állatjóléti követelmények. Ezt megfelelően figyelembe kell venni. Az adminisztratív terhek és költségek lehető legkisebbre csökkentése érdekében lehetővé kell tenni, hogy az említett állat-egészségügyi bizonyítványok más uniós élelmiszer- és takarmánybiztonsági, illetve állatjóléti jogszabályokban előírt információkat is tartalmazhassanak.

(159)

A betegségek nem csak állatok, szaporítóanyagok, állati eredetű termékek, állati melléktermékek és az azokból származó termékek útján terjedhetnek. Így például a járművek, a konténerek, a széna, a szalma, a növényi termékek, valamint a fertőzött állatokkal és felszereléssel feltehetően érintkezésbe került más anyagok szintén hozzájárulhatnak a betegségek terjedéséhez. Szükség esetén intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a betegségterjedés ezen módjait megakadályozzuk.

(160)

Az Unióba való beléptetésre vonatkozó követelmények kellően részletes kidolgozottsága érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: a harmadik országokban és területeken működő létesítmények engedélyezésére vonatkozó kiegészítő szabályok elfogadása és az említett szabályoktól való eltérések, a harmadik országokból és területekről érkező szállítmányok Unióba való belépésére vonatkozó állat-egészségügyi követelmények, valamint a kórokozókra és az egyéb, potenciálisan állatbetegségeket terjesztő anyagokra, szállítóeszközökre és felszerelésre vonatkozó állat-egészségügyi követelmények.

(161)

Annak érdekében, hogy az állatokat, szaporítóanyagokat és állati eredetű termékeket tartalmazó, az Unió területére belépő szállítmányokra vonatkozó állat-egészségügyi követelmények teljesítése egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni azzal a céllal, hogy szabályokat állapítson meg többek között azon harmadik országok és területek jegyzékére vonatkozóan, amelyekről engedélyezett az állatoknak, a szaporítóanyagoknak és az állati eredetű termékeknek az Unió területére való beléptetése, valamint az állat-egészségügyi bizonyítványok tartalmára és az állat-egészségügyi bizonyítványmintákra vonatkozóan.

(162)

A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy amennyiben súlyos betegség tör ki valamely tagállamban, illetve egy olyan harmadik országban vagy területen, amelyről állatok vagy termékek lépnek be az Unió területére, azonnali járványvédelmi és -megelőzési intézkedésekre van szükség, hogy megelőzhető legyen a betegség bejutása és korlátozható legyen a terjedése. Ilyen vészhelyzetet jelenthet jegyzékbe foglalt és új betegség, valamint más állat-egészségügyi kockázatok is. E tekintetben tisztázni kell, hogy az e rendeletben meghatározott különböző járványvédelmi és -megelőzési intézkedések közül melyek alkalmazhatók jegyzékbe foglalt vagy új betegség megjelenése, illetve kockázat felmerülése esetén. Minden ilyen esetben nagyon fontos, hogy nagyon rövid időn belül, késedelem nélkül intézkedéseket lehessen hozni. Ezeket az intézkedéseket lehetőség szerint uniós szinten kell végrehajtani, mivel azok az Unión belüli vagy az Unió területére irányuló mozgatást korlátozzák.

(163)

Az újonnan fellépő kockázatokra való hatékony és gyors reagálás érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni vészhelyzeti intézkedések meghatározása céljából.

(164)

A Bizottságnak kellően indokolt esetekben azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia többek között az új betegségekkel kapcsolatos intézkedésekkel, az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok készletezési, ellátási, tárolási, szállítási és egyéb eljárásaival, a különleges járványvédelmi intézkedések és eltérések korlátozott időtartamra történő bevezetésével, a szárazföldi és víziállatok mozgatására érvényes különleges szabályok korlátozott idejű alkalmazásával, a vészhelyzeti intézkedésekkel, valamint az állatokat és termékeket az Unió területére beléptető harmadik országok és területek jegyzékbe foglalásával kapcsolatosan.

(165)

Ez a rendelet megállapítja a fertőző állatbetegségek megelőzésére és leküzdésére vonatkozó általános és különleges szabályokat, és Unió-szerte biztosítja az állategészségügy harmonizált megközelítését. Bizonyos területeken – például az állategészségüggyel, a bejelentéssel, a felügyelettel, a nyilvántartásba vétellel, az engedélyezéssel és a nyomonkövethetőséggel kapcsolatos általános kötelezettségek terén – a tagállamok számára lehetővé kell tenni, illetve arra kell ösztönözni őket, hogy kiegészítő vagy szigorúbb nemzeti intézkedéseket hajtsanak végre. E nemzeti intézkedéseket azonban csak abban az esetben szabad engedélyezni, ha azok nem sértik e rendelet állat-egészségügyi célkitűzéseit, ha nem ellentétesek az e rendeletben foglalt szabályokkal, és ha nem korlátozzák az állatok és termékek tagállamok közötti mozgatását, kivéve ha e korlátozás a betegség bejutásának megakadályozása és a betegség terjedésének megfékezése érdekében szükséges.

(166)

Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a (165) preambulumbekezdésben említett nemzeti intézkedéseknek egyszerűsített bejelentési eljárás hatálya alá kell tartozniuk. Tapasztalatok igazolják, hogy a 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (27) meghatározott általános bejelentési eljárás lényeges mértékben hozzájárult a nemzeti műszaki szabályok minőségének meghatározásához és javításához, növelve az átláthatóságot, az olvashatóságot és a hatékonyságot a nem vagy csak részben harmonizált területeken. Ezért helyénvaló alkalmazni a 98/34/EK irányelvben meghatározott, említett általános bejelentési eljárást.

(167)

A jelenleg hatályos uniós állat-egészségügyi szabályokat a következő, az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott jogi aktusok és az azok alapján elfogadott bizottsági jogi aktusok tartalmazzák:

 

a 64/432/EGK irányelv, a 77/391/EGK tanácsi irányelv (28), a 78/52/EGK tanácsi irányelv (29),a 80/1095/EGK irányelv (30), a 82/894/EGK irányelv (31), a 88/407/EGK tanácsi irányelv (32), a 89/556/EGK tanácsi irányelv (33), a 90/429/EGK tanácsi irányelv (34),

 

a 91/68/EGK irányelv, a 91/666/EGK tanácsi határozat (35), a 92/35/EGK tanácsi irányelv (36), a 92/65/EGK irányelv, a 92/66/EGK tanácsi irányelv (37), a 92/118/EGK tanácsi irányelv (38), a 92/119/EGK tanácsi irányelv (39), a 95/410/EK tanácsi határozat (40), a 2000/75/EK tanácsi irányelv (41), a 2000/258/EK tanácsi határozat (42), a 2001/89/EK tanácsi irányelv (43),

 

a 2002/60/EK tanácsi irányelv (44), a 2002/99/EK tanácsi irányelv (45), a 2003/85/EK tanácsi irányelv (46), a 21/2004/EK tanácsi rendelet (47),a 2004/68/EK tanácsi irányelv (48), a 2005/94/EK tanácsi irányelv (49), a 2006/88/EK irányelv, a 2008/71/EK tanácsi irányelv (50), a 2009/156/EK irányelv, a 2009/158/EK irányelv, az 576/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (51).

(168)

Ez a rendelet megállapítja a szarvasmarhafélék azonosítására és nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat, de a marhahústermékek címkézésére vonatkozó szabályok nem tartoznak a rendelet hatálya alá. A szarvasmarhák azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról szóló 1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (52) megállapítja a szarvasmarhák azonosítása és nyilvántartása, valamint a marhahústermékek címkézése tekintetében irányadó szabályokat. Ezért azt a rendeletet módosítani kell: a szarvasmarhafélék azonosítására és nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül kell helyezni, ugyanakkor a marhahústermékek címkézésére vonatkozó rendelkezéseknek hatályban kell maradniuk.

(169)

A szarvasmarhafélék, juhfélék és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszereinek létrehozásáról szóló, jelenleg hatályos rendeletekben megállapított szabályok megbízhatóságának szavatolása érdekében az említett jogszabály előírja, hogy a tagállamoknak célravezető és hatékony ellenőrzési intézkedéseket kell végrehajtaniuk. Helyénvaló ezeket a célravezető és hatékony hatósági ellenőrzési intézkedéseket a jövőben is fenntartani. Az „Intelligens szabályokkal a nagyobb élelmiszerbiztonságért” című javaslatcsomag részeként ez a rendelet nem irányoz elő rendelkezéseket a hatósági ellenőrzésekre vonatkozóan, mivel ezekről a szabályokról a hatósági ellenőrzésekről szóló horizontális jogszabályjavaslat keretében célszerű rendelkezni. Mindazonáltal amennyiben a hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatban javasolt új horizontális szabályok nem lépnének e rendelettel egyidejűleg hatályba, a hatósági ellenőrzésekre vonatkozó jelenlegi horizontális szabályok akkor is lehetővé tennék a Bizottság számára az új szabályokban előírtakkal egyenértékű ellenőrzés biztosítását.

(170)

A (167) preambulumbekezdésben felsorolt jogi aktusok rendelkezéseinek helyébe ez a rendelet és az e rendelet alapján elfogadandó bizottsági jogi aktusok lépnek. Ennek megfelelően az említett jogszabályokat hatályon kívül kell helyezni. A jogi egyértelműség biztosítása és a joghézagok elkerülése érdekében azonban az említett jogszabályok – főszabályként – csak azután helyezendők hatályon kívül, miután e rendelet alapján sor került a megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok elfogadására. Ezért a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy meghatározza az említett jogi aktusok hatályon kívül helyezésének időpontját, a határidőt azonban a jogalkotónak kell megállapítania.

(171)

Az alábbi tanácsi állat-egészségügyi jogi aktusok elavultak, és az uniós jogszabályok egyértelműsége érdekében hatályon kívül kell helyezni őket: 78/642/EGK határozat (53); 79/110/EGK irányelv (54); 81/6/EGK irányelv (55); 89/455/EGK határozat (56); 90/423/EGK irányelv (57); 90/678/EGK határozat (58); 92/36/EGK irányelv (59); 98/99/EK irányelv (60).

(172)

E rendelet rendelkezései csak azt követően alkalmazandók, hogy a Bizottság e rendelet alapján elfogadta a legfontosabb felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktusokat, és e legfontosabb jogi aktusok elfogadásától és alkalmazásuk megkezdésétől számítva 24 hónapos időszakot kell arra hagyni, hogy a tagállamok és a felelős személyek megfelelően alkalmazkodni tudjanak az új szabályokhoz. Emellett helyénvaló legalább 36 hónapot biztosítani arra, hogy a Bizottság kidolgozhassa ezeket az új szabályokat.

(173)

Az állatok azonosítására és nyilvántartásba vételére és az egyes állatbetegségekre és zoonózisokra érvényes járványvédelmi intézkedésekre vonatkozó szabályok alkalmazásával kapcsolatos jogbiztonság érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a 21/2004/EK rendelet, valamint a 92/66/EGK, a 2000/75/EK, a 2001/89/EK, a 2002/60/EK, a 2003/85/EK, a 2005/94/EK és a 2008/71/EK irányelv alkalmazása megszűnésének időpontjára vonatkozóan, e rendeletben pedig határidőt kell megállapítani.

(174)

Az állategészségügyet érintően e rendeletben szorgalmazott, megelőzésen alapuló megközelítésnek megfelelően továbbra is alkalmazni kell azokat a szalmonellára vonatkozó különleges intézkedéseket, amelyek a Finnországba és Svédországba szállított élő állatokra vonatkoztak 2016. április 20. előtt, és a 2160/2003/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(175)

A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásáról szóló 576/2013/EU rendelet nemrégiben történt elfogadására tekintettel az e rendeletben foglalt megfelelő szabályok alkalmazásának megkezdése előtt kívánatos hosszú átmeneti időszakot engedélyezni.

(176)

Az e rendeletben előírt végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (61) összhangban kell gyakorolni.

(177)

Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell a megfelelő dokumentumoknak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz történő egyidejű, időben és megfelelő módon történő eljuttatásáról.

(178)

E rendeletnek nem lehet célja, hogy aránytalan adminisztratív terheket rójon a kis- és középvállalkozásokra, vagy aránytalan gazdasági következményekkel járjon rájuk nézve. Az érintettekkel folytatott konzultáció alapján e rendelet figyelembe veszi a kis- és középvállalkozások különleges helyzetét. Tekintve az állategészség és a közegészség védelmének közérdekű politikai célkitűzését, a rendeletben meghatározott követelményektől való általános eltérés lehetősége nem merült fel. Az említett vállalkozások számára azonban több eltérésre is lehetőséget kell biztosítani a rendelet különböző követelményeinek tekintetében, figyelembe véve a kapcsolódó kockázatokat.

(179)

E rendelet célját, nevezetesen az állatokra, szaporítóanyagokra, állati eredetű termékekre, állati melléktermékekre és az azokból származó termékekre vonatkozó állat-egészségügyi szabályok meghatározását – amennyiben azokra vonatkozóan más uniós jogszabályok nem tartalmaznak megfelelő konkrét rendelkezéseket –, valamint a fertőző állatbetegségek terjesztéséhez adott esetben hozzájáruló egyéb anyagokra vonatkozó köz- és állat-egészségügyi szabályok meghatározását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban, közös és összehangolt állat-egészségügyi jogi kereten belül jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. RÉSZ

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

1. FEJEZET

Tárgy, cél, hatály és fogalommeghatározások

1. cikk

Tárgy és cél

(1)   E rendelet megállapítja az állatra vagy emberre átvihető állatbetegségek megelőzésére és leküzdésére vonatkozó szabályokat.

E szabályok a következő területeket érintik:

a)

az uniós szinten problémát jelentő betegségek fontossági sorrendjének és kategóriáinak, valamint az állategészségüggyel kapcsolatos kötelezettségeknek a meghatározása (I. rész, 1–17. cikk);

c)

a betegségek korai felismerése és bejelentése, a velük kapcsolatos jelentéstétel, felügyelet, mentesítési programok és a „betegségtől mentes” minősítés (II. rész, 18–42. cikk);

c)

a betegségekkel kapcsolatos tudatosság, felkészültség és védekezés (III. rész, 43–83. cikk);

d)

a létesítmények és szállítók nyilvántartásba vétele és engedélyezése, valamint az állatok, szaporítóanyagok és állati eredetű termékek mozgatása és nyomonkövethetősége az Unión belül (IV. rész, 84–228. cikk és VI. rész, 244–248. valamint 252–256. cikk);

e)

az állatok, szaporítóanyagok és állati eredetű termékek beléptetése az Unió területére, és az ilyen szállítmányok kivitele az Unióból (V. rész, 229–243. cikk és Va. rész, 244–246. valamint 252–256. cikk);

f)

a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú, valamely tagállamból egy másikba, illetve valamely harmadik országból vagy területről valamely tagállamba történő mozgatása (VI. rész, 244–256. cikk);

g)

betegséggel kapcsolatos vészhelyzet esetén meghozandó vészhelyzeti intézkedések (VII. rész, 257–262. cikk).

(2)   Az (1) bekezdésben említett szabályok

a)

célja a következők biztosítása:

i.

az Unió mezőgazdasági termelésének és akvakultúrájának fenntarthatóságát elősegítő jobb állategészségügyi helyzet;

ii.

a belső piac hatékony működése;

iii.

az alábbi tényezők állategészségügyre, közegészségügyre és a környezetre gyakorolt káros hatásainak csökkentése:

bizonyos betegségek;

a betegségek megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedések;

b)

figyelembe veszik:

i.

az állategészségügy és

a közegészségügy;

a környezet – többek között a biológiai sokféleség és az értékes genetikai erőforrások –, valamint az éghajlatváltozás hatása;

az élelmiszer- és takarmánybiztonság;

az állatok jóléte, és ezzel összefüggésben az állatoknak minden elkerülhető fájdalomtól, szorongástól vagy szenvedéstől való megkímélése;

az antimikrobiális rezisztencia;

az élelmezésbiztonság közötti kapcsolatot;

ii.

a járványvédelmi és -megelőzési intézkedések végrehajtásának gazdasági, társadalmi, kulturális és környezeti hatásait;

iii.

a vonatkozó nemzetközi előírásokat.

2. cikk

Hatály

(1)   Ez a rendelet az alábbiakra alkalmazandó:

a)

tartott és vadon élő állatok;

b)

szaporítóanyagok;

c)

állati eredetű termékek;

d)

állati melléktermékek és a belőlük származó termékek, az 1069/2009/EK rendeletben megállapított szabályok sérelme nélkül;

e)

berendezések és építmények, szállítóeszközök, felszerelések és minden olyan egyéb fertőzési mód és anyag, amely a fertőző állatbetegségek terjesztésében ténylegesen vagy potenciálisan szerepet játszik.

(2)   Ez a rendelet a fertőző betegségekre és azokon belül a zoonózisokra alkalmazandó, a következő jogszabályok rendelkezéseinek sérelme nélkül:

a)

az 1082/2013/EU határozat;

b)

a 999/2001/EK rendelet;

c)

a 2003/99/EK irányelv;

d)

a 2160/2003/EK rendelet.

3. cikk

A IV., V. és VI. részek hatálya

(1)   A IV. rész I. címe (84–171. cikk) a következőkre alkalmazandó:

a)

szárazföldi állatok és azoktól eltérő olyan állatok, amelyek szárazföldi állatokat veszélyeztető betegségeket terjeszthetnek;

b)

szárazföldi állatoktól származó szaporítóanyagok;

c)

szárazföldi állatoktól származó állati eredetű termékek.

(2)   A IV. rész II. címe (172–226. cikk) a következőkre alkalmazandó:

a)

víziállatok és azoktól eltérő olyan állatok, amelyek víziállatokat veszélyeztető betegségeket terjeszthetnek;

b)

víziállatoktól származó állati eredetű termékek.

(3)   A IV. rész III. címe (227. és 228. cikk) a következőkre alkalmazandó:

a)

egyéb állatok;

b)

az a) pontban említett egyéb állatoktól származó szaporítóanyagok és állati eredetű termékek.

(4)   A IV. és az V. rész nem alkalmazandó a kedvtelésből tartott állatok az e cikk (6) bekezdésében említett nem kereskedelmi célú mozgatására, illetve a kedvtelésből tartott állatok tagállamon belüli nem kereskedelmi célú mozgatására.

(5)   A kedvtelésből tartott állatoknak a nem kereskedelmi célú mozgatástól eltérő mozgatása során be kell tartani a IV. és V. részekben megállapított állategészségügyi előírásokat.

A Bizottság a 264264. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el azokról a kiigazításokról, amelyek a IV. és V. rész rendelkezéseinek a kedvtelésből tartott állatok tekintetében történő helyes alkalmazása biztosításához szükségesek, mindenekelőtt annak figyelembe vétele érdekében, hogy a kedvtelésből tartott állatok olyan állatok, melyeket tartóik a háztartásukban tartják.

(6)   Az VI. rész a kedvtelésből tartott állatok csak azon, nem kereskedelmi célú mozgatására alkalmazandó, amely megfelel a 245. és 246. cikkben a tulajdonosukat kísérő állatok maximálisan megengedett száma, valamint a tulajdonos mozgása és az állat mozgatása között eltelt napok maximális száma tekintetében megállapított előírásoknak.

4. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „állat”: gerinces, illetve gerinctelen állatok;

2.   „szárazföldi állat”: madarak, szárazföldi emlősök, méhek és poszméhek;

3.   „víziállat”: a következő rendszertani csoportokba tartozó, bármely életszakaszban lévő állatok, beleértve az ikrákat, a spermákat és az ivarsejteket:

a)

az Agnatha főosztályba és a Chondrichthyes, a Sarcopterygii és az Actinopterygii osztályba tartozó halak;

b)

a Mollusca törzsbe tartozó vízi puhatestűek;

c)

a Crustacea altörzsbe tartozó vízi rákok;

4.   „egyéb állat”: a szárazföldi és víziállatoktól eltérő fajhoz tartozó állatok;

5.   „tartott állat”: az ember által tartott állatok, illetve víziállatok esetében a tenyésztett víziállatok;

6.   „akvakultúra”: víziállatok olyan tartása, amelynek során az állatok a nevelési vagy tenyésztési szakaszokban egy vagy több természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak, egészen a begyűjtésig és azt is beleértve, kivéve azon vadon élő víziállatok emberi fogyasztás céljából történő begyűjtését vagy kifogását, amelyeket azt követően leölésükig átmenetileg etetés nélkül tartanak;

7   .„tenyésztett víziállat”: bármely, akvakultúrában tartott víziállat;

8.   „vadon élő állat”: a tartott állatoktól eltérő állatok;

9.   „baromfi”: a következő célokra nevelt vagy fogságban tartott madár:

a)

az alábbiak előállítása:

i.

hús;

ii.

étkezési tojás;

iii.

más termékek;

b)

szárnyasvad-állomány utánpótlása;

c)

az a) és b) pontban említett típusú termelés céljából nevelt madarak tenyésztése;

10   „fogságban tartott madár”: bármely olyan madár, amely nem baromfi, és a 9. pontban leírtaktól eltérő okból tartják fogságban, beleértve a bemutatók, kiállítások, gyorsasági és egyéb versenyek, tenyésztés vagy eladás céljából tartott madarakat;

11.   „kedvtelésből tartott állat”: az I. mellékletben felsorolt fajokhoz tartozó olyan tartott állat, amelyet magán-, nem pedig kereskedelmi célból tartanak;

12.   „kedvtelésből tartott állat tartója”: kedvtelésből tartott állatot tartó természetes személy, aki az állat tulajdonosa is lehet;

13.   „kedvtelésből tartott állat tulajdonosa”: a 247. cikk c) pontjában, a 248e. cikk (2) bekezdésének c) pontjában, a 249. cikk (1) bekezdésének c) pontjában és a 250. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett azonosító okmányban az állat tulajdonosaként megjelölt természetes személy;

14.   „nem kereskedelmi célú mozgatás”: kedvtelésből tartott állatok tulajdonosuk mozgását kísérő mozgatása, amely

a)

nem irányul sem a kedvtelésből tartott állat eladására, sem pedig az a feletti tulajdonjog egyéb formában történő átruházására; továbbá

b)

a kedvtelésből tartott állat tulajdonosának mozgásával összefüggésben valósul meg

i.

vagy a kedvtelésből tartott állat tulajdonosának közvetlen felelőssége mellett; vagy

ii.

valamely erre meghatalmazott személy felelőssége mellett, amennyiben a kedvtelésből tartott állat fizikailag különválik tulajdonosától;

15.   „meghatalmazott személy”: olyan természetes személy, akinek a kedvtelésből tartott állat tulajdonosa írásban meghatalmazást ad arra, hogy megbízásából elvégezze a kedvtelésből tartott állat nem kereskedelmi célú mozgatását;

16.   „betegség”: egy vagy több kórokozó által okozott, klinikai tünetekkel vagy kórbonctanielváltozással járó vagy nem járó, állatban előforduló fertőzés;

17.   „kórokozó”: állatra vagy emberre átvihető, és állatokban betegség okozására képes patogén;

18.   „jegyzékbe foglalt betegség”: az 5. cikk bekezdésének megfelelően jegyzékbe foglalt betegség;

19.   „betegségleírás”: egy adott betegségre vonatkozó, a 7. cikk a) pontjában említett kritériumok;

20.   „jegyzékbe foglalt faj”: a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelően jegyzékbe foglalt állatfajok vagy -fajcsoportok, vagy pedig – új betegség esetén – azon állatfajok vagy -fajcsoportok, amelyek megfelelnek a jegyzékbe foglalt fajokra vonatkozó, a 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumoknak;

21.   „veszély”: állatban vagy termékben előforduló olyan kórokozó, illetve valamely állat vagy termék olyan állapota, amely az emberi vagy állati egészségre káros hatással lehet;

22.   „kockázat”: annak valószínűsége, hogy az állatok egészségére vagy a közegészségre gyakorolt káros hatás biológiai, illetve gazdasági következményekkel jár, és e következmények várható mértéke;

23.   „biológiai biztonságbiztonság”: azon irányítási és fizikai intézkedések összessége, amelyek célja a bejutás, kialakulás és terjedés kockázatának csökkentése:

a)

az egy állatpopuláción belül kialakuló, illetve arra és arról továbbterjedő betegségek tekintetében; vagy

b)

az egy létesítményen, körzeten, kompartmenten, szállítási eszközön vagy bármilyen más egyéb létesítményen, épületen vagy helyen belül, illetve arra és arról továbbterjedő betegségek tekintetében;

24.   „felelős személy”: bármely, állatért vagy termékért akár korlátozott ideig felelős természetes vagy jogi személy, a kedvtelésből tartott állatok tartói és az állatorvosok kivételével;

25.   „szállító”: olyan felelős személy, aki saját felelősségére vagy egy harmadik fél megbízásából állatokat szállít;

26.   „állatokkal foglalkozó szakember”: szakmája gyakorlása során állatokkal vagy termékekkel kapcsolatban álló természetes vagy jogi személy, kivéve a felelős személyeket és az állatorvosokat;

27.   „létesítmény”: olyan helyszín, építmény, vagy – szabadban való tartás esetén – bármely olyan környezet vagy hely, ahol ideiglenesen vagy állandó jelleggel állatokat vagy szaporítóanyagot tartanak, a következők kivételével:

a)

olyan háztartások, ahol kedvtelésből tartott állatokat tartanak;

b)

állatorvosi praxisok vagy klinikák;

28.   „szaporítóanyag”:

a)

mesterséges szaporításra szánt, sperma, petesejt és embrió;

b)

keltetőtojás;

29.   „állati eredetű termék”:

a)

állati eredetű élelmiszer, beleértve a mézet és a vért;

b)

emberi fogyasztásra szánt élő kagylók, élő tüskésbőrűek, élő zsákállatok és élő tengeri csigák; valamint

c)

a b) pontban említettektől eltérő egyéb állatok, amelyeket azzal a szándékkal készítenek elő, hogy azokat élve szállítsák a végső fogyasztóhoz;

30.   „állati melléktermék”: állat teljes teste vagy testrésze, állati eredetű termék vagy olyan más, állatból nyert termék, amelyet nem emberi fogyasztásra szántak, a szaporítóanyagok kivételével;

31.   „állati melléktermékből származó termék”: állati melléktermék egy- vagy többlépéses kezelésével, átalakításával vagy feldolgozásával kapott termék;

32.   „termék”:

a)

szaporítóanyag;

b)

állati eredetű termék;

c)

állati melléktermék és abból származó termék;

33.   „hatósági ellenőrzés”: az illetékes hatóságok által végzett bármilyen típusú ellenőrzés, amelynek célja az e rendeletben foglalt rendelkezések betartásának vizsgálata;

34.   „egészségi állapot”: egy konkrét, jegyzékbe foglalt fajhoz kapcsolódóan jegyzékbe foglalt betegségek tekintetében értelmezett állapot, a következők vonatkozásában:

a)

egy állat;

b)

a következőkön belül élő állatok:

i.

egy járványügyi egység;

ii.

egy létesítmény;

iii.

egy körzet;

iv.

egy kompartment;

v.

egy tagállam;

vi.

egy harmadik ország vagy terület;

35.   „körzet”:

a)

szárazföldi állatok esetében egy tagállam, illetve egy harmadik ország vagy terület földrajzilag pontosan elhatárolt része, amelyen megfelelő felügyeleti, járványvédelmi és biológiai biztonsági intézkedések tárgyát képező konkrét betegség(ek) tekintetében meghatározott egészségi állapotú állati szubpopuláció él;

b)

víziállatok esetében egy, konkrét betegség(ek) tekintetében meghatározott egészségügyi állapotú összefüggő hidrológiai rendszer, amely az alábbi pontok egyikében említett területre terjed ki:

i.

folyóvíznek a forrástól a torkolatig vagy egy tóig terjedő teljes vízgyűjtő területe;

ii.

több vízgyűjtő terület;

iii.

valamely vízgyűjtő terület azon része, amely a folyóvíz forrásától egy olyan akadályig terjed, amely meggátolja egy konkrét betegség vagy konkrét betegségek bejutását;

iv.

part menti terület földrajzilag pontosan elhatárolt része;

v.

földrajzilag pontosan elhatárolt torkolati terület;

36.   „vízgyűjtő terület”: domborzati elemekkel, például dombokkal vagy hegyekkel övezett terület vagy medence, amelybe a területről lefolyó valamennyi víz belefolyik;

37.   „kompartment”: egy vagy több létesítményen belül, illetve víziállatok esetében egy vagy több akvakultúrás létesítményen belül élő állati szubpopuláció, amely a megfelelő felügyeleti, járványvédelmi és biológiai biztonsági intézkedések tárgyát képező konkrét betegség(ek) tekintetében meghatározott egészségi állapotú és közös biológiai biztonsági irányítási rendszerbe tartozik;

38.   „karantén”: állatoknak az adott járványügyi egységen kívüli állatokkal való közvetlen vagy közvetett érintkezést kizáró elkülönítésben tartása, megakadályozva egy vagy több meghatározott betegség terjedését, miközben az elkülönítve tartott állatok egy meghatározott időszak alatt felügyelet alatt állnak, és adott esetben vizsgálaton és kezelésen esnek át;

39.   „járványügyi egység”: azon állatok csoportja, amelyek esetében az adott kórokozónak való kitettség valószínűsége megegyezik;

40.   „kitörés”: annak hatóságilag megállapított ténye, hogy egy jegyzékbe foglalt betegség vagy egy új betegség legalább egy állatban megjelent valamely létesítményben vagy egyéb olyan helyen, ahol állatokat tartanak vagy azok előfordulnak;

41.   „korlátozás alatt álló körzet”: olyan körzet, amelyben bizonyos állatok vagy termékek mozgatása tekintetében korlátozást rendeltek el és más járványvédelmi intézkedéseket alkalmaznak annak érdekében, hogy megakadályozzák egy konkrét betegség átterjedését olyan területekre, amelyeken nem alkalmaznak korlátozásokat; a korlátozás alatt álló körzet adott esetben magában foglalhat egy védő-, illetve felügyeleti körzetet is;

42.   „védőkörzet”: egy betegség kitörésének helyszínén vagy a körül létrehozott körzet, amelyben járványvédelmi intézkedéseket alkalmaznak annak érdekében, hogy megakadályozzák a betegségnek az említett körzetből való továbbterjedését;

43.   „felügyeleti körzet”: a védőkörzet körül létrehozott olyan körzet, amelyben járványvédelmi intézkedéseket alkalmaznak annak érdekében, hogy megakadályozzák a betegségnek a védőkörzetből való továbbterjedését;

44.   „keltetőtojás”: baromfi vagy fogságban tartott madár által tojt, keltetésre szánt tojás;

45.   „patások”: a III. mellékletben felsorolt állatok;

46.   „szaporítóanyaggal foglalkozó létesítmény”:

a)

spermával összefüggésben olyan létesítmény, ahol a spermát gyűjtik, előállítják, feldolgozzák, illetve tárolják;

b)

petesejtekkel és embriókkal összefüggésben szakemberek egy olyan csoportja vagy olyan struktúra, amelyet a csoport állatorvosa felügyel, és amely el tudja végezni petesejtek és embriók gyűjtését, előállítását, feldolgozását és tárolását;

c)

keltetőtojásokkal összefüggésben keltető;

47.   „keltető”: olyan létesítmény, amelyben a tojások begyűjtését és tárolását, valamint a keltetést és a bújtatást végzik a következőkkel való ellátás céljára:

a)

keltetőtojások;

b)

naposcsibék vagy más fajú frissen kikelt fiókák;

48.   „körülhatárolt létesítmény”: minden olyan állandó, földrajzilag behatárolt, önkéntes alapon létrehozott és mozgatás céljára engedélyezett létesítmény, amelyben az állatokat:

a)

a fajok védelmére, illetve kiállítási, oktatási vagy kutatási célból tartják vagy tenyésztik;

b)

elkerítik és elválasztják környezetüktől; és

c)

állat-egészségügyi felügyeleti és biológiai biztonsági intézkedéseknek vetik alá;

49.   „összegyűjtés”: tartott szárazföldi állatok több létesítményből történő összegyűjtése az adott állatfajra vonatkozóan előírt minimum tartózkodási időnél rövidebb időszakra;

50.   „minimum tartózkodási idő”: az a legrövidebb idő, amely alatt biztosítani lehet, hogy az adott létesítménybe bekerült állatok egészségi állapota ne legyen rosszabb, mint az említett létesítményben tartott állatok egészségi állapota;

51.   „TRACES”: a 2003/24/EK és a 2004/292/EK határozat szerinti egységes integrált számítógépes állat-egészségügyi rendszer;

52.   „járványvédelmi intézkedést végrehajtó akvakultúrás élelmiszeripari létesítmény”: bármely olyan élelmiszeripari vállalkozás, amelyet a 179. cikknek megfelelően engedélyeztek;

53.   „hatósági állatorvos”: az illetékes hatóság által felhatalmazott és a hatósági tevékenységeknek e rendelettel összhangban történő ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező állatorvos;

54.   „harmadik országban vagy területen tevékenykedő hatósági állatorvos”: az 53. pontban említett hatósági állatorvosnak megfelelő, tevékenységét harmadik országban vagy területen végző állatorvos;

55.   „illetékes hatóság”: a hatósági ellenőrzések és egyéb hatósági tevékenységek e rendeletnek megfelelő megszervezéséért felelős központi állat-egészségügyi hatóság, vagy bármely egyéb hatóság, amelyre ezt a feladatot átruházták;

56.   „harmadik ország vagy terület illetékes hatósága”: valamely harmadik ország vagy terület illetékes hatósága, amely megfelel az 55. pontban említett illetékes hatóságoknak.

2. FEJEZET

Jegyzékbe foglalt betegségek, új betegségek és jegyzékbe foglalt fajok

5. cikk

Betegségek jegyzékbe foglalása

(1)   A betegségek megelőzésére és leküzdésére vonatkozó, e rendeletben megállapított betegségspecifikus szabályok az alábbiakra alkalmazandók:

a)

a következő, jegyzékbe foglalt betegségek:

i.

ragadós száj- és körömfájás;

ii.

klasszikus sertéspestis;

iii.

afrikai sertéspestis;

iv.

magas patogenitású madárinfluenza;

v.

afrikai lópestis; továbbá

b)

az II. mellékletben szereplő jegyzékbe foglalt betegségek.

(2)   A Bizottság a 264264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett jegyzék módosításaira vonatkozóan.

(3)   Egy adott betegséget akkor kell az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett jegyzékbe foglalni, ha a 7. cikk szerinti értékelése megtörtént és:

a)

valamennyi alábbi kritériumnak megfelel:

i.

tudományosan bizonyított, hogy az adott betegség fertőző;

ii.

az Unióban élnek olyan állatfajok, amelyek fogékonyak az adott betegségre, illetve megtalálhatók annak vektorai és hordozói;

iii.

az adott betegség káros hatással van az állategészségügyre; vagy zoonotikus jellege miatt közegészségügyi kockázatot jelent;

iv.

az adott betegség tekintetében rendelkezésre állnak diagnosztikai eszközök;

v.

a kockázatcsökkentő intézkedések és adott esetben a betegség felügyelete hatásosak, és arányban állnak a betegség által az Unióban jelentett kockázatokkal, és

b)

az alábbi kritériumok közül legalább egynek megfelel:

i.

az adott betegség jelentős káros hatással van vagy lehet az Unióban az állategészségügyre; vagy zoonotikus jellege miatt jelentős közegészségügyi kockázatot jelent vagy jelenthet;

ii.

a kórokozó a kezelésekkel szemben rezisztenciát alakított ki, és jelentős veszélyt jelent a közegészségre és/vagy az állatok egészségére az Unióban;

iii.

a betegség jelentős negatív gazdasági hatással jár vagy járhat, amely az uniós mezőgazdasági vagy akvakultúrás termelést érinti;

iv.

a betegség jellegéből adódóan válsághelyzetet okozhat, vagy a kórokozója bevethető bioterrorizmus céljára;

v.

a betegség jelentős negatív hatást gyakorol vagy gyakorolhat az Unióban a környezetre, ideértve a biológiai sokféleséget is.

(4)   A Bizottság a 264264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el betegségeknek az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett jegyzékből való törlésével kapcsolatban, amennyiben az adott betegség már nem felel meg az e cikk (3) bekezdésben megállapított kritériumoknak.

(5)   A Bizottság az újonnan rendelkezésre álló, jelentős tudományos adatok fényében felülvizsgálja az egyes betegségek jegyzékbe foglalását.

6. cikk

Új betegségek

(1)   A betegségek megelőzésére és leküzdésére vonatkozó, e rendeletben megállapított szabályok az új betegségekre is alkalmazandók.

(2)   Valamely, a jegyzékben nem szereplő betegség új betegségnek minősül („új betegség”), amennyiben potenciálisan megfelel a betegségek jegyzékbe foglalására vonatkozóan az 5. cikk (3) bekezdésében megállapított kritériumoknak, valamint

a)

egy meglévő kórokozó továbbfejlődése vagy módosulása eredményeként jött létre;

b)

ismert betegség átterjedése egy új földrajzi területre, fajra vagy populációra;

c)

első alkalommal diagnosztizálták az Unióban; vagy

d)

egy fel nem ismert, vagy korábban fel nem ismert kórokozó okozza.

(3)   A Bizottság – végrehajtási jogi aktusok révén – megteszi a szükséges intézkedéseket az e cikk (2) bekezdésben megállapított kritériumoknak megfelelő új betegségek tekintetében. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(4)   Azon kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben, amelyek rendkívül jelentős hatást kifejtő, újonnan fellépő kockázattal járó betegséggel kapcsolatosak, a Bizottság a 266266. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

(5)   Az e rendeletben a felelős személyek új betegségekkel kapcsolatos kötelezettségei tekintetében megállapított rendelkezések csak abban az esetben alkalmazandók, ha a Bizottság az e cikk (3) bekezdésnek megfelelően végrehajtási jogi aktust fogadott el az adott betegséggel kapcsolatban, vagy ha a betegség a 43. cikk szerinti készenléti terv hatálya alá tartozik.

7. cikk

A betegségek jegyzékbe foglalásához használandó értékelési paraméterek

A Bizottság a következő értékelési paramétereket használja annak megállapításához, hogy egy betegség az 5. cikk (2) bekezdésének megfelelően teljesíti-e a jegyzékbe foglalás feltételeit:

a)

a betegségleírás, amely a következő adatokat kell, hogy magában foglalja:

i.

a betegség által érintett állatfaj;

ii.

az állatpopulációknak az adott betegséggel összefüggő morbiditása és mortalitása;

iii.

a betegség zoonotikus jellege;

iv.

kezeléssel szembeni rezisztencia, ideértve az antimikrobiális rezisztenciát is;

v.

a betegség perzisztenciája valamely állatpopulációban vagy a környezetben;

vi.

a betegség állatok, illetve adott esetben állatok és emberek közötti átvitelének módjai és gyorsasága;

vii.

a betegség jelenléte vagy hiánya, valamint elterjedése az Unióban, továbbá a betegség Unióba való bejutásának kockázata, amennyiben nem fordul elő az Unióban;

viii.

diagnosztikai és járványvédelmi eszközök megléte;

b)

a betegség hatása a következőkre:

i.

mezőgazdasági termelés és akvakultúra, valamint más gazdasági ágazatok, azon belül a következőkre:

a betegség jelenlétének mértéke az Unióban;

a betegség által okozott termeléskiesés;

egyéb veszteségek;

ii.

emberi egészség, azon belül a következőkre:

állatok és emberek közötti átvihetőség;

emberek közötti átvihetőség;

a betegség embereket érintő formáinak súlyossága;

hatékony megelőzési vagy orvosi kezelési lehetőségek rendelkezésre állása az embergyógyászatban;

iii.

állatjólét;

iv.

a biológiai sokféleség és a környezet;

c)

képes-e válsághelyzetet okozni, valamint bevethető-e bioterrorizmus céljára;

d)

a következő járványvédelmi és -megelőzési intézkedések megvalósíthatósága, elérhetősége és hatékonysága:

i.

diagnosztikai eszközök és kapacitások;

ii.

vakcinázás;

iii.

gyógykezelések;

iv.

biológiai biztonsági intézkedések;

v.

állatok és termékek mozgatására vonatkozó korlátozások;

vi.

állatok leölése;

vii.

állati hullák és egyéb releváns, állati eredetű melléktermékek ártalmatlanítása;

e)

a járványvédelmi és -megelőzési intézkedések hatása a következőkre:

i.

az érintett ágazatokra és a gazdaság egészére háruló közvetlen és közvetett költségek;

ii.

az intézkedések társadalmi elfogadottsága;

iii.

a tartott és vadon élő állatok érintett szubpopulációinak jóléte;

iv.

környezet és biológiai sokféleség.

8. cikk

Fajok jegyzékbe foglalása

(1)   A jegyzékbe foglalt fajokra a jegyzékbe foglalt betegségekre vonatkozó, e rendeletben megállapított betegségspecifikus szabályok, valamint az e rendelet alapján elfogadott szabályok alkalmazandók.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján összeállítja azoknak a fajoknak az e cikk (1) bekezdésében említett jegyzékét, amelyek megfelelnek az e cikk (3) bekezdésében megállapított kritériumoknak. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

A jegyzék azon állatfajokat vagy az állatfajok azon csoportjait tartalmazza, amelyek konkrét, jegyzékbe foglalt betegségek terjesztése tekintetében az alábbi kritériumok alapján jelentős kockázatot jelentenek:

a)

a veszélyeztetett állatpopuláció fogékonysága;

b)

a lappangási idő és a fertőzőképesség ideje az érintett állatok esetében;

c)

az említett állatok azon képessége, hogy az adott betegségeket hordozzák.

(3)   Fel kell venni az említett jegyzékbe valamely állatfajt vagy állatfajok valamely csoportját, ha érinti őket egy adott, jegyzékbe foglalt betegség, vagy kockázatot jelentenek valamely jegyzékbe foglalt betegség terjedése szempontjából, mivel:

a)

fogékonyak valamely konkrét, jegyzékbe foglalt betegségre, vagy a tudományos adatok alapján valószínű az arra való fogékonyságuk; vagy

b)

az adott betegség vektorfajai vagy hordozói, vagy a tudományos adatok alapján valószínű, hogy ilyen szerepet töltenek be.

(4)   A Bizottság – végrehajtási jogi aktusok révén – abban az esetben törölheti a jegyzékből valamely állatfajt vagy állatfajok valamely csoportját, amennyiben:

a)

azt a jegyzékbe foglalt betegséget, amellyel összefüggésben az adott állatfajt vagy állatfaj valamely csoportját jegyzékbe foglalták, törölték a betegségek jegyzékéből; vagy

b)

tudományosan bizonyított, hogy az adott faj vagy fajcsoport már nem felel meg a (3) bekezdésben megállapított kritériumoknak.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

9. cikk

A különböző kategóriákba tartozó, jegyzékbe foglalt betegségekre alkalmazandó járványvédelmi és -megelőzési szabályok

(1)   A járványvédelmi és -megelőzési szabályok a jegyzékbe foglalt betegségekre a következők szerint alkalmazandók:

a)

Azoknak a jegyzékbe foglalt betegségeknek a tekintetében, amelyek általában nem fordulnak elő az Unió területén és amelyek kimutatásakor azonnal mentesítési intézkedéseket kell tenni, a következő szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni:

i.

a betegségekkel kapcsolatos tudatosságra és felkészültségre vonatkozó, a III. rész I. címében megállapított szabályok (43–52. cikk);

ii.

a III. rész II. címének 1. fejezete szerinti járványvédelmi intézkedések (53–71. cikk); valamint

iii.

a kompartmentalizációra vonatkozó, a 37. cikk (1) bekezdésében megállapított szabályok.

Az ilyen, jegyzékbe foglalt betegségekre adott esetben a b), d) és e) pontban megállapított intézkedéseket is értelemszerűen alkalmazni kell.

b)

Azoknak a jegyzékbe foglalt betegségeknek a tekintetében, amelyekre vonatkozóan valamennyi tagállamban járványvédelmi intézkedéseket kell hozni az Unió-szerte történő felszámolásuk érdekében, a következő szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni:

i.

a kötelező mentesítési programokra vonatkozó, a 31. cikk (1) bekezdésében megállapított szabályok;

ii.

a betegségtől mentes tagállamokra és körzetekre vonatkozó, a 36. cikkben megállapított szabályok;

iii.

a kompartmentalizációra vonatkozó, a 37. cikk (2) bekezdésében megállapított szabályok; valamint

iv.

a 72–75., a 77–79., valamint a 81. és 83. cikkben megállapított járványvédelmi intézkedések.

Az ilyen, jegyzékbe foglalt betegségekre a d) és e) pontban megállapított intézkedéseket is értelemszerűen alkalmazni kell.

c)

Azoknak a jegyzékbe foglalt betegségeknek a tekintetében, amelyek egyes tagállamokat érintenek és amelyek esetében intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy megakadályozható legyen átterjedésük az Unió hivatalosan betegségtől mentesnek minősülő vagy olyan területeire, amelyek rendelkeznek mentesítési programokkal az adott, jegyzékbe foglalt betegségre vonatkozóan, a következő szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni:

i.

az önkéntes mentesítésre vonatkozó, a 31. cikk (2) bekezdésében megállapított szabályok;

ii.

a betegségtől mentes tagállamokra és körzetekre vonatkozó, a 36. cikkben megállapított szabályok;

iii.

a kompartmentalizációra vonatkozó, a 37. cikk (2) bekezdésében megállapított szabályok; valamint

iv.

a járványvédelmi intézkedésekre vonatkozó, a 76., a 77., a 78., a 80., a 82. és a 83. cikkben megállapított szabályok.

Az ilyen, jegyzékbe foglalt betegségekre a d) és e) pontban megállapított intézkedéseket is értelemszerűen alkalmazni kell.

d)

Azoknak a jegyzékbe foglalt betegségeknek a tekintetében, amelyek esetében azért van szükség intézkedésre, hogy megakadályozzák az Unió területére való bejutásuk vagy a tagállamok közötti mozgatás következményeként való elterjedésüket, a következő szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni:

i.

az Unión belüli mozgatásra vonatkozó, a IV. rész I. címének 3-6.. fejezetében (124–169. cikk), II. címének 2. és 3. fejezetében (191–225. cikk) és a IV. rész 2. és 3. fejezetében (247–251. cikk) megállapított szabályok; valamint

ii.

az Unióba való beléptetésre és az Unióból való kivitelre vonatkozó, az V. részben (229–243. cikk) megállapított szabályok.

Az a), b) és c) pontban említett, jegyzékbe foglalt betegségek egyúttal az e pont szerinti, jegyzékbe foglalt betegségeknek, illetve – amennyiben az adott betegség által jelentett kockázat eredményesen és arányosan mérsékelhető az állatok és termékek mozgatására vonatkozó intézkedések révén – az e) pont szerinti, jegyzékbe foglalt betegségeknek is minősülnek.

e)

Azoknak a jegyzékbe foglalt betegségeknek a tekintetében, amelyek esetében Unión belüli felügyeletre van szükség, a következő szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni:

i.

a bejelentésre és a jelentéstételre vonatkozó, a II. rész 1. fejezetében (18–23. cikk) megállapított szabályok;valamint

ii.

a felügyeletre vonatkozó, a II. rész 2. fejezetében (24–30. cikk) megállapított szabályok.

Az a), b) és c) pontban említett, jegyzékbe foglalt betegségek egyúttal az e pont szerinti jegyzékbe foglalt betegségeknek is minősülnek.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján dönt az (1) bekezdésben említett járványvédelmi és -megelőzési szabályoknak az adott, jegyzékbe foglalt betegségekre történő alkalmazásáról; a Bizottság a döntést a IV. mellékletben megállapított kritériumok alapján, valamint az újonnan rendelkezésre álló jelentős tudományos adatok figyelembevételével hozza meg.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján módosítja az (2) bekezdésben említett járványvédelmi és -megelőzési szabályoknak az adott, jegyzékbe foglalt betegségekre történő alkalmazását, amennyiben az adott betegség – többek között az újonnan felmerült jelentős tudományos adatok fényében – már nem felel meg a IV. melléklet vonatkozó szakaszában megállapított kritériumoknak.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(4)   Azon kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben, amelyek valamely rendkívül jelentős hatást kifejtő, újonnan fellépő kockázattal járó, jegyzékbe foglalt betegséggel kapcsolatosak, a Bizottság a 266266. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

3. FEJEZET

Az állatok egészségével kapcsolatos kötelezettségek

1. szakasz

Felelős személyek, állatokkal foglalkozó szakemberek és kedvtelésből tartott állatok tartói

10. cikk

Az állatok egészségével kapcsolatos kötelezettségek és biológiai biztonsági intézkedések

(1)   A felelős személyek:

a)

a felelősségi körükbe tartozó tartott állatok és termékek tekintetében felelősek a következőkért:

i.

a tartott állatok egészsége;

ii.

az állatgyógyászati készítmények körültekintő és felelős használata, az állatorvosok szerepének és felelősségi körének sérelme nélkül;

iii.

a betegségek elterjedéséhez kapcsolódó kockázat minimálisra csökkentése;

iv.

jó állattenyésztési gyakorlatok alkalmazása.

b)

adott esetben kötelesek megfelelő biológiai biztonsági intézkedéseket hozni a felelősségi körükbe tartozó tartott állatokkal és termékekkel kapcsolatban, a következők figyelembevételével:

i.

a tartott állatok és a termékek fajai és kategóriái;

ii.

a termelés típusa;

iii.

a kapcsolódó kockázatok, tekintettel a következőkre:

földrajzi elhelyezkedés és éghajlati körülmények; és

helyi körülmények és gyakorlatok;

c)

adott esetben kötelesek vadon élő állatok tekintetében biológiai biztonsági intézkedéseket tenni.

(2)   Szakmájuk gyakorlása során az állatokkal vagy termékekkel kapcsolatban álló, állatokkal foglalkozó szakembereknek a lehető legkisebbre kell csökkenteniük a betegségek elterjedésének kockázatát.

(3)   Az (1) bekezdés a) pontját a kedvtelésből tartott állatok tartóira is alkalmazni kell.

(4)   Az (1) bekezdés b) pontjában említett biológiai biztonsági intézkedéseket adott esetben a következők révén kell megvalósítani:

a)

fizikai védelmi intézkedések, köztük esetleg a következők:

i.

körülkerítés, kerítés építése, tető lefedése, háló elhelyezése (értelemszerűen);

ii.

tisztítás, fertőtlenítés, valamint rovarok és rágcsálók elleni védekezés;

iii.

víziállatok esetében értelemszerűen:

a vízellátást és vízelvezetést érintő intézkedések;

a környező vízfolyásoktól védő természetes vagy mesterséges gátak létrehozása, amelyek megakadályozzák víziállatoknak a létesítmény területére való bejutását vagy onnan kijutását, ideértve a környező vízfolyások általi elárasztás vagy vízbeszivárgás elleni intézkedéseket;

b)

gazdálkodási intézkedések, köztük esetleg a következők:

i.

állatoknak, termékeknek, járműveknek és személyeknek a létesítménybe való beléptetésére és onnan való kilépésére alkalmazott eljárások;

ii.

a felszerelések használatára vonatkozó eljárások;

iii.

feltételek megállapítása a mozgatás tekintetében, a kapcsolódó kockázatokat figyelembe véve;

iv.

feltételek megállapítása állatoknak, illetve termékeknek a létesítménybe való bejuttatása tekintetében;

v.

az újonnan bejuttatott vagy beteg állatok karanténja, elkülönítése vagy elválasztása;

vi.

rendszer létrehozása az elhullott állatok és egyéb állati melléktermékek biztonságos ártalmatlanítására.

(5)   A felelős személyeknek, az állatokkal foglalkozó szakembereknek és a kedvtelésből tartott állatok tartóinak az e rendeletben megállapított járványvédelmi és -megelőzési intézkedések alkalmazásakor együtt kell működniük az illetékes hatósággal és az állatorvosokkal.

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározhatja az e cikk egységes alkalmazásához szükséges minimumkövetelményeket.

A végrehajtási jogi aktusoknak tükrözniük kell az (1) bekezdés b) pontjában említett kritériumokat.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

11. cikk

Állat-egészségügyi ismeretek

(1)   A felelős személyeknek és az állatokkal foglalkozó szakembereknek megfelelő ismeretekkel kell rendelkezniük a következőkről:

a)

állatbetegségek, beleértve az állatról emberre átvihető betegségeket;

b)

biológiai biztonsági elvek;

c)

az állatok egészsége, jóléte és az emberi egészség közötti kölcsönhatások;

d)

jó állattenyésztési gyakorlatok azoknak az állatfajoknak a tekintetében, amelyeknek gondját viselik;

e)

kezeléssel szembeni rezisztencia, ideértve az antimikrobiális rezisztenciát is, és annak következményei.

(2)   Az (1) bekezdésnek megfelelően szükséges ismeretek tartalma és mélysége a következőktől függ:

a)

a felelősségi körükbe tartozó tartott állatok vagy termékek fajai és kategóriái, valamint az érintett felelős személyeknek és az állatokkal foglalkozó szakembereknek a szakmájuk gyakorlása során az ilyen állatokkal vagy termékekkel való kapcsolatának jellege;

b)

a termelés típusa;

c)

a feladatkörük.

(3)   Az (1) bekezdés szerinti ismeretek az alábbi módok egyikén szerzendők meg:

a)

szakmai tapasztalat vagy képzés;

b)

a mezőgazdaság vagy az akvakultúra ágazataiban kínált, állat-egészségügyi szempontból releváns programok;

c)

formális oktatás;

d)

egyéb tapasztalat vagy képzés, amely az a), b) vagy c) pontban felsoroltakkal azonos mélységű ismeretek megszerzését eredményezi.

(4)   Azok a felelős személyek, akik a jövőben kedvtelésből tartandó állatok tulajdonjogát értékesítik vagy egyéb módon átruházzák, kötelesek ellátni a kedvtelésből tartandó állat jövőbeli tartóját az (1) bekezdésben említett kritériumokkal kapcsolatos, az adott, kedvtelésből tartandó állat tekintetében releváns alapvető információkkal.

2. szakasz

Állatorvosok és víziállat-egészségügyi szakemberek

12. cikk

Az állatorvosok és víziállat-egészségügyi szakemberek kötelezettségei

(1)   Az állatorvosoknak az e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységeik gyakorlása során

a)

meg kell tenniük minden megfelelő intézkedést a betegségek bejutásának, kialakulásának és terjedésének megakadályozására;

b)

olyan intézkedéseket kell hozniuk, melyekkel biztosítják a betegségek korai felismerését, és ennek érdekében pontos diagnózist és differenciáldiagnózist kell felállítaniuk, hogy az adott betegség kizárható vagy megállapítható legyen;

c)

tevékenyen részt kell venniük a következőkben:

i.

az állat-egészségügyi tudatosság, valamint az állatok egészsége és jóléte, illetve az emberi egészség közötti kölcsönhatásokkal kapcsolatos tudatosság növelése;

ii.

betegségmegelőzés;

iii.

a betegségek korai felismerése és az azokra való gyors reagálás.

iv.

a kezeléssel szembeni rezisztenciával, ideértve az antimikrobiális rezisztenciát is, és annak következményeivel kapcsolatos tudatosság növelése;

d)

együtt kell működniük az illetékes hatóságokkal, a felelős személyekkel, az állatokkal foglalkozó szakemberekkel és a kedvtelésből tartott állatok tartóival az e rendeletben előírt járványvédelmi és -megelőzési intézkedések végrehajtásában.

(2)   A víziállat-egészségügyi szakemberek a víziállatok tekintetében gyakorolhatják az e rendeletben állatorvosokhoz rendelt tevékenységeket, amennyiben az adott tagállam a saját nemzeti joga szerint erre felhatalmazta őket. Ebben az esetben az (1) bekezdés az említett víziállat-egészségügyi szakemberekre is alkalmazandó.

(3)   Az állatorvosoknak és a víziállat-egészségügyi szakembereknek fent kell tartaniuk és tovább kell fejleszteniük az e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységeikkel kapcsolatos szakmai kapacitásaikat.

3. szakasz

Tagállamok

13. cikk

A tagállamok kötelezettségei

(1)   Annak érdekében, hogy az illetékes állat-egészségügyi hatóság meghozhassa az e rendeletben előírt szükséges és megfelelő intézkedéseket, és végrehajthassa az e rendeletben előírt tevékenységeket, a tagállamok – a közigazgatás megfelelő szintjén – biztosítják, hogy az illetékes hatóság:

a)

szakképzett személyzettel, létesítményekkel, felszereléssel és pénzügyi forrásokkal, továbbá a tagállam egész területére kiterjedő hatékony szervezeti struktúrával rendelkezzen;

b)

rendelkezzen hozzáféréssel szakképzett személyzettel, eszközökkel, felszereléssel és pénzügyi forrásokkal rendelkező laboratóriumokhoz, hogy biztosítsa a jegyzékbe foglalt és új betegségek gyors és pontos diagnózisát, illetve differenciáldiagnózisát;

c)

rendelkezzen megfelelően képzett állatorvosokkal, akik a 12. cikkben említett tevékenységeket végzik.

(2)   A tagállamok a mezőgazdaság vagy az akvakultúra ágazataiban kínált megfelelő programokkal vagy a formális oktatás eszközeivel ösztönzik a felelős személyeket és az állatokkal foglalkozó szakembereket a 11. cikkben előírt megfelelő állat-egészségügyi ismeretek elsajátítására, megőrzésére és elmélyítésére.

14. cikk

Az illetékes hatóság hivatalos tevékenységeinek átruházása

(1)   Az illetékes hatóság megbízhat a hatósági állatorvosoktól eltérő állatorvosokat az alábbi tevékenységek közül eggyel vagy többel:

a)

a mentesítési programok keretében hozott, a 32. cikkben előírt intézkedések gyakorlati alkalmazása;

b)

támogatás nyújtása az illetékes hatóságnak a 26. cikkben előírt felügyelet végrehajtásában, vagy a 28. cikk szerinti felügyeleti programokkal kapcsolatban;

c)

a következőkkel kapcsolatos tevékenységek:

i.

a betegségekkel kapcsolatos tudatosság, felkészültség és védekezés a III. rész szerint, a következő területeken:

az 54. cikk, az 55. cikk (1) bekezdésének b)–g) pontja, az 57., a 73., a 74., a 79. és a 80. cikk szerinti mintavételi tevékenységek, vizsgálatok és járványügyi nyomozások végrehajtása valamely betegség előfordulásának gyanúja esetén, valamint az említett cikkek alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusok és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok;

járványvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos tevékenységek végrehajtása valamely betegség kitörése esetén, a 61. cikkben, a 65. cikk (1) bekezdésének a), b), e), f) és i) pontjában, a 70. cikk (1) bekezdésében, a 79. és a 80. cikkben, valamint a 81. cikk (1) és (2) bekezdésében felsorolt tevékenységek vonatkozásában, és az említett cikkek alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusok és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok;

vészhelyzeti vakcinázás a 69. cikk szerint;

ii.

nyilvántartásba vétel, jóváhagyás, nyomonkövethetőség és mozgatás a IV. rész szerint;

iii.

kedvtelésből tartott állatoknak a 247. cikk c) pontja, a 248. cikk (2) bekezdésének c) pontja, a 249. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 250. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerinti azonosító okmányai kiállítása és kitöltése;

iv.

a 252. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett azonosító eszközök alkalmazása és használata.

(2)   A tagállamok rendelkezhetnek természetes vagy jogi személyeknek az (1) bekezdés a) és b) pontjában, valamint ac) ponta i., ii. és iv. alpontjában említett tevékenységek végrehajtására való felhatalmazásáról, amennyiben azok az e tevékenységek keretébe tartozó, konkrétan meghatározott feladatok elvégzéséhez elégséges szaktudással rendelkeznek. Ilyen esetekben e cikk (1) bekezdését és a 12. cikkben rögzített kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell ezekre a személyekre.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon egyéb tevékenységek vonatkozásában, amelyekkel az (1) bekezdésben szereplők mellett az állatorvosokat meg lehet bízni, és adott esetben arról, hogy az ilyen megbízásokra milyen körülmények esetén és milyen feltételek mellett kerülhet sor.

A szóban forgó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása során a Bizottság figyelembe veszi az említett tevékenységek jellegét, valamint a vonatkozó nemzetközi szabványokat.

15. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

Amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy egyes – az Unión belülről származó vagy az Unió területén kívülről érkező – állatok vagy termékek kockázatot jelenthetnek, az illetékes hatóság megfelelő lépéseket tesz annak érdekében, hogy a kockázat természetéről és a meghozott vagy meghozandó kockázatmegelőzési vagy -kezelési intézkedésekről tájékoztassa a nyilvánosságot, figyelembe véve a szóban forgó kockázat jellegét, súlyosságát és mértékét, valamint a tájékoztatáshoz fűződő közérdeket.

4. szakasz

Kórokozókat, vakcinákat és egyéb biológiai készítményeket kezelő laboratóriumok, létesítmények és más természetes és jogi személyek

16. cikk

A kórokozókat, vakcinákat és egyéb biológiai készítményeket kezelő laboratóriumok, létesítmények és más személyek kötelezettségei

(1)   Azok a laboratóriumok, létesítmények és más természetes vagy jogi személyek, akik/amelyek kutatási, oktatási vagy diagnosztikai célból, illetve vakcinák és más biológiai készítmények előállítása céljából kórokozókat kezelnek, a releváns nemzetközi szabványok betartása mellett kötelesek:

a)

meghozni a megfelelő biológiai biztonsági, biológiai biztonsági és biológiai elszigetelési intézkedéseket, hogy megakadályozzák a kórokozók elszabadulását és azt követő érintkezésüket a laboratóriumon vagy más, a kórokozókat kutatási célból kezelő egységen kívül élő állatokkal;

b)

biztosítani, hogy a kórokozók, vakcinák és egyéb biológiai készítmények laboratóriumok és más létesítmények közötti mozgatása ne járjon jegyzékbe foglalt, illetve új betegségek terjedésének kockázatával.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kórokozókat, vakcinákat és egyéb biológiai készítményeket kezelő laboratóriumok, létesítmények és más természetes vagy jogi személyek által betartandó, a jegyzékbe foglalt és új betegségek megelőzésének és az ezekkel kapcsolatos járványvédelmi intézkedéseknek a célját szolgáló, a következőkkel kapcsolatos biztonsági intézkedésekre vonatkozóan:

a)

biológiai biztonsági, biológiai biztonsági és biológiai elszigetelési intézkedések;

b)

a kórokozók, vakcinák és egyéb biológiai készítmények mozgatására vonatkozó követelmények.

17. cikk

Állat-egészségügyi laboratóriumok

(1)   Az állat-egészségüggyel foglalkozó hatósági laboratóriumok – az uniós referencialaboratóriumok, a nemzeti referencialaboratóriumok és a hatósági állat-egészségügyi laboratóriumok – feladataik végrehajtása és felelősségük gyakorlása során kötelesek az uniós állat-egészségügyi laboratóriumok hálózatának keretében együttműködni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett laboratóriumok közötti együttműködést az uniós referencialaboratóriumoknak kell koordinálniuk annak biztosítása érdekében, hogy az e rendelet szerinti, a betegségeket illető felügyelet, azok bejelentése és a kapcsolódó jelentéstétel, a mentesítési programok, a betegségtől mentes minősítés meghatározása, valamint az állatok és termékek Unión belüli mozgatása, az Unió területére történő beléptetése és harmadik országokba vagy területekre történő kivitele korszerű, komoly és megbízható laboratóriumi elemzések, tesztek és diagnózisok alapján történjen.

(3)   A hatósági laboratóriumok által rendelkezésre bocsátott eredményekre és jelentésekre szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik és az információk bizalmas kezelésének az elve alkalmazandó, továbbá – függetlenül attól a természetes vagy jogi személytől, aki vagy amely a laboratóriumi elemzéseket, teszteket vagy diagnózisokat kérte – az eredményeket, illetve jelentéseket be kell jelenteni az adott laboratóriumot kijelölő illetékes hatóság felé.

(4)   Amennyiben valamely tagállamban a hatósági laboratórium egy másik tagállamból származó állati mintákon végez diagnosztikai elemzéseket, az említett laboratórium köteles bejelentést tenni a minta eredete szerinti tagállam illetékes hatósága felé:

a)

azonnal, minden olyan eredményről, amely valamely, a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség gyanújára vagy kimutatott előfordulására utal;

b)

indokolatlan késedelem nélkül, minden olyan eredményről, amely valamely, a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett, a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említetteken kívüli, jegyzékbe foglalt betegség gyanújára vagy kimutatott előfordulására utal.

II. RÉSZ

A BETEGSÉGEK BEJELENTÉSE ÉS AZ AZOKKAL KAPCSOLATOS JELENTÉSTÉTEL, FELÜGYELET, MENTESÍTÉSI PROGRAMOK ÉS „BETEGSÉGTŐL MENTES” MINŐSÍTÉS

1. FEJEZET

A betegségek bejelentése és az azokkal kapcsolatos jelentéstétel

18. cikk

Tagállamokon belüli bejelentés

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felelős személyek és más vonatkozó természetes vagy jogi személyek

a)

haladéktalanul bejelentsék az illetékes hatóságnak, amennyiben bármilyen okból fennáll valamely, a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség állatokban való előfordulásának gyanúja, vagy a betegséget állatok körében kimutatták;

b)

a lehető leghamarabb bejelentsék az illetékes hatóságnak, amennyiben bármilyen okból fennáll valamely, a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett, azonban a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglaltaktól eltérő, jegyzékbe foglalt betegség állatokban való előfordulásának gyanúja, vagy a betegséget állatok körében kimutatták;

c)

bejelentsék egy állatorvosnak a szokatlan arányú mortalitást vagy más, súlyos betegségre utaló jeleket, illetve a termelési mutatók ismeretlen okú jelentős csökkenését a további vizsgálat érdekében, beleértve a laboratóriumi vizsgálat céljából történő mintavételt, amennyiben ez indokolt.

(2)   A tagállamok határozhatnak úgy, hogy az (1) bekezdés c) pontjában előírt bejelentések címzettje az illetékes hatóság lehet.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkkel kapcsolatban:

a)

kritériumok annak meghatározására, hogy fennállnak-e az (1) bekezdés c) pontjában említett, bejelentést szükségessé tevő körülmények;

b)

az (1) bekezdés c) pontjában előírt további vizsgálatra vonatkozó részletes szabályok.

19. cikk

Uniós szintű bejelentés

(1)   A tagállamok a betegségleírás figyelembevételével azonnal bejelentést tesznek a Bizottságnál és a többi tagállamnál a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett bármely olyan jegyzékbe foglalt betegség kitöréséről, amelynek esetében azonnali bejelentésre van szükség, annak érdekében, hogy a szükséges kockázatkezelési intézkedések időben végrehajthatók legyenek.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt bejelentésnek az alábbi, a betegség kitörésével kapcsolatos információkat kell tartalmaznia:

a)

a kórokozó és adott esetben annak altípusa;

b)

a vonatkozó időpontok, különösen a gyanú felmerülésének időpontja, illetve az az időpont, amikor a betegség kitörése megállapítást nyert;

c)

a betegség kitörésének típusa és helyszíne;

d)

bármilyen kapcsolódó betegségkitörés;

e)

azok az állatok, amelyekhez a betegség kitörése köthető;

f)

a kitöréssel kapcsolatban hozott bármely járványvédelmi intézkedés;

g)

a jegyzékbe foglalt betegség lehetséges vagy ismert eredete;

h)

az alkalmazott diagnosztikai módszerek.

20. cikk

Uniós szintű jelentéstétel

(1)   A tagállamok jelentést tesznek a Bizottságnak és a többi tagállamnak a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett, jegyzékbe foglalt azon betegségekről, amelyek esetében:

a)

nincs szükség a kitörés azonnali, a 19. cikk (1) bekezdése szerinti bejelentésére;

b)

szükség van a kitörés azonnali, a 19. cikk (1) bekezdése szerinti bejelentésére, de kiegészítő információkat kell benyújtani a Bizottságnak és a többi tagállamnak a következőkre vonatkozóan:

i.

a 30. cikk alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusban megállapított szabályoknak megfelelő felügyelet;

ii.

a 35. cikk alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusban megállapított szabályoknak megfelelő mentesítési program.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt jelentéseknek a következőkre vonatkozó adatokat kell tartalmazniuk:

a)

az (1) bekezdésben említett, jegyzékbe foglalt betegségek kimutatása;

b)

a felügyelet eredménye, amennyiben ez a 29. cikk c) pontjának ii. alpontja vagy a 30. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja alapján elfogadott szabályoknak megfelelően szükséges;

c)

a felügyeleti programok eredménye, amennyiben ez a 28. cikk (3) bekezdésének megfelelően és a 29. cikk c) pontjának ii. alpontja vagy a 30. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja alapján elfogadott szabályoknak megfelelően szükséges;

d)

mentesítési programok, amennyiben ez a 34. cikknek megfelelően és a 35. cikk alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusban megállapított szabályoknak megfelelően szükséges.

(3)   Az e rendeletben megállapított járványvédelmi és -megelőzési szabályok hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a (2) bekezdésben foglalt követelmények kiegészítésére, valamint a felügyeleti és a mentesítési programokkal kapcsolatos egyéb kérdésekről történő, adott esetben szükséges jelentéstételre vonatkozóan.

21. cikk

Bejelentési és jelentéstételi régiók

A 19. és 20. cikkben előírt bejelentés és jelentéstétel céljából a tagállamok bejelentési és jelentéstételi régiókat határoznak meg.

22. cikk

Az uniós szintű bejelentést és az uniós szintű jelentéstételt szolgáló számítógépes információs rendszer

A 19., 20. és 21. cikkben előírt bejelentésre és jelentéstételre vonatkozó követelmények teljesítésével kapcsolatos mechanizmusok és eszközök kezelése céljából a Bizottság számítógépes információs rendszert hoz létre és működtet.

23. cikk

Az uniós szintű bejelentésre, az uniós szintű jelentéstételre és a számítógépes információs rendszerre vonatkozó végrehajtási hatáskörök

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a 19–22. cikkben előírt bejelentésre, jelentéstételre és számítógépes információs rendszerre vonatkozó szabályokat a következők tekintetében:

a)

a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett, azon jegyzékbe vett betegségek, amelyeket a tagállamoknak haladéktalanul be kell jelenteniük, valamint a bejelentéshez kapcsolódó, szükséges intézkedések, a 19. cikk szerint;

b)

a tagállamok által a 20. cikkben előírt jelentéstétel során szolgáltatandó információk;

c)

a 22. cikkben előírt számítógépes információs rendszer létrehozására és alkalmazására irányuló eljárások, valamint a meglévő rendszerekben tárolt adatoknak és információknak az új rendszerbe történő migrációjára és a rendszer teljes körű üzembe helyezésére vonatkozó átmeneti intézkedések;

d)

a 22. cikkben előírt számítógépes információs rendszerbe betáplálandó adatok formátuma és struktúrája;

e)

a 19. és 20. cikkben előírt bejelentésre és jelentéstételre vonatkozó határidők, valamint a bejelentés és a jelentéstétel gyakorisága; a bejelentést és a jelentéstételt olyan időpontokban, illetve olyan gyakorisággal kell megtenni, hogy biztosítható legyen az átláthatóság és a szükséges kockázatkezelési intézkedések időben történő alkalmazása, a betegségleírás és a kitörés típusa alapján;

f)

a 21. cikkben előírt bejelentési és jelentéstételi régiók jegyzékbe foglalása.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

2. FEJEZET

Felügyelet

24. cikk

A felelős személyek felügyeleti kötelezettsége

A jegyzékbe foglalt és új betegségek jelenlétének kimutatása céljából a felelős személyek:

a)

figyelemmel kell, hogy kísérjék a felelősségi körükbe tartozó állatok egészségi állapotát és viselkedését;

b)

fel kell, hogy figyeljenek a felelősségi körükbe tartozó létesítmények, állatok vagy szaporítóanyagok szokásos termelési paramétereiben végbemenő bármely olyan változásra, amelynek alapján felmerülhet a gyanú, hogy azt egy jegyzékbe foglalt vagy új betegség okozza;

c)

fel kell, hogy figyeljenek a felelősségi körükbe tartozó állatok szokatlan arányú mortalitására vagy az említett állatokon tapasztalható más, súlyos betegségre utaló jelekre.

25. cikk

Állatorvosi látogatás

(1)   A felelős személyeknek biztosítaniuk kell, hogy a felelősségi körükbe tartozó létesítményben állatorvos látogatást tegyen, amennyiben ezt a létesítmény jelentette kockázatok szükségessé teszik, figyelembe véve a következőket:

a)

a létesítmény típusa;

b)

a létesítményben tartott állatok fajai és kategóriái;

c)

az adott körzetben vagy régióban azon jegyzékbe foglalt és új betegségek tekintetében tapasztalható járványügyi helyzet, amelyekre a létesítményben tartott állatok fogékonyak;

d)

minden olyan más, vonatkozó felügyeleti intézkedés vagy hatósági ellenőrzés, amely a tartott állatokra és a létesítmény típusára irányul.

Az említett állatorvosi látogatásoknak a létesítmény jelentette kockázatokkal arányos gyakorisággal kell történniük.

E látogatásokat más célt szolgáló állatorvosi látogatással is össze lehet kötni.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt állatorvosi látogatásoknak a járványvédelem célját kell szolgálniuk, mégpedig a következők révén:

a)

biológiai biztonsággal és más állat-egészségügyi kérdéssel kapcsolatos tanácsadás a felelős személy számára, a létesítmény típusának, valamint a létesítményben tartott állatok fajainak és kategóriáinak megfelelően.

b)

jegyzékbe foglalt vagy új betegségek megjelenésére utaló jelek észlelése és azok bejelentése;

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározhatja az e cikk egységes alkalmazásához szükséges minimumkövetelményeket.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

26. cikk

Az illetékes hatóság felügyeleti kötelezettsége

(1)   Az illetékes hatóságnak a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek és a releváns új betegségek jelenlétére vonatkozóan felügyeleti tevékenységet kell végeznie.

(2)   A felügyeletet úgy kell megszervezni, hogy a 8. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek és az új betegségek jelenlétét kellő időben ki lehessen mutatni; ennek érdekében el kell végezni a betegséggel kapcsolatos helyzetre vonatkozó információk összegyűjtését, rendszerezését és elemzését.

(3)   Az illetékes hatóságnak – adott esetben – lehetőség szerint fel kell használnia a felelős személyek által a 24. cikk szerint végzett felügyeleti tevékenységek eredményeit, valamint a 25. cikk szerinti állatorvosi látogatások során szerzett információkat.

(4)   Az illetékes hatóságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a felügyeleti tevékenység eleget tesz a 27. cikkben, valamint a 29. cikk a) pontja értelmében elfogadott szabályokban rögzített előírásoknak.

(5)   Az illetékes hatóságnak biztosítania kell az (1) bekezdésben előírt felügyeleti tevékenység során szerzett információk hatékony és eredményes összegyűjtését és felhasználását.

27. cikk

A felügyelet módszertana, gyakorisága és intenzitása

A 26. cikkben előírt felügyelet megszervezésének, eszközeinek, diagnosztikai módszereinek, gyakoriságának, intenzitásának és mintavételi módszereinek, valamint a felügyelet tárgyát képező állatpopulációnak megfelelőnek és a felügyelet céljaival arányosnak kell lenniük, figyelembe véve a következőket:

a)

a betegségleírás;

b)

a kapcsolódó kockázati tényezők;

c)

az alábbiak egészségügyi helyzete:

i.

azon tagállam, illetve annak azon körzete vagy kompartmentje, amelyben a felügyeletet végzik;

ii.

azon tagállamok, harmadik országok vagy területek, amelyek az említett tagállammal, illetve annak körzetével vagy kompartmentjével határosak, vagy pedig amelyekből állatokat és termékeket léptetnek be az említett tagállamba, illetve annak körzetébe vagy kompartmentjébe;

d)

a felelős személyek által a 24. cikknek megfelelően végzett – többek között a 25. cikkben említett állatorvosi látogatások formájában megnyilvánuló –, illetve más hatóságok által végzett felügyeleti tevékenység.

28. cikk

Uniós felügyeleti programok

(1)   Az illetékes hatóságnak a 26. cikk (1) bekezdésében előírt felügyeleti tevékenységet felügyeleti program keretében kell végeznie, amennyiben a betegség a 29. cikk ba) pontjának megfelelően relevánsnak tekinthető az Unió számára.

(2)   Az (1) bekezdésnek megfelelően felügyeleti programot létrehozó tagállamok benyújtják azt a Bizottságnak.

(3)   Az (1) bekezdésnek megfelelően felügyeleti programot végrehajtó tagállamok rendszeres időközönként jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az említett felügyeleti program eredményeiről.

29. cikk

Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkkel kapcsolatban:

a)

a 27. cikkben előírt felügyelet megszervezése, eszközei, diagnosztikai módszerei, gyakorisága, intenzitása és mintavételi módszerei, valamint a felügyelet tárgyát képező állatpopuláció;

b)

a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek és adott esetben az új betegségek hatósági megállapításának és esetdefinícióinak kritériumai;

c)

a 30. cikk (1) bekezdése a) pontjának értelmében az Unió számára jelentőséggel bíró felügyeleti programok hatálya alá vonandó betegségek relevanciájának megállapítására vonatkozó kritériumok, figyelembe véve a betegségleírást és a kapcsolódó kockázati tényezőket;

d)

a 28. cikk (1) bekezdésében előírt felügyeleti programokra vonatkozó követelmények a következők tekintetében:

i.

a felügyeleti programok tartalma;

ii.

a 28. cikk (2) bekezdésének megfelelően benyújtott felügyeleti programokban és a 28. cikk (3) bekezdésének megfelelően benyújtott rendszeres jelentésekben feltüntetendő információ;

iii.

a felügyeleti programok alkalmazási ideje.

30. cikk

Végrehajtási hatáskör

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a 26. és 28. cikkben előírt felügyeletre és felügyeleti programokra vonatkozó követelményeket, valamint a 29. cikk alapján a következőkre vonatkozóan elfogadott szabályokat:

a)

annak megállapítása, hogy a 9. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek közül melyekre vonatkozzanak felügyeleti programok a 28. cikknek megfelelően, beleértve e programok földrajzi hatályát;

b)

az alábbiakra vonatkozó formai és eljárási követelmények:

i.

az említett felügyeleti programoknak a Bizottság és a többi tagállam részére tájékoztatás céljából történő benyújtása;

ii.

a Bizottságnak a felügyelet eredményeiről történő jelentéstétel.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározhatja a 28. cikkben említett felügyeleti programok értékeléséhez alkalmazandó kritériumokat.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

3. FEJEZET

Mentesítési programok

31. cikk

Kötelező és önkéntes mentesítési programok

(1)   Azok a tagállamok, amelyek területének egésze, illetve amelyek körzetei vagy kompartmentjei nem mentesek a 9. cikk (1) bekezdésnek b) pontjában említett egy vagy több, jegyzékbe foglalt betegségtől, illetve melyek esetében ezt a mentességet nem igazolták

a)

az említett, jegyzékbe foglalt betegségtől való mentesítés céljából, illetve az említett, jegyzékbe foglalt betegségtől való mentesség igazolása céljából programot hoznak létre, amelyet az említett betegség által fertőzött állatpopuláción belül kell végrehajtani, és amely területük érintett részeire vagy a területükhöz tartozó körzetekre vagy kompartmentekre terjed ki (a továbbiakban: kötelező mentesítési program); ezeket a programokat addig kell alkalmazni, amíg nem teljesülnek az adott tagállam területére vagy adott körzetére vonatkozóan a 36. cikk (1) bekezdésében rögzített, illetve annak adott kompartmentjére vonatkozóan a 37. cikk (2) bekezdésében rögzített, a „betegségtől mentes” minősítés kérelmezéséhez szükséges feltételek;

b)

a kötelező mentesítési program tervezetét jóváhagyás céljából benyújtják a Bizottságnak.

(2)   Azok a tagállamok, amelyek nem mentesek a 9. cikk (1) bekezdésnek c) pontjában említett egy vagy több, jegyzékbe foglalt betegségtől, illetve melyek esetében ezt a mentességet nem igazolták, és amelyek úgy határoznak, hogy az említett egy vagy több, jegyzékbe foglalt betegségtől való mentesítés céljából az érintett állatpopuláció körében végrehajtandó, területük, illetve annak körzetei vagy kompartmentjei adott részeire kiterjedő programot hoznak létre (a továbbiakban: önkéntes mentesítési program), a programtervezetet jóváhagyás céljából benyújtják a Bizottságnak, amennyiben az érintett tagállam állat-egészségügyi biztosítékok Unión belüli elismerését kéri a szóban forgó betegség tekintetében, az állatok és termékek mozgatása vonatkozásában.

Az önkéntes mentesítési programokat addig kell alkalmazni, amíg:

a)

nem teljesülnek az adott tagállam területére vagy adott körzetére vonatkozóan a 36. cikk (1) bekezdésében rögzített, illetve annak adott kompartmentjére vonatkozóan a 37. cikk (2) bekezdésében rögzített, a „betegségtől mentes” minősítés kérelmezéséhez szükséges feltételek; vagy

b)

egyértelművé nem válik, hogy lehetetlen teljesíteni a „betegségtől mentes” minősítés kérelmezéséhez szükséges feltételeket és a program ily módon már nem tölti be célját; vagy

c)

a tagállam meg nem szünteti a programot.

(3)   A Bizottság adott esetben végrehajtási jogi aktusok útján jóváhagyja a következőket:

a)

a Bizottságnak az (1) bekezdésnek megfelelően jóváhagyás céljából benyújtott kötelező mentesítési programtervezetek;

b)

a Bizottságnak a (2) bekezdésnek megfelelően jóváhagyás céljából benyújtott önkéntes mentesítési programtervezetek,

amennyiben az ebben a fejeztben meghatározott feltételek teljesülnek.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(4)   Azon kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben, amelyek valamely rendkívül jelentős hatású kockázattal járó, jegyzékben foglalt betegséggel kapcsolatosak, a Bizottság a 266. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó, az e cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

A Bizottság kellően indokolt esetekben végrehajtási jogi aktusok révén jóváhagyhatja az e cikk (3) bekezdésének a), illetve a b) pontjának megfelelően jóváhagyott mentesítési programnak a tagállam által javasolt módosítását, vagy visszavonhatja a program jóváhagyását. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(5)   A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a következőkre vonatkozóan:

a)

a mentesítési programokban meghatározott járványvédelmi stratégiák, a különböző betegségek tekintetében megfogalmazott időközi és végső célkitűzések, valamint a programok alkalmazásának időszaka;

b)

eltérések a mentesítési programok jóváhagyás céljából történő benyújtásának az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésében előírt követelményétől azokban az esetekben, amelyekben a 32. cikk (2) bekezdésének és a 35. cikknek megfelelően elfogadott, az említett programokra vonatkozó szabályok alapján nincs szükség ezek jóváhagyására;

c)

a tagállamok által a Bizottságnak és a többi tagállamnak benyújtandó azon információk, amelyek az említett mentesítési programok jóváhagyásának követelményétől való, az e bekezdés b) pontjában foglalt eltérésekkel kapcsolatosak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e bekezdés b) pontja alapján elfogadott szabályok módosítása vagy megszüntetése céljából.

32. cikk

A kötelező és önkéntes mentesítési programok keretében hozott intézkedések

(1)   A mentesítési programoknak legalább a következő intézkedéseket kell tartalmazniuk:

a)

járványvédelmi intézkedések, amelyek célja azon létesítmények, kompartmentek és körzetek kórokozótól való mentesítése, amelyekben a betegség megjelent, továbbá az újrafertőződés megelőzése;

b)

a 26–30. cikkben megállapított szabályoknak megfelelően végzett felügyelet a következők igazolására:

i.

az a) pontban előírt járványvédelmi intézkedések hatékonysága;

ii.

a jegyzékbe foglalt betegségtől való mentesség;

c)

a valamely betegséget kimutató felügyeleti eredmények esetén hozandó járványvédelmi intézkedések.

(2)   A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a következőkkel kapcsolatban annak érdekében, hogy biztosítható legyen a mentesítési programok eredményessége:

a)

az (1) bekezdés a) pontjában előírt járványvédelmi intézkedések;

b)

járványvédelmi intézkedések, amelyek célja a létesítményekben, körzetekben és kompartmentekben megakadályozni a felügyelet tárgyát képező állatpopulációnak a szóban forgó betegséggel való újrafertőződését;

c)

a felügyelet megszervezése, eszközei, diagnosztikai módszerei, gyakorisága, intenzitása és mintavételi módszerei, valamint a felügyelet tárgyát képező állatpopuláció;

d

a jegyzékbe foglalt betegséget kimutató felügyeleti eredmények esetén az (1) bekezdés c) pontjának megfelelően hozandó járványvédelmi intézkedések;

e)

a szóban forgó betegség vagy állatfaj tekintetében adott esetben megfelelő vakcinázás kritériumai.

33. cikk

A Bizottsághoz jóváhagyásra benyújtott kötelező és önkéntes mentesítési programok

A tagállamok által a 31. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően a Bizottságnak benyújtott, a kötelező és önkéntes mentesítési programok jóváhagyására irányuló kérelmekben a következő információkat kell megadni:

a)

a kötelező vagy önkéntes mentesítési program hatálya alá tartozó, jegyzékbe foglalt betegséggel kapcsolatos járványügyi helyzet leírása;

b)

a mentesítési program hatálya alá tartozó földrajzi és igazgatási terület vagy kompartment leírása és körülhatárolása;

c)

a mentesítési program azon járványvédelmi intézkedéseinek leírása, amelyeket a 32. cikk (1) bekezdése és a 32. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott szabályok előírnak;

d)

a mentesítési programban részt vevő felek szervezetének, felügyeletének és feladatainak a leírása;

e)

a mentesítési program várható időtartama;

f)

a mentesítési program végrehajtásának időközi célkitűzései és járványvédelmi stratégiái.

34. cikk

Jelentéstétel

A mentesítési programot végrehajtó tagállam a következőket nyújtja be a Bizottságnak:

a)

a folyamatban lévő mentesítési programoknak a 33. cikk f) pontjában említett időközi célkitűzései megvalósulásának Bizottság általi nyomon követését lehetővé tevő jelentések;

b)

zárójelentés az adott mentesítésiprogram lezárultát követően.

35. cikk

Végrehajtási hatáskör

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a 31–34. cikkben előírt, az információkra vonatkozó, valamint a formai és eljárási követelményeket a következőkre vonatkozóan:

a)

a kötelező és önkéntes mentesítési programok tervezeteinek jóváhagyás céljából történő benyújtása;

b)

teljesítménymutatók;

c)

a Bizottság és a többi tagállam számára történő jelentéstétel a kötelező vagy önkéntes mentesítési programok végrehajtásának eredményeiről.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

4. FEJEZET

„Betegségtől mentes” minősítés

36. cikk

Betegségtől mentes tagállamok és körzetek

(1)   Egy tagállam a teljes területére vagy annak egy vagy több körzetére vonatkozóan a 9. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett egy vagy több, jegyzékbe foglalt betegség és egy vagy több érintett állatfaj tekintetében kérheti a Bizottságtól a „betegségtől mentes” minősítés jóváhagyását, amennyiben az alábbi feltételek közül legalább egy teljesül:

a)

a „betegségtől mentes” minősítésre irányuló kérelem tárgyát képező betegség tekintetében jegyzékbe foglalt fajok egyike sem fordul elő a tagállam teljes területén vagy a kérelem tárgyát képező érintett körzet(ek)ben;

b)

a kórokozó tudvalevőleg nem képes életben maradni a tagállam teljes területén vagy a kérelem tárgyát képező érintett körzet(ek)ben, a 39. cikk a) pontjának ii. alpontjában említett kritériumok szerint;

c)

a kizárólag vektorok által terjesztett, jegyzékbe foglalt betegségek esetében a vektorok egyike sincs jelen vagy tudvalevőleg nem képes életben maradni a tagállam teljes területén vagy a kérelem tárgyát képező érintett körzet(ek)ben, a 39. cikk a) pontjának ii. alpontjában említett kritériumok szerint;

d)

a jegyzékbe foglalt betegségtől való mentességet a következők révén igazolták:

i.

a 32. cikk (1) bekezdésében megállapított szabályoknak és az említett cikk (2) bekezdése alapján elfogadott szabályoknak megfelelő mentesítési program; vagy

ii.

korábbi adatok és felügyeleti adatok.

(2)   A „betegségtől mentes” minősítés iránti tagállami kérelmekben bizonyítékokat kell bemutatni annak alátámasztására, hogy teljesülnek a „betegségtől mentes” minősítés jóváhagyásának az (1) bekezdésben megállapított feltételei.

(3)   Egy tagállam a teljes területére vagy annak egy vagy több körzetére vonatkozóan, a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett egy vagy több, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében kérheti a Bizottságtól – bizonyos meghatározott esetekben – a „betegségtől mentes” minősítés jóváhagyását, valamint a „nem vakcinázó” minősítés jóváhagyását, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:

a)

a jegyzékbe foglalt betegségtől való mentességet a következők révén igazolták:

i.

a 32. cikk (1) bekezdésében megállapított szabályoknak és az említett cikk (2) bekezdése alapján elfogadott szabályoknak megfelelő mentesítési program; vagy

ii.

korábbi adatok és felügyeleti adatok;

b)

bizonyították, hogy az adott betegség elleni vakcinázás magasabb költségekkel járna, mint a betegségtől való mentesség vakcinázás nélkül történő megőrzése.

(4)   Az (1) és (2) bekezdésben, illetve adott esetben a (3) bekezdésben megállapított feltételek teljesülése esetén a Bizottság végrehajtási jogi aktus útján – szükség esetén módosítva – jóváhagyja a tagállamok „betegségtől mentes” minősítés vagy „nem vakcinázó” minősítés iránti kérelmeit.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

37. cikk

Kompartmentek

(1)   Egy tagállam kérheti a Bizottságtól kompartmentjei „betegségtől mentes” minősítésének elismerését a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tekintetében, valamint az adott kompartment „betegségtől mentes” minősítésének védelmét, ha területén az említett, jegyzékbe foglalt betegségek közül egy vagy több kitör, amennyiben:

a)

az említett kérelem tárgyát képező, jegyzékbe foglalt betegség(ek) bejutása a kompartment szintjén hatékonyan megelőzhető, figyelembe véve a betegségleírást;

b)

a kérelem tárgyát képező kompartment egyetlen közös biológiai biztonsági irányítási rendszer alá tartozik, amely biztosítja a hozzá tartozó valamennyi létesítmény „betegségtől mentes” minősítését;

c)

az illetékes hatóság a kérelem tárgyát képező kompartment számára az alábbi cikkeknek megfelelően engedélyezte az állatok és az azokból származó termékek mozgatását:

i.

99. és 100. cikk a szárazföldi állatokat tartó vagy azokból származó termékeket tároló kompartmentekre vonatkozóan;

ii.

183. és 184. cikk a tenyésztett víziállatokat tartó vagy azokból származó termékeket tároló kompartmentekre vonatkozóan.

(2)   Egy tagállam kérheti a Bizottságtól kompartmentjei „betegségtől mentes” minősítésének elismerését a 9. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt egy vagy több betegség tekintetében, amennyiben:

a)

az említett kérelem tárgyát képező, jegyzékbe foglalt betegség(ek) bejutása a kompartment szintjén hatékonyan megelőzhető, figyelembe véve a betegségleírást;

b)

az alábbi feltételek közül egy vagy több teljesül:

i.

a 36. cikk (1) bekezdésében előírt feltételek;

ii.

a kompartmenthez tartozó létesítmények megkezdik vagy újrakezdik tevékenységüket, és közös biológiai biztonsági irányítási rendszert hoztak létre, amely biztosítja a kompartment betegségtől való mentességét;

c)

a kérelem tárgyát képező kompartment egyetlen közös biológiai biztonsági irányítási rendszerbe tartozik, amely biztosítja a hozzá tartozó valamennyi létesítmény „betegségtől mentes” minősítését; és

d)

az illetékes hatóság a kérelem tárgyát képező kompartment számára az alábbi cikkeknek megfelelően engedélyezte az állatok és az azokból származó termékek mozgatását:

i.

99. és 100. cikk a szárazföldi állatokat tartó vagy azokból származó termékeket tároló kompartmentekre vonatkozóan;

ii.

183. és 184. cikk a tenyésztett víziállatokat tartó vagy azokból származó termékeket tároló kompartmentekre vonatkozóan.

(3)   A kompartmentek „betegségtől mentes” minősítésének elismerése iránti, az (1) és (2) bekezdésnek megfelelő tagállami kérelmekben bizonyítékokat kell bemutatni annak alátámasztására, hogy teljesülnek az említett bekezdésekben megállapított feltételek.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján:

a)

az (1) bekezdésben vagy a (2) és (3) bekezdésben megállapított feltételek teljesülése esetén – szükség szerint módosítást követően – elismeri a kompartmentek „betegségtől mentes” minősítését;

b)

meghatározza, hogy a 9. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek közül melyek esetében hozhatók létre betegségtől mentesnek minősülő kompartmentek.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikkben megállapított rendelkezéseket kiegészítő rendelkezésekkel kapcsolatban, a következők tekintetében:

a)

a kompartmentek „betegségtől mentes” minősítésének elismerésére vonatkozó, az e cikk (1) és (2) bekezdése szerinti követelmények, mégpedig a 9. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek leírása alapján, legalább a következők tekintetében:

i.

felügyelet és a betegségtől való mentesség alátámasztását szolgáló egyéb bizonyítékok;

ii.

biológiai biztonsági intézkedések;

b)

a kompartmentek „betegségtől mentes” minősítésének illetékes hatóság általi, az (1) és (2) bekezdésben előírt jóváhagyására vonatkozó részletes szabályok; és

c)

a több tagállam területén található kompartmentekre vonatkozó szabályok.

38. cikk

A betegségtől mentes tagállamok, körzetek vagy kompartmentek jegyzékei

Minden egyes tagállam naprakész jegyzéket készít és vezet a 36. cikk (1) és (3) bekezdése szerinti, „betegségtől mentes” minősítésű területeiről vagy körzeteiről, valamint adott esetben a 37. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti, „betegségtől mentes” minősítésű kompartmentjeiről.

Ezeket a jegyzékeket a tagállamok a nyilvánosság számára is elérhetővé teszik. A Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak a jegyzékekben foglalt információ nyilvánosan hozzáférhetővé tételében azáltal, hogy internetes honlapján elhelyezi a tagállamok internetes tájékoztató oldalaira mutató linkeket.

39. cikk

Felhatalmazás a tagállamok és körzetek „betegségtől mentes” minősítése tekintetében

A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a következőkre vonatkozóan:

a)

a tagállamok és körzeteik „betegségtől mentes” minősítésének részletes szabályai a különböző betegségleírások alapján, a következők tekintetében:

i.

azon kritériumok, amelyek alapján a tagállamok alátámaszthatják azon állításaikat, miszerint területükön nincsenek jelen vagy nem képesek életben maradni jegyzékbe foglalt fajok, valamint az ilyen állítások alátámasztását szolgáló bizonyítékok, a 36. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően;

ii.

azon kritériumok és azon bizonyítékok, amelyek alapján alátámasztható az az állítás, hogy egy kórokozó vagy vektor nem képes életben maradni, a 36. cikk (1) bekezdése b) és c) pontjának megfelelően;

iii.

a betegségtől való mentesség megállapításának kritériumai és alkalmazandó feltételei, a 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően;

iv.

felügyelet és a betegségtől való mentesség alátámasztását szolgáló egyéb bizonyítékok;

v.

biológiai biztonsági intézkedések;

vi.

a betegségtől mentes tagállamokban és azok körzeteiben érvényes vakcinázási korlátozások és feltételek;

vii.

a betegségtől mentes körzeteket vagy a mentesítési program hatálya alá tartozó körzeteket a korlátozás alatt álló körzetektől elválasztó körzetek („pufferzónák”) létrehozása;

viii.

a több tagállam területére kiterjedő körzetek;

b)

eltérések a „betegségtől mentes” minősítésnek a 9. cikk (1) bekezdése b) és c) pontjában említett egy vagy több, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében való, a 36. cikk (1) bekezdésének megfelelő bizottsági jóváhagyására vonatkozó követelménytől azokban az esetekben, amelyekben az e cikk a) pontja alapján elfogadott szabályokban a betegségtől való mentesség feltételeire vonatkozóan megállapított részletes szabályok miatt nincs szükség ilyen jóváhagyásra;

c)

a tagállamok által a Bizottságnak és a többi tagállamnak a betegségtől való mentességről szóló nyilatkozatok alátámasztása céljából benyújtandó információk, anélkül hogy a 36. cikk (4) bekezdésének megfelelő végrehajtási jogi aktus elfogadására lenne szükség az e cikk a b) pontjának megfelelően.

40. cikk

Végrehajtási hatáskör

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a területek, körzetek és kompartmentek betegségtől való mentességéről szóló nyilatkozatok alátámasztása céljából a tagállamok által a Bizottságnak és a többi tagállamnak benyújtandó információkra vonatkozó részletes követelményeket a 36–39. cikk tekintetében, valamint a következőket illető formai és eljárási követelményeket:

a)

a tagállam teljes területére vagy annak körzeteire és kompartmentjeire vonatkozó, „betegségtől mentes” minősítés iránti kérelmek;

b)

a tagállamok és a Bizottság közötti információcsere a betegségtől mentes tagállamokra vagy azok körzeteire és kompartmentjeire vonatkozóan.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

41. cikk

A „betegségtől mentes” minősítés fenntartása

(1)   A tagállamok csak addig tarthatják fenn területüknek vagy annak körzeteinek vagy kompartmentjeinek „betegségtől mentes” minősítését, amíg:

a)

teljesülnek a 36. cikk (1) bekezdésében, a 37. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint az e cikk (3) bekezdése és a 39. cikk alapján elfogadott szabályokban megállapított, a „betegségtől mentes” minősítésre vonatkozó feltételek;

b)

a 27. cikkben előírt követelmények figyelembevételével felügyeleti tevékenységet végeznek annak ellenőrzésére, hogy az adott terület, körzet vagy kompartment mentes-e azon, jegyzékbe foglalt betegségtől, amelynek tekintetében jóváhagyták vagy elismerték a „betegségtől mentes” minősítést;

c)

az e rendelet IV. és V. részében megállapított szabályoknak megfelelően korlátozásokat alkalmaznak azon állatfajoknak és adott esetben a belőlük származó termékeknek az adott területre, körzetre vagy kompartmentre irányuló mozgatására, amelyeket a jóváhagyott vagy elismert „betegségtől mentes” minősítés hatálya alá tartozó betegség tekintetében jegyzékbe foglaltak;

d)

egyéb biológiai biztonsági intézkedéseket alkalmaznak azon, jegyzékbe foglalt betegség bejutásának megakadályozására, amelynek tekintetében a „betegségtől mentes” minősítést jóváhagyták vagy elismerték.

(2)   Amennyiben már nem teljesülnek az (1) bekezdésben említett, a „betegségtől mentes” minősítés fenntartására vonatkozó feltételek, a tagállamok erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(3)   A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a „betegségtől mentes” minősítés fenntartásának alábbi feltételeire vonatkozóan:

a)

az (1) bekezdés b) pontjában előírt felügyelet;

b)

az (1) bekezdés d) pontjában előírt biológiai biztonsági intézkedések.

42. cikk

A „betegségtől mentes” minősítés felfüggesztése, visszavonása és visszaállítása

(1)   Amennyiben egy tagállam tudomására jut vagy okkal feltételezi, hogy „betegségtől mentes” minősítése fenntartásának, illetve valamely hozzá tartozó körzet vagy kompartment „betegségtől mentes” minősítése fenntartásának bármely feltétele már nem teljesül, a tagállam haladéktalanul:

a)

a kockázatok függvényében adott esetben felfüggeszti vagy korlátozza azon jegyzékbe foglalt betegséggel kapcsolatban jegyzékbe foglalt fajoknak az említett betegség tekintetében jobb egészségügyi állapotú más tagállamba, körzetbe vagy kompartmentbe irányuló mozgatását, amelynek tekintetében a „betegségtől mentes” minősítést jóváhagyták vagy elismerték;

b)

végrehajtja a III. rész II. címében előírt járványvédelmi intézkedéseket, amennyiben ez segíti azon, jegyzékbe foglalt betegség terjedésének megelőzését, amelynek tekintetében a „betegségtől mentes” minősítést jóváhagyták vagy elismerték.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt intézkedéseket meg kell szüntetni, amennyiben további vizsgálatok során megállapítást nyer, hogy:

a)

a feltételek gyanított megsértésére nem került sor; vagy

b)

a feltételek gyanított megsértése nem járt jelentős hatással, és a tagállam biztosítékokkal tud szolgálni, hogy „betegségtől mentes” minősítése fenntartásának feltételei újra teljesülnek.

(3)   Amennyiben a tagállam által végzett további vizsgálat útján megerősítést nyer, hogy kitört azon jegyzékbe foglalt betegség, amely tekintetében a tagállam „betegségtől mentes” minősítést kapott, illetve hogy egyéb módon jelentősen sérültek a „betegségtől mentes” minősítés fenntartásának a 41. cikk (1) bekezdésében említett feltételei, vagy a fentiek nagy valószínűséggel bekövetkeztek, a tagállam erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján indokolatlan késedelem nélkül visszavonja a tagállam vagy körzet „betegségtől mentes” minősítésének a 36. cikk (4) bekezdésének megfelelő jóváhagyását vagy a kompartment „betegségtől mentes” minősítésének a 37. cikk (4) bekezdésének megfelelő elismerését, amennyiben az említett tagállam arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy már nem teljesülnek a „betegségtől mentes” minősítés fenntartásának feltételei.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(5)   Azokban a kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben, amikor a az e cikk (3) bekezdésében említett, jegyzékbe foglalt betegség gyorsan terjed, és fennáll annak a kockázata, hogy rendkívül jelentős hatást gyakorolhat az állatok egészségére vagy a közegészségre, a gazdaságra vagy a társadalomra, a Bizottság a 266. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

(6)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a „betegségtől mentes” minősítés felfüggesztésére, visszavonására és visszaállítására vonatkozóan az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott szabályokat kiegészítő rendelkezésekkel kapcsolatban.

III. RÉSZ

A BETEGSÉGEKKEL KAPCSOLATOS TUDATOSSÁG, FELKÉSZÜLTSÉG ÉS VÉDEKEZÉS

I. CÍM

A BETEGSÉGEKKEL KAPCSOLATOS TUDATOSSÁG ÉS FELKÉSZÜLTSÉG

1. FEJEZET

Készenléti tervek és szimulációs gyakorlatok

43. cikk

Készenléti tervek

(1)   A betegséggel kapcsolatos magas szintű tudatosság, felkészültség és a gyors reagálási képesség érdekében a tagállamok – a szakértőkkel és az érdekelt felekkel folytatott megfelelő konzultációt követően – készenléti terveket és szükség esetén részletes útmutatókat dolgoznak ki és tartanak naprakészen; ezekben meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyeket az adott tagállamban a 9. cikk (1) bekezdésnek a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség vagy adott esetben egy új betegség előfordulása esetén meg kell hozni.

(2)   A készenléti terveknek és adott esetben a részletes útmutatóknak ki kell terjedniük legalább a következőkre:

a)

az illetékes hatóságon belül, illetve más hatóságokkal közösen alkalmazandó döntéshozatali lánc létrehozása, a gyors és eredményes tagállami, regionális és helyi szintű döntéshozatali eljárás biztosítására;

b)

az illetékes hatóság és a többi érintett hatóság, illetve az érdekelt felek közötti együttműködés keretei, melyek célja annak biztosítása, hogy az intézkedéseket következetesen és összehangolt módon hajtsák végre;

c)

a következőkhöz történő hozzáférés:

i.

létesítmények;

ii.

laboratóriumok;

iii.

eszközök;

iv.

személyzet;

v.

sürgősségi pénzeszközök;

vi.

minden olyan más megfelelő anyag és erőforrás, amely a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek, illetve az új betegségek gyors és hatékony felszámolásához szükséges;

d)

az illetékes hatóságnak a szükséges szakértői támogatást nyújtó alábbi központok és csoportok megléte:

i.

központi szintű működőképes járványvédelmi központ;

ii.

regionális és helyi járványvédelmi központok, a tagállamok közigazgatási és földrajzi helyzetének megfelelően;

iii.

operatív szakértői csoportok;

e)

a II. cím 1. fejezetében előírt járványvédelmi intézkedések végrehajtása a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek és az új betegségek tekintetében;

f)

adott esetben a vészhelyzeti vakcinázásra vonatkozó rendelkezések;

g)

az illetékes hatóság által a 64. cikk (1) bekezdésének megfelelően létrehozott, korlátozás alatt álló körzetek földrajzi határainak megállapítását szabályozó elvek;

h)

a szomszédos tagállamokkal és adott esetben a szomszédos harmadik országokkal és területekkel folytatott koordináció.

44. cikk

A készenléti tervekre vonatkozó végrehajtási hatáskör

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza a 43. cikk (1) bekezdésében előírt készenléti tervek tagállamokban történő végrehajtására vonatkozó szükséges intézkedéseket..

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

45. cikk

Szimulációs gyakorlatok

(1)   Az illetékes hatóságnak biztosítania kell a 43. cikk (1) bekezdésében előírt készenléti tervekhez kapcsolódó szimulációs gyakorlatok rendszeres vagy megfelelő időközönként történő elvégzését a következők érdekében:

a)

a betegségekkel kapcsolatos magas szintű tudatosság, felkészültség és a gyors reagálási képesség biztosítása a tagállamban;

b)

az említett készenléti tervek működőképességének ellenőrzése.

(2)   Amennyiben megvalósítható és indokolt, a szomszédos tagállamok illetékes hatóságaival, valamint a szomszédos harmadik országok és területek illetékes hatóságaival szoros együttműködésben kell szimulációs gyakorlatokat végezni.

(3)   A tagállamok kérésre a Bizottság és a többi tagállam rendelkezésére bocsátják a szimulációs gyakorlatok főbb eredményeiről készített jelentést.

(4)   Amennyiben indokolt és szükséges, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján megállapítja a szimulációs gyakorlatoknak a tagállamokban történő gyakorlati végrehajtására vonatkozó szabályokat, a következők tekintetében:

a)

a szimulációs gyakorlatok gyakorisága;

b)

a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek közül több betegségre kiterjedő szimulációs gyakorlatok.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

2. FEJEZET

Állatgyógyászati készítmények járványvédelmi és -megelőzési célból történő alkalmazása

46. cikk

Állatgyógyászati készítmények járványvédelmi és -megelőzési célból történő alkalmazása

(1)   Annak érdekében, hogy a jegyzékbe foglalt betegségek a leghatékonyabb módon megelőzhetők vagy leküzdhetők legyenek, a tagállamok intézkedéseket hozhatnak állatgyógyászati készítményeknek az említett betegségek esetében történő alkalmazására vonatkozóan, feltéve, hogy ezek az intézkedések megfelelőek vagy szükségesek.

Az említett intézkedések a következőkre terjedhetnek ki:

a)

állatgyógyászati készítmények alkalmazására vonatkozó tilalmak és korlátozások;

b)

állatgyógyászati készítmények kötelező alkalmazása.

(2)   Annak eldöntése során, hogy egy konkrét, jegyzékbe foglalt betegséggel kapcsolatos járványvédelmi és -megelőzési intézkedések keretében alkalmazzanak-e állatgyógyászati készítményeket, és ha igen, milyen módon, a tagállamok a következő kritériumokat veszik figyelembe:

a)

a betegségleírás;

b)

a jegyzékbe foglalt betegség eloszlása

i.

a tagállamban;

ii.

az Unióban;

iii.

adott esetben a szomszédos harmadik országokban vagy területeken;

iv.

azon harmadik országokban vagy területeken, amelyekből vagy amelyekről állatokat és termékeket hoznak be az Unióba;

c)

az állatgyógyászati készítmények hozzáférhetősége, hatásossága és az általuk képviselt kockázatok;

d)

olyan diagnosztikai vizsgálatok rendelkezésre állása, amelyekkel kimutathatók az állatgyógyászati készítményekkel kezelt állatokban előforduló fertőzések;

e)

az állatgyógyászati készítmények alkalmazásának gazdasági, társadalmi, állatjóléti és környezeti hatásai az egyéb megvalósítható járványvédelmi és -megelőzési stratégiák hatásaihoz képest.

(3)   A tagállamok megteszik a megfelelő megelőző intézkedéseket az állatgyógyászati készítményeknek tudományos kutatás céljából történő használatára vagy az állategészségügy és a közegészségügy védelme érdekében ellenőrzött körülmények között történő fejlesztésére és tesztelésére vonatkozóan.

47. cikk

Felhatalmazás állatgyógyászati készítmények alkalmazására

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 46. cikkben megállapított, megfelelőnek és szükségesnek tekinthető intézkedésekkel kapcsolatban, a következők tekintetében:

a)

állatgyógyászati készítmények alkalmazására vonatkozó tilalmak és korlátozások;

b)

az állatgyógyászati készítmények alkalmazásának sajátos feltételei egy konkrét, jegyzékbe foglalt betegség esetében;

c)

kockázatcsökkentő intézkedések a jegyzékbe foglalt betegségek állatgyógyászati készítményekkel kezelt állatok vagy ilyen állatokból származó termékek útján történő terjedésének megakadályozására;

d)

vakcinák és más állatgyógyászati készítmények alkalmazását követően konkrét, jegyzékbe foglalt betegségek kimutatását célzó felügyelet.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében előírt szabályok megállapítása során a Bizottság figyelembe veszi a 46. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumokat.

(3)   Újonnan megjelenő kockázatokkal kapcsolatos, rendkívül sürgős esetben az az e cikk (1) bekezdése alapján elfogadott szabályokra a 265. cikkben előírt eljárás alkalmazandó.

3. FEJEZET

Antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok

48. cikk

Uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok létrehozása

(1)   A 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett azon jegyzékbe foglalt betegségek esetében, amelyek ellen a vakcinázást nem tiltja a 47. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus, a Bizottság uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankokat hozhat létre és működtethet az alábbi biológiai készítmények egyike vagy több ilyen készítmény készleteinek tárolására és pótlására:

a)

antigének;

b)

vakcinák;

c)

oltócsíra-törzsanyagok;

d)

diagnosztikai reagensek.

(2)   A Bizottság gondoskodik arról, hogy az (1) bekezdés szerinti uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bank

a)

az adott, jegyzékbe foglalt betegség elleni megfelelő típusú vakcinák, antigének, oltócsíra-törzsanyagok és diagnosztikai reagensek kielégítő mennyiségű készleteivel rendelkezzen, figyelembe véve a 43. cikk (1) bekezdésében előírt készenléti tervek keretében felbecsült tagállami szükségleteket;

b)

antigén-, vakcina-, oltócsíratörzsanyag- és diagnosztikaireagens-készleteit rendszeresen feltöltse és kellő időben pótolja;

c)

kezelése és mozgatása a 16. cikk (1) bekezdésében előírt megfelelő biológiai biztonsági, biológiai biztonsági és biológiai elszigetelési előírásoknak és a 16. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelően történjen.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkkel kapcsolatban:

a)

az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok készleteinek kezelése, tárolása és pótlása;

b)

az említett bankok működtetésére vonatkozó biológiai biztonsági, biológiai biztonsági és biológiai elszigetelési követelmények, tiszteletben tartva a 16. cikk (1) bekezdésében előírt követelményeket, valamint figyelembe véve a 16. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok rendelkezéseit.

49. cikk

Hozzáférés az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankokhoz

(1)   A Bizottság gondoskodik arról, hogy az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok – amennyiben rendelkeznek a megfelelő készletekkel – kérésre el tudják látni a 48. cikk (1) bekezdésében említett biológiai készítményekkel

a)

elsősorban a tagállamokat; és

b)

harmadik országokat vagy területeket, amennyiben az ellátás elsődleges célja megakadályozni valamely betegségnek az Unióba történő bejutását.

(2)   Korlátozott készletek esetén a Bizottság az (1) bekezdésben előírt hozzáférés tekintetében prioritási sorrendet állapít meg az (1) bekezdésben említett készletekkel való ellátás tekintetében a következők alapján:

a)

a betegséggel kapcsolatos körülmények, amelyekre való tekintettel a kérelmet benyújtják;

b)

nemzeti antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bank megléte a kérelmező tagállamban vagy harmadik országban vagy területen;

c)

a kötelező vakcinázásra vonatkozó, a 47. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott uniós intézkedések megléte.

50. cikk

Az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankokra vonatkozó végrehajtási hatáskör

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapít meg az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankokra vonatkozóan, melyekben a 48. cikk (1) bekezdésében említett biológiai készítmények tekintetében meghatározza a következőket:

a)

az említett biológiai készítmények közül melyeket kell felvenni az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok készleteibe, és a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek közül melyek tekintetében;

b)

az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok készleteibe felveendő biológiai készítmények típusai és mennyisége a bank által lefedett konkrét, a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek szerint;

c)

az említett biológiai készítményekkel való ellátásra, azok tárolására és pótlására vonatkozó követelmények;

d)

az említett biológiai készítményeknek az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankokból a tagállamokba, valamint harmadik országokba és területekre történő szállítása;

e)

az említett biológiai készítményeknek az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok készleteibe történő felvételére és az igénybevételük kérelmezésére vonatkozó eljárási és technikai követelmények.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(2)   Azon kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben, amelyek rendkívül jelentős hatást kifejtő kockázattal járó, a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegséggel kapcsolatosak, a Bizottság a 266. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

51. cikk

Az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankokkal kapcsolatos információk bizalmas jellege

A 48. cikk (1) bekezdésében említett, az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankokban tárolt biológiai készítmények mennyiségére és altípusaira vonatkozó információkat a Bizottság bizalmas információkként kezeli és nem teszi közzé őket.

52. cikk

Nemzeti antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok

(1)   Azok a tagállamok, amelyek az uniós antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok által lefedett, a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tekintetében nemzeti antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankokat hoztak létre, gondoskodnak arról, hogy nemzeti antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankjaik megfeleljenek a 16. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt, valamint a 16. cikk (2) bekezdése és a 48. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban előírt biológiai biztonsági, biológiai biztonsági és biológiai elszigetelési követelményeknek.

(2)   A tagállamok naprakész információkat szolgáltatnak a Bizottságnak a következőkre vonatkozóan:

a)

az (1) bekezdésben említett nemzeti antigén-, vakcina- és diagnosztikaireagens-bankok megléte vagy létrehozása;

b)

az említett bankokban tárolt antigének, vakcinák, oltócsíra-törzsanyagok és diagnosztikai reagensek típusai és mennyiségei;

c)

az e bankok működésében bekövetkező bármilyen változás.

A Bizottság ezeket az információkat bizalmas információkként kezeli és nem teszi közzé őket.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapíthat meg a (2) bekezdésben előírt információszolgáltatás tartalmára, gyakoriságára és formájára vonatkozóan.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

II. CÍM

JÁRVÁNYVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK

1. FEJEZET

A 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségekre vonatkozó járványvédelmi intézkedések

1. szakasz

Járványvédelmi intézkedések jegyzékbe foglalt betegség tartott állatoknál felmerülő gyanúja esetében

53. cikk

A felelős személyekre és más vonatkozó érintett természetes és jogi személyekre vonatkozó kötelezettségek

(1)   Ami a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tartott állatok körében való előfordulásának gyanúját illeti, a tagállamok – a 18. cikk (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésén túlmenően, és az illetékes hatóság által esetlegesen a 54. cikk (1) bekezdésének és az 55. cikk (1) bekezdésének megfelelően hozott járványvédelmi intézkedésektől függően – intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a felelős személyek és más vonatkozó érintett természetes és jogi személyek meghozzák az 55. cikk (1) bekezdésének c), d) és e) pontjában említett megfelelő járványvédelmi intézkedéseket abból a célból, hogy megakadályozzák az említett, jegyzékbe foglalt betegségnek a felelősségük alá tartozó fertőzött állatokról, létesítményekből és helyszínekről más nem fertőzött állatokra vagy az emberre történő átterjedését.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (1) bekezdésében előírt járványvédelmi intézkedések kiegészítésére vonatkozó részletes szabályokról.

54. cikk

Jegyzékbe foglalt betegség előfordulásának gyanúja esetén az illetékes hatóság által folytatandó vizsgálat

(1)   Az illetékes hatóságnak a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt valamely betegség tartott állatok körében való előfordulásának gyanúja esetén késedelem nélkül vizsgálatot kell folytatnia az adott, jegyzékbe foglalt betegség jelenlétének megállapítására vagy kizárására.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt vizsgálat céljából az illetékes hatóságnak adott esetben biztosítania kell, hogy:

a)

a hatósági állatorvosok klinikai vizsgálatot végezzenek az adott, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében jegyzékbe foglalt fajokhoz tartozó tartott állatok reprezentatív mintáján;

b)

a hatósági állatorvosok a jegyzékbe foglalt fajokhoz tartozó, említett tartott állatok köréből megfelelő mintákat, valamint egyéb mintákat vegyenek az illetékes hatóság által e célra kijelölt laboratóriumokban végzendő laboratóriumi vizsgálatokhoz;

c)

az adott, jegyzékbe foglalt betegség jelenlétének megállapítását vagy kizárását célzó laboratóriumi vizsgálatokra ilyen kijelölt laboratóriumokban kerüljön sor.

(3)   A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az illetékes hatóság által végzendő, az e cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálat szabályainak kiegészítésére irányuló részletes szabályokról.

55. cikk

Az illetékes hatóság által végrehajtandó előzetes járványvédelmi intézkedések

(1)   Az illetékes hatóság a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tartott állatok körében való előfordulásának gyanúja esetén – a magáningatlanba való bejutásra vonatkozó nemzeti előírásoknak, az 54. cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálat eredményeinek és a 61. cikk (1) bekezdésének megfelelő járványvédelmi intézkedések végrehajtásának a függvényében – köteles meghozni az alábbi előzetes járványvédelmi intézkedéseket:

a)

hatósági felügyelet alá helyezi a létesítményt,, az élelmiszer- és a takarmányipari vállalkozást vagy az állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményt vagy bármely olyan más helyszínt, ahol a betegség gyanúja felmerül, ideértve a gyaníthatóan felmerült betegség kialakulásának lehetséges eredeti helyszíneit;

b)

leltárt készít az alábbiakról:

i.

a létesítményben, élelmiszer- és takarmányipari vállalkozásban vagy állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményben vagy bármely más helyszínen található tartott állatok;

ii.

amennyiben az adott, jegyzékbe foglalt betegség terjedése szempontjából fontos, a létesítményben, élelmiszer- és takarmányipari vállalkozásban vagy állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményben vagy bármely más helyszínen található termékek;

c)

biztosítja megfelelő biológiai biztonsági intézkedések alkalmazását annak megakadályozására, hogy az adott, jegyzékbe foglalt betegség kórokozója átterjedjen más állatokra vagy az emberre;

d)

amennyiben a betegség kórokozója továbbterjedésének megakadályozásához szükséges, biztosítja az adott, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében jegyzékbe foglalt állatfajokhoz tartozó, tartott állatok elkülönítésben tartását és vadon élő állatokkal való érintkezésük megakadályozását;

e)

a jegyzékbe foglalt betegség terjedésének megakadályozásához szükséges mértékben korlátozza azon tartott állatok, termékek és adott esetben emberek, járművek és bármely olyan anyag vagy más eszköz mozgását vagy mozgatását, amely révén a betegség kórokozója továbbterjedhetett azon létesítményekről, élelmiszer- és takarmányipari vállalkozásokról, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményekről és bármely más helyszínről, valamint azon létesítményekre, élelmiszer- és takarmányipari vállalkozásokra, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményekre és bármely más helyszínre, ahol az adott, jegyzékbe foglalt betegség gyanúja felmerült;

f)

az e fejezet 4. szakaszában foglalt járványvédelmi intézkedések figyelembevételével meghoz bármely más szükséges, az alábbiakat érintő járványvédelmi intézkedést:

i.

az illetékes hatóság által végrehajtandó, az 54. cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálat és az e bekezdés a)–d) pontjában meghatározott járványvédelmi intézkedések más létesítményekre, élelmiszer- és takarmányipari vállalkozásokra vagy állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményekre, illetve bármely egyéb helyszínre való alkalmazása;

ii.

a betegségleírást figyelembe véve megfelelő, ideiglenes korlátozás alatt álló körzetek létrehozása;

g)

az 57. cikk (1) bekezdése szerinti járványügyi nyomozás indítása.

(2)   A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben előírt szabályok kiegészítésére irányuló részletes szabályokról a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségtől függően meghozandó konkrét és részletes járványvédelmi intézkedések tekintetében, az alábbiakban felsoroltakkal kapcsolatban felmerülő kockázatok alapján:

a)

az állatfaj vagy állatkategória;

b)

a termelés típusa.

56. cikk

Az előzetes járványvédelmi intézkedések felülvizsgálata és kiterjesztése

Az 55. cikk (1) bekezdésében előírt járványvédelmi intézkedéseket:

a)

az illetékes hatóságnak az alábbiak révén nyert megállapítások fényében adott esetben felül kell vizsgálnia:

i.

az 54. cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálat;

ii.

az 57. cikk (1) bekezdésében foglalt járványügyi nyomozás;

b)

szükség esetén ki kell terjeszteni az 55. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említettek szerinti más helyszínekre.

2. szakasz

Járványügyi nyomozás

57. cikk

Járványügyi nyomozás

(1)   Az illetékes hatóságnak járványügyi nyomozást kell folytatnia a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek állatok körében való előfordulásának megállapítása esetén.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt járványügyi nyomozásnak a következő célokat kell szolgálnia:

a)

a jegyzékbe foglalt betegség valószínű eredetének és terjedési módjának azonosítása;

b)

annak kiszámítása, hogy a jegyzékbe foglalt betegség valószínűleg mennyi ideje van jelen;

c)

azoknak a létesítményeknek – és azok járványügyi egységeinek –, élelmiszer- és takarmányipari vállalkozásoknak vagy állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményeknek vagy más olyan helyszínnek az azonosítása, ahol a gyaníthatóan felmerülő, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében jegyzékbe foglalt fajokba tartozó állatok megfertőződhettek;

d)

információszerzés a tartott állatok, személyek, termékek, járművek, bármely anyag és más eszköz mozgásáról vagy mozgatásáról, amely révén a betegség kórokozója továbbterjedhetett a jegyzékbe foglalt betegség előfordulásának gyanújáról vagy megállapításáról szóló bejelentést megelőző, releváns időszakban;

e)

információszerzés a jegyzékbe foglalt betegségnek a környező területen való valószínű elterjedéséről, ideértve a betegségvektorok jelenlétét és eloszlását.

3. szakasz

Betegség tartott állatok körében való jelenlétének megállapítása

58. cikk

A 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség jelenlétének az illetékes hatóság általi hatósági megállapítása

(1)   Az illetékes hatóságnak a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek jelenlétének hatósági megállapítását az alábbi információkra kell alapoznia:

a)

az 54. cikk (2) bekezdésében előírt klinikai és laboratóriumi vizsgálatok eredményei;

b)

az 57. cikk (1) bekezdésében előírt járványügyi nyomozás előzetes vagy végleges eredményei;

c)

egyéb rendelkezésre álló járványügyi adatok.

(2)   A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az e cikk (1) bekezdésében említett hatósági megállapítás tekintetében teljesítendő követelményeket illetően.

59. cikk

Az előzetes járványvédelmi intézkedések megszüntetése a jegyzékbe foglalt betegség jelenlétének kizárása esetén

Az illetékes hatóságnak mindaddig alkalmaznia kell az 55. cikk (1) bekezdésében és az 56. cikkben előírt előzetes járványvédelmi intézkedéseket, amíg a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek jelenlétét az 58. cikk (1) bekezdésében említett információk vagy az 58. cikk (2) bekezdése szerint elfogadott szabályok alapján ki nem zárják.

4. szakasz

Betegség tartott állatok körében való jelenlétének megállapítása esetén alkalmazandó járványvédelmi intézkedések

60. cikk

Az illetékes hatóság által hozandó azonnali járványvédelmi intézkedések

Amennyiben az 58. cikk (1) bekezdésének megfelelően hatósági megállapítást nyer a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek egyikének tartott állatok körében való kitörése, az illetékes hatóságnak haladéktalanul meg kell tennie az alábbiakat:

a)

az adott, jegyzékbe foglalt betegség által hivatalosan fertőzöttnek nyilvánítja a fertőzött létesítményt, élelmiszer- vagy takarmányipari létesítményt, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményt vagy más helyszínt;

b)

az adott, jegyzékbe foglalt betegségnek megfelelő, korlátozás alatt álló körzetet hoz létre;

c)

végrehajtja a 43. cikk (1) bekezdésében előírt készenléti tervet a járványvédelmi intézkedések teljes körű összehangolásának biztosítása érdekében.

61. cikk

Fertőzött létesítmények és más helyszínek

(1)   A 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek valamelyikének tartott állatok körében való kitörése esetén az illetékes hatóságnak az említett, jegyzékbe foglalt betegség továbbterjedésének megakadályozása céljából a 60. cikk a) pontjában említett valamely létesítményben, élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozásnál, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményben vagy más helyszínen – a magáningatlanba való bejutásra vonatkozó nemzeti előírások függvényében – haladéktalanul meg kell hoznia egy vagy több járványvédelmi intézkedést az alábbiak közül:

a)

a jegyzékbe foglalt betegség által esetlegesen fertőzött vagy annak terjedéséhez esetlegesen hozzájáruló személyek, állatok, termékek, járművek vagy bármely más anyag mozgásának vagy mozgatásának a korlátozása;

b)

a jegyzékbe foglalt betegség által esetlegesen fertőzött vagy annak terjedéséhez esetlegesen hozzájáruló állatok leölése és hulláik ártalmatlanítása, illetve az említett állatok levágása;

c)

az esetlegesen fertőzött termékek, takarmány vagy bármely más anyagok megsemmisítése, feldolgozása, átalakítása vagy kezelése, vagy az esetlegesen fertőzött felszerelés, szállítóeszközök, növények, növényi termékek vagy víz kezelése oly módon, hogy a betegség minden kórokozója vagy annak vektora biztosan elpusztuljon;

d)

a tartott állatok vakcinázása vagy más állatgyógyászati készítményekkel való kezelése a 46. cikk (1) bekezdésének és a 69. cikknek, valamint a 47. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelően;

e)

a valószínűleg fertőzött, a jegyzékbe foglalt betegség terjedéséhez hozzájáruló állatok és termékek elkülönítése, karanténja vagy kezelése;

f)

takarítás, tisztítás, fertőtlenítés, valamint rovarok és rágcsálók elleni védekezés vagy más szükséges biológiai biztonsági intézkedés végrehajtása a fertőzött létesítményben, élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozásnál, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményben vagy más helyszínen a jegyzékbe foglalt betegség terjedési kockázatának minimalizálására;

g)

az 57. cikk (1) bekezdésében előírt járványügyi nyomozás végrehajtásához szükséges, elegendő számú megfelelő minta vételezése;

h)

a minták laboratóriumi vizsgálata;

i)

egyéb megfelelő intézkedések.

(2)   Az illetékes hatóságnak az alábbi szempontokat kell figyelembe vennie annak meghatározásához, hogy az (1) bekezdés szerinti járványvédelmi intézkedések közül melyiket kell alkalmazni:

a)

a betegségleírás;

b)

a termelés típusa és a fertőzött létesítményen, élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozáson, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményen vagy más helyszínen belüli járványügyi egységek;

(3)   Az illetékes hatóság kizárólag akkor engedélyezheti a létesítményben vagy bármely más helyszínen az újratelepítést, ha:

a)

az (1) bekezdésben foglalt minden megfelelő járványvédelmi intézkedést és laboratóriumi vizsgálatot sikeresen végrehajtottak;

b)

elegendő idő telt el annak megakadályozásához, hogy a fertőzött létesítmény, élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozás, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítmény és más helyszín az (1) bekezdésben említett kitörést okozó, jegyzékbe foglalt betegséggel újrafertőződjön.

62. cikk

Járványügyi kapcsolatban lévő létesítmények és helyszínek

(1)   Az illetékes hatóságnak a 61. cikk (1) bekezdése szerinti járványvédelmi intézkedéseket ki kell terjesztenie más létesítményekre, azok járványügyi egységeire, élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozásokra, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményekre vagy bármely más helyszínre vagy szállítóeszközre, ha az 57. cikk (1) bekezdése szerinti járványügyi nyomozás vagy a klinikai és laboratóriumi vizsgálatok eredményei vagy más járványügyi adatok alapján fennáll a gyanú, hogy a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség, amely miatt az intézkedéseket meghozták, a fent felsoroltakra is átterjed, illetve azokról vagy azokon keresztül továbbterjed.

(2)   Ha az 57. cikk (1) bekezdése szerinti járványügyi nyomozás során azt állapítják meg, hogy a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség valószínűleg egy másik tagállamból ered, illetve ha valószínű, hogy az említett, jegyzékbe foglalt betegség átterjedt egy másik tagállamra, az illetékes hatóságnak haladéktalanul értesítenie kell a szóban forgó tagállamot és a Bizottságot.

(3)   A (2) bekezdésben említett esetekben a különböző tagállamok illetékes hatóságainak közösen újabb járványügyi nyomozást kell folytatniuk, és együtt kell működniük a járványvédelmi intézkedések végrehajtása terén.

63. cikk

Felhatalmazás a fertőzött és járványügyi kapcsolatban álló létesítményekben és más helyszíneken végrehajtandó járványvédelmi intézkedések tekintetében

A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el azon járványvédelmi intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat illetően, amelyeket a 61. és 62. cikknek megfelelően az illetékes hatóságnak meg kell hoznia a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt bármely betegség esetében a fertőzött és járványügyi kapcsolatban álló létesítményekre, élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozásokra vagy állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményekre és helyszínekre vonatkozóan, beleértve az arra vonatkozó szabályokat is, hogy a jegyzékbe foglalt egyes betegségek esetén a 61. cikk (1) bekezdésében foglalt mely járványvédelmi intézkedéseket kell alkalmazni.

Az említett részletes szabályok az alábbiakra terjednek ki:

a)

a 61. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontja szerinti járványvédelmi intézkedésekre vonatkozó feltételek és követelmények;

b)

a 61. cikk (1) bekezdésének f) pontja szerinti takarításra, tisztításra, fertőtlenítésre, a rovarok és rágcsálók elleni védekezésre vagy más szükséges biológiai biztonsági intézkedésre vonatkozó eljárások, adott esetben a biocid termékek e célokra való használatának meghatározásával;

c)

a 61. cikk (1) bekezdésének g)–h) pontja szerinti mintavételre és laboratóriumi vizsgálatra vonatkozó feltételek és követelmények;

d)

a 61. cikk (3) bekezdése szerinti újratelepítésre vonatkozó részletes feltételek és követelmények;

e)

a 62. cikkben foglalt, a járványügyi kapcsolatban álló létesítményekre, más helyszínekre és szállítóeszközökre vonatkozóan végrehajtandó, szükséges járványvédelmi intézkedések.

64. cikk

Korlátozás alatt álló körzetek illetékes hatóság általi létrehozása

(1)   Az illetékes hatóságnak a 60. cikk b) pontjában említett, korlátozás alatt álló körzetet kell létrehoznia azon fertőzött létesítmény, élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozás, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítmény vagy más helyszín körül, ahol a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség kitört a tartott állatok körében, adott esetben figyelembe véve az alábbiakat:

a)

a betegségleírás;

b)

a korlátozás alatt álló körzetek földrajzi elhelyezkedése;

c)

a korlátozás alatt álló körzeteket jellemző ökológiai és hidrológiai tényezők;

d)

a meteorológiai feltételek;

e)

a vektorok jelenléte, eloszlása és típusa a korlátozás alatt álló körzetekben;

f)

az 57. cikk (1) bekezdése szerinti járványügyi nyomozás és más elvégzett tanulmányok eredményei, valamint járványügyi adatok;

g)

a laboratóriumi vizsgálatok eredményei;

h)

az alkalmazott járványvédelmi intézkedések;

i)

egyéb releváns járványügyi tényezők.

A korlátozás alatt álló körzetnek adott esetben magában kell foglalnia egy meghatározott méretű és felépítésű védő- és felügyeleti körzetet.

(2)   Az illetékes hatóságnak folyamatosan értékelnie és vizsgálnia kell a helyzetet, és szükség esetén a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség terjedésének megakadályozása érdekében meg kell tennie a következő intézkedéseket:

a)

kiigazítja a korlátozás alatt álló körzet határait;

b)

további korlátozás alatt álló körzeteket hoz létre.

(3)   Amennyiben a korlátozás alatt álló körzetek több tagállam területén találhatók, az érintett tagállamok illetékes hatóságainak együtt kell működniük azok létrehozásában.

(4)   A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a korlátozás alatt álló körzetek – beleértve a védő- vagy felügyeleti körzeteket is – létrehozására és módosítására vonatkozó részletes szabályok tekintetében.

65. cikk

Korlátozás alatt álló körzetben alkalmazandó járványvédelmi intézkedések

(1)   Az illetékes hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy a korlátozás alatt álló körzetben – a magáningatlanba való bejutásra vonatkozó nemzeti előírások függvényében – bevezessenek az alábbiak közül egy vagy több járványvédelmi intézkedést a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség továbbterjedésének megakadályozására:

a)

azon létesítmények, élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozások, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítmények vagy más helyszínek azonosítása, ahol a szóban forgó, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében jegyzékbe foglalt fajokhoz tartozó, tartott állatok találhatók;

b)

azon létesítményekben, élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozásokban, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményekben vagy más helyszíneken tett látogatások, ahol az adott, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében jegyzékbe foglalt fajokhoz tartozó tartott állatok találhatók, valamint szükség esetén vizsgálatok, mintavétel és a minták laboratóriumi vizsgálata;

c)

azon követelmények, amelyek az adott, jegyzékbe foglalt betegség által esetlegesen fertőzött vagy annak terjedéséhez esetlegesen hozzájáruló személyek, állatok, termékek, takarmány, járművek és bármely más anyag korlátozás alatt álló körzetekből történő vagy azokon belüli mozgására, mozgatására, valamint korlátozás alatt álló körzeteken keresztül történő szállításra vonatkoznak;

d)

az alábbiakra vonatkozóan biológiai biztonsági követelmények bevezetése:

i.

állati eredetű termékek előállítása, feldolgozása és forgalmazása;

ii.

állati melléktermékek összegyűjtése és ártalmatlanítása;

iii.

szaporítóanyagok begyűjtése, tárolása és kezelése;

e)

tartott állatoknak a 46. cikk (1) bekezdésének és a 47. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelően történő vakcinázása vagy más állatgyógyászati készítményekkel való kezelése;

f)

takarítás, tisztítás, fertőtlenítés, valamint a rovarok és rágcsálók elleni védekezés vagy egyéb szükséges biológiai biztonsági intézkedések;

g)

élelmiszeripari létesítmény kijelölése vagy adott esetben engedélyezése a korlátozás alatt álló körzetekből származó állatok levágására vagy az ilyen állatokból származó termékek kezelésére;

h)

az állatok, szaporítóanyagok vagy állati eredetű termékek mozgatására vonatkozó azonosítási és nyomon követhetőségi követelmények;

i)

más szükséges biológiai biztonsági és kockázatcsökkentő intézkedések az adott, jegyzékbe foglalt betegség terjedési kockázatának minimalizálására.

(2)   Az illetékes hatóság köteles:

a)

meghozni minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a korlátozás alatt álló körzetekben lévő személyek teljes körű tájékoztatást kapjanak az érvényben lévő korlátozásokról és a járványvédelmi intézkedések jellegéről;

b)

a felelős személyek számára előírni a jegyzékbe foglalt betegség továbbterjedésének megakadályozásához szükséges kötelezettségeket.

(3)   Az illetékes hatóságnak az alábbi szempontokat kell figyelembe vennie annak meghatározásához, hogy az (1) bekezdésben foglalt járványvédelmi intézkedések melyikét kell végrehajtani:

a)

a betegségleírás;

b)

a termelés típusai;

c)

a szóban forgó járványvédelmi intézkedések megvalósíthatósága, megléte és hatékonysága.

66. cikk

A felelős személyek kötelezettségei a korlátozás alatt álló körzetekben történő mozgatással kapcsolatban

(1)   A 64. cikk (1) bekezdésében foglalt, korlátozás alatt álló körzetben a felelős személyek csak az illetékes hatóság engedélyével mozgathatnak tartott állatokat és termékeket, és kizárólag e hatóság esetleges utasításainak megfelelően.

(2)   A 64. cikk (1) bekezdése szerinti, korlátozás alatt álló körzetben állatokat vagy termékeket tartó felelős személyeknek be kell jelenteniük az illetékes hatóságnak a tartott állatoknak és termékeknek a korlátozás alatt álló körzeten belül történő vagy azon kívülre irányuló, tervezett mozgatását. Amennyiben az illetékes hatóság a 65. cikk (2) bekezdése b) pontjának megfelelően bejelentési kötelezettséget írt elő, a felelős személynek e kötelezettségnek megfelelően kell megtennie a bejelentést.

67. cikk

Felhatalmazás a korlátozás alatt álló körzetekben alkalmazandó járványvédelmi intézkedések tekintetében

A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a korlátozás alatt álló körzetekben a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt egyes betegségek tekintetében a 65. cikk (1) bekezdése értelmében meghozandó járványvédelmi intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat illetően, beleértve az arra vonatkozó szabályokat is, hogy a jegyzékbe foglalt egyes betegségek esetén a 65. cikk (1) bekezdésében foglalt mely járványvédelmi intézkedéseket kell alkalmazni.

Az említett részletes szabályoknak az alábbiakra kell kiterjedniük:

a)

a 65. cikk (1) bekezdésének a), c), d), e), g), h) és i) pontja szerinti járványvédelmi intézkedésekre vonatkozó feltételek és követelmények;

b)

a 65. cikk (1) bekezdésének f) pontja szerinti takarításra, tisztításra, fertőtlenítésre, a rovarok és rágcsálók elleni védekezésre vagy más szükséges biológiai biztonsági intézkedésre vonatkozó eljárások, adott esetben a biocid termékek e célokra való használatának meghatározásával;

c)

a 65. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti járványvédelmi intézkedések és laboratóriumi vizsgálatok végrehajtása után folytatandó szükséges felügyeleti tevékenység;

d)

egyéb konkrét járványvédelmi intézkedések a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett konkrét, jegyzékbe foglalt betegségek terjedésének megfékezésére.

68. cikk

Járványvédelmi intézkedések fenntartása korlátozás alatt álló körzetekben; felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

(1)   Az illetékes hatóságnak addig kell folytatnia az e szakaszban foglalt járványvédelmi intézkedések alkalmazását, amíg nem teljesülnek a következő feltételek:

a)

a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt azon betegségnek megfelelő járványvédelmi intézkedések végrehajtása, amelynek tekintetében a korlátozásokat alkalmazták;

b)

az alábbiaknak megfelelő végső takarítás, tisztítás, fertőtlenítés, rovarok és rágcsálók elleni védekezés vagy más szükséges biológiai biztonsági intézkedések végrehajtása:

i.

a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt azon betegség, amelynek tekintetében a járványvédelmi intézkedéseket alkalmazták;

ii.

a fertőzött tartott állatok faja;

iii.

a termelés típusa;

c)

a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt azon betegségnek megfelelő felügyelet végrehajtása, amely tekintetében a járványvédelmi intézkedéseket alkalmazták, illetve a létesítmény vagy a helyszín típusának megfelelő felügyelet végrehajtása a korlátozás alatt álló körzetben az említett, jegyzékbe foglalt betegségtől való mentesítés igazolására.

(2)   A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek az alábbiakat érintően részletes szabályokat írnak elő az (1) bekezdésben foglalt, az illetékes hatóság által meghozandó járványvédelmi intézkedésekre vonatkozóan:

a)

a takarításra, tisztításra, fertőtlenítésre, a rovarok és rágcsálók elleni védekezésre vagy más szükséges biológiai biztonsági intézkedésekre vonatkozó végleges eljárások, és adott esetben biocid termékek e célokra való használata;

b)

a „betegségtől mentes” minősítésnek a betegség kitörését követő visszaszerzése érdekében végzett felügyeleti tevékenység megszervezése, eszközei, módszerei, gyakorisága, intenzitása, a felügyelet tárgyát képező állatpopuláció és a mintavételi módszerek;

c)

a korlátozás alatt álló körzeteknek az e cikk (1) bekezdésében foglalt járványvédelmi intézkedések végrehajtása utáni újratelepítése, figyelembe véve az újratelepítésre vonatkozóan a 61. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket;

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az illetékes hatóság által a „betegségtől mentes” minősítés visszaszerzéséhez szükséges egyéb járványvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban az (1) bekezdés szerint meghozandó járványvédelmi intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat illetően.

69. cikk

Vészhelyzeti vakcinázás

(1)   Amennyiben ez szükséges a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt azon betegség elleni hatékony védekezéshez, amely tekintetében a betegség kitörése miatt a járványvédelmi intézkedéseket alkalmazták, az illetékes hatóság:

a)

vakcinázási tervet dolgozhat ki;

b)

vakcinázási körzeteket hozhat létre.

(2)   Az illetékes hatóságnak az (1) bekezdés szerinti vakcinázási tervet és a vakcinázási körzetek létrehozását érintő döntések meghozatalakor az alábbiakat kell figyelembe vennie:

a)

a 43. cikkben előírt készenléti tervekben meghatározott vészhelyzeti vakcinázásra vonatkozó követelmények;

b)

a 46. cikk (1) bekezdésében és bármely, a 47. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban foglalt, a vakcinák használatára vonatkozó követelmények.

(3)   Az e cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti vakcinázási körzeteknek meg kell felelniük a 47. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontja alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott azon követelményeknek, amelyek a jegyzékbe foglalt betegségek terjedésének megakadályozására irányuló kockázatcsökkentő intézkedésekre és a felügyeletre vonatkoznak.

5. szakasz

Vadon élő állatok

70. cikk

Vadon élő állatok

(1)   Amennyiben az érintett tagállam illetékes hatósága gyanítja vagy hatóságilag megállapítja valamely, a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség vadon élő állatok körében való jelenlétét, köteles:

a)

a vadon élő állatpopulációra vonatkozóan felügyeleti tevékenységet végezni, amennyiben az adott, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében ez indokolt;

b)

meghozni a szükséges járványvédelmi és -megelőzési intézkedéseket.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt járványvédelmi és -megelőzési intézkedések magukban foglalhatnak egy vagy több, az 53–69. cikkben meghatározott intézkedést, és azoknak figyelembe kell venniük a betegségleírást és a fertőzött, vadon élő állatokat, valamint a betegségek állatra vagy emberre való átvitelének kockázatát.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkkel kapcsolatban:

a)

a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek bármelyike jelenlétének hatósági megállapítása esetén az e cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében végzett felügyeletre vonatkozó kritériumok és eljárások, a 27. cikkben foglaltaknak megfelelően;

b)

a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek bármelyike jelenlétének hatósági megállapítása esetén az e cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti járványvédelmi és -megelőzési intézkedéseket kiegészítő részletes szabályok.

Az említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi a betegségleírást és az e cikk (1) bekezdésében említett, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében jegyzékbe foglalt fajokat.

6. szakasz

A kiegészítő járványvédelmi intézkedések, a koordináció, és ideiglenes különleges járványvédelmi szabályok

71. cikk

Kiegészítő járványvédelmi intézkedések, az intézkedések koordinációja és az 1–5. szakaszra (53–70. cikk) vonatkozó ideiglenes különleges járványvédelmi szabályok

(1)   A tagállamok hozhatnak olyan kiegészítő járványvédelmi intézkedéseket, amelyek az 55. cikkben, a 61. cikk (1) bekezdésében, a 62. cikkben, a 65. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 68. cikk (1) bekezdésében előírt, valamint a 63. cikk, a 67. cikk és a 68. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban előírt járványvédelmi intézkedéseket egészítik ki, amennyiben az ilyen intézkedések tiszteletben tartják az e rendeletben meghatározott szabályokat, és a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség terjedésének megfékezése tekintetében szükségesek és arányosak, figyelembe véve az alábbiakat:

a)

az adott járványügyi körülmények;

b)

a létesítmények, más helyszínek és a termelés típusa;

c)

az érintett állatok fajai és kategóriái;

d)

gazdasági vagy társadalmi feltételek.

(2)   A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az alábbiakról:

a)

az illetékes hatóság által hozott, az 58., 59., 61., 62., 64. és 65. cikkben, a 68. cikk (1) bekezdésében, a 69. cikkben és a 70. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt, valamint a 63. és 67. cikk, a 68. cikk (2) bekezdése és a 70. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban előírt járványvédelmi intézkedések;

b)

bármely, az (1) bekezdésben foglaltak szerint általuk hozott kiegészítő járványvédelmi intézkedés.

(3)   A Bizottság felülvizsgálja a betegséggel kapcsolatos helyzetet és az illetékes hatóság által e fejezetnek megfelelően hozott járványvédelmi intézkedéseket, valamint a tagállam által e fejezetnek megfelelően bevezetett valamennyi kiegészítő járványvédelmi intézkedést, és végrehajtási jogi aktusok útján korlátozott időtartamra, a járványügyi helyzetnek megfelelő feltételek mellett különleges járványvédelmi intézkedéseket hozhat, amennyiben:

a)

a járványügyi helyzet fényében az említett járványvédelmi intézkedések nem bizonyultak megfelelőnek;

b)

a 9. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség a jelek szerint az e fejezetnek megfelelően hozott járványvédelmi intézkedések ellenére terjed.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(4)   Azon kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben, amelyek rendkívül jelentős hatást kifejtő, újonnan fellépő kockázattal járó betegséggel kapcsolatosak, a Bizottság a 266. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

2. FEJEZET

A 9. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségekre vonatkozó járványvédelmi intézkedések

1. szakasz

Járványvédelmi intézkedések betegségnek a tartott állatok körében felmerülő gyanúja esetében

72. cikk

A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségekkel kapcsolatban a felelős személyekre és más vonatkozó érintett természetes és jogi személyekre vonatkozó kötelezettségek

(1)   A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tartott állatok körében való előfordulásának gyanúja tekintetében a tagállamok – a 18. cikk (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésén túlmenően, és az illetékes hatóság által a 74. cikk (1) bekezdésének megfelelően esetlegesen hozott járványvédelmi intézkedésektől függően – intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a felelős személyek és más vonatkozó érintett természetes és jogi személyek meghozzák a 74. cikk (1) bekezdésének a) pontjában, valamint a 74. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban említett járványvédelmi intézkedéseket annak céljából, hogy megakadályozzák az említett, jegyzékbe foglalt betegségnek a felelősségük alá tartozó fertőzött állatokról, létesítményekből és más helyszínekről más nem fertőzött állatokra vagy az emberre történő átterjedését.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (1) bekezdésében előírt járványvédelmi intézkedések kiegészítésére vonatkozó részletes szabályokról.

73. cikk

A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek előfordulásának gyanúja esetén az illetékes hatóság által folytatandó vizsgálat

(1)   Az illetékes hatóságnak a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt valamely betegség tartott állatok körében való előfordulásának gyanúja esetén késedelem nélkül vizsgálatot kell folytatnia az adott, jegyzékbe foglalt betegség jelenlétének megállapítása vagy kizárása céljából.

(2)   Az (1) bekezdésben előírt vizsgálat céljából az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy:

a)

a hatósági állatorvosok klinikai vizsgálatot végezzenek az adott, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében jegyzékbe foglalt fajokhoz tartozó tartott állatok reprezentatív mintáján;

b)

a hatósági állatorvosok a jegyzékbe foglalt fajokhoz tartozó, tartott állatok köréből megfelelő mintákat, valamint egyéb mintákat vegyenek az illetékes hatóság által e célra kijelölt laboratóriumokban végzendő laboratóriumi vizsgálatokhoz;

c)

az adott, jegyzékbe foglalt betegség jelenlétének megállapítását vagy kizárását célzó laboratóriumi vizsgálatokra ilyen kijelölt laboratóriumokban kerüljön sor.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálat szabályait kiegészítő részletes szabályokról.

74. cikk

Az illetékes hatóság által a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tekintetében végrehajtandó előzetes járványvédelmi intézkedések

(1)   Az illetékes hatóságnak a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tartott állatok körében való előfordulásának gyanúja esetén – a magáningatlanba való bejutásra vonatkozó nemzeti előírásoknak, a 73. cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálat eredményeinek és a 79. cikknek megfelelő járványvédelmi intézkedések végrehajtásának a függvényében – végre kell hajtania az alábbi előzetes járványvédelmi intézkedéseket:

a)

járványvédelmi intézkedések alkalmazása az adott, jegyzékbe foglalt betegségnek a fertőzött területről, létesítményből, élelmiszer- és takarmányipari vállalkozásból, állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményből vagy más helyszínről való elterjedésének megfékezésére;

b)

szükség esetén járványügyi nyomozás indítása, figyelembe véve az ilyen nyomozásra vonatkozóan az 57. cikk (1) bekezdésében meghatározott szabályokat.

(2)   Az illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett esetekben az ott említett intézkedéseken túlmenően kiegészítő előzetes járványvédelmi intézkedéseket is hozhat, feltéve, hogy ezek az intézkedések tiszteletben tartják e rendelet rendelkezéseit és összhangban vannak az uniós joggal.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben foglalt előzetes járványvédelmi intézkedéseknek a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség jelentette kockázatot tekintve megfelelőknek és arányosaknak kell lenniük, figyelembe véve az alábbiakat:

a)

a betegségleírás;

b)

a fertőzött tartott állatok;

c)

azon tagállam, körzet, kompartment vagy létesítmény egészségügyi állapota, ahol felmerült az adott, jegyzékbe foglalt betegség gyanúja;

d)

az 55. cikk (1) bekezdésében és az 56. cikkben, valamint az 55. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglalt előzetes járványvédelmi intézkedések.

(4)   A Bizottság a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek vonatkozásában a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el – figyelembe véve az e cikk (3) bekezdésben említett szempontokat – az e cikk (1) bekezdésben foglalt szabályokat kiegészítő szabályokról, az alábbiak tekintetében:

a)

a jegyzékbe foglalt betegség terjedésének megakadályozása érdekében meghozandó, az (1) bekezdés a) pontjában előírt előzetes járványvédelmi intézkedések;

b)

az (1) bekezdés a) pontjában előírt előzetes járványvédelmi intézkedések alkalmazása más létesítményekre, azok járványügyi egységeire, élelmiszer vagy takarmányipari vállalkozásokra és állati melléktermékekkel foglalkozó létesítményekre vagy más helyszínekre;

c)

a betegségleírásnak megfelelő, ideiglenes korlátozás alá vont körzetek létrehozása.

75. cikk

A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségekre vonatkozó előzetes járványvédelmi intézkedések felülvizsgálata és kiterjesztése

A 74. cikk (1) bekezdésében előírt járványvédelmi intézkedéseket:

a)

az illetékes hatóságnak adott esetben – a 73. cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálat és amennyiben releváns, a 74. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt járványügyi nyomozás megállapításai alapján – felül kell vizsgálnia;

b)

szükség esetén ki kell terjeszteni a 74. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említettek szerinti más helyszínekre.

76. cikk

A felelős személyek és más vonatkozó természetes és jogi személyek kötelezettségei és az illetékes hatóság által végrehajtandó intézkedések a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek előfordulásának gyanúja esetén

(1)   A 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek olyan tagállamban való előfordulásának gyanúja esetén, amely a 31. cikk (2) bekezdése alapján a területe, illetve annak körzetei vagy kompartmentjei vonatkozó részeire kiterjedő mentesítési program létrehozásáról határozott, az adott tagállam intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy a felelős személyek és más vonatkozó érintett természetes és jogi személyek – az illetékes hatóság által esetlegesen az e cikk (2) bekezdésének megfelelően hozott járványvédelmi intézkedések függvényében – meghozzák a 72. cikk (1) bekezdésében meghatározott megfelelő intézkedéseket.

(2)   Azoknak a tagállamoknak az illetékes hatósága, amelyek úgy határoztak, hogy végrehajtják valamely, az (1) bekezdésben említett, jegyzékbe foglalt betegségtől való mentesítést, a szóban forgó betegség tartott állatok körében való előfordulásának gyanúja esetén köteles:

a)

haladéktalanul vizsgálatot folytatni az adott, jegyzékbe foglalt betegség jelenlétének megállapítása vagy kizárása céljából, a 73. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően;

b)

a (2) bekezdésben előírt vizsgálat eredményeinek és a 80. cikk (1) bekezdésének megfelelő járványvédelmi intézkedések végrehajtásának a függvényében végrehajtani a 74. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt előzetes járványvédelmi intézkedéseket.

(3)   Az illetékes hatóság köteles a 75. cikknek megfelelően felülvizsgálni és kiterjeszteni a (2) bekezdés b) pontjában említett előzetes járványvédelmi intézkedéseket.

(4)   Az e cikk (1), (2) és (3) bekezdése a 36. cikknek megfelelően „betegségtől mentes” minősítést kapott tagállamokra vagy körzetekre, illetve a 37. cikk (2) bekezdésének megfelelően „betegségtől mentes” minősítést kapott kompartmentekre is alkalmazandó annak érdekében, hogy azok megőrizhessék ezt a minősítést.

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakra vonatkozó szabályokat kiegészítő részletes szabályokról:

a)

az (1) bekezdésben előírt járványvédelmi intézkedések;

b)

a (2) bekezdés a) pontjában előírt vizsgálat;

c)

a jegyzékbe foglalt betegség terjedésének megakadályozása érdekében meghozandó, a (2) bekezdés b) pontjában előírt előzetes járványvédelmi intézkedések.

2. szakasz

Betegség tartott állatok körében való jelenlétének megállapítása

77. cikk

Betegség jelenlétének az illetékes hatóság általi hatósági megállapítása

(1)   Az illetékes hatóságnak a 9. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek jelenlétének hatósági megállapítását az alábbi információkra kell alapoznia:

a)

a 73. cikk (2) bekezdésében előírt klinikai és laboratóriumi vizsgálatok eredményei;

b)

adott esetben a 74. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt járványügyi nyomozás;

c)

egyéb rendelkezésre álló járványügyi adatok.

(2)   A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett hatósági megállapítás tekintetében teljesítendő követelményeket illetően.

78. cikk

Az előzetes járványvédelmi intézkedések megszüntetése a betegség jelenlétének kizárása esetén

Az illetékes hatóságnak mindaddig alkalmaznia kell a 74. cikk (1) bekezdésében, a 75. cikkben és a 76. cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt előzetes járványvédelmi intézkedéseket, amíg a szóban forgó, jegyzékbe foglalt betegségek jelenlétét a 77. cikk (1) bekezdésének és a 77. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott szabályoknak megfelelően ki nem zárják.

3. szakasz

Járványvédelmi intézkedések betegség tartott állatok körében való jelenlétének megállapítása esetén

79. cikk

Az illetékes hatóság által a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tekintetében végrehajtandó járványvédelmi intézkedések

Amennyiben a 77. cikk (1) bekezdésének megfelelően hatósági megállapítást nyer a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek valamelyikének tartott állatok körében való kitörése, az illetékes hatóság a betegség kitörése által érintett tagállamban, körzetben vagy kompartmentben köteles:

a)

alkalmazni a jegyzékbe foglalt adott betegségre vonatkozó, a 31. cikk (1) bekezdésében foglalt kötelező mentesítési programban meghatározott járványvédelmi intézkedéseket; vagy

b)

ha a tagállam, a körzet vagy kompartment a 36. cikknek, illetve a 37. cikknek megfelelően „betegségtől mentes” minősítést kapott:

i.

meghozni egy vagy több intézkedést az 53–69. cikkben meghatározottak közül, mégpedig oly módon, hogy az arányos legyen a jegyzékbe foglalt szóban forgó betegség által jelentett kockázatokkal, valamint

ii.

szükség esetén bevezetni a jegyzékbe foglalt adott betegségre vonatkozó kötelező mentesítési programot.

80. cikk

Az illetékes hatóság által a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tekintetében végrehajtandó járványvédelmi intézkedések

(1)   A 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt valamely betegség tartott állatok körében, olyan tagállamban való kitörésének a 77. cikk (1) bekezdésének megfelelő hatósági megállapítása esetén, amely a 31. cikk (2) bekezdése alapján a területének, illetve annak körzeteinek vagy kompartmentjeinek a jegyzékbe foglalt adott betegség és a szóban forgó kitörés által érintett részeire kiterjedő mentesítési program létrehozásáról határozott, az illetékes hatóságnak alkalmaznia kell az önkéntes mentesítési programban meghatározott járványvédelmi intézkedéseket.

(2)   Az illetékes hatóság hozhat az (1) bekezdésben említett intézkedéseket kiegészítő járványvédelmi intézkedéseket, amelyek magukban foglalhatnak az 53–69. cikkben meghatározottak közül egy vagy több intézkedést; ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a szóban forgó, a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség jelentette kockázattal, továbbá figyelembe kell venniük az alábbiakat:

a)

a betegségleírás;

b)

a fertőzött tartott állatok;

c)

gazdasági és társadalmi hatások.

(3)   A 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt valamely betegség tartott állatok körében, olyan tagállamban, körzetben vagy kompartmentben való kitörésének a 77. cikk (1) bekezdésének megfelelő hatósági megállapítása esetén, amely a 36. cikknek, illetve a 37. cikknek megfelelően „betegségtől mentes” minősítést kapott, e minősítés megőrzése céljából az illetékes hatóság az 53–69. cikkben meghatározottak közül meghozhat egy vagy több intézkedést. Ezeknek az intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük a jegyzékbe foglalt adott betegség jelentette kockázattal, és figyelembe kell venniük az alábbiakat:

a)

a betegségleírás;

b)

a fertőzött tartott állatok;

c)

gazdasági és társadalmi hatások.

4. szakasz

Vadon élő állatok

81. cikk

A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek vadon élő állatok körében való jelenlétének esetén alkalmazandó járványvédelmi intézkedések

Amennyiben az érintett tagállam illetékes hatósága gyanítja vagy hatóságilag megállapítja valamely, a 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségnek vadon élő állatok körében való kitörését, a betegség kitörése által érintett tagállam, terület vagy körzet teljes területén köteles:

a)

alkalmazni a jegyzékbe foglalt adott betegségre vonatkozó, a 30. cikk (1) bekezdésében foglalt kötelező mentesítési programban meghatározott járványvédelmi intézkedéseket; vagy

b)

kötelező mentesítési programot bevezetni, amennyiben a jegyzékbe foglalt adott betegségre vonatkozó, a 30. cikk (1) bekezdésében foglalt mentesítési program még nem került alkalmazásra a betegségtől való korábbi mentesség miatt, vagy mivel az adott betegség korábban nem volt jelen, illetve ha az adott betegség terjedésének megfékezéséhez és megelőzéséhez szükség van a vadon élő állatokra vonatkozó intézkedések alkalmazására.

82. cikk

A 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek vadon élő állatok körében való jelenlétének esetén alkalmazandó járványvédelmi intézkedések

(1)   Amennyiben az illetékes hatóság gyanítja vagy hatóságilag megállapítja valamely, a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségnek vadon élő állatok körében való jelenlétét, és az érintett tagállam úgy határozott, hogy végrehajtja a szóban forgó betegségtől való mentesítést, valamint feltéve, hogy a 31. cikk (2) bekezdésében foglalt önkéntes mentesítési program a jegyzékbe foglalt adott betegség tekintetében tartalmaz vadon élő állatokra vonatkozó intézkedéseket, az illetékes hatóságnak az adott gyanúnak vagy hatósági megállapításnak megfelelően a tagállam, terület vagy körzet teljes területén alkalmaznia kell az adott önkéntes mentesítési programban meghatározott járványvédelmi intézkedéseket.

(2)   Az illetékes hatóság hozhat az (1) bekezdésben említett intézkedéseket kiegészítő járványvédelmi intézkedéseket, amelyek magukban foglalhatnak az 53–69. cikkben meghatározottak közül egy vagy több intézkedést; ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a szóban forgó, a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség jelentette kockázattal, továbbá figyelembe kell venniük az alábbiakat:

a)

a betegségleírás;

b)

a fertőzött, vadon élő állatok, valamint a betegségek állatra vagy emberre való átvitelének kockázata; valamint

c)

gazdasági, társadalmi és környezeti hatások.

(3)   A 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt valamely betegség vadon élő állatok körében, olyan tagállamban, körzetben vagy kompartmentben való kitörésének hatósági megállapítása esetén, amely a 36. cikknek, illetve a 37. cikknek megfelelően „betegségtől mentes” minősítést kapott, e minősítés megőrzése céljából az illetékes hatóság meghozhat az 53–69. cikkben meghatározottak közül egy vagy több intézkedést. Ezeknek az intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt adott betegség jelentette kockázattal, és figyelembe kell venniük az alábbiakat:

a)

a betegségleírás;

b)

a fertőzött, vadon élő állatok, valamint a betegségek tartott állatra vagy emberre való átvitelének kockázata;

c)

a betegség vadon élő állatok körében való jelenlétének jelentősége az állatok egészségi állapotának szempontjából; valamint

d)

gazdasági, társadalmi és környezeti hatások.

5. szakasz

A bizottság által végzett koordináció és ideiglenes különleges járványvédelmi szabályok

83. cikk

Az 1–4. szakasz szerinti intézkedések Bizottság általi koordinációja, valamint az említett szakaszokra vonatkozó ideiglenes különleges szabályok

(1)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a következőkről:

a)

az illetékes hatóság általa 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tekintetében a 8. cikk, a 77. cikk (1) bekezdésének, a 78., 79. és 81. cikknek, illetve a 77. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelően hozott járványvédelmi intézkedések;

b)

az illetékes hatóság által a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegségek tekintetében a 77. cikk (1) bekezdésének, a 78. cikknek, a 80. cikk (1) bekezdésének és a 82. cikknek, illetve a 77. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak megfelelően hozott járványvédelmi intézkedések.

(2)   A Bizottság felülvizsgálja a betegséggel kapcsolatos helyzetet és az illetékes hatóság által e fejezetnek megfelelően hozott járványvédelmi intézkedéseket, és végrehajtási jogi aktusok útján – a járványügyi helyzetnek megfelelő feltételek mellett, a 9. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt betegség tekintetében korlátozott időtartamra – járványvédelmi intézkedésekre vonatkozó különleges szabályokat állapíthat meg, amennyiben:

a)

az illetékes hatóság által hozott, említett járványvédelmi intézkedések a járványügyi helyzet fényében nem bizonyultak megfelelőnek;

b)

ajegyzékbe foglalt betegség a jelek szerint az adott esetben e fejezetnek megfelelően meghozott járványvédelmi intézkedések ellenére terjed.

Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(3)   A 9. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett, jegyzékbe foglalt azon betegségekkel kapcsolatos, kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben, amelyek rendkívül jelentős hatást kifejtő, újonnan fellépő kockázattal járnak, a Bizottság a 266. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogad el.

IV. RÉSZ

NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL, ENGEDÉLYEZÉS, NYOMON KÖVETHETŐSÉG ÉS MOZGATÁS

I. CÍM

SZÁRAZFÖLDI ÁLLATOK, SZAPORÍTÓANYAGOK ÉS SZÁRAZFÖLDI ÁLLATOKTÓL SZÁRMAZÓ ÁLLATI EREDETŰ TERMÉKEK

1. FEJEZET

Nyilvántartásba vétel, engedélyezés, nyilvántartás-vezetés és nyilvántartások

1. szakasz

Létesítmények és bizonyos típusú felelős személyek nyilvántartásba vétele

84. cikk

A felelős személyeknek a létesítmények nyilvántartásba vételével kapcsolatos kötelezettsége

(1)   Azon felelős személyeknek, amelyek létesítményei szárazföldi állatokat tartanak vagy szaporítóanyagokat gyűjtenek, állítanak elő, dolgoznak fel vagy tárolnak, az ilyen tevékenységek megkezdése előtt meg kell tenniük az alábbiakat a létesítményeiknek a 93. cikknek megfelelő nyilvántartásba vétele érdekében:

a)

az illetékes hatóság tájékoztatása a felelősségük alá tartozó bármely ilyen létesítményről;

b)

információszolgáltatás az illetékes hatóság számára az alábbiakról:

i.

a felelős személy neve és címe;

ii.

a létesítmény helye és az építmények és felszerelések ismertetése;

iii.

a létesítményben tartani tervezett szárazföldi állatok vagy szaporítóanyagok kategóriái, fajai és száma vagy mennyisége, valamint a létesítmény kapacitása;

iv.

a létesítmény típusa; és

v.

a létesítmény egyéb, az általa jelentett kockázat meghatározásához fontos jellegzetességei.

(2)   A létesítmények (1) bekezdésben említett felelős személyeinek tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságot az alábbiakról:

a)

a létesítményben bekövetkezett bármely olyan változás, amely az (1) bekezdés b) pontjában említett információkat érinti;

b)

a felelős személy tevékenységének vagy a létesítmény működésének a beszüntetése.

(3)   A 94. cikk (1) bekezdésének megfelelően engedélyköteles létesítmények mentesülnek az e cikk (1) bekezdésében említett információk megadásának kötelezettsége alól.

85. cikk

Eltérés a felelős személyeknek a létesítmények nyilvántartásba vételével kapcsolatos kötelezettségétől

A 84. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a tagállamok a 86. cikk (2) bekezdésének megfelelően elfogadott végrehajtási jogi aktusokban foglaltak szerint mentesíthetnek a nyilvántartásba vételi követelmény alól bizonyos olyan kategóriákba tartozó létesítményeket, amelyek jelentéktelen kockázatot képviselnek. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ilyen mentességekről.

86. cikk

Végrehajtási hatáskör a felelős személyeknek a létesítmények nyilvántartásba vételével kapcsolatos kötelezettsége tekintetében

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapíthat meg a létesítmények nyilvántartásba vétele céljából a felelős személyek által a 84. cikk (1) bekezdése szerint benyújtandó információk tekintetében, beleértve az információk benyújtására vonatkozó határidőket is.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapít meg azon létesítménytípusok tekintetében, amelyeket a tagállamok az alábbiak alapján a 85. cikknek megfelelően mentesíthetnek a nyilvántartásba vételi követelmény alól:

a)

a létesítményben tartott szárazföldi állatok vagy szaporítóanyagok fajai, kategóriái és száma, valamint a létesítmény kapacitása;

b)

a létesítmény típusa; és

c)

tartott szárazföldi állatoknak vagy szaporítóanyagoknak a létesítménybe történő bevitele és a létesítményből történő kivitele.

(3)   Az e cikkben említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

87. cikk

A tartott patások szállítóinak nyilvántartásba vételi kötelezettségei és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

(1)   A tartott patásokat tagállamok között, illetve egy tagállam és egy harmadik ország között szállító szállítóknak az ilyen tevékenység megkezdése előtt meg kell tenniük az alábbiakat a 93. cikknek megfelelő nyilvántartásba vételük érdekében:

a)

az illetékes hatóság tájékoztatása az általuk végzett tevékenységről;

b)

információszolgáltatás az illetékes hatóság számára az alábbiakról:

i.

a szállító neve és címe;

ii.

a szállítani tervezett tartott patások kategóriái, fajai és száma;

iii.

a szállítás típusa;

iv.

a szállítóeszközök.

(2)   Az (1) bekezdésben említett szállítóknak tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságot az alábbiakról:

a)

bármely olyan változás, amely az (1) bekezdés b) pontjában említett információkat érinti;

b)

a szállítási tevékenység beszüntetése.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (1) bekezdésében foglalt szabályok kiegészítéséről, melyek révén olyan más típusú szállítók számára, amelyek szállítási tevékenysége a bizonyos fajú, illetve bizonyos kategóriába tartozó állatokra nézve meghatározott, jelentős kockázatot jelentenek, kötelezettséget ír elő a tevékenységük nyilvántartásba vétele céljából történő információnyújtásra.

88. cikk

Eltérés a tartott patások szállítóinak nyilvántartásba vételi kötelezettségétől

A 87. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a tagállamok a 89. cikk (2) bekezdésének megfelelően elfogadott végrehajtási jogi aktusokban foglaltak szerint mentesíthetnek a nyilvántartásba vételi követelmény alól bizonyos olyan kategóriákba tartozó szállítókat, amelyek szállítási tevékenysége jelentéktelen kockázatot képviselnek. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ilyen mentességekről.

89. cikk

Végrehajtási hatáskör a szállítók nyilvántartásba vételi kötelezettsége tekintetében

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapíthat meg a szállító által a tevékenységének nyilvántartásba vétele céljából a 87. cikk (1) és (3) bekezdése szerint benyújtandó információk tekintetében, beleértve az információk benyújtására vonatkozó határidőket is.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapít meg a szállítók azon típusai tekintetében, amelyeket a tagállamok az alábbiak alapján a 86. cikknek megfelelően mentesíthetnek a nyilvántartásba vételi követelmény alól:

a)

a távolságok, amelyeken az adott patásokat szállítják; és

b)

az általuk szállított patások kategóriái, fajai és száma.

(3)   Az e cikkben említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

90. cikk

Az összegyűjtési műveletet végző, létesítménytől független felelős személyek nyilvántartásba vételi kötelezettsége

(1)   A tartott patásokat és baromfit összegyűjtő, létesítménytől független felelős személyeknek – azokat is beleértve, akik állatokat vesznek és értékesítenek – a 93. cikknek megfelelő nyilvántartásba vételük érdekében az ilyen tevékenységek megkezdése előtt információt kell nyújtaniuk az illetékes hatóság számára az alábbiakról:

a)

a felelős személy neve és címe;

b)

a tevékenységük hatálya alá tartozó tartott patások és baromfi fajai és kategóriái.

(2)   Az (1) bekezdésben említett felelős személyeknek tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságot az alábbiakról:

a)

bármely olyan változás, amely az (1) bekezdésben említett információkat érinti;

b)

a felelős személy tevékenységének beszüntetése.

91. cikk

Eltérés az összegyűjtési műveletet végző felelős személyek nyilvántartásba vételi kötelezettségétől

A 90. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a tagállamok a 92. cikk (2) bekezdésének megfelelően elfogadott végrehajtási jogi aktusokban foglaltak szerint mentesíthetik a nyilvántartásba vételi követelmény alól az összegyűjtési műveletet végző felelős személyek bizonyos olyan kategóriáit, amelyek jelentéktelen kockázatot képviselnek. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ilyen mentességekről.

92. cikk

Végrehajtási hatáskör az összegyűjtési műveletet végző felelős személyek nyilvántartásba vételi kötelezettsége tekintetében

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapíthat meg a nyilvántartásba vétel céljából a felelős személyek által a 90. cikk (1) bekezdése szerint benyújtandó információk tekintetében, beleértve az információk benyújtására vonatkozó határidőket is.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapít meg a felelős személyek azon típusai tekintetében, amelyeket a tagállamok – a tevékenységük hatálya alá tartozó tartott szárazföldi állatok fajai, kategóriái és száma alapján – a 91. cikknek megfelelően mentesíthetnek a nyilvántartásba vételi követelmény alól, feltéve, hogy a tevékenységük jelentéktelen kockázatot képvisel.

(3)   Az e cikkben említett végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

93. cikk

Az illetékes hatóságnak a nyilvántartásba vételre irányuló kötelezettsége

Az illetékes hatóság köteles:

a)

a létesítményeket felvenni a 101. cikk (1) bekezdésében meghatározott nyilvántartásba, amennyiben a felelős személy a 84. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtotta az előírt információkat;

b)

a szállítókat felvenni a 101. cikk (1) bekezdésében meghatározott nyilvántartásba, amennyiben a szállító a 87. cikk (1) és (3) bekezdésének megfelelően benyújtotta az előírt információkat;

c)

az összegyűjtési műveletet végző, létesítménytől független felelős személyeket felvenni a 101. cikk (1) bekezdésében meghatározott nyilvántartásba, amennyiben a felelős személy a 90. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtotta az előírt információkat.

Az illetékes hatóság köteles az első bekezdés a)–c) pontjában említett minden egyes létesítményt, szállítót és felelős személyt egyedi nyilvántartási számmal ellátni.

2. szakasz

Bizonyos létesítménytípusok engedélyezése

94. cikk

Bizonyos létesítmények engedélyezése és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

(1)   Az alábbi létesítménytípusok felelős személyeinek a 96. cikk (1) bekezdésének megfelelően engedélyezés iránti kérelmet kell benyújtaniuk az illetékes hatósághoz, és addig nem kezdhetik meg tevékenységüket, amíg létesítményüket a 97. cikk (1) bekezdésének megfelelően nem engedélyezték:

a)

patások és szárnyasok összegyűjtését végző létesítmények, amelyekből az említett állatokat más tagállamba mozgatják, illetve amelyek más tagállamból érkező állatokat fogadnak;

b)

szarvasmarha-, sertés-, juh-, kecske- és lófélék szaporítóanyagával foglalkozó létesítmények, amelyekből az említett állatok szaporítóanyagát más tagállamba mozgatják;

c)

keltetők, melyekből a keltetőtojásokat vagy szárnyasokat más tagállamba mozgatják;

d)

szárnyasokat tartó létesítmények, amelyekből a nem vágási célra szánt szárnyasokat vagy a keltetőtojásokat más tagállamba mozgatják;

e)

bármely más típusú, tartott szárazföldi állatokkal foglalkozó olyan létesítmény, amely jelentős kockázatot képvisel, és amelyet a (3) bekezdés b) pontja alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban foglalt szabályoknak megfelelően engedélyeztetni kell.

(2)   A felelős személyeknek be kell szüntetniük az (1) bekezdésben említett létesítményekben folytatott tevékenységüket, amennyiben:

a)

az illetékes hatóság a 100. cikk (2) bekezdésének megfelelően visszavonja vagy felfüggeszti az általa kiadott engedélyt; vagy

b)

a 99. cikk (3) bekezdésének megfelelően megadott, feltételhez kötött engedélyezés esetén, ha a létesítmény nem felel meg a 97. cikk (3) bekezdésében említett kiemelt követelményeknek, és nem kapja meg a 92. cikk (1) bekezdésének megfelelő végső engedélyt.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan:

a)

eltérések az (1) bekezdés a)–d) pontjában említett létesítménytípusok felelős személyeire vonatkozó azon követelménytől, hogy az illetékes hatósághoz kérelmet kell benyújtaniuk az illetékes hatóság által történő engedélyezés iránt, amennyiben az említett létesítmények által képviselt kockázat jelentéktelen;

b)

azon létesítménytípusok, amelyeket az (1) bekezdés e) pontjának megfelelően engedélyeztetni kell;

c)

az (1) bekezdés b) pontjában említett, szaporítóanyaggal foglalkozó létesítmények esetében a tevékenységek beszüntetésével kapcsolatos különleges szabályok.

(4)   A (3) bekezdés szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság e jogi aktusokat a következő kritériumokra alapozza:

a)

az egy létesítményben található, tartott szárazföldi állatok vagy szaporítóanyagok fajai és kategóriái;

b)

az egy létesítményben tartott fajok száma, valamint az ott tartott szárazföldi állatok vagy szaporítóanyagok száma;

c)

létesítménytípus és termeléstípus; és

d)

a tartott szárazföldi állatoknak vagy szaporítóanyagoknak az említett létesítménytípusokba történő bevitele vagy az onnan történő kivitele.

95. cikk

A „körülhatárolt létesítmény” minősítés engedélyezése

A „körülhatárolt létesítmény” minősítést elnyerni kívánó létesítmények felelős személyei:

a)

a 96. cikk (1) bekezdésének megfelelően engedélyezés iránti kérelmet kell, hogy benyújtsanak az illetékes hatósághoz;

b)

csak azt követően vihetnek be tartott állatokat a 137. cikk (1) bekezdésében és a 137. cikk (2) bekezdésének megfelelően elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban foglalt követelményeknek megfelelő létesítményeikbe, illetve csak azt követően vihetik azokat ki a létesítményeikből, hogy az illetékes hatóság a 97. és 99. cikknek megfelelően engedélyezte a létesítményük számára az említett minősítést.

96. cikk

A felelős személyeknek az engedélyezéshez teljesítendő tájékoztatási kötelezettsége és végrehajtási jogi aktusok

(1)   A felelős személyeknek a létesítményeik engedélyezésének a 94. cikk (1) bekezdése és a 95. cikk a) pontja szerinti kérelmezése céljából az alábbi információkat kell benyújtaniuk az illetékes hatóság számára:

a)

a felelős személy neve és címe;

b)

a létesítmény helye, valamint a berendezések és építmények leírása;

c)

a létesítményben található, az engedélyezés szempontjából releváns tartott szárazföldi állatok vagy szaporítóanyagok kategóriái, fajai és száma;

d)

a létesítmény típusa;

e)

a létesítmény egyéb, az általa jelentett kockázat meghatározásához fontos jellegzetességei.

(2)   A létesítmények (1) bekezdésben említett felelős személyeinek tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságot az alábbiakról:

a)

a létesítményekben bekövetkezett bármely olyan változás, amely az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett információkat érinti;

b)

a felelős személy tevékenységének vagy a létesítmény működésének a beszüntetése.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján szabályokat állapíthat meg egyrészt azon információkat illetően, amelyeket a felelős személyeknek az (1) bekezdésnek megfelelően a létesítményük engedélyezése iránti kérelemben be kell nyújtaniuk, másrészt pedig az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés b) pontjában említett információk benyújtására vonatkozó határidőket illetően.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 266. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

97. cikk

Létesítmények engedélyezése és az engedélyezés feltételei, valamint felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

(1)   Az illetékes hatóság csak abban az esetben engedélyezhet a 94. cikk (1) bekezdése és a 95. cikk a) pontja szerint egy létesítményt, amennyiben az:

a)

adott esetben megfelel az alábbiakat érintő követelményeknek:

i.

karantén, elkülönítés és más biológiai biztonsági intézkedések a 10. cikk (1) bekezdésének b) pontjában, valamint a 10. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott szabályokban foglalt követelmények figyelembevételével;

ii.

a 24. cikkben és – amennyiben a létesítménytípus és a felmerülő kockázat szempontjából releváns – a 25. cikkben meghatározott felügyeleti követelmények;

iii.

a 102. és 103. cikkben előírt, valamint a 106. és 107. cikk alapján elfogadott szabályokban előírt nyilvántartás-vezetés;

b)

olyan berendezésekkel, építményekkel és felszerelésekkel rendelkezik, amelyek:

i.

alkalmasak arra, hogy a betegségek bejutásának és terjedésének kockázatát elfogadható szintre csökkentsék, figyelembe véve a létesítmény típusát;

ii.

a tartott szárazföldi állatok száma vagy a szaporítóanyag mennyisége szempontjából megfelelő kapacitással rendelkeznek;

c)

a betegségek terjedése tekintetében nem képvisel elfogadhatatlan kockázatot, figyelembe véve az érvényben lévő kockázatcsökkentő intézkedéseket;

d)

a létesítmény tevékenységéhez megfelelően képzett személyzettel rendelkezik;

e)

rendelkezik olyan rendszerrel, amely lehetővé teszi a felelős személy számára, hogy az illetékes hatóság előtt igazolja az a)–d) pontoknak való megfelelést.

(2)   A Bizottság a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a következőkre vonatkozóan:

a)

az (1) bekezdés a) pontjának i. alpontjában említett karantén, elkülönítés és egyéb biológiai biztonsági intézkedések;

b)

az (1) bekezdés a) pontjának ii. alpontjában említett felügyelet;

c)

az (1) bekezdés b) pontjában említett berendezések, építmények és felszerelések;

d)

az (1) bekezdés d) pontja szerinti személyzetnek és állatorvosoknak a szaporítóanyagokkal foglalkozó létesítmények, valamint a patások és szárnyasok összegyűjtését végző létesítmények tevékenységéhez szükséges kötelezettségei, kompetenciája és szakképzése;

e)

a szaporítóanyagokkal foglalkozó létesítményeknek és a patások és szárnyasok összegyűjtését végző létesítményeknek az illetékes hatóság által végzett szükséges felügyelete.

(3)   A (2) bekezdés szerint elfogadandó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározandó szabályok megállapításakor a Bizottság az alábbiakat veszi alapul:

a)

az egyes létesítménytípusok által képviselt kockázat;

b)

a tartott szárazföldi állatoknak az engedélyezés szempontjából releváns fajai és kategóriái;

c)

a termelés típusa;

d)

a létesítménytípusra, valamint az említett létesítményekben tartott állatfajokra és -kategóriákra jellemző, tipikus mozgatási minták.

98. cikk

A létesítmények engedélyének hatálya

Az illetékes hatóságnak a 94. cikk (1) bekezdésének vagy a 95. cikk a) pontjának megfelelően benyújtott kérelem alapján egy létesítményre a 97. cikk (1) bekezdése szerint megadott engedélyben egyértelműen meg kell határoznia, hogy:

a)

az engedély a 94. cikk (1) bekezdésében, a 95. cikkben és a 94. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján elfogadott szabályokban említett mely létesítménytípusokra alkalmazandó;

b)

az engedély a tartott szárazföldi állatok mely fajaira és kategóriáira vagy az említett fajok mely szaporítóanyagaira alkalmazandó.

99. cikk

Az illetékes hatóság általi engedélyezésre vonatkozó eljárások

(1)   Az illetékes hatóságnak eljárásokat kell megállapítania a felelős személyek számára, amelyeket a felelős személyeknek követniük kell akkor, amikor a létesítményeik engedélyezése iránti kérelmet a 94. cikk (1) bekezdésének, a 95. cikknek vagy a 96. cikk (1) bekezdésének megfelelően benyújtják.

(2)   Amikor egy felelős személytől a 94. cikk (1) bekezdésének vagy a 95. cikk a) pontjának megfelelő engedélyezés iránti kérelem érkezik, az illetékes hatóságnak helyszíni látogatást kell tennie.

(3)   Amennyiben a 97. cikkben, valamint az (1) és (2) bekezdésben foglalt előírások teljesülnek, az illetékes hatóságnak meg kell adnia az engedélyt.

(4)   Amennyiben egy létesítmény nem felel meg a 97. cikkben említett, az engedélyezéshez szükséges valamennyi előírásnak, az illetékes hatóság feltételhez kötött engedélyt nyújthat a létesítmény számára, amennyiben a létesítmény a jelek szerint – a felelős személy kérelme és az azt követően a (2) bekezdésnek megfelelően a létesítményben tett helyszíni látogatás alapján megítélve – eleget tesz valamennyi lényeges követelménynek, amelyek elegendő biztosítékot nyújtanak arra, hogy a létesítmény nem képvisel jelentős kockázatot.

(5)   Amennyiben az illetékes hatóság a az e cikk (3) bekezdésének megfelelően feltételhez kötött engedélyt bocsátott ki, a teljes körű engedélyt csak akkor adhatja meg, ha a létesítményben a feltételhez kötött engedélyezés időpontja után három hónapon belül történő újabb helyszíni látogatás alapján vagy a feltételhez kötött engedélyezés időpontja után három hónapon belül a felelős személy által benyújtott dokumentáció alapján úgy ítéli meg, hogy a létesítmény megfelel a 97. cikk (1) bekezdésében és a 97. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott szabályokban foglalt valamennyi engedélyezési követelménynek.

Az illetékes hatóság meghosszabbíthatja a feltételhez kötött engedélyt, ha a helyszíni látogatás vagy az első albekezdésben említett dokumentáció tanúsága szerint a létesítményben egyértelmű előrelépés történt, viszont még mindig nem felel meg valamennyi említett követelménynek. A feltételhez kötött engedély érvényességének teljes időtartama ugyanakkor nem haladhatja meg a hat hónapot.

100. cikk

Az engedélyek illetékes hatóság általi felülvizsgálata, felfüggesztése és visszavonása

(1)   Az illetékes hatóságnak folyamatosan, a fennálló kockázattal arányos időközönként felül kell vizsgálnia a létesítmények számára a 97. és 99. cikknek megfelelően nyújtott engedélyeket.

(2)   Amennyiben az illetékes hatóság a létesítményben jelentős hiányosságokat észlel a 97. cikk (1) bekezdésében és a 97. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott szabályokban szereplő követelményeknek való megfelelés terén, és a létesítményért felelős személy nem tud megfelelő biztosítékokat nyújtani arra, hogy sor fog kerülni az említett hiányosságok pótlására, az illetékes hatóságnak eljárást kell indítania a létesítmény engedélyének visszavonására.

Az illetékes hatóság ugyanakkor dönthet a létesítmény engedélyének visszavonása helyett csak a felfüggesztése mellett, amennyiben annak felelős személye garantálni tudja, hogy ésszerű időn belül orvosolni fogja a hiányosságokat.

(3)   Az engedély a (2) bekezdésnek megfelelően történő visszavonás vagy felfüggesztés után csak akkor adható meg újból, illetve akkor léphet újra érvénybe, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy a létesítmény teljes mértékben megfelel az e rendeletben szereplő, az adott létesítménytípusra vonatkozó valamennyi követelménynek.

3. szakasz

Az illetékes hatóság nyilvántartása

101. cikk

Az illetékes hatóság nyilvántartása

(1)   Az illetékes hatóságnak létre kell hoznia és folyamatosan frissítenie kell az alábbiakat magában foglaló nyilvántartást:

a)

a 93. cikk szerint nyilvántartásba vett minden létesítmény és felelős személy;

b)

a 97. és 99. cikknek megfelelően engedélyezett valamennyi létesítmény.

Az illetékes hatóságnak az első albekezdés a) és b) pontjában említett nyilvántartást hozzáférhetővé kell tennie a Bizottság és más tagállamok illetékes hatóságai számára, amennyiben ezek az információk lényegesek a tartott szárazföldi állatoknak és azok szaporítóanyagainak a tagállamok között történő mozgatása szempontjából.

Az illetékes hatóságnak az első albekezdés b) pontban említett engedélyezett létesítmények nyilvántartását hozzáférhetővé kell tennie a nyilvánosság számára, amennyiben ezek az információk lényegesek a tartott szárazföldi állatoknak és azok szaporítóanyagainak a tagállamok között történő mozgatása szempontjából.

(2)   Amennyiben helyénvaló és fontos, az illetékes hatóság az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett nyilvántartásba vételt és az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett engedélyezést kombinálhatja más céllal történő nyilvántartásba vétellel.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 264. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában előírt nyilvántartásban feltüntetendő részletes információk, valamint az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában foglalt nyilvántartás nyilvános hozzáférhetősége tekintetében.

4. szakasz

Nyilvántartás-vezetés

102. cikk

A szaporítóanyagokkal foglalkozó létesítményektől eltérő létesítmények felelős személyek nyilvántartás-vezetési kötelezettsége

(1)   Az olyan létesítmények felelős személyeinek, amelyekre vonatkozóan a 93. cikknek megfelelő nyilvántartásba vételi vagy a 97. cikk (1) bekezdésének megfelelő engedélyezési kötelezettség áll fenn, legalább az alábbi információkról kell nyilvántartást vezetniük:

a)

a létesítményükben található, tartott szárazföldi állatok fajai, kategóriái, száma és adott esetben azonosító adatai;

b)

a tartott szárazföldi állatok létesítménybe történő bevitele és a létesítményből történő kivitele, adott esetben megadva az alábbiakat:

i.

származási vagy rendeltetési helyük;

ii.

az ilyen mozgatás időpontja;

c)

a 112. cikk b) pontjának, a 113. cikk (1) bekezdése b) pontjának, a 114. cikk (1) bekezdése c) pontjának, a 115. cikk b) pontjának, a 117. cikk b) pontjának, a 143. cikk (1) és (2) bekezdésének és a 164. cikk (2) bekezdésének megfelelően, valamint a 118. és 120. cikk, továbbá a 144. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján elfogadott szabályoknak megfelelően előírt, a létesítményükbe érkező vagy azt elhagyó tartott szárazföldi állatokat kísérő dokumentumok;

d)

a létesítményükben található, tartott szárazföldi állatok mortalitása;

e)

biológiai biztonsági intézkedések, felügyelet, kezelések, vizsgálati eredmények és adott esetben az alábbiakat érintő más vonatkozó információk:

i.

a létesítményben található, tartott szárazföldi állatok fajai és kategóriái;

ii.

a termelés típusa;

iii.

a létesítmény típusa és mérete;

f)

a 25. cikk (1) bekezdésével összhangban előírt állatorvosi látogatások eredményei.

A nyilvántartást papíralapon vagy elektronikus formában kell vezetni és naprakészen tartani.

(2)   A jegyzékbe foglalt vagy új betegségek terjesztése szempontjából alacsony kockázatot képviselő létesítményeket a tagállamok az (1) bekezdésben felsorolt információk egy része vagy egésze tekintetében mentesíthetik a nyilvántartás-vezetési kötelezettség alól.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés szerinti nyilvántartásokat a létesítmény felelős személyének a létesítmény helyszínén kell vezetnie, és:

a)

kérésre haladéktalanul hozzáférhetővé kell tennie azokat az illetékes hatóság számára;

b)

az illetékes hatóság által meghatározandó minimális, de három évnél nem rövidebb ideig meg kell őriznie azokat.

(4)   A (3) bekezdéstől eltérve, a felelős személyeket az (1) bekezdésben felsorolt információk egy része vagy egésze tekintetében mentesíteni lehet a nyilvántartás-vezetési kötelezettség alól, amennyiben a felelős személy:

a)

hozzáféréssel rendelkezik a 109. cikkben említett, az érintett fajra vonatkozó számítógépes adatbázishoz, és az adatbázis már tartalmazza a nyilvántartásban rögzítendő információkat; és

b)

a naprakész információkat közvetlenül a számítógépes adatbázisba vitte be.

103. cikk

Nyilvántartás-vezetési kötelezettség szaporítóanyagokkal foglalkozó létesítmények esetében

(1)   A szaporítóanyagokkal foglalkozó létesítmények felelős személyeinek legalább az alábbi információkról kell nyilvántartást vezetniük:

a)

a szaporítóanyagok előállításához használt donorállatok fajtája, kora, azonosító adatai és egészségi állapota;

b)

az összegyűjtött, előállított vagy feldolgozott szaporítóanyagok begyűjtésének, feldolgozásának és tárolásának ideje és helye;

c)

a szaporítóanyagok azonosító adatai és – amennyiben ismertek – a rendeltetési helyükre vonatkozó részletek;

d)

a 162. cikknek és a 164. cikk (2) bekezdésének, valamint a 162. cikk (3) és (4) bekezdése alapján elfogadott szabályoknak megfelelően előírt, a létesítménybe érkező vagy azt elhagyó szaporítóanyagokat kísérő dokumentumok;

e)

adott esetben a klinikai vizsgálatok és laboratóriumi vizsgálatok eredményei;

f)

az alkalmazott laboratóriumi technikák.

(2)   A jegyzékbe foglalt vagy új betegségek terjesztése szempontjából alacsony kockázatot képviselő létesítményeket a tagállamok az (1) bekezdésben felsorolt információk egy része vagy egésze tekintetében mentesíthetik a nyilvántartás-vezetési kötelezettség alól.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés szerinti nyilvántartásokat a szaporítóanyagokkal foglalkozó létesítmény felelős személyének a létesítmény helyszínén kell vezetnie, és:

a)

kérésre haladéktalanul hozzáférhetővé kell tennie azokat az illetékes hatóság számára;

b)

az illetékes hatóság által meghatározandó minimális, de három évnél nem rövidebb ideig meg kell őriznie azokat.

104. cikk

A szállítók nyilvántartás-vezetési kötlezettsége

(1)   A szállítóknak legalább az alábbi információkról kell nyilvántartást vezetniük:

a)

az általuk meglátogatott létesítmények;

b)

az általuk szállított, tartott szárazföldi állatok kategóriái, fajai és száma;

c)

a szállítóeszközök takarítása, tisztítása, fertőtlenítése és kártevő-mentesítése;

d)

az adott állatok kísérő dokumentumainak pontos adatai, beleértve azok dokumentumszámát is.

A nyilvántartást papíralapon vagy elektronikus formában kell vezetni és naprakészen tartani.

(2)   A jegyzékbe foglalt vagy új betegségek terjesztése szempontjából alacsony kockázatot képviselő szállítókat a tagállamok az (1) bekezdésben felsorolt információk egy része vagy egésze tekintetében mentesíthetik a nyilvántartás-vezetési kötelezettség alól.

(3)   A szállítóknak az (1) és (2) bekezdésben előírt nyilvántartásokat meg kell őrizniük:

a)

oly módon, hogy kérésre haladéktalanul az illetékes hatóság rendelkezésére tudják bocsátani őket;

b)

az illetékes hatóság által meghatározandó minimális, de három évnél nem rövidebb ideig.

105. cikk

Az összegyűjtési műveletet végző felelős személyek nyilvántartás-vezetési kötelezettsége

(1)   Az olyan, összegyűjtési műveletet végző felelős személyeknek, amelyekre vonatkozóan a 93. cikknek megfelelő nyilvántartásba vételi kötelezettség áll fenn, legalább az alábbi információkról kell nyilvántartást vezetniük:

a)

a felelősségi körükbe tartozó, tartott szárazföldi állatok fajai, kategóriái, száma és azonosító adatai;

b)

a felelősségi körükbe tartozó, tartott szárazföldi állatok mozgatása, adott esetben megadva az alábbiakat:

i.

származási vagy rendeltetési helyük;

ii.

az ilyen mozgatás időpontja;