1.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 134/4

(1)

2009. szeptember 3-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette, hogy dömpingellenes eljárást indított az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből (a továbbiakban: az érintett országok) származó egyes polietilén-tereftalátok (a továbbiakban: PET) Unióba történő behozatalára vonatkozóan.

(2)

Az eljárást azt követően indították meg, hogy a Plastics Europe Polietilén-tereftalát Bizottsága (a továbbiakban: a panaszos) panaszt nyújtott be 2009. július 20-án olyan gyártók nevében, melyek termelése egyes polietilén-tereftalátok teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 50 %-át teszi ki. A panasz olyan prima facie bizonyítékot tartalmazott az érintett országokból származó érintett termék dömpingjére és az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, mely elegendőnek minősült az eljárás megindításának indoklásához.

(3)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta az eljárás megindításáról a panaszos gyártókat, más ismert uniós gyártókat, az ismert érintett importőröket/kereskedőket és felhasználókat, az exportáló gyártókat, valamint az érintett exportáló országok képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek.

(4)

Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, és ismertette azokat a különleges okokat, melyek meghallgatását indokolják.

(5)

Tekintettel az uniós gyártók és importőrök nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben mintavételt irányoztak elő az alaprendelet 17. cikkének megfelelően. Ahhoz, hogy a Bizottság eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthasson egy mintát, valamennyi uniós gyártót és importőrt felkérték, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint szolgáltasson alapvető információkat a vizsgálati időszak (2008. július 1–2009. június 30.) során a vizsgált termékkel kapcsolatos tevékenységeiről.

(6)

14 uniós gyártó nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele, hogy felvegyék a mintába. Az együttműködő uniós gyártóktól kapott információk alapján a Bizottság 5 olyan uniós gyártóból álló mintát választott, melyek az összes együttműködő uniós gyártó értékesítéseinek 65 %-át képviselték.

(7)

8 importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele, hogy felvegyék a mintába. Az együttműködő importőröktől kapott információk alapján a Bizottság 2 olyan importőrből álló mintát választott, melyek az összes együttműködő importőr behozatalainak 83 %-át és az Egyesült Arab Emírségekből, Iránból, valamint Pakisztánból származó behozatalok 48 %-át képviselték.

(8)

A Bizottság kérdőíveket küldött az exportáló gyártóknak, a mintába felvett uniós gyártóknak és importőröknek, valamennyi ismert érintett felhasználónak és szállítónak, valamint azoknak, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül jelentkeztek.

(9)

A mintába felvett 5 uniós gyártó, a mintába felvett 1 importőr, 10 uniós felhasználó, 3 nyersanyagszállító, 1 iráni exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő, 1 pakisztáni exportáló gyártó és 1 egyesült arab emírségekbeli exportáló gyártó küldte vissza a kitöltött kérdőíveket. Ezenkívül 7 együttműködő uniós gyártó nyújtotta be a kárelemzéshez kért általános adatokat.

(10)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, melyet a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes meghatározása szempontjából szükségesnek tartott. A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásokra:

(11)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2008. július 1. és 2009. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2006. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(12)

Az érintett termék a jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá besorolt, az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó, az 1628-5 ISO-szabvány szerint 78 ml/g vagy annál magasabb viszkozitási számú polietilén-tereftalát (a továbbiakban: érintett termék).

(13)

A PET olyan vegyipari termék, melyet általában a műanyaggyártásban, palackok és lapok gyártásához használnak. Mivel ez PET-típus homogén termék, nem sorolták különböző termékaltípusokba.

(14)

A vizsgálat rámutatott, hogy az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az Unióban értékesített PET, valamint az Irán, Pakisztán és az Egyesült Arab Emírségek belföldi piacain gyártott és értékesített, valamint az Unióba exportált PET ugyanazokkal az alapvető kémiai és fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, és alapvető felhasználásuk is azonos. Ezért ezek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint ideiglenesen hasonlónak tekintendők.

(15)

Tekintettel a nyersanyagköltségek VI alatt megfigyelt jelentős ingadozásaira és a PET piaci áraira, helyénvalónak tűnt negyedéves adatokat felhasználni a rendes érték és az exportár meghatározásához. Ezt a módszert azonban nem lehetett alkalmazni Irán esetében, mivel az egyetlen iráni gyártó nem tudott teljes körű, negyedéves költségadatokat szolgáltatni.

(16)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság először azt állapította meg, hogy az egyetlen iráni gyártó belföldi értékesítései kellőképpen reprezentatívak voltak-e, vagyis hogy az ilyen értékesítések teljes volumene az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítései összvolumenének legalább 5 %-át képviselte-e. Az egyetlen iráni gyártó vizsgálati időszak alatti belföldi értékesítéseit kellőképpen reprezentatívnak tekintették.

(17)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a hasonló termék belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósultnak tekinthetők-e. Ezt úgy állapították meg, hogy az iráni piacon értékesített hasonló termék esetében meghatározták a VI során a független vevőknek értékesített nyereséges belföldi eladások arányát.

(18)

Mivel a hasonló termék nyereséges eladásainak volumene a hasonló termék teljes értékesítési volumenének legfeljebb 80 %-át tette ki, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján számították ki, a nyereséges eladások súlyozott átlagát véve alapul.

(19)

Mivel az Unióba irányuló exportértékesítéseket az eladóval kapcsolatban álló, iráni székhelyű kereskedelmi vállalaton keresztül bonyolították, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése alapján e kapcsolatban álló kereskedő független uniós vevők esetében alkalmazott árai alapján határozták meg.

(20)

A rendes értéket és az egyetlen exportáló gyártó exportárát gyártelepi alapon hasonlították össze.

(21)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették azokat a különbségeket, melyek az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásolják. Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – kiigazították a kereskedelem szintjében, a fuvarozási, kezelési, rakodási és járulékos költségekben, a csomagolási és hitelköltségekben, és egyéb tényezőkben (bankköltségek) mutatkozó különbségeket.

(22)

A vállalat kiigazítást kért a kereskedelem szintjében mutatkozó azon különbségek miatt, melyek a belföldi piacon, illetve az uniós piacon jelen lévő vevői közötti különböző értékesítési modellekből adódtak. Ezt a kiigazítást azzal arányban adták meg, hogy a vállalat mennyire tudta indokolni kérelmét.

(23)

Az iráni exportáló gyártó emellett külön kérelmet is benyújtott az Irán elleni nemzetközi szankciók állítólagos hatása miatt. A vállalat állítása szerint a szankciók miatt egyes nagy, USA-beli székhelyű PET-vásárlók – mint a Coca-Cola és a Pepsi – nem vásárolhatnak Iránból származó PET-et, és következésképpen nem adnak ki minőségi tanúsítványokat az Iránból származó PET-re. Ez állítólagosan más, európai vevőkre is kihat, akik alacsonyabb PET-árakat várnak el abban az esetben, ha a PET nem rendelkezik a Coca-Cola vagy a Pepsi által kiadott tanúsítvánnyal. Az iráni exportáló gyártó azonban nem volt képes bizonyítékokkal alátámasztható módon számszerűsíteni a szankciók állítólagos hatását. Végül a vállalat hasonló problémákkal találta magát szemben a belföldi piacon, ahol a helyi Coca-Cola- és Pepsi-engedélyesek számára nem engedélyezték, hogy az iráni gyártóktól szerezzék be a PET-et, így más országokból kényszerültek behozatalra. Következésképpen a szankciók a belföldi árakat is le kell, hogy nyomják, és emiatt nincs látható különbség az árak összehasonlításakor. Emiatt arra a következtetésre jutottak, hogy nem indokolt kiigazítások formájában figyelembe venni az Iránra kivetett szankciók hatását.

(24)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében az egyetlen iráni gyártó esetében a dömpingkülönbözetet a súlyozott átlaggal számított rendes érték és a súlyozott átlaggal számított exportár összehasonlítása alapján állapították meg.

(25)

A panaszostól és az együttműködő iráni exportáló gyártótól kapott információk szerint az érintett terméknek nincsenek más ismert gyártói Iránban. Ezért az Irán esetében megállapítandó országos dömpingkülönbözetnek meg kell egyeznie az egyetlen együttműködő iráni exportáló gyártó esetében megállapított dömpingkülönbözettel.

(26)

Az Iránra vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet 28,6 %.

(27)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság először azt állapította meg, hogy az egyetlen pakisztáni gyártó belföldi értékesítései kellőképpen reprezentatívak voltak-e, vagyis hogy az ilyen értékesítések teljes volumene az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítései összvolumenének legalább 5 %-át képviselte-e. Az egyetlen pakisztáni gyártó vizsgálati időszak alatti belföldi értékesítéseit kellőképpen reprezentatívnak tekintették.

(28)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a hasonló termék belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósultnak tekinthetők-e. Ezt úgy állapították meg, hogy a pakisztáni piacon értékesített hasonló termék esetében meghatározták a VI során a független vevőknek értékesített nyereséges belföldi eladások arányát.

(29)

Mivel a hasonló termék nyereséges eladásainak volumene a hasonló termék belföldi piacon történt eladásai összvolumenének több mint 80 %-át tette ki, a rendes értéket a hasonló termék összes belföldi eladási árának súlyozott átlagaként számították ki.

(30)

Az egyetlen pakisztáni exportáló gyártó közvetlenül független uniós vevőknek exportálta az érintett terméket. Az exportárakat ezért az említett független vevők által az érintett termékért ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(31)

A rendes értékeket és az egyetlen exportáló gyártó exportárát gyártelepi alapon hasonlították össze.

(32)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették azokat a különbségeket, melyek az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásolják. Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – kiigazították az importterhekben, kedvezményekben, engedményekben, a fuvarozási, biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos költségekben, a csomagolási és hitelköltségekben, az eladás utáni költségekben (technikai segítségnyújtás és szolgáltatások), jutalékokban és egyéb tényezőkben (bankköltségek) mutatkozó különbségeket.

(33)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében az egyetlen pakisztáni gyártó esetében a dömpingkülönbözetet a súlyozott átlaggal számított rendes érték és a súlyozott átlaggal számított exportár összehasonlítása alapján állapították meg.

(34)

Az egyetlen pakisztáni exportáló gyártóra, a Novatex Limitedre vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet 1,5 %, vagyis az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének értelmében a de minimis érték alatt van.

(35)

Mivel az érintett terméknek nincsenek más gyártói Pakisztánban, nem kell elrendelni átmeneti intézkedéseket.

(36)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság először azt állapította meg, hogy az egyetlen egyesült arab emírségekbeli gyártó belföldi értékesítései kellőképpen reprezentatívak voltak-e, vagyis hogy az ilyen értékesítések teljes volumene az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítései összvolumenének legalább 5 %-át képviselte-e. Az egyetlen egyesült arab emírségekbeli gyártó vizsgálati időszak alatti belföldi értékesítéseit kellőképpen reprezentatívnak tekintették.

(37)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a hasonló termék belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósultnak tekinthetők-e. Ezt úgy állapították meg, hogy az Egyesült Arab Emírségek piacán értékesített hasonló termék esetében meghatározták a VI során a független vevőknek értékesített nyereséges belföldi eladások arányát.

(38)

Mivel a hasonló termék nyereséges eladásainak volumene a hasonló termék teljes értékesítési volumenének legfeljebb 80 %-át tette ki, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján számították ki, a nyereséges eladások súlyozott átlagát véve alapul.

(39)

Az egyetlen egyesült arab emírségekbeli exportáló gyártó közvetlenül független uniós vevőknek exportálta az érintett terméket. Az exportárakat ezért az említett független vevők által az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(40)

Az egyetlen exportáló gyártó esetében a rendes értékeket és az exportárakat gyártelepi alapon hasonlították össze.

(41)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették azokat a különbségeket, melyek az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásolják. Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – kiigazították a fuvarozási, biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos költségekben, a hitelköltségekben és a jutalékokban mutatkozó különbségeket.

(42)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében az egyetlen egyesült arab emírségekbeli gyártó esetében a dömpingkülönbözetet a súlyozott átlaggal számított rendes érték és a súlyozott átlaggal számított exportár összehasonlítása alapján állapították meg.

(43)

A panaszostól és az együttműködő egyesült arab emírségekbeli exportáló gyártótól kapott információk szerint az érintett terméknek nincsenek más ismert gyártói az Egyesült Arab Emírségekben. Ezért az Egyesült Arab Emírségek esetében megállapítandó országos dömpingkülönbözetnek meg kell egyeznie az egyetlen együttműködő egyesült arab emírségekbeli exportáló gyártó esetében megállapított dömpingkülönbözettel.

(44)

Az Egyesült Arab Emírségekre vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet 6,6 %.

(45)

A VI alatt a hasonló terméknek 17 gyártója volt az Unióban. E gyártók termelését (melyet az együttműködő gyártóktól begyűjtött információk, a többi uniós gyártó esetében pedig a panaszostól származó adatok alapján határoztak meg) ezért uniós termelésnek lehet tekinteni az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(46)

E 17 gyártó közül 12 működött együtt a vizsgálat során. E 12 gyártóról megállapították, hogy a hasonló termék teljes uniós gyártásának jelentős hányadát, jelen esetben több mint 80 %-át képviselték. Az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében ezért a 12 együttműködő gyártó alkotja az uniós gazdasági ágazatot (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat). A többi uniós gyártóra történő hivatkozás a továbbiakban: „többi uniós gyártó”. E többi uniós gyártó nem támogatta aktívan, de nem is ellenezte a panaszt.

(47)

Megjegyzendő, hogy a PET uniós piacát az EU-n kívüli székhellyel rendelkező, általában nagyobb csoportokhoz tartozó gyártók viszonylag nagy száma jellemzi. A piac konszolidációja folyamatban van, számos új felvásárlás és bezárás történt a közelmúltban. 2009 óta például a Tergal Fibers (Franciaország), az Invista (Németország) és az Artenius (Egyesült Királyság) bezárt, míg az Indorama felvásárolta a korábbi Eastman-üzemeket az Egyesült Királyságban és Hollandiában.

(48)

Mint azt a fenti (6) preambulumbekezdés említi, olyan 5 egyéni gyártóból álló mintát választottak, melyek az összes együttműködő uniós gyártó értékesítéseinek 65 %-át képviselik. Az egyik vállalat nem volt olyan helyzetben, hogy minden kért adatot rendelkezésre tudjon bocsátani, emiatt a mintába bevont vállalatok számát 4-re kellett csökkenteni; e 4 vállalat az összes együttműködő gyártó értékesítéseinek 47 %-át képviselte.

(49)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon értékesített mennyiségek, az uniós piacra érkező import volumenére vonatkozó EUROSTAT-adatok, a többi uniós gyártó esetében pedig a panaszra támaszkodó számítások alapján határozták meg.

(50)

A vizsgált termék uniós felhasználása 2006 és a VI között 11 %-kal nőtt. Részletesen: a látható kereslet 8 %-kal nőtt 2007-ben, 2007 és 2008 között némileg (2 százalékponttal) csökkent, 2008 és a VI között pedig további 5 százalékponttal nőtt.

1.   táblázat

(51)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó PET behozatalát az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének megfelelően összesítve kell-e értékelni.

(52)

Mivel a Pakisztán esetében megállapított dömpingkülönbözet a de minimis küszöbértéken van, az említett import hatása nem vizsgálható az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó dömpingelt behozatallal együtt.

(53)

Az Egyesült Arab Emírségekből és az Iránból származó behozatalok hatásait illetően a vizsgálat rámutatott, hogy a dömpingkülönbözetek az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott de minimis küszöbérték felett voltak, és az e két országból származó dömpingelt behozatalok mennyisége nem volt elhanyagolható az alaprendelet 5. cikke (7) bekezdésének értelmében.

(54)

Az egyrészt az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó behozatalok, másrészt a hasonló termék közötti verseny feltételeit illetően a vizsgálat feltárta, hogy ezen országok gyártói ugyanazokat az értékesítési csatornákat használják, és hasonló kategóriába tartozó vevőknek értékesítenek. A vizsgálat feltárta továbbá, hogy az e két országból származó behozatalok növekvő tendenciát mutattak a figyelembe vett időszakban.

(55)

A fentiek alapján ideiglenesen úgy vélik, hogy teljesült az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében megállapított valamennyi feltétel, és hogy az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó behozatalt összesítve kell megvizsgálni.

(56)

Az érintett termék EU-ba történő dömpingelt behozatalainak volumene csaknem hússzorosára emelkedett 2006 és a VI között, elérve a 212 198 tonnát a VI során. Pontosabban az Egyesült Arab Emírségekből és az Iránból származó import csaknem megháromszorozódott 2006 és 2007 között, mielőtt 2007-hez képest négyszeresére nőtt 2008-ban, és csaknem duplájára emelkedett 2008 és a VI között.

2.   táblázat

(57)

Az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt import piaci részesedése 2006-ban 0,4 % volt, és a figyelembe vett időszakban folyamatosan, csaknem 7 százalékponttal nőtt. Pontosabban 2006 és 2007 között 0,8 százalékponttal emelkedett, további 3,4 százalékponttal 2007 és 2008 között, valamint 2,5 százalékponttal nőtt 2008 és a VI között. A VI során az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt import piaci részesedése 7,1 % volt.

(58)

Megjegyzendő, hogy bár az Egyesült Arab Emírségek csak 2007-ben lépett piacra, gyorsan sikerült jelentős piaci részesedést elérnie.

(59)

Az átlagos importár 15 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, a legnagyobb árzuhanásra 2008 és a VI között került sor. Pontosabban az átlagár 1 %-kal csökkent 2007-ben, 2008-ban újabb százalékponttal esett vissza, mielőtt további 13 százalékponttal csökkent a VI-ban.

3.   táblázat

(60)

Figyelembe véve, hogy az érintett termék árai és költségei jelentősen ingadoztak a VI alatt, az eladási árakra és költségekre vonatkozó adatokat negyedévente gyűjtötték össze, és negyedévente végeztek számításokat az áralákínálásra és az áron alul történő értékesítésre vonatkozóan.

(61)

Az áralákínálás elemzése céljából az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon független vevőknek felszámolt, gyártelepi szinthez igazított, súlyozott átlaggal számított eladási árakat összehasonlították az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó behozatalok CIF paritáson megállapított, a behozatalt követő költségek és a kereskedelem szintjében mutatkozó különbségek tekintetében megfelelően kiigazított azon súlyozott átlagáraival, melyeket az uniós piac első független vevőjének számítottak fel.

(62)

Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a VI során az Egyesült Arab Emírségekből származó és az Unióban értékesített érintett dömpingelt terméket az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest 3,9 %-os alákínálással értékesítették. Az Iránból származó és az Unióban értékesített dömpingelt termékeket az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest 3,2 % alákínálással értékesítették. A súlyozott átlaggal számított alákínálási különbözet mindkét ország esetében 3,8 % volt a VI során.

(63)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a dömpingelt behozatalok uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat állapotát befolyásoló összes gazdasági tényező és mutató értékelését.

(64)

A fenti magyarázat alapján és tekintettel az uniós gyártók nagy számára, mintavételt kellett alkalmazni. A kárelemzés céljából a következő két szinten került sor a kármutatók meghatározására:

(65)

Az uniós termelés 4 %-kal csökkent 2006 és a VI között. Pontosabban 2007-ben 5 %-kal, vagyis 2 570 000 tonnára nőtt, 2008-ban azonban 2007-hez képest jelentősen, 10 százalékponttal visszaesett. Kis mértékben, 1 százalékponttal növekedett 2008 és a VI között , amikor is elérte a közel 2 300 000 tonnát.

4.   táblázat

(66)

Az uniós gyártók termelési kapacitása 15 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. 2007-ben 1 %-kal nőtt, 2008-ban további 5 százalékponttal, a VI során pedig további 9 százalékponttal nőtt.

5.   táblázat

(67)

2006-ban 83 %-os volt a kapacitáskihasználás, ez 87 %-ra emelkedett 2007-ben, 2008-ban viszont 75 %-ra csökkent, a VI alatt pedig csak 69 % volt. A 2008. évi és a VI alatti csökkenő kapacitáskihasználás a szóban forgó időszak alatti termelés-csökkenéssel és megnövekedett termelési kapacitással magyarázható.

(68)

Az uniós gyártók értékesítési volumene az uniós piac független vevői tekintetében kismértékben csökkent a figyelembe vett időszakban. Az értékesítések volumene 5 %-kal nőtt 2007-ben, a következő évben azonban kismértékben a 2006-os szint alá csökkent, a VI során pedig 2 100 000 tonna volt, vagyis 3 %-kal elmaradt a 2006-os értéktől. A készletek korlátozott mennyiségére való tekintettel az értékesítések alakulása jól tükrözi a termelés alakulását.

6.   táblázat

(69)

A figyelembe vett időszak során az uniós gyártók piaci részesedése 10 százalékponttal csökkent, ez a 2006-os 85 %-ról 75 %-ra esett vissza a VI alatt. A piaci részesedés e csökkenése azt mutatja, hogy a felhasználás növekedése ellenére az uniós gazdasági ágazat értékesítései 3 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. Megjegyzendő, hogy a mintába felvett uniós gyártók esetében is kimutatták ezt a csökkenő tendenciát.

7.   táblázat

(70)

2006 és a VI között, míg az uniós felhasználás 11 %-kal emelkedett, az uniós gyártók uniós piacon elért értékesítési volumene 3 %-kal csökkent, az uniós gyártók piaci részesedése pedig 10 százalékponttal csökkent. Másfelől ugyanezen időszak alatt a dömpingelt import piaci részesedése 0,4 %-ról 7,1 %-ra emelkedett. Ebből arra lehet következtetni, hogy az uniós gyártók nem tudták kihasználni a piaci növekedés előnyeit.

(71)

Az uniós gyártók foglalkoztatási szintje 15 %-os csökkenést mutat 2006 és a VI között. Pontosabban a foglalkoztatottak száma jelentősen, a 2006-os 2 400-ról 2 100-ra, vagyis 13 %-kal csökkent 2007-ben, és e szint közelében maradt 2008-ban és a VI alatt. A 2007-es csökkenés több uniós gyártó szerkezetátalakítást célzó erőfeszítéseire vezethető vissza.

8.   táblázat

(72)

Az uniós gyártók munkaerejének termelékenysége – egy alkalmazott éves termelésében (tonna) mérve – 12 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Ez azt tükrözi, hogy a termelés kisebb ütemben csökkent, mint a foglalkoztatási szint, és jelzi az uniós gyártók megnövekedett hatékonyságát. Ez különösen 2007-re vonatkozóan egyértelmű, amikor is a termelés nőtt, a foglalkoztatási szint csökkent, és a termelékenység 2006-hoz képest 21 %-kal volt magasabb.

9.   táblázat

(73)

Az uniós gyártóknak az uniós piac független vevői esetében alkalmazott éves átlagos eladási árai stabilak maradtak 2006 és 2008 között (közel 1 100 EUR/tonna). A VI során az éves átlagos eladási ár 12 %-kal csökkent, és elérte a 977 EUR/tonna értéket. Az éves átlagos eladási ár nem tükrözi a PET európai (és nemzetközi) piacon való havi vagy napi áringadozásait, elégségesnek tekinthető azonban a figyelembe vett időszak alatti tendenciák kimutatásához. A PET eladási árai általában követik fő nyersanyagai (főleg a PTA és a MEG) ártendenciáit, mivel azok alkotják a PET teljes költségének maximum 80 %-át.

10.   táblázat

(74)

A fentiekben jelzettek szerint az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt behozatalok az uniós gazdasági ágazat eladási árai alá kínáltak.

(75)

Tekintettel az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó import volumenére, piaci részesedésére és árára, a tényleges dömpingkülönbözet által az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatás nem tekinthető elhanyagolhatónak. Fontos emlékeztetni arra, hogy 2000 óta dömpingellenes intézkedések vannak hatályban az Indiából, Indonéziából, a Koreai Köztársaságból, Malajziából, Tajvanról, Thaiföldről, 2004 óta pedig a Kínai Népköztársaságból származó PET behozatalára. Tekintettel arra, hogy az e vizsgálat során figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat vesztett piaci részesedéséből és növelte veszteségeit, nem állapítható meg tényleges kilábalás a korábbi dömpingből, és úgy tekinthető, hogy az uniós termelés továbbra is sebezhető marad az uniós piacra érkező dömpingelt behozatalok káros hatásaival szemben.

(76)

A mintába felvett gyártók zárókészleteinek szintje 2006 és a VI között 22 %-kal csökkent. Megjegyzendő, hogy mivel a készletek az éves termelés kevesebb mint 5 %-át teszik ki, e mutató korlátozott relevanciájú a kárelemzésben.

11.   táblázat

(77)

Az éves munkaerőköltségek 11 %-kal emelkedtek 2006 és 2007 között, mielőtt 2007-hez képest 2 százalékponttal csökkentek 2008-ban, és 2008-hoz képest a VI alatt további 9 százalékponttal csökkentek, elérve a 2006-os szintet. Összességében tehát a munkaerőköltségek stabilak maradtak.

12.   táblázat

(78)

A figyelembe vett időszakban a hasonló termék mintába felvett gyártóinak az uniós piac független vevői esetében megvalósított értékesítéseinek jövedelmezősége a nettó értékesítések százalékában kifejezve negatív maradt, sőt, – 6,9 %-ról – 7,5 %-ra romlott. Pontosabban a mintába felvett gyártók jövedelmezősége javult 2007-ben, amikor is a nettó veszteségek a nettó értékesítések csupán – 1,5 %-át tették ki, a veszteségek azonban jelentős mértékben, – 9,3 %-ra emelkedtek 2008-ban. A helyzet némileg javult a VI alatt.

13.   táblázat

(79)

A beruházások megtérülése – a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékában kifejezett nyereség – nagyjából a jövedelmezőség tendenciáját követte. A 2006-os – 9,6 %-os szintről 2007-ben – 3,1 %-ra nőtt. 2008-ban – 16,8 %-ra csökkent, majd a VI során újból emelkedett, – 12,3 %-ra. Összességében a beruházások megtérülése a figyelembe vett időszakban negatív maradt és 2,7 százalékponttal romlott.

(80)

A működési tevékenységekből származó nettó pénzforgalom 2006-ban negatív volt, – 18,5 millió EUR. Jelentősen javult 2007-ben, amikor pozitívvá vált (19,5 millió EUR), 2008-ban viszont lényegesen romlott (– 42 millió EUR), mielőtt elérte volna a – 11 millió EUR-t a VI során. Összességében a pénzforgalom javult a figyelembe vett időszakban, bár továbbra is negatív maradt.

(81)

Nem volt arra utaló jel, hogy az uniós gazdasági ágazat nehézségekbe ütközött volna a tőkebevonás során, ami főleg azzal magyarázható, hogy néhány gyártó nagyobb csoportokhoz tartozott.

14.   táblázat

(82)

A mintába felvett vállalatoknak a hasonló termék gyártásába történő éves beruházásai 2006 és 2007 között 34 %-kal, 2007 és 2008 között további 59 százalékponttal estek vissza, a VI során pedig 2008-hoz képest kismértékben csökkentek. Összességében a beruházások 96 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. A beruházásokban bekövetkezett jelentős visszaesés részben azzal magyarázható, hogy 2006-ban és 2007-ben kapacitásnövelés céljából új gyártósorokat vásároltak.

15.   táblázat

(83)

A makrogazdasági adatok elemzése rámutat, hogy az uniós gyártók csökkentették termelésüket és értékesítéseiket a figyelembe vett időszakban. Bár az észlelt csökkenés nem öltött drámai méreteket, mégis a 2006 és a VI közötti keresletnövekedés összefüggésében kell vizsgálni; ennek eredményeképpen az uniós gyártók piaci részesedése 10 százalékponttal, 75 %-ra esett vissza.

(84)

Ezzel egyidejűleg a vonatkozó mikrogazdasági mutatók egyértelműen jelzik, hogy romlott a mintába felvett uniós gyártók gazdasági helyzete. A jövedelmezőség és a beruházások megtérülése negatív maradt és összességében tovább csökkent 2006 és a VI között. A pénzforgalom – az általános kedvező tendencia ellenére – szintén negatív maradt a VI során.

(85)

A fentiek alapján ideiglenesen megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(86)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó dömpingelt behozatal jelentős mértékűnek tekinthető kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak. Emellett a dömpingelt behozatalon kívüli más olyan ismert tényezőket is megvizsgáltak, melyek egyidejűleg kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, annak biztosítására, hogy az e tényezők által okozott esetleges kárt ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

(87)

2006 és a VI között az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó érintett termék dömpingelt behozatalainak volumene közel hússzorosára, azaz 212 200 tonnára emelkedett, piaci részesedésük pedig csaknem 7 százalékponttal növekedett (0,4 %-ról 7,1 %-ra). Ezzel egyidejűleg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 10 százalékponttal esett vissza (84,9 %-ról 75,1 %-ra). Az említett import átlagára 2006 és a VI között csökkent, és alacsonyabb maradt, mint az uniós gyártók átlagára.

(88)

A (61) preambulumbekezdésben említettek szerint a dömpingelt behozatal áralákínálása 3,9 % volt az Egyesült Arab Emírségek esetében és 3,2 % Irán esetében. Bár az áralákínálás 4 % alatt volt, nem tekinthető jelentéktelennek, mivel a PET árunak minősül, és a verseny főleg az árakban mutatkozik meg.

(89)

Az iráni exportőr állítása szerint az iráni PET-behozatal nem okozhatott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak, mivel e behozatal szintje csupán kis mértékben haladta meg az importra vonatkozó de minimis küszöbértéket. Mindazonáltal a vizsgálati időszak alatt az 1,9 %-os piaci részesedésnek megfelelő, Iránból származó behozatal meghaladta az alaprendeletben meghatározott de minimis küszöbértéket. Ezenkívül az iráni importárak az uniós gazdasági ágazat eladási árai alá kínáltak. Ezek alapján elutasították az iráni exportőr érvelését.

(90)

Mivel az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó import alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak, úgy ítélték meg, hogy e dömpingelt behozatalok leszorították az árakat, és ezáltal az uniós gazdasági ágazat nem tudta eladási árait megfelelő szinten tartani költségei fedezéséhez és nyereség eléréséhez. Emiatt úgy vélik, hogy okozati összefüggés van e behozatalok és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(91)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint a kár az uniós gyártók nem kielégítő exporttevékenységével magyarázható. Mint az az alábbi táblázatból kitűnik, az uniós gazdasági ágazat exportvolumene 11 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban. Az ugyanezen időszak alatti exportárszint 10 %-kal csökkent, ami stabil exporteladási értéket eredményezett a figyelembe vett időszakban. Következésképpen semmi nem utal arra, hogy az exportteljesítmény hozzájárult volna az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

16.   táblázat

(92)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat árai az uniós piacon mesterségesen magasak. Az érdekelt fél szerint ezt az állítást alátámasztja, hogy az árak stabilak maradtak az uniós piacon, míg az exportra szánt értékesítéskor alkalmazott árak csökkentek. A vizsgálat azonban rámutatott, hogy az uniós gazdasági ágazat átlagos éves eladási árai 12 %-kal csökkentek az EU-piacon a figyelembe vett időszakban, az azonos időszak alatt az exportárakban bekövetkezett csökkenéssel párhuzamosan. Így ezt az érvet elutasították.

(93)

Figyelembe véve, hogy a Pakisztánból származó importról megállapították, hogy az nem dömpingelt formában történt, meg kell vizsgálni, hogy ennek ellenére hozzájárult-e az uniós gyártókat ért kárhoz. A Pakisztánból származó import volumene kétszeresére emelkedett a figyelembe vett időszakban. Konkrétabban 2006 és 2007 között 25 %-kal csökkent, azután pedig 2008-ban 2007-hez képest jelentős mértékben, 117 százalékponttal nőtt, a VI során pedig 2008-hoz képest további 16 százalékponttal növekedett, elérve a 92 000 tonnát. E behozatalok piaci részesedése a 2006-os 1,6 %-ról a VI során 3,1 %-ra növekedett.

17.   táblázat

(94)

A Pakisztánból származó import átlagára általánosságban az uniós gyártók átlagárai alatt maradt. Mindazonáltal a pakisztáni együttműködő exportőr által szolgáltatott árinformáció részletes elemzése rámutatott, hogy az exportőr árai kevesebb mint 1,5 %-kal kínáltak az uniós árak alá, ami az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó dömpingelt import esetében megállapított áralákínálás kevesebb mint felét jelentette. Következésképpen, bár nem zárható ki, hogy a Pakisztánból származó import hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, hozzájárulása csak korlátozott mértékű volt, és nem szüntethette volna meg a dömpingelt import és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(95)

A Koreai Köztársaságra 2000 óta vannak érvényben dömpingellenes vámok. Mindazonáltal két koreai vállalatra nulla vámtétel vonatkozik, és a vizsgálat megállapította, hogy a Koreai Köztársaságból származó import továbbra is jelentős szinten maradt, sőt, nagymértékben növekedett a figyelembe vett időszakban. A koreai import közel 150 %-kal növekedett 2006 és a VI között, piaci részesedése pedig a 2006-os 3,5 %-ról 7,7 %-ra nőtt a VI során.

18.   táblázat

(96)

A koreai import átlagára általánosságban kismértékben az uniós gyártók átlagárai alatt maradt. A koreai árak azonban nemcsak az Egyesült Arab Emírségek és Irán, hanem Pakisztán átlagárainál is magasabbak voltak. Következésképpen, bár nem zárható ki, hogy a Koreai Köztársaságból származó import hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, hozzájárulása csak korlátozott mértékű volt, és nem szüntethette volna meg az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt importra vonatkozóan megállapított okozati összefüggést.

(97)

Az iráni exportőr azt állította, hogy az iráni import bármely növekedése a Dél-Koreából származó behozatal visszaesésére vezethető vissza, és emiatt nem okozott kárt az európai gyártóknak. Az Eurostat adatai azonban azt mutatják, hogy a figyelembe vett időszakban a két országból származó importvolumenek folyamatosan nőttek egymással párhuzamosan. Emiatt nem vonható le az a következetés, hogy az Iránból származó import csupán a Dél-Koreából származó behozatalt helyettesítette.

(98)

Az egyéb országokból származó import esetében alkalmazott ár az uniós gyártók átlagos eladási árainál általában lényegesen magasabb volt. Ezenkívül csökkent e behozatalok piaci részesedése a figyelembe vett időszakban. Következésképpen nem tekinthető úgy, hogy e behozatalok esetlegesen kárt okoztak volna az uniós gazdasági ágazatnak.

19.   táblázat

(99)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár az együtt nem működő uniós gyártók részéről mutatkozó versennyel magyarázható. 5 uniós gyártó nem működött együtt az eljárásban. Egyikük már a VI során, két másik pedig röviddel azt követően leállította termelését. Az együtt nem működő gyártók értékesítési volumenére vonatkozó becslések alapját a panaszban benyújtott információk képezték. A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy e gyártók vesztettek piaci részesedésükből a figyelembe vett időszakban: a 2006-os 20,5 %-ról 16 %-ra csökkent a VI alatt. A vizsgálat során nem nyert bizonyítást, hogy e gyártók magatartása megszüntette volna a dömpingelt import és az uniós gazdasági ágazat esetében megállapított kár közötti okozati összefüggést.

20.   táblázat

(100)

A 2008-as pénzügyi és gazdasági válság a vártnál lassúbb piaci növekedéshez vezetett, ami az évtized elejéhez – amikor is közel 10 %-os éves növekedési ráta volt megfigyelhető – képest szokatlan volt. Első alkalommal 2008-ban csappant meg a PET iránti kereslet. Ez egyértelműen kihatott az uniós gazdasági ágazat összteljesítményére.

(101)

A gazdasági visszaesés negatív hatásait és a kereslet visszaesését súlyosbította az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó, megnövekedett dömpingelt import, mely az uniós gazdasági ágazat árai alá kínált. Még ha emiatt úgy vélhető is, hogy a gazdasági visszaesés hozzájárult a 2008 utolsó negyedévétől kezdődő időszakban mutatkozó kárhoz, ez semmiképpen sem csökkentheti az uniós piacra érkező, alacsony árú dömpingelt import káros hatásait a figyelembe vett időszak egészében. Még olyan helyzetben is, melyet csökkenő értékesítések jellemeznek, az uniós gazdasági ágazatnak képesnek kell lennie arra, hogy megfelelő árszintet tartson fenn és ezért csökkentse a felhasználás növekedésében mutatkozó visszaesés negatív hatásait, ez azonban csak az alacsony árú, dömpingelt import tisztességtelen piaci versenyének hiányában lehetséges.

(102)

Ezenkívül a gazdasági visszaesés nincs hatással a 2008 utolsó negyedéve előtt megtapasztalt és észlelt kárra.

(103)

Következésképpen a gazdasági visszaesést olyan elemnek kell tekinteni, mely csupán 2008 utolsó negyedéve óta járul hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, és figyelembe véve a gazdasági visszaesés globális jellegét, nem jelenthető ki, hogy megszüntethette az egyfelől az uniós gazdasági ágazatot ért kárra, másfelől az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt importra vonatkozóan megállapított okozati összefüggést.

(104)

Néhány érdekelt fél úgy érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárért elsősorban néhány uniós gyártó vállalat kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedése a felelős (pl. távol vannak kikötőktől, és így további, szükségtelen szállítási költségek merülnek fel a nyersanyag és a végtermék szállításakor).

(105)

A fenti érvvel kapcsolatban elismert tény, hogy a viszonylag olcsó szállítási eszközökkel nehezen megközelíthető helyeken működő vállalatoknak bizonyos hátrányokkal kell szembenézniük a nyersanyagok beszállítóktól, illetve a késztermékek vevőkhöz történő továbbítása során felmerülő szállítási költségeket illetően. Mindazonáltal sem a vizsgálat, sem a mintába felvett uniós gyártóktól (közülük két vállalat kikötőhöz közel működik, másik kettő pedig távolabb, a szárazföld belsejében található) származó, ellenőrzött adatokból nem derül ki, hogy jelentős összefüggés lenne az uniós gyártó vállalatok földrajzi elhelyezkedése és gazdasági teljesítménye között. Valójában a megállapított kár a kikötőhöz közel elhelyezkedő gyártókra is vonatkozott.

(106)

Következésképpen megállapították, hogy a földrajzi elhelyezkedés nem járult hozzá jelentősen az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(107)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az okozta, hogy számos uniós gyártó nincs vertikálisan integrálva (a PTA gyártását illetően), és emiatt jelentős költséghátrányba kerül az integrált exportőrökkel szemben. A mintába felvett uniós gyártóktól származó, ellenőrzött adatokból nem derült ki, hogy jelentős összefüggés lenne a PTA-gyártás vertikális integrálása és az uniós gyártók gazdasági teljesítménye között.

(108)

Következésképpen megállapították, hogy a PTA-gyártás vertikális integrálásának hiánya nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(109)

Az egyrészt az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt behozatal növekedése, a piaci részesedés növekedése és a megállapított áralákínálás, másrészt pedig az uniós gyártók helyzetének romlása közötti időbeli egybeesés arra enged következtetni, hogy a dömpingelt behozatal okozta az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében.

(110)

Más tényezőket is megvizsgáltak, de megállapították, hogy azok nem szüntetik meg az okozati összefüggést a dömpingelt import hatásai és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között. Pakisztánt illetően – mivel az áralákínálás nagyon alacsony mértékű volt – úgy tekinthető, hogy az import nem járult hozzá jelentősen az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. A Koreai Köztársaságból származó import hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz, azonban az e behozatalok és az uniós piac közötti csekély árkülönbség miatt nem jelenthető ki, hogy megszüntette volna az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt importra vonatkozóan megállapított okozati összefüggést. A csökkenő piaci részesedés és a magas árszint miatt nincs bizonyíték arra, hogy az egyéb harmadik országokból származó behozatalok hozzájárultak volna az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. Ezenkívül egyetlen más ismert tényező – pl. az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a többi uniós gyártó részéről mutatkozó verseny, a gazdasági visszaesés, a földrajzi elhelyezkedés és a vertikális integráció hiánya – sem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz olyan mértékben, hogy az megszüntette volna az okozati összefüggést.

(111)

A fenti, az uniós gazdasági ágazat helyzetére hatást gyakorló ismert tényezők hatásait a dömpingelt import káros hatásától megfelelő módon megkülönböztető és elkülönítő elemzés alapján ideiglenesen megállapítható, hogy az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó import jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében.

(112)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingre, a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó következtetések ellenére vannak-e olyan kényszerítő okok, melyek arra engednének következtetni, hogy nem uniós érdek intézkedéseket elfogadni ebben a konkrét esetben. Ebből a célból az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság megvizsgálta a lehetséges intézkedések érintett felekre gyakorolt várható hatását, valamint azt, hogy milyen következményekkel járna az intézkedések meghozatalának elmaradása.

(113)

A Bizottság kérdőíveket küldött a független importőröknek, nyersanyag-beszállítóknak, felhasználóknak és azok szövetségeinek. Összesen több mint 50 kérdőívet küldött ki, a megadott határidőig azonban csak 13 válasz érkezett. Ezenkívül 22 felhasználó jelentkezett az eljárás későbbi szakaszában olyan levelekkel, melyekben ellenezték, hogy ebben az ügyben bármilyen lehetséges intézkedés bevezetésre kerüljön.

(114)

Várhatóan az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó behozatalokra elrendelt intézkedések megakadályozzák a piac további torzulását, az árak leszorítását, és helyreállítják a tisztességes versenyt. Ez lehetőséget teremtene az uniós gazdasági ágazat számára, hogy javítsa helyzetét: növelje az árakat, az értékesítési volument és piaci részesedését.

(115)

Az intézkedések elmaradása esetén várhatóan az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó, alacsony árú import tovább növekedne, és az uniós gazdasági ágazat árai alá kínálna. Ebben az esetben az uniós gazdasági ágazatnak nem lenne lehetősége helyzete javítására. Figyelembe véve az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen pénzügyi helyzetét, több bezárásra lehetne számítani, ami munkahelyek elvesztését eredményezné.

(116)

Nincs jele annak, hogy a vizsgálatban aktívan nem együttműködő többi uniós gyártó érdekei különböznének az uniós gazdasági ágazat érdekeitől.

(117)

Az iráni vállalat azt állította, hogy az intézkedések elrendelése nem segítene az uniós gazdasági ágazatnak, hiszen csak új beruházásokat eredményezne más exportáló országokban. Ez az érv nem fogadható el, mert azt a logikai következtetést vonná maga után, hogy dömpingellenes intézkedések soha nem rendelhetők el olyan termékekre, melyek esetében a beruházások más országokba is áttehetők. A tisztességtelen kereskedelem elleni védelem tagadását is jelentené, a más harmadik országok részéről mutatkozó új verseny lehetősége miatt.

(118)

Ugyanez az érdekelt fél azt is állította, hogy az intézkedések nem tudnák orvosolni az PET-gyártó uniós gazdasági ágazatnak a PET-gyártó ázsiai és a közel-keleti gazdasági ágazathoz képesti strukturális versenyhátrányát. Ezt az állítást azonban nem bizonyította megfelelően. Megjegyzendő, hogy a mintába felvett, vertikálisan integrált egyes uniós gyártók szintén nehéz pénzügyi helyzetben vannak. Ezenkívül még ha esetleg versenyelőnyben voltak is (például olcsóbban jutottak hozzá nyersanyagokhoz), akkor is az állapítható meg, hogy az exportáló gyártók dömpinget alkalmaztak.

(119)

Ennek megfelelően ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a dömpingellenes intézkedések elrendelése egyértelműen az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(120)

A fentiekben jelzettek szerint mintavételt alkalmaztak a független importőrök esetében, és a mintába felvett két vállalat közül csupán egy importáló ügynök (Global Services International, a továbbiakban: G.S.I.) működött együtt teljes mértékben a vizsgálat során azzal, hogy benyújtotta a kitöltött kérdőívet. Az együttműködő ügynök által bejelentett import az érintett országokból származó behozatalok jelentős hányadát tette ki a VI alatt. A PET-behozatalokra vonatkozó jutalékok teszik ki a G.S.I. üzleti tevékenységének legnagyobb részét. Tekintve, hogy az ügynök jutalékos alapon dolgozik, teljesítményét várhatóan nem befolyásolja jelentősen a vámok kivetése, mivel a tényleges importár-növekedést ügyfelei viselnék.

(121)

Más importőr nem szolgáltatott vonatkozó információkat. Tekintve, hogy nem szűnt meg a behozatal egyéb olyan országokból, melyekben jelenleg dömpingellenes intézkedések vannak hatályban, és figyelembe véve, hogy olyan országokból is történik behozatal, melyekben nincsenek hatályban dömpingellenes intézkedések (pl. Omán, USA, Brazília), az importőrök importálhatnak ezekből az országokból.

(122)

Ennek megfelelően ideiglenesen megállapítható, hogy az átmeneti intézkedések elrendelése nem lesz majd jelentős negatív hatással az uniós importőrök érdekeire.

(123)

3 nyersanyag-beszállító (2 PTA és 1 MEG) működött együtt a vizsgálat során azáltal, hogy a megadott határidőn belül benyújtotta a kitöltött kérdőíveket. Az európai létesítményeikben foglalkoztatott, a PTA / MEG gyártásába bevont munkatársak száma közel 700 volt.

(124)

Az együttműködő PTA-gyártók a mintába felvett uniós gyártók PTA-beszerzéseinek közel 50 %-át képviselik. A PTA-gyártók erősen függnek legfontosabb ügyfeleik, vagyis a PET-gyártók helyzetétől. Az alacsony PET-árak alacsonyabb PTA-árakat és alacsonyabb különbözeteket jelentenek a PTA-gyártók számára. Megjegyzendő, hogy folyamatban van egy dömpingellenes és egy szubvencióellenes vizsgálat, melyek a Thaiföldről származó PTA-importra irányulnak, és ez azt jelenti, hogy az uniós PTA-gyártók szintén szembesülhetnek a thaiföldi behozatalok miatti tisztességtelen versennyel. Következésképpen úgy tekinthető, hogy a dömpingelt PET-importra elrendelt intézkedések a PTA-gyártók előnyére válnának.

(125)

Az együttműködő MEG-szállítót illetően a MEG a szóban forgó szállító teljes forgalmának kevesebb mint 10 %-át teszi ki. Megjegyzendő, hogy a MEG-nek nem a PET az egyetlen vagy a legfontosabb lehetséges alkalmazása, és a MEG-gyártók kevésbé függnek a PET-ágazat helyzetétől. Mindazonáltal a PET-ágazat nehézségei korlátozott mértékben hatással lehetnek a MEG-szállítókra, legalábbis rövid- és közép távon.

(126)

A fentiekre való tekintettel ideiglenesen az a következtetés vonható le, hogy az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó dömpingelt importra vonatkozó intézkedések elrendelése a nyersanyagszállítók érdekeit szolgálnák.

(127)

Az ezen eljárás tárgyát képező PET-et (legalább 78 ml/g viszkozitási számú, ún. „palackminőség” [bottle grade]) leginkább vizespalackok gyártására, illetve egyéb italok palackozásakor használják. Egyéb csomagolások (szilárd élelmiszerekhez vagy mosó- és tisztítószerekhez) gyártására, illetve lapok előállítására való felhasználása növekszik ugyan, de még mindig viszonylag csekély méreteket ölt. A PET-palackok gyártása két szakaszban történik: i. először előformát készítenek a PET öntőformába való injektálásával, és ii. később az előformát felhevítik, és palackká fújják. A palackkészítés lehet integrált folyamat (vagyis ugyanaz a vállalat megveszi a PET-et, előformát készít és azt palackká fújja), vagy a második szakaszra korlátozódhat (az előforma palackká fújása). Az előformákat viszonylag könnyen lehet szállítani, mivel kis méretűek és nagy a sűrűségük, ezzel szemben az üres üvegek nem stabilak, és méretük miatt nagyon költséges a szállításuk.

(128)

A PET-palackokat palackozó vállalatok (a továbbiakban: palackozók) vízzel és/vagy egyéb itallal töltik meg. A palackozó vállalatok gyakran részt vesznek a PET-üzletágban integrált palackgyártási műveletek vagy alvállalkozó átalakítókkal és/vagy olyan palackgyártókkal kötött bérmunka-megállapodások révén, melyek részére a PET-árról tárgyalnak a gyártóval („soft tolling”), vagy olyan formában, hogy PET-et vásárolnak saját palackjaikhoz („hard tolling”).

(129)

Következésképpen a felhasználók két csoportját lehet megkülönböztetni:

(130)

Az előformák gyártói a palackminőségű PET legfontosabb felhasználói. Négy gyártó, mely a VI alatt az uniós felhasználás 16 %-át képviselte, teljes mértékben együttműködött a vizsgálat során (vagyis a megadott határidőn belül benyújtotta a kitöltött kérdőíveket). A fentiekben említettek szerint a vizsgálat későbbi szakaszában jelentős számú átalakító ellenvetésének adott hangot, nem szolgáltatott azonban ellenőrizhető adatokat a felhasználásokra vonatkozóan. Az együttműködő importügynök azt állította egy meghallgatáson, hogy az EU-felhasználók több mint 80 %-a ellenzi az intézkedéseket. Ez az információ azonban nem volt kellőképpen megindokolt és ellenőrizhető sem.

(131)

Az európai műanyag-átalakítókat képviselő egyik szövetség (EuPC) egy meghallgatáson semleges álláspontra helyezkedett ezt az eljárást illetően. Bár néhány tagja ellenezné az intézkedéseket, a jelenlegi PET-árszintek nem fenntarthatók az európai piacon a PET-újrahasznosító vállalatok számára. A PET-újrahasznosító vállalatok (melyeket szintén az EuPC képvisel) támogatnák az intézkedéseket. A vizsgálat későbbi szakaszában azonban a szövetség megváltoztatta álláspontját és ellenezte az intézkedések elrendelését. A szövetség azt állította, hogy az intézkedések elrendelése rendkívül magas költségeket róna a főleg kis- és középvállalkozásokból (kkv) álló uniós műanyag-átalakító ágazatra. A szövetség azt állította, hogy ezek a kis- és középvállalkozások nem képesek magasabb PET-árakat felvenni, így arra kényszerülnének, hogy beszüntessék tevékenységüket vagy arra törekednének, hogy az EU-n kívül folytassák tevékenységüket. Ebben a szakaszban nem érkezett egyéb indoklás az állításhoz.

(132)

Az együttműködő átalakítók által foglalkoztatott személyzet összlétszáma 1 300 fő, míg az eljárás későbbi szakaszában jelentkező átalakítók által foglalkoztatott, bejelentett személyzet további 6 000 főt jelent. Az importügynök és ügyfelei a meghallgatás alatt jelezték, hogy az átalakítók közel 20 000 főt foglalkoztatnak. A foglalkoztatási adatokat még ellenőrizni kell.

(133)

A rendelkezésre álló információk alapján az előminták gyártásához használt PET az átalakítók teljes előállítási költségeinek 70–80 %-át teszi ki. Emiatt fontos költségtényező e vállalatok esetében. A vizsgálat eddig azt mutatta, hogy az együttműködő átalakítók átlagosan már veszteségeket könyvelhetnek el. Mivel az átalakítók többsége kis és közepes méretű, helyi vállalkozás, rövid és középtávon csupán korlátozott mértékben háríthatják át költségeik növekedését, különösen, ha ügyfeleik (palackozó vállalatok) jobb tárgyalóhelyzetben lévő, erősebb gazdasági szereplők. Az előformák és/vagy a palackok értékesítésére vonatkozó (általában évente tárgyalt) szerződések azonban gyakran tartalmaznak olyan mechanizmust, mely tükrözi a PET-árak változását.

(134)

Az átalakítók és az együttműködő importügynök érvelése szerint az intézkedések eredményeképpen egyes nagyobb előformagyártók szabványosított gyártósoraikat az EU-val szomszédos országokba vinnék át. Mivel az előformák kis távolságra történő szállításának költségei viszonylag alacsonyak, ez a folyamat bizonyos mértékben már beindult. Ezidáig azonban úgy tűnik, hogy az olyan szempontok, mint az ügyfél közelsége vagy a szállítások rugalmassága, kompenzálják azokat az előnyöket, melyeket a szomszéd országok nyújthatnak. Tekintettel az intézkedések javasolt alacsony szintjére, ideiglenesen megállapítható, hogy az előformák EU-n kívüli gyártásának nincs több előnye, mint jelenlegi hátránya. Ezenkívül a szállítási költségeket illetően a delokalizáció várhatóan csak olyan vállalatok számára lesz alternatíva, melyek ügyfelei közel vannak az EU határaihoz, azon átalakítók számára viszont nem, melyek ügyfelei az EU más részein rendelkeznek székhellyel.

(135)

Az átalakítók és az együttműködő importügynök azt is állították, hogy az intézkedések csupán rövid távon tehermentesítenék a PET-gyártókat. Állításuk szerint közép- és hosszú távon, ha az előformagyártók kivonulnak az EU-ból, a PET-gyártók számára nem lenne elegendő kereslet az uniós piacon, és a csökkenő árak végül üzemeik bezárására vagy az EU-n kívüli relokalizációra kényszerítenék a PET-gyártókat. Tekintve az előző preambulumbekezdésben ismertetett szempontokat, és mivel ideiglenesen megállapították, hogy gazdaságilag még nem szükségszerű az előformagyártók számára az EU-ból való kivonulás, erre a forgatókönyvre nagy valószínűséggel nem fog sor kerülni.

(136)

Így ideiglenesen nem zárható ki, hogy az intézkedések elrendelése jelentős hatást gyakorol az átalakítók előállítási költségeire. Mivel azonban bizonytalan, hogy az előforma- és/vagy palackgyártók át tudják-e hárítani a megnövekedett költségeket a vevőkre, ebben az átmeneti szakaszban nem állapítható meg egyértelműen az átalakítók jövedelmezőségére és összteljesítményére gyakorolt hatás.

(137)

Hat palackozó vállalat – köztük a Coca-Cola Co., a Nestle Waters, a Danone és az Orangina – működött együtt a vizsgálatban, vagyis a megadott határidőn belül benyújtotta a kitöltött kérdőíveket. Ezek a vállalatok képviselik a PET VI alatti uniós felhasználásának közel 11 %-át. A megadott információk formája miatt nem könnyű meghatározni a PET-et felhasználó gyártásba közvetlenül bevont személyzet számát. Számukat azonban ideiglenesen 6 000 főre becsülték. A rendelkezésre álló információk alapján a teljes palackozó ágazat az Unióban 40 000–60 000 főt foglalkoztat, akik közvetlenül részt vesznek a PET-et felhasználó gyártásban.

(138)

A rendelkezésre álló információk alapján a PET költsége az együttműködő palackozók teljes költségeinek 1–14 %-át teszi ki a vonatkozó termékeik gyártásához felhasznált egyéb összetevők költségeitől függően. A rendelkezésre álló információk azt jelzik, hogy az ásványvízgyártók számára a PET általában lényegesebb költségelem (különösen a márkanév nélküliek esetében), míg egyes üdítőital-palackozó vállalatok számára marginális költséget jelent. Az aktára vonatkozó információk rámutatnak, hogy egyes esetekben a PET-költségek az ásványvíz végső árának akár 20 %-át is jelenthetik a vevők számára. A becslések szerint a PET-költségek a palackozó vállalatok összköltségeinek átlagosan legfeljebb 10 %-át tehetik ki.

(139)

A fentiekre való tekintettel megállapítható, hogy a javasolt intézkedések elrendelését követően a PET-árak növekedése csupán kis mértékben (kevesebb mint 2 % költségemelkedés) fog hatni a palackozó vállalatok általános helyzetére még akkor is, ha az állítások szerint nehézségekbe ütköznének a költségnövekedés vevőkre való áthárításakor, ami mindenesetre valószínűtlen, legalábbis középtávon.

(140)

Több érdekelt fél azzal érvelt, hogy az intézkedések elrendelése PET-hiányhoz vezetne az uniós piacon, és az uniós gyártók nem rendelkeznek elegendő kapacitással a meglévő kereslet fedezéséhez.

(141)

Megjegyzendő, hogy az uniós gyártók a VI alatti kapacitásuk csupán 69 %-át használták ki és elegendő szabad kapacitásuk van az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó import helyettesítéséhez, ha ez szükségessé válik. A vám célja azonban nem az import akadályozása, hanem csupán a tisztességes piaci verseny helyreállítása kell, hogy legyen. Ezenkívül más beszerzési források is rendelkezésre állnak.

(142)

Várható továbbá, hogy a PET-újrahasznosító ágazat növeli termelését, ha a nyers PET ára az EU-ban ésszerű szinten marad és nem csökken a tisztességtelen verseny miatt.

(143)

Az iráni exportőr azt állította, hogy az iráni PET elleni intézkedések elrendelése aránytalanul negatív hatást fejtene ki, tekintettel az ország „fejlődő ország” státuszára és arra a tényre, hogy az iráni exportőrök már most komoly hátrányba kerültek a nemzetközi szankciók miatt. A Bizottság állandó gyakorlata, hogy dömpingellenes intézkedéseket vezet be fejlődő és fejlett országok ellen egyaránt, amennyiben a jogi követelmények ilyen fellépést tesznek indokolttá. Ezenkívül az, hogy Irán ellen szankciók vannak hatályban, nem releváns a meglévő dömpingellenes szabályok szempontjából.

(144)

Végül az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó importra vonatkozó intézkedések elrendelése várhatóan lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat és egyéb uniós gyártók számára, hogy javítsák helyzetüket megnövelt értékesítési volumenek, eladási árak és piaci részesedés révén. Bár költségnövekedés formájában mutatkozhatnak negatív hatások a felhasználók (főleg átalakítók) számára, e hatásokat valószínűleg ellensúlyozzák a gyártók és szállítóik esetében várt előnyök.

(145)

A tisztességes verseny visszaállítása és az ésszerű árszint fenntartása az EU-ban ösztönözni fogja a PET-újrahasznosítást, segítve ezzel a környezet védelmét. A fentiekre való tekintettel ideiglenesen levonható az a következtetés, hogy összességében nincsenek olyan kényszerítő okok, melyek miatt ne lehetne elrendelni intézkedéseket ebben az esetben. Ezt az előzetes értékelést valószínűleg felül kell majd vizsgálni a végső szakaszban, a felhasználók kitöltött kérdőíveinek ellenőrzését és további vizsgálatokat követően.

(146)

A dömpinggel, kárral, okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetésekre való tekintettel átmeneti intézkedéseket kell elrendelni az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó termék behozatalára annak megelőzése érdekében, hogy az uniós gazdasági ágazatnak további kárt okozzon a dömpingelt behozatal.

(147)

A Pakisztánból származó érintett termék behozatalát illetően ideiglenesen nem állapítottak meg dömpinget, a fentiekben jelzettek szerint. Következésképpen nem kell elrendelni átmeneti intézkedéseket.

(148)

Az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó importra vonatkozó átmeneti intézkedéseknek olyan mértékűeknek kell lenniük, hogy a megállapított dömpingkülönbözet túllépése nélkül megszüntethessék a dömpingelt import által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárt. A kárt okozó dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy bármely intézkedésnek lehetővé kell tennie az uniós gazdasági ágazat számára, hogy előállítási költségeit fedezni tudja, és olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, melyet rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt import nélkül elérhetne.

(149)

Az Unió 7,5 %-os célnyereség rögzítését kérte; ez megegyezett a Kínai Népköztársaság elleni eljárásban figyelembe vett értékkel. A figyelembe vett időszakban azonban az uniós gazdasági ágazat sohasem ért el ilyen nyereséget (valójában soha sem volt nyereséges), és összességében megjegyezte, hogy általában alacsony haszonkulccsal működik. A mintába felvett két vállalat által egy év alatt elért legmagasabb nyereség 3 % volt a figyelembe vett időszakban. Ebben az összefüggésben ideiglenesen úgy vélték, hogy 5 % a legmegfelelőbb célnyereség.

(150)

Ennek alapján az uniós gazdasági ágazat tekintetében kiszámították a hasonló termék kárt nem okozó árát. A kárt nem okozó árat úgy számították ki, hogy a tényleges haszonkulcsot levonták a gyártelepi árból, és az így kiszámított, a költségeket fedező árhoz („break even price”) hozzáadták a fent említett célnyereségküszöböt.

(151)

Mivel a VI során a nyersanyagárak és következésképpen a PET-árak jelentős mértékben változtak az Unió piacán, helyénvalónak tűnt a kár megszüntetéséhez szükséges szint kiszámításakor a negyedéves adatokat figyelembe venni.

(152)

A fentiekre való tekintettel és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint kijelenthető, hogy a megállapított dömping- és kárkülönbözetek közül a legalacsonyabbal azonos szintű ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó érintett termék importjára, az alacsonyabb vám szabályával összhangban.

(153)

A fentiek alapján és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint megállapítható, hogy az Iránból származó érintett termékre javasolt vámtételnek a kár megszüntetéséhez szükséges 17 %-os szinten kell alapulnia. Ezenkívül az Egyesült Arab Emírségekből származó érintett termékre javasolt vámtételnek 6,6 %-os dömpingen kell alapulnia. A Pakisztánból származó érintett termék importjára nem kell átmeneti intézkedéseket elrendelni.

(154)

Megjegyzendő, hogy szubvencióellenes vizsgálatot végeztek a dömpingellenes vizsgálattal párhuzamosan az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó importra vonatkozóan. Mivel az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdésének értelmében egyetlen termékre sem lehet egyszerre dömpingellenes és kiegyenlítő vámot is kivetni a dömping vagy exporttámogatás miatt előállt egy és ugyanazon helyzet kezelése céljából, szükségesnek tartották annak megállapítását, hogy a támogatás összegei és a dömpingkülönbözetek ugyanabból a helyzetből adódnak-e, és ha igen, milyen mértékben.

(155)

A támogatási rendszereket illetően, melyek exporttámogatásokat képeztek az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendelet (3) 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint, az iráni exportáló gyártó esetében megállapított ideiglenes dömpingkülönbözetek részben a kiegyenlíthető exporttámogatások meglétével magyarázhatók. Mivel azonban ugyanaz a kármegszüntetési szint vonatkozik a dömpingellenes és a szubvencióellenes vizsgálatokra is, nem javasoltak ideiglenes dömpingellenes vámot Irán esetében.

(156)

A (15) preambulumbekezdésben már említettek szerint a fenti PET-költségek és -árak jelentős ingadozásoknak vannak kitéve viszonylag rövid időszakokon belül. Ezért helyénvalónak tekintették, hogy a vámokat megadott tonnánkénti összeg formájában vessék ki. Ezeket az összegeket a dömpingellenes vámnak a dömpingkülönbözet kiszámításához használt CIF-exportárakra történő alkalmazásával számították ki.

(157)

A fentiek alapján és figyelembe véve az ideiglenes kiegyenlítő vám kivetéséről szóló 473/2010/EU (4) bizottsági rendeletben ismertetett megállapításokat, a javasolt dömpingellenes vámok összegei – az Unió határára szállított áru vámfizetés nélküli CIF árában kifejezve – ideiglenesen a következők:

(158)

A megfelelő ügyvitel érdekében meg kell határozni egy időszakot, melyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkezett érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a vámok kivetése tekintetében az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a végleges intézkedések céljából újra meg kell vizsgálni,