Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Kohéziós Alapból és a Next Generation EU-ból finanszírozott éghajlati alkalmazkodási alap

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 486/04)

Előadó:	Ioannis VARDAKASTANIS
Társelőadó:	Judith VORBACH

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.9.9.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.9.21.
Plenáris ülésszak száma:	572.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	139/3/3

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Unió (EU) jelentős lépéseket tesz az éghajlatváltozás kezelése és az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának csökkentése érdekében. Az uniós éghajlat-, környezet- és energiapolitika hosszú távú tervvel rendelkezik, hogy segítsen kivédeni a bolygónkat fenyegető éghajlati veszélyhelyzet legsúlyosabb hatásait. Előfordulhat azonban, hogy ez nem lesz elegendő.

1.2.

Bár az uniós kötelezettségvállalás jelentős, az éghajlatváltozás és az erőforráshiány következményei sajnos már most megmutatkoznak. Egy olyan helyzethez kell tehát alkalmazkodnunk, amelyet eddig még nem tapasztaltunk. Miközben az EU – helyesen – elkötelezett amellett, hogy elkerülje a helyzet súlyosbodását, mégsem vagyunk felkészülve az előre nem látható éghajlati veszélyhelyzetekre, energiaválságokra és természeti katasztrófákra.

1.3.

2021 óta két nagyon jelentős veszélyhelyzettel kerültünk szembe, amelyek kezelésére az uniós finanszírozási mechanizmusok nem bizonyultak alkalmasnak. Az elsőt a 2021 nyarán Európa-szerte pusztító árvizek és erdőtüzek idézték elő. A második a folyamatban lévő energiaválság és az uniós energetikai autonómia iránti igény miatt alakult ki, amelyet Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója idézett elő.

1.4.

A természeti katasztrófákra való reagálást szolgáló jelenlegi uniós mechanizmus az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA). Az EUSZA rendelkezésére álló éves költségvetés azonban eltörpül a közelmúlt természeti katasztrófái által okozott kár költségei mellett, ezért jelentősen növelni kell azt. A zöld energiára való átállást szolgáló uniós finanszírozás jelentősebb, de nem elegendő ahhoz, hogy fedezze az EU jelenlegi, energetikai autonómia iránti sürgős igényét és az energiaszegénység óriási kockázatát, amit az EGSZB Az energiaszegénység és az EU ellenálló képessége: gazdasági és társadalmi kihívások című véleménye (1) is bemutat.

1.5.

Az EGSZB véleménye szerint az EU-nak új finanszírozási mechanizmusra van szüksége, amely azonnali és ambiciózus mértékű segítséget tud nyújtani a tagállamoknak a fent említettekhez hasonló veszélyhelyzetekben. Az EGSZB ezért egy új éghajlati alkalmazkodási alap létrehozását javasolja. Az ehhez szükséges forrást a meglévő uniós alapokból, nevezetesen a Kohéziós Alapból és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből kellene átirányítani, de azt észszerűsített és koherens módon ezen az új alapon keresztül kellene kezelni.

1.6.

A finanszírozási környezet korszerűsítésébe beletartozhatna az alkalmazási kör kiszélesítése, a meglévő programok megerősítése, valamint a Next Generation EU (NGEU) mintául vétele egy új finanszírozási eszközhöz.

1.7.

A jelentős beruházási igények fényében az EGSZB emellett azt tanácsolja az Európai Bizottságnak, hogy a magánbefektetések és hozzájárulások ösztönzésével igyekezzen támogatni az éghajlati alkalmazkodási alapot. Konkrétan a természeti katasztrófákkal kapcsolatban az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak erőfeszítéseket kell tenniük a biztosítási fedezet növelésére és a biztosítási rendszer felhasználásának megkönnyítésére. Ez eszközként szolgálna arra, hogy a finanszírozást az éghajlatváltozással szembeni reziliencia javítása felé tereljék – különösen a veszélyeztetett területeken – annak érdekében, hogy csökkentsék az uniós finanszírozási támogatástól való függőséget.

1.8.

Az éghajlati alkalmazkodási alapnak adaptívnak és rugalmasnak kell lennie, és készen kell állnia arra, hogy reagáljon az elkövetkező években és évtizedekben kialakuló új válságokra.

1.9.

Elengedhetetlen, hogy az éghajlati alkalmazkodási alap, amely inkább a gyors és sürgős válaszlépésekre jön létre, összhangban működjön az átfogó uniós éghajlat-, környezet- és energiapolitikával, amely hosszú távon csökkenteni fogja a sürgősségi válaszlépések szükségességét, és megvédi az emberiséget és a természeti környezetet.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az EGSZB elismeri, hogy az éghajlati válság kezelése összhangban van az európai zöld megállapodás keretében vállalt uniós kötelezettségekkel, azaz a Párizsi Megállapodás és a fenntartható fejlődési célok végrehajtásával. Miközben az uniós éghajlat-politikának mindenekelőtt az éghajlatváltozás okainak mérséklését kell céloznia, az EGSZB hangsúlyozza, hogy az ÜHG-kibocsátás csökkentésére vonatkozó tervekkel párhuzamosan szilárd és észszerűen működő finanszírozási mechanizmusokkal kell rendelkezni, hogy kezelni lehessen az EU polgárait már most sújtó éghajlati és energetikai veszélyhelyzeteket.

2.2.

Az EGSZB elképzelése szerint egy új éghajlati alkalmazkodási alapot kell létrehozni, és ezt a javaslatot több európai parlamenti képviselő is támogatja (2). Ezt a mechanizmust a kohéziós finanszírozásból és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó meglévő pénzeszközökből kell finanszírozni, egyetlen alapba koncentrálva ezeket a pénzeket. Ez javítani fogja a hatékonyságot és a reakcióidőt, és meg fogja könnyíteni annak központosított nyomon követését, hogy hol van a legnagyobb szükség a finanszírozásra. Az alap célja, hogy az Unió könnyebben tudjon támogatást nyújtani a tagállamoknak az éghajlati, környezeti és energetikai veszélyhelyzetekre való gyors reagáláshoz. A jelenlegi helyzetben az alap az előttünk álló veszélyhelyzetek közül a két legszembetűnőbbnek a kezelését szolgálná: egyrészt az egyre gyakoribbá váló természeti katasztrófák utáni helyreállítást, másrészt a zöld energiára való átállás és az európai energetikai autonómia felé való elmozdulás sürgős megvalósítását, gondoskodva ugyanakkor a jövőben felmerülő válságok leküzdéséhez szükséges rugalmasságról.

2.3.

Az uniós alapok már most is az energetikai átalakulást és a katasztrófák utáni helyreállítást szolgálják, azonban különböző problémák rontják hatékonyságukat. Az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA), amelyet azért hoztak létre, hogy segítsen a közösségeknek a természeti katasztrófák utáni helyreállításban, egyszerűen nem elég nagy ahhoz, hogy választ tudjon adni korunk nagy erejű éghajlati katasztrófáira. Az energetikai átalakulást célzó finanszírozás ambiciózusabb, de még messze nem elégséges. Ráadásul több különböző alapon keresztül kezelik, ami az inkoherencia vagy az átfedések kockázatát hordozza magában, és a végrehajtás módjában a közeli célkitűzések keverednek az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos hosszabb távú célokkal. Oroszország ukrajnai inváziója miatt növeli kell az Unió energetikai autonómiáját, ami rávilágított arra, hogy az ellenséges országoktól való energiafüggőségünk milyen mértékben gyengíti azt a képességünket, hogy határozottan reagáljunk a nemzetközi eseményekre.

2.4.

Az EGSZB ezért egy éghajlati alkalmazkodási alap létrehozását sürgeti, amelynek kifejezett célja, hogy reagáljon a fenyegető környezeti, éghajlati és energetikai veszélyhelyzetekre, és segítsen az EU-nak alkalmazkodni egy olyan új valósághoz, amelyben az ilyen válságok sajnos egyre gyakoribbá válnak. Az éghajlati alkalmazkodási alapnak finanszírozási tartalékként kell szolgálnia, amely akut beruházási szükségletek idején azonnal bevethető.

2.5.

Az alapnak kellően rugalmasnak és stabilnak kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa az EU azonnali szükségleteire reagáló gyors és ambiciózus beruházásokat, miközben összeegyeztethető marad a hosszú távú éghajlat- és energiapolitikával. Egyesítenie kell magában a kohéziós alapok egy részét, amelyet jelenleg éghajlat-politikai célokra különítettek el, a meglévő EUSZA-t és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által nyújtott finanszírozás azon részét, amelyet a környezetvédelmi reformokhoz rendeltek. Ha ezeket a forrásokat egyetlen, kifejezetten a sürgős intézkedésekre szánt alapba összpontosítjuk, az javítani fogja a reagálás hatékonyságát, és megkönnyíti a legsürgetőbb beruházási igények nyomon követését. Javítania kell azt a képességet, hogy a pénzt késedelem nélkül eljuttassuk oda, ahol arra szükség van.

2.6.

A finanszírozási környezet korszerűsítése az alkalmazási kör kiterjesztését és a meglévő programok felgyorsítását is magában foglalhatná. Tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás és annak katasztrofális következményei elleni küzdelem közös érdek és sürgető feladat, az EGSZB hangsúlyozza, hogy a jövőben jobb finanszírozási módszerre van szükség. Még ha a zöld beruházásokra vonatkozó aranyszabályt – nagyon helyesen – be is vezetnék, akkor sem biztos, hogy egyes tagállamok képesek lennének előteremteni a szükséges hatalmas beruházási összegeket anélkül, hogy veszélyeztetnék költségvetési fenntarthatóságukat. Ezért az EGSZB a fentieken kívül azt ajánlja, hogy az éghajlati alkalmazkodási alap finanszírozásához a Next Generation EU (NGEU) szolgáljon mintaként. Az ezen alapból származó támogatásokat és/vagy kölcsönöket azzal a feltétellel kellene felszabadítani, hogy a kedvezményezett tagállam vagy régió megfelelő összegeket ruház be az éghajlatváltozás vagy a következményeinek kezelésébe, például úgy, hogy későbbi beruházásokat hajt végre a megújuló és dekarbonizált energiába. Ezeknek a szakpolitikai intézkedéseknek a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek kötelező bevonásával kell együtt járniuk, és a kohéziós politikában rögzített partnerségi elvet is tiszteletben kell tartaniuk.

2.7.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az éghajlati alkalmazkodási alap önmagában nem lesz elegendő a természeti katasztrófák következményeinek kezelésére és arra, hogy a reziliencia fokozásának lehetővé tétele érdekében fedezze az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás költségeit. Ezzel kapcsolatban az EGSZB felhívja a figyelmet az „éghajlatváltozással szembeni védelmi résre”, azaz az éghajlattal összefüggő katasztrófák által okozott, nem biztosított gazdasági veszteségek arányára. A természeti katasztrófákkal szembeni biztosítási lefedettség továbbra is alacsony Európában: az 1980 és 2017 között bekövetkezett természeti katasztrófák okozta károknak csupán mintegy 35 %-a volt biztosított (3). Ezért fontos, hogy megvizsgáljuk és népszerűsítsük a tagállamokban a katasztrófabiztosítást, és olyan nemzeti biztosítási rendszereket mozdítsunk elő, amelyek arra ösztönzik a felhasználókat, hogy az alkalmazkodásba fektessenek be, csökkentve ezzel az uniós alapokra háruló terheket és bátorítva a proaktív beruházásokat. Az érdekelt felek közötti párbeszéd és a biztosítási termékekkel kapcsolatos innováció révén új kockázatátruházási megoldásokat lehet kifejleszteni a biztosítási és viszontbiztosítási rendszeren belül, prioritásként kezelve a pénzügyi piac stabilitását és a fogyasztóvédelmet (4). Ezzel az éghajlati alkalmazkodási alap jobban meg tudna felelni az előtte álló kihívásoknak.

2.8.

Az uniós alapok is fontos szerepet játszanak magvető tőkeként a magánberuházások vonzásában, többek között az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség javítását célzó alkalmazkodás terén.

3.   Az éghajlati alkalmazkodási alap mint a katasztrófák utáni helyreállítás és a katasztrófavédelmi felkészültség eszköze

3.1.

Egy intézményközi uniós tanulmány világosan leírja, hogy miért sürgős az éghajlati katasztrófa kezelése: „A bolygó legfeljebb 1,5 fokos hőmérséklet-emelkedést képes elviselni; ha a hőmérséklet 2030 után tovább emelkedik, még több aszállyal, árvízzel, szélsőséges hőséggel, valamint több százmillió ember elszegényedésével és a legkiszolgáltatottabb népességcsoportok valószínűsíthető pusztulásával kell szembenéznünk” (5).

3.2.

Kezd nyilvánvalóvá válni, hogy messze nem vagyunk felkészülve az éghajlatváltozás kihívásaira. 2021-ben az EU tagállamaiban példátlan pusztítást okoztak a természeti katasztrófák, a Németországban és a Benelux államokban bekövetkezett végzetes árvizektől kezdve a görögországi és spanyolországi katasztrofális erdőtüzekig. Az éghajlati válság és az azzal együtt járó, környezetkárosodást okozó egyéb tényezők láttán valószínű, hogy a pusztító események és a természeti katasztrófák nem kivételes, hanem inkább megszokott jelenséggé válnak. Minél inkább halogatjuk, gyengítjük vagy kerüljük az éghajlati válság és a környezetkárosodás elleni hatékony intézkedéseket, annál nagyobbak lesznek a kockázatok.

3.3.

A 2021 nyarán Nyugat-Európát sújtó árvizekben legalább 240 ember vesztette életét (6), és még számtalan ember volt, aki lakóhelye elhagyására kényszerült vagy elveszítette otthonát. Görögországban nem kevesebb mint 500 erdőtüzet észleltek az országot sújtó hőhullám során (7).

3.4.

Nemcsak a 2021-es környezeti katasztrófák okozta pusztítás és emberveszteség mértéke volt példátlan, hanem az érintett közösségek pénzügyi költségei is. Nyugat-Európában az áradások a becslések szerint 38 milliárd euró értékű kárt okoztak (8). Görögországban a miniszterelnöknek egy 500 millió eurós segélycsomagot kellett jóváhagynia Evia szigete számára, amely a tűzvészek által leginkább sújtott régió volt (9).

3.5.

A világ egyetlen része sem védett a természeti katasztrófák jelentette növekvő veszélyekkel szemben. Hasonlóképpen egyetlen uniós tagállam sincs eléggé felkészülve arra, hogy megküzdjön ezekkel a hatalmas kihívásokkal – sem az aszályok, erdőtüzek és árvizek kezeléséhez szükséges erőforrások és felszerelés, sem pedig az érintett területek helyreállításához szükséges finanszírozás tekintetében.

3.6.

Az éghajlati alkalmazkodási alapból finanszírozott, a természeti katasztrófákra való reagálást szolgáló beruházásoknak ki kell egészíteniük az európai strukturális beruházási alapokból származó, folyamatban lévő kiadásokat, amelyek a katasztrófákra való felkészülést és a megelőzést segítik. Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség megteremtése érdekében hatalmas beruházásokra van szükség, például többek között gátak építésébe, az árvizeknek ellenálló épületek építésébe, a parti erózió elleni védelembe, az erdőtüzek megfigyelésére és megfékezésére szolgáló berendezésekbe, valamint az aszályok sújtotta területeken az édesvíz megőrzését és tárolását segítő technológiába irányuló beruházásokra. Miközben a strukturális beruházási alapoknak arra kell törekedniük, hogy előzetesen csökkentsék a lehetséges károkat, az éghajlati alkalmazkodási alapnak gyorsan kell reagálnia azokban az esetekben, amikor az ilyen megelőző intézkedésekkel nem sikerült elhárítani bizonyos károkat.

3.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az éghajlati válság előre jelzett következményeinek kezeléséhez a jelenleginél sokkal erőteljesebb támogatási mechanizmusra van szükség. Az EUSZA teljes költségvetése mindössze évi 500 millió euró (10). 2002-es létrehozása óta az EUSZA 28 különböző európai országot támogatott több mint 7 milliárd euró rendelkezésre bocsátásával (11). Ez jelentős összeg, de semmiképpen sem lenne elegendő ahhoz, hogy fedezze azon károk költségeit, amelyeket önmagukban a 2021-ben bekövetkezett természeti katasztrófák okoztak.

3.8.

Megállapítható, hogy természeti katasztrófák esetén fokozott az életveszély bizonyos csoportoknál, amelyek nem tudják könnyen elhagyni az érintett területeket. Ez a helyzet különösen az idősek, a fogyatékossággal élők és a gyermekek esetében. A beruházásoknak célzottaknak kell lenniük, hogy a mentőszolgálatok rendelkezzenek a különleges figyelmet igénylő személyek megsegítéséhez szükséges felszereléssel és kiegészítő mentőszemélyzettel. A kevesebb erőforrással rendelkező emberek az alternatív szálláshelyek keresésének költségei és a személyes mobilitási eszközökhöz való korlátozott hozzáférésük miatt szintén kevésbé képesek elhagyni lakóhelyüket. Az éghajlati alkalmazkodási alapnak kezelnie kell ezt.

4.   Az éghajlati alkalmazkodási alap mint a zöld energiára való átállás eszköze

4.1.

Az EGSZB véleménye szerint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás egyben a fenntartható energiatermelés által meghatározott új helyzethez való alkalmazkodást is jelenti. A közelmúlt fejleményei miatt az EU hatalmas és sürgős kihívásokkal néz szembe az energiafüggetlenség terén, amelyek a többéves pénzügyi keret, az NGEU és a gazdaságirányítási keret kidolgozásakor még nem voltak láthatók. Az Európai Bizottság REPowerEU tervére (12) és az Európai Tanács következtetéseire utalva az EGSZB teljes mértékben egyetért azzal, hogy Oroszország ukrajnai invázióját követően soha nem volt még ilyen fontos az energiafüggetlenség, beleértve a megújuló energiaforrások fejlesztését is.

4.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a zöld és dekarbonizált energiatechnológiák, az energiahatékonyság javítása és az energiaigény csökkentése milyen szerepet játszhat az energiaellátás növelésében és az energia megfizethetőbbé tételében az EU-ban. Ez segít védelmet nyújtani az áremelkedésekkel szemben, amelyek gátolják a gazdasági növekedést, súlyosbítják az egyenlőtlenségeket, energiaszegénységet okoznak, növelik a termelési költségeket és csökkentik az EU versenyképességét. Az EGSZB különösen üdvözli az innovatív hidrogénalapú megoldások alkalmazásának és a költséghatékony megújuló villamos energia ipari felhasználásának felgyorsítását.

4.3.

Fontosabb, mint valaha, hogy gyors és ambiciózus beruházásokkal segítsük az elmozdulást az Unión belül előállított zöldebb energiák felé. Míg a zöld energiatermelés és az energetikai autonómia mindig hosszú távú cél kell, hogy legyen az EU számára, a jelenlegi helyzetben az EU-nak sürgősen szüksége van alternatív forrásokból származó, megfizethető energiaellátásra, úgy, hogy az ne veszélyeztesse energetikai céljait. Az éghajlati alkalmazkodási alap a meglévő mechanizmusoknál hatékonyabban és eredményesebben tudná kezelni azokat a sürgős beruházásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy alternatív forrásokból megfizethető energiát biztosítsanak az emberek számára.

4.4.

Az EGSZB számára egyre nyilvánvalóbb, hogy az energiafüggőség olyan tényező, amely gyengíti az EU egyes országokkal – jelen esetben Oroszországgal – szembeni válaszlépéseit, ahogy azt az ukrajnai invázióval szembeni uniós reagálás is világosan mutatja. Az orosz gáztól való jelenlegi túlzott függőség súlyosan aláássa az EU és tagállamai azon képességét, hogy gyors intézkedéseket hozzanak, és közben ne tegyék ki saját polgáraikat az üzemanyaghiány és az energiaszegénység veszélyének. Sajnos az USA-ból történő földgázbeszerzésre vonatkozó tervek nem jelentenek fenntartható vagy környezettudatos megoldást (13).

4.5.

Az éghajlati alkalmazkodási alapnak olyan eszközként kell szolgálnia, amely finanszírozást biztosít az EU-n belül előállított zöld és dekarbonizált energia iránti sürgető szükséglethez. Ehhez pedig ambiciózus beszerzések kellenek a meglévő technológiákból, illetve beruházásokra is szükség van az új technológiák kifejlesztése terén, hogy elérjük a kibocsátásmentes gazdaságot. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az ukrajnai háború nem eredményezheti a környezetvédelmi és szociális célok megvalósítására vonatkozó uniós feladatok elhanyagolását, ezek a célok ugyanis hosszú távon a gazdasági erő kiépítésének alapját képezik.

4.6.

Az energiafogyasztás csökkentése terén a tagállamok eredményei között jelentős különbségek mutatkoznak. 2018-ra a 27 tagállam közül csak 11 csökkentette a teljes belföldi energiakeresletét a 2020-as célértéke alá. Összességében az EU messze van a 2030-ra kitűzött célok elérésétől, ami azt jelenti, hogy további erőfeszítésekre van szükség. Szerencsére a megújuló energiaforrások bruttó végső energiafogyasztáson belüli aránya folyamatosan nőtt az EU-ban. Az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag javaslata az, hogy a megújuló energiaforrások energiafogyasztáson belüli aránya 2030-ra elérje a 40 %-ot. Miközben a megújuló energiaforrások energiafogyasztáson belüli részarányát illetően jelentősek az eltérések az EU-ban, ugyanez a helyzet a megújuló energia előállítására való képesség tekintetében is, a költségvetési korlátozások és a földrajzi elhelyezkedés miatt. Egyes országokban igen alacsony az egy főre jutó működő fényelektromos kapacitás, annak ellenére, hogy ezen a területen sok a lehetőség. Más országokban a vízerőműveknek kedvező földrajzi körülményeknek köszönhetően magas a megújuló energiák részaránya.

4.7.

A zöld energiára való átállás felgyorsítása új finanszírozási igényeket fog támasztani, és azt az energiaválság és az EU energetikai autonómiája iránti növekvő igény miatt sürgősen meg kell tenni. Ahhoz, hogy az „Irány az 55 %!” csomag javaslataiban magasabb célértékeket és korábbi határidőket tűzzünk ki a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan – például a nap- és szélenergia alkalmazásának elterjesztésével és az energiahatékonyság javításával –, erőteljes finanszírozási válaszra lesz szükség. Az Európai Bizottság bejelentette, hogy a REPowerEU-javaslatokkal (14) összefüggésben – a tagállamok szükségleteinek feltérképezése, valamint a határokon átnyúló beruházásokra vonatkozó követelmények alapján – fel kívánja mérni ezeket a finanszírozási igényeket. Az EGSZB üdvözli ezt, ugyanakkor kifejezi aggályát, hogy a jelenlegi uniós és nemzeti szintű finanszírozási eszközök nem lesznek elegendőek, és rámutat, hogy cselekvésre van szükség ahhoz, hogy a megújuló energiaforrások már most megoldást jelentsenek. Az éghajlati alkalmazkodási alap megújuló energiaforrásokra fordított kiadásait a magánberuházások bevonásával is növelni kellene, ahol az alap a magvető tőkét nyújtaná.

4.8.

Az EU energetikai autonómiájának javítását célzó beruházásokat úgy kell növelni, hogy az összhangban legyen a zöld és megújuló energiára való átállásra irányuló törekvéssel. A siker érdekében – az éghajlati alkalmazkodási alap segítségével megvalósítandó azonnali beruházások mellett – az EU-nak jelentős hosszú távú beruházásokat kell megvalósítania a kutatás és az innováció, valamint a termelés és a fogyasztás új módjai terén, hogy könnyebben tudjon tiszta és megfizethető energiát kínálni mindenki számára. Az uniós kutatási és innovációs menetrend már most is jelentős elkötelezettségről tanúskodik e cél iránt, és érezhető előrelépésre ad lehetőséget. A kutatás kihangsúlyozásának ugyanakkor azzal kell párosulnia, hogy a tagállamok elkötelezettek legyenek a környezetbarátabb energiatermelési formák bevezetése mellett, és képesek legyenek fokozatosan lemondani a hagyományosabb energiatermelési módokról, különösen azok a tagállamok, amelyek még mindig erősen függnek a széntől.

4.9.

Az EGSZB üdvözli, hogy a többéves pénzügyi keret és az NGEU rendelkezik éghajlat-politikára elkülönített forrásokkal, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezek kidolgozása óta megváltoztak az EU-ban élő embereket fenyegető legközvetlenebb környezeti veszélyek, és hogy ezért új megközelítésekre van szükség. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az új alap létrehozásán túlmenően vizsgálja felül a finanszírozási környezetet, hogy azonosítani lehessen az éghajlat-politika különböző aspektusait érintő finanszírozási hiányosságokat és további finanszírozási igényeket.

5.   A meglévő uniós éghajlat- és energiapolitika megbízhatóságának és az éghajlati alkalmazkodási alap kiegészítő jellegének biztosítása

5.1.

Az éghajlati alkalmazkodási alap egy nagyon konkrét, az uniós finanszírozás szempontjából kielégítetlen igényre adna választ, vagyis arra, hogy elegendő finanszírozás álljon rendelkezésre az éghajlati, környezeti és energetikai vészhelyzetekre adott gyors válaszlépésekhez. Ennek az alapnak azonban összhangban kell állnia és összeegyeztethetőnek kell lennie az ezekre a területekre vonatkozó átfogó uniós politikákkal.

5.2.

Az éghajlati válság rendszerszintű, határokon átívelő probléma, ami azt jelenti, hogy gazdaságunk működésének rendszerszintű megváltoztatására van szükség. Emiatt kulcsfontosságú, hogy a kormányok a probléma tüneteinek kezelése helyett a rendszerszintű megoldások mellett kötelezzék el magukat.

5.3.

Az egyének és csoportok elkötelezettségében és érintettségében hatalmas eltérések tapasztalhatók, és ezek súlyosbítják az éghajlatváltozás problémáját. Ezek az eltérések a szénlábnyomra vonatkoznak, mivel az egyes uniós tagállamokban és régiókban az egy főre jutó CO2-kibocsátás igen jelentős különbségeket mutat. Az éghajlatváltozás hatásai, az alkalmazkodási képesség és a kihívások kezelésének képessége, és végül az éghajlat-politikai intézkedések hatásai, valamint a küszöbön álló jelentős strukturális változások terén is eltéréseket tapasztalunk.

5.4.

Az Unión belül az éghajlati hatások a tagállamok földrajzi elhelyezkedésétől, valamint gazdaságuk állapotától és szerkezetétől függően a tagállamokon belül és a tagállamok között is nagymértékben eltérnek. Például az EU lakosságának 7 %-a él olyan területeken, ahol nagy az árvíz veszélye, több mint 9 %-a viszont olyan területeken él, ahol 120 napig nem esik az eső.

5.5.

Az igazságos átmenetre való törekvéshez fenntartható szociális feltételekre is szükség van, összhangban a fenntartható fejlődési célokkal és a szociális jogok európai pillérével. Az EGSZB emellett a környezeti fenntarthatóság holisztikus megközelítését szorgalmazza, és rámutat a taxonómiai rendeletre, amely hat környezetvédelmi célkitűzést határoz meg: az éghajlatváltozás mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme, a körforgásos gazdaságra való áttérés, a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása.

5.6.

A jelenlegi programozási időszakban jóváhagyott több mint 330 milliárd eurós költségvetéssel a kohéziós politika jelenleg a legnagyobb és legfontosabb közös beruházási eszköz Európában, és ezért döntő szerepet játszik az éghajlati válság kezelésében. A tagállamokon belüli és a tagállamok közötti eltéréseket – amelyek kezelése a kohéziós politika célja – nagy valószínűséggel az éghajlatváltozás és annak következményei is befolyásolják. A helyreállítási és rezilienciaépítési terv a maga részéről szintén nagy hangsúlyt fektet az éghajlatra. Miközben látjuk a beruházások melletti egyértelmű elkötelezettséget, világos és strukturált képet kell alkotni arról, hogy mely forrásokat szánják az éghajlatváltozás kezelésére, és hogyan kezelik azokat.

5.7.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak egyértelmű politikai kötelezettséget kell vállalniuk az éghajlat-politikai célok elérésére. Sürgősen fokozni kell a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti többszintű párbeszédet az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti intézkedések regionális és helyi szintű tervezéséről és végrehajtásáról, a helyi önkormányzatok finanszírozáshoz való közvetlen hozzáféréséről, valamint az elfogadott intézkedések előrehaladásának nyomon követéséről. A szociális partnereket és a szervezett civil társadalmat be kell vonni ebbe a folyamatba a kiegyensúlyozott, valamennyi csoport érdekeit tiszteletben tartó megközelítés biztosítása érdekében.

5.8.

Az EGSZB kiemeli a helyi, szociális és regionális partnerek kulcsfontosságú szerepét az éghajlatváltozás következményeinek kezelésében. Sajnos az a támogatás, amelyet e szereplők közül sokan tevékenységük finanszírozására kapnak, még mindig messze nem elégséges ahhoz, hogy kezelhessék az előttük álló kihívásokat. Többek között az Igazságos Átmenet Alapot is meg kell erősíteni, hogy jobb támogatást nyújtson.

5.9.

Az EGSZB kitart amellett, hogy a környezeti fenntarthatóságra való átállásnak inkluzívnak kell lennie, és összhangban kell állnia a fenntartható fejlődési célokkal és a szociális jogok európai pillérével. Ebben az összefüggésben a kulcsfontosságú kritériumoknak magukban kell foglalniuk az új, minőségi zöld munkahelyek megőrzését és létrehozását, ezáltal biztosítva a képzést és az inkluzív szociális intézkedéseket azáltal, hogy alternatív klímasemleges gazdasági ágazatokat alakítanak ki a régió lakossága számára. Ennek ellensúlyoznia kell az éghajlat-politikai intézkedések és a strukturális változások lehetséges regresszív hatásait. Például a közbeszerzési és a vállalatoknak nyújtott állami támogatási intézkedéseknek minőségi munkahelyek létrehozásához kell kapcsolódniuk, és tiszteletben kell tartaniuk a munkavállalók jogait, a környezetvédelmi normákat és az adóügyi kötelezettségeket. Ezenkívül a kiszolgáltatott személyeket meg kell védeni az éghajlatváltozás hatásaitól, és mindenkor el kell kerülni az energiaszegénységet. Végül az EGSZB felhívja a figyelmet az uniós taxonómia jelentős károkozás elkerülését célzó elvére, amely szerint a különböző szakpolitikák végrehajtása során nem sérülhetnek a környezetvédelmi célok.

5.10.

Mivel a formális és a nem formális oktatás fontos mechanizmusok az éghajlati válság leküzdésében, alapvetően fontos befektetni az éghajlatváltozással és az aktív polgári szerepvállalással kapcsolatos hozzáférhető oktatásba. A fenntarthatóságra való nevelés hatékony eszköz ahhoz, hogy a fiatalokat felkészítsük arra, hogy részt vegyenek a konkrét éghajlat-politika irányáról szóló vitákban. Az oktatás és képzés szerepe az éghajlatváltozás elleni küzdelemben egyre inkább elismerést nyer.

---

(1)  https://www.eesc.europa.eu/hu/our-work/opinions-information-reports/opinions/tackling-energy-poverty-and-eus-resilience-challenges-economic-and-social-perspective (lásd e Hivatalos Lap 88. oldalát).

(2)  Regional development MEPs suggest to set-up a Climate Change Adaptation Fund | Hírek | Európai Parlament.

(3)  Economic losses from climate-related extremes in Europe – Európai Környezetvédelmi Ügynökség.

(4)  Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Európa létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia, COM(2021) 82 final, 2.2.3. pont, valamint A fenntartható gazdaságra való átállás finanszírozási stratégiája COM(2021) 390 final, II. és III. rész, 2 c) intézkedés, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) természeti katasztrófákra vonatkozó biztosítási eredménytáblája és vitaanyag.

(5)  ESPAS_Report.pdf, 8. o.

(6)  https://www.brusselstimes.com/belgium-all-news/199487/europes-summer-floods-amount-to-worlds-second-most-costly-natural-disaster-of-2021

(7)  https://www.reuters.com/world/europe/greece-starts-count-cost-after-week-devastating-fires-2021-08-09/

(8)  Europe's summer floods amount to world's second-most costly natural disaster of 2021 (brusselstimes.com).

(9)  https://www.reuters.com/world/europe/greece-starts-count-cost-after-week-devastating-fires-2021-08-09/

(10)  Az EU Szolidaritási Alapja.

(11)  https://ec.europa.eu/regional_policy/hu/funding/solidarity-fund/

(12)  REPowerEU terv. COM(2022) 230 final

(13)  U.S., EU strike LNG deal as Europe seeks to cut Russian gas | Reuters.

(14)  COM(2022) 230 final