A Régiók Európai Bizottsága véleménye – A szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv

(2021/C 440/12)

Előadó: Mikel IRUJO AMEZAGA (ES/EA), Navarra kormányának gazdaság- és vállalkozásfejlesztési minisztere

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

A szociális gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv fontossága a szociális gazdaságnak az európai helyi és regionális fejlődéshez való hozzájárulása érdekében

1.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy 2021 negyedik negyedévében – az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, az Európai Parlament szociális gazdasággal foglalkozó közös munkacsoportja, a GECES (1), a különféle uniós kormányok és a szociális gazdaság fejlesztése iránt elkötelezett európai hálózatok, például a Social Economy Europe, illetve a REVES (2) kérésének megfelelően – szociális gazdasági cselekvési tervet terjesszen elő;

2.

úgy véli, hogy a szociális gazdaság fejlődését elősegítő uniós beavatkozás különösen fontos a jelenlegi helyzetben, amikor a Covid19 által kiváltott gazdasági és társadalmi válság következtében a szociális gazdaság vállalkozásaiban és szervezeteiben rejlő teljes potenciál mozgósítására szükség van a gazdasági fellendülés, a kollektív vállalkozói szellem előmozdítása és a minőségi munkahelyteremtés érdekében;

3.

emlékeztet arra, hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság szerint (3) Európában (EU-28) a szociális gazdaság 2,8 millió vállalkozást és szervezetet ölel fel, amelyek 13,6 millió munkavállalót foglalkoztatnak, ami az uniós munkaerő mintegy 6,3 %-át teszi ki. Ezenkívül a szociális gazdaság magába foglalja a szövetkezeti, kölcsönös önsegélyező és hasonló szervezetek több mint 232 millió tagját, valamint 82,8 millió önkéntest is;

4.

rámutat, hogy az európai szociális gazdaság sokféle vállalkozásból és szervezetből áll, ideértve a szövetkezeteket – rendkívül sokféle szövetkezeti formában –, az önsegélyező társaságokat, az egyesületeket, az alapítványokat és a szociális vállalkozások különböző formáit, valamint az egyes tagállamokra jellemző egyéb jogi formákat, így a munkavállalói tulajdonban álló vállalatokat, a szociális társaságokat, a szolidaritási intézményeket stb.;

5.

emlékeztet arra, hogy ezeket a sokféle, valamennyi tevékenységi ágazatban jelen lévő vállalatokat és szervezeteket erős identitás jellemzi, amelyet olyan közös értékek és jellemzők határoznak meg, mint az emberek és a szociális célok elsőbbsége a tőkével szemben, a nemek közötti egyenlőség, a demokratikus irányítás, valamint a nyereség nagy részének újrabefektetése a vállalat vagy szervezet fenntartható fejlődési céljainak, illetve kollektív és általános érdekű céloknak az elérése érdekében;

6.

hangsúlyozza a szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek területhez kötöttségét, tekintettel arra, hogy ezek olyan vállalkozások, amelyek – mivel egy adott területen alakultak, és az ott élő emberek tulajdonában állnak – soha nem költöznek el, és erősen elkötelezettek a működési helyük gazdasági és társadalmi fejlődése iránt. Emlékeztet arra, hogy a szociális gazdaság fontos szerepet játszik a vidékfejlesztés szempontjából azzal, hogy elősegíti a helyi erőforrások fejlesztését és az elnéptelenedés elleni fellépést, figyelembe véve azt is, hogy ezek a szereplők fontosak a vidéki területek szociális gazdaságának fejlesztésében és a városi területekkel való összekapcsolásában, elősegítve a népesség helyben maradását és a társadalmi kohézió erősítését;

7.

hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaság szereplői olyan elveket és értékeket képviselnek, amelyek lehetővé teszik mind a gazdasági, mind a környezeti szempontokkal összeegyeztethető fejlődést, ami nagyfokú elkötelezettséget mutat a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend megvalósítása iránt. Ezért azt a plurális gazdaságot, egyensúlyt és átfogó értelemben vett fenntarthatóságot képviselik, amely szükséges mind a 17 fenntartható fejlődési cél eléréséhez;

8.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki a szociális gazdaság európai jogi keretét, amely közös fogalommeghatározást biztosít, valamint rendelkezik a bizonyos szervezeti és működési kritériumoknak megfelelő vállalkozások felvételéről és integrációjáról. Ez döntő támogatást nyújtana az ágazat fejlesztéséhez;

9.

úgy véli, hogy a szociális gazdaság szereplőit is a fenntartható fejlődési célok felé kellene terelni;

10.

rámutat, hogy az Európai Bizottságnak a készségfejlesztési paktumon keresztül támogatnia kell a szociális gazdaságban dolgozók képzését és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférését olyan területeken, mint a digitalizáció, az inkluzív médiakompetencia, a részvételen alapuló vezetés, a reziliencia és a zöld átállás, támogatva őket abban, hogy be tudjanak lépni a szociális gazdasági vállalkozások munkaerőpiacára, illetve ott tudjanak maradni. E cél elérése érdekében olyan együttműködést javasol a szociális gazdaság ipari ökoszisztémájával, amelyben főként közigazgatási szervek, szakképzési központok és egyetemek vesznek részt. Emellett a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége támogatást nyújthat a környezet védelmét és a körforgásos gazdaság előmozdítását célzó képzések ösztönzéséhez. Ezért felhívjuk a figyelmet „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című RB-véleményben megfogalmazott ajánlásokra, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatok nézőpontjából tett javaslatok segítségével dolgoztak ki. A helyi nézőpont a szociális gazdaság szempontjából is rendkívül fontos;

11.

szorgalmazza a szociális gazdaságban rejlő lehetőségek feltárását a szakképzés és az aktív foglalkoztatáspolitika, valamint a kompetencia- és készségfejlesztés területén, kiemelt figyelmet fordítva a munkaerőpiacra nehezebben bejutó csoportokra, például a fiatalokra, a tartós munkanélküliekre, a fogyatékossággal élőkre vagy a digitális erőforrásokhoz korlátozott hozzáféréssel rendelkező távoli területeken élőkre;

12.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt azokról a szociális transzferekről, amelyeket a munkavállalók a szociális gazdasági formák révén kapnak a munkáltatóiktól. E tanulmánynak a tagállamok, a helyi és regionális önkormányzatok és a szociális gazdasági hálózatok közötti bevált gyakorlatok cseréjét célzó uniós platformmal kell kiegészülnie, és a szociális gazdaságban rejlő ipari vállalkozási potenciállal is foglalkoznia kell;

13.

hangsúlyozza, hogy a szociális gazdasági csoportosulásoknak (klasztereknek) lehetőségük van arra, hogy integrálódjanak az európai értékláncokba, valamint szövetségeket kössenek más üzleti szereplőkkel, közigazgatási szervekkel, szakképzési központokkal, szakiskolákkal, egyetemekkel és kutatóközpontokkal a stratégiai célok elérése és az erőforrások egyesítése érdekében;

14.

felismeri annak lehetőségét, hogy a szociális gazdaság az Európai Klaszter-együttműködési Platform (4) részévé váljon, megkönnyítendő a szövetségek kiépítését, és elősegítendő e vállalatok és szervezetek stratégiai értékláncokban való részvételét;

15.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szociális gazdaságot mint a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik fő mozgatórugóját bevonják az intelligens szakosodási stratégiákba; emlékeztet továbbá arra, hogy a szociális gazdaság sikerrel alkalmazhatja a szociális innovációt, és ennek kapcsán rámutat, hogy „azáltal, hogy a közösséget alkotó egyének közötti együttműködésen és polgári szerepvállaláson alapulnak, a szociális gazdaság kezdeményezései […] hozzájárulnak a társadalmi, gazdasági és területi kohézió, valamint a bizalom növeléséhez az egész EU-ban” (5);

16.

kiemeli annak fontosságát, hogy a szociális gazdaság terén előmozdítsák a régiók közötti együttműködést, amely kulcsfontosságú eszköz a transznacionális üzleti klaszterek kialakítása, a szinergiák határokon átnyúló kiaknázása, a legkülső régiók által saját földrajzi térségükön belül harmadik országokkal folytatott, egyedi regionális együttműködés kiaknázása, valamint annak támogatása szempontjából, hogy a szociális gazdaságban működő vállalkozások és szervezetek nemzetközivé váljanak az egységes piacon; rámutat ezzel kapcsolatosan, hogy az európai intelligens szakosodási platform keretében működő, szociális gazdasággal foglalkozó tematikus platform – amely hét európai régiót fog össze – hasznos eszköz a régiók közötti együttműködés előmozdításához, és annak tapasztalatait és bevált módszereit figyelembe kell venni a szociális gazdaságra vonatkozó jövőbeli európai cselekvési tervben;

17.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza azon kezdeményezéseinek ambícióját és koherenciáját, amelyek támogatják a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a szociális gazdaság előmozdításában. Emlékeztet arra, hogy már számos helyi és regionális önkormányzat rendelkezik nagyratörő stratégiával és cselekvési tervvel a szociális gazdaság előmozdítására. Az Európai Bizottságnak össze kellene gyűjtenie és fel kellene használnia ezeket az európai szociális gazdaságra vonatkozó jövőbeli cselekvési terv kidolgozásához; az Európai Bizottságnak emellett támogatnia kellene a bevált gyakorlatok és a létező kezdeményezések cseréjét a helyi és regionális önkormányzatok között (pl. egy a helyi és regionális önkormányzatok között létrehozott, a szociális gazdaságot támogató hálózaton keresztül);

18.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a szociális gazdaság előmozdítására irányuló, Unión belüli regionális és helyi közpolitikákról, és azt egészítse ki a világ más régióitól és helyi önkormányzataitól származó példákkal;

19.

elismeri, hogy az „Európai szociális gazdasági régiók” (ESER) kezdeményezésnek és a szociális gazdasággal kapcsolatos projektekre (social economy missions) vonatkozó javaslatok benyújtásáról szóló felhívásnak fontos hatása van arra, hogy létrejöjjön a szociális gazdaság fejlesztése iránt elkötelezett helyi és regionális önkormányzatok kiterjedt közössége, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv keretében erősítse meg ezt a programot;

20.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a szociális gazdasági hálózatokkal együtt ösztönözze a helyi és regionális önkormányzatok részvételét a szociális gazdasággal és szociális vállalkozásokkal foglalkozó szakértői csoportban (GECES). Kéri e tekintetben, hogy a GECES-en belül hozzanak létre egy, a szociális gazdaság regionális és helyi szakpolitikáival foglalkozó munkacsoportot;

21.

kéri, hogy a szociális gazdasággal kapcsolatos elemzések, tanulmányok, javasolt intézkedések, nyomonkövetési és támogatási eszközök és mechanizmusok, amelyek statisztikai adatokat gyűjtenek a szociális gazdaság munkavállalóiról vagy különböző vállalati formáinak felépítéséről, vegyék figyelembe a nemi dimenziót, méghozzá úgy, hogy nemek szerint bontott adatokat és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos mutatókat tartalmaznak;

A szociális gazdaság közismertebbé tétele

22.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan egységes online platformot a vállalkozások és szervezetek segítésére és a vállalkozói szellem szociális gazdasági formákon keresztüli fellendítésére, amely a szociális gazdaságról szóló valamennyi európai tanulmányt és jelentést, valamint az Unió által e vállalkozások és szervezetek számára kínált valamennyi lehetőséget összegyűjti;

23.

javasolja, hogy a szóban forgó online platform létrehozása és üzemeltetése az európai szociális gazdasági hálózatokkal és a GECES-szel együttműködve történjen;

24.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv irányozzon elő széles körű kommunikációs kampányt, és annak megtervezésébe és végrehajtásába a Régiók Európai Bizottságát, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot és a szociális gazdasági hálózatokat is vonja be. Ez a kampány alapvetően fontos a kollektív vállalkozói szellem előmozdítása, valamint a szociális gazdaságot támogató európai eszközök ismertségének növelése szempontjából;

25.

kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen egy olyan, a szociális gazdaságra vonatkozó közpolitikákkal kapcsolatos útmutatót, amely figyelembe veszi a szociális gazdaság jogi formáinak Európán belüli sokféleségét, és támogatást nyújt a helyi és regionális önkormányzatok számára;

26.

emlékeztet arra, hogy a siker kulcsa a szociális gazdaság sokszínűségében és azon képességében rejlik, hogy innovatív megoldásokat kínál a nagy gazdasági, társadalmi, oktatási és környezeti kihívásokra;

27.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a Régiók Bizottsága, az EGSZB és a GECES részvételével zajló, demokratikus és átlátható folyamat keretében éves rendszerességgel válassza meg a szociális gazdaság európai fővárosát;

28.

javasolja, hogy fokozzák a szociális gazdaság Enterprise Europe Networkön belüli integrációját és láthatóságát. Javasolja továbbá, hogy a szociális gazdaság kapjon nagyobb hangsúlyt az „Európai vállalkozói régió” (EVR) cím odaítélési kritériumai között;

29.

emlékeztet arra, hogy a szociális gazdaság, valamint a szociális gazdaság iránt elkötelezett városok és régiók európai hálózatait – mint a cselekvési terv végrehajtása és az azáltal teremtett lehetőségek kommunikálása szempontjából létfontosságú szövetségeseket – támogatásban és finanszírozásban kell részesíteni és meg kell erősíteni;

A szociális gazdaságban működő vállalkozások és szervezetek finanszírozáshoz való hozzáférésének javítása

30.

rámutat, hogy a szociális gazdaságban működő vállalkozások és szervezetek még több nehézséggel szembesülnek a finanszírozáshoz való hozzáférés terén, részben az üzleti modelljeikkel kapcsolatos tájékozottság és megértés hiánya miatt, amelyek a kollektív vagy általános érdekeket helyezik előtérbe a nyereségmaximalizálással szemben;

31.

emlékeztet arra, hogy a Kohéziós Alapnak, és különösen az ERFA-nak és az ESZA-nak kulcsfontosságú szerepe van a szociális gazdasági projektek finanszírozásában;

32.

kéri, hogy a szociális gazdaság valamennyi szektorában fejlesszék a kollektív vállalkozói tevékenységet a szociális gazdasági vállalkozások létrehozásához szükséges pénzügyi támogatási keretek létrehozásával, hogy azok meg tudjanak felelni a jövőbeli üzleti kihívásoknak;

33.

hangsúlyozza, hogy az InvestEU program négy szakpolitikai kerete révén kulcsfontosságú szerepet fog játszani az innovatív szociális gazdasági projektek finanszírozásában, különös tekintettel a „kkv-k” szakpolitikai keretre, illetve a mikrofinanszírozást és a szociális gazdasági vállalkozások finanszírozását magában foglaló, „szociális beruházás és készségek” szakpolitikai keretre;

34.

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a tanácsadó bizottságban vegyen részt a Régiók Bizottságának egy tagja, a beruházási bizottságba pedig a szociális gazdaságban működő vállalkozásokkal és a szervezetek finanszírozásával foglalkozó szakértőket is vonjanak be;

35.

kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozza ki a beruházások világos, átlátható és hatékony szociális és környezetvédelmi osztályozását;

36.

kiemeli a szociális gazdaság pénzügyi szereplőinek (etikus és szövetkezeti bankok, hitelszövetkezetek, mikrofinanszírozás, szociális pénzintézetek, kölcsönös és szövetkezeti biztosítótársaságok stb.) jelentőségét a fenntartható finanszírozás területén, azok számottevő jelenlétét a vidéki térségekben és a kevésbé fejlett régiókban, valamint a kiszolgáltatott csoportok pénzügyi integrációjára és a reálgazdasági beruházásokra irányuló tevékenységét;

37.

kéri, hogy a szociális gazdaságban működő vállalkozások és szervezetek finanszírozáshoz való hozzáférése kapcsán vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség szempontját, tekintettel arra, hogy a nők nehezebben jutnak hitelhez és pénzügyi forrásokhoz, mint a férfiak. Ezt a körülményt a finanszírozáshoz való hozzáférés javítását célzó eszközök kialakításakor kezdettől fogva figyelembe kell venni;

A vállalkozói készségek oktatásának előmozdítása a szociális gazdaság révén

38.

emlékeztet arra, hogy – az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló, 2015. évi tanácsi következtetésekkel összhangban – az alapfokú oktatástól a felsőoktatásig (egyetemi oktatás és szakképzés) az oktatás valamennyi szintjén fontos, hogy előmozdítsák a vállalkozói szellemre nevelést és képzést a szociális gazdaság megjelenési formáin keresztül;

39.

rámutat, hogy az olyan projektek, mint a hét európai régió által az intelligens szakosodási platform keretében életre hívott, Szociális Gazdasági Üzleti Iskola innovatív megoldásokat kínálnak a szociális gazdasági vállalkozások hiányos képzési kínálatára, és olyan kompetens szakemberek képzésére törekednek, akik képesek végigkísérni és irányítani e vállalkozások és szervezetek növekedését;

40.

rámutat, hogy a szociális gazdasági vállalkozások és szervezetek olyan különleges készségeket igényelnek, amelyek a hagyományos vállalkozásoknál is alkalmazhatók, mint például az inkluzív vezetés;

41.

kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozottan aknázza ki az Erasmus+ programot a szociális gazdasági vállalkozásokban alkalmazandó vállalkozói készségek és az itt történő munkavégzés oktatásának és az erre irányuló képzésnek az előmozdítására. Javasolja e tekintetben, hogy vizsgálják meg annak lehetőségeit, hogy az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” programot nagyobb mértékben alkalmazzák a szociális gazdaság vállalkozásai és szervezetei, különösen a legtávolabbi európai régiókban, ahol az európai kontinenstől való távolság miatt korlátozottabb a fiatalok mobilitása;

42.

kéri, hogy – a készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködés terve és a tudásfejlesztési szövetség révén – térképezzék fel a szociális gazdaságban dolgozók oktatása, képzése és készségfejlesztése előmozdításának új lehetőségeit. Ezen túlmenően az oktatás minden szintjén és a nem formális oktatás révén megszerzett tudás és készségek korpuszának arra kell ösztönöznie az embereket, hogy a lehető legjobban használják fel a tudást, azaz fejlesszék a humán készségeket, és segítsék elő a folyamatosan változó környezethez való alkalmazkodóképességet;

A piacokhoz és a társadalmilag felelős közbeszerzéshez való hozzáférés javítása

43.

emlékeztet arra, hogy a szociális gazdaság vállalkozásai és szervezetei a többi kkv-hoz képest több akadállyal szembesülnek az egységes piacon történő transznacionális működés terén. E nehézségek abból fakadnak, hogy a teljes szociális gazdaság különféle jogi formáinak – így a szövetkezeteknek és ezen belül a különféle szövetkezeti alformáknak, a kölcsönös önsegélyező társaságoknak, az egyesületeknek, az alapítványoknak és a szociális vállalkozásoknak – az átfogó jogi keretei sokfélék, illetve időnként hiányoznak;

44.

emlékeztet arra, hogy a nőknek a szociális vállalkozások irányításában játszott szerepe fontos a szociális gazdaságon belüli vállalkozói oktatás sikere szempontjából;

45.

rámutat továbbá, hogy hiányosak az ezen akadályok leküzdésére szolgáló uniós eszközök. Ennélfogva továbbra is nehézségekbe ütközik egy több országból származó tagokból álló transznacionális európai egyesület létrehozása, akárcsak – az európai jogi keret hiánya miatt – a kölcsönös önsegélyező társaságok és alapítványok esetében;

46.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai közigazgatási szervek körében továbbra is ösztönözze a társadalmilag felelős közbeszerzést, mivel az kulcsfontosságú eszköz a közbeszerzések átláthatóságának növeléséhez, a korrupciós gyakorlatok elleni küzdelemhez, a verseny és a különböző méretű üzleti szereplők közbeszerzésben való részvételének elősegítéséhez, valamint a társadalmilag felelős üzleti gyakorlatok, például a szociális gazdaságra jellemző gyakorlatok előmozdításához;

47.

kéri a „Buying for Social Impact” (társadalmi célú vásárlás) projekt bővítését, ami 15 tagállamban elemezte a közbeszerzési irányelv átültetését, és nemzeti/területi rendezvényeket szervezett, népszerűsítendő a felelős közbeszerzés lehetőségeit a többi uniós tagállamban;

48.

arra kéri az összes helyi és regionális közigazgatási szervet, hogy dolgozzanak ki átlátható és társadalmilag felelős közbeszerzési stratégiákat, többek között úgy, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélését a jogszabályokban és/vagy kollektív szerződésekben meghatározott tisztességes bérek és egyéb feltételek teljesítésétől tegyék függővé, az alvállalkozói láncokra is vonatkozóan;

Nyomonkövetési intézkedéseket és eszközöket tartalmazó, továbbá a szociális gazdaság szereplőivel és más intézményekkel folytatott strukturált párbeszédet elősegítő cselekvési terv

49.

arra kéri az Európai Bizottságot, biztosítsa, hogy a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv végrehajtási időtartama legalább öt év legyen, valamint hogy a terv előzetes értékelést, valamint éves és utólagos, továbbá – a végrehajtás befejezését követően – a megújításra vonatkozó értékelési mechanizmusokat is tartalmazzon;

50.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg a szociális gazdasági politikák nyomon követésére és támogatására szolgáló mechanizmusait, például a szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoportot (GECES), az Európai Bizottság szociális gazdasággal foglalkozó belső munkacsoportját, valamint a Régiók Bizottságával és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal a szociális gazdaság kérdéseiről folytatott állandó és strukturált párbeszédet, melyekben biztosítani kell a kiegyensúlyozott nemi képviseletet;

51.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg a szociális gazdaságban tevékenykedő munkáltatók bevonását az ágazatközi szociális párbeszédbe, intézkedéseket hozva a szociális gazdaság európai munkáltatói szervezetének megerősítésére és megszilárdítására.

---

(1)  Az Európai Bizottság szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoportja.

(2)  Városok és Régiók Európai Hálózata a Szociális Gazdaságért.

(3)  https://www.eesc.europa.eu/sites/default/files/files/qe-04-17-875-en-n.pdf

(4)  https://clustercollaboration.eu/social-economy.

(5)  COR-2016-06945.