EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52017AE0955

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A közös agrárpolitika lehetséges átdolgozása (feltáró vélemény)

OJ C 288, 31.8.2017, p. 10–19 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

31.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 288/10


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A közös agrárpolitika lehetséges átdolgozása

(feltáró vélemény)

(2017/C 288/02)

Előadó:

John BRYAN

Felkérés:

Európai Bizottság, 2017.2.10.

Jogalap:

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 302. cikke

feltáró vélemény

Elnökségi határozat:

2017.2.21.

Illetékes szekció:

„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2017. 5.17.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2017.6.1.

Plenáris ülés száma:

526.

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

229/4/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a közös agrárpolitika (KAP) alapvető fontosságú uniós politika, amely az európai polgárok és a mezőgazdasági ágazat számára olyan, valóban közös politikát kell hogy jelentsen, és amely teljesítette a Római Szerződésben foglalt főbb célkitűzéseit. Jóllehet a feltáró vélemény kidolgozására szóló felkérés a KAP átdolgozásáról beszél, az EGSZB súlyt helyez arra, hogy a KAP-ot az érintettek érdekében óvatosan és szervesen fejlesszék tovább. A KAP továbbfejlesztését pozitívan kell megközelíteni, költségvetésének pedig elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ki tudja elégíteni az agrárgazdasággal, valamint a szociális és környezeti kritériumokkal kapcsolatos aktuális és új igényeket.

1.2

Az átdolgozott KAP-nak meg kell felelnie az Európa előtt álló új kihívásoknak, ideértve az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival és a részes felek 21. konferenciáján (COP21) az éghajlatváltozással kapcsolatban tett uniós kötelezettségvállalások teljesítését, illetve a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat és a piaci volatilitást.

1.3

A KAP-nak erőteljesen támogatnia kell a hagyományos családi gazdaságok, mezőgazdasági szövetkezetek és vállalatok által jellemzett európai mezőgazdasági modellt, és a mezőgazdasági ágazati szervezetek bevonásával orvosolnia kell a vidéki és városi térségek közötti, illetve az agrárszektoron belüli jelentős jövedelmi egyenlőtlenséget.

1.4

Mivel több mint 500 millió uniós állampolgár kiváló minőségű, biztonságos élelmiszerrel való fenntartható ellátását biztosítja és 131 milliárd eurós értékben exportál, ami az EU teljes exportjának 7,5 %-át teszi ki, a teljes uniós költségvetés 38 %-ának megfelelő KAP-költségvetésnek kiegyensúlyozott ár-érték arányt kell biztosítania. Jövőbeli finanszírozásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy kielégítse a brexit, a mezőgazdasági jövedelemre gyakorolt nyomás és a közjavak iránti megnövekedett kereslet eredményeként kialakult pótlólagos pénzügyi igényeket.

1.5

Az EGSZB támogatja a KAP kétpilléres modelljének fenntartását. Az 1. pillérbeli közvetlen kifizetéseknek az agrárjövedelmet, a piacszabályozási intézkedéseket és a közjavak biztosításának fokozását kell támogatniuk. A 2. pillérben szereplő vidékfejlesztési kifizetéseknek pedig a nehéz helyzetben lévő régiók és ágazatok támogatásáról szóló Cork 2.0 konferencián megállapított, gazdasági, környezeti és szociális programokra kellene összpontosítaniuk, célzott megközelítést alkalmazva a közjavak biztosításához.

1.6

Alábecsülik a mezőgazdaságnak a környezethez való értékes hozzájárulását. A KAP 1. és 2. pillérébe tartozó kifizetések segítségével a gyepterületeken, erdőkben, tőzeglápokon és sövényekben található szénelnyelőket számon kell tartani, védeni és gyarapítani kell.

1.7

A generációváltás fontos problémájának kezelése érdekében a fiatal mezőgazdasági termelőkre, különösen a nőkre, valamint a nyugdíjra összpontosító, erőteljesen célzott programokat kell megvalósítani. Ezenkívül olyan programokat kell elfogadni, amelyek célja általánosan a nők mezőgazdaságban játszott szerepének erősítése.

1.8

A KAP átalakításának egyik legfontosabb eleme az egyszerűsítés: korszerű technológia használatával egyszerűsíteni és csökkenteni kellene a gazdákat sújtó, egyre növekvő bürokratikus terheket. Az auditálási/ellenőrzési eljárás módosításának ki kell terjednie a kizárásos („close out”) modellre, a sárga lap rendszerére, csökkentenie kell a kölcsönös megfeleltetési követelményeket és növelnie a tűréshatárokat, mindig az egyszerűsítés és a kifizetések jobb teljesítését célozva meg.

1.9

Az átdolgozott KAP-nak fenn kell tartania a közösségi preferencia és a területi szempontból kiegyensúlyozott élelmiszer-önellátás elvét, hogy az uniós polgárokat uniós élelmiszerrel lássák el. A mezőgazdasági potenciált minden két- vagy többoldalú kereskedelmi megállapodásban ki kell emelni, és az ágazatot nem szabad feláldozni más területeken elérhető előnyök érdekében. Valamennyi uniós élelmiszerimportnak – a megfelelőség elvét tiszteletben tartva – teljes mértékben meg kell felelnie az uniós egészségügyi, növényegészségügyi, munkaügyi és környezetvédelmi előírásoknak.

1.10

Meg kell erősíteni a mezőgazdasági termelők élelmiszerláncban elfoglalt pozícióját. A mezőgazdasági piacokat vizsgáló uniós munkacsoport pozitív ajánlásait el kell fogadni és végre kell hajtani. Létfontosságú, hogy továbbra is, sőt még határozottabban támogassák a termelők, illetve a létező – különösen a kisméretű – szövetkezetek és termelői szervezetek közötti ágazati és regionális együttműködést. Különös hangsúlyt kell fektetni az olyan ágazatokra és régiókra, ahol az együttműködés szintje alacsony.

1.11

Az erős 1. pillér és a 2. pillér is elengedhetetlen az átdolgozott KAP szempontjából; rugalmas vidékfejlesztési programokra van szükség minden tagállamban, a hátrányos természeti adottságú területeket is beleértve és a kiszolgáltatott helyzetű régiókra és ágazatokra koncentrálva.

1.12

A mezőgazdasági termelők számára az egyes uniós tagállamokban kifizetett közvetlen támogatások összegét tovább kell harmonizálni, hogy minden tagállamban egyenlő versenyfeltételeket biztosíthassunk a mezőgazdasági termelők részére, és az egész EU-ban gondoskodni tudjunk a vidéki területek kiegyensúlyozott fejlődéséről.

2.   Bevezetés

2.1

A mezőgazdaság uniós szintű integrációja erősebb, mint bármely más gazdasági ágazaté. Ez az egyetlen olyan jelentős ágazat, amely az uniós költségvetésből központilag finanszírozott közös politikával rendelkezik. A mezőgazdasági és az agrár-élelmiszeripari ágazat a gazdaság egyik rendkívül fontos foglalkoztatója: a 11 millió mezőgazdasági termelő és 22 millió mezőgazdasági munkavállaló mellett a kapcsolódó élelmiszer-feldolgozás, élelmiszer-kiskereskedelem és szolgáltatások területén további 22 millió munkahelyet biztosít (1). E munkahelyek közül sok a szegényebb vidéki régiókban található. A mezőgazdaság minden tagállamban és régióban hozzájárul a gazdasági tevékenységhez. Az elmúlt 10 évben az uniós agrárélelmiszer- és italexport értéke évente átlagosan 8 %-kal bővült, és 2016-ban elérte a 131 milliárd EUR-t (2).

2.2

A KAP alapvető fontosságú uniós politika, amely 500 millió uniós polgár részére biztosít fenntartható módon megfizethető, biztonságos és minőségi élelmiszert. Emellett egyrészt méltányos jövedelemszintet kell biztosítania az uniós gazdáknak, másrészt elő kell segítenie a vidéki térségek társadalmi, környezeti és gazdasági fejlődését. A mezőgazdasági termelők és az erdészek kezelik az uniós földterület több mint 82 %-át (3), és így a multifunkcionálisan kialakítandó fenntartható agrárgazdaság lényeges alkotóelemét jelentik.

2.3

59 milliárd eurós költségvetésével a KAP létfontosságú támogatást nyújt a mezőgazdasági termelők és vállalkozásaik számára a közvetlen kifizetések, piactámogatási intézkedések és vidékfejlesztési programok segítségével. Meg kell azonban jegyezni, hogy a KAP-támogatás a közjavak biztosításához és szigorúbb uniós előírások betartásához van kötve. Ezek az 1. pillérbe tartozó közvetlen kifizetések valóban a kölcsönös megfeleltetéstől, az élelmiszer-biztonsággal, az állat- és növényegészségügyi és -jóléti szabványokkal kapcsolatos, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekre vonatkozó (JFGK) intézkedésektől, valamint környezetvédelmi ellenőrzésektől függenek, és elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy segítsék a mezőgazdasági termelőket a jövedelem stabilizálásában és a piaci volatilitás kezelésében. Jelenleg a közvetlen kifizetések 30 %-a a talajminőségre, biodiverzitásra és szén-dioxid-megkötésre vonatkozó ökologizálási követelményektől függ, ugyanakkor továbbra is vannak megoldásra váró ökológiai és szociális problémák. Bár a piaci intézkedések súlyosan erodálódtak a legutóbbi KAP-reformban, még így is jelentősek, különösen piaci válság idején. A volatilitás kezeléséhez új intézkedések szükségesek. A társfinanszírozott vidékfejlesztési program a 2. pillér fontos eszköze a gazdasági, környezetvédelmi és szociális programok finanszírozására, amelyeket az egyes gazdaságok szintjén, valamint a vidéki térségekben egyaránt megvalósíthatnak.

2.4

Hiányosságai ellenére a KAP az elmúlt hat évtizedben nagyon hasznos volt az uniós polgárok, termelők, fogyasztók, adófizetők és általában az uniós társadalom számára. Ugyanakkor egyes területeken problémák merültek fel többek között a biológiai sokféleséggel, a környezettel és a tájjal kapcsolatban, melyekre megoldást kell találni. Bebizonyosodott, hogy rugalmasan hozzáigazítható az aktuális igényekhez. A KAP 1. és 2. pillérjének egyedi felépítése lehetővé tette, hogy a szakpolitika változzon és más célokra összpontosítson, ugyanakkor megőrizze azt az átfogó célkitűzését, hogy támogassa az európai mezőgazdasági modellt és a családi gazdaságokat.

2.5

A KAP szerinti kompenzációs kifizetések drasztikusan megváltoztak az évek során: eredetileg elsősorban piaci és ártámogatást nyújtottak, ma azonban jelentős környezetvédelmi elemet tartalmazó, a termeléstől elválasztott támogatást jelentenek. A 2. pillért a nehéz helyzetű régiók és ágazatok támogatására vezették be. Ez a pillér biztosítja, hogy az intelligens és fenntartható vidékfejlesztés az uniós agrárpolitika központi elemét képezze. A mezőgazdaságnak integrált vidékfejlesztési politikára van szüksége.

2.6

A pozitív módon átdolgozott, modernizált és egyszerűsített KAP szerinti gazdálkodás és mezőgazdaság alapvető szerepet játszik a fenntarthatósággal, a környezettel és a természettel, a versenyképességgel, a beruházásokkal, a növekedéssel és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos uniós célok elérésében.

2.7

Az átdolgozott KAP-nak meg kell őriznie a jelenlegi politika pozitív elemeit, valamint az új kihívások kezelése céljából új intézkedéseket is tartalmaznia kell. Ilyen kihívást jelentenek például a közjavak biztosítására irányuló társadalmi igények, az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival és a COP21-en az éghajlatváltozással kapcsolatban tett uniós kötelezettségvállalások, illetve a kétoldalú kereskedelmi megállapodások és a piaci volatilitás. Az átdolgozott KAP-nak emellett megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a fogyasztók, az adófizetők és a termelők szükségletei között.

2.8

Az átdolgozott KAP keretében az EU-nak továbbra is erőteljesen kell támogatnia az európai mezőgazdasági modellt és a fenntartható családi gazdálkodást, szemben a más térségekben, például a Mercosur országaiban, az USA-ban és Óceániában alkalmazott ipari jellegű mezőgazdasági termeléssel. Kiemelt figyelmet kell fordítani a kis és közepes méretű gazdaságokra. Az élelmiszer-biztonságot illetően az európai gazdálkodók az elővigyázatosság elve alapján működnek, aminek következtében az alapvető mezőgazdasági termékek és élelmiszerek nemzetközi kereskedelmének piacán versenyhátrányba kerülnek az észak-/dél-amerikai, óceániai és egyéb gazdálkodókkal, akik az EU-ban tiltott szereket, például hormonokat és béta-agonistákat használnak.

2.9

Az európai mezőgazdasági modell egy, az uniós gazdálkodók és a társadalom közötti társadalmi megállapodás, amely szerint a gazdálkodók kiváló minőségű élelmiszert és egyéb közjavakat állítanak elő fenntartható módon, miközben a környezetvédelemről és a tájgondozásról is gondoskodnak. Cserébe a KAP-nak támogatást kellene nyújtania a családi gazdaságok, szövetkezetek és a fenntartható modell alapján gazdálkodó vállalatok, valamint a vidéki területek fennmaradásához. Ez a modell a változatos, egészséges, biztonságos, megfizethető és kiváló minőségű élelmiszerek szállítójaként rendkívüli értéket képviselő javakat biztosít az európai társadalom számára, a vidéki területek fenntartásával hozzájárul a területi egyensúlyhoz és segíti a környezet és a táj védelmét.

2.10

Az EU-nak továbbá keményebben kell dolgoznia annak biztosításán, hogy a mezőgazdasági termelők és az uniós polgárok tisztában legyenek a KAP mibenlétével és a vele kapcsolatos előnyökkel, valamint támogassák azokat.

3.   A mezőgazdaság és a KAP kihívásai

Mezőgazdasági jövedelem

3.1

A KAP az elmúlt 60 évben jó szolgálatot tett Európának és az uniós polgároknak, jelentős hasznot hozott a mezőgazdasági ágazat számára, és jó ár-érték arányt nyújtott az adófizetőknek. Sok uniós országban azonban a vidéki és a városi térségek között és a mezőgazdaságon belül is egyre nő a jövedelmi egyenlőtlenség. A legtöbb tagállamban a mezőgazdasági jövedelem nem elegendő, és jóval alacsonyabb a nemzeti vagy regionális átlagjövedelemnél. A mezőgazdasági árak nem követik az inflációt és a termeléshez felhasznált alapanyagok, például a műtrágya és az energia árának emelkedését. Az utóbbi években az árak ingadozása problémákat okozott az agrárjövedelmek terén.

Beruházás a vidéki térségekbe

3.2

A rugalmas eszközök széles körével rendelkező jelenlegi vidékfejlesztési politika létfontosságúnak bizonyult a vidéki térségek és különösen a hátrányos természeti adottságú régiók támogatásában. A Jobb élet a vidéki térségekben című Cork 2.0 nyilatkozatban lefektetett robusztus vidékfejlesztési tervnek kiemelt szerepet kell játszania az átdolgozott KAP szempontjából. A vidéki területek életképességébe és vitalitásába történő beruházás, valamint a munkahelyteremtés fejlesztése a gazdaságilag gyenge, távoli térségekben és a mezőgazdaság diverzifikációjának támogatása komoly kihívást jelentenek az átdolgozott KAP szempontjából (4).

Költségvetés

3.3

Az uniós költségvetés százalékában mérve a KAP-kiadások az 1980-as években még 65–75 %-on álltak, ez mára 38 %-ra csökkent. A mezőgazdaság azonban várhatóan egyre jelentősebb mértékben fog hozzájárulni az EU COP21-es céljainak és a fenntartható fejlesztési céloknak az eléréséhez, miközben kiváló minőségű, megfizethető élelmiszert biztosít. Az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése komoly kihívást jelent a KAP jövőbeli finanszírozása szempontjából.

Élelmezésbiztonság

3.4

Mivel a világ népessége a jelenlegi 7 milliárdról 2050-re várhatóan 9,5 milliárdra nő, égető szükség van arra, hogy az elkövetkező években jelentősen növeljük az élelmiszertermelést. Az ENSZ által kitűzött fenntartható fejlesztési célok egyike az, hogy drasztikusan csökkentsék az alultápláltság előfordulását, tekintve, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanulmányainak becslése szerint világszerte minden hetedik ember alultáplált. Nyilvánvaló, hogy a világszintű élelmiszertermelésnek fenntartható módon kell bővülnie ahhoz, hogy megfeleljen az élelmiszer iránti megnövekedett keresletnek, és segítsen az éhínség felszámolásában. Az élelmiszer-termelésben a felelősségteljes világhatalomnak tekinthető EU és az átdolgozott KAP kiemelt szerepet játszhat. A közös agrárpolitikának szintén felelősségteljesnek kell lennie az export tekintetében, és továbbra is a hazai termelés fejlesztésére kell ösztönöznie a fejlődő országokat.

Környezeti kihívások

3.5

Az uniós mezőgazdaság és a KAP központi szerepet tölt be az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival kapcsolatos uniós kötelezettségvállalások, valamint a globális COP21 éghajlatvédelmi megállapodás szerinti ambiciózus EU-célok teljesítésében. Az uniós mezőgazdaság szén-dioxid-kibocsátása 1990 óta 23 %-kal, a folyók nitráttartalma pedig 1992 óta 17,7 %-kal csökkent (5). Bár jelentős előrelépés történt a KAP területén a környezetvédelmi teljesítmény tekintetében, további kihívást jelent a KAP annak érdekében történő átalakítása, hogy a mezőgazdaság még jobban teljesítsen és betölthesse létfontosságú szerepét annak elősegítése terén, hogy Európa elérje a COP21 által kitűzött célokat és a fenntartható fejlesztési célokat.

Ökoszisztéma-szolgáltatások

3.6

A mezőgazdasági ágazat létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, hozzájárul az élőhelyek gondozásához, a biodiverzitás megőrzéséhez, az állatjóléti szabályokhoz, a tájkép megóvásához, valamint a talaj és a víz védelméhez. Emellett el kell ismerni, hogy az agrárágazatnak többet kellene tennie a biológiai sokféleség, a környezet és a tájvédelem érdekében. Jelentős mennyiségű uniós élelmiszer termeléséhez olyan természetes vizet használnak fel, amely egyébként kárba veszne. Az uniós mezőgazdaság jelentős hányada foglalkozik gyepterületekkel, erdőgazdálkodással, valamint tőzeglápokkal, amelyek mindegyike értékes szénelnyelő. A mezőgazdaság mindezen létfontosságú ökoszisztéma-jellemzőit az átdolgozott KAP-nak tükröznie és ösztönöznie kell.

Jó ár-érték arányú élelmiszer

3.7

A KAP keretében az uniós polgárok stabil élelmezésbiztonságot, valamint a megfizethető árú, biztonságos élelmiszerek bőséges kínálatát élvezhetik. Az uniós polgárok által jövedelmüknek az élelmiszerre elköltött hányada a második világháború utáni időszakban jellemző 50 %-ról mára 10 %-ra csökkent, annak ellenére, hogy jelentősen emelkedtek a termelési költségek. Az átdolgozott KAP-nak biztosítania kell, hogy a fogyasztók továbbra is hozzájuthassanak a megfizethető, jó minőségű, biztonságos élelmiszerhez, amelynek előállítása a hatályos európai szabványok szerint történik.

Generációváltás

3.8

Mivel a gazdák többsége 55 évnél idősebb, jelentős kihívást jelent, hogy a mezőgazdaságot vonzóvá tegyék a fiatalok számára, és az ágazat generációváltási problémákkal küzd. A finanszírozáshoz és földterülethez jutás, az alacsony jövedelem, valamint a tudásátadás és az oktatás hozzáférhetősége a fiatalok számára gyakorlati problémát jelent. Ezenkívül az alacsony agrárjövedelmek miatt nincs mód a nyugdíj-megtakarításokra. A földterületek termelésből való kivonása egyes területeken növekvő méreteket ölt, aminek nyilvánvaló társadalmi és környezeti következményei vannak, főként a távoli térségekben. A generációváltás, a fiatal gazdák és új szereplők, a munkavállalók és a képzett – különösen a már a gazdaságban dolgozó – mezőgazdasági alkalmazottak belépésével a nyugdíjba vonulás megkönnyítésének középpontba állítása az átdolgozott KAP lényeges összetevője.

Nők a mezőgazdaságban

3.9

A nők igen fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaságban: a gazdaságokban zajló munka jelentős részét nők végzik, és a bürokratikus terhek egyre nagyobb részét is ők viselik. A nők sokszor alulreprezentáltak a gazdaságok tulajdoni viszonyaiban. A gazdaságokon kívül végzett fizetett munkával, illetve a független vállalkozóként végzett tevékenységgel szerzett bevételük révén jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdasági vállalkozás életképességéhez. Ha mindkét házastárs teljes munkaidőben a gazdaságban dolgozik, akkor ezt a hozzájárulást a gazdaság tulajdonviszonyaiban is tükrözni és ösztönözni kell.

Migráció

3.10

A gazdálkodás és az agrár-élelmiszeripar fontos szerepet játszhat a bevándorlók munkaerőpiaci integrációjában, valamint a hátrányos helyzetű csoportok szociális programok révén történő támogatásában.

Egyszerűsítés

3.11

A KAP korszerűsítésének és egyszerűsítésének lényeges szerepe van e politika előretekintő átalakításában. A korábbi reformok során is megállapították az egyszerűsítés szükségességét, de az egyes gazdaságok szintjén a KAP valójában sokkal bonyolultabb és bürokratikusabb lett. Ez különösen igaz az ellenőrzési és auditálási eljárásokra, valamint a támogathatósági és kölcsönös megfeleltetési szabályok alkalmazására a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények és a jó mezőgazdasági és környezeti állapot tekintetében.

Kereskedelem és globalizáció

3.12

Az EGSZB elismeri, hogy a mezőgazdasági termékek kereskedelme és exportja jelentős előnyökkel jár és munkahelyeket teremt. A globalizációból és a kereskedelmi megállapodásokból eredő kihívások azonban súlyosan károsíthatják a mezőgazdaságot, és veszélyeztethetik az EU szigorú élelmiszer-biztonsági és -minőségi szabályait. Alapvető fontosságú, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az új piacok és lehetőségek megnyitása, valamint az érzékeny ágazatok és területek, illetve az uniós előírások védelme között. Ezenkívül a közösségi preferencia és az élelmiszer-önellátás elvét illetően területi egyensúlyt kell fenntartani (6).

Az árak volatilitása és a mezőgazdasági termelők pozíciójának erősítése az élelmiszerláncban

3.13

Az élelmiszer-ellátási láncban jelentős erőegyensúly-eltolódás tapasztalható a nagy méretű kiskereskedelmi hálózatok és feldolgozók, valamint a mezőgazdasági termelők között, ez pedig lefelé nyomja az árakat – gyakran a termelési költségek alá. Jól működő értékesítési szövetkezetek segítségével meg kell erősíteni a mezőgazdasági termelők élelmiszerláncban elfoglalt pozícióját. Európai szintű jogszabályi keretet kell kidolgozni az élelmiszeripari és elosztási ágazatban tapasztalható tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni fellépés érdekében. Ezenkívül – csökkentett uniós piactámogatás, valamint a világpiacnak és a geopolitikai válságoknak, például az orosz embargónak való nagyobb kitettség mellett – az ár- és jövedelemvolatilitás jelentős kihívást jelent az uniós mezőgazdasági termelők számára. A mezőgazdasági piacokat vizsgáló uniós munkacsoport ezen a területen végzett munkája méltatást érdemel, és azt folytatni kell. Foglalkozni kell a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal és a költségek alatti áron történő értékesítéssel.

Kiegyensúlyozott területfejlesztés

3.14

A gazdálkodás, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás alapvető fontosságúak a vidéki térségek gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Fontos szerepet játszanak továbbá egyéb, a vidékkel kapcsolatos gazdasági vállalkozásokban és szolgáltatásokban, mint például a falusi turizmus, a foglalkoztatás vagy a kulturális tevékenységek. Az átdolgozott, erős 2. pillérrel rendelkező KAP elengedhetetlen a vidéki térségek vidékfejlesztési kihívásainak kezeléséhez és ahhoz, hogy a gazdálkodás és a mezőgazdaság az EU összes régiójában erős maradjon. Azt kell célul kitűzni, hogy minél több gazdálkodó fennmaradjon.

4.   Javaslatok egy továbbfejlesztett, korszerűsített és egyszerűsített KAP-ra

4.1

Az átdolgozott és az uniós mezőgazdasági modellt határozottan támogató KAP-nak hűnek kell maradnia a Római Szerződésben, 1957-ben létrehozott közös agrárpolitika alapvető céljaihoz. Ugyanakkor az FFC-k és a COP21 értelmében vállalt kötelezettségeket is magukban foglaló, új célokat is bele kellene építeni. Az EUMSZ 39. cikke szerint a KAP konkrét céljai a következők:

1.

a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával;

2.

a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása;

3.

a piacok stabilizálása;

4.

az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása;

5.

elfogadható árak biztosítása a fogyasztók számára.

4.2

Az átdolgozott KAP-nak a környezetvédelem, az éghajlatváltozás enyhítése és a biodiverzitás védelme jelentette kritikus kihívásokra is ki kell terjednie.

4.3

Ezeket az alapvető célkitűzéseket leginkább a KAP jelenlegi kétpilléres modelljének megtartásával lehet elérni: az 1. pillér az aktív termelőket célzó közvetlen kifizetéseken alapul, piacszabályozási intézkedések támogatásával, a 2. pillér pedig a vidékfejlesztési intézkedéseken, valamint a politika oly módon történő kiigazításán, hogy az megfeleljen a közjavak biztosításával kapcsolatos új igényeknek. Az 1. pillér közvetlen kifizetései az agrárjövedelmek támogatása és a volatilitás kezelése szempontjából alapvető fontosságúak, és az élelmiszer-biztonsággal, az állat- és növényegészségügyi, illetve -jóléti előírásokkal, valamint a környezetvédelmi ellenőrzésekkel kapcsolatos kölcsönös megfeleltetési intézkedésekhez kötődnek. A KAP 2. pillérébe tartozó intézkedések további lényeges gazdasági, környezetvédelmi és szociális támogatási programokat biztosítanak.

4.4

A KAP 2020 utáni költségvetésének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy kielégítse a brexitre vonatkozó döntés, a mezőgazdasági jövedelemre gyakorolt nyomás és a közjavak iránti megnövekedett kereslet eredményeként kialakult pótlólagos pénzügyi igényeket.

4.5

Az alaptámogatási modellel kapcsolatban azt javasoljuk, hogy azok az országok, amelyek az átalányösszegű alaptámogatási rendszertől eltérő modellt alkalmaztak, ezt a modellt 2020 után is folytathassák, hiszen ez jobban megfelel az érintett országok körülményeinek. Egyes országokban az átalányösszegű támogatási modell nem tükrözi a beruházási szint, a mezőgazdasági tevékenység és a közjavak biztosításának szintje közötti különbségeket.

4.6

A mezőgazdasági termelők számára az egyes uniós tagállamokban kifizetett közvetlen támogatások összegét tovább kell harmonizálni, hogy figyelembe vehessük az eltérő körülményeket, és így minden tagállamban egyenlő versenyfeltételeket biztosíthassunk a mezőgazdasági termelők részére, és az egész EU-ban gondoskodni tudjunk a vidéki területek kiegyensúlyozott fejlődéséről.

4.7

Közvetlen kifizetésben csak olyan aktív mezőgazdasági termelő részesülhet, aki közjavakat, illetve -szolgáltatásokat nyújt.

4.8

Ahhoz, hogy az átdolgozott KAP keretében támogassuk és védjük az 1. pilléren belül a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések hatékonyságát, az aktív mezőgazdasági termelőknek éves vagy többéves programot kellene kidolgozniuk, amely a környezetre, éghajlatváltozásra és biodiverzitásra összpontosít, és amely egy szén-dioxid-kibocsátási táblázatot és tápanyag-gazdálkodási tervet is tartalmazhatna. Ez az éves vagy többéves program magában foglalná a közjavak mérhető módon történő biztosítását, és több rugalmasságot kínálna a mezőgazdasági termelők számára. A mérhetőségnek objektív és uniós szinten egységesített kritériumokon kell alapulnia.

4.9

Az 1. pillér közvetlen kifizetéseinek felső határát méltányosan és észszerűen kellene meghatározni az egyéni mezőgazdasági termelők esetében (pl. egy szakképzett munkaerő összehasonlítható jövedelmével egyenlő arányban). Lehetőséget kell nyújtani a kiigazításokra, és figyelembe kellene venni a társas vállalkozásokat, szövetkezeteket, társaságokat és a biztosításra kötelezett munkavállalók számát.

4.10

A termeléstől függő közvetlen kifizetéseknek a veszélyeztetett ágazatokra és régiókra kellene összpontosítaniuk. Feladatuk a földterületek termelésből való kivonásának megakadályozása és a biodiverzitás védelme, elsősorban az állattenyésztés és a hanyatló ágazatok fenntartása révén.

4.11

A jelenlegi KAP-ban az 1. pillér kifizetéseinek 30 %-a az ökologizáláshoz, 70 %-a pedig 15 jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményhez és a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra irányuló öt feltételhez van kötve, melyeket teljesíteni kell a támogathatósághoz. A KAP tényleges egyszerűsítésének lehetővé tételéhez ajánlatos lenne az első pillér minden kifizetését a közjavak biztosításához kötni. E cél elérése érdekében megfelelően értékelni kell az ökologizálást és a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket, hogy megtartsuk a leghatékonyabb és megvalósítható intézkedéseket, valamint új célkitűzéseket vezessünk be, például az éghajlatváltozás terén és a talajban történő szénmegkötés növelésének szükségességét illetően.

4.12

E kölcsönös megfeleltetési JFGK-programok mérhető eredményeket tartalmaznának a környezetvédelem, az éghajlatváltozás enyhítése és a biológiai sokféleség védelme terén, amelyek alapjául a megfelelő, jelenleg hatályos kölcsönös megfeleltetetési programok végrehajtása szolgálna.

4.13

Az átdolgozott KAP-nak magáévá kell tennie az intelligens gazdálkodás fogalmát, amely egyrészt növeli a mezőgazdasági bevételeket, másrészt környezeti előnyöket biztosít. Az intelligens gazdálkodás a tudásátadás és a technológia alkalmazásával segítene a precíziós gazdálkodás megvalósításában, amelynek célja a víz, energia, ipari műtrágya és egyéb termelési eszközök, például peszticidek, különösen a gomba- és rovarölő szerek használatának csökkentése.

4.14

Meg kell őrizni az olyan piaci intézkedéseket, mint például az intervenciók és a magántárolási támogatások. Alapvető fontosságú, hogy e támogatások nyújtásához olyan realisztikus követelményszinteket állapítsanak meg, amelyek biztosítják, hogy a termelők szükség esetén értelmes jövedelemtámogatásban részesüljenek.

4.15

A jövedelemvolatilitás elleni leghatékonyabb védelmet az 1. pillér biztonságos és megfelelő közvetlen kifizetései és piacszabályozási intézkedései jelentik. A szélsőséges áringadozás időszakában azonban egyéb eszközökre is szükség lehet, ilyenek például a termelés csökkentését célzó rendszerek. Meg kell könnyíteni a 2. pillér pénzeszközeinek olyan intézkedésekhez történő felhasználását, mint például az önkéntes biztosítási rendszerek.

4.16

A termelői szövetkezetek az elmúlt 140 évben egyértelműen megmutatták, hogy ellenállóképesebbek a mezőgazdasági piacokon jelentkező zavarokkal szemben, és segítenek az élelmiszertermelés áthelyezésének elkerülésében. Ezért létfontosságú, hogy továbbra is, sőt még határozottabban támogassák a termelők, illetve a meglévő – különösen a kisméretű – szövetkezetek és termelői szervezetek közötti ágazati és regionális együttműködést. Különös hangsúlyt kell fektetni az olyan ágazatokra és régiókra, ahol az együttműködés szintje alacsony.

4.17

Lépéseket kell tenni a mezőgazdasági piacokat vizsgáló uniós munkacsoportban azonosított főbb elemek tekintetében – ilyen például a mezőgazdasági termelők pozíciójának javítása az ellátási láncban, a fokozott átláthatóság, a kötelező árbejelentés, a kockázatkezelési intézkedések és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni fellépés. Ezeken a területeken rendeleteket kell elfogadni, és azokat maradéktalanul be kell építeni az átdolgozott KAP-ba. Azt javasoljuk, hogy szigorúbb rendelkezéseket fogadjanak el a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok törvénytelenné nyilvánítása, a költségszint alatti értékesítés tilalma, valamint a termelői, feldolgozói és kiskereskedelmi szintekre egyaránt kiterjedő kötelező árbejelentés bevezetése érdekében. Ezenkívül erős termelői szervezetek létrehozásának támogatásával meg kell erősíteni a mezőgazdasági termelők helyzetét.

4.18

Az eredményes és megfelelően működő uniós egységes piac fenntartásának az átdolgozott KAP középpontjában kell állnia. Az utóbbi időben az egységes piacon belül több helyütt tapasztalható volt a nemzeti jelleg ismételt előtérbe helyezése, ami igen aggasztó, és az árak és a piacok közötti eltérések növekedéséhez vezet. Alapvető fontosságú emellett, hogy ott, ahol az nem létezik, kötelező szabályozást vezessenek be a mezőgazdasági és élelmiszertermékek címkézésére és eredetmegjelölésére vonatkozóan, hogy elkerülhetőek legyenek a megtévesztő gyakorlatok, illetve a fogyasztók tudatos döntéseket hozhassanak, és ezek a szabályok ne aknázhassák alá, illetve akadályozhassák az áruknak az egységes piacon megvalósuló szabad mozgását.

4.19

A brexit súlyos fenyegetést jelent az EU számára, és jelentős hatással lesz a KAP-ra és az egységes piacra. A KAP költségvetésében a brexit következtében kialakuló esetleges hiányt a tagállamoknak teljes egészében fedezniük kell. Ezenkívül alapvető fontosságú, hogy megmaradjon az EU és az Egyesült Királyság között a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vámmentes kereskedelme, továbbá fennmaradjanak az állategészségügy, az állatjólét és a környezetvédelem terén az egyenértékű előírások, illetve az EU-ba és az Egyesült Királyságba irányuló importtal kapcsolatban a közös külső vámtarifa alkalmazása.

4.20

Fontos, hogy a KAP alapvető célkitűzése a közösségi preferencia elve legyen, azaz hogy az uniós polgárok uniós élelmiszereket fogyasszanak. E politika kiemelt elvét kell hogy képezze a nyomon követhetőségre, élelmiszer-biztonságra, állat- és növényegészségügyi ellenőrzésekre és környezetvédelemre vonatkozó uniós előírások megtartása és védelme, valamint az oltalom alatt álló földrajzi jelzések teljes védelme. A kereskedelempolitikai tárgyalásokban alapvető fontosságú az uniós fogyasztók számára, hogy az EU megkövetelje, hogy az importált élelmiszer is ugyanezen előírásoknak feleljen meg. Ezen túlmenően a jövőbeli kereskedelmi tárgyalásokon életbevágóan fontos, hogy az EU megtartsa az érzékeny ágazatok és a veszélyeztetett területek erős és megfelelő vámtarifa-védelmét.

4.21

A generációváltásnak az átdolgozott KAP-ban kiemelt szerepet kell kapnia. Azt javasoljuk, hogy a KAP 1. pillérébe tartozó, a 40 évnél fiatalabb mezőgazdasági termelőknek juttatott kifizetések jelenlegi emelése folytatódjon. Azt javasoljuk, hogy az ötéves szabályt újra vizsgálják meg, és szüntessék meg a fiatal mezőgazdasági termelők magasabb kifizetési szintekhez való hozzáférését akadályozó rugalmatlanságokat. Ezenkívül azt javasoljuk, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőkre az általános vidékfejlesztési program intézkedései értelmében magasabb kifizetési ráták vonatkozzanak. A fiatal mezőgazdasági termelőkre vonatkozó strukturális támogatási programok kifizetési szintjét 70 %-ra kell emelni. Ilyen támogatást a partnerségekben, szövetkezetekben és társaságokban működő fiatal mezőgazdasági termelők és szakemberek számára is elérhetővé kellene tenni. Igen fontos, hogy legyen egy érdemi nemzeti tartalék, amely lehetővé teszi, hogy a fiatal gazdák és az újonnan belépők folyamatosan hozzájussanak a támogatásokhoz. A 2. pillér keretében lehetőséget kell adni egy hatékony nyugdíjba vonulási program végrehajtására. Fontos, hogy a tagállamoknak mozgástere legyen ahhoz, hogy további intézkedéseket vezessenek be a fiatal gazdák, különösen a nők támogatására. Mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetni az oktatásra és a készségfejlesztésre. A nők mezőgazdasági pozíciójának erősítéséhez a fiatal mezőgazdasági termelők számára elérhető ösztönzőkhöz hasonlókat kell a nők rendelkezésére bocsátani, egyenlő hozzáférést biztosítva a földhöz, a hitelhez, a képzéshez és a státuszhoz.

4.22

A mezőgazdasági termelők számára a kölcsönös megfeleltetési/jó mezőgazdasági és környezeti állapottal, valamint a JFGK-val kapcsolatos pozitív egyszerűsítést kell bevezetni az auditálási/ ellenőrzési megközelítéstől való eltávolodással és a technológia nagyobb mértékű használatával. A rendszert ki kell egészíteni egy ellenőrzőlistával, amely a megfeleléssel kapcsolatosan pontokat ad vagy von le. Azok a kérelmezők, akik teljesítik a főbb alapkövetelményeket, és elérik az alsó ponthatárt, levonások nélkül juthatnának hozzá a kifizetéshez. Ez a már bevezetett új „sárga lap”-megközelítés kiterjesztése lenne. A kölcsönös megfeleltetési esetek és a JFGK-k számát csökkenteni kell, megszüntetve azokat, amelyek már nem megfelelőek vagy relevánsak. Ennek jó példája lenne, ha megszüntetnék a gazdaságokban az állatok azonosításának szükségességét, és az értékesítési pontokon – húsüzemekben, gyűjtőpontokon vagy az élőállatpiacokon – technológia alkalmazásával végeznék el az ellenőrzéseket.

4.23

A kölcsönös megfeleltetési követelmények szerinti ellenőrzési rendszernek szintén lehetőséget kell biztosítania a helyesbítésre a „close out” megközelítés keretében, adott határidőn belül és szankció nélkül. A szankciókat és a tűréshatárokat illetően arányosabb és méltányosabb megközelítést kell alkalmazni. Az egyszerűsítés nem jelentheti az ambiciózus célok alábbadását, kiváltképpen a környezetvédelem (ökologizálás) vagy az állat- és növényegészségügy tekintetében.

4.24

Az ellenőrzések nem hátráltathatják a kifizetéseket, és olyan politikát kell alkalmazni, amely szerint a szankció valamennyi jogosultság és kölcsönös megfeleltetés/JFGK esetében alkalmazható a következő évben.

4.25

Az erős, továbbfejlesztett és hatékonyabb 2. pillér, amely megfelel a régiók gazdasági, környezeti és társadalmi igényeinek, kritikus fontosságú ahhoz, hogy az új, átdolgozott KAP a vidéki életképességre, vitalitásra és munkahelyteremtésre összpontosíthasson. Ennek a Cork 2.0 konferencián meghatározott célkitűzésekre kell alapulnia. Ezen kívül fontos, hogy a tagállamok megfelelően társfinanszírozzák a vidékfejlesztési intézkedéseket, a hátrányos természeti adottságú területeknek járó kifizetéseket is beleértve.

4.26

Az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai és a COP21 kapcsán tett európai kötelezettségvállalások teljesítése egyre nagyobb kihívásokat támaszt. Ezért ki kell terjeszteni, célzottá kell tenni és ki is kell fizetni a KAP 2. pillérének keretén belüli fokozott környezetvédelmi intézkedéseket. Ennek lehetővé tétele érdekében fontos, hogy – míg a 2. pillér keretén belüli jelenlegi költségvetés-allokációt tiszteletben tartjuk – a jövőbeli költségvetés tagállamok közötti elosztása tükrözze ezt a törekvést.

4.27

A KAP 2. pillérének fokozott környezetvédelmi, éghajlatváltozási és biodiverzitási intézkedéseit és kifizetéseit a továbbfejlesztett ökoszisztéma-szolgáltatások mezőgazdasági termelők általi teljesítésére lehetne összpontosítani az alábbi szempontok középpontba állításával:

1.

kifizetések a gyepterületek, erdők és tőzeglápok talajában található szénelnyelők továbbfejlesztett kezeléséért;

2.

a szénelnyelők fejlesztése céljából az állandó gyepterületek továbbfejlesztett kezelése;

3.

a művelés alatt álló terület egy részének gyepterületté történő átalakítására vonatkozó kifizetés;

4.

területpihentetési és minimális talajművelési programok lehetősége;

5.

az állománysűrűség csökkentésének lehetősége a gyepterületen, minimális sűrűség fenntartása mellett;

6.

élőhelyek és természetes folyosók kialakításával kapcsolatos kifizetések;

7.

a víztestek körül pufferzónák kialakítása;

8.

árkok és sövények kezelése;

9.

a szén-dioxid-kibocsátás tervezése;

10.

a tőzeglápok fenntartásáért járó kifizetések;

11.

tájkép és régészeti lelőhelyek megóvása;

12.

állatjóléti intézkedésekre vonatkozó kifizetések;

13.

a Natura-területekre vonatkozó, valamint a vadkárokért járó emelt összegű kifizetések;

14.

száraz területeken az elsivatagosodást csökkentő intézkedések;

15.

agroökológia és ökológiai termelés;

16.

a talaj szervesanyag-tartalmának növelésére, a talajerózió korlátozására és a vízvisszatartás tájbeli előmozdítására vonatkozó kifizetések.

4.28

A hátrányos természeti adottságú területekre vonatkozó program keretében történő kifizetések nélkülözhetetlenek az EU szegényebb és elszigeteltebb régióiban élő mezőgazdasági termelők számára.

4.29

Az olcsó finanszírozás biztosítása elengedhetetlen a mezőgazdasági ágazat növekedéséhez, és különösen a fiatal mezőgazdasági termelők támogatásához, akik a generációváltásnál kritikus fontosságúak.

4.30

Az átdolgozott KAP-nak ki kell egészítenie az átfogó élelmiszer-politikát, amely magában foglalja a fenntartható mezőgazdaságot, a kiegyensúlyozott területfejlesztést, az egészséges táplálkozást, a foglalkoztatást és a kereskedelmet. Nem lehet elégszer hangsúlyozni az egészséges táplálkozás fontosságát a fogyasztó számára, valamint a társadalom egészét érintő járulékos előnyöket az életminőség, az egészséges életmód, az elhízás elleni küzdelem és az alacsonyabb egészségügyi kiadások tekintetében. Jelentősebb forrásokra és programokra van szükség ahhoz, hogy ez az üzenet eljusson a fogyasztókhoz, az élelmiszer-pazarlás felszámolásával és az újrafeldolgozás ösztönzésével kapcsolatos programokkal együtt.

4.31

A megújuló energiák használatának 2030-ig legalább 27 %-ra történő növelésével kapcsolatos uniós célkitűzés eléréséhez stabilitást és jogbiztonságot garantáló intézkedéseket kell elfogadni. A nap-, biomassza- és szélenergiába történő beruházások támogatását célzó kifizetéseket, valamint energiahatékonysági és energiatakarékossági programokat kell elfogadni.

4.32

A versenyképesség fenntartásához életbevágóan fontos, hogy a mezőgazdasági ágazat rendelkezzen a legfrissebb kutatási és innovációs eredményekkel, és hogy azok az egyes gazdaságok szintjén is elérhetőek legyenek. Elérhetővé kell tenni és támogatni kell a hatékony tudásátadási, oktatási, tanácsadói és a bevált gyakorlatok megosztását célzó programokat és szolgáltatásokat.

4.33

Mivel a mezőgazdaságban is egyre elterjedtebb a technológiák használata, és különösen az intelligens gazdálkodás és az egyszerűsítés elősegítése érdekében létfontosságú, hogy minden vidéki térség rendelkezzen szélessávú lefedettséggel.

4.34

Az új, intelligens gazdálkodáson alapuló, a technológiát nagyobb mértékben használó gazdaságban igen fontos a mezőgazdasági termelők adatainak védelme és a titoktartás. Ezenkívül kiemelten fontos, hogy a mezőgazdasági termelők saját vállalkozásukkal kapcsolatos adatai a termelők birtokában maradjanak.

4.35

A körforgásos gazdaság valamennyi ágazatban jelentős szerepet játszhat a hulladék csökkentése terén. A hagyományos gazdálkodási modellek a hulladékmentes, erőforrás-hatékony, körforgásos gazdaságok megtestesítői. A mezőgazdaság pozitív szerepet tölt be az újrahasznosítási, újrafeldolgozási ágazatban, a talaj, a víz és a levegő gazdaságos kezelését is ideértve.

4.36

2020-tól kezdődően észszerű átmeneti időszakot kell hagyni az új, átdolgozott KAP bevezetésére, különösen azért, hogy figyelembe lehessen venni a brexittel és más politikai döntésekkel kapcsolatos költségvetési kérdéseket (7).

Kelt Brüsszelben, 2017. június 1-jén.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Georges DASSIS


(1)  Európai Bizottság: EU agriculture spending focused on results [Eredményközpontú uniós agrárkiadások], 2015. szeptember.

(2)  Európai Bizottság: Agrár-élelmiszeripari Kereskedelmi Statisztikai Tájékoztató – Unión kívüli országok.

(3)  Eurostat. Land cover, land use and landscape [Földfelszín-borítottság, földhasználat és táj], 2016.

(4)  Vélemény a következő tárgyban: A Cork 2.0 nyilatkozattól a konkrét fellépésekig (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(5)  Phil Hogan biztos: Working for Europe’s Farmers [Az európai gazdákért dolgozunk], 2016.

(6)  Vélemény a következő tárgyban: A mezőgazdaság szerepe a multilaterális, a kétoldalú és a regionális kereskedelmi tárgyalásokban a WTO Nairobiban tartott miniszteri konferenciájának fényében (HL C 173., 2017.5.31., 20. o.).

(7)  Vélemény a következő tárgyban: A közös agrárpolitikát 2020 után befolyásoló legfontosabb tényezők (HL C 75., 2017.3.10., 21. o.).


Top