EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52011AE1600

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia (COM(2011) 244 végleges)

HL C 24., 2012.1.28, p. 111–115 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/111


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia

(COM(2011) 244 végleges)

2012/C 24/24

Előadó: Lutz RIBBE

2011. május 3-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia

COM(2011) 244 végleges.

A munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2011. október 6-án elfogadta véleményét. (Előadó: Lutz RIBBE.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 120 szavazattal 5 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az EGSZB következtetéseinek és ajánlásainak összefoglalása

1.1

Ebben a biológiai sokféleségről szóló, mindössze négy év alatt immár negyedik véleményében az EGSZB ismételten üdvözli, hogy az Európai Bizottság világosan kimondja, hogy sokkal többet kell tenni az Európai Tanács által kitűzött célok eléréshez.

1.2

Az EGSZB kritikusan szemléli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság nem végez tényleges elemzést arról, hogy az évek óta ismert és az EGSZB által mindig is hangoztatott követelések – például a 2006-os biodiverzitási cselekvési terv 160 intézkedése – miért nem vagy miért csak részben valósultak meg. A 2006-os biodiverzitási cselekvési terv terjedelmes intézkedéslistáját illetően a megvalósulás hiánya vagy a kudarc okainak vizsgálata annál is fontosabb, mivel végső soron csak abból lehet célirányosan új, sikerrel kecsegtető intézkedéseket és stratégiákat kidolgozni.

1.3

A most előterjesztett stratégia lényegében semmi újat nem tartalmaz! Egy olyan új stratégiai dokumentum előterjesztésével, amely rég ismert követeléseket tartalmaz, nem lehet megoldani a problémát. A biológiai sokféleség megőrzését illetően nem a törvények, irányelvek, programok, mintaprojektek, politikai nyilatkozatok vagy útmutatások hiányoznak, hanem a megvalósítás és a valamennyi politikai cselekvési szinten összehangolt cselekvés.

1.4

A politikában eddig nem volt meg az erő, illetve az akarat az évek óta szükségesnek elismert intézkedések végrehajtásához, bár a közlemény ismét világossá teszi, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos következetes politikából a társadalom és a gazdaság ugyanúgy profitál. A tagállamok még az EU legfontosabb természetvédelmi irányelveit sem hajtották végre teljes körűen, még 32, illetve 19 évvel azok hatálybalépése után sem!

1.5

Az EGSZB mindenképpen elismeri, hogy vannak részsikerek a biológiai sokféleség fenntartása terén. Ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen, hiszen összességében a biológiai sokféleség drasztikusan csökken. Az EU ezért egy megvalósításorientált stratégia kidolgozásának kihívása előtt áll.

1.6

Sajnos nem derül ki, hogyan lehet áthidalni a politikai akarat eddigi hiányát. Ennyiben az előterjesztett biodiverzitás-stratégia nem jelent tényleges előrelépést. A közleménnyel kapcsolatban a Miniszterek Tanácsában eddig elhangzott viták azt mutatják, hogy még mindig messze vagyunk attól, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikát más szakpolitikákba integráljuk.

1.7

Ezért az a legfontosabb, hogy a küszöbön álló politikai reformfolyamatokban (például a halászati, az agrár-, a közlekedés-, az energia- és a kohéziós politika terén) szoros kapcsolatot alakítsunk ki a biodiverzitás-stratégiával. Az EGSZB azonban még nagy hiányosságokat lát ennek kapcsán. Ez érvényes a 2014–2020 időszakra szóló pénzügyi tervre előterjesztett javaslatokra is, amelyek az EGSZB szerint nem alkalmasak arra, hogy a szükséges finanszírozási eszközöket a szükséges mennyiségben rendelkezésre bocsássák. Az Európai Bizottságnak komolyabban kell vennie saját biodiverzitás-stratégiáját!

1.8

A vélemény kidolgozása során a vita e pontja esetében párhuzamot vontunk az adósság- és euróválsággal. Ha az EU tagállamai maguk sem veszik komolyan saját alapelveiket és kritériumaikat – akár a természetvédelmi előírásokról van szó, akár a monetáris unió Maastrichti Szerződésben lefektetett stabilitási kritériumairól –, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a) politikai téren problémák keletkeznek, b) a polgárok elveszítik bizalmukat a politika iránt.

1.9

Egyértelmű, hogy információkra és ismeretekre van szükség a biológiai sokféleségről, annak a fejlődéssel és foglalkoztatással való összetett kölcsönhatásairól, valamint a sikeres példák feltérképezéséhez és támogatásához.

1.10

Arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy tegye végre közzé a környezetre ártalmas támogatások már 2006-ban beharangozott listáját.

2.   Az európai bizottsági dokumentum főbb elemei és háttere

2.1

Az Európai Tanács 2001-ben Göteborgban határozott az EU fenntarthatósági stratégiájáról, amely a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politika terén is egyértelmű célt fogalmazott meg: „Az élőhelyek és természetes rendszerek védelme és helyreállítása, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig”. (1)

2.2

2010. márciusban az EU állam- és kormányfőinek el kellett ismerniük, hogy ezt a célt nem érték el. Ezért egy új, az Európai Bizottság által „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos lehetséges uniós koncepciók és célkitűzések a 2010 utáni időszakra” című közleményben (2) javasolt cél mellett foglaltak állást, amely 2020-ra vonatkozik és így hangzik: „A biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállítása az Európai Unióban 2020-ig, valamint állapotuknak a lehetőségekhez mért szintű helyreállítása, ezzel együtt a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzésére tett erőfeszítésekhez való uniós hozzájárulás fokozása”.

2.3

A Tanács megbízta az Európai Bizottságot egy e cél elérését szolgáló új stratégia tervezetének kidolgozásával; a tervezetet az Európai Bizottság ezzel a közleménnyel terjeszti elő.

2.4

Az Európai Bizottság a dokumentumban – évek óta ismert tényekkel alátámasztva – hangsúlyozza, hogy végre cselekedni kell:

a biológiai sokféleség csökkenését a dokumentum az éghajlatváltozás mellett „a legkritikusabb globális környezeti fenyegetésnek” tekinti, és megjegyzi, hogy a kettő elválaszthatatlanul összefonódik,

a fajok kihalása jelenleg példátlan tempóban megy végbe: ma a fajok 100-szor, sőt akár 1 000-szer gyorsabban tűnnek el, mint ahogy ez természetes körülmények között történne,

az EU-ban az uniós jogszabályok oltalma alá eső élőhelyeknek és fajoknak csak 17 %-a, a kulcsfontosságú ökoszisztémáknak pedig mindössze 11 %-a van jó állapotban, (3)  (4)

a 2001-ben bevezetett intézkedések kevés kedvező hatása „szinte eltörpül az Európa biológiai sokféleségére nehezedő folyamatos és növekvő nyomás mellett, mivel állandósult vagy egyre fokozódik a földhasználat megváltozása, a biológiai sokféleségnek és összetevőinek túlzott mértékű kiaknázása, az invazív idegen fajok elterjedése, a szennyezés és az éghajlatváltozás”,

az a tény, hogy a biológiai sokféleség gazdasági értéke nem tükröződik a döntéshozatalban, szintén nagymértékben hozzájárul a biológiai sokféleség csökkenéséhez.

2.5

A biodiverzitás-csökkenés gazdasági aspektusainak a közlemény nagyobb figyelmet szentel, mint az EU korábbi dokumentumai, ami többek között az „ökoszisztéma-szolgáltatások” fogalmának egyre gyakoribb használatából is látható. A közlemény ismét utal az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanával foglalkozó (TEEB (5)) tanulmányra, és példaként megjegyzi, hogy az Unióban például a rovarok általi beporzás becsült gazdasági értéke évi 15 milliárd EUR. Ebből pedig levezeti, hogy „a méhek és más beporzók folyamatos fogyatkozásának súlyos következményei lehetnek Európa gazdálkodóira (…)”.

2.6

A közlemény 3. része a következő évtizedre vonatkozó cselekvési keretet ír le, amely hat külön célból áll:

1. cél: A madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv teljes körű végrehajtása,

2. cél: Az ökoszisztémák és szolgáltatásaik fenntartása és helyreállítása,

3. cél: A biológiai sokféleség fokozásában a mezőgazdaság és az erdészet által játszott szerep növelése,

4. cél: A halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása,

5. cél: Az invazív idegen fajok elleni küzdelem,

6. cél: Hozzájárulás a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez.

2.7

Az egyes célok az általuk kezelt konkrét problémára válaszul kidolgozott intézkedéscsomagból állnak. A közlemény összesen 37 intézkedést ír le.

2.8

A közlemény több ízben utal arra, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikát fokozottan integrálni kell az EU más politikaterületeibe (mint például az agrár- vagy a halászati politikába).

2.9

Különösen két területen van szükség finanszírozásra: a Natura 2000 hálózat létrehozásának befejezése, valamint a közösen meghatározott globális kötelezettségek teljesítése terén. (6)

2.10

A közlemény megemlíti továbbá, hogy „a káros támogatások reformja (…) szintén kedvezni fog a biológiai sokféleségnek”.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB már 2007. februárban, 2009. júliusban, valamint 2010. szeptemberben is állást foglalt a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politika kérdéseiben.

3.2

Az EGSZB megállapítja, hogy az ebben a stratégiatervezetben megnevezett területek, célok és intézkedések már 2006-ban is az akkori cselekvési terv központi részét képezték.

3.3

A most előterjesztett stratégia lényegében semmi újat nem tartalmaz, még egyszer felsorolja azonban, melyek azok a megközelítések, amelyek teljességgel nélkülözhetetlenek, és melyek a legsürgősebb, valamint a legsikeresebbnek ígérkező megközelítések. A stratégia régi, régóta ismert tények, követelések és intézkedések szó szerinti másolata. Ez azt mutatja, hogy minden eleme kellőképpen közismert. Most már nem azzal kell törődni, hogy mit kell tenni, hanem inkább azzal, hogy miért nem tesszük, és hogyan érhetjük el a célirányos fellépést. A stratégia mindenesetre erre a központi kérdésre nem ad választ!

3.4

Az Európai Bizottság dokumentuma ezért nem ad okot az elégedettségre. Az EGSZB ezért azt kéri, hogy a 2020-as biodiverzitás-stratégia sokkal végrehajtás-orientáltabb legyen.

3.5

Az EGSZB szeretné felidézni, amit már 2007-ben összefoglalt:

A biodiverzitás megőrzése szükségszerű és központi feladat, és több, mint etikai-erkölcsi kötelezettség. A gyorsabb és eredményesebb cselekvés mellett gazdasági érvek is szólnak.

A fajok eltűnése Európában az elmúlt évtizedek számtalan olyan egyéni döntésének a következménye, amely túlnyomórészt a létező jogszabályok keretein belül született.

A biodiverzitás alakulásának iránya sajnos továbbra is kedvezőtlen. A politikai akarat hiányzott ahhoz, hogy a régóta szükségesnek tartott intézkedéseket valóban végre is hajtsák.

Az Európai Bizottság helyesen nevezi meg ennek okait: „a kormányzati cselekvés hiánya, valamint az, hogy a hagyományos közgazdaságtan nem ismeri el a természeti tőke és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékét”.

A helyzet jelenlegi kiélesedéséhez ez, illetve az a tény vezetett, hogy a biodiverzitás megőrzése mellett szóló etikai-erkölcsi érveket a tervezési és politikai mérlegelési folyamatok során jobbára másodrendűként kezelik.

Az EGSZB üdvözölte a 2006-os cselekvési tervet, az abban megnevezett 160(!) intézkedést ésszerűnek tartotta; legtöbbjük már akkor sem volt új, hanem évek óta napirenden volt. Az EGSZB sajnálja, hogy az európai bizottsági közlemény és a cselekvési terv szinte egyáltalán nem foglalkozik stratégiailag azzal az EGSZB 2006. május 18-i feltáró véleményében (7) felvetett kérdéssel, hogy a biodiverzitás megőrzésének vonatkozásában miért tátong olyan hatalmas szakadék az igény, a beharangozott intézkedések és a valóság között.

Az EGSZB támogatja az EU globális felelősségének koncepcióját.

3.6

A 2007-ben elfogadott vélemény ezen kulcsfontosságú megállapításai ma is ugyanolyan aktuálisak, mint akkoriban. Az EGSZB mélységesen sajnálja, hogy az elmúlt években semmi ténylegesen fontos nem változott.

3.7

Annak vizsgálata, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó 2006-os cselekvési terv terjedelmes intézkedéslistája miért nem került megvalósításra, illetve miért vallott kudarcot, ebből a bizottsági közleményből is hiányzik. A kudarc ilyen minősített elemzése annál is fontosabb, mert végső soron csak az alapján lehet célirányosan új, sikerrel kecsegtető intézkedéseket és stratégiákat kidolgozni. Egy olyan új stratégiai dokumentum előterjesztésével, amely rég ismert követeléseket tartalmaz, nem lehet megoldani a problémát.

3.8

Bár az Európai Bizottság évek óta próbál gazdasági érveket is felhozni a biológiai sokféleség megőrzése érdekében, nem jár igazán sikerrel. Az EGSZB, amely a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikáról egyszer kijelentette, hogy „a hosszú távú gazdaságot is érinti, ezért végre a gazdasági és pénzügyminisztereknek is foglalkozniuk kellene a kérdéssel”, (8) egyrészt üdvözli, hogy megpróbálják kimutatni az elhanyagolt biodiverzitás-politika gazdaságra gyakorolt következményeit. Mindeddig azonban nem valósult meg a biodiverzitás-politikának az EU gazdaság- és pénzügyi politikájába való integrációja. Az új stratégiának választ kellene adnia arra, hogy ez hogyan változhat meg.

3.9

Másrészt az EGSZB mindenképpen szeretne utalni egy olyan veszélyre, amely összefügghet a gazdasági szempontok egyre nagyobb előtérbe kerülésével: előfordulhat ugyanis, hogy a biológiai sokféleség védelme a jövőben különösen azokra a területekre összpontosul, amelyek rövid távon gazdaságilag kifizetődők vagy kifizetődőnek tűnnek. Az Európai Bizottságnak ezért el kellene gondolkodnia azon, hogy hogyan kezeljünk olyan fajokat és élőhelyeket, amelyeknek a gazdasági értéke nem számítható ki közvetlenül. Nehéz lenne pénzben kifejezni például az olyan nagyemlősök értékét, mint a farkas, medve vagy hiúz, és ugyanez igaz a levelibékára, a szöcskére, a fehér gólyára és ezernyi más fajra. Emellett pedig az olyan fajok, amelyeknek a „teljesítménye” gazdaságilag egyáltalán nem becsülhető sokra, teljesen kívül állnak a politikai vitán: hol vannak védőprogramok baktériumokra, gombákra vagy földigilisztákra irányulóan, tehát a lebontó szervezetekre, amelyek nélkül a szerves anyagok lebontása nem működne?

3.10

A stratégia nagymértékben a mezőgazdaságra és erdészetre, valamint a halászati politikára összpontosít. Ez egyfelől jogos, mivel a) ezek hatást gyakorolnak a biodiverzitásra, és b) olyan politikaterületekről van szó, amelyek nagy területeket fednek le és amelyekre az EU befolyással lehet. Másrészt a biodiverzitásra veszélyt jelentő egyéb területekre, mint a közlekedésre és a településfejlesztésre, alig tér ki.

3.11

Amikor az Európai Bizottság a stratégia tervezetében arra utal, hogy „a káros támogatások reformja (…) szintén kedvezni fog a biológiai sokféleségnek”, ebben minden bizonnyal igaza van. Csakhogy közzé kellene tennie végre a káros támogatások listáját. Ilyen ígéret 2006 óta van, megvalósítani mindmáig nem sikerült.

3.12

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság bejelentését, hogy minden kiadási tételt megvizsgál a biológiai sokféleségre gyakorolt hatást illetően, és gondoskodik arról, hogy a biológiai sokféleség az összességében vett csökkenésének elkerülését célzó kezdeményezés révén ne szenvedjen további károsodásokat.

4.   Megjegyzések az egyes célokhoz

4.1

A hat cél és néhány intézkedés szemügyre vétele alapján az EGSZB szeretné elmagyarázni, miért tartja az előterjesztett új biodiverzitás-stratégiát szakmai szempontból kevésbé ambiciózusnak. Annak oka, hogy az Európai Bizottság igen visszafogottan fogalmazza meg az intézkedéseket, valószínűleg inkább politikai jellegű. A környezetvédelmi miniszterek ülésén az egyes intézkedések meghatározásáról folytatott, rendkívül vontatott tárgyalások azt mutatják, hogy továbbra is hiányos a biodiverzitás-politikának a többi politikaterületbe történő integrációja.

4.2

1. cél:

4.2.1

Az 1979-es madárvédelmi és az 1992-es élőhelyvédelmi irányelv az európai természetvédelem központi jelentőségű irányelvei, amelyeknek a teljes végrehajtása nélkül a természetvédelem Európában esélytelen. Vészjelzésnek tekinthető azonban az, hogy az új biodiverzitás-stratégia 1. célja így hangzik: „ A madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv teljes körű végrehajtása ”. Az EGSZB az európai biodiverzitás-politika legnagyobb problémájának azt tekinti, hogy ezeket az irányelveket még 32, illetve 19 év után sem hajtották végre teljes mértékben. Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy a biológiai sokféleség megőrzése esetében a politikai akarat hiányzik, nem pedig a jogi alapok vagy stratégiák. Egyértelmű, hogy e téren az Európai Bíróságnak is lépnie kell, hiszen még a jó stratégiák sem tudják pótolni a szemmel láthatóan hiányzó politikai akaratot!

4.2.2

Az EGSZB annál is csalódottabb az említett irányelvek elhúzódó végrehajtása miatt, mert a legtöbb sikeres gyakorlati intézkedés közvetetten vagy közvetlenül kapcsolódott ezekhez a természetvédelmi irányelvekhez. A politikában időnként felvetődik a kérdés, hogy ezek az irányelvek és célkitűzéseik egyáltalán „korszerűek”-e még. Az EGSZB erre a kérdésre egyértelmű és félreérthetetlen igennel válaszol; nem lát esélyt arra, hogy az új célkitűzések a szóban forgó irányelvek gyors és teljes körű végrehajtása nélkül is elérhetők legyenek.

4.2.3

A vélemény kidolgozása során a vita e pontja esetében párhuzamot vontunk az adósság- és euróválsággal. Ha az EU tagállamai maguk sem veszik komolyan saját alapelveiket és kritériumaikat – akár a természetvédelmi előírásokról van szó, akár a monetáris unió Maastrichti Szerződésben lefektetett stabilitási kritériumairól –, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a) politikai téren problémák keletkeznek, b) a polgárok elveszítik bizalmukat a politika iránt.

4.2.4

A fenti cél elérésére szolgáló intézkedések között prioritásként szerepel „a Natura 2000 területek megfelelő finanszírozásának biztosítása”. Az EGSZB ezzel egyetért, a 2014–2020-ra szóló pénzügyi terv közzétett tervezetéből azonban nem derül ki számára, hogy az új finanszírozási időszakban sor kerül-e a szükséges lényegi javításokra. A Natura 2000-területek – pl. mezőgazdasági – kezeléséért járó támogatás jó jel lenne, ilyen azonban sajnos nem szerepel a KAP reformjában.

4.2.5

Az EU-ban az uniós jogszabályok oltalma alá eső élőhelyeknek és fajoknak csak 17 %-a, a kulcsfontosságú ökoszisztémáknak pedig mindössze 11 %-a van jó állapotban. Az EGSZB információt kér az Európai Bizottságtól arról, hogy az a cél, hogy 2020-ra a „100 %-kal több élőhely-értékelés és 50 %-kal több fajértékelés jobb védettségi helyzetet” tükrözzön, elegendő lesz-e a biodiverzitás csökkenésének megállításához. Az EGSZB úgy értelmezi ezt a megfogalmazást, hogy az Európai Bizottság elégedett lenne azzal, ha 2020-ban a jogszabályokkal védett élőhelyek és fajok 34 %-a jobb helyzetben lenne (következésképpen 2/3-uk pedig nem kielégítő helyzetben).

4.3

2. cél:

4.3.1

A 2. cél, „ Az ökoszisztémák és szolgáltatásaik fenntartása és helyreállítása ”, olyan ígéret, amelyet az állam- és kormányfők már 2001-ben tettek. 2020-ig többek között a „zöld” infrastruktúra létrehozása és a romlásnak indult ökoszisztémák legalább 15 %-ának helyreállítása révén el kell érni a megfelelő javulásokat. (9)

4.3.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtizedekben drasztikusan megnőtt a területhasználattal kapcsolatos konfliktusok száma, mégpedig minden területen (pl. mezőgazdaság és erdészet, energiatermelés, közlekedés és szállítás, településfejlesztés). A romlásnak indult ökoszisztémák helyreállítása a jelenlegi keretfeltételek között erősíteni fogja a területhasználati konfliktusokat, mivel a természetvédelem – a területfelhasználók szempontjából – újabb versenytársnak tekinthető. Az EGSZB kéri, hogy a 2012-re ígért végrehajtási stratégia tartalmazzon kijelentéseket az ilyen konfliktusok megoldására vonatkozóan.

4.4

3. cél:

4.4.1

A 3. cél, „ A biológiai sokféleség fokozásában a mezőgazdaság és az erdészet által játszott szerep növelése ”, szintén a vita egyik, évek óta megoldatlan eleme. Az EGSZB több alkalommal utalt arra, hogy a mezőgazdasági termelők és az erdészek igen pozitívan állnak a természet- és biotópvédelemhez. Számos mintaprojekt bizonyítja, hogy partnerségi viszonyban folytatott együttműködés keretében sikereket lehet elérni.

4.4.2

A mezőgazdasági termelők készek megfelelni annak a kihívásnak, hogy a társadalom „multifunkcionális” szerepet tulajdonít nekik, nem pedig pusztán termelői szerepet. Ennek során azonban olyan feladatokkal szembesülnek, amelyek először is pénzbe kerülnek, másodszor pedig nem jövedelmeznek semmit, mivel a termelői árak nem tartalmazzák a mezőgazdaságtól elvárt további teljesítményeket.

4.4.3

A közösségi agrárpolitikát ezért ennek megfelelően ki kell igazítani e dilemma feloldása érdekében. Az EGSZB utal ezzel kapcsolatos eddigi véleményeire, és a küszöbön álló KAP-reformot erre vonatkozóan is szorosan figyelemmel fogja kísérni.

4.4.4

Emellett a szükséges ösztönző hatás biztosítása érdekében az EU agrárköltségvetésén kívüli finanszírozási módszereket is meg kellene vizsgálni.

4.5

4. cél:

4.5.1

A 4. cél, „ A halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása ”, közvetlenül utal az EU halászati politikájára. A halászati ipar és a biológiai sokféleség védelmének érdekei még mindig össze-összecsapnak egymással. Nem csoda, hogy a halászatra nézve megfogalmazott célok (például a 13. intézkedés: „A halászott állományokkal való gazdálkodás javítása”) rendkívül általános megfogalmazásúak, és alig tartalmaznak számszerűsíthető természetvédelmi célokat. Az EGSZB üdvözli azt a célkitűzést, hogy 2015-től (és nem csak 2020-tól) olyan szinten kell tartani (illetve olyan szintre kell hozni) a halállományokat, amely „a legnagyobb fenntartható hozamot eredményezheti”, el kell azonban ismerni, hogy ez inkább halgazdasági, nem annyira természetvédelem-politikai cél. A tanácsi megbeszélések azonban megmutatták, hogy még az ilyen, jobbára nem kötelező érvényű megfogalmazásokkal szemben is jelentős az ellenállás. Az EGSZB szerint ez annak a jele, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politika továbbra is háttérbe szorul a régóta nem fenntarthatónak elismert termelési módszerek mögött. Az EGSZB szorosan figyelemmel kíséri majd a halászati politika reformjáról szóló további tárgyalásokat.

4.6

5. és 6. cél:

4.6.1

Az 5. célról, „ Az invazív idegen fajok elleni küzdelemről ”az EGSZB már kifejtette álláspontját egy véleményben; (10) ez a probléma nem új, de ugyanúgy megoldásra vár, mint a 6. cél, a „ Hozzájárulás a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez ”. Az utóbbit illetően az EGSZB megállapítja, hogy a biológiai sokféleség globális fenntartására irányuló bejelentések és ígéretek közül sokat nyilvánvalóan nem tartanak be. Ilyen például az ecuadori „Yasuni nemzeti park” projekt, amelynek esetében a nemzetközi közösség finanszírozási hozzájárulással kívánta segíteni azt, hogy ott lemondjanak a kőolaj-kitermelésről. Ezek a pénzek azonban nem érkeztek meg a megígért mennyiségben, így ott most az esőerdőben a természet kárára folytatják a kőolaj-kitermelést.

4.6.2

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy tisztázzák, mennyi pénzt bocsátanak a „globális biodiverzitás-politika” rendelkezésére a 2014–2020-as új pénzügyi időszakban; az eddigi dokumentumokból ugyanis ez nem derül ki. Az EU és a tagállamok eddig gazdasági erejük kevesebb mint 0,004 %-át fordították a globális biodiverzitás fejlesztését és fenntartását célzó intézkedésekre. A problémákat, amelyek jelenleg a globális területhasználati verseny következtében egyre növekednek, ezzel nem lehet megoldani.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  COM(2001) 264 végleges, 2001.4.15., 14. o.

(2)  COM(2010) 4 végleges.

(3)  http://www.eea.europa.eu/publications/eu-2010-biodiversity-baseline/.

(4)  A jogszabályokkal nem védett élőhelyekről és fajokról nincsenek adatok, bár ezek természetesen ugyanilyen fontosak a biológiai sokféleség szempontjából.

(5)  „The Economics of Ecosystems and Biodiversity” (TEEB), ld.: http://teebweb.org

(6)  Ld. a 2010-es nagoyai COP-10 konferenciát.

(7)  HL C 195., 2006.8.18., 96. o.

(8)  HL C 48., 2011.2.15., 150. o., 1.6. pont.

(9)  Ez a cél megfelel a CBD ezzel kapcsolatos célkitűzésének.

(10)  HL C 306., 2009.12.16., 42. o.


Top