Az EU hulladékgazdálkodási jogszabálya

FŐBB PONTOK

2008/98/EK irányelv

• Az irányelv:
  • létrehozza a hulladékhierarchiát, melyhez az alábbi elemekre támaszkodik:
    • megelőzés,
    • újrahasználatra való előkészítés,
    • újrafeldolgozás,
    • egyéb hasznosítás (pl. energetikai hasznosítás), valamint
    • ártalmatlanítás;
  • megerősíti a „szennyező fizet” elvet, mely szerint a hulladék eredeti termelőjének kell megfizetnie a hulladékgazdálkodás költségeit;
  • bevezeti a kiterjesztett gyártói felelősséget;
  • különbséget tesz a hulladékok és a melléktermékek¹ között;
  • 2020-ra elérendő újrafeldolgozási és hasznosítási célértékeket határoz meg a háztartási hulladék (50 %), valamint az építési és bontási hulladék (70 %) tekintetében.
• A hulladékgazdálkodás nem jelenthet kockázatot a vízre, a levegőre, a talajra, a növény-, illetve állatvilágra nézve, és nem járhat kellemetlen zajkibocsátással vagy szagokkal, továbbá nem rombolhatja a tájat vagy okozhat kárt a különleges érdeklődésre számot tartó helyekben.
• A hulladéktermelőknek vagy -birtokosoknak maguknak kell kezelni a hulladékot, vagy azt át kell adniuk hivatalosan elismert üzemeltetőknek. Mindkettő tevékenysége engedélyköteles, az engedélyt pedig időszakosan ellenőrzik.
• Az illetékes nemzeti hatóságoknak hulladékgazdálkodási terveket és hulladékmegelőzési programokat kell kidolgozniuk.
• Különleges feltételek vonatkoznak a veszélyes hulladékokra, a hulladékolajokra és a biohulladékokra.
• A jogszabály bizonyos hulladéktípusokra nem terjed ki, így például nem foglalkozik a radioaktív elemekkel, a hatástalanított robbanóanyagokkal, a fekáliával, a szennyvízzel és az állati tetemekkel.

(EU) 2018/851 módosító irányelv

• Az (EU) 2018/851 irányelv a körforgásos gazdaságról szóló intézkedéscsomag részeként a 2008/98/EK irányelvet módosítja.
• Meghatározza a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek² minimális működési követelményeit. Idetartozhat a szervezeti felelősség, valamint a hulladékmegelőzéshez, a termékek újrafelhasználhatóságához és újrafeldolgozhatóságához való hozzájárulás felelőssége is.
• Szigorítja a hulladékmegelőzési szabályokat. A hulladékkeletkezés tárgykörében az uniós tagállamoknak meg kell hozniuk az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy:
  • fenntartható termelési és fogyasztási modelleket támogassanak;
  • erőforrás-hatékony, tartós, javítható, újrafelhasználható és korszerűsíthető termékek tervezését, gyártását és használatát ösztönözzék;
  • a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó termékeket célozzák avégett, hogy elejét vegyék annak, hogy ezek az anyagok hulladékká váljanak;
  • ösztönözzék pótalkatrészek, használati utasítások, műszaki információk vagy olyan más eszközök rendelkezésre állását, amelyek lehetővé teszik a termékek javítását és újrafelhasználását, anélkül, hogy veszélyeztetnék azok minőségét és biztonságát;
  • csökkentsék az élelmiszer-pazarlást – mintegy az ENSZ fenntartható fejlődési céljához való hozzájárulásként –, amely szerint 2030-ig kiskereskedelmi és fogyasztói szinten 50 %-kal kell csökkenteni az egy főre eső globális élelmiszer-pazarlást, csakúgy, mint ahogy az élelmiszer-veszteséget a termelési és ellátási lánc teljes folyamatában vissza kell szorítani;
  • előmozdítsák az anyagok és termékek veszélyesanyag-tartalmának csökkentését;
  • megszüntessék a tengeri hulladék keletkezését.
• Új célszámokat határoz meg a települési hulladék újrafeldolgozására: 2025-re a települési hulladék tömegének legalább 55 %-át újra fel kell dolgozni. Ez a célérték 2030-ig 60 %-ra, 2035-ig pedig 65 %-ra emelkedik.
• Az irányelv olyan ösztönzőkre is felhívja a figyelmet, hogy hulladékhierarchiát – például hulladéklerakói és hulladékégetési díjak és a „szennyező fizet” elvén alapuló rendszerek – kell alkalmazni.
• A tagállamoknak:
  • 2025. január 1-jéig lehetővé kell tenniük a háztartásokban keletkező textil- és veszélyes hulladék szelektív gyűjtését;
  • legkésőbb 2023. december 31-ig gondoskodniuk kell a biohulladék szelektív gyűjtéséről, vagy arról, hogy azt a keletkezésének helyén újrahasznosítsák (például komposztálással).

Az (EU) 2025/1892 módosító irányelv

Az (EU) 2025/1892 irányelv tovább módosítja a 2008/98/EK irányelvet a hulladékgazdálkodási szabályok megerősítése érdekében, különösen az élelmiszer-hulladék és a textíliák tekintetében. Az irányelv:

• az élelmiszer-pazarlás csökkentésére irányuló, jogilag kötelező érvényű célértékeket vezet be 2030-ra:
  • egy 10 %-os csökkenést a feldolgozás és gyártás során keletkező élelmiszer-hulladék esetében, és
  • egy – egy főre vetítve – 30 %-os csökkenést a kiskereskedelemben, az éttermekben, a közétkeztetésben és a háztartásokban keletkező élelmiszer-hulladék mennyiségében – mindkettőt a 2021–2023-as átlaghoz viszonyítva;
• előírja az Európai Bizottság számára, hogy 2027. december 31-ig ezeket a célszámokat vizsgálja felül, annak lehetőségével, hogy 2035-re további célértékeket is meghatározzon;
• bevezeti a textíliákra és lábbelikre vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősséget, és a gyártókat teszi felelőssé a gyűjtés, a válogatás, az újrahasználatra való előkészítés, az újrahasznosítás, a tájékoztató kampányok, az adatszolgáltatás, valamint a kutatás és fejlesztés támogatása terén felmerülő költségek fedezéséért;
• előírja a tagállamoknak, hogy 2028. április 17-ig hozzanak létre egy, a textiltermékekre és lábbelikre vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert (mely a mikrovállalkozásokra 2029. április 17-től terjed ki);
• jelzi, hogy az elkülönítetten gyűjtött textíliák és lábbelik a gyűjtéskor hulladéknak minősülnek;
• meghatározza, hogy azok a használt textíliák és lábbelik, amelyeket a gyűjtőhelyen az újrahasználattal foglalkozó gazdasági szereplő vagy a szociális gazdaság szereplői közvetlen szakmai vizsgálat alapján újrahasználatra alkalmasnak minősítenek, nem minősülnek hulladéknak;
• kötelezi a tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyártói felelősségi szervezetek évente jelentsenek az illetékes hatóságoknak, és előírja a Bizottság számára az (EU) 2019/1004 és az (EU) 2021/19 végrehajtási határozatok módosítását azzal a céllal, hogy azokban az adatszolgáltatásra közös ütemterveket és a jelentések tekintetében pedig harmonizált adatformátumokat határozzanak meg.