EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52009DC0489

A Bizottság Jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló 562/2006/EK rendelet 10. és 11. cikkével összhangban történő bélyegzéséről szóló rendelkezések működéséről

/* COM/2009/0489 végleges */

52009DC0489

A Bizottság Jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló 562/2006/EK rendelet 10. és 11. cikkével összhangban történő bélyegzéséről szóló rendelkezések működéséről /* COM/2009/0489 végleges */


[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 2009.9.21

COM(2009) 489 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló 562/2006/EK rendelet 10. és 11. cikkével összhangban történő bélyegzéséről szóló rendelkezések működéséről

BEVEZETÉS

2006. október 13-án hatályba lépett a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex, a továbbiakban: a kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[1]. A kódex megerősítette a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak be- és kilépéskor történő rendszeres bélyegzésére vonatkozó, a 2133/2004/EK tanácsi rendelettel[2] bevezetett kötelezettséget. A kódex felsorolta azokat az okmányokat, amelyeket be-, illetve kilépéskor bélyegzőlenyomattal kell ellátni, valamint azokat az okmányokat is, amelyeket nem kell bélyegezni. Bevezették továbbá annak a lehetőségét, hogy amennyiben a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányaiban nem szerepel a beléptetőbélyegző lenyomata, az illetékes nemzeti hatóságok vélelmezhetik, hogy az úti okmány birtokosa nem felel meg az adott tagállamban való tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételeknek. A harmadik országbeli állampolgár megdöntheti ezt a vélelmet. Amennyiben ez sikertelen, az adott személyt kiutasíthatják az érintett tagállam területéről.

2006. november 6-án a Bizottság ajánlást fogadott el a Határőrök közös gyakorlati kézikönyvének[3] (a továbbiakban: kézikönyv) létrehozására vonatkozóan, amely konkrét iránymutatásokat tartalmazott (Második rész, I. szakasz, 4. pont) az úti okmányok bélyegzésére, különösen pedig a bélyegzés alóli mentesülésre vonatkozóan, olyan helyzetek tekintetében, ahol az úti okmányban nem áll rendelkezésre további hely a bélyegző elhelyezésére, a vízumkötelezettség alá eső harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak bélyegzésére vonatkozóan stb.

A kódex 10. cikkének (6) bekezdése szerint „ A Bizottság 2008 végéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az úti okmányok bélyegzéséről szóló rendelkezések működéséről ”.

Ebből a célból 2008 augusztusában a Bizottság kérdőívet küldött a tagállamoknak, hogy információt szerezzen a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak bélyegzésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról. A Bizottságnak többször is emlékeztetnie kellett a tagállamokat annak érdekében, hogy megkapja a kért információkat. A jelentés huszonöt schengeni tagállam válaszai alapján készült. Két tagállam (Málta és Portugália) nem küldte meg a kért információkat[4].

A BÉLYEGZÉSI RENDSZER FőBB ELEMEI

Először is figyelemmel kell kísérni az arra vonatkozó kötelezettséget, hogy rövid távú – hat hónapon belül három hónapot meg nem haladó, a schengeni térségben való – tartózkodásra érkező harmadik országbeli állampolgár be- és kilépésekor rendszeresen bélyegezni kell az úti okmányaiba.

Emlékeztetnünk kell arra, hogy a határforgalom-ellenőrzésnek a kódex 8. cikke szerinti könnyítése esetén a határőrök továbbra is kötelesek a harmadik országbeli, be- és kilépő állampolgárok úti okmányait lebélyegezni.

A kódex 10. cikkének (3) bekezdése mentességet biztosít a rendszeres bélyegzés alól pl. államfők, valamint magas rangú személyek úti okmányai esetében, akiknek az érkezését hivatalosan, diplomáciai úton előre bejelentették, illetve az említett cikkben felsorolt egyéb kategóriák esetében.

Be- vagy kilépéskor nem kell bélyegzőlenyomattal ellátni az uniós polgárok, valamint a norvég, izlandi, liechtensteini és svájci állampolgárok úti okmányait. Ezenfelül, az 1931/2006/EK rendelet[5] 6. cikkével összhangban a kishatárforgalmi rendszer alapján nem kell bélyegzőlenyomatot elhelyezni a határ menti lakosok úti okmányaiban. Mentesülnek az úti okmányba be- és kilépéskor történő bélyegzés alól a harmadik országbeli állampolgárok és az uniós polgár családtagjai abban az esetben, ha a 2004/38/EK irányelv[6] 10. cikke alapján valamely tagállam által kiállított tartózkodási kártyát mutatnak fel.

A bélyegzőlenyomatok elhelyezésére vonatkozó gyakorlati szabályokat a kódex IV. melléklete tartalmazza, amely közös szabályokat vezet be például a vízumkötelezettség alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak bélyegzésére vagy a tagállamok azon kötelezettségére vonatkozóan, hogy a határátkelőhelyeken használt beléptető- és kiléptetőbélyegzők biztonsági kódjaival kapcsolatos információcseréért felelős nemzeti kapcsolattartó helyeket kell kinevezniük.

A kódex 10. cikke (3) bekezdésének utolsó francia bekezdése lehetőséget ad arra, hogy harmadik ország állampolgárának kérésére kivételesen eltekintsenek a bélyegzéstől, ha a bélyegzőlenyomat az érintettnek súlyos hátrányt (például politikai természetű problémát) okozna. Ebben az esetben a be- és kiutazást külön lapon kell rögzíteni, amelyet a harmadik országbeli állampolgár kézhez kap.

A kódex 11. cikke lehetőséget ad annak vélelmezésére, hogy egy harmadik országbeli állampolgár jogellenesen tartózkodik a schengeni térségben, ha schengeni tagállam területén vagy a schengeni térség elhagyásakor nincs beléptető bélyegzője. Ebben a helyzetben a harmadik országbeli állampolgár megdöntheti a vélelmet, ha hitelt érdemlő módon – például utazási jegy, szállodai számla vagy a schengeni térségen kívül való tartózkodásának bizonyítására alkalmas eszköz útján – bizonyítja, hogy betartotta a schengeni térségben való rövid tartózkodásra vonatkozó feltételeket. Ilyenkor az illetékes nemzeti hatóságok a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban bejegyzik az úti okmányba, hogy a harmadik országbeli állampolgár mely időpontban és hol lépte át e tagállamok valamelyikének külső határát.

A harmadik országbeli állampolgár részére ezenfelül a kódex VIII. mellékletében szereplő formanyomtatvány állítható ki. Erre csak akkor kerül sor, ha a harmadik országbeli állampolgár bizonyította, hogy – annak ellenére, hogy úti okmányában nem szerepel beléptető bélyegző – betartotta a rövid tartózkodás engedélyezett időtartamára vonatkozó feltételeket.

Amennyiben az érintett személynek nem sikerül megdönteni a jogellenes tartózkodás vélelmét, az illetékes hatóságok kiutasíthatják az érintett tagállam területéről.

A tagállamoknak kötelességük, hogy tájékoztassák egymást, a Bizottságot és a Tanács Főtitkárságát a jogellenes tartózkodás vélelmezésével és a vélelem megdöntésével kapcsolatos nemzeti gyakorlatról.

A HARMADIK ORSZÁGBELI ÁLLAMPOLGÁROK ÚTI OKMÁNYAIBA TÖRTÉNő BÉLYEGZÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK ALKALMAZÁSÁVAL ÉS A FELMERÜLT NEHÉZSÉGEKKEL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK

Válaszukban a tagállamok úgy nyilatkoznak, hogy be- és kilépéskor teljesen, megfelelően és rendszeresen lebélyegzik a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait. A tagállamok szerint ennek végrehajtása során nem merült fel komoly probléma. Azaz nem jelentettek olyan esetet, hogy a határforgalom-ellenőrzésnek a kódex 8. cikke értelmében történő könnyítése miatt problémák adódtak volna a külső határoknál történő hosszú várakozással vagy a bélyegzéssel kapcsolatban.

A tagállamok által említett, felmerült nehézségek a következők:

- Más tagállamok belépési bélyegzési gyakorlatának hiánya;

A Bizottság hangsúlyozza, hogy csak rendszeres bélyegzés teszi lehetővé a külső határ átlépési idejének és helyének bizonyossággal történő megállapítását, ezért fontos a harmadik országbeli állampolgár schengeni térségen belüli engedélyezett tartózkodása időtartamának verifikálásához.

- Olvashatósági problémák, a bélyegzőlenyomat nem megfelelő elhelyezése (pl. a vízumbélyegen oly módon történő elhelyezése, hogy a vízum géppel olvasható részére kerül, ezért optikai leolvasóval nem ellenőrizhető), korábbi bélyegzőlenyomatokra történő elhelyezés, részben (a bélyegző egy része hiányzik), kaotikusan és nem időrendi sorrendben, nem egyértelműen és lineárisan történő elhelyezés (pl. az útlevél szélére vagy olvashatatlan zónákba, nem elegendő mennyiségű tintával);

A Bizottság emlékeztet rá, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodása hosszának egyszerű és helyes megállapításának elősegítésére a kézikönyv 4.6. pontja tartalmazza a bélyegzőlenyomat elhelyezésére vonatkozóan ajánlott módszereket, különösen az alábbiakat:

- A bélyegzőlenyomatokat lehetőség szerint időrendben kell elhelyezni, hogy könnyebb legyen megtalálni azt az időpontot, amikor az adott személy a határt utoljára átlépte;

- A kiléptetőbélyegző-lenyomatot a beléptetőbélyegző-lenyomathoz közel kell elhelyezni;

- A bélyegzőlenyomatot a könnyebb olvashatóság érdekében vízszintesen kell elhelyezni;

- Már meglévő bélyegzőlenyomatokra – ideértve a más országok által elhelyezetteket is – nem szabad bélyegzőlenyomatot elhelyezni.

Emlékeztetnünk kell továbbá arra, hogy a kódex IV. mellékletének 3. pontja meghatározza a vízumot tartalmazó úti okmányok lebélyegzésére vonatkozó szabályokat. Tehát, […] a bélyegzőlenyomatot lehetőség szerint úgy kell elhelyezni, hogy az fedje a vízum szélét, anélkül, hogy a vízumon található jelzéseknek vagy a vízumbélyeg biztonsági jelzéseinek az olvashatóságát befolyásolná . Ha több bélyegzőlenyomat elhelyezése szükséges […], úgy azokat a vízummal szemben lévő oldalon kell elhelyezni. Ha ez az oldal nem használható, a bélyegzőlenyomatot közvetlenül a következő oldalon kell elhelyezni. A géppel olvasható sávot nem szabad lebélyegezni.

- Nem áll rendelkezésre hely a bélyegző úti okmányban történő elhelyezésére (elsősorban a határt gyakran átlépő teherautó-sofőröknél és határ menti ingázóknál), az e problémára vonatkozó uniós szabályozás hiánya;

A kézikönyv közzétételekor a Bizottság tisztában volt vele, hogy megtörténhet az, hogy a harmadik országbeli állampolgár határátlépését lehetővé tévő okmányba már nem helyezhető el bélyegzőlenyomat, mivel nincs benne üres lap. Ez esetben a harmadik országbeli állampolgár számára javasolt új útlevél kérelmezése, hogy útlevelébe a jövőben is el lehessen helyezni a bélyegzőlenyomatokat. Ha az elegendő hellyel nem rendelkező útlevélben érvényes vízum található, új vízumot kell kérni és az új útlevélben elhelyezni.

Néhány tagállam megkérdezte, hogy alkalmazható-e olyan harmadik országbeli állampolgár esetében, akinek az úti okmányában nincs üres lap a bélyegzőlenyomat elhelyezéséhez, a 10. cikk (3) bekezdésében foglalt, a bélyegzés alóli kivételt biztosító lehetőség, amely azon harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozik, akiknek súlyos hátránya származhat a be- vagy kiléptető bélyegző elhelyezéséből. A Bizottság véleménye szerint ebben az esetben nem alkalmazható e rendelkezés, mivel a bélyegzés elhagyása kizárólag a bélyegzés által az érintett személynek okozott (pl. politikai természetű) nehézségekkel indokolható. A Bizottság által a kézikönyvben[7] tett ajánlások szerint azonban kivételes esetben – különösen rendszeres határ menti ingázók esetében – használható külön lap, amelyre további bélyegzőlenyomatok helyezhetők el. A lapot át kell adni a harmadik országbeli személynek, és a lapnak tartalmaznia kell a kézikönyvben felsorolt információkat. Mindenesetre az, hogy az útlevélben nem áll rendelkezésre üres lap, önmagában nem szolgáltat érvényes és elegendő indokot a személy belépésének visszautasítására.

Egyes tagállamok válaszukban megírták, hogy harmadik országbeli állampolgár – különösen a külső határt gyakran átlépő teherautó-sofőr – kérésére külön lapon rögzítik a be- vagy kiléptetőbélyegző lenyomatát. Figyelmet kell fordítani a kishatárforgalmi engedélyre nem jogosult, határ menti ingázókra is. Meg kell jegyezni, hogy Magyarország és Szlovénia a horvát személyazonosító igazolványt kísérő külön lapra bélyegez; e két tagállam 1997-es kétoldalú egyezmények alapján követi ezt a megoldást. A Szlovénia által benyújtott statisztikák szerint évente a teherautó-sofőrök kevesebb mint 0,5 %-a kérelmezi a külön lapra való bélyegzést. A harmadik országbeli állampolgárok leggyakrabban az új útlevél magas díjával indokolják e kérelmet. Néhány esetben a harmadik országbeli állampolgár szeretne egy oldalt üresen hagyni egy jövőbeli vízum vagy tartózkodási engedély számára.

A Bizottság azon a véleményen van, hogy a fent leírt eseteket nem kell a bélyegzés alóli kivételnek tekinteni, mivel nem vonatkozik rájuk a kódex 10. cikke (3) bekezdésének utolsó francia bekezdése.

- Az egységesített eljárás hiánya a gyermekkel utazó harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak bélyegzése terén

A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet számos, nem kötelező ajánlást bocsátott ki, köztük az „egy személy – egy útlevél” elvének alkalmazására vonatkozóan is. Ezt az elvet közösségi szinten is támogatták[8]. Ha a harmadik országok is alkalmazzák, ez az elv lehetővé tenné, hogy minden egyes személyre érvényesítsék az úti okmányaik bélyegzésére vonatkozó rendelkezéseket.

- A valamely schengeni tagállam által kiállított, érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok úti okmányaiba történő bélyegzés szükségességének megkérdőjelezése

A Bizottság véleménye szerint nem kellene lebélyegezni a valamely schengeni tagállam által kiállított, érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait. Az útlevélbe történő bélyegzés célja annak megállapítása, hogy a harmadik országbeli állampolgár betartotta-e a schengeni térségben való rövid tartózkodás engedélyezett időtartamát. Ez a logika nem alkalmazható az érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező, harmadik országbeli állampolgárokra, mivel az ő esetükben az engedélyt kiállító schengeni tagállamban való tartózkodás idejét a tartózkodási engedély érvényességi ideje határozza meg. Az útlevél ki- és újrabelépéskor történő lebélyegzése nem befolyásolja a schengeni tagállam által kiállított tartózkodási engedélyben megállapított időtartamot. A tartózkodási engedéllyel rendelkező személy tartózkodása időtartamát – beleértve a külső határok átlépését és a más schengeni tagállamba való utazást – a Schengeni Egyezmény[9] 22. cikke alapján a másik tagállamban való bejelentkezési kötelezettség alapján kell megállapítani. Valószínűleg a bélyegző ellenőrzésével egyszerűbb megállapítani a tartózkodás időtartamát, mint ezzel a módszerrel. Ez azonban együtt jár a belső határellenőrzés nélküli térség megteremtésével. Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság mindeddig nem kapott információt arról, hogy egy schengeni tagállam által kiállított tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár visszaélt volna utazáshoz való jogával, és három hónapnál hosszabb ideig tartózkodott volna más tagállamban.

A BÉLYEGZÉS ALÓL – A 10. CIKK (3) BEKEZDÉSE SZERINT – MENTESÜLő, HARMADIK ORSZÁGBELI ÁLLAMPOLGÁROKKAL KAPCSOLATOS ADATOK ÉS A BÉLYEGZÉS ALÓLI KIVÉTELEK

A legtöbb tagállam nem készít statisztikát a bélyegzés alóli mentesülést kérelmező, harmadik országbeli állampolgárokról, vagy pedig egyáltalán nem rögzíti ezeket a kérelmeket. Néhány tagállam csak kevés, harmadik országbeli állampolgároktól érkező kérelemről számol be, amelyeket egyenként bírálnak el.

Ezenfelül kérdéseket tettek fel a 2004/38/EK irányelv 10. cikke szerinti tartózkodási kártyával utazó harmadik országbeli állampolgárok – uniós polgár családtagjai – úti okmányainak bélyegzésére és tartózkodásuk időtartamának kiszámítására vonatkozóan.

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a 2004/38/EK irányelv 10. cikke szerint a valamely tagállam által kibocsátott tartózkodási kártyával utazó harmadik országbeli állampolgárok – uniós polgár családtagjai – a szabad mozgás és tartózkodás jogát gyakorló uniós polgár kíséretében mentesülnek a be- és kilépéskor történő bélyegzés alól. Ezzel szemben nem mentesül a bélyegzés alól az a harmadik országbeli állampolgár – uniós polgár családtagja –, aki egyedül utazik, vagy uniós polgár kíséretében nem mutatja fel a fent említett tartózkodási kártyát (pl. az uniós polgárral az EU területén kívül élő, tartózkodási kártyával nem rendelkező személy).

Lehetetlen azon helyzetek elkerülése, melyben a harmadik országbeli állampolgár – uniós polgár családtagja – kombinálja azokat az utazásokat, amikor kíséri a szabad mozgás jogával élő uniós polgárt, illetve egyedül utazik. A Bizottság véleménye szerint e helyzet zavaró lehet, de nem okoz problémát; egyedül utazva ugyanis a harmadik országbeli állampolgár tartózkodása nem haladhatja meg a maximális három hónapot a schengeni térségen belül. Amennyiben a harmadik országbeli állampolgár uniós polgár kíséretében van, az engedélyezett tartózkodás időtartama nem korlátozódik a hat hónapon belüli három hónapra.

Végezetül a tagállamok javasolják, hogy az úti okmányok bélyegzése alól mentesülő személyek listája egészüljön ki a nemzetközi személyszállító és tehervonatok személyzetével. A Bizottság támogatja ezt a javaslatot, és mivel a vonatok rögzített menetrend szerint közlekednek, kezdeményezni fogja, hogy a légijármű-vezetőkhöz és tengerészekhez hasonlóan mentesítsék a bélyegzés alól a szakmai tevékenységet gyakorló vonatszemélyzetet.

AZON HARMADIK ORSZÁGBELI ÁLLAMPOLGÁROKKAL KAPCSOLATOS ADATOK, AKIK BELÉPTETő BÉLYEGZő NÉLKÜL TARTÓZKODNAK EGY TAGÁLLAM TERÜLETÉN, VAGY ÍGY SZERETNÉK ELHAGYNI A SCHENGENI TÉRSÉGET, ÉS A JOGELLENES TARTÓZKODÁS VÉLELMÉT MEGDÖNTÖTTÉK VAGY NEM DÖNTÖTTÉK MEG (11. CIKK)

Jelentős azon tagállamok száma, akik nem gyűjtenek statisztikai adatokat azokról a harmadik országbeli állampolgárokról, akik beléptető bélyegző nélkül tartózkodnak egy tagállam területén, vagy így szeretnék elhagyni a schengeni térséget, illetve azon személyek számáról, akiknek sikerült vagy nem sikerült megdönteni a jogellenes tartózkodás vélelmét.

Néhány tagállam (Szlovénia, Belgium, Magyarország, Románia, Olaszország és Észtország) pontos statisztikai adatokat és táblázatokat nyújtott be a harmadik országbeli állampolgárok konkrét számára, valamint a schengeni térségbe való belépésük helyére és időpontjára vonatkozóan. Más tagállamok csak általános információt adtak arról, hogy jelentős vagy alacsony volt-e azon harmadik országbeli állampolgárok száma, akik beléptető bélyegző nélküli úti okmánnyal rendelkeztek.

A kódex 11. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy az illetékes nemzeti hatóságok vélelmezzék, hogy a beléptetőbélyegző lenyomata nélküli úti okmány birtokosa nem felel meg az adott tagállamban való tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételeknek. A tagállami hatóságok válaszaiból azonban nem derül ki egyértelműen, hogy mindig vélelmezik-e a jogellenes tartózkodást akkor, ha a beléptetőbélyegző lenyomata hiányzik a harmadik országbeli állampolgár útleveléből.

A legtöbb tagállam használja a kódex VIII. mellékletében szereplő formanyomtatványt abban az esetben, ha az úti okmányban nem szerepel beléptetőbélyegző-lenyomat, de jóváhagyták az engedélyezett rövid tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételek teljesülését igazoló bizonyítékot. Néhány tagállam (Németország, Franciaország, Szlovénia és Dánia) azt nyilatkozta, hogy nem használja a formanyomtatványt, hanem a schengeni térségbe való belépés idejét és helyét rögzítő korrekciós bélyeget helyez el a harmadik országbeli állampolgár úti okmányában. Más tagállamok mindkét eszközt (formanyomtatvány és bélyeg) alkalmazzák.

Magyarország bejelentette, hogy nemzeti határregisztrációs rendszert hozott létre, ebben tartják nyilván a külső határokat átlépő, harmadik országbeli állampolgárokat. Ez az információ felhasználható a jogellenes tartózkodás vélelmének megdöntésére abban az esetben, ha a személy Magyarországon lépett be a schengeni térségbe. Bulgária hasonló határellenőrzési automatikus tájékoztató rendszerről számolt be, Románia pedig hasonló be-/kilépési adatbázisról.

A legtöbb tagállam azonban kijelentette, hogy nem gyűjt semmilyen statisztikai adatot, és nem tart fenn adatbázist azokról a harmadik országbeli állampolgárokról, akik nem tudták megdönteni a jogellenes tartózkodás vélelmét. Egyes tagállamok szerint nincs rá lehetőség, hogy megkülönböztessék a jogellenes tartózkodás vélelmének meg nem döntése, illetve az egyéb okok miatt kiutasított személyeket. A legtöbb tagállam kifejezetten megemlíti, hogy a jogellenes bevándorlók kiutasítására nemzeti eljárásokat vezetett be. A visszatérésre kényszerült harmadik országbeli állampolgárok számával kapcsolatban konkrét adatokat benyújtó tagállamoktól (Észtország, Lettország, Szlovénia, Hollandia és Litvánia) kapott információk alapján valamennyi esetben eltávolították vagy kiutasították a személyeket a schengeni térségből.

A 10. ÉS 11. CIKK RENDELKEZÉSEINEK ALKALMAZÁSÁHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB INFORMÁCIÓK

Görögország arról számolt be, hogy egy erre a célra kifejlesztett elektronikus alkalmazáson keresztül automatikusan és naponta változtatni fogják a be- és kiléptető bélyegzők biztonsági kódját.

Lengyelország a közelmúltban a Tanács határ-munkacsoportjában feltette azt a kérdést, hogy milyen módon kell bélyegezni az úti okmányt akkor, ha egy szülő útlevelében két vagy több „C” típusú, a szülő és gyermek részére kiállított schengeni vízum szerepel. A tagállamoktól származó információk alapján megállapítható, hogy ezekben az esetekben a tagállamok eljárási gyakorlata eltér egymástól, pl. a bélyeg mellett feltüntetik a személyek számát vagy a gyermek nevét. A kódex ilyen esetekre vonatkozóan nem tartalmaz konkrét rendelkezést az eljárásra vonatkozóan. A Bizottság azon a véleményen van, hogy elvben az útlevélben elhelyezett valamennyi vízumbélyeget rendszeresen le kellene bélyegezni a be- és kilépéskor, a kódex 10. cikkével és IV. mellékletének 3. pontjával összhangban. Többszörös belépési vízum és a két személy gyakori utazása esetén nehézségek merülhetnek fel a tekintetben, hogy melyik bélyegző melyik személy belépéséhez tartozik. Mivel nem áll rendelkezésre információ a tagállamoktól arra vonatkozóan, hogy milyen gyakran történnek ilyen esetek a külső határokon, és milyen gyakorlati nehézségekbe ütköztek, a Bizottság nem tartja szükségesnek az úti okmányok bélyegzésére ilyen esetben vonatkozó eljárások harmonizációját.

A Bizottság szeretne foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a belső határokon való határellenőrzésnek a kódex 23. cikke alapján történő ideiglenes visszaállítása esetén hogyan bélyegzik az úti okmányokat. A 28. cikk szerint: Amennyiben a belső határokon a határellenőrzés visszaállítására kerül sor, a II. cím vonatkozó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell. Tehát bizonyos, a külső határokon történő ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések – pl. határforgalom-ellenőrzés vagy a belépés megtagadása – alkalmazandók. A schengeni tagállamok közös határain azonban nem kellene pecsételni, mivel a személy a schengeni térségen belül marad. Annak a ténynek, hogy ideiglenesen ellenőriznek a belső határon, nem szabad hatást gyakorolnia a harmadik országbeli állampolgár schengeni térségen belül engedélyezett tartózkodásának hosszára. A bélyegzés félrevezető lehet, mivel kiléptető bélyegző nélkül újabb beléptető bélyegzőt helyeznek el. Ezért a Bizottság azon a véleményen van, hogy a belső határokon történő határellenőrzés ideiglenes visszaállítása esetén nem alkalmazandó a 10. cikk.

KÖVETKEZTETÉSEK

A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság az alábbi következtetéseket vonja le:

1. A jelenlegi közösségi jogszabályok kötelezővé teszik a harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak be- és kilépéskor történő rendszeres lebélyegzését. A kódex felsorolja azokat az okmányokat, amelyeket be-, illetve kilépéskor bélyegzőlenyomattal kell ellátni, valamint azokat az okmányokat is, amelyeket nem kell lebélyegezni. Ezenfelül a kódex lehetőséget nyújt arra, hogy egyrészt a nemzeti hatóságok a beléptető bélyegző nélküli úti okmánnyal rendelkező személy esetében vélelmezzék, hogy a személy nem teljesíti az érintett tagállamban való tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételeket, másrészt a harmadik országbeli állampolgár megdönthesse ezt a vélelmet. A kódex 10. cikkének (6) bekezdése szerint a Bizottság 2008 végéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az úti okmányok bélyegzéséről szóló rendelkezések működéséről. A Bizottság sajnálja, hogy nem tudta betartani ezt a határidőt. A késés oka, hogy több tagállam későn nyújtotta be az információkat.

2. A Bizottság – és számos tagállam – hangsúlyozza, hogy szigorúan be kell tartani a kódexben és a kézikönyvben a rendszeres, időrendi sorrendben történő és helyes bélyegzésre vonatkozóan meghatározott szabályokat. E szabályok betartása megkönnyíti a határforgalom-ellenőrzés korrekt működését, és hozzájárul az EU külső határain történő várakozás idejének csökkenéséhez.

3. A Bizottság emlékeztet rá, hogy a vízumbélyeggel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok úti okmányainak bélyegzésére vonatkozó közös szabályok a kódex IV. mellékletének 3. pontjában találhatók.

4. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a valamely schengeni tagállam által kiállított érvényes tartózkodási engedély birtokában lévő harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait nem kell be- és kilépéskor lebélyegezni.

5. A Bizottság úgy véli, hogy a belső határokon való határellenőrzésnek a kódex 23. cikke alapján történő ideiglenes visszaállítása esetén nem alkalmazandó a 10. cikk.

6. A Bizottság elismeri, hogy a határokat gyakran átlépő harmadik országbeli állampolgárok – pl. a teherautó-sofőrök vagy a határ menti ingázók – nehézségekkel szembesülnek. A bélyegzésre alkalmas üres lapok hiányát azonban csak a belépés automatikus rendszerben történő nyilvántartásával lehetne megoldani, ami feleslegessé tenné a bélyegzést. A tagállamok által az illegális bevándorlás és foglalkoztatás kockázatára vonatkozóan kifejezett aggodalmakat figyelembe véve a Bizottság nem látja szükségét, hogy felmentsék a teherautó-sofőröket a bélyegzés alól.

7. A Bizottság véleménye szerint nincs szükség további kivételeket biztosítani a bélyegzés alól, kivéve a légijármű-vezetőkhöz és tengerészekhez hasonlóan szakmai tevékenységet gyakorló vonatszemélyzetet, mivel a vonatok rögzített menetrend szerint közlekednek. A Bizottság e kategóriára vonatkozóan intézkedéseket fog kezdeményezni a bélyegzés alóli kivételtételre vonatkozóan.

8. A válaszokból ítélve jelentős számú tagállam nem gyűjt statisztikai adatokat azon harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan, akiknek schengeni tagállam területén vagy a schengeni térség elhagyásakor nincs beléptető bélyegzője, illetve akik meg tudták dönteni (vagy nem tudták megdönteni) a jogellenes tartózkodás vélelmét. A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy gyűjtsék ezeket az adatokat, és bocsássák őket rendelkezésre, hogy a Bizottság jobban elemezhesse a bélyegzésre vonatkozó rendelkezések működését.

9. Végezetül, számos tagállam nem teljesítette még a 11. cikk utolsó francia bekezdése szerinti azon kötelezettségét, hogy tájékoztassák egymást, a Bizottságot és a Tanács Főtitkárságát a jogellenes tartózkodás 11. cikkben említett vélelmezésével és a vélelem megdöntésével kapcsolatos nemzeti gyakorlatról. A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy a jelentés elfogadását követő egy hónapon belül teljesítsék e kötelezettségüket.

[1] HL L 105., 2006.4.13., 1. o.

[2] A Tanács 2133/2004/EK rendelete (2004. december 13.) a tagállamok illetékes hatóságaira vonatkozó, a tagállamok külső határainak harmadik országbeli állampolgárok által történő átlépésekor az úti okmányok rendszeres bélyegzésének követelményéről, valamint a schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló schengeni egyezmény és a Közös Kézikönyv rendelkezéseinek e célból történő módosításáról, HL L 369., 2004.12.16., 5. o.

[3] A Bizottság ajánlása (2006. november 6.) a tagállamok illetékes hatóságai által a személyek határokon történő ellenőrzése során használandó közös „Határőrök gyakorlati kézikönyve (Schengeni kézikönyv)” létrehozásáról, C (2006)5186 végleges

[4] Tekintettel arra, hogy Svájc csak 2008. december 12-e óta alkalmazza a schengeni vívmányokat, tőle nem kérték, hogy számoljon be a bélyegzéssel kapcsolatos tapasztalatairól.

[5] Az Európai Parlament és a Tanács 1931/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a tagállamok külső szárazföldi határain való kishatárforgalom szabályainak meghatározásáról, valamint a Schengeni Egyezmény rendelkezéseinek módosításáról, HL L 405., 2006.12.30., 1. o.

[6] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, HL L 158., 2004.4.30., 77. o.

[7] A kézikönyv 4.5. pontja.

[8] A Tanács 2252/2004/EK rendelete (2004. december 13) a tagállamok által kiállított útlevelek és útiokmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról, HL L 385., 2004.12.29., 1. o. Ausztria és Hollandia kivételével valamennyi tagállam alkalmazza ezt az elvet.

[9] HL L 239., 2000.9.22., 19. o.

Top