EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32018R1046

Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről

PE/13/2018/REV/1

OJ L 193, 30.7.2018, p. 1–222 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

In force: This act has been changed. Current consolidated version: 30/07/2018

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2018/1046/oj

30.7.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 193/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU, Euratom) 2018/1046 RENDELETE

(2018. július 18.)

az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 46. cikke d) pontjára, 149. cikkére, 153. cikke (2) bekezdésére, 164., 172., 175., 177. és 178. cikkére, 189. cikke (2) bekezdésére, 212. cikke (2) bekezdésére, 322. cikke (1) bekezdésére és 349. cikkére, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéssel és különösen annak 106a. cikkével együtt értelmezve,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek részére való megküldését követően,

tekintettel a Számvevőszék véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2)

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (3),

rendes jogalkotási eljárás keretében (4),

mivel:

(1)

Három év végrehajtást követően az Unió költségvetésére (a továbbiakban: a költségvetés) alkalmazandó pénzügyi szabályok további módosítására van szükség annak érdekében, hogy a rugalmasság növelésével megszűnjenek a szűk keresztmetszetek a végrehajtásban, egyszerűsödjön a végrehajtás az érdekelt felek és a szolgálatok számára, valamint fokozódjon az eredményközpontúság és javuljon a hozzáférhetőség, az átláthatóság és az elszámoltathatóság, ezért hatályon kívül kell helyezni a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5), és helyébe e rendeletnek kell lépnie.

(2)

A költségvetésre alkalmazandó pénzügyi szabályok összetettségének csökkentése, valamint a vonatkozó szabályok egyetlen rendeletbe való belefoglalása érdekében a Bizottságnak az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (6) hatályon kívül kell helyeznie. Az áttekinthetőség érdekében az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelet főbb szabályait ebbe a rendeletbe, míg más szabályokat pedig a szolgálatoknak szóló iránymutatásokba kell belefoglalni.

(3)

Az alapvető költségvetési alapelveket fenn kell tartani. Az említett elvektől való meglévő eltéréseket lehetőség szerint felül kell vizsgálni és egyszerűsíteni kell az olyan meghatározott területeken, mint például a kutatás, a külső fellépések és a strukturális alapok, figyelembe véve, hogy azok továbbra is relevánsak-e, mekkora hozzáadott értéket jelentenek a költségvetés számára, és mekkora terhet rónak az érdekelt felekre.

(4)

Az előirányzatok átvitelére vonatkozó szabályokat egyértelműbben kell bemutatni és különbséget kell tenni az automatikus és a nem automatikus átvitel között. Az érintett uniós intézményeknek mind az automatikus, mind a nem automatikus átvitelről tájékoztatniuk kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)

A külső címzett bevételek átvitelét és a következő programra vagy fellépésre való felhasználását engedélyezni kell az ilyen alapok hatékony felhasználása érdekében. Lehetővé kell tenni, hogy a belső címzett bevételeket csak a következő pénzügyi évre lehessen átvinni, kivéve, ha ez a rendelet másként rendelkezik.

(6)

A belső címzett bevételeket illetően engedélyezni kell, hogy az új ingatlanprojekteket bérleti jogviszonyból, valamint épületek értékesítéséből származó bevételekből finanszírozzák. Ennek érdekében az ilyen bevételeket belső címzett bevételnek kell tekinteni, amely a teljeskörű felhasználásáig átvihető.

(7)

Az uniós intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy az Uniónak felajánlott bármilyen adományt elfogadjanak.

(8)

Rendelkezést kell bevezetni, amely engedélyezi, hogy jogi személyek promóciós vagy vállalati társadalmi felelősségvállalási célból természetbeni szponzorálást nyújtsanak egy eseményhez vagy tevékenységhez.

(9)

Egyértelművé kell tenni a teljesítmény fogalmát a költségvetés tekintetében. A teljesítményt a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének közvetlen alkalmazásához kell kapcsolni. A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét szintén meg kell határozni, és össze kell kapcsolni a kitűzött célokat és a teljesítménymutatókat az eredményeket, valamint a gazdaságosságot, az eredményességet és a hatékonyságot az előirányzatok felhasználásában. A jogbiztonság érdekében el kell kerülni a különböző programok meglévő teljesítménykereteivel való összeütközést, és meg kell határozni a teljesítményre – különös tekintettel a kimenetekre és az eredményekre – vonatkozó terminológiát.

(10)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodással (7) összhangban az uniós jogszabályoknak magas színvonalúaknak kell lenniük, azokra a területekre kell összpontosítaniuk, amelyeken a legnagyobb hozzáadott értékkel bírnak a polgárok számára, és a lehető legeredményesebbek és leghatékonyabbak az uniós szakpolitikák közös célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából. E célkitűzések megvalósításában segíthet, hogy a jelentős kiadásokkal járó meglévő és új kiadási programokat és tevékenységeket értékelés alá vetik.

(11)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. cikkében foglalt átláthatóság elvével összhangban, az uniós intézmények munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el. Ami a költségvetés végrehajtását illeti, ezen elv alkalmazása magában foglalja, hogy a polgárok tudomást szerezhessenek arról, hogy az Unió hol és milyen célokra fordítja a forrásokat. Az ilyen információk előmozdítják a demokratikus vitát, hozzájárulnak a polgároknak az uniós döntéshozatali eljárásban való részvételéhez, megerősítik az uniós kiadásokkal kapcsolatos intézményi kontrollt és alapos vizsgálatot, valamint hozzájárulnak az Unió hitelességének fokozásához. A kommunikációnak célirányosabbnak kell lennie és fokoznia kell az uniós hozzájárulás láthatóságát a polgárok számára. Az ilyen célokat a költségvetésből finanszírozott források valamennyi címzettjével kapcsolatos információk – lehetőség szerint korszerű kommunikációs eszközök segítségével történő – közzététele révén kell megvalósítani, aminek során figyelembe kell venni ezen címzetteknek a bizalmassághoz és a biztonsághoz fűződő jogos érdekeit, természetes személyek esetében pedig a magánélethez való jogot és a személyes adatok védelmét. Ezért az uniós intézményeknek az arányosság elvével összhangban szelektív megközelítést kell alkalmazniuk az információk közzététele terén. Használható információk nyújtása érdekében a közzétételre vonatkozó döntéseknek megfelelő szempontokon kell alapulniuk.

(12)

A személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok sérelme nélkül, minden esetben törekedni kell a maximális átláthatóság biztosítására a címzettekre vonatkozó információk tekintetében. A közvetlen irányítás keretében végrehajtott uniós források címzettjeire vonatkozó információkat az uniós intézmények e célra létrehozott weboldalán – így például a pénzügyi átláthatósági rendszerben – kell közzétenni, és meg kell adni legalább a címzett nevét és földrajzi helyét, az összeget, amelyre jogi kötelezettséget vállaltak, valamint az intézkedés célját. A tájékoztatás során figyelembe kell venni az olyan releváns kritériumokat, mint például a gyakoriság, az intézkedés típusa és jelentősége.

(13)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a költségvetést közvetett módon, a tagállami szervezetek révén hajtsa végre. A jogbiztonság érdekében ezért indokolt a tagállami szervezetet vagy valamely tagállamban létrejött közjogi szervként, vagy olyan, a magánjog alapján működő szervként meghatározni, amely közfeladatot lát el, és amelynek a tagállam megfelelő pénzügyi biztosítékokat nyújt. Egy tagállam által, a hatályos uniós jog előírásaival összhangban, az ilyen magánjogi szerveknek a tagállam által meghatározott és bankgaranciát nem szükségszerűen igénylő formában nyújtott pénzügyi támogatást megfelelő pénzügyi garanciának kell tekinteni.

(14)

A nyilvános versenyeljárást követően odaítélt pénzdíjak, vissza nem térítendő támogatások és szerződések esetében és különösen versenypályázatok, pályázati felhívások és/vagy ajánlati felhívások esetében az EUMSZ elveinek és különösen az átláthatóság, az arányosság, az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartása érdekében az uniós források címzettjeinek nevét és a településük nevét közzé kell tenni. Az ilyen közzétételnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a versenyben sikertelen pályázók ellenőrizhessék az odaítélési eljárásokat.

(15)

A természetes személyekre vonatkozó személyes adatokhoz való nyilvános hozzáférés nem lehet hosszabb annál az időtartamnál, amely alatt a címzett a forrásokat felhasználja, így ezeket az adatokat két év után el kell távolítani. Ugyanez alkalmazandó az olyan jogi személyekre vonatkozó személyes adatokra, amelyek hivatalos megnevezésében természetes személy vagy személyek neve szerepel.

(16)

Az e rendeletben tárgyalt esetek többségében a közzététel jogi személyeket érint. Természetes személyek érintettsége esetén, a személyes adatok közzétételének tiszteletben kell tartania az odaítélt összeg nagysága és a források legmegfelelőbb felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó igény közötti arányosság elvét. Ilyen esetekben az érintett régió statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája (NUTS) 2. szintje szerinti közzététele összhangban áll a címzettekre vonatkozó információ közzétételének céljával és biztosítja a különböző méretű tagállamok közötti egyenlő bánásmódot, egyúttal tiszteletben tartja a címzettek magánélethez való jogát és különösen személyes adataik védelmét.

(17)

A jogbiztonság érdekében és az arányosság elvével összhangban, meg kell határozni, hogy melyek azok a helyzetek, amelyekben a közzétételre nem kerülhet sor. Például, nem lehet közzétenni azokat az információkat, amelyek az ösztöndíjakra vagy a leginkább rászoruló természetes személyeknek kifizetett közvetlen támogatások egyéb formáira, a bizonyos nagyon alacsony értékű szerződésekre vagy a pénzügyi eszközök révén meghatározott értékküszöb alatti pénzügyi támogatásokra vonatkoznak, vagy azokban az esetekben, amikor a közzététel veszélyeztetheti az érintett személyeknek az Európai Unió Alapjogi Chartája által védett jogait és szabadságait vagy sértheti a címzettek üzleti érdekeit. Ugyanakkor, a vissza nem térítendő támogatások esetében a jelenlegi gyakorlat fenntartása és az átláthatóság érdekében nem indokolt, hogy meghatározott értékküszöb alapján különös mentességet biztosítsanak a közzétételi kötelezettség alól.

(18)

Ha a címzettek személyes adatait az uniós források felhasználásának átláthatósága és az odaítélési eljárások ellenőrzése céljából közzéteszik, az ilyen közzétételről, valamint jogaikról, és e jogok gyakorlására alkalmazandó eljárásokról tájékoztatni kell e címzetteket a 45/2001/EK (8) és az (EU) 2016/679 (9) európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban.

(19)

Annak biztosítása érdekében, hogy az egyenlő bánásmód elvét valamennyi címzett esetében tiszteletben tartsák, a természetes személyekkel kapcsolatos információk közzétételét a tagállamok azon kötelezettségével összhangban is biztosítani kell, hogy magas fokú átláthatóságot garantáljanak azon szerződések esetében, amelyek meghaladják a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (10) meghatározott értékhatárt.

(20)

Közvetett és megosztott irányítás esetében az uniós forrásokat kezelő személyeknek, szervezeteknek vagy kijelölt szerveknek kell rendelkezésre bocsátaniuk a címzettekre és a végső kedvezményezettekre vonatkozó információkat. Megosztott irányítás esetében az információkat az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban kell közzétenni. A Bizottságnak rendelkezésre kell bocsátania arra az egységes weboldalra vonatkozó információt – ideértve a honlap címére vonatkozó hivatkozást is –, ahol a címzettekre és a végső kedvezményezettekre vonatkozó információk megtalálhatóak.

(21)

A közvetlen és közvetett irányítás keretében kezelt pénzügyi eszközök adatainak jobb olvashatósága és átláthatósága érdekében valamennyi jelentéstételi követelményt a költségvetési tervezethez csatolandó egyetlen munkadokumentumba kell belefoglalni.

(22)

Annak érdekében, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (EFRA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) és az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) végrehajtása során ösztönözze a bevált gyakorlatok elterjesztését, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy tájékoztatási céllal az irányításért és kontrollért felelős szervek rendelkezésére bocsásson egy, a saját kontrollstratégiáját és megközelítését, ideértve az ellenőrző listákat és a bevált gyakorlat példáit is tartalmazó, nem kötelező erejű módszertani útmutatót. Az útmutatót szükség esetén naprakésszé kell tenni.

(23)

Helyénvaló rendelkezni arról, hogy az előirányzataik végrehajtásának elősegítése érdekében az uniós intézmények szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokat köthessenek egymással, valamint arról, hogy ilyen megállapodásokat köthessenek egymással az uniós intézmények szervezeti egységei, az uniós szervek, az európai hivatalok, az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címének értelmében a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) területén konkrét fellépések végrehajtásával megbízott szervek vagy személyek és az Európai Iskolák Igazgatótanácsának főtitkári hivatala is szolgáltatásnyújtásra, árubeszerzésre, építési beruházásra vagy ingatlanszerződésekre vonatkozóan.

(24)

Helyénvaló meghatározni új európai hivatalok felállításának eljárását, és különbséget kell tenni az ilyen hivatalok kötelező és nem kötelező feladatai között. Be kell vezetni azt a lehetőséget az uniós intézmények, az uniós szervek és egyéb európai hivatalok számára, hogy átruházzák az engedélyezésre jogosult tisztviselői hatáskört az európai hivatal igazgatójára. Az európai hivataloknak rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel is, hogy szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokat kössenek szolgáltatásnyújtásra, vagy árubeszerzésre, vagy építési beruházásra, vagy ingatlanszerződésekre vonatkozóan. Helyénvaló meghatározni a számviteli nyilvántartás vezetésére vonatkozó konkrét szabályokat, azokat a rendelkezéseket, amelyek felhatalmazzák a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjét, hogy feladatai egy részét átruházza az említett hivatalok személyzetére, valamint a működési eljárásokat azon bankszámlák tekintetében, amelyeket a Bizottság megnyithat az európai hivatal nevében.

(25)

A végrehajtó ügynökségek költséghatékonyságának javítása érdekében és az egyéb uniós szervekkel kapcsolatban szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjét megbízzák az érintett végrehajtó ügynökség számvitelért felelős tisztviselője feladatainak egészével vagy egy részével.

(26)

A jogbiztonság érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a végrehajtó ügynökségek igazgatói megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként járnak el, amikor az ügynökségeikre átruházott programok operatív előirányzatait kezelik. Az egyes támogató szolgáltatások globális központosításából származó hatékonyságnövelés maradéktalan érvényesítése érdekében kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy a végrehajtó ügynökségek kezelhetnek igazgatási kiadásokat.

(27)

Meg kell állapítani a pénzügyi szereplők – különösen az engedélyezésre jogosult tisztviselők és a számvitelért felelős tisztviselők – hatásköreire és feladataira vonatkozó szabályokat.

(28)

Az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Számvevőszéket és a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjét két héten belül tájékoztatni kell a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő, a belső ellenőr és a számvitelért felelős tisztviselő kinevezéséről, illetőleg megbízatásának megszűnéséről.

(29)

Az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek teljeskörű felelősséggel kell tartozniuk a hatáskörükbe tartozó valamennyi bevételi és kiadási műveletért és a belső kontrollrendszerért, és elszámoltathatónak kell lenniük az intézkedéseikért, adott esetben fegyelmi eljárás keretében is.

(30)

Meg kell állapítani az engedélyezésre jogosult tisztviselők feladatait, felelősségi köreit, valamint az általuk betartandó eljárási elveket is. A megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőknek biztosítaniuk kell, hogy a közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselők és azok személyzete megkapják a kontrollokra vonatkozó standardokkal és a kapcsolódó módszerekkel és technikákkal kapcsolatos információkat és képzést, valamint hogy intézkedéseket hoznak a kontrollrendszer működésének biztosítása érdekében. A megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőnek be kell számolnia az ellátott feladatokról az uniós intézmény részére készített éves jelentésben. Ennek a jelentésnek tartalmaznia kell azokat a pénzügyi és irányítási információkat, amelyek az adott tisztviselő feladatainak ellátásáról szóló megbízhatósági nyilatkozat alátámasztásához szükségesek, beleértve az elvégzett műveletek átfogó teljesítményére vonatkozó információkat is. Az elvégzett műveletekhez kapcsolódó bizonylatokat legalább öt évig meg kell őrizni. A közbeszerzési szerződések tárgyalásos eljárás útján történő odaítélésének valamennyi formájáról a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőnek külön jelentést kell készítenie az érintett uniós intézmény részére, valamint ennek az uniós intézménynek az Európai Parlament és a Tanács részére, mivel ezek az eljárások eltérést jelentenek a szokásos odaítélési eljárásoktól.

(31)

Figyelembe kell venni az uniós küldöttségek vezetői vagy távollétük esetén helyetteseik közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként betöltött kettős szerepét, egyrészt az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) vonatkozásában, másrészt – az operatív előirányzatok tekintetében – a Bizottság vonatkozásában.

(32)

A Bizottság csak azokban a helyzetekben ruházhatja át a saját költségvetési szakaszának operatív előirányzatait érintő költségvetés-végrehajtási hatásköröket az uniós küldöttségvezető-helyettesekre, amelyekben e feladatoknak az uniós küldöttségvezető-helyettesek általi ellátása szigorúan az üzletmenet-folytonosság biztosításához szükséges az uniós küldöttségvezetők távollétében. Az uniós küldöttségvezető-helyettesek számára nem engedhető meg, hogy e hatásköröket rendszeresen vagy belső munkamegosztási okok miatt gyakorolják.

(33)

A számvitelért felelős tisztviselő felelős a kifizetések megfelelő végrehajtásáért, a bevételek beszedéséért és a követelések beszedéséért. A számvitelért felelős tisztviselő kezeli a pénztárat, a bankszámlákat és harmadik felek állományait, ő vezeti az elszámolásokat, és felelős az uniós intézmények pénzügyi kimutatásainak összeállításáért. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője az egyetlen személy, aki jogosult a számviteli szabályok és a harmonizált számlatükör meghatározására, míg az összes többi uniós intézmény számvitelért felelős tisztviselői saját intézményük számviteli eljárásait határozzák meg.

(34)

Meg kell határozni továbbá a számvitelért felelős tisztviselő kinevezésével és megbízatásának megszűnésével kapcsolatos szabályokat.

(35)

A számvitelért felelős tisztviselőnek eljárásokat kell kialakítania annak biztosítására, hogy a likviditáskezeléssel kapcsolatos igények kielégítésére nyitott számlák és az előlegszámlák ne mutassanak passzívumot.

(36)

Továbbá meg kell állapítani a rendes költségvetési eljárás alól kivételt jelentő és csak korlátozott összegeket érintő irányítási rendszer részét képező előlegszámlák alkalmazásának feltételeit, az előlegszámla-kezelők, továbbá az engedélyezésre jogosult tisztviselő és a számvitelért felelős tisztviselő előlegszámlák ellenőrzésével kapcsolatos feladataival és felelősségi körével együtt. A Számvevőszéket tájékoztatni kell az előlegszámla-kezelő kinevezéséről. A hatékonyság érdekében a küldöttségeken előlegszámlákat kell létrehozni mind a Bizottság, mind az EKSZ költségvetési szakaszaiból származó előirányzatokra. Helyénvaló meghatározott feltételek mellett lehetővé tenni továbbá, hogy az uniós küldöttségeken előlegszámlákat alkalmazzanak korlátozott összegek költségvetési eljárás keretében történő kifizetésére. Az előlegszámla-kezelők kinevezése tekintetében lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság által, a válságkezelési segély és a humanitárius segítségnyújtási műveletek területén alkalmazott személyek közül is kiválaszthassák őket, amennyiben nincs az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekről szóló, 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (11) (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) hatálya alá tartozó, rendelkezésre álló bizottsági alkalmazott.

(37)

Azon helyzet figyelembevétele érdekében, amikor a válságkezelési segély és a humanitárius segítségnyújtási műveletek területén nincs a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó, rendelkezésre álló bizottsági alkalmazott, valamint az azzal kapcsolatos technikai nehézségek figyelembevétele érdekében, hogy az illetékes, engedélyezésre jogosult tisztviselő minden jogi kötelezettségvállalást megtegyen, az említett területen lehetővé kell tenni a Bizottság alkalmazottjai számára, hogy legfeljebb 2 500 EUR összegig olyan, nagyon alacsony értékű jogi kötelezettségeket vállaljanak, amelyek az előlegszámláról végrehajtott kifizetésekhez kapcsolódnak, valamint lehetővé kell tenni az uniós küldöttségek vezetői és azok helyettesei számára, hogy a Bizottság illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőjének utasítására jogi kötelezettségeket vállaljanak.

(38)

Feladataik és felelősségi körük meghatározását követően a pénzügyi szereplők csak a személyzeti szabályzatban megállapított feltételek szerint vonhatók felelősségre. Pénzügyi szabálytalanságokat vizsgáló szakosított testületeket hoztak létre az uniós intézményeknél a 966/2012/EU, Euratom rendelet értelmében. Ugyanakkor a hozzájuk benyújtott ügyek korlátozott száma miatt és hatékonysági okokból helyénvaló feladataikat átadni az e rendelet értelmében alapított intézményközi testületnek (a továbbiakban: a testület). A testületet azért kell létrehozni, hogy a Bizottság vagy egyéb uniós intézmény és szerv által – a saját személyzetük tagjai tekintetében meglévő igazgatási autonómiájuk sérelme nélkül – a hozzá továbbított, a kizárásra és a pénzügyi szankcióra vonatkozó döntések szükségességére vonatkozó kéréseket megvizsgálja, és ajánlásokat tegyen. Az említett átadás célja továbbá a párhuzamosságok elkerülése és az egymásnak ellentmondó ajánlások vagy vélemények kockázatának enyhítése olyan ügyekben, amelyben egy gazdasági szereplő és uniós intézmény vagy uniós szerv tisztviselője egyaránt érintett. Szükséges fenntartani azt az eljárást, amellyel az engedélyezésre jogosult tisztviselő számára lehetséges megerősítést kérni olyan utasításokkal kapcsolatban, amelyeket az említett tisztviselő szabálytalannak vagy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével ellentétesnek talál, és így mentesülhet minden felelősség alól. A testület összetételét módosítani kell, amikor ezt a szerepet tölti be. A testület nem rendelkezhet vizsgálati hatáskörrel.

(39)

A bevételek tekintetében kezelni kell a609/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet (12) által szabályozott saját források negatív kiigazításait. A saját források esetének kivételével szükséges fenntartani az eljárás különböző szakaszaiban az engedélyezésre jogosult tisztviselő felelősségi körébe tartozó meglévő feladatokat és kontrollokat, amelyek a következők: a követelések tervezett összegének megállapítása, beszedési megbízás kibocsátása, a terhelési értesítés feladása a kötelezett részére, amelyben tájékoztatják a követelés megállapításáról, és szükség esetén, a bevételek hatékony beszedése érdekében a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének betartását garantáló követelményeknek megfelelően a jogos követelések elengedése.

(40)

Az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek lehetőséget kell kapnia arra, hogy teljesen vagy részben elálljon egy megállapított követelés beszedésétől, amennyiben a kötelezett az (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (13) meghatározott fizetésképtelenségi eljárások valamelyikében vesz részt, különösen bíróság által jóváhagyott megállapodások, kényszeregyezségek és hasonló eljárások esetében.

(41)

Különös rendelkezéseket kell meghatározni a követelés becsült összegének kiigazítására vagy nullára csökkentésére vonatkozó eljárásokra.

(42)

Egyértelműen meg kell határozni, hogy mikor kell bevezetni a költségvetésbe a pénzbírságok, egyéb büntetések és szankciók útján befolyt összegeket, a felhalmozódott kamatot vagy az ezek által generált egyéb bevételeket.

(43)

A pénzügyi piacok legutóbbi fejleményei és az Európai Központi Bank (EKB) által az irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott kamatláb miatt felül kell vizsgálni a pénzbírságokra és egyéb büntetésekre vonatkozó kamatlábat érintő rendelkezéseket, valamint rendelkezni kell a negatív kamatláb esetén alkalmazandó szabályokról.

(44)

Az uniós intézmények által az EUMSZ vagy az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (Euratom-Szerződés) értelmében kiszabott pénzbírságokból vagy egyéb büntetésekből álló követelések sajátos jellegének figyelembevétele érdekében különös rendelkezéseket kell alkotni az esedékes, de még nem befizetett összegekre alkalmazandó kamatlábakra vonatkozóan, azokban az esetekben, ha az ilyen összegeket az Európai Unió Bírósága megemeli.

(45)

Pontosítani kell, és meg is kell erősíteni a beszedés szabályait. Különösen meg kell határozni, hogy a számvitelért felelős tisztviselő olyan összegek esetében is beszámítással szedi be az összegeket, amelyekkel a kötelezett egy végrehajtó ügynökségnek tartozik, amikor a végrehajtó ügynökség a költségvetést hajtja végre.

(46)

A jogbiztonság és az átláthatóság biztosítása érdekében meg kell határozni azokra a határidőkre vonatkozó szabályokat, amelyeken belül a terhelési értesítést ki kell küldeni.

(47)

Az eszközkezelés biztosítása érdekében, valamint pozitív hozam elérésére törekedve, az EUMSZ és az Euratom-Szerződés értelmében kiszabott pénzbírságokra, egyéb büntetésekre és szankciókra vonatkozó ideiglenesen beszedett összegeket, például a versenypolitikával kapcsolatos vitatott pénzbírságokat pénzügyi instrumentumokba kell befektetni, és meg kell határozni, hogy az ilyen befektetésekből keletkező hozamokat mely célhoz kötik. Mivel a Bizottság nem az egyetlen olyan uniós intézmény, amely pénzbírságok, egyéb büntetések vagy szankciók kiszabására jogosult, szükséges meghatározni az egyéb uniós intézmények által kiszabott pénzbírságokat, egyéb büntetéseket vagy szankciókat érintő rendelkezéseket, valamint meg kell határozni ezek beszedésére vonatkozó szabályokat, amelyeknek egyenértékűnek kell lenniük azokkal, amelyek a Bizottságra alkalmazandóak.

(48)

Annak biztosításához, hogy a Bizottság a finanszírozási határozatok elfogadásához szükséges valamennyi információval rendelkezzen, meg kell állapítani a vissza nem térítendő támogatásokról, közbeszerzésekről, a külső fellépésekre képzett uniós vagyonkezelői alapokról (a továbbiakban: uniós vagyonkezelői alap), pénzdíjakról, pénzügyi eszközökről, vegyesfinanszírozási eszközökről vagy platformokról és költségvetési biztosítékokról szóló finanszírozási határozatok tartalmára vonatkozó minimumkövetelményeket. Ugyanakkor annak érdekében, hogy hosszabb távú perspektívát nyújtsanak a potenciális címzetteknek, lehetővé kell tenni, hogy a finanszírozási határozatokat több mint egy pénzügyi évre fogadják el, előírva ugyanakkor, hogy végrehajtást az adott év költségvetési előirányzatainak rendelkezésére állásától tegyék függővé. Csökkenteni kell továbbá a finanszírozási határozathoz szükséges elemek számát. Az egyszerűsítés céljával összhangban, a finanszírozási határozatnak ugyanakkor éves vagy többéves munkaprogramnak kell minősülnie. Mivel a 70. és 71. cikkben említett uniós szerveknek nyújtott hozzájárulást a költségvetés már megállapította, e tekintetben nem szükséges külön finanszírozási határozat elfogadását előírni.

(49)

Ami a kiadásokat illeti, a költségvetés-végrehajtás különböző szakaszaira vonatkozó egyértelmű keret megállapítása érdekében pontosítani kell a finanszírozási határozatok, a globális költségvetési kötelezettségvállalások és az egyedi költségvetési kötelezettségvállalások közötti kapcsolatot, valamint a költségvetési és jogi kötelezettség fogalmát.

(50)

Különösen az uniós küldöttségek és uniós képviseletek által vállalt jogi kötelezettségek számának és az általuk tapasztalt árfolyam-ingadozásoknak a figyelembevétele érdekében az ideiglenes költségvetési kötelezettségvállalásokat olyan esetekben is lehetővé kell tenni, amelyekben a végső fizetési kedvezményezett és az összeg ismertek.

(51)

Az engedélyezésre jogosult tisztviselők által teljesíthető kifizetések tipológiája tekintetében pontosítani kell a kifizetések különböző típusait a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban. Tovább kell pontosítani az előfinanszírozási kifizetések elszámolására vonatkozó szabályokat, különösen olyan helyzetekre vonatkozóan, amikor az időközi elszámolás nem lehetséges. Ennek érdekében a tett jogi kötelezettségvállalásoknak megfelelő rendelkezéseket kell tartalmazniuk.

(52)

E rendeletnek elő kell írnia, hogy a kifizetéseket meghatározott határidőkön belül teljesíteni kell, valamint hogy e határidők elmulasztása esetén a hitelezők a költségvetésre terhelendő késedelmi kamatra jogosultak, a tagállamok, az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Beruházási Alap (EBA) kivételével.

(53)

Helyénvaló a kiadások jóváhagyását és engedélyezését érintő rendelkezéseket egy cikkben kell egységesíteni, valamint meg kell határozni a kötelezettségvállalások visszavonásának fogalmát. Mivel a tranzakciókat számítógépes rendszerekben végzik, a „kifizethető” jelzéssel ellátott utalvány aláírását a jóváhagyási döntés kinyilvánítása érdekében – korlátozott számú eset kivételével –, biztonságos elektronikus aláírással kell felváltani. Pontosítani kell továbbá azt, hogy a kiadások jóváhagyása valamennyi támogatható költségre vonatkozik – ideértve azokat a költségeket is, amelyek nem kapcsolódnak kifizetési kérelemhez –, mint például előfinanszírozás elszámolása esetén.

(54)

Az összetettség csökkentése, a meglévő szabályok észszerűsítése és e rendelet olvashatóságának javítása érdekében több költségvetés-végrehajtási eszközre vonatkozó közös szabályokat kell megállapítani. Ezen okokból egyes rendelkezéseket össze kell vonni, más rendelkezések szövegét és hatályát össze kell hangolni, valamint el kell hagyni a szükségtelen ismétléseket és kereszthivatkozásokat.

(55)

Minden uniós intézménynek belsőellenőrzés-felügyeleti bizottságot kell létrehoznia, amelynek feladata a belső ellenőr függetlenségének garantálása, a belső ellenőrzési munka színvonalának nyomon követése és annak biztosítása, hogy szolgálatai megfelelően figyelembe vegyék a belső és külső ellenőrzések alapján megfogalmazott ajánlásokat, és azok alapján megtegyék a szükséges lépéseket. A belsőellenőrzés-felügyeleti bizottság összetételéről minden uniós intézménynek a saját szervezeti autonómiájának és a független szakértői tanácsadás fontosságának figyelembevétele alapján kell határoznia.

(56)

Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a költségvetésből finanszírozott projektek teljesítményére és eredményeire. Ezért a már jól bevált uniós hozzájárulási formák (a ténylegesen felmerült támogatható költségek visszatérítése, egységköltség, egyösszegű átalány és átalányfinanszírozás) mellett meg kell határozni egy további, a releváns műveletek költségeihez nem kapcsolódó finanszírozási formát. Ezt a további finanszírozási formát bizonyos feltételek előzetes teljesítésére, vagy a korábban megállapított mérföldkövekre való hivatkozás, illetve teljesítménymutatók révén mért eredmények megvalósítására kell alapozni.

(57)

Lehetővé kell tenni, hogy amikor a Bizottság az uniós források címzettjeinek működési és pénzügyi kapacitását, illetve azok rendszereit és eljárásait értékeli, akkor alapul vegye a saját maga, illetve más szervezetek vagy donorok – például nemzeti ügynökségek és nemzetközi szervezetek – által végzett értékeléseket ugyanazon címzett kétszeri értékelésének elkerülése érdekében. A más szervezetek által elvégzett értékelések átvételének lehetőségével akkor kell élni, ha az ilyen értékeléseket az alkalmazandó végrehajtási módszerre vonatkozóan e rendeletben megállapított feltételekkel egyenértékű feltételekkel összhangban végezték el. Ezért annak elősegítése érdekében, hogy a donorok átvegyék egymás értékeléseit, a Bizottságnak ösztönöznie kell a nemzetközileg elfogadott standardok, illetve a nemzetközi bevált módszerek elismerését.

(58)

Fontos továbbá elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben az uniós források címzettjeinél különböző szervezetek több alkalommal is ellenőrzést végeznek e források felhasználására vonatkozóan. Ezért lehetővé kell tenni, hogy támaszkodni lehessen független ellenőrök által már elvégzett ellenőrzésekre, feltéve, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre alkalmasságukra és függetlenségükre vonatkozóan, és az ellenőrzés nemzetközileg elfogadott ellenőrzési standardokon alapul, megalapozott bizonyosságot nyújt, valamint az ellenőrzéseket az uniós hozzájárulás felhasználását ismertető pénzügyi kimutatásokra és jelentésekre vonatkozóan elvégezték. Ezt követően ezen ellenőrzéseknek kell az uniós források felhasználására vonatkozó átfogó bizonyosság alapjául szolgálniuk. Ezért fontos annak biztosítása, hogy a független ellenőr jelentését és a hozzá kapcsolódó ellenőrzési dokumentációt kérésre az Európai Parlament, a Bizottság, a Számvevőszék és a tagállami ellenőrző hatóságok rendelkezésére lehessen bocsátani.

(59)

Ahhoz, hogy fel lehessen használni a vizsgálatokat és ellenőrzéseket, valamint az uniós forrásokból támogatásban részesülő személyekre és szervezetekre nehezedő adminisztratív terhek csökkentése érdekében, fontos biztosítani az uniós intézményeknél, az irányító hatóságoknál, valamint az egyéb, uniós forrásokkal gazdálkodó szerveknél és szervezeteknél már rendelkezésre álló minden információ újbóli felhasználását és ezáltal ugyanazon adatoknak a címzettektől vagy kedvezményezettektől való újbóli bekérésének az elkerülését.

(60)

A címzettekkel való hosszú távú együttműködési mechanizmus kialakítása érdekében lehetővé kell tenni pénzügyikeret-partnerségi megállapodások aláírását. A pénzügyikeret-partnerségi megállapodás vissza nem térítendő támogatások vagy az uniós forrásokkal gazdálkodó személyekkel és szervezetekkel kötött hozzájárulási megállapodások révén kell végrehajtani. Ennek érdekében rendelkezni kell az ilyen hozzájárulási megállapodások minimális tartalmi követelményeiről. A pénzügyikeret-partnerségi megállapodások nem korlátozhatják indokolatlanul az uniós forrásokhoz való hozzájutást.

(61)

A különböző költségvetés-végrehajtási eszközök, mint például vissza nem térítendő támogatások, közbeszerzés, közvetett irányítás, pénzdíjak stb. között össze kell hangolni az uniós hozzájárulás felfüggesztésére, megszüntetésére vagy csökkentésére vonatkozó feltételeket és eljárásokat. Meg kell továbbá határozni, hogy mely indokok alapján kerülhet sor felfüggesztésre, megszüntetésre vagy csökkentésre.

(62)

E rendeletben meg kell állapítani azokat az egységesen alkalmazandó időtartamokat, ameddig az uniós hozzájárulásokkal kapcsolatos dokumentumokat a címzetteknek meg kell őrizniük annak elkerülése érdekében, hogy eltérő vagy aránytalan szerződési feltételek rögzítésére kerüljön sor, ugyanakkor biztosítva, hogy elegendő idő álljon a Bizottság, a Számvevőszék és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) rendelkezésére az ilyen adatokhoz való hozzájutásra és az utólagos programellenőrzések és pénzügyi ellenőrzések elvégzésére. Ezenfelül bármely, uniós forrásban részesülő személyt vagy szervezetet kötelezni kell az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából történő együttműködésre.

(63)

Annak érdekében, hogy megfelelő tájékoztatás álljon a résztvevők és a címzettek rendelkezésére, valamint annak biztosítására, hogy gyakorolhassák a védelemhez való jogukat, a résztvevők és a címzettek számára lehetővé kell tenni, hogy a jogaikat hátrányosan befolyásoló bármely intézkedés elfogadását megelőzően benyújtsák észrevételeiket, és tájékoztatni kell őket az intézkedés megtámadására rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről.

(64)

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a Bizottságnak létre kell hoznia egy egységes korai felismerési és kizárási rendszert.

(65)

A korai felismerési és kizárási rendszernek alkalmazandónak kell lennie a résztvevőkre, a címzettekre, azon szervezetekre, amelyek kapacitására a részvételre jelentkező vagy az ajánlattevő támaszkodni kíván, közbeszerzésben a szerződő fél alvállalkozójára, olyan személyre vagy szervezetre, aki vagy amely az uniós forrásokból a költségvetés közvetett irányítása keretében részesül, minden olyan személyre vagy szervezetre, aki vagy amely a finanszírozási eszközök közvetlen irányítása keretében részesül, olyan résztvevőkre vagy címzettekre, akire vagy amelyre a költségvetést megosztott irányítás keretében végrehajtó szervezetek információt szolgáltatnak, valamint az adományozókra.

(66)

Egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben egy személynek vagy szervezetnek a korai felismerési és kizárási rendszer adatbázisába való felvételére irányuló döntést egy olyan természetes vagy jogi személyre vonatkozó kizárást indokoló helyzet alapján hoznak meg, aki vagy amely az említett személy vagy szervezet ügyviteli, ügyvezető vagy felügyelő testületének tagja, vagy aki vagy amely az említett személy vagy szervezet tekintetében képviseleti, döntéshozatali vagy kontroll-jogkörrel rendelkezik, vagy olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely az említett személy vagy szervezet kötelezettségeiért korlátlan felelősséggel tartozik, vagy olyan természetes személy, akire elengedhetetlenül szükség van az odaítéléshez vagy a jogi kötelezettség végrehajtásához, akkor az adatbázisban rögzíteni kell az e személyekre vonatkozó információkat is.

(67)

A valamely személynek vagy szervezetnek az odaítélési eljárásokban való részvételből történő kizárására, illetve a valamely személlyel vagy szervezettel szembeni pénzügyi szankció kiszabására vonatkozó határozatokat, valamint a kapcsolódó információk közzétételére vonatkozó határozatokat az igazgatási ügyekben őt megillető döntési jogkörrel összhangban az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőknek kell meghozniuk. Jogerős ítélet vagy jogerős közigazgatási határozat hiányában, valamint súlyos szerződésszegés esetén az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőknek a testület ajánlásának figyelembevételével, előzetes jogi minősítés alapján kell meghozniuk a határozatot. A testületnek a kizárás időtartamát is mérlegelnie kell olyan esetekben, amikor a jogerős ítélet vagy a jogerős közigazgatási határozat az időtartamról nem rendelkezett.

(68)

A bizottság szerepe a kizárási rendszer koherens működésének biztosítása kell, hogy legyen. A bizottságnak egy állandó elnökből, a Bizottság két képviselőjéből és az ajánlást kérő engedélyezésre jogosult tisztviselő képviselőjéből kell állnia.

(69)

Az előzetes jogi minősítés nem érinti az érintett személy vagy szervezet magatartásáról a tagállamok illetékes hatóságai által a nemzeti jog alapján alkotott végső értékelést. Ezért a testület ajánlását és az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő határozatát az e végső értékelésről szóló értesítést követően felül kell vizsgálni.

(70)

Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek azon személyt vagy szervezetet ki kell zárnia, akivel, illetve amellyel szemben jogerős ítélet vagy jogerős közigazgatási határozat a személy vagy szervezet súlyos szakmai kötelezettségszegése, a társadalombiztosítási járulék- vagy adófizetésre vonatkozó kötelezettségének szándékos vagy nem szándékos elmulasztása, a székhelye szerinti joghatósági területtől eltérő területen – a székhely szerinti joghatósági területen fennálló adófizetési, szociális vagy egyéb jogi kötelezettségek megkerülése céljával – szervezet létrehozása, valamint költségvetési csalással, korrupcióval, bűnszervezetben való részvétellel, pénzmosással, terrorizmus finanszírozásával vagy terrorizmussal összefüggő bűncselekményekkel, gyermekmunkával, vagy az emberkereskedelemmel kapcsolatos egyéb bűncselekmények vonatkozásában vagy szabálytalanságok elkövetése miatt bűnösséget állapított meg. A jogi kötelezettségvállalás súlyos megszegése és csőd esetén a személyt vagy szervezetet szintén ki kell zárni.

(71)

Amikor az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő egy személy vagy szervezet kizárásáról, vagy egy személlyel vagy szervezettel szembeni pénzügyi szankció kiszabásáról, valamint a kapcsolódó információ közzétételéről határoz, be kell tartania az arányosság elvét, figyelembe véve különösen a helyzet súlyosságát, annak költségvetési vonzatát, a szóban forgó magatartás óta eltelt időt, a magatartás fennállásának időtartamát és ismételt előfordulását, azt, hogy a magatartás szándékos volt-e, vagy a tanúsított gondatlanság mértékét, valamint a személynek vagy szervezetnek az érintett illetékes hatósággal való együttműködési készségét és e személynek vagy szervezetnek hozzájárulását a vizsgálathoz.

(72)

Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő számára biztosítani kell a személy vagy szervezet kizárásának lehetőségét abban az esetben is, amikor a gazdasági szereplő kötelezettségeiért korlátlan felelősséggel tartozó valamely természetes vagy jogi személy csődben vagy más hasonló, fizetésképtelenségi helyzetben van, illetve ha e természetes vagy jogi személy nem teljesíti a társadalombiztosításijárulék-fizetési vagy adófizetési kötelezettségeit, amikor az ilyen helyzetek befolyással bírnak az említett gazdasági szereplő pénzügyi helyzetére.

(73)

Nem indokolt, hogy kizárásra vonatkozóhatározat szülessen egy személlyel vagy szervezettel szemben, ha korrekciós intézkedések megtételével bizonyította a megbízhatóságát. Célszerű úgy rendelkezni, hogy az említett lehetőség a legsúlyosabb bűncselekmények eseteiben ne legyen alkalmazható.

(74)

Az arányosság elvének értelmében különbséget kell tenni azon esetek között, amikor egyrészről a kizárás alternatívájaként lehetséges pénzügyi szankció kiszabása, másrészről, amikor az érintett címzett úgy kísérelt meg jogosulatlanul uniós forráshoz jutni, hogy e magatartásának a súlyossága indokolttá teszi a pénzügyi szankció és a kizárás együttes alkalmazását a kellő visszatartó erő érdekében. Meg kell határozni továbbá a pénzügyi szankciónak az ajánlatkérő szerv által kiszabható legmagasabb összegét.

(75)

Pénzügyi szankciót kizárólag a címzettre szabad kiszabni, a résztvevőre nem, mivel a kiszabandó pénzügyi szankció kiszámításának alapját a szóban forgó jogi kötelezettségvállalás értéke képezi.

(76)

A kizárásra vonatkozó határozat meghozatalának vagy a pénzügyi szankciók kiszabásának lehetősége független a szerződésben előírt szankciók, például a kötbér alkalmazásának lehetőségétől.

(77)

A kizárásnak a 2014/24/EU irányelvben foglaltakhoz hasonlóan meghatározott időre kell szólnia, és tiszteletben kell tartania az arányosság elvét.

(78)

Meg kell határozni a kizárásra vonatkozó határozat meghozatalának vagy a pénzügyi szankciók kiszabásának kezdő időpontját és elévülésük időtartamát.

(79)

Fontos, hogy a kizárás és a pénzügyi szankció visszatartó ereje erősíthető legyen. Ennek érdekében a visszatartó erőt meg kell erősíteni a kizárásra és/vagy a pénzügyi szankcióra vonatkozó információk közzétételének a lehetővé tételével, megfelelő módon biztosítva a 45/2001/EK, valamint az (EU) 2016/679 rendeletben foglalt adatvédelmi előírásokat. Az ilyen közzététel várhatóan elősegíti, hogy ugyanaz a magatartás ne ismétlődjön meg. A jogbiztonság érdekében és az arányosság elvével összhangban, meg kell határozni, hogy a közzétételre milyen helyzetekben nem kerülhet sor. Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek a mérlegelés során figyelembe kell vennie a testület bármely ajánlását. Természetes személyek esetében a személyes adatokat csak kivételes körülmények esetén szabad közzétenni, amennyiben ezt a magatartás súlya vagy az Unió pénzügyi érdekeire gyakorolt hatása indokolja.

(80)

A kizárásra vagy pénzügyi szankcióra vonatkozó tájékoztatást csak bizonyos esetekben, így például súlyos szakmai kötelezettségszegés, csalás, a költségvetésből finanszírozott jogi kötelezettségvállalásban foglalt főbb kötelezettségek teljesítésében mutatkozó jelentős hiányosság, vagy szabálytalanság esetén indokolt közzétenni, vagy abban az esetben, ha egy szervezetet a székhelye szerinti joghatósági területtől eltérő területen, a székhely szerinti joghatósági területen fennálló adófizetési, szociális vagy egyéb jogi kötelezettségek megkerülése céljával hoztak létre.

(81)

A kizárási kritériumokat egyértelműen el kell határolni azoktól a szempontoktól, amelyek a odaítélési eljárásban való részvételi lehetőség megtagadásához vezetnek.

(82)

A kockázatok korai felismerésére és a személyekre vagy szervezetekre kizárásra vonatkozó határozatokra és a kiszabott pénzügyi szankciókra vonatkozó információkat célszerű központosítani. A vonatkozó információkat e célból egy olyan adatbázisban célszerű tárolni, amelyet a Bizottság a központosított rendszer tulajdonosaként létrehoz és működtet. A rendszernek a magánélet tiszteletben tartásához való jognak és a személyes adatok védelmének tiszteletben tartásával kell működnie.

(83)

Bár a korai felismerési és kizárási rendszer felállítása és működtetése a Bizottság feladata kell, hogy legyen, a többi uniós intézménynek és szervnek, valamint az uniós forrásokat közvetlen, megosztott és közvetett irányítás keretében végrehajtó minden személynek és szervezetnek részt kell vennie az említett rendszerben azáltal, hogy megküldi a Bizottságnak a releváns információkat. Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek és a testületnek garantálnia kell az érintett személy, illetve szervezet védelemhez való jogát. Ugyanezt a jogot biztosítani kell az érintett személy vagy szervezet számára a korai felismeréssel kapcsolatban is, amennyiben az engedélyezésre jogosult tisztviselő olyan intézkedést szándékozik hozni, amely sértheti az érintett személy vagy szervezet jogait. Az Unió pénzügyi érdekeit sértő olyan csalás, korrupció vagy más jogellenes tevékenység esetén, amelyről még nem született jogerős ítélet, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő számára lehetővé kell tenni a személy vagy szervezet tájékoztatásának elhalasztását, valamint a testület számra lehetővé kell tenni, hogy később biztosítsa a személy vagy szervezet számára azt, hogy az észrevételeinek megtételére vonatkozó jogát gyakorolja. Az ilyen halasztás csak abban az esetben lehet indokolt, amennyiben a vizsgálat vagy a nemzeti bírósági eljárások titkosságának megőrzését megkövetelő jogos érdek áll fenn.

(84)

Az Európai Unió Bíróságának – az EUMSZ 261. cikkével összhangban – korlátlan joghatósággal kell rendelkeznie az e rendelet alapján a kizárásra vonatkozó határozatok és a kiszabott pénzügyi szankciók tekintetében.

(85)

Annak érdekében, hogy könnyebb legyen biztosítani az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét a költségvetés végrehajtásának valamennyi módszere esetében, a költségvetés végrehajtásában megosztott és közvetett irányítás keretében részt vevő személyeknek és szervezeteknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy adott esetben figyelembe vegyék az engedélyezésre jogosult tisztviselők által uniós szinten elrendelt kizárásokat.

(86)

Ennek a rendeletnek elő kell mozdítania az e-kormányzat célkitűzésének teljesülését, különösen az elektronikus adatok használatát az uniós intézmények és harmadik felek közötti információcsere során.

(87)

Az elektronikus információcsere és a dokumentumok elektronikus benyújtása, illetve adott esetben az e-közbeszerzés alkalmazása irányába tett, jelentős egyszerűsítést képviselő lépéseket a rendezett jogi környezet megteremtése érdekében mindig egyértelmű feltételeknek kell kísérniük az alkalmazandó rendszerek elfogadására vonatkozóan, ugyanakkor az e rendeletben előírtak szerint meg kell őrizni a résztvevők, a címzettek és az engedélyezésre jogosult tisztviselők számára az uniós források kezelése tekintetében biztosított rugalmasságot.

(88)

Szabályokat kell meghatározni a közbeszerzési eljárások, a vissza nem térítendő támogatás odaítélésére vonatkozó eljárás és a pénzdíjas versenypályázatok során a pályázati dokumentumokat értékelő bizottság összetételére és feladataira vonatkozóan. Az értékelő bizottság számára lehetővé kell tenni külső szakértők bevonását, amennyiben az alap-jogiaktus úgy rendelkezik.

(89)

A megfelelő ügyintézés elvével összhangban az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek szükség szerint pontosítást vagy hiánypótlást kell kérnie, az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása mellett és anélkül, hogy érdemben módosítaná a pályázati dokumentumokat. Az engedélyezésre jogosult tisztviselő számára lehetővé kell tenni, hogy ettől csak kellően indokolt esetekben tekintsen el. Ezenfelül az engedélyezésre jogosult tisztviselőt fel kell jogosítani a nyilvánvaló szerkesztési hibák kijavítására, illetve arra, hogy felkérje a résztvevőt ezek kijavítására.

(90)

A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve megköveteli, hogy a Bizottság saját védelme érdekében az előfinanszírozás kifizetésekor garanciát kérhessen. A szerződő felektől és a kedvezményezettektől nem lehet automatikusan megkövetelni a biztosítéknyújtást, hanem azt kockázatelemzéstől kell függővé tenni. Ha a végrehajtás folyamán az engedélyezésre jogosult tisztviselő észleli, hogy egy kezes az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban már nem nyújthat biztosítékot, úgy az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek jogosultnak kell lennie arra, hogy egyéb biztosítékot kérjen.

(91)

A közvetlen és a közvetett irányításra vonatkozó eltérő szabályok – különösen a költségvetés-végrehajtási feladatok fogalma – zavart teremtettek és maguk után vonták a hibás minősítések kockázatát mind a Bizottság, mind a partnerei részéről, és ezért ezeket egyszerűsíteni kell és össze kell hangolni.

(92)

Az uniós forrásokat közvetett irányítás keretében kezelő személyeknek, illetve szervezeteknek az előzetes pilléralapú értékelésre vonatkozó rendelkezéseket felül kell vizsgálni, hogy a Bizottság a lehető legnagyobb mértékben támaszkodhasson ezeknek a személyeknek és szervezeteknek azon rendszereire, szabályaira és eljárásaira, amelyek a Bizottság által alkalmazottakkal egyenértékűnek bizonyultak. Ezenfelül fontos pontosítani, hogy amennyiben az értékelés olyan területeket tár fel, amelyeken a kialakított eljárások nem elegendőek az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy hozzájárulási megállapodásokat írjon alá, ezzel párhuzamosan pedig megfelelő i felügyeleti intézkedéseket hoz. Pontosítani kell továbbá azokat az eseteket, amelyekben a Bizottság dönthet úgy, hogy nem írja elő az előzetes pilléralapú értékelés elvégzését a hozzájárulási megállapodás aláírásának feltételeként.

(93)

A költségvetést végrehajtó személyek és szervezetek díjazásának – adott esetben és amennyiben lehetséges – a teljesítményen kell alapulnia.

(94)

A Bizottság finanszírozási megállapodások révén köt partnerséget harmadik országokkal. Az ilyen finanszírozási megállapodások tartalmát pontosítani kell, különösen egy fellépés azon részeivel kapcsolatban, amelyeket a harmadik ország hajt végre közvetett irányítás keretében.

(95)

Fontos elismerni a vegyesfinanszírozási eszközök és platformok sajátos jellegét, amelyeknél a Bizottság a saját hozzájárulását pénzügyi intézmények hozzájárulásaival ötvözi, és pontosítani kell a pénzügyi eszközökre és a költségvetési biztosítékokra vonatkozó rendelkezések alkalmazását.

(96)

Az uniós intézmények által saját számlára kötött közbeszerzési szerződésekre alkalmazandó közbeszerzési szabályoknak és elveknek a 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (14) és a 2014/24/EU irányelvben meghatározott szabályokon kell alapulniuk.

(97)

A vegyes szerződések esetében pontosítani kell az ajánlatkérő szerveknek az alkalmazandó szabályok meghatározására vonatkozó módszerét.

(98)

A 2014/24/EU irányelvben meghatározott értékhatárok feletti és alatti szerződések esetében, valamint az említett irányelv hatálya alá nem tartozó értékhatárok feletti és alatti szerződések esetében pontosítani kell a közbeszerzési eljárás megindításához szükséges, előzetes és utólagos közzétételi intézkedéseket.

(99)

E rendeletnek értékhatároktól függetlenül tartalmaznia kell az uniós intézmények rendelkezésére álló közbeszerzési eljárások teljeskörű felsorolását.

(100)

Az igazgatási egyszerűsítés érdekében, valamint a kis- és középvállalkozások (kkv-k) részvételének ösztönzése céljából a közepes értékű szerződésekre vonatkozóan tárgyalásos eljárásról kell rendelkezni.

(101)

A 2014/24/EU irányelvhez hasonlóan e rendeletnek is lehetővé kell tennie a közbeszerzési eljárás megindítása előtti piaci konzultációt. Annak biztosítása érdekében, hogy az innovációs partnerséget kizárólag akkor alkalmazzák, amikor a kívánt építési beruházások, árubeszerzések és szolgáltatások nem léteznek a piacon vagy piacközeli fejlesztési tevékenységként, e rendeletben elő kell írni, hogy innovációs partnerség alkalmazását megelőzően előzetes piaci konzultációt kell lefolytatni.

(102)

Pontosítani kell azt, hogy az ajánlatkérő szervek milyen módon járulnak hozzá a környezetvédelemhez és a fenntartható fejlődés előmozdításához, miközben biztosítják, hogy a szerződéseik az ár-érték arány szempontjából a legelőnyösebbek legyenek, különösen bizonyos címkék előírása és/vagy a megfelelő odaítélési módszerek alkalmazása révén.

(103)

Annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági szereplők a szerződések teljesítése során megfeleljenek az uniós vagy nemzeti jogszabályokban, kollektív szerződésekben vagy a 2014/24/EU irányelv X. mellékletében felsorolt szociális és környezetvédelmi nemzetközi egyezményekben előírt környezetvédelmi, szociális és munkajogi előírásoknak, ezeknek az előírásoknak szerepelniük kell az ajánlatkérő szerv által meghatározott minimumkövetelmények között, és be kell épülniük az ajánlatkérő szerv által aláírt szerződésekbe.

(104)

Célszerű azonosítani és külön kezelni azokat a különböző helyzeteket, amelyek általában összeférhetetlenségnek minősülnek. Az „összeférhetetlenség” fogalma csak arra az esetre használandó, amikor a költségvetés végrehajtásáért, ellenőrzéséért vagy kontrolljáért felelős személy vagy szervezet, illetve valamely európai uniós intézmény vagy bármilyen szintű nemzeti hatóság tisztviselője vagy képviselője kerül ilyen helyzetbe. Az odaítélési eljárás jogosulatlan befolyásolására vagy bizalmas információ megszerzésére tett kísérletetsúlyos szakmai kötelezettségszegésként kell kezelni, amely az odaítélési eljárásból való részvételi lehetőség megtagadását és/vagy az uniós támogatásból való kizárást eredményezheti. Ezenkívül a gazdasági szereplők lehetnek olyan helyzetben, amikor szakmai érdekellentét miatt nem szabad kiválasztani őket a szerződés teljesítésére. Így például egy vállalkozás nem értékelhet olyan projektet, amelyben maga is részt vett, vagy egy könyvvizsgáló nem ellenőrizhet olyan elszámolásokat, amelyeket korábban maga hitelesített.

(105)

A 2014/24/EU irányelvvel összhangban lehetővé kell tenni, hogy bármilyen sorrendben ellenőrizni lehessen egy adott gazdasági szereplő esetleges kizárását, az alkalmasági követelmények és értékelési szempontok alkalmazását, valamint a közbeszerzési dokumentumoknak való megfelelést. Ennek eredményeként lehetővé kell tenni, hogy az ajánlatokat az értékelési szempontok alapján, az adott ajánlattevőnek a kizárási kritériumok vagy kiválasztási szempontok szerinti előzetes ellenőrzése nélkül utasítsák el.

(106)

A szerződést a 2014/24/EU irányelv 67. cikkével összhangban a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján kell odaítélni.

(107)

A jogbiztonság érdekében egyértelművé kell tenni, hogy az alkalmassági követelmények szigorúan a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők értékeléséhez, az értékelési szempontok pedig szigorúan az ajánlatok értékeléséhez kapcsolódnak. Így mindenekelőtt a szerződés teljesítésével megbízott személyzet képesítését és tapasztalatát csak alkalmassági követelményként szabad vizsgálni, értékelési szempontként nem; ellenkező esetben felmerülne az átfedéseknek, illetve egyazon elem kétszeri értékelésének a kockázata. Ezenkívül, amennyiben az ilyen képesítéseket és tapasztatot értékelési szempontként használnák fel, a szerződés teljesítésével megbízott személyzet lecserélése – minden esetben, vagyis még akkor is, ha betegség vagy beosztás változása miatt kerül rá sor – kérdéseket vetne fel azokkal a feltételekkel kapcsolatban, amelyek mellett a szerződés odaítélésére sor került, és így jogbizonytalanságot eredményezne.

(108)

Az uniós közbeszerzési eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy az uniós források felhasználására eredményes, átlátható és megfelelő módon kerüljön sor, és ezzel egyidejűleg csökkenjenek az uniós források címzettjeire nehezedő adminisztratív terhek. Ennek kapcsán az e-közbeszerzésnek hozzá kell járulnia az uniós források jobb felhasználásához, és meg kell könnyítenie a gazdasági szereplők közbeszerzési szerződésekhez való hozzájutását. Minden közbeszerzési eljárást indító uniós intézménynek világos szabályokat kell közzétennie a weboldalán a beszerzésre, a kiadásokra és a monitoringra vonatkozóan, valamint a megkötött szerződésekről, feltüntetve azok értékét is.

(109)

Egyértelművé kell tenni, hogy minden eljárásnak tartalmaznia kell egy felbontási szakaszt és egy értékelési szakaszt. Az eljárást lezáró döntést mindig értékelés alapján kell meghozni.

(110)

Az eljárás eredményéről való értesítéskor a részvételre jelentkezőket és az ajánlattevőket tájékoztatni kell a döntés alapját képező okokról, és rendelkezésükre kell bocsátani egy, az értékelési jelentés tartalma alapján összeállított részletes indokolást.

(111)

mivel a szempontokat sorrend nélkül lehet alkalmazni, a szabályszerű ajánlatot benyújtó, sikertelen ajánlattevőket, amennyiben kérik, tájékoztatni kell a nyertes ajánlat jellemzőire vonatkozó információkról és komparatív előnyeiről.

(112)

Az újabb versenyeztetéssel járó keretszerződések esetében nem létezhet arra vonatkozó kötelezettség, hogy a sikertelen szerződő feleket tájékoztatást kelljen nyújtani a nyertes ajánlat jellemzőiről és komparatív előnyeiről, mivel az adott keretszerződés feleinek minden újabb versenyeztetés alkalmával történő ilyen jellegű tájékoztatása sértheti a köztük folyó tisztességes versenyt.

(113)

Az ajánlatkérő szervnek jogában kell, hogy álljon a szerződés aláírása előtt megszüntetni a közbeszerzési eljárást, anélkül, hogy a részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők kártérítésre formálhatnának jogot. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az olyan helyzetekre, amikor az ajánlatkérő szerv olyan módon járt el, amiért az uniós jog általános elveivel összhangban kártérítési felelősséggel tartozhat.

(114)

A 2014/24/EU irányelvhez hasonlóan tisztázni kell, hogy egy szerződés milyen feltételek fennállása esetén módosítható a teljesítési ideje alatt új közbeszerzési eljárás nélkül. Nem szükséges új közbeszerzési eljárást lefolytatni különösen az olyan esetekben, mint például az adminisztratív változások, az egyetemes jogutódlás, valamint a világos és egyértelmű felülvizsgálati rendelkezések vagy választási lehetőségek alkalmazása, amelyek nem változtatják meg az eredeti eljárás minimumkövetelményeit. Arra az esetre célszerű előírni az új közbeszerzési eljárás kiírását, ha az eredeti szerződésen érdemi módosításokat hajtanak végre, különösen annak hatályát és a felek kölcsönös jogait és kötelezettségeit illetően, ideértve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megosztása tekintetében is. Az ilyen módosítások a felek arra irányuló szándékát tanúsítják, hogy újratárgyalják az adott szerződés alapvető feltételeit, különösen, ha a módosítások – amennyiben a módosított feltételek szerepeltek volna az eredeti eljárásban – befolyásolták volna az eljárás eredményét.

(115)

Rendelkezni kell az építési beruházásokkal, árubeszerzéssel vagy összetett szolgáltatásokkal kapcsolatos teljesítési biztosíték lehetőségének előírásáról az érdemi jellegű szerződéses kötelezettségeknek való megfelelés biztosítása és a szerződés annak teljes időtartama alatti megfelelő teljesítése érdekében. Rendelkezni kell a szerződéses jótállási időszakot lefedő visszatartási biztosíték lehetőségének előírásáról is az ezen ágazatokban szokásos gyakorlatnak megfelelően.

(116)

Az alkalmazandó értékhatárok és eljárások meghatározása céljából egyértelművé kell tenni, hogy az uniós intézmények, végrehajtó ügynökségek és uniós szervek ajánlatkérő szervnek minősülnek-e. Ha a központi beszerző szervtől vásárolnak, nem indokolt, hogy ajánlatkérő szervnek minősüljenek. Ezenkívül az uniós intézmények egyetlen jogi személyt alkotnak, és az egyes szervezeti egységeik egymás között szerződést nem, csak szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokat köthetnek.

(117)

Indokolt, hogy e rendeletben rögzítésre kerüljön az építési beruházásokra, valamint az árubeszerzésekre és szolgáltatásokra vonatkozóan a 2014/24/EU irányelvben foglalt két értékhatárra történő hivatkozás. Az egyszerűsítés, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás érdekében, az uniós intézmények szerződéskötési igényeinek sajátosságait figyelembe véve, ezen értékhatároknak a koncessziós szerződésekre is alkalmazandónak kell lenniük. Az értékhatároknak a 2014/24/EU irányelvben előírt felülvizsgálata ezért az e rendelet szerint végzett közbeszerzésekre közvetlenül alkalmazandó kell, hogy legyen.

(118)

Harmonizációs és egyszerűsítési célokból a közbeszerzésre alkalmazandó rendes eljárásokat azokra az enyhébb szabályozás szerinti beszerzésekre is alkalmazni kell, amelyek a 2014/24/EU irányelv 74. cikkében említett, a szociális és egyéb meghatározott szolgáltatások szerződéseire vonatkoznak. Az enyhébb szabályozás alá eső beszerzésekre vonatkozó értékhatárt ezért hozzá kell igazítani a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések értékhatárához.

(119)

Egyértelművé kell tenni a várakozási időszak alkalmazásának feltételeit, amelyet a szerződés vagy keretszerződés aláírása előtt kell betartani.

(120)

A külső fellépések területén végrehajtott közbeszerzésekre alkalmazandó szabályoknak összhangban kell lenniük a 2014/23/EU és a 2014/24/EU irányelvben foglalt elvekkel.

(121)

Az összetettség csökkentése, a meglévő szabályok észszerűsítése és a közbeszerzési szabályok olvashatóságának javítása érdekében össze kell vonni a közbeszerzésre vonatkozó általános rendelkezéseket és a külső fellépések területén végrehajtott közbeszerzésekre alkalmazandó különös rendelkezéseket, valamint el kell hagyni a szükségtelen ismétléseket és kereszthivatkozásokat.

(122)

Egyértelművé kell tenni, hogy székhelyüktől függően mely gazdasági szereplők férhetnek hozzá az e rendelet szerinti közbeszerzésekhez, és kimondottan rendelkezni kell e hozzáférés nemzetközi szervezetek számára való lehetővé tételéről.

(123)

Az egyrészről az átláthatóság és a koherensebb közbeszerzési szabályok iránti igény, másrészről az e szabályok egyes technikai szempontjaival kapcsolatos rugalmasság biztosítása iránti igény közötti egyensúly elérése érdekében a közbeszerzésre vonatkozó technikai szabályokat e rendelet mellékletében kell meghatározni, továbbá a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e melléklet módosításaira vonatkozóan.

(124)

Egyértelművé kell tenni a vissza nem térítendő támogatásokról szóló cím hatályát, különösen a támogatásra jogosult tevékenységek, illetve szervek típusai, valamint a vissza nem térítendő támogatások céljára használható jogi kötelezettségvállalások tekintetében. Különösen, fokozatosan meg kell szüntetni a vissza nem térítendő támogatásról szóló határozatok alkalmazását azok korlátozott mértékű igénybevétele, valamint a támogatások elektronikus kezelésének fokozatos bevezetése miatt. Egyszerűsíteni kell a struktúrát, és e célból e rendelet más részeibe kell áthelyezni az olyan eszközökre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek nem vissza nem térítendő támogatások. Egyértelművé kell tenni, hogy milyen jellegű szervek kaphatnak működési támogatást, mivel az általános uniós érdeket szolgáló tevékenységet folytató szervek fogalmát lefedi a valamely uniós szakpolitika részét képező és azt támogató célkitűzés elérésére irányuló tevékenységet folytató szervek fogalma.

(125)

Az eljárások egyszerűsítése és e rendelet olvashatóságának javítása érdekében egyszerűsíteni és észszerűsíteni kell a vissza nem térítendő támogatás elnyerésére irányuló pályázathoz, a pályázati felhíváshoz és a vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodáshoz kapcsolódó rendelkezéseket.

(126)

A több támogató által finanszírozott fellépések végrehajtásának az olyan esetekben való megkönnyítése érdekében, amikor a tevékenység teljes finanszírozása az uniós hozzájárulásra való kötelezettségvállalás megtételekor még nem ismert, pontosítani kell, hogy hogyan történik az uniós hozzájárulás meghatározása, és milyen módszerek szolgálnak felhasználásának az ellenőrzésére.

(127)

Az egyösszegű átalány, az egységköltség és a százalékos átalányfinanszírozás alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen finanszírozási formák jelentősen egyszerűsítik az adminisztratív eljárásokat és jelentős mértékben csökkentik a hibakockázatot. Függetlenül attól, hogy milyen területet érint az uniós intézkedés, az egyösszegű átalány, az egységköltség és a százalékos átalány megfelelő finanszírozási formákat jelentenek, különösen az olyan szabványosított és ismétlődő intézkedések esetében, mint a mobilitás vagy a képzési tevékenységek. Ezenfelül, mivel a tagállami közigazgatások és a kedvezményezett országok vagy partnerország közötti intézményi együttműködést (intézményi ikerprojekt) a tagállami intézmények hajtják végre, az egyszerűsített költségelszámolási módszerek alkalmazása indokolt és várhatóan elősegíti aktív szerepvállalásukat. A hatékonyság növelése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok és az uniós források más címzettjei gyakrabban élhessenek az egyszerűsített költségelszámolási módszerekkel. Ezzel összefüggésben az egyösszegű átalány, az egységköltség és a százalékos átalányfinanszírozás alkalmazására vonatkozó feltételeket rugalmasabbá kell tenni. Kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy a tevékenység vagy a munkaprogram teljes támogatható költségét lefedő egyösszegű átalányt kell létrehozni. Ezenfelül az eredményközpontúság előmozdítása érdekében előnyben kell részesíteni a kimenet-alapú finanszírozást. A bemenet-alapú egyösszegű átalánynak, egységköltségnek és százalékos átalányfinanszírozásnak továbbra is rendelkezésre kell állnia olyan esetekben, amikor a kimenet-alapú finanszírozás nem lehetséges vagy nem megfelelő.

(128)

Az egyösszegű átalány, az egységköltség és a százalékos átalány engedélyezésére vonatkozó adminisztratív eljárásokat egyszerűsíteni kell az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő ezen engedélyezésre történő felhatalmazásával. Adott esetben az ilyen engedélyt a Bizottság is megadhatja, tekintettel a tevékenységek vagy a kiadások jellegére, vagy az érintett engedélyezésre jogosult tisztviselők számára.

(129)

Az egyösszegű átalány, az egységköltség és a százalékos átalány megállapításához szükséges hiányzó adatok beszerzése érdekében lehetővé kell tenni a szakértői vélemény igénybevételét.

(130)

Amellett, hogy ki kell használni az egyszerűsített finanszírozási formák gyakoribb használatában rejlő lehetőségeket, biztosítani kell, hogy érvényesüljön a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve, valamint különösen a gazdaságosság és a hatékonyság elve, illetve a kettős finanszírozás tilalma. E célból az egyszerűsített finanszírozási formák alkalmazásakor biztosítani kell, hogy a felhasznált források alkalmasak legyenek az adott célok elérésére, hogy ugyanazon költségeket csak egyszer finanszírozzák a költségvetésből, hogy tiszteletben tartsák a társfinanszírozási elvet, és hogy ne kerüljön sor a címzettek összességében vett túlkompenzálására. Az egyszerűsített finanszírozási formáknak ezért statisztikai vagy számviteli adatokon, hasonló objektív eljárásmódokon vagy szakértői véleményen kell alapulniuk. Ezenfelül a megfelelő műveletellenőrzéseket, kontrollokat és időszakos vizsgálatokat a jövőben is alkalmazni kell.

(131)

Az egyösszegű átalány, az egységköltség és a százalékos átalány időszakos értékeléseivel szemben meg kell határozni a műveletellenőrzések és kontrollok alkalmazási körét. Az említett műveletellenőrzéseknek és kontrolloknak az egyösszegű átalány, egységköltség vagy százalékos átalány kifizetési feltételeinek teljesülésére kell összpontosulniuk, és szükség esetén ki kell terjedniük a kimenetek és/vagy eredmények megvalósítására is. Nem indokolt, hogy az említett feltételeknek részét képezze a kedvezményezettnél ténylegesen felmerült költségek bejelentésének kötelezettsége. Ha az egyösszegű átalány, az egységköltség vagy a százalékos átalány összegét az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő vagy a Bizottság előzetesen meghatározta, úgy azt nem lehet vitatni az utólagos kontrollok során. Ez nem lehet akadálya a vissza nem térítendő támogatás csökkentésének nem kielégítő, részleges vagy késedelmes végrehajtás, valamint szabálytalanság, csalás vagy egyéb kötelezettségszegés esetén. Csökkenteni kell a vissza nem térítendő támogatást különösen akkor, ha nem teljesülnek az egyösszegű átalány, az egységköltség vagy a százalékos átalány kifizetésének feltételei. Az időszakos vizsgálat gyakoriságát és hatályát függővé kell tenni a költségek alakulásától és jellegétől, figyelembe véve különösen a piaci árak jelentős változásait és egyéb releváns körülményeket. Az időszakos vizsgálat a jövőbeli megállapodásokra alkalmazandó egyösszegű átalány, egységköltség vagy százalékos átalány kiigazítását eredményezheti, azonban nem használható fel az egyösszegű átalány, egységköltség vagy százalékos átalány már megállapított értékének megkérdőjelezésére. Az egyösszegű átalány, egységköltség vagy százalékos átalány időszakos értékeléséhez statisztikai és módszertani célokból szükség lehet a kedvezményezett elszámolásaiba való betekintésre és az ilyen betekintés a csalás megelőzése és felderítése céljából is szükséges.

(132)

Annak érdekében, hogy a kis szervezetek könnyebben részt tudjanak venni az uniós szakpolitikák végrehajtásában egy olyan környezetben, amelyben a források rendelkezésre állása korlátozott, el kell ismerni támogatható költségként az önkéntesek által végzett munka értékét is. Ennek eredményeképpen az ilyen szervezeteknek nagyobb mértékben kell támaszkodniuk az önkéntesek munkájára annak érdekében, hogy társfinanszírozást biztosítsanak a fellépéshez vagy a munkaprogramhoz. Az alap-jogiaktusban meghatározott maximális társfinanszírozási arány sérelme nélkül, ilyen esetekben az uniós vissza nem térítendő támogatást az önkéntesek munkáját fedező költségektől eltérő tervezett támogatható költségekre kell korlátozni. Mivel az önkéntes munka olyan, harmadik fél által nyújtott munka, amelyért a kedvezményezett nem fizet díjazást, a korlátozás révén elkerülhető az olyan költségek megtérítése, amelyek nem merültek fel a kedvezményezettnél. Az önkéntesek munkájának értéke továbbá nem haladhatja meg a természetbeni hozzájárulások és az összes egyéb társfinanszírozás értékének 50 %-át.

(133)

Az államháztartás egyik alapvető elvének védelme érdekében e rendeletben fenn kell tartani a nyereségszerzés tilalmának elvét.

(134)

A vissza nem térítendő támogatásokat főszabályként pályázati felhívás nyomán kell odaítélni. Kivételek engedélyezése esetén azokat a hatály és az időtartam tekintetében szűken kell értelmezni és korlátozott módon kell alkalmazni. A vissza nem térítendő támogatások – de facto vagy de jure monopólium alapján – pályázati felhívás nélkül történő odaítélésének kivételes lehetőségével csak abban az esetben szabad élni, ha kizárólag az érintett szervek képesek végrehajtani az adott tevékenységtípusokat, vagy ha e szerveket a jogszabály vagy valamely hatóság ilyen monopóliummal ruházta fel.

(135)

A vissza nem térítendő támogatások elektronikus kezelése és az e-közbeszerzés bevezetésének irányába történő előrelépés érdekében a pályázókat és az ajánlattevőket egy meghatározott időszakban csak egyszer szabad felkérni arra, hogy igazolják a jogállásukat és a pénzügyi életképességüket, és nem célszerű arra kötelezni őket, hogy minden egyes odaítélési eljárás során újból nyújtsák be az igazoló dokumentumokat. Ki kell ezért igazítani az arra vonatkozó előírásokat, hogy a vissza nem térítendő támogatás odaítélésére vonatkozó eljárások és a közbeszerzési eljárások során hány évre vonatkozóan kell megkövetelni a dokumentumok benyújtását.

(136)

A pénzügyi támogatás előrelátható költségekhez nem kapcsolódó hasznos módjaként elő kell segíteni a pénzdíjak alkalmazását, és az alkalmazandó szabályokat egyértelművé kell tenni. A pénzdíjakat a többi finanszírozási eszköz – például a vissza nem térítendő támogatások – kiegészítésére, nem pedig kiváltására szolgáló lehetőségnek kell tekinteni.

(137)

A pénzdíjak rugalmasabb alkalmazásának lehetővé tétele érdekében a 966/2012/EU, Euratom rendelet szerinti kötelezettséget – mely szerint az 1 000 000 EUR vagy azt meghaladó értékű pénzdíjakról tájékoztatást kell közzétenni a költségvetési tervezetet kísérő beszámolókban – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó előzetes tájékoztatási kötelezettséggel kell felváltani, és az ilyen pénzdíjakat a finanszírozási határozatban kifejezetten meg kell említeni.

(138)

A pénzdíjakat az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvével összhangban kell odaítélni. Ezzel összefüggésben meg kell határozni a versenypályázatok szabályainak alapvető jellemzőit, különösen az odaítélést követően a pénzdíj nyerteseknek való kifizetésére vonatkozó rendelkezéseket és a versenypályázat közzétételének megfelelő módját. Szükséges továbbá létrehozni egy olyan, pontosan körülhatárolt odaítélési eljárást a pályázat benyújtásától kezdve a pályázóknak nyújtott tájékoztatáson át a nyertes pályázó értesítéséig, amely követi a vissza nem térítendő támogatások odaítélésére vonatkozó eljárás felépítését.

(139)

Ebben a rendeletben meg kell határozni a pénzügyi eszközökre, a költségvetési biztosítékokra és a pénzügyi támogatásra alkalmazandó elveket és feltételeket, valamint az Unió pénzügyi kötelezettségének korlátozására, a csalás és a pénzmosás elleni küzdelemre, a pénzügyi eszközök megszüntetésére és a jelentéstételre vonatkozó szabályokat.

(140)

Az elmúlt években az Unió egyre gyakrabban alkalmazott pénzügyi eszközöket, amelyek révén ugyan fokozottabb multiplikátorhatás érhető el a költségvetésből nyújtott finanszírozáshoz viszonyítottan, de ezzel párhuzamosan pénzügyi kockázatot generálnak a költségvetésre nézve. Az említett pénzügyi eszközök nemcsak a 966/2012/EU, Euratom rendelet által szabályozott pénzügyi eszközöket foglalják magukban, hanem olyan egyéb eszközöket is, mint a költségvetési biztosítékok és a pénzügyi támogatás, amelyekre korábban kizárólag az ezekre vonatkozó alap-jogiaktusok szabályai voltak alkalmazandók. Az ezen eszközökre alkalmazandó elvek egységességének biztosítása érdekében közös keretet kell kialakítani, és ezen eszközöket e rendelet új címében kell összevonni, amely a pénzügyi eszközökre alkalmazandó meglévő szabályokon felül magában foglal egy, a költségvetési biztosítékokról szóló szakaszt, valamint a tagállamok vagy harmadik országok részére nyújtott pénzügyi támogatásról szóló szakaszt.

(141)

A pénzügyi eszközök és a költségvetési biztosítékok szerepet játszhatnak az uniós források hatásainak multiplikálásában, amennyiben ezeket a forrásokat más forrásokkal vonják össze, és azok tőkeáttételi hatással bírnak. A pénzügyi eszközöket és a költségvetési biztosítékokat csak akkor szabad alkalmazni, ha nem áll fenn a belső piacon belüli verseny torzulásának vagy az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztethetetlenségnek a kockázata.

(142)

Az Európai Parlament és a Tanács által egy adott programra jóváhagyott éves előirányzatok keretében a pénzügyi eszközöket és a költségvetési biztosítékokat előzetes értékelés alapján kell alkalmazni, amely bizonyítja, hogy azok hatékonyan szolgálják az Unió szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását.

(143)

A pénzügyi eszközöket, a költségvetési biztosítékokat és a pénzügyi támogatást alap-jogiaktus révén kell engedélyezni. Ha a pénzügyi eszközöket kellően indokolt esetben alap-jogiaktus nélkül hozzák létre, azokat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a költségvetésben jóvá kell hagynia.

(144)

Meg kell határozni az esetlegesen a X. cím hatálya alá eső eszközök, úgymint hitelek, biztosítékok, sajáttőke-befektetés, kvázisajáttőke-befektetés és kockázat-megosztási eszközök fogalmát. A kockázat-megosztási eszközök fogalmának ki kell terjednie a projektkötvények hitelminőség-javítására is, amely hitel vagy garancia formájában nyújtott hitelminőség-javítás révén fedezi a projektek adósságszolgálati kockázatát és enyhíti a kötvénytulajdonosok hitelkockázatát.

(145)

Ha az alap-jogiaktus másként nem rendelkezik, a pénzügyi eszközből vagy költségvetési biztosítékból teljesített bármely visszafizetést arra az eszközre vagy biztosítékra kell felhasználni, amelyből a visszafizetés keletkezett az eszköz vagy biztosíték hatékonyságának fokozása érdekében, és az ilyen visszafizetést figyelembe kell venni az eszközre vagy biztosítékra vonatkozó jövőbeni előirányzatokra való javaslattételkor.

(146)

Az Unió szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósítása során indokolt érvényesíteni az érdekek összehangolásának szempontját, és elismerni különösen azt, hogy az EBB és az EBA rendelkezik a pénzügyi eszközökkel való gazdálkodáshoz és a költségvetési biztosítékok nyújtásához szükséges szakértelemmel.

(147)

Lehetőséget kell nyújtani a csoportként működő EBB és EBA számára, hogy a végrehajtás egy részét átadják egymásnak, amennyiben az ilyen átadás egy adott tevékenység végrehajtására nézve előnyös, a Bizottsággal létrejött vonatkozó megállapodásban foglalt részletesebb rendelkezésekkel összhangban.

(148)

Egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben egy pénzügyi eszközt vagy költségvetési biztosítékot a költségvetésből származó kiegészítő támogatási formákkal kombinálnak, úgy a pénzügyi eszközökre és költségvetési biztosítékokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az egész intézkedésre. Ezeket a szabályokat adott esetben ki kell egészíteni az ágazatspecifikus szabályokban meghatározott különös követelményekkel.

(149)

Az azon pénzügyi eszközökkel való gazdálkodásnak és az olyan költségvetési biztosítékok nyújtásának, amelyek a költségvetésből kerülnek finanszírozásra, összhangban kell lenniük az adózási szempontból nem együttműködő országokra és területekre vonatkozó uniós szakpolitikával és annak frissítéseivel, a vonatkozó uniós jogi aktusokban és tanácsi következtetésekben meghatározottak szerint, különösen az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzéke összeállításának kritériumairól és folyamatáról szóló, 2016. november 8-i tanácsi következtetésekre (15) és annak mellékletére, valamint az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékéről szóló, 2017. december 5-i tanácsi következtetésekre (16) és annak mellékleteire.

(150)

A költségvetési biztosíték, valamint a tagállamok vagy harmadik országok részére nyújtott pénzügyi támogatás általánosságban olyan, költségvetésen kívüli művelet, amely jelentős hatást gyakorol az Unió mérlegére. Jóllehet ezek általánosságban továbbra is költségvetésen kívüli műveletek maradnak, e rendeletbe való belefoglalásuk erősíti az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét és világosabb keretet biztosít azok engedélyezésére, kezelésére és számvitelére vonatkozóan.

(151)

Az Unió nemrégiben fontos, költségvetési biztosítékokon alapuló kezdeményezéseket indított el, többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA), illetve az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot (EFFA). Az említett eszközök jellemzője, hogy az Unió számára függő kötelezettséget teremtenek és források tartalékba való feltöltése révén működnek, likviditási tartalékot képezve, amely lehetővé teszi, hogy a költségvetésből rendezett módon teljesíthetők legyenek az említett függő kötelezettségek keretében felmerülő kifizetési kötelezettségek. Az Unió hitelminősítésének garantálása és ebből fakadó hatékony finanszírozási képességének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a függő kötelezettségek engedélyezése, valamint a hozzájuk kapcsolódó tartalékalap-feltöltés és nyomon követés olyan határozott szabályrendszer alapján történjen, amelyet minden költségvetési biztosítékra alkalmazni kell.

(152)

A költségvetési biztosítékból eredő függő kötelezettségek a finanszírozási és befektetési műveletek széles körét fedhetik le. A költségvetési biztosíték lehívásának lehetőségét nem lehet teljes bizonyossággal előre beütemezni éves alapon, mint a hitelek esetében, amelyek meghatározott törlesztési ütemtervvel rendelkeznek. Ezért a függő kötelezettségek engedélyezésére és nyomon követésére mindenképpen olyan keretet kell kialakítani, amely mindig maradéktalanul biztosítja a 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatban (17) megállapított éves kifizetési felső határok tiszteletben tartását.

(153)

Az említett keretnek az irányításról és a kontrollról is rendelkeznie kell, beleértve az Unió pénzügyi kitettségéről való rendszeres jelentéstételt is. A pénzügyi kötelezettségek tartalékfeltöltési rátáját a kapcsolódó eszközből eredő pénzügyi kockázatok megfelelő kockázatértékelése alapján kell meghatározni. A függő kötelezettségek fenntarthatóságát évente kell értékelni a költségvetési eljárás keretében. Annak érdekében, hogy ne keletkezzen hiányállapot a pénzügyi kötelezettségeket fedező tartalékokban, létre kell hozni egy korai előrejelző mechanizmust.

(154)

A pénzügyi eszközök, a költségvetési biztosítékok és a pénzügyi támogatás fokozódó alkalmazásához jelentős volumenű kifizetésielőirányzat-mozgósításra, illetve ehhez kapcsolódó tartalékfelöltésre van szükség. A támogatási multiplikátorhatás elérése, ezzel párhuzamosan pedig a pénzügyi kötelezettségekkel szembeni megfelelő szintű védelem biztosítása érdekében optimális szinten kell meghatározni a szükséges tartalékfeltöltési összeget, és hatékonyságnövekedést kell elérni az említett tartalékok közös tartalékalapban történő összevonásával. Az említett összevont tartalékok rugalmasabb alkalmazása továbbá lehetővé teszi egy olyan globális tartalékfeltöltési ráta hatékony alkalmazását, amely optimális forrásellátottság mellett biztosítja az előírt védelmet.

(155)

A közös tartalékalapnak a 2020 utáni programozási időszakban való megfelelő működésének biztosítása érdekében a Bizottságnak 2019. június 30-ig független külső értékelést kell benyújtania arról, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a közös tartalékalap pénzügyi irányításának a Bizottságra, az EBB-re vagy a kettő kombinációjára való ruházása, figyelembe véve egyrészt az eszközkezelési szolgáltatások összehasonlítása során használt releváns technikai és intézményi kritériumokat, többek között az adott intézmények technikai infrastruktúráját, az általuk nyújtott szolgáltatások költségeinek összehasonlítását, intézményi felépítésüket, a jelentéstételt, a teljesítményt, az elszámoltathatóságot és az egyes intézmények szakértelmét, másrészt pedig a költségvetésre vonatkozó egyéb vagyonkezelési megbízásokat. Az értékeléshez adott esetben jogalkotási javaslatot kell mellékelni.

(156)

A tartalékfeltöltésre és a közös tartalékalapra alkalmazandó szabályoknak szilárd belső kontrollkeretet kell biztosítaniuk. A közös tartalékalapban tartott források kezelésére alkalmazandó iránymutatást a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjével folytatott konzultációt követően a Bizottságnak kell megállapítani. A pénzügyi eszközök, költségvetési biztosítékok és pénzügyi támogatások engedélyezésére jogosult tisztviselőknek aktívan nyomon kell követniük a felelősségi körükbe tartozó pénzügyi kötelezettségeket, és a közös tartalékalap forrásainak pénzügyi vezetőjének a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által meghatározott szabályok és eljárások alapján kell kezelnie az alapban lévő pénzkészletet és eszközöket.

(157)

A költségvetési biztosítékoknak és a pénzügyi támogatásnak a pénzügyi eszközökre vonatkozóan megállapított elveket kell követniük. Különösen a költségvetési biztosítékoknak visszavonhatatlannak, feltétel nélkülinek és azonnal lehívhatónak kell lenniük. A költségvetési biztosítékokat közvetett irányítás keretében, illetve – kizárólag kivételes esetekben – közvetlen irányítás keretében kell végrehajtani. A költségvetési biztosítékok, csak finanszírozási és befektetési műveleteket fedezhetnek, és a partnereknek saját forrásaikkal hozzá kell járulniuk a fedezett műveletekhez.

(158)

A tagállamok vagy harmadik országok részére a pénzügyi támogatásokat hitel, hitelkeret, illetve a támogatás eredményességének biztosítására megfelelőnek tartott bármilyen egyéb eszköz formájában kell nyújtani. Ennek érdekében a Bizottság a vonatkozó alap-jogiaktusban felhatalmazást kap arra, hogy a szükséges forrásokat a tőkepiacokon vagy pénzügyi intézményektől felvegye, gondoskodva arról, hogy az Unió ne legyen részes a futamidők olyan átalakításában, amely kamatkockázatnak vagy bármilyen egyéb kereskedelmi kockázatnak tenné ki.

(159)

Az egyszerűsítés és a megcélzott hatékonyság elérése érdekében a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó rendelkezéseknek a lehető leghamarabb alkalmazóknak kell lenniük. A költségvetési biztosítékokhoz és a pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó rendelkezéseknek, valamint a közös tartalékalapnak a 2020 utáni többéves pénzügyi kerettől kell alkalmazandóknak lenniük. Ez az ütemezés lehetővé teszi majd a függő kötelezettségek kezelésére szolgáló új eszközök alapos előkészítését. Lehetővé teszi továbbá a X. címben foglalt elvek és egyrészről a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre irányuló javaslat, másrészről e kerethez kapcsolódó konkrét programok összehangolását.

(160)

Az 1141/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) szabályokat állapít meg többek között az európai szintű politikai pártok és politikai alapítványok finanszírozására vonatkozóan, különösen a finanszírozási feltételek, a finanszírozás odaítélése és elosztása, az adományok és hozzájárulások, az európai parlamenti választási kampányok finanszírozása, a visszatéríthető kiadások bizonyos finanszírozási tilalmak a számvitel, a beszámolás és az auditálás, a végrehajtás és ellenőrzés, a szankciók, az európai politikai pártokkal és alapítványokkal foglalkozó hatóság, az Európai Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselője, valamint a tagállamok közötti együttműködés és az átláthatóság tekintetében.

(161)

E rendeletbe bele kell foglalni a költségvetésből az európai politikai pártok részére az 1141/2014/EU, Euratom rendeletben előirányzottak szerint nyújtott hozzájárulásokra vonatkozó szabályokat is.

(162)

Az európai politikai pártoknak nyújtott pénzügyi támogatásnak egyedi hozzájárulás formáját kell öltenie, azért, hogy megfeleljen ezen pártok sajátos igényeinek.

(163)

Jóllehet a pénzügyi támogatás nyújtásához nincs szükség éves munkaprogramra, azonban az európai politikai pártoknak utólag igazolniuk kell az uniós források körültekintő felhasználását. Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek mindenekelőtt ellenőriznie kell, hogy a forrásokat a hozzájárulási felhívásban leírt visszatéríthető kiadások kifizetésére használták-e fel, az e rendeletben megállapított határidőkön belül. Az európai politikai pártoknak juttatott hozzájárulásokat az odaítélésük pénzügyi évét követő pénzügyi év végéig kell elkölteni; ezen időpontot követően az el nem költött forrásokat az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek vissza kell fizettetnie.

(164)

Az európai politikai pártok működési költségeinek finanszírozására nyújtott uniós forrásokat nem lehet felhasználni az 1141/2014/EU, Euratom rendeletben meghatározott céloktól eltérő célokra, különösen nem olyan harmadik felek közvetlen vagy közvetett finanszírozására, mint például a nemzeti politikai pártok. A hozzájárulásokat az európai politikai pártoknak a jelenlegi és jövőbeli kiadások bizonyos százalékának kifizetésére kell használniuk, nem pedig a hozzájárulás iránti kérelmük benyújtása előtt felmerült kiadások vagy adósságok kifizetésére.

(165)

Továbbá a hozzájárulások odaítélését egyszerűsíteni kell és hozzá kell igazítani az európai politikai pártok sajátosságaihoz, különösen azáltal, hogy nem kell kiválasztási szempontokat alkalmazni, általános szabályként egyszeri teljes előfinanszírozási kifizetést kell megállapítani, valamint lehetőséget kell nyújtani az egyösszegű átalány, a százalékos átalányfinanszírozás és az egységköltség alkalmazására.

(166)

A költségvetésből származó hozzájárulásokat fel kell függeszteni, csökkenteni kell vagy meg kell szüntetni, ha az európai politikai pártok megszegik az 1141/2014/EU, Euratom rendeletet.

(167)

A mind e rendeleten, mind az 1141/2014/EU, Euratom rendeleten alapuló szankciókat koherens módon kell kiszabni, a ne bis in idem elvének tiszteletben tartásával. Az 1141/2014/EU, Euratom rendelettel összhangban az e rendeletben előírt közigazgatási és/vagy pénzügyi szankciók nem alkalmazandók azon esetekben, amelyekre vonatkozóan az 1141/2014/EU, Euratom rendelet alapján már kiszabtak szankciókat.

(168)

E rendeletben olyan általános keretet kell létrehozni, amelynek alapján a költségvetés-támogatás eszközként alkalmazható a külső fellépések területén, ideértve többek között a harmadik országok arra való kötelezését is, hogy a megfelelő módon és kellő időben benyújtsák a Bizottságnak azokat az információkat, amelyekre annak a közösen elfogadott feltételek és az Unió pénzügyi érdekeit védő rendelkezések teljesítésének értékeléséhez szüksége van.

(169)

Az Európai Parlament és a Tanács szerepének megerősítése érdekében pontosan meg kell határozni az uniós vagyonkezelői alap létrehozása céljából követendő eljárást. Meg kell továbbá határozni az uniós vagyonkezelői alapokhoz történő hozzájárulásra alkalmazandó elveket, különösen azt, hogy fontos biztosítani a más donoroktól érkező hozzájárulásokat, amelyek a hozzáadott érték tekintetében indokolják ezen vagyonkezelői alapok létrehozását. Ezen túlmenően egyértelművé kell tenni a pénzügyi szereplők és az uniós vagyonkezelői alapok igazgatótanácsának felelősségi körét, valamint meg kell határozni a részt vevő donoroknak az uniós vagyonkezelői alap igazgatótanácsában való méltányos képviseletét biztosító szabályokat, valamint azt a követelményt, hogy az alap felhasználásához a Bizottság egyetértő szavazatára van szükség Fontos továbbá részletesebben meghatározni az uniós vagyonkezelői alap számára előírt jelentéstételi kötelezettséget.

(170)

A meglévő szabályok észszerűsítésével összhangban és a szükségtelen ismétlődések elkerülése érdekében a 966/2012/EU, Euratom rendelet második részébe foglalt, az EMGA-ra, a kutatásra, a külső fellépésekre és a meghatározott uniós alapokra alkalmazandó különös rendelkezéseket csak e rendelet megfelelő részeibe kell beilleszteni, feltéve, hogy a rendelkezéseket még alkalmazzák, vagy továbbra is relevánsak.

(171)

Egyszerűsíteni és pontosítani kell a számlák tartalmára és a számvitelre vonatkozó rendelkezéseket. Ezért helyénvaló egybeszerkeszteni az éves beszámolóra és az egyéb pénzügyi beszámolásra vonatkozó valamennyi rendelkezést.

(172)

Javítani kell annak módját, ahogyan az uniós intézmények az ingatlanprojekteket illetően jelenleg jelentést tesznek az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az uniós intézmények számára lehetővé kell tenni, hogy az új ingatlanprojekteket a már értékesített ingatlanokért kapott bevételekből finanszírozzák. Következésképpen a címzett belső bevételekre vonatkozó rendelkezések hivatkozását be kell illeszteni az ingatlanprojektekre vonatkozó rendelkezésekbe. Ezáltal lehetővé válna, hogy teljesüljenek az uniós intézmények ingatlanpolitikájának változó igényei, ugyanakkor csökkenjenek a költségek és növekedjen a rugalmasság.

(173)

Az egyes uniós szervekre alkalmazandó szabályok, a közbeszerzésre vonatkozó részletes szabályok, a tényleges tartalékfeltöltési rátára vonatkozó részletes feltételek és a minimumráta kiigazítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az EUMSZ és az Euratom-Szerződés alapján létrehozott szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatra, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek pénzügyiszabályzat-mintájára, e rendelet I. mellékletének módosítására, a tényleges tartalékfeltöltési ráta számításának részletes feltételeire és módszertanára, valamint a tényleges tartalékfeltöltési ráta meghatározott minimumrátájának a módosítására – amely minimumráta nem lehet alacsonyabb 85 %-nál – vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(174)

Annak biztosítása érdekében, hogy az 1296/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) létrehozott a foglalkoztatás és a társadalmi innováció európai uniós programja (EaSI) gyorsan megfelelő forrásokat nyújtson a változó politikai prioritások támogatásához, a három tengely mindegyike indikatív részarányának, valamint minden tengelyen belül a tematikus prioritásokra meghatározott minimális százalékaránynak nagyobb rugalmasságot kell lehetővé tennie, továbbra is megtartva ugyanakkor a határokon átnyúló EURES partnerségek esetében a magas kihelyezési arányt. Ennek révén javul az EaSI irányítása, valamint a költségvetési forrásokat azon intézkedésekre lehet összpontosítani, amelyek jobb foglalkoztatási és társadalmi eredményekkel járnak.

(175)

A kulturális és a fenntartható turisztikai infrastruktúrába történő beruházás elősegítése érdekében – az uniós környezetvédelmi jogszabályok, különösen adott esetben a 2001/42/EK (20) és a 2011/92/EU (21) európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásának sérelme nélkül – az ilyen beruházásokra pontosítani kell, az 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) alapján nyújtott támogatás hatályára vonatkozó egyes korlátozásokat. 2018. augusztus 2-ig ezért egyértelmű korlátokat kell bevezetni az ERFA az ilyen beruházásokhoz nyújtható hozzájárulás mértékét illetően.

(176)

A megnövekedett számban érkező migránsok és menekültek jelentette kihívások kezelése érdekében pontosan meg kell határozni, hogy milyen célkitűzésekhez nyújthat az ERFA hozzájárulást a migránsok és menekültek támogatása keretében, hogy a tagállamok olyan beruházásokat hajthassanak végre, amelyek célcsoportját a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok – így többek között a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek – képezik.

(177)

Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) szerinti műveletek végrehajtásának megkönnyítése érdekében ki kell terjeszteni a potenciális kedvezményezettek körét. Ezért az irányító hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a természetes személyeket kedvezményezettnek tekintsék, és az állami támogatási rendszerek keretében a kedvezményezett fogalmát rugalmasabban kell meghatározni.

(178)

A gyakorlatban a makroregionális stratégiákról való megállapodás tanácsi következtetések elfogadásával történik. Az ilyen következtetéseket adott esetben az EUSZ 15. cikkében meghatározott hatásköre figyelembevételével az Európai Tanács jóváhagyhatja, ahogyan ez az 1303/2013/EU rendelet hatálybalépése óta több alkalommal meg is történt. Ebben a rendeletben meghatározott, a makroregionális stratégiára vonatkozó fogalommeghatározást ennek megfelelően módosítani kell.

(179)

A megosztott irányítás keretében végrehajtott ERFA, ESZA, Kohéziós Alap, EMVA és ETHA (a továbbiakban: az európai strukturális és beruházási alapok – ESB-alapok) hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának biztosítása, valamint a tagállamok kötelezettségeinek pontosítása érdekében, az 1303/2013/EU rendelet 4. cikkében meghatározott általános elveknek utalniuk kell az e rendeletben megállapított azon elvekre, amelyek a költségvetés-végrehajtás belső kontrolljára és az összeférhetetlenség elkerülésére vonatkoznak.

(180)

Annak érdekében, hogy a migrációs és menekültügyi kihívások hatékony kezelése céljából maximalizálni lehessen az összes uniós alap közötti szinergiákat, biztosítani kell, hogy amikor a tematikus célkitűzések prioritásokként megjelennek az alapspecifikus szabályokban, e prioritások kiterjedjenek az egyes ESB-alapok e területeken való megfelelő felhasználására. Adott esetben biztosítani kell a koordinációt a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alappal.

(181)

A programozási intézkedések koherenciája érdekében évente egyszer össze kell hangolni a partnerségi megállapodásokat és a Bizottság által az előző naptári évben jóváhagyott programmódosításokat.

(182)

A közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák előkészítésének és végrehajtásának elősegítése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a vezető alap fedezze az előkészítési, működési és szervezéssel kapcsolatos költségeket.

(183)

A közösségvezérelt helyi fejlesztés és az integrált területi beruházások végrehajtásának elősegítése érdekében pontosítani kell a helyi akciócsoportok szerepét és felelősségi körét a közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák tekintetében, valamint a helyi önkormányzatok regionális fejlesztési szervek vagy nem kormányzati szervezetek szerepét és felelősségi körét az integrált területi beruházások tekintetében, az egyéb programszervekkel kapcsolatban. Közreműködő szervezetként történő kijelölés az alapspecifikus szabályokkal összhangban csak abban az esetben szükséges, ha a releváns szervezetek olyan további feladatokat is elvégeznek, amelyek az irányító vagy az igazoló hatóság vagy a kifizető ügynökség felelősségébe tartoznak.

(184)

Az irányító hatóságoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy pénzügyi eszközök felhasználása érdekében közvetlenül ítéljenek oda szerződést az EBB vagy nemzetközi pénzügyi szervezetek részére.

(185)

Sok tagállam alapított állami tulajdonú bankokat vagy intézményeket azzal a közpolitikai megbízatással, hogy előmozdítsanak bizonyos gazdasági fejlesztési tevékenységeket. Az ilyen állami tulajdonú bankok, vagy intézmények olyan sajátos jellemzőkkel bírnak, amelyek megkülönböztetik őket a magántulajdonú kereskedelmi bankoktól a tulajdonosi struktúra vagy a fejlesztési megbízatásuk tekintetében, valamint a tekintetben, hogy nem elsősorban profitmaximalizálásra törekednek. Az ilyen állami tulajdonú bankok, vagy intézmények elsődleges szerepe az, hogy ellensúlyozzák a piaci kudarcokat azokban az esetekben, amikor egyes térségekben, illetve bizonyos szakpolitikai területek vagy ágazatok vonatkozásában a kereskedelmi bankok által nyújtott pénzügyi szolgáltatások nem elegendőek. Ezek az állami tulajdonú bankok vagy intézmények jó helyzetben vannak ahhoz, hogy előmozdítsák az ESB-alapokhoz való hozzáférést, ugyanakkor megőrizzék a versenysemlegességet. Sajátos szerepük és jellemzőik lehetővé teszik, hogy a tagállamok fokozottabb mértékben alkalmazzanak pénzügyi eszközöket annak érdekében, hogy az ESB-alapok a lehető legnagyobb hatást fejtsék ki a reálgazdaságban. Ez az eredmény összhangban lenne azzal a bizottsági politikával, amelynek célja, hogy megkönnyítse, hogy az ilyen állami tulajdonú bankok vagy intézmények alapkezelői szerepet töltsenek be mind az ESB-alapok felhasználásában, mind ezen alapoknak az ESBA-finanszírozással való ötvözésében, amint azt különösen az európai beruházási terv előirányozza. A különböző pénzügyi eszközök felhasználására a vonatkozó jogi szabályozással összhangban már odaítélt szerződések sérelme nélkül ezért indokolt tisztázni, hogy az irányító hatóságok számára lehetséges, hogy közvetlenül odaítéljenek szerződéseket az ilyen állami tulajdonú bankok vagy intézmények részére. Mindazonáltal annak biztosítása érdekében, hogy e közvetlen odaítélési lehetőség továbbra is összeegyeztethető legyen a belső piac elveivel, az állami tulajdonú bankok és intézmények által teljesítendő szigorú feltételeket kell meghatározni.

E feltételek közé tartozik, hogy ki kell zárni a közvetlen magántőke-részesedés lehetőségét, a 2014/24/EU irányelvben meghatározott követelményeket teljesítő nem kontrolláló és nem blokkoló jellegű magántőke-részesedések kivételével. Ezenfelül szigorúan az 1303/2013/EU rendelet alkalmazási körére korlátozott jelleggel az állami tulajdonú bankok és intézmények számára abban az esetben is lehetővé kell tenni a pénzügyi eszközökkel való gazdálkodást, ha a magántőke-részesedésük nem biztosít semmilyen befolyást az ESB-alapok által támogatott pénzügyi eszközök napi szintű irányítási döntéseit illetően.

(186)

Annak érdekében, hogy az ERFA-ból és az EMVA-ból a kkv-k számára továbbra is hozzá lehessen járulni a felső határ nélküli, biztosítékhoz és értékpapírosítási célú közös pénzügyi eszközökhöz, rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok számára lehetséges legyen, hogy felhasználják az EFRA-t és az EMVA-t annak érdekében, hogy az ilyen eszközökhöz a teljes programozási időszak alatt hozzájáruljanak, valamint aktualizálják az e lehetőséghez kapcsolódó – például az előzetes vizsgálatokra és értékelésekre vonatkozó – rendelkezéseket, és az ERFA számára bevezessék a prioritási tengely szintjén történő programozás lehetőségét.

(187)

Az (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) elfogadásának az volt a célja, hogy a tagállamok az ESB-alapok felhasználása révén hozzá tudjanak járulni azon támogatható projektek finanszírozásához, amelyek az ESBA keretében támogatásban részesülnek. Az 1303/2013/EU rendeletbe külön rendelkezést kell beilleszteni a feltételek meghatározása érdekében, hogy javuljon a kapcsolat és az egymást kiegészítő jelleg, ami elősegíti, hogy az ESB-alapokat kombinálni lehessen az EBB-nek az ESBA uniós garanciája alá tartozó pénzügyi termékeivel.

(188)

Működésük során a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezeteknek meg kell felelniük az adózási szempontból nem együttműködő országokra és területekre vonatkozó uniós szakpolitikának – és annak módosításainak –, amint azt a releváns uniós jogi aktusok és tanácsi következtetések, különösen a 2016. november 8-i tanácsi következtetések és azok melléklete, valamint a 2017. december 5-i tanácsi következtetések és azok melléklete meghatároztak.

(189)

A kontroll- és ellenőrzési követelmények egyszerűsítése és összehangolása, valamint az EBB és más nemzetközi pénzügyi szervezetek által kezelt pénzügyi eszközök elszámoltathatóságának javítása érdekében módosítani kell a pénzügyi eszközök irányítására és kontrolljára vonatkozó rendelkezéseket a megbízhatósági folyamat elősegítése céljából. Ez a módosítás nem alkalmazandó az 1303/2013/EU rendelet 38. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és 39. cikkében említett pénzügyi eszközökre, amelyeket az e rendelet hatálybalépése előtt aláírt finanszírozási megállapodás révén hoztak létre 2018. augusztus 2-ig. Az ilyen pénzügyi eszközökre a finanszírozási megállapodás aláírásának időpontjától kezdődően az említett rendelet 40. cikke továbbra is alkalmazandó.

(190)

Az 1303/2013/EU rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendelet 40. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kontrolljelentések és az éves ellenőrzési jelentések mintái tekintetében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (25) megfelelően kell gyakorolni.

(191)

A 2007–2013 közötti programozási időszak során kiszabott pénzügyi korrekciók következetes kezelése érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a pénzügyi eszközök esetében lehetővé kell tenni, hogy ugyanazon műveleten belül egy egyedi szabálytalanság miatt megszüntetett hozzájárulást újból felhasználják ugyanazon műveleten belül szabályos kiadásra annak érdekében, hogy a kapcsolódó pénzügyi korrekció ne okozzon nettó veszteséget a pénzügyi eszköz műveletére nézve.

(192)

Annak érdekében, hogy több idő álljon rendelkezésre a sajáttőke-alapú eszközökre vonatkozó támogathatósági időszak lejárta utáni, a végső kedvezményezettekben végrehajtott beruházás céljára teljesített kifizetések céljából letéti számlák használatát lehetővé tevő finanszírozási megállapodások aláírásához, az ilyen finanszírozási megállapodások aláírására vonatkozó határidőt 2018. december 31-ig meg kell hosszabbítani.

(193)

A piacgazdasági elven működő befektetők közpolitikai projektekben való társberuházásának ösztönzése érdekében be kell vezetni a befektetőkre vonatkozó megkülönböztetett bánásmód koncepcióját, amely meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi, hogy az ESB-alapoknak alárendelt pozíciójuk legyen a piacgazdasági elven működő befektetőkhöz és az EBB-nek az ESBA uniós garanciája alá tartozó pénzügyi termékeihez képest. Ezzel párhuzamosan meg kell határozni az ilyen megkülönböztetett bánásmód alkalmazásának feltételeit az ESB-alapokkal való gazdálkodás során.

(194)

Tekintettel a tartósan alacsony kamatokra, valamint annak érdekében, hogy a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetekre ne háruljon indokolatlan pénzügyi teher, lehetővé kell tenni – aktív likviditáskezelés mellett – az 1303/2013/EU rendelet 43. cikke értelmében az ESB-alapok befektetései utáni negatív kamat finanszírozását a pénzügyi eszközbe visszafizetett forrásokból.

(195)

A jelentéstételi követelményeknek a befektetők megkülönböztetett bánásmódjáról szóló új rendelkezéshez való hozzáigazítása, valamint bizonyos követelmények megkettőzésének elkerülése érdekében az 1303/2013/EU rendelet 46. cikkének (2) bekezdését módosítani kell.

(196)

Az ESB-alapokkal való gazdálkodás megkönnyítése érdekében a tagállamok számára biztosítani szükséges azt a lehetőséget, hogy a technikai segítségnyújtási tevékenységek végrehajtása érdekében közvetlenül ítéljenek oda szerződést az EBB-nek, egyéb nemzetközi pénzügyi szervezetek és állami tulajdonú bankoknak vagy intézményeknek.

(197)

A lezárásukat követően nettó bevételt termelő műveletekre vonatkozó feltételek harmonizációja érdekében e rendelet vonatkozó rendelkezéseit a már kiválasztott, de még folyamatban lévő műveletekre, valamint a folyó programozási időszakban kiválasztandó műveletekre egyaránt alkalmazni kell.

(198)

Az energiahatékonysági intézkedések megvalósításának hathatós ösztönzése érdekében azok a költségmegtakarítások, amelyek egy műveletből eredő energiahatékonyság-javulásból fakadnak, nem minősítendők nettó bevételnek.

(199)

A bevételtermelő műveletek végrehajtásának megkönnyítése érdekében lehetővé kell tenni a társfinanszírozási arány csökkentését a program végrehajtása során bármikor, valamint rendelkezni kell a nettó bevétel százalékában meghatározott átalány nemzeti szintű megállapításának lehetőségéről.

(200)

Az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) késői elfogadása, valamint amiatt, hogy a támogatási intenzitási szinteket az említett rendelet állapította meg, szükséges, hogy az ETHA-ra vonatkozóan a bevételtermelő műveletek tekintetében az 1303/2013/EU rendelet bizonyos kivételeket határozzon meg. Mivel ezek a kivételek kedvezőbb feltételeket biztosítanak egyes olyan bevételtermelő műveletekre, amelyekre vonatkozóan az összegeket, illetve a támogatási rátákat az 508/2014/EU rendelet határozza meg, az 1303/2013/EU rendelet alapján támogatott műveletek esetében való egyenlő bánásmód biztosítása érdekében e kivételek alkalmazására vonatkozóan eltérő hatálybalépési időpontot kell megállapítani.

(201)

A kedvezményezettek adminisztratív terhének csökkentése érdekében meg kell emelni azt a küszöbértéket, amelynek el nem érése esetén bizonyos műveletek mentesülnek a végrehajtásuk alatt termelt bevétel kiszámítására és figyelembevételére vonatkozó követelmények alól.

(202)

Az ESB-alapok és egyéb uniós eszközök közötti szinergia elősegítése érdekében lehetővé kell tenni a felmerült költségek egy előre meghatározott arány alapján történő visszatérítését a különböző ESB-alapokból és uniós eszközökből.

(203)

Az egyösszegű átalány alkalmazásának előmozdítása érdekében, és mivel az egyösszegű átalánynak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást biztosító tisztességes, méltányos és ellenőrizhető számítási módszeren kell alapulnia, el kell törölni az alkalmazására vonatkozó felső határt.

(204)

A projektek kedvezményezettek általi végrehajtása során felmerülő adminisztratív terhek csökkentése érdekében a finanszírozásra vonatkozóan be kell vezetni az egyszerűsített költségelszámolási opció új formáját, amely a műveletek költségeitől eltérő feltételeken alapul.

(205)

A források felhasználására vonatkozó szabályok egyszerűsítése és a kapcsolódó adminisztratív terhek csökkentése érdekében a tagállamoknak fokozottabb mértékben kell alkalmazniuk az egyszerűsített költségelszámolási módszereket.

(206)

Figyelembe véve, hogy az 1303/2013/EU rendelet 71. cikkével összhangban a beruházási műveletek tartóssága biztosításának kötelezettsége a kedvezményezettnek történő utolsó kifizetéstől alkalmazandó, és hogy amikor a beruházás új gépek és berendezések lízingeléséből áll, az utolsó kifizetésre a szerződéses időszak végén kerül sor, ez a kötelezettség nem alkalmazandó az ilyen típusú beruházásra.

(207)

Az egyszerűsített költségelszámolási opció széles körű alkalmazásának biztosítása érdekében kötelezővé kell tenni az egységköltség-alapú térítés, az egyösszegű átalány vagy a százalékos átalány alkalmazását műveletek vagy egy művelet részét képező olyan projektek esetében, amelyek az ERFA-ból és az ESZA-ból részesülnek bizonyos értékhatár alatti támogatásban, a vonatkozó átmeneti rendelkezésekre figyelemmel. Az irányító hatóság vagy az európai területi együttműködési cél alá tartozó programok esetében a monitoringbizottság számára lehetővé kell tenni, hogy ezt az átmeneti időszakot az általa megfelelőnek ítélt időtartamra kiterjessze, ha úgy ítéli meg, hogy ez az ilyen kötelezettség aránytalan adminisztratív teherrel jár. Az ilyen kötelezettség nem alkalmazandó a valamely állami támogatás keretében olyan támogatásban részesülő műveletekre, amely nem minősül csekély összegű támogatásnak. Az ilyen műveletek esetén továbbra is biztosítani kell a vissza nem térítendő és visszatérítendő támogatások minden formájának igénybevehetőségét. Ezzel párhuzamosan az egyszerűsített költségek meghatározására szolgáló módszerként a költségvetési tervezetet kell alkalmazni minden ESB-alap esetében.

(208)

Az egyszerűsített költségelszámolási opció korábbi és célzottabb alkalmazásának elősegítése érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az 1303/2013/EU rendelet kiegészítésére vonatkozóan, amelyekben további egyedi szabályokat állapít meg a pénzügyi eszközöket végrehajtó szervezetek szerepére, felelősségére és feladataira, valamint a kapcsolódó kiválasztási szempontokra és megfelelő pénzügyi eszközökön keresztül nyújtható termékekre, az 1303/2013/EU rendeletnek az egységköltség-alapú térítésre, illetve a százalékos átalányfinanszírozásra vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítésére, a tisztességes, méltányos és ellenőrizhető számítási módszerére, amely alapján mértékük megállapítható, valamint a finanszírozás részletes módszertanának meghatározására vonatkozóan, amely nem a költségeken és azok alkalmazásán, hanem a végrehajtás terén elért előrehaladásra vagy a program célkitűzéseinek megvalósítására vonatkozó feltételek teljesítésén alapul. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(209)

Az adminisztratív teher enyhítése érdekében növelni kell az olyan százalékos átalányok alkalmazását, amelyek módszertanát nem a tagállamoknak kell megállapítaniuk. Ezért két kiegészítő százalékos átalányt kell bevezetni: egyet a közvetlen személyzeti költségek kiszámítására, egy másikat pedig a személyzeti költségeken alapuló, fennmaradó támogatható költségek kiszámítására. Ezenfelül tovább kell pontosítani a személyzeti költségek kiszámítására vonatkozó módszert.

(210)

A műveletek eredményességének és hatásának javítása érdekében elő kell segíteni a tagállam teljes területére kiterjedő műveletek, illetve a különböző programterületekre kiterjedő műveletek végrehajtását, valamint bizonyos befektetések tekintetében növelni kell az Unión kívüli kiadások lehetőségét.

(211)

Annak ösztönzése érdekében, hogy a tagállamok igénybe vegyék a nagyprojektek független szakértők általi értékelésének lehetőségét, úgy kell rendelkezni, hogy a nagyprojekthez kapcsolódó költségnyilatkozatot még a független szakértő kedvező értékelését megelőzően be lehessen nyújtani a Bizottsághoz, amennyiben a Bizottságnak a vonatkozó információk független szakértőnek való benyújtásáról való tájékoztatása már megtörtént.

(212)

A kedvezményezettek adminisztratív terheit csökkentő közös cselekvési tervek előmozdítása érdekében csökkenteni kell a közös cselekvési tervek kidolgozásához kapcsolódó szabályozási követelményeket, megfelelő hangsúlyt helyezve ugyanakkor a horizontális elvekre (többek között a nemek közötti egyenlőségre és a fenntartható fejlődésre), amelyek jelentősen hozzájárulnak az ESB-alapokkal való hatékony gazdálkodáshoz.

(213)

A kedvezményezettekre háruló szükségtelen adminisztratív teher elkerülése érdekében a tájékoztatási, kommunikációs és láthatósági szabályoknak tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét. Ennek megfelelően pontosítani kell ezen szabályok alkalmazási körét.

(214)

Az adminisztratív teher csökkentése, valamint a technikai segítségnyújtás az EFRA, az ESZA és a Kohéziós Alap közötti és régiókategóriák közötti hatékony felhasználásának biztosítása érdekében növelni kell a tagállamok technikai segítségnyújtására alkalmazandó korlátok kiszámítására és nyomon követésére vonatkozó rugalmasságot.

(215)

A végrehajtási struktúrák egyszerűsítése céljából egyértelművé kell tenni, hogy az európai területi együttműködési célkitűzés keretébe tartozó programokra vonatkozóan is rendelkezésre áll annak lehetősége, hogy az irányító hatóság, az igazoló hatóság és az audithatóság ugyanazon közjogi intézmény része legyen.

(216)

Részletesebben meg kell határozni az irányító hatóság felelősségi körét a kiadások ellenőrzése tekintetében az egyszerűsített költségelszámolási opció alkalmazása során.

(217)

Annak biztosítása érdekében, hogy az ESB-alapok és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap felhasználása során a kedvezményezettek maradéktalanul részesülhessenek az e-kormányzás nyújtotta megoldások egyszerűsítési lehetőségeiből és különösen a teljeskörű elektronikus iratkezelés elősegítése céljából, egyértelművé kell tenni, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén nem szükséges a papír alapú nyilvántartás.

(218)

A kontrollok arányosságának növelése és az egymást átfedő kontrollokból eredő adminisztratív terhek, különösen a kisebb kedvezményezettekre háruló terhek enyhítése érdekében – a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét nem sértve – az EFRA-ra, az ESZA-ra, a Kohéziós Alapra és az ETHA-ra vonatkozóan érvényesülnie kell az egységes ellenőrzés elvének, és a kétszeresére kell emelni azt az összeghatárt, amely alatt egy műveletet nem kell egynél több ellenőrzésnek alávetni.

(219)

Fontos feladat az ESB-alapok láthatóságának növelése és a lakosság figyelmének felhívása eredményeik, illetve sikereik kapcsán. A tájékoztatási, illetve kommunikációs tevékenységek és nyilvános láthatóságot javító intézkedések továbbra is alapvető fontosságúak az ESB-alapok teljesítményének megismertetése, illetve annak szemléltetése szempontjából, hogy hogyan zajlik az uniós pénzügyi források kihelyezése.

(220)

Annak megkönnyítése érdekében, hogy egyes célcsoportok hozzáférjenek az ESZA-hoz, célravezető, hogy bizonyos, az 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) I. mellékletében említett mutatók esetében ne legyen kötelező az adatgyűjtés.

(221)

Az e rendelet alapján támogatott műveletek egyenlő bánásmódjának biztosítása érdekében meg kell állapítani az 1303/2013/EU rendelet egyes módosításai alkalmazásának időpontját.

(222)

Annak biztosítása érdekében, hogy az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU és a 223/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (28) teljes programozási időszakára koherens szabályrendszer érvényesüljön, az e rendeletekre vonatkozó egyes módosításoknak 2014. január 1-től kezdődően alkalmazandóknak kell lenniük. E módosítások visszamenőleges hatályú alkalmazása révén biztosítható bizonyos jogos elvárások figyelembevétele.

(223)

Az olyan pénzügyi eszközök felhasználásának a felgyorsítása érdekében, amelyek az ESB-alapok keretében nyújtott támogatást az EBB-nek az ESBA uniós garanciája keretében kínált pénzügyi termékeivel kombinálják, valamint hogy a sajáttőke-alapú eszközök esetében folyamatosan rendelkezésre álljon a megfelelő jogalap a letéti számlák használatát lehetővé tevő finanszírozási megállapodások aláírásához, e rendelet egyes módosításainak 2018. január 1-től alkalmazandóknak kell lenniük. Annak előírása, hogy e módosítások visszamenőleges hatállyal legyenek alkalmazandók, még inkább megkönnyíti azon projektek finanszírozását, amelyek ESBA-val kombinált ESB-alap által nyújtott támogatásban részesülnek, és elkerülhetővé teszi, hogy joghézag keletkezzen az 1303/2013/EU rendelet egyes rendelkezései hatályának lejárta és az e rendelettel való meghosszabbításuk hatálybalépése közötti időszakban.

(224)

Az ágazatspecifikus szabályokban szereplő egyszerűsítések és változások alkalmazását a lehető leghamarabb meg kell kezdeni, elősegítve ezzel a végrehajtás felgyorsítását a jelenlegi programozási időszak alatt, ezért azokat 2018. augusztus 2-től kezdődően kell alkalmazni.

(225)

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) 2017. december 31. után is működnie kell, hogy ideiglenes támogatást nyújtson azon nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok számára (NEET-fiatalok), akik olyan régiókban élnek, amelyeket aránytalan mértékben sújtanak nagyarányú elbocsátások. A NEET-fiatalok folyamatos támogatása érdekében, az 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (29) az e folyamatos támogatást biztosító módosítását 2018. január 1-jei hatállyal kell alkalmazni.

(226)

Az Európai Parlament és a Tanács 1316/2013/EU rendelete (30) alapján lehetővé kell tenni, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) egy vagy több ágazatán belül vegyesfinanszírozási eszközöket lehessen létrehozni. Ilyen vegyesfinanszírozási eszközök révén olyan vegyesfinanszírozási műveletek lennének finanszírozhatók, amelyek nem visszatérítendő támogatási formákat, például a tagállamok költségvetéseiből származó támogatást, a CEF-támogatásokat és az ESB-alapok által nyújtott támogatásokat, és az uniós költségvetési pénzügyi eszközöket – ideértve a CEF tőkefinanszírozási eszközének és a CEF hitelfinanszírozási eszközének kombinációit is – ötvözik az EBB csoporttól, nemzeti fejlesztési bankoktól, fejlesztési vagy egyéb pénzügyi intézményektől és befektetőktől származó finanszírozással és magánforrásból származó pénzügyi támogatásokkal. Az EBB csoporttól származó finanszírozásnak magában kell foglalnia az ESBA keretében nyújtott EBB finanszírozást, és a magánforrásból származó pénzügyi támogatásnak magában kell foglalnia a közvetlen és közvetett hozzájárulásokat, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek révén nyújtott támogatásokat.

(227)

A vegyesfinanszírozási eszközök kialakításának és felépítésének e rendelet szerint elvégzett előzetes vizsgálaton kell alapulnia, és tükröznie kell az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) közlekedési ágazat programjának a 2014–2020 közötti időszakra nyújtandó pénzügyi támogatást célzó többéves munkaprogram meghatározásáról szóló C(2014) 1921 bizottsági végrehajtási határozat módosításáról szóló Bizottság végrehajtási határozatban (2017. január 20.) említett „vegyesfinanszírozási felhívás” végrehajtásából levont tanulságok eredményét. A CEF vegyesfinanszírozási eszközeit a többéves és/vagy az éves munkaprogramoknak kell létrehozniuk, és azokat az 1316/2013/EU rendelet 17. és 25. cikkével összhangban kell jóváhagyni. A Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy minden CEF vegyesfinanszírozási eszköz felhasználásáról átlátható módon és időben beszámoló készüljön az Európai Parlament és a Tanács részére.

(228)

A CEF vegyesfinanszírozási eszközeinek elő kell segítenie, hogy észszerű, egységes kérelmezési mód álljon rendelkezésre valamennyi támogatási forma esetében, így többek között a CEF-ből származó uniós támogatások és a magánszektorbeli finanszírozások céljára is. Az ilyen vegyesfinanszírozási eszközöknek a kérelmezési folyamat projektgazdák számára történő optimalizálását kell célozniuk azáltal, hogy technikai és pénzügyi szempontból egységes értékelési eljárást biztosítanak.

(229)

A CEF vegyesfinanszírozási eszközeinek növelniük kell a rugalmasságot a projektek benyújtása tekintetében, valamint egyszerűsíteniük és észszerűsíteniük kell a projektazonosítás és -finanszírozás folyamatát. Emellett növelniük kell az érintett pénzügyi intézmények szerepvállalását és elkötelezettségét, csökkentve ezáltal a projektekkel kapcsolatos kockázatokat.

(230)

A CEF vegyesfinanszírozási eszközeinek javulást kell eredményezniük a tagállamok, a Bizottság, az EBB, a nemzeti fejlesztési bankok és a magánbefektetők közötti fokozottabb együttműködés, információcsere és együttműködés tekintetében annak érdekében, hogy létrejöjjön és támogatásban részesüljön a CEF szakpolitikai célkitűzéseit megvalósító projektek megfelelő portfóliója.

(231)

A CEF vegyesfinanszírozási eszközei keretében arra kell törekedni, hogy azok javítsák az uniós kiadások beruházási multiplikátorhatását a magánbefektetők részéről érkező további források bevonásával, ezáltal biztosítva a magánbefektetők lehető legnagyobb mértékű bevonását. Ezenfelül biztosítaniuk kell, hogy a támogatott tevékenységek gazdaságilag és pénzügyileg életképesekké váljanak, és segíteniük kell elkerülni, hogy elmaradjon a befektetésekből származó a tőkeáttételi hatás. Hozzá kell járulniuk a párizsi éghajlat konferencián (COP 21) meghatározott célértékek elérésére, a munkahelyteremtésre és a határokon átnyúló összekapcsolhatóságra vonatkozó uniós célkitűzések megvalósításához. Fontos, hogy olyankor, amikor a tevékenységek finanszírozásához mind CEF-forrásokat, mind ESBA-forrásokat igénybe vesznek, a Számvevőszék megvizsgálja, hogy a pénzgazdálkodás hatékony és eredményes volt-e az EUMSZ 287. cikkével és az 1316/2013/EU rendelet 24. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

(232)

A közlekedési ágazatban a legtöbb esetben várhatóan továbbra is a vissza nem térítendő támogatások jelentik majd az uniós szakpolitikai célkitűzések támogatásának elsődleges módját. A CEF vegyesfinanszírozási eszközök alkalmazása ennek megfelelően nem csökkentheti e támogatások rendelkezésre állását.

(233)

A magán-társbefektetők közlekedési projektekben való részvételét elő lehetne segíteni a pénzügyi kockázat csökkentése révén. E célra alkalmasak lehetnek az EBB által a közös finanszírozási mechanizmusok – például a vegyesfinanszírozási eszközök – keretében végrehajtott, költségvetésből támogatott első veszteségre nyújtott garanciák.

(234)

A CEF-ből nyújtott finanszírozásnak az 1316/2013/EU rendelet 17. cikkének (5) bekezdése alapján a többéves és az éves munkaprogramokban meghatározott kiválasztási és odaítélési szempontokon kell alapulnia, függetlenül a finanszírozásnak vagy a finanszírozások kombinációjának a formájától.

(235)

A vegyesfinanszírozás során nyert tapasztalatokat figyelembe kell venni az 1316/2013/EU rendelet értékelései során.

(236)

Nem értelmezhető úgy, hogy a CEF vegyesfinanszírozási eszköznek az e rendelettel való bevezetése érinti a 2020 utánra szóló többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások eredményét.

(237)

Tekintettel arra, hogy a közlekedési ágazatban nagyon magas a CEF kivitelezési aránya, valamint annak érdekében, hogy azok a projektek részesüljenek támogatásban, amelyek a transzeurópai közlekedési hálózat szempontjából a legnagyobb hozzáadott értéket képviselik a törzshálózati folyosók, a határon átnyúló projektek és a törzshálózat egyéb szakaszaira vonatkozó projektek, valamint az 1316/2013/EU rendelet I. mellékletében felsorolt horizontális prioritások keretében támogatható projektek kapcsán, kivételes jelleggel további rugalmasságot kell biztosítani a többéves munkaprogramok alkalmazásában, lehetővé téve, hogy a pénzügyi keretösszeg elérje az 1316/2013/EU rendeletben említett pénzügyi költségvetési források akár 95 %-át is. Fontos mindazonáltal, hogy a CEF végrehajtási időszakának fennmaradó részében további támogatásban részesüljenek az éves munkaprogramokban szereplő prioritások.

(238)

mivel a CEF távközlési ágazata a CEF közlekedési ágazatához és a CEF energetikai ágazatához képest más természetű, a támogatások átlagos mértéke kisebb, eltérő típusú költségek és projektek jellemzik, ezért kevésbé terhes tanúsítási kötelezettség révén – a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének gyengítése nélkül – el kell kerülni a kedvezményezettekre és a kapcsolódó tevékenységekben részt vevő tagállamokra háruló szükségtelen terheket.

(239)

A 283/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (31) szerint a digitális szolgáltatási infrastruktúrák területén a tevékenységek támogatására jelenleg csak vissza nem térítendő támogatások és közbeszerzés alkalmazhatók. A digitális szolgáltatási infrastruktúrák lehető leghatékonyabb működésének biztosítása érdekében az ilyen tevékenységek támogatására a CEF keretében jelenleg használt egyéb pénzügyi eszközöket, közöttük innovatív pénzügyi eszközöket is célszerű rendelkezésre bocsátani.

(240)

Az irányító hatóságokra nehezedő, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alappal való hatékony gazdálkodást esetlegesen hátráltató szükségtelen adminisztratív teher elkerülése érdekében egyszerűsíteni kell és meg kell könnyíteni az operatív programok nem alapvető elemeinek módosítására vonatkozó eljárást.

(241)

A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap alkalmazásának további egyszerűsítése érdekében kiegészítő rendelkezéseket kell hozni a kiadások támogathatósága, különösen az egységköltség-alapú térítés, az egyösszegű átalány és az átalányfinanszírozás alkalmazásának tekintetében.

(242)

A partnerszervezetekkel szembeni tisztességtelen bánásmód elkerülése érdekében a kizárólag a támogatás beszerzéséért felelős szervnek betudható szabálytalanságok nem érinthetik a partnerszervezetek kiadásainak támogathatóságát.

(243)

Az ESB-alapokkal és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alappal való gazdálkodás egyszerűsítése és a jogbizonytalanság elkerülése érdekében pontosítani kell az irányítás és a kontroll tekintetében az egyes tagállami feladatköröket.

(244)

Tekintettel arra, hogy a vonatkozó pénzügyi szabályokat a pénzügyi éven belül koherensen kell alkalmazni, elvben célszerű lenne úgy rendelkezni, hogy e rendelet (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) első részére vonatkozó módosítások alkalmazásának kezdőnapja egy pénzügyi év kezdőnapjára essen. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy az e rendeletben mind a költségvetési rendelet, mind az ágazatspecifikus szabályok módosításai vonatkozásában előírt jelentős egyszerűsítésből fakadó előnyöket az uniós források címzettjei minél hamarabb élvezhessék, helyénvaló kivételes jelleggel úgy rendelkezni, hogy e rendelet alkalmazása a hatálybalépésének napján kezdődjön meg. Ugyanakkor annak érdekében, hogy az új szabályokhoz való alkalmazkodásra több idő álljon rendelkezésre, az uniós intézményeknek a 2018-as pénzügyi év végéig továbbra is a 966/2012/EU, Euratom rendeletet kell alkalmazniuk az igazgatási előirányzataik végrehajtása tekintetében.

(245)

A pénzügyi eszközökre, a költségvetési biztosítékokra és a pénzügyi támogatásra vonatkozó módosítások egy részét csak a 2020 utánra szóló többéves pénzügyi keret alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni annak érdekében, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az alkalmazandó jogalapoknak és a programoknak az új szabályokhoz való hozzáigazítására.

(246)

A teljes munkaidős egyenértékek éves átlagára és az előző évekről átvitt címzett bevételek tervezett összegére vonatkozó tájékoztatást első alkalommal a 2021-ben előterjesztendő költségvetési tervezettel együtt kell rendelkezésre bocsátani annak érdekében, hogy a Bizottságnak elegendő ideje legyen az új kötelezettséghez való alkalmazkodásra,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

ELSŐ RÉSZ

KÖLTSÉGVETÉSI RENDELET

I. CÍM

TÁRGY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS ÁLTALÁNOS ELVEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet meghatározza az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség általános költségvetésének (a továbbiakban: a költségvetés) megállapítására és végrehajtására, valamint az elszámolások bemutatására és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „pályázó”: az a természetes személy, illetve jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely pályázatot nyújtott be vissza nem térítendő támogatás odaítélésére vonatkozó eljárásban vagy pénzdíjas versenypályázatra;

2.   „pályázati dokumentum”: az ajánlat, a részvétel iránti jelentkezés, a vissza nem térítendő támogatás iránti pályázat vagy a pénzdíjas versenypályázatra benyújtott pályázat;

3.   „odaítélési eljárás”: a közbeszerzési eljárás, a vissza nem térítendő támogatás odaítélésére vonatkozó eljárás, a pénzdíjas versenypályázat, illetve a szakértők vagy a 62. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja szerint költségvetést végrehajtó személyek vagy szervezetek kiválasztására irányuló eljárás;

4.   „alap-jogiaktus”: az ajánlástól és véleménytől eltérő olyan jogi aktus, amely jogalapot biztosít az intézkedésekhez és a költségvetésbe beállított kapcsolódó megfelelő kiadások, illetve a költségvetés által támogatott költségvetési biztosítékok vagy pénzügyi támogatás végrehajtásához, és amely a következő formák valamelyikét öltheti:

a)

az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (az Euratom-Szerződés) végrehajtása tekintetében az EUMSZ 288. cikke értelmében vett rendelet, irányelv vagy határozat; vagy

b)

az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címének végrehajtása tekintetében az EUSZ 28. cikkének (1) bekezdésében és 31. cikkének (2) bekezdésében, 33. cikkében, 42. cikkének (4) bekezdésében, valamint 43. cikkének (2) bekezdésében meghatározott formák valamelyike;

5.   „kedvezményezett”: az a természetes személy, illetve jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akivel vagy amellyel vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodást írtak alá;

6.   „vegyesfinanszírozási eszköz vagy platform”: a Bizottság és a fejlesztési vagy egyéb állami pénzügyi intézmények között létrejött olyan együttműködési keret, amelynek célja, hogy ötvözze a költségvetésből nyújtott nem visszafizetendő támogatási formákat és/vagy költségvetési biztosítékokat, valamint a fejlesztési vagy egyéb állami pénzügyi intézményektől, továbbá a magánszektorbeli pénzügyi intézményektől és a magánszektorbeli befektetőktől származó visszafizetendő támogatási formákat;

7.   „költségvetés-végrehajtás”: a költségvetési előirányzatoknak a 62. cikkben előírt módszerekkel összhangban való kezelésével, monitoringjával, kontrolljával és ellenőrzésével kapcsolatos tevékenységek végzése;

8.   „költségvetési kötelezettségvállalás”: az a művelet, amelynek során az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő előjegyzi a költségvetésben azokat az előirányzatokat, amelyek a jogi kötelezettségvállalások teljesítését célzó későbbi kifizetések fedezéséhez szükségesek;

9.   „költségvetési biztosíték”: az Unió olyan jogi kötelezettségvállalása, amelyben vállalja valamely különböző fellépésekből álló program támogatását a költségvetésre vonatkozó pénzügyi kötelezettség felvállalása útján, amely a program végrehajtása során egy meghatározott esemény bekövetkezése esetén lehívható, és érvényes marad a támogatott program keretében tett kötelezettségvállalások lejáratáig;

10.   „ingatlanszerződés”: olyan szerződés, amely földterület, épületek vagy egyéb ingatlan vételére, cseréjére, hosszú lejáratú lízingjére, haszonélvezetére, lízingjére, bérletére vagy részletre történő vásárlására vonatkozik, vételi opcióval vagy anélkül. A szerződés vonatkozhat mind meglévő, mind befejezés előtt álló épületre, feltéve, hogy a részvételre jelentkező beszerezte a rá vonatkozó érvényes építési engedélyt. Nem vonatkozik azonban e fogalom az építési beruházásra irányuló szerződésekben foglalt, az ajánlatkérő szerv által meghatározott kiírási feltételekkel összhangban kialakított épületekre;

11.   „részvételre jelentkező”: a meghívásos eljárásban, tárgyalásos versenyeljárásban, versenypárbeszédben, innovációs partnerségben, tervpályázaton vagy tárgyalásos eljárásban való részvételre történő meghívásért folyamodó, vagy részvételre meghívott gazdasági szereplő;

12.   „központi beszerző szerv”: olyan ajánlatkérő szerv, amely központosított és – adott esetben – járulékos beszerzési tevékenységet végez;

13.   „műveletellenőrzés”: a bevételi vagy kiadási műveletek egy meghatározott aspektusának vizsgálata;

14.   „koncessziós szerződés”: egy vagy több gazdasági szereplő és egy vagy több, a 174. és 178. cikk értelmében vett ajánlatkérő szerv által, írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek tárgya valamely gazdasági szereplőnek építési beruházás kivitelezésével, illetve szolgáltatások nyújtásával és irányításával való megbízása (a továbbiakban: a koncesszió) és amelyben:

a)

az ellenszolgáltatás vagy kizárólag az építmény vagy szolgáltatás hasznosítási joga, vagy ez a jog pénzbeli ellenszolgáltatással kiegészítve;

b)

a koncessziós szerződés elnyerésével a koncessziós jogosultra hárul a szóban forgó építmények vagy szolgáltatások hasznosításával járó működési kockázat, beleértve a keresleti kockázatot vagy kínálati kockázatot, vagy mindkettőt. Abban az esetben, ha rendes működési feltételek mellett nincs garancia arra, hogy megtérülnek az érintett építmény vagy szolgáltatás hasznosítása során végzett beruházások, illetve felmerült költségek, úgy tekintendő, hogy a koncessziós jogosult viseli a működési kockázatot;

15.   „függő kötelezettség”: olyan lehetséges pénzügyi kötelezettség, amely egy jövőbeli esemény eredményétől függően merülhet fel;

16.   „szerződés”: a közbeszerzési szerződés vagy a koncessziós szerződés;

17.   „szerződő fél”: az a gazdasági szereplő, akivel, illetve amellyel közbeszerzési szerződést írtak alá;

18.   „hozzájárulási megállapodás”: olyan megállapodás, amelyet uniós forrásokat felhasználó személyekkel vagy szervezetekkel kötöttek meg a 62. cikk (1) bekezdése c) pontjának ii–viii. alpontja alapján;

19.   „kontroll”: minden, a műveletek hatékonyságáról, eredményességéről és gazdaságosságáról, a jelentések megbízhatóságáról, az eszközök és információk védelméről, a csalás és a szabálytalanságok megelőzéséről, feltárásáról és korrekciójáról, valamint az azok nyomán hozott intézkedésekről megalapozott bizonyosságot adó intézkedés, és az alapul szolgáló ügyletek jogszerűségéhez és szabályszerűségéhez kapcsolódó kockázat megfelelő kezelése, figyelembe véve a programok többéves jellegét, valamint az érintett kifizetések jellegét. A kontroll több műveletellenőrzésből is állhat, valamint az első mondatban említett célkitűzések megvalósításához szükséges szakpolitikák és eljárások végrehajtását is magában foglalhatja;

20.   „partner”: az a fél, amelynek részére költségvetési biztosítékot nyújtanak;

21.   „válsághelyzet”:

a)

olyan helyzet, amely fegyveres konfliktussal vagy az ország vagy annak környezete destabilizálásával fenyegető, azonnali vagy közvetlen veszélyt jelent;

b)

olyan helyzet, amelyet természeti katasztrófák okozhatnak, olyan ember okozta válságok, mint a háborúk vagy más konfliktusok, vagy hasonló hatásokat kiváltó az éghajlatváltozáshoz, a környezetkárosodáshoz, az energia és a természeti erőforrások szűkössé válásához vagy a szélsőséges szegénységhez kapcsolódó különleges körülmények is;

22.   „a kötelezettségvállalás visszavonása”: olyan művelet, amelynek során az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő részben vagy egészben töröl egy költségvetési kötelezettségvállalással előzőleg lefoglalt előirányzatot;

23.   „dinamikus beszerzési rendszer”: a piacon általában elérhető tételek gyakori beszerzésének lebonyolítására szolgáló, teljes mértékben elektronikus folyamat;

24.   „gazdasági szereplő”: bármely természetes vagy jogi személy – beleértve a közjogi szerveket is –, illetve ezek csoportja, aki vagy amely árubeszerzést, építési beruházások kivitelezését, szolgáltatások nyújtását vagy ingatlanok értékesítését kínálja;

25.   „tulajdonviszonyt megtestesítő befektetés”: közvetlen vagy közvetett tőkejuttatás egy cég számára a cég teljes vagy részleges tulajdonlása ellenében, ahol a tőkebefektető bizonyos irányítási jogkört is szerezhet a cégben, és részesülhet a cég nyereségéből;

26.   „európai hivatal”: olyan, a Bizottság által vagy a Bizottság és egy vagy több egyéb uniós intézmény által létrehozott adminisztratív struktúra, amelyet meghatározott horizontális feladatok elvégzésére hoztak létre;

27.   „jogerős közigazgatási határozat”: valamely közigazgatási hatóság olyan határozata, amely jogerővel bír és kötelező érvényű az alkalmazandó jogszabályok szerint;

28.   „pénzügyi instrumentum”: minden olyan instrumentum, amely lehet készpénz, egy magán- vagy köztulajdonban lévő szervezet tulajdonviszonyt megtestesítő eszköze, vagy egy ilyen szervezettől származó készpénz vagy egyéb pénzügyi instrumentum átvételére vonatkozó szerződéses jog;

29.   „pénzügyi eszköz”: a költségvetésből nyújtott olyan uniós pénzügyi támogatási intézkedés, amelynek célja, hogy egy vagy több konkrét uniós szakpolitikai célkitűzést szolgáljon, amely tulajdonviszonyt, illetve részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések, kölcsönök vagy biztosítékok, vagy más kockázatmegosztó eszközök formáját öltheti, és adott esetben a pénzügyi támogatás egyéb formáival vagy megosztott irányítás alá tartozó forrásokkal vagy az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) származó forrásokkal kombinálhatók;

30.   „pénzügyi felelősségvállalás”: olyan szerződéses kötelezettség, amely készpénz vagy egyéb pénzügyi instrumentum egy másik szervezet részére való átadására vonatkozik;

31.   „keretszerződés”: egy vagy több gazdasági szereplő és egy vagy több ajánlatkérő szerv között létrejött közbeszerzési szerződés, amelynek célja az egy adott időszakban odaítélendő, a keretszerződésen alapuló egyedi szerződésekre irányadó feltételek megállapítása, különösen az árra és adott esetben a tervezett mennyiségre vonatkozóan;

32.   „globális tartalék”: az a teljes erőforrás-mennyiség, amely egy költségvetési biztosíték teljes időtartama alatt szükségesnek minősül, és amely a 211. cikk (1) bekezdésében említett tartalékfeltöltési rátának a költségvetési biztosíték 210. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, alap-jogiaktusban engedélyezett összegére való alkalmazásával határozható meg;

33.   „vissza nem térítendő támogatás”: adományozás útján nyújtott pénzügyi hozzájárulás. A közvetlen irányítás keretében nyújtott ilyen jellegű hozzájárulásokra a VIII. cím alkalmazandó;

34.   „biztosíték”: egy harmadik fél adósságának vagy kötelezettségének egészére vagy egy részére, illetve a kötelezettségek e harmadik fél általi sikeres teljesítéséért való felelősség írásban rögzített vállalása a biztosíték érvényesíthetővé válásának – például a tartozás meg nem fizetésének – esetére;

35.   „azonnal lehívható biztosíték”: az a biztosíték, amelyet a kezesnek a partner kérésére teljesítenie kell, az alapul szolgáló kötelezettség végrehajthatóságának hiányosságai ellenére is;

36.   „természetbeni hozzájárulás”: kedvezményezett részére harmadik fél által ingyenesen rendelkezésre bocsátott nem pénzügyi erőforrás;

37.   „jogi kötelezettségvállalás”: az az aktus, amellyel az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő vállal vagy megállapít egy kötelezettséget, amely későbbi kifizetést vagy kifizetéseket, valamint a költségvetésre terhelt kiadások elismerését eredményezi, ide tartoznak a pénzügyikeret-partnerségi megállapodások és keretszerződések keretében megkötött konkrét megállapodások és szerződések is;

38.   „Tőkeáttételi hatás”: a támogatható végső kedvezményezettek számára nyújtott visszatérítendő finanszírozás összegének az uniós hozzájárulással elosztott összege;

39.   „likviditási kockázat”: az a kockázat, hogy a közös tartalékalapban tartott valamely pénzügyi instrumentum nem adható el egy adott időszakban jelentős veszteség nélkül;

40.   „kölcsön”: olyan megállapodás, mely kötelezi a kölcsön folyósítóját, hogy a megállapodásban szereplő időtartamra bocsássa rendelkezésre a hitel felvevője számára a megállapodásban szereplő pénzösszeget, és amely alapján a kölcsön felvevője az említett összeget köteles a megállapodásban szereplő időtartamon belül visszafizetni;

41.   „kis értékű vissza nem térítendő támogatás”: az a vissza nem térítendő támogatás, amely nem haladja meg a 60 000 EUR-t;

42.   „tagállami szervezet”: olyan szervezet, amelyet egy tagállamban közjogi szervként hoztak létre, vagy olyan magánjog alapján működő szerv, amely közfeladatot lát el, és amelynek a tagállam megfelelő pénzügyi biztosítékokat nyújt;

43.   „végrehajtási módszer”: a 62. cikkben említett bármilyen költségvetés-végrehajtási módszer, vagyis a közvetlen irányítás, a közvetett irányítás és a megosztott irányítás;

44.   „több támogatót tömörítő fellépések”: minden olyan fellépés, amelyek esetében az uniós forrásokat legalább egy másik támogató forrásaival vonják össze;

45.   „beruházási multiplikátorhatás”: a támogatható végső kedvezményezettek általi befektetésnek az uniós hozzájárulással elosztott összege;

46.   „kimenet”: a tevékenység révén megvalósuló, az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban meghatározott elérendő célok összessége;

47.   „résztvevő”: közbeszerzési eljárásban a részvételre jelentkező vagy ajánlattevő, vissza nem térítendő támogatás odaítélésére vonatkozó eljárásban a pályázó, szakértők kiválasztására irányuló eljárásban a szakértő, pénzdíjas versenypályázaton a pályázó, illetve a 62. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja szerint uniós források felhasználására irányuló eljárásban részt vevő személy vagy szervezet;

48.   „pénzdíj”: versenyt követően díjként odaítélt pénzügyi hozzájárulás. A közvetlen irányítás keretében nyújtott ilyen jellegű hozzájárulásokra a IX. cím alkalmazandó;

49.   „közbeszerzés”: építési beruházás, árubeszerzés vagy szolgáltatás szerződés útján történő kivitelezése, megvalósítása, illetve nyújtása valamint földterület, épületek vagy egyéb ingatlan megszerzése vagy bérlése szerződés útján, egy vagy több ajánlatkérő szerv által, az ezen ajánlatkérő szervek által kiválasztott gazdasági szereplőktől;

50.   „közbeszerzési dokumentum”: minden olyan dokumentum, amelyet az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési eljárás elemeinek leírása vagy meghatározása érdekében hoz létre, illetve amelyre ennek érdekében hivatkozik, beleértve az alábbiakat:

a)

a 163. cikkben megállapított közzétételi intézkedések;

b)

az ajánlattételi felhívás;

c)

a kiírási feltételek, ezen belül a műszaki leírás és a vonatkozószempontok, vagy versenypárbeszéd esetén az ismertető;

d)

a szerződéstervezet;

51.   „közbeszerzési szerződés”: egy vagy több gazdasági szereplő és egy vagy több, a 174. és 178. cikk értelmében vett ajánlatkérő szerv által, írásban megkötött olyan visszterhes szerződés, amelynek tárgya az árnak részben vagy egészben a költségvetésből történő megfizetése ellenében ingó vagy ingatlan javak szerzése, építési beruházás kivitelezése vagy szolgáltatás nyújtása, és amelyek a következőkből állhatnak:

a)

ingatlanszerződés;

b)

árubeszerzésre irányuló szerződés;

c)

építési beruházásra irányuló szerződés;

d)

szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés;

52.   „részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetés”: a saját tőke és az idegen tőke között álló finanszírozási forma, amely az elsőhelyi adósságnál magasabb, de a törzsrészvénynél alacsonyabb kockázattal jár, és amely strukturálható jellemzően biztosíték nélküli és alárendelt, és egyes esetekben tőkévé vagy elsőbbségi tőkévé alakítható adósságként;

53.   „címzett”: az a kedvezményezett, szerződő fél, javadalmazott külső szakértő, illetve személy vagy szervezet, aki vagy amely pénzdíjat vagy egy finanszírozási eszköz révén forrásokat kap, illetve aki vagy amely uniós forrásokat használ fel a 62. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja szerint;

54.   „repómegállapodás”: értékpapírok készpénzért történő értékesítése az értékpapírok egy előre meghatározott vagy előre meg nem határozott későbbi időpontban való visszavásárlására irányuló megállapodással;

55.   „kutatási és technológiafejlesztési előirányzat”: a költségvetés „Közvetett kutatás” vagy „Közvetlen kutatás” elnevezésű szakpolitikai területekhez kapcsolódó címeinek egyikébe, vagy egy másik címben a kutatási tevékenységekhez kapcsolódó alcímbe bevitt előirányzat;

56.   „eredmény”: az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban meghatározott fellépések végrehajtásának a hatásai;

57.   „kockázatmegosztási eszköz”: olyan pénzügyi eszköz, amely lehetővé teszi egy meghatározott kockázat két vagy több szervezet közötti megosztását, adott esetben megállapodás szerinti díjazás ellenében;

58.   „szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés”: az a szerződés, amelynek tárgyát olyan szellemi és nem szellemi szolgáltatások képezik, amelyekre nem terjed ki az árubeszerzésre irányuló szerződés, az építési beruházásra irányuló szerződés és az ingatlanszerződés fogalma;

59.   „hatékony és eredményes pénzgazdálkodás”: a költségvetésnek a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvével összhangban való végrehajtása;

60.   „személyzeti szabályzat”: a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK rendeletben meghatározott, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek;

61.   „alvállalkozó”: olyan gazdasági szereplő, akit vagy amelyet egy részvételre jelentkező vagy az ajánlattevő vagy a szerződő fél által a szerződés egy részének teljesítése, illetve a kedvezményezett által a vissza nem térítendő támogatás révén társfinanszírozott feladatok egy részének teljesítése céljából javasol;

62.   „tagdíjak”: az Uniót a tagjaik között tudó szerveknek fizetett összegek, amelyek megfelelnek a költségvetési határozatoknak és az érintett szerv által megállapított fizetési feltételeknek;

63.   „árubeszerzésre irányuló szerződés”: olyan szerződés, amelynek tárgya termék megvásárlása, lízingje, bérlete vagy részletvétele, vételi joggal vagy anélkül, és amely mellékesen beállítási és üzembe helyezési műveletekre is kiterjedhet;

64.   „technikai segítségnyújtás”: az ágazatspecifikus szabályok sérelme nélkül egy program vagy egy fellépés végrehajtásához szükséges támogatási és kapacitásépítési tevékenységek, különösen előkészítési, irányítási, nyomonkövetési, értékelési, ellenőrzési és kontrolltevékenységek;

65.   „ajánlattevő”: ajánlatot benyújtó gazdasági szereplő;

66.   „Unió”: az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség, vagy – a szövegkörnyezettől függően – mindkettő;

67.   „uniós intézmény”: az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, a Bizottság, az Európai Unió Bírósága, a Számvevőszék, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, az európai ombudsman, az európai adatvédelmi biztos és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ); az Európai Központi Bank nem tekintendő uniós intézménynek;

68.   „értékesítő”: olyan gazdasági szereplő, aki vagy amely szerepel a részvétel iránti kérelem vagy ajánlat benyújtására felkérendő értékesítők jegyzékén;

69.   „önkéntes”: olyan személy, aki anyagi ellenszolgáltatás nélkül egy szervezet számára nem kötelező jelleggel munkát végez;

70.   „építmény”: magas- vagy mélyépítési munkálatok olyan, azok összességében vett eredménye, amely önmagában alkalmas valamely gazdasági vagy műszaki funkció betöltésére;

71.   „építési beruházásra irányuló szerződés”: olyan szerződés, amelynek tárgya az alábbiak egyike:

a)

építési beruházás kivitelezése, illetve tervezése és kivitelezése együtt;

b)

a 2014/24/EU irányelv a II. mellékletében szereplő tevékenységek valamelyikéhez tartozó építési beruházás kivitelezése, illetve tervezése és kivitelezése együtt; vagy

c)

az építmény típusa vagy tervezése tekintetében döntő befolyással rendelkező ajánlatkérő szerv által meghatározott követelményeknek megfelelő építmény bármilyen eszközzel történő kivitelezése;

3. cikk

A másodlagos jogszabályok megfeleltetése e rendeletnek

(1)   A költségvetés bevételeinek és kiadásainak végrehajtására vonatkozó, és valamely alap-jogiaktusban foglalt rendelkezéseknek meg kell felelniük a II. címben meghatározott költségvetési alapelveknek.

(2)   Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a jogalkotó hatóságnak benyújtott minden olyan javaslatban és javaslatmódosításban egyértelműen meg kell jelölni az e rendeletnek a II. címen kívüli rendelkezéseitől való vagy az e rendelet értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoktól való eltérést tartalmazó rendelkezéseket, valamint valamennyi ilyen javaslat és módosítás bevezető hivatkozásaiban és indokolásában meg kell nevezni ezen eltérések pontos okait.

4. cikk

Időtartamok, időpontok és határidők

E rendeletben meghatározott eltérő rendelkezés hiányában az e rendeletben megállapított határidőkre az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendelet (32) rendelkezései alkalmazandók.

5. cikk

A személyes adatok védelme

Ez a rendelet nem érinti a 45/2001/EK és az (EU) 2016/679 rendeletet.

II. CÍM

KÖLTSÉGVETÉS ÉS KÖLTSÉGVETÉSI ALAPELVEK

6. cikk

A költségvetési alapelvek tiszteletben tartása

A költségvetést az egységesség, a teljesség, az évenkéntiség, az egyensúly, az elszámolási egység, a globális fedezet, az egyediség, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és az átláthatóság e rendeletben megállapított elvével összhangban kell elkészíteni és végrehajtani.

1. FEJEZET

Az egységesség és a teljesség elve

7. cikk

A költségvetés hatálya

(1)   A költségvetés minden pénzügyi évre előrejelzi és engedélyezi az Unió számára szükségesnek tartott összes bevételt és kiadást. A költségvetés a következőket foglalja magában:

a)

az Unió bevételei és kiadásai, beleértve a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP) kapcsolatosan az EUSZ rendelkezéseinek végrehajtásából eredő igazgatási kiadásokat, valamint az említett rendelkezések végrehajtása által előidézett operatív kiadásokat, amennyiben azok a költségvetést terhelik;

b)

az Európai Atomenergia-közösség bevételei és kiadásai.

(2)   A költségvetés kötelezettségvállalási előirányzatokból és kifizetési előirányzatokból álló differenciált előirányzatokat, valamint nem differenciált előirányzatokat tartalmaz.

Az egy adott pénzügyi évre engedélyezett előirányzatok a következőket foglalják magukban:

a)

a költségvetésben és a költségvetés-módosításokban előírt előirányzatok;

b)

előző pénzügyi évekről áthozott előirányzatok;

c)

a 15. cikkel összhangban újból rendelkezésre bocsátott előirányzatok;

d)

a 12. cikk (4) bekezdésének b) pontjával összhangban visszafizetett előfinanszírozási kifizetésekből keletkező előirányzatok;

e)

azon előirányzatok, amelyek azt követően nyílnak meg, hogy az adott pénzügyi év, illetve az előző pénzügyi években áthozott bevétel befolyt.

(3)   A kötelezettségvállalási előirányzatok a pénzügyi évben tett jogi kötelezettségvállalások teljes költségét fedezik, a 114. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel.

(4)   A kifizetési előirányzatok a pénzügyi évben vagy a megelőző pénzügyi években vállalt jogi kötelezettségek teljesítésére szolgáló kifizetéseket fedezik.

(5)   E cikk (2) és (3) bekezdése nem akadályozza sem a 112. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában előírtak szerint a globális kötelezettségvállalások létrehozását, sem a 112. cikk (2) bekezdésében előírtak szerint a költségvetési kötelezettségvállalások éves részletekben történő teljesítését.

8. cikk

Az egységesség és a teljesség elvére vonatkozó különös rendelkezések

(1)   Minden bevételt és kiadást a költségvetés egy sorára le kell könyvelni.

(2)   A 210. cikk (2) bekezdésében foglalt, függő kötelezettségekből fakadó engedélyezett kiadásokra vonatkozó rendelkezés sérelme nélkül az engedélyezett előirányzatokat meghaladó kiadás nem teljesíthető, illetve nem engedélyezhető.

(3)   Előirányzat csak akkor szerepelhet a költségvetésben, amennyiben egy szükségesnek ítélt kiadási tételhez tartozik.

(4)   A költségvetésből biztosított előfinanszírozási kifizetésekből származó kamat nem az Uniót illeti, kivéve, ha erről az érintett hozzájárulási megállapodások vagy finanszírozási megállapodások eltérően rendelkeznek.

2. FEJEZET

Az évenkéntiség elve

9. cikk

Fogalommeghatározás

A költségvetésbe beállított előirányzatok egy pénzügyi évre engedélyezendők, amely január 1-jétől december 31-ig tart.

10. cikk

A bevételek és az előirányzatok költségvetési számvitele

(1)   A pénzügyi év bevételeit az adott évben beszedett összegek alapján kell elszámolni az adott év könyvelésében. A következő pénzügyi év január hónapjára vonatkozó saját források azonban a 609/2014/EU, Euratom rendelet alapján előzetesen is befizethetőek.

(2)   A hozzáadottérték-adón (héa) és a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló saját források tekintetében a tételek a 609/2014/EU, Euratom rendelettel összhangban kiigazíthatók.

(3)   A kötelezettségvállalásokat az adott év december 31-ig vállalt jogi kötelezettségvállalások alapján kell elszámolni a pénzügyi évre. Ugyanakkor a 112. cikk (4) bekezdésében említett globális kötelezettségvállalásokat az adott év december 31-ig fennálló költségvetési kötelezettségvállalások alapján kell elszámolni a pénzügyi évre.

(4)   A kifizetéseket a számvitelért felelős tisztviselő által az adott év december 31-éig teljesített kifizetések alapján kell elszámolni a pénzügyi évre.

(5)   A (3) és (4) bekezdéstől eltérve:

a)

az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) kiadásait a Bizottság által a tagállamoknak az adott év december 31-ig teljesített visszafizetések alapján kell a pénzügyi évre lekönyvelni, feltéve, hogy a számvitelért felelős tisztviselő a következő pénzügyi év január 31-ig megkapta a fizetési megbízást;

b)

az EMGA kivételével a megosztott irányítás keretében végrehajtott kiadásokat a Bizottság által a tagállamoknak az adott év december 31-éig teljesített visszafizetések alapján kell a pénzügyi év elszámolásaira lekönyvelni, ideértve a következő pénzügyi év január 31-ig lekönyvelt kiadásokat is a 30. és 31. cikkben megállapítottak szerint.

11. cikk

Kötelezettségvállalás az előirányzatokra

(1)   A költségvetésbe beállított előirányzatokra január 1-jével kezdődő hatállyal lehet kötelezettséget vállalni, amennyiben a költségvetést véglegesen elfogadták.

(2)   A következő kiadásokat a pénzügyi év október 15-étől előre le lehet kötni a következő pénzügyi évre meghatározott előirányzatok terhére:

a)

a rendszeres igazgatási kiadások, feltéve, hogy az ilyen kiadásokat az előző szabályszerűen elfogadott költségvetésben jóváhagyták, és legfeljebb az Európai Parlament és a Tanács által a folyó pénzügyi évre elfogadott összes megfelelő előirányzat egynegyedéig;

b)

az EMGA rendszeres irányítási kiadásai, feltéve, hogy az ilyen kiadások egy meglévő alap-jogiaktuson alapulnak, és legfeljebb az Európai Parlament és a Tanács által a folyó pénzügyi évre elfogadott összes megfelelő előirányzat háromnegyedéig.

12. cikk

Előirányzatok megszüntetése és átvitele

(1)   Azokat az előirányzatokat, amelyeket nem használtak fel azon pénzügyi év végéig, amelyben szerepeltették őket, meg kell szüntetni, kivéve, ha a (2)–(8) bekezdéssel összhangban átvitelre kerülnek.

(2)   A következő előirányzatok átvihetőek egy a (3) bekezdés alapján hozott határozattal, de kizárólag a következő pénzügyi évre:

a)

az olyan kötelezettségvállalási előirányzatok vagy nem differenciált előirányzatok, amelyekre vonatkozóan a kötelezettségvállalási eljárás előkészítő szakaszainak legnagyobb része pénzügyi év december 31-ig lezajlott. Az ilyen előirányzatokat a következő pénzügyi év március 31-ig lehet lekötni, az ingatlanprojektekkel kapcsolatos nem differenciált előirányzatok kivételével, amelyeket a következő pénzügyi év december 31-ig lehet kötni;

b)

azon előirányzatok, amelyek akkor szükségesek, ha a jogalkotó hatóság a pénzügyi év utolsó negyedévében fogadott el alap-jogiaktust, és a Bizottság nem tudta lekötni az e célra meghatározott előirányzatokat az adott év december 31-ig. Ezeket az előirányzatokat a következő pénzügyi év december 31-ig lehet lekötni;

c)

olyan kifizetési előirányzatok, amelyek meglévő kötelezettségvállalások vagy az átvitt kötelezettségvállalási előirányzatokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalások fedezéséhez szükségesek, amennyiben a következő pénzügyi évi költségvetésben a vonatkozó költségvetési sorokon meghatározott kifizetési előirányzatok nem fedezik a szükségleteket;

d)

az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (33) 4. cikkének (1) bekezdésében említett intézkedésekhez kapcsolódó, le nem kötött előirányzatok.

Az első albekezdés c) pontja tekintetében az érintett uniós intézmény először a folyó költségvetési évre engedélyezett előirányzatokat használja fel, és az átvitt előirányzatokat nem használja fel addig, amíg az előbbieket ki nem meríti.

Az e bekezdés első albekezdésének d) pontjában említett le nem kötött előirányzatok átvitele nem haladhatja meg az 1306/2013/EU rendelet 26. cikkében említett, az előző pénzügyi évben a közvetlen kifizetésekre alkalmazott kiigazítás összegét, és legfeljebb az Európai Parlament és a Tanács által megszavazott eredeti előirányzatok 2 %-a lehet. Az átvitt előirányzatokat az 1306/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett intézkedéseket fedező költségvetési sorokba kell visszahelyezni;

(3)   Az érintett uniós intézmény a (2) bekezdésben említett átvitelekről legkésőbb a következő pénzügyi év február 15-ig hozza meg határozatát. Az átvitelről hozott határozatáról az adott év március 15-ig tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Továbbá minden költségvetési sorról közli, hogy a (2) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában szereplő kritériumokat hogyan alkalmazta az egyes átvitelekre.

(4)   Az előirányzatokat automatikusan át kell vinni a következők tekintetében:

a)

a sürgősségisegély-tartalékra és az Európai Unió Szolidaritási Alapjára vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok. Ezeket az előirányzatokat csak a következő pénzügyi évre lehet átvinni, és az adott év december 31-ig lehet lekötni;

b)

a belső címzett bevételnek megfelelő előirányzatok. Az ilyen előirányzatokat kizárólag a következő pénzügyi évre lehet átvinni és az adott év december 31-ig lehet lekötni, kivéve a bérleti jogviszonyból, valamint épületek és földterületek értékesítéséből származó belső címzett bevételeket, amelyeket át lehet vinni mindaddig, amíg azokat teljes mértékben fel nem használják. Az 1303/2013/EU és az 514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (34) említett, az előfinanszírozási kifizetések visszafizetéséből keletkező azon kötelezettségvállalási előirányzatok, amelyek december 31-én rendelkezésre állnak, átvihetők a program lezárásáig, és szükség esetén felhasználhatók, feltéve, hogy más kötelezettségvállalási előirányzatok már nem állnak rendelkezésre;

c)

külső címzett bevételnek megfelelő előirányzatok. Az ilyen előirányzatokat teljes mértékben fel kell használni az azon programhoz vagy fellépéshez kapcsolódó műveletek lezárásáig, amelyhez azokat hozzárendelték, vagy átvihetőek és felhasználhatóak a következő programra vagy fellépésre. Ez nem alkalmazandó a 21. cikk (2) bekezdése g) pontjának iii. alpontjában említett bevételre, amelynek vonatkozásában az öt éven belül le nem kötött előirányzatokat meg kell szüntetni;

d)

az 1306/2013/EU rendelet 41. cikkével összhangban a felfüggesztésekből származó, az EMGA-hoz kapcsolódó kifizetési előirányzatok.

(5)   A 21. cikk (2) bekezdésének e) pontja szerinti, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) államainak egyes uniós programokban való részvételéből származó, az e cikk (4) bekezdésének c) pontjában említett külső címzett bevételeket az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodáshoz (EGT-megállapodás) csatolt 32. sz. jegyzőkönyvnek megfelelően kell kezelni.

(6)   A (3) bekezdés szerinti tájékoztatáson túl, az érintett uniós intézmény tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az automatikusan átvitt előirányzatokról, beleértve a szóban forgó összegekről, valamint e cikk azon rendelkezéséről, amely alapján az előirányzatok átvitele történt.

(7)   A pénzügyi év végén jogilag lekötött nem differenciált előirányzatokat a következő pénzügyi év végéig kell kifizetni.

(8)   A (4) bekezdés sérelme nélkül, a tartalékba helyezett előirányzatok és a személyzeti kiadások előirányzatai nem vihetők át. E cikk alkalmazásában a személyzeti kiadások magukban foglalják az uniós intézmények azon tagjai és személyzete részére járó béreket és juttatásokat, akikre a személyzeti szabályzat alkalmazandó.

13. cikk

Az előirányzatok megszüntetésével és átvitelével kapcsolatos részletes rendelkezések

(1)   A 12. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett kötelezettségvállalási előirányzatok és nem differenciált előirányzatok átvitelére csak akkor van lehetőség, ha az adott pénzügyi év december 31-e előtt az engedélyezésre jogosult tisztviselőtől független okból nem kerülhetett sor a kötelezettségvállalásra, és az előkészítő szakaszok olyan mértékben előrehaladottak, hogy észszerűen feltételezhető, hogy a kötelezettségvállalást a következő pénzügyi év március 31-ig – vagy ingatlanprojektek esetében a következő pénzügyi év december 31-ig – megtehető a kötelezettségvállalás.

(2)   A 12. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett előkészítő szakaszok, amelyeknek az adott pénzügyi év december 31. előtt le kell zárulniuk ahhoz, hogy lehetővé váljék a következő pénzügyi évre való átvitel, a következők:

a)

a 112. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a) pontja szerinti egyedi kötelezettségvállalás esetén a potenciális ajánlattevők, kedvezményezettek, díjnyertesek vagy küldöttek kiválasztásának befejezése;

b)

a 112. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontja szerinti globális költségvetési kötelezettségvállalás esetén a finanszírozási határozat elfogadása vagy az egyes uniós intézményekben az érintett szervezeti egységek finanszírozási határozatra vonatkozó konzultációs folyamatának lezárása.

(3)   A 12. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjával összhangban átvitt és a következő pénzügyi év március 31-ig le nem kötött, illetve ingatlanprojektekhez kapcsolódó összegek esetében a következő pénzügyi év december 31-ig le nem kötött előirányzatokat automatikusan meg kell szüntetni.

A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az első albekezdéssel összhangban megszüntetett előirányzatokról a megszüntetéstől számított egy hónapon belül.

14. cikk

Kötelezettségvállalások visszavonása

(1)   Ha a költségvetési kötelezettségvállalásokat visszavonják a kötelezettségvállalás megtételét követő bármely pénzügyi évben azon tevékenységek végrehajtásának teljes vagy részleges elmaradása miatt, amelyekre azokat előirányozták, az ilyen visszavonásoknak megfelelő előirányzatokat meg kell szüntetni –, kivéve, ha az 1303/2013/EU és az 514/2014/EU rendelet másként nem rendelkezik, valamint ezen rendelet 15. cikkének sérelme nélkül.

(2)   Az 1303/2013/EU és az 514/2014/EU rendeletben említett kötelezettségvállalási előirányzatokat az említett rendeletekkel összhangban automatikusan vissza kell vonni.

(3)   E cikk nem alkalmazandó a 21. cikk (2) bekezdésében említett külső címzett bevételekre.

15. cikk

A visszavont kötelezettségvállalásoknak megfelelő előirányzatok újbóli rendelkezésre bocsátása

(1)   Az 1303/2013/EU, a 223/2014/EU és az 514/2014/EU rendeletben említett visszavont kötelezettségvállalásoknak megfelelő előirányzatok nyilvánvaló, kizárólag a Bizottságnak tulajdonítható hiba esetén újból rendelkezésre bocsáthatók.

E célból a Bizottság megvizsgálja az előző pénzügyi évben visszavont kötelezettségvállalásokat, és – a szükségletek alapján – a folyó pénzügyi év február 15-ig határoz a szóban forgó előirányzatok újbóli rendelkezésre bocsátásának szükségességéről.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett eseten túl a visszavont kötelezettségvállalásoknak megfelelő előirányzatokat újból rendelkezésre kell bocsátani a következő esetekben:

a)

olyan program esetében, ahol a kötelezettségvállalások visszavonására az 1303/2013/EU rendelet 20. cikkében létrehozott eredményességi tartalék végrehajtására vonatkozó szabályok alapján került sor;

b)

az 1303/2013/EU rendelet 39. cikk (2) bekezdése hetedik albekezdésében említetteknek megfelelően a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára létrehozott egyedi pénzügyi eszközhöz kapcsolódó program esetében, ahol a kötelezettségvállalások visszavonására annak folytán került sor, hogy a tagállam megszüntette részvételét a pénzügyi eszközben.

(3)   A kapcsolódó kutatási projektek megvalósításának teljes vagy részleges elmaradása miatt visszavont kötelezettségvállalásoknak megfelelő összegű kötelezettségvállalási előirányzatok a költségvetési eljárás keretében szintén újból rendelkezésre bocsáthatók azon kutatási program javára, amelyhez a projekt tartozik, vagy annak utódprogramja javára.

16. cikk

A költségvetés késői elfogadása esetén alkalmazandó szabályok

(1)   Ha a költségvetést a pénzügyi év kezdetén még nem fogadták el véglegesen, úgy az EUMSZ 315. cikkének első bekezdésében említett eljárást (ideiglenes tizenkettedek rendszere) kell alkalmazni. Kötelezettségek és kifizetések az e cikk (2) bekezdésében megállapított kereteken belül vállalhatók.

(2)   Kötelezettségeket alcímenként az előző pénzügyi év költségvetésének megfelelő alcímében lévő összes engedélyezett előirányzat legfeljebb egynegyedére lehet vállalni, továbbá minden eltelt hónap után egy tizenkettedre.

Az előirányzatok költségvetési tervezetben meghatározott felső korlátja nem léphető túl.

Kifizetéseket havonta alcímenként a megelőző pénzügyi év költségvetésének megfelelő alcímében lévő engedélyezett előirányzatok legfeljebb egy tizenkettedére lehet vállalni. Ennek során azonban nem lehet túllépni a költségvetési tervezet ugyanazon alcímében meghatározott előirányzatok egy tizenketted részét.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett, a megelőző pénzügyi év költségvetésének megfelelő alcímében lévő engedélyezett előirányzatok alatt a költségvetés megszavazott –a költségvetés-módosításokat és az említett pénzügyi évben végzett átcsoportosításokkal járó kiigazítást is tartalmazó – előirányzatainak kell tekinteni

(4)   Ha az uniós fellépés folytonossága és az irányítási követelmények megkívánják, a Tanács – a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel eljárva – mind a kötelezettségvállalásokra, mind a kifizetésekre vonatkozóan egy ideiglenes tizenkettedre – a kellően indokolt eseteket kivéve – engedélyezhet többletkiadásokat, de ezek nem haladhatják meg négy ideiglenes tizenketted összegét, azokon felül, amelyek az (1) és (2) bekezdéssel összhangban automatikusan rendelkezésre állnak. A Tanács az engedélyezésről szóló határozatát haladéktalanul továbbítja az Európai Parlamentnek.

Az első albekezdésben említett határozat az elfogadásától számított harmincadik napon lép hatályba, kivéve, ha az Európai Parlament:

a)

a képviselők többségével a 30 napos határidő lejárta előtt a kiadás csökkentéséről határoz, amely esetben a Bizottságnak új javaslatot kell benyújtania; vagy

b)

a Tanácsot és a Bizottságot arról tájékoztatja, hogy nem kívánja csökkenteni a kiadást, mely esetben a határozat a harminc napos határidő lejárta előtt hatályba lép.

A további tizenkettedeket egyben kell engedélyezni, és azok nem oszthatók fel.

(5)   Ha egy adott alcím esetében négy ideiglenes tizenketted, amelyet a (4) bekezdéssel összhangban engedélyeztek, nem elegendő ahhoz, hogy fedezze az uniós fellépés megszakadásának elkerüléséhez szükséges kiadásokat a szóban forgó alcímben foglalt területen, úgy kivételesen engedélyezhető az előző pénzügyi év költségvetésének megfelelő alcímében szereplő előirányzatok összegének túllépése. Az Európai Parlament és a Tanács a (4) bekezdésben előírt eljárásokkal összhangban jár el. Az előző pénzügyi év költségvetésében rendelkezésre álló vagy a költségvetési tervezetben javasolt összes előirányzat teljes összegét azonban semmilyen körülmények között nem lehet túllépni.

3. FEJEZET

Az egyensúly elve

17. cikk

Fogalommeghatározás és hatály

(1)   A bevételeknek és a kifizetési előirányzatoknak egyensúlyban kell lenniük.

(2)   Az Unió, valamint a 70. és 71. cikkben említett uniós szervek nem vehetnek fel kölcsönöket a költségvetés keretén belül.

18. cikk

A pénzügyi év egyenlege

(1)   Minden pénzügyi év egyenlegét többlet esetén bevételként, hiány esetén kifizetési előirányzatként kell beállítani a következő pénzügyi évre vonatkozó költségvetésbe.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett bevételek és kifizetési előirányzatok tervezett összegét a költségvetési eljárás során egy, az e rendelet 42. cikkének megfelelően benyújtott módosító indítvány útján kell beállítani a költségvetésbe. A tervezett összegeket a 608/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet (35) 1. cikkével összhangban kell kidolgozni.

(3)   Az egyes pénzügyi évekre vonatkozó előzetes beszámolók benyújtását követően az előzetes beszámolók és a tervezet közötti esetleges eltéréseket a következő pénzügyi év költségvetésébe kell beállítani egy kizárólag az érintett eltérésre vonatkozó költségvetés-módosítás útján. Ilyen esetekben a Bizottság a költségvetés-módosítási tervezetet az előzetes beszámoló benyújtását követő 15 napon belül egy időben benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

4. FEJEZET

Az elszámolási egység elve

19. cikk

Az euro használata

(1)   A többéves pénzügyi keretet és a költségvetést euróban kell kidolgozni és végrehajtani, és az elszámolás is euróban történik. A 77. cikkben említett pénzforgalmi célokból kifolyólag azonban a számvitelért felelős tisztviselő, előlegszámlák esetében az előlegszámla-kezelők, valamint a Bizottság és az EKSZ adminisztratív irányításának vonatkozásában felmerülő igények esetében az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő felhatalmazást kap a műveletek egyéb pénznemben történő végrehajtására.

(2)   Az ágazatspecifikus szabályokban, illetve konkrét szerződésekben, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodásokban, hozzájárulási megállapodásokban és finanszírozási megállapodásokban rögzített különös rendelkezések sérelme nélkül, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában azon a napon közzétett napi euroátváltási árfolyam alkalmazásával végzi el az átváltást, amelyen az engedélyezésre jogosult szervezeti egység a fizetési megbízást, illetve a beszedési megbízást kiállította.

Ha ilyen napi árfolyamot nem tesznek közzé, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő a (3) bekezdésben említett árfolyamot alkalmazza.

(3)   A 82., 83. és 84. cikkben előírt elszámolás alkalmazásában az euro és egyéb valuták közötti átváltás az euro megfelelő havi elszámolási árfolyamán történik. Ezt az elszámolási árfolyamot a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője bármely megbízhatónak ítélt információforrásra támaszkodva a havi elszámolási árfolyam hónapját megelőző hónap utolsó előtti munkanapján érvényes árfolyam alapján határozza meg.

(4)   A valutaátszámítási műveleteket úgy kell elvégezni, hogy azok ne gyakoroljanak jelentős hatást az uniós társfinanszírozás szintjére vagy káros hatást a költségvetésre. Adott esetben az euro és más pénznemek közötti átváltási árfolyam az egy adott időszak napi átváltási árfolyamainak átlagával is kiszámítható.

5. FEJEZET

A globális fedezet elve

20. cikk

Hatály

A 21. cikk sérelme nélkül, az összes bevételnek fedeznie kell az összes kifizetési előirányzatot. A 27. cikk sérelme nélkül, minden bevételt és kiadást teljes egészében, egymással szembeni kiigazítás nélkül kell beállítani.

21. cikk

Címzett bevétel

(1)   A külső címzett bevételeket és a belső címzett bevételeket meghatározott kiadási tételek finanszírozására kell felhasználni.

(2)   A külső címzett bevételek közé a következők tartoznak:

a)

a tagállamok által az alábbi típusú fellépésekre és programokra nyújtott konkrét pénzügyi többlethozzájárulások:

i.

egyes kiegészítő kutatási és technológiafejlesztési programok;

ii.

az Unió által finanszírozott és a Bizottság által irányított egyes külső támogatási fellépések vagy programok;

b)

az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az ESZAK -Szerződés lejártának pénzügyi következményeiről és a Szén- és Acélipari Kutatási Alapról szóló 37. jegyzőkönyv által létrehozott Szén- és Acélipari Kutatási Alap által képzett bevételekhez kapcsolódó előirányzatok;

c)

az 1467/97/EK tanácsi rendeletben (36) előírt letétek kamata és az ugyanazon rendelet alapján beszedett pénzbírságok;

d)

meghatározott rendeltetésű bevételek, úgymint az alapítványoktól, támogatásokból, ajándékokból és hagyatékokból származó jövedelem, beleértve az egyes uniós intézményekhez rendelt címzett bevételeket;

e)

harmadik országok vagy nem az EUMSZ vagy az Euratom–Szerződés alapján létesített szervek által uniós tevékenységekhez nyújtott pénzügyi hozzájárulások;

f)

a (3) bekezdésben említett belső címzett bevételek, amennyiben kiegészítik az e bekezdésben említett külső címzett bevételt;

g)

bevételek a Közös Kutatóközpont (JRC) által szervezett, az alábbiak bármelyikéből álló, verseny jellegű tevékenységekből:

i.

a JRC részvételével zajló, vissza nem térítendő támogatásra irányuló és közbeszerzési eljárások;

ii.

a JRC által harmadik felek nevében végzett tevékenységek;

iii.

az 59. cikkel összhangban egyéb uniós intézményekkel vagy a Bizottság más szervezeti egységeivel műszaki-tudományos szolgáltatások nyújtásáról kötött igazgatási megállapodás keretében végzett tevékenységek.

(3)   A belső címzett bevételek közé a következők tartoznak:

a)

harmadik felektől származó áruk, szolgáltatások vagy a harmadik fél kérésére elvégzett munka tekintetében keletkező bevételek;

b)

a jogtalanul kifizetett összegeknek a 101. cikkel összhangban történő visszafizetéséből származó bevételek;

c)

áru, szolgáltatás vagy munkavégzés uniós intézményen belüli más szervezeti egységek vagy egyéb uniós intézmények vagy szervek részére történő biztosításából származó bevételek, beleértve az egyéb uniós intézmények vagy szervek által a nevükben megfizetett kiküldetési ellátmányok visszatérítését is;

d)

befolyt biztosítási díjak;

e)

bérleti jogviszonyból származó bevételek, valamint épületek és földterületek értékesítéséből származó bevételek;

f)

pénzügyi eszközök vagy költségvetési biztosítékok visszafizetése a 209. cikk (3) bekezdésének második albekezdése értelmében;

g)

későbbi adó-visszatérítések nyomán keletkező bevételek a 27. cikk (3) bekezdése első albekezdésének b) pontja értelmében.

(4)   A címzett bevételeket a 12. cikk (4) bekezdésének b) és c) pontjával, valamint a 32. cikkel összhangban kell átvinni és átcsoportosítani.

(5)   Alap-jogiaktus azt a bevételt, amelyről rendelkezik, hozzárendelheti meghatározott kiadási tételekhez. Ha erről az alap-jogiaktus másképp nem rendelkezik, e bevételek belső címzett bevételt képeznek.

(6)   A költségvetés tartalmaz olyan sorokat, amelyeken a külső címzett bevételek és a belső címzett bevételek szerepelnek, és amennyiben lehetséges, feltünteti a megfelelő összegeket.

22. cikk

A címzett bevételek beállítására szolgáló struktúra és a megfelelő előirányzatok képzése

(1)   Az e cikk (2) bekezdése első albekezdése c) pontjának és a 24. cikknek a sérelme nélkül, a címzett bevételek beállítására szolgáló költségvetési struktúra a következőkből áll:

a)

az egyes uniós intézményekre vonatkozó szakaszok bevételi kimutatásaiban egy, a bevételek beállítására szolgáló költségvetési sor;

b)

a kiadási kimutatásban a megjegyzések – ideértve az általános megjegyzéseket is –, amelyek jelzik, hogy mely költségvetési sorokba állíthatók be a címzett bevételeknek megfelelő, rendelkezésre bocsátott előirányzatok.

Az első albekezdés a) pontjában említett esetben „pro memoria” bejegyzést kell feltüntetni, a tervezett bevételt pedig tájékoztató jelleggel a megjegyzések között kell közölni.

(2)   A címzett bevételeknek megfelelő előirányzatokat mind kötelezettségvállalási előirányzatként, mind kifizetési előirányzatként automatikusan rendelkezésre kell bocsátani, amikor a bevétel befolyt az uniós intézményhez, az alábbi esetek kivételével:

a)

a 21. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben a tagállamok általi pénzügyi hozzájárulásra vonatkozóan, amennyiben a hozzájárulási megállapodást euróban fejezik ki, a kötelezettségvállalási előirányzatok a hozzájárulási megállapodás tagállam általi aláírását követően rendelkezésre bocsáthatók;

b)

a 21. cikk (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 21. cikk (2) bekezdése g) pontjának i. és iii. alpontjában említett esetekben a kötelezettségvállalási előirányzatokat rendelkezésre kell bocsátani, amint a követelés összegének előzetes felmérése megtörtént;

c)

a 21. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett esetben az összegek bevitele a bevételi kimutatásba egyúttal kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok képzését eredményezi a kiadási kimutatásban.

Az e bekezdés c) pontjának első albekezdésében említett előirányzatokat a 20. cikkel összhangban kell teljesíteni.

(3)   A 21. cikk (2) bekezdésének b) és g) pontjában említett tervezett követelésösszeget nyilvántartásba vétel céljából meg kell küldeni a számvitelért felelős tisztviselőnek.

23.cikk

A tagállamok hozzájárulása a kutatási programokhoz

(1)   A tagállamok egyes, az 609/2014/EU, Euratom rendelet 5. cikke szerinti egyes kiegészítő kutatási programok finanszírozásához az alábbiak szerint teljesítik hozzájárulásukat:

a)

a költségvetésbe beállított összeg hét tizenketted része a folyó pénzügyi év január 31-ig fizetendő;

b)

a fennmaradó öt tizenketted rész a folyó pénzügyi év július 15-ig fizetendő.

(2)   Ha nem kerül sor a költségvetés végleges elfogadására a pénzügyi év kezdetéig, úgy az (1) bekezdés szerinti hozzájárulások az előző pénzügyi évre vonatkozó költségvetésbe beállított összegen alapulnak.

(3)   Valamennyi hozzájárulást és olyan kiegészítő befizetést, amellyel a tagállamok a költségvetésnek tartoznak, a Bizottság számláján, illetve számláin kell jóváírni a pénzösszegek lehívását követő harminc naptári napon belül.

(4)   A befizetések jóváírása a 609/2014/EK, Euratom rendeletben előírt számlán történik, az említett rendeletben megállapított feltételek szerint.

24. cikk

Az EFTA-államok egyes uniós programokban való részvételéből eredő címzett bevételek

(1)   Az EFTA-államok egyes uniós programokban való részvételéből eredő bevételek beállítására szolgáló költségvetési struktúra a következő:

a)

a bevételi kimutatásban „pro memoria” bejegyzéssel ellátott költségvetési sort kell beállítani, amely magában foglalja az egyes EFTA-államok pénzügyi évre vonatkozó hozzájárulásainak teljes összegét;

b)

a kiadási kimutatásban egy, a költségvetés szerves részét képező mellékletben meg kell határozni azokat a költségvetési sorokat, amelyek az EFTA-államok részvételével folyó uniós tevékenységekre vonatkoznak, és e mellékletnek tartalmaznia kell az egyes EFTA-államok részvételének tervezett összegére vonatkozó információkat is.

(2)   Az EGT-megállapodás 82. cikke szerint az EFTA-államok éves részvételének összege alapján, amelyet az EGT Vegyes Bizottság az EGT-megállapodáshoz csatolt 32. sz. jegyzőkönyv 1. cikkének (5) bekezdésével összhangban megerősített a Bizottság részére, a pénzügyi év elején rendelkezésre kell bocsátani a megfelelő kötelezettségvállalási előirányzatok és kifizetési előirányzatok teljes összegét.

(3)   Az EFTA-államok pénzügyi hozzájárulásaiból származó bevételek felhasználását külön kell felügyelni.

25. cikk

Adományok

(1)   A Bizottság bármely, az Uniónak felajánlott adományt elfogadhat, úgymint alapítványoktól, támogatásokból, adományokból és hagyatékokból származó jövedelmeket.

(2)   Az Európai Parlament és a Tanács engedélye szükséges az 50 000 EUR vagy azt meghaladó értékű olyan adományok elfogadásához, amelyek az adomány értékének 10 %-át meghaladó pénzügyi költséget – többek között utólagos költségeket –vonnak maguk után. Az Európai Parlament és a Tanács az üggyel kapcsolatban az érintett uniós intézmény kérelmének kézhezvételétől számított két hónapon belül jár el. Ha ezen időszak alatt nem emelnek kifogást, úgy az érintett uniós intézmények végleges döntést hoznak az adomány elfogadásáról. Az érintett uniós intézmények az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett kérelmükben kifejtik, hogy az Uniónak juttatott adományok elfogadásával milyen pénzügyi költségek járnak.

26. cikk

Vállalati szponzorálás

(1)   Vállalati szponzorálás az a megállapodás, amelynek révén egy jogi személy természetbeni támogatást nyújt egy eseményhez vagy tevékenységhez promóciós vagy vállalati társadalmi felelősségvállalási célokból.

(2)   Az uniós intézmények és szervek konkrét belső szabályok alapján, amelyeket saját weboldalukon közzé kell tenniük, kivételesen elfogadhatnak vállalati szponzorálás keretében nyújtott hozzájárulást, feltéve, hogy:

a)

a vállalati szponzorálás elfogadására irányuló eljárás minden szakaszában kellő figyelmet szentelnek a megkülönböztetésmentesség, az arányosság, az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének;

b)

a vállalati szponzorálás keretében nyújtott természetbeni hozzájárulás hozzájárul az Unióról kialakított kedvező képhez, és közvetlenül kapcsolódik egy esemény vagy tevékenység alapcélkitűzéséhez;

c)

a vállalati szponzorálás keretében nyújtott természetbeni hozzájárulás nem eredményez összeférhetetlenséget, és nem kizárólag társas eseményekre irányul;

d)

az esemény vagy tevékenység finanszírozása nem kizárólag vállalati szponzorálás útján történik;

e)

a vállalati szponzorálás ellenértékeként nyújtott szolgáltatás kizárólag abból áll, hogy a szponzor védjegyének vagy nevének nyilvánosságot biztosítanak;

f)

a szponzor a szponzorálási eljárás idején nincs a 136. cikk (1) bekezdésében és a 141. cikk (1) bekezdésében említett helyzetek egyikében sem, és a 142. cikk (1) bekezdésében említett adatbázisban nem tartják őt nyilván kizártként.

(3)   Ha a vállalati szponzorálás értéke meghaladja az 5 000 eurót, a szponzort olyan nyilvános jegyzékbe kell felvenni, amely információkat tartalmaz a szponzorált esemény vagy tevékenység típusáról.

27. cikk

A levonások és árfolyam-kiigazítások szabályai

(1)   A kifizetési kérelmekből az alábbi levonásokra kerülhet sor, azzal, hogy azokat ezután a nettó összeggel kell kifizetésre továbbítani:

a)

a szerződésekben részt vevő felekre vagy kedvezményezettekre kirótt szankciók;

b)

a számlánként és a költségkimutatásonként alkalmazandó engedmények, visszatérítések és egyéb levonások;

c)

az előfinanszírozási kifizetésekből származó kamat;

d)

a jogtalanul kifizetett összegek miatti kiigazítások.

Az első albekezdés d) pontjában említett kiigazítások történhetnek közvetlen levonással, az ugyanazon fizetési kedvezményezett részére teljesített új időközi vagy egyenlegkifizetés útján, ugyanazon alcím, jogcímcsoport és pénzügyi év keretében, amelynek keretében a többletkifizetésre is sor került.

Az első albekezdés c) és d) pontjában említett levonásokra az uniós számviteli szabályokat kell alkalmazni.

(2)   Az Unió számára értékesített termékeknek és nyújtott szolgáltatásoknak az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv értelmében a tagállamok által visszatérített adókat magában foglaló költségei az adó nélküli összeggel terhelik meg a költségvetést.

(3)   Az Unió számára értékesített termékeknek és nyújtott szolgáltatásoknak a vonatkozó megállapodások alapján harmadik országok által visszatérített adókat is tartalmazó költségei esetében az alábbi összegek bármelyike elszámolható a költségvetéssel szemben:

a)

az adó nélküli összeg;

b)

az adót tartalmazó összeg.

Az első albekezdés b) pontjában említett esetben a későbbi adó-visszatérítéseket belső címzett bevételként kell kezelni.

(4)   A költségvetés végrehajtása során felmerülő árfolyamkülönbségek tekintetében a kiigazítások hajthatók végre. A végleges nyereséget vagy veszteséget a pénzügyi évre vonatkozó mérleg foglalja magában.

6. FEJEZET

Az egyediség elve

28. cikk

Általános rendelkezések

(1)   Az előirányzatokat meghatározott célokhoz kell rendelni, cím és alcím szerint. Az alcímeket jogcímcsoportokra és jogcímekre kell tovább bontani.

(2)   A Bizottság és a többi uniós intézmény a 29–32. cikkben megállapított különös rendelkezésekre figyelemmel előirányzatokat csoportosíthat át a költségvetésen belül.

Az előirányzatokat kizárólag azon költségvetési sorokra lehet átcsoportosítani, amelyekre a költségvetés engedélyezett előirányzatokat tartalmaz, vagy amelyeknél a „pro memoria” bejegyzés szerepel.

A 29., a 30. és a 31. cikkben említett értékhatárok kiszámítására az átcsoportosítási kérelem benyújtásának időpontjában kerül sor, utalva a költségvetés-módosításokat is magában foglaló költségvetésben rendelkezésre álló előirányzatokra.

A 29., a 30. és a 31. cikkben említett értékhatárok kiszámításának céljából figyelembe veendő összeg megegyezik a korábbi átcsoportosításokkal kapcsolatos kiigazítást követően az érintett költségvetési sorból elvégzendő átcsoportosítások összegével. A Bizottság vagy az érintett bármely egyéb uniós intézmény által saját hatáskörben végzett, az Európai Parlament és a Tanács határozata nélkül végrehajtott átcsoportosítások összege nem vehető figyelembe.

Az átcsoportosítási javaslatokat, valamint az Európai Parlament és a Tanács részére a 29., a 30. és a 31. cikk szerinti átcsoportosításokról nyújtott valamennyi információt megfelelő és kellő részletességű bizonylatokkal kell alátámasztani, amelyek bemutatják az előirányzatok teljesítésére vonatkozó legfrissebb információkat és az átcsoportosítási kérelmeknek a pénzügyi év végéig tervezett összegét azon költségvetési sorok tekintetében, amelyekre az előirányzatok átcsoportosítandók, illetve amelyekről az átcsoportosítást kérik.

29. cikk

A Bizottságtól eltérő uniós intézmények által végzett átcsoportosítások

(1)   A Bizottságtól eltérő bármely uniós intézmény a költségvetésben a saját szakaszán belül átcsoportosíthat előirányzatokat:

a)

egyik címből a másikba az azon a költségvetési soron szereplő pénzügyi éves előirányzatok 10 %-át meg nem haladó mértékig, amelyről az átcsoportosítás történik;

b)

korlátozás nélkül egyik alcímből a másikba.

(2)   Az e cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, három héttel az (1) bekezdésben említett átcsoportosítás végrehajtása előtt az uniós intézmények tájékoztatják szándékaikról az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Abban az esetben, ha ezen időszakon belül az Európai Parlament vagy a Tanács kellően megalapozott kifogást emel, a 31. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.

(3)   A Bizottságtól eltérő bármely uniós intézmény javasolhat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a saját költségvetési szakaszán belül az egyik címből egy másikba történő olyan átcsoportosítást, amely meghaladja az e cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti értékhatárt. Ezek az átcsoportosítások a 31. cikkben megállapított eljárás hatálya alá tartoznak.

(4)   A Bizottságtól eltérő bármely uniós intézmény a költségvetésben a saját szakaszán belül átcsoportosításokat végezhet a jogcímcsoportokon belül anélkül, hogy erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot előzetesen tájékoztatná.

30. cikk

A Bizottság által végzett átcsoportosítások

(1)   A Bizottság a költségvetésben a saját szakaszán belül saját hatáskörben:

a)

előirányzatokat csoportosíthat át az egyes alcímeken belül;

b)

a több címben is szereplő személyzeti és igazgatási kiadások tekintetében előirányzatokat csoportosíthat át egyik címből a másikba azon előirányzatok legfeljebb 10 %-áig, amelyek az adott pénzügyi évben azon a költségvetési soron szerepelnek, amelyről az átcsoportosítás történik, és azon előirányzatok legfeljebb 30 %-áig, amelyek az adott pénzügyi évben azon a költségvetési soron szerepelnek, amelybe az átcsoportosítás történik;

c)

az operatív kiadások tekintetében ugyanazon címen belül az alcímek között előirányzatokat csoportosíthat át azon előirányzatok legfeljebb 10 %-áig, amelyek az adott évben azon a költségvetési soron szerepelnek, amelyről az átcsoportosítás történik;

d)

a JRC által teljesített kutatási és technológiafejlesztési előirányzatok tekintetében a „Közvetlen kutatás” elnevezésű szakpolitikai területre vonatkozó költségvetési címen belül előirányzatokat csoportosíthat át az alcímek között, legfeljebb az azon a költségvetési soron szereplő előirányzatok legfeljebb15 %-áig, amelyről az átcsoportosítás történik;

e)

a kutatás és technológiafejlesztés tekintetében operatív előirányzatokat csoportosíthat át egyik címből a másikba, feltéve, hogy az előirányzatok felhasználása azonos célt szolgál;

f)

az EMGA kivételével a megosztott irányítás keretében végrehajtott alapok operatív kiadásai tekintetében előirányzatokat csoportosíthat át egyik címből a másikba, feltéve, hogy az érintett előirányzatok az érintett alapot létrehozó rendelet szerinti ugyanazon célkitűzésre vonatkoznak, vagy technikai segítségnyújtási kiadások;

g)

előirányzatokat csoportosíthat át egy költségvetési biztosíték költségvetési tételéről egy másik költségvetési biztosíték költségvetési tételére azokban a rendkívüli esetekben, amikor az utóbbi költségvetési biztosíték tekintetében a közös tartalékalapba feltöltött források nem elegendőek a biztosítéklehívás kifizetéséhez és azzal a feltétellel, hogy az átcsoportosított összeget később a 212. cikk (4) bekezdésében meghatározott eljárással vissza kell állítani.

Az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett kiadások valamennyi szakpolitikai terület esetében a 47. cikk (4) bekezdésében említett tételekre vonatkoznak.

Ha a Bizottság december 31-ét követően az első albekezdés szerint EMGA-előirányzatokat csoportosít át, döntését a következő pénzügyi év január 31-ig hozza meg. A Bizottság az ezen átcsoportosításokról szóló határozatát követő két héten belül tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

Három héttel az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett átcsoportosítások végrehajtása előtt a Bizottság tájékoztatja ezirányú szándékáról az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Abban az esetben, ha ezen időszakon belül az Európai Parlament vagy a Tanács kellően megalapozott kifogást emel, a 31. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni.

A negyedik albekezdéstől eltérően, a pénzügyi év utolsó két hónapjában a Bizottság saját hatáskörben a személyzettel, külső személyzettel és egyéb alkalmazottakkal kapcsolatos kiadásokat érintő, egyik címből a másikba történő átcsoportosításokat saját hatáskörben hajthat végre az adott év előirányzatainak 5 %-án belül. A Bizottság az ezen átcsoportosításokról szóló határozatát követő két héten belül tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(2)   A Bizottság a költségvetés rá vonatkozó szakaszában dönthet az előirányzatok egyik címből egy másikba történő alábbi átcsoportosításáról, amennyiben döntéséről haladéktalanul értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot:

a)

előirányzatok átcsoportosítása az e rendelet 49. cikkében említett „előzetes előirányzatok” címből, ha a tartalék felszabadításának egyetlen feltétele az EUMSZ 294. cikke szerinti alap-jogiaktus elfogadása;

b)

a pénzügyi év december 1-je után előforduló olyan kellően indokolt, kivételes esetekben, mint például a nemzetközi humanitárius katasztrófák és válságok, a többéves pénzügyi keretnek az Unió külső fellépésével foglalkozó fejezetéhez tartozó címek keretében még rendelkezésre álló, az adott évre vonatkozó fel nem használt költségvetési előirányzatokat átcsoportosíthatja a válságkezelési segélyre és humanitárius segítségnyújtási műveletekre vonatkozó címekhez.

31. cikk

Az uniós intézmények által az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztett átcsoportosítási javaslatok

(1)   Valamennyi uniós intézmény egyidejűleg nyújtja be átcsoportosítási javaslatait az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)   A Bizottság a következő pénzügyi év január 10-éig, az EMGA kivételével a megosztott irányítás keretében végrehajtott alapokba történő, a kifizetési előirányzatok átcsoportosításról szóló javaslatot nyújthat be az Európai Parlament és a Tanács részére. A kifizetési előirányzatok bármely költségvetési sorból átcsoportosíthatók. Ilyen esetekben a (4) bekezdésben említett hathetes időszak három hétre csökken.

Ha az Európai Parlament és a Tanács nem, vagy csak részben hagyja jóvá az átcsoportosítást, a 10. cikk (5) bekezdésének b) pontjában említett kiadás megfelelő részét a következő pénzügyi év kifizetési irányzataira kell terhelni.

(3)   Az Európai Parlament és a Tanács az előirányzatok átcsoportosításáról a (4)–(8) bekezdésnek megfelelően határozatot hoz.

(4)   A sürgős eseteket kivéve az Európai Parlament és a Tanács – ez utóbbi minősített többséggel eljárva –, attól az időponttól számított hat héten belül vitatja meg az átcsoportosítási javaslatot, amikor azt mindkét intézmény megkapta. Sürgős esetekben az Európai Parlament és a Tanács a javaslat kézhezvételétől számított három héten belül vitatja meg a javaslatot.

(5)   Ha a Bizottság e cikkel összhangban EMGA-előirányzatokat kíván átcsoportosítani, átcsoportosításról szóló javaslatát a következő pénzügyi év január 10-éig terjeszti az Európai Parlament és a Tanács elé. Ilyen esetekben a (4) bekezdésben említett hathetes időszak három hétre csökken.

(6)   Egy átcsoportosítási javaslatot jóvá kell hagyni, illetve jóváhagyottnak minősül, ha a hathetes időszakon belül a következők valamelyike megtörténik:

a)

az Európai Parlament és a Tanács jóváhagyja azt;

b)

az Európai Parlament vagy a Tanács jóváhagyja azt, a másik intézmény tartózkodik az intézkedéstől;

c)

sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem hoz az átcsoportosítási javaslat módosítására vagy elutasítására irányuló határozatot.

(7)   Kivéve, ha az Európai Parlament vagy a Tanács ezzel ellentétes tartalmú kérést terjeszt elő, a (4) bekezdésben említett hathetes időszak a következő esetekben három hétre csökken:

a)

az átcsoportosítás az abban a költségvetési sorban szereplő előirányzatoknak, amelyből az átcsoportosítás történik, a 10 %-ánál kevesebbre vonatkozik, és nem haladja meg az 5 000 000 EUR-t;

b)

az átcsoportosítás csak kifizetési előirányzatokra vonatkozik, és teljes összege nem haladja meg a 100 000 000 EUR-t.

(8)   Ha akár az Európai Parlament, akár a Tanács módosítja az átcsoportosítás összegét, miközben a másik intézmény jóváhagyja azt vagy nem tesz válaszlépést, vagy amennyiben mind az Európai Parlament, mind a Tanács módosítja az átcsoportosítás összegét, e kettő közül az alacsonyabb összeget kell jóváhagyottnak tekinteni, kivéve, ha az érintett uniós intézmény visszavonja átcsoportosítási javaslatát.

32. cikk

Különös rendelkezések alapján végrehajtott átcsoportosítások

(1)   A címzett bevételeknek megfelelő előirányzatokat kizárólag akkor lehet átcsoportosítani, ha e bevételek megőrzik az eredeti célhoz kötöttségüket.

(2)   A sürgősségisegély-tartalék felhasználására jogosító átcsoportosításról szóló döntést a Bizottság javaslatára az Európai Parlament és a Tanács hozza meg.

E bekezdés alkalmazásában a 31. cikk (3) és (4) bekezdésében előírt eljárásokat kell alkalmazni. Ha az Európai Parlament és a Tanács nem ért egyet a bizottsági javaslattal, és nem jutnak közös álláspontra a sürgősségisegély-tartalék felhasználásáról, úgy tartózkodnak az említett javaslat ügyében való intézkedéstől.

A sürgősségisegély-tartalékból történő átcsoportosításokra vonatkozó javaslatokat megfelelő és kellő részletességű bizonylatokkal kell alátámasztani, amelyek bemutatják:

a)

az átcsoportosítás költségvetési sora tekintetében az előirányzatok teljesítésére és az átcsoportosítási kérelmek pénzügyi év végéig tervezett összegére vonatkozóan rendelkezésre álló legfrissebb információkat;

b)

az előirányzatok újraelosztásával kapcsolatos lehetőségek elemzését.

7. FEJEZET

A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve és a teljesítmény

33. cikk

Teljesítmény, valamint a gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség elvei

(1)   Az előirányzatokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően kell felhasználni, és így azokat a következő elvek tiszteletben tartásával kell teljesíteni:

a)

a gazdaságosság elve, amely megköveteli, hogy az uniós intézmény által a tevékenységei folytatására felhasznált források a megfelelő időben, a megfelelő mennyiségben és minőségben, illetve a legjobb áron álljanak rendelkezésre;

b)

a hatékonyság elve, amely az igénybe vett erőforrások, a végzett tevékenységek és a célkitűzések megvalósítása közötti legjobb kapcsolatra vonatkozik;

c)

az eredményesség elve, amely arra vonatkozik, hogy a tevékenységek végzésével milyen mértékben sikerül megvalósítani a kitűzött célokat.

(2)   A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban az előirányzatok felhasználása során a teljesítményre kell összpontosítani, és e célból:

a)

a programokra és tevékenységekre vonatkozó célkitűzéseket előzetesen meg kell állapítani;

b)

a célkitűzések megvalósítása során elért előrehaladást teljesítménymutatókkal ellenőrizni;

c)

a célkitűzések elérése terén tett előrelépésről és a felvetődő problémákról jelentést kell tenni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 41. cikk (3) bekezdése első albekezdésének h) pontjával és a 247. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjával összhangban.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett célkitűzések meghatározásakor gondoskodni kell arról, hogy azok konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és időhöz kötött célkitűzések legyenek, és adott esetben releváns, elfogadott, hiteles, egyszerű és megbízható mutatók kerüljenek meghatározásra.

34. cikk

Értékelések

(1)   A jelentős kiadásokkal járó programokat és tevékenységeket előzetes és visszamenőleges értékeléseknek kell alávetni, amely arányos a célkitűzésekkel és a kiadásokkal.

(2)   A programok és tevékenységek előkészítését támogató előzetes értékelések alapját a kapcsolódó programok vagy tevékenységek teljesítményére vonatkozó bizonyítékoknak kell képezniük, és az előzetes értékelések keretében meg kell határozni és elemezni kell a megoldandó problémákat, azt, hogy az Unió közreműködése mennyiben jelentene hozzáadott értéket, továbbá a célokat, a különböző alternatívák várható hatásait, valamint a nyomonkövetési és értékelési eljárásokat.

Az olyan nagyobb programok vagy tevékenységek esetében, amelyek várhatóan jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatásokkal járnak, az előzetes értékelésre sor kerülhet hatásvizsgálat keretében, amely az első albekezdésben foglaltkövetelményeknek való megfelelésen túl elemzi a különböző lehetséges végrehajtási módszereket is.

(3)   A visszamenőleges értékelések keretében értékelni kell a program vagy tevékenység teljesítményét, olyan szempontokra is kitérve, mint az eredményesség, a hatékonyság, a koherencia, a relevancia és az uniós hozzáadott érték. A visszamenőleges értékeléseknek az adott tevékenységre vonatkozóan kialakított nyomonkövetési mechanizmusok és mutatók révén nyert információkon kell alapulniuk. A visszamenőleges értékeléseket minden többéves pénzügyi keret időtartama alatt legalább egy alkalommal el kell végezni, lehetőség szerint olyan időzítéssel, hogy elegendő idő maradjon a megállapítások figyelembevételére a kapcsolódó programok és tevékenységek előkészítését támogató előzetes értékelésekben és hatásvizsgálatokban.

35. cikk

Kötelező pénzügyi kimutatás

(1)   A jogalkotó hatóságnak a Bizottság, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (a továbbiakban: a főképviselő) vagy a tagállamok által benyújtott bármely olyan javaslathoz vagy kezdeményezéshez, amely hatással lehet a költségvetésre – ideértve az álláshelyek számában bekövetkező változásokat is –, mellékelnie kell a kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatok becsléseit bemutató pénzügyi kimutatást, az egyes elérhető finanszírozási lehetőségek értékelését és a 34. cikkben előírt előzetes értékelést vagy hatásvizsgálatot.

A jogalkotó hatóságnak benyújtott javaslat vagy kezdeményezés bármely olyan módosításához, amely jelentős hatással lehet a költségvetésre, beleértve az álláshelyek számában történő változásokat is, a módosítást javasló uniós intézménynek pénzügyi kimutatást kell mellékelnie.

A pénzügyi kimutatásnak tartalmaznia kell azon pénzügyi és gazdasági adatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a jogalkotó hatóság fel tudja mérni az uniós fellépés szükségességét. Megfelelő információt nyújt továbbá az Unió egyéb tevékenységeivel fennálló koherenciáról és a lehetséges szinergiáról.

Több évet felölelő műveletek esetében a pénzügyi kimutatás tartalmazza a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokkal és az álláshelyekkel – ideértve a külső személyzetet is – kapcsolatos éves igények előrelátható ütemtervét, és azok közép- és lehetőség szerint hosszú távú pénzügyi hatásainak elemzését is.

(2)   A költségvetési eljárás során a Bizottság – figyelemmel a jogalkotó hatóságnak benyújtott javaslatról vagy kezdeményezésről szóló tanácskozások során elért eredményekre – biztosítja a szükséges előirányzatok változásai és a pénzügyi kimutatásban szereplő eredeti előrejelzések összehasonlításához szükséges információkat.

(3)   A csalás, a szabálytalanságok és a célkitűzésektől való elmaradás kockázatának mérséklése érdekében a pénzügyi kimutatásban tájékoztatást kell nyújtani a létrehozott belső kontrollrendszerről, az ilyen rendszer által végzett kontrollok várható költségeiről és hasznairól, valamint a várható hibaarány értékeléséről, továbbá a meglévő és tervezett, csalásmegelőzési és védelmi intézkedésekről.

Az elemzésnek figyelembe kell vennie a hibák valószínűsíthető nagyságrendjét és típusát, valamint az érintett szakpolitikai területre jellemző konkrét feltételeket és az azokra alkalmazandó szabályokat.

(4)   Felülvizsgált vagy új kiadásokra vonatkozó javaslatok benyújtásakor a Bizottságnak meg kell becsülnie a kontrollrendszerek költségeit és hasznait, valamint a (3) bekezdésben említett várható hibaarányt.

36. cikk

A költségvetés végrehajtásának belső kontrollja

(1)   A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve alapján a költségvetést az egyes végrehajtási módszereknek megfelelő, hatékony és eredményes belső kontrollal és a vonatkozó ágazati szabályozással összhangban kell végrehajtani.

(2)   A költségvetés végrehajtásának alkalmazásában a belső kontroll az irányítás minden szintjén alkalmazandó folyamat, amelynek célja a következő célkitűzések elérésének észszerű biztosítása:

a)

a műveletek hatékonysága, eredményessége és gazdaságossága;

b)

a jelentéstétel megbízhatósága;

c)

az eszközök és az információk védelme;

d)

a csalás és a szabálytalanságok megelőzése, felderítése, korrekciója és nyomon követése;

e)

az alapul szolgáló ügyletek jogszerűségéhez és szabályszerűségéhez kapcsolódó kockázatok megfelelő kezelése, figyelembe véve a programok többéves jellegét, valamint az érintett kifizetések jellegét.

(3)   Az eredményes belső kontroll a legjobb nemzetközi gyakorlatra épül és különösen a következő elemekből áll:

a)

a feladatok elkülönítése;

b)

megfelelő kockázatkezelési és kontrollstratégia, ideértve a címzett szintjén alkalmazott kontrollokat is;

c)

az összeférhetetlenség elkerülése;

d)

megfelelő ellenőrzési nyomok, az adatok sértetlensége az adatrendszerekben;

e)

a hatékonyság és eredményesség figyelemmel kísérésére szolgáló eljárások;

f)

a belső kontroll azonosított hiányosságainak és kivételeinek kezelésére szolgáló eljárások;

g)

a belső kontrollrendszer hatékony és eredményes működésének időszakos értékelése.

(4)   A hatékony belső kontroll a következő elemekre épül:

a)

az ellenőrzési lánc valamennyi érintett résztvevőjével egyeztetett megfelelő kockázatkezelési és kontrollstratégia végrehajtása;

b)

az elvégzett kontrollok eredményeinek hozzáférhetősége az ellenőrzési lánc valamennyi érintett szereplője számára;

c)

adott esetben a végrehajtó partnerek vezetői nyilatkozataira és független ellenőrzési véleményekre való támaszkodás, feltéve, hogy az ezek alapjául szolgáló munka minősége megfelelő és elfogadható, és azt az elfogadott standardoknak megfelelően teljesítették;

d)

a korrekciós intézkedések időben történő alkalmazása, adott esetben beleértve a visszatartó erejű szankciókat is;

e)

világos és egyértelmű jogi szabályozás megléte a vonatkozó szakpolitikák hátterében, ideértve többek között a belső kontroll elemeire vonatkozó alap-jogiaktusokat is;

f)

a többszörös kontrollok megszüntetése;

g)

a kontrollok költség-haszon arányának javítása.

(5)   Ha a végrehajtás során a hibaszint folyamatosan magas, a Bizottságnak fel kell tárnia a kontrollrendszerek hiányosságait és elemeznie kell a lehetséges korrekciós intézkedések költségeit és hasznát, majd megfelelő lépéseket kell tennie vagy javasolnia, úgymint az alkalmazandó rendelkezések egyszerűsítése, a kontrollrendszerek javítása, és a program vagy a végrehajtási rendszerek átalakítása.

8. FEJEZET

Az átláthatóság elve

37. cikk

A beszámolók és a költségvetés közzététele

(1)   A költségvetés megállapítása és végrehajtása, valamint a beszámolók benyújtása során be kell tartani az átláthatóság elvét.

(2)   A költségvetést és a költségvetés-módosításokat végleges formájukban az Európai Parlament elnöke teszi közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

A költségvetéseket a véglegesen elfogadottá nyilvánításuk időpontját követő három hónapon belül kell közzétenni.

Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való hivatalos közzétételig a költségvetés végleges, részletes számadatait – a Bizottság kezdeményezésére – a lehető leghamarabb, de legkésőbb a költségvetés végleges elfogadását követően négy héten belül minden nyelven közzé kell tenni az uniós intézmények weboldalán.

Az összevont éves beszámolót közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, valamint az uniós intézmények weboldalán.

38. cikk

A címzettekre vonatkozó és egyéb információk közzététele

(1)   Ha a 62. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a költségvetést a Bizottság hajtja végre, a Bizottság megfelelő módon és időben közzéteszi a költségvetésből nyújtott források címzettjeire vonatkozó információkat.

E bekezdés első albekezdése a többi uniós intézményre is vonatkozik, amennyiben azok a költségvetést hajtják végre az 59. cikk (1) bekezdésével összhangban.

(2)   A (3) és (4) bekezdésben említett esetek kivételével az alábbi információkat a titoktartás és a biztonság követelményeire és különösen a személyes adatok védelmére kellő figyelemmel kell közzétenni:

a)

a címzett neve;

b)

a címzett földrajzi helye, nevezetesen:

i.

a címzett címe, amennyiben a címzett jogi személy;

ii.

a NUTS 2 szintű régió, amennyiben a címzett természetes személy;

c)

az összeg, amelyre jogi kötelezettséget vállaltak;

d)

az intézkedés jellege és célja.

Az e bekezdés első albekezdésében említett információkat a 237. cikk (2) bekezdésének értelmében kiválasztott szakértők és csak azon pénzdíjak, vissza nem térítendő támogatások és szerződések esetében kell közzétenni, amelyeket versenypályázatok, vissza nem térítendő támogatás odaítélésére vonatkozó eljárások vagy közbeszerzési eljárások eredményeként ítéltek oda.

(3)   A (2) bekezdés első albekezdésében említett információkat nem kell közzétenni az alábbiak tekintetében:

a)

a természetes személyeknek fizetett oktatási támogatások és a 191. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett, a leginkább rászoruló természetes személyeknek fizetett egyéb közvetlen támogatások;

b)

a 237. cikk (2) bekezdése alapján kiválasztott szakértők részére odaítélt nagyon alacsony értékű szerződések, valamint azon nagyon alacsony értékű szerződések, amelyek összege nem éri el az I. melléklet 14.4. pontjában említett összeget.

c)

a pénzügyi eszközök révén nyújtott, 500 000 EUR-nál alacsonyabb összegű pénzügyi támogatások;

d)

ha a közzététel veszélyeztetheti az érintett személyeknek és szervezeteknek az Európai Unió Alapjogi Chartája által védett jogait és szabadságait, vagy ha sérti a címzettek üzleti érdekeit;

Az első albekezdés c) pontjában említett esetekben a közzétett információkat az összesített statisztikai adatokra kell korlátozni, az összesítést a releváns kritériumok – mint például a földrajzi hely, a címzettek gazdasági tipológiája, a kapott támogatás típusa, valamint azon uniós szakpolitikai terület, amely alapján a támogatást nyújtották – szerint elvégezve.

Természetes személyek esetében a (2) bekezdés első albekezdésében említett információk közzétételének releváns kritériumokon, például a gyakoriságon, az intézkedés típusán, illetve a szóban forgó összegeken kell alapulnia.

(4)   A 62. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjával összhangban uniós forrásokat felhasználó személyeknek, illetve szervezeteknek a saját szabályaik és eljárásaik szerint kell közzétenniük a címzettekre vonatkozó információkat, amennyiben ezek a szabályok a 154. cikk (4) bekezdése első albekezdésének e) pontja szerint a Bizottság által elvégzett értékelés alapján egyenértékűnek minősülnek, és amennyiben a személyes adatok bárminemű közzététele az ebben a cikkben meghatározott biztosítékokkal egyenértékű biztosítékok mellett történik.

A 63. cikk (3) bekezdésével összhangban kijelölt szerveknek az ágazatspecifikus szabályok szerint kell közzétenniük az információkat. Ezek az ágazatspecifikus szabályok a vonatkozó jogalappal összhangban eltérhetnek e cikk (2) és (3) bekezdésétől, különösen ami a személyes adatok közzétételét illeti, amennyiben ez az e cikk (3) bekezdésének harmadik albekezdésében említett kritériumok alapján indokolt, figyelembe véve a szóban forgó ágazat sajátosságait is.

(5)   Az (1) bekezdésben említett információkat az uniós intézmények weboldalán teszik közzé legkésőbb az azt a pénzügyi évet követő pénzügyi év június 30-áig, amelyben a forrásokra vonatkozó jogi kötelezettségvállalás létrejött.

Az uniós intézmények weboldalán hivatkozni kell az (1) bekezdésben említett információkat tartalmazó weboldal címére, ha az információkat nem teszik közzé közvetlenül az uniós intézmények erre a célra létrehozott weboldalán.

A Bizottság megfelelő módon és időben közzéteszi az arra az egységes weboldalra vonatkozó tájékoztatást – ideértve a weboldal címére vonatkozó hivatkozást is –, ahol a (4) bekezdésben említett személyek, szervezetek, illetve szervek által szolgáltatott információk megtalálhatók.

(6)   Ha személyes adatokat tesznek közzé, az információkat az azon pénzügyi év végétől számított két év elteltével el kell távolítani, amelyben a forrásokra vonatkozó jogi kötelezettségvállalás létrejött. Ugyanez vonatkozik a személyes adatokra az olyan jogi személyek esetében is, amelyek hivatalos megnevezése lehetővé teszi egy vagy több természetes személy azonosítását.

III. CÍM

A KÖLTSÉGVETÉS MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS SZERKEZETE

1. FEJEZET

A költségvetés megállapítása

39. cikk

Tervezett bevételek és kiadások

(1)   A Bizottság kivételével valamennyi uniós intézmény tervezetet készít a bevételeiről és kiadásairól, és ezt minden év július 1. előtt megküldi a Bizottságnak, valamint ezzel egyidejűleg tájékoztatás céljából az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)   A főképviselő konzultál a fejlesztéspolitikáért felelős biztossal, a szomszédságpolitikáért felelős biztossal, a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztossal a hatáskörükbe tartozó ügyekről.

(3)   A Bizottság kidolgozza saját tervezeteit, amelyeket az elfogadásukat követően azonnal megküld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Tervezeteinek elkészítéséhez a Bizottság a 40. cikkben említett információkat használja fel.

40. cikk

A 70. cikkben említett uniós szervek tervezett költségvetése

A 70. cikkben említett valamennyi uniós szerv, összhangban a létrehozásáról szóló eszközzel, minden év január 31. napjáig elküldi a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egységes programozási dokumentumának tervezetét, amely tartalmazza éves és többéves programozását, valamint az ahhoz kapcsolódó, emberi erőforrásokra és pénzügyi forrásokra vonatkozó tervet.

41. cikk

Költségvetési tervezet

(1)   A Bizottság a költségvetési tervezetet tartalmazó javaslatát a költségvetés végrehajtását megelőző év szeptember 1-jéig az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti. Ezt a javaslatot tájékoztatásul továbbítja a nemzeti parlamenteknek.

A költségvetési tervezet tartalmazza az Unió bevételei és kiadásai általános kimutatásának összefoglalóját, és összevonja a 39. cikkben említett tervezett összegeket. A tervezet az uniós intézmények által tervezett összegektől eltérő tervezett összegeket is tartalmazhat.

A költségvetési tervezet szerkezete és tartalma követi a 47–52. cikkben foglaltakat.

A költségvetési tervezet minden szakaszát az érintett uniós intézmény által összeállított bevezetés előzi meg.

A költségvetési tervezet általános bevezetését a Bizottság állítja össze. Az általános bevezetés a címek szerint csoportosított főbb pénzügyi adatokat bemutató táblázatokat és az előirányzatok egyik pénzügyi évről a következőre történő változásait indokoló szövegrészeket tartalmaz a többéves pénzügyi keret kiadási kategóriái szerinti bontásban.

(2)   Annak érdekében, hogy a hatályos jogszabályok és a folyamatban lévő jogalkotási javaslatok költségvetési vonzatai tekintetében pontosabb és megbízhatóbb előrejelzést nyújtson, a Bizottság a következő évekre szóló indikatív pénzügyi programozást csatol a költségvetési tervezethez kiadási kategória, szakpolitikai terület és költségvetési sor szerinti bontásban. A teljes pénzügyi programozás az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (37) 30. pontjában említett kiadási kategóriákat foglalja magában. Az említett intézményközi megállapodás 30. pontjában nem említett kiadási kategóriák tekintetében összefoglaló adatokat kell rendelkezésre bocsátani.

Az indikatív pénzügyi programozást a költségvetés elfogadását követően naprakésszé kell tenni, belefoglalva a költségvetési eljárás eredményeit és bármely egyéb releváns döntést.

(3)   A Bizottság a költségvetési tervezethez a következőket csatolja:

a)

egy összehasonlító táblázatot, amely tartalmazza a többi uniós intézményre vonatkozó költségvetési tervezetet és a többi uniós intézménynek a Bizottsághoz megküldött eredeti tervezeteit, valamint adott esetben annak indokolását, hogy költségvetési tervezet miért tartalmaz a többi uniós intézmény által tervezett összegektől eltérő összegeket;

b)

bármely olyan munkadokumentumot, amelyet hasznosnak tekint az uniós intézmények létszámterveivel kapcsolatban, és amely tartalmazza a legutolsó jóváhagyott létszámtervet és ismerteti:

i.

az Unió által alkalmazott teljes személyzet létszámát, kimutatva a munkaszerződés-típusokat;

ii.

az álláshelyekre és a külső személyzetre vonatkozó politikáról, valamint a nemek közötti egyensúlyról szóló nyilatkozatot;

iii.

a költségvetési tervezet benyújtási évét megelőző év utolsó napján ténylegesen betöltött álláshelyek számát, valamint erre a megelőző évre vonatkozóan a ténylegesen foglalkoztatott teljes munkaidős egyenértékek éves átlagos számát, feltüntetve a besorolási fokozatok, nemek és igazgatási egységek szerinti felosztásukat;

iv.

az álláshelyek felsorolását szakpolitikai területek szerint;

v.

a külső személyzet egyes besorolási osztályai tekintetében a teljes munkaidős egyenértékre történő eredeti átszámítást a jóváhagyott előirányzatok alapján, valamint a költségvetési tervezet benyújtási évének elején ténylegesen foglalkoztatott személyek számát, feltüntetve a besorolási csoport és adott esetben a besorolási fokozat szerinti megoszlást;

c)

a 70. és 71. cikkben említett uniós szervekre vonatkozóan a bevételeket és a kiadásokat, valamint a személyzetre vonatkozó, ezen albekezdés b) pontjában említett valamennyi információt tartalmazó munkadokumentumot;

d)

az adott pénzügyi évre vonatkozó előirányzatok tervezett végrehajtásával és a fennálló kötelezettségvállalásokkal foglalkozó munkadokumentumot;

e)

az igazgatási előirányzatok tekintetében a költségvetés Bizottságra vonatkozó szakaszában szereplő, a Bizottság által teljesítendő igazgatási kiadásokat tartalmazó munkadokumentumot;

f)

a kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre vonatkozó munkadokumentumot, amely tartalmazza az eredmények értékelését és a tervezett követő intézkedéseket is;

g)

a nemzetközi szervezetek finanszírozása tekintetében a következőket tartalmazó munkadokumentumot:

i.

összefoglaló valamennyi hozzájárulásról uniós programok vagy alapok szerinti bontásban és nemzetközi szervezetenként;

ii.

egy indokolás, amely megmagyarázza, hogy az Unió számára miért volt hatékonyabb e nemzetközi szervezetek finanszírozása, mint a közvetlen fellépés;

h)

programindokolások vagy a következőket tartalmazó egyéb releváns dokumentumok:

i.

azon uniós szakpolitikák és célkitűzések megjelölése, amelyekhez a program hozzájárul;

ii.

az uniós szintű intézkedés szabatos indokolása, többek között a szubszidiaritás elvével összhangban;

iii.

a program célkitűzéseinek megvalósítása során elért előrehaladást, a 33. cikkben meghatározottak szerint;

iv.

az előirányzatok szintjével kapcsolatosan javasolt változtatások teljeskörű indokolása, ideértve a költség-haszon elemzést is;

v.

a program folyó évi és előző pénzügyi évi végrehajtási arányaira vonatkozó információk;

i)

az előző pénzügyi években vállalt, a költségvetési tervezetben javasolt költségvetési kötelezettségvállalások teljesítéséhez szükséges, az elkövetkező költségvetési években esedékes kifizetések ütemtervének a kifizetéseket programonként és címenként feltüntető, összefoglaló beszámolója.

Ha a köz- és magánszféra közötti partnerségek finanszírozási eszközöket vesznek igénybe, a (4) bekezdésben említett munkadokumentumnak tartalmaznia kell az eszközökre vonatkozó információkat.

(4)   Ha a Bizottság pénzügyi eszközöket vesz igénybe, munkadokumentumot kell csatolnia a költségvetési tervezethez, amely minden egyes pénzügyi eszközre vonatkozóan tartalmazza a következőket:

a)

a pénzügyi eszközre és annak alap-jogiaktusára való hivatkozás, valamint az eszköznek, a költségvetésre gyakorolt hatásának, időtartamának és az Uniós hozzájárulás hozzáadott értékének általános ismertetése;

b)

a felhasználásban érintett pénzügyi intézmények, ideértve bármely, a 155. cikk (2) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos kérdést;

c)

a pénzügyi eszköz hozzájárulása a szóban forgó program célkitűzéseinek eléréséhez, meghatározott mutatók, adott esetben többek között a földrajzi diverzifikáció alapján;

d)

a tervezett műveletek, ideértve az előirányzott támogatási multiplikátorhatáson és a várhatóan mozgósítható magántőke nagyságán vagy – amennyiben az nem áll rendelkezésre – a meglévő pénzügyi eszközökből eredő tőkeáttételi hatáson alapuló célvolumeneket is;

e)

az érintett műveleteknek megfelelő költségvetési sorok és az összesített költségvetési kötelezettségvállalás és költségvetési kifizetés;

f)

a pénzügyi eszközökre vonatkozó költségvetési kötelezettségvállalás és az egyes projektekre vonatkozó, tulajdon- vagy hitelviszony formájában tett jogi kötelezettségvállalások közötti átlagos időtartamot, amennyiben az meghaladja a három évet;

g)

a 209. cikk (3) bekezdése szerinti bevétel és visszafizetések külön feltüntetve, ideértve azok felhasználásának értékelését is;

h)

a tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések értéke az előző évekhez képest;

i)

a kockázati és kötelezettségvállalási tartalékok teljes összege, valamint az Unió pénzügyi kockázati kitettségére, többek között az esetleges függő kötelezettségekre vonatkozó bármely információ;

j)

az eszközök értékvesztése és a lehívott biztosítékok, mind az előző évre, mind kumulált összegben;

k)

a pénzügyi eszköz teljesítménye, ideértve a megvalósított beruházásokat, az előirányzott és az elért támogatási és beruházási multiplikátorhatást és a mozgósított magántőke nagyságát is;

l)

a közös tartalékalapban tartalékolt források és adott esetben a vagyonkezelői számla egyenlege.

Az első albekezdésben említett munkadokumentumnak tartalmaznia kell továbbá a pénzügyi eszközök kezelésére kifizetett igazgatási díjakból és egyéb pénzügyi és működési költségekből adódó igazgatási kiadások teljes összegének, valamint kezelő felenként és pénzügyi eszközönként lebontott összegeinek áttekintését.

A Bizottság megindokolja az első albekezdés f) pontjában említett időtartamot, és adott esetben cselekvési tervet javasol ezen időtartam lerövidítésére az éves mentesítési eljárás keretében.

Az első albekezdésében említett munkadokumentumban egy egyértelmű és tömör táblázatban pénzügyi eszközök szerinti bontásban össze kell foglalni az információkat.

(5)   Ha az Unió költségvetési biztosítékot nyújtott, a Bizottság munkadokumentumot csatol a költségvetési tervezethez, amely minden egyes költségvetési biztosítékra és a közös tartalékalapra vonatkozóan tartalmazza a következőket:

a)

a költségvetési biztosítékra és annak alap-jogiaktusára való hivatkozás, valamint a költségvetési biztosítéknak, a költségvetés pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt hatásának, időtartamának és az Uniós támogatás hozzáadott értékének általános ismertetése;

b)

a költségvetési biztosíték partnerei, ideértve bármely, a 155. cikk (2) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos kérdést;

c)

a költségvetési biztosíték hozzájárulása a költségvetési biztosíték célkitűzéseinek eléréséhez, meghatározott mutatók, adott esetben többek között a földrajzi diverzifikáció és a magánforrások mozgósítása alapján;

d)

a költségvetési biztosítékkal fedezett műveletekre vonatkozó információk összevont alapon, ágazatok, országok és eszközök szerint, ideértve adott esetben a portfóliókat és a más uniós fellépésekkel kombinált támogatást;

e)

a címzetteknek átutalt összeg, valamint a költségvetési biztosíték keretében támogatott projektek által elért tőkeáttételi hatás értékelése;

f)

a d) pontban említettel azonos alapon összevont információk a lehívott költségvetési biztosítékról, a veszteségekről, a visszatérítésekről, a beszedett összegekről és az egyéb befizetésekről;

g)

a közös tartalékalap pénzügyi irányítására, teljesítményére és kockázatára vonatkozó információk az előző naptári év vége tekintetében;

h)

a közös tartalékalap tényleges tartalékfeltöltési rátája és adott esetben a 213. cikk (4) bekezdése szerinti későbbi műveletek;

i)

a közös tartalékalapot érintő pénzmozgások az előző naptári évben, valamint a jelentős ügyletek és az Unió pénzügyi kockázati kitettségére vonatkozó releváns információk.

j)

a költségvetési biztosítékokból vagy a pénzügyi támogatásból származó, a költségvetés által viselt függő kötelezettségek fenntarthatóságának értékelése a 210. cikk (3) bekezdése szerint.

(6)   Ha a Bizottság a külső fellépésekre elkülönített uniós vagyonkezelői alapokat vesz igénybe, a költségvetési tervezethez részletes munkadokumentumot is csatol az említett pénzalapok által támogatott tevékenységekről, amely tartalmazza:

a)

a vagyonkezelői alapok végrehajtását, amely többek között információkat tartalmaz a forrásokat felhasználó szervezetekkel kialakított nyomonkövetési mechanizmusokról;

b)

a vagyonkezelői alapok irányítási költségeit;

c)

az Uniótól eltérő más támogatók által nyújtott hozzájárulásokat;

d)

a 234. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek alapján a vagyonkezelői alapok teljesítményéről kialakított előzetes értékelését;

e)

annak leírását, hogy tevékenységeik miként járultak hozzá az azon eszköz alap-jogiaktusában lefektetett célok eléréséhez, amelyből a vagyonkezelői alapok uniós támogatásban részesültek.

(7)   A Bizottság a költségvetési tervezethez csatolja a versenyjog területén kiszabott pénzbírságokról szóló határozatainak és az egyes pénzbírságok összegének jegyzékét, az arra vonatkozó információkkal együtt, hogy a pénzbírság jogerőre emelkedett-e, vagy az azzal szemben az Európai Unió Bíróságánál már nyújtottak-e be, vagy a későbbiekben még nyújthatnak-e be fellebbezést, valamint lehetőség szerint az arra vonatkozó információkat, hogy az egyes pénzbírságok várhatóan mikor emelkednek jogerőre.

(8)   A Bizottság a költségvetési tervezethez munkadokumentumot csatol, amelyben minden olyan költségvetési sor esetében, amelyen belső vagy külső címzett bevételt könyvelnek, feltünteti:

a)

az ilyen bevételek tervezett összegét;

b)

az előző évekről átvitt ilyen bevételek tervezett összegét.

(9)   A Bizottság a költségvetési tervezethez csatol továbbá minden egyéb olyan munkadokumentumot is, amelyet hasznosnak ítél a költségvetési kérelmek Európai Parlament és Tanács általi értékeléséhez.

(10)   A 2010/427/EU tanácsi határozat (38) 8. cikkének (5) bekezdésével összhangban a Bizottság a költségvetési tervezettel együtt egy olyan munkadokumentumot is továbbít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely összesített formában tartalmazza:

a)

az Unió külső fellépéseivel kapcsolatos, a költségvetésből finanszírozott valamennyi igazgatási és operatív kiadást, ideértve a KKBP és a közös biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos feladatokat is;

b)

az EKSZ előző évi összes igazgatási kiadását az uniós küldöttségek kiadásai és az EKSZ központi igazgatásának kiadásai szerinti bontásban; valamint az operatív kiadások kimutatását földrajzi területek (régiók, országok), témák, valamint uniós küldöttségek és missziók szerinti bontásban.

(11)   A (10) bekezdésben említett munkadokumentum emellett:

a)

minden besorolási osztály minden besorolási fokozata esetében részletezi az Unió egyes küldöttségeiben és az EKSZ központi igazgatásában található álláshelyek számát, valamint az állandó és ideiglenes álláshelyek számát, beleértve az előirányzatok keretei között engedélyezett szerződéses és helyi alkalmazottakat is;

b)

besorolási fokozatok és osztályok szerint feltünteti az álláshelyek számának bármilyen, az előző pénzügyi évhez viszonyított növekedését vagy csökkenését az EKSZ központi igazgatásában és az Unió küldöttségeinek összességében;

c)

feltünteti az adott pénzügyi évre és az előző pénzügyi évre engedélyezett álláshelyek számát, valamint a tagállamokból kirendelt diplomaták és az uniós tisztviselők által betöltött álláshelyek számát;

d)

részletesen ismerteti a költségvetési tervezet bemutatásakor az Unió küldöttségeiben alkalmazott személyi állományt földrajzi területenkénti, nemenkénti, országonkénti és misszió szerinti bontásban, megkülönböztetve a létszámtervben szereplő álláshelyeket, a szerződéses alkalmazottakat, a helyi alkalmazottakat és a kirendelt nemzeti szakértőket, továbbá a költségvetési tervezetben az ilyen típusú személyzet számára kért előirányzatokat, a kért előirányzatokon alapuló, a teljes munkaidős egyenértékre vonatkozó becslésekkel együtt.

42. cikk

A költségvetési tervezethez benyújtott módosító indítvány

Ha olyan új információ merül fel, amely a költségvetési tervezet elkészítésekor még nem állt rendelkezésre, a Bizottság annak alapján saját kezdeményezésére vagy egy másik uniós intézmény saját szakaszára vonatkozó kérésére az EUMSZ 314. cikkében említett egyeztetőbizottság összehívása előtt egy vagy több módosító indítványt nyújthat be egyidejűleg az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a költségvetési tervezethez. Az ilyen indítványok magukban foglalhatnak olyan módosító indítványt is, amely különösen a mezőgazdasági kiadási előirányzatok aktualizálására irányul.

43. cikk

A költségvetés elfogadásából fakadó tagállami kötelezettségek

(1)   Az Európai Parlament elnöke az EUMSZ 314. cikkének (9) bekezdésében és az Euratom-Szerződés 106a. cikkében előírt eljárással összhangban a költségvetést véglegesen elfogadottnak nyilvánítja.

(2)   Miután a költségvetést véglegesen elfogadottnak nyilvánították, minden tagállam a következő pénzügyi év január 1-jétől vagy a költségvetés véglegesen elfogadottnak nyilvánítása időpontjától – ha az január 1-je után történt – köteles teljesíteni az Unió felé a 609/2014/EU, Euratom rendeletben meghatározott esedékes befizetéseket.

44. cikk

Költségvetés-módosítási tervezetek

(1)   A Bizottság túlnyomóan bevételvezérelt költségvetés-módosítási tervezeteket terjeszthet elő a következő esetekben:

a)

az előző pénzügyi év egyenlegének a költségvetésbe történő bevezetése céljából, a 18. cikkben megállapított eljárással összhangban,

b)

a saját forrásokra vonatkozó előrejelzésnek az aktualizált gazdasági előrejelzések tükrében történő felülvizsgálata céljából;

c)

a saját forrásokra és egyéb bevételekre vonatkozó felülvizsgált előrejelzés aktualizálása, valamint a kifizetési előirányzatok rendelkezésre állásának és azok iránti igényeknek a felülvizsgálata céljából.

Elkerülhetetlen, kivételes vagy előre nem látható körülmények felmerülése esetén, különösen az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele céljából, a Bizottság túlnyomóan kiadásvezérelt költségvetés-módosítási tervezeteket terjeszthet elő.

(2)   A Bizottságtól eltérő uniós intézménynek az (1) bekezdésben említettekkel megegyező esetekben a költségvetés módosítása iránti kérelmét a Bizottsághoz kell megküldenie.

A költségvetés-módosítási tervezet benyújtása előtt a Bizottság és a többi érintett uniós intézmény – különös tekintettel az előirányzatok várhatóan nem teljes mértékű felhasználására is – megvizsgálja a vonatkozó előirányzatok újraelosztásának lehetőségét.

A 43. cikk alkalmazandó a költségvetés-módosításokra. A költségvetés-módosításokat azon költségvetésre való hivatkozással kell alátámasztani, amelynek a tervezett összegeit módosítják.

(3)   A Bizottság – indokolt rendkívüli körülmények fennállásától, vagy az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételétől eltekintve, amelyre az év során bármikor költségvetés-módosítási tervezet lehet benyújtani– a költségvetés-módosítási tervezeteit minden pénzügyi év szeptember 1-jéig nyújtja be egyidejűleg az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az egyéb uniós intézmények által benyújtott költségvetés-módosítás iránti kérelmeihez csatolhatja a véleményét.

(4)   A költségvetés-módosítási tervezetekhez indokolást kell fűzni, továbbá meg kell adni a költségvetés-módosítási tervezet elkészítésekor az előző és a folyó pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról rendelkezésre álló információkat.

45. cikk

A tervezett összegek és a költségvetési tervezetek korai továbbítása

A Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács megegyezhet abban, hogy előrehoz bizonyos, a tervezett összegek továbbítására, valamint a költségvetési tervezet elfogadására és továbbítására vonatkozó időpontokat. E megállapodás azonban nem vezethet az említett szövegek mérlegelésére az EUMSZ 314. cikke és az Euratom-Szerződés 106a. cikke szerint biztosított időszakok lerövidítéséhez vagy meghosszabbításához.

2. FEJEZET

A költségvetés szerkezete és tartalma

46. cikk

A költségvetés szerkezete

A költségvetésnek a következőkből kell állnia:

a)

általános bevételi és kiadási kimutatás;

b)

az egyes uniós intézmények bevételi és kiadási kimutatásaira tagolódó különálló szakaszok, az Európai Tanács és a Tanács kivételével, amelyek a költségvetés ugyanazon szakaszában szerepelnek.

47. cikk

A költségvetési nómenklatúra

(1)   Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság bevételeit és a többi uniós intézmény bevételeit és kiadásait címek, alcímek, jogcímcsoportok és jogcímek alá sorolja be típusuk vagy felhasználásuk szerint.

(2)   A költségvetés Bizottságra vonatkozó szakaszának kiadási kimutatását az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott nómenklatúra alapján kell elkészíteni, a kiadások rendeltetés szerinti osztályozásával.

Valamennyi cím egy szakpolitikai területnek, valamennyi alcím pedig rendszerint egy programnak vagy tevékenységnek felel meg.

Minden cím tartalmazhat operatív előirányzatokat és igazgatási előirányzatokat. Az egy címhez tartozó igazgatási előirányzatokat egyetlen alcímben kell csoportosítani.

A költségvetési nómenklatúrának meg kell felelnie az egyediség, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az átláthatóság elveinek. Biztosítania kell a költségvetési folyamathoz szükséges egyértelműséget és átláthatóságot, megkönnyítve a vonatkozó jogalapokban foglalt főbb célkitűzések azonosítását, lehetővé téve a politikai prioritásokat érintő választásokat, valamint elősegítve a hatékony és eredményes végrehajtást.

(3)   A Bizottság kérelmezheti a jóváhagyott előirányzatok nélküli tétel „pro memoria” bejegyzéssel való ellátását. Az ilyen kérelmet a 31. cikkben megállapított eljárással összhangban kell jóváhagyni.

(4)   Az egyes címek alatti, célmegjelöléssel feltüntetett igazgatási előirányzatokat a következőképpen kell besorolni:

a)

a létszámtervben jóváhagyott személyzeti kiadások, amelyekben fel kell tüntetni az előirányzatok összegét és az e kiadásoknak megfelelő létszámtervi álláshelyek számát;

b)

a külső személyzettel kapcsolatos kiadások, és a 30. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett, a többéves pénzügyi keret „igazgatás” fejezete alatt finanszírozott egyéb kiadások;

c)

az ingatlanokkal kapcsolatos és egyéb vonatkozó kiadások, beleértve a takarítást, a karbantartást, a különböző bérleti díjakat, a távközlési szolgáltatásokat, valamint a víz, a gáz és a villamosenergia-ellátás díját is;

d)

a programok végrehajtásához közvetlenül kapcsolódó külső személyzeti és technikai támogatási kiadások.

A Bizottság több cím tekintetében azonos típusú igazgatási kiadásait kiadási típus szerint osztályozott, külön kimutatásban kell összegezni.

48. cikk

Negatív bevétel

(1)   A költségvetés nem tartalmazhat negatív bevételeket, kivéve, ha összességében azok a betétek negatív díjazásából származnak.

(2)   A 2014/335/EU, Euratom határozat szerint befizetett saját források nettó összegek, és azokat a költségvetésben az összefoglaló bevételi kimutatásban ilyenként kell feltüntetni.

49. cikk

Előzetes előirányzatok

(1)   A költségvetés valamennyi szakasza tartalmazhat egy „előzetes előirányzatok” címet. Az előirányzatokat e címen kell megjeleníteni a következő esetek bármelyikében:

a)

a költségvetés megállapításakor nincs az érintett fellépésre vonatkozó alap-jogiaktus;

b)

komolyan megkérdőjelezhető az előirányzatok megfelelősége vagy az érintett költségvetési sorokon szereplő előirányzatoknak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban álló feltételek szerinti felhasználásának lehetősége.

Azokban az esetekben, amelyekben az alap-jogiaktust az EUMSZ 294. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni, az e cím alatt szereplő előirányzatokat csak az e rendelet 30. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjában megállapított eljárással összhangban elvégzett átcsoportosítást követően lehet felhasználni; minden egyéb esetben azonban ezek az előirányzatok az e rendelet 31. cikkében megállapított eljárással összhangban elvégzett átcsoportosítást követően használhatók fel.

(2)   Komoly felhasználási nehézségek esetén a Bizottság javasolhatja a pénzügyi év folyamán, hogy az előirányzatokat az „előzetes előirányzatok” cím alá csoportosítsák át. Az Európai Parlament és a Tanács az ilyen átcsoportosításokról a 31. cikkben előírtak szerint hoz határozatot.

50. cikk

Negatív tartalék

A költségvetés Bizottságra vonatkozó szakasza legfeljebb 200 000 000 EUR összegben tartalmazhat „negatív tartalékot”. Az ilyen tartalék, amelyet külön címben kell megjeleníteni, kizárólag kifizetési előirányzatokat tartalmazhat.

E negatív tartalékot a pénzügyi év vége előtt át kell csoportosítani a 30. és 31. cikkben megállapított eljárással összhangban.

51. cikk

Sürgősségisegély-tartalék

(1)   A költségvetés Bizottságra vonatkozó szakaszának tartalmaznia kell egy, a harmadik országok számára elkülönített sürgősségisegély-tartalékot.

(2)   Az (1) bekezdésben említett tartalékot a pénzügyi év vége előtt kell igénybe venni átcsoportosítások útján, a 30. és 32. cikkben megállapított eljárással összhangban.

52. cikk

A költségvetés tartalma

(1)   A költségvetésnek a következőket kell magában foglalnia:

a)

az általános bevételi és kiadási kimutatásban:

i.

az Unió folyó pénzügyi évre (n. évre) vonatkozó tervezett bevételei;

ii.

az előző pénzügyi évre vonatkozó tervezett bevételek és az n–2. évi bevételek;

iii.

az n. évre vonatkozó kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok;

iv.

az előző pénzügyi évre vonatkozó kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok;

v.

az n–2. évben vállalt és kifizetett kiadások, ez utóbbi az n. év költségvetésének százalékában is kifejezve;

vi.

a megfelelő megjegyzések minden alfejezet tekintetében, a 47. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint, ideértve az alap-jogiaktusra való hivatkozásokat is, amennyiben van ilyen, valamint az előirányzatok jellegével és céljával kapcsolatos összes megfelelő magyarázatot is;

b)

minden egyes szakaszban a bevételek és a kiadások az a) pontban meghatározottal azonos struktúrában;

c)

a személyi állomány tekintetében:

i.

létszámterv minden szakaszra vonatkozóan, amely besorolási fokozatonként megállapítja az álláshelyek számát besorolási osztályok és szolgálatok szerinti bontásban, valamint megállapítja az előirányzatok keretein belül engedélyezett állandó és ideiglenes álláshelyek számát;

ii.

létszámterv a kutatási és technológiafejlesztési előirányzatok közvetlen fellépésekre elkülönített összegeiből fizetett személyi állományra vonatkozóan, és létszámterv az ugyanezen előirányzatok közvetett fellépésekre elkülönített összegeiből fizetett személyi állományra vonatkozóan; a létszámterveket besorolási fokozatonként és osztályonként kell felosztani, és azokban különbséget kell tenni az előirányzatokon belül engedélyezett állandó és ideiglenes álláshelyek között;

iii.

egy olyan létszámterv, amely az álláshelyek számát besorolási fokozat és osztály alapján állapítja meg minden olyan, a 70. cikkben említett uniós szervre vonatkozóan, amely a költségvetést terhelő hozzájárulást kap. A létszámtervekben a pénzügyi évre engedélyezett álláshelyek száma mellett fel kell tüntetni az előző évre engedélyezett számot is. Az Euratom Ellátási Ügynökség személyzetét külön kell feltüntetni a Bizottság létszámtervében;

d)

a pénzügyi támogatás és a költségvetési biztosítékok vonatkozásában:

i.

az általános bevételi kimutatásban az érintett műveletekre vonatkozó azon költségvetési sorok, amelyek a kezdetben nem teljesítő címzettektől kapott visszafizetések feltüntetésére szolgálnak. E sorokat „pro memoria” bejegyzéssel és megfelelő megjegyzésekkel kell ellátni;

ii.

a költségvetés Bizottságra vonatkozó szakaszában:

a szóban forgó műveletek tekintetében nyújtott költségvetési biztosítékokat tartalmazó költségvetési sorok. Ezeket a sorokat „pro memoria” bejegyzéssel kell ellátni, amennyiben nem merült fel olyan tényleges költség, amelyet végleges forrásokkal kell fedezni,

az alap-jogiaktusra és a tervezett műveletek volumenére, az időtartamra és az Unió által az ilyen műveletek tekintetében nyújtott pénzügyi biztosítékra vonatkozó megjegyzések;

iii.

a költségvetés Bizottságra vonatkozó szakaszához mellékelt dokumentumban, tájékoztató jelleggel, a kapcsolódó kockázatokra vonatkozóan is:

a folyamatban lévő tőkeműveletek és adósságkezelés;

az n. évre vonatkozó tőkeműveletek és adósságkezelés;

e)

az alap-jogiaktus nélkül létrehozandó pénzügyi eszközök tekintetében:

i.

az érintett műveletekre vonatkozó költségvetési sorok;

ii.

a pénzügyi eszközök általános ismertetése, ideértve futamidejüket és költségvetési vonzatukat;

iii.

a tervezett műveletek, ideértve a várt támogatási és tőkeáttételi hatáson alapuló célvolumeneket is;

f)

a 62. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja szerint személyek vagy szervezetek által végrehajtott források tekintetében:

i.

hivatkozás az adott program alap-jogiaktusára;

ii.

a vonatkozó költségvetési sorok;

iii.

a tevékenység általános ismertetése, ideértve annak időtartamát és költségvetési vonzatait is;

g)

a KKBP kiadásainak teljes összege egy – „KKBP” elnevezésű – külön jogcímcsoportokat tartalmazó alcímben, amely lefedi a KKBP-kiadásokat, és legalább a nagyobb különálló missziókra vonatkozóan külön költségvetési sorokat tartalmaz.

(2)   Az (1) bekezdésben említett dokumentumokon túl az Európai Parlament és a Tanács bármely egyéb kapcsolódó dokumentumot is csatolhat a költségvetéshez.

53. cikk

A személyzeti létszámtervekre vonatkozó szabályok

(1)   Az 52. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett létszámtervek minden uniós intézményre vagy szervre vonatkozóan abszolút határt szabnak. A megállapított határon túl további kinevezés nem történhet.

Az AD 14, AD 15 és AD 16 besorolási fokozat kivételével azonban minden uniós intézmény vagy szerv az engedélyezett álláshelyek 10 %-ának erejéig módosíthatja a létszámterveit, figyelembe véve az alábbi feltételeket:

a)

ez nem befolyásolja a teljes pénzügyi évre vonatkozó személyzeti előirányzatok mértékét;

b)

az egyes létszámtervek által engedélyezett álláshelyek teljes számára vonatkozó határ túllépésére nem kerül sor;

c)

az uniós intézmény vagy szerv részt vett a Bizottság személyzeti átvilágítása keretében kezdeményezett, az Unió más intézményeivel és szerveivel végrehajtott teljesítményértékelésben.

A második albekezdésben említett módosítások végrehajtása előtt három héttel az uniós intézmények tájékoztatják az Európai Parlamentet és a Tanácsot erről a szándékukról. Abban az esetben, ha ezen időszakon belül az Európai Parlament vagy a Tanács kellően megalapozott kifogást emel, az uniós intézmények tartózkodnak a módosítások végrehajtásától, és a 44. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni.

(2)   Az (1) bekezdés első albekezdésétől eltérve, a kinevezésre jogosult hatóság által a személyzeti szabályzattal összhangban engedélyezett részmunkaidős foglalkoztatás hatásait más kinevezésekkel ellensúlyozni lehet.

3. FEJEZET

Költségvetési fegyelem

54. cikk

A többéves pénzügyi kerettel és a 2014/335/EU, Euratom határozattal való összhang

A költségvetésnek összhangban kell lennie a többéves pénzügyi kerettel és a 2014/335/EU, Euratom határozattal.

55. cikk

Az uniós jogi aktusok összhangja a költségvetéssel

Ha egy uniós jogi aktus végrehajtása túllépi a költségvetésben rendelkezésre álló előirányzatokat, az ilyen jogi aktust pénzügyi értelemben nem lehet végrehajtani addig, amíg a költségvetést megfelelően nem módosították.

IV. CÍM

A KÖLTSÉGVETÉS VÉGREHAJTÁSA

1. FEJEZET

Általános rendelkezések

56. cikk

A költségvetés végrehajtása a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban

(1)   A Bizottság a költségvetés bevételeit és kiadásait e rendelettel összhangban, saját felelősségére és az engedélyezett előirányzatok határain belül hajtja végre.

(2)   A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal annak biztosítása céljából, hogy az előirányzatok felhasználására a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban kerüljön sor.

57. cikk

Tájékoztatás a személyes adatok ellenőrzési célokra történő átadásáról

A közvetlen irányítás keretében végrehajtott valamennyi vissza nem térítendő támogatáshoz, közbeszerzéshez vagy pénzdíjhoz kapcsolódó felhívásban a lehetséges kedvezményezetteket, részvételre jelentkezőket, ajánlattevőket és résztvevőket a 45/2001/EK rendelettel összhangban tájékoztatni kell arról, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából személyes adataikat továbbíthatják belső ellenőrzési szolgálatokhoz, a Számvevőszékhez vagy az Európai Csalás Elleni Hivatalhoz (OLAF), valamint a Bizottság, az e rendelet 69. cikkében említett végrehajtó ügynökségek és az e rendelet 70. és 71. cikkében említett uniós szervek engedélyezésre jogosult tisztviselői között.

58. cikk

Alap-jogiaktus és kivételek

(1)   Bármely uniós fellépésre vonatkozóan a költségvetésbe beállított előirányzatok csak akkor használhatók fel, ha azt az alap-jogiaktus elfogadása előzte meg.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, és a (3), (4) és (5) bekezdésben meghatározott feltételek mellett az alábbi előirányzatok alap-jogiaktus nélkül is felhasználhatók, amennyiben az ezekkel finanszírozandó intézkedések az Unió hatáskörébe tartoznak:

a)

kísérleti jellegű, valamely intézkedés végrehajthatóságát és hasznosságát vizsgáló kísérleti projektek előirányzatai;

b)

az EUMSZ és az Euratom-Szerződés hatálya alá tartozó, a jövőben elfogadandó intézkedésekre vonatkozó javaslatok előkészítését célzó előkészítő intézkedések előirányzatai;

c)

az EUSZ V. címének területén hozott előkészítő intézkedések előirányzatai;

d)

a Bizottság által az EUMSZ és az Euratom-Szerződés értelmében ráruházott, az e bekezdés b) pontjában említett, a jogalkotási kezdeményezésekre vonatkozó javaslatok benyújtásának jogától eltérő intézményi szintű előjogai, valamint az EUMSZ 154., 156., 159. és 160. cikke, az EUMSZ 168. cikkének (2) bekezdése, 171. cikkének (2) bekezdése és 173. cikkének (2) bekezdése, az EUMSZ 175. cikkének második bekezdése, az EUMSZ 181. cikkének (2) bekezdése, az EUMSZ 190. cikke, az EUMSZ 210. cikkének (2) bekezdése és 214. cikkének (6) bekezdése, valamint az Euratom-Szerződés 70. és 77.–85. cikke által közvetlenül ráruházott különleges hatáskörök alapján végrehajtott egyszeri, vagy határozatlan időtartamú fellépések előirányzatai;

e)

az egyes uniós intézmények működtetésére vonatkozó előirányzatok, azok igazgatási autonómiája alapján.

(3)   A (2) bekezdés a) pontjában említett előirányzatokat illetően a vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok legfeljebb két egymást követő pénzügyi évben állíthatók be a költségvetésbe. A kísérleti projektek előirányzatainak teljes összege egy pénzügyi évben sem haladhatja meg a 40 000 000 EUR-t.

(4)   A (2) bekezdés b) pontjában említett előirányzatokat illetően az előkészítő intézkedéseknek következetes megközelítést kell követniük, és különböző formákat ölthetnek. A vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok legfeljebb három egymást követő pénzügyi évben állíthatók be a költségvetésbe. A megfelelő alap-jogiaktus elfogadására vonatkozó eljárást a harmadik pénzügyi év vége előtt le kell zárni. Az említett eljárás során az előirányzatokra való kötelezettségvállalásnak az előkészítő intézkedések – tervezett tevékenységekkel, követendő célokkal és címzettekkel kapcsolatos – sajátosságainak kell megfelelnie. Ennek eredményeként a lekötött előirányzatok összege nem felel meg a végső fellépés finanszírozására elkülönített összegnek.

A (2) bekezdés b) pontjában említett új előkészítő intézkedések előirányzatainak teljes összege egyetlen pénzügyi évben sem haladhatja meg az 50 000 000 EUR-t, és az előkészítő intézkedésekre ténylegesen lekötött előirányzatok teljes összege nem haladhatja meg a 100 000 000 EUR-t.

(5)   A (2) bekezdés c) pontjában említett előirányzatokat illetően az előkészítő intézkedéseknek rövid időtartamra kell korlátozódniuk, céljuk pedig a KKBP célkitűzéseinek megvalósítására irányuló uniós intézkedések, valamint a szükséges jogi eszközök elfogadása feltételeinek megteremtése kell, hogy legyen.

Az uniós válságkezelési műveletek alkalmazásában az előkészítő intézkedések célja többek között az operatív követelmények értékelése, az első erőforrások gyors rendelkezésre bocsátásának biztosítása vagy a műveletek megkezdéséhez szükséges helyi feltételek megteremtése. Az előkészítő intézkedéseket – a főképviselő javaslatára – a Tanács fogadja el.

Az előkészítő intézkedések gyors végrehajtása érdekében a főképviselő a lehető leghamarabb tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Bizottságot a Tanács előkészítő intézkedés meghozatalára irányuló szándékáról, valamint különösen az ehhez szükséges források tervezett mértékéről. A Bizottság meghoz minden szükséges intézkedést a források gyors kifizetésének biztosítása érdekében.

Az EUSZ V. címe alá tartozó uniós válságkezelési műveletek előkészítése érdekében a Tanács által elfogadott intézkedések finanszírozásának magában kell foglalnia azokat a többletköltségeket, amelyek a helyszínen többek között az uniós intézmények személyzetének részvételével végrehajtott misszióból vagy csapatbevetésből erednek, ideértve a nagy kockázatra nyújtott biztosítást, az utazási és szállásköltségeket, illetve a napidíjakat is.

59. cikk

A költségvetés végrehajtása a Bizottságtól eltérő uniós intézmények által

(1)   A Bizottság átruházza a többi uniós intézményre a költségvetés rájuk vonatkozó szakaszának végrehajtásához szükséges hatásköröket.

(2)   Az uniós intézmények előirányzataik végrehajtásának megkönnyítése céljából szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokat köthetnek egymással, melyekben megállapítják a szolgáltatásnyújtásra, az árubeszerzésre, az építési beruházásokra, illetve az ingatlanszerződésekre vonatkozó feltételeket.

Ezeknek a megállapodásoknak lehetővé kell tenniük az előirányzatok átcsoportosítását, illetve a felhasználásuk során felmerülő költségek beszedését.

(3)   A (2) bekezdésben említett szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások az uniós intézmények szervezeti egységei, uniós szervek, európai hivatalok, az EUSZ V. címének értelmében a KKBP terén konkrét fellépések végrehajtásával megbízott szervek vagy személyek és az Európai Iskolák Igazgatótanácsának főtitkári hivatala között is köthetők. A Bizottság és a többi uniós intézmény rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az egyéb uniós intézményekkel kötött, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokról.

60. cikk

A költségvetés végrehajtási hatáskörének átruházása

(1)   A Bizottság és a többi uniós intézmény mindegyike, saját szervezeti egységein belül átruházhatja a költségvetés-végrehajtási hatásköreit az e rendeletben és belső szabályaik által megállapított feltételekkel összhangban, valamint a felhatalmazó aktusban meghatározott határokon belül. A felhatalmazottak csak a kifejezetten rájuk ruházott hatáskörön belül járhatnak el.

(2)   Az (1) bekezdésen túl, a Bizottság a saját költségvetési szakaszának operatív előirányzatait érintő költségvetés-végrehajtási hatásköreit átruházhatja az uniós küldöttségek vezetőire, és azok távolléte esetén az üzletmenet-folytonosság biztosítása céljából az uniós küldöttségek vezetőinek helyetteseire. E hatáskör-átruházás nem érinti az uniós küldöttségek vezetőire a költségvetés végrehajtása tekintetében háruló felelősséget. Ha az uniós küldöttség vezetőjének távolléte meghaladja a négy hetet, a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a költségvetés-végrehajtási hatáskörei átruházására vonatkozó döntését. Ha az uniós küldöttségek vezetői vagy távollétük esetén helyetteseik a Bizottság közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőiként járnak el, a költségvetés végrehajtására vonatkozó bizottsági szabályokat alkalmazzák, valamint ugyanazok a feladatok, kötelezettségek és elszámoltathatóság vonatkozik rájuk, mint a Bizottság összes többi, közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőjére.

A Bizottság az első albekezdésben említett hatáskör-átruházást saját szabályai szerint visszavonhatja.

Az első albekezdés alkalmazásában a főképviselő meghozza az Unió küldöttségei és a Bizottság szervezeti egységei közötti együttműködés megkönnyítéséhez szükséges intézkedéseket.

(3)   Az EKSZ rendkívüli esetben, amennyiben az EKSZ illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőjének a küldöttségének helye szerinti országon kívüli tartózkodása alatt az ilyen küldöttségek folyamatos igazgatásának biztosítása céljából ez szükséges, a saját költségvetési szakaszának igazgatási előirányzataira vonatkozó költségvetés-végrehajtási hatásköreit átruházhatja az uniós küldöttségek bizottsági tisztviselőjére. Az olyan rendkívüli esetekben, amikor az uniós küldöttségek bizottsági tisztviselői járnak el az EKSZ közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőiként, a költségvetés végrehajtására vonatkozó belső EKSZ-szabályokat alkalmazzák, valamint ugyanazok a feladatok, kötelezettségek és elszámoltathatóság vonatkoznak rájuk, mint az EKSZ összes többi, közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőjére.

Az EKSZ az első albekezdésben említett hatáskör-átruházást saját szabályai szerint visszavonhatja.

61. cikk

Összeférhetetlenség

(1)   A költségvetés végrehajtásában és a közvetlen, közvetett és megosztott irányításban és az ezt előkészítő tevékenységekben, valamint az ellenőrzésben vagy kontrollban érintett, e cím 4. fejezete szerinti pénzügyi szereplők és egyéb személyek – ideértve többek között a bármilyen szintű nemzeti hatóságokat is,– nem járhatnak el oly módon, hogy saját érdekeik ütközzenek az Unió érdekeivel. Megfelelő intézkedéseket kell továbbá hozniuk annak érdekében, hogy a felelősségi körükbe tartozó feladatok ellátása során megakadályozzák összeférhetetlenség felmerülését, és kezeljék az objektíven összeférhetetlenségnek tekinthető helyzeteket.

(2)   Ha valamely nemzeti hatóság személyzetének tagjával kapcsolatban fennáll az összeférhetetlenség kockázata, a személy az üggyel a feletteséhez fordul. Ha e kockázat a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyi állomány tagjával kapcsolatban merül fel, az érintett személy az üggyel az illetékes megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőhöz fordul. Az illetékes felettes, illetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő írásban megerősíti, hogy fennáll-e az összeférhetetlenség. Amennyiben bebizonyosodik, hogy összeférhetetlenség áll fenn, a kinevezésre jogosult hatóság, illetve az illetékes nemzeti hatóság biztosítja, hogy az érintett személy az adott ügyben valamennyi tevékenységgel felhagyjon. Az illetékes megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő vagy az illetékes nemzeti hatóság gondoskodik arról, hogy az alkalmazandó jognak megfelelően sor kerüljön további megfelelő intézkedések meghozatalára.

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazásában összeférhetetlenség akkor áll fenn, ha az (1) bekezdésben említett pénzügyi szereplő vagy egyéb személy feladatainak pártatlan és tárgyilagos ellátása családi vagy érzelmi okok, politikai szimpátiával vagy nemzeti kötődéssel kapcsolatos okok, továbbá gazdasági érdek vagy bármely más közvetlen vagy közvetett személyes érdek miatt sérül.

2. FEJEZET

Végrehajtási módszerek

62. cikk

A költségvetés végrehajtásának módszerei

(1)   A Bizottság a költségvetést bármely alábbi módon hajtja végre:

a)

a 125–153. cikkben foglaltak szerint közvetlenül (a továbbiakban: közvetlen irányítás) szervezeti egységein, többek között az 60. cikk (2) bekezdésének megfelelően az illetékes küldöttségvezető felügyelete mellett az Unió küldöttségein dolgozó alkalmazottain, vagy a 69. cikkben említett végrehajtó ügynökségeken keresztül;

b)

a 63. cikkben és a 125–129. cikkben foglaltak szerint a tagállamokkal megosztott irányításban (a továbbiakban: megosztott irányítás);

c)

a 125–149. és a 154–159. cikkben foglaltak szerint közvetetten (a továbbiakban: közvetett irányítás), amennyiben az alap-jogiaktus így rendelkezik, illetve az 58. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában említett esetekben a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak a következőkre történő átruházásával:

i.

harmadik országok vagy az általuk kijelölt szervek;

ii.

a 156. cikk szerinti nemzetközi szervezetek vagy ügynökségeik;

iii.

az Európai Beruházási Bank (EBB), az Európai Beruházási Alap (EBA) vagy mindkettő, csoportként eljárva (a továbbiakban: az EBB csoport);

iv.

a 70. és a 71. cikkben említett uniós szervek;

v.

közjogi szervek, beleértve a tagállami szervezeteket;

vi.

magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szervek, beleértve a tagállami szervezeteket, olyan mértékben, amennyiben megfelelő pénzügyi biztosítékokat nyújtanak számukra;

vii.

a valamely tagállam magánjoga alapján működő, köz- és magánszféra közötti partnerség végrehajtásával megbízott és megfelelő pénzügyi biztosítékokat nyújtó szervek;

viii.

az EUSZ V. címének értelmében a KKBP terén konkrét fellépések végrehajtásával megbízott, és a vonatkozó alap-jogiaktusban ekként megjelölt szervek vagy személyek.

Az első albekezdés c) pontjának vi. pontját illetően a szükséges pénzügyi garancia összege rögzíthető a vonatkozó alap-jogiaktusban, és az érintett szerv számára nyújtott Uniós hozzájárulás maximális összegére korlátozható. Abban az esetben, ha többen nyújtanak garanciát, a garanciával fedezendő teljes kötelezettség összegének felosztását a hozzájárulási megállapodásban kell meghatározni, amelyben előírható, hogy az egyes garancianyújtók kötelezettsége arányos legyen az adott szerv számára nyújtott hozzájárulásuk mértékével.

(2)   A Bizottság a közvetlen irányítás céljából igénybe veheti a VII., VIII., IX., X. és XII. címben említett eszközöket.

A megosztott irányítás céljából a költségvetés végrehajtásának eszközeit ágazatspecifikus szabályok határozzák meg.

A Bizottság a közvetett irányítás céljából a VI. címet alkalmazza, a pénzügyi eszközök és költségvetési biztosítékok esetében pedig a VI. és X. címet. A végrehajtó szervezeteknek az érintett hozzájárulási megállapodásban meghatározott költségvetés-végrehajtási eszközöket kell alkalmazniuk.

(3)   Az EUMSZ 317. cikkének megfelelően a Bizottság felelős a költségvetés végrehajtásáért, és e feladatokat nem ruházhatja harmadik felekre, amennyiben az ilyen feladatok nagymértékű, politikai döntéssel járó mérlegelést igényelnek.

E rendelet VII. címével összhangban a Bizottság szerződéseken keresztül nem szervezhet ki olyan feladatokat, amelyek hatósági vagy mérlegelési jogkör gyakorlásával járnak.

63. cikk

Tagállamokkal megosztott irányítás

(1)   Amikor a Bizottság megosztott irányítás keretében hajtja végre a költségvetést, egyes, a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatokat átruházza a tagállamokra. A Bizottság és a tagállamok az uniós források kezelése során tiszteletben tartják a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az átláthatóság és a megkülönböztetés-mentesség elvét, és biztosítják az uniós fellépés láthatóságát. Ennek érdekében a Bizottság és a tagállamok teljesítik saját kontroll- és ellenőrzési kötelezettségeiket, és vállalják az ebből fakadó, e rendeletben meghatározott felelősséget. A kiegészítő rendelkezéseket ágazatspecifikus szabályokban kell megállapítani.

(2)   A tagállamok a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatok elvégzése során megtesznek minden, az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez szükséges – többek között jogalkotási, szabályozási és igazgatási – intézkedést, különösen:

a)

biztosítják, hogy a költségvetésből finanszírozott műveleteket szabályosan és hatékonyan, a vonatkozó ágazatspecifikus szabályoknak megfelelően hajtsák végre;

b)

kijelölik az uniós források kezeléséért és kontrolljáért felelős szerveket a (3) bekezdéssel összhangban, és felügyelik az ilyen szerveket;

c)

megelőzik, felderítik és korrigálják a szabálytalanságokat és a csalást;

d)

e rendelettel és az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban együttműködnek a Bizottsággal, az OLAF-fal, a Számvevőszékkel, és az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet (39) szerinti megerősített együttműködésben résztvevő tagállamok esetében az Európai Ügyészséggel is.

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a tagállamok az arányosság elvét tiszteletben tartva, valamint e cikknek és a vonatkozó ágazatspecifikus szabályoknak megfelelően a tranzakciók reprezentatív és/vagy kockázatalapú mintáin szükség szerint helyszíni ellenőrzéseket is magukban foglaló előzetes és utólagos kontrollokat végeznek. Emellett visszafizettetik a jogosulatlanul kifizetett összegeket, és amennyiben e tekintetben szükséges, bírósági eljárásokat indítanak.

A tagállamok az ágazatspecifikus szabályoknak vagy a nemzeti jogszabályok különös rendelkezéseinek megfelelő, hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciókkal sújtják a végső kedvezményezetteket.

A kockázatelemzés részeként és az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban a Bizottság nyomon követi a tagállamokban létrehozott irányítási és kontrollrendszereket. Az ellenőrzési tevékenység során a Bizottság tiszteletben tartja az arányosság elvét, és figyelembe veszi az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban értékelt kockázati szintet.

(3)   Az ágazatspecifikus szabályokban rögzített kritériumokkal és eljárásokkal összhangban a tagállamok az uniós források kezeléséért és kontrolljáért felelős szerveket jelölnek ki a megfelelő szinteken. Az ilyen szervek az uniós források igazgatásától független feladatokat is elláthatnak, vagy egyes feladataik ellátásával más szerveket bízhatnak meg.

A szervek kijelölésére vonatkozó döntés során a tagállamok döntésüket alapozhatják arra is, hogy az irányítási és kontrollrendszerek lényegüket tekintve megegyeznek-e a korábbi időszakokban már meglévő rendszerekkel, és hogy azok megfelelően működtek-e.

Ha az ellenőrzési és kontrollmegállapítások szerint a kijelölt szervek már nem felelnek meg az ágazatspecifikus szabályokban megállapított feltételeknek, a tagállamok meghozzák az annak biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket, hogy az említett szervekre bízott feladatok végrehajtása során tapasztalt hiányosságokat – többek között a kijelölésnek az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban történő visszavonása révén – orvosolják.

Ágazatspecifikus szabályokban kell meghatározni a Bizottságnak az ebben a bekezdésben meghatározott folyamatban játszott szerepét.

(4)   A (3) bekezdés értelmében kijelölt szervek:

a)

eredményes és hatékony belső kontrollrendszert hoznak létre, és biztosítják annak működését;

b)

pontos, teljeskörű és megbízható információkat időben biztosító számviteli rendszert alkalmaznak;

c)

benyújtják az (5), (6) és (7) bekezdésben említett információkat;

d)

a 38. cikk (2)–(6) bekezdésének megfelelően biztosítják az utólagos közzétételt.

A személyes adatokat az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban kell kezelni.

(5)   A (3) bekezdés értelmében kijelölt szervek a következő pénzügyi év február 15. napjáig benyújtják a Bizottságnak a következőket:

a)

az ágazatspecifikus szabályokban meghatározottak szerinti, adott referencia-időszakban feladataik végrehajtása során teljesített, és a Bizottságnak visszatérítésre benyújtott kifizetések elszámolását;

b)

a végső ellenőrzési jelentések és az elvégzett kontrollok éves összefoglalóját – beleértve a rendszerekben azonosított hibák és gyengeségek jellegének és mértékének elemzését is –, valamint a megtett vagy megtenni tervezett korrekciós intézkedéseket.

(6)   Az (5) bekezdés a) pontjában említett elszámolásoknak tartalmazniuk kell az előfinanszírozást, és azokat az összegeket, amelyek miatt a visszafizettetési eljárás folyamatban van vagy lezárult. Az elszámoláshoz mellékelni kell egy vezetői nyilatkozatot, mely megerősíti, hogy a források kezeléséért felelős személyek véleménye szerint:

a)

az információ megfelelő módon feltüntetett, teljeskörű és pontos;

b)

a kiadásokat az eredetileg tervezett célra fordították, az ágazatspecifikus szabályokban meghatározottak szerint;

c)

a bevezetett kontrollrendszerek biztosítják az alapul szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét.

(7)   Az (5) bekezdés a) pontjában említett elszámolások és az említett bekezdés b) pontjában említett összefoglaló mellé egy független ellenőrző szerv véleményét is csatolni kell, amely a nemzetközileg elfogadott ellenőrzési standardoknak megfelelően készült. Ennek a véleménynek tartalmaznia kell, hogy az elszámolások megbízható és valós képet nyújtanak-e, hogy azon kiadások, amelyek megtérítését kérték a Bizottságtól, jogszerűek és szabályosak-e, valamint hogy a kontrollrendszerek megfelelően működnek-e. A véleménynek tartalmaznia kell azt is, hogy az ellenőrzési tevékenység nyomán megkérdőjelezhetők-e a (6) bekezdésben említett vezetői nyilatkozatban szereplő állítások.

A Bizottság az érintett tagállam tájékoztatása nyomán az (5) bekezdésben meghatározott február 15-i határidőt kivételes esetben március 1-jéig meghosszabbíthatja.

A tagállamok a megfelelő szinten közzé tehetik az (5) és (6) bekezdésben, valamint az ebben a bekezdésben említett információkat.

A tagállamok ezen túlmenően a megfelelő szinten aláírt nyilatkozatokat is benyújthatnak az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak az (5) és a (6) és az ebben a bekezdésben említett információk kapcsán.

(8)   Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós forrásokat az alkalmazandó szabályokkal összhangban használják fel, a Bizottság:

a)

a kijelölt szervek elszámolásainak vizsgálatára és elfogadására vonatkozóan olyan eljárásokat alkalmaz, amelyek biztosítják, hogy az elszámolások hiánytalanok, pontosak és a valóságnak megfelelőek legyenek;

b)

kizárja az uniós finanszírozásból azokat a kiadásokat, amelyek tekintetében az alkalmazandó jog megsértésével teljesítettek kifizetéseket;

c)

megszakítja a kifizetési határidőket, vagy felfüggeszti a kifizetéseket, amennyiben az ágazatspecifikus szabályok így rendelkeznek.

A Bizottság teljesen vagy részben feloldja a kifizetési határidők megszakítását vagy a kifizetések felfüggesztését, miután a tagállam benyújtotta észrevételeit, és amint megtette a szükséges intézkedéseket. A 74. cikk (9) bekezdésében említett éves tevékenységi jelentésben ki kell térni az ezen bekezdés szerinti összes kötelezettségre.

(9)   Az ágazatspecifikus szabályokban figyelembe kell venni az európai területi együttműködési programok szükségleteit, különös tekintettel a vezetői nyilatkozat tartalmára, a (3) bekezdésben meghatározott eljárásra és az ellenőrzési funkcióra.

(10)   A Bizottság összeállítja az egyes ágazatspecifikus szabályok értelmében az irányításért, tanúsításért és ellenőrzésért felelős szervek listáját.

(11)   A tagállamok a megosztott irányítás keretében számukra juttatott forrásokat – a vonatkozó ágazatspecifikus szabályokban megállapított feltételekkel összhangban – az (EU) 2015/1017 rendelet szerint végrehajtott műveletekkel és eszközökkel kombinálva is felhasználhatják.

3. FEJEZET

Európai hivatalok és uniós szervek

1. SZAKASZ

EURÓPAI HIVATALOK

64. cikk

Az európai hivatalok hatásköre

(1)   Egy új európai hivatal létrehozása előtt a Bizottságnak költség-haszon elemzést és a kapcsolódó kockázatokra vonatkozó értékelést kell készítenie, amelyekről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot, és javaslatot kell tennie a költségvetés Bizottságra vonatkozó szakaszán belül történő szükséges előirányzatok beállítására.

(2)   Hatáskörükön belül az európai hivatalok:

a)

a létesítő jogi aktusukban vagy az Unió egyéb jogi aktusaiban meghatározott kötelező feladatokat hajtanak végre;

b)

a 66. cikknek megfelelően nem kötelező feladatokat is végrehajthatnak, amennyiben ezt igazgatási bizottságuk a költségek és hasznok, valamint a részt vevő partnerek tekintetében jelentkező, kapcsolódó kockázatok vizsgálatát követően engedélyezi.

(3)   Ez a szakasz alkalmazandó az OLAF működésére, e cikk (4) bekezdése, a 66. cikk és a 67. cikk (1), (2) és (3) bekezdése kivételével.

(4)   A Bizottság belső ellenőre az e cím 8. fejezetében megállapított valamennyi felelősséget gyakorolja.

65. cikk

Az európai hivatalokra vonatkozó előirányzatok

(1)   Az egyes európai hivatalok kötelező feladatainak végrehajtására engedélyezett előirányzatokat a költségvetés Bizottságra vonatkozó szakaszán belül külön költségvetési sorba kell beállítani, és az említett szakasz mellékletében részletesen meg kell határozni.

Az első albekezdésben említett mellékletnek bevételi és kiadási kimutatás formáját kell öltenie, a költségvetés szakaszaival azonos módon tovább bontva.

Az említett mellékletben feltüntetett előirányzatoknak:

a)

fedezniük kell az egyes európai hivatalok összes olyan pénzügyi igényét, amely a létesítő jogi aktusukban vagy az Unió egyéb jogi aktusaiban meghatározott kötelező feladatok végrehajtásához szükséges;

b)

fedezhetik az európai hivatal azon pénzügyi igényeit, amelyek a Szerződésekkel vagy a Szerződések alapján létrehozott uniós intézmények, uniós szervek, más európai hivatalok és ügynökségek által kért és a hivatal létesítő jogi aktusának megfelelően engedélyezett feladatok végrehajtásához szükségesek.

(2)   A Bizottság az egyes európai hivatalokra vonatkozóan a mellékletben megjelenített előirányzatok tekintetében az engedélyezésre jogosult tisztviselői hatáskört a 73. cikkel összhangban az érintett európai hivatal igazgatójára ruházza át.

(3)   Az egyes európai hivatalok létszámtervét a Bizottság létszámtervéhez kell csatolni.

(4)   Az (1) bekezdésben említett mellékleten belüli átcsoportosításokra vonatkozó döntéseket az érintett európai hivatal igazgatója hozza meg. A Bizottság az ilyen átcsoportosításokról tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

66. cikk

Nem kötelező feladatok

(1)   A 64. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett nem kötelező feladatok tekintetében az európai hivatal:

a)

igazgatójára uniós intézmények, uniós szervek és egyéb európai hivatalok hatáskört ruházhatnak át, valamint átruházhatják rá az uniós intézményre, uniós szervre vagy egyéb európai hivatalra vonatkozó költségvetési szakaszban megjelenített előirányzatok tekintetében az engedélyezésre jogosult tisztviselői hatáskört is;

b)

uniós intézményekkel, uniós szervekkel, egyéb európai hivatalokkal vagy harmadik felekkel szolgáltatási szintre vonatkozó eseti megállapodást köthet.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetekben a hatáskör-átruházás korlátait és feltételeit az érintett uniós intézmények, uniós szervek és egyéb európai hivatalok határozzák meg. Az ilyen hatáskör-átruházásról, különösen annak feltételeiről és szabályairól az európai hivatal létesítő jogi aktusának megfelelően kell megállapodni.

(3)   Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben az európai hivatal igazgatója a hivatal létesítő jogi aktusának megfelelően elfogadja az adott feladatok végrehajtását, a felmerült költségek beszedését és a kapcsolódó számviteli nyilvántartást szabályozó különös rendelkezéseket. Az európai hivatal jelentést tesz ezen számviteli nyilvántartás eredményéről az érintett uniós intézmények, uniós szervek, illetve egyéb európai hivatalok számára.

67. cikk

Az európai hivatalok számviteli nyilvántartása

(1)   Minden európai hivatal számviteli nyilvántartást vezet a kiadásairól, lehetővé téve az egyes uniós intézményeknek, uniós szerveknek vagy egyéb európai hivataloknak nyújtott szolgáltatásai részarányának meghatározását. Az érintett európai hivatal igazgatója – az igazgatási bizottsága jóváhagyását követően – elfogadja a számviteli nyilvántartás alapjául szolgáló kritériumokat.

(2)   Az azon konkrét költségvetési sorra vonatkozó megjegyzésekben, amelyen a 66. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően engedélyezésre jogosult tisztviselői hatáskörrel felruházott egyes európai hivatalok teljes előirányzatait szerepeltetik, fel kell tüntetni a hivatal által az egyes érintett uniós intézményeknek, uniós szerveknek és egyéb európai hivataloknak nyújtott szolgáltatások tervezett költségét. Ennek az e cikk (1) bekezdésében említett számviteli nyilvántartáson kell alapulnia.

(3)   A 66. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően engedélyezésre jogosult tisztviselői hatáskörrel felruházott európai hivatalok értesítik az érintett uniós intézményeket, uniós szerveket és egyéb európai hivatalokat az e cikk (1) bekezdésében előírt számviteli nyilvántartás eredményeiről.

(4)   Az egyes európai hivatalok számviteli nyilvántartása az Unió 241. cikk szerinti beszámolóinak szerves részét képezi.

(5)   A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője az érintett európai hivatal igazgatási bizottságának javaslata alapján az európai hivatal személyzetének egyik tagjára átruházhat saját feladatai közül egyes, a bevételek beszedésével és a közvetlenül az érintett európai hivatal által eszközölt kiadások kifizetésével kapcsolatos tevékenységeket.

(6)   Az európai hivatal készpénzigényeinek kielégítése céljából az igazgatási bizottság javaslata alapján a Bizottság a hivatal nevére bankszámlákat vagy postai pénzforgalmi számlákat nyithat. Minden pénzügyi év végén az érintett európai hivatal és a Bizottság egyezteti és korrigálja a tárgyévi záró pénzkészletet.

2. Szakasz

Ügynökségek és uniós szervek

68. cikk

Az Euratom Ellátási Ügynökségre való alkalmazás

A rendelet alkalmazandó az Euratom Ellátási Ügynökség költségvetésének végrehajtására.

69. cikk

Végrehajtó ügynökségek

(1)   A Bizottság hatásköröket ruházhat át a végrehajtó ügynökségekre, hogy a nevében és a felelőssége alatt egy uniós program vagy projekt egészét vagy egy részét – ideértve a kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket, valamint az igazgatási kiadásokat is –, végrehajtsák az 58/2003/EK tanácsi rendelettel (40) összhangban. A végrehajtó ügynökségeket bizottsági határozattal kell létrehozni, és azok az uniós jog alapján jogi személyiséggel rendelkeznek. A végrehajtó ügynökségeknek éves hozzájárulásban kell részesülniük.

(2)   A végrehajtó ügynökségek igazgatói megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként járnak el az általuk egészében vagy részben irányított uniós programokkal kapcsolatos operatív előirányzatok felhasználása tekintetében.

(3)   Egy végrehajtó ügynökség irányítóbizottsága megállapodhat a Bizottsággal abban, hogy a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője egyúttal az érintett végrehajtó ügynökség számvitelért felelős tisztviselőjeként is eljár. Az irányítóbizottság költség-haszon szempontok figyelembevétele alapján az érintett végrehajtó ügynökség számvitelért felelős tisztviselője feladatkörének egy részét is a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjére átruházhatja. Mindkét esetben meg kell tenni az esetleges összeférhetetlenség elkerüléséhez szükséges lépéseket.

70. cikk

Az EUMSZ és az Euratom-Szerződés alapján létrehozott szervek

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 269. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy e rendeletet pénzügyi keretszabályzattal egészítse ki az EUMSZ és az Euratom-Szerződés alapján létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező azon szervekre vonatkozóan, amelyek hozzájárulásokat kapnak az uniós költségvetés terhére.

(2)   A pénzügyi keretszabályzat az e rendeletben meghatározott alapelveken és szabályokon alapul, figyelembe véve az (1) bekezdésben említett szervek sajátosságait.

(3)   Az (1) bekezdésben említett szervek pénzügyi szabályai nem térhetnek el a pénzügyi keretszabályzattól, kivéve, amennyiben sajátos szükségleteik ezt megkívánják, és a Bizottság előzetes hozzájárulását adta.

(4)   Az (1) bekezdésben említett szervek költségvetésének végrehajtására vonatkozó felelősség alól a Tanács ajánlására az Európai Parlament ad mentesítést. Az (1) bekezdésben említett szervek teljeskörűen együttműködnek a mentesítési eljárásban részt vevő uniós intézményekkel, és adott esetben – többek között a vonatkozó szervek ülésein való részvétel révén – rendelkezésükre bocsátanak minden további szükséges információt.

(5)   A Bizottság belső ellenőre ugyanolyan hatáskört gyakorol az (1) bekezdésben említett szervek felett, mint a Bizottság tekintetében.

(6)   A Bizottság végleges beszámolójában való konszolidálás előtt független külső ellenőr ellenőrzi, hogy az e cikk (1) bekezdésben említett szervek éves beszámolói megfelelően tükrözik-e az adott szerv bevételeit, kiadásait és pénzügyi helyzetét. Ha a vonatkozó alap-jogiaktus másként nem rendelkezik, a Számvevőszék az EUMSZ 287. cikkének (1) bekezdésében foglalt előírásokkal összhangban minden egyes szervről éves különjelentést készít. Az említett jelentés elkészítésekor a Számvevőszék figyelembe veszi a független külső ellenőr által végzett ellenőrzési tevékenységet és az ellenőr megállapításai nyomán tett intézkedéseket.

(7)   A (6) bekezdésben említett független külső ellenőrzések valamennyi aspektusáért – ideértve a tett megállapításokat is – teljes mértékben a Számvevőszék viseli a felelősséget.

71. cikk

A köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek

Az alap-jogiaktussal létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező és a köz- és magánszféra közötti partnerség végrehajtásával megbízott szervek elfogadják saját pénzügyi szabályaikat.

E szabályoknak magukban kell foglalniuk az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosításához szükséges elveket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 269. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy e rendeletet a 154. cikken alapuló olyan, a köz- és magánszféra közötti partnerségre vonatkozó pénzügyiszabályzat-mintával egészítse ki, amely meghatározza az uniós forrásokkal való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosításához szükséges elveket.

A köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervek pénzügyi szabályai nem térhetnek el a pénzügyiszabályzat-mintától, kivéve amennyiben sajátos szükségleteik ezt megkívánják, és a Bizottság előzetes hozzájárulását adta.

A 70. cikk (4)–(7) bekezdése a köz- és magánszféra közötti partnerségre létrehozott szervekre is alkalmazandó.

4. FEJEZET

Pénzügyi szereplők

1. szakasz

A feladatok elkülönítésének elve

72. cikk

A feladatok elkülönítése

(1)   Az engedélyezésre jogosult tisztviselő és a számvitelért felelős tisztviselő feladatait el kell különíteni; e feladatkörök kölcsönösen kizárják egymást.

(2)   Valamennyi uniós intézmény ellátja a pénzügyi szereplőket a feladatuk végrehajtásához szükséges forrásokkal, valamint a feladataikat, jogaikat és kötelezettségeiket részletesen ismertető szabályzattal.

2. szakasz

Az engedélyezésre jogosult tisztviselő

73. cikk

Az engedélyezésre jogosult tisztviselő

(1)   Valamennyi uniós intézmény gyakorolja az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladatait.

(2)   E cím alkalmazásában a „személyzet” a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyekre vonatkozik.

(3)   Minden uniós intézmény az eljárási szabályzatában foglalt feltételekkel összhangban megfelelő besorolású személyzetre átruházza az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladatait. Belső igazgatási szabályaiban megjelöli a személyzet azon tagjait, akikre átruházza ezeket a feladatokat, az átruházott hatáskörök hatályát és azt, hogy a megbízott személyek a rájuk ruházott hatásköröket továbbruházhatják-e.

(4)   Az engedélyezésre jogosult tisztviselő hatásköreit kizárólag a személyzet tagjaira lehet átruházni és továbbruházni.

(5)   Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő a felhatalmazó, illetve a felhatalmazást átruházó okirat által szabott határokon belül jár el. Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőt a személyzet egy vagy több tagja segítheti, akiket az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő felelőssége alatt a költségvetés végrehajtásához, valamint a pénzügyi és irányítási tájékoztatás elkészítéséhez szükséges egyes műveletek végrehajtásával bízhatnak meg.

(6)   A megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselők, belső ellenőrök és számvitelért felelős tisztviselők kinevezéséről és felmentéséről, valamint az általa elfogadott pénzügyi tárgyú belső szabályokról minden uniós intézmény és a 70. cikkben említett minden uniós szerv két héten belül tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Számvevőszéket és a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjét.

(7)   Minden uniós intézmény tájékoztatja a Számvevőszéket a felhatalmazási határozatokról és a 79. és 88. cikk szerinti előlegszámla-kezelők kinevezéséről.

74. cikk

Az engedélyezésre jogosult tisztviselő jogköre és feladatai

(1)   Minden érintett uniós intézményben az engedélyezésre jogosult tisztviselő felel a bevételeknek és a kiadásoknak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történő végrehajtásáért – többek között a teljesítményről való jelentéstétel biztosítása révén –, valamint a jogszerűség és a szabályosság és a címzettekkel szembeni egyenlő bánásmódra vonatkozó követelmények érvényesülésének biztosításáért.

(2)   E cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő a 36. cikkel és az uniós intézmény által elfogadott minimumszabványokkal összhangban, valamint kellő tekintettel az igazgatási környezettel és a finanszírozott fellépések természetével kapcsolatos kockázatokra, kialakítja a feladatainak ellátásához szükséges szervezeti struktúrákat és belső kontrollrendszereket. E struktúrák és rendszerek létrehozását átfogó kockázatelemzéssel kell alátámasztani, amely figyelembe veszi a költséghatékonyságukat és a teljesítménnyel kapcsolatos megfontolásokat is.

(3)   A kiadások végrehajtása érdekében az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő költségvetési és jogi kötelezettségeket vállal, jóváhagyja a kiadásokat, illetve engedélyezi a kifizetéseket és megteszi az előirányzatok végrehajtásához szükséges előzetes intézkedéseket.

(4)   A bevételek végrehajtása céljából az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő elkészíti a követelések becslését, megállapítja a követeléseket és kibocsátja a szükséges beszedési megbízásokat. Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő szükség szerint lemondhat korábban már megállapított követelésekről.

(5)   A műveletek engedélyezését megelőzően a hibák és a szabálytalanságok megelőzése és a célok nem teljesülésével kapcsolatos kockázat csökkentése érdekében minden egyes művelet esetében legalább előzetes kontrollt kell végezni a művelet operatív és pénzügyi oldalával kapcsolatos egy, a kockázatokat is figyelembe vevő többéves kontrollstratégia alapján.

Az előzetes kontrollok gyakoriságának és intenzitásának fokát az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő határozza meg a korábbi kontrollok eredményei, valamint a kockázattal és költséghatékonysággal kapcsolatos megfontolások figyelembevételével, az engedélyezésre jogosult tisztviselő saját kockázatelemzése alapján. Kétség esetén az érintett műveletek jóváhagyásáért felelős engedélyezésre jogosult tisztviselő az előzetes kontroll részeként kiegészítő információkat kér vagy helyszíni kontrollt végez annak érdekében, hogy észszerű bizonyosságot szerezzen.

Egy adott művelet ellenőrzését a műveletet kezdeményezőktől eltérő személyzetnek kell végeznie. Az ellenőrzést végző személyzet nem lehet alárendeltje a műveletet kezdeményező személyzetnek.

(6)   A megbízott engedélyezésre jogosult tisztviselő utólagos kontrollokat is elrendelhet a már engedélyezett műveletek hibáinak és szabálytalanságainak feltárása és korrekciója céljából. Az utólagos kontrollokra kockázatalapú mintavétel alapján, a korábbi kontrollok eredményei, valamint a költséghatékonysággal és a teljesítménnyel kapcsolatos megfontolások figyelembevételével kerülhet sor.

Az utólagos kontrollt a személyzet olyan tagjának kell végeznie, aki az előzetes kontrollért nem felelős. Az utólagos kontrollért felelős személyzet nem lehet alárendeltje az előzetes kontrollt végző személyzetnek.

A kedvezményezetteknél végzett ellenőrzések elvégzésére vonatkozó szabályoknak és mechanizmusoknak – így többek között az alkalmazott időkeretnek is – egyértelműeknek, következeteseknek és átláthatóaknak kell lenniük, és az ezekre vonatkozó tájékoztatást a vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodás aláírásakor a kedvezményezettek rendelkezésére kell bocsátani.

(7)   Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek és a költségvetés végrehajtásáért felelős személyzetnek rendelkeznie kell a szükséges szakmai készségekkel.

Minden uniós intézményben a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő biztosítja, hogy:

a)

a közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselők és beosztottjaik megkapják a kontrollokra vonatkozó standardokkal és a kapcsolódó módszerekkel és technikákkal kapcsolatos megfelelő, rendszeresen naprakésszé tett információkat, valamint erre vonatkozóan képzésben részesüljenek;

b)

szükség esetén meghozzák a kontrollrendszerek (2) bekezdés szerinti eredményes és hatékony működését biztosító intézkedéseket.

(8)   Ha a személyzet bármely, a tranzakciók pénzügyi irányításában és kontrolljában részt vevő tagja úgy véli, hogy egy határozat, amelynek alkalmazását vagy jóváhagyását felettese kérte tőle, szabálytalan vagy ellentétes a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével, illetve a személyzet adott tagja által betartandó szakmai szabályokkal, erről tájékoztatja a felettesét. Ha a személyzet tagja ezt írásban teszi meg, a felettes írásban válaszol. Ha a felettes nem tesz lépéseket, vagy megerősíti az eredeti határozatot vagy utasítást, és a személyzet tagja úgy véli, hogy ez a megerősítés nem észszerű válasz az aggodalmaira, a személyzet tagja írásban tájékoztatja a megbízott engedélyezésre jogosult tisztviselőt. Ha az utóbbi az eset körülményei alapján észszerűnek tekinthető időn, de mindenesetre egy hónapon belül nem válaszol, a személyzet tagja tájékoztatja a 143. cikkben említett megfelelő testületet.

Az Unió érdekeit esetlegesen sértő jogellenes tevékenység, csalás vagy korrupció esetén a személyzet tagja tájékoztatja a személyzeti szabályzatban, valamint az uniós intézmények csalás, korrupció és az Unió érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységek megelőzésével kapcsolatos belső vizsgálatok szabályairól hozott határozataiban kijelölt hatóságokat és szerveket. Az Unió pénzgazdálkodását ellenőrző külső ellenőrökkel kötött szerződések kötelezik a külső ellenőrt arra, hogy tájékoztassa a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőt, amennyiben az Unió érdekeit esetlegesen sértő jogellenes tevékenység, csalás vagy korrupció gyanúja merül fel.

(9)   A megbízott engedélyezésre jogosult tisztviselő az adott uniós intézmény felé feladatai teljesítéséről éves tevékenységi jelentés formájában számol be, amely jelentés a kontrollok eredményeit is magukban foglaló pénzügyi és igazgatási információkat tartalmaz, és amelyben nyilatkozik arról, hogy – kivéve, ha a bevételek és a kiadások meghatározott területeihez kapcsolódó fenntartások mást jeleznek – észszerű mértékben megbizonyosodott arról, hogy:

a)

a jelentésben foglalt információk megbízható és valós képet adnak;

b)

a jelentésben bemutatott tevékenységekhez rendelt forrásokat az eredetileg tervezett célra és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban használták fel; és

c)

a bevezetett kontrolleljárások megfelelően biztosítják a jelentés tárgyát képező ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét.

Az éves tevékenységi jelentésben be kell számolni a műveleteknek a stratégiai tervekben meghatározott célkitűzésekhez és a teljesítménnyel kapcsolatos megfontolásokhoz viszonyított eredményéről, az e műveletekhez kacsolódó kockázatokról, a rendelkezésre álló források felhasználásáról, valamint a belső kontrollrendszerek működésének hatékonyságáról és eredményességéről. A jelentésnek átfogó értékelést kell tartalmaznia a kontrollok költségeiről és hasznairól, és információt arról, hogy az engedélyezett operatív kiadások milyen mértékben járulnak hozzá az Unió stratégiai célkitűzéseinek eléréséhez, és hoznak létre uniós hozzáadott értéket. A Bizottság elkészíti a megelőző év éves tevékenységi jelentéseinek összefoglalóját.

Az uniós intézmények, uniós szervek, európai hivatalok és ügynökségek engedélyezésre jogosult tisztviselőinek, illetve adott esetben megbízott engedélyezésre jogosult tisztviselőinek a pénzügyi évre vonatkozó éves tevékenységi jelentéseit a következő pénzügyi év július 1-jéig könnyen hozzáférhető módon közzé kell tenni az adott uniós intézmény, uniós szerv, európai hivatal vagy ügynökség weboldalán, figyelembe véve a kellően indokolt titoktartási és biztonsági megfontolásokat.

(10)   A megbízott engedélyezésre jogosult tisztviselő minden pénzügyi évre vonatkozóan nyilvántartást vezet az említett tárgyalásos eljárások alapján kötött szerződésekről az I. melléklet 11.1. pontja a)–f) alpontjával és 39. pontjával összhangban. Ha a tárgyalásos eljárások aránya ugyanazon megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő által odaítélt szerződések számához képest számottevően meghaladja az előző évekét, vagy ha az arány kifejezetten magasabb, mint az adott uniós intézmény esetében nyilvántartott átlag, úgy az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő jelentést nyújt be az uniós intézménynek, amelyben meghatározza azon intézkedéseket, amelyeket e trend megfordítása érdekében hozott. Valamennyi uniós intézmény jelentést nyújt be a tárgyalásos eljárásokról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság esetében e jelentést csatolni kell az éves tevékenységi jelentések e cikk (9) bekezdésében említett összefoglalójához.

75. cikk

A bizonylatok megőrzése az engedélyezésre jogosult tisztviselő által

Az engedélyezésre jogosult tisztviselő papíralapú vagy elektronikus rendszereket hoz létre a költségvetés végrehajtására vonatkozó bizonylatok eredeti példányainak a nyilvántartására. Az ilyen bizonylatokat legalább öt évig meg kell őrizni azon időponttól számítva, amikor az Európai Parlament mentesítést ad azon pénzügyi évre, amelyre az egyes bizonylatok vonatkoznak.

Az első bekezdés sérelme nélkül, a még le nem zárt műveletekre vonatkozó bizonylatokat minden esetben az említett műveletek végleges lezárását követő év végéig kell megőrizni.

A bizonylatokban foglalt személyes adatokat lehetőség szerint törölni kell, amennyiben ezek az adatok a költségvetés végrehajtására vonatkozó felelősség alóli mentesítéshez, a kontrollhoz, illetve az ellenőrzéshez nem szükségesek. A forgalmi adatok megőrzésére a 45/2001/EK rendelet 37. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

76. cikk

Az uniós küldöttségvezetők jogköre és feladatai

(1)   Ha az uniós küldöttségvezetők az 60. cikk (2) bekezdésének megfelelően közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként járnak el, felettük a Bizottság gyakorol felügyeletet, mint a közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselők feladatainak és felelősségi köreinek meghatározásáért, gyakorlásáért, nyomon követéséért és értékeléséért felelős uniós intézmény, és az uniós küldöttségvezetők a források megfelelő felhasználása vonatkozásában kötelesek szorosan együttműködni a Bizottsággal annak érdekében, hogy biztosítsák különösen a pénzügyi műveletek jogszerűségét és szabályszerűségét, a források kezelése során a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének tiszteletben tartását, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelmét. E küldöttségvezetők a Bizottság belső szabályai és a közvetve rájuk átruházott pénzgazdálkodási feladatok végrehajtására vonatkozó bizottsági charta hatálya alá tartoznak. Feladataik elvégzésében igénybe vehetik az uniós küldöttségek bizottsági tisztviselőinek segítségét.

Ennek érdekében az uniós küldöttségvezetők meghozzák a szükséges intézkedéseket minden olyan helyzet kialakulásának a megelőzésére, amely valószínűsíthetően veszélyezteti a Bizottságnak a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos, közvetve rájuk átruházott felelősségből fakadó felelősségét, valamint minden olyan prioritáskonfliktust, amely valószínűsíthetően hatással van a rájuk átruházott pénzgazdálkodási feladatok végrehajtására.

Ha a második albekezdésben említett helyzet vagy konfliktus alakul ki, az uniós küldöttségvezetők erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottság és az EKSZ felelős főigazgatóit. A főigazgatók megteszik a megfelelő lépéseket a helyzet orvoslására.

(2)   Ha az uniós küldöttségvezetők a 74. cikk (8) bekezdésében említett helyzetbe kerülnek, az ügyet a 143. cikkben említett testület elé kell utalniuk. Bármely, az Unió érdekeit esetlegesen sértő jogellenes tevékenység, csalás vagy korrupció esetén tájékoztatják a vonatkozó jogszabályok által kijelölt hatóságokat és szerveket.

(3)   Az 60. cikk (2) bekezdésének megfelelően közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként eljáró uniós küldöttségvezetők jelentést tesznek megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőjüknek, hogy ez utóbbi belefoglalhassa jelentésüket a 74. cikk (9) bekezdése szerinti éves tevékenységi jelentésébe. Az uniós küldöttségvezetők jelentésükben kitérnek a küldöttségen életbe léptetett belső kontrollrendszerek hatékonyságára és eredményességére, valamint a rájuk továbbadott megbízás keretében végzendő műveletek irányítására, és benyújtják a 92. cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdésében említett felelősségi nyilatkozatot. E jelentéseket a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő éves tevékenységi jelentéséhez kell csatolni, és az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére kell bocsátani, adott esetben kellőképpen figyelembe véve bizalmas jellegüket.

Az uniós küldöttségvezetők teljes mértékben együttműködnek a mentesítési eljárásban részt vevő uniós intézményekkel, és adott esetben minden szükséges további információt biztosítanak. Ezzel kapcsolatban felkérhetők arra, hogy részt vegyenek az érintett szervek ülésein, és támogassák az illetékes megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőt.

Az 60. cikk (2) bekezdésének megfelelően közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként eljáró uniós küldöttségvezetők válaszolnak a Bizottság megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselője által a Bizottság saját kérésére, illetve a mentesítéssel összefüggésben az Európai Parlament kérésére feltett bármely kérdésre.

A Bizottság biztosítja, hogy a hatáskörök uniós küldöttségvezetőkre való továbbátruházása ne érintse hátrányosan az EUMSZ 319. cikke szerinti mentesítési eljárást.

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdés a uniós küldöttségek vezetőinek helyetteseire is alkalmazandó, amennyiben a küldöttségvezetők távollétében közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként járnak el.

3. szakasz

A számvitelért felelős tisztviselő

77. cikk

A számvitelért felelős tisztviselő jogköre és feladatai

(1)   Minden uniós intézmény kinevez egy számvitelért felelős tisztviselőt, aki az adott intézményekben felel a következőkért:

a)

a kifizetések megfelelő végrehajtása, a bevételek beszedése és a megállapított követelések visszafizettetése;

b)

az elszámolások elkészítése és bemutatása a XIII. címmel összhangban;

c)

könyvvezetés a 82. és a 84. cikkel összhangban;

d)

a számviteli szabályok és eljárások megállapítása, valamint a számlatükör elkészítése, a 80–84. cikkel összhangban;

e)

az alkalmazandó számviteli rendszerek meghatározása és jóváhagyása, valamint adott esetben az engedélyezésre jogosult tisztviselő által a számviteli adatok szolgáltatása vagy igazolása céljára meghatározott rendszerek jóváhagyása;

f)

likviditáskezelés.

Az első albekezdés e) pontjában említett feladatokkal összefüggésben a számvitelért felelős tisztviselő felhatalmazást kap arra, hogy a jóváhagyási kritériumoknak való megfelelést bármikor ellenőrizze.

(2)   Az EKSZ számvitelért felelős tisztviselőjének feladatai kizárólag a költségvetés EKSZ által végrehajtott, EKSZ-re vonatkozó szakaszát érintik. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője felel továbbra is a költségvetés Bizottságra vonatkozó teljes szakaszáért, ideértve az uniós küldöttségvezetőknek továbbadott előirányzatokhoz kapcsolódó számviteli műveleteket is.

A költségvetés EKSZ-re vonatkozó szakaszának végrehajtása tekintetében az EKSZ számvitelért felelős tisztviselőjeként is a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője jár el.

78. cikk

A számvitelért felelős tisztviselő kinevezése és megbízatásának megszűnése

(1)   Minden uniós intézmény kinevez egy számvitelért felelős tisztviselőt a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó tisztviselők közül.

Az uniós intézmény a számvitelért felelős tisztviselőt oklevéllel, illetve annak megfelelő szakmai tapasztalattal bizonyított alkalmassága alapján választja ki.

(2)   Két vagy több uniós intézmény vagy uniós szerv is kinevezheti ugyanazt a számvitelért felelős tisztviselőt.

Ebben az esetben megteszik a szükséges lépéseket az esetleges összeférhetetlenség elkerülésére.

(3)   A számvitelért felelős tisztviselő megbízatásának megszűnése esetén haladéktalanul próbamérleg készül.

(4)   A próbamérleget és az azt kísérő átadási jelentést megbízatása lejártakor a számvitelért felelős tisztviselő, vagy ha ez nem lehetséges, szervezeti egységének egyik tisztviselője juttatja el a számvitelért felelős új tisztviselőnek.

A számvitelért felelős új tisztviselő legkésőbb az átadástól számított egy hónapon belül köteles aláírásával jelezni a próbamérleg elfogadását, valamint közölheti fenntartásait.

Az átvételi jelentés tartalmazza a próbamérleg eredményét és az esetleges fenntartásokat.

79. cikk

A számvitelért felelős tisztviselő által átruházható jogkörök

Kötelezettségeinek teljesítése során a számvitelért felelős tisztviselő bizonyos feladatokat beosztottjaira és a 89. cikk (1) bekezdésének megfelelően kinevezett előlegszámla-kezelőkre ruházhat át.

A felhatalmazó jogi aktus megállapítja e feladatokat.

80. cikk

Számviteli szabályok

(1)   Az uniós intézmények, az európai hivatalok és az e cím 3. fejezetének 2. szakaszában említett ügynökségek és uniós szervek által alkalmazandó számviteli szabályoknak a közszférára vonatkozó, nemzetközileg elfogadott számviteli standardokon kell alapulniuk. E szabályokat a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője fogadja el az uniós intézmények, európai hivatalok és uniós szervek számvitelért felelős tisztviselőivel folytatott konzultációt követően.

(2)   A számvitelért felelős tisztviselő eltérhet az (1) bekezdésben említett standardoktól, amennyiben az eszközök és források, a kiadások, a bevételek és a pénzforgalom valós bemutatása céljából ezt szükségesnek ítéli. Ha valamely számviteli szabály jelentősen eltér a standardoktól, ezt a pénzügyi kimutatásokhoz fűzött megjegyzések között jelezni és indokolni kell.

(3)   Az (1) bekezdésben említett számviteli szabályok meghatározzák a pénzügyi kimutatások szerkezetét és tartalmát, valamint a beszámolókban alkalmazandó számviteli alapelveket.

(4)   A 241. cikkben említett, a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéseknek tiszteletben kell tartaniuk az e rendeletben előírt költségvetési alapelveket. A jelentésekben részletesen be kell mutatni a költségvetés végrehajtását. Rögzíteni kell bennük minden, e címben előírt bevételi és kiadási műveletet, és arról a jelentéseknek valós képet kell adniuk.

81. cikk

Az elszámolás rendje

(1)   Minden uniós intézmény vagy szerv számvitelért felelős tisztviselője elkészíti és folyamatosan naprakésszé teszi azokat a bizonylatokat, amelyek ismertetik az uniós intézmény, illetve szerv elszámolásának rendjét és a számviteli eljárásokat.

(2)   A bevételeket és kiadásokat számítógépes rendszerben kell nyilvántartani a művelet gazdasági tartalmától függően folyó bevételként vagy kiadásként, illetve tőkeként.

82. cikk

Könyvvezetés

(1)   Az uniós intézmények, az európai hivatalok és az e cím 3. fejezetének 2. szakaszában említett ügynökségek és uniós szervek által alkalmazandó harmonizált számlatükör megállapításáért a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője felel.

(2)   A számvitelért felelős tisztviselők az engedélyezésre jogosult tisztviselőktől megkapják az elszámolások elkészítéséhez szükséges összes olyan információt, amely az uniós intézmények pénzügyi helyzetéről és a költségvetés végrehajtásáról valós képet ad. Az engedélyezésre jogosult tisztviselők garantálják ezeknek az információknak a megbízhatóságát.

(3)   Mielőtt az uniós intézmény vagy a 70. cikkben említett uniós szerv elfogadja az elszámolásokat, a számvitelért felelős tisztviselő záradékkal látja el azokat, tanúsítva, hogy meggyőződött arról, hogy azok valós képet adnak az uniós intézmény vagy a 70. cikkben említett uniós szerv pénzügyi helyzetéről.

E célból a számvitelért felelős tisztviselő megbizonyosodik arról, hogy az elszámolások a 80. cikkben említett számviteli szabályokkal és a 77. cikk (1) bekezdése első albekezdésének d) pontja szerinti számviteli eljárásokkal összhangban készültek, és hogy az elszámolásokban valamennyi bevétel és kiadás szerepel.

(4)   A megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő – a számvitelért felelős tisztviselő által elfogadott szabályokkal összhangban – megküldi a számvitelért felelős tisztviselőnek a számvitelért felelős tisztviselő feladatainak elvégzéséhez szükséges valamennyi pénzügyi és igazgatási információt.

Annak érdekében, hogy az Unió beszámolói tükrözhessék az uniós források felhasználását, az engedélyezésre jogosult tisztviselő rendszeresen, de legalább a számlazárás céljából tájékoztatja a számvitelért felelős tisztviselőt a vagyonkezelői számlák releváns pénzügyi adatairól.

Az engedélyezésre jogosult tisztviselő továbbra is teljes mértékben felel az irányítása alá tartozó források megfelelő felhasználásáért, az ellenőrzése alatt álló kiadások jogszerűségéért és szabályszerűségéért, valamint a számvitelért felelős tisztviselőnek megküldött információk hiánytalanságáért és pontosságáért.

(5)   Annak érdekében, hogy a számvitelért felelős tisztviselő ellenőrizhesse a jóváhagyási kritériumok betartását, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő a pénzügyi igazgatási rendszerek, leltárrendszerek és az eszközök és követelések értékelésére szolgáló rendszerek bármely fejlesztéséről vagy jelentős módosulásáról értesíti a számvitelért felelős tisztviselőt, amennyiben e rendszerek adatokat szolgáltatnak az uniós intézmény elszámolásáról, vagy az említett elszámolások adatainak alátámasztására szolgálnak.

A számvitelért felelős tisztviselő bármikor újra megvizsgálhatja a már jóváhagyott pénzügyi igazgatási rendszert, és felkérheti a felelős engedélyezésre jogosult tisztviselőt, hogy cselekvési tervet készítsen az esetleges hiányosságok kellő időben történő orvoslása érdekében.

A számvitelért felelős tisztviselőnek megküldött információk hiánytalanságáért az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő felel.

(6)   A számvitelért felelős tisztviselő felhatalmazást kap arra, hogy ellenőrizze a kapott információkat, valamint hogy elvégezze az elszámolások ellenjegyzése céljából szükségesnek ítélt további ellenőrzéseket.

A számvitelért felelős tisztviselő szükség esetén fenntartásokkal él, amelyekben pontosan megmagyarázza azok jellegét és hatályát.

(7)   Az uniós intézmények számviteli rendszere a költségvetési és pénzügyi információk olyan formában történő szervezését szolgálja, amely lehetővé teszi a számadatok bevitelét, iktatását és nyilvántartását.

(8)   A számviteli rendszer az általános elszámolásból és a költségvetési számlákból áll. A számlákat euróban vezetik, az elszámolási időszak pedig a naptári év.

(9)   A megbízott engedélyezésre jogosult tisztviselő vezethet vezetői beszámolókat is.

(10)   Az elszámolási rendszerrel összefüggő és a költségvetési rendelet 241. cikke szerinti elszámolások elkészítéséhez szükséges bizonylatokat legalább öt évig meg kell őrizni attól az időponttól számítva, amikor az Európai Parlament mentesítést ad azon pénzügyi évre vonatkozóan, amelyre az egyes bizonylatok vonatkoznak. A véglegesen le nem zárt műveletekre vonatkozó bizonylatokat azonban a műveletek lezárását követő év végéig meg kell őrizni. A forgalmi adatok megőrzésére a 45/2001/EK rendelet 37. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

Minden uniós intézmény maga dönt arról, hogy melyik szervezeti egysége őrizze a bizonylatokat.

83. cikk

A költségvetési számla tartalma és vezetése

(1)   A költségvetési számla valamennyi költségvetési alfejezet tekintetében a következőket tartalmazza:

a)

a kiadások esetén:

i.

a költségvetésben engedélyezett előirányzatok, beleértve a költségvetés-módosítások részeként a költségvetésben szereplő előirányzatokat, az átvitt előirányzatokat, a címzett bevételek végrehajtását követően rendelkezésre álló előirányzatokat, az előirányzatok átcsoportosítását és az így rendelkezésre álló előirányzatok teljes összegét is;

ii.

a pénzügyi évre vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok;

b)

a bevételek esetén:

i.

a költségvetésbe beállított tervezett bevételek, beleértve a költségvetés-módosításokban szereplő tervezett bevételeket, a címzett bevételeket és a tervezett bevételek teljes összegét is;

ii.

a megállapított jogosultságok és a pénzügyi év tekintetében beszedett összegek;

c)

az előző pénzügyi évekről átvitt, kifizetésre váró kötelezettségvállalások és beszedésre váró bevételek.

Az első albekezdés a) pontjában említett kötelezettségvállalási előirányzatok és kifizetési előirányzatok bejegyzése és kimutatása külön történik.

(2)   A költségvetési számlákban külön kell feltüntetni:

a)

az átvitt előirányzatok felhasználását és a pénzügyi évre vonatkozó előirányzatokat;

b)

a fennálló kötelezettségvállalások elszámolását.

A bevételi oldalon külön kell kimutatni az előző pénzügyi évekről átvitt, beszedésre váró összegeket.

84. cikk

Általános elszámolás

(1)   Az általános elszámolások időrendi sorrendben, a kettős könyvvitel módszerével tartanak nyilván minden olyan eseményt és műveletet, amelyek kihatással vannak az uniós intézmények és az e cím 3. fejezetének 2. szakaszában említett ügynökségek és uniós szervek gazdasági és pénzügyi helyzetére, valamint eszközeire és forrásaira.

(2)   Az általános elszámolások egyenlegeit és az ott végbemenő pénzmozgásokat a könyvekbe kell rögzíteni.

(3)   Minden könyvelési tételt – az elszámolások kiigazítását is beleértve – bizonylatokkal kell alátámasztani, amelyekre a tételekben hivatkozni kell.

(4)   A számviteli rendszernek olyannak kell lennie, hogy minden könyvelési tételnek egyértelmű ellenőrzési nyoma maradjon.

85. cikk

Bankszámlák

(1)   A likviditáskezelési feladatok ellátása céljából a számvitelért felelős tisztviselő számlákat nyithat, illetve nyittathat az uniós intézmény nevében pénzügyi intézményeknél vagy nemzeti központi bankoknál. A számvitelért felelős tisztviselő felel e számlák lezárásáért és lezáratásáért.

(2)   A bankszámlák nyitását, kezelését és felhasználását szabályozó feltételekben a belső kontroll követelményeitől függően rendelkezni kell arról, hogy a csekkeket, bankátutalási megbízásokat vagy egyéb banki műveleteket a személyzet egy vagy több, kellően felhatalmazott tagjának kell aláírnia. Az egyedi utasításokat a személyzet legalább két megfelelő felhatalmazással rendelkező tagjának vagy a számvitelért felelős tisztviselőnek kell aláírnia.

(3)   A programok vagy fellépések végrehajtása során a Bizottság nevében vagyonkezelői számlák nyithatók, hogy azokat a 62. cikk (1) bekezdése c) pontjának ii., iii., v. vagy vi. alpontja szerinti megbízott szereplő kezelhesse.

Az ilyen számlák nyitása a program vagy fellépés végrehajtásáért felelős engedélyezésre jogosult tisztviselő felelőssége alá tartozik, akinek e tekintetben a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjével egyetértésben kell eljárnia.

Az ilyen számlák kezeléséért az engedélyezésre jogosult tisztviselő felel.

(4)   A vagyonkezelői számlák nyitására, kezelésére és lezárására vonatkozó szabályokat a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője rögzíti.

86. cikk

Likviditáskezelés

(1)   Ha e rendelet másképp nem rendelkezik, kizárólag a számvitelért felelős tisztviselő jogosult készpénz és készpénz-egyenértékesek kezelésére. A számvitelért felelős tisztviselő felel ezek megóvásáért.

(2)   A számvitelért felelős tisztviselő biztosítja, hogy megfelelő mennyiségű készpénz álljon az adott uniós intézmény rendelkezésére az alkalmazandó keretszabályok szerinti, a költségvetés-végrehajtáshoz kapcsolódó készpénzigény fedezésére, és létrehozza a megfelelő eljárásokat annak biztosítására, hogy a 85. cikk (1) bekezdésének és a 89. cikk (3) bekezdésének megfelelően nyitott számlák egyikének egyenlege se legyen negatív.

(3)   Kifizetésre banki átutalással, csekkel, előlegszámlákról vagy – a számvitelért felelős tisztviselő külön engedélyével – betéti kártyával, beszedéssel vagy egyéb fizetési módon, a számvitelért felelős tisztviselő által meghatározott szabályoknak megfelelően kerülhet sor.

Harmadik féllel szembeni kötelezettségvállalást megelőzően a számvitelért felelős tisztviselő meggyőződik a fizetési kedvezményezett személyazonosságáról, megállapítja a fizetési kedvezményezett jogi személyiségét és fizetési adatait, valamint az átláthatóság, elszámoltathatóság és a kifizetések megfelelő teljesítésének biztosítása céljából beviszi azokat annak az uniós intézménynek a közös adatállományába, amelynek a nevében eljár.

A számvitelért felelős tisztviselő csak azt követően végezheti el a kifizetést, hogy a fizetési kedvezményezett jogi személyiségére vonatkozó adatokat és annak fizetési adatait bevitték annak az uniós intézménynek a közös adatállományába, amelynek a nevében eljár.

Az engedélyezésre jogosult tisztviselők tájékoztatják a számvitelért felelős tisztviselőt a fizetési kedvezményezett által velük közölt, a jogi személyiség és a fizetési adatok bármely módosulásáról, és minden kifizetés engedélyezése előtt ellenőrzik, hogy ezek az adatok érvényesek-e.

87. cikk

Leltár

(1)   Az uniós intézmények és az e cím 3. fejezetének 2. szakaszában említett ügynökségek, illetve uniós szervek leltárt vezetnek, amely bemutatja minden materiális, immateriális javuk és pénzügyi instrumentumuk mennyiségét és értékét, a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elkészített mintával összhangban.

Ellenőrzik továbbá, hogy az egyes leltárjaikban szereplő bejegyzések megfelelnek-e a tényleges helyzetnek.

Valamennyi olyan beszerzési tételt, amelynek amortizációs ideje meghaladja az egy évet, és nem minősül fogyasztási cikknek, beszerzési ára vagy előállítási költsége pedig meghaladja a 77. cikkben említett számviteli eljárások által megjelölt értéket, leltárba kell venni, és rögzíteni kell az állóeszköz-elszámolásban.

(2)   Az Unió materiális javainak értékesítését megfelelő módon közzé kell tenni.

(3)   Az uniós intézmények és az e cím 3. fejezetének 2. szakaszában említett ügynökségek, illetve uniós szervek rendelkezéseket fogadnak el a leltárban szereplő eszközeik megőrzésére, továbbá meghatározzák, hogy mely igazgatási szervezeti egység legyen felelős a leltári rendszer működtetéséért.

4. szakasz

Az előlegszámla-kezelő

88. cikk

Előlegszámlák

(1)   Ha az érintett összeg csekély voltára tekintettel ténylegesen lehetetlen vagy gazdaságtalan költségvetési eljárás keretében végrehajtani a fizetési műveleteket, előlegszámlákat lehet létrehozni a kiadások fedezésére. Előlegszámla a saját forrásokon kívüli bevételek beszedése céljára is létrehozható.

Az uniós küldöttségeknél az előlegszámlák csekély összegű kifizetések költségvetési eljárás szerinti teljesítésére is felhasználhatók, amennyiben ez a felhasználás a helyi követelményekből adódóan eredményes és hatékony.

A kifizetési műveletek költségvetési eljárás keretében történő végrehajtásának tényleges lehetetlensége vagy gazdaságtalansága esetén az előlegszámla-kezelő által kifizethető maximális összeget a számvitelért felelős tisztviselő állapítja meg, és az egy esetben sem haladhatja meg a 60 000 EUR-t kiadási tételenként.

Az előlegszámlák a válságkezelési segélyek és humanitárius segítségnyújtási műveletek terén azonban korlátlan összegig felhasználhatók, az Európai Parlament és a Tanács által a szóban forgó költségvetési sor tekintetében a folyó pénzügyi évre meghatározott előirányzatok mértékének és a Bizottság belső szabályainak tiszteletben tartása mellett.

(2)   Az uniós küldöttségeknél előlegszámlákat kell létrehozni mind a Bizottságra, mind a EKSZ-re vonatkozó költségvetési szakaszokból teljesített kiadások kifizetéséhez, biztosítva a kiadások teljes nyomonkövethetőségét.

89. cikk

Az előlegszámlák létrehozása és kezelése

(1)   Az előlegszámlák létrehozásáról és az előlegszámla-kezelő kinevezéséről az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő kellően alátámasztott javaslata alapján az uniós intézmény számvitelért felelős tisztviselője dönt. A döntés meghatározza az előlegszámla-kezelő, illetve az engedélyezésre jogosult tisztviselő felelősségi körét és kötelezettségeit.

Az előlegszámla-kezelőket a tisztviselők közül vagy, amennyiben szükséges és kellően indokolt, a személyzet egyéb tagjai közül vagy a Bizottság belső szabályai által meghatározott feltételekkel összhangban a válságkezelési segélyek és humanitárius segítségnyújtási műveletek terén a Bizottság által alkalmazott személyek közül kell kiválasztani, utóbbiak esetében azzal a feltétellel, hogy a munkaszerződésük által garantált felelősségi szabályok a 95. cikknek megfelelően a személyzet tagjaira vonatkozó szabályokkal egyenértékű védelmet biztosítanak. Az előlegszámla-kezelőt tudása, ismeretei és oklevéllel vagy megfelelő szakmai tapasztalattal bizonyított képesítése, vagy megfelelő képzési program elvégzése alapján kell kiválasztani.

(2)   Az előlegszámlák létrehozásáról szóló határozatokra irányuló javaslatokban az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő biztosítja, hogy:

a)

azokban az esetekben, ahol biztosított a hozzáférés a központi számítógépes számviteli rendszerhez, elsőbbséget kapjon a költségvetési eljárások alkalmazása;

b)

az előlegszámlákat csak kellően indokolt esetben alkalmazzák.

Az előlegszámla létrehozásáról szóló határozatban a számvitelért felelős tisztviselő meghatározza az előlegszámla működésének és felhasználásának feltételeit.

Az előlegszámla működési feltételeinek módosításáról az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő megfelelően alátámasztott javaslatát követően szintén a számvitelért felelős tisztviselő határoz.

(3)   Az előlegszámlához tartozó bankszámlákat a számvitelért felelős tisztviselő nyitja meg és felügyeli, valamint ő jelöli ki az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő kellően alátámasztott javaslata alapján az e számlák tekintetében aláírási jogosultsággal rendelkező személyeket is.

(4)   Az előlegszámlákat az uniós intézmény számvitelért felelős tisztviselője bocsátja rendelkezésre, és azokat az előlegszámla-kezelők felelősségi körébe kell rendelni.

(5)   A kifizetések teljesítését az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő által aláírt, hivatalos végső jóváhagyási döntésnek vagy fizetési megbízásnak kell követnie.

A költségelőlegből fedezett ügyleteket az engedélyezésre jogosult tisztviselő a következő hónap végéig elszámolja úgy, hogy az elszámolási egyenleg és a banki egyenleg egyeztethető legyen.

(6)   A számvitelért felelős tisztviselő, illetve utasítása alapján szervezeti egysége vagy az engedélyezésre jogosult szervezeti egység személyzetének kifejezetten e célra felhatalmazott tagja elvégez bizonyos műveletellenőrzéseket. Ezeket az ellenőrzéseket általános szabályként a helyszínen, szükség esetén előzetes figyelmeztetés nélkül kell végrehajtani az előlegszámla-kezelő számára elkülönített pénzeszközök meglétének és a könyvelés szabályszerűségének vizsgálata, valamint annak ellenőrzése céljából, hogy az előlegekkel kapcsolatos műveletek az előírt határidőn belül zajlottak-e le. A számvitelért felelős tisztviselő az ilyen műveletellenőrzések eredményét közli az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselővel.

5. FEJEZET

A pénzügyi szereplők felelőssége

1. szakasz

Általános szabályok

90. cikk

A pénzügyi szereplőknek adott megbízás visszavonása és feladatellátás alóli felmentésük

(1)   A kinevező hatóság bármikor átmenetileg vagy végleg visszavonhatja az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő megbízását, illetve továbbadott megbízását.

(2)   A számvitelért felelős tisztviselőket és/vagy az előlegszámla-kezelőket az őket kinevező hatóság bármikor felmentheti a feladataik ellátása alól, akár átmenetileg, akár végleg.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés nem érinti az azokban említett pénzügyi szereplőkkel szemben indított esetleges fegyelmi eljárásokat.

91. cikk

A pénzügyi szereplők jogellenes tevékenységekkel, csalással és korrupcióval kapcsolatos felelőssége

(1)   E fejezet nem érinti a 90. cikkben említett pénzügyi szereplőknek az alkalmazandó nemzeti jog, és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, valamint az Unió vagy a tagállamok tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemre vonatkozó hatályos rendelkezésekben előírtak szerinti esetleges büntetőjogi felelősségét.

(2)   E rendelet 92., 94. és 95. cikkének sérelme nélkül, minden illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő, számvitelért felelős tisztviselő és előlegszámla-kezelő fegyelmi eljárás alá vonható és kártérítés megfizetésére kötelezhető a személyzeti szabályzatban megállapítottak szerint, vagy az e rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében említett, a válságkezelési segélyek és humanitárius segítségnyújtási műveletek terén a Bizottság által alkalmazott személyek esetében a munkaszerződésükben foglaltak szerint. Olyan jogellenes tevékenység, csalás vagy korrupció esetén, amely sértheti az Unió érdekeit, az ügyet az alkalmazandó jogszabályok által kijelölt hatóságok és szervek – különösen az OLAF – elé kell utalni.

2. szakasz

Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőkre alkalmazandó szabályok

92. cikk

Az engedélyezésre jogosult tisztviselőkre alkalmazandó szabályok

(1)   Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő kártérítés megfizetésére kötelezhető a személyzeti szabályzatban megállapítottak szerint.

(2)   A kártérítési kötelezettség különösen akkor áll fenn, ha az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő szándékosan vagy súlyos gondatlanságból:

a)

visszafizetendő követelések megállapításáról dönt vagy beszedési megbízásokat bocsát ki, kiadásokra kötelezettséget vállal, vagy fizetési megbízást ír alá anélkül, hogy e rendeletnek megfelelne;

b)

elmulasztja egy követelést megállapító dokumentum kiállítását, elmulasztja beszedési megbízás kiállítását vagy azt későn állítja ki, vagy későn állít ki fizetési megbízást, amelynek következtében az adott uniós intézménynek polgári jogi felelőssége keletkezik harmadik felekkel szemben.

(3)   Az a megbízott vagy közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő, aki olyan kötelező utasítást kap, amelyet szabálytalannak vagy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel ellentétesnek ítél, különösen, mivel az utasítás nem hajtható végre a számára elkülönített források felhasználásával, írásban tájékoztatja erről a megbízást vagy közvetett megbízást adó hatóságot. Ha az utasítást írásban is megerősítik, és a megerősítés időben érkezik, továbbá kellően világos, azaz kifejezetten azon pontokra vonatkozik, amelyeket a megbízott vagy közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő vitat, úgy ő a továbbiakban nem tehető felelőssé. Az utasítást végre kell hajtania, kivéve, ha az egyértelműen jogsértő, vagy a vonatkozó biztonsági normákba ütközik.

Ugyanez az eljárás alkalmazandó abban az esetben, ha az engedélyezésre jogosult tisztviselő megállapítja, hogy valamely, a felelősségi körében meghozandó határozat szabálytalan vagy ellentétes a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével, valamint ha az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek kötelező utasítás teljesítése során tudomást szerez arról, hogy az eset körülményei ilyen helyzetet eredményezhetnek.

Az e bekezdésében említett körülmények között megerősített utasításról az illetékes megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő feljegyzést készít, és megemlíti azt az éves tevékenységi jelentésében.

(4)   A hatáskörébe tartozó feladatok átruházása esetén a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő továbbra is felelős marad a fennálló belső irányítási és kontrollrendszerek hatékonyságáért és eredményességéért, valamint a közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő kiválasztásáért.

(5)   Az uniós küldöttségvezetők és helyetteseik közvetett megbízása esetén a megbízott engedélyezésre jogosult tisztviselő felel a létrehozandó belső irányítási és kontrollrendszerek meghatározásáért, valamint e rendszerek hatékonyságáért és eredményességéért. Az uniós küldöttségvezetők felelnek – a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő utasításainak megfelelően – e rendszerek megfelelő kialakításáért és működtetéséért, valamint az irányításuk alatt álló uniós küldöttségen belül a források kezeléséért és az ott végrehajtott műveletek irányításáért. Hivatalba lépésük előtt specifikus képzéseken kell részt venniük az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladataival és kötelezettségeivel, valamint a költségvetés végrehajtásával kapcsolatban.

Az uniós küldöttségvezetők az e bekezdés első albekezdése szerinti feladatokról a 76. cikk (3) bekezdésének megfelelően tesznek jelentést.

Az uniós küldöttségvezetők minden évben megbízhatósági nyilatkozatot nyújtanak be a küldöttségen kialakított belső irányítási és kontrollrendszerekről, valamint a rájuk átruházott műveletek irányításáról és azok eredményéről a Bizottság megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselője számára annak érdekében, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselő elkészíthesse a 74. cikk (9) bekezdésében előírt megbízhatósági nyilatkozatot.

Ez a bekezdés az uniós küldöttségek vezetőinek helyetteseire is alkalmazandó, amennyiben a küldöttségvezetők távollétében közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként járnak el.

93. cikk

A személyzet tagjai által elkövetett pénzügyi szabálytalanságok kezelése

(1)   Az OLAF hatáskörének, valamint az uniós intézmények, az uniós szervek, az európai hivatalok vagy az EUSZ V. címének értelmében a KKBP terén konkrét fellépések végrehajtásával megbízott szervek vagy személyek igazgatási autonómiájának sérelme nélkül személyzetük tagjai vonatkozásában, valamint megfelelően tekintetbe véve a visszaélést bejelentő személyek védelmének követelményét, e rendelet rendelkezéseinek vagy a pénzügyi igazgatással vagy a műveletek ellenőrzésével kapcsolatos rendelkezéseknek a személyzet valamely tagjának tevékenységéből vagy mulasztásából adódó megszegését véleményezésre a 143. cikkben említett testület elé kell utalnia a következők bármelyikének:

a)

a fegyelmi ügyekben illetékes, kinevezésre jogosult hatóság;

b)

az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő, ideértve az uniós küldöttségek vezetőit és távollétükben helyetteseiket, amennyiben a 60. cikk (2) bekezdésének megfelelően közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként járnak el.

Ha a személyzet valamely tagja egy ügyet közvetlenül a testület elé terjeszt, a testületnek továbbítania kell az aktát az érintett uniós intézmény, uniós szerv, európai hivatal vagy szerv vagy személy kinevezésre jogosult hatósága részére, és erről tájékoztatnia kell a személyzet tagját. A kinevezésre jogosult hatóság felkérheti a testületet az eset véleményezésére.

(2)   A testület véleményét kérő, az (1) bekezdés első albekezdésében említett kérelemhez csatolni kell az eset ténybeli elemeinek, valamint a testület által véleményezendő cselekménynek vagy mulasztásnak a leírását, továbbá a vonatkozó bizonylatokat, így többek között az esetleg már lefolytatott vizsgálatokról készült jelentéseket is. Amikor csak lehetséges, az információkat névtelenített formában kell közölni.

A kinevezésre jogosult hatóság vagy az engedélyezésre jogosult tisztviselő, adott esetben, a kérelem vagy bármilyen egyéb információ testülethez való benyújtása előtt, lehetőséget biztosít a személyzet érintett tagjának észrevételei megtételére, előzetesen megküldve neki az első albekezdésben említett bizonylatokat, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti jelentős mértékben a további vizsgálatokat.

(3)   Az e cikk (1) bekezdésében említett esetekben a 143. cikkben említett testület illetékes a számára az e cikk (2) bekezdésével összhangban benyújtott egyéb információk és a beérkezett kiegészítő információk alapján felmérni, hogy történt-e pénzügyi szabálytalanság. A testület véleménye alapján az érintett uniós intézmény, uniós szerv, európai hivatal, vagy szerv vagy személy döntést hoz az eset nyomán a személyzeti szabályzattal összhangban meghozandó intézkedésekről. Ha a testület rendszerszintű problémákat észlel, úgy ajánlást fogalmaz meg az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek és a megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőnek – feltéve, hogy utóbbi nem a személyzet érintett tagja –, valamint a belső ellenőrnek.

(4)   Ha az e cikk (1) bekezdésében említett véleményt a testület adja ki, a testületnek a 143. cikk (2) bekezdésében említett tagokból, valamint az alábbi három további, az összeférhetetlenség kizárásával kiválasztandó tagból kell állnia:

a)

az érintett uniós intézmény, uniós szerv, európai hivatal, szerv vagy személy fegyelmi ügyekben illetékes, kinevezésre jogosult hatóságának képviselője;

b)

az érintett uniós intézmény, uniós szerv, európai hivatal, szerv vagy személy személyzeti bizottsága által kinevezett tag;

c)

egy személy azon uniós intézmény jogi szolgálatának képviseletében, amely a személyzet érintett tagját foglalkoztatja.

Ha az (1) bekezdésben említett véleményt a testület adja ki, az elkészült véleményt az érintett uniós intézménynek, uniós szervnek, európai hivatalnak, szervnek vagy személynek címezve kell benyújtania.

(5)   A testület nem rendelkezik vizsgálati hatáskörrel. Az érintett uniós intézménynek, uniós szervnek, európai hivatalnak, szervnek vagy személynek együtt kell működnie a testülettel annak biztosítása céljából, hogy annak a vélemény kialakításához szükséges minden információ a rendelkezésére álljon.

(6)   Ha a testület úgy véli, hogy az eset az OLAF hatáskörébe tartozik, az (1) bekezdéssel összhangban késedelem nélkül megküldi az aktát az illetékes kinevezésre jogosult hatóságnak, és haladéktalanul értesíti az OLAF-ot.

(7)   A tagállamok teljes mértékben támogatják az Uniót az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke e) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazottaknak a személyzeti szabályzat 22. cikke értelmében fennálló felelőssége érvényesítésében.

3. szakasz

A számvitelért felelős tisztviselőkre és az előlegszámla-kezelőkre vonatkozó szabályok

94. cikk

A számvitelért felelős tisztviselőkre vonatkozó szabályok

A számvitelért felelős tisztviselőt fegyelmi felelősség és kártérítési kötelezettség terheli a személyzeti szabályzatnak megfelelően és az abban foglalt eljárásokkal összhangban. A számvitelért felelős tisztviselő felelőssé tehető különösen az általa elkövetett kötelezettségszegés következő formáiért:

a)

a rábízott források, vagyoni eszközök vagy dokumentumok elvesztése vagy megrongálása;

b)

bankszámlák vagy postai pénzforgalmi számlák jogosulatlan megváltoztatása;

c)

olyan összegek beszedése vagy kifizetése, amelyek nincsenek összhangban a megfelelő beszedési megbízással, illetve fizetési megbízással;

d)

esedékes bevételek beszedésének elmulasztása.

95. cikk

Az előlegszámla-kezelőkre vonatkozószabályok

Az előlegszámla-kezelő felelőssé tehető különösen az általa elkövetett kötelezettségszegés következő formáiért:

a)

a rábízott források, vagyoni eszközök vagy dokumentumok elvesztése vagy megrongálása;

b)

az általa eszközölt kifizetésekről megfelelő bizonylatok felmutatásának elmulasztása;

c)

jogosultaktól eltérő személyek részére kifizetések teljesítése;

d)

esedékes bevételek beszedésének elmulasztása.

6. FEJEZET

Bevételi műveletek

1. szakasz

A saját források rendelkezésre bocsátása

96. cikk

Saját források

(1)   A 2014/335/EU, Euratom határozatban említett saját források által képzett bevételre vonatkozó tervezetet euróban kell bevinni a költségvetésbe. Az ezeknek megfelelő saját forrásokat a 609/2014/EU, Euratom rendelettel összhangban kell rendelkezésre bocsátani.

(2)   Az engedélyezésre jogosult tisztviselő ütemtervet készít, amely jelzi, hogy a 2014/335/EU, Euratom határozatban meghatározott saját forrásokat mikor bocsátják a Bizottság rendelkezésére.

A saját források az említett határozat szerint elfogadott szabályokkal összhangban kerülnek megállapításra és beszedésre.

Számviteli célból az engedélyezésre jogosult tisztviselő beszedési megbízást bocsát ki a 609/2014/EU, Euratom rendeletben említett sajátforrásszámlára való jóváírások, illetve terhelések céljából.

2. szakasz

A követelésekre vonatkozó becslés

97. cikk

A követelésekre vonatkozó becslés

(1)   Amennyiben az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek elegendő és megbízható információ áll rendelkezésére valamely olyan intézkedésről vagy helyzetről, amely az Uniónak fizetendő összeget eredményezhet, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő megbecsüli a követelés összegét.

(2)   Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő, amint a tervezet alapjául szolgáló intézkedést vagy helyzetet módosító eseményről szerez tudomást, kiigazítja a követelés előrelátható összegét.

Amennyiben egy korábban követelések megbecslését eredményező intézkedés vagy helyzet kapcsán állítottak ki beszedési megbízást, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő ennek megfelelően kiigazítja a becslést.

Amennyiben a beszedési megbízás összege megegyezik a követelés eredetileg tervezett összegével, a becslést nullára kell csökkenteni.

(3)   Az (1) bekezdéstől eltérve, a követelés megbecslését nem kell elkészíteni azt megelőzően, hogy a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják a 2014/335/EU, Euratom határozatban meghatározott saját források összegeit, amelyeket a tagállamok rögzített időszakonként fizetnek. Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő beszedési megbízást bocsát ki ezen összegekre vonatkozóan.

3. szakasz

A követelések megállapítása

98. cikk

A követelések megállapítása

(1)   A követelések megállapítása céljából az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő:

a)

ellenőrzi, hogy az adós tartozása fennáll;

b)

megállapítja vagy ellenőrzi a tartozás valódiságát és összegét; és

c)

ellenőrzi azokat a feltételeket, amelyek mellett a tartozás esedékes.

A követelések megállapítása révén elismerésre kerül az Unió joga az adóssal szemben, és megállapításra kerül az a jogcím, amely alapján az adós tartozásának kiegyenlítése követelhető.

(2)   Bármely nem vitatott, határozott összegű és esedékes követelésről beszedési megbízást kell kiállítani, amelynek révén az illetékes, engedélyezésre jogosult tisztviselő utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt az összeg beszedésére. Ezt az adósnak megküldött terhelési értesítés követ, azon esetek kivételével, amikor a (4) bekezdés második albekezdésével összhangban haladéktalanul követeléselengedési eljárás kerül alkalmazásra. A beszedési megbízást és a terhelési értesítést egyaránt az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő állítja ki.

Az engedélyezésre jogosult tisztviselő közvetlenül a követelés megállapítását követően, de legkésőbb attól az időponttól számított öt éven belül elküldi a terhelési értesítést, amikor az uniós intézménynek rendes körülmények között módja volt az adósság követelésére. Az említett határidő nem alkalmazandó, amennyiben az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő megállapítja, hogy az uniós intézmény erőfeszítései ellenére a késedelmes cselekvést az adós magatartása okozta.

(3)   A követelés összegének megállapításához az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő megbizonyosodik arról, hogy:

a)

a követelés összege biztos, azaz nem függ semmilyen feltételtől;

b)

a követelés összege határozott, azaz pontosan meghatározott pénzösszegben kifejezett;

c)

a követelés összege esedékes, és nem érvényes rá fizetési határidő;

d)

az adós adatai helyesek;

e)

az összeget a megfelelő költségvetési tételhez könyvelték;

f)

a bizonylatok szabályszerűek; és

g)

a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve megfelelően érvényesül, különösen a 101. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) vagy b) pontjában említett követelmények tekintetében.

(4)   A terhelési értesítésben tájékoztatni kell az adóst arról, hogy:

a)

az Unió megállapította a követelést;

b)

ha a tartozást a terhelési értesítésben megjelölt határidőn belül megfizetik, nincs késedelmi kamat;

c)

amennyiben az adós nem tesz eleget fizetési kötelezettségének az ezen albekezdés b) pontjában említett határidőre, úgy azt a 99. cikkben említett mértékű kamatot kell fizetnie, az alkalmazandó különös rendelkezések sérelme nélkül;

d)

amennyiben az adós nem tesz eleget fizetési kötelezettségének a b) pontban említett határidőre, úgy az uniós intézmény beszámítás vagy az előzetesen nyújtott biztosíték érvényesítése útján végzi el a beszedést;

e)

kivételes esetekben a számvitelért felelős tisztviselő beszámítás útján a b) pontban említett határidő előtt is végrehajthatja a beszedést – miután tájékoztatta az adóst a beszámítás útján történő beszedés indokáról és időpontjáról –, amennyiben ez az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében szükséges, és alapos oka van feltételezni, hogy az Unió számára járó összeg egyébként elveszne;

f)

ha valamennyi, ezen albekezdés a)–e) pontjában említett lépést követően nem történt meg a teljes összeg beszedése, úgy az uniós intézmény a 100. cikk (2) bekezdésével összhangban vagy jogi eljárással biztosított határozat útján hajtja végre a beszedést.

Amennyiben az adós azonosító adatainak ellenőrzését követően vagy az adott időpontban rendelkezésre álló egyéb releváns információk alapján egyértelműen megállapítást nyer, hogy a tartozás a 101. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) vagy b) pontjában említett esetek körébe tartozik, vagy hogy a terhelési értesítést nem e cikk (2) bekezdésével összhangban küldték ki, az engedélyezésre jogosult tisztviselő – a számvitelért felelős tisztviselővel egyetértésben – a követelés összegének megállapítását követően, a terhelési értesítés kiküldése nélkül dönt arról, hogy a 101. cikk rendelkezéseivel összhangban lemond a követelés visszafizettetéséről.

Minden egyéb esetben az engedélyezésre jogosult tisztviselő kinyomtatja és kiküldi az adósnak a terhelési értesítést. A számvitelért felelős tisztviselő a terhelési értesítés kiküldéséről a pénzügyi információs rendszeren keresztül értesítést kap.

(5)   A jogalap nélkül kifizetett összegeket vissza kell fizettetni.

99. cikk

Késedelmi kamat

(1)   A specifikus szabályozások alkalmazásából fakadó különös rendelkezések sérelme nélkül, minden olyan követelés után, amelyet nem fizettek meg a 98. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett határidőig, e cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban kamatot kell fizetni.

(2)   Az e cikk (4) bekezdésében említett eset kivételével a 98. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett határidőig meg nem fizetett követelés utáni kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatlábból kell kiindulni, amelyhez hozzáadandó:

a)

nyolc százalékpont, ha a kötelezettség alapja az áru beszerzésére vagy szolgáltatás nyújtására irányuló közbeszerzési szerződés;

b)

minden egyéb esetben három és fél százalékpont.

(3)   A kamatot a 98. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett határidőt követő naptári naptól azon napig kell számítani, amelyen a tartozás teljes összegének megfizetésére sor kerül.

A késedelmi kamat összegének megfelelő beszedési megbízást e kamat tényleges beérkezésekor kell kiállítani.

(4)   Pénzbírságok és egyéb szankciók esetében a 98. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett határidőig meg nem fizetett követelés után fizetendő kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, a pénzbírságot vagy egyéb szankciót elrendelő határozat elfogadásának napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatlábból kell kiindulni, amelyhez hozzáadandó:

a)

másfél százalékpont, ha az adós pénzügyi garanciát nyújt, amelyet a számvitelért felelős tisztviselő fizetés helyett elfogad;

b)

minden egyéb esetben három és fél százalékpont.

Amennyiben az Európai Unió Bírósága az EUMSZ 261. cikke szerinti hatáskörének gyakorlása keretében megnöveli a pénzbírság vagy egyéb szankció összegét, kamatot a megnövelt összeg után a Bíróság ítéletének napjától kell fizetni.

(5)   Amennyiben a teljes kamatláb negatív lenne, nulla mértékű kamatlábat kell megállapítani.

4. szakasz

A beszedés engedélyezése

100. cikk

A beszedés engedélyezése

(1)   Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő beszedési megbízás kiállításával utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt, hogy szedje be az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő által megállapított követelést (a továbbiakban: a beszedés engedélyezése).

(2)   Tagállamoktól eltérő jogalanyokkal szembeni követelések fennállását az uniós intézmény hivatalos határozatban állapíthatja meg, mely határozat az EUMSZ 299. cikke értelmében végrehajtható.

Amennyiben az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony és időben történő védelme megkívánja, a többi uniós intézmény kivételes esetekben felkérheti a Bizottságot, hogy javukra a személyzettel vagy valamely uniós intézmény tagjával vagy korábbi tagjával szemben fennálló követelésekre vonatkozóan ilyen végrehajtandó határozatot fogadjon el, feltéve, hogy ezen intézmények megállapodtak a Bizottsággal az e cikk alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati módozatokról.

Akkor tekinthető úgy, hogy ilyen kivételes eset áll fenn, amikor az érintett uniós intézmény révén a követelés beszedése nem valószínűsíthető önkéntes fizetéssel vagy e rendelet 101. cikkének (1) bekezdése szerinti beszámítás útján való beszedéssel, és nem teljesültek a visszafizettetésről való lemondásra vonatkozóan a 101. cikk (2) és (3) bekezdésében előírt feltételek. A végrehajtható határozat minden esetben megállapítja, hogy a követelés tárgyát képező összegeket a költségvetésnek az érintett uniós intézményre vonatkozó szakaszában kell elkönyvelni, mely intézmény engedélyezésre jogosult tisztviselőként jár el. A bevételt általános bevételként kell elkönyvelni, kivéve akkor, ha a 21. cikk (3) bekezdésében meghatározott címzett bevételnek minősül.

A végrehajtható határozat elfogadását kérő uniós intézmény tájékoztatja a Bizottságot minden olyan eseményről, amely a beszedést befolyásolhatja, és amennyiben a végrehajtható határozat ellen fellebbezést nyújtanak be, a Bizottságot támogatva lép fel.

5. szakasz

Visszafizettetés

101. cikk

A visszafizettetésre vonatkozó szabályok

(1)   A számvitelért felelős tisztviselő az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő által szabályszerűen kiállított beszedési megbízások szerint jár el. A számvitelért felelős tisztviselőnek kellő körültekintéssel kell eljárnia annak biztosítására, hogy az Unió hozzájusson bevételeihez, és gondoskodnia kell az Unió jogainak védelméről.

Több beszedési megbízás alanyát képező adós részteljesítését először a legrégebbi követeléssel szemben kell szembeállítani, kivéve, ha az adós másképp rendelkezik. A részleges fizetés először a kamatot fedezi.

A számvitelért felelős tisztviselő a költségvetésbe visszafizetendő összegeket a 102. cikk szerinti beszámítás útján szedi be.

(2)   Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő csak a következő esetekben mondhat le a megállapított követelések teljes vagy részleges visszafizettetéséről:

a)

ha a beszedés előrelátható költségei meghaladnák a beszedendő összeget, és a követelés elengedése nem árt az Unió tekintélyének;

b)

ha az összeg a követelés fennállásának időtartama, a terhelési értesítésnek a 98. cikk (2) bekezdésének feltételei szerinti késedelmes megküldése, az adós fizetésképtelensége vagy bármely egyéb fizetésképtelenségi eljárás következtében nem szedhető be;

c)

ha a beszedés nem egyeztethető össze az arányosság elvével.

Ha az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő egy megállapított követelés visszafizettetéséről való teljes vagy részleges lemondást tervez, biztosítania kell, hogy a lemondás szabályos legyen és összhangban álljon a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az arányosság elvével. A visszafizettetéséről való lemondásra vonatkozó határozatot indokolni kell. Az engedélyezésre jogosult tisztviselő átruházhatja a lemondásra vonatkozó döntési jogkört.

(3)   A (2) bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett esetben az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő az uniós intézményében létrehozott, előre meghatározott eljárásokkal összhangban, az alábbi, minden körülmények között kötelezően alkalmazandó szempontok szerint jár el:

a)

a követelés megállapítására okot adó szabálytalanság súlyosságára figyelemmel a tényállás jellege (csalás, ismételt jogsértés, szándék, gondosság kötelezettségének megsértése, jóhiszeműség, nyilvánvaló tévedés);

b)

azon hatás, amelyet a beszedésről való lemondás gyakorolna az Unió működésére és pénzügyi érdekeire (az érintett összeg, a precedensteremtés kockázata, a jogszabályi előírások kötelező erejének aláásása).

(4)   Az eset körülményeitől függően az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek adott esetben figyelembe kell vennie az alábbi kiegészítő szempontokat:

a)

a beszedésről való lemondás által okozott versenytorzulás;

b)

a gazdasági és társadalmi károk, amelyeket a tartozás teljes összegének beszedése okozna.

(5)   Minden uniós intézmény évente jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az általa az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésével összhangban elengedett követelésekről. A 60 000 EUR alatti összegű elengedett követelésekről összesített formában kell tájékoztatást adni. A Bizottság esetében e jelentést csatolni kell a 74. cikk (9) bekezdésében említett éves tevékenységi jelentés összefoglalójához.

(6)   Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő a megállapított követeléseket részben vagy egészben törölheti. A megállapított követelés részleges törlése nem vonja maga után az Unió fennmaradó megállapított jogosultságáról való lemondást.

Tévedés esetén az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő egészében vagy részben törli a megállapított követelést, és a törlést megfelelően indokolja.

Minden uniós intézmény belső szabályzatában határozza meg a megállapított követelés törlési jogának átruházására vonatkozó feltételeket és eljárást.

(7)   A tagállamok viselik az elsődleges felelősséget azért, hogy – az ágazatspecifikus szabályokban foglaltaknak megfelelően – elvégezzék a kontrollokat és ellenőrzéseket, és visszafizettessék a jogosulatlanul kifizetett összegeket. Ha a tagállamok saját felelősségükre tárnak fel és korrigálnak szabálytalanságokat, mentesülnek a Bizottság által velük szemben e szabálytalanságokkal összefüggésben alkalmazott pénzügyi korrekciók alól.

(8)   A Bizottság pénzügyi korrekciókat hajt végre a tagállamokkal szemben annak érdekében, hogy kizárja az uniós finanszírozás alól az alkalmazandó jogszabályok megsértésével teljesített kiadásokat. A Bizottság a pénzügyi korrekcióit a jogosulatlanul felhasznált összegek beazonosítása, valamint a költségvetésre gyakorolt pénzügyi hatások alapján hajtja végre. Ha ezeket az összegeket nem lehet pontosan meghatározni, a Bizottság az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban extrapolált vagy átalánykorrekciót alkalmazhat.

A Bizottság a pénzügyi korrekció összegének meghatározásakor figyelembe veszi az alkalmazandó jogszabályok megsértésének természetét és súlyosságát, valamint a költségvetésre gyakorolt pénzügyi hatásokat, ideértve az irányítási és kontrollrendszerek hiányosságait is.

A pénzügyi korrekciók megállapítására vonatkozó feltételeket és a követendő eljárást ágazatspecifikus szabályok határozhatják meg.

(9)   Az extrapolált vagy átalánykorrekciók alkalmazására vonatkozó módszertant az ágazatspecifikus szabályoknak megfelelően kell meghatározni, annak érdekében, hogy a Bizottság meg tudja óvni az Unió pénzügyi érdekeit.

102. cikk

Beszedés beszámítás útján

(1)   Amennyiben az adós olyan, a 98. cikk (3) bekezdésének a) pontjának értelmében vett biztos, határozott összegű és esedékes követeléssel rendelkezik az Unióval vagy a költségvetést végrehajtó végrehajtó ügynökséggel szemben, amely egy fizetési megbízásban megállapított összeghez kapcsolódik, a számvitelért felelős tisztviselő a 98. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett határidő lejártát követően beszámítás útján szedi be a megállapított követelés összegét.

Kivételes körülmények között, ha az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében szükséges, és ha a számvitelért felelős tisztviselő alapos okkal feltételezi, hogy az Unió számára járó összeg másként elveszne, a számvitelért felelős tisztviselő a 98. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett határidő lejárta előtt is végrehajthatja a beszedést beszámítás útján.

A számvitelért felelős tisztviselő az adós egyetértése esetén is beszedheti a követelést a 98. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett határidő lejárta előtti beszámítás útján.

(2)   Az e cikk (1) bekezdése szerinti bármely beszedés végrehajtása előtt a számvitelért felelős tisztviselő konzultál az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselővel, és tájékoztatja az érintett adósokat, kitérve tájékoztatásában a 133. cikk szerinti jogorvoslati eszközökre is.

Amennyiben az adós valamely nemzeti hatóság vagy annak adminisztratív egysége, a számvitelért felelős tisztviselő legalább 10 munkanappal a beszedés előtt értesíti az érintett tagállamot a beszámítás útján történő beszedés alkalmazásával kapcsolatos szándékáról A számvitelért felelős tisztviselő azonban az adott tagállammal vagy adminisztratív egységgel egyetértésben a határidő lejárta előtt is elindíthatja a beszámítás útján történő beszedést.

(3)   Az (1) bekezdésben említett beszámítás joghatása megegyezik a fizetésével, és az Unió mentesítésének minősül az adósság összege, illetve az esetlegesen esedékes kamatok alól.

103. cikk

Beszedési eljárás önkéntes fizetés hiányában

(1)   Amennyiben a 98. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett határidőig nem történik meg a teljes összeg beszedése, úgy a számvitelért felelős tisztviselő a 102. cikk sérelme nélkül értesíti az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőt, és haladéktalanul megindítja a beszedést bármely lehetséges jogi eljárás alkalmazásával, megfelelő esetben akár az előzetesen nyújtott biztosítékok érvényesítésével.

(2)   Amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett beszedési módszer nem alkalmazható, és az adós a számvitelért felelős tisztviselő hivatalos felszólítására sem fizette meg az összeget, úgy a számvitelért felelős tisztviselő – a 102. cikk sérelme nélkül – vagy a 100. cikk (2) bekezdésével összhangban a visszafizettetés végrehajtása útján érvényesíti vagy jogi eljárással biztosított beszedési határozat útján hajtja végre a beszedést.

104. cikk

Fizetési póthatáridő

A számvitelért felelős tisztviselő az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselővel együttműködésben, kizárólag az adós megfelelő indokolással ellátott írásbeli kérésére és az alábbi feltételek teljesülése esetén meghosszabbíthatja a fizetési határidőt:

a)

az adós vállalja, hogy a 99. cikkben meghatározott mértékű kamatot fizet az engedélyezett fizetési haladék teljes időtartamára, amely a 98. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett határidőtől kezdődik;

b)

az Unió jogainak védelme érdekében az adós olyan pénzügyi biztosítékot nyújt, amely fedezi a tartozás hátralékos összegét mind a tőke, mind pedig a kamatok vonatkozásában, és amelyet az uniós intézmény számvitelért felelős tisztviselője elfogad.

Az első bekezdés b) pontjában említett garancia az uniós intézmény számvitelért felelős tisztviselője által jóváhagyott, harmadik személy által nyújtott, egyetemleges felelősségen alapuló kezességgel is helyettesíthető.

Rendkívüli körülmények esetén és az adós kérésére a számvitelért felelős tisztviselő eltekinthet az első bekezdés b) pontjában említett garancia megkövetelésétől, amennyiben úgy értékeli, hogy az adós hajlandó és képes teljesíteni a fizetést a póthatáridőig, ám ilyen biztosítékot nem tud nyújtani, és nehéz pénzügyi helyzetben van.

105. cikk

Elévülési idő

(1)   A konkrét rendeletekben foglalt rendelkezések, valamint a 2014/335/EU, Euratom határozat sérelme nélkül, az Unió harmadik felekkel szembeni, valamint harmadik feleknek az Unióval szembeni jogosultságai ötéves elévülési időszak hatálya alá tartoznak.

(2)   Az Unió harmadik felekkel szembeni jogosultságainak elévülési ideje a 98. cikk (4) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett határidő lejártát követő napon kezdődik.

A harmadik felek Unióval szembeni jogosultságainak elévülési ideje azon a napon kezdődik, amikor a vonatkozó jogi kötelezettségvállalás értelmében a harmadik fél jogosultságának kifizetése esedékes.

(3)   A harmadik felekkel szembeni uniós jogosultságok elévülési idejét egy uniós intézmény, vagy egy uniós intézmény kérése alapján eljáró tagállam minden olyan cselekménye megszakítja, amelyről a harmadik felet értesítik, és amely az adósság beszedésére irányul.

A harmadik felek Unióval szembeni jogosultságainak elévülési idejét minden olyan, az adósság beszedésére irányuló cselekmény megszakítja, amelyről a hitelezők vagy azok meghatalmazottjai értesítik az Uniót.

(4)   A (3) bekezdésben említett megszakítást követő napon új, ötéves elévülési időszak kezdődik.

(5)   Az (2) bekezdésben említett jogosultsággal kapcsolatos minden jogi lépés, beleértve a magukat később nem illetékesnek nyilvánító bíróságok előtti lépéseket is, megszakítja az elévülési időt. Az új ötéves elévülési időszak addig nem kezdődik meg, amíg nincs jogerős ítélet, vagy ugyanazon felek ugyanazon eljárás tekintetében nem jutnak peren kívüli egyezségre.

(6)   Amennyiben a számvitelért felelős tisztviselő a 104. cikkel összhangban fizetési haladékot ad az adósnak, úgy ez az elévülési idő megszakításának minősül. A meghosszabbított fizetési határidő lejártát követő napon új, ötéves elévülési időszak kezdődik.

(7)   A (2)–(6) bekezdés szerinti elévülési idő lejárta után az uniós jogosultságok nem szedhetők be.

106. cikk

Az uniós jogosultságok kezelése a tagállamokban

Fizetésképtelenségi eljárás esetén az uniós jogosultságokat ugyanolyan preferenciális elbánásban kell részesíteni, mint a beszedési eljárás helye szerinti tagállam közjogi szerveinek járó, hasonló jellegű jogosultságokat.

107. cikk

Az uniós intézmények által kiszabott pénzbírságok, egyéb büntetések, szankciók és felhalmozott kamatok

(1)   A pénzbírságok, egyéb büntetések és szankciók útján befolyt összegek és minden felhalmozott kamat vagy ezek által generált egyéb bevétel mindaddig nem állítható be a költségvetésbe, amíg az azokat kivető határozatokkal kapcsolatban az Európai Unió Bíróságánál benyújtottak, vagy a későbbiekben még benyújthatnak fellebbezést.

(2)   Az (1) bekezdésben említett összegeket az összes jogorvoslati lehetőség kimerülését követően a lehető legrövidebb időn belül be kell állítani a költségvetésbe. Megfelelően indokolt rendkívüli esetben, vagy ha az összes jogorvoslati lehetőség kimerülése a folyó pénzügyi év szeptember 1. után következik be, az említett összegeket be lehet állítani a költségvetésbe a következő pénzügyi évben.

Az Európai Unió Bíróságának ítélete nyomán a kifizető szervezet számára visszafizetendő összegeket nem lehet beállítani a költségvetésbe.

(3)   Az (1) bekezdés nem alkalmazható a záróelszámolási határozatokra és a pénzügyi korrekciókról szóló határozatokra.

108. cikk

Az uniós intézmények által kiszabott pénzbírságok, egyéb büntetések vagy szankciók beszedése

(1)   Amennyiben az Európai Unió Bíróságánál keresetet nyújtanak be egy az EUMSZ vagy az Euratom-Szerződés szerinti pénzbírságot, egyéb büntetést vagy szankciót kiszabó uniós intézményi határozattal szemben, és amíg valamennyi jogorvoslati lehetőség ki nem merül, az adós ideiglenesen átutalja az érintett összeget a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által megjelölt bankszámlára, vagy a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője számára elfogadható pénzügyi biztosítékot nyújt. A biztosítéknak függetlennek kell lennie a pénzbírság, egyéb büntetés vagy szankció megfizetésének kötelezettségétől, és első kérelemre végrehajthatónak kell lennie. E biztosíték az alapkövetelésre és a 99. cikk (4) bekezdésében meghatározott esedékes kamatra nyújt fedezetet.

(2)   Az ideiglenesen beszedett összegeket a Bizottság pénzügyi instrumentumokba befekteti, biztosítva ezáltal azok biztonságát és likviditását, és arra törekedve, hogy azok pozitív hozamot eredményezzenek.

(3)   Az összes jogorvoslati lehetőség kimerülését követően, és amennyiben a pénzbírságot, egyéb büntetést vagy szankciót az Európai Unió Bírósága megerősítette, vagy amennyiben az ilyen pénzbírságot, egyéb büntetést vagy szankciót kiszabó határozattal szemben az Európai Unió Bíróságához fellebbezést nyújtottak be, az esetnek megfelelően az alábbi intézkedések valamelyike alkalmazandó:

a)

az ideiglenesen beszedett összegeket és ezek hozamát a 107. cikk (2) bekezdése szerint be kell állítani a költségvetésbe;

b)

ha pénzügyi biztosítékot nyújtottak, akkor azt érvényesíteni kell, és a megfelelő összeget be kell állítani a költségvetésbe.

Ha az Európai Unió Bírósága megnövelte a pénzbírság, egyéb büntetés vagy szankció összegét, e bekezdés első albekezdésének a) és b) pontja az uniós intézmény határozatának megfelelő összegig vagy adott esetben az Európai Unió Bíróságának az azonos eljárásban hozott korábbi ítéletében meghatározott összegig alkalmazandó. A növekménynek megfelelő összeget és a 99. cikk (4) bekezdésének megfelelően meghatározott esedékes kamatot a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője szedi be, és azt be kell állítani a költségvetésbe.

(4)   Miután valamennyi jogorvoslati lehetőség kimerült, és a pénzbírságot, egyéb büntetést vagy szankciót törölték vagy csökkentették, az esetnek megfelelően az alábbi intézkedések valamelyike alkalmazandó:

a)

az ideiglenesen beszedett összegeket vagy összegük csökkentése esetén azok megfelelő részét az esetleges hozamokkal együtt vissza kell fizetni az érintett harmadik fél számára;

b)

pénzügyi biztosíték nyújtása esetén fel kell szabadítani azt.

Az első albekezdés a) pontjában említett esetben, ha az ideiglenesen beszedett összegeken összesítésben veszteség keletkezett, e veszteséget a visszafizetendő összegből le kell vonni.

109. cikk

Kompenzációs kamat

A 99. cikk (2) bekezdésének és a 116. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül, a 107. és 108. cikk szerinti bírságoktól, egyéb büntetésektől és szankcióktól eltérő esetekben, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően vagy peren kívüli egyezség alapján visszatérítendő összegek után fizetendő kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában az adott hónap első naptári napján közzétett kamatlábból kell kiindulni. A kamatláb nem lehet negatív. A kamatot a visszafizetendő összeg kifizetésének napjától a visszafizetés esedékességének napjáig tartó időszakra vonatkozóan kell számítani.

Amennyiben a teljes kamatláb negatív lenne, nulla százalékos kamatláb kerül megállapításra.

7. FEJEZET

Kiadási műveletek

110. cikk

Finanszírozási határozatok

(1)   A költségvetési kötelezettségvállalást az uniós intézmény vagy az uniós intézmény által felhatalmazott hatóság által elfogadott finanszírozási határozatnak kell megelőznie. A finanszírozási határozat éves vagy többéves lehet.

E bekezdés első albekezdése nem alkalmazandó az egyes uniós intézmények igazgatási autonómiája keretébe tartozó műveletekre szánt és az 58. cikk (2) bekezdése e) pontjának megfelelően alap-jogiaktus nélkül is felhasználható előirányzatok, az igazgatási támogatási kiadások és a 71. cikkben említett uniós szerveknek nyújtott hozzájárulások esetében.

(2)   A finanszírozási határozat egyúttal éves vagy többéves munkaprogramot képez, és azt a költségvetési tervezet elfogadását követően szükség szerint mielőbb, de főszabály szerint legkésőbb a végrehajtás évének március 31-éig el kell fogadni. Ha a vonatkozó alap-jogiaktus egyedi szabályozást tartalmaz a finanszírozási határozat vagy a munkaprogram vagy mindkettő elfogadására vonatkozóan, akkor ezeket a szabályokat alkalmazni kell a munkaprogramot képező finanszírozási határozat részére, ezen alap-jogiaktus követelményeinek megfelelve. A munkaprogramot képező részt közvetlenül az elfogadását követően és még a végrehajtását megelőzően közzé kell tenni az érintett uniós intézmény weboldalán. A finanszírozási határozatban fel kell tüntetni a teljes fedezett összeget és annak tartalmaznia kell a finanszírozandó fellépések leírását. A finanszírozási határozat tartalmazza a következőket:

a)

az alap-jogiaktus és a költségvetési sor megnevezése;

b)

az elérendő célok és a várt eredmények;

c)

a végrehajtás módszerei;

d)

a munkaprogramra vonatkozóan az alap-jogiaktus által előírt esetleges egyéb információk.

(3)   A második bekezdésben említett elemeken túl, a finanszírozási határozat meghatározza a következőket:

a)

vissza nem térítendő támogatások esetében: a pályázati felhívás vagy a közvetlen odaítélés célcsoportja és a vissza nem térítendő támogatásokra fenntartott globális költségvetési keretösszeg;

b)

közbeszerzések esetében: a közbeszerzésekre fenntartott globális költségvetési keretösszeg;

c)

a 234. cikkben említett elkülönített uniós vagyonkezelői alapokba befizetett hozzájárulások esetében: az uniós vagyonkezelői alapok számára fenntartott éves előirányzat az alap teljes futamidejére tervezett, a költségvetésből vagy más donorok által nyújtandó összegekkel együtt;

d)

pénzdíjak esetében: a versenypályázat célcsoportja, a versenypályázatra fenntartott globális költségvetési keretösszeg és egy külön utalás az 1 000 000 EUR értékhatárt elérő vagy azt meghaladó pénzdíjakra;

e)

pénzügyi eszközök esetében: a finanszírozási eszköz számára előirányzott összeg;

f)

közvetett irányítás esetében: a 62. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja értelmében az uniós forrásokat felhasználó személy vagy szervezet, vagy a személy vagy szervezet kiválasztására alkalmazott kritériumok;

g)

támogatásötvözési eszközök és platformok esetében: a támogatásötvözési eszköz és platformok számára előirányzott összeg és a támogatásötvözési eszközben részt vevő szervezetek jegyzéke;

h)

költségvetési biztosítékok esetében: az éves tartalékfeltöltés összege és adott esetben a felszabadítandó költségvetési biztosíték összege.

(4)   A megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő a munkaprogramot képező finanszírozási határozatban vagy az uniós intézmény weboldalán közzétett egyéb dokumentumokban bármely további, megfelelőnek tekintett kiegészítő információt feltüntethet.

A többéves finanszírozási határozatoknak összhangban kell lenniük a 41. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi programozással, és hivatkozást kell tartalmazniuk arra, hogy a határozat végrehajtása a költségvetés elfogadását követően vagy az ideiglenes tizenkettedek rendszerének megfelelően az érintett pénzügyi évekre vonatkozó költségvetési előirányzatok rendelkezésre állásától függ.

(5)   A már elfogadott finanszírozási határozat érdemi változtatásához az eredeti határozat elfogadásával azonos eljárást kell követni, az alap-jogiaktus vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül.

111. cikk

Kiadási műveletek

(1)   Minden kiadási tételre kötelezettséget kell vállalni, azt jóvá kell hagyni, engedélyezni kell, és ki kell fizetni.

A 114. cikkben említett időszakok végén a költségvetési kötelezettségvállalások fel nem használt egyenlegét vissza kell vonni.

A műveletek végrehajtása során az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő biztosítja, hogy a kiadás megfeleljen a Szerződéseknek, a költségvetésnek, e rendeletnek és a Szerződések alapján elfogadott egyéb aktusoknak, továbbá a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének.

(2)   A költségvetési kötelezettségvállalást és a jogi kötelezettségvállalást – a megfelelően indokolt eseteket kivéve – ugyanazon engedélyezésre jogosult tisztviselő teszi. Különösen a válságkezelési segélyek és a humanitárius segítségnyújtási műveletek területén a jogi kötelezettségvállalást az uniós küldöttség vezetője vagy annak távollétében helyettese is megteheti a Bizottság illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőjének utasítására, aki azonban teljes mértékben felelős marad a mögöttes ügyletért. A válságkezelési segélyek és a humanitárius segítségnyújtási műveletek területén a Bizottság által alkalmazott személyzet tagjai legfeljebb 2 500 EUR értékhatárig írhatnak alá előlegszámláról végrehajtott kifizetésekhez kapcsolódó jogi kötelezettségvállalásokat.

Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek költségvetési kötelezettséget kell vállalnia, mielőtt jogi kötelezettséget vállal harmadik felekkel szemben, vagy forrásokat csoportosít át egy, a 234. cikkben említett uniós vagyonkezelői alapokba.

E bekezdés második albekezdése nem alkalmazandó:

a)

üzletmenet-folytonossági terv keretében kihirdetett válsághelyzetben, a Bizottság vagy bármely egyéb uniós intézmény által igazgatási autonómiájának gyakorlása keretében elfogadott eljárásokkal összhangban vállalt jogi kötelezettségek esetében;

b)

humanitárius segítségnyújtási műveletek, polgári védelmi műveletek és válságkezelési segélyek esetében, ha az uniós intézkedés eredményes végrehajtásához arra van szükség, hogy az Unió harmadik felekkel szemben azonnal jogi kötelezettséget vállaljon, és ha nincs lehetőség az egyedi költségvetési kötelezettségvállalás előzetes beállítására.

A harmadik albekezdés b) pontjában említett esetekben a költségvetési kötelezettségvállalást azonnal meg kell tenni azt követően, hogy a harmadik felekkel szemben létrejött a jogi kötelezettségvállalás.

(3)   Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő oly módon érvényesíti a kiadást, hogy ellenőrzi a hitelező jogosultságát igazoló bizonylatokat – ha van jogi kötelezettségvállalás, az abban foglalt feltételek alapján –, és ezután elfogadja az adott kiadásnak a költségvetés terhére való elszámolását. E célból az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő:

a)

ellenőrzi, hogy fennáll-e a hitelező jogosultsága;

b)

megállapítja vagy ellenőrzi a követelés valódiságát és összegét az „ellenőrizve, helytálló” (certified correct) jelzéssel ellátva;

c)

ellenőrzi a kifizetés esedékességének feltételeit.

Az első albekezdés ellenére a kiadások jóváhagyása a kifizetési kérelmet nem tartalmazó időközi és zárójelentésekre is alkalmazandó, amelyek esetében a számviteli rendszerre gyakorolt hatás az általános elszámolásokra korlátozódik.

(4)   A jóváhagyási döntés azáltal jut kifejezésre, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselő vagy a személyzet egy szakmailag illetékes és az engedélyezésre jogosult tisztviselő formális határozatával szabályszerűen felhatalmazott tagja a 146. cikkel összhangban biztonságos elektronikus aláírással vagy kivételes esetben papíralapú ügymenet esetében az aláírását is tartalmazó bélyegzővel látja el a dokumentumot.

Az „ellenőrizve, helytálló” jelzés révén az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő vagy a személyzet egy szakmailag illetékes és az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő által szabályszerűen felhatalmazott tagja tanúsítja, hogy:

a)

az előfinanszírozás kifizetésére vonatkozó jogi kötelezettségvállalásban előírt előfinanszírozási feltételek teljesültek;

b)

a szerződésekkel kapcsolatos időközi kifizetések és egyenlegkifizetések esetén: a szerződésben előírt szolgáltatások nyújtása, áruk beszerzése vagy építési beruházás rendben megvalósult;

c)

a vissza nem térítendő támogatásokkal kapcsolatos időközi kifizetések és egyenlegkifizetések esetén: a kedvezményezett által végrehajtott fellépés vagy munkaprogram minden tekintetben megfelel a vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodásnak, beleértve adott esetben azt is, hogy a kedvezményezett által elszámolt költségek támogathatók.

A második albekezdés c) pontjában említett esetben a költségtervezetek vonatkozásában nem tekinthető úgy, hogy teljesítik a 186. cikk (3) bekezdésében foglalt támogathatósági feltételeket. Ugyanez az elv alkalmazandó a kifizetési kérelmet nem tartalmazó időközi és zárójelentésekre.

(5)   A kiadás jóváhagyása céljából az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő ellenőrzi, hogy rendelkezésre állnak-e az előirányzatok, majd kiállít egy fizetési megbízást, melyben az előzőleg jóváhagyott kiadás összegének kifizetésére utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt.

Amennyiben az igénybe vett szolgáltatások – beleértve a bérleti szolgáltatásokat vagy az áruszállításokat is –kifizetése időszakos fizetéssel történik, a számvitelért felelős tisztviselő – e tisztviselő által elvégzett kockázatértékelés alapján – elrendelheti az előlegszámláról való beszedés alkalmazását. Egy ilyen rendszer alkalmazása elrendelhető akkor is, ha azt a számvitelért felelős tisztviselő kifejezetten engedélyezte a 86. cikk (3) bekezdésével összhangban.

112. cikk

A költségvetési kötelezettségvállalások típusai

(1)   A költségvetési kötelezettségvállalások az alábbi kategóriák valamelyikébe tartoznak:

a)

egyedi: ha a címzett és a kiadás összege ismert;

b)

globális: ha az egyedi kötelezettségvállalás meghatározásához szükséges tényezők közül legalább egy még nem ismert;

c)

ideiglenes: ha az EMGA 11. cikk (2) bekezdésében említett rendszeres irányítási kiadás fedezetéül, illetve ha olyan rendszeres igazgatási kiadásokra szolgál, ahol az összeg vagy a végső fizetési kedvezményezettek nem ismertek véglegesen.

Az első albekezdés c) pontjától eltérően az uniós küldöttségek és uniós képviseletek rendszeres igazgatási kiadásai akkor is fedezhetők ideiglenes költségvetési kötelezettségvállalással, amikor az összeg és a végső fizetési kedvezményezett ismert.

(2)   Az egy pénzügyi évet meghaladó intézkedésekre vállalt költségvetési kötelezettségeket kizárólag akkor lehet több éven keresztül éves részletekre lebontani, ha az alap-jogiaktus így rendelkezik, vagy azok igazgatási kiadásokra vonatkoznak.

(3)   Globális kötelezettségvállalásra finanszírozási határozat alapján kerül sor.

A globális kötelezettségvállalást legkésőbb a címzettekre és az összegekre vonatkozó döntés meghozatala előtt, és – amennyiben az érintett előirányzatok végrehajtása munkaprogram elfogadását foglalja magában – legkorábban azt követően kell megtenni, hogy a munkaprogramot elfogadták.

(4)   A globális költségvetési kötelezettségvállalás végrehajtására vagy olyan finanszírozási megállapodás útján kerül sor, amely maga rendelkezik egy vagy több, azt követő jogi kötelezettségvállalásról, vagy pedig egy vagy több jogi kötelezettségvállalás útján kerül sor.

A harmadik országoknak biztosított közvetlen pénzügyi segítségnyújtás és költségvetés-támogatás területén kötött finanszírozási megállapodások jogi kötelezettségvállalást testesítenek meg, és más jogi kötelezettségvállalás megkötése nélkül is kifizetésekhez vezethetnek.

A (3) bekezdés második albekezdése nem alkalmazandó olyan esetben, amikor a globális költségvetési kötelezettségvállalás teljesítésére finanszírozási megállapodás útján kerül sor.

(5)   A globális költségvetési kötelezettségvállalást követően tett minden egyedi jogi kötelezettségvállalás összegét az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő aláírás előtt rávezeti a központi költségvetési számlákra, és lekönyveli a globális költségvetési kötelezettségvállalásokra.

(6)   Az ideiglenes költségvetési kötelezettségvállalások végrehajtása egy vagy több, későbbi kifizetés iránti jogosultságot teremtő jogi kötelezettségvállalás útján történik. A személyzeti kiadások, valamely uniós intézmény személyzetének jelenlegi vagy korábbi tagjaira fordított kiadások vagy az uniós intézmények uniós eseményekhez kapcsolódó kommunikációs kiadások esetében, illetve az I. melléklet 14.5. pontjában említett esetekben azonban az ideiglenes költségvetési kötelezettségvállalások előzetes jogi kötelezettségvállalás megkötése nélkül, közvetlen kifizetéssel is teljesíthetők

113. cikk

Kötelezettségvállalás az EMGA-előirányzatokra

(1)   Az EMGA-előirányzatok között minden pénzügyi évre vonatkozóan szerepelniük kell az 1306/2013/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említett intézkedésekhez kapcsolódó kiadások fedezésére szolgáló nem differenciált előirányzatoknak ezen rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében és 6. cikkében említett intézkedésekhez kapcsolódó kiadásokat – a nem operatív technikai segítségnyújtás alapján finanszírozott intézkedések és a végrehajtó ügynökségek számára kifizetett hozzájárulások kivételével –, differenciált előirányzatokkal kell fedezni.

(2)   A tagállamok által az EMGA-hoz kapcsolódóan eszközölt kiadások visszatérítésének összegét megállapító bizottsági határozatok előzetes globális költségvetési kötelezettségvállalást képeznek, amelyek nem haladhatják meg az EMGA költségvetésébe beállított összes előirányzatot.

(3)   Azon előzetes globális költségvetési EMGA-kötelezettségvállalásokat, amelyeket egy pénzügyi évre vállaltak, és amelyek a következő pénzügyi év február 1-jéig nem idéztek elő kötelezettségvállalást az adott költségvetési sorokra, azokat az adott pénzügyi év tekintetében vissza kell vonni.

(4)   Az EMGA-ra vonatkozó szabályokban említett hatóságok és szervek által teljesített kiadások a tagállamok által elküldött kiadáskimutatások kézhezvételét követő két hónapon belül alcím, jogcímcsoport és jogcím szerinti kötelezettségvállalás tárgyát képezik. Ilyen kötelezettségvállalás e két hónapos határidő lejárta után is megtehető, amikor az érintett költségvetési sorokban előirányzat-átcsoportosítási eljárásra van szükség. Azon eseteket kivéve, amikor a tagállam még nem teljesítette a kifizetést, illetve amikor a támogathatóság kétséges, az összegeket ugyanazon két hónapos határidőn belüli kifizetésként kell elszámolni.

Az e bekezdés első albekezdésében említett kötelezettségvállalásokat le kell vonni az (1) bekezdésben említett előzetes globális költségvetési kötelezettségvállalásból.

(5)   A (2) és (3) bekezdést az elszámolások vizsgálata és elfogadása függvényében kell alkalmazni.

114. cikk

A kötelezettségvállalások határideje

(1)   A 111. cikk (2) bekezdésének és a 264. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül, az egyedi vagy ideiglenes költségvetési kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó jogi kötelezettségvállalásokat az n. év december 31-éig kell megtenni, ahol az n. év azt az évet jelenti, amelyben a költségvetési kötelezettségvállalásra sor került.

(2)   A globális költségvetési kötelezettségvállalások az n+1. év december 31-éig megtett megfelelő jogi kötelezettségvállalások teljes költségét fedezik.

Amennyiben a globális költségvetési kötelezettségvállalás alapján a IX. címben említett pénzdíj odaítélésére kerül sor, a 207. cikk (4) bekezdésében említett jogi kötelezettségvállalást az n+3. év december 31-éig kell megtenni.

A külső fellépések területén, amennyiben a globális költségvetési kötelezettségvállalás alapján harmadik országgal finanszírozási megállapodás megkötésére kerül sor, a finanszírozási megállapodásokat az n+1. év december 31-éig meg kell kötni. Ebben az esetben a globális költségvetési kötelezettségvállalás a belőle fakadó finanszírozási megállapodást végrehajtó jogi kötelezettségvállalások összes olyan költségét fedezi, amelyek a finanszírozási megállapodás megkötésétől számított három éven belül merültek fel.

Ugyanakkor, a globális költségvetési kötelezettségvállalásnak fedeznie kell azokat a jogi kötelezettségvállalásokat, amelyeket a finanszírozási megállapodás teljesítési időszakának végéig tettek meg:

a)

több támogatót tömörítő fellépések;

b)

támogatásötvözési műveletek;

c)

ellenőrzésre és értékelésre vonatkozó jogi kötelezettségvállalások;

d)

a következő kivételes körülmények esetében:

i.

a már megtett jogi kötelezettségvállalások módosításai;

ii.

jogi kötelezettségvállalások, amelyeket egy meglévő jogi kötelezettségvállalás lejárat előtti megszüntetését követően tesznek meg;

iii.

a végrehajtó szervezetben bekövetkezett változások.

(3)   A (2) bekezdés harmadik vagy negyedik albekezdése nem vonatkozik az éves részletekre bontott kötelezettségvállalások révén végrehajtott alábbi többéves programokra:

a)

a 231/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (41) létrehozott Előcsatlakozási Támogatási Eszköz;

b)

a 232/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (42) létrehozott Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz.

Az első albekezdésben említett esetekben a Bizottság az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban automatikusan visszavonja az előirányzatokat.

(4)   Az egy pénzügyi évet meghaladó intézkedésekre tett egyedi és ideiglenes költségvetési kötelezettségvállalásoknak – a személyzeti kiadások kivételével – a vonatkozó jogi kötelezettségvállalásban foglalt feltételekkel összhangban és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének figyelembevételével – rögzített végső teljesítési határidővel kell rendelkezniük.

(5)   A költségvetési kötelezettségvállalások azon részét, amelyek kifizetés útján való végrehajtására a végső teljesítési határidő után hat hónappal nem kerül sor, vissza kell vonni.

(6)   A költségvetési kötelezettségvállalás azon részét, amely tekintetében a jogi kötelezettségvállalás megtételét követő két éven belül nem történt a 115. cikk értelmében vett kifizetés, vissza kell vonni, kivéve, ha ez az összeg jogvita tárgyát képező, bíróság vagy választott bíróság előtt folyamatban lévő esethez kapcsolódik, ha a jogi kötelezettségvállalást harmadik országgal kötött finanszírozási megállapodás testesíti meg, vagy ha az ágazatspecifikus szabályok e tekintetben különleges rendelkezéseket tartalmaznak.

115. cikk

A kifizetések típusai

(1)   A kiadások kifizetését a számvitelért felelős tisztviselő a rendelkezésre álló források keretein belül teljesíti.

(2)   A kifizetésre annak igazolását követően kerülhet sor, hogy a vonatkozó intézkedés a szerződés, a megállapodás vagy az alap-jogiaktus rendelkezéseivel összhangban van, a kifizetés a következő műveletek közül egyet vagy többet foglal magában:

a)

a teljes esedékes összeg kifizetése;

b)

az esedékes összeg kifizetése a következő módok valamelyikével:

i.

előleget biztosító előfinanszírozás, amely a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően több kifizetésre bontható; az előfinanszírozási összeget vagy a szerződés, a megállapodás, az alap-jogiaktus vagy olyan bizonylatok alapján kell kifizetni, amelyek lehetővé teszik annak ellenőrzését, hogy teljesülnek-e a kérdéses szerződésben, illetve megállapodásban foglalt feltételek;

ii.

egy vagy több időközi kifizetés a tevékenység részleges végrehajtásának vagy a szerződés vagy megállapodás részleges teljesítésének ellentételezéseként, amely az alap-jogiaktus sérelme nélkül részben vagy egészben kimerítheti az előfinanszírozás összegét;

iii.

egy esedékes egyenleg kifizetése, amennyiben a tevékenység vagy szerződés teljes egészében végrehajtásra került;

c)

tartalékösszeg befizetése a 212. cikk szerint létrehozott közös tartalékalapba.

Az egyenlegkifizetés keretében valamennyi korábbi kiadás elszámolásra kerül. A fel nem használt összegek visszafizettetéséhez beszedési utalványt kell kibocsátani.

(3)   Az egyes kifizetések teljesítésekor azokat a költségvetési számvitelben meg kell különböztetni a kifizetések (2) bekezdésben említett különböző típusai szerint.

(4)   A 80. cikkben említett számviteli szabályok magukban foglalják az előfinanszírozás teljesítésének elszámolására, valamint a költségek támogathatóságának elismerésére vonatkozó szabályokat is.

(5)   Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő a projekt gazdasági természetének megfelelő időzítéssel rendszeresen, de legkésőbb a projekt végéig elszámolja az előfinanszírozási kifizetéseket. Az elszámolásokra a felmerült költségekre vonatkozó információk alapján vagy a kifizetési feltételek 125. cikk szerinti teljesítésének a megerősítése alapján kerül sor; az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek ezen információkat, illetve kifizetési feltételeket jóvá kell hagynia a 111. cikk (3) bekezdésével összhangban.

Az 5 000 000 EUR-t meghaladó támogatási megállapodások, szerződések vagy hozzájárulási megállapodások esetében az engedélyezésre jogosult tisztviselő minden év végén bekéri legalább az említett költségek észszerű tervezetének elkészítéséhez szükséges információkat. Ezek az információk nem használhatók fel az előfinanszírozás elszámolásához, de az engedélyezésre jogosult tisztviselő és a számvitelért felelős tisztviselő támaszkodhat rájuk a 82. cikk (2) bekezdésnek való megfelelés biztosítása céljából.

A második albekezdés rendelkezéseinek alkalmazása céljából megkötött jogi kötelezettségvállalásokba bele kell foglalni az azok érvényesülését biztosító megfelelő rendelkezéseket.

116. cikk

A kifizetésekre vonatkozó határidők

(1)   A kifizetéseket az alábbi határidőkön belül kell teljesíteni:

a)

90 naptári napon belül az olyan technikai szolgáltatásokra vagy fellépésekre vonatkozó hozzájárulási megállapodások, szerződések és vissza nem térítendő támogatásról szóló megállapodások esetében, amelyek értékelése különösen összetett feladat, és amelyek esetében a kifizetés jelentés vagy igazolás elfogadásától függ;

b)

60 naptári napon belül minden egyéb olyan hozzájárulási megállapodás, szerződés és vissza nem térítendő támogatásról szóló megállapodás esetében, amelyek esetében a kifizetés jelentés vagy igazolás elfogadásától függ;

c)

30 naptári napon belül minden egyéb hozzájárulási megállapodás, szerződés és vissza nem térítendő támogatásról szóló megállapodás esetében.

(2)   A kifizetésre rendelkezésre álló idő magában foglalja a kiadások jóváhagyását, engedélyezését és kifizetését.

A kifizetésre rendelkezésre álló idő a kifizetési kérelem kézhezvételétől számítandó.

(3)   A kifizetési kérelmet az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő erre jogosítvánnyal rendelkező szolgálata a lehető legrövidebb időn belül nyilvántartásba veszi; a kézhezvétel időpontjának e nyilvántartásba vétel napját kell tekinteni.

A kifizetés időpontja azon nap, amikor az uniós intézmény számláját megterhelik.

A kifizetési kérelemnek az alábbi alapvető elemeket kell tartalmaznia:

a)

a hitelező azonosítása;

b)

az összeg;

c)

a pénznem;

d)

a dátum.

Bármely alapvető elem hiánya esetén a kifizetési kérelmet el kell utasítani.

A kifizetési kérelem elutasításáról és annak okairól a hitelezőt a lehető legrövidebb időn, de legfeljebb a kifizetési kérelem kézhezvételétől számított 30 naptári napon belül írásban értesíteni kell.

(4)   Az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő felfüggesztheti a fizetési határidőt, ha:

a)

a kifizetési kérelemben szereplő összeg nem esedékes; vagy

b)

nem nyújtották be a megfelelő bizonylatokat.

Ha olyan információ jut az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő tudomására, amely kétségessé teszi a kifizetési kérelemben szereplő kiadás elszámolhatóságát, felfüggesztheti a fizetési határidőt annak ellenőrzése céljából – akár helyszíni ellenőrzés alkalmazásával is –, hogy a kiadás elszámolható-e. A kifizetésre rendelkezésre álló, fennmaradó időszak attól a naptól indul, amikor a kért információk vagy a felülvizsgált dokumentumok beérkeztek, illetve lezárultak a szükséges további ellenőrzések, a helyszíni ellenőrzéseket is beleértve.

Az érintett hitelezőket írásban kell tájékoztatni a felfüggesztés okairól.

(5)   A tagállamok, az EBB és az EBA kivételével az (1) bekezdésben megállapított határidők lejáratát követően a hitelező az alábbi feltételeknek megfelelően kamatra jogosult:

a)

a kamat mértéke a 99. cikk (2) bekezdésében említett kamatlábbal egyenlő;

b)

a kamatot az (1) bekezdésben meghatározott fizetési határidő lejártát követő naptári naptól a kifizetés napjáig tartó időszakra kell megfizetni.

Amennyiben azonban az első albekezdéssel összhangban számított kamat nem haladja meg a 200 EUR-t, azt a hitelezőnek csak az erre vonatkozó kérelmének a késedelmes kifizetés beérkezésétől számított két hónapon belüli megküldése esetén kell megfizetni.

(6)   Minden uniós intézmény jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e cikk (1)–(4) bekezdésében megállapított határidők betartásáról és felfüggesztéséről. A Bizottság jelentését csatolni kell a 74. cikk (9) bekezdésében említett éves tevékenységi jelentésekről készült összegzéshez.

8. FEJEZET

A belső ellenőr

117. cikk

A belső ellenőr kinevezése

(1)   Minden uniós intézmény létrehoz egy belső ellenőrzési funkciót, amelyet a vonatkozó nemzetközi szabványoknak megfelelően kell ellátni. Az érintett uniós intézmény által kinevezett belső ellenőr felel az előbbinek a költségvetés-végrehajtási rendszerek és eljárások megfelelő működésének ellenőrzéséért. A belső ellenőr nem lehet sem engedélyezésre jogosult tisztviselő, sem számvitelért felelős tisztviselő.

(2)   Az EKSZ belső ellenőrzése céljából az 60. cikk (2) bekezdésével összhangban közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőként eljáró uniós küldöttségvezetők felett a továbbadott megbízás keretében végzendő pénzgazdálkodás vonatkozásában a Bizottság belső ellenőrének ellenőrzési hatásköre alá tartoznak.

A költségvetés EKSZ-re vonatkozó szakaszának végrehajtása tekintetében az EKSZ belső ellenőreként is a Bizottság belső ellenőre jár el.

(3)   Minden uniós intézmény a saját működésének különleges jellemzőihez és szükségleteihez igazított szabályok alapján nevezi ki belső ellenőrét. Minden uniós intézmény tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a belső ellenőrének kinevezéséről.

(4)   Minden uniós intézmény működésének különleges jellemzőivel és szükségleteivel összhangban határozza meg a belső ellenőrének hatáskörét, és részletesen megállapítja a belső ellenőr feladatainak gyakorlására vonatkozó célkitűzéseket és eljárásokat, megfelelő figyelemmel a belső ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi standardokra is.

(5)   Az intézmény olyan tisztviselőt vagy egyéb alkalmazottat nevezhet ki belső ellenőrnek, aki a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozik, különleges szakértelemmel rendelkezik és a tagállamok egyikének állampolgára.

(6)   Ha két vagy több uniós intézmény ugyanazon belső ellenőrt nevezi ki, úgy meg kell hozniuk a szükséges rendelkezéseket annak érdekében, hogy a belső ellenőr a 121. cikkben megállapított módon felelősségre vonható legyen tevékenységéért.

(7)   Minden uniós intézmény tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot, amennyiben a belső ellenőrének megbízása megszűnik.

118. cikk

A belső ellenőr jogköre és feladatai