(1)

Az Európai Tanács a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23–24-i következtetéseiben jóváhagyta azt a kötelező célkitűzést, amely szerint 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 40 %-kal csökkenteni kell a gazdaság teljes egészének üvegházhatásúgáz-kibocsátását az Unióban, az említett célkitűzést pedig az Európai Tanács a 2016. március 17–18-i ülésén elfogadott következtetéseiben ismételten megerősítette.

(2)

Az Európai Tanács a 2014. október 23–24-i következtetéseiben kijelentette, hogy a kibocsátás legalább 40 %-kal történő csökkentésének célkitűzését az Uniónak együttesen, a lehető legköltséghatékonyabb módon kell teljesítenie, továbbá hogy ennek érdekében a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4) megállapított európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe (a továbbiakban: EU ETS) tartozó és az azon kívüli ágazatokban 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 43 %-os, illetve 30 %-os csökkenést kell elérni, és az ehhez szükséges vállalásokat az egy főre jutó relatív GDP alapján kell elosztani.

(3)

E rendelet az Unió által az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye (a továbbiakban: UNFCCC) keretében létrejött Párizsi Megállapodás (5) alapján vállalt kötelezettségek teljesítésének részét képezi. A Párizsi Megállapodás az Unió nevében 2016. október 5-én az (EU) 2016/1841 tanácsi határozattal (6) került megkötésre. Az Uniónak a gazdaság teljes egészére kiterjedő kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos kötelezettségvállalását a tervezett nemzeti vállalások tartalmazzák, amelyeket az Unió és tagállamai a Párizsi Megállapodás előkészítéseként 2015. március 6-án nyújtottak be az UNFCCC Titkárságának. A Párizsi Megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba. Az Uniónak tovább kell csökkentenie az üvegházhatásúgáz-kibocsátásait és tovább kell fokoznia az elnyeléseket a Párizsi Megállapodással összhangban.

(4)

A Párizsi Megállapodás egyebek mellett egy olyan hosszú távú célkitűzést is meghatároz, amelynek értelmében az iparosodás előtti szinthez viszonyítva a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti átlaghőmérsékletnél 2 °C-kal magasabb hőmérsékletszint alatt kell tartani, és törekedni kell arra, hogy a hőmérsékletemelkedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5 °C-ra korlátozódjon. Az erdők, a mezőgazdasági területek és a vizes élőhelyek központi szerepet játszanak e cél elérésében. A Párizsi Megállapodásban a részes felek elismerik azt is, hogy az egyik legfontosabb feladat az élelmezésbiztonság garantálása és az éhezés felszámolása a fenntartható fejlődés és a szegénység megszüntetésére irányuló törekvések összefüggésében, továbbá elismerik, hogy az élelmiszertermelési rendszerek különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben, és ezért elő kell mozdítani az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességet és az alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátást támogató fejlesztést, mégpedig az élelmiszer-termelés veszélyeztetése nélkül. A Párizsi Megállapodásban foglalt célkitűzések elérése érdekében a részes feleknek fokozniuk kell együttes erőfeszítéseiket. A részes feleknek egymást követő nemzeti vállalásokat kell kidolgozniuk, közzétenniük és fenntartaniuk. A Párizsi Megállapodás felváltja az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott megközelítést, amelynek alkalmazása 2020-ban megszűnik. A Párizsi Megállapodás továbbá felszólítja a részes feleket az üvegházhatású gázok emberi tevékenységből származó forrásokból való kibocsátása és nyelők általi elnyelése közötti egyensúlynak az ezen évszázad második felében való elérésére, és felkéri őket, hogy hozzanak intézkedéseket az üvegházhatású gázok nyelői és tározói, többek között az erdők megóvása és – adott esetben – elnyelési és tárolókapacitásuk növelése érdekében.

(5)

A földhasználati, földhasználat-változtatási és erdőgazdálkodási (a továbbiakban: LULUCF) ágazat képes arra, hogy hosszú távú éghajlati előnyöket biztosítson, és ezáltal hozzájáruljon az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzés, valamint a Párizsi Megállapodásban foglalt hosszú távú éghajlat-politikai célok megvalósításához. Az LULUCF-ágazat biológiai anyagokat is termel, amelyek képesek fosszilis vagy nagyobb mértékű szén-dioxid-kibocsátást okozó anyagok helyettesítésére, ezért fontos szerepet játszik az alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátású gazdaságra való áttérésben. Mivel a LULUCF révén megvalósuló elnyelések visszafordíthatók, azokat külön pillérként kell kezelni az uniós éghajlat-politikai keretben.

(6)

Az Európai Tanács a 2014. október 23–24-i ülésén elfogadott következtetésekben megfogalmazta, hogy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése tekintetében kisebb potenciállal rendelkező mezőgazdasági és földhasználati ágazat többféle célkitűzését, valamint az Unió élelmezésbiztonsággal és éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzései közötti koherencia biztosításának szükségességét el kell ismerni. Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehet a legjobban ösztönözni az élelmiszertermelés fenntartható növelését úgy, hogy közben az ágazat – például erdőtelepítés révén – hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérsékléséhez és az üvegházhatású gázok megkötéséhez is, továbbá hogy amint a technikai feltételek engedik, de 2020-ig mindenképpen dolgozzon ki stratégiát, amely a LULUCF-et bevonja az üvegházhatású gázok kibocsátása hatásának mérséklését célzó, 2030-ig szóló keretbe.

(7)

A LULUCF-ágazaton belüli fenntartható gazdálkodási gyakorlatok több módon is hozzájárulhatnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez, különösen a kibocsátás csökkentése, valamint a nyelőkapacitások és a szénkészletek megtartása és megerősítése révén. Annak érdekében, hogy a különösen a szénmegkötés növelését célzó intézkedések hatékonyak legyenek, alapvető fontosságú a széntárolók hosszú távú stabilitása és alkalmazkodóképessége. Ezenkívül a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok képesek fenntartani a LULUCF-ágazat termelékenységét, megújulási képességét és vitalitását, és ezáltal előmozdítani a gazdasági és társadalmi fejlődést úgy, hogy egyidejűleg csökkenjen az említett ágazat szén- és ökológiai lábnyoma.

(8)

A fenntartható és innovatív gyakorlatok és technológiák – többek között az agro-ökológia és az agrárerdészet – fejlesztése növelheti a LULUCF-ágazat által az éghajlatváltozás mérséklésével és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatban játszott szerepet, továbbá erősítheti az említett ágazat termelékenységét és ellenálló képességét. Mivel a LULUCF-ágazatot hosszú megtérülési idő jellemzi, a hosszú távú stratégiák fontos szerepet töltenek be az olyan kutatásfinanszírozás növelésében, amely fenntartható és innovatív gyakorlatok és technológiák kifejlesztését és az azokba való beruházást célozza. A megelőző intézkedésekbe – például fenntartható gazdálkodási gyakorlatokba – való beruházások csökkenthetik a természetes bolygatásokhoz kapcsolódó kockázatokat.

(9)

Az Európai Tanács a 2017. június 22-23-i következtetéseiben ismételten megerősítette, hogy az Unió és annak tagállamai elkötelezettek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend mellett, amelynek célja többek között annak biztosítása, hogy az erdőgazdálkodás fenntartható legyen.

(10)

Fontos intézkedéseket hozni a fejlődő országokban az erdőirtás és az erdőpusztulás csökkentése, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás előmozdítása érdekében. Ezzel összefüggésben a Tanács a 2009. október 21-i és a 2010. október 14-i következtetéseiben emlékeztetett az Unió azon célkitűzéseire, hogy 2020-ra a jelenlegi szintekhez képest legalább 50 %-kal csökkentse a bruttó trópusi erdőirtást és legkésőbb 2030-ra megállítsa az erdővel borított területek globális csökkenését.

(11)

Az 529/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (7) meghatározta a LULUCF-ágazathoz kapcsolódó kibocsátásokra és elnyelésekre alkalmazandó elszámolási szabályokat, és ezáltal hozzájárult a LULUCF-ágazatnak az uniós kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásba való bevonását eredményező szakpolitikák kidolgozásához. E rendeletnek a meglévő elszámolási szabályokon kell alapulnia, és azokat a 2021–2030-as időszak tekintetében naprakésszé kell tennie és javítania kell. E rendeletnek meg kell állapítania a tagállamoknak az említett elszámolási szabályok végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeit, valamint azt is elő kell írnia a tagállamok számára, hogy biztosítsák, hogy a LULUCF-ágazat összességében egyrészt ne idézzen elő nettó kibocsátást, másrészt járuljon hozzá a nyelőkapacitás megerősítésére vonatkozó hosszú távú célkitűzéshez. E rendelet magánfelek – köztük a mezőgazdasági termelők és az erdőgazdálkodók – számára nem írhat elő elszámolási vagy jelentéstételi kötelezettségeket.

(12)

A LULUCF-ágazat – a mezőgazdasági területeket is beleértve – közvetlen és jelentős hatással van a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra. Ezért az ezen ágazatot érintő szakpolitikák fontos célkitűzése, hogy biztosítsák az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájában foglalt célkitűzésekkel való koherenciát. Intézkedéseket kell hozni az éghajlatváltozás mérséklésével és egyben az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos tevékenységek ezen ágazatban történő végrehajtása és támogatása érdekében. Biztosítani kell a koherenciát a közös agrárpolitika és e rendelet között is. Minden ágazatnak kellően ki kell vennie a részét az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését célzó erőfeszítésekből.

(13)

A vizes élőhelyek hatékony ökoszisztémák a szén-dioxid-tárolás tekintetében. Ennélfogva a vizes élőhelyek védelme és helyreállítása csökkentheti az üvegházhatásúgáz-kibocsátást a LULUCF-ágazatban. Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni az üvegházhatású gázok nemzeti leltáraira vonatkozó 2006-os IPCC-útmutatónak az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (a továbbiakban: IPCC) által kiadott, vizes élőhelyekre vonatkozó átdolgozását is.

(14)

Megbízható elszámolási rendszerre van szükség ahhoz, hogy biztosítani lehessen a LULUCF-ágazat hozzájárulását a kibocsátás legalább 40 %-os csökkentésére irányuló uniós célkitűzés és a Párizsi Megállapodásban foglalt hosszú távú cél teljesítéséhez. A kibocsátások és az elnyelések pontos, az IPCC által az üvegházhatású gázok nemzeti leltáraira vonatkozóan 2006-ban kiadott útmutatónak (a továbbiakban: IPCC-útmutató) megfelelő elszámolása céljából az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) szerinti földhasználati kategóriákra és földhasználati kategóriák közötti változásra vonatkozóan évente bejelentett értékeket kell használni, így biztosítva az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti megközelítések összehangolását. A másik földhasználati kategóriára változtatott földterületeket az IPCC-útmutatóban említett 20 éves alapértelmezett érték szempontjából a szóban forgó kategóriába való átalakítás alatt lévő földterületnek kell tekinteni. A tagállamok kizárólag az „erdősített terület” kategória esetében és kizárólag korlátozott, az IPCC-útmutató szerint indokolt körülmények között térhetnek el az említett alapértelmezett értéktől. Az e rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségnek adott esetben tükröznie kell az IPCC-útmutatónak az UNFCCC és a Párizsi Megállapodás részes feleinek üléseként szolgáló konferencia keretében elfogadott módosításait.

(15)

A nemzetközileg elfogadott IPCC-útmutató szerint a biomassza elégetéséből származó kibocsátást az energiaágazatban nulla értékként lehet elszámolni azzal a feltétellel, hogy ugyanez a kibocsátás a LULUCF-ágazat esetében elszámolásra kerül. Az Unióban a biomassza elégetéséből származó kibocsátás a 601/2012/EU bizottsági rendelet (9) 38. cikke és az 525/2013/EU rendeletben meghatározott rendelkezések alapján jelenleg nulla értékként kerül elszámolásra, ezért az IPCC-útmutatóval való összhangot csak úgy lehet biztosítani, ha e rendelet az ilyen kibocsátásokat is megfelelően szabályozza.

(16)

Az erdőterületekhez kapcsolódó kibocsátások és elnyelések különböző természeti körülményektől, az erdő kortól függő, dinamikus jellemzőitől, valamint a múltbeli és a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlattól is függenek, amelyek terén lényeges eltérések tapasztalhatók a tagállamok között. Egy referenciaév alkalmazása nem tenné lehetővé e tényezők, valamint az azok eredményeképpen a kibocsátásokra és az elnyelésekre kifejtett ciklikus hatások vagy a kibocsátások és az elnyelések évenkénti ingadozásainak figyelembevételét. A vonatkozó elszámolási szabályokban ehelyett olyan referenciaszintek használatáról kell rendelkezni, amelyekkel kizárhatóak a természeti és az országspecifikus jellemzők hatásai. Az erdőkre vonatkozó referenciaszintek meghatározásánál a szénelnyelők hosszú távú fenntartása és megerősítése érdekében egyrészt figyelembe kell venni az erdők korszerkezetének esetleges kiegyensúlyozatlanságát, másrészt nem szabad indokolatlanul korlátozni az erdőgazdálkodás jövőbeli intenzitását. Tekintettel Horvátország sajátos történelmi helyzetére, az erdőkre vonatkozó referenciaszintje az erdőgazdálkodásra a referencia-időszakban hatást gyakorló területmegszállást, valamint háborús és háború utáni viszonyokat is figyelembe veheti. A vonatkozó elszámolási szabályoknak figyelembe kell venniük az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia (a továbbiakban: Forest Europe) által elfogadott fenntartható erdőgazdálkodásra alkalmazandó elveket.

(17)

A tagállamoknak nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási terveket – ezen belül az erdőkre vonatkozó referenciaszinteket – kell a Bizottságnak benyújtaniuk. Annak érdekében, hogy biztosítható legyen a gazdálkodás alatt álló erdőterületek kategóriájára vonatkozó elszámolás átláthatósága és minőségének javítása, az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti nemzetközi felülvizsgálat hiányában felülvizsgálati eljárást kell létrehozni.

(18)

A Bizottságnak a nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervek – ezen belül az erdőkre vonatkozó javasolt referenciaszintek – értékelése során építenie kell az UNFCCC keretében végzett szakértői felülvizsgálatok bevált gyakorlataira és tapasztalataira, többek között a tagállami szakértők részvétele tekintetében is. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy tagállami szakértők részt vegyenek annak szakmai értékelésében, hogy az erdőkre vonatkozó javasolt referenciaszinteket az e rendeletben foglalt kritériumoknak és követelményeknek megfelelően határozták-e meg. A szakmai értékelés eredményeit tájékoztatás céljából meg kell küldeni a 89/367/EGK tanácsi határozattal (10) létrehozott Erdészeti Állandó Bizottságnak. A Bizottságnak az érdekelt felekkel és a civil társadalommal is konzultációt kell folytatnia. A nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási terveket a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően nyilvánossá kell tenni.

(19)

A faipari termékek fenntarthatóbb felhasználásával a helyettesítő hatás révén jelentősen korlátozható az üvegházhatású gázok légkörbe való kibocsátása, és fokozható azok légkörből való elnyelése. A tartós faipari termékek nagyobb mértékű használatának elismerése és ösztönzése érdekében az elszámolási szabályokban elő kell írni, hogy a tagállamok pontosan és átláthatóan, a változás bekövetkezésének időpontjában rögzítsék LULUCF-elszámolásukban a faipari termékek széntárolóinak változásait. A Bizottságnak útmutatást kell nyújtania a faipari termékek elszámolásával kapcsolatos módszertani kérdésekben.

(20)

A természetes bolygatás – például erdőtüzek, rovarkárok és betegségek, szélsőséges időjárási viszonyok és geológiai események –, amelyek a tagállamoktól függetlenül következnek be, és amelyeket a tagállamok nem képesek befolyásolni, a LULUCF-ágazatban ideiglenes jellegű üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz vezethetnek, vagy a korábbi elnyelések visszafordulását eredményezhetik. Mivel az ilyen elnyelések visszafordulását gazdálkodási – például a fakitermeléssel és a faültetéssel kapcsolatos – döntések is okozhatják, e rendeletnek biztosítania kell, hogy az elnyelés emberi beavatkozás hatására való visszafordulása mindig pontosan megjelenjen a LULUCF-elszámolásokban. E rendeletnek korlátozott mértékben lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy LULUCF-elszámolásaikból kizárhassák az olyan bolygatásból eredő kibocsátásokat, amelyeket nem képesek befolyásolni. Az elszámolásból való kizárás lehetőségével azonban oly módon kell élniük a tagállamoknak, hogy az ne vezessen az elszámolt mennyiségek indokolatlan csökkentéséhez.

(21)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy nemzeti preferenciáiktól függően választhassák meg a LULUCF-ágazatra vonatkozó kötelezettségvállalásaik teljesítése szempontjából megfelelő nemzeti szakpolitikáikat, beleértve azt a lehetőséget is, hogy az egyik földhasználati kategóriához kapcsolódó kibocsátásokat egy másik földhasználati kategóriához kapcsolódó elnyelésekkel egyenlítsék ki. Lehetővé kell tenni továbbá számukra, hogy a 2021–2030-as időszak során halmozhassák a nettó elnyeléseket. A tagállamok közötti kereskedést kiegészítő lehetőségként továbbra is fenn kell tartani, és a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) értelmében meghatározott éves kibocsátási jogosultságaikat felhasználhassák az e rendeletnek való megfelelés céljára. Az e rendeletben meghatározott rugalmassági mechanizmusok igénybevétele nem fogja veszélyeztetni az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzések általános vállalási szintjét.

(22)

A fenntartható gazdálkodás alatt álló erdők általában nyelőkként funkcionálnak, hozzájárulva ezzel az éghajlatváltozás mérsékléséhez. A 2000 és 2009 közötti referencia-időszakban az erdőterületek nyelőinek bejelentett átlagos elnyelése az Unió egészében évente 372 millió tonna CO2-egyenérték volt. A Párizsi Megállapodás céljának és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó ambiciózus uniós célkitűzéseknek a 2050-ig történő elérése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nyelők és a tározók ‒ ideértve az erdőterületek ‒ megőrzését és adott esetben növelését.

(23)

A gazdálkodás alatt álló erdőterületek általi elnyeléseket az előretekintő erdőkre vonatkozó referenciaszintekhez képest kell elszámolni. A nyelők jövőbeli kapacitására vonatkozó előrejelzésnek a referencia-időszak alatt folytatott erdőgazdálkodási gyakorlatokon és az erdőgazdálkodási intenzitás extrapolációján kell alapulnia. A nyelők kapacitásának a referenciaszinthez viszonyított csökkenését kibocsátásként kell elszámolni. A sajátos tagállami körülményeket és gyakorlatokat – például a szokásosnál alacsonyabb kitermelési intenzitást vagy az erdők elöregedését a referencia-időszak alatt – figyelembe kell venni.

(24)

A tagállamok számára bizonyos rugalmasságot kell biztosítani, hogy – a Párizsi Megállapodás céljának megfelelő fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokkal összhangban – ideiglenesen növelhessék a kitermelési intenzitásukat, amennyiben az Unió egészén belül a LULUCF-ágazatban az összkibocsátás nem haladja meg az elnyelések összmennyiségét. E rugalmassági mechanizmus keretében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a nyelők 2000-2009-es időszakra jelentett kapacitásának százalékos arányában kifejezett kompenzációs tényező alapján kiszámított alapmennyiséggel ellentételezzék a gazdálkodás alatt álló erdőterületek vonatkozásában elszámolt kibocsátásaikat. Biztosítani kell, hogy a tagállamok csak addig a mértékig kaphassanak ellentételezést, amely mértéket meghaladva az erdőterületük többé már nem hozna létre nyelőt.

(25)

Azok a tagállamok, amelyek az uniós átlaghoz képest nagyon magas arányú erdőterülettel rendelkeznek és különösen a nagyon magas arányú erdőterülettel rendelkező kisebb tagállamok más tagállamokhoz képest nagyobb mértékben függnek a gazdálkodás alatt álló erdőterületektől a többi elszámolási kategória kibocsátásainak kiegyensúlyozása tekintetében, ezért e tagállamokat jobban érintik a tervezett intézkedések és korlátozottabb lehetőséggel rendelkeznek erdőterületeik növelésére. A kompenzációs tényezőt ezért az erdőterületek nagysága és a földterületek függvényében növelni kell, hogy a referencia-időszakban azokra a tagállamokra vonatkozzon a legmagasabb kompenzációs tényező, amelyek az uniós átlaghoz képest nagyon kis földterülettel és nagyon magas arányú erdőterülettel rendelkeznek.

(26)

A Tanács a 2012. március 9-i következtetéseiben elismerte a kiterjedt erdős területekkel rendelkező országok sajátosságait. E sajátosságok leginkább ahhoz kapcsolódnak, hogy korlátozottak a lehetőségek arra, hogy a kibocsátásokat elnyeléssel ellensúlyozzák. Mivel Finnország a legkiterjedtebb erdős területekkel rendelkező tagállam, valamint sajátosak a földrajzi körülményei, ebben a tekintetben különös nehézségekkel néz szembe. Ezért Finnország számára korlátozott mértékű további kompenzációt kell biztosítani.

(27)

A tagállamoknak az 525/2013/EU rendelettel összhangban a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk az üvegház-gáz leltárak releváns adatait, a megfelelés-ellenőrzések során pedig figyelembe kell venni e benyújtott adatokat annak érdekében, hogy nyomon lehessen követni, hogy milyen eredményeket érnek el az e rendelet szerinti kötelezettségvállalásaik teljesítésében, valamint hogy biztosítani lehessen a kibocsátásokra és az elnyelésekre vonatkozó információk átláthatóságát, pontosságát, következetességét, teljességét és összehasonlíthatóságát. Amennyiben valamely tagállam igénybe kívánja venni az e rendeletben meghatározott gazdálkodás alatt álló erdőterületre vonatkozó rugalmassági mechanizmust, megfelelési jelentésében meg kell jelölnie azt a kompenzációs mennyiséget, amellyel élni kíván.

(28)

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek – adott esetben éves munkaprogramjával összhangban – segítenie kell a Bizottság munkáját az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés éves bejelentési rendszere, a szakpolitikákra és intézkedésekre, valamint a tagállami előrejelzésekre vonatkozó információk értékelése, a tervezett további szakpolitikák és intézkedések értékelése, valamint a Bizottság által e rendelet alapján elvégzett megfelelés-ellenőrzések terén.

(29)

Annak érdekében, hogy megfelelő módon elszámolhatók legyenek az e rendeletből fakadó ügyletek, ideértve a rugalmassági mechanizmusok igénybevételével és a megfelelés nyomon követésével kapcsolatosakat is, továbbá a tartós faipari termékek nagyobb mértékű használatának előmozdítása érdekében, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a fogalommeghatározások technikai kiigazítására, többek között az erdők meghatározására vonatkozó minimumértékekre, az üvegházhatású gázokat és a széntárolókat tartalmazó felsorolásokra, a tagállami erdőkre vonatkozó referenciaszinteknek a 2021–2025-ös és a 2026–2030-as időszakra történő megállapítására, a faipari termékek új kategóriáinak felvételére, a természetes bolygatásra vonatkozó módszertannak és tájékoztatási kötelezettségeknek az IPCC-útmutatóban bekövetkezett változásokat tükröző a felülvizsgálatára, valamint az ügyleteknek az uniós jegyzékben történő elszámolására vonatkozóan. Az ügyletek elszámolásával kapcsolatos szükséges rendelkezéseket egyetlen olyan aktusba kell foglalni, amely ötvözi az 525/2013/EU rendelet, az (EU) 2018/842 rendelet, az e rendelet és a 2003/87/EK irányelv szerinti elszámolási rendelkezéseket. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (12) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(30)

A Bizottságnak az 525/2013/EU rendelet szerinti rendszeres jelentéstétel részeként az UNFCCC keretei között zajló 2018. évi támogató párbeszéd (a továbbiakban: Talanoa párbeszéd) kimenetelét is értékelnie kell. E rendeletet 2024-ben, majd azt követően ötévente felül kell vizsgálni általános működésének értékelése céljából. A felülvizsgálat során figyelembe kell venni a Talanoa párbeszéd és a Párizsi Megállapodás alapján végzett globális értékelés eredményeit is. A 2030 utáni időszakra vonatkozó keretnek összhangban kell állnia a hosszú távú célkitűzésekkel és a Párizsi Megállapodás keretében tett kötelezettségvállalásokkal.

(31)

Annak érdekében, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés bejelentése és ellenőrzése, valamint a tagállamok kötelezettségvállalásainak teljesítésére vonatkozó értékeléshez szükséges bármely más információ bejelentése hatékony, átlátható és költséghatékony legyen, az 525/2013/EU rendeletbe jelentéstételi követelményeket kell foglalni.

(32)

Az adatgyűjtés és a módszertani fejlesztés megkönnyítése érdekében gondoskodni kell arról, hogy a földhasználat nyilvántartása és bejelentése az egyes földterületek földrajzi nyomon követésével, a nemzeti és uniós adatgyűjtési rendszereknek megfelelően történjék. Az adatgyűjtés céljára a lehető legjobban ki kell használni a meglévő uniós és tagállami programokat és felméréseket, többek között a földhasználati és földfelszín-borítottsági összeírást (LUCAS), az Unió Kopernikusz Föld-megfigyelési programját, valamint a Galileo európai műholdas navigációs rendszert. Az adatgazdálkodásnak, többek között az adatok bejelentése, újrafelhasználása és terjesztése céljából történő adatmegosztásnak, meg kell felelnie a 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (13) előírt követelményeknek.

(33)

Az 525/2013/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(34)

Az 529/2013/EU határozatot kell továbbra is alkalmazni az elszámolási és jelentéstételi kötelezettségek vonatkozásában a 2013. január 1-től2020. december 31-ig tartó elszámolási időszakban. A 2021. január 1-jén kezdődő elszámolási időszakokban ezt a rendeletet kell alkalmazni.

(35)

Az 529/2013/EU határozatot ennek megfelelően módosítani kell.

(36)

mivel e rendelet céljait, nevezetesen a 2021–2030-as időszakra vonatkozó uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célkitűzés teljesítése érdekében a tagállamok által az LULUC- ágazat terén teendő, a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez hozzájáruló kötelezettségvállalások megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a rendelet terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

1.

A 7. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

2.

A 13. cikk (1) bekezdésének c) pontja a következő alponttal egészül ki:

3.

A 14. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

4.

A rendelet a következő melléklettel egészül ki:

1.

A 3. cikk (2) bekezdésének első albekezdését el kell hagyni.

2.

A 6. cikk (4) bekezdését el kell hagyni.