18.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 303/1

(1)

Az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelméről szóló, 1993. december 22-i 93/119/EK tanácsi irányelv (3) megállapítja az állatok levágása vagy leölése során az állatok védelmére a Közösségben alkalmazandó minimumszabályokat. Az említett irányelvet elfogadása óta lényegesen nem módosították.

(2)

Az állatok leölése fájdalmat, szorongást, félelmet és a szenvedés egyéb formáit okozhatja az állatoknak, még a rendelkezésre álló legjobb technikai feltételek mellett is. A leöléshez kapcsolódó bizonyos műveletek stresszel járhatnak, és minden kábítási technikának megvan a maga hátránya. A vállalkozóknak vagy az állatok leölésében érintett személyeknek meg kell hozniuk a levágási vagy leölési folyamat során az állatok fájdalmának elkerüléséhez, valamint a szorongásuk és szenvedésük minimálisra csökkentéséhez szükséges intézkedéseket, figyelembe véve a területen alkalmazott legjobb gyakorlatokat és az e rendelet által engedélyezett módszereket. Ennélfogva a fájdalmat, a szorongást és a szenvedést elkerülhetőnek kell tekinteni, amennyiben a vállalkozók vagy az állatok leölésében érintett személyek megsértik e rendelet valamely rendelkezését vagy a legkorszerűbb megoldások figyelmen kívül hagyásával alkalmaznak megengedett gyakorlatokat, ezáltal hanyagságból vagy szándékosan fájdalmat, szorongást vagy szenvedést okoznak az állatoknak.

(3)

Az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelmét 1974 óta szabályozza a közösségi jog, és azt a 93/119/EK irányelv lényegesen megerősítette. Nagy eltérések figyelhetők meg azonban a tagállamok között az irányelv végrehajtásában, valamint rámutattak azon főbb állatjóléti aggályokra és különbségekre, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a vállalkozók közötti versenyképességet.

(4)

Az állatjólét az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló (33.) Jegyzőkönyvben foglalt közösségi érték („(33.) Jegyzőkönyv”). Az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelme olyan, a nyilvánosságot érintő kérdés, amely befolyásolja a fogyasztók mezőgazdasági termékekhez való hozzáállását. Emellett az állatok levágásuk során való védelmének javítása hozzájárul a hús jobb minőségéhez, és közvetve kedvező hatással van a vágóhidakon a munkahelyi biztonságra.

(5)

Az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelmére vonatkozó nemzeti jog hatással van a versenyre és ennek megfelelően az Európai Közösséget létrehozó szerződés I. mellékletében felsorolt, állati eredetű termékek belső piacának működésére. Közös szabályokat kell megállapítani az említett termékek belső piaca ésszerű fejlesztésének biztosítása érdekében.

(6)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) létrehozott Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) két véleményt fogadott el a bizonyos állatfajok elkábítása és leölése fő rendszereinek jóléti szempontjairól, nevezetesen 2004-ben a főbb kereskedelmi állatfajok elkábítása és leölése fő rendszereinek jóléti szempontjairól, 2006-ban pedig a kereskedelmi célból tenyésztett szarvasok, kecskék, nyulak, struccok, kacsák, libák és fürjek elkábítása és leölése fő rendszereinek jóléti szempontjairól. E tudományos vélemények figyelembevétele érdekében naprakésszé kell tenni az e területre vonatkozó közösségi jogszabályokat. A szén-dioxid sertések esetében történő használatának fokozatos megszüntetésére, valamint a madarak esetében használt vízfürdős kábítók baromfi esetében történő alkalmazásának fokozatos megszüntetésére vonatkozó ajánlások nem kerültek e rendeletbe, mivel a hatásvizsgálat megállapította, hogy az ilyen ajánlások jelenleg az EU-ban gazdaságossági szempontból nem megvalósíthatók. E vitát azonban fontos a jövőben folytatni. A Bizottságnak e célból helyénvaló a baromfi esetében alkalmazott különböző kábítási módszerekről – különösen a különböző vízfürdős kábítókról – szóló jelentést készítenie és benyújtania az Európai Parlamentnek, valamint a Tanácsnak. Továbbá más ajánlásokat ki kell zárni e rendelet hatálya alól, mivel azok olyan technikai paraméterekre vonatkoznak, amelyek helye a végrehajtási intézkedésekben vagy a közösségi iránymutatásokban van. A tenyésztett halakra vonatkozó ajánlások nem szerepelnek e rendeletben, mivel e területen további tudományos véleményre és gazdasági értékelésre van szükség.

(7)

2007-ben az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) elfogadta a Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexét, amely iránymutatásokat tartalmaz az állatok levágására és járványvédelmi célból történő leölésére. Az említett nemzetközi iránymutatások ajánlásokat tartalmaznak az állatok vágóhídon történő kezelésére, féken tartására, elkábítására és elvéreztetésére, valamint járványos betegségek kitörése esetén az állatok leölésére. E rendeletben az említett nemzetközi szabványokat is figyelembe kell venni.

(8)

A 93/119/EK irányelv elfogadása óta a vágóhidakra alkalmazandó közösségi élelmiszer-biztonsági jogszabályokat mélyrehatóan módosította az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) elfogadása. A fenti rendeletek hangsúlyozzák az élelmiszer-ipari vállalkozók felelősségét az élelmiszerbiztonság biztosításában. A vágóhidaknak is előzetes engedélyezési eljáráson kell keresztülmenniük, amelynek során a hatáskörrel rendelkező hatóság megvizsgálja a kialakítást, az elrendezést és a berendezéseket annak megállapítása érdekében, hogy azok megfelelnek-e a megfelelő, élelmiszer-biztonságra vonatkozó technikai szabványoknak. Az állatjóléti kérdéseknek nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a vágóhidakon, azok kialakításában, elrendezésében és az ott használt berendezésekben.

(9)

A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) és az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) elfogadása által átszervezésre kerültek az élelmiszer-láncban végzett hatósági ellenőrzések is.

(10)

Azon feltételek, amelyek mellett a tenyésztés céljából tartott állatokat leölik, közvetlen vagy közvetett hatással vannak az élelmiszerek, a takarmány vagy más termékek piacára, illetve az érintett vállalkozók versenyképességére. Ennélfogva az ilyen leölési műveleteknek a közösségi jog hatálya alá kell tartozniuk. Azonban a hagyományosan tenyésztett fajok – mint a ló, a szamár, a szarvasmarha, a juh, a kecske vagy a sertés – tarthatók más célból is, például kedvtelésből, állatszépségverseny, munkavégzés vagy sport céljából. Amennyiben az ilyen fajokhoz tartozó állatokból leölésük után élelmiszert vagy más terméket állítanak elő, ezeknek a műveleteknek e rendelet hatálya alá kell tartozniuk. Ennek következtében a vad- vagy gazdátlan állatok populációszabályozási célból történő leölése nem tartozik e rendelet hatálya alá.

(11)

A halak fiziológiailag jelentősen különböznek a szárazföldi állatoktól, így a tenyésztett halakat teljesen más körülmények között vágják le és ölik le, különösen a felügyeleti eljárás más. Ezenkívül a halak elkábítására vonatkozó kutatások sokkal kevésbé fejlettek, mint más tenyésztett fajok esetében. Külön szabványokat kell tehát megállapítani a halak leölés során való védelmére. Ennélfogva a halakra alkalmazandó rendelkezéseket egyelőre a fő elvre kell korlátozni. A további közösségi kezdeményezéseknek az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által a halak levágása vagy leölése tekintetében végzett tudományos hatásvizsgálaton kell alapulniuk, és figyelembe kell venniük azok társadalmi, gazdasági és adminisztratív következményeit.

(12)

Erkölcsi kötelesség a komoly fájdalmat átélő haszonállatok leölése, amennyiben nincs gazdaságilag megvalósítható mód fájdalmuk enyhítésére. Legtöbb esetben az állatok a megfelelő állatjóléti feltételek betartásával leölhetők. Rendkívüli körülmények között – mint például a távoli helyeken történt balesetek esetén – azonban, amikor a szakértő személyzet és a berendezések nem juthatnak el az állathoz, az optimális jóléti szabályoknak való megfelelés meghosszabbíthatja a szenvedésüket. Az állatok érdekében ennélfogva e rendelet bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásából ki kell zárni a sürgősségi leölést.

(13)

Néha az állatok veszélyesek lehetnek az emberre azáltal, hogy esetleg közvetlenül veszélyeztetik az életét, komoly sérüléseket okoznak vagy halálos betegségeket adnak át. Az ilyen kockázatok megelőzése általában az állatok megfelelő féken tartásával történik, de az ilyen kockázat megszüntetése céljából bizonyos körülmények között szükség lehet az állat leölésére is. Ilyen esetben a vészhelyzet miatt a leölés nem mindig történhet a legmegfelelőbb jóléti körülmények között. Ennélfogva ezekben az esetekben eltérést kell engedélyezni a kábítás vagy az azonnali leölés kötelezettsége tekintetében.

(14)

A vadászati vagy hobbihorgászati tevékenységek esetében a leölés körülményei nagyban eltérnek a haszonállatok leölésének a körülményeitől, és a vadászat egyedi jogszabályok hatálya alá tartozik. Ennélfogva célszerű kizárni e rendelet hatálya alól a vadászat vagy hobbihorgászat során történő leöléseket.

(15)

A (33.) Jegyzőkönyv hangsúlyozza, hogy a többek között a mezőgazdasági és a belső piacra vonatkozó közösségi politikák megfogalmazásakor és végrehajtásakor tiszteletben kell tartani a különösen a vallási szertartásokat, a kulturális hagyományokat és a regionális örökséget érintő tagállami törvényi vagy közigazgatási rendelkezéseket és szokásokat. Ennélfogva e rendelet hatálya alól ki kell zárni a kulturális eseményeket, amennyiben az állatjólétre vonatkozó előírásoknak való megfelelés hátrányosan befolyásolná magának az érintett eseménynek a jellegét.

(16)

Emellett a kulturális hagyományok öröklött, meggyökeresedett vagy szokáson alapuló gondolkodási mintára, cselekvésre vagy viselkedésre utalnak, amelyeknek ténylegesen része az a koncepció, hogy ezt az elődök adták át vagy azt tőlük vették át. Ezek hozzájárulnak a generációk között régóta fennálló szociális kapcsolatok erősítéséhez. Feltéve, hogy e tevékenységek nem érintik az állati eredetű termékek piacát, és azokat nem termelési célok indokolják, az állatok ilyen események során történő leölését ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(17)

A baromfi, valamint a nyúl és a vadnyúl személyes otthoni fogyasztásra történő levágása nem olyan mennyiségben történik, hogy az befolyásolná a kereskedelmi vágóhidak versenyképességét. Ugyanígy a hatóságok számára előírt, az ilyen tevékenységek kimutatásához és ellenőrzéséhez szükséges erőfeszítések nem volnának arányosak a lehetséges problémák megoldásával. Ennélfogva e műveleteket is ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(18)

A 93/119/EK irányelv a kábítás tekintetében eltérést engedélyezett a vágóhidakon végzett vallási célú vágások esetében. Mivel a vallási célú vágásokra alkalmazandó közösségi rendelkezéseket a tagállamok – a nemzeti háttértől függően, valamint tekintettel arra, hogy a nemzeti szabályok az e rendelet célján túlmutató szempontokat is figyelembe vesznek – különbözőképpen ültették át, fontos az állatok levágás előtti elkábításától való eltérésnek a fenntartása, az egyes tagállamok számára bizonyos szintű szubszidiaritást hagyva ugyanakkor. Ennek következményeként e rendelet tiszteletben tartja a vallásszabadságot, valamint a vallás és a hit imádsággal, tanítással, gyakorlással vagy szertartásokkal való kifejezésre juttatását, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikke is megfogalmazza.

(19)

Elegendő tudományos bizonyíték van annak alátámasztására, hogy a gerinces állatok érző lények, ennélfogva e rendelet hatálya alá kell tartozniuk. A hüllők és a kétéltűek azonban nem tartoznak a Közösségben általánosan tenyésztett állatok közé, ennélfogva nem lenne megfelelő és arányos ezek bevonása a rendelet hatálya alá.

(20)

Számos leölési módszer fájdalmas az állatok számára. Az állatok leölése előtt vagy azzal egyidejűleg ezért kábításra van szükség az eszméletlen állapot és érzékelőképesség-hiány előidézése érdekében. Az állat eszméletlen állapotának és érzékelő képessége hiányának mérése bonyolult, és azt tudományosan jóváhagyott módszerekkel kell végrehajtani. Ugyanakkor az eljárás hatékonyságának gyakorlati körülmények között történő értékelésére mutatókon keresztül történő megfigyelést kell végezni.

(21)

A kábítás hatékonyságának megfigyelése főként az állatok eszméletének és érzékelő képességének az értékelésén alapul. Az állat eszmélete lényegében az érzelmekre és akaratlagos mozgásának ellenőrzésére való képessége. Néhány kivétel – mint az elektromos sokkolás vagy más előidézett bénulás – ellenére akkor feltételezhető, hogy az állat elveszítette az eszméletét, ha a természetes álló helyzetét elveszíti, nincs ébren és nem mutat olyan pozitív vagy negatív érzelmeket, mint amilyen a félelem vagy az izgatottság. Az állat érzékelése lényegében a fájdalom érzékelésének a képessége. Általánosságban egy állat feltételezhetően érzéketlen, ha nem reagál olyan ingerekre, mint a hang, a szag, a fény vagy a fizikai érintés.

(22)

Rendszeresen fejlesztenek és kínálnak a piacon új kábítási módszereket a tenyésztési ágazat és a húsipar új kihívásaira adott válaszként. Ennélfogva fontos, hogy a Közösség felhatalmazza a Bizottságot új kábítási módszerek engedélyezésére, fenntartva egyidejűleg az állatok védelmének egységes és magas szintjét.

(23)

A közösségi iránymutatások hasznos eszközei a vállalkozóknak és a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak az állatok magas szintű védelmének biztosítása céljából alkalmazandó paraméterekre vonatkozó meghatározott információval való ellátásának, megőrizve egyúttal a vállalkozókra vonatkozó egységes versenyfeltételeket. Ennélfogva szükséges, hogy a Közösség felhatalmazza a Bizottságot ilyen útmutatások kidolgozására.

(24)

A levágási vagy leölési folyamat során bizonyos kábítási módszerek – használatuktól függően – halálhoz is vezethetnek, miközben nem okoznak fájdalmat, és minimálisra csökkentik az állatok szorongását vagy szenvedését. Más kábítási módszerek esetében előfordulhat, hogy azok nem okoznak halált, és az állat visszanyeri eszméletét vagy érzékelőképességét a későbbi fájdalmas eljárások során. Ezeket a módszereket ezért olyan egyéb technikákkal kell kiegészíteni, amelyek bizonyosan halálhoz vezetnek, mielőtt az állat visszanyerné eszméletét. Ennélfogva lényeges annak meghatározása, hogy mely kábítási módszereket kell kiegészíteni leölési módszerekkel.

(25)

A körülmények, amelyek mellett az állatokat elkábítják, illetve az ilyen kábítások eredménye a gyakorlatban változó, több tényezőnek köszönhetően. Ennélfogva rendszeres értékelést kell végezni a kábítás eredményéről. E célból a vállalkozóknak reprezentatív mintát kell biztosítaniuk a kábítási gyakorlatuk hatékonyságának ellenőrzésére, figyelembe véve az állatcsoport homogenitását és más olyan kritikus tényezőket, mint például a felhasznált berendezés és a kábítást végző személyzet.

(26)

Egyes kábítási eljárásokról megállapítható, hogy minden körülmények között kellő megbízhatósággal, visszafordíthatatlanul megölik az állatokat, amennyiben bizonyos fő paramétereket alkalmaznak. Ilyen esetekben szükségtelennek és aránytalannak tűnik a kábítás ellenőrzése. Ennélfogva helyénvaló a kábítás ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségek alóli mentesség lehetőségének biztosítása, amennyiben kellő tudományos bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy az adott kábítási eljárás bizonyos kereskedelmi körülmények között visszafordíthatatlanul az állat halálához vezet.

(27)

Az állatjólétet széles körben befolyásolja a műveletek napi irányítása, és megbízható eredmények csak akkor születhetnek, ha a vállalkozók nyomon követési eszközöket dolgoznak ki a műveletek hatásának értékelésére. Ennélfogva a termelési ciklus minden szakaszára kockázatalapú szabványműveleti előírásokat kell kidolgozni. Ezeknek világos célkitűzéseket, felelős személyeket, működési módot, mérhető kritériumokat, valamint nyomon követési és nyilvántartási eljárásokat kell magukban foglalniuk. Az egyes kábítási módszerek tekintetében megállapított fő paramétereket oly módon kell meghatározni, hogy azok biztosítsák az eljárásnak alávetett valamennyi állat megfelelő elkábítását.

(28)

A jól képzett és jártas személyzet javítja az állatok tartási körülményeit. Az állatjólléthez való hozzáértés az alapvető viselkedési mintáknak, a szóban forgó állatfajok igényeinek, valamint az eszmélet és az érzékelés jeleinek ismeretét is tartalmazza. A hozzáértés ezenkívül technikai szakértelmet feltételez a használt kábító berendezés tekintetében. A bizonyos vágási műveleteket végző személyzettől és a prémes állatok szezonális leölését felügyelő személyektől ennélfogva meg kell követelni az általuk végzett műveletekre vonatkozó képesítési bizonyítványt. Az állatok leölésében részt vevő egyéb személyzet számára a képesítési bizonyítvány előírása a kitűzött célok tekintetében aránytalan lenne.

(29)

A néhány éves tapasztalattal rendelkező személyzetről feltételezhető bizonyos szintű szakértelem. Az ilyen személyzet vonatkozásában a képesítési bizonyítványra vonatkozó előírással kapcsolatos átmeneti rendelkezést kell megállapítani e rendeletben.

(30)

A kábító berendezést meghatározott körülményekre fejlesztették ki és úgy tervezték, hogy az e körülmények között hatékonyan működjön. A gyártóknak tehát az állatok optimális jólétének biztosítása érdekében részletes használati utasítást kell mellékelniük a berendezés használati és karbantartási feltételeire vonatkozóan.

(31)

A hatékonyság biztosítása érdekében a kábító és a féken tartásra szolgáló berendezést megfelelően karban kell tartani. A gyakran használt berendezések esetén előfordulhat, hogy néhány alkatrészt ki kell cserélni, de a csak alkalmanként használt berendezéseknek is csökkenhet a hatékonysága a rozsdásodás vagy más környezeti tényezők miatt. Ugyanígy bizonyos berendezéseket pontosan be kell kalibrálni. A vállalkozóknak vagy az állatok leölésében érintett személyeknek ezért a berendezéseken karbantartási műveleteket kell végrehajtaniuk.

(32)

Az állatok féken tartása a vállalkozók épsége és egyes kábítási technikák helyes alkalmazása miatt szükséges. A féken tartás azonban szorongást válthat ki az állatokból, ezért azt a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni.

(33)

Az állatok számára szenvedéssel járhat, ha a kábítás nem sikerül. E rendeletnek ennélfogva rendelkeznie kell arról, hogy az állatok fájdalmának, szorongásának vagy szenvedésének minimálisra csökkentése érdekében megfelelő tartalék kábító berendezés álljon rendelkezésre.

(34)

A baromfi, a nyúl és a vadnyúl kis mennyiségű húsának a végső fogyasztó részére vagy a végső fogyasztó számára közvetlenül ilyen húst értékesítő helyi kiskereskedelmi létesítmények részére friss húsként való közvetlen értékesítése céljából történő baromfi, nyúl és vadnyúl levágás mértéke – az e tevékenységre irányadó nemzeti szabályok (összhangban a 853/2004/EK rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontjával és 4. cikkével) miatt tagállamonként eltérő. Fontos azonban annak biztosítása, hogy az említett tevékenységekre is vonatkozzanak bizonyos állatjóléti minimumkövetelmények.

(35)

Az állatok baromfitól, nyúltól és vadnyúltól eltérő kategóriáinak személyes otthoni fogyasztásra történő levágására vonatkozóan már léteznek bizonyos közösségi minimumkövetelmények – például az előzetes kábítás –, valamint nemzeti szabályok. Helyénvaló ezért annak biztosítása, hogy e rendelet is előírjon állatjóléti minimumszabályokat.

(36)

A 854/2004/EK rendelet meghatározza azon létesítmények jegyzékét, amelyekből engedélyezett meghatározott állati eredetű termékeknek a Közösségbe történő behozatala. Az e rendeletben meghatározott, a vágóhidakra alkalmazandó általános előírásokat és a kiegészítő előírásokat az említett jegyzék céljából figyelembe kell venni.

(37)

A Közösség világszerte magas szintű állatjóléti szabványokra törekszik az élőállat-állományok tekintetében, különösen a kereskedelemmel összefüggésben. Támogatja az OIE állatjóléti – többek között az állatok levágására vonatkozó – szabványait és ajánlásait. E szabványokat és ajánlásokat tekintetbe kell venni az e rendelet szerinti közösségi követelményekkel való egyenértékűségnek – a behozatal céljából történő – értékelésekor.

(38)

A vállalkozói szervezetek által készített, bevált gyakorlatokról szóló iránymutatások értékes eszközei a vállalkozók abban való támogatásának, hogy az e rendeletben megállapított egyes – például a szabványműveleti előírások kidolgozására és végrehajtására vonatkozó – követelményeknek megfeleljenek.

(39)

A vágóhidakat és az ott használt berendezéseket meghatározott állatkategóriákra és kapacitásra alakították ki. Ha a kapacitást meghaladják vagy a berendezéseket nem olyan célra használják, mint amilyenre tervezték, az káros hatással van az állatok jólétére. Ezért az ilyen szempontokra vonatkozó információt közölni kell a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal, és annak a vágóhidakra vonatkozó engedélyezési eljárás részét kell képeznie.

(40)

A mobil vágóhidak csökkentik az állatok nagy távolságokon keresztül történő szállításának szükségességét, és ezáltal hozzájárulhatnak az állatjólét védelméhez. A mobil vágóhidak technikai korlátai azonban eltérnek az állandó vágóhidakéitól, következésképpen szükség lehet a technikai szabályok kiigazítására. Így e rendeletnek lehetőséget kell biztosítania olyan eltérések megállapítására, amelyek mentesítik a mobil vágóhidakat az elrendezésre, kialakításra és berendezésre vonatkozó előírások alól. Ezen eltérések elfogadásáig helyénvaló lehetővé tenni a tagállamok számára a mobil vágóhidakra vonatkozó nemzeti szabályok kidolgozását vagy fenntartását.

(41)

A vágóhidak kialakítása, elrendezése és berendezése tekintetében folyamatos a tudományos és műszaki fejlődés. Ennélfogva lényeges a Bizottságot felhatalmazni a vágóhidak kialakítására, elrendezésére és berendezésére alkalmazandó előírások módosítására, megőrizve az állatok védelmének egységes és magas szintjét.

(42)

A közösségi iránymutatások hasznosak a vállalkozóknak és a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a vágóhidak kialakítására, elrendezésére és berendezésére vonatkozó meghatározott információkkal való ellátása érdekében, az állatok maga szintű védelmének biztosítása céljából, megőrizve egyúttal a vállalkozókra vonatkozó egységes versenyfeltételeket. Ennélfogva szükséges a Bizottságot felhatalmazni ilyen iránymutatások elfogadására.

(43)

A kábítás nélküli levágás a szenvedés minimálisra csökkentése érdekében a torok éles késsel történő, nagyon pontos elvágását igényli. Emellett a nem mechanikusan féken tartott állatok a vágás után gyakran lelassítják a kivérzést, szükségtelenül elnyújtva ezzel a szenvedéseit. A szarvasmarhafélék, valamint a juh- és kecskefélék az ezen eljárással leggyakrabban levágott állatfajok. Ezért a kábítás nélkül levágott kérődzőket egyedenként és mechanikusan kell féken tartani.

(44)

Az állatok vágóhidakon való kezelése és féken tartása tekintetében folyamatos a tudományos és műszaki fejlődés. Ennélfogva fontos a Bizottságot felhatalmazni az állatok levágás előtti kezelésére és féken tartására vonatkozó előírások módosítására, az állatok egységes és magas szintű védelmének fenntartása mellett.

(45)

A közösségi iránymutatások hasznosak a vállalkozóknak és a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak az állatok levágás előtti kezelésére és féken tartására vonatkozó meghatározott információkkal való ellátása érdekében, az állatok magas szintű védelmében biztosítása céljából, megőrizve egyúttal a vállalkozókra vonatkozó egységes versenyfeltételeket. Ennélfogva szükséges a Bizottságot felhatalmazni ilyen iránymutatások elfogadására.

(46)

Néhány tagállam tapasztalata azt mutatja, hogy az állatjólét szempontjából előnnyel jár, ha a vágóhidakon folyó állatjóléti műveleti eljárások végrehajtásának koordinálása és nyomon követése céljából állatjóléti tisztviselőnek kineveznek egy különleges képesítéssel rendelkező személyt. Ennélfogva ezt az intézkedést az egész Közösségben alkalmazni kell. Az állatjóléti tisztviselőnek megfelelő hatáskörrel és technikai szakértelemmel kell rendelkeznie ahhoz, hogy megfelelő útmutatással lássa el a vágóhídi személyzetet.

(47)

A jellemzően az élelmiszer végső fogyasztó számára történő közvetlen eladásában részt vevő kis vágóhidak nem igényelnek összetett irányítási rendszert ezen irányelv általános elveinek végrehajtására. A helyi állatjóléti tisztviselő kinevezésének előírása ennélfogva ezen esetekben aránytalan volna a kitűzött célokkal, ezért e rendeletnek az ilyen vágóhidak számára eltérést kell engedélyeznie az előírás alól.

(48)

A kiirtás gyakran foglal magában válságkezelést, olyan prioritások egyidejű fennállása mellett, mint az állategészségügy, a közegészségügy, a környezet vagy az állatjólét. Miközben fontos az állatjóléti szabályoknak a kiirtás minden szakaszában való betartása, előfordulhat, hogy kivételes körülmények között az e szabályoknak való megfelelés kockázatnak teszi ki az emberi egészséget, illetve jelentősen lassítja egy adott betegség felszámolását, és ezáltal még több állatot tesz ki a betegségnek és a pusztulásnak.

(49)

Ennek megfelelően lehetővé kell tenni a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára, hogy e rendelet bizonyos rendelkezéseitől eseti alapon eltérjenek, amennyiben az állat-egészségügyi helyzet az állatok sürgősségi leölését indokolja és/vagy ha nincs megfelelő alternatíva az optimális jólét számukra történő biztosítására. Az ilyen eltérés azonban nem helyettesítheti a megfelelő tervezést. E célból növelni kell a tervezés szintjét, és az állatjólétet megfelelően integrálni kell a járványos betegségek készenléti terveibe.

(50)

Az állatbetegségek bejelentésére vonatkozó eljárások tekintetében a betegségek kitörésével kapcsolatos, az állatbetegségek Közösségen belüli bejelentéséről szóló, 1982. december 21-i 82/984/EGK irányelv (9) szerinti információkat az állatbetegségek bejelentő rendszerén (ADNS) keresztül kell bejelenteni. Az ADNS jelenleg nem tartalmaz az állatok jólétére vonatkozó konkrét információkat, de az a jövőben ebből a célból továbbfejleszthető. Következésképpen a kiirtás esetében az állatjóléttel kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségtől való eltérésről az ADNS továbbfejlesztése céljából rendelkezni kell.

(51)

A modern kábító és féken tartásra szolgáló berendezések egyre összetettebbek és kidolgozottabbak, és egyedi szakértelmet és elemzést igényelnek. A tagállamoknak ennélfogva biztosítaniuk kell, hogy kellő tudományos támogatás álljon a hatáskörrel rendelkező hatóság rendelkezésére, amelyet a tisztviselők az állatok elkábítását szolgáló berendezések vagy módszerek értékelésének szüksége esetén megkereshetnek.

(52)

Minden kábítási módszer eredményessége a kulcsparaméterek ellenőrzésén és azok rendszeres értékelésén alapul. Fontos, hogy az állatjólétre vonatkozó megfelelő útmutatás vállalkozók számára való biztosítása érdekében az állatok leölésekor alkalmazandó műveleti és nyomon követési eljárások bevált gyakorlatairól iránymutatások készüljenek. Ezen iránymutatások értékelése tudományos ismereteket, gyakorlati tapasztalatot és az érintett felek közötti kompromisszumot igényel. Ennélfogva ezt a feladatot a tagállamokban létrehozott referenciaközpont vagy -hálózat végzi, az érdekelt felekkel együttműködve.

(53)

A képesítési bizonyítványok kibocsátását egységes módon kell biztosítani. A képesítési bizonyítványokat kiállító szerveket vagy szervezeteket ezért tudományosan értékelt, egységes szabványok alapján kell akkreditálni. Ennek megfelelően a 20. cikkel összhangban tudományos támogatást biztosító jogalanynak – szükség esetén – véleményeznie kell a képesítési bizonyítványt kiállító szervek vagy szervezetek kapacitását és alkalmasságát.

(54)

A 882/2004/EK rendelet a megfelelés hiánya esetén – különösen a jóléti szabályok vonatkozásában – a hatáskörrel rendelkező hatóság általi intézkedést ír elő. Ennek megfelelően rendelkezni kell a kifejezetten az e rendelethez kapcsolódó további intézkedésről.

(55)

A 178/2002/EK rendelet értelmében az EFSA előmozdítja a Hatóság küldetési területén működő szervezetek hálózattá alakítását a tudományos együttműködésnek, az információcserének, a közös projektek kidolgozásának és végrehajtásának, valamint a szaktudás és a legjobb gyakorlatok cseréjének a megkönnyítése céljából az élelmiszerjog területén.

(56)

A képesítési bizonyítványok kibocsátását és a képzéseket egységes módon kell biztosítani. Ennélfogva e rendeletnek meg kell állapítania a tagállamok erre vonatkozó kötelezettségeit, valamint a képesítési bizonyítványok megadására, felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó szabályokat.

(57)

Az európai polgárok elvárják, hogy az állatok levágása során bizonyos állatjóléti minimumszabályokat betartsanak. Egyes területeken az állatokhoz való viszony a nemzeti szokásoktól is függ, és néhány tagállamban a közösségi szinten elfogadott szabályoknál kiterjedtebb állatjóléti szabályok fenntartására vagy elfogadására van igény. Az állatok érdekében, és amennyiben az nem befolyásolja a belső piac működését, célszerű a tagállamok számára bizonyos mértékű rugalmasságot biztosítani annak érdekében, hogy részletesebb nemzeti szabályokat tarthassanak fenn, vagy egyes meghatározott területeken ilyeneket fogadhassanak el.

Biztosítani kell, hogy az említett nemzeti szabályokat a tagállamok nem oly módon alkalmazzák, hogy az veszélyeztetné a belső piac megfelelő működését.

(58)

Az e rendelet hatálya alá tartozó területek némelyike esetében a Tanácsnak további tudományos, szociális és gazdasági információkra van szüksége a részletes szabályok megállapítása előtt, különösen a tenyésztett halak esetében és a szarvasmarhák megfordítással történő féken tartása vonatkozásában. A Bizottságnak következtetésképpen a rendelet érintett területeinek módosítására vonatkozó javaslatok benyújtása előtt a Tanács rendelkezésére kell bocsátania ezeket az információkat.

(59)

A vágóhidak elrendezése, kialakítása és felszerelése hosszú távú tervezést és befektetést igényel. Ennek megfelelően a rendeletnek megfelelő átmeneti időszakot kell biztosítania azon időtartam figyelembevétele érdekében, amelyre az ágazatnak az e rendeletben megállapított, megfelelő előírásoknak való megfeleléshez szüksége van. Ezen időszak alatt a 93/119/EK irányelvnek a vágóhidak elrendezésére, kialakítására és felszerelésére vonatkozó előírásait továbbra is alkalmazni kell.

(60)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell e szabályok végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(61)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a leölés során az állatok jólétére vonatkozó követelmények harmonizált megközelítésének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a rendelet léptéke vagy hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban – e célkitűzés megvalósítása érdekében – szükséges és célszerű az állatok élelmiszer-, gyapjú-, bőr-, prém- vagy más termékek előállítása céljából való leölésére, illetve a kapcsolódó műveletekre vonatkozó szabályok megállapítása. Ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(62)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (10) összhangban kell elfogadni,

a)

amennyiben az állatok leölésére:

b)

a vágóhídon kívül a tulajdonos által saját személyes otthoni fogyasztásra levágott baromfira, nyúlra és vadnyúlra.

a)

fizikai kényelmet és védelmet kapjanak, különösen azáltal, hogy a legmegfelelőbb hőmérsékleti körülmények mellett, tisztán tartják őket, és megvédik őket az eleséstől vagy megcsúszástól;

b)

védelmet kapjanak a sérülések ellen;

c)

olyan bánásmódban részesüljenek és olyan elhelyezést kapjanak, amely figyelembe veszi szokásos viselkedésüket;

d)

ne mutassák elkerülhető fájdalom, félelem vagy rendellenes viselkedés jeleit;

e)

ne szenvedjenek hosszan tartó takarmány- vagy vízmegvonástól;

f)

ne legyenek kitéve más állatokkal való elkerülhető, a jólétüket esetleg sértő érintkezésnek.

a)

figyelembe veszik a gyártók ajánlásait;

b)

a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján meghatározzák minden egyes alkalmazott kábítási módszernek az I. melléklet I. fejezetében megállapított fő paramétereit, melyek biztosítják azok hatékonyságát az állat elkábítása tekintetében;

c)

meghatározzák az abban az esetben teendő intézkedéseket, ha az 5. cikkben említett ellenőrzések azt jelzik, hogy az állatot nem kábították el megfelelően vagy – a 4. cikk (4) bekezdése szerint levágott állatok esetében – az állat még mindig életjelet mutat.

a)

az állatok kezelése és ellátása a féken tartás előtt;

b)

az állatok féken tartása elkábítás vagy leölés céljából;

c)

az állatok elkábítása;

d)

a kábítás eredményességének értékelése;

e)

az élő állatokra való lábbilincs-felhelyezés és azok felemelése;

f)

az élő állatok elvéreztetése;

g)

a 4. cikk (4) bekezdése szerinti levágás.

a)

azon állatok fajtájára, kategóriájára, mennyiségére és/vagy súlyára, amelyek számára a berendezést szánják;

b)

a különböző használati körülményeknek megfelelő, ajánlott paraméterekre, ideértve az I. melléklet I. fejezetében meghatározott fő paramétereket is;

c)

kábító berendezés esetében a berendezés hatékonysága megfigyelésének módjára, az e rendeletben meghatározott szabályoknak való megfelelésre tekintettel;

d)

a karbantartásra vonatkozó ajánlásokra és – amennyiben szükséges – a kábító berendezés kalibrálására.

a)

a nem kormányzati szervezetek képviselőivel, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal és egyéb érdekeltekkel konzultálva;

b)

a 20. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett tudományos véleményekre figyelemmel.

a)

az egyes vágóvonalakon óránként levágható állatok maximális száma;

b)

azon állatkategóriák és súlycsoportok, amelyekre a rendelkezésre álló, féken tartásra szolgáló vagy kábító berendezés alkalmazható;

c)

az egyes elhelyezésre szánt területek maximális kapacitása.

a)

a II. mellékletben a mobil vágóhidak vonatkozásában meghatározott szabályoktól való eltérések;

b)

a II. mellékletnek a tudományos és műszaki fejlődés figyelembevétele céljából történő kiigazításához szükséges módosítások.

a)

eszméletüknél lévő állatok felfüggesztése vagy felemelése;

b)

az állatok lábán szorítógyűrű alkalmazása vagy lábuk megkötözése;

c)

a gerincvelő elvágása például lándzsával vagy tőrrel;

d)

elektromos áramnak az állat megbénítása céljából való alkalmazása, amely nem ellenőrzött körülmények között kábítja el vagy öli le az állatokat, különösen az áram oly módon történő alkalmazása, amely nem fogja körül az agyat.

a)

a nyomon követési eljárásért felelős személyek neve;

b)

az állatok eszméletlenségére és eszméletére vagy érzékelésére vonatkozó jelek felismerésére kialakított mutatók; a 4. cikk (4) bekezdésének alapján levágott állatok esetében az életjel hiányának felismerésére szolgáló mutatók;

c)

kritériumok annak meghatározására, hogy a b) pontban említett mutatók eredményei kielégítőek-e;

d)

a nyomon követés végzésének körülményei és/vagy ideje;

e)

a nyomon követés során ellenőrizendő mintákban található állatok száma;

f)

megfelelő eljárások annak biztosítására, hogy ha a c) pontban említett kritériumok nem teljesülnek, a kábítási vagy leölési műveleteket a hiányosságok okainak, illetve a szükséges változtatásoknak a megállapítása céljából felülvizsgálják.

a)

a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (11) értelmében kifejlett szarvasmarha-egyedek, valamint a lófélék: 1 számosállat-egység;

b)

egyéb szarvasmarha: 0,50 számosállat-egység;

c)

100 kg feletti élősúlyú sertések: 0,20 számosállat-egység;

d)

egyéb sertések: 0,15 számosállat-egység;

e)

juh- és kecskefélék: 0,10 számosállat-egység;

f)

bárányok, gödölyék és 15 kg élősúly alatti malacok: 0,05 számosállat-egység.

a)

biztosítja, hogy az ilyen műveleteket az (1) bekezdésben meghatározott cselekvési tervvel összhangban végezzék;

b)

megtesz minden megfelelő intézkedést az állatok jólétének az elérhető legjobb körülmények között való megőrzésére.

a)

a kiirtás okai;

b)

a leölt állatok száma és fajtája;

c)

az alkalmazott kábítási és leölési módszerek;

d)

a felmerült nehézségek leírása, és adott esetben az érintett állatok szenvedésének enyhítésére vagy minimalizálására talált megoldások;

e)

a (3) bekezdés értelmében megadott bármely eltérés.

a)

tudományos és műszaki szakértelem a vágóhidaknak a 14. cikk (2) bekezdésében említett engedélyezésével, valamint új kábítási módszerek kifejlesztésével kapcsolatban;

b)

tudományos vélemény a féken tartásra szolgáló és kábító berendezések használatára és karbantartására vonatkozóan a gyártók által adott utasításokról;

c)

tudományos vélemény az e rendelet alkalmazásában a területén kidolgozott bevált gyakorlatokra vonatkozó útmutatókról;

d)

az e rendelet célját szolgáló ajánlások, különösen a vizsgálatokra és az ellenőrzésekre vonatkozóan;

e)

vélemény a különálló szervek és egységek kapacitásáról és alkalmasságáról a 21. cikk (2) bekezdésében megállapított követelmények teljesítése tekintetében.

a)

annak biztosítása, hogy a képzési tanfolyamok elérhetők legyenek a leölést és a kapcsolódó műveleteket végző személyzet számára;

b)

képesítési bizonyítványok kibocsátása, amely a független záróvizsga sikeres letételét igazolja; e vizsga tárgyainak az érintett állatkategóriákra kell vonatkozniuk, és meg kell felelniük a 7. cikk (2) és (3) bekezdésében említett műveleteknek, valamint a IV. mellékletben megállapított témaköröknek;

c)

az a) pontban említett tanfolyamok képzési programjainak, valamint a vizsga b) pontban említett tartalmának és szabályainak jóváhagyása.

a)

rendelkezik az e feladatok elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, személyzettel és felszereléssel;

b)

független, esetében a záróvizsga, valamint a képesítési bizonyítvány kiállítása tekintetében nem áll fenn összeférhetetlenség.

a)

a kérelmező jelentkezett az (1) bekezdés a) pontjában említett képzési tanfolyamok egyikére;

b)

a kérelmező az adott elvégzendő tevékenységre kiállított képesítési bizonyítvánnyal rendelkező személy jelenlétében és annak közvetlen felügyelete alatt fog dolgozni;

c)

az ideiglenes bizonyítvány érvényessége nem haladja meg a három hónapot; valamint

d)

a kérelmező írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy korábban ugyanilyen tárgyú ideiglenes képesítési bizonyítványt nem állítottak ki a számára, vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy nem volt módjában a záróvizsgát letenni.

a)

előírhatja a vállalkozók számára szabványműveleti előírásaik módosítását és különösen a termelés lelassítását vagy leállítását;

b)

előírhatja a vállalkozók számára az 5. cikkben említett ellenőrzések gyakoriságának a növelését és a 16. cikkben említett nyomon követési eljárások módosítását;

c)

felfüggesztheti vagy visszavonhatja az e rendelet értelmében kiállított képesítési bizonyítványokat azon személyek esetében, akik már nem rendelkeznek az azon műveletek elvégzéséhez szükséges kompetenciával, tudással, amelyre a bizonyítványt kiállították, vagy nem értik meg az említett művelet elvégzésével kapcsolatos feladatukat;

d)

felfüggesztheti vagy visszavonhatja a 21. cikk (2) bekezdésében említett hatáskör-átruházást;

e)

előírhatja a 8. cikkben említett utasítások módosítását a 20. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint biztosított tudományos vélemények kellő figyelembevétele mellett.

a)

az állatok vágóhídon kívüli leölése és a kapcsolódó műveletek;

b)

a 853/2004/EK rendelet I. melléklete 1.6. pontjának meghatározása szerinti tenyésztett vad, köztük a rénszarvas levágása és a kapcsolódó műveletek;

c)

állatoknak a 4. cikk (4) bekezdése szerinti levágása és a kapcsolódó műveletek.

a)

A. melléklet:

b)

a C. melléklet II. szakaszának 3.A.2. pontja, 3.B.1. pontjának első alpontja, 3.B.2. és 3.B.4 pontja, valamint 4.2. és 4.3. pontja;