EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52016SC0163

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM IRÁNYMUTATÁS A TISSZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATRÓL SZÓLÓ 2005/29/EK IRÁNYELV VÉGREHAJTÁSÁHOZ/ALKALMAZÁSÁHOZ amely a következő dokumentumot kíséri A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Az európai polgárokat és vállalkozásokat szolgáló elektronikus kereskedelem ösztönzésének átfogó módszere

SWD/2016/0163 final

Brüsszel, 2016.5.25.

SWD(2016) 163 final

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

IRÁNYMUTATÁS A TISSZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATRÓL SZÓLÓ 2005/29/EK IRÁNYELV VÉGREHAJTÁSÁHOZ/ALKALMAZÁSÁHOZ

amely a következő dokumentumot kíséri

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az európai polgárokat és vállalkozásokat szolgáló elektronikus kereskedelem ösztönzésének átfogó módszere

{COM(2016) 320 final}


Tartalom

BEVEZETÉS    

1.    Az Irányelv hatálya    

1.1    Az Irányelv hatálya alá tartozó kereskedelmi gyakorlatok    

1.1.1    Értékesítés utáni gyakorlatok, beleértve az adósságbehajtási tevékenységet    

1.1.2    A fogyasztóktól terméket vásároló kereskedők    

1.2    Az Irányelv hatálya alá nem tartozó kereskedelmi gyakorlatok    

1.2.1    A fogyasztók gazdasági érdekeit nem érintő kereskedelmi gyakorlatok    

1.2.2    Az üzleti vállalkozások közötti ügylettel kapcsolatos vagy a kizárólag a versenytársak gazdasági érdekeit sértő kereskedelmi gyakorlatok    

1.3    Teljes harmonizáció    

1.3.1    Reklámkampányok és leárazások    

1.3.2    Kivételek a teljes harmonizáció alól    

1.4    Az irányelv és egyéb uniós jogszabályok közötti kölcsönhatás    

1.4.1    Kapcsolat más uniós jogszabályokkal    

1.4.2    A végrehajtásra gyakorolt hatás    

1.4.3    Másik uniós jogszabály által „jelentősnek” minősített információ    

1.4.4    Kölcsönhatás a fogyasztói jogokról szóló irányelvvel    

1.4.5    Kölcsönhatás a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelvvel    

1.4.6    Kölcsönhatás a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelvvel    

1.4.7    Kölcsönhatás a szolgáltatásokról szóló irányelvvel    

1.4.8    Kölcsönhatás az e-kereskedelemről szóló irányelvvel    

1.4.9    Kölcsönhatás az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel    

1.4.10    Kölcsönhatás az adatvédelmi irányelvvel és az elektronikus adatvédelemről szóló irányelvvel    

1.4.11    Kölcsönhatás az EUMSZ 101.-102. cikkeivel (versenyszabályok)    

1.4.12    Kölcsönhatás az Európai Unió Alapjogi Chartájával    

1.4.13    Kölcsönhatás az EUMSZ 34.-36. cikkeivel    

1.5    A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és az önszabályozás közötti viszony    

1.6    A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazása harmadik országokban létrehozott kereskedőkre    

2.    Általános fogalmak    

2.1    A kereskedő fogalma    

2.2    A kereskedelmi gyakorlat fogalma    

2.3    Az „ügyleti döntés” fogalma    

2.4    A „fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása”    

2.5    Az átlagfogyasztó”    

2.6    Kiszolgáltatott fogyasztók    

2.6.1    Az 5. cikk (3) bekezdésének kiszolgáltatottsági kritériuma    

2.6.2    Az „előreláthatóság” követelménye    

2.7    Felhívás vásárlásra– a fogalom    

3.    Az Irányelv rendelkezései    

3.1    Az Irányelv működése – folyamatábra    

3.2    Az általános kikötés – a szakmai gondosság követelményei    

3.3    Megtévesztő tevékenységek    

3.3.1    Általános megtévesztő tájékoztatás    

3.3.2    Megtévesztő marketing    

3.3.3    Magatartási kódexek be nem tartása    

3.4    Megtévesztő mulasztások    

3.4.1    Jelentős információk    

3.4.2    Rejtett marketing/a kereskedelmi szándék megnevezésének elmulasztása    

3.4.3    Jelentős információ homályos módon történő rendelkezésre bocsátása    

3.4.4    Ténybeli körülmények és a használt kommunikációs eszköz korlátai    

3.4.5    Jelentős információk a vásárlásra való felhívásokban – 7. cikk (4) bekezdése    

3.4.6    Ingyenes próbák (minták) és előfizetési csapdák    

3.4.7    Bizonyos információk más nyelven történő rendelkezésre bocsátása    

3.4.8    Tervezett avulás    

3.5    Agresszív kereskedelmi gyakorlatok    

4.    A kereskedelmi gyakorlatok feketelistája (I. melléklet)    

4.1    A jogszerűen nem forgalmazható termékek – 9. sz. tiltott kereskedelmi gyakorlat    

4.2    Piramisrendszerek – 14. sz. tiltott kereskedelmi gyakorlat    

4.3    A betegségek, zavarok vagy rendellenességek gyógyítására alkalmas termékek – 17. sz. tiltott kereskedelmi gyakorlat    

4.4    Az „ingyenes” szó alkalmazása – 20. tiltott kereskedelmi gyakorlat    

4.5    Tartós marketing távközlési eszközön keresztül – 26. sz. tiltott kereskedelmi gyakorlat    

4.6    Közvetlenül gyermekeknek szóló felhívások – 28. sz. tiltott kereskedelmi gyakorlat    

4.7    Nyeremények – 31. sz. tiltott kereskedelmi gyakorlat    

5.    A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazása konkrét ágazatokra    

5.1    Környezetbarát jellegre vonatkozó állítások    

5.1.1    Kölcsönhatás a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekkel foglalkozó uniós jogszabályokkal    

5.1.2    Fő alapelvek: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6., 7., és 12. cikkének alkalmazása a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekre    

5.1.3    A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikkének alkalmazása a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekre    

5.1.4    A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének alkalmazása a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekre    

5.1.5    A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 12. cikkének alkalmazása a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekre    

5.1.6    Az I. melléklet alkalmazása a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekre    

5.1.7    Környezetbarát jellegre vonatkozó állítások összehasonlítása    

5.2    Online ágazat    

5.2.1    Online platformok    

5.2.2    A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazása az online platformokra    

5.2.3    E-kereskedelmi platformok (piacterek)    

5.2.4    Alkalmazás áruházak    

5.2.5    Közösségi (megosztásalapú) gazdaság    

5.2.6    Keresőmotorok    

5.2.7    Összehasonlító eszközök    

5.2.8    Felhasználói értékelő eszközök    

5.2.9    Közösségi médiában való megjelenés    

5.2.10    Kollektív vásárlási weboldalak    

5.2.11    Dinamikus árazás    

5.2.12    Árdiszkrimináció    

5.2.13    Személyre szabott árazás    

5.2.14    Földrajzihely-meghatározó technológiák alkalmazása    

5.3    Utazási és szállítási ágazat    

5.3.1    Az idegenforgalmi ágazatot átfogóan érintő kérdések    

5.3.2    Szervezett utazás    

5.3.3    Időben megosztott használatra vonatkozó szerződések    

5.3.4    Különösen a légi közlekedésre vonatkozó kérdések    

5.3.5    A gépjárműkölcsönzés sajátos kérdései    

5.4    Pénzügyi szolgáltatások és ingatlanok    

5.4.1    Az pénzügyi ágazatot átfogóan érintő kérdések    

5.4.2    Az ingatlanok sajátos kérdései    

5.4.3    A pénzügyi szolgáltatások sajátos kérdései    

I. melléklet: Az EUB ítélkezési gyakorlata a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv vonatkozásában (év szerinti sorrendben)    



BEVEZETÉS

Ennek az iránymutató dokumentumnak a célja, hogy elősegítse a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv (a továbbiakban: az Irányelv) megfelelő alkalmazását. A dokumentum útmutatást nyújt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv főbb fogalmaival és rendelkezéseivel kapcsolatban, valamint az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban a Bíróság) és a nemzeti bíróságok és közigazgatási szervek ítélkezési gyakorlatából vett gyakorlati példákkal szolgál az irányelv végrehajtására vonatkozóan. A dokumentum a 2009. évi változatra épít, illetve azt váltja fel. 1  

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatait szabályozó átfogó uniós jogszabály. Minden olyan kereskedelmi gyakorlatra vonatkozik, amelyre az üzleti vállalkozások és fogyasztók közötti tranzakciók előtt (vagyis a reklámozás vagy marketing tevékenység során), alatt és után kerül sor.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazására vonatkozó 2013. évi közlemény 2 és kísérő jelentése 3 rámutatott arra, hogy meg kell erősíteni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv rendelkezéseinek jobb végrehajtását. A végrehajtó tevékenységek elősegítése és a jogbiztonság biztosítása érdekében ez az iránymutatás az összes tagállamra nézve közös kérdéseket emeli ki. Ez a következő témákat foglalja magában:

·a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és egyéb uniós jogszabályok közötti kölcsönhatás;

·a Bíróság és a nemzeti bíróságok tekintélyes ítélkezési gyakorlata;

·hogyan vonatkozik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv az új és kialakuló üzleti modellekre, különösen az online ágazatban.

Ez az iránymutatás kapcsolódik a Bizottságnak „Az európai polgárokat és vállalkozásokat szolgáló elektronikus kereskedelem ösztönzésének átfogó módszeréről” szóló közleményéhez (COM(2016)320), különösen annak 6. szakaszához. Az iránymutatást a Bizottság szolgálatai készítették, és az nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság álláspontját. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtásának megkönnyítését szolgálja. Azonban önmagában jogilag nem kötelező érvényű. A törvény irányadó értelmezését maga a 2005/29/EK irányelv és egyéb alkalmazandó jogi aktusok, illetve elvek biztosítják. Kizárólag az Európai Unió Bírósága illetékes az uniós jog irányadó értelmezésére.

Azt, hogy egy kereskedelmi gyakorlat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében tisztességtelen-e, kizárólag egyedi alapon szabad vizsgálni, kivéve az irányelv I. mellékletében felsorolt gyakorlatok esetében. Ennek a vizsgálatnak az elvégzésére a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel.

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez az útmutató eredetileg angolul készült. Nyelvi kétség esetén az angol nyelvi változat irányadó, amely a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/justice/consumer-marketing/files/ucp_guidance_en.pdf

1.Az Irányelv hatálya

 

3. cikk (1) bekezdés

Ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni.

Az irányelv jellegét tekintve horizontális, és a fogyasztók gazdasági érdekeit védi. Elvekre alapuló rendelkezései gyakorlatok széles körével foglalkoznak, és kellően átfogóak ahhoz, hogy megragadják a gyorsan változó termékeket, szolgáltatásokat és értékesítési módokat.

1.1Az Irányelv hatálya alá tartozó kereskedelmi gyakorlatok

 

2. cikk d) pont

„az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai": (a továbbiakban: kereskedelmi gyakorlatok) a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítés, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával.

2. cikk c) pont

„termék": az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is.

Ez a szakasz elsősorban a kereskedelmi gyakorlatok azon példáival foglalkozik, amelyek esetében szükséges lehet tisztázni, hogy azok az Irányelv hatálya alá tartoznak-e. Az Irányelv online üzleti modellekre alkalmazását az 5.2. fejezet tárgyalja.

1.1.1Értékesítés utáni gyakorlatok, beleértve az adósságbehajtási tevékenységet

A 3. cikk (1) bekezdése értelmében kereskedelmi gyakorlatokra nemcsak a marketing és az értékesítés vagy szolgáltatás szakaszaiban kerül sor, hanem az ügyletkötés után is.

Az Irányelv (13) preambulumbekezdése ugyancsak hivatkozik „azon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra, amelyek a kereskedő és a fogyasztó közötti bármilyen szerződéses kapcsolaton kívül, és azokra, amelyek a szerződés megkötését követően és annak teljesítése alatt merülnek fel”.

Példa:

· Egy kereskedő, aki súlyos vagy aránytalan, nem szerződéses akadályokat támaszt annak megakadályozására, hogy ügyfelei szolgáltatót váltsanak: az olasz versenyhatóság (AGCM) bírságot szabott ki egy távközlési vállalatra azért, mert késleltette és megakadályozta, hogy ügyfelei másik szolgáltatóhoz térjenek át. 4

Néhány nemzeti hatóság kijelentette, hogy függetlenül attól, hogy egy kereskedő harmadik féllel szembeni követelését átruházta-e vagy sem, az adósságbehajtási tevékenységeket értékesítés utáni kereskedelmi gyakorlatnak kell tekinteni, mert az adósságbehajtás közvetlenül kapcsolódik a termékek értékesítéséhez vagy szolgáltatásához. Nincsen objektív oka ennek azon az alapon történő megkülönböztetésére, hogy a kereskedő tevékenységét szakosodott ügynökségeken keresztül kiszervezi-e vagy sem.

Ez az I. melléklet 25. pontjában is bennfoglaltatik, amely szerint ez a tevékenység nem más, mint „a fogyasztó személyes felkeresése a lakhelyén, figyelmen kívül hagyva annak távozásra és vissza nem térésre felszólító kérését, kivéve azon feltételek esetén és abban a mértékben, amelyet a nemzeti jog a szerződéses kötelezettség végrehajtásának érdekében jogszerűnek ismer el”.

Példa:

·Egy szlovák bíróság megállapította, hogy a pénzügyi kötelezettségeit nem teljesítő ügyfélnek a tájékoztatása arról, hogy nevét a helyi médiában nem fizető ügyfélként közzéteszik, agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül. 5

·Az olasz versenyhatóság (AGCM) eljárást indított egy adósságbehajtó ellen, mert a hivatalos olasz szervek által használthoz hasonló logót, nevet és dokumentumokat használt. A kereskedő az ügyfelekben azt a félrevezető benyomást keltette, hogy hivatalos bírósági végzéseket hajt végre annak érdekében, hogy az ügyfeleket adósságuk megfizetésére bírja, pedig valójában ez a hatáskör az állami hatóságoknak van fenntartva. 6

·A lengyel hatóság (UOKiK) az adósságbehajtást az Irányelv hatálya alá tartozó értékesítés utáni kereskedelmi gyakorlatnak minősítette, és megbírságolt egy adósságbehajtó ügynökséget, amiért az adós fogyasztókat félrevezette adósságuk azonnali rendezésének elmulasztása esetén őket sújtó hátrányos következmények mértékével és súlyával kapcsolatban. Az adósságbehajtó ügynökség továbbá elmulasztotta megfelelően tájékoztatni az ügyfeleket az adósság pontos szerződéses alapjáról, és megengedhetetlen pszichológiai nyomást gyakorolt rájuk. 7

1.1.2A fogyasztóktól terméket vásároló kereskedők

Előfordulhat, hogy a kereskedők szakmai tevékenységük során termékeket vásárolnak a fogyasztóktól. Erre példaként említhetjük az autókereskedőket, régiségkereskedőket és a használt árukkal foglalkozó kiskereskedőket.

Az Irányelvben szereplő meghatározás szerint a kereskedelmi gyakorlatok körébe csupán azon tevékenységek tartoznak, amelyek „közvetlen kapcsolatban állnak valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával”. Ennek ellenkező esete, azaz amikor a kereskedők vásárolnak fogyasztóktól, nem tartozik az Irányelv alkalmazási körébe. Vannak azonban olyan esetek, amikor kapcsolat állapítható meg a fogyasztó által a kereskedőnek eladott termék, valamint egy (másik) termék eladásösztönzése, értékesítés vagy szolgáltatása között.

A gépjármű-kereskedelemben például bevett gyakorlatnak számítanak az árbeszámítási megállapodások. A kereskedő megvásárolja a fogyasztó használt járművét, a fogyasztó pedig egy másik járművet vásárol a kereskedőtől. Ilyen esetekben a kereskedő vásárlása a fogyasztó által adott díjazás egy részének tekinthető az ügyletnek az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szembeni részét illetően. Az árbeszámítási megállapodások egyértelműen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartoznak.

Példa:

· Az Egyesült Királyság Tisztességes Kereskedés Hivatala (mai nevén: Verseny- és Piaci Hatóság – CMA) a fogyasztóktól történő használt gépjárművek vásárlására szakosodott vállalatok gyakorlatát vizsgálta, azt mérlegelve, hogy az a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartozik-e. Az egyesült királysági hatóság különösen azért indított eljárást egy használt gépjárműveket felvásárló vállalat ellen, mert online értékelései félrevezetőnek minősíthetőek 8 .

Az arany vásárlása és továbbértékesítése bizonyos körülmények között az Irányelv hatálya alá tartozhat. Az a kereskedő például, aki a fogyasztóknak aranyuk megvásárlása előtt szakértő értékbecslést kínál, a fogyasztók számára szolgáltatást nyújtó kereskedőnek tekinthető. Ebben az esetben az Irányelv vonatkozik rá, következésképpen a kereskedő nem adhat félrevezető információt az arany valós értékére, vagy a nyújtott szolgáltatás árára vonatkozóan (pl. „adminisztrációs díjak” elhallgatása).

Példa:

·„Egy, a porcelánokhoz jól értő kereskedő azt mondja a fogyasztónak, hogy hamis az a Ming váza, amelyet a fogyasztó el akar neki adni. Amennyiben ez nem igaz, ezen állítása valószínűleg megtévesztő tevékenységnek minősül”.

1.2 Az Irányelv hatálya alá nem tartozó kereskedelmi gyakorlatok

1.2.1A fogyasztók gazdasági érdekeit nem érintő kereskedelmi gyakorlatok

 

1. cikk

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem terjed ki azon nemzeti szabályokra, amelyek a nem gazdasági jellegű érdekeket kívánják védeni.

Ezért az Irányelv nem érinti valamely tagállam arra vonatkozó lehetőségét, hogy a kereskedelmi gyakorlatokat szabályozó szabályokat határozzon meg az egészség, biztonság vagy a környezet védelme érdekében. Az „ízlésen és illemen” alapuló nemzeti marketing- és reklámszabályokra szintén nem terjed ki a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv A (7) preambulumbekezdés szerint “ezen irányelv [...] nem foglalkozik az ízléshez és illemhez kapcsolódó jogi követelményekkel, hiszen azok a tagállamok körében nagymértékű változatosságot mutatnak. […] Ennek megfelelően a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy saját területükön ízlés és illem okán – a közösségi joggal összhangban – továbbra is betilthassanak egyes kereskedelmi gyakorlatokat, akkor is, ha azok nem korlátozzák a fogyasztó választási szabadságát.[…].”

Így hát a kereskedelmi gyakorlatok összefüggésében a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem terjed ki azokra a nemzeti szabályokra, amelyek az emberi méltóság védelmére, a szexuális, faji vagy vallási alapon történő megkülönböztetés megakadályozására, a meztelenség, az erőszak vagy antiszociális magatartás ábrázolására irányulnak.

Példa:

·A Bíróság tisztázta, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem vonatkozik azokra a nemzeti rendelkezésekre, amelyek minden héten egy zárva tartási nap meghatározásának előírásával megakadályozzák, hogy egy kereskedő üzletét heti hét napon keresztül tartsa nyitva, mivel ez a konkrét rendelkezés nem a fogyasztó védelméhez kapcsolódó célokat követ. 9

Ezzel szemben azok a nemzeti jogszabályok, amelyek szándéka a fogyasztók gazdasági érdekének a védelme egyéb érdekekkel együtt, az irányelv hatálya alá tartoznak.

Példa:

·A bónusszal történő értékesítést tiltó nemzeti szabályok: a Bíróság tisztázta, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv kizárja a kedvezményekkel történő értékesítések azon általános nemzeti tilalmát, amelyek célja fogyasztóvédelmi és egyéb célok elérése (például a sajtó pluralizmusa). 10

·Végkiárusítások bejelentését kizárólag az illetékes kerületi közigazgatási hatóság engedélye mellett engedélyező nemzeti szabályok: a Bíróság kijelentette, hogy az eljáró bíróság hallgatólagosan elfogadta, hogy egy az ügyben szóban forgó rendelkezésnek a célja a fogyasztók védelme, és nem kizárólagosan a versenytársak és egyéb piaci szereplők védelme volt. Ezért a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazandó volt. 11

1.2.2Az üzleti vállalkozások közötti ügylettel kapcsolatos vagy a kizárólag a versenytársak gazdasági érdekeit sértő kereskedelmi gyakorlatok

 

6. preambulumbekezdés

Ez az irányelv […] nem vonatkozik a kizárólag a versenytársak gazdasági érdekeit sértő vagy a kereskedők közötti ügyletekhez kapcsolódó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló nemzeti jogszabályokra, és nem is érinti azokat; a tagállamok – amennyiben úgy kívánják – a szubszidiaritás elvének teljes körű figyelembevételével és a közösségi joggal összhangban továbbra is maguk szabályozhatják ezeket a gyakorlatokat […].

A vállalkozások közötti kereskedelmi gyakorlatok nem tartoznak az Irányelv hatálya alá. Azokat részben a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv szabályozza. 12 A tagállamok dönthetnek amellett, hogy az Irányelv alapján nyújtott védelmet a vállalkozások közötti (vagy fogyasztók közötti) kereskedelmi gyakorlatokra is kiterjesztik. 13

Csupán azon intézkedések nem tartoznak az Irányelv hatálya alá, amelyek kizárólag a versenytársak érdekeit védik. Amennyiben a gyakorlatot szabályozó nemzeti intézkedések egyszerre kívánják védelmezni a fogyasztókat és a versenytársakat, az ilyen nemzeti intézkedések az Irányelv hatálya alá tartoznak.

A fogyasztók és a versenytársak érdekeinek megkülönböztetése tekintetében a Bíróság álláspontja a következő volt:

„39    […] [A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvnek] a (6) preambulumbekezdése szerint nem tartoznak a hatálya alá a „kizárólag” a versenytársak gazdasági érdekeit sértő vagy a kereskedők közötti ügyletekhez kapcsolódó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló nemzeti jogszabályok.

40    […] nem teljesen ez a helyzet azon nemzeti rendelkezések esetében, [amelyek] kifejezetten a fogyasztók és nem csupán a versenytársak és más piaci szereplők védelmére hivatkoznak.” 14

A nemzeti hatóságok és bíróságok döntik el, hogy a nemzeti rendelkezésnek szándéka-e a fogyasztói érdekek védelme.

A Bíróság kijelentette, hogy:

„29    Így tehát a nemzeti bíróságnak és nem ennek a Bíróságnak kell megállapítania, hogy az árengedmények fogyasztóknak történő bejelentésére vonatkozó nemzeti rendelkezések […] valójában a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó célokat követnek-e annak érdekében, hogy megállapítsák, vajon ezek a rendelkezések a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartoznak-e […].” 15

A Bíróság azt is megállapította, hogy az Irányelv csak annyiban zárja ki a veszteséggel történő értékesítés tiltására vonatkozó nemzeti rendelkezést, amennyiben annak célja a fogyasztók védelme. 16

A kiárusítás előtti időszakban történő leárazásokat tiltó nemzeti szabályokat illetően a Bíróság tisztázta, hogy az ilyen tiltás nem összeegyeztethető az Irányelvvel, ha annak célja a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme. 17  

Ugyanakkor megállapította, hogy a nemzeti rendelkezés nem tartozik az Irányelv hatálya alá, „ha az eljáró bíróság érvelése alapján kizárólag az a célja, hogy szabályozza a versenytársak közötti kapcsolatokat, és nem az, hogy védje a fogyasztókat”. 18  

1.3Teljes harmonizáció

Az Irányelv a teljes harmonizáció elvén alapszik. A belső piaci korlátok felszámolása és a fogyasztók és vállalkozások jogbiztonságának növelése érdekében a nemzeti szabályozásokat harmonizáló egységes szabályozói keretet hoztak létre uniós szinten. 19

A Bíróság tovább tisztázta ezt. Az volt az álláspontja, hogy „az irányelv tehát az említett szabályokat közösségi szinten harmonizálja. Következésképpen, […] a tagállamok nem fogadhatnak el az irányelvben foglaltaknál korlátozóbb intézkedéseket, még a magasabb szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében sem”. 20

Következésképpen megállapította, hogy a kapcsolt ajánlatok nemzeti tilalma ellentétes az irányelvvel.

1.3.1Reklámkampányok és leárazások

Az Irányelv olyan kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkozik, mint például a kapcsolt vagy kötött ajánlatok, árengedmények, leárazások, promóciók, sorsolások, promóciós versenyek és az ajándékutalványok.

Az Irányelv számos rendelkezést tartalmaz a promóciós gyakorlatokra vonatkozóan (pl. 6. cikk d) pontja a különleges árkedvezmény meglétére, az I. melléklet 5. pontja a csalogató reklámra, a 7. pontja a különleges ajánlatokra, a 19. és 31. pontja a verseny meghirdetésére és nyeremény felajánlására, a 20. pontja pedig az ingyenes ajánlatokra vonatkozóan). 21

A Bíróság tisztázta, hogy azok a szabályok, amelyek előírják, hogy a leárazás megjelöljön egy referenciaárat és a promóció időtartamát, nem összeegyeztethetők a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel:

„61. Következésképpen az ilyen jellegű nemzeti szabályok, amelyek általánosan tiltják a 2005/29 irányelv I. mellékletében nem hivatkozott gyakorlatokat anélkül, hogy egyedileg megvizsgálnák, hogy a gyakorlatok az irányelv 5. és 9. cikkében lefektetett kritériumok alapján „tisztességtelenek-e”, nem megengedettek a 4. cikk alapján, és ellentétesek a teljes harmonizáció irányelv által követett céljával, még akkor is, ha azok magasabb fokú fogyasztói védelmet szándékoznak elérni […]”  22

Az Irányelv nem írja elő kifejezetten a kereskedőknek, hogy sajátos módokon jelenítsék meg a leárazásokat, vagy hogy feltüntessék a kedvezményes árak okát. Azt, hogy egy kereskedő a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel ellentétesen jár el, egyedileg kell vizsgálni.

Az akciókra és az Irányelv teljes harmonizációs jellegére vonatkozóan az árak feltüntetéséről szóló irányelvre figyelemmel is vetettek fel kérdéseket. 23

Ennek az irányelvnek a célja, hogy az árak fogyasztói összehasonlításának megkönnyítése érdekében előírja a kereskedőknek a termékek kiskereskedelmi árának, egységárának és mértékegységének feltüntetését.

Azzal érveltek, hogy a promóciós kampányokhoz kötött árképzési politikák esetében ennek az irányelvnek a célja csak az árak feltüntetése vonatkozásában a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvből következő előírásoknál megszorítóbb előírások bevezetésével érhető el.

A Bíróság megállapította, hogy:

„59. […] a 98/6 irányelvnek nem az a célja, hogy a fogyasztókat az árak feltüntetésével kapcsolatban általában vagy a leárazások bejelentésének gazdasági realitásának tekintetében, hanem kifejezetten a termékek árának különböző mennyiségi egységekre hivatkozással történő feltüntetésével kapcsolatban védje.” 24

A Bíróság továbbá megállapította, hogy a leárazásokra vonatkozó megszorítóbb nemzeti rendelkezések nem indokolhatók az árak feltüntetéséről szóló irányelv értelmében.

1.3.2Kivételek a teljes harmonizáció alól

Az Irányelv 3. cikkének (5) és (6) bekezdése 2007. június 12-től kezdődően hat éves időszakra átmenetileg engedélyezi az eltérést a teljes harmonizációtól. Ez a minimumharmonizációs kikötéseket tartalmazó irányelveket végrehajtó nemzeti rendelkezésekre vonatkozik. 25 A Bizottság 2013-as jelentése a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazásáról megállapította, hogy nincs szükség az eltérés további meghosszabbítására. 26 Ezért 2013. június 12-től a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 3. cikkének (5) és (6) bekezdése nem alkalmazandó.

A 14. preambulumbekezdés leszögezi, hogy az irányelvben előírt teljes harmonizáció nem zárja ki, hogy a tagállamok a nemzeti jogban bizonyos termékek főbb tulajdonságait meghatározzák, amelyek tekintetében a mulasztás jelentősnek minősülne vásárlásra való felhívás esetén. Azt is tisztázza, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem sértheti az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyek a kereskedelmi gyakorlatok területén a fogyasztók védelmét illetően kifejezetten a tagállamok hatáskörébe utalják a számos szabályozási lehetőség közötti választást.

A 3. cikk (9) bekezdése korlátozza az Irányelv teljes harmonizációs jellegét, kimondva hogy „pénzügyi szolgáltatások”-ra […] és az ingatlanokra vonatkozóan a tagállamok megállapíthatnak olyan követelményeket, amelyek megszorítóbbak vagy szigorúbbak ezen irányelvnél az általa közelített területen”. Következtetésképpen ebben a két ágazatban a tagállamok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv rendelkezésein túlmutató szabályokat határozhatnak meg, amennyiben azok összhangban vannak az uniós joggal. Az 5.4. fejezet kifejezetten azzal foglalkozik, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv miként kezeli a pénzügyi szolgáltatásokat és az ingatlanokat.

1.4Az irányelv és egyéb uniós jogszabályok közötti kölcsönhatás

 

3. cikk (4) bekezdés

Az ezen irányelv és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok különös vonatkozásait szabályozó egyéb közösségi szabályok közötti összeütközés esetén az utóbbiak az irányadók, és e különös vonatkozások tekintetében azokat kell alkalmazni.

10. preambulumbekezdés

Biztosítani kell az ezen irányelv és a hatályos közösségi jog közötti összhangot, különösen akkor, amikor egyes különös ágazatokra a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó, részletes rendelkezéseket kell alkalmazni. […] Ennek megfelelően ezt az irányelvet csak abban az esetben kell alkalmazni, ha nincsenek olyan különös közösségi jogi rendelkezések, amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok sajátos vonatkozásait szabályozzák, úgymint a tájékoztatási követelmények és a tájékoztatás fogyasztók felé történő megjelenítésének módjára vonatkozó szabályok. Ez az irányelv biztosítja a fogyasztók védelmét abban az esetben, ha közösségi szinten nincs külön ágazati jogszabály, és megtiltja, hogy a termékek természetére vonatkozóan a kereskedők téves benyomást keltsenek. Ez különösen fontos a fogyasztók számára magas kockázatot jelentő összetett termékek, úgymint bizonyos pénzügyi szolgáltatási termékek esetén. Ez az irányelv ennélfogva kiegészíti a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő kereskedelmi gyakorlatokra alkalmazandó közösségi vívmányokat.

Általános hatálya miatt az irányelv számos olyan kereskedelmi gyakorlatra is vonatkozik, amelyeket egyéb általános vagy ágazati uniós jogszabály is szabályoz.

1.4.1Kapcsolat más uniós jogszabályokkal

A 3. cikk (4) bekezdése és 10. preambulumbekezdés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv fő eleme. Ezek tisztázzák, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv kiegészíti az egyéb olyan uniós jogszabályokat („közösségi szabályok”), amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok sajátos szempontjait szabályozzák. Következésképpen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv egyfajta „biztonsági háló”, amely biztosítja, hogy az összes ágazatban egységesen magas szintű fogyasztói védelmet lehessen fenntartani a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, és kiegészít más uniós jogszabályokat, illetve pótolja azok hiányosságait.

Amennyiben vannak ágazati vagy egyéb uniós jogszabályok, és azok rendelkezései átfedik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv rendelkezéseit, a különös jogszabályok (lex specialis) vonatkozó rendelkezései irányadók.

Az irányelv 3. cikkének (4) bekezdése valóban tisztázza, hogy „az ezen irányelv és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok különös vonatkozásait szabályozó egyéb közösségi szabályok közötti összeütközés esetén az utóbbiak az irányadók, és e különös vonatkozások tekintetében azokat kell alkalmazni.

A 3. cikk (4) bekezdésében a 10. preambulumbekezdéssel együtt olvasva bennfoglaltatik, hogy az uniós jogszabályok rendelkezései érvényesülnek az Irányelvvel szemben, ha a következő három feltétel mindegyike teljesül:

Øuniós jog,

Øa kereskedelmi gyakorlatok egyik konkrét szempontját szabályozza, és

Øa két rendelkezés között ellentmondás van, vagy a másik uniós jogszabály tartalma átfedi az Irányelv vonatkozó rendelkezését, például a szóban forgó magatartás részletesebb szabályozásával és/vagy azzal, hogy az egy konkrét ágazatra alkalmazandó.

Példa:

·A jelzáloghitelekről szóló irányelv 12. cikke 27 elvben tiltja az olyan árukapcsolást, ahol jelzálog ellenében hitelmegállapodást értékesítenek egy másik pénzügyi termékkel, és azt külön nem teszik elérhetővé. Ez az eleve megtiltás ellentétes a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel, mert az árukapcsolás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében csak egyedi vizsgálat alapján lenne tisztességtelen és ennélfogva tiltott. 12. cikke tehát érvényesül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv általános szabályaival szemben. Ezért a jelzáloghitelekről szóló irányelv 12. cikke szerinti árukapcsolás önmagában tiltott.

Azokban az esetekben, ahol a fenti három feltétel mindegyike teljesül, az Irányelv nem vonatkozik a szabályozott kereskedelmi gyakorlat sajátos szempontjára, például egy ágazat-specifikus szabállyal. Az Irányelv mindazonáltal továbbra is releváns marad az ágazati rendelkezések által le nem fedett kereskedelmi gyakorlatok egyéb lehetséges szempontjainak, például egy kereskedő agresszív magatartásának vizsgálata szempontjából.

Példa:

·Ahhoz, hogy távközlési szolgáltatót váltson, az ügyfelet jelenlegi szolgáltatója egy nyomtatvány kitöltésére kötelezi. Azonban a nyomtatvány online nem érhető el, és a szolgáltató nem válaszol az ügyfél e-mailes vagy telefonos megkeresésére. Ezt a magatartást nem tiltja az egyetemes szolgáltatási irányelv 30. cikke 28 , amely csak arról rendelkezik, hogy szolgáltató váltáskor az előfizetők megtarthatják telefonszámukat, a számok hordozhatóságát gyorsan és túlzott költségek nélkül kell lebonyolítani. Azonban ez vizsgálható a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 8. cikke és 9. cikkének d) pontja értelmében, amelyek a szolgáltatóváltással szemben támasztott aránytalan, nem szerződéses akadályt agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősítik 29 .

A fentiekből következik, hogy általában az Irányelv alkalmazása nem eleve kizárt csak azért, mert vannak olyan más uniós jogszabályok is érvényben, amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok konkrét szempontjait szabályozzák.

Példa:

·A C‑544/13 és C‑545/13 sz. egyesített ügyekben a Bíróság kijelentette, hogy 30 :

„(…) az eljáró bíróság lényegében azt kérdezi, hogy ha az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek […] a 2001/83 irányelv hatálya alá tartoznak, akkor e gyógyszerekhez kapcsolódó reklámozási gyakorlatok […] is a 2005/29 irányelv hatálya alá tartozhatnak-e.(…)

Ahogy az a Bíróság már megállapította, a 2005/29 irányelvet különösen széles illetékességi kör jellemez, ami kiterjed minden olyan kereskedelmi gyakorlatra, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztók részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával. (…)

„a válasz (…) pedig az, hogy még ha a fő eljárás tárgyát képező emberi felhasználásra szánt gyógyszerek a 2001/83 irányelv hatálya alá tartoznak is, az e gyógyszerekhez kapcsolódó reklámozási gyakorlatok […] is a 2005/29 irányelv hatálya alá tartozhatnak, feltéve, hogy teljesülnek az irányelv alkalmazásának feltételei.” 

Ezért az Irányelvet rendszerint kiegészítő jelleggel ágazati uniós szabályokkal együtt lehet alkalmazni. Ezért az egyéb uniós szabályokban lefektetett konkrétabb előírások rendszerint kiegészítik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv általános előírásait, jellemzően annak megakadályozására, hogy az ágazati jogszabályokban előírt tájékoztatást a kereskedők félrevezető vagy agresszív módon adják, kivéve, ha ezt a szempontot az ágazati szabályok kifejezetten szabályozzák.

 

Példa:

·A gépjárművek a szennyezőanyag-kibocsátási határértékeket és a szennyezőanyag- és CO2 kibocsátás vizsgálatára vonatkozó eljárásokat, valamint az üzemanyag fogyasztást meghatározó teljes körűen harmonizált EU előírások hatálya alá tartoznak (lásd 715/2007/EK rendelet). 31 Annak érdekében, hogy segítsen a fogyasztóknak alacsony üzemanyag-fogyasztású gépjárművet kiválasztani, az 1999/94/EK irányelv kifejezetten előírja a hivatalos üzemanyag fogyasztásra és CO2 kibocsátásra vonatkozó információk megadását az EU-ban értékesítésre vagy lízingre kínált új személygépkocsik lehetséges vásárlói számára. 32 Ennek elmulasztásával és agresszív marketing magatartás, például erőszakos eladási módszerek alkalmazásával együtt az adott kereskedő kockáztatja, hogy megszegi az 1999/94/EK irányelvet és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet 33 .

1.4.2A végrehajtásra gyakorolt hatás

 

11. cikk

1. A tagállamok a fogyasztók érdekében biztosítják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére, valamint az ezen irányelv rendelkezései betartásának kikényszerítésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket.

A 11. cikk alapján az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a jóhiszemű egyeztetést a különböző illetékes végrehajtó hatóságok között. Azokban a tagállamokban, ahol különböző hatóságok felelősek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és az ágazati jogszabályok végrehajtásáért, a hatóságoknak szorosan együtt kell működniük annak biztosítására, hogy ugyanarra a kereskedőre és/vagy kereskedelmi gyakorlatra irányuló saját vizsgálataik megállapításai következetesek legyenek.

1.4.3Másik uniós jogszabály által „jelentősnek” minősített információ

 

7. cikk (5) bekezdés

5. Jelentősnek minősülnek továbbá a közösségi jog által megállapított, a reklámot és a marketinget is magukban foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények, amelyek nem teljes körű felsorolását a II. melléklet tartalmazza.

„A közösségi jog által megállapított, a reklámot és a marketinget is magukban foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények” számos uniós jogszabályban megtalálhatók. Példa:

Økörnyezet (pl. Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv, 34 A környezetbarát tervezésről szóló irányelv, 35 Üzemanyag fogyasztásról szóló irányelv 36 );

Øpénzügyi szolgáltatások (pl. A pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv, 37 A fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv, 38 a Fogyasztói hitelről szóló irányelv, 39  A jelzáloghitelekről szóló irányelv, 40 A fizetési számlákról szóló irányelv, 41 A lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló irányelv 42 );

Øegészség (pl. a 2001/83/EK irányelv 43 );

Øtelekommunikáció (pl. Egyetemes szolgáltatási irányelv 44 );

Øszállítás (pl. A légi szolgáltatásokra vonatkozó rendelet, 45 Az utasok jogára vonatkozó rendelet 46 )

Az ilyen tájékoztatási kötelezettség gyakran konkrétabb, mint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerinti tájékoztatási kötelezettség.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdése tisztázza, hogy az ilyen tájékoztatási kötelezettség „jelentősnek minősül”. A „jelentős információ” tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerinti fogalmát a 3.4.1. szakasz tárgyalja.

Példa:

·A légi szolgáltatásokról szóló irányelv 23. cikke előírja a légi járatok, ügynökeik és egyéb jegyértékesítőik számára, hogy repülőjegyeik felkínálása során a végső árat összetevőire bontsák (pl. légi vitel- vagy légi tarifadíj, adók, repülőtéri illetékek, és egyéb díjak, felárak és illetékek, mint például a védelmi díj vagy üzemanyagfelár). Ez a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdése szerinti jelentős információt testesít meg.

 

A 15. preambulumbekezdés rendelkezik arról, hogy a tagállamok megtarthatják vagy kiegészíthetik a szerződések jogához és a szerződések jogából fakadó következményekhez kapcsolódó tájékoztatási követelményeket, amennyiben ezt a meglévő közösségi jogi eszközökben található minimális harmonizációs kikötések megengedik.

Példa:

·A tagállamok további szerződéskötést megelőző követelményeket vezethetnek be a fogyasztói jogokról szóló irányelv 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt minimális harmonizációs kikötések hatálya alá tartozó üzlethelyiségen belüli értékesítésekre.

1.4.4Kölcsönhatás a fogyasztói jogokról szóló irányelvvel

A fogyasztói jogokról szóló irányelv 47 2014. június 13-án lépett hatályba. Az irányelv az üzleti vállalkozások és fogyasztók közötti minden szerződésre vonatkozik, beleértve az üzlethelyiségen kívüli, a távollevők közötti és az üzlethelyiségen belüli szerződéseket is. Továbbá teljes körűen harmonizálja az üzlethelyiségen kívüli és a távollevők közötti szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményeket, miközben lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy további, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó követelményeket fogadjanak el vagy tartsanak fenn az üzlethelyiségen belüli szerződések esetében (5.cikk (4) bekezdés).

Ennek a minimális harmonizációs kikötésnek hatása van a teljes körűen harmonizált tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartozó kereskedelmi gyakorlatokra.

A fogyasztói jogokról szóló irányelv 5. cikkének (4) bekezdése értelmében valójában a tagállamok a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozóan olyan követelményeket fogadhatnak el vagy tarthatnak fenn, amelyek túlmutatnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelven, ha ezek a nemzeti követelmények kizárólag az üzlethelyiségen belüli értékesítésre vonatkoznak, és csak a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményeket érintik, ellentétben a reklámozással és marketinggel.

Példa:

·Egy olyan nemzeti követelmény, amely előírja a fizikai értékesítési ponton árusító kereskedőknek, hogy leárazáskor az akciós ár mellett tüntessék fel a korábbi árat is, túlmutatna a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatókörén. Azonban a fogyasztói jogokról szóló irányelv 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ez megengedett tájékoztatási kötelezettségnek tekintendő mindaddig, amíg kizárólag az üzlethelyiségen belüli értékesítésre és a szerződéskötést megelőző időszakra vonatkozik.


A két irányelv ki is egészíti egymást.

Példa:

·Nem kért értékesítés: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének 21. pontja tiltja reklámanyagban számla vagy más hasonló dokumentum küldését, amely tévesen azt a benyomást kelti a fogyasztóban, hogy már megrendelte a reklámozott terméket. A fogyasztói jogokról szóló irányelv kiegészíti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet az ilyen gyakorlat következményeit illetően. 27. cikke tisztázza, hogy nem kért értékesítés esetén „a fogyasztó mentesül bármely ellenszolgáltatás nyújtása alól” és „ilyen esetekben a fogyasztói válasz hiánya (…) nem jelent beleegyezést”.

A „vásárlásra való felhívások” esetében a fogyasztói jogokról szóló irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében foglaltnál részletesebb szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettséget ír elő.

A vásárlásra való felhívás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazásában a marketing (reklámozási) szakaszban és a szerződéskötést megelőzően nyújtott tájékoztatásra is utal. Az utóbbi esetében átfedés van a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (4) bekezdése szerinti és a fogyasztói jogokról szóló irányelv szerinti szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettségek között. A szerződéskötést megelőző tájékoztatást és a vásárlásra való felhívást a 2.7. szakasz tárgyalja részletesebben.

Figyelemmel a fogyasztói jogokról szóló irányelv szerződéskötést megelőző időszakra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének átfogóbb jellegére, a fogyasztói jogokról szóló irányelvben lefektetett követelményeknek való megfelelésnek a tájékoztatás tartalmát illetően már a vásárlásra való felhívás szakaszában biztosítania kellene a megfelelést a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikke (4) bekezdésének. 48 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv továbbra is alkalmazandó valamely kereskedő megtévesztő vagy agresszív kereskedelmi gyakorlatainak vizsgálatakor a fogyasztónak nyújtott tájékoztatás formáját és előadását illetően.

1.4.5Kölcsönhatás a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelvvel

A szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv 49 az üzleti vállalkozások és fogyasztók közötti szerződésekre vonatkozik, és azokkal a szerződéses feltételekkel foglakozik, amelyekről előre nem állapodtak meg egyedileg (pl. előre megfogalmazott standard kikötések). A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel szemben a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv megsértésének szerződéses következményei vannak: az irányelv 6 cikkének (1) bekezdése értelmében a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek „nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve”.

A Bíróság a Pereničová és Perenič ügyben, amely egy olyan hitelmegállapodással foglalkozott, 50 ahol a feltüntetett díj éves százalékos mértéke alacsonyabb volt a díj tényleges mértékénél, tisztázta ezen irányelvek közötti kapcsolat bizonyos elemeit.

A Bíróság megállapította, hogy a szerződéses feltételekben megadott ilyen hibás információ „megtévesztőnek” minősül a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv értelmében, ha az az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti vagy késztetheti, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

Annak megállapítása, hogy egy ilyen kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, egy olyan tényező, amelyre hivatkozni lehet a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv szerinti tisztességtelen gyakorlatok vizsgálatakor. Egy ilyen megállapításnak azonban nincsen közvetlen hatása arra, hogy a szerződés érvényesnek minősül-e az irányelv 6. cikke (1) bekezdése értelmében. 51

Az Egyesült Királyságban az OFT kontra Ashbourne Management Services ügyben megállapították, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel ellentétes volt egy tisztességtelen feltételt beletenni a szerződésbe, és az is tisztességtelen volt, hogy azt érvényesíteni akarták azzal, hogy a feltétel értelmében bizonyos összegek megfizetését követelték. 52

Csak néhány tagállam fogyasztóvédelmi hatósága rendelkezik hasonló hatáskörrel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben annak érdekében, hogy a kereskedő elleni bírósági eljárás indítása nélkül megtiltsa azokat a nem egyeztetett standard szerződési feltételeket, amelyeket tisztességtelennek minősít. 53

1.4.6Kölcsönhatás a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelvvel

A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv 54 az üzleti vállalkozások közötti kapcsolatokat szabályozza.

Azonban ennek az összehasonlító reklámra vonatkozó szabályai továbbra is általános vizsgálatot írnak elő a teljes harmonizáció kritériuma alapján annak megállapítására, hogy az összehasonlító reklám törvényes-e az üzleti vállalkozások és fogyasztók közötti ügyletekben is. 55

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja megtévesztőnek minősíti azt a gyakorlatot, amely többek között összehasonlító reklámon keresztül valamely terméknek bármely más termékkel, védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egy versenytárs bármely más megkülönböztető jelzésével történő összetévesztését eredményezi. Ugyanakkor a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv 4. cikkének a) pontja értelmében az összehasonlító reklám nem tiltott, amennyiben az nem megtévesztő a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. és 7. cikkeinek értelmében.

Ezért e két irányelv hivatkozik egymásra.

A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv 4. cikkében lefektetett törvényességre vonatkozó vizsgálat üzleti vállalkozások közötti, és az üzleti vállalkozások és fogyasztók közötti ügyletekre egyaránt érvényes feltételei meglehetősen tágak és kiterjednek a tisztességtelen verseny néhány szempontjára is (pl. védjegyek becsmérlése). Ezért a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv az ilyen vizsgálatra üzleti vállalkozások és fogyasztók közötti ügyletekre vonatkozóan a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében határoz meg feltételeket, vagy az üzleti vállalkozások közötti ügyletekben a kereskedőkre, többnyire a versenytársakra érvényes további követelményeket ír elő.

Azokban a tagállamokban, amelyek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben foglalt rendelkezéseket teljes körűen (Ausztria és Svédország) vagy részben (Dánia, Franciaország, Olaszország) kiterjesztették az üzleti vállalkozások közötti ügyletekre, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv rendelkezései, amint azokat átültetik a nemzeti jogszabályokba, az üzleti vállalkozások közötti ügyletekben felváltják megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv vonatkozó rendelkezéseit. Megjegyzendő, hogy néhány ország (Belgium) szintén fogadott el konkrét szabályokat az üzleti vállalkozások közötti ügyletekre.

1.4.7Kölcsönhatás a szolgáltatásokról szóló irányelvvel

Az ágazati jogszabályokkal ellentétben a szolgáltatásokról szóló irányelvnek 56 tág hatálya van. Bizonyos kivételektől eltekintve általánosságban alkalmazandó az Európai Unió működéséről szóló szerződésben meghatározott szolgáltatásokra. Így tehát a 3. cikk (4) bekezdése értelmében nem tekinthető a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvhez képest lex specialis-nak.

Ennélfogva a szolgáltatásokról szóló irányelv 22. cikkében foglalt a tájékoztatási követelmények a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében a vásárlásra való felhívásra előírt információkat kiegészítve érvényesek.

1.4.8Kölcsönhatás az e-kereskedelemről szóló irányelvvel

Az e-kereskedelemről szóló irányelv 57 az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek kiterjedhetnek az áru vagy szolgáltatás vásárlását a fogyasztóknak lehetővé tevő weboldalak és online platformok üzemeltetői által nyújtott szolgáltatásokra.

Az e-kereskedelemről szóló irányelv 5. cikke általános tájékoztatási kötelezettséget ír elő a szolgáltatók számára, míg a 6. cikk a kereskedelmi tájékoztatás során adandó információ körét rögzíti. Az e két cikkben felsorolt tételek minimum követelményeket tartalmaznak.

A 6. cikk különösen azt írja elő a tagállamok számára, hogy biztosítsák, hogy a kereskedők világosan azonosítsák a promóciós ajánlatokat, mint például az árengedményeket, bónuszokat és ajándékokat, – ha megengedettek abban a tagállamban, amelyben a szolgáltató letelepedett –, valamint az ilyen promóciós ajánlatok igénybevételének feltételeit.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és az e-kereskedelemről szóló irányelv kölcsönhatásával részletesebben különösen „A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv online platformokra való alkalmazhatóságáról” szóló 5.2.2. cikk foglalkozik.

1.4.9Kölcsönhatás az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 58 azokra a lineáris és nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásokra (vagyis a televíziós műsorszolgáltatásra és a lekérhető médiaszolgáltatásokra) vonatkozik, amelyek tartalmazhatnak közvetlenül vagy közvetve árukat vagy szolgáltatásokat reklámozó audiovizuális kereskedelmi tájékoztatást (pl. televíziós reklám, támogatás, televíziós vásárlás vagy termékmegjelenítés).

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 5. cikke általános tájékoztatási kötelezettséget ír elő a szolgáltatók számára, míg a 9. cikk azokat a követelményeket fekteti le, amelyeknek az összes audiovizuális kereskedelmi tájékoztatásnak meg kell felelnie. A 10., illetve a 11. cikk azokat a feltételeket rögzíti, amelyeknek az audiovizuális médiaszolgáltatásokban a támogatásnak és termékmegjelenítésnek meg kell felelnie.

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv egyéb szigorúbb kritériumokról is rendelkezik, amelyek kizárólag a televíziós reklámokra és a televíziós vásárlásra vonatkoznak (a televíziós reklámokról és a televíziós vásárlásról szóló VII. fejezet).

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv az audiovizuális médiaszolgáltatásokban megjelenő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra, például a megtévesztő és agresszív gyakorlatokra annyiban vonatkozik, amennyiben ezeket nem tartoznak a fent említett rendelkezések alá.

1.4.10Kölcsönhatás az adatvédelmi irányelvvel és az elektronikus adatvédelemről szóló irányelvvel

A személyes adatok védelme az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke szerinti alapvető jog.

A Charta 8. cikkének (2) bekezdése fontos adatvédelmi elveket tartalmaz (tisztességes adatkezelés, hozzájárulás vagy törvényben rögzített jogos ok, jog a gyűjtött adatok megismeréséhez és kijavíttatásához). A Charta 8. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy ezeknek az adatvédelmi szabályoknak a tiszteletben tartását független hatóságnak kell ellenőriznie. 59

Az adatvédelmi irányelv 60 szabályozza a személyes adatok védelmét és az ilyen adatok szabad mozgását. Az adatvédelmi szabályokat nemzeti felügyeleti hatóságok és nemzeti bíróságok hajtják végre.

Az elektronikus adatvédelemről szóló irányelv 61 kiegészíti az adatvédelmi irányelve a személyes adatok elektronikus kommunikációs ágazatban történő feldolgozását illetően azzal, hogy megkönnyíti az ilyen adatok szabad áramlását az elektronikus hírközlési szolgáltatásokon keresztül. Az elektronikus adatvédelemről szóló irányelv különösen megköveteli a felhasználó hozzájárulását „sütik” vagy az egyén készülékén (pl. táblagépén vagy okostelefonján) hozzáférési és tárolási információk egyéb formáinak használatakor. 62

Az adatvédelmi irányelv a „személyes adatok” feldolgozására vonatkozik.

Személyes adat: a valamely azonosított vagy azonosítható természetes személyre („az érintett”) vonatkozó bármely információ. Az azonosítható személy olyan személy, aki közvetlen vagy közvetett módon azonosítható, különösen egy azonosító számra vagy a személy fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy társadalmi önazonosságára vonatkozó egy vagy több tényezőre történő utalás révén. Az adatkezelő az a személy vagy szerv, amely meghatározza a személyes adatok feldolgozásának céljait (2. cikk a) pont). Az adatkezelőnek meg kell felelnie az adatvédelmi szabályok törvényi kötelezettségeinek.

Az adatfeldolgozásnak, amely magában foglalja a személyes adatok gyűjtését és tárolását is, tisztességesnek és törvényesnek kell lennie. A tisztességes adatfeldolgozás egyik szempontja, hogy az érintett releváns tájékoztatást kapjon, beleértve:

Øaz adatkezelő, vagy ha van ilyen, képviselőjének személye;

Øaz adatkezelés céljai;

Øbármely egyéb információ, mint például:

1. a kezelt személyes adatok kategóriái;

2. az adatok címzettjei vagy a címzettek kategóriái;

3. betekintési jog és az érintettre vonatkozó adatok helyesbítéséhez való jog;

4. hogy a személyes adatokat harmadik feleknek kiadják-e, valamint;

5. arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a kérdések megválaszolása kötelező vagy önkéntes, továbbá a válaszadás elmulasztásának lehetséges következményei, tájékoztatás a betekintési jogról és a saját személyes adatok helyesbítéséhez való jogról;

amennyiben e további információk, tekintettel az adatgyűjtés sajátos körülményeire, az érintett vonatkozásában a tisztességes adatfeldolgozás biztosításához szükségesek. 63

A személyes adatok tisztességes és törvényes kezelése megköveteli, hogy betartsák az adatvédelmi elveket, és legalább a törvényes adatkezelés hat oka közül az egyik érvényes legyen az adatkezelési tevékenységre. Ezen kritériumok egyike az egyén hozzájárulása.

Egy másik kritérium szükség esetén vonatkozik, az adatkezelés körülményeitől és céljaitól függően.

Az adatvédelmi elvek előírják, hogy a személyes adatok:

Øgyűjtése csak meghatározott és törvényes célból történhet, és további kezelése nem végezhető e célokkal összeférhetetlen módon;

Øaz adatoknak helyesnek és lényegesnek kell lenniük, és nem haladhatják meg a feldolgozás célját;

Øaz adatoknak pontosnak kell lenniük, és a hibás adatokat törölni vagy helyesbíteni kell;

Øa szükségesnél hosszabb ideig nem tárolhatók.

Az adat-vezérelt üzleti struktúrák egyre inkább túlsúlyba kerülnek az online világban. Különösen az online platformok elemzik, kezelik és értékesítik a fogyasztói preferenciákhoz kapcsolódó és egyéb felhasználó által generált tartalmat. Ez, a reklámozással együtt gyakran a bevételeik fő forrását jelenti.

Az ilyen típusú helyzetekben a személyes adatok gyűjtésének és kezelésének meg kell felelnie az adatvédelmi irányelv fent említett törvényi követelményeinek. Az egyéneknek képesnek kell lenniük jogaik gyakorlására az ilyen adatkezelés tekintetében. Ide tartoznak többek között a következők:

Øa személyes adataikhoz való hozzáférés joga;

Øaz adatkezelés kifogásolásához való jog (pl. direkt marketing);

Øszemélyes adataik törléséhez való jog.

Példa:

· Az az alkalmazásfejlesztő, aki dönt a személyes adatok gyűjtéséről és kezeléséről az adatvédelmi irányelv szerinti „adatkezelő”. Ezért az alkalmazásfejlesztőnek tájékoztatnia kell a fogyasztókat legalább arról, hogy ki és milyen típusú személyes adatokat kezel, és milyen célokból. Egy az ügyféllel közölt célokkal összeegyeztethetetlen további célokból személyes adatokat kezelő alkalmazásfejlesztő sérti az adatvédelmi irányelvet. Az alkalmazásfejlesztőnek meg kell felelnie az elektronikus adatvédelemről szóló irányelv szerinti kötelezettségeinek is, és biztosítania kell, hogy a fogyasztó előzetes hozzájárulását beszerezze „sütik” vagy az egyén készülékén (pl. okostelefonján) hozzáférési és tárolási információk egyéb formáinak használatakor.

2018. május 25-től a 95/46/EK irányelvet felváltja a 2016-ban elfogadott általános adatvédelmi rendelet. 64

Az új szabályok erősítik a meglévő jogokat, és az egyéneket személyes adataik tekintetében nagyobb ellenőrzéssel ruházzák fel.

Közelebbről ezek a szabályok az alábbiakat foglalják magukban:

Øegységes, páneurópai adatvédelmi törvény létrehozása: az érintetteknek, hatóságoknak és vállalatoknak egyszerűen egyetlen uniós rendeletet kell kezelniük a 28 nemzeti törvénnyel szemben;

Økönnyebb hozzáférés a saját személyes adatokhoz: az egyének a meglévő követelményeken felül több információval rendelkeznek személyes adataik kezelésére vonatkozóan, és ezt az információt világos és érthető formában kell rendelkezésre bocsátani;

Øjog arra vonatkozóan, hogy az érintettek például tudják, ha feltörték a személyes adatokat: a vállalatoknak és szervezeteknek például a lehető leghamarabb be kell jelenteniük a nemzeti felügyeleti hatóságnak súlyos személyes adatsértések eseteit, hogy a felhasználók megfelelő intézkedéseket hozhassanak.

Az adatvédelmi irányelv és az elektronikus adatvédelemről szóló irányelv kereskedő általi megsértésen önmagában nem mindig jelenti, hogy az adott gyakorlat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet is sérti.

Az ilyen adatvédelmi szabálysértéseket azonban a kereskedelmi gyakorlatok általános tisztességtelenségének tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében történő vizsgálatakor kell mérlegelni, különösen olyan helyzetekben, ahol a kereskedő a fogyasztói adatokat az adatvédelmi előírásokat megszegve kezeli, pl. direkt marketing célokra vagy bármely más kereskedelmi célra, mint például a profilírozás, személyes árazás vagy adatbanki felhasználásra.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szempontjából az első mérlegelendő kérdés a kereskedelmi gyakorlat átláthatóságának mérlegelése.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. és 7. cikkének értelmében a kereskedők nem téveszthetik meg a fogyasztókat olyan szempontok alapján, amelyek valószínűleg befolyásolják ügyleti döntéseiket. Konkrétabban, a 7. cikk (2) bekezdése és az I. melléklet 22. pontja megakadályozza, hogy a kereskedők a kereskedelmi gyakorlat mögött elrejtsék a kereskedelmi szándékot.

A fogyasztók személyes adataira vonatkozó adatvédelmi tájékoztatási követelmények nem csupán a jelentősnek minősülő kereskedelmi tájékoztatás vonatkozásában korlátozottak (7. cikk (5) bekezdése).

A személyes adatok, fogyasztói preferenciák és egyéb felhasználó által létrehozott tartalom „de facto” gazdasági értékkel rendelkezik, és azokat harmadik feleknek értékesítik.

Következésképpen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (2) bekezdése és I. mellékletének 22. pontja értelmében, ha a kereskedő nem tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy az általa a kereskedőnek a szolgáltatás igénybevétele érdekében megadandó adatokat kereskedelmi célokból fogják felhasználni, az a jelentős információkkal kapcsolatos megtévesztő mulasztásnak minősülhet.

A körülményektől függően ez annak az uniós adatvédelmi követelmény megsértésének is minősülhet, amely szerint az érintett egyénnek meg kell adni a szükséges tájékoztatást személyes adatai kezelésének céljaira vonatkozóan.

1.4.11Kölcsönhatás az EUMSZ 101.-102. cikkeivel (versenyszabályok)

Az 1/2003 rendelet 65 biztosítja a jogi keretet az EUMSZ 101. és 102. cikkében lefektetett versenyszabályok végrehajtásához.

Az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdése bizonyos körülmények között tiltja az olyan vállalkozások közötti megállapodásokat, vállalkozások társulásai által hozott döntéseket és összehangolt magatartásokat, például a beszerzési vagy eladási árak vagy egyéb üzleti feltételek rögzítését, amelyek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Lényeges tulajdonsága, hogy kettő vagy több vállalkozás minden versenyellenes célú vagy hatású összejátszó magatartása tiltott és automatikusan érvénytelen.

Az EUMSZ 102. cikke bizonyos körülmények között tiltja, hogy egy vagy több vállalkozás visszaéljen meglévő erőfölényével. Lényeges tulajdonsága, hogy a visszaélő magatartást akkor is tiltja, ha egyetlen vállalkozás van erőfölényben. Az ilyen visszaélés például lehet egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek, vagy tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak közvetlen vagy közvetett kikötése.

Noha ezek a gyakorlatok bizonyos körülmények között tiltottak a versenyszabályok értelmében, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében nem minősülnek automatikusan tisztességtelennek. A versenyszabályok megsértését azonban figyelembe kell venni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében vett tisztességtelenség vizsgálatakor. Ilyen helyzetekben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5. cikke (2) bekezdésének általános kikötése az irányadó.

1.4.12Kölcsönhatás az Európai Unió Alapjogi Chartájával

51. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Unió Alapjogi Chartája akkor vonatkozik a tagállamokra, ha azok uniós jogszabályt alkalmaznak, így tehát akkor is, amikor végrehatják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv rendelkezéseit. A Charta többek között a személyes adatok védelmére (8. cikk) 66 , a gyermekek jogaira (24. cikk) 67 , a fogyasztóvédelemre (38. cikk) és a hatékony jogorvoslathoz, valamint tisztességes tárgyaláshoz való jogra (47. cikk) vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket.

A Bíróság hangsúlyozta a Charta igazságszolgáltatáshoz való jogról szóló 47. cikkének fontosságát a fogyasztók rendelkezésére álló jogorvoslatokra vonatkozóan az uniós irányelvek értelmében biztosított fogyasztói jogokkal kapcsolatban. A Bíróság által hivatkozott tényleges érvényesülés elve azt jelenti, hogy a nemzeti eljárási szabályok nem tehetik rendkívül nehézzé vagy gyakorlatilag lehetetlenné az uniós jog által a fogyasztókra ruházott jogok gyakorlását. 68

1.4.13Kölcsönhatás az EUMSZ 34.-36. cikkeivel

Egy olyan területen hozott nemzeti intézkedést, amely az uniós szintű átfogó harmonizáció tárgyát képezte, az adott harmonizációs intézkedés, nem pedig az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) szempontjából kell vizsgálni. 69 Ezért, amikor a nemzeti intézkedés a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartozik (ezzel a fenti 1.1. és 1.2. szakaszok foglalkoznak) azt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel nem pedig az EUMSZ-szel szemben kell vizsgálni.

Azokat a nemzeti intézkedéseket, amelyek sem a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, sem a másodlagos uniós jog más harmonizációs eszközének hatálya alá nem tartoznak, az EUMSZ 34-36. cikkei értelében kell vizsgálni. Az EUMSZ 34. cikkében lefektetett mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek tilalma kiterjed a tagállamok által törvénybe iktatott minden olyan kereskedelmi szabályra, amely képes közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan megakadályozni az Unión belüli kereskedelmet. 70

A Bíróság kimerően foglalkozott annak kérdésével, hogy a nemzeti szabály mikor képes megakadályozni az Unión belüli kereskedelmet.

Nevezetesen a Keck–ügyben 71 a Bíróság álláspontja az volt, hogy a bizonyos értékesítési megállapodásokat korlátozó vagy tiltó nemzeti rendelkezéseknek nem az a célja, hogy közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan megakadályozza a tagállamok közötti kereskedelmet mindaddig, amíg, először, ezek a rendelkezések a nemzeti területen belül működő összes vonatkozó kereskedőre vonatkoznak, másodszor pedig, a hazai termékek és más tagállamok termékeinek forgalmazását törvényileg és ténylegesen is azonos módon befolyásolják. 72

Az értékesítési megállapodások listájába a Bíróság felvette a forgalmazás feltételeihez és módszereihez kapcsolódó intézkedéseket, 73 az áruk értékesítésének idejére vonatkozó intézkedéseket, 74 az áruk értékesítésének helyéhez kapcsolódó intézkedéseket vagy az arra vonatkozó korlátozásokat, hogy ki értékesítheti az árukat, 75 illetve az árszabályozási intézkedéseket. 76

A Bíróság joggyakorlatában említett értékesítési megállapodások néhány példája, nevezetesen a forgalmazás feltételeit és módjait szabályozó nemzeti rendelkezések, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá tartoznának, ha azok a fogyasztók gazdasági érdekeit védő üzleti vállalkozások és fogyasztók közötti kereskedelmi gyakorlatnak minősülnének.

Számos, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv vagy egyéb másodlagos uniós jog hatálya alá nem tartozó kereskedelmi gyakorlat a Keck ítélet értelmében értékesítési megállapodásnak minősülhet. Ezek az értékesítési megállapodások az EUMSZ 34. cikkének hatálya alá tartoznak, ha azok, törvényileg vagy ténylegesen, hátrányos megkülönböztetést eredményeznek a termékek származási helye alapján. Törvényileg akkor valósul meg a hátrányos megkülönböztetés, ha az intézkedések nyilvánvalóan megkülönböztetőek, miközben a tényleges diszkrimináció ennél összetettebb. Az ilyen intézkedéseket egyedileg kellene vizsgálni.

Ha egy intézkedés vagy nemzeti gyakorlat sérti az EUMSZ 34. cikkét, az elvben indokolható az EUMSZ 36. cikke értelmében vagy a Bíróság által elismert, valamely közérdeken alapuló kényszerítő előírás alapján. A nemzeti hatóságoknak kell igazolniuk, hogy az áruk szabad mozgásának korlátozása ezen okok egyike. 77 Továbbá a tagállam köteles igazolni, hogy jogszabálya szükséges a hivatkozott közérdek hatékony védelmére 78 .

Ezek az intézkedések viszont csak akkor engedhetők meg, ha arányban állnak az elérni kívánt céllal, és a célt nem lehet az EU-n belüli kereskedelmet kevésbé korlátozó intézkedéssel elérni. 79

A közelmúltban a Bíróság kimondta, hogy „annak megállapítása során, hogy a szóban forgó korlátozás arányos-e, azt is fontos megállapítani, hogy az azzal összefüggésben megvalósított intézkedések nem lépik-e túl a törvényes cél eléréséhez szükséges mértéket. Másképp fogalmazva, fontos meghatározni, hogy léteznek-e olyan alternatív intézkedések, amelyek szintén alkalmasak az adott cél elérése, miközben ugyanakkor kevésbé korlátozó a hatásuk a közösségen belüli kereskedelemre”. 80

Továbbá a Bíróság megállapította, hogy „szem előtt kellene tartani, hogy ezzel összefüggésben egy ilyen korlátozó intézkedés csak akkor tekintendő úgy, mint amely megfelel az uniós jog előírásainak, ha az valóban tükrözi a követett cél következetes és szisztematikus módon történő elérése biztosításának fontosságát”. 81

1.5A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és az önszabályozás közötti viszony

 

2. cikk f) pont

„magatartási kódex”: nem tagállami törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés által előírt megállapodás vagy szabályegyüttes, amely meghatározza azon kereskedők magatartását, akik egy vagy több sajátos kereskedelmi gyakorlat vagy üzletág vonatkozásában e kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerték el;

10. cikk

Magatartási kódexek

Ez az irányelv nem zárja ki azt, hogy – a tagállamok esetleges támogatása mellett – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat a magatartási kódexek felelősei ellenőrizzék, valamint hogy a 11. cikkben említett személyek vagy szervezetek az ilyen testületekhez forduljanak, amennyiben az ilyen testületek előtti eljárások a szóban forgó cikkben említett bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárások mellett rendelkezésre állnak. Az ilyen ellenőrző testületekhez való fordulás soha nem tekinthető a bíróság vagy közigazgatási hatóság előtti – 11. cikk szerinti – jogorvoslatról való lemondásnak.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv elismeri az önszabályozó mechanizmusok fontosságát, és egyértelművé teszi a magatartási kódexek felelőseinek és a szabályozási testületeknek a végrehajtásban játszott szerepét. A tagállamok ösztönözhetik a kódexek felelőseit, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv végrehajtásán túl aktívan keressék a tisztességes kereskedelmi gyakorlatokat.

Ha az önszabályozó kódexek felelősei szigorúan és pontosan alkalmazzák a kódexekben foglalt szabályokat, akkor ezáltal csökkenhet az igazgatási és bírósági végrehajtási fellépés szükségessége. Sőt, ha magasak a követelmények és az ipari szereplők azoknak nagyjából eleget tesznek, e szabályok hasznos hivatkozási pontként szolgálhatnak a nemzeti hatóságok és bíróságok számára annak megvizsgálásához, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról van-e szó.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv számos rendelkezése megakadályozza, hogy a kereskedők méltatlanul kihasználják a fogyasztók önszabályozó kódexekbe vetett bizalmát. Ezzel részletesebben foglalkozik a magatartási kódexek be nem tartásáról szóló 3.3.3. szakasz.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvnek való megfelelés javítása érdekében 2012-ben az Európai Bizottság elindított kettő, az érintett felekkel folytatott többoldalú párbeszédsorozatot, amelyben összehozta az ipar képviselőit, a nem kormányzati szervezeteket és a nemzeti hatóságokat. A környezetbarát jellegről szóló kijelentésekkel foglalkozó több érdekeltet magában foglaló munkacsoport 82 és az összehasonlító eszközökkel foglalkozó több érdekeltet magában foglaló munkacsoport 83 az 5.1. (Környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentések) és az 5.2.6. (Összehasonlító eszközök) szakaszokban részletesebben tárgyalt hasznos információkat szolgáltattak. E csoportok a következő dokumentumokat állították össze:

Ø„A környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentések megfelelőségi kritériumai”: az érdekeltek többoldalú véleménye, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson a kereskedőknek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazásában a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentéseket illetően,

Øaz összehasonlító eszközök fő elveinek felsorolása.

Ezek a dokumentumok, amelyek önmagukban jogilag nem kötelező érvényűek, a következő helyen érhetők el:

http://ec.europa.eu/consumers/consumer_rights/unfair-trade/unfair-practices .

E többoldalú munkacsoportokban részt vevő érdekeltek elkötelezték magukat ezek magvalósítása kritériumainak/elveinek terjesztése, előmozdítása és megvalósítása és/vagy a megvalósítás támogatása mellett.

1.6A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazása harmadik országokban létrehozott kereskedőkre

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem uniós kereskedőkre történő alkalmazhatóságát a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK rendelet (Róma II.) szabályozza. Ezt a rendeletet a „polgári és kereskedelmi ügyek területét érintő, olyan szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra kell alkalmazni, amelyek több állam jogához kapcsolódnak”. A Róma II polgári és kereskedelmi jogvitákban is alkalmazandó.

 

A Róma II. rendelet 6. cikkének (1) bekezdése:

A tisztességtelen versenyt megvalósító cselekményből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra alkalmazandó jog azon ország joga, amelyben az a versenyviszonyokat vagy a fogyasztók kollektív érdekeit sérti vagy sértheti.

Amikor a Róma II. rendelet 6. cikke (1) bekezdésének feltételei teljesülnek, pl. megtévesztő reklám célozza meg az uniós fogyasztókat, és ez sérti az uniós fogyasztók kollektív érdekeit, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazandó.



2.Általános fogalmak

2.1A kereskedő fogalma

 

2. cikk b) pont

„kereskedő": az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el.

E meghatározás nemcsak azon kereskedőket foglalja magában, akik saját nevükben tevékenykednek, hanem azon személyeket, köztük fogyasztókat is, akik egy másik kereskedő „nevében” vagy „javára” járnak el.

Példa:

·Egy lett bíróság megállapította, hogy a médiában egy másik vállalat nevében és érdekében hirdetéseket elhelyező vállalat, aki a szolgáltató volt, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet átültető nemzeti rendelkezések értelmében kereskedőnek minősül. 84

·Az Európai Fogyasztóvédelmi Együttműködési Hálózaton keresztül eljáró nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságok közös végrehajtási intézkedéseket hajtottak végre az alkalmazáson belüli vásárlásokat felkínáló online játékok vonatkozásában. Tisztázták, hogy – noha az alkalmazás tartalmáért való felelősséget elsődlegesen az alkalmazásfejlesztő viseli – az alkalmazás-áruház szolgáltatója szintén felelőssé tehető annak biztosításáért, hogy a platformjaikon futó játékok ne tartalmazzanak közvetlenül gyermekeknek szóló felhívásokat. 85

Ezért a 2. cikk b) pontja, valamint a felelősségre és szankciókra vonatkozó nemzeti törvények értelmében valamely kereskedő egy másik kereskedővel egyetemlegesen felelőssé tehető a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvnek ez utóbbi által az előbbi nevében elkövetett megsértéséért.

Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor látszólag fogyasztók árusítanak termékeket más fogyasztók számára, valójában azonban ezek az egyének vagy maguk is kereskedők vagy kereskedők nevében járnak el („vállalkozás által fogyasztók felé történő rejtett” értékesítések).

Azt, hogy egy kereskedő „kereskedőnek” vagy fogyasztónak minősül-e egyedileg kell megvizsgálni. Eltérő kritériumok lehetnek relevánsak, mint például:

Øaz eladónak van-e nyereségszerzési motivációja, ideértve azt a tényt, hogy esetleg javadalmazásban vagy egyéb ellenszolgáltatásban részesült az adott kereskedő nevében történő eljárásért;

Øaz ügyletek száma, összege és gyakorisága;

Øaz eladó árbevétele;

Øvalamint annak megvizsgálása, hogy az eladó újbóli eladás céljából veszi-e a termékeket.

A kereskedő fogalmába tartozhatnak például azon személyek, akiknek a fő tevékenysége, hogy nagyon gyakran online értékesítenek termékeket úgy, hogy azért vesznek termékeket, hogy azokat magasabb áron adják el.

A jótékonysági vagy más etikai célú szervezetek attól függően minősülhetnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében kereskedőnek, hogy folytatnak-e kereskedelmi tevékenységet (pl. bizonyos etikai normáknak megfelelő termékek értékesítése). Amikor kereskedőként tevékenykednek, kereskedelmi tevékenységeik tekintetében mindig eleget kell tenniük a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv rendelkezéseinek. Például a termék származási helyével vagy etikai vonatkozásaival kapcsolatos információknak nem szabad megtévesztőnek lenniük.

Egy szervezet „nonprofit” szerkezete lényegtelen annak értékelése szempontjából, hogy az kereskedőnek minősül-e vagy sem.

Ugyanez vonatkozik a hatóságokra is, amelyek a körülményektől függően kereskedőnek minősülhetnek, ha kereskedelmi tevékenységet végeznek.

Példa:

·A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazásában a kereskedő fogalma alá tartozhat az olyan önkormányzat, amely engedményes áron árusít jegyeket egy általa szervezett művészeti kiállításra.

A BKK Mobil Oil ügyben a Bíróság megerősítette, hogy egy közérdekű feladatokkal, például kötelező egészségbiztosítási alap kezelésével megbízott közjogi szerv „kereskedőnek” minősülhet:

„az uniós törvényhozás a „kereskedő” fogalmát különösen tág jelentéssel ruházta fel, amire utal a „minden olyan természetes vagy jogi személy”, amely kereső tevékenységet folytat, és hatálya alól nem zárja ki azokat a szervezeteket, amelyek közérdekű feladatokat látnak el, vagy azokat, amelyekre a közjog az irányadó”. 86

A Bíróság továbbá az alábbi következtetésre jutott:

„[...] A BKK azon tagjait, akiket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazásában nyilvánvalóan fogyasztóknak kell tekinteni, félrevezették ezen testület által terjesztett megtévesztő információkkal, és ezzel meggátolták őket abban, hogy tájékozott döntést hozzanak, […] és olyan döntés meghozatalára késztették őket, amelyet ennek az információnak a hiányában nem hoztak volna meg, ahogy azt az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előirányozta. Ilyen körülmények között irreleváns az, hogy a szóban forgó testület vagy az általa ellátott speciális feladatok államinak vagy magánnak minősülnek-e.” 87

Különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének (a „feketelista”) 22. pontja alapján az alábbi gyakorlat tilos:

Az I. MELLÉKLET 22. pontja

Annak valótlan állítása, vagy olyan hamis benyomás keltése, hogy a kereskedő nem a saját kereskedésével, vállalkozásával, mesterségével vagy szakmájával kapcsolatos célból jár el, vagy hamis módon fogyasztóként való fellépés.

Példa:

·Egy szállodának a fogyasztók pozitív észrevételeit megjelenítő weboldala, amely észrevételeket valójában a szálloda tulajdonosa írta.

2.2A kereskedelmi gyakorlat fogalma

2. cikk d) pont

„az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai”: a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítés, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával;

A Bíróság megállapította, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. bekezdésének d) pontjában szereplő egyedüli kritérium az, hogy a kereskedő gyakorlatának közvetlenül kapcsolódnia kell egy termék vagy szolgáltatás fogyasztóknak történő reklámozásához, eladásához vagy szolgáltatásához. 88

Egy kereskedelmi gyakorlat „közvetlenül kapcsolódhat” egy termék reklámozásához, például azzal, hogy „arra vonatkozóan ad tájékoztatást, hogy a termékhez egy bizonyos időszak alatt vonzó áron lehet hozzájutni”. 89 A jelenleg rendelkezésre álló ítélkezési gyakorlat alapján nehéz megszabni azt a határt, amikor egy kereskedelmi gyakorlat már nem kapcsolódik közvetlenül egy termék reklámozásához. Azonban, például, amikor a kereskedő reklámüzeneteket nem tartalmazó utcatérképet árusít, és a fogyasztó ezt a térképet használja, hogy megtalálja az utat egy adott üzlethez, értelmetlen lenne az utcatérkép árusítását az adott üzlet termékei reklámozásához „közvetlenül kapcsolódó” kereskedelmi gyakorlatnak minősíteni.

A Bíróság kijelentette, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá egy szakember olyan tevékenysége tartozik, amely valamely áruhoz vagy szolgáltatáshoz kapcsolódó kereskedelmi ügyletből következik, szerződés megkötését követően vagy az adott szerződés végrehajtása során. 90

Ez alapján a Bíróság az alábbi következtetésre jutott:

„[…] annak ténye, hogy az érintett szakember tevékenységére csak egyszer került sor, és csak egyetlen fogyasztót érintett, ebben az összefüggésben lényegtelen.

Sem a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikkének c) és d) pontjában, 3. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt meghatározások, sem az utóbbi összességében mérlegelve nem tartalmaz utalást arra, hogy a szakember cselekedetének vagy mulasztásának ismétlődőnek kellene lennie vagy egynél több fogyasztót kellene érintenie.”

„[…] ha egy szakember hibás tájékoztatást ad a fogyasztónak, mint például a fő eljárásban szóban forgó tájékoztatás, azt az irányelv alkalmazásában „megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak” kell minősíteni még akkor is, ha a tájékoztatás csak egyetlen fogyasztót érintett.” 91

2.3Az „ügyleti döntés” fogalma

 

2. cikk k) pont

„ügyleti döntés”: a fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljon-e, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, egy összegben vagy részletekben fizessen-e, a terméket megtartsa vagy elidegenítse-e, a termékkel kapcsolatos szerződéses jogát gyakorolja-e, valamint hogy a fogyasztó a cselekvés vagy a cselekvéstől való tartózkodás mellett döntsön-e.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv általános rendelkezései (5-9. cikkek) azokkal a tisztességtelen, megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkoznak, amelyek alkalmasak a fogyasztók gazdasági magatartásának torzítására, és ezzel ténylegesen vagy valószínűsíthetően olyan döntés meghozatalára késztetik vagy őket, amelyet egyébként nem hoztak volna meg.

A 2. cikk k) pontjában szereplő megfogalmazás azt sugallja, hogy a fogalommeghatározást tág értelemben kell értelmezni, és hogy az ügyleti döntés fogalmába a fogyasztó által egy termékkel kapcsolatban hozott döntések széles köre beletartozik.

A Bíróság megállapította, hogy az „ügyleti döntés” nem csak az arra vonatkozó döntésre terjed ki, hogy megvásároljanak-e egy terméket, vagy sem, hanem az ehhez a döntéshez közvetlenül kapcsolódó döntésre, így különösen az üzletbe való belépésre vonatkozó döntésre is:

„mivel a fő eljárásban szóban forgó kereskedelmi gyakorlat egy termékhez egy bizonyos időszak alatti vonzó áron való hozzájutáshoz kapcsolódó tájékoztatásra vonatkozik, meg kell határozni, hogy a termék megvásárlását előkészítő cselekedetek, például a fogyasztó útja az üzlethez, vagy az üzletbe való belépés tekinthető-e ügyleti döntésnek az irányelv alkalmazásában.

[…] „a fogyasztó minden arra irányuló döntése, hogy vásároljon-e, hogyan és milyen feltételek mellett” ügyleti döntésnek minősül. Ez a fogalom ezért nem csak az arra vonatkozó döntésre terjed ki, hogy megvásároljanak-e egy terméket, vagy sem, hanem az ehhez a döntéshez közvetlenül kapcsolódó döntésekre, így különösen az üzletbe való belépésre vonatkozó döntésre is.

[…] az irányelv 2. cikkének k) pontját úgy kell értelmezni, hogy az „ügyleti döntés” fogalmába beletartozik minden olyan döntés, amely kapcsolódik ahhoz a döntéshez, hogy megvásároljanak-e egy terméket vagy sem.” 92

Ebben az értelemben az ügyleti döntés fogalma magában foglalja a vásárlást megelőző és a vásárlás utáni döntéseket is.

A vásárlás mellett vagy ellen szóló döntésen túl a fogyasztó az ügyleti döntések széles körét hozhatja meg egy termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban.

Ezek az ügyleti döntések olyan cselekvéseket eredményezhetnek, amelyek a nemzeti szerződési jog alapján jogi következményekkel járnak, és azokat a fogyasztó bármikor meghozhatja: attól kezdve, hogy először találkozott a reklámmal, egészen a termék életciklusának végéig vagy a szolgáltatás utolsó felhasználásáig.

Számos vásárlást megelőző döntés tekinthető ügyleti döntésnek.

Példa:

·Annak eldöntése, hogy a fogyasztó a kereskedelmi ajánlat hatására elutazik egy outletbe vagy boltba, annak eldöntése, hogy belép egy üzletbe.

·Annak eldöntése, hogy meghallgatja a kereskedő által tartott termékbemutatót.

·Annak eldöntése, hogy a kereskedelmi ajánlat hatására az interneten megrendel valamit.


Egy termék megvásárlása vagy egy szolgáltatás megrendelése vagy előfizetése után hozott számos vásárlás utáni döntés ügyleti döntésnek minősülhet.

Példa:

·Annak eldöntése, hogy visszalép vagy felmond egy szolgáltatási szerződést.

·Annak eldöntése, hogy szolgáltatót vált.

A harmadik felek által elkövetett megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok esetében az e-kereskedelemről szóló irányelv 14. cikke meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett bizonyos online platformok nem felelősek harmadik felek platformon tárolt jogellenes információiért, amikor az irányelv rendelkezésének értelmében tárhelyszolgáltatást nyújtó közvetítőként járnak el.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szempontjából az a döntő, hogy az adott online közvetítő kereskedőnek minősül-e, és részt vett-e valamely terméknek a fogyasztók részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával közvetlen kapcsolatban álló üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatában. Az online közvetítő csak akkor sérti meg a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet, ha kereskedőnek minősül és részt vesz ilyen kereskedelmi gyakorlatokban, és ezt az irányelv értelmében tiltott módon teszi. Ebben a kapcsolatban a közvetítő nem hivatkozhat a felelősség alóli mentességre az e-kereskedelemről szóló irányelv 14. cikke szerint, ha ezek a gyakorlatok a közvetítő saját cselekedeteire vonatkoznak, nem pedig a tárolt információkra, vagy ha a közvetítő tudott az ilyen információkról vagy azok felett ellenőrzést gyakorolt. 93

Sok fogyasztó először keresőprogramok vagy összehasonlító eszközök segítségével vagy online felhasználói vélemények áttanulmányozásával keresnek termékeket, és ezt követően lépnek a tényleges vásárlás megtételéhez a legjobb ajánlatot kínáló kereskedő weboldalára.

 

Példa:

·Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet, ha a kereskedő nem biztosít online összehasonlító eszközt annak érdekében, hogy a fizetett termékmegjelenítést a fogyasztók számára megfelelően közzétegye függetlenül attól, hogy a fogyasztó által az összehasonlító eszközzel összehasonlított termékeket közvetlenül az összehasonlító eszköz szolgáltatója vagy harmadik fél értékesítők kínálják-e eladásra. Ebben az esetben az összehasonlító eszköz szolgáltatójának nem átlátható kereskedelmi gyakorlata a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönözheti, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

 

Ezenkívül az egy fogyasztóra irányuló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat egy másik fogyasztó által hozott olyan ügyleti döntéshez vezethet, amelyet ez utóbbi egyébként nem hozott volna meg.

Példa:

·Megtévesztésnek vagy mulasztásnak minősülhet az online felhasználói véleményeket kínáló kereskedőnek a kereskedelmi gyakorlata, ha kiszűri a negatív véleményeket, még akkor is, ha a vonatkozó ügyleti döntés a negatív véleményének eltávolítására vagy közzétételének mellőzésére kényszerítettől eltérő fogyasztó által meghozott döntéshez kapcsolódik. Ilyen helyzetben a kereskedő általi hamis vagy félrevezető általános benyomás keltése a véleményeket közlő oldal jellegéről vagy működéséről a véleményeket olvasó átlagfogyasztót arra ösztönözheti, hogy kapcsolatba lépjen egy ott felsorolt kereskedővel (és később szerződést kössön vele), amelyre vonatkozó döntését nem hozta volna meg, ha tudta volna, hogy visszatartották a róla szóló negatív véleményeket.

A keresőmotorokat, összehasonlító eszközöket és felhasználói véleményeket az 5.2. fejezet tárgyalja részletesebben (Online ágazat).

2.4A „fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása”

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv általános rendelkezései (5-9. cikkek) azokkal a tisztességtelen, megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatokkal foglalkoznak, amelyek alkalmasak a fogyasztók gazdasági magatartásának torzítására. Ezek a rendelkezések kicsit más megfogalmazással fejezik ki ezeket a követelményeket.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében a kereskedelmi gyakorlat akkor tisztességtelen, ha az ellentétes a szakmai gondosság által támasztott követelményekkel, és „jelentősen torzítja vagy torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását”. Azonban a 6., 7. és 8. cikkek tiltják a megtévesztő vagy agresszív kereskedelmi gyakorlatot, ha az az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti vagy késztetheti, amelyet egyébként nem hozott volna meg”.

Az 5. cikk (2) bekezdése a 6., 7. és 8. cikkektől eltérően fogalmazza meg azt a követelményt, miszerint ahhoz, hogy a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen legyen, képesnek kell lennie arra, hogy torzítsa a fogyasztó gazdasági magatartását. Első ránézésre ez a nyilvánvaló ellentmondás problémát okozhat az értelmezésben. Azonban az 5. cikk (2) bekezdését a 2. cikk e) pontjával együtt kell olvasni, ami a következőt rögzíti:

 

2. cikk e) pont

„a fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása”: a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazása, hogy érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és amely ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

Következésképpen az 5. cikk (2) pontja alapján az dönti el, hogy egy kereskedelmi gyakorlat jelentősen torzítja vagy torzíthatja” a fogyasztó gazdasági magatartását, hogy a kereskedelmi gyakorlat „olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi vagy ösztönözheti a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg”.

Ez ugyanaz a vizsgálat, amelyet a 6., 7. és 8. cikkek alapján is el kell végezni. Ebből következik, hogy az 5. cikk (2) bekezdésének megfogalmazása eltér a későbbi cikkek megfogalmazásától, azonban a fogyasztó gazdasági döntésének jelentős torzítására vonatkozó követelmény azonos.

Az ügyleti döntés Bíróság által megállapított tág fogalma (lásd 2.3. szakaszt) lehetővé teszi, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv különféle olyan esetekre vonatkozzon, amelyekben a kereskedő tisztességtelen magatartása következtében a fogyasztó nem köt ügyletet vagy szolgáltatási szerződést.

Egy kereskedelmi gyakorlat nemcsak akkor tekinthető tisztességtelennek, ha annak következtében egy átlagos fogyasztó megvásárolja, illetve nem vásárolja meg a terméket, hanem akkor is, ha annak következtében a fogyasztó például:

Øbelép az üzletbe;

Øtöbb időt tölt az interneten egy foglalás lebonyolításával;

Øúgy dönt, hogy nem tér át egy másik kereskedőhöz vagy egy másik termékre.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem korlátozza a jelentős torzítás vizsgálatát annak felmérésére, hogy ténylegesen torzult-e a fogyasztó gazdasági megatartása (azaz ügyleti döntése). Ezzel szemben annak megvizsgálását is előírja, hogy a kereskedelmi gyakorlat alkalmas-e arra (azaz képes-e arra), hogy ilyen hatást gyakoroljon az átlagfogyasztóra. A nemzeti végrehajtó hatóságoknak ezért ki kell vizsgálniuk minden egyes eset (azaz in concreto) tényeit és körülményeit, de azt is értékelniük kell, hogy a gyakorlat milyen „valószínűsíthető” hatást gyakorol az átlagos fogyasztó ügyleti döntésére (azaz in abstracto).

Példa:

·Egy kereskedelmi hirdetés azt állította, hogy egy új gépjármű modell a „világ legbiztonságosabb autója”. Annak eldöntése során, hogy az állítás befolyásolta-e valamely fogyasztót abban, hogy megalapozott ügyleti döntést hozzon, egy svéd bíróság 94 azt állapította meg, hogy ahhoz, hogy ügyleti döntésnek minősüljön, elegendő volt az, hogy a hirdetés valószínűleg felkeltette az átlagfogyasztók érdeklődését és a fogyasztót arra késztette, hogy hozzon döntést további lépés megtételére (pl. látogasson el az üzletbe vagy a weboldalra, hogy a termékre vonatkozóan további információt szerezzen be).

2.5Az átlagfogyasztó”

 

18. preambulumbekezdés

Helyénvaló minden fogyasztó védelme a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben; ugyanakkor a 84/450/EGK irányelv elfogadása óta a Bíróság szükségesnek tartotta a reklámra vonatkozó ítélkezési gyakorlatában a feltételezett, tipikus fogyasztóra gyakorolt hatás megvizsgálását. Az arányosság elvével összhangban és az abban foglalt védelem hatékony alkalmazása érdekében ez az irányelv azt az átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, aki a Bíróság értelmezése szerint megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket is, ugyanakkor ez az irányelv rendelkezik azon fogyasztók kihasználásának megakadályozásáról is, akik tulajdonságaik alapján különösen kiszolgáltatottak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak. Amennyiben egy kereskedelmi gyakorlat célzottan egy bizonyos fogyasztói csoportra – például a gyermekekre – irányul, kívánatos, hogy a csoport átlagtagja szempontjából megvizsgálják a kereskedelmi gyakorlat hatását. Az átlagfogyasztókra vonatkozó vizsgálat nem statisztikai alapú vizsgálat. A nemzeti bíróságok és hatóságok – a Bíróság esetjogának figyelembevételével – saját mérlegelési jogkörükben határozzák meg az átlagfogyasztónak egy adott esetben tanúsított jellegzetes magatartását.

Ahogy azt a 18. preambulumbekezdés jelezte, az 5-9 cikkek pedig tovább kifejtették, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv vonatkoztatási pontja valamely kereskedelmi gyakorlat hatásának vizsgálatakor a „átlagfogyasztóról” alkotot elképzelése: „…annak meghatározásához, hogy egy adott leírás, védjegy vagy reklám célú ismertető vagy kijelentés megtévesztő-e, a megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó feltételezett elvárásait kell figyelembe venni”. 95

A fogalmat valójában a Bíróság dolgozta ki még a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv előtt. Ezután azt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv egységesítette, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok számára közös kritériumokat biztosítson a jogbiztonság megerősítése, valamint az eltérő értékelési lehetőségének csökkentése érdekében. A Bíróság ítélkezési gyakorlatában szereplő átlagfogyasztó ésszerűen kritikus, piaci magatartásában tudatos és körültekintő személy.

Példa:

·A „megfelelően körültekintő fogyasztó” nem fogja elhinni, hogy a csomagoláson szereplő reklámjelzés mérete azt jelenti, hogy a szóban forgó promóciós termék méretét ugyanilyen mértékben növelték. 96 Az átlagfogyasztó rendszerint nem fog semmilyen gyógyító hatást tulajdonítani a „bőrgyógyászatilag tesztelt” jelzéssel ellátott termékeknek, mivel azoknak semmiféle ilyen hatásuk nincs. 97

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerinti átlagfogyasztó semmi esetre sem olyasvalaki, akit csak csekély mértékben kell védeni, hiszen mindig jó helyen van ahhoz, hogy megszerezze a rendelkezésre álló információkat és azok alapján bölcsen cselekedjen. Épp ellenkezőleg, ahogy azt a (18) preambulumbekezdés hangsúlyozza, a vizsgálat az arányosság elvén alapszik. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv azért fogadta el e fogalmat, hogy megfelelő egyensúlyt találjon a fogyasztók védelmének szükségessége, valamint a szabad kereskedelem nyitott versenyképes piacon történő előmozdítása között.

Ezért az átlagfogyasztó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerinti fogalmát mindig a Szerződés 114. cikkét szem előtt tartva kell értelmezni, amely magas szintű fogyasztóvédelemről rendelkezik. Ugyanakkor a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv azon az elgondoláson alapszik, hogy aránytalan lenne, és indokolatlanul akadályozná a kereskedelmet, ha nemzeti intézkedés tiltaná azon állításokat (pl. „ömlengés” (puffery) 98 ), amelyek csupán a nagyon hiszékeny, naiv vagy felületes fogyasztókat vezetik félre. 99

Ahogy azt a 18. preambulumbekezdés kifejezetten megemlíti, az átlagfogyasztó vizsgálata nem egy statisztikai vizsgálat. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak saját ítéletük alapján – a fogyasztó feltételezhető elvárásainak figyelembe vételével, és anélkül, hogy szakértői jelentést vagy fogyasztói közvélemény-kutatást rendelne meg – képesnek kell lenniük annak meghatározására, hogy egy gyakorlat megtévesztheti-e az átlagfogyasztót. 100

Példa:

·Az egyesült királysági High Court of Justice egyik ítélete leszögezi, hogy az „átlagfogyasztó” kifejezés „azokra a fogyasztókra vonatkozik, akik önmagukkal szemben elvárható gondossággal járnak el és nem tájékozatlanok, gondatlanok vagy túlzottan meggondolatlanok”. A High Court azt is megállapította, hogy nem feltételezhető az, hogy az átlagfogyasztó el fogja olvasni egy reklámanyagon az apró betűs részt. 101

·Németországban az Oberlandesgericht Karlsruhe megállapította, hogy a csökkent látási képességekkel rendelkező személyek is tekinthetők átlagfogyasztónak, és az információk nagyon apró betűkkel történő nyomatatása megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak tekinthető. 102  A szlovák kereskedelmi felügyelet hasonló határozatot hozott. 103

·Magyarországon a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy egy ésszerűen eljáró fogyasztó nem kételkedik, és hajlamos bízni abban, hogy a kapott tájékoztatás érvényes és pontos. Az ésszerűen eljáró fogyasztó nem köteles tovább kutakodást folytatni annak érdekében, hogy a hozzá eljuttatott üzenet valóságnak megfelelő, teljes tartalmát megismerje, kivéve, ha erre az üzenet küldője nyomatékkal felhívja, vagy a szöveg tartalmából e kötelességre erős utalás van. 104

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja tovább pontosítja az átlagfogyasztóra vonatkozó vizsgálatot, amikor bizonyos fogyasztói csoportok érdekei forognak kockán. Amikor egy gyakorlattal egy adott fogyasztói csoportot céloznak meg, az adott csoport átlagos tagjának szemszögéből kell megvizsgálni a kereskedelmi gyakorlat hatását.

 

5. cikk (2) bekezdés

2. A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:

(…)

b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.

Példa:

·Egy félrevezető pelenkareklám esetében, amely kapcsolatot feltételezett az allergia és a kereskedő pelenkái között, a svéd piaci felügyelet az átlagfogyasztót azokkal kisgyermekes szülőkkel azonosította, akik nem rendelkeznek speciális ismeretekkel az allergiára vonatkozóan. 105

Tanulmány a fogyasztók kiszolgáltatottságáról az Európai Unió fő piacain 106  

A fogyasztók kiszolgáltatottságáról készült friss tanulmány a Bíróság által alkotott „átlag” és a „kiszolgáltatott” fogyasztó fogalmát vizsgálta különös figyelemmel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvre. A tanulmány azt vizsgálta, hogy ezeket a jogi fogalmakat miként értelmezik a tagállamokban, és megállapította, hogy noha számos esetben használják azokat, az értelmezésüket tekintve bizonyos mértékű eltérés tapasztalható.

A tanulmány továbbá két módon vizsgálta az átlagfogyasztó fogalmát – a tanulmányban kidolgozott mutatók relációjában a fogyasztók kiszolgáltatottságának megfogalmazásához, illetve az átlagfogyasztó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerinti definíciója relációjában, vagyis, az átlagfogyasztót „megfelelően tájékozott”, „figyelmes” és „körültekintő” fogyasztóként jellemezve.

Arra vonatkozóan, hogy az átlagfogyasztó „megfelelően tájékozott-e”, a tanulmány azt állapította meg, hogy az átlagfogyasztó, akit a fogyasztók egyes mutatókra adott válaszainak középértéke jellemzett, eléggé tájékozottnak tűnik az árakra vonatkozóan, állítása szerint elolvassa az internetes tájékoztatásokat, illetve a bankok és energiaszolgáltatók tájékoztatóit (azonban elismeri, hogy csak átlapozza, vagy felületesen átfutja azokat), és kijelenti, hogy nem hagyatkozik kizárólag a reklámokból szerzett információkra. A „figyelmes” és „körültekintő” fogalmak tekintetében a tanulmány megállapította, hogy az átalagos fogyasztó önmagát elég óvatosnak látja az emberekhez való viszonyában és döntések meghozatalában; úgy véli, hogy nem igen hajlandó kockázatot vállalni, és nem ért egyet azzal, hogy a reklámok objektív tényeket közölnek. Az átlagos fogyasztó képes volt emellett helyesen meghatározni az olyan fogalmak jelentését, mint a KWh, megabyte/mp és kamatláb, illetve helyesen válaszolt az alapvető számolási képességeket 107 és hiszékenységet mérő kérdésekre 108 . A fenti mutatók többsége a „megfelelően tájékozott”, „figyelmes” és „körültekintő” fogalmak saját bevallás szerinti átlagát tükrözi – szemben az objektív mérésekkel –, ezért csak óvatosan értelmezendők, mivel azokat – legalább részben – befolyásolhatják magatartásbeli torzítások, mint például a fogyasztók túlzott önbizalma 109 .

Ezt támasztja alá az, hogy viselkedési kísérletekben összetett ajánlatokkal szembesítve 110  az átlagos fogyasztó valójában nem volt képes kiválasztani az energia ágazat (összetett árazás) és a különböző ágazatok (csalogató árak - a piaci árak alatti bevezető árak, amelyek csak rövid ideig maradnak érvényben, és amely után az ár fokozatosan emelkedik) aktuális marketing gyakorlatait tükröző kísérletekben a legjobb ajánlatot. Az átlagos fogyasztó továbbá azt állítja, hogy soha nem hasonlítja össze a bankok és energiaszolgáltatók ajánlatait, és hogy nehézséget okoz számára e szolgáltatók ajánlatainak összehasonlítása. Az átlagos fogyasztó emellett személyes jellemző, például egészségügyi problémái, életkora, kisebbséghez való tartozás, stb. miatt bizonyos mértékig kiszolgáltatottnak érzi magát.

Összességében a mutatók többsége az átlagfogyasztót tekintve az EU 28 tagállamában egyenletes képet mutat, azonban az országok között van némi különbség 111 . Például Bulgáriában a fogyasztók 69 %-a vagy „nagyon” vagy „eléggé” nehéznek találja az energiaajánlatok összehasonlítását, míg Németországban a fogyasztók 35 %-a mondja ugyanezt. Dániában a fogyasztók 63 %-a vagy „nagyon” vagy „eléggé” nehéznek találja a bankok ajánlatainak összehasonlítását, míg az Egyesült Királyságban ez a fogyasztók 33 %-ra igaz. Ezek a megállapítások rámutatnak arra, hogy az átlagfogyasztó jellemzői a saját körülményeitől és e jellemzők mérésének módjától egyaránt függenek. A tanulmány megállapításai ezért útmutatóként szolgálhatnak az átlagfogyasztó megértéséhez, a végső jelentésben pedig országspecifikus megállapítások találhatók.

Kereskedelmi üzeneteik megtervezésekor előfordulhat, hogy a kereskedőknek időnként és a szóban forgó termék speciális jellege függvényében figyelembe kell venniük a termékeik által megcélzott átlagfogyasztókra jellemző bizonyos társadalmi, nyelvi és kulturális tényezőket. Egyes esetekben az ilyen társadalmi, nyelvi és kulturális tényezők, amelyek egy adott tagállamra is jellemzők lehetnek, indokolhatják, hogy az illetékes végrehajtó hatóság vagy bíróság másként értelmezze a kereskedelmi gyakorlatban közvetített üzenetet. Egy megtévesztő kozmetikai reklámmal kapcsolatos ügyben a bíróság megállapította, hogy:

„A vizsgálat ezen esetre történő alkalmazása érdekében számos megfontolást szem előtt kell tartani. Különösen meg kell határozni, hogy a társadalmi, kulturális vagy nyelvi tényezők indokolhatják-e a „lifting” kifejezés alkalmazását egy bőrfeszesítő krémmel összefüggésben, ami mást jelenthet a német [átlag]fogyasztó számára, mint más tagállamok fogyasztói számára, vagy hogy a termék használatára vonatkozó utasítások önmagukban elegendőek-e ahhoz, hogy kellően egyértelművé tegyék, hogy hatásai rövid-életűek, tehát semlegesítik a „lifting” kifejezésből levonható valamennyi ezzel ellentétes következtetést". 112

Továbbá a Bíróság leszögezte, hogy:

egy védjegy megtévesztő jellege miatt a reklámozás tiltását elvileg nem zárja ki az, hogy ugyanazon védjegy más tagállamokban nem minősül megtévesztőnek. […] a tagállamok közötti nyelvi, kulturális és társadalmi különbségek miatt az egyik tagállamban valószínűleg nem megtévesztő védjegy egy másik tagállamban megtévesztő lehet.” 113

Így tehát, az átlagfogyasztó vizsgálata alapján, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv teljes harmonizációt célzó jellege ellenére, társadalmi, kulturális és nyelvi tényezők alapján elméletileg indokolt lehet előírni, hogy a külföldi kereskedő további tájékoztatást biztosítson. Arról van tehát szó, hogy egy ilyen információ kihagyása megtévesztheti a célország fogyasztóit, a termék származási helye szerinti ország fogyasztóit viszont nem.

2.6Kiszolgáltatott fogyasztók

 

5. cikk (3) bekezdés – A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma

3. Azon kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek valószínűsíthetően csak a fogyasztóknak egy, e kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportjának gazdasági magatartását torzítják jelentősen – és oly módon, hogy azt a kereskedőnek ésszerűen előre kellene látnia –, az adott csoport átlagtagja szempontjából kell értékelni. Ez nem érinti azokat a megszokott és jogszerű reklámtevékenységeket, amelyek túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentéseket alkalmaznak.

19. preambulumbekezdés

Amennyiben bizonyos tulajdonságok – mint a kor, fizikai vagy szellemi fogyatékosság vagy hiszékenység – a fogyasztókat különösen kiszolgáltatottá teszik valamely kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben, és valószínűsíthetően a gyakorlat csak e fogyasztók gazdasági magatartását torzítja a kereskedő által ésszerűen előre látható módon, helyénvaló őket megfelelő védelemben részesíteni a gyakorlatnak az adott csoport átlagtagja szemszögéből történő vizsgálata révén.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv azon az elgondoláson alapszik, hogy miközben helyénvaló védeni minden fogyasztói típust a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, az 5 cikk (3) bekezdésében felsorolt csoportok valamelyikéhez tartozó fogyasztók számára nagyobb fokú védelmet kell biztosítani, mint az 5. cikk (2) bekezdésében hivatkozott „átlagfogyasztó” számára.

A 19 preambulumbekezdés tovább tisztázza az 5. cikk (3) bekezdésének értelmezését: míg az 5. cikk (3) bekezdése látszólag kizárólag „szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük” miatt minősíti kiszolgáltatottnak a fogyasztókat, a 19. preambulumbekezdés nem teljes körűen felsorolja azokat a jellemzőket, amelyek a fogyasztót „különösen kiszolgáltatottá teszik”.

Példa:

·Egy hitelintézet jelentős információkkal kapcsolatos mulasztását érintő ügyben a magyar Gazdasági Versenyhivatal álláspontja az volt, hogy azok a fogyasztók, akiket a hitelintézetek gyenge fizetőképességük miatt kirekesztettek, különösen kiszolgáltatottak bizonyos ajánlatokkal szemben. 114

Tanulmány a fogyasztók kiszolgáltatottságáról az Európai Unió fő piacain 115 :

Miután a tanulmány számba veszi a fogyasztók kiszolgáltatottsága fogalmának különféle meglévő meghatározásait és értelmezéseit, egy tág definíciót határoz meg, amelyben a marketing gyakorlatokkal szembeni nagyobb fokú kiszolgáltatottság a fogyasztók kiszolgáltatottságának öt „dimenziója” közül az egyik. A tanulmány a „kiszolgáltatott fogyasztót” a következőképpen definiálja:

„Olyan fogyasztó, akinek az esetében szocio-demográfiai jellemzők, viselkedési jellemzők, személyes helyzet vagy piaci környezet eredményeképp:

oNagyobb a kockázata annak, hogy a piacon negatív tapasztalatok érik;

oKorlátozottan képes jólétét maximalizálni;

oNehézséget jelent számára az információk megszerzése vagy feldolgozása;

oKevésbé képes megfelelő termékeket vásárolni, választani vagy azokhoz hozzájutni; vagy

oKiszolgáltatottabb bizonyos marketing gyakorlatokkal szemben".

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szempontjából e „dimenziók” közül az utolsó a legrelevánsabb, mivel az 5. cikk (3) bekezdése szerint a kiszolgáltatott fogyasztók a „kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben (…) különösen kiszolgáltatottak”.

A legtöbb fogyasztó legalább az egyik dimenzióban mutatja a kiszolgáltatottság jeleit, míg a fogyasztók egyharmadánál a kiszolgáltatottság jelei több dimenzióban is jelentkeznek. A megkérdezett fogyasztók kevesebb, mint egy ötöde egyáltalán nem mutatja a kiszolgáltatottság jeleit.

Mivel a fogyasztói kiszolgáltatottság többdimenziós, a személyes jellemzőknek a fogyasztóként tapasztalt kiszolgáltatottság valószínűségére gyakorolt hatása is az. Például, az olyan jellemzők, mint az életkor és a nem egyes dimenziókban fokozhatják a kiszolgáltatottságot, míg másokban nem.

2.6.1Az 5. cikk (3) bekezdésének kiszolgáltatottsági kritériuma

A (fizikai vagy szellemi) fogyatékosság magában foglalja az érzékszervek csökkent működését, a mozgáskorlátozottságot, valamint egyéb fogyatékosságokat.

Példa:

·Az olasz AGCM azokat a reklámokat, amelyek termékeket megtévesztően súlyos betegségeket gyógyítani képesnek állítottak be, különösen súlyosnak minősítette, mivel azok a kiszolgáltatott fogyasztókat, például a súlyos betegségben szenvedőket olyan ügyleti döntés meghozatalára késztethetik, amelyet egyébként nem hoztak volna meg. 116

E tekintetben érdemes megemlíteni, hogy az EU 2010-ben ratifikálta az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményét. 117 Az ENSZ Bizottságának első záró megjegyzéseiben 2015 októberében egy javaslatot fogalmaztak meg az EU számára, hogy „tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a jogképességüktől megfosztott fogyatékossággal élő személyek gyakorolhassák az Európai Unió szerződéseiben és jogszabályaiban lefektetett összes jogot, például (….) fogyasztói jogokat (…)”. 118

Az életkort illetően, egy kereskedelmi gyakorlatot célszerű lehet különböző életkorú fogyasztók szemszögéből megvizsgálni.

A Bizottság fogyasztói kiszolgáltatottságra vonatkozó tanulmánya 119 megállapította, hogy az életkor néhány esetben a fogyasztói kiszolgáltatottság meghatározó eleme lehet. Például, a középkorú fogyasztókhoz (34-44) képest a fiatal fogyasztók (16-24 év):

·Kevésbé valószínű, hogy cselekednek, ha problémával szembesülnek;

·Valószínűbb, hogy többet fizetnek a szolgáltatásokért, mert nem tudnak bizonyos fizetési módokat használni.

Másrészt viszont a tanulmány megállapította, hogy a fő piacokon az idősebb fogyasztók (65-74 és 75+) a középkorú fogyasztóknál (33-44) nehezebben tudják az ajánlatokat összehasonlítani és a megfelelőt kiválasztani.

Az idősebb fogyasztók koruk miatt kiszolgáltatottabbak lehetnek bizonyos kereskedelmi gyakorlatokkal szemben. Az agresszív házról házra járó értékesítő módszerek ugyan nem érintik az átlagfogyasztót, de valószínűleg megfélemlítik a fogyasztók bizonyos csoportját, különösen az idősebbeket, akik a rájuk gyakorolt nyomás miatt kiszolgáltatottabbak lehetnek az ilyen értékesítést illetően.

Az Európai Bizottság tanulmánya a gyermekeket célzó online marketingről: 120

·A gyermekeknek egyértelműen nehéz felismerni az online reklámokat és tudatosan védeni magukat a kereskedelmi célú meggyőzéstől, és az ilyen gyakorlatok befolyásolják választásaikat és viselkedésüket.

·A játékokba beágyazott reklámok viselkedésre gyakorolt tényleges hatásai egyértelműen dokumentálhatók. A játékokba beágyazott reklámok (ebben az esetben reklámjáték (advergame)) hatását vizsgáló viselkedési kísérlet arra a megállapításra vezetett, hogy egy energiadús élelmiszert reklámozó játékkal való játék több energiadús harapnivaló bevitelét váltotta ki a gyermekek körében szemben azokkal a gyermekekkel, akik nem élelmiszer típusú termékeket reklámozó advergame-mel játszottak.

·Az játékalkalmazáson belüli vásárlásokat ösztönző felhívások hatását vizsgáló viselkedési kísérlet azt állapította meg, hogy az ilyen felhívások befolyásolják a gyermekek fogyasztói viselkedését, és számos gyermek arról számolt be, hogy extra tételeket vásárolt anélkül, hogy teljes mértékben felfogta volna, hogy ez pénzbe kerül. Sok gyermek számára nehéz döntést hozni akkor, amikor alkalmazáson belüli vásárlásra kap felhívást.

·A gyermekek kiszolgáltatottsága számos tényezőtől függ, beleértve azt a közeget is, amelyen keresztül a reklámot elküldik. A gyermekek valószínűleg jobban megértik a tévében bemutatott reklám kereskedelmi szándékát, mint az online játékokban elhelyezett reklámokét. A gyermekek továbbá a közvetlenebb reklámokkal összehasonlítva kevésbé veszik észre és értik meg a „beágyazott reklámok” kereskedelmi szándékát.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5 cikkének (3) bekezdésén túl a gyermekek sajátos védelmet élveznek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének 28. pontjában foglalt, közvetlenül a gyermekeknek szóló felhívások tilalmán keresztül. Ezt a tilalmat, amely magában foglalja azt is, hogy nem gyakorolható nyomás a gyermekre annak érdekében, hogy közvetlenül megvásárolja a játékokat, vagy rábírjon egy felnőttet („nyaggatással”) arra, hogy a játékhoz kapcsolódó tételeket vásároljon számára, a 4.6. szakasz tárgyalja.

Ahogy azt az átlagfogyasztót tárgyaló 2.5. szakaszban említettük, a gyermekek azon képessége, hogy megértsék az online és offline reklámokat, gyermekenként nagymértékben változó, és függ a gyermek az életkorától, valamint érettségétől. Bizonyos mértékig ez számításba vehető a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében, mivel az 5. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi egy kereskedelmi gyakorlat egy meghatározott életkori csoport átlagtagjának szempontjából való értékelését.

A szélhámos kereskedők gyakori céltábláját képező másik fogyasztókategóriát a tinédzserek alkotják. A tinédzsereknek különösen tetsző termékek reklámozása kihasználhatja éretlenségükből és hiszékenységükből fakadó figyelmetlenségüket vagy meggondolatlanságukat, valamint kockázatvállalási hajlandóságukat.

Példa:

·A tinédzserek hajlamosak szó szerint venni az olyan mobiltelefonos szolgáltatásokra vonatkozó reklámokat, amelyek azt az üzenetet közvetítik, hogy az adott hűségprogramhoz való csatlakozás esetén a fiatalok könnyebben szerezhetnek barátokat vagy könnyebben megtarthatják már meglévő barátaikat. A körülményektől függően ez figyelembe vehető a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 5. cikke (3) bekezdésének értelmében.

A „hiszékenység” fogalmába olyan fogyasztói csoportok tartoznak, akik hajlamosabbak lehetnek arra, hogy az adott kijelentéseket elhiggyék. A fogalom semleges és körülményektől függő, tehát az a célja, hogy megvédje azon csoport tagjait, akik bármilyen oknál fogva egyes kereskedelmi gyakorlatok által befolyásolhatóbbak. Bármely fogyasztó e csoport tagjának minősülhet.

A fogyasztók kiszolgáltatottságáról szóló tanulmány 121 megállapította, hogy a hiszékenységi teszten elbukó embereknek másokhoz képest nagyobb valószínűséggel okoz problémát az ajánlatok közötti választás. Továbbá azok, akik magukat hiszékenynek tartják, kevésbé valószínű, hogy reklamálnak, ha problémákkal szembesülnek, és fogyasztóként nagyobb valószínűséggel érzik magukat kiszolgáltatottnak.

Példa:

·Egy kereskedő úgy reklámozta az édességcsomagok árusítását, hogy azt állította, minden eladott csomag után egy fát ültet. Azonban a kereskedő már megállapodást kötött egy bizonyos számú fa ültetésére függetlenül az eladott édességcsomagok számától. A finn piaci felügyelet fenntartotta a fogyasztóvédelmi ombudsman keresetét, miszerint ez a kijelentés kihasználta a környezetükkel törődő fogyasztók hiszékenységét. 122

2.6.2Az „előreláthatóság” követelménye

A „kiszolgáltatott fogyasztók” kritériuma akkor alkalmazandó, ha a kereskedelmi gyakorlat egy különösen kiszolgáltatott fogyasztói csoport gazdasági magatartását befolyásolja „oly módon, hogy azt a kereskedőnek ésszerűen előre kell látnia”.

Példa:

·A potenciálisan gyerekeket vagy tinédzsereket, mint kiszolgáltatott csoportot érintő online játékok és alkalmazások rendszerint nem kizárólag gyerekeket céloznak meg. Valójában ezek a játékok a felnőttek körében is nagyon népszerűek lehetnek, noha azok gyakran karikatúrákat és egyéb olyan tulajdonságokat alkalmaznak, amelyek jellemzően gyerekeket vagy tinédzsereket vonzanak. Az „előreláthatóság” kritériuma minden olyan alkalommal lényegessé válik, amikor meg kell állapítani, hogy egy adott kereskedő számíthatott-e ésszerűen arra, hogy ez a gyakorlat különösen kiszolgáltatott csoportok számára lesz vonzó. 123

Ez a kritérium a kereskedelmi gyakorlatok kiszolgáltatott fogyasztókkal kapcsolatos vizsgálatát kiegészíti az arányosság elemével.

Célja az, hogy csak akkor hárítsa a kereskedőkre a felelősséget, ha ésszerűen feltételezhető, hogy a kereskedő előre látta, hogy a kereskedelmi gyakorlat negatív hatással lesz a kiszolgáltatott fogyasztókra.

Ez azt jelenti, hogy a kereskedőknek nem kell többet tenniük annál, mint ami ésszerűen elvárható: mind annak megfontolásakor, hogy a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen hatást gyakorol-e majd egy egyértelműen azonosítható fogyasztói csoportra, mind az e hatás mérséklésére hozott lépések tekintetében.

Következésképpen, egy kereskedelmi gyakorlat valószínűleg nem minősül megtévesztőnek, ha túlzott hiszékenységük és tudatlanságuk miatt egyes fogyasztókat még a lehető legőszintébb kereskedelmi gyakorlattal is félre lehet vezetni, illetve arra is irracionálisan reagálnak.

Példa:

·Létezhetnek olyan fogyasztók, akik elhiszik, hogy a „bolognai spagetti” tényleg Bolognában, a „Yorkshire Pudding” pedig tényleg Yorkshire-ben készül. A kereskedők azonban nem vonhatók felelősségre kereskedelmi gyakorlatuk bizonyos fogyasztók általi minden lehetséges értelmezéséért vagy a fogyasztók azzal kapcsolatban hozott valamennyi fellépéséért.

2.7Felhívás vásárlásra– a fogalom

 

2. cikk i) pont

„felhívás vásárlásra”: a termék tulajdonságait és árát az alkalmazott kereskedelmi kommunikációs eszköznek megfelelően feltüntető kereskedelmi kommunikáció, amely ezáltal lehetővé teszi a fogyasztó számára a vásárlást;

A „vásárlásra való felhívásokkal” kapcsolatban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (4) bekezdése bizonyos információkat „jelentősnek” tekint. Ez azt jelenti, hogy a kereskedőnek meg kell adnia ezeket az információkat a fogyasztóknak, ha az a körülményekből nem derül ki.

A „termék tulajdonságaira” vonatkozó követelmény változatlanul jelen van, amint verbális vagy vizuális utalás történik a termékre. Egy különböző értelmezés arra ösztönözheti a kereskedőket, hogy általános termékleírást biztosítsanak vagy kereskedelmi ajánlataikból információkat hagyjanak ki a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikke (4) bekezdésében előírt tájékoztatási követelményeket kikerülése céljából.

Az irányelv 2. cikkének i) pontjában szereplő fogalommeghatározás utolsó része („és ezáltal lehetővé teszi a fogyasztó számára a vásárlást”) nem írja elő, hogy a kereskedelmi kommunikáció a tényleges vásárlás céljából mechanizmust (pl. telefonszámot vagy kupont) biztosítson a fogyasztó számára). Azt jelenti, hogy a termékmarketingben nyújtott tájékoztatásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a vásárló eldöntse, hogy megveszi-e a terméket az adott áron vagy sem).

A Ving Sverige ügyben a Bíróság a következőt állapította meg: 124  

„Ebből következik, hogy ahhoz, hogy egy kereskedelmi kommunikációt vásárlásra való felhívásnak lehessen minősíteni, nem szükséges, hogy tartalmazzon tényleges vásárlási lehetőséget, vagy hogy a termék közelében legyen feltüntetve és egyúttal ilyen lehetőségnek tűnjön.”

A vásárlásra való felhívás a reklámnál szűkebb fogalom, és nem minden kereskedelmi kommunikáció minősül a 2. cikk i) pontja értelmében vett vásárlásra való felhívásnak.

A vásárlásra való felhívás azonban a szerződéskötést megelőző tájékoztatásnál tágabb fogalom. Míg a szerződést megelőző tájékoztatási kötelezettség olyan tájékoztatásra utal, amelyet az előtt meg kell adni, hogy a fogyasztó szerződést kötne, a vásárlásra való felhívás nem feltétlenül foglalja magában azt, hogy a fogyasztó következő lépése a kereskedővel történő szerződéskötés lesz.

Példa:

·Egy termék jellemzőit és árát tartalmazó rádióreklám vásárlásra való felhívás, azonban rendszerint nem minősül szerződéskötést megelőző tájékoztatásnak.

Ez a megkülönböztetés különösen fontos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és a fogyasztói jogokról szóló irányelv közötti kölcsönhatás viszonylatában. A kereskedelmi kommunikációk széles köre rendszerint vásárlásra való felhívásnak minősül.

Példa: 125

·Légitársaság weboldala a járatok és áraik feltüntetésével;

·Postai megrendelésre vonatkozó reklám; 126  

·Szupermarket szórólapja, amely bizonyos termékeket engedményes áron hirdet.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv a kereskedőkre bízza annak megválasztását, hogy kereskedelmi tájékoztatásukban feltüntetik-e az árat vagy sem. Az a kereskedelmi kommunikáció vagy reklám, amely tartalmazza egy termék vagy szolgáltatás jellegének, jellemzőinek vagy előnyeinek kimerítő leírását, árát azonban nem tartalmazza, nem tekinthető „vásárlásra való felhívásnak” a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 2. cikke i) pontjának alkalmazásában. A vásárlásra való felhívásnak nem minősülő kereskedelmi kommunikáció példája az olyan hirdetés, amely a kereskedő „márkáját” hirdeti egy adott termék helyett (azaz a márka reklámozása).

Példa:

·Egy belga bíróság döntése szerint a fogyasztót, részére biztosítási ajánlat küldése céljából egy weboldal felkeresésére felhívó reklám nem minősül vásárlásra való felhívásnak.  127

A 7. cikk (4) bekezdésében rögzített tájékoztatási kötelezettségeket a vásárlásra való felhívásokban foglalt jelentős információkkal foglalkozó 3.4.5. szakasz tárgyalja.



3.Az Irányelv rendelkezései

3.1Az Irányelv működése – folyamatábra

Az alábbi folyamatábra a kereskedelmi gyakorlatok mellékletben szereplő „feketelistája” és az Irányelv általános kikötései – nevezetesen a 6–9. cikk és az 5. cikk közötti kapcsolatot ábrázolja. Egy kereskedelmi gyakorlat már akkor tisztességtelennek, így az Irányelv alapján tilosnak minősül, ha e feltételek közül csupán egynek eleget tesz.

Tilos a gyakorlat.

3.2Az általános kikötés – a szakmai gondosság követelményei

 

5. cikk – A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma 128

1. Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.

2. A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:

a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel; és

b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.

2. cikk h) pont

„szakmai gondosság”: a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása ésszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvének megfelelően, a kereskedő tevékenységi körében;

Az 5. cikk (2) bekezdése kettő halmazati kritériumot meghatározó általános kikötést fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy a kereskedelmi gyakorlatokat tisztességtelennek kell-e tekinteni. Ez egy „biztonsági hálóként” működik annak biztosítására, hogy minden, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv egyéb rendelkezései által le nem fedett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat (vagyis amelyik se nem megtévesztő, se nem agresszív, vagy nincs az I. mellékletben felsorolva) büntethető legyen. A rendelkezés emellett időtálló, mert lehetőséget biztosít a később kialakuló tisztességtelen gyakorlatok kezelésére.

Az 5. cikk (2) bekezdése tiltja azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek ellentétesek a szakmai gondosság által támasztott követelményekkel, ha azok jelentősen torzíthatják az átlagfogyasztó gazdasági magatartását. Ez egy önálló kritérium nem egy további halmazati vizsgálat, amelyet egy gyakorlatnak teljesítenie kell ahhoz, hogy megsértse a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6–9 cikkeiben, illetve I. mellékletében foglalt tisztességtelen gyakorlatok valamely konkrét kategóriáját. Ezt szemlélteti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv folyamatábrája.

Ezt a Bíróság megerősítette:

„45.  […] tekintettel az irányelv 5. cikkének és 6. cikke (1) bekezdésének megfogalmazására és felépítésére, valamint általános jellegére, egy kereskedelmi gyakorlatot „megtévesztőnek” kell minősíteni e rendelkezések közül a második értelmében, ha az ott meghatározott kritérium teljesül, és nem szükséges annak megállapítása, hogy az adott gyakorlatra teljesül-e az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában lefektetett feltétel is, vagyis, hogy ellentétes-e a szakmai gondosság követelményeivel.

46.   A fenti értelmezés az egyetlen, amely képes megőrizni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6–9. cikkeiben lefektetett konkrét szabályok hatékonyságát. Valójában ha ezeknek a cikkeknek az alkalmazására vonatkozó feltételek azonosak volnának az irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében lefektetett feltételekkel, e rendelkezéseknek nem volna gyakorlati jelentőségük, még annak ellenére sem, ha azok szándéka a fogyasztó megvédése a leggyakoribb tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben […]” 129

A „szakmai gondosság” fogalma felöleli a tagállamok törvényeiben már a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv elfogadása előtt jól meghatározott elveket, mint például a „becsületes piaci gyakorlat”, a „jóhiszeműség” és a „jó piaci gyakorlat” elvét. Ezek az elvek hangsúlyozzák azokat a normatív értékeket, amelyek az üzleti tevékenység speciális területére vonatkoznak.

Példa:

·A lengyel Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatal eljárást indított egy műholdas televízió szolgáltatást kínáló kereskedő ellen arra való hivatkozással, hogy nem járt el szakmai gondossággal. Noha a szerződések határozott időre jöttek létre, ha a fogyasztó nem intézkedett a szerződés lejáratkori megújítása ellen, a kereskedő automatikusan megújítottnak tekintette a szerződést. 130

Az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjából következik, hogy ahhoz, hogy egy kereskedelmi gyakorlatot a szakmai gondosság által támasztott követelményekkel ellentétesnek találjanak, a kereskedelmi gyakorlatot olyan gyakorlatnak kell minősíteni, amely „jelentősen torzítja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását”. Ezt a fogalmat a fenti 2.4. szakasz is tárgyalja.

Példa:

·2015 áprilisában az olasz AGCM eljárást indított egy adósságbehajtó ellen. A hatóság megállapította, hogy a kereskedő megengedhetetlen nyomást és ismételt agresszív gyakorlatot alkalmazott a fogyasztók ellen. Az AGCM megállapította, hogy ez a magatartás ellentétes volt a szakmai gondosság követelményeivel, és sértette az átlagfogyasztó szabad választáshoz való jogát, ezzel olyan ügyleti döntés meghozatalára késztetve őt, amelyet egyébként nem hozott volna meg. 131

Az online platformok szakmai gondosságát érintő konkrét kérdéseket illetően lásd az 5.2. szakaszt (Online ágazat).

3.3Megtévesztő tevékenységek

 

6. cikk – Megtévesztő tevékenységek

1. Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy arra készteti vagy késztetheti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:

a) „a termék létezése vagy természete;

b) a termék lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetőség, az előnyök, a kockázatok, a kivitelezés, az összetétel, a tartozékok, az ügyfélszolgálat és a panaszkezelés, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és időpontja, a szállítás, az adott célra való alkalmasság, a használat, a mennyiség, a leírás, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet vagy a használattól várható eredmények, illetve a terméken végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői;

c) a kereskedő kötelezettségvállalásainak mértéke, a kereskedelmi gyakorlat indítékai és az értékesítési folyamat természete, közvetlen vagy közvetett szponzorálásra, illetve a kereskedő vagy a termék jóváhagyására vonatkozó bármely kijelentés vagy jelzés;

d) az ár vagy az ár kiszámításának módja, vagy különleges árkedvezmény megléte;

e) valamely szolgáltatás, alkatrész, csere vagy javítás szükségessége;

f) a kereskedő vagy képviselőjének személye, sajátosságai és jogai, úgymint személyazonossága és vagyona, képesítései, jogállása, engedélye, társulása vagy kapcsolata, illetve ipari, kereskedelmi vagy szellemi tulajdonjogai, valamint díjai és kitüntetései;

(g) a fogyasztó jogai, beleértve a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti csere vagy visszatérítés jogát (1), vagy azon kockázatok, amelyekkel szembesülhet.

2. Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerű összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, és amely magában foglalja a következőket:

a) a termék marketingje, ideértve az összehasonlító reklámot, amely annak bármely más termékkel, védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egy versenytárs bármely más megkülönböztető jelzésével történő összetévesztését eredményezi;

b) a kereskedő által a magára nézve kötelezőnek elismert magatartási kódexben szereplő kötelezettségvállalások be nem tartása, amennyiben:

(i) a kötelezettségvállalás nem csak szándék, hanem egyértelmű, ellenőrizhető elkötelezettség;

valamint

(ii) a kereskedő a kereskedelmi gyakorlat során jelzi, hogy rá nézve a kódex kötelező.

A megtévesztő mulasztásról szóló 7. cikkel együtt a 6. cikket alkalmazzák messze a leggyakrabban végrehajtási célból.

A viselkedési közgazdaságtan új megfigyelései szerint nem csupán a rendelkezésre bocsátott információk tartalma, hanem az információ közlésének módja is jelentős hatással van arra, hogy a fogyasztók arra hogyan reagálnak.

Ezért a 6. cikk kifejezetten olyan kereskedelmi gyakorlatokat ölel fel, amelyek „bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét” – félrevezethetik a fogyasztókat, „még akkor is, ha a rendelkezésre bocsátott információ tényszerűen helytálló”.

A nemzeti bíróságoknak és közigazgatósági hatóságoknak kell megvizsgálniuk a kereskedelmi gyakorlat megtévesztő jellegét figyelemmel a viselkedés-közgazdaságtan legutóbbi megfigyeléseire.

Például az alapbeállítások (azok a választások, amelyeket a fogyasztók feltételezhetően tesznek, feltéve, hogy kifejezetten másként nem rendelkeznek) alkalmazása vagy a feleslegesen összetett tájékoztatás megtévesztőnek bizonyulhatnak.

3.3.1Általános megtévesztő tájékoztatás

A 6. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjai tiltják azokat a megtévesztő tevékenységeket, amelyek különféle tényezők széles skálájával félrevezethetik az átlagfogyasztót, ideértve a következőket:

Øa termék létezése;

Øa termék lényeges tulajdonságai (pl. összetétele, a gyártás módja, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet, a használattól várható kockázatok vagy eredmények);

Øaz ár vagy kiszámításának módja, vagy különleges árkedvezmény megléte;

Øa kereskedő személye, sajátosságai és jogai.

A 6. cikk egyértelműen felölel minden olyan kereskedelmi gyakorlatot, amely hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan”.

Példa:

·A lengyel Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatal eljárást indított egy kereskedő ellen, aki hamisan azt állította, hogy fogyasztói kölcsöneinek kamatai a legalacsonyabbak a piacon. A kereskedő továbbá reklámjaiban helytelen információt adott meg azt állítva, hogy a fogyasztók hitelképességüktől függetlenül megkapják a kölcsönt. 132


Informatikai termékek, például külső merevlemezek, USB-kulcsok, mobil telefonok és táblagépek esetében a kereskedő által feltüntetett tárhely vagy memória nem mindig tükrözi a valóságot.

Míg a fogyasztói jogokról szóló irányelv 133 kiköti, hogy az ilyen lényeges tulajdonságok vonatkozásában a vásárlást megelőzően egyértelmű és érthető információkat kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja tiltja a termék lényeges tulajdonságaival kapcsolatos olyan hamis információ rendelkezésre bocsátását, amely valószínűsíthetően arra készteti az átlagfogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

Példa:

·Az olasz AGCM eljárást indított egy kereskedő ellen, aki informatikai termékeket a tényleges tárhelyüktől lényegesen eltérő tárhellyel reklámozott. 134 Szintén Olaszországban az Altroconsumo fogyasztói egyesület csoport nevében indított pert a különböző márkájú informatikai eszközök között végzett vizsgálat alapján, amely a reklámozott és tényleges memóriák között átlagosan egy harmadnyi különbséget tárt fel. 135  

A fogyasztók rendelkezésére bocsátott információ semmilyen módon nem vezetheti félre a fogyasztót, ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét, akkor sem, ha az információ tényszerűen helytálló.

Példa:

·Egy pénzintézet alacsony kockázatú, öt éves, kiemelt kamatozású betétként reklámozott egy befektetési terméket, amely tőkéjének visszafizetése lejáratkor garantált. Ténylegesen azonban a befektetők elvesztették a tőke utáni kamatot, és az eredetileg befektetett tőke jelentős részét is. A görög fogyasztóvédelmi ombudsman ezt a kereskedelmi gyakorlatot megtévesztőnek minősítette, mivel a befektetők helytelen és félrevezető tájékoztatást kaptak a kínált pénzügyi termékkel kapcsolatban. 136

·A máltai fogyasztói viták rendezésére hivatott bíróság megtévesztőnek minősítette egy mobiltelefon szolgáltató reklámját, mivel a kereskedő miközben azt állította, hogy tarifái 30%-kal olcsóbbak versenytársai tarifáinál, elmulasztotta egyértelműen feltüntetni, hogy a telefonbeszélgetések első perce nem másodpercalapú. A bíróság az ajánlat kétértelmű megjelenítése miatt úgy ítélte meg, hogy a fogyasztó nem volt abban a helyzetben, hogy tájékozott döntést hozzon. 137

Miközben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem rendelkezik formális követelményekről a termék vagy összetétele földrajzi (vagy kereskedelmi) eredetének feltüntetésére vonatkozóan, 138 a fogyasztó megtévesztése ezek tekintetében a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában lefektetett tilalom alá tartozhat, ha az ilyen hamis vagy megtévesztő információ a fogyasztót olyan vásárlási döntés meghozatalára késztetheti, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

Példa:

·A német bíróságok két alkalommal határoztak úgy, hogy 139 megtévesztő azzal értékesíteni egy bőrt nem tartalmazó bútort, hogy a bútor részei „textil bőrből” készültek. A bíróságok hangsúlyozták, hogy az átlagfogyasztó ezekben a bútorokban bőr jelenlétét fogják feltételezni.

A nemzeti bíróságok néhány határozata kifejezetten a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvnek a megtévesztő eredettel kapcsolatos panaszokra való alkalmazására vonatkoznak.

Példa:

·Egy Dominikai Köztársaságban működő vállalat rumtermékeit az Unióban úgy értékesítette, hogy az üvegeken és a kereskedelmi anyagokban több hivatkozást tett Kubára. A párizsi Cour d'Appel megállapította, hogy egy híres földrajzi terület megemlítése egy terméken miközben a termék nem arról a területről származik, megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősül. 140

Azonos márkájú és azonos vagy hasonló csomagolású termékek összetételükben eltérhetnek a gyártás helyétől és a célpiactól függően, vagyis tagországonként eltérőek lehetnek.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében az eltérő összetételű termékek értékesítése nem eleve tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet azonban mérlegelni kell azokban az esetekben, amikor a kereskedők úgy reklámoznak egy terméket, hogy annak minősége és összetétele a másik tagállamban értékesített vonatkozó márkájú termékével azonos. Ha az ilyen kereskedelmi állítások helytelenek vagy félrevezetők, azok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében megtévesztőnek minősíthetők, ha az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztethetik, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az árra vonatkozó információ nem lehet megtévesztő. 141

Az ajánlott kiskereskedelmi ár és az előző árakra való hivatkozások ellentétesek lehetnek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjával. Ez érvényes lehet azokra az esetekre, amikor egy kereskedő indokolatlanul magas vagy egyébként félrevezető javasolt kiskereskedelmi árat vagy referenciaárat alkalmaz ár-összehasonlítás céljából, amellyel a fogyasztókban azt az benyomást kelti, hogy a ténylegesnél jelentősebb árengedményt kapnak.

Példa:

·Egy kereskedő úgy reklámozott sporteszközt, hogy árát az importőr valamelyest magasabb javasolt kiskereskedelmi árhoz hasonlította, noha az importőr közvetlenül nem értékesített ilyen terméket a fogyasztóknak. A finn piaci felügyelet ezt a gyakorlatot megtévesztőnek minősítette, és megtiltotta a kereskedőnek, hogy árát a javasolt kiskereskedelmi árhoz hasonlítsa, kivéve abban az esetben, ha ez az ár megfelel más kiskereskedők által ugyanezért a termékért általában és ténylegesen felszámolt árnak 142 .

A 6. cikk (1) bekezdésének g) pontja értelmében a kereskedők nem vezethetik félre a fogyasztókat fogyasztói jogaik tekintetében.

Példa:

·A Prágai Városi Bíróság elutasította egy kereskedő fellebbezését, aki a cseh Kereskedelem-felügyeleti hatóság pénzbírsággal sújtott a fogyasztók elállási jogukkal kapcsolatos megtévesztéséért. Ahelyett, hogy kifejezetten hivatkozott volna arra, hogy 14 nap áll a fogyasztók rendelkezésére ahhoz, hogy elálljanak a szerződéstől, a szerződés – zavaros és félrevezető nyelvezeten – csak egy hivatkozást tartalmazott a cseh polgári törvénykönyvre. 143

· Egy kereskedő kiemelten reklámozott egy egyéves ingyenes kereskedelmi garanciát annak érdekében, hogy ennek a kereskedelmi garanciának a három, illetve öt évre történő fizetős meghosszabbítását ösztönözze. A vállalat nem tájékoztatta megfelelően a fogyasztókat a megfelelőségre vonatkozó jótállásról, amelyre a fogyasztási cikkek adásvételéről szóló irányelv értelmében a termék kézbesítését követő két éven belül jogosultak. 144 Az olasz AGCM ezt a kereskedelmi gyakorlatot félrevezetőnek ítélte, különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján. 145 Ezt a határozatot az olasz Legfelső Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság is fenntartotta 2015. szeptember 22-én. 146

A gyakran „akár állításként” hivatkozott kereskedelmi gyakorlatban a kereskedők marketingérvként a termék használatától várható maximális előnyöket emelik ki a fogyasztók számára.

Példa:

·Egy internetszolgáltató reklámja „akár 100 Mbit/s maximális sebességet” ígér;

·Egy akció reklámozása azzal, hogy „akár 70%-os árengedmény” és az „akár” szó nagyon apró betűvel szerepel, amikor az áruk többségét csak alacsonyabb százalékkal árazták le;

·Annak állítása, hogy az energiatakarékos gumiabroncsokkal a fogyasztók „akár 80 liter üzemanyagot” spórolhatnak meg.

Egy „akár állítás” a 6. és 7. cikkek értelmében megtévesztőnek minősülhet, ha az nem tükrözi a kereskedő ajánlatának valóságát, és ha az a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztetheti, amelyet egyébként nem hozott volna meg. 147

Az „akár” állítások megtévesztők lehetnek, ha a kereskedők nincsenek abban a helyzetben, hogy bizonyítsák, a fogyasztók normál körülmények között elérhetik az ígért maximális eredményeket.

Példa:

·A dán fogyasztóvédelmi ombudsman által összeállított Útmutató a távközlési ipar bevált gyakorlataihoz 1. sz. mellékletének értelmében: „Ha a szélessávú kapcsolatok sebessége vezetékes szélessávon (például DSL és koaxiális vagy optikai szálas vonalak) nem garantálhatók, a sebességet az „akár” szó feltüntetésével kell megjelölni. Ez a feltüntetési mód azonban csak akkor használandó, ha a megcélzott fogyasztók többsége (vagyis 80%-a) elérheti a megjelölt sebességet, vagy ettől a sebességtől nem jelentős mértékben eltérő sebességet érhet el.” 148

Azt, hogy egy „akár” állítás megtévesztő-e, egyedileg kell vizsgálni. Eltérő kritériumok lehetnek relevánsak, mint például:

ØAz, hogy egyértelműen közlik-e az átlagfogyasztó által ésszerűen várható eredményeket és előnyöket, beleértve minden alkalmazandó feltételt és korlátozást. Ennek elmulasztása megtévesztőnek minősülhet a termék „lényeges tulajdonságai” tekintetében:

-a 7. cikk 4. bekezdése a) pontja szerinti jelentős információ megadásának elmulasztása (vásárlásra való felhívás esetében);

-megtévesztő tevékenység a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában.

ØAz, hogy a kereskedő rendelkezésére áll-e megfelelő bizonyíték az állítás alátámasztására a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 12. cikke értelmében.

A dán fogyasztóvédelmi ombudsman a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekre és etikai marketing állításokra vonatkozó útmutatója hasznos definíciót ad az etikai állításokra vonatkozóan: 149

Az „etikai állítás” különösen olyan kijelentések, stb. használatát jelenti, amelyek azt a benyomást keltik, hogy egy termék gyártása vagy egy kereskedő tevékenységének megtervezése az általánosan elismert és elfogadott normák szerint történik, például a gyermekmunkát vagy általános munkakörülményeket, természetvédelmet, egészséget, állatvédelmet, a vállalati társadalmi felelősség körébe tartozó kezdeményezéseket és jótékonysági adományokat illetően. Az ilyen állítások jellemzően a kereskedő azon kívánságán alapulnak, hogy összeegyeztesse a fogyasztók viselkedéséből levezethető általános vagy sajátos fejleményeket vagy trendeket.

A vállalati társadalmi felelősség a vállalatok társadalomra gyakorolt hatásukért történő felelősségvállalást jelenti azzal, hogy olyan folyamatokkal rendelkeznek, amelyek üzleti tevékenységükbe és központi stratégiájukba integrálják a társadalmi, környezetvédelmi, etikai és fogyasztói aggodalmakat.

Ez egy olyan marketingeszközzé vált, amellyel a fogyasztók arra vonatkozó növekvő aggodalmát kezelik, hogy a kereskedők megfelelnek-e az etikai normáknak. A vállalatok ezt a módszert használják annak megmutatására, hogy figyelembe veszik az etikai és emberi jogi aggodalmakat. Ennek hatása lehet egy olyan fogyasztó ügyleti döntésére, akinek kettő azonos minőségű és árú konkurens termék közül kell választania.

Ezért az ilyen kezdeményezések a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében legtöbbször „közvetlenül kapcsolódnak egy termék reklámozásához, értékesítéséhez vagy szolgáltatásához”.

Mivel gyakran jelentős a hasonlóság az etikai/vállalati társadalmi felelősséghez és a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentések között, a zöld állításokra vonatkozó fő elveket kell alkalmazni az etikai és vállalati társadalmi felelősséghez kapcsolódó állításokra is. Ezeket a fő elveket részletesebben a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekről szóló 5.1. szakasz tárgyalja.

Példa:

·A dán fogyasztóvédelmi ombudsman környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekre és etikai marketing állításokra vonatkozó útmutatója megjegyzi, hogy etikai állításokat „csak olyan mértékben szabad használni, amely figyelemmel az egyéb általánosan elfogadott etikai normákra, pl. a munkakörülményeket érintő normákra, nem megtévesztő. Példa: „Az elmúlt tíz évben öt indiai gyártótelepünkön építettünk iskolákat a gyerekeknek” (a vállalat azonban elfelejti megemlíteni, hogy a gyerekek ezekben a gyárakban napi nyolc órát dolgoznak)”. 150

3.3.2Megtévesztő marketing

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja a megtévesztő marketinggel foglalkozik.

 

6. cikk (2) bekezdés a) pontja:

Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerű összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, és amely magában foglalja a következőket:

a) a termék marketingje, ideértve az összehasonlító reklámot, amely annak bármely más termékkel, védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egy versenytárs bármely más megkülönböztető jelzésével történő összetévesztését eredményezi;

Példa:

·A svájci piaci felügyelet megállapította, hogy más kereskedő védjegyzését (nevét, jelzéseit és számlájának kialakítását) utánozó számlák kiküldése és olyan benyomás keltése, hogy ez a másik kereskedő nyújtott szolgáltatást, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Ez a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének 21. pontjával is ellentétes volt (reklámanyagban számla vagy más hasonló dokumentum küldése, amely tévesen azt a benyomást kelti a fogyasztóban, hogy már megrendelte a reklámozott terméket, pedig ezt nem tette). 151

·A svéd piaci felügyelet továbbá a taxikon a sárga „Taxi” és „Taxi Gothenburg” jelzéseket összehasonlító reklámnak minősítette, amely összezavarja a fogyasztót a versenytárs megkülönböztető jelzéseit illetően. Ennek az volt az oka, hogy egy másik kereskedő Gothenburg területén 1922 óta nyújtott taxi szolgáltatást, védjegye pedig a „Taxi Gothenburg” felirat és a sárga szín volt. 152

Az összeegyeztethetőség tekintetében kérdéses gyakorlatot „utánzó csomagolásnak" (copycat packaging) hívják. Ez nem más, mint az a gyakorlat, amikor egy termék csomagolását (vagy kereskedelmi arculatát (trade dress) úgy tervezik meg, hogy az egy jól ismert konkurens márka általános „külső megjelenését és érzetét” keltse.

Az utánzó csomagolás nem egyenlő a hamisítással, mivel rendszerint nem másolja le a védjegyeket. Az utánzó csomagolással kapcsolatban azzal a veszéllyel kell számolni, hogy a fogyasztó összetéveszti a terméket, ami következésképpen torzítja kereskedelmi magatartását.

A fogyasztó becsapása utánzó csomagolással számos formában jelentkezhet:

ØEgyértelmű összetévesztés – a fogyasztó a lemásolt terméket veszi meg, mert összekeveri a keresett márkával;

ØFélrevezetés a termék eredetét illetően – a fogyasztó felismeri, hogy a lemásolt termék más termék, de a hasonló csomagolás miatt azt hiszi, hogy ugyanattól a gyártótól származik;

ØFélrevezetés a minőséggel vagy jelleggel kapcsolatban – a fogyasztó ebben az esetben is felismeri, hogy nem ugyanarról a termékről van szó, de a hasonló csomagolás miatt azt hiszi, hogy a termék azonos minőségű, vagy minősége közelebb áll az utánozott termékéhez.

A hasonló csomagolás azt sugallja a fogyasztóknak, hogy a lemásolt termék minősége és jellege tekintetében hasonlít a szóban forgó márkához, vagy legalábbis jobban hasonlít, mint ahogy egyébként feltételeznék. Így tehát a hasonló csomagolás azt a benyomást kelti a fogyasztókban, hogy a termékek között csupán az árat lehet összehasonlítani (és nem az ár és a minőség kombinációját).

Számos tanulmány áll rendelkezésre az utánozó csomagolás hatására vonatkozóan. 153  

Példa:

·Egy kereskedő úgy nevezi el vagy olyan márkajelzéssel látja el új napszemüvegeit, hogy azok nagyon hasonlítanak a versenytárs napszemüvegeinek nevére vagy márkajelzésére. Ez a gyakorlat a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (2) bekezdése megszegésének minősülhet, ha a hasonlóság annyira nyilvánvaló, hogy megtéveszti az átlagfogyasztót, aki így inkább az új napszemüvegeket veszi meg, pedig ha nem tévesztette volna össze a napszemüvegeket, nem vette volna meg.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv minden körülmények között tilt néhány, védjegyekkel, márkákkal és azok kapcsolódó jellemzőivel összefüggő megtévesztő marketinget konkrét kereskedelmi gyakorlatot:

 

Az I. MELLÉKLET 3. pontja

Bizalmi jegy, minőségi jegy, vagy annak megfelelő jelzés megjelenítése a szükséges engedély nélkül.

Az I. MELLÉKLET 4. pontja

Annak valótlan állítása, hogy egy kereskedőt (beleértve annak kereskedelmi gyakorlatait) vagy egy terméket valamely közjogi vagy magánszervezet elismert, jóváhagyott, vagy engedélyezett, vagy pedig az ilyen állítás az elismerési, jóváhagyási és engedélyezési feltételeknek való megfelelés nélkül.

Az I. MELLÉKLET 13. pontja

Egy bizonyos gyártó által gyártott termékhez hasonló termék reklámozása oly módon, hogy a fogyasztó szándékos megtévesztés révén azt gondolja, hogy a – valóságtól eltérően – a terméket ugyanaz a gyártó gyártotta.

3.3.3Magatartási kódexek be nem tartása

 

6. cikk (2) bekezdés b) pontja:

2. Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerű összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, és amely magában foglalja a következőket:

(…)

b) a kereskedő által a magára nézve kötelezőnek elismert magatartási kódexben szereplő kötelezettségvállalások be nem tartása, amennyiben:

(i) a kötelezettségvállalás nem csak szándék, hanem egyértelmű, ellenőrizhető elkötelezettség;

valamint

(ii) a kereskedő a kereskedelmi gyakorlat során jelzi, hogy rá nézve a kódex kötelező.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv számos rendelkezést tartalmaz annak megakadályozására, hogy a kereskedők méltatlanul kihasználják a fogyasztók önszabályozó kódexekbe vetett bizalmát. Az irányelv nem tartalmaz külön szabályt a magatartási kódex érvényességére vonatkozóan, de azon a feltételezésen alapszik, hogy a kereskedő tagságával vagy az önszabályozó testület támogatásával kapcsolatban tett megtévesztő állítások a fogyasztók gazdasági viselkedését torzítják, és aláássák a fogyasztók önszabályozási kódexekbe vetett bizalmát is. Először is, a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontja kötelezi a kereskedőket, hogy betartsák az általuk magukra nézve a kereskedelmi kommunikációkban kötelezőnek elismert magatartási kódexben szereplő kötelezettségvállalásokat.

Példa:

·A dán fogyasztóvédelmi hatóság e rendelkezés alapján eljárást indított egy energiaszolgáltató ellen. A szolgáltató, amely egy energiaipari vállalatokat képviselő egyesület tagja volt, azt állította, hogy rá nézve kötelező az egyesület magatartási kódexe. A magatartási kódex leszögezte, hogy amikor a fogyasztók kizárólag tájékoztatást kérnek, nem szabad nekik terméket vagy szolgáltatást ajánlani. A szóban forgó ügyben azonban a fogyasztók vagy nem kapták meg a kért tájékoztatást, vagy egy olyan szerződéses kötelemben találták magukat, amihez nem járultak hozzá. A magatartási kódex azt is rögzítette, hogy a tagok nem használhatják ki a fogyasztók tapasztalatlanságát vagy kiszolgáltatottságát (életkorát). Azonban a szóban forgó energiaszolgáltató számos megkeresett idős embert kihasznált. 154

Másodszor, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. melléklete minden körülmény között tilt bizonyos gyakorlatokat annak biztosítására, hogy a kereskedők felelősen használják a magatartási kódexeket a marketing során (I. melléklet 1. és 3. pontja a magatartási kódexekre, 2. pontja a bizalmi jegyre és 4. pont a közjogi vagy magánszervezet általi elismerésre vonatkozóan). Néhány példa olvasható az 5.1.6. szakaszban (az I. melléklet alkalmazása a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekre).

3.4Megtévesztő mulasztások

 

7. cikk – Megtévesztő mulasztások

1. Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal – a körülményektől függően – ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.

2. Megtévesztő mulasztásnak minősül az is, ha a kereskedő az (1) bekezdésben említett jelentős információt hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.

3. Amennyiben a kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszköz térbeli vagy időbeli akadályokat támaszt, ezen akadályokat, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy fennállt-e mulasztás a tájékoztatás tekintetében.

4. Vásárlásra való felhívás esetén az alábbiakra vonatkozó információ minősül jelentősnek, amennyiben az a körülményekből nem tűnik ki:

a) a termék lényeges tulajdonságai, a tájékoztatási eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben;

b) a kereskedő postai címe és azonosítási adatai, úgymint cég neve, illetve, adott esetben, annak a kereskedőnek postai címe és személyazonossága, akinek a nevében eljár;

c) az adóval növelt ár, vagy – amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel;

d) a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektől;

e) a visszalépési, valamint az elállási vagy felmondási jogot biztosító termékek és ügyletek esetén ezen jog megléte.

5. Jelentősnek minősülnek továbbá a közösségi jog által megállapított, a reklámot és a marketinget is magukban foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények, amelyek nem teljes körű felsorolását a II. melléklet tartalmazza.

3.4.1Jelentős információk

A 7. cikk (1) és (2) bekezdése nagyon általánosan fogalmazva megállapítja a kereskedők tevőleges kötelezettségét, miszerint minden olyan információt rendelkezésre kell bocsátaniuk, amelyek az átlagfogyasztó tájékozott választásának meghozatalához szükségesek. Ezeket a 7. cikk „jelentős információknak” nevezi.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem definiálja a „jelentős információt”, kivéve a „vásárlásra való felhívás” speciális esetében, amellyel a 7. cikk (4) bekezdése foglalkozik. A vásárlásra való felhívásban foglalt jelentős információkkal a 3.4.5. szakasz foglalkozik. Továbbá az 1.4.3. szakaszban tárgyaltaknak megfelelően a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdése tisztázza, hogy „a közösségi jog által megállapított, a reklámot és a marketinget is magukban foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények” jelentősnek minősülnek.

Ahhoz, hogy egyedileg megvizsgálják, hogy a kereskedő kihagyta-e az információ kulcsfontosságú elemeit, a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak figyelembe kell venniük az adott kereskedelmi gyakorlat valamennyi jellemzőjét és körülményét, beleértve a kommunikációra használt eszköz korlátait is.

Példa:

·A lengyel Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatal eljárást indított egy kereskedő ellen, aki életbiztosítási termékeket kínált anélkül, hogy a reklámban feltüntette volna a termékek jelentős információit. A kereskedő azt állította, hogy a biztosítási kötvényen szereplő biztosított rokonai a biztosított halála esetén megkapják az összes biztosított juttatást. Azonban a kereskedő elmulasztotta tájékoztatni a fogyasztókat arról, hogy ha a biztosított a szerződés első 24 hónapján belül nem baleseti halállal elhalálozik, a rokonok csak korlátozott biztosított juttatásban részesülnek. 155

Az uniós adatvédelmi szabályokkal való kölcsönhatásról szóló 1.4.9. szakaszban említettek szerint egyre inkább felismerik a fogyasztói preferenciákhoz, a fogyasztók személyes adataihoz és egyéb felhasználók által létrehozott tartalmakhoz kapcsolódó információk gazdasági értékét. Ha egy kereskedő elmulaszt tájékoztatni egy fogyasztót arról, hogy ezeket az információkat a konkrét ügyleten túl kereskedelmi célra is fel fogja használni, az a jelentős információkkal kapcsolatos megtévesztő mulasztásnak minősülhet.

3.4.2Rejtett marketing/a kereskedelmi szándék megnevezésének elmulasztása

A 7. cikk (2) bekezdése értelmében megtévesztő mulasztásnak minősül, ha egy kereskedő nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, ha ez ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

Az e-kereskedelemről szóló irányelv 156 , az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 157 és az elektronikus adatvédelemről szóló irányelv 158 hasonlóan lefektetnek bizonyos követelményeket e tekintetben a kereskedelmi kommunikációk és az elektronikus levelek közvetlen üzletszerzési célú küldése vonatkozásában.

 

Az e-kereskedelemről szóló irányelv 6. cikkének a) pontja:

„A közösségi jog által megállapított egyéb tájékoztatási követelményeken túlmenően a tagállamok biztosítják, hogy az a kereskedelmi tájékoztatás, amely az információs társadalommal összefüggő valamely szolgáltatás részét képezi, vagy maga annak minősül, legalább a következő feltételeknek feleljen meg:

a) a kereskedelmi tájékoztatás ekként világosan azonosítható legyen;”

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja:

„A tagállamok biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által közölt audiovizuális kereskedelmi közlemény megfeleljen a következő követelményeknek:

a) az audiovizuális kereskedelmi közleménynek, mint olyannak, könnyen felismerhetőnek kell lennie. Tilos a burkolt audiovizuális kereskedelmi közlemény;

b) az audiovizuális kereskedelmi közlemény nem alkalmazhat tudatosan nem észlelhető technikákat;”

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 19. cikkének (1) bekezdése:

„A televíziós reklámnak és a televíziós vásárlásnak azonnal felismerhetőnek és a szerkesztői tartalomtól megkülönböztethetőnek kell lennie. Az új reklámtechnikák használatának sérelme nélkül a televíziós reklámnak és a televíziós vásárlásnak a műsorszám többi részétől képi és/vagy hangeszközökkel és/vagy szünetekkel kellően elhatárolva kell megjelennie.”

Az elektronikus adatvédelemről szóló irányelv 13. cikkének (4) bekezdése.

„Minden esetben tilos az olyan, közvetlen üzletszerzési célú elektronikus levelezés folytatása, amely elrejti annak a feladónak a személyazonosságát, akinek a nevében a tájékoztatás történik, illetve amely nem tartalmaz olyan érvényes címet, amelyre a címzett elküldhetné az ilyen tájékoztatás további küldésének megtiltására vonatkozó kérését.”

A rejtett marketing egy speciális szempontját a fogyasztói jogokról szóló irányelv 8. cikkének (5) bekezdése is szabályozza. 159

 

A fogyasztói jogokról szóló irányelv 8. cikkének (5) bekezdése:

„(...) amennyiben a kereskedő telefonon hívja fel a fogyasztót távollevők közötti szerződés megkötése céljából, a telefonbeszélgetés elején tájékoztatja a fogyasztót azonosító adatairól, adott esetben azon személy azonosító adatairól, akinek a nevében telefonál, valamint a telefonhívás kereskedelmi céljáról.”

Míg ezek a rendelkezések konkrét kereskedelmi gyakorlatokra vagy ágazatokra összpontosítanak, a 7. cikk (2) bekezdésének hatóköre általános és tágabb, és bármely kereskedelmi gyakorlatra alkalmazható.

Példa:

·A lengyel Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatal eljárást indított egy kereskedő ellen, aki összejövetelekre hívta meg a fogyasztókat, hogy ott ingyenes egészségügyi vizsgálatot kínáljon számukra a „Törődöm a egészségemmel” program részeként. A kereskedő elmulasztotta közölni azt, hogy az összejövetel fő célja termékek bemutatása a fogyasztóknak történő értékesítés céljából. 160

A 7. cikk (2) bekezdésén túl a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv minden körülmények között tilt bizonyos konkrét, a kereskedelmi szándék elhallgatását érintő gyakorlatokat.

Az I. melléklet 11. pontja tiltja az írott és elektronikus sajtóban szerkesztői tartalom használatát a termék eladásösztönzésére, amikor a kereskedő fizetett az eladásösztönzésért, ez azonban a fogyasztó számára nem derül ki világosan a tartalomból, a képekből, vagy a hangokból. („advertorial”, szerkesztői reklám)”.

Példa:

·Svédország egyik vezető újságja szövetkezett egy távközlési szolgáltatóval, amely „A digitális élet” cím alatt az újságnak egy adott rovatát finanszírozza. Ez a rovat és annak összes anyaga, beleértve a távközlési szolgáltató által bevezetendő termékek reklámjait, az újság szerkesztői tartalmaként jelenik meg; az egyetlen közzététel a nyilvánosság felé a bemutatott anyagok kereskedelmi jellegéről az „együttműködésével” szöveg diszkrét megjelenítése, amely előtt a telekommunikációs szolgáltató védjegye látható. A svéd fogyasztóvédelmi ügynökség úgy ítélte meg, hogy ez a gyakorlat sérti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének 11. pontját. 161

Az I. melléklet 22. pontja tiltja „annak valótlan állítását, vagy olyan hamis benyomás keltését, hogy a kereskedő nem a saját kereskedésével, vállalkozásával, mesterségével vagy szakmájával kapcsolatos célból jár el, vagy hamis módon fogyasztóként való fellépés.”

A 7. cikk (2) bekezdése az I. melléklet 11. és 22. pontjával együtt különösen releváns lehet az online kereskedők szempontjából. Ezt részletesebben az online ágazatról szóló 5.2. fejezet tárgyalja.

Példa:

·A gyermekekre, fiatalokra és a marketingre vonatkozó útmutatásában a dán fogyasztóvédelmi ombudsman megjegyezte, hogy „egy vállalat olyan weboldalán elhelyezett játék, amelyről nyilvánvaló, hogy a vállalat termékeit forgalmazza, összhangban lehet a jogszabályokkal. Ennek az az oka, hogy a gyermek számára világos, hogy egy marketing univerzumba lépett be, és az is, hogy ott milyen termékeket forgalmaznak. Ezért a játékgyártók weboldalaikon megjeleníthetnek olyan játékot, amelyben a gyerekek játszhatnak az adott cég termékeivel. Másrészt viszont ha a játék olyan termékek reklámját tartalmazza, amelyek nem tartoznak a játék marketing univerzumába, az a jogszabályok megsértését jelentené. Erre példa lehet egy játékgyártó weboldalán elhelyezett játék, amelyben egy baba egy adott márkájú üdítőitalt iszik vagy egy konkrét vállalattól ruhát vásárol. 162

3.4.3Jelentős információ homályos módon történő rendelkezésre bocsátása

A 7. cikk (2) bekezdésével összhangban megtévesztő mulasztásnak minősül, ha a kereskedő a jelentős információkat „homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre” ha ez ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

Példa:

·Egy magyar bíróság megállapította, hogy egy kereskedő megszegte a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkét azzal, hogy fogyasztóit homályos, félreérthető és nem megfelelően érthető módon tájékoztatta jogaikról.

A kereskedő a fogyasztókat elállási jogukról a vonatkozó kormányrendelet teljes szövegével tájékoztatta.

A Bíróság megállapította, hogy a szöveg számos, a szóban forgó szerződésekre nem vonatkozó rendelkezést tartalmazott, és hogy a kormányrendelet teljes szövegének megadása nem minősült olyan tájékoztatásnak, amely révén a fogyasztók számára közérthetően és pontosan ismertté válnak a szerződéstől való elállásukra irányadó feltételek. 163

·Egy telefonszolgáltató a tévében mobiltelefon-előfizetést reklámozott a konkrét árelőny kiemelésével, miközben az ajánlat megkötéseit és feltételeit csak apró betűvel és nagyon rövid ideig jelenítette meg a képernyőn. A finn Legfelső Bíróság megállapította, hogy a használt kommunikációs eszköz (TV) korlátozott tere és ideje ellenére semmi sem akadályozta meg, hogy a kereskedő egyértelműbben tüntessen fel ilyen jelentős tényeket. Ezért a jelentős információk kihagyásának mértékéig a reklámot megtévesztőnek minősítette 164 .

 

3.4.4Ténybeli körülmények és a használt kommunikációs eszköz korlátai

A 7. cikk (1) bekezdése kiemeli, hogy annak megvizsgálása érdekében, hogy egy kereskedelmi gyakorlat megtévesztő-e, azt mérlegelni kell a „ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is”.

A 7. cikk (3) bekezdését a 7. cikk (1) bekezdésével együtt kell olvasni. A 7. cikk (3) bekezdése értelmében annak vizsgálatakor, hogy történt-e mulasztás a jelentős információkkal kapcsolatban, figyelembe kell venni:

Øaz alkalmazott kommunikációs eszköz térbeli vagy időbeli korlátait;

Øminden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz.

A fenti rendelkezések a 7. cikk összes bekezdésére vonatkoznak. Továbbá a 7. cikk (4) bekezdésének bevezető része értelmében a kereskedőknek nem kell rendelkezésre bocsátaniuk a körülményekből nyilvánvaló információkat.

A 7. cikk (2) bekezdésével összhangban megtévesztő mulasztásnak minősül, ha a kereskedő a jelentős információkat „homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre” ha ez ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

Példa:

Egy telefonszolgáltató a tévében mobiltelefon-előfizetést reklámozott a konkrét árelőny kiemelésével, miközben az ajánlat megkötéseit és feltételeit csak apró betűvel és nagyon rövid ideig jelenítette meg a képernyőn. A finn Legfelső Bíróság megállapította, hogy a használt kommunikációs eszköz (TV) korlátozott tere és ideje ellenére semmi sem akadályozta meg, hogy a kereskedő egyértelműbben tüntessen fel ilyen jelentős tényeket. Ezért a jelentős információk kihagyásának mértékéig a reklámot megtévesztőnek minősítette 165 .

 

A 7. cikk (4) bekezdésének a) pontja azt is kimondja, hogy a vásárlásra való felhívásokban figyelembe kell venni a „kommunikációs eszközt és terméket” annak tisztázásakor, hogy a termék lényeges tulajdonsága jelentős információnak tekintendő elemek egyike-e.

Példa:

·A Ving Sverige ügyben 166 a Bíróság megállapította, hogy „elegendő lenne egy terméknek csak bizonyos lényeges tulajdonságait megadni, a kereskedő pedig emellett hivatkozhatna weboldalára azzal a feltétellel, hogy azon az oldalon megtalálhatók a termék lényeges tulajdonságára, árára és egyéb feltételeire vonatkozó jelentős információk a 7. cikk követelményeivel összhangban.”

Figyelemmel ezek jelentőségére a fogyasztók vásárlási döntése szempontjából, a termék teljes árára és fő tulajdonságaira vonatkozó információkat kiemelten kell megjeleníteni.

Példa:

·Egy spanyol bíróság félrevezetőnek minősített egy szórólapot, amely azt állította, hogy a fogyasztók az akciós hitelkártya használatával a vásárlásaik 3%-át megtakarítják. A Bíróság megállapította, hogy a szórólapon szereplő általános kijelentés a fogyasztókkal elhitette, hogy a megtakarítás a hitelkártyával való minden vásárlásra érvényes, pedig a valóságban komoly korlátozások voltak érvényben. Ezeket a korlátozásokat csak a szerződéses feltételek rögzítették: ezt nem tekintették elegendőnek, mivel a kereskedő elhallgatta a reklámozott termékkel kapcsolatos jelentős információkat 167 .

Egy termék lényeges tulajdonságaival kapcsolatosan előírt információk általános mértékét a vásárlásra való felhívás összefüggése, a termék tipológiája, és az alkalmazott kommunikációs eszköz alapján kell megvizsgálni.

3.4.5Jelentős információk a vásárlásra való felhívásokban – 7. cikk (4) bekezdése

A 7. cikk (4) bekezdése számos jelentősnek minősített tájékoztatási kötelezettséget sorol fel. Ez, ennél a kritikus pontnál, biztosítja a fogyasztók számára a jogbiztonság maximális mértékét. 168 A vásárlásra való felhívások esetében a fogyasztók 7. cikk (4) bekezdésében előírt tájékoztatásának elmulasztása megtévesztő mulasztásnak minősül, ha ez a mulasztás az átlagfogyasztót arra késztetheti, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

A 7. cikk (4) bekezdésének célja annak biztosítása, hogy amikor a kereskedők kereskedelmi ajánlatot tesznek, akkor ezzel egyidejűleg, érthető és egyértelmű módon, elegendő információt bocsássanak rendelkezésre ahhoz, hogy a fogyasztó tájékozott döntést hozhasson a vásárlásról, és ne tévesszék meg a fogyasztót fontos információk elhallgatásával.

Ugyanakkor annak érdekében, hogy a kereskedőket ne sújtsa felesleges vagy aránytalan tájékoztatási teherrel, a 7. cikk (4) bekezdésének előírásai nem statikusak, és a helyzettől függően különböző információkat írnak elő. Különösen a 7. cikk (1), (3) és (4) bekezdéseiben tett pontosításokból következik, hogy – az előző fejezetben foglaltaknak megfelelően – figyelembe kell venni a használt kommunikációs eszköz ténybeli körülményeit és korlátait.

A 7. cikk (4) bekezdésének a) pontja tisztázza, hogy annak vizsgálatakor, hogy a termék lényeges tulajdonsága tekintetében történt-e jelentős információkkal kapcsolatos mulasztás, figyelembe kell venni a „kommunikációs eszközt és terméket”.

Annak megállapítása, hogy mi minősül egy termék 7. cikk (4) bekezdésének a) pontjában hivatkozott lényeges tulajdonságának, változó lehet. Először is, ez függhet az érintett terméktől.

Példa:

·Egy számítógép több termékinformációt igényel, mint egy pohár.

Másodszor, a termék lényeges tulajdonságaira vonatkozó információk mennyisége és típusa ugyancsak más és más lehet attól függően, hogy a kereskedő által a kereskedelmi kommunikációhoz választott „kommunikációs eszköz” tekintetében mi tekinthető „megfelelőnek”.

Egyes, az ajánlatot korlátozó megszorító feltételeket elvben ugyancsak a termék lényeges tulajdonságai közé kell sorolni.

Példa:

·Azt, ha egy szolgáltatást csak nagyon korlátozott ideig nyújtanak.

A biztonsági figyelmeztetések – eseti megítéléstől függően – egy terméknek a 7. cikk (4) bekezdése szerinti lényeges tulajdonságát képezhetik. Jelenleg a termékbiztonságra vonatkozó ágazati uniós jogszabályok rendszerint előírják, hogy a kereskedők magán a terméken, vagy annak csomagolásán tüntessenek fel biztonsági kérdésekre vonatkozó tájékoztatást. Az online értékesítések esetében ezért nehéz lehet a fogyasztók számára valóban tájékozott ügyleti döntést hozni abban az esetben, ha az adott online weboldal nem tesz közzé olvasható képet a terméken/csomagoláson szereplő címkékről. Ez alól egy fontos kivételt tartalmaz a játékok biztonságáról szóló 2009/48/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdése 169 , amely kifejezetten előírja, hogy a játékokra vonatkozó biztonsági figyelmeztetéseknek, például a használók minimális és maximális életkorának a vásárlás előtt egyértelműen láthatónak kell lenniük abban az esetben, is ha online vásárlásról van szó. A legtöbb egyéb termék esetében a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazható jogalapként arra, hogy előírja a kereskedők számára, különösen a termékek online reklámozásakor, hogy a fogyasztókat tájékoztassák azokról a biztonsági szempontokról, amelyek, figyelemmel a termék jellegére, a 7. cikk (4) bekezdése szerinti lényeges tulajdonságnak minősülhetnek.

A 7. cikk (4) bekezdése b) pontjának értelmében a fogyasztók tájékoztatásának elmulasztása a kereskedő földrajzi címére és azonosítási adataira vonatkozóan megtévesztő mulasztásnak minősülhet.

Példa:

·Egy online társkereső szolgáltatást érintő ügyben a svéd piaci felügyelet elrendelte, hogy a kereskedő közvetlenül és folyamatosan tegye közzé nevére, címére, regisztrációs számára és e-mailjére vonatkozó adatokat, ha az interneten nyújtott szolgáltatásait reklámozza. A bíróság megállapította, hogy az, hogy a kereskedő weboldalán nem tette közzé pontos címét vagy e-mail címét, megtévesztő mulasztásnak minősül, amely arra késztetheti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg. 170

Másrészről viszont a kereskedő személyazonosságára vonatkozó adatok megadásának elmulasztása néhány esetben a 7. cikk (4) bekezdése alkalmazásában tekinthető úgy, mint ami „a körülményekből kiderül”.

Példa:

·Egy olyan üzlet vagy étterem címe, amelyben a fogyasztó adott pillanatban tartózkodik.

·Online üzletek esetében az e-kereskedelemről szóló irányelv 5. cikke előírja a kereskedők számára, hogy könnyen, közvetlenül és folyamatosan hozzáférhetővé tegyék nevüket, címüket és egyéb adataikat, beleértve az elektronikus levelezési címüket. Ezen túlmenően, az e-kereskedelemről szóló irányelv 10. cikke alapján bizonyos információkat (pl. a szerződés hivatalos megkötése előtt elvégzendő különféle technikai lépéseket) a szolgáltatás megrendelését megelőzően meg kell adni.

Egyedi vizsgálat alapján a kereskedő kereskedelmi nevének közzététele elegendő lehet a kereskedő személyazonosságára vonatkozóan a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában foglalt követelmény teljesítéséhez. A hivatalos nevet fel kell tüntetni az értékesítésre vonatozó szerződési feltételekben, azonban ez nem feltétlenül minősül a 7. cikk (4) bekezdése szerinti jelentős információnak.

Példa:

·Reklámanyagában egy gyorsétteremnek nem kell feltüntetnie jogi formáját, azt, hogy Bt., Kft., Zrt., NyRt.

A 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában foglalt követelményen túl a fogyasztói jogokról szóló irányelv további tájékoztatási kötelezettséget ír elő a kereskedő kapcsolati adataira vonatkozóan, különösen:

Øa fogyasztói jogokról szóló irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében (üzlethelyiségen belüli értékesítés) és a 6. cikk (1) bekezdésében (üzlethelyiségen kívüli és a távollevők közötti értékesítés) 171 .

Az e-kereskedelemről szóló irányelv 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja az online szolgáltatóknak, hogy tegyék hozzáférhetővé a szolgáltatás igénybe vevői és az illetékes hatóságok számára „a szolgáltató elérhetőségére vonatkozó, a szolgáltatóval való gyors kapcsolatfelvételt, valamint a közvetlen és hatékony kommunikációt lehetővé tévő adatokat, ideértve elektronikus levelezési címét.

Ezért az e-kereskedők e-mail címe a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős információnak minősülhet. Ennek az információnak könnyen megtalálhatónak (vagyis ne csak az általános szerződési feltételekben szerepeljen) és közvetlenül és folyamatosan hozzáférhetőnek kell lennie.

Továbbá a 95/46/EK adatvédelmi irányelv (és jövőbeni általános adatvédelmi rendelet) értelmében az adatkezelő köteles az érintettnek megadni bizonyos kötelező információkat, amelyek többek között tartalmazzák az adatkezelő és képviselőjének, ha van ilyen, személyazonosságát (és elérhetőségét) (kivéve, ha az érintett már rendelkezik ezekkel az információkkal (lásd bővebb információkért az 1.4.10. szakaszt).

A 7. cikk (4) bekezdésének c) pontja előírja a kereskedő számára, hogy a vásárlásban való felhívásában tüntesse fel a teljes (vagy végső) árat. Ennek tartalmaznia kell az összes alkalmazandó adót (pl. ÁFA) és költséget. A végső árnak tartalmaznia kell azokat az alkalmazandó költségeket és adókat, amelyek az ajánlat közzétételekor elkerülhetetlenek és előre láthatóak. Amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani, a fogyasztókat megfelelően tájékoztatni kell az ár kiszámításának módjára, valamint adott esetben az összes fuvardíjra, szállítási vagy postaköltségre vonatkozóan, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, arról a tényről, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel (lásd még a fogyasztói jogokról szóló irányelv 5. cikkének (1) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését).

A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeket az előírásokat nem tartják be minden esetben.

A „csepegtető áraknál” a kereskedők a vásárlási folyamat során számítanak fel költségeket, például azzal, hogy először az adókat, díjakat és költségeket nem tartalmazó árat tüntetik fel, vagy az először „opcionálisként” feltüntetett költségek felszámításával. Ez azt eredményezheti, hogy a fogyasztók olyan ügyleti döntéseket hoznak, amelyeket nem hoztak volna meg, ha az első „vásárlásra való felhívásban” szerepelt volna a teljes ár. Az ilyen gyakorlat ezért megtévesztő tevékenységnek, vagy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv megsértését eredményező mulasztásnak minősül.

Példa:

·A lengyel Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatal eljárást indított egy távközlési szolgáltató ellen, aki nem tájékoztatta a fogyasztókat arról, hogy a nyújtott szolgáltatások igénybevételéhez aktiválási díjat kell fizetniük. A fogyasztókat erről a díjról csak a szerződés megkötése után tájékoztatták. 172

·A máltai Verseny- és Fogyasztói ügyek Hatósága hatósági bírságot szabott ki egy távközlési szolgáltató ellen, aki díjat számított fel olyan szolgáltatások nyújtásáért, amelyet a vállalat saját maga nem tudott nyújtani, és erről a fogyasztókat nem tájékoztatta 173 .

· Egy spanyol bíróság helyben hagyta a Madridi Önkormányzat határozatát, amely bírságot szabott ki egy internetszolgáltatóra, aki elmulasztotta kereskedelmi ajánlataiban feltüntetni szolgáltatásainak teljes árát, nevezetesen kihagyta a hálózati díjakat és adókat 174 . 

 

A csepegtető árazás kérdését az utazásról és szállításról szóló 5.3. tárgyalja részletesebben.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja értelmében az „alsó árak” alkalmazása, vagyis az ár egy konkrét minimális összeg „-től” való feltüntetése akkor megengedett, amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet „előre ésszerűen kiszámítani”.

Példa:

· Egy utazási iroda adott járatokra és szervezett utazásokra vonatkozó árait „-tól” árként tüntette fel. A Bíróság megállapította, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv mindaddig nem rendelkezik a alsó árak alkalmazásáról, amíg a rendelkezésre bocsátott információk megfelelnek az irányelv követelményeinek figyelemmel a valós eset körülményeire. Kimondta, hogy: „Ezért az alsó árra való hivatkozás csak azokban az esetekben lehet indokolt, amikor az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámolni, figyelemmel többek között a termék jellegére és tulajdonságaira.” 175

A legalacsonyabb árnak azonban bizonyos termékekre alkalmazandó valós árnak kell lennie a hirdetésnek megfelelően.

Példa:

·Egy vállalat eladó lakásokat hirdetett azzal a kijelentéssel, hogy „Olcsóbb, mint gondolná. Már 2 150 euró/négyzetméter”. Azonban kiderült, hogy a feltüntetett áron nem volt eladó lakás. Ezenkívül a feltüntetett ár nem tartalmazta az ÁFA-t. Ezt a kereskedelmi gyakorlatot a lengyel Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatal megtévesztőnek minősítette. 176

Azok a kereskedelmi gyakorlatok, amelyek esetében a kereskedők nem létező árakat reklámoznak, sérthetik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének 5. és 6. pontjait is, mivel azok csalogató reklámnak (5. pont) vagy bait-and-switch reklámnak (6. pont) minősülhetnek.

A 7. cikk (4) bekezdésének d) pontja értelmében a kereskedők kötelesek tájékoztatást adni a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételeit, valamint a panaszok kezelésének módját illetően, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektől. Ez azt jelenti, hogy az ilyen információkat csak akkor kell megjeleníteni, ha azok a kereskedőtől a fogyasztóval szemben ésszerűen elvárható szakismeret és a gondosság szintjéhez képest a fogyasztót hátrányosan érintik.

A 7. cikk (4) bekezdésének e) pontja értelmében adott esetben az elállási vagy felmondási jog meglétét minden alkalommal meg kell említeni a vásárlásra való felhívásokban. E követelmény értelmében a kereskedőknek csak az ilyen jogok meglétéről kell tájékoztatniuk a fogyasztókat, azaz nem kell részletezniük azon feltételeket és eljárásokat, hogy a fogyasztó hogyan élhet e jogaival.

A fogyasztói jogokról szóló irányelv több szabályt fektet le a szerződéskötést megelőzően a fogyasztó rendelkezésére bocsátandó szerződést megelőző tájékoztatást illetően, például az e-kereskedelmi weboldalakon, az eladó által tett látogatások során vagy egy értékesítési célú telefonhívás alkalmával 177

Ez az irányelv például előírja a kereskedő számára, hogy bocsássa rendelkezésre a „teljes árra” vonatkozó információt még az előtt, hogy a fogyasztó aláírná a szerződést. 178 Ezenkívül a fogyasztó jogosult minden olyan plusz költség megtérítésére, amelyekhez a fogyasztó nem adta kifejezett hozzájárulását, de a kereskedő alapértelmezett opciók alkalmazásával, pl. „előre kipipált jelölőnégyzetek” használatával, ebbe beleavatkozott. 179  

A távollevők közötti és üzlethelyiségen kívüli szerződések esetében a kereskedő köteles tájékoztatást adni az elállási jog gyakorlásának feltételeiről, időbeli korlátozásáról és eljárásmódjáról. Továbbá rendelkezésre kell bocsátania a fogyasztói jogokról szóló irányelv I. mellékletének B. pontjában szereplő elállásinyilatkozat-mintát. 180

3.4.6Ingyenes próbák (minták) és előfizetési csapdák

Az ingyenes próbák olyan marketingeszközök, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy költségmentesen vagy alacsony költség (pl. a minta postaköltsége) mellett rendeljenek meg egy terméket vagy fizessenek elő egy szolgáltatásra.

Az Európai Bizottság uniós fogyasztókat megtévesztő „ingyenes” próbákról/mintákról és előfizetésekről szóló tanulmányának megállapításai 181

Az Európai Bizottság által finanszírozott egyik tanulmány azt állapította meg, hogy a megkérdezett fogyasztók 66%-a rendelt már online ingyenes mintát. E fogyasztók 21%-a tapasztalt egy vagy több problémát. A tanulmány megállapította, hogy a problémát tapasztaló fogyasztók 34%-a nehezen tudta az előfizetést megszüntetni, 22%-a nem tudta visszaküldeni a mintaterméket és 18%-a nem volt tisztában azzal, hogy előfizetést kötött.

A problémát tapasztaló fogyasztók 43%-a tapasztalatait kozmetikai és egészségügyi termékekkel, 32%-a élelmiszerekkel és táplálék kiegészítőkkel, 25%-a társkeresési szolgáltatásokkal, 24%-a zenékkel és filmekkel, 21%-a pedig felhő alapú tárhelyszolgáltatással kapcsolatban szerezte.

A tanulmány megállapította, hogy egyik lényeges oka annak, hogy a fogyasztók csak nehezen tudnak a szolgáltatásról leiratkozni az volt, hogy nem tudják azonosítani a kereskedő elérhetőségi adatait. Egy másik ok, hogy az ingyenes kipróbálásra vonatkozó ajánlatok „előugró” jellege azt jelenti, hogy ezek gyakran nagyon gyorsan eltűnnek: a tanulmányban megvizsgált weboldalak 25%-a esetében nyolc héten belül már nem lehetett ezeket megtalálni.

A megvizsgált ajánlatok 60%-ánál a kereskedő elérhetőségi adatai vagy nem voltak feltüntetve, vagy tévesek vagy homályosak voltak. A megrendelés pillanatában a titkos vásárlók mindössze 7%-a számára nem volt egyértelmű, hogy ki kínálja az ingyenes mintát, azonban amikor a kereskedőkkel az előfizetés lemondása miatt próbálták meg felvenni a kapcsolatot, 27%-uk nem talált elérhetőségi adatokat, a fogyasztók 54%-nak pedig nem sikerült kapcsolatba lépnie a kereskedővel.

Egyéb megállapított komoly problémák a következők voltak:

·A fogyasztók gyakran nem veszik észre, hogy szerződést kötnek, amikor feliratkoznak egy ingyenes próbára/mintára.

·A kereskedők gyakran nem vagy homályos módon adnak információt az ingyenes ajánlatok valódi költségeiről.

·A mintákat és előfizetéseket néha ingyenesek tüntetik fel, noha azok ténylegesen költséggel járnak.

Ha egy kereskedő elmulasztja megadni földrajzi címét és személyazonosságát egy vásárlásra való felhívásban, az ellentétes lehet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikke (4) bekezdésének b) pontjával. Továbbá a fogyasztói jogokról szóló irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, és az e-kereskedelemről szóló irányelv 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja, hogy az online kereskedők bocsássanak rendelkezésre olyan információkat, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók kapcsolatba lépjenek velük. Ezen irányelvek előírásai a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős információnak minősülnek.

Ha egy kereskedő nem teszi a fogyasztók számára egyértelművé, hogy az ingyenes próbaidőszakra való feliratkozásukkal előfizetést kötnek, azzal, jelentős információ elhallgatása okán, sértheti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint 7. cikke (4) bekezdésének a) pontját (vásárlásra való felhívás esetén). A körülményektől függően a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértése is fennállhat.

Az ingyenes ajánlatok valódi költségeire vonatkozó információk elhallgatása vagy nem egyértelmű közlése ellentétes lehet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjával, és/vagy a 7. cikk (1) és (2) bekezdésével, illetve a 7. cikk (4) bekezdésének c) pontjával.

Példa:

·Egy lengyel távközlési szolgáltató óriásplakátokon hirdette, hogy a fogyasztók vagy kettő táblagépet vagy egy mobiltelefont és egy táblagépet kaphatnak mindössze 1,- PLN összegért. A kereskedő azonban nem tájékoztatta egyértelműen a fogyasztókat arról, hogy ahhoz, hogy élhessenek ezzel az ajánlattal, egy 24 hónapos előfizetést, valamint a termékekre egy 36 hónapos részletfizetést tartalmazó adásvételi szerződést kell aláírniuk. A lengyel Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatal ezt a hirdetést a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében megtévesztőnek minősítette. 182

A fogyasztói jogokról szóló irányelv továbbá 8. cikkének (2) bekezdésében konkrét szabályt tartalmaz az előfizetésekre vonatkozó internetes ajánlatok átláthatóságának javítására. E szabály értelmében a távollevők közötti szerződéseknél a kereskedő köteles a szolgáltatás lényeges tulajdonságaira vonatkozó információkat, az adókkal növelt árat, a szerződés időtartamát és a fogyasztó kötelezettségeit egyértelműen és jól látható módon, valamint közvetlenül a megrendelés fogyasztó általi megtétele előtt rendelkezésre bocsátani. A fogyasztó számára továbbá biztosítani kell annak lehetőségét, hogy kifejezetten tudomásul vegye, hogy a rendelés fizetési kötelezettséget von maga után, pl. egy egyértelmű felirattal ellátott gomb aktiválásával.

Ezen kívül a termékek „ingyenes”, „díjtalan”, „térítésmentes” vagy hasonló jelzőkkel való leírása, ha a fogyasztónak a kereskedelmi gyakorlat elfogadásának és a termék szállításának, illetve szállíttatásának elkerülhetetlen költségén felül bármit is fizetnie kell”, olyan kereskedelmi gyakorlat, amely minden körülmény között tisztességtelennek minősül, és ennélfogva tiltott a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében. Ez következik az irányelv I. mellékletének 20. pontjából, amelyet részletesebben a 4.4. szakasz tárgyal.

A nem kért értékesítés (a fogyasztó által nem kért termékek után fizetés követelése, vagy a termékek visszaküldésének, megőrzésének előírása) szintén egy olyan kereskedelmi gyakorlat, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében minden körülmény között tiltott. Ez következik az irányelv I. mellékletének 29. pontjából.

3.4.7Bizonyos információk más nyelven történő rendelkezésre bocsátása

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikke (2) bekezdésének értelmében a kereskedő köteles a jelentős információkat egyértelmű, érthető és félreérthetetlen módon közölni. Ez a kötelezettség akkor kerülhet szóba, amikor a jelentős információk egy része valamely weboldalon egy adott nyelven jelenik meg egy konkrét ország fogyasztóinak megcélzása érdekében, egyedi alapon vizsgálva, míg a jelentős információk többi része csak egy másik nyelven áll rendelkezésre a szokásos felhasználási feltételekben.

A fogyasztói jogokról szóló irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy előírják a szerződési feltételek nemzeti nyelven történő rendelkezésre bocsátását. 183 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdése megerősíti, hogy egyéb uniós jogszabályokban az ilyen tájékoztatási kötelezettség „jelentősnek minősülnek”. Ezért azokban az országokban, ahol alkalmazzák ezt a lehetőséget, a kereskedő sértheti a fogyasztói jogokról szóló irányelvet és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet, ha elmulasztja a fogyasztó rendelkezésére bocsátani például a szerződés visszaigazolását a fogyasztó országának hivatalos nyelvén. Ilyen helyzetben, mint ágazati jogszabály, a fogyasztói jogokról szóló irányelv érvényesülne a tájékoztatás elmulasztása tekintetében az ügyletek szerződéskötést megelőző fázisában, míg a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv a reklámozási fázisban vonatkozna.

Az 1.4.3. szakasz részletesebben tárgyalja a 7. cikk (5) bekezdése alapján „jelentős információnak” minősített egyéb uniós tájékoztatási kötelezettségeket.

3.4.8Tervezett avulás

Tervezett avulás, vagy az ipari mintákba beépített avulás egy olyan kereskedelmi politika, amely során egy terméket szándékosan korlátozott hasznos élettartammal terveznek, hogy egy bizonyos idő elteltével elavulttá vagy funkcióját vesztetté váljon.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szempontjából a tervezett avulás önmagában nem tisztességtelen. Azonban a 7. cikk értelmében az a kereskedő, aki elmulasztja tájékoztatni a fogyasztót arról, hogy a termék korlátozott élettartammal készült, az egyedi eset konkrét körülményei alapján úgy tekinthető, mint aki elmulasztotta megadni a jelentős információkat.

Példa:

·Az arra vonatkozó információk kihagyása, hogy:

- azért készülnek gyenge dobfelfüggesztéssel mosógépek, hogy egy bizonyos számú mosási ciklus után ezek „biztos” tönkremenjenek, vagy

-egy hűtő funkcionális élettartamát jelentősen rövidebbre tervezték a hasonló termékekéhez képest



sértheti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkét.

A meglévő uniós jogszabályok biztosítanak eszközöket a tervezett avulás megakadályozására.

A környezettudatos tervezést szabályozó irányelv 184 lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy kötelező minimum követelményeket állapítson meg a javíthatóságot, a termékek élettartamát, valamint a becsült élettartamra vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget illetően.

Korlátozott számú termékkategória, például porszívó alkatrészek 185 és izzók 186 esetében léteznek környezettudatos tervezésre vonatkozó követelmények. Továbbá a Bizottság átdolgozott energiafogyasztási címkézési keretre tett javaslata 187 lehetővé teszi a termékek tartósságára vonatkozó információk jövőbeli feltüntetését az uniós energiafogyasztási címkéken.

Az EU 2015 decemberében elfogadott körkörös gazdaságra vonatkozó cselekvési terve 188 kiemelte, hogy a Bizottság a környezettudatos tervezést szabályozó irányelv keretében végzett jövőbeli munkája során adott esetben további termékkövetelmények kidolgozásával és a különböző termékcsoportok sajátosságainak figyelembevételével ösztönözni fogja a megjavíthatóságot, bővíthetőséget, tartósságot és újrahasznosíthatóságot.

Azokban az estekben, amikor a termék átvételét követő két éven belül nyilvánvalóvá válik, hogy az nem felel meg a szerződésnek, vagyis hibás, a fogyasztó érvényesítheti a fogyasztási cikkek adásvételéről szóló irányelvben rögzített szavatosságot 189 . Ez vonatkozik azokra az esetekre is, ahol a hibát a tervezett avulás gyakorlata okozta, ha ez a tervezet avulás nincs a szerződéssel összhangban. Az irányelv értelmében az átvételt követő hat hónapon belül az eladónak kell bizonyítania, hogy az átadáskor az áru hibátlan állapotban volt.

3.5Agresszív kereskedelmi gyakorlatok

 

8. cikk – Agresszív kereskedelmi gyakorlatok

Agresszívnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely ténybeli összefüggésében – figyelembe véve valamennyi jellemzőjét és körülményét – zaklatás, kényszerítés – ideértve a fizikai erőszak alkalmazását is –, illetve nem megengedett befolyásolás útján ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását, s ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna.

9. cikk – Zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás alkalmazása

Annak meghatározásakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlat alkalmaz-e zaklatást, kényszerítést –beleértve a fizikai erőszakot is –, illetve nem megengedett befolyásolást, a következőket kell figyelembe venni:

a) időzítése, helye, jellege és alkalmazásának időtartama;

b) fenyegető vagy gyalázkodó szóhasználat vagy magatartás;

c) bármely, a kereskedő által ismert konkrét szerencsétlenség vagy a fogyasztó ítélőképességét súlyosan korlátozó körülmény kihasználása, amelyet a kereskedő a fogyasztó termékkel kapcsolatos döntésének befolyásolása céljából tesz;

d) bármely súlyos vagy aránytalan, nem szerződéses akadály, amelyet a kereskedő támaszt, amikor a fogyasztó a szerződéses jogaival kíván élni, beleértve a szerződés megszüntetésének, illetve egy másik termékhez vagy másik kereskedőhöz való áttérésnek a jogát;

e) bármely jogellenes cselekmény megtételével való fenyegetés.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv egységes meghatározást ad az agresszív kereskedelmi gyakorlatokra, amely EU-szert alkalmazható. Az irányelv megakadályozza, hogy a kereskedők olyan értékesítési technikákat alkalmazzanak, amelyek korlátozzák a fogyasztó szabad választását vagy viselkedését a terméket illetően, torzítva ezzel a gazdasági magatartásukat.

Példa:

·A lett fogyasztóvédelmi hatóság egyik határozatában, 190 amelyet a lett bíróságok is megerősítettek 191 , egy légitársaság által alkalmazott előre kipipált jelölőnégyzeteket tisztességtelennek minősítette azzal, hogy az agresszív és nem összeegyeztető a szakmai gondossággal. 192 Ezt a határozatot még a fogyasztói jogokról szóló irányelv életbelépése előtt hozták meg, amely már 22. cikkében tartalmaz konkrét rendelkezéseket az előre kipipált jelölőnégyzetekre vonatkozóan.

Agresszív kereskedelmi gyakorlat minden olyan gyakorlat, amely zaklatást, kényszerítést, fizikai erőszakot vagy nem megengedett befolyásolást alkalmaz. Felölelhetik a marketing szakaszában tanúsított magatartást, valamint azokat a gyakorlatokat is, amelyekre az ügylet során vagy azt követően kerül sor.

Példa:

·Az olasz Államtanács véleménye szerint ahhoz, hogy egy kereskedelmi gyakorlat agresszívnek és tisztességtelennek minősüljön, nem csak a fogyasztó ügyleti döntését kell befolyásolnia, hanem azt konkrét módszerek alkalmazásával kell tenni. Ez magában foglalja, hogy egy agresszív gyakorlat feltételezi a kereskedő aktív magatartását („zaklatást, kényszerítést – beleértve a fizikai erőszakot is –, illetve nem megengedett befolyásolást” alkalmaz), amellyel korlátozza a fogyasztó választási szabadságát. 193

Az agresszív gyakorlatok közé tartozhatnak más nemzeti jogszabályok, például a kötelmi jog vagy a büntetőjog által már lefedett magatartások. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv egy további védelmi szinttel egészíti ezt ki, amely nyilvános végrehajtási eszközökkel aktiválható anélkül, hogy büntető vagy polgári eljárást kellene indítani.

A 9. cikk c) pontja törvényen kívül helyezi azokat a gyakorlatokat, amelyek nem megengedett befolyásolást gyakorolnak a fogyasztókra, például, amikor a kereskedő kihasznál egy általa ismert konkrét szerencsétlenséget vagy a fogyasztó termékre vonatkozó ítélőképességét súlyosan korlátozó körülményt.

A 9. cikk d) pontja megtiltja a kereskedőknek, hogy bármely súlyos vagy aránytalan, nem szerződéses akadályt támasszanak, amikor a fogyasztó a szerződéses jogaival kíván élni, beleértve a szerződés megszüntetésének, illetve egy másik termékhez vagy másik kereskedőhöz való áttérésnek a jogát. Ez a rendelkezés különösen fontos a távközlési és energiaszolgáltatók váltása esetén a nem szerződéses akadályok megakadályozására.

Példa:

·A bolgár Legfelső Bíróság megállapította, hogy agresszív kereskedelmi gyakorlatnak minősül az a gyakorlat, amelynél a kereskedő különösen megnehezítette ügyfelei számára, hogy felmondják a vele kötött szolgáltatási szerződésüket egészen addig, hogy gyakran egy de facto automatikusan megújuló szerződésben ragadtak. 194

A 9. cikk e) pontja kiterjed bármely jogellenes cselekmény megtételével való fenyegetésre. Agresszív gyakorlatok gyakran a fogyasztási cikkek házaló vagy egyéb üzlethelyiségen kívül történő értékesítése során és az időben megosztott használat ágazatában fordulnak elő. Agresszív gyakorlatok előfordulhatnak adósságbehajtás során is, amikor harmadik felet bíznak meg az adósság behajtásával. Egy másik kereskedőhöz való áttérés súlyos vagy aránytalan akadályozása ugyancsak agresszív gyakorlatnak tekintendő.

Példa:

·Az olasz trösztellenes hatóság kimondta, hogy agresszív gyakorlat az, ha a fogyasztónak értesítést küldenek arról, hogy jelenjen meg egy olyan bíró előtt, aki nem rendelkezik illetékességgel, és aki elé a kereskedő keresetet nem terjesztett elő. Ennek a gyakorlatnak a célja a fogyasztók megfélemlítése volt nem megengedett befolyásolás révén. 195

A 8. és 9. cikkben foglalt általános szabályokat a „feketelistában” ismertetett olyan nyolc konkrét agresszív gyakorlat egészíti ki, amelyek minden körülmény között tiltottak. Ezek közül néhányat a kereskedelmi gyakorlatok feketelistájáról szóló 4. fejezet részletesebben is ismertet. Az idősekkel szembeni bizonyos gyakorlatokat, mint az agresszív háztól házig értékesítési módokat, a kiszolgáltatott fogyasztókról szóló 2.6. fejezet tárgyalja.



4.A kereskedelmi gyakorlatok feketelistája (I. melléklet)

 

5. cikk (5) bekezdés

Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.

17. preambulumbekezdés

A fokozottabb jogbiztonság érdekében kívánatos meghatározni azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmény között tisztességtelenek. Ezért az I. melléklet minden ilyen gyakorlatot tartalmaz. Kizárólag ezek azok a kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek kell tekinteni. A felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.

Az I. mellékletben szereplő listát azzal a céllal állították össze, hogy a végrehajtók, kereskedők, marketing szakemberek és ügyfelek felismerhessenek bizonyos gyakorlatokat, és azokra közvetlenebb végrehajtási választ tudjanak adni. Ezért ez nagyobb jogbiztonsághoz vezet. Ha bizonyítható, hogy a kereskedő alkalmazta a feketelistán szereplő kereskedelmi gyakorlatot, a nemzeti végrehajtó hatóságoknak nem kell egyedi vizsgálatot lefolytatniuk (azaz nem kell vizsgálniuk a gyakorlat átlagfogyasztó gazdasági magatartására gyakorolt hatását) ahhoz, hogy cselekedjenek és szankcionálják a gyakorlatot.

Az alábbiakban ismertetett feketelistán szereplő kereskedelmi gyakorlatokon túl az 5.1.6. szakasz a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletében felsorolt néhány olyan gyakorlatot is ismertet, amelyek különösen a környezetbarát jellegre vonatkozó kijelentésekre lehetnek érvényesek.

4.1A jogszerűen nem forgalmazható termékek – 9. sz. tiltott kereskedelmi gyakorlat

 

Az I. MELLÉKLET 9. pontja

„Annak valótlan állítása, vagy olyan benyomás keltése, hogy a termék jogszerűen forgalmazható.”

E gyakorlatot azért tiltották meg, hogy elkerüljék az olyan helyzeteket, amikor a kereskedő anélkül kínál egy terméket vagy szolgáltatást, hogy egyértelműen tájékoztatná a fogyasztót arról, hogy jogi rendelkezések korlátozhatják az adott termék értékesítését, birtoklását vagy használatát. Azok a termékek vagy szolgáltatások tartoznak ide, amelyek értékesítése tilos vagy minden körülmények között illegális, például illegális kábítószerek értékesítése. Mivel az ilyen gyakorlatok gyakran bűncselekményeket és/vagy tisztességtelen piaci szereplőket érintenek, könnyű ezeket azonosítani.

Az ilyen gyakorlatok rendszerint más, konkrétabb, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvvel szemben elsőbbséget élvező törvények súlyos megsértését is jelentik.

Példa:

·Egy kereskedő olyan árut kínál eladásra, amelyet a fogyasztó törvényesen nem birtokolhat, mert például az áru lopott.

A gyakorlatok második kategóriája olyan termékeket vagy szolgáltatásokat érint, amelyek önmagukban nem illegálisak ugyan, de csak bizonyos körülmények között és/vagy bizonyos korlátozások mellett bocsáthatók jogszerűen piacra és árusíthatók.

Példa:

·Szervezett utazás, amelyet csak olyan kereskedők forgalmazhatnak, akik elhelyezték a szervezett utazási formákról szóló irányelv által előírt biztosítéki letétet. 196 A svéd piaci felügyelet megállapította, hogy egy ilyen utazásokat annak ellenére értékesítő utazási iroda, hogy nem helyezett el biztosítéki letétet a svéd Jogi, Pénzügyi és Adminisztratív Szolgáltatási Ügynökségnél, megsértette az I. melléklet 9. pontját azzal, hogy a fogyasztókban hamisan keltette azt a benyomást, hogy az ajánlat törvényes. 197

4.2Piramisrendszerek – 14. sz. tiltott kereskedelmi gyakorlat

 

Az I. MELLÉKLET 14. pontja

„Piramis-elvre épülő olyan eladásösztönző rendszer létrehozása, működtetése, vagy támogatása, amelyben a fogyasztó annak lehetőségével számol, hogy jövedelemre tesz szert, amely elsősorban más játékosoknak a rendszerbe való belépéséből ered, nem pedig a termékek eladásából, illetve fogyasztásából.”

Ez a gyakorlat tilos annak megakadályozása érdekében, hogy a fogyasztókat egy jövedelmet ígérő rendszerbe csábítsák, miközben a fogyasztó ténylegesen elsősorban abból kapja a jövedelmét, hogy új tagokat visz a rendszerbe, nem pedig a termékek értékesítéséből vagy fogyasztásából. A rendszer piramisszerkezete rendszerint úgy van kialakítva, hogy az csak a legfelső szinten lévő szervezőknek biztosítson előnyöket, miközben a toborozott fogyasztóknak rendszerint nincs ésszerű esélyük arra, hogy megtérüljön a befektetésük. A Bíróság tisztázta azokat a feltételeket, amelyek alapján egy kereskedelmi promóciót „piramiselvre épülő eladásösztönző rendszernek” lehet tekinteni az I. melléklet 14. pontjának értelmében. A Bíróság kijelentette, hogy:

„a piramiselvre épülő eladásösztönző rendszerek tiltása (…) három közismert feltételen alapul. Első, hogy az ilyen eladásösztönzés azon az ígéreten alapul, hogy a fogyasztóknak lehetőségük lesz arra, hogy kereskedelmi nyereségre tegyenek szert. A következő, hogy ennek az ígéretnek a teljesítése más fogyasztóknak a rendszerbe történő beléptetésétől függ. Végezetül pedig, hogy a fogyasztóknak ígért jövedelem finanszírozásához szükséges bevételek nagyobb része nem valódi gazdasági tevékenység eredménye”. 198

Ugyanebben az ügyben a Bíróság tisztázta, hogy:

„egy piramis-elvre épülő rendszer csak akkor minősül tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak, ha a rendszer előírja a fogyasztó számára, hogy pénzügyi ellenszolgáltatást nyújtson, annak összegétől függetlenül, hogy jövedelemre tegyen szert, amely elsősorban más játékosoknak a rendszerbe való belépéséből ered, nem pedig a termékek eladásából, illetve fogyasztásából”. 199

A szóban forgó ügyben egy vállalat bónuszt ígért az új ügyfeleknek minden általuk toborzott új ügyfél után. Minden újonnan regisztrált ügyfélnek regisztrációs díjat kellett fizetnie. A Bíróság kétségét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a fogyasztó jövedelemszerzési lehetősége elsősorban új ügyfelek rendszerbe történő beléptetéséből származik, megjegyezve, hogy a meglévő tagoknak fizetett bónuszokat csak kismértékben finanszírozták az új tagoktól elvárt anyagi ellenszolgáltatásból. A Bíróság emlékeztetett arra is, hogy attól, hogy egy adott gyakorlatot nem tiltanak az I. melléklet rendelkezései, azt még tisztességtelennek lehet minősíteni az irányelv általános rendelkezéseinek (5–9. cikkek) értelmében”.

Példa:

·Az olasz versenyhatóság eljárást indított három piramisrendszert érintő ügyben:

- Az egyik ügy egy értékesítési rendszert érintett, amelyben a jövedelmi rendszer nem az értékesítési volumenen alapult, hanem az értékesítők által a rendszerbe csalogatott új értékesítők számán. 200

- Egy másik ügy tárgya egy olyan értékesítési rendszer volt, ahol a jutalékrendszer célja elsősorban új fogyasztók rendszerbe csábítása volt, melyben a regisztrációs díjat új értékesítők beléptetéséből térítették vissza.  201

- Egy harmadik ügyben a fogyasztóknak termékek vásárlását ajánlották új értékesítők toborzására irányuló mechanizmusok révén, akiktől egy induló hozzájárulást vagy személyes vásárlási programra való előfizetést kértek.  202

A hatóság figyelembe vette a rendszerek tényleges működését is. Arra összpontosított, hogy mekkora a ténylegesen forgalmazó értékesítők száma a toborzott fogyasztók teljes létszámához képest, valamint az értékesítőktől származó jövedelmek/akvizíciók, illetve a külső feleknek történő értékesítések változó jelentőségére.

A vizsgálat kimutatta, hogy a mechanizmusokból az következett, hogy a fogyasztó nem tudott hozzájárulást befizetni azért a lehetőségért cserébe, hogy jövedelemre tegyen szert, amely elsősorban más fogyasztóknak a rendszerbe való belépéséből ered, nem pedig a termékek eladásából/fogyasztásából.

A piramisrendszerekhez hasonló hierarchikus konstrukciók összetettek, és nehéz lehet számszerűsíteni az új tagoknak a vállalat számára jelentett hasznát. Emellett létezhetnek különböző módszerek a már meglévő tagok jövedelmének kiszámolására.

Példa:

·A lengyel Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatal eljárást indított egy olyan piramisrendszer ellen, amelyben a szervező a résztvevőknek pénzbeli adomány jóváírásának lehetőségét kínálta új tagok rendszerbe történő beléptetéséért. 203 E pénzügyi nyereség eléréséért a résztvevőknek a következőt kellett tenniük: befizetni egy regisztrációs díjat, pénzbeli adományt fizetni egy másik résztvevőnek, egyéb adományt adni megint egy másik résztvevőnek, és jutalékot fizetni a rendszer szervezőjének. Egy új tagtól származó pénzbeli jutalék jóváírásának lehetősége csak akkor állt fenn, ha létrejött egy „kék kör”, amely az új résztvevő által korábban beléptetett emberek által beléptetett résztvevőkből állt.

Fontos különbséget tenni a 14. számú tiltott kereskedelmi gyakorlat – ahol a résztvevők többnyire vagy kizárólag új résztvevők toborzása révén tesznek szert jövedelemre – és a többszintű (MLML) marketing között, ahol az értékesítőket többnyire a személyes forgalmazásért jutalmazzák, valamint az általuk toborzott értékesítők forgalma után.

Nehéz továbbá meghúzni a vonalat a fogyasztó és kereskedő között: miután egy fogyasztó belépett egy rendszerbe, attól a pillanattól kezdve, hogy megkezdi az eladásösztönzést, kereskedőnek tekinthető, és maga a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv tiltásának hatálya alá kerülhet a rendszer keretében megnyilvánuló szakmai magatartása tekintetében. 204

4.3A betegségek, zavarok vagy rendellenességek gyógyítására alkalmas termékek – 17. sz. tiltott kereskedelmi gyakorlat

 

Az I. MELLÉKLET 17. pontja

„Annak valótlan állítása, hogy a termék alkalmas betegségek, illetve az emberi szervezet működési zavarainak vagy rendellenességeinek gyógyítására.”

Ez a tilalom azokat a helyzeteket öleli fel, amikor a kereskedő állítása szerint terméke vagy szolgáltatása meggyógyít bizonyos testi vagy lelki betegségeket.

Példa:

·A lengyel Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatal kimondta, hogy azok az állítások, amelyek szerint egy masszázsszéknek az emberi egészségre gyógyító hatása van (ideértve a gerinc- és vérkeringési problémák gyógyítását) az I. melléklet 17. pontjában rögzített tilalom alá tartozik. 205

Az ilyen kijelentések részben már konkrét uniós jogszabályok alkalmazási körébe tartoznak. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem érinti továbbá a termékek egészségre ható tulajdonságaira vonatkozó uniós szabályokat. A 17. pont ezért csak kiegészítő jelleggel alkalmazandó az egészségi és jólléttel kapcsolatos kijelentésekkel kapcsolatban már meglévő szabályokra. Azonban az egészségügyi és jólléti termékek tekintetében valamennyi megtévesztő gyakorlatot megvizsgálhatnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikke alapján (például akkor, ha a teljes megjelenítés félrevezető).

A tilalom elsősorban azon fizikai állapotokkal kapcsolatos állításokra vonatkozik, amelyeket az orvostudomány a megbetegedések, zavarok vagy rendellenességek kategóriájába sorol be. Az ilyen kijelentéseket azonban ágazati uniós jogszabályok is szabályozzák, így e gyakorlatok tekintetében a 17. pontnak nagyon csekély a gyakorlati haszna.

Valójában az élelmiszer információs rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében 206 a kereskedő élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatása „nem tulajdoníthat az élelmiszereknek emberi betegségek megelőzésére, kezelésére vagy gyógyítására vonatkozó tulajdonságokat, és ilyen tulajdonságokra nem is utalhat”. Ez az általános rendelkezés valamennyi élelmiszeripari vállalkozóra vonatkozik, függetlenül attól, hogy azok az élelmiszerlánc mely szakaszában működnek, amennyiben azok tevékenységei összefüggenek a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásával.

Az"élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatás” kifejezés valamely élelmiszerre vonatkozó, a címke vagy kísérő dokumentum, illetve bármilyen egyéb eszköz – beleértve a technológiai eszközöket vagy a szóbeli közlést – segítségével elérhetővé tett információt jelenti.

Az EU tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló rendelete továbbá lefekteti a kereskedelmi kommunikációkban, például reklámokban az élelmiszereken alkalmazott, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások részletes szabályait. 207 A rendelet értelmében előzetes uniós engedélyezés nélkül nem tehetők olyan állítások, amelyek azt sejtetik, hogy az élelmiszer bizonyos, a táplálkozásra nézve különös kedvező tulajdonságokkal rendelkezik („tápanyag-összetételre vonatozó állítások”), vagy hogy egy élelmiszerkategória, élelmiszer vagy annak valamely összetevője és az egészség között összefüggés van („egészségre vonatkozó állítások”). A rendelet továbbá kifejezetten tiltja a következő egészségre vonatkozó állításokat: 208

Øolyan állítások, amelyek azt sugallják, hogy az élelmiszer fogyasztásának mellőzése hatással lehet az egészségre;

Øolyan állítások, amelyek a súlycsökkenés ütemére vagy mértékére utalnak;

Øolyan állítások, amelyek egyes orvosok vagy egészségügyi szakemberek, valamint egyéb, a szervezetek ajánlásaira hivatkoznak.

Az egészségre vonatkozó állításokkal az Unió egészségügyi és gyógyszerészeti jogszabályai is foglalkoznak. A gyógyszerekről szóló 2001/83/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése 209 egyértelművé teszi, hogy egyetlen gyógyszer sem hozható forgalomba valamely tagállam piacán, kivéve, ha kiadták rá a forgalomba hozatali engedélyt. Ez az irányelv konkrét rendelkezéseket határoz meg a gyógyszerek nyilvánosság számára történő reklámozására vonatkozóan, amelyet: 210

Øúgy legyen összeállítva, hogy egyértelmű legyen a közlemény reklám jellege és az, hogy a termék gyógyszer;

Ølegalább a következő információkat tartalmazza:

oa gyógyszer neve, valamint a közönséges neve, amennyiben a gyógyszer csak egy hatóanyagot tartalmaz,

oa gyógyszer helyes használatához szükséges információk,

okifejezett és jól olvasható felszólítás a bete