EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32019D1754

A Tanács (EU) 2019/1754 határozata (2019. október 7.) az Európai Uniónak a Lisszaboni Megállapodás eredetmegjelölésekről és földrajzi jelzésekről szóló genfi szövegéhez történő csatlakozásáról

ST/6929/2019/INIT

OJ L 271, 24.10.2019, p. 12–14 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2019/1754/oj

24.10.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 271/12


A TANÁCS (EU) 2019/1754 HATÁROZATA

(2019. október 7.)

az Európai Uniónak a Lisszaboni Megállapodás eredetmegjelölésekről és földrajzi jelzésekről szóló genfi szövegéhez történő csatlakozásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére, összefüggésben annak 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)

Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó, 1958. október 31-i Lisszaboni Megállapodás (a továbbiakban: Lisszaboni Megállapodás) az 1883. március 20-án Párizsban aláírt, az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény (a továbbiakban: a Párizsi Egyezmény) által létrehozott, az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Unió keretében egy külön uniót (a továbbiakban: a Külön Unió) hozott létre. A Lisszaboni Megállapodás értelmében a szerződő felek vállalják, hogy a területükön oltalomban részesítik a Külön Unió többi országa termékeinek a származási országban elismert és oltalom alatt álló, és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (a továbbiakban: a WIPO) Nemzetközi Irodája által lajstromozott eredetmegjelölését, kivéve, ha az említett felek a lajstromozásról szóló értesítés kézhezvételétől számított egy éven belül nyilatkoznak, hogy nem tudják biztosítani az ilyen oltalmat.

(2)

Hét tagállam részese a Lisszaboni Megállapodásnak, nevezetesen Bulgária (1975 óta), a Cseh Köztársaság (1993 óta), Franciaország (1966 óta), Olaszország (1968 óta), Magyarország (1967 óta), Portugália (1966 óta) és Szlovákia (1993 óta). Három másik tagállam, nevezetesen Görögország, Románia és Spanyolország aláírta, de nem erősítette meg a Lisszaboni Megállapodást. Maga az Unió nem részese a Lisszaboni Megállapodásnak, mivel az úgy rendelkezik, hogy csak országok csatlakozhatnak hozzá.

(3)

2015. május 20-án elfogadták az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegét (a továbbiakban: a Genfi Szöveg), amely a Lisszaboni Megállapodás felülvizsgálatát tartalmazza. A Genfi Szöveg különösen a Külön Unió hatályát terjeszti ki annak érdekében, hogy a termékek eredetmegjelölésének oltalmát a Kereskedelmi Világszervezetnek a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodása értelmében valamennyi földrajzi jelzésre kiterjessze. A Genfi Szöveg összhangban áll az említett megállapodással és a mezőgazdasági termékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalmáról szóló releváns uniós joggal, továbbá lehetővé teszi a kormányközi szervezetek számára, hogy szerződő feleivé váljanak.

(4)

A Genfi Szöveg által lefedett területekkel kapcsolatban az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ezt a Bíróság a C-389/15. sz. ügyben 2017. október 25-én hozott ítéletében (1) megerősítette, amely tisztázta, hogy a felülvizsgált Lisszaboni Megállapodás tervezetének – amelyet később Genfi Szövegként fogadtak el – célja alapvetően az Unió és a Lisszaboni Megállapodásban részes harmadik államok közötti kereskedelem elősegítése és szabályozása, és hogy e kereskedelemre közvetlen és azonnali hatásokat gyakorol. Tehát a Genfi Szöveg megtárgyalása az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, mivel az EUMSZ 207. cikkének (1) bekezdésében említett közös kereskedelempolitika alá tartozik, különös tekintettel a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásaira.

(5)

Egyes mezőgazdasági termékeket illetően az Unió egységes és átfogó rendszereket dolgozott ki a földrajzi jelzések oltalmára a borok (1970), a szeszes italok (1989), az ízesített borok (1991), valamint az egyéb mezőgazdasági termékek és élelmiszerek (1992) vonatkozásában. Az EUMSZ 3. cikke szerint az Unió kizárólagos hatásköre alapján a tagállamok nem rendelkezhetnek a Külön Unió harmadik országnak minősülő tagjainak mezőgazdasági eredetmegjelölései és földrajzi jelzései számára oltalmat biztosító nemzeti oltalmi rendszerekkel. Mivel azonban az Unió nem szerződő fele a Genfi Szövegnek, a Külön Unión belüli oltalom céljából nem nyújthatja be az uniós szinten lajstromozott mezőgazdasági eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket, és a Genfi Szöveggel összhangban létrehozott uniós oltalmi rendszereken keresztül sem részesítheti oltalomban a harmadik országnak minősülő tagok eredetmegjelöléseit és földrajzi jelzéseit.

(6)

Ahhoz, hogy az Unió megfelelően gyakorolhassa a Genfi Szöveg által lefedett területekkel kapcsolatos kizárólagos hatáskörét, valamint a mezőgazdasági eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmának átfogó rendszerével összefüggő feladatait, az Uniónak csatlakoznia kell a Genfi Szöveghez és annak szerződő felévé kell válnia.

(7)

Az Uniónak a Genfi Szöveghez történő csatlakozása összhangban áll az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdésével, amely szerint a szellemi tulajdon védelmet élvez.

(8)

Az Uniónak annak érdekében, hogy a Genfi Szöveg 22. cikke (4) bekezdése b) pontjának ii. alpontjára tekintettel biztosítsa tényleges részvételét a döntéshozatali eljárásokban, törekednie kell a Genfi Szöveg Külön Unió Közgyűlésén belüli szavazati jogaival kapcsolatos kérdés rendezésére. Ezért helyénvaló lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy ha úgy kívánják, az Unióval párhuzamosan és az Unió érdekében szintén megerősíthessék a Genfi Szöveget vagy csatlakozhassanak ahhoz.

(9)

Ez egyidejűleg lehetővé teszi majd a jogfolytonosság biztosítását azon hét tagállam esetében, amelyek tagjai a Külön Uniónak.

(10)

A tagállamok általi megerősítésnek vagy csatlakozásnak ugyanakkor teljeskörűen tiszteletben kell tartania az Unió kizárólagos hatáskörét, és az Uniónak továbbra is felelősnek kell lennie az Uniónak és a tagállamoknak a Genfi Szöveg alapján fennálló jogai gyakorlásáért és kötelezettségei teljesítéséért.

(11)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Külön Unióban az Uniót és azokat a tagállamokat, amelyek megerősítették a Genfi Szöveget vagy csatlakoztak hozzá, a Bizottság képviseli,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az Európai Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez (a továbbiakban: a Genfi Szöveg) történő csatlakozását a Tanács az Unió nevében jóváhagyja.

A Genfi Szöveg szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

A Tanács elnöke kijelöli azt a személyt, aki jogosult a Genfi Szöveg 28. cikke (2) bekezdésének ii. pontjában meghatározott csatlakozási okirat letétbe helyezésére az Unió nevében, annak kifejezése érdekében, hogy az Unió a Genfi Szöveget magára nézve jogilag kötelező erejűnek ismeri el, valamint az e határozat 5. cikkében meghatározott, a csatlakozási okirathoz csatolandó nyilatkozatok és értesítések megtételére.

3. cikk

A Tanács felhatalmazza a tagállamokat, hogy ha úgy kívánják, az Unióval párhuzamosan és az Unió érdekében, az Unió kizárólagos hatáskörének teljeskörű tiszteletben tartása mellett megerősítsék a Genfi Szöveget vagy adott esetben csatlakozzanak ahhoz.

4. cikk

(1)   Az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Külön Unióban az Uniót és azon tagállamokat, amelyek e határozat 3. cikke alapján megerősítik a Genfi Szöveget vagy csatlakoznak ahhoz, a Bizottság képviseli. Az Unió felelős az Unió, valamint e határozat 3. cikke alapján a Genfi Szöveget megerősítő vagy ahhoz csatlakozó tagállamok jogai gyakorlásának és kötelezettségei teljesítésének biztosításáért.

A Genfi Szöveg szerint szükséges összes bejelentést az Unió és az említett tagállamok nevében a Bizottság tesz meg.

Különösen, a Genfi Szöveg 3. cikkében említett illetékes hatóságként a Bizottság kerül kijelölésre, amely felelős az Unió területén a Genfi Szöveg végrehajtásáért, valamint a WIPO Nemzetközi Irodájával folytatott kommunikációért a Genfi Szöveg, valamint a Lisszaboni Megállapodás és a Lisszaboni Megállapodás genfi szövege szerinti Közös Végrehajtási Szabályzat (a továbbiakban: a Közös Végrehajtási Szabályzat) értelmében.

(2)   Az Unió jogosult szavazni a Külön Unió Közgyűlésében, a Genfi Szöveget megerősítő vagy ahhoz csatlakozó tagállamok nem gyakorolhatják szavazati jogukat.

5. cikk

A Genfi Szöveg 29. cikkének (4) bekezdésével összhangban a csatlakozási okmányhoz csatolt nyilatkozat a Genfi Szöveg 15. cikkének (1) bekezdésében említett határidő, valamint a Genfi Szöveg 17. cikkében említett időszakok egy évvel történő meghosszabbítását állapítja meg, a Közös Végrehajtási Szabályzatban meghatározott eljárásokkal összhangban.

A Közös Végrehajtási Szabályzat 5. szabálya (3) bekezdésének a) pontjával összhangban a WIPO főigazgatójának címzett, a csatlakozási okmányhoz csatolt értesítés azt a követelményt állapítja meg, hogy a lajstromozott eredetmegjelölésnek vagy földrajzi jelzésnek az Unió területén való oltalom alá vonásához a bejelentésnek a Közös Végrehajtási Szabályzat 5. szabályának (2) bekezdésében meghatározott kötelező tartalom mellett olyan adatokat is tartalmaznia kell, amelyek eredetmegjelölés esetében az áru minőségére és tulajdonságaira, valamint az előállítás földrajzi területének földrajzi környezetéhez fűződő viszonyára, földrajzi jelzés esetében pedig az áru minőségére, hírnevére vagy egyéb tulajdonságaira és a földrajzi származási területhez fűződő viszonyára vonatkoznak.

6. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba..

Kelt Luxembourgban, 2019. október 7-én.

a Tanács részéről

az elnök

A.-M. HENRIKSSON


(1)  A Bíróság 2017. október 25-i Bizottság kontra Tanács ítélete, C-389/15, ECLI:EU:C:2017:798.


Top