EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32013R0100

Az Európai Parlament és a Tanács 100/2013/EU rendelete ( 2013. január 15. ) az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 1406/2002/EK rendelet módosításáról EGT-vonatkozású szöveg

OJ L 39, 9.2.2013, p. 30–40 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
Special edition in Croatian: Chapter 07 Volume 026 P. 102 - 112

In force: This act has been changed. Current consolidated version: 09/02/2013

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2013/100/oj

9.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 39/30


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 100/2013/EU RENDELETE

(2013. január 15.)

az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 1406/2002/EK rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 100. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az „Erika” nevű olajszállító tartályhajó balesetére válaszul elfogadott 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) a tengerbiztonság magas, egységes és hatékony szintjének biztosítása és a hajók által okozott szennyezés megelőzése céljából létrehozta az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséget (EMSA) (a továbbiakban: az ügynökség).

(2)

A „Prestige” nevű olajszállító tartályhajó 2002-es balesetét követően az 1406/2002/EK rendeletet módosították, és az ügynökség számára további feladatokat jelöltek ki a szennyezések elhárítása tekintetében.

(3)

Fontos tisztázni, hogy az 1406/2002/EK rendelet célkitűzései a tengerszennyezés mely fajtáit foglalják magukban. Az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezés alatt – a veszélyes és mérgező anyagok okozta szennyezés elhárítását célzó készültségről, ellenintézkedésekről és együttműködésről szóló 2000. évi jegyzőkönyv értelmében – az olaj és az olajon kívül bármely olyan anyag által okozott szennyezés értendő, amely a tengeri környezetbe kerülve valószínűleg veszélyezteti az emberi egészséget, árt az élő erőforrásoknak és a tengeri élővilágnak, valamint hátrányosan érinti a tengeri környezet üdülési célú vagy egyéb jogszerű felhasználását.

(4)

Az ügynökség igazgatási tanácsa (a továbbiakban: az igazgatási tanács) az 1406/2002/EK rendelet 22. cikkének megfelelően 2007-ben független külső értékelést készíttetett az említett rendelet végrehajtásáról. Az igazgatási tanács az értékelés alapján 2008 júniusában ajánlásokat tett az ügynökség működése, annak hatásköre és munkamódszerei módosításával kapcsolatban.

(5)

Az 1406/2002/EK rendelet bizonyos rendelkezéseit a külső értékelés megállapításai, az ajánlások és az igazgatási tanács által 2010 márciusában elfogadott többéves stratégia alapján pontosítani és aktualizálni kell. Miközben az ügynökség a tengerbiztonsággal kapcsolatos kiemelt feladataira összpontosít, számos olyan új alapvető és kiegészítő feladatot kell kapnia, amely tükrözi az uniós és a nemzetközi tengerbiztonsági politika fejlődését. Figyelembe véve az Unió költségvetésének szigorú korlátait, a költség- és költségvetési hatékonyság biztosítása és az átfedések elkerülése érdekében az erőforrások alapos felmérésére és jelentős átszervezésekre van szükség. Az új alapvető és kiegészítő feladatok ellátásához szükséges személyzetet elvileg az ügynökségen belüli átcsoportosítás révén kell biztosítani. Ezzel egyidejűleg az ügynökséget adott esetben az uniós költségvetés más részeiből, főként az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközből kell finanszírozni. Az ügynökség bármely új alapvető és kiegészítő feladatot csak a jelenlegi pénzügyi tervnek és az ügynökség költségvetésének a korlátain belül láthat el, a jövőbeli többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások és határozatok sérelme nélkül. Mivel ez a rendelet nem finanszírozási határozat, az éves költségvetési eljárás keretében a költségvetési hatóság dönt az ügynökség számára biztosítandó forrásokról.

(6)

Az ügynökség feladatait világosan és pontosan meg kell határozni, és el kell kerülni a párhuzamos munkavégzést.

(7)

Az ügynökség már kimutatta, hogy egyes feladatokat uniós szinten hatékonyabban lehet elvégezni, ami a tagállamok számára bizonyos esetekben megtakarításokat eredményezhet nemzeti költségvetéseikben, és emellett, ahol ez bizonyított, valódi európai értéktöbbletet is jelenthet.

(8)

Az ügynökség konkrét irányításával kapcsolatos rendelkezések némelyike pontosításra szorul. A Bizottságnak – az Európai Unió működéséről szóló szerződésben meghatározott, az uniós szakpolitikák végrehajtásával kapcsolatos külön felelősségét figyelembe véve – szakpolitikai útmutatást kell nyújtania az ügynökség számára a feladatok teljesítéséhez, teljes mértékben tiszteletben tartva ugyanakkor az ügynökség jogállását és az ügynökség ügyvezető igazgatójának függetlenségét az 1406/2002/EK rendeletben foglaltak szerint.

(9)

Az igazgatási tanács tagjainak kinevezése, az igazgatási tanács elnökének és alelnökének megválasztása, valamint az osztályvezetők kinevezése során teljes körűen figyelemmel kell lenni a nemek kiegyensúlyozott képviseletének biztosítására.

(10)

Bármely vonatkozó uniós jogi aktusra való hivatkozást olyan aktusokra történő hivatkozásnak kell tekinteni, amelyek a tengerbiztonságra és a tengerhajózási biztonságra, a hajókról történő szennyezés megelőzésére és elhárítására, továbbá az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezés elhárítására vonatkoznak.

(11)

E rendelet alkalmazásában a „tengerhajózási biztonság” alatt – a hajók és kikötő-létesítmények védelmének fokozásáról szóló, 2004. március 31-i 725/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) összhangban – a hajóknak és a kikötőknek a szándékos jogellenes cselekmények jelentette fenyegetéssel szembeni védelmét szolgáló, összetett megelőző intézkedések értendők. A biztonságra vonatkozó cél eléréséhez megfelelő intézkedéseket kell elfogadni a tengeri közlekedési politika terén, az olyan területekre vonatkozó tagállami szabályok sérelme nélkül, mint a nemzetbiztonság, a védelem és a közbiztonság, valamint az állam ellen elkövetett pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelem.

(12)

Az ügynökségnek az Európai Unió érdekét kell szolgálnia. Ez arra az esetre is érvényes, ha az ügynökség arra kap megbízást, hogy hatáskörébe tartozóan a tagállamok területén kívül lépjen fel, és az uniós tengerbiztonsági politika előmozdítása keretében technikai segítségnyújtást biztosítson érintett harmadik országok számára.

(13)

Az ügynökségnek technikai segítséget kell nyújtania a tagállamok számára, amely megkönnyíti az uniós vívmányok végrehajtáshoz szükséges nemzeti kapacitások kialakítását.

(14)

Az ügynökségnek operatív segítséget kell nyújtania a tagállamok és a Bizottság számára. Ez olyan szolgáltatásokat is magában foglal, mint az uniós tengeri információcsere-rendszer (SafeSeaNet), az európai műholdas olajszennyezés-figyelő szolgálat (CleanSeaNet), az európai uniós nagy hatósugarú azonosítási és nyomonkövetési adatközpont (EU LRIT-adatközpont) és a kikötő szerinti illetékes uniós állam hatósága által végzett ellenőrzés megvalósításához szükséges információs rendszer (Thetis).

(15)

Az ügynökség elektronikus adatátvitellel és tengeri információcsere-rendszerekkel kapcsolatos szakértelmét felhasználva egyszerűsíteni kell a hajókra vonatkozó nyilatkozattételi követelményeket, hogy ezáltal fel lehessen számolni a tengeri közlekedés útjában álló akadályokat, és így létrejöhessen a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség. Ezen belül az ügynökségnek támogatnia kell a tagállamokat a tagállamok kikötőibe érkező vagy onnan induló hajókra vonatkozó nyilatkozattételi követelményekről szóló, 2010. október 20-i 2010/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) végrehajtásában.

(16)

Az ügynökségnek a hatáskörébe tartozó területekhez kapcsolódó kutatási tevékenységek esetében fokozott segítséget kell nyújtania a Bizottságnak. A meglévő uniós kutatási kerettel kapcsolatban a feladatok megkettőződését kerülni kell. Az ügynökség nem irányíthat kutatási projekteket.

(17)

Az új innovatív alkalmazások és szolgáltatások megjelenésének, valamint a már meglévő alkalmazások és szolgáltatások fejlődésének fényében, az ügynökségnek a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozásához teljes mértékben ki kell aknáznia az európai műholdas navigációs programok (EGNOS és Galileo) és a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési program (GMES) által biztosított lehetőségeket.

(18)

Miután a 2850/2000/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (6) által a véletlen és a szándékos tengerszennyezés területén történő együttműködés érdekében létrehozott uniós keret hatályát veszti, az ügynökségnek folytatnia kell az előzőleg e keretben folytatott tevékenységek egy részét, elsősorban a tengerszennyezés elhárítását célzó készültséggel és a szennyezés elleni fellépéssel foglalkozó szaktanácsadó csoport szakértelmére támaszkodva. Az ügynökség által e téren végzett tevékenységek nem mentesítik a part menti államokat az alól, hogy megfelelő beavatkozási mechanizmusokkal rendelkezzenek a szennyezések esetére, ugyanakkor az ügynökségnek tiszteletben kell tartania a tagállamok vagy a tagállamok egy csoportja között kötött együttműködési megállapodásokat.

(19)

Az ügynökség a CleanSeaNeten keresztül kérésre részletes tájékoztatást nyújt a tagállamoknak a hajók által okozott lehetséges szennyezésekről annak érdekében, hogy a tagállamok eleget tudjanak tenni a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) foglalt kötelezettségeiknek. A végrehajtás hatékonysága azonban országonként jelentősen eltér annak ellenére, hogy a szennyezés más országok vizeit is elérheti. Ezért a Bizottság a szóban forgó irányelv 12. cikke alapján elkészítendő következő jelentésében tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet és a Tanácsot arról, hogy a tagállamok mennyire hatékonyan és következetesen hajtják végre az említett irányelvet, és az irányelv alkalmazásával kapcsolatos egyéb releváns információkról is beszámol majd.

(20)

Az érintett államoktól érkező és az ügynökség szennyezés elleni intézkedéseinek az igénybevételére vonatkozó kérelmeket a 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozattal (8) létrehozott uniós Polgári Védelmi Mechanizmuson keresztül kell benyújtani. Mindazonáltal a Bizottság a készenléti szennyezéscsökkentő hajók és berendezések igénybevételére irányuló kérelmek eseteinek kivételével dönthet úgy, hogy más – fejlettebb információs technológiát alkalmazó – kommunikációs eszközök megfelelőbb megoldást jelenthetnek a szóban forgó kérelmek benyújtására, és erről tájékoztathatja a segítséget kérő tagállamot.

(21)

A közelmúlt eseményei rávilágítottak a tengeri olaj- és gázfeltárási, illetve -kitermelési tevékenységeknek a tengeri közlekedésre és a tengeri környezetre jelentett kockázataira. Az ügynökség olajszennyezésekkel kapcsolatos beavatkozási képességét és a veszélyes és mérgező anyagok által okozott szennyezések területével kapcsolatos szakértelmét az érintett állam kérésére az említett feltárási és kitermelési tevékenységekből származó szennyezések elhárítására is ki kell terjeszteni.

(22)

Az ügynökség által jelenleg a hajók által okozott olajszennyezésekre utaló CleanSeaNetet kell alkalmazni a tengeri olaj- és gázfeltárási, illetve -kitermelési tevékenységek által okozott olajszennyezések felderítésére és jelentésére is, anélkül azonban, hogy ez hátrányosan érintené a CleanSeaNet tengeri közlekedés területén biztosított szolgáltatásait.

(23)

Az ügynökség megalapozott és elismert szakértelemmel és eszközökkel rendelkezik a tengerbiztonság, a tengerhajózási biztonság, valamint a hajókról történő szennyezés megelőzése és elhárítása terén. Ez a szakértelem és ezek az eszközök a tengeri közlekedési politikával kapcsolatos egyéb uniós tevékenységi területeken is hasznosak lehetnek. Az ügynökségnek ezért, amennyiben arra felkérést kap, segítenie kell a Bizottságot és a tagállamokat ezen uniós tevékenységek kidolgozásában és végrehajtásában, azzal a feltétellel, hogy az igazgatási tanács ezt az ügynökség éves munkaprogramjának keretében jóváhagyta. Az effajta segítségnyújtás nem befolyásolhatja hátrányosan az ügynökség alapvető feladatait, és vonatkozásában részletes költség-haszon elemzést kell készíteni.

(24)

Az ügynökség az általa biztosított technikai segítségnyújtás révén a környezetbarátabb tengeri közlekedés kialakításához is hozzájárul.

(25)

A legtöbb hajóosztályozási társaság mind a tengerjáró, mind pedig a belvízi hajókkal foglalkozik. Az ügynökség – a tengerjáró hajók osztályozásával foglalkozó társaságok tekintetében szerzett tapasztalataira alapozva – megfelelő információt nyújthatna a Bizottságnak a belvízi hajók osztályozásával foglalkozó társaságok vonatkozásában, és ezáltal növelhető lenne a hatékonyság.

(26)

Ami a közlekedési információs rendszerek összekapcsolását illeti, az ügynökségnek – az e rendszerek közötti információmegosztás lehetőségének a folyami információs szolgáltatási rendszerben (River Information Services System) érintett illetékes hatóságokkal közösen történő feltárása révén – segítséget kell nyújtania a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(27)

Az ügynökségnek – az illetékes hatóságok feladatköreinek sérelme nélkül – segítenie kell a Bizottságot és a tagállamokat az e-tengerészetre vonatkozó jövőbeli uniós kezdeményezés kidolgozásában és végrehajtásában; a kezdeményezés célja, hogy a fejlett információs technológiák használatának előmozdítása révén növelje az európai tengeri közlekedési ágazat hatékonyságát.

(28)

Az egységes piac megteremtése és a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozása érdekében csökkenteni kell a hajózást terhelő adminisztratív költségeket, ezáltal ösztönözve például a rövid távú tengeri hajózást. Ezzel összefüggésben az ún. „kék övezet” koncepció és az e-tengerészetre vonatkozó kezdeményezés potenciálisan hozzájárulhatna a tagállamok kikötőibe érkező vagy onnan induló kereskedelmi hajók által készítendő jelentések alaki követelményeinek az egyszerűsítéséhez.

(29)

Szem előtt kell tartani, hogy az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának megfelelően és az intézményi egyensúly elvének betartása érdekében egy ügynökség nem ruházható fel általános hatályú határozatok elfogadásának a jogkörével.

(30)

A Bizottság – az 1406/2002/EK rendeletben megállapított célkitűzések és feladatok sérelme nélkül és e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított egy éven belül – az érdekelt felekkel szoros együttműködésben költséghatékonysági elemzést is tartalmazó megvalósíthatósági tanulmányt készít és terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben meghatározza és értékeli a különböző partvédelmi funkciók közötti koordináció és együttműködés megerősítésének lehetőségeit, figyelembe véve a hatályos jogi keretet és a megfelelő uniós fórumok idevágó ajánlásait, valamint a közös információmegosztási környezet folyamatban lévő kidolgozását, és maradéktalanul tiszteletben tartva a szubszidiaritás és az arányosság elvét.

(31)

Az uniós tengerészeti ágazat versenyképessége szempontjából fontos, hogy az EU magasan képzett európai tengerészeket tudjon megnyerni magának. Következésképpen – és a magasan képzett tengerészek iránti jelenlegi és jövőbeli uniós kereslet fényében – az ügynökségnek adott esetben segítenie kell a tagállamokat és a Bizottságot a tengerészeti képzések népszerűsítésében, mégpedig azáltal, hogy egyfelől elősegíti a legjobb gyakorlati megoldások önkéntes cseréjét, másfelől pedig tájékoztatást nyújt a tengerészeti képzésekkel kapcsolatos uniós csereprogramokról. Ez magában foglalhatná a szakértelemmel rendelkező európai érdekelt felek számára történő, a tengerészeti oktatás és képzés kiválóságának eléréséhez önkéntes alapon nyújtott segítséget, teljes mértékben tiszteletben tartva ugyanakkor azt, hogy a tengerészeti képzések megszervezése és tartalmuk kialakítása a tagállamok feladata.

(32)

A kalóztámadások egyre nagyobb kockázata elleni fellépés érdekében az ügynökségnek adott esetben továbbra is közölnie kell az illetékes tagállami hatóságokkal és más illetékes szervekkel – köztük az idevágó műveletekkel, így például az uniós tengeri haderő Atalanta műveletével – az uniós tagállamok lobogója alatt közlekedő és ezeken a különösen veszélyesnek tekintett területeken áthaladó hajók pontos helyzetét. Ezen túlmenően az ügynökség további olyan eszközökkel is rendelkezik, amelyek hasznosak lehetnek, különösen a közös információmegosztási környezet (CISE) kialakításának összefüggésében. Éppen ezért indokolt, hogy az ügynökség – a tagállami jogok és kötelezettségek sérelme nélkül és a mindenekelőtt az adatokat kérelmező szervekre vonatkozó nemzeti és uniós joggal összhangban – kérésre földmegfigyelési és a hajók helyzetére vonatkozó releváns adatokat biztosítson az illetékes tagállami hatóságok és uniós szervek, mint például a Frontex és az Europol számára, hogy ezáltal hozzájárulhasson a vonatkozó uniós jog értelmében vett szándékos jogellenes cselekmények elleni megelőző intézkedésekhez. A hajók nagy hatósugarú azonosítási és nyomonkövetési (LRIT) adatainak továbbítását az érintett lobogó szerinti állam hozzájárulásához kell kötni, és arra az igazgatási tanács által megállapítandó eljárásokkal összhangban kerülhetne sor.

(33)

A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló, 2009. április 23-i 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (9) összhangban végzett ellenőrzéssel kapcsolatos információk közzétételekor a Bizottság és az ügynökség a következetesség biztosítása érdekében a kikötő szerinti állam hatósága által végzett ellenőrzésekről szóló, párizsi memorandum keretében szerzett szakértelemre és tapasztalatra épít.

(34)

Az ügynökség által a tagállamok és a Bizottság számára a nemzetközi és regionális szervezetek munkája vonatkozásában nyújtott segítség nem érinti az említett szervezetek és a tagállamok közötti, a tagállamoknak az említett szervezetekben való tagságából eredő kapcsolatokat.

(35)

Az Európai Unió csatlakozott az alábbi okmányokhoz, amelyek olyan regionális szervezeteket hoztak létre, amelyek tevékenységei egybeesnek az ügynökség céljaival: a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (az 1992-ben felülvizsgált helsinki egyezmény) (10); a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény (barcelonai egyezmény) (11) és annak 1995-ben felülvizsgált változata (12), valamint egyes jegyzőkönyvei; az Északi-tenger olaj és egyéb káros anyagok általi szennyezésének kezelésére irányuló együttműködésről szóló megállapodás (bonni megállapodás) (13); az Atlanti-óceán észak-keleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (OSPAR egyezmény) (14); az Atlanti-óceán északkeleti partjainak és vizeinek szennyezés elleni védelméről szóló, 1990. október 17-én aláírt együttműködési megállapodás (lisszaboni megállapodás) (15) és annak 2008. május 20-án aláírt kiegészítő jegyzőkönyve, amely még nem lépett hatályba (16). Az Unió továbbá tárgyalásokat folytat az 1992 áprilisában aláírt, a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményhez (bukaresti egyezmény) való csatlakozásról. Az ügynökségnek ennek megfelelően technikai segítséget kell nyújtania a tagállamok és a Bizottság számára, hogy részt vehessenek az említett regionális szervezetekben folyó munkában.

(36)

A fent említett regionális szervezeteken kívül számos más, régiók közötti vagy régiókon belüli, valamint kétoldalú koordinációs és együttműködési megállapodás is létezik a szennyezés elhárítására. Az Unióval közös regionális tengermedencén osztozó harmadik országokban keletkezett szennyezés elhárításához biztosított segítségnyújtás során az ügynökségnek tiszteletben kell tartania e megállapodásokat.

(37)

Az Unió a szomszédos országokkal a földközi-tengeri, fekete-tengeri és balti-tengeri regionális tengermedencéken osztozik. Az ügynökség a Bizottság felkérésére segítséget nyújt a szomszédos országok számára a szennyezés elhárításában.

(38)

A hatékonyság maximalizálása érdekében az ügynökségnek a lehető legszorosabban együtt kell működnie a párizsi memorandum keretében. A Bizottságnak és a tagállamoknak a továbbiakban is meg kell vizsgálniuk minden olyan lehetőséget, amely alkalmas lehet a hatékonyság növelésére, hogy azután ezeket a párizsi memorandum keretében is megvizsgálhassák.

(39)

Annak érdekében, hogy a tengerbiztonság, valamint a hajókról történő szennyezés megelőzése és elhárítása terén kötelező erejű uniós jogi aktusokat a gyakorlatban megfelelően hajtsák végre, az ügynökségnek a tagállamokban tett látogatások révén segítséget kell nyújtania a Bizottságnak. A nemzeti hatóságoknál tett ezen látogatások során az ügynökségnek minden olyan információt össze kell gyűjtenie, amely ahhoz szükséges, hogy a Bizottság számára a további értékelést szolgáló átfogó jelentést nyújthasson be. A látogatásoknak az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt elvek szellemében kell zajlaniuk, mégpedig úgy, hogy az a nemzeti tengerészeti hatóságok számára a lehető legkisebb adminisztratív teherrel járjon. Ezen túlmenően, e látogatásokat az igazgatási tanács által elfogadott eljárásokkal összhangban, és ezen belül egységes módszertan szerint kell végrehajtani.

(40)

Az ügynökségnek továbbá azzal is segítenie kell a Bizottságot, hogy részt vesz az elismert szervezeteknek a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló, 2009. április 23-i 391/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) szerinti ellenőrzésében. Ezekre az ellenőrzésekre harmadik országokban is sor kerülhet. A Bizottság és az ügynökség gondoskodik arról, hogy az érintett tagállamok megfelelő tájékoztatásban részesüljenek. Az ügynökség továbbá a Bizottság által ráruházott hatáskör keretében ellenőrzi a harmadik országok tengerészeinek képzését és képesítését, amely ellenőrzésekre a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló, 2008. november 19-i 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) értelmében kerül sor. Az 1406/2002/EK rendelet hatályát nem indokolt kiterjeszteni a Bizottság által – a tengeri védelemmel kapcsolatos bizottsági vizsgálatok lefolytatására vonatkozó felülvizsgált eljárások megállapításáról szóló, 2008. április 9-i 324/2008/EK bizottsági rendelettel (19) összhangban – a tengerhajózás biztonságának vonatkozásában végzett ellenőrzésekhez az ügynökség által nyújtott technikai segítség részleteire.

(41)

A szakpolitikai célkitűzésekkel és az EU intézményi felépítésével, valamint az alkalmazandó igazgatási és pénzügyi eljárásokkal való összhang biztosítása érdekében a Bizottság írásos vélemény formájában hivatalos ajánlásokat fogalmaz meg az ügynökség többéves stratégiájának és éves munkaprogramjainak a tervezetéhez, amelyeket a szóban forgó dokumentumok elfogadása előtt az igazgatási tanácsnak figyelembe kell vennie.

(42)

Annak érdekében, hogy az ügyvezető igazgató kinevezésével kapcsolatos eljárás tisztességes volta és átláthatósága biztosított legyen, a követendő felvételi eljárásnak összhangban kell állnia az uniós ügynökségek igazgatóinak kiválasztására és kinevezésére vonatkozó bizottsági iránymutatásokkal. Az iránymutatások értelmében bármely tagállam állampolgára benyújthatja jelentkezését. Ugyancsak a fent említett okokból, az igazgatási tanácsnak egy megfigyelő révén képviseltetnie kell magát az előzetes kiválasztásért felelős bizottságban. A megfigyelőt a felvételi eljárás további szakaszaiban is folyamatosan tájékoztatni kell. A kinevezésre vonatkozó döntések igazgatási tanács általi meghozatalakor az igazgatási tanácsa tagjai számára lehetővé kell tenni, hogy kérdéseket tehessen fel a Bizottságnak a felvételi eljárással kapcsolatban. Az igazgatási tanácsnak továbbá meg kell adni a lehetőséget, hogy a szokásos gyakorlatnak megfelelően szóbeli elbeszélgetést folytasson az előválogatott jelöltekkel. Az érintett feleknek az ügynökség ügyvezető igazgatói álláshelyének betöltésére irányuló felvételi eljárás és kinevezés valamennyi szakaszában gondoskodniuk kell arról, hogy a jelöltek személyes adatait a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (20) megfelelően dolgozzák fel.

(43)

Bár az ügynökség finanszírozása elsősorban uniós hozzájárulás révén történik, az ügynökség a szolgáltatásaival kapcsolatos díjakból és illetékekből származó bevételekkel is rendelkezik. E díjak és illetékek különösen az európai LRIT adatközpont műveleteihez kapcsolódnak, és azokat az európai LRIT adatközpont létrehozására vonatkozó, 2007. október 1-jén és 2-án, valamint 2008. december 9-én elfogadott tanácsi állásfoglalásokkal és azon belül is az LRIT jelentések finanszírozására vonatkozó bekezdésekkel összhangban alkalmazzák.

(44)

Az elért eredményekről szóló, az 1406/2002/EK rendelet szerint meghatározott jelentésben a Bizottságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy az ügynökség – megalapozott és elismert szakértelme és eszközei alapján – milyen potenciális hozzájárulást nyújthat majd a tengeri olaj- és gázkutatási, -feltárási, illetve -kitermelési tevékenységek biztonságáról szóló, jelenleg az Európai Parlament és a Tanács által vizsgált, a későbbiekben elfogadásra kerülő jogalkotási aktus végrehajtásához, különösen ami a tengeri gáz- és olajipari létesítmények által okozott szennyezések megelőzését illeti.

(45)

Az ügynökség tevékenységeinek adott esetben egy valóban korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozásához is hozzá kell járulniuk.

(46)

Figyelembe kell venni az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletet (21) és különösen annak 208. cikkét.

(47)

Az 1406/2002/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1406/2002/EK rendelet módosításai

Az 1406/2002/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.

Az 1–3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Célkitűzések

(1)   Ez a rendelet létrehozza az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséget (a továbbiakban: az ügynökség), amelynek célja a tengerbiztonság és a tengerhajózási biztonság magas, egységes és hatékony szintjének biztosítása, valamint a hajókról történő szennyezés megelőzése és elhárítása, továbbá az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezés elhárítása.

(2)   Az ügynökség e célból együttműködik a tagállamokkal és a Bizottsággal, és az e cikk (1) bekezdésében említett területekkel kapcsolatban technikai, operatív és tudományos támogatást nyújt nekik a 2. cikkben meghatározott alapvető feladatai és – adott esetben – a 2a. cikkben meghatározott kiegészítő feladatai keretében, mindenekelőtt azért, hogy segítse a tagállamokat és a Bizottságot az Unió releváns jogi aktusainak megfelelő alkalmazásában. A szennyezésekre adandó válaszlépésekhez az ügynökség csak az érintett állam vagy államok kérésére nyújt operatív támogatást.

(3)   A (2) bekezdésben említett támogatásnyújtás révén az ügynökség adott esetben hozzájárul a tengeri forgalom és a tengeri szállítás e rendelet szerinti általános hatékonyságához annak érdekében, hogy elősegítsék a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozását.

2. cikk

Az ügynökség alapvető feladatai

(1)   Az 1. cikkben meghatározott célok megfelelő módon történő elérésének biztosítása érdekében az ügynökség ellátja az e cikkben felsorolt alapvető feladatokat:

(2)   Az ügynökség támogatja a Bizottságot:

a)

abban az előkészítő munkában, amely arra irányul, hogy különösen a nemzetközi jog alakulása fényében naprakésszé tegye és továbbfejlessze az alkalmazandó uniós jogi aktusokat;

b)

a kötelező erejű uniós jogi aktusok eredményes végrehajtásában, különösen a látogatásoknak és az ellenőrzéseknek az e rendelet 3. cikkében foglaltak szerinti elvégzéséhez, valamint a 2004. március 31-i 725/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) 9. cikkének (4) bekezdésében a Bizottságra ruházott ellenőrzési feladatok elvégzéséhez nyújtott technikai segítség révén. E tekintetben az ügynökség esetleges módosításokat javasolhat a Bizottságnak e kötelező erejű jogi aktusokhoz;

c)

az ügynökség céljai szempontjából fontos, folyamatban lévő és befejezett kutatási projektek elemzésében; ebbe beletartozhat az egyes kutatási projektek nyomán meghozandó lehetséges intézkedések meghatározása is;

d)

az uniós jogi aktusok által a Bizottságra ruházott egyéb, az ügynökség céljaihoz kapcsolódó feladatok ellátásában.

(3)   Az ügynökség együttműködik a tagállamokkal az alábbiakban:

a)

adott esetben a tagállamok felelősségi körébe tartozó területeken releváns képzési programok megszervezése;

b)

technikai megoldásoknak, többek között a releváns operatív szolgáltatások nyújtásának a kidolgozása és technikai segítség nyújtása a vonatkozó uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges nemzeti kapacitásépítéshez;

c)

valamely tagállam kérésére a 3. cikkben említett ellenőrzésekből származó, megfelelő információk átadása annak érdekében, hogy támogatást nyújtson a tagállamok nevében tanúsítási feladatokat ellátó elismert szervezeteknek a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerészeti hatóságok vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, 2009. április 23-i 2009/15/EK irányelv (23) 9. cikke szerinti és a lobogó szerinti állam jogainak és kötelezettségeinek sérelme nélküli ellenőrzéséhez;

d)

a szennyezésekre adott válaszlépések támogatása további eszközökkel költséghatékony módon egyrészt a hajókról történő szennyezések, másrészt az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezések esetén, amennyiben a tisztítási műveletek elvégzéséért felelős érintett tagállam ezt kérte, és nem érintve a parti államok arra vonatkozó felelősségét, hogy a szennyezések esetén alkalmazandó megfelelő mechanizmusokkal rendelkezzenek, továbbá tiszteletben tartva a tagállamok között e területen folytatott együttműködést. Adott esetben a szennyezés elleni intézkedések igénybevételére vonatkozó kérelmeket a 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozattal (24) létrehozott uniós Polgári Védelmi Mechanizmuson keresztül kell benyújtani.

(4)   Az ügynökség elősegíti a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést az alábbi módon:

a)

a 2002/59/EK irányelv hatálya alá tartozó forgalomfigyelés területén az ügynökség mindenekelőtt ösztönzi az érintett hajózási területeken található parti államok közötti együttműködést, valamint fejleszti és működteti az említett irányelv 6b. és 22a. cikkében említett, európai uniós nagy hatósugarú hajóazonosító és nyomon követő európai adatközpontot (európai LRIT adatközpont) és az uniós tengeri információcsere-rendszert (SafeSeaNet), valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben (IMO) vállalt kötelezettséggel összhangban a nemzetközi nagy hatókörű hajóazonosító és nyomon követő információs adatcsererendszert;

b)

a nemzeti és az uniós jog sérelme nélkül, kérésre földmegfigyelési és a hajók helyzetére vonatkozó releváns adatokat szolgáltat az illetékes nemzeti hatóságoknak és az érintett uniós szerveknek megbízatásuk keretein belül annak érdekében, hogy hozzájáruljon a kalózkodás és a szándékos jogellenes cselekmények által jelentett veszély miatt hozott intézkedésekhez a tengeri közlekedés területét érintő uniós jogban és az e területen elfogadott nemzetközi jogi eszközökben meghatározottaknak megfelelően, az alkalmazandó adtavédelmi szabályokra is figyelemmel, valamint az adott esettől függően az igazgatási tanács vagy a 2002/59/EK irányelvvel összhangban létrehozott magas szintű irányító csoport által meghatározott adminisztratív eljárásokkal összhangban. A nagy hatósugarú hajóazonosító és nyomon követési adatok továbbítása az érintett lobogó szerinti tagállam hozzájárulásától függ;

c)

a tengeri baleseteknek a tengeri szállítási ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) szerinti kivizsgálása területén: amennyiben az érintett tagállamok ezt kérik, és feltéve, hogy nem merül fel összeférhetetlenség, az ügynökség operatív támogatást nyújt az említett érintett tagállamoknak a súlyos vagy nagyon súlyos tengeri balesetek kivizsgálásában, és elemzi a baleseti jelentéseket az uniós hozzáadott értéknek a levonható tanulságok alapján történő megállapítása érdekében. Az ügynökség a tagállamok által szolgáltatott adatok alapján – az említett irányelv 17. cikkével összhangban – éves összefoglalót készít a tengeri balesetekről és rendkívüli eseményekről;

d)

objektív, megbízható és összehasonlítható statisztikákat, információkat és adatokat szolgáltat, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a Bizottság és a tagállamok megtegyék a tevékenységeik javításához és a meglévő intézkedések eredményességének, illetve költséghatékonyságának értékeléséhez szükséges lépéseket. Ezek a feladatok magukban foglalják a műszaki adatok összegyűjtését, rögzítését és értékelését, a meglévő adatbázisok szisztematikus kihasználását, ideértve a szóban forgó adatbázisok kölcsönös gyarapítását is, és adott esetben további adatbázisok létrehozását. Az ügynökség az összegyűjtött adatok alapján segítséget nyújt a Bizottságnak abban, hogy a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló, 2009. április 23-i 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (26) megfelelően közzétegye a hajókkal kapcsolatos információkat;

e)

segítséget nyújt a tengerészekre vonatkozó, a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló, 2008. november 19-i 2008/106/EK irányelvvel (27) összhangban továbbított és felhasznált adatok összegyűjtéséhez és elemzéséhez;

f)

segít javítani azoknak a hajóknak az azonosítását és felkutatását, amelyek a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (28) értelmében jogellenes kirakodást végeznek;

g)

az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengeri olajszennyezéseket illetően az európai műholdas olajszennyezés-figyelő szolgálat (CleanSeaNet) felhasználásával segítséget nyújt e szennyezések kiterjedésének és környezeti hatásának figyelemmel kíséréséhez;

h)

megadja a tagállamoknak és a Bizottságnak az ahhoz szükséges technikai segítséget, hogy a hajózást illetően és az uniós hatáskörbe tartozó esetekben hozzá tudjanak járulni az IMO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) technikai szerveinek, a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzésről szóló párizsi memorandumnak (párizsi memorandum) és azoknak a releváns regionális szervezeteknek a keretében végzett munkához, amelyekhez az Unió csatlakozott;

i)

elősegíti a tagállamok kikötőibe érkező vagy onnan induló hajókra vonatkozó nyilatkozattételi követelményekről szóló, 2010. október 20-i 2010/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (29) végrehajtását különösen azáltal, hogy megkönnyíti a SafeSeaNeten keresztül az adatok elektronikus továbbítását, és támogatja az egyablakos rendszerek kialakítását.

(5)   Az alkalmazandó uniós jogi aktusokkal kapcsolatban az ügynökség a Bizottság kérésére technikai segítséget nyújthat – amelybe releváns képzési tevékenységek szervezése is beletartozik – az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országoknak, adott esetben az európai szomszédságpolitika partnerországainak és a párizsi memorandum részes országainak.

Az ügynökség a 2007/779/EK, Euratom határozattal létrehozott uniós Polgári Védelmi Mechanizmusnak megfelelően, és az e cikk (3) bekezdésének d) pontjában említett, a tagállamokra alkalmazandókkal megegyező feltételekkel támogatást nyújthat a hajókról történő szennyezések, valamint az olaj- és gázipari létesítmények által okozott tengerszennyezések esetén is, amennyiben a szennyezések olyan harmadik országokat érintenek, amelyek az Unióval közös regionális tengermedencén osztoznak. Ezeket a feladatokat össze kell hangolni a tengerszennyezéshez kapcsolódó meglévő regionális együttműködési megállapodásokkal.

2a. cikk

Az ügynökség kiegészítő feladatai

(1)   A 2. cikkben említett alapvető feladatokat nem érintve az ügynökség adott esetben segít a Bizottságnak és a tagállamoknak az ügynökség céljaihoz kapcsolódó, az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott uniós tevékenységek kidolgozásában és végrehajtásában, amennyiben az ügynökség rendelkezik megalapozott és elismert szakértelemmel és eszközökkel. Az e cikkben meghatározott kiegészítő feladatok:

a)

alátámasztottan hozzáadott értéket képeznek;

b)

nem hoznak létre átfedést az egyes tevékenységek között;

c)

az Unió tengeri közlekedési politikájának érdekeit szolgálják;

d)

nem befolyásolják hátrányosan az ügynökség alapvető feladatait; valamint

e)

nem sértik a tagállamok, különösen a lobogó szerinti, a kikötő szerinti és a parti államok jogait és kötelességeit.

(2)   Az ügynökség támogatja a Bizottságot:

a)

a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (30) végrehajtásában azáltal, hogy hozzájárul a tengervizek jó környezeti állapotára irányuló cél hajózáshoz kapcsolódó elemeinek eléréséhez, továbbá a meglévő eszközök, például a SafeSeaNet és a CleanSeaNet eredményeinek kiaknázásához;

b)

azáltal, hogy technikai segítséget nyújt az üvegházhatást okozó gázok hajók általi kibocsátásával kapcsolatban, mindenekelőtt az aktuális nemzetközi fejlemények nyomon követése révén;

c)

azáltal, hogy a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési programmal (GMES) összefüggésben ösztönzi a GMES-adatok és -szolgáltatások tengerhajózási célokra történő felhasználását a GMES irányításának keretében;

d)

az uniós tengeri területekre kiterjedő közös információmegosztási környezet kifejlesztésében;

e)

a mobil tengeri olaj- és gázipari létesítményekkel kapcsolatban az IMO-követelmények vizsgálatában és a tengeri közlekedést és környezetet esetlegesen fenyegető veszélyekről szóló alapvető információk összegyűjtésében;

f)

azáltal, hogy a belvízi hajókat osztályozó társaságokkal kapcsolatos releváns információkat nyújt a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló, 2006. december 12-i 2006/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (31) megfelelően. Ezeknek az információknak szerepelniük kell az e rendelet 3. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett jelentésekben.

(3)   Az ügynökség segíti a Bizottságot és a tagállamokat:

a)

a korlátok nélküli európai tengeri szállítási térség létrehozását elősegítő olyan szakpolitikák és projektek megvalósíthatóságának és végrehajtásának a vizsgálatában, mint például a »kék övezet« koncepció, az e-tengerészet és a tengeri gyorsforgalmi utak. Ezt mindenekelőtt azáltal teszi, hogy a 2002/59/EK irányelvvel összhangban létrehozott magas szintű irányítócsoport szerepének sérelme nélkül feltérképezi a SafeSeaNet további felhasználhatóságát;

b)

azáltal, hogy a 2010/65/EU irányelv 15. cikkében említett jelentés alapján a folyami információs rendszerben (River Information Services System) érintett illetékes hatóságokkal közösen feltérképezi e rendszer és a tengeri közlekedési információs rendszerek közötti információmegosztás lehetőségeit;

c)

azáltal, hogy elősegíti a tengerészeti képzéssel és oktatással kapcsolatos legjobb gyakorlati megoldások önkéntes cseréjét az Unión belül, és tájékoztatást nyújt a tengerészeti képzésekkel kapcsolatos uniós csereprogramokról az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 166. cikkének maradéktalan tiszteletben tartása mellett.

3. cikk

A tagállamokban tett látogatások és ellenőrzések

(1)   Az ügynökség az igazgatási tanács által meghatározott eljárást követve látogatásokat tesz a tagállamokban feladatai teljesítése céljából és annak érdekében, hogy segítse a Bizottságot az EUMSZ-ben meghatározott kötelességeinek teljesítésében, különösen az alkalmazandó uniós jog tényleges végrehajtásának értékelésében.

(2)   Az ügynökség időben értesíti az érintett tagállamokat a tervezett látogatásról, a látogatás elvégzésére felhatalmazott tisztviselők nevéről, valamint a látogatás kezdetének napjáról és várható időtartamáról. A látogatások elvégzésével megbízott ügynökségi tisztviselők e célból írásban megküldik az ügynökség igazgatójától származó, a látogatásuk szándékát és célját megjelölő határozatot.

(3)   Az ügynökség a Bizottság nevében elvégzi a kötelező erejű uniós jogi aktusok által előírt ellenőrzéseket egyrészről a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló, 2009. április 23-i 391/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (32) megfelelően az Unió által elismert szervezetekkel kapcsolatban, másrészről pedig a 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően a harmadik országok tengerészeinek képzésével és képesítésével kapcsolatban.

(4)   Az egyes látogatások vagy vizsgálatok végén az ügynökség jelentést készít, és azt elküldi a Bizottságnak és az érintett tagállamnak.

(5)   Az ügynökség adott esetben, de a látogatási vagy vizsgálati ciklus lezárásakor mindenképpen, elemzést készít a ciklusban készült jelentésekről, hogy a meglévő intézkedések eredményességével és költséghatékonyságával kapcsolatban horizontális megállapításokat tegyen, és levonja az általános következtetéseket. Az ügynökség az elemzését benyújtja a Bizottságnak, hogy a tagállamokkal további megbeszéléseket lehessen folytatni a vonatkozó tanulságok levonása és a bevált munkamódszerek megosztásának megkönnyítése érdekében.

2.

A 4. cikk (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az igazgatási tanács az információ közzétételét megelőzően elfogadja az (1) és (2) bekezdés alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati szabályokat, beleértve adott esetben a tagállamokkal folytatott konzultáció szabályait is.

(4)   A Bizottság és az ügynökség által e rendeletnek megfelelően összegyűjtött és feldolgozott információkra a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (33) vonatkozik, az ügynökség pedig meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy garantálja a bizalmas adatok biztonságos kezelését és feldolgozását.

3.

Az 5. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Bizottság kérésére az igazgatási tanács az érintett tagállamok hozzájárulásával és együttműködésével, valamint a költségvetési hatások megfelelő figyelembevételével – mely során figyelembe veszi azokat a hozzájárulásokat is, amelyeket az érintett tagállamok nyújthatnak – határozhat az ügynökség egyes feladatainak a lehető leghatékonyabb és legeredményesebb végrehajtásához szükséges regionális központok létrehozásáról. Az ilyen határozatok meghozatalakor az igazgatási tanács pontosan meghatározza a regionális központ tevékenységi körét, elkerülve a felesleges pénzügyi kiadásokat, és erősítve a meglévő regionális és nemzeti hálózatokkal folytatott együttműködést.”

4.

A 10. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

a)

a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)

elfogadja az ügynökség tevékenységéről szóló éves jelentést, és azt legkésőbb az adott év június 15-ig megküldi az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és a tagállamoknak.

Az ügynökség évente megküldi a költségvetési hatóság részére az értékelési eljárások kimenetelére vonatkozó összes információt;”;

b)

a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)

a munkaprogram elkészítésének keretében megvizsgálja és jóváhagyja a 2. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett, a Bizottsághoz címzett segítségnyújtás iránti kérelmeket, a 2. cikk (3) bekezdésében említett, a tagállamoktól érkező technikai segítségnyújtás iránti kérelmeket, a 2. cikk (5) bekezdésében említett technikai segítségnyújtás iránti kérelmeket, valamint a 2a. cikkben említett technikai segítségnyújtás iránti kérelmeket;

ca)

a Bizottság írásbeli véleményének figyelembevételével megvizsgálja és elfogadja az ügynökségnek a következő öt évre vonatkozó többéves stratégiáját;

cb)

megvizsgálja és elfogadja az ügynökség személyzeti politikával kapcsolatos többéves tervét;

cc)

megvizsgálja a 15. cikk (2) bekezdésének ba) pontjában említett igazgatási megállapodások tervezetét;”

c)

a g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„g)

meghatározza a 3. cikk szerint végrehajtandó látogatásokra vonatkozó eljárást. Abban az esetben, ha az eljárás elfogadását követő 15 napon belül a Bizottság kinyilvánítja egyet nem értését, az igazgatási tanács felülvizsgálja ezt az eljárást, és azt második olvasatban – adott esetben módosított formában – elfogadja, mégpedig vagy a Bizottság képviselőit is beleszámítva kétharmados többséggel, vagy pedig a tagállamok képviselőinek egyhangú döntésével;”

d)

a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h)

a 18., 19. és 21. cikk értelmében eleget tesz az ügynökség költségvetésével kapcsolatos kötelezettségeinek, valamint felügyeli és biztosítja a belső és külső ellenőrzési jelentésekben és értékelésekben szereplő észrevételek és ajánlások megfelelő nyomon követését;”

e)

az i) pont helyébe a következő szöveg lép:

„i)

fegyelmi jogkört gyakorol az ügyvezető igazgató és a 16. cikkben említett osztályvezetők felett;”

f)

az l) pont helyébe a következő szöveg lép:

„l)

felülvizsgálja az e bekezdés k) pontjában említett részletes terv pénzügyi végrehajtását, valamint a hajók által okozott szennyezés elleni fellépés területén az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség cselekvéseinek többéves finanszírozásáról szóló, 2006. december 18-i 2038/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (34) előírt költségvetési kötelezettségvállalásokat;

g)

a bekezdés egy új m) ponttal egészül ki:

„m)

tagjai közül kinevez egy megfigyelőt, aki figyelemmel kíséri az ügyvezető igazgató kinevezését célzó bizottsági kiválasztási eljárást.”

5.

A 11. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az igazgatósági tanács tagjait szakmai tapasztalatuk, illetve az 1. cikkben említett területekhez kapcsolódó szakértelmük alapján nevezik ki. A tagállamok és a Bizottság a férfiak és nők kiegyensúlyozott képviseletére törekszik az igazgatási tanácsban.”;

b)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A hivatali idő négy év. Ez a hivatali idő megújítható.”

6.

A 13. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Bizalmas ügy vagy érdekellentét esetén az igazgatási tanács határozhat a napirend egyes pontjainak az érintett tagok jelenléte nélkül történő vizsgálatáról. E rendelkezés alkalmazásának részletes szabályait az eljárási szabályzatban kell megállapítani.”

7.

A 15. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (2) bekezdés a) és b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)

az igazgatási tanács tagjainak véleményét és az általuk javasoltakat figyelembe véve elkészíti az ügynökség többéves stratégiáját, és azt a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, de legalább nyolc héttel a vonatkozó igazgatósági tanácsi ülést megelőzően benyújtja az igazgatási tanácsnak;

aa)

elkészíti az ügynökség személyzeti politikájával kapcsolatos többéves tervet, és azt a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, de legalább négy héttel a vonatkozó igazgatósági tanácsi ülést megelőzően benyújtja az igazgatási tanácsnak;

ab)

az igazgatási tanács tagjainak véleményét és az általuk javasoltakat figyelembe véve, az egyes tevékenységekhez rendelt várható emberi és pénzügyi erőforrások feltüntetésével elkészíti az éves munkaprogramot és az ügynökségnek a szennyezés elhárítását célzó készültségre és szennyezés elleni fellépésre vonatkozó részletes tervét, és azokat a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, de legalább nyolc héttel a vonatkozó ülést megelőzően benyújtja az igazgatási tanácsnak. Megteszi az ezek végrehajtásához szükséges intézkedéseket. A 10. cikk (2) bekezdése c) pontjának megfelelően reagál a tagállamok segítségnyújtás iránti kérelmére;

b)

a Bizottsággal folytatott konzultációt követően határoz a 3. cikkben előírt látogatások és vizsgálatok végrehajtásáról, az igazgatási tanács által a 10. cikk (2) bekezdésének g) pontja szerint megállapított, a látogatásokra vonatkozó eljárást követve;

ba)

igazgatási megállapodásokat köthet az ügynökség tevékenységi körében működő egyéb szervekkel, feltéve, ha a megállapodás tervezetét konzultációra megküldte az igazgatási tanácsnak, és az igazgatási tanács négy héten belül nem emel kifogást.”;

b)

a (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„d)

hatékony ellenőrzési rendszert hoz létre abból a célból, hogy az ügynökség eredményeit össze lehessen hasonlítani az e rendeletben meghatározott céljaival és feladataival. Ennek érdekében a Bizottsággal és az igazgatási tanáccsal egyetértésben az elért eredmények hatékony értékelésére alkalmas teljesítménymutatókat állít fel. Biztosítja, hogy az ügynökség szervezeti struktúráját rendszeresen kiigazítsák a változó igények szerint, a rendelkezésre álló pénzügyi és emberi erőforrások figyelembevételével. Ezek alapján az ügyvezető igazgató évente általános jelentéstervezetet készít, és azt megfontolásra benyújtja az igazgatási tanácsnak. A jelentés külön részben foglalkozik az ügynökségnek a szennyezés elhárítását célzó készültségre és a szennyezés elleni fellépésre vonatkozó részletes tervének pénzügyi végrehajtásával, és aktuális információkkal szolgál a terv keretében finanszírozott tevékenységek helyzetével kapcsolatban. Megállapítja az elismert szakmai színvonalnak megfelelő rendszeres értékelési eljárásokat;”;

c)

a (2) bekezdés g) pontját el kell hagyni;

d)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az ügyvezető igazgató szükség szerint beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak feladatai elvégzéséről.

Mindenekelőtt felvázolja a többéves stratégia és az éves munkaprogram előkészítésének aktuális állását.”

8.

A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

Az ügyvezető igazgató és az osztályvezetők kinevezése és felmentése

(1)   Az ügyvezető igazgatót az igazgatási tanács nevezi ki és menti fel. A kinevezés ötéves időtartamra történik a jelölt érdemei, dokumentált igazgatási és vezetői készségei, valamint az 1. cikkben említett területeken szerzett dokumentált tapasztalatai alapján a 10. cikkben említett megfigyelő véleményének meghallgatását követően. Az ügyvezető igazgatót a Bizottság által javasolt legalább három jelöltből kell kiválasztani, akiknek a jegyzékét az Európai Unió Hivatalos Lapjában és másutt közzétett pályázati felhívást követő nyílt kiválasztási eljárás után állítják össze. Az igazgatási tanács által kiválasztott jelölt felkérhető, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament illetékes bizottsága előtt, és válaszoljon az annak tagjai által feltett kérdésekre.Az igazgatási tanács a felmentést a tanács tagjainak egyharmadától vagy a Bizottságtól kapott felkérés alapján vitatja meg. Az igazgatási tanács a kinevezésről vagy a felmentésről szóló határozatait az összes szavazásra jogosult tag négyötödös többségével hozza meg.

(2)   Az igazgatási tanács a Bizottság javaslata alapján, az értékelő jelentés figyelembevételével egyszer, legfeljebb négy évvel meghosszabbíthatja az ügyvezető igazgató kinevezését. Az igazgatási tanács határozatát az összes szavazásra jogosult tag négyötödös többségével hozza meg. Ha az igazgatási tanácsnak szándékában áll megújítani az ügyvezető igazgató megbízatását, erről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet. Legfeljebb egy hónappal megbízatásának megújítása előtt az ügyvezető igazgató felkérhető, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament illetékes bizottsága előtt, és annak tagjai jelenlétében válaszoljon a feltett kérdésekre. Ha megbízatását nem újították meg, az ügyvezető igazgató mindaddig hivatalban marad, amíg utódját ki nem nevezik.

(3)   Az ügyvezető igazgatót egy vagy több osztályvezető segítheti munkájában. Az ügyvezető igazgatót távolléte vagy akadályoztatása esetén az osztályvezetők egyike helyettesíti.

(4)   Az osztályvezetőket érdemeik, dokumentált igazgatási és vezetői készségeik, valamint szakmai hozzáértésük és az 1. cikkben említett területeken szerzett tapasztalataik alapján nevezik ki. Az osztályvezetőket az ügyvezető igazgató nevezi ki és menti fel, miután a döntését az igazgatási tanács jóváhagyta.”

9.

A 18. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c)

a kiadványok, a képzések és/vagy az ügynökség által biztosított egyéb szolgáltatások díjaiból és költségeiből.”;

b)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az ügyvezető igazgató a tevékenységalapú költségvetés-tervezés alapján elkészíti az ügynökség következő évre előirányzott bevételeit és kiadásait tartalmazó költségvetési tervezetet, és azt a létszámterv tervezetével együtt megküldi az igazgatási tanács részére.”;

c)

a (7) és (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(7)   Az előirányzatokra vonatkozó kimutatást a Bizottság az Európai Unió általános költségvetésének tervezetével együtt megküldi az Európai Parlament és a Tanács (a továbbiakban: a költségvetési hatóság) részére.

(8)   Az előirányzatokra vonatkozó kimutatás alapján a Bizottság beilleszti az Európai Unió általános költségvetésének tervezetébe a létszámterv céljaira általa szükségesnek tekintett előirányzatokat és az általános költségvetésre terhelendő támogatás összegét, majd az általános költségvetés tervezetét az EUMSZ 314. cikkének megfelelően a költségvetési hatóság elé terjeszti az ügynökségnek az előirányzatokra vonatkozó kimutatása és az általános költségvetésre terhelendő támogatás közötti bármely különbség feltüntetésével és magyarázatával együtt.”;

d)

a (10) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(10)   A költségvetést az igazgatási tanács fogadja el. A költségvetés az Európai Unió általános költségvetésének végleges elfogadását követően válik véglegessé. Az ügynökség költségvetését az éves munkaprogrammal együtt adott esetben ennek megfelelően ki kell igazítani.”

10.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

Értékelés

(1)   Az igazgatási tanács rendszeresen és legalább ötévente független külső értékelést készíttet e rendelet végrehajtásáról. A Bizottság az ügynökség számára hozzáférhetővé tesz minden olyan információt, amelyet e vizsgálat szempontjából relevánsnak tekint.

(2)   Az értékelésnek ki kell térnie e rendelet hatásának, az ügynökség tevékenysége és munkamódszere hasznosságának, jelentőségének, tényleges hozzáadott értékének és hatékonyságának értékelésére. Az értékelés során figyelembe kell venni az érdekelt felek véleményét európai és tagállami szinten egyaránt. Ki kell térni az ügynökség feladatainak módosítása iránti esetleges igényre. Az igazgatási tanács a Bizottsággal egyetértésben, az érintett felekkel folytatott konzultációkat követően egyedi megbízást ad a vizsgálat elvégzésére.

(3)   Az értékelés kézhezvételét követően az igazgatási tanács ajánlásokat ad a Bizottságnak e rendelet, valamint az ügynökség és munkamódszereinek módosítására vonatkozóan. A Bizottság továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az értékelés megállapításait és az ajánlásokat, amelyeket nyilvánosságra hoznak. Adott esetben csatolnak egy cselekvési tervet ütemtervvel együtt.”

11.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„22a. cikk

Jelentés az elért eredményekről

A Bizottság a 22. cikkben említett értékelő jelentés figyelembevételével 2018. március 2-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyben ismerteti, hogy az ügynökség hogyan teljesítette az e rendelet által rárótt további kötelezettségeket, abból a célból, hogy meghatározzák, hogy milyen módon növelhető a hatékonyság, valamint, hogy szükség van-e adott esetben az ügynökség célkitűzéseinek és feladatainak további módosítására.”

12.

A 23. cikket el kell hagyni.

2. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Strasbourgban, 2013. január 15-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

L. CREIGHTON


(1)  HL C 107., 2011.4.6., 68. o.

(2)  Az Európai Parlament 2011. december 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2012. október 4-i álláspontja első olvasatban (HL C 352. E, 2012.11.16., 1. o.). Az Európai Parlament 2012. december 13-i álláspontja.

(3)  HL L 208., 2002.8.5., 1. o.

(4)  HL L 129., 2004.4.29., 6. o.

(5)  HL L 283., 2010.10.29., 1. o.

(6)  HL L 332., 2000.12.28., 1. o.

(7)  HL L 255., 2005.9.30., 11. o.

(8)  HL L 314., 2007.12.1., 9. o.

(9)  HL L 131., 2009.5.28., 57. o.

(10)  94/157/EK tanácsi határozat (HL L 73., 1994.3.16., 19. o.).

(11)  77/585/EGK tanácsi határozat (HL L 240., 1997.9.19., 1. o.).

(12)  1999/802/EK tanácsi határozat (HL L 322., 1999.12.14., 32. o.).

(13)  84/358/EGK tanácsi határozat (HL L 188., 1984.7.16., 7. o.).

(14)  98/249/EGK tanácsi határozat (HL L 104., 1998.4.3., 1. o.).

(15)  93/550/EGK tanácsi határozat (HL L 267., 1993.10.28., 20. o.).

(16)  2010/655/EU tanácsi határozat (HL L 285., 2010.10.30., 1. o.).

(17)  HL L 131., 2009.5.28., 11. o.

(18)  HL L 323., 2008.12.3., 33. o.

(19)  HL L 98., 2008.4.10., 5. o.

(20)  HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

(21)  HL L 298., 2012.10.26., 1. o.

(22)  HL L 129., 2004.4.29., 6. o.

(23)  HL L 131., 2009.5.28., 47. o.

(24)  HL L 314., 2007.12.1., 9. o.

(25)  HL L 131., 2009.5.28., 114. o.

(26)  HL L 131., 2009.5.28., 57. o.

(27)  HL L 323., 2008.12.3., 33. o.

(28)  HL L 255., 2005.9.30., 11. o.

(29)  HL L 283., 2010.10.29., 1. o.

(30)  HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(31)  HL L 389., 2006.12.30., 1. o.

(32)  HL L 131., 2009.5.28., 11. o.”

(33)  HL L 8., 2001.1.12., 1. o.”

(34)  HL L 394., 2006.12.30., 1. o.”;


Top