VÉLEMÉNYEZÉSI FELHÍVÁS

KEZDEMÉNYEZÉSHEZ (hatásvizsgálat nélkül)

A kezdeményezés címe

Társadalmi reziliencia – az Európai Uniót fenyegető éghajlati kockázatok kezelése

Vezető főigazgatóság – felelős egység

Éghajlatpolitikai Főigazgatóság, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és az éghajlatváltozással szembeni rezilienciával foglalkozó E1. egység

A kezdeményezés várható típusa

A Bizottság közleménye

Indikatív ütemterv

2024. első negyedév

További információk

https://climate-adapt.eea.europa.eu/en/eu-adaptation-policy/key-eu-actions/climate_risk_assessment/index_html/ 

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztatási célt szolgál. Nem határozza meg a Bizottságnak a kezdeményezés jövőjére vagy végleges tartalmára vonatkozó végső döntését. Az e dokumentumban ismertetett kezdeményezés minden eleme, ideértve az ütemtervet is, változhat.

A. Politikai környezet, problémameghatározás és szubszidiaritási vizsgálat

Politikai környezet

E közlemény a 2021. évi uniós alkalmazkodási stratégiában foglalt kötelezettségvállalás eredménye, miszerint a Bizottság az EU egészére kiterjedő éghajlati kockázatértékelést készít. Hozzájárul továbbá az európai klímarendelet (5. cikkének) azon célkitűzéséhez, hogy biztosítani kell a folyamatos előrehaladást az alkalmazkodóképesség fokozása, a reziliencia megerősítése és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság csökkentése terén.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi, hatodik értékelő jelentése (AR6) megállapította, hogy az éghajlatváltozás okozta fizikai hatások elkerülhetetlenül növekednek. Mivel egyre több bizonyíték támasztja alá a szélsőséges időjárási események és az éghajlatváltozás egyéb hatásainak korai megjelenését, a közlemény célja, hogy jobban felkészítse az Európai Uniót a társadalmat fenyegető, fokozódó éghajlati veszélyek kezelésére. Alapját az a független, tudományos európai éghajlati kockázatértékelési jelentés fogja képezni, amely várhatóan 2024 tavaszán jelenik meg, és amely az alkalmazkodás terén elért eredmények nemzeti szintű értékelésének kiegészítése lesz.

A kezdeményezés által kezelni kívánt probléma

Európa kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag, amely már elérte az 1,1 °C-ot 2020-ban. A globális kötelezettségvállalások együttesen jelenleg nem teljesítik a Párizsi Megállapodásban lefektetett célkitűzéseket, hanem az évszázad végéig 2,4–2,6 °C-os hőmérséklet-emelkedést vetítenek elő. E probléma kezelése érdekében az EU ambiciózus, az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedéseket tesz, valamint globális szinten határozottabb intézkedések meghozatalát támogatja. Ugyanakkor a fizikai veszélyek növekedése rövidtávon a kibocsátási forgatókönyvtől függetlenül elkerülhetetlen, ami fokozza az éghajlatra gyakorolt hatást, ahogyan azt az EU-ban és világszerte megfigyelhető szélsőséges időjárási események növekvő gyakorisága is mutatja. Az EU-nak emellett fel kell készülnie arra, hogy a globális intézkedések nem bizonyulnak elégségesnek és/vagy az éghajlati rendszer érzékenysége hamarabb eredményez komolyabb hatásokat.

Az EU-t fenyegető, éghajlattal kapcsolatos, fokozódó kockázatok csökkentése érdekében, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a napjainkban hozott szakpolitikai döntések ne növeljék a jövő nemzedékeket érintő kockázatokat, ezeket sürgősen és proaktívan kezelni kell. Az uniós döntéshozóknak ehhez megalapozott döntéseket kell hozniuk arról, melyek az elfogadható mértékű kockázati szintek. Az éghajlati kockázatok ilyen felülvizsgálatával az EU megelőzheti, hogy tagállamait elkerülhető sokkhatások és instabilitás veszélyeztessék. Az éghajlattal kapcsolatos kockázatokhoz egyéb kockázati tényezők, többek között társadalmi (társadalmi-gazdasági státuszt, nemet, időskort, egészségi állapotot és etnikai kisebbségeket érintő), környezeti és gazdasági tényezők is társulhatnak. Tekintve, hogy számos szakpolitikai terület – például az egészségügy és a szociális ellátás, a munkaerőpiac, az energia, az élelmiszerek, az épületek és a várospolitika – fokozottan ki van téve az éghajlatváltozásnak, és sebezhetőbb is azzal szemben, az éghajlati kockázatok nem megfelelő kezelése jelentős negatív hatást gyakorolhat az európai polgárokra, és befolyásolhatja az Unióba vetett bizalmukat.

A közlemény ezért meghatározza azokat a területeket, amelyeken a kapcsolódó kockázatok hatékonyabb uniós kezelése érdekében további intézkedésekre van szükség. A cél az, hogy a politikai döntéshozók megalapozott döntéseket hozhassanak a kockázatok elfogadható mértékéről, valamint a kockázatok csökkentésével járó kompromisszumokról.

Az uniós fellépés alapja (jogalap és szubszidiaritási vizsgálat)

Az éghajlatváltozás egy határokon átnyúló (a szárazföldet és a tengert egyaránt érintő) probléma, amely minden tagállamra, valamint az EU és a nem uniós országok közötti kapcsolatra is hatással van. Ez szükségessé teheti, hogy a nemzeti, a regionális és a helyi intézkedéseket EU-szintű fellépés egészítse ki és mozdítsa elő. Az éghajlati kockázatok az uniós szakpolitikák végrehajtását is jelentősen befolyásolhatják. A közlemény megfelelő eszköz arra, hogy megkezdődjön a kockázatok különböző felelőseinek, valamint azon körülményeknek az azonosítása, amelyek esetében a különféle kormányzási szintek között a kockázatok átruházására kerül sor.

Jogalap

A közlemény jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. (környezetpolitikáról szóló) cikke.

Az uniós fellépés szükségessége

Uniós fellépés indokolt tekintettel arra, hogy fennáll a kockázatátruházás lehetősége azon különböző kormányzati szintek és szakpolitikai területek között, amelyekben az EU eltérő hatáskörrel rendelkezik. A közlemény azt is hivatott biztosítani, hogy az uniós szakpolitikák és programok ne növeljék, hanem csökkentsék a kockázatokat.

Az éghajlati kockázatok kezelésére vonatkozó ajánlások számos uniós szakpolitikára hatással lehetnek. A gazdasági tevékenység, a foglalkoztatás, a belső piac, a területi kohézió, a környezet, az energia, a népegészségügy, az élelmezésbiztonság, az elosztási vonatkozások és a kereskedelem példák olyan területekre, amelyek esetében figyelembe kell venni ezeket a hatásokat. A következő lépésekre vonatkozó javaslatok megtételekor a közlemény mérlegelni fogja, mely területeken volna előnyösebb egy összehangolt uniós megközelítés az alternatívákhoz képest, tekintetbe véve az EU hatásköreit és beavatkozási területeit. A közlemény a felkészültség és a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal kiemelt szerepét fogja hangsúlyozni az éghajlattal kapcsolatos kockázatok mérséklésében.

B. Mit kíván elérni a kezdeményezés és hogyan?

Tekintettel a szélsőséges időjárási események, például árvizek, aszályok és hőhullámok növekvő gyakoriságára és intenzitására, valamint egy tudományos értékelés megállapításai alapján a Bizottság még nagyobb hangsúlyt fog fektetni az EU éghajlati kockázatokkal szembeni felkészültségének javítására. A közlemény célja biztosítani, hogy a jövőbeni uniós szakpolitikák mérlegelni tudják az éghajlattal kapcsolatos kockázatok elfogadható szintjeit, és egyértelmű döntést lehessen hozni ezekről.

Az uniós alkalmazkodási stratégia biztosítja az általános keretet az EU éghajlatváltozással szembeni rezilienciájának fokozásához. A stratégia egyéb elemeit kiegészítendő, a tudományos európai éghajlati kockázatértékelési jelentés fogja azonosítani, hogyan oszlanak el az éghajlati kockázatok földrajzilag és időben; hogyan társulhatnak egymáshoz; mely átviteli csatornák vezetnek a társadalmi rendszerekhez; és melyek az ezeknek kitett vagy ezek kezelésére alkalmas szakpolitikák vagy hatóságok. E feltérképezés rávilágít arra, hogyan oszlik el a kockázatok iránti felelősség az uniós intézmények és a tagállamok között.

A közlemény a bizonyítékok alapján fog eljárni, és megfogalmazza az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia rövid- és hosszútávú előmozdításának lépéseit. Ez magában foglalhatja ágazati politikák és programok kialakítását, az uniós intézkedésekkel kapcsolatos meglévő eszközök és megközelítések hatékonyabb alkalmazását, valamint új eszközök és megközelítések kidolgozását. Az intézkedések alapját a tudományos európai éghajlati kockázatértékelési jelentésben, valamint konzultációs folyamatok keretében és egyéb csatornákon keresztül bemutatott bizonyítékok képezik.

Valószínűsíthető hatások

A közlemény azonosítani fogja azokat a területeket, amelyek kulcsfontosságúak az éghajlati kockázatok jövőbeni bizottsági munkaprogramok, többéves programok és szakpolitikai javaslatok keretében történő kezelése szempontjából. Információkkal szolgál majd a különböző szintű szakpolitikák kialakításához és a különféle szinteken tevékenykedő döntéshozóknak, hogy kellően indokolt, tényeken alapuló döntések születhessenek az éghajlattal kapcsolatos kockázatok kezeléséről a következő évtizedekben. Habár a közlemény várhatóan nem fog jelentős, közvetlen gazdasági, társadalmi vagy környezeti hatásokat kifejteni, várhatóan hozzá fog járulni az éghajlati kockázatok csökkentéséhez, és támogatni fogja a fenntartható fejlesztési célokat.

Jövőbeli nyomon követés

Az alkalmazkodást célzó intézkedések előrehaladásának nyomon követésére a klímarendelet követelményeinek és egyéb, e célból meghatározott beszámolási keretek értelmében kerül sor.

C. Minőségi jogalkotás

Hatásvizsgálat

A Bizottság nem fog hatásvizsgálatot készíteni erről a nem jogalkotási kezdeményezésről, mivel a közlemény az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által közzétett, független tudományos jelentésben foglalt bizonyítékokat és megállapításokat fogja alapul venni. A jelentés várhatóan kiemeli azokat a területeket, amelyek tekintetében a jövőbeni kezdeményezéseknek mérlegelnie kell az éghajlati kockázatokat. Az uniós ágazati politikákon és programokon a közlemény nyomán végzett, konkrét módosításoknak azonban meg kell felelniük a minőségi jogalkotásra vonatkozó követelményeknek, ideértve a hatásvizsgálat szükségességét. Ebből következik, hogy habár a közlemény várhatóan hozzá fog járulni az éghajlati kockázatok csökkentéséhez, önmagában várhatóan nem fog jelentős, közvetlen gazdasági, társadalmi vagy környezeti hatásokat kifejteni.

Konzultációs stratégia

A véleményezési felhívás további bizonyítékokat hivatott gyűjteni az érdekelt felek széles körétől az éghajlati veszélyekből fakadó kockázatok kezelését célzó, EU-szintű intézkedések szükségességéről és jellegéről. Ezek a bizonyítékok kiegészítik majd a tudományos európai éghajlati kockázatértékelési jelentéshez kapcsolódó konzultációs folyamatok során, valamint a Bizottság különféle szervezeti egységei által folytatott ágazati politikai konzultációk keretében gyűjtött információkat.