Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Summaries of EU Legislation

A schengeni térség és együttműködés

Go to the summaries’ table of contents

SURVEY: Tell us what you think about the summaries!

A schengeni térség és együttműködés

A schengeni térség és együttműködés alapját az 1985-ös schengeni megállapodás jelenti. A schengeni térség olyan terület, amelyen belül garantálva van a személyek szabad mozgása. A megállapodást aláíró államok eltörölték az összes belső határt, helyette egy közös külső határuk van. A térségben közös szabályok és eljárások vonatkoznak a rövid tartózkodásra jogosító vízumokra, a menedékkérelmekre és a határellenőrzésre. Ezzel egyidejűleg a schengeni térség biztonságának garantálása érdekében fokozták a rendőri szervek és az igazságügyi hatóságok közötti együttműködést és koordinációt. A schengeni együttműködést az 1997-es Amszterdami Szerződés az Európai Unió (EU) jogi keretébe is belefoglalta. A schengeni rendszerben együttműködő országok közül nem mind vesz részt azonban a schengeni térségben. Ennek oka vagy az, hogy nem kívánják eltörölni a határellenőrzést, vagy pedig az, hogy még nem tesznek eleget a schengeni vívmányok alkalmazásához előírt feltételeknek.

Az 1980-as években vita kezdődött arról, hogy mit jelentsen a személyek szabad mozgása. Egyes tagállamok úgy vélték, hogy ez a fogalom csak az Európai Unió (EU) polgáraira vonatkozzon, ami azzal járt volna, hogy a belső határokon történő ellenőrzéseket továbbra is fenntartották volna, hogy különbséget tudjanak tenni az EU polgárai és az EU-n kívüli országok állampolgárai között. Mások amellett érveltek, hogy a szabad mozgás mindenkire vonatkozzon, ami azt jelentette, hogy a belső határokon teljesen meg lehet szüntetni az ellenőrzést. Mivel a tagállamok nem tudtak erről megegyezni, Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg és Hollandia 1985-ben úgy döntött, hogy létrehoznak egy belső határok nélküli területet. Ez a terület „schengeni övezet" néven vált ismertté, amely arról a luxemburgi városról kapta nevét, ahol az első megállapodásokat aláírták. Az Amszterdami Szerződés aláírását követően ezt a kormányközi együttműködést az EU keretrendszerébe is belefoglalták 1999. május 1-jén.

A schengeni együttműködés fejlődése és a schengeni térség kibővítése

A csoport eredeti öt tagja közötti első megállapodást 1985. június 14-én írták alá. Ezt követően egy másik egyezményt is kidolgoztak, amelyet 1990. június 19-én írtak alá. Amikor ez 1995-ben hatályba lépett, eltörölte az aláíró államok belső határain folytatott ellenőrzéseket, és egyetlen közös belső határt hozott létre, ahol a schengeni térségre vonatkozó bevándorlási ellenőrzéseket azonos eljárások mentén végzik. Közös szabályokat fogadtak el a vízumokra, a menedékjogra és a külső határok ellenőrzésére vonatkozóan is, amelyek lehetővé tették a személyek szabad mozgását az aláíró államokban anélkül, hogy ez megbontaná a törvényes rendet.

Ennek megfelelően – annak érdekében, hogy összeegyeztessék a szabadságot és a biztonságot – a mozgás szabadságát úgynevezett „korrekciós" intézkedések kísérték. Ennek részét alkotta a rendőri és igazságügyi hatóságok közötti együttműködés és koordináció javítása a belbiztonság megőrzése, illetve különösen a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében. Erre tekintettel felállították a Schengeni Információs Rendszert (SIS-t). A SIS egy kifinomult adatbázis, amelyet a schengeni tagországok hatóságai használnak a személyek és áruk bizonyos csoportjaival kapcsolatos adatok cseréjére.

A schengeni térséget fokozatosan kibővítették, míg majdnem az összes tagállam részét alkotta. Olaszország a megállapodásokat 1990. november 27-én írta alá, Spanyolország és Portugália 1991. június 25-én csatlakozott, majd Görögország következett 1992. november 6-án, utána Ausztria 1995. április 28-án, valamint Dánia, Finnország és Svédország 1996. december 19-én. Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia 2007. december 21-én csatlakozott, Svájc mint társult ország pedig 2008. december 12-én. Bulgária, Ciprus és Románia egyelőre nem teljes jogú tagja a schengeni térségnek; köztük és a schengeni térség között mindaddig megmaradnak a határokon történő ellenőrzések, amíg az EU Tanácsa úgy nem dönt, hogy teljesültek a belső határokon történő ellenőrzések eltörlésének feltételei. (Nagy-Britannia és Írország helyzetéről alább írunk részletesebben.)

A tagállamok által a schengeni együttműködés részeként elfogadott intézkedések

A schengeni keretrendszerben elfogadott legfontosabb szabályok között az alábbiak említhetők:

  • a személyek ellenőrzésének eltörlése a belső határokon;
  • közös szabályokat alkalmaznak az EU-tagállamok külső határain átkelő emberekre;
  • harmonizálják a beléptetési feltételeket és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó szabályokat;
  • fokozott rendőrségi együttműködés (beleértve a határokon átnyúló megfigyelés és üldözés szabályait);
  • fokozott igazságügyi együttműködés gyorsabb kiadatási rendszer és a büntetőügyekben született ítéletek végrehajtásának átadása révén;
  • a Schengeni Információs Rendszer (SIS) létrehozása és fejlesztése.

A Schengeni Információs Rendszer (SIS)

A schengeni mechanizmus lényegeként információs rendszert hoztak létre. Ez lehetővé teszi a határellenőrző és igazságügyi hatóságok számára, hogy információkat szerezzenek személyekről és tárgyakról.

A tagállamok a központi rendszerrel (a C-SIS-szel) összeköttetésben álló nemzeti hálózaton (N-SIS-en) keresztül táplálnak információkat a rendszerbe. Ezt a számítógépes rendszert egy SIRENE (Supplementary Information Request at the National Entry – kiegészítő információkra vonatkozó kérelem a nemzeti bemeneti helyeken) nevű hálózat is kiegészíti, amely a SIS emberi interfészeként szolgál.

A schengeni vívmányok beépítése az EU keretrendszerébe

A Schengeni Egyezmény által hozott változásokat az Amszterdami Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv építi be az EU keretrendszerébe. A schengeni térség ma már része az EU jogi és intézményi keretrendszerének. Így a Parlament és az igazságügyi szervek ellenőrzése alá kerül, és teljesíti a személyek szabad mozgásának az 1986-os Egységes Európai Okmányban kimondott célkitűzését, miközben biztosítja a Parlament által gyakorolt demokratikus ellenőrzést és jogorvoslatot tesz elérhetővé a polgárok számára, ha akadályozzák őket jogaik érvényesítésében (a Bíróság és/vagy a nemzeti bíróságok révén, az adott jogi területtől függően).

Annak érdekében, hogy lehetővé tegye ezt az integrációt, az EU Tanácsa egy sor határozatot hozott. Először az Amszterdami Szerződés értelmében a Tanács átvette a schengeni megállapodások keretében létrehozott Végrehajtó Bizottság helyét. A Tanács az 1999. május 1-jén közzétett 1999/307/EK határozatával létrehozott egy eljárást, amelynek révén végbement a Schengeni Titkárságnak a Tanács Főtitkárságába történő integrálása, és amely a Schengeni Titkárság személyzetére vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazott. Ennek nyomán új munkacsoportok jöttek létre, amelyek a Tanácsot segítették a munka irányításában.

A Tanács egyik legfontosabb feladatát a schengeni térség integrálása kapcsán az aláíró államok által végrehajtott azon rendelkezések és intézkedések kiválasztása jelentette, amelyek a tulajdonképpeni vívmányokat, azaz a joganyagot alkották, és amelyek a további együttműködés alapjául szolgálhattak. A vívmányok elemeinek felsorolását, amely ezeknek a Szerződésekben (az EK-Szerződésben, illetve az Európai Unióról szóló szerződésben) szereplő jogalapját is megállapítja, az 1999/435/EK és az 1999/436/EK tanácsi határozat (1999. május 20.) formájában fogadták el. Ezeknek az okmányoknak a többségét a Hivatalos Lapban tették közzé. Azóta a schengeni jogszabályokat továbbfejlesztették. Például a Schengeni Egyezmény bizonyos cikkeit új uniós jogszabályok váltották fel (pl. a Schengeni határ-ellenőrzési kódex).

Dánia részvétele

Bár Dánia aláírta a schengeni megállapodást, maga dönthet arról, hogy az EU keretében az EK-Szerződés IV. címéhez kapcsolódóan hozott új intézkedéseket alkalmazza-e vagy nem, és ez azokra az intézkedésekre is érvényes, amelyek a schengeni vívmányok továbbfejlesztéseként jöttek létre. Mindazonáltal Dániára is kötelezőek bizonyos intézkedések a közös vízumpolitika keretében.

Írország és Nagy-Britannia részvétele

Az Amszterdami Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv értelmében Írország és Nagy-Britannia részt vehet a schengeni rendszer bizonyos elemeiben vagy az összesben, ha ezt a schengeni tagállamok és a kérdéses ország kormányának képviselője egyhangúan megszavazzák a Tanácsban.

1999 márciusában Nagy-Britannia kérte, hogy együttműködhessen a schengeni rendszer egyes vonatkozásaiban, mégpedig a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésben, a kábítószerek elleni küzdelemben, valamint a SIS-ben. Az Egyesült Királyság kérését jóváhagyó 2000/365/EK tanácsi határozatot 2000. május 29-én fogadták el.

2000 júniusában Írország is kérte, hogy részt vehessen a schengeni rendszer egyes vonatkozásaiban, amelyek nagyjából megfeleltek a Nagy-Britannia kérelmében szereplő területeknek. Az Írország kérését jóváhagyó 2002/192/EK határozatot a Tanács 2002. február 28-án fogadta el. A Bizottság mindkét kérelemmel kapcsolatban véleményt tett közzé, amelyben hangsúlyozta, hogy a két tagállam részleges részvétele mellett is meg kell őrizni a vívmányok egészének következetességét.

Miután megvizsgálta azon feltételek teljesülését, amelyeknek fenn kell állniuk a rendőri és igazságügyi együttműködésről szóló rendelkezések megvalósításához, a Tanács 2004. december 22-i 2004/926/EK határozatában jóváhagyta, hogy Nagy-Britannia végrehajtsa a schengeni vívmányok e részét.

Kapcsolatok harmadik országokkal: közös alapelvek

Miután a schengeni térséget fokozatosan kibővítették az EU összes tagállamára, ez az EU-val különleges viszonyt ápoló harmadik országokat is arra késztette, hogy részt vegyenek a schengeni együttműködésben. Annak előfeltétele, hogy EU-n kívüli országok társulhassanak a schengeni vívmányokhoz, egy olyan megállapodás, amely kimondja a személyek szabad mozgását ezen államok és az EU között (ezt Izland, Norvégia és Liechtenstein esetében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás, Svájc esetében pedig a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás biztosítja).

Ezekre az országokra vonatkozóan az együttműködés a következő elemekre terjed ki:

  • részét alkotják annak a területnek, amelynek belső határain nem végeznek ellenőrzéseket;
  • alkalmazzák a schengeni vívmányok rendelkezéseit, valamint az ezek értelmében elfogadott, a schengeni rendszerhez kapcsolódó okmányokat;
  • bevonják őket a schengeni rendszerhez kapcsolódó okmányokat érintő döntésekbe.

A részvétel a gyakorlatban vegyes bizottságok formájában valósul meg, amelyek az EU Tanácsának munkacsoportjaival párhuzamosan üléseznek. E bizottságokat a tagállamok kormányainak, a Bizottságnak és a harmadik országok kormányainak képviselői alkotják. A társult országok ennélfogva részt vesznek a schengeni vívmányok továbbfejlesztéséről szóló párbeszédben, de a szavazásban nem. A jövőben meghozandó intézkedések és jogszabályok elfogadására, illetve az ezekről szóló értesítésekre szolgáló eljárásokat is kialakítottak.

Kapcsolatok Izlanddal és Norvégiával

Svédországgal, Finnországgal és Dániával együtt Izland és Norvégia a skandináv útlevélunióhoz tartozik, amely eltörölte a belső határokon történő ellenőrzéseket. Izland és Norvégia 1996. december 19. óta vesz részt a schengeni megállapodások továbbfejlesztésében. Bár nem rendelkeztek szavazati joggal a Schengeni Végrehajtó Bizottságban, véleményt és javaslatokat fogalmazhattak meg. Ennek a társult viszonynak a kiterjesztéseként Izland, Norvégia és az EU 1999. május 18-án aláírta Izlandnak és Norvégiának a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodást, amelynek alapjául az 1999. május 17-i 1999/439/EK tanácsi határozat szolgált.

Egy, a Tanács által 1999. június 28-án jóváhagyott megállapodás tárgyalja egyrészt az Izland és Norvégia, másrészt az Írország és Nagy-Britannia közötti kapcsolatokat a schengeni vívmányok Izlandra és Norvégiára kiterjedő elemeivel kapcsolatban [Hivatalos Lap L 15, 2000.1.20.].

A Tanács 2000/777/EK határozata (2000. december 1.) előírja, hogy a schengeni vívmányok 2001. március 25-től alkalmazandók a skandináv útlevélunió öt országában.

Svájc és Liechtenstein részvétele

Az EU megállapodást kötött Svájccal a schengeni térségben való részvételéről [Hivatalos Lap L 53., 2008.2.27.]; ennek nyomán Svájc 2008. december 12-én csatlakozott. Ugyanolyan társult jogállást élvez, mint Norvégia és Izland. Liechtensteinnek a schengeni térségben való részvételéről 2008. február 28-án írtak alá jegyzőkönyvet.

A második generációs Schengeni Információs Rendszer (SIS II)

A SIS már 1995 óta működik, de mellette folyik egy új rendszer kidolgozása, amely új technológiák alapján kibővített funkciókat nyújt majd. Az új rendszert (a SIS II-t) jelenleg alapos teszteknek vetik alá a tagállamokkal együttműködésben.

A Tanács két jogalkotási eszközt is elfogadott 2001. december 6-án: a 2424/2001/EK rendeletet és a 2001/886/IB határozatot, amelyekben a Bizottságot bízta meg a SIS II kidolgozásával és azzal, hogy biztosítsa az ehhez kapcsolódó költségek fedezetét az EU általános költségvetéséből. Ezeket az eszközöket 2006-ban módosították, 2008. december 31-ig meghosszabbítva érvényességi időtartamukat.

A Bizottság 2001. december 18-án közzétett egy közleményt [COM(2001) 720], amelyben a SIS II létrehozásának és kidolgozásának különböző módjait vizsgálta meg. A jövőbeli rendszer szerkezetéről és funkcióiról szóló tanulmányokat és vitákat követően a Bizottság három jogalkotási eszközre terjesztett elő javaslatokat 2005-ben. A csomagban szereplő eszközök közül kettőt (a SIS II létrehozásával, működtetésével és használatával kapcsolatos, az első pillérrel összefüggő vonatkozásokról szóló 1987/2006/EK rendeletet, valamint a járművek forgalmi engedélyének kiadásáért felelős szolgálatoknak a SIS II-höz való hozzáféréséről szóló 1986/2006 rendeletet) 2006. december 20-án fogadták el. A harmadik eszköz (a SIS II létrehozásával, működtetésével és használatával kapcsolatos, az első pillérrel összefüggő vonatkozásokról szóló 2007/533/IB határozat) 2007. június 12-én került elfogadásra.

A Bel- és Igazságügyi Tanács 2006. decemberi ülésén támogatta a SISone4all projektet (a tagállamok közös erőfeszítését, amelyet Portugália koordinál). A SISone4all csupán ideiglenes megoldás volt, amely lehetővé tette, hogy az EU-hoz 2004-ben csatlakozott kilenc EU-tagállam hozzá tudjon kapcsolódni a jelenlegi SIS-rendszerhez (a SIS1+-hoz) bizonyos műszaki kiigazítások révén. A SISone4all sikeres lezárása a schengeni rendszerről szóló pozitív értékelésekkel együtt lehetővé tette, hogy 2007 végére megszűnjön az ellenőrzés az új országokkal közös szárazföldi és vízi belső határokon, majd 2008 márciusában a légi határokon is.

A belső határellenőrzések megszüntetése nyomán lehetővé vált a SIS1+-ról a SIS II-re történő átállás alternatív és kevésbé kockázatos módjainak megvalósítása. Miután a tagállamok azt kérték, hogy hosszabb idő állhasson rendelkezésükre a rendszer tesztelésére és a régi rendszerről az újra történő átállás egy kevésbé kockázatos stratégiájának kiválasztására, a Bizottság egy rendelet- és egy határozatjavaslatot terjesztett elő, amelyek meghatározták a különböző felek feladatait és felelősségét a SIS II-re történő átállásra való felkészülésben (beleértve a rendszer tesztelését és az e szakasz során szükséges további fejlesztési munkákat is). Ezeket a javaslatokat a Tanács 2008. október 24-én elfogadta.

Utolsó frissítés: 03.08.2009

Top