EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere

Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2003/87/EK irányelv az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei EU-n belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Az irányelv létrehozza az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét (EU-ETS)*. Ez az EU éghajlatváltozási politikájának sarokköve az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásának költséghatékony és gazdaságos módon történő csökkentésével. A rendszer alapja a „fix összkvótás kereskedés” elve*.

Az uniós országok az eredeti jogszabályt több ízben módosították, ahogyan a rendszer fejlődött. A legutóbbi változásokról 2018 márciusában állapodtak meg.

FŐBB PONTOK

Az EU ETS jelenlegi (harmadik) fázisa 2013-tól 2020-ig tart.

A rendszer a következőkre vonatkozik:

  • erőművek;
  • energiaigényes ipari ágazatok széles köre;
  • repülőgépek, amelyek az EU, Norvégia és Izland repülőterei között közlekednek;
  • a kibocsátások a következők:
    • szén-dioxid (CO2)
    • nitrogén-oxid
    • perfluorokarbonok
    • metán
    • hidrofluorokarbonok és
    • kén-hexafluorid.

2005. január 1. óta a jogszabály hatálya alá tartozó tevékenységet folytató üzemeltetőknek megfelelő számú kibocsátási egységgel kell rendelkezniük ÜHG-kibocsátásuk fedezésére.

Az EU által kiadott kibocsátási egységek teljes száma évente csökken: 1,74%-kal 2013-2020 között, és 2,2%-kal 2021 után.

A világ más részeiből az EU, Izland vagy Norvégia repülőtereire érkező repülőgépek az EU ETS alól 2023. december 31-ig mentesülnek.

Kibocsátási egységek:

  • az EU-ban működő létesítmények, légitársaságok és piaci szereplők között, valamint a nem uniós országok számára átadhatók, amennyiben ott azokat elismerik (eddig ilyen nem volt);
  • korlátlan ideig érvényben vannak, ha kibocsátásuk 2013. január 1-je után történt;
  • ha kibocsátásuk 2021. január 1-je után történik, akkor a 3. fázishoz (2013-2020) nem használhatók fel.

2021-től a kibocsátási egységek 57%-át árverés útján kell értékesíteni. Az uniós országok bevételeinek legalább a felét az éghajlattal kapcsolatos célokra kell felhasználni.

Két új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású finanszírozási mechanizmus jön létre:

  • a modernizációs alap, amely az olyan uniós országok energiaszektorában és tágabb energiarendszereiben ad támogatást a beruházási projektek korszerűsítéséhez, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2013-ban, piaci árakon számolva az uniós átlag 60%-ánál alacsonyabb volt; ez 2021-2030 között a kibocsátási egységek teljes számának 2%-át teszi majd ki;
  • az innovációs alap, amely az innovatív technológiák demonstrációjához nyújtható, már meglévő támogatást terjeszti ki az áttörést jelentő ipari innovációkra az EU ETS által lefedett ágazatokban, ideértve az innovatív megújuló energiahordozókat, a szén-dioxid környezetvédelmi szempontból biztonságos leválasztását és felhasználását, valamint az energia tárolását; a rendelkezésre álló erőforrások elárverezésükkor legalább 450 millió kibocsátási egységnek megfelelő piaci értéket tesznek majd ki.

Az uniós országok:

  • adják ki a kibocsátási egységeket;
  • gondoskodnak arról, hogy a kibocsátási egységek átvevői figyelemmel kísérjék azokat, és kibocsátásuk alakulásáról évente számoljanak be;
  • árveréseket tartanak 2019-től kezdődően minden olyan kvótára, ahol ingyenes átadás nem történt, illetve piaci stabilizációs alapba nem került be;
  • meghatározzák, hogyan kell felhasználni az árverésekből származó jövedelmet. A lehetőségek közé a következő intézkedések tartoznak:
    • a megújuló energiát és az energiahatékonyság fejlesztése
    • az erdőirtás elkerülése
    • a CO2 biztonságos leválasztása
    • az alacsony kibocsátású tömegközlekedés előtérbe helyezése
    • a távfűtési rendszerek javítása
    • az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységek finanszírozása a fejlődő országokban;
  • a jogszabály hatálya alá tartozó létesítmények listájának és adatainak leadása a Bizottságnak 2019. szeptember 30-ig, a 2021. január 1-jével kezdődő 5 éves időszakra. Ennek megismétlése 5 évenként;
  • minden évben az adott évre vonatkozó kibocsátási egységek számának kiadása, február 28-ig;
  • éves jelentés küldése a Bizottságnak a jogszabály alkalmazásáról;
  • gondoskodás a kibocsátási egységek átadásáról az EU-ban működő létesítmények között, valamint a nem uniós országok számára, amennyiben ott azokat elismerik;
  • hathatós büntetések meghatározása a törvény bármiféle megsértése esetén. Azok az üzemeltetők, amelyek kibocsátásuk fedezésére nem rendelkeznek elegendő kibocsátási egységgel, CO2-kibocsátásuk minden tonnája után 100 eurós pénzbüntetést fizetnek.

E lépések mindegyike az uniós szinten összehangolt szabályok alapján valósul meg.

Az Európai Bizottság:

  • mutatja be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az EU ETS végrehajtásáról, valamint az azt kísérő éghajlati és energiapolitikáról szóló éves jelentést;
  • jogosult az alapvető jogszabályok végrehajtásához szükséges technikai szabályok meghatározására;
  • független nyilvántartást és tranzakciónaplót tart fenn, amely rögzíti a kibocsátási egységek tulajdonjogát, kibocsátását, átruházását és törlését.

MIKORTÓL HATÁLYOS AZ IRÁNYELV?

Az irányelv 2003. október 25. óta hatályos, és az uniós országok nemzeti jogába 2003. december 31-ig kellett átültetni.

HÁTTÉR

Az éghajlatváltozásról szóló, 1997 decemberében elfogadott Kiotói Jegyzőkönyv értelmében az EU az 1990-es szinthez képest 8% -kal csökkentette az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2008 és 2012 között.

A második kiotói időszakban (2013-2020) ez a kötelezettségvállalás 2020-ra az 1990-es szintekhez képest 20%-kal nő.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének negyedik szakaszában (2021-2030) az EU célja az, hogy 2030-ig legalább 40% -kal csökkentse kibocsátását, az éghajlatváltozással foglalkozó 2015-es Párizsi Megállapodással összhangban. Ezeknek a céloknak az elérése érdekében az EU létrehozta az ÜHG-kvótakereskedelmi rendszert. Adott időszakban minden egyes kibocsátási egység 1 tonna CO2-t vagy CO2-egyenértéket tartalmaz.

További információk:

KULCSFOGALMAK

EU kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS): az első – és mindmáig messze a legnagyobb – nemzetközi rendszer az ÜHG kibocsátási egységeinek kereskedelmére vonatkozóan, amely csaknem 11 000 erőműre és gyártó üzemre terjed ki a 28 uniós országban, Izlandon, Norvégiában és Liechtensteinben, valamint a légiközlekedésre.
A fix összkvóta elve: az EU ETS ezen elv alapján működik. Meghatároz egy „felső határt” vagy korlátot, a rendszerbe tartozó gyárak, erőművek és más létesítmények által maximálisan kibocsátható ÜHG teljes mennyiségére. Ez a felső határ az idő során csökkentésre kerül annak érdekében, hogy a teljes kibocsátás mennyisége csökkenjen. A rendszer lehetővé teszi a kibocsátási kvóták kereskedelmét annak érdekében, hogy az ipari létesítmények és a légijármű-üzemeltetők általi teljes kibocsátás mennyisége a felső határ alatt maradjon és a kibocsátások csökkentésére a legkisebb költségű intézkedéseket lehessen alkalmazni.

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32-46. o.)

A 2003/87/EK irányelv későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/853 határozata (2018. május 30.) az 1257/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek, a 94/63/EK és a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, valamint a 86/278/EGK és a 87/217/EGK tanácsi irányelvnek a környezetvédelmi jelentéstételre vonatkozó eljárási szabályok tekintetében történő módosításáról, valamint a 91/692/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2018.6.14., 155-161. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1814 határozata (2015. október 6.) az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról (HL L 264., 2015.10.9., 1-5. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

utolsó frissítés 03.10.2018

Top