EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Európai uniós irányelvek

Európai uniós irányelvek

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 288. cikke – irányelvek

MI E CIKK CÉLJA?

Pontosan meghatározza az EU által elfogadható jogi aktusok különféle típusait, többek között az irányelveket.

FŐBB PONTOK

Az irányelv a másodlagos uniós jogszabályok részét képezi. Ezért az uniós intézmények, az alapító szerződésekkel összhangban, elfogadták az irányelvet. Az uniós szintű elfogadást követően az uniós országok beépítik – vagy átültetik – azt, ily módon az irányelv az adott országban is hatályba lép.

A munkaidő-szervezésről szóló irányelv például kötelező pihenőidőt határoz meg, és korlátozza az EU által engedélyezett heti munkaidőt.

Az egyes országok maguk dönthetik el azonban, hogy milyen jogszabályokat dolgoznak ki e szabályok alkalmazására.

Általánosan alkalmazandó, kötelező erejű jogi aktus

Az EU működéséről szóló szerződés 288. cikke megállapítja, hogy az irányelv kötelező erejű a címzett országokra (közülük egyre, néhányra vagy mindre) nézve az elérendő eredmény tekintetében, míg a forma és az eszköz megválasztása a nemzeti hatóságok hatáskörében marad.

Az irányelv ugyanakkor eltér a rendelettől vagy a határozattól:

  • a rendelettől eltérően, amely az uniós országok belső jogrendszerében közvetlenül és a hatálybalépést követően azonnali hatállyal alkalmazandó, az irányelv nem közvetlenül alkalmazandó az uniós országokban. Az egyes uniós országokban való alkalmazását megelőzően át kell ültetni azt a nemzeti jogba;
  • a határozattól eltérően az irányelv olyan dokumentum, amely általánosan alkalmazandó valamennyi uniós országra nézve.

Elfogadás

Az irányelvet jogalkotási eljárást követően fogadják el. Ez egy jogalkotási aktus, amelyet a Tanács és a Parlament fogadott el, a rendes jogalkotási eljárás szerint, vagy csak a Tanács, a különleges jogalkotási eljárások szerint; ebben az esetben a Parlament beleegyezése szükséges vagy vele konzultálni kell.

Kötelező átültetés

Ahhoz, hogy egy irányelv nemzeti szinten hatályba lépjen, az uniós országoknak jogszabályt kell elfogadnia az átültetéshez. Ennek a nemzeti intézkedésnek eleget kell tennie az irányelvben meghatározott célkitűzéseknek. A nemzeti hatóságoknak tájékoztatniuk kell az Európai Bizottságot ezekről az intézkedésekről.

Az átültetésnek az irányelv elfogadásakor meghatározott határidőig (általában két éven belül) kell megtörténnie.

Amennyiben valamely ország elmulasztja egy irányelv átültetését, a Bizottság kötelezettségszegési eljárást kezdeményezhet és eljárást indíthat az adott ország ellen az EU Bírósága előtt (az ítélet végrehajtásának megtagadása ilyen esetben újabb ítélet meghozatalához vezethet, amely pénzbüntetés kiszabásával járhat).

Maximális és minimális harmonizáció

Fontos különbséget tenni az irányelvekre vonatkozó minimális és maximális (teljes) harmonizációs követelmények között.

Minimális harmonizáció esetén az irányelv minimumkövetelményeket határoz meg, általában figyelembe véve azt a tényt, hogy egyes uniós országok már szigorúbb előírásokkal rendelkeznek. Ez esetben az uniós országok jogosultak az irányelvben meghatározottaknál szigorúbb szabályok bevezetésére.

Maximális harmonizáció esetén az uniós országok nem vezethetnek be az irányelvben előírtaknál szigorúbb szabályokat.

A személyek védelme az irányelvek nem megfelelő átültetése esetén

Az irányelv – főszabály szerint – csak átültetésekor lép hatályba. A Bíróság azonban úgy véli, hogy egy át nem ültetett irányelv bizonyos hatások bekövetkezését eredményezheti, amikor:

  • a nemzeti jogba való átültetésre nem vagy nem megfelelően került sor;
  • az irányelv rendelkezései feltétel nélküliek és kellőképpen egyértelműek és pontosak; valamint
  • az irányelv rendelkezései természetes személyeket ruháznak fel jogokkal.

E feltételek teljesülése esetén bármely természetes személy hivatkozhat az irányelvre a bíróság előtt valamely uniós országgal szemben. Nem támaszkodhat azonban természetes személy másik természetes személy elleni kereset benyújtására valamely irányelv közvetlen hatásának tekintetében, amennyiben annak átültetésére nem került sor (lásd a C-91/92. sz. Paola Faccini Dori kontra Recreb ügyben hozott ítéletet).

A Bíróság bizonyos körülmények fennállása esetén kártérítést is lehetővé tesz természetes személyek számára a nem megfelelően vagy késve átültetett irányelvek tekintetében (Francovich and Bonifaci ügyben 1991. november 19-én hozott ítélet).

Az átültetés határidejének be nem tartása elleni küzdelem

Továbbra is létező probléma, hogy az uniós országok késve ültetik át az irányelveket, aminek következtében az állampolgárok és a vállalkozások nem tudnak élni az uniós jog által nyújtott kézzelfogható előnyökkel.

Az EU azt a célt tűzte ki, hogy az átültetés elmaradását 1 %-ra csökkenti. Az uniós irányelveknek a belső piacon való átültetését összefoglaló táblázatból, amelyet 2016 decemberében tett közzé az Európai Bizottság, az derül ki, hogy húsz ország nem tudta teljesíteni ezt a célt, és mindössze egy ország érte el a 2011. áprilisi egységes piaci intézkedéscsomagban javasolt 0,5 % alatti megfelelőségi hiányt a nemzeti jogszabályok tekintetében.

HÁTTÉR

További információk:

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata — Hatodik rész — Intézményi és pénzügyi rendelkezések — I. cím — Intézményi rendelkezések — 2. fejezet — Az Unió jogi aktusai, az elfogadásukra vonatkozó eljárások és egyéb rendelkezések — 1. szakasz — Az Unió jogi aktusai — 288. cikk (az EKSz. korábbi 249. cikke) (HL C 202, 2016.6.7., 171-172. o.)

utolsó frissítés 11.07.2018

Top