Az EU közös halászati politikája

FŐBB PONTOK

• A halászati gazdálkodás célja, hogy lehetővé tegye a halászok számára a fogások maximalizálását anélkül, hogy az a halállományok szaporodását veszélyeztetné („maximális fenntartható hozam”). Evégett a legtöbb kereskedelmi halállománynál meghatározza a teljes kifogható mennyiséget (vagy „halászati lehetőségeket”). A halászati szinteket lehetőleg 2015-ig – de legkésőbb 2020-ig – valamennyi halállomány tekintetében össze kell egyeztetni a maximális fenntartható hozammal.
• A halállományokkal való gazdálkodás tudományos véleményeken alapul. Az uniós tagállamok kötelesek összegyűjteni, kezelni és hozzáférhetővé tenni a tudományos véleményekhez szükséges adatokat. Ilyen adatok többek között a biológiai, környezeti és társadalmi-gazdasági adatok. Az adatgyűjtési tevékenységeket az Unió pénzügyileg támogatja.
• A kirakodási kötelezettség bevezetésével a KHP-rendelet a nem kívánt fogások tengerbe történő visszadobásának pazarló gyakorlatát kívánja megszüntetni. A kirakodási kötelezettséget a 2015 és 2019 közötti időszakban fokozatosan vezették be, és jelenleg már teljes mértékben hatályban van; ennek értelmében a halászok a szabályozott kereskedelmi fajok esetében valamennyi fogást kötelesek kirakodni.
• A többéves tervek célértékeket határoznak meg a halállományokkal való gazdálkodásra.
• A technikai intézkedések olyan szabályok széles körét jelentik, amelyek azt szabályozzák, hogy a halászok hogyan, hol és mikor halászhatnak. Ezek az összes európai tengermedencékre vonatkoznak, de az egyes tengermedencék között a regionális körülményeket tükröző jelentős eltérések vannak.
• A KHP-rendelet decentralizálja a döntéshozatalt, és közelebb viszi azt a halászterületekhez (ezt a folyamatot nevezik regionalizációnak). Előírja, hogy az egyes földrajzi területeket illetően tanácsadó testületeket kell létrehozni. Az adott területen gazdálkodási érdekkel bíró tagállamok részletes intézkedéseket javasolhatnak, amelyeket a Bizottság az uniós jogba belefoglalhat.
• A halászati ellenőrzés rendszere biztosítja a KHP-rendelet szabályainak való megfelelést, ideértve az új (EU) 2023/2842 rendeletben (ellenőrzési rendelet) foglaltak betartását, valamint az illegális, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet (1005/2008/EK rendelet – lásd az összefoglalót). Az 1026/2012/EU rendelet (lásd az összefoglalót) a halállományok megőrzésére irányuló, a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok esetében alkalmazandó intézkedéseket határozza meg.
• A címkézésre, a minőségre és a nyomonkövethetőségre vonatkozó új forgalmazási előírások lehetővé teszik a fogyasztók jobb tájékoztatását az általuk vásárolt hal eredetéről és termelési módjáról.
• A fenntarthatóság elve az uniós vizeken kívüli uniós hajók halászatára is vonatkozik. A Bizottság megkapta a felhatalmazást arra, hogy tárgyalásokat folytasson a fenntartható halászati partnerségi megállapodásokról és azokat az EU részéről megkösse bizonyos nem uniós partnerországokkal. Ezek a megállapodások:
• • lehetővé teszik az uniós hajók számára, hogy – pénzügyi hozzájárulás ellenében – a partnerország kizárólagos gazdasági övezetében jogilag szabályozott környezetben többletállományt képező mennyiségeket halásszanak;
  • az erőforrások megőrzésére és a környezeti fenntarthatóságra koncentrálnak, biztosítva azt, hogy minden uniós hajóra ugyanazok az ellenőrzési és átláthatósági szabályok vonatkozzanak.
• A tagállamoknak a többéves nemzeti terveken keresztül segíteniük kell a fenntartható akvakultúra fejlesztését.

A KHP-rendelet áttekintése

2023-ban a Bizottság jelentést tett közzé a közös halászati politika működéséről. Ez a jelentés a KHP működését értékeli ki 10 évvel a legutóbbi, 2013-as reform után. Áttekintést nyújt arról, hogy mi működik és hol értek el kézzelfogható eredményeket, hol van lemaradás a végrehajtás terén, és milyen erőfeszítésekre van még szükség a közös halászati politikában rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásához. Ugyanakkor előretekintő perspektívájával jövőképet ad és megmutatja az utat a jövő fenntartható és reziliens halászata felé.

A Bizottság minden évben közleményt tesz közzé, amelyben ismerteti a halállományok helyzetének alakulását, és széles körű nyilvános konzultációt indít a következő évre vonatkozó éves halászati lehetőségek meghatározásáról. Ez a közlemény értékeli az Unióban a fenntartható halászat irányába tett előrelépést, és felülvizsgálja a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúlyt, az ágazat társadalmi-gazdasági teljesítményét és a kirakodási kötelezettség végrehajtását. Tartalmazza továbbá a következő évi halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat indoklását.