Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés, ESZAK-Szerződés

FŐBB PONTOK

Célkitűzések

A szerződés célja az volt, ahogy azt a 2. cikke kimondja, hogy a szén és acél közös piacán keresztül hozzájáruljon a gazdasági növekedéshez, a foglalkoztatás bővüléséhez és a magasabb életszínvonalhoz. Ezért az intézményeknek biztosítaniuk kellett a szén és acél rendszeres szállítását a közös piacra a termelési forrásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosításával, a legalacsonyabb árak kialakításával és jobb munkakörülmények teremtésével. Mindehhez szükség volt a nemzetközi kereskedelem növekedésére, valamint termelés korszerűsítésére.

A közös piac létrehozásával a szerződés bevezette a termékek vám- és adómentes szabad mozgását. Tiltotta a diszkriminatív intézkedéseket vagy gyakorlatokat, a támogatásokat, az állami támogatásokat vagy az állam által kivetett külön terheket, illetve korlátozó gyakorlatokat.

Felépítés

A szerződés 4 fejezetből állt:

1. az Európai Szén- és Acélközösség;
2. a Közösség intézményei;
3. gazdasági és társadalmi szabályok, és
4. általános szabályok.

Tartalmazott továbbá:

• 2 jegyzőkönyvet, amelyek közül az egyik a Bíróságra a másik pedig az ESZAK Európa Tanáccsal fenntartott kapcsolatára vonatkozott, és
• egy egyezményt az átmeneti szabályokról, amely a szerződés végrehajtásával, a nem ESZAK-országokkal való kapcsolatokkal és általános biztosítékokkal foglalkozott.

Intézmények

A szerződés létrehozott egy Főhatóságot, egy Közgyűlést, a Miniszterek Tanácsát, és egy bíróságot. Az ESZAK jogi személyiséggel rendelkezett.

• A Főhatóság, a mai Európai Bizottság elődje volt a független testületi végrehajtó szerv, amelynek feladata a szerződésben rögzített célok elérése, valamint az volt, hogy eljárjon az ESZAK általános érdekében. 9 tagból állt (amelyek körül legfeljebb 2 lehetett azonos állampolgárságú), akiket 6 évre neveztek ki. Egy igazi nemzetek feletti testület volt döntéshozatali hatáskörrel. A következőket felügyelte:
  • a termelés korszerűsítése és fejlesztése;
  • a termékek azonos feltételek mellett történő szállítása;
  • közös exportpolitika kidolgozása, és
  • a munkakörülmények javítása a szén- és acéliparban.

A Főhatóság döntéseket hozott, ajánlásokat fogalmazott meg és véleményeket adott ki. Munkáját a Konzultatív Bizottság (a mai Európai Gazdasági és Szociális Bizottság) segítette, amely a termelők, dolgozók, fogyasztók és kereskedők képviselőiből állt.

• A Közgyűlés, az Európai Parlament elődje, 78 tagból állt, akik a nemzeti parlamentek képviselői voltak. Németország, Franciaország és Olaszország 18, Belgium és Hollandia 10, Luxemburg pedig 4 képviselővel képviseltette magát. A szerződés felügyeleti jogkörrel ruházta fel a Közgyűlést.
• A Tanács, az Európai Unió mai Tanácsának az elődje, a nemzeti kormányok 6 képviselőjéből állt. A Tanács elnökségét az egyes ESZAK-országok látták el 3 hónapos váltásban. Feladata az volt, hogy harmonizálja a Főhatóság tevékenységeit és a kormányok általános gazdaságpolitikáit. A Főhatóság fontos döntéseihez a Tanács jóváhagyására volt szükség.
• A Bíróság, az Európai Unió Bíróságának elődje 7 bíróból állt, akiket 6 évre neveztek ki az ESZAK-országok kormányainak közös megegyezésével. A Bíróság biztosított a szerződés megfelelő értelmezését és végrehajtását.

A Hivatal feladatai

• Céljai eléréséhez az ESZAK:
  • információt gyűjtött a szén- és acélipari vállalatoktól és egyesületektől;
  • konzultált a különböző felekkel (szén- és acélipari vállalatok, dolgozók stb.), és
  • hatásköre volt ellenőrzések végzéséhez, hogy ellenőrizze a kapott információkat.
• Amikor a szén- és acélipari vállalatok nem tartották tiszteletben e hatásköröket, a Főhatóság pénzbüntetést (az éves árbevétel legfeljebb 1%-a) és kényszerítő bírságot (a késedelem minden napja után a napi átlagos forgalom 5%-a) szabhatott ki.
• Az összegyűjtött információk alapján a Főhatóság előrejelzéseket készített, hogy irányítsa az érintettek tevékenységeit és meghatározza az ESZAK cselekedeteit. A vállalatoktól és egyesületektől kapott információk kiegészítésére az ESZAK saját tanulmányokat készített az ártrendekről és a piac viselkedéséről.

Finanszírozási szempontok

• Az ESZAK költségvetését a szénre és acélgyártásra kivetett adókból és kölcsönszerződésekből finanszírozták. Az adókból fedezték a közigazgatási kiadásokat, a dolgozók megtartására kapott vissza nem térítendő támogatásokat és a műszaki és gazdasági kutatásokat (amelyeket ösztönözni kellett). A kölcsönből kapott pénzt csak kölcsönnyújtásra lehetett felhasználni.
• A beruházások terén, a kölcsönnyújtás mellett az ESZAK garanciát tudott vállalni a vállalatok harmadik felekkel kötött kölcsönszerződéseire. Az ESZAK hatáskörrel rendelkezett, hogy iránymutatást adjon olyan beruházásokra vonatkozóan, amelyet nem ő finanszírozott.

Termelés

Az ESZAK főként közvetett, másodlagos szerepet játszott a kormányokkal folytatott együttműködésen és az árakba, valamint kereskedelempolitikába való beavatkozáson keresztül. Ugyanakkor a kereslet csökkenése vagy hiány esetén közvetlen intézkedéseket hozhatott úgy, hogy kvótákat írt elő abból a célból, hogy szervezett módon korlátozza a termelést, vagy hiány esetén termelési programokat dolgozott ki, fogyasztási prioritásokat határozott meg, meghatározta az erőforrások elosztását és az kiviteli szinteket.

Árrögzítés és verseny

• A szerződés tiltotta azokat a gyakorlatokat, melyek hátrányt okoztak ár, tisztességtelen versenygyakorlatok és megkülönböztető gyakorlatok alapján a hasonló ügyletekre eltérő feltételek alkalmazásával. Ezek a szabályok vonatkoztak a szállításra is.
• Továbbá bizonyos körülmények között, például nyilvánvaló válság esetén, a Főhatóság maximum vagy minimum árakat rögzíthetett vagy az ESZAK-on belül, vagy az exportpiac vonatkozásában.
• A szabad verseny tiszteletben tartásának biztosítására a Főhatóságot tájékoztatni kellett az ESZAK-országok minden olyan intézkedéséről, amelyek azt veszélyeztethették. A szerződés továbbá kifejezetten azzal a 3 esettel foglalkozott, amelyek veszélyeztethették a versenyt:
  • megállapodások;
  • koncentrációk, és
  • domináns pozícióval való visszaélés.

A vállalkozások közötti megállapodásokat vagy egyesüléseket a Főhatóság megszüntethette, ha azok közvetlenül vagy közvetetten megakadályozták, korlátozták vagy torzították a rendes versenyt.

Dolgozói szempontok

• Noha a dolgozók munkabére az ESZAK-országok hatáskörében maradt, a Főhatóság bizonyos feltételek mellett beavatkozhatott abnormálisan alacsony bérek és bércsökkentés esetén.
• A Főhatóság pénzügyi segélyt nyújthatott programokhoz az ipar technológiai fejlődésének munkaerőre gyakorolt lehetséges negatív hatásainak ellensúlyozására (kompenzáció, juttatások és szakmai átképzés).
• A szakképzett dolgozókat illetően az ESZAK-országoknak meg kellett szüntetniük a foglalkoztatás korlátozását állampolgárság alapján. A dolgozók egyéb kategóriáinál és az adott munkaerőtípus hiánya esetén az országokat felhívták, hogy tegyék meg a bevándorlási szabályok szükséges módosításait a más országokból érkező dolgozók foglalkoztatása érdekében.

Kereskedelempolitika

• A szerződés foglalkozott az ESZAK-országok nem ESZAK-országokkal szemben folytatott kereskedelempolitikájával. Noha megmaradt a nemzeti kormányok hatásköre, az ESZAK számos hatáskörrel rendelkezett, például a vámok maximális és minimális mértékének meghatározása, valamint a behozatali és kiviteli engedélyek kiadásának felügyelete. Az ESZAK továbbá jogosult volt arra, hogy tájékoztatást kapjon a szénnel és acéllal kapcsolatos kereskedelmi megállapodásokról.
• A Főhatóság beavatkozhatott dömping esetén is, vagyis az ESZAK joghatóságán kívüli szén- és acélipari vállalkozások által a szerződéssel ellentétes versenyeszközök használata és a behozatal ESZAK termelését komolyan veszélyeztető jelentős emelkedése esetén.