Accept Refuse

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben (Brüsszel I.)

This summary has been archived and will not be updated. See 'Bírósági joghatóság különböző EU-s országokat érintő jogi esetekben' for an updated information about the subject.

Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben (Brüsszel I.)

Ez a rendelet azokat a szabályokat fekteti le, amelyek a bíróságok joghatóságára, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok elismerésére és végrehajtására irányadók az Európai Unió (EU) országaiban.

JOGI AKTUS

A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról [lásd a módosító jogszabály(oka)t].

ÖSSZEFOGLALÓ

Ez a rendelet azokat a szabályokat fekteti le, amelyek a bíróságok joghatóságára vonatkoznak a polgári és kereskedelmi ügyekben. Bármely tagállamban hozott bírósági határozatokat külön eljárás nélkül el kell ismerni, hacsak nem támadják meg annak elismerését. A más országban hozott határozat végrehajthatóságát megállapító nyilatkozatot a rendelkezésre bocsátott iratok tisztán formai ellenőrzését követően ki kell bocsátani. A rendelet felsorolja a végrehajtást kizáró okokat; azonban a bíróságok hivatalból nem hivatkozhatnak ezekre. E rendelet nem terjed ki az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre. A következőkre sem vonatkozik:

  • természetes személyek személyi állapota, jog- és cselekvőképessége, házassági vagyonjog, végrendelet és öröklés;
  • csődeljárás;
  • szociális biztonság;
  • választott bíráskodás.

A joghatóság szabályai

Az alapelv az, hogy a joghatóság abban a tagállamban gyakorolható, amelyben az alperes állandó lakóhellyel rendelkezik, állampolgárságára való tekintet nélkül. Az állandó lakóhely meghatározása annak az EU-tagállamnak a nemzeti jogával összhangban történik, ahol az esetet bíróság elé vitték. Ha egy fél nem rendelkezik állandó lakóhellyel abban az EU-tagállamban, ahol az esetet a bíróság vizsgálja, a bíróságnak egy másik tagállam jogát kell alkalmaznia, hogy megállapítsa, a fél rendelkezik-e az említett tagállamban lakóhellyel. A jogi személyek vagy cégek abban az országban rendelkeznek székhellyel, ahol létesítő okirat szerinti székhelyük, központi ügyvezetésük vagy fő tevékenységi helyük található. Célvagyon (trust) esetében az ügyet vizsgáló bíróság a székhelyet saját nemzetközi magánjogi szabályainak alkalmazásával határozza meg.

Peres eljárás indítása az alperes ellen egy másik EU-tagállamban

A joghatóság alapelvétől eltekintve bizonyos körülmények között az alperest más EU-tagállam bírósága elé is állíthatják. A rendelet felsorolja azon joghatósági területeket, ahol ez fennáll: különös vagy kizárólagos joghatóság, valamint a biztosításokra vonatkozó jogszabályok, a fogyasztói és egyedi munkaszerződések.

A bíróságok különös joghatósága a következőket foglalja magában:

  • ha az eljárás tárgya szerződés: főszabályként ezekkel a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság foglalkozik;
  • tartással kapcsolatos ügyekben: főszabályként ezeket a tartásra jogosult lakóhelyének illetékes bírósága tárgyalja;
  • a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben: annak a helynek az illetékes bírósága hoz határozatot, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.

A biztosítási ügyekben a biztosító ellen annak az EU-tagállamnak a bíróságain nyújtható be kereset, ahol a biztosító székhelye található, vagy abban az EU-tagállamban, ahol felperes lakóhelye található, ha az eljárást a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a kedvezményezett kezdeményezte. Felelősség- vagy ingatlanbiztosítás tekintetében a biztosító perelhető továbbá a káresemény bekövetkeztének helye tekintetében illetékes bíróságok előtt is.

A rendelet továbbá megállapítja a fogyasztók által kötött szerződésekkel kapcsolatos ügyekre vonatkozó joghatósági szabályokat is. A fogyasztókat olyan személyekként határozza meg, akik olyan céllal kötnek szerződést egy szakemberrel, amely kívül esik saját kereskedelmi vagy szakmai tevékenységükön. Minden olyan szerződés, amelyet olyan személlyel kötöttek, aki az EU-ban kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, ezen rendelet hatálya alá tartozik; nem tartoznak azonban annak hatálya alá a fuvarozási és személyszállítási szerződések, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződéseket. A fogyasztót az itt leírt védelem illeti meg, ha a szerződés tárgya áruk részletfizetésre, részletekben visszafizetendő kölcsönre vagy bármely egyéb hitelre történő értékesítése. Ahhoz, hogy a fogyasztót ez a védelem más esetekben is megillesse, a szerződést olyan személlyel kell megkötni, aki a fogyasztó lakóhelye szerinti EU-tagállamban folytatja kereskedelmi vagy szakmai tevékenységét, vagy ilyen tevékenysége arra az országra irányul. A fogyasztó vagy az alperes lakóhelye szerinti EU-tagállam bíróságai előtt, vagy annak az országnak a bíróságai előtt indíthat eljárást, ahol a fogyasztó (felperes) lakóhellyel rendelkezik. A másik szerződő fél által a fogyasztóval szemben indított eljárást viszont kizárólag annak az EU-tagállamnak a bírósága előtt lehet indítványozni, ahol a fogyasztó lakóhelye található.

Az egyedi munkaszerződéseket illető ügyekben a munkavállaló annak a tagállamnak a bírósága előtt perelheti be a munkaadót, ahol a munkaadó lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, vagy ahol a munkavállaló szokásos munkavégzési helye található. Amennyiben a munkavállaló egyik államban sem végez rendszeresen munkát, annak a helynek a bíróságai előtt perelheti a munkaadót, ahol az őt foglalkoztató cég telephellyel rendelkezik. Amennyiben a munkaadónak az EU-tagállam területén lakóhelye vagy székhelye nincs, azonban valamely EU-tagállam területén fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkezik, úgy kell rá tekinteni, mintha lakóhelye vagy székhelye az említett államban lenne. A munkaadó csak abban a tagállamban kezdeményezhet eljárást a munkavállalóval szemben, ahol a munkavállaló lakóhellyel rendelkezik.

Lakóhelytől függetlenül a következő bíróságok rendelkeznek kizárólagos joghatósággal azokkal az eljárásokkal kapcsolatban, amelyek tárgya:

  • ingatlanon fennálló dologi jog vagy ingatlan bérlete: annak az EU-tagállamnak a bíróságai, ahol az ingatlan található;
  • társaság vagy más jogi személy létesítő okiratának érvényessége, társaság vagy más jogi személy érvénytelensége vagy megszűnése, vagy azok szervei határozatának érvényessége: annak az EU-tagállamnak a bírósága, ahol a jogi személy székhelye található;
  • közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzés érvényessége: annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a nyilvántartást vezetik;
  • szabadalom, védjegy, formatervezési minta vagy hasonló jogok lajstromozása: annak az EU-tagállamnak a bíróságai, ahol a letétbe helyezést vagy lajstromozást kérelmezték, vagy az megtörtént, illetve közösségi jogi aktus vagy nemzetközi egyezmény alapján megtörténtnek tekintendő;
  • a határozatok végrehajtása: annak az EU-tagállamnak a bíróságai, ahol a határozatot végrehajtották, vagy ahol azt végre kell hajtani.

Amennyiben a felek, akik közül egy vagy több személy az EU-ban rendelkezik lakóhellyel, egy választható joghatóságról szóló záradékot kötöttek, a megegyezés szerinti bíróságé a joghatóság. A rendelet számos alaki követelményt fektet le, amelyeket az ilyen választható joghatósággal kapcsolatos megállapodásokban be kell tartani: a megállapodást írásban kell rögzíteni, vagy a felek között korábban kialakított gyakorlatnak megfelelő formában, vagy nemzetközi kereskedelemben olyan szokásos gyakorlatnak megfelelő formában, amelyet a felek ismernek.

Hasonlóképpen rendelkezések vonatkoznak olyan szabályokra, amelyek több alperesre, a szavatossággal vagy jótállással kapcsolatos vagy bármely más, harmadik fél perbevonásával folyó perre, viszontkeresetekre, illetve olyan szerződéshez kapcsolódó ügyekre vonatkoznak, amelyek esetében a per összekapcsolható ingatlanon fennálló jogokkal.

A rendelet a máshol folyamatban levő eljárások (perfüggőségek) és összefüggő eljárások kezelésére is biztosít mechanizmust.

Elismerés és végrehajtás

Valamely EU-tagállamban hozott határozatot a többi EU-tagállamban külön eljárás nélkül el kell ismerni. Határozat alatt valamely tagállam bírósága által hozott bármely határozat éretendő, elnevezésére való tekintet nélkül, beleértve az ítéletet, a végzést, a fizetési meghagyást vagy a végrehajtási intézkedést. A külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.

A határozat nem ismerhető el, amennyiben:

  • az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak az EU-tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik;
  • az eljárást megindító iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson;
  • összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában abban az EU-tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérik;
  • összeegyeztethetetlen azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban más EU-tagállamban vagy EU-n kívüli országban hozott korábbi határozattal.

Az a bíróság, amely előtt a másik EU-tagállamban hozott határozat elismerését kérik, felfüggesztheti az eljárást, amennyiben a határozat ellen rendes jogorvoslatra vonatkozó kérelmet nyújtottak be.

A határozatot másik EU-tagállamban hajtják végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították. A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat ellen bármely fél jogorvoslatra vonatkozó kérelmet nyújthat be.

Az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény helyébe lép

Ez a rendelet az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény helyébe lép, amelyet az EU-tagállamok között a rendelet hatálybalépése előtt alkalmaztak. Az egyezmény továbbra is alkalmazandó az EU-tagállamoknak azon területei tekintetében, amelyek annak területi hatálya alá tartoznak, és amelyekre e rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződés 299. cikke (jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikke) alapján nem terjed ki. A rendelet az EU-tagállamok között létrejött számos további egyezményt, szerződést és megállapodást is felsorol, amelyeknek a helyébe lép.

Még a rendelet hatályba lépése után is maradtak olyan, Dánia és a többi EU-tagállam közötti joghatóságot illető kérdések, amelyek továbbra is az 1968.évi Brüsszeli Egyezmény hatálya alá tartoztak. Ez a Dániára vonatkozó kivétel a Szerződésekhez csatolt 1997.évi 5. számú, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyvön alapult (ez most a 22. számú jegyzőkönyv). 2005. október 19-én az EU megállapodást kötött Dániával a polgári és kereskedelmi ügyekben való joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, amely erre az országra is kiterjesztette a rendelet rendelkezéseit. 2006. április 27-én az EU nevében a Tanács (2006/325/EK) határozata jóváhagyta ezt a megállapodást. 2007. július 1-jén lépett hatályba.

A Szerződésekhez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyvben e két ország kifejezi részvételi szándékát a rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus

Hatálybalépés

Az átültetés határideje a tagállamokban

Hivatalos Lap

A Tanács 44/2001/EK rendelete

2002.3.1.

-

HL L 12., 2001.1.16.

Módosító jogszabályok

Hatálybalépés

Az átültetés határideje a tagállamokban

Hivatalos Lap

A Tanács 1791/2006/EK rendelete

2007.1.1.

HL L 363., 2006.12.20.

A Tanács 1103/2008/EK rendelete

2008.12.4.

HL L 304., 2008.11.14.

A 44/2001/EK rendelet későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság 2009. április 21-i jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról [ COM(2009)174 végleges – A Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról [Hivatalos Lap L 338., 2003.12.23.].

E rendelet a házasság felbontására, különválásra vagy a házasság érvénytelenítésére, valamint a szülői felelősség minden tényezőjére kiható polgári ügyekben alkalmazandó. A rendelet nem vonatkozik a tartással kapcsolatos polgári ügyekben való joghatóságról, amelyet a 4/2009/EK rendelet szabályoz.

Az Európai Közösség és a Dán Királyság közötti, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet rendelkezéseinek Dániára történő kiterjesztéséről szóló megállapodás [HL L 251. 2013.9.21].

Dániának a 4/2009/EK tanácsi rendelet - a 44/2001/EK rendelet módosítására vonatkozó - rendelkezéseinek, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1142/2011/EU végrehajtási rendelet tartalmának végrehajtására irányuló döntéséről szóló, Bizottság részére megküldött értesítést követően e megállapodás felsorolja az említett rendeletekben szereplő ügyeket kezelő dán közigazgatási hatóságokat.

Utolsó frissítés: 07.04.2014

Top