INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

1.1.        A javaslat okai és céljai

Az ökológiai termékek piacát az utóbbi tíz évben a kereslet erőteljes növekedése által kiváltott folyamatos bővülés jellemezte. Az ökológiai élelmiszerek világpiaca 1999 óta a négyszeresére nőtt. Az Európai Unióban megduplázódott az ökológiai termelés alatt álló terület; évente 500 000 hektár termőföldet vonnak ökológiai gazdálkodás alá. Azonban a piac fejlődésével sem a belső kínálat, sem a szabályozási környezet nem tartott lépést. A termelésre vonatkozó szabályok nem veszik kellő mértékben figyelembe a folyamatosan változó fogyasztói és lakossági aggodalmakat és elvárásokat, a címkézési előírások bonyolultak, az ellenőrzési és a kereskedelmi rendszer számos hiányossággal küzd. A szabályozás összetett, sok adminisztrációt tesz szükségessé, ami elriasztja a mezőgazdasági kistermelőket az uniós ökológiai termelési rendszerbe való bekapcsolódástól. Az ágazat fejlődését régebben elősegítő kivételek között vannak olyanok, amelyek fenntartása már nem indokolt.

E javaslat ezért a következő célokat szem előtt tartva törekszik javítani az ökológiai termelésre vonatkozó jogi feltételrendszert:

(1) meg kell szüntetni az Unióban az ökológiai termelés fenntartható fejlődését gátló tényezőket;

(2) méltányos versenyfeltételeket kell teremteni a mezőgazdasági termelők és a gazdasági szereplők számára a belső piac még hatékonyabb működése érdekében;

(3) meg kell őrizni, illetve meg kell erősíteni a fogyasztók bizalmát az ökológiai termékek iránt.

1.2.        Háttér-információk

Az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézésről szóló 834/2007/EK tanácsi rendelet[1] elfogadásakor a Tanács számos olyan kérdést azonosított, amelyekről a Bizottságnak a 834/2007/EK rendelet alkalmazása során nyert tapasztalatok alapján jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács felé.

A Bizottság jelentésével[2] kapcsolatban a Tanács 2013. május 13–14-én tartott Mezőgazdasági és Halászati ülésén következtetéseket fogadott el.[3] Ebben felszólította a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy ambiciózus mértékben fejlesszék az ökológiai termelési ágazatot oly módon, hogy az aktuális jogi keretet felülvizsgálják, javítják annak alkalmazhatóságát és egyben egy stabilitással és biztonsággal jellemezhető, további pontosítást és egyszerűsítést hozó korszakot nyitnak meg, valamint hogy foglalkozzanak a további kidolgozást igénylő lezáratlan kérdések megoldásával.

Az ökológiai termeléssel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálata a Bizottság Célravezető és hatásos szabályozás programjába[4] illeszkedik.

A felülvizsgálat lehetőséget biztosít arra is, hogy a Bizottságra a 834/2007/EK tanácsi rendelet értelmében ruházott végrehajtási hatásköröket az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 290. és 291. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló és végrehajtási hatáskörökké minősítsék át.

1.3.        Meglévő rendelkezések ezen a területen

Az ökológiai termeléssel foglalkozó első uniós rendelkezést 1991-ben fogadták el. A Tanács 2092/91/EGK rendelete meghatározta az ökológiai termelés fogalmát, előállítási szabályokat, ellenőrzési és címkézési követelményeket írt elő, valamint rendelkezett az ökológiai termékek behozatalának szabályairól is. Jogalapot biztosított a fogyasztók és az ökotermelők védelméhez az ökológiai termelésre való hamis és megtévesztő utalásokkal szemben.

A rendeletet felülvizsgálták, és 2007 júniusában elfogadásra került a 834/2007/EK tanácsi rendelet, amely:

– tovább pontosította az ökológiai termelés fogalmát annak céljai és elvei meghatározása révén,

– az állati termékekre vonatkozó nemzeti szabályozások eltörlésével fokozta az ökológiai termelésre vonatkozó uniós szabályok összhangját,

– a tagállamok felelősségére szigorú feltételek mellett és korlátozott időtartamra eltéréseket tett lehetővé,

– összekapcsolta az ökológiai termékek ellenőrzését a 882/2004/EK rendeletben[5] előírt takarmány- és élelmiszerjogi hatósági ellenőrzési rendszerrel, és kötelezővé tette a magánszektorbeli ellenőrző szervek akkreditációját,

– átalakította a behozatali rendszert: az egyenértékűség tekintetében a harmadik országok elismerése mellett az EU elismerte a harmadik országokban tevékenykedő ellenőrző szerveket is az egyenértékűség vagy a megfelelés igazolására. A korábbi rendszert, amelyben a tagállamok az áruszállítmányok behozatalait külön-külön engedélyezték, a rendelet megszüntette, és fokozatosan felszámolta.

1.4.        Összhang egyéb szakpolitikákkal

Ez a kezdeményezés Az intelligens szabályozás az Európai Unióban című közlemény célkitűzéseit igyekszik megvalósítani. Az egyik ilyen célkitűzés a jogszabályi terhek csökkentése.

A javaslat összhangban van az Európa 2020 stratégiával, különösen a fenntartható növekedésre és a fokozottabban erőforráshatékony, környezetbarát és versenyképes gazdaság megteremtésére helyezett hangsúllyal.

Emellett illeszkedik a megreformált közös agrárpolitikába (KAP), amely keretet biztosít az Unió mezőgazdaságának fejlesztéséhez a 2014–2020-as időszakra.[6] Az új rendelkezések fenntartható versenyképességet mozdítanak elő, biztosítják az élelmiszertermelési ágazat gazdasági életképességét, valamint az Unió szárazföldi természeti erőforrásainak fenntartható kezelését, amihez az ökológiai termelés is nagyban hozzájárul.

A javasolt rendelet az akvakultúra kapcsán az új közös halászati politikára is figyelemmel van, ugyanis a vízi eredetű élelmiszerek iránti világszerte növekvő kereslet kontextusában az akvakultúra alapvető szerephez jut az élelmiszerellátás hosszú távú biztosításában, miközben hozzájárul a növekedéshez, a foglalkoztatáshoz, valamint a vadon élő halállományok terhelésének csökkentéséhez.

A javaslat a hatósági ellenőrzésekről szóló új európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal[7] is összhangban áll, amelynek célja az élelmiszerágazati ellátási lánc integrált igazgatásának megszilárdítása a jogi keretrendszer egészének ésszerűsítése és egyszerűsítése révén, valamint a szabályozás javítása. Egyes meghatározásokat össze kell hangolni vagy pontosítani kell, a szükséges egyedi ellenőrzési szabályokat pedig a hatósági ellenőrzésekkel foglalkozó egyetlen rendelkezésbe kell integrálni.

Az ökológiai termelést szabályozó rendszer a mezőgazdasági termékekre vonatkozó uniós minőségrendszerek közé tartozik, akár a földrajzi jelzések, a hagyományos különleges termékek, a legkülső régiók és a hegyvidéki termékek rendszerei, ezt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai gazdasági és Szociális bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikáról szóló bizottsági közlemény is kiemeli, és a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[8] is megállapítja.

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

2.1.        Konzultációk

A jelenlegi helyzetet az érdekeltekkel tartott találkozókon gyűjtött információk alapján mélyrehatóan elemeztük . Ezekre a Bizottság több mint 70 szakértőt és egyetemi tanárt hívott meg, hogy megvitassa velük az ökológiai ágazatban jelentkező jelenlegi és jövőbeni kihívásokat.

2013 elején a Bizottság internetes konzultációt nyitott meg. A kérdőívre mintegy 45 000 válasz, és kötetlen formában 1 400 hozzászólás érkezett. A reakciók többsége (96%) uniós polgároktól, 4%-a érdekeltekről származik.

Az ágazat érdekeltjeit ezen felül az ökológiai termeléssel foglalkozó szakértői csoport találkozóin is tájékoztatták és megkérdezték a felülvizsgálatról.

A tagállamokat, valamint a jogszabályok végrehajtásáért felelős illetékes hatóságokat folyamatosan tájékoztatták, és egyeztettek velük a felülvizsgálat technikai kérdéseiről.

2.2.        A konzultációk főbb eredményei

A nyilvános konzultációra reagálókat elsősorban a környezetvédelem és a minőség témaköre foglalkoztatja. Ez a csoport az ökológiai előírások megerősítését szorgalmazza, és egységes követelményrendszert szeretne érvényesíteni az egész Unióban mind a mezőgazdasági termelőkkel, mind az egyéb gazdasági szereplőkkel szemben. Vagyis a kivételek eltörlését a túlnyomó többség támogatja. A szermaradványok és az ökológiai termelésben nem engedélyezett termékek és anyagok kapcsán magasak az elvárások. Az európai uniós ökologót a biotermékek megkülönböztetése szempontjából a nemzeti logókkal egyenértékűnek tekintik. A polgárok és érdekeltek nagy része megbízik az ökológiai termelés ellenőrzési rendszerében, ugyanakkor úgy gondolja, az tovább javítható, nevezetesen az elektronikus hitelesítés bevezetése révén. A többség a mezőgazdasági kistermelők csoportos tanúsítását is támogatja.

Az ökológiai termelés szabályainak finomítását az ökológiai ágazat is szükségesnek tartja. Arról is széleskörű az egyetértés, hogy az ökológiai termelésnek meg kell őriznie az alapelveit és céljait, és a kivételeket meg kell szüntetni.

2.3.        Hatásvizsgálat

A hatásvizsgálat során három lehetséges forgatókönyv került összehasonlításra:

– A jelenlegi helyzet kismértékű kiigazítása a hatályos jogszabályok pontosítása és szigorúbb végrehajtása mellett;

– a piaci érdekek érvényesülése, vagyis a piac dinamikus bővülését lehetővé tévő rugalmasabb szabályozás bevezetése, melynek keretében a régóta fennálló kivételek beépülnek a termelési szabályokba;

– valamint az alapelvek érvényesülése, vagyis az alapvető ökológiai szempontokra nagyobb hangsúlyt fektető szabályozás a kivételek eltörlése mellett.

A három lehetőséget megvizsgáltuk abból a szempontból, hogy a közös agrárpolitika 2020-ra vonatkozó célkitűzései, egyes konkrét szakpolitikai célok, valamint a felülvizsgálat gyakorlati céljai eléréséhez hogyan járulnak hozzá, továbbá áttekintettük őket hatékonyság és eredményesség szempontjából is. Az alapelvek érvényesülése minden vizsgált szempontból a legkedvezőbb, ezt követi a piaci érdekek érvényesülése és harmadik helyen végez a jelenlegi helyzet kiigazítása.

Az alapelvek érvényesülésének forgatókönyvétől a következő eredmények várhatók:

– a fogyasztói bizalom erősödésének köszönhetően kedvező piaci kilátások, ez kedvezően hat a biotermékek árára és újabb szereplőket vonz a piacra;

– a kivételek megszűnésével javul az inputok minősége, pl. nő az ökológiai módszerekkel előállított vetőmagok kínálata;

– az egyszerűbb és érthetőbb termelési szabályok vonzóbbá teszik az ágazatot;

– a verseny kiegyenlítettebbé válik a nagyobb összhangnak és az egyszerűbb és érthetőbb szabályoknak köszönhetően, és a harmadik országok ellenőrző szerveinek elismerésében az egyenértékűség helyett egyre inkább a megfelelés válik meghatározóvá;

– a társadalmi elvárásoknak megfelelő hatékonyabb ellenőrzési rendszernek és egységes termelési szabályoknak (környezetközpontú irányítási rendszerek, állatjóléti intézkedések) köszönhetően megszilárdul a fogyasztói bizalom;

– a kockázat-alapú megközelítés javítja az ellenőrzések hatékonyságát és eredményességét, ami a megbízhatóbb behozatali rendszerrel ötvözve csökkenti a csalások kockázatát;

– az ökológiai termeléssel járó kedvező környezeti hatást a kivételek megszűnése tovább fokozza;

– az állatok jóléte javul azáltal, hogy megszűnnek a kivételek.

A hatásvizsgálat szerint az alapelvekhez való visszatérés a legkedvezőbb lehetőség, de érdemes az első forgatókönyvnél említett kisebb kiigazításokat is végrehajtani, valamint esetenként több opciót is biztosítani.

Az egész folyamat során érvényesültek az egyszerűsítési törekvések. Az előnyben részesített alternatíva:

– egyértelműbbé teszi a hatályra, termelésre, címkézésre és ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseket;

– véget vet a felesleges előírásoknak;

– korlátozza a tagállamok kivételek engedélyezésére vonatkozó hatáskörét;

– ésszerűsíti a behozatali rendszert;

– egyszerűsíti a mezőgazdasági kistermelőkre vonatkozó követelményeket a csoportos tanúsítás bevezetésével.

Ami az adminisztrációs költségeket illeti, az ökológiai ágazat gazdasági szereplőire és a hivatalokra jelenleg rótt 135-féle tájékoztatási kötelezettségből a javaslat 37-et eltöröl.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

3.1.        A javaslat összefoglalása

Az ökológiai termelésnek a fogyasztói elvárásokat hűen tükröző elvek mentén kell megvalósulnia.

az egyedi termelési szabályokat a rendelethez csatolt melléklet gyűjti össze, ez javítja a rendelet olvashatóságát.

A termelési szabályokat a javaslat megszilárdítja és nagyobb összhangba hozza egymással azáltal, hogy a kivételek lehetőségét egyetlen esetre korlátozza: amikor katasztrofális körülmények következtében ideiglenes intézkedésekre van szükség az ökológiai termelés folytatásához vagy újraindításához. Az ökológiai gazdaságokat teljes egészükben az ökológiai termelésre vonatkozó szabályoknak megfelelően kell irányítani, az átállási időszakok utólagos beszámítására elvileg már nincs lehetőség. Az ökológiai termékek előállításához használt mezőgazdasági eredetű összetevők kizárólag ökológiai termelésből származhatnak. Az ökológiai ágazatbeli gazdasági szereplőknek - a mezőgazdasági termelők, a tengeri moszatot és akvakultúra-termékeket előállító gazdasági szereplők, valamint a mikrovállalkozások kivételével - valamilyen irányítási rendszert kell alkalmazniuk környezeti teljesítményük javítása érdekében.

Az ellenőrzési rendszer megerősödik azáltal, hogy egyetlen jogszabályba, az élelmiszer- és takarmányjogi hatósági ellenőrzésekről és egyéb hatósági tevékenységekről szóló bizottsági rendelet re irányuló javaslatba kerül minden ellenőrzéssel kapcsolatos rendelkezés. Így a piaci szereplőknek, illetékes hatóságoknak, ellenőrző hatóságoknak és ellenőrző szerveknek nem kell két különböző jogforrást figyelembe venniük az ellenőrzésekre vonatkozó szabályok kapcsán.

Az előírások ellenőrizhetősége is javul a termelési szabályok egyértelműbbé tétele, egyszerűsödése és harmonizációja következtében, valamint a szabályok alóli számos kivétel lehetőségének megszűnésével.

A javaslat törekszik arra, hogy megszüntesse a 834/2007/EK rendeletben egyes kiskereskedők mentesítésére biztosított lehetőséget, amely a különböző tagállamokban különböző értelmezésekhez és gyakorlatokhoz vezetett, megnehezítve a piac irányítását, felügyeletét és az ellenőrzést.

A hatósági ellenőrzéseket a kockázat alapján kell szervezni, megszűnik a piaci szereplők évente esedékes kötelező ellenőrzése, amit a 834/2007/EK rendelet előírt. Így az ellenőrzések gyakorisága változtatható a hatósági ellenőrzésekről szóló xxx/XXX/EU rendelet alapján hozandó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, hogy az alacsony kockázati csoportba sorolt szereplők fizikai ellenőrzését az éves gyakoriságnál ritkábban, vagy évente, de kevésbé mélyrehatóan kelljen elvégezni, míg a nagyobb kockázatúként azonosítottak tevékenységét szorosabban lehessen nyomon követni. A gazdasági szereplők között igazságosabban oszlik el az ellenőrzések jelentette teher, a szabályoknak a múltban bizonyítottan megfelelőket kevesebbszer zaklatják, az illetékes hatóságok, ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek pedig hatékonyabban használják erőforrásaikat.

Az ellenőrzésekért beszedhető díjak területén javul az átláthatóság a bevezetésre kerülő konkrét szabályoknak köszönhetően, a gazdasági szereplők nevének és címének, valamint tanúsítványainak közzététele is egyértelműbbé válik.

Lehetőség nyílik a kistermelők csoportos tanúsítására a tanúsítással és az ellenőrzéssel járó költségek és adminisztrációs terhek csökkentése jegyében, a helyi termelői hálózatok erősítése, a termékek könnyebb piacra juttatása és a harmadik országok piaci szereplőivel hasonló helyzet biztosítása érdekében.

A konkrétabb új szabályok megerősítik a termékek nyomon követhetőségét és a csalások megelőzését: egy adott termékcsoport kapcsán a termelési lánc különböző szakaszaiban nem ellenőrizhetik a szereplőket különböző ellenőrző hatóságok vagy szervek.

A nem engedélyezett termékek vagy anyagok jelenléte esetén hozandó intézkedések is egységesebbek lettek. Előfordulhat, hogy egy mezőgazdasági termelő azért nem tudja ökológiaiként forgalomba hozni egy termékét, mert az a termelő akaratának ellenére nem engedélyezett termékkel vagy anyaggal szennyeződött. A Bizottság ezért engedélyezheti a tagállamoknak, hogy a mezőgazdasági termelőknek nemzeti kifizetésekkel ellentételezzék az így kiesett bevételt. Emellett az ilyen veszteségek teljes vagy részleges ellentételezésére a tagállamok a KAP eszközeit is használhatják.

Végezetül a javaslat rendelkezik a különböző típusú meg nem felelések esetén alkalmazandó fellépésekről, hogy a gazdasági szereplők mindenhol hasonló feltételekkel számolhassanak, megfelelően működjön a belső piac és fennmaradjon a fogyasztók bizalma, ugyanakkor nem nyirbálja meg a tagállamoknak a szankciók meghatározására vonatkozó hatáskörét.

A kereskedelmi rendszer is kiigazításra kerül, a harmadik országok és az Unió ökológiai ágazatbeli gazdasági szereplői egyenlő versenyfeltételeket élvezhetnek, ami minden bizonnyal erősíti a fogyasztók bizalmát. A harmadik országokkal szemben továbbra is köthetők az egyenértékűségre vonatkozó megállapodások, ám az egyoldalú megfelelés lehetősége fokozatosan megszűnik. Az ellenőrző szervek elismerése fokozatosan átadja a helyét a megfelelésen alapuló rendszernek.

3.2.        Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 42. cikkének első bekezdése és 43. cikkének (2) bekezdése.

3.3.        A szubszidiaritás és az arányosság elve

A javaslat a KAP keretében már működő minőségrendszert módosít. A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek előállítása valamint Unión belüli kereskedelme, illetve az ökológiai termékek belső piaca zavartalan működésének biztosítása az Uniónak a tagállamokkal megosztott hatáskörébe tartozik.

A KAP keretében az egységes belső piac fejlesztése hatékonyabban megoldható egyetlen uniós, mint 28 nemzeti rendszerben. Ez egyúttal következetesebb és erősebb álláspontot biztosít a nemzetközi kereskedelmi partnerekkel szemben, és javítja az Unió tárgyalási pozícióját.

A javaslat a következő területek harmonizációját segíti elő:

– A tagállamoknak a kivételek engedélyezésére vonatkozó jelenlegi hatásköre, amely egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt a gazdasági szereplők között, gyengíti a fogyasztói bizalmat, és bonyolultabbá teszi a szabályozást és a kereskedelmet (a megfelelés végrehajtása tekintetében), leszűkül.

– Az ökológiai termelésre vonatkozó uniós előírások be nem tartása, ami a különböző tagállamokban eddig különböző következményeket vont maga után, ezáltal egyenlőtlen versenyfeltételeket teremtett, és rontotta az egységes piac hatékonyságát.

3.4.        A jogi aktus típusának megválasztása

A javasolt eszköz rendelet, mivel a meglévő rendelkezések a tagállamok számára megfelelő keretet biztosítanak. Más típusú intézkedés nem volna megfelelő. Egy irányelv rugalmasabb szabályokat állapítana meg, ami ismét egyenlőtlen versenyfeltételekhez és a fogyasztók megzavarásához illetve kiábrándulásához vezethet. A rendelettel biztosítható a tagállami megközelítések egységessége, és a gazdasági szereplők igazgatási terheinek csökkenése, mivel egyetlen keretrendszernek kell megfelelniük. A „puha” jogi eszközök, például az iránymutatás nem védik ki a különböző értelmezések és végrehajtások lehetőségét, és a nemzetközi kontextusban sem állják meg a helyüket.

4.           KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

A javaslat technikai segítségnyújtási költségvetést irányoz elő. Ennek részleteit a pénzügyi kimutatás ismerteti.

5.           OPCIONÁLIS ELEMEK: EGYSZERŰSÍTÉS

A javaslat egyszerűbbé és érthetőbbé teszi a szabályozást, valamint megszüntet számos jogi kiskaput. Az ökológiai gazdálkodással összefüggő 135 kötelezettségből 37-et eltöröl. A javaslat jelentős mértékben csökkenti az adminisztratív terheket. A javaslat alapján elfogadandó felhatalmazáson alapuló aktusok ugyanezeket az elveket fogják követni.

A termelési szabályokat illetően a javaslat mind a gazdasági szereplők, mind a nemzeti közigazgatások helyzetét megkönnyíti azáltal, hogy korlátozza a tagállamok kivételek engedélyezésére vonatkozó hatáskörét. Megszűnik számos kevéssé hatékony előírás, különösen az ellenőrzések terén, amelyeket a javaslat értelmében a kockázatok figyelembevételével kell végezni. Az import területén az ellenőrző szervek megfelelése egyszerűbbé válik, ami a termelők, az ellenőrző szervek és a Bizottság munkáját is megkönnyíti.

A mezőgazdasági kistermelők számára könnyebbséget fog jelenteni a csoportos tanúsítás lehetősége, ami arányosabb ellenőrzést és nyilvántartás-vezetést von maga után.

A javaslat szándéka, hogy a szabályozást felhasználóközpontúbbá tegye. Míg továbbra is a rendelet szövege fogja tartalmazni az általános termelési szabályokat, az ökológiai termelésre vonatkozó egyedi előírásokat annak melléklete fogja meghatározni.

6.           HOZZÁIGAZÍTÁS A LISSZABONI SZERZŐDÉSHEZ

2010-ben a Bizottság elfogadta a COM(2010) 759 javaslatot a 834/2007/EK tanácsi rendeletnek a Lisszaboni Szerződéshez való igazítása érdekében. A három intézmény közötti részletes egyeztetés 2011-ben és 2012-ben feltartóztatta a javaslatot. Ez a javaslat ezért magában foglalja a hozzáigazítást szolgáló elemeket, így az alap jogi aktus rendelkezéseinek, valamint a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok hierarchiáját. . Tehát a COM(2010) 759 javaslat elévült és visszavonásra kerül.

2014/0100 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről, valamint a(z) xxx/xxx európai parlamenti és tanácsi rendelet [a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet] módosításáról és a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 42. cikke első bekezdésére és 43. cikke (2) bekezdésére.

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[9],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[10],

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)       Az ökológiai termelés a gazdaságirányítást és az élelmiszer-termelést is magában foglaló összetett rendszer, amely ötvözi a legjobb környezetvédelmi és éghajlatvédelmi gyakorlatokat, a magas szintű biodiverzitás biztosítását, a természeti erőforrások megőrzését, a színvonalas állatjóléti normák és az olyan termelési szabályok alkalmazását, amelyek megfelelnek a természetes anyagok és természetes eljárások használatával előállított termékek iránti növekvő fogyasztói keresletnek. Az ökológiai termelésnek így kettős társadalmi szerepe van: egyrészt ellátja azt a speciális piacot, amelyet a fogyasztók ökológiai termékek iránti igénye hoz létre, másrészt olyan közjavakat termel, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez és az állatok jóléthez, valamint a vidékfejlesztéshez.

(2)       A szigorú egészségügyi, környezetvédelmi és állatjóléti normák betartása szervesen hozzájárul az ökológiai termékek kiváló minőségéhez. A mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikáról szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közlemény[11] is kiemelte, hogy az ökológiai termelés a mezőgazdasági termékekre vonatkozó uniós minőségrendszerek közé tartozik, amilyenek a földrajzi jelzésekre, a hagyományos különleges termékekre, vagy a legkülső régiók termékeire vonatkozó, az 1150/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben[12] és a 228/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben[13] előírt szabályok.  Az ökológiai termelés értelemszerűen a KAP ugyanazon céljait szolgálja, mint a többi uniós mezőgazdasági termékminőségi rendszer.

(3)       Az ökológiai termelést érintő szakpolitikai célok illeszkednek a KAP célkitűzéseihez, például biztosítják, hogy a termelőknek megtérüljön az ökológiai termelésre vonatkozó szabályok betartása. A biotermékek iránti növekvő kereslet pedig lehetővé teszi e piac további fejlődését és bővülését, ezáltal biztosítja a mezőgazdasági termelők számára az ilyen termelés kifizetődőségét.

(4)       Az ökológiai termelés mindemellett a környezetvédelemi megfontolásoknak a közös agrárpolitikába való beépüléséhez is hozzájárul, vagyis előmozdítja a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságát. Ezért kerültek bevezetésre a KAP keretében az ökológiai termelést anyagilag is támogató intézkedések, legutóbb az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel[14], és támogatja ezt a termelési formát az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[15] révén nemrég megreformált vidékfejlesztési szakpolitikai keret is.

(5)       Az ökológiai termelés az Unió környezetvédelmi szakpolitikájának célkitűzéseihez is hozzájárul, különös tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2020-as stratégiára[16], a zöld infrastruktúrára vonatkozó közleményre[17], a talajvédelmi tematikus stratégiára[18], a madárvédelmi[19] és az élőhelyvédelmi[20] irányelvekre, a nitrátszennyezésről szóló irányelvre[21], a vízpolitikai keretirányelvre[22], a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvre[23] és a peszticidek fenntartható használatáról szóló irányelvre[24].

(6)       Az ökológiai termelésre vonatkozó uniós szakpolitika célkitűzéseinek fényében a végrehajtását szolgáló jogi keretnek az egyenlő versenyfeltételek megteremtésére, az ökológiai termékek belső piaca megfelelő működésének elősegítésére és az ökológiaiként címkézett termékekbe vetett fogyasztói bizalom fenntartására és kiérdemlésére kell törekednie. Ezen felül olyan feltételeket kell biztosítania, amelyek mellett az ágazat a termelési és piaci fejleményekkel együtt tud fejlődni.

(7)       Az „EURÓPA 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményben[25] meghatározott, 2020-ra elérendő szakpolitikai prioritások között szerepel a tudásra és az innovációra épülő versenyképes gazdaság kialakítása, a magas foglalkoztatottsággal és szociális és területi kohézióval jellemezhető gazdaság kialakítása, valamint az erőforráshatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való elmozdulás. Az ökológiai termelésre vonatkozó szakpolitikának tehát az is feladata, hogy a gazdasági szereplők számára biztosítsa azokat az eszközöket, amelyekkel termékeiket eredményesen tudják megkülönböztetni és népszerűsíteni, ugyanakkor meg kell védje őket a tisztességtelen gyakorlatokkal szemben.

(8)       Az ökológiai ágazat lendületes fejlődésére tekintettel a 834/2007/EK tanácsi rendelet[26] előrevetítette az ökológiai termelésre vonatkozó uniós szabályok felülvizsgálatának szükségességét azok alkalmazásának tapasztalatai fényében. A Bizottság által elvégzett felülvizsgálat szerint az ökológiai termelés uniós jogi keretét meg kell erősíteni annak érdekében, hogy szabályai megfeleljenek a fogyasztók magas elvárásainak, és kellően egyértelműek legyenek azok számára, akiket érintenek. Ezért a 834/2007/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és helyébe új rendeletet kell léptetni.

(9)       A 834/2007/EK rendelet alkalmazásában nyert eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyértelművé kell tenni a rendelet hatálya alá tartozó termékek körét. A rendelet elsősorban az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékekre alkalmazandó, beleértve az akvakultúra-termékeket is. Másodsorban vonatkozik minden feldolgozott mezőgazdasági termékre, amelyet élelmiszerként vagy takarmányként hoznak forgalomba, mert e termékek ökológiaiként való címkézésével egyrészt biztosítható az ökológiai termékek jelenléte a piacon, másrészt ökológiai eredetük láthatóvá válik a fogyasztók számára is. Mindezek mellett e rendelet hatályának egyéb olyan termékekre is ki kell terjednie, amelyek a feldolgozott mezőgazdasági termékekhez hasonlóan szoros kapcsolatban állnak a mezőgazdasági termékekkel, hiszen vagy e mezőgazdasági termékek piaci megjelenésének formái, vagy azok előállításának nélkülözhetetlen szereplői. Végül a tengeri sót is e rendelet hatálya alá kell vonni, mivel természetes módszerek alkalmazásával nyerik, és kitermelése hozzájárul a vidék fejlesztéséhez, ennek megfelelően megfelel e rendelet célkitűzéseinek. Az egyértelműség érdekében a Szerződés I. mellékletében fel nem sorolt egyéb érintett termékeket célszerű összegyűjteni e rendelet egyik mellékletében.

(10)     A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet egyes nem alapvető elemeinek kiegészítése vagy módosítása érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, kellő időben és megfelelő módon való továbbításáról.

(11)     A rendelet hatálya alá tartozó egyéb termékek jegyzékének az új termelési módszerek, anyagi vagy nemzetközi kötelezettségek figyelembevétele jegyében történő módosítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot bizonyos aktusok elfogadására. Az említett jegyzékbe csak olyan termékek vehetők fel, amelyek szoros kapcsolatban állnak valamely mezőgazdasági termékkel.

(12)     A tömegétkeztetési tevékenységek helyi jellege miatt a tagállamok és a magántanúsítási rendszerek által végzett munka e téren elegendőnek tűnik az egységes piac működésének biztosításához. Ezért a tömegétkeztetés keretében saját telephelyen készített ételek nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Hasonlóan nem tartoznak ide a vadász- és halászzsákmányokból készült termékek, mert ezek előállítása teljes körűen nem ellenőrizhető.

(13)     A kutatások azt bizonyítják, hogy az ökológiai élelmiszerek piacának fenntartásában a fogyasztók bizalma alapvető szerepet játszik. Ezért a nem kellően megbízható szabályok, amelyek alááshatják e bizalmat, hosszú távon a piac összeomlásához vezethetnek. Egyértelmű, hogy az uniós ökológiai termelés fenntartható fejlődéséhez uniós szinten összehangolt, következetes termelési szabályokra van szükség. E termelési szabályoknak meg kell felelniük a gazdasági szereplők és a fogyasztók minőséggel kapcsolatos elvárásainak, valamint lehetővé kell tenniük az e rendeletben meghatározott elvek és szabályok végrehajtását.

(14)     Ez a rendelet a kapcsolódó jogszabályok, például az élelmiszeripari ellátási lánc biztonságával, az állategészségüggyel és állatjóléttel, a növényegészségüggyel, a növényi szaporítóanyagokkal, a címkézéssel és a környezetvédelemmel foglalkozó rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó. Az ökológiai termelésben használható termékek és anyagok engedélyezése például először uniós szinten történik. Így ez a rendelet az ilyen termékek és anyagok engedélyezésére és forgalomba hozatalára vonatkozó más uniós rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandó.

(15)     Elvi kérdés, hogy e rendelet általános termelési szabályai között meg kell tiltani az ionizáló sugárzás valamint a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) használatát, valamint a GMO-kból illetve GMO-k felhasználásával előállított termékek forgalomba hozatalát. Mivel a fogyasztókat egyre inkább foglalkoztatja az élelmiszerek feldolgozásának és szállításának a környezetre gyakorolt hatása, elő kell írni az ökológiai ágazatbeli gazdasági szereplők számára - a mezőgazdasági termelők valamint a tengeri moszatot és akvakultúra-termékeket előállítók kivételével - egy harmonizált környezeti teljesítményrendszer alkalmazását. A 2003/361/EK bizottsági ajánlásban[27] meghatározottaknak megfelelően az ökológiai termeléssel foglalkozó mikrovállalkozásokat a szabályozási terhek csökkentése érdekében fel kell menteni e kötelezettség alól. Az általános termelési szabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni a környezetközpontú irányítási rendszer kritériumait meghatározó aktusok elfogadására.

(16)     Az ökológiai termelésre vonatkozó szabályok be nem tartásának kockázata magasabb azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyek bizonyos egységeit nem az ökológiai termelésre vonatkozó szabályok alapján irányítják. Ezért célszerű arról rendelkezni, hogy egy megfelelő átállási időszak után minden olyan uniós mezőgazdasági üzem, amelyik ökológiai termelést szeretne folytatni, teljes egészében az ökológiai termelés követelményeinek megfelelően működjön. Az ökológiai mezőgazdasági üzemek átállási időszaka minden tagállamban azonos, függetlenül attól, hogy egy üzem végrehajtott-e korábban az uniós alapokból támogatott agrár-környezetvédelmi intézkedéseket. A parlagon hagyott termőföld esetében azonban nincs szükség átállási időszakra. A minőség, a nyomonkövethetőség, az e rendelet előírásainak való megfelelés és a technikai fejlemények követésének biztosítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot az általános átállási szabályok kiegészítéséről illetve az egyedi átállási szabályok kiegészítéséről és módosításáról rendelkező jogi aktusok elfogadására.

(17)     Az ökológiai termelés elveinek és céljainak egységessége, valamint érvényesülése érdekében egyedi termelési szabályokat kell megállapítani a növénytermesztés, az állattartás és az akvakultúrát termelés vonatkozásában, kitérve a vadon termő növények és a tengeri moszat begyűjtésére, a feldolgozott élelmiszerek és takarmányok előállítására, valamint a bor és az élesztő készítésére.

(18)     Az ökológiai növénytermesztés alapja a növényeknek elsősorban a talaj ökoszisztémáján keresztül történő táplálása, a hidroponikus termelés nem engedhető meg. Ezenfelül az ökológiai növénytermesztéstől elvárható, hogy a környezetszennyezést elkerülő vagy minimálisra csökkentő módszereket alkalmazzon.

(19)     Meg kell állapítani a talajkezelés és a tápanyag-utánpótlás tekintetében elfogadható ökológiai növénytermesztési gyakorlatokat, valamint a trágyák és talajjavítók használatára vonatkozó szabályokat.

(20)     A peszticidek használatát szigorúan korlátozni kell. Előnyben részesítendők a kártevők és gyomok elleni védekezés azon formái, amelyek nem járnak növényvédő szerek használatával, például a vetésforgó alkalmazása. A kártevők és a gyomok jelenlétét figyelemmel kell követni, hogy megítélhető legyen, gazdasági és ökológiai szempontból mikor indokolt az emberi beavatkozás. Amennyiben ökológiai módszerekkel nem biztosítható kielégítő védelem, célszerű lehetővé tenni bizonyos olyan növényvédő szerek használatát, amelyeket az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[28] összhangban engedélyeztek, valamint az ökológiai termelés elveivel és céljaival összeegyeztethetőnek minősítettek, akár a felhasználásra vonatkozó korlátozások mellett, és amelyek használata e rendelettel összhangban engedélyezhető.

(21)     A minőség, a nyomonkövethetőség, az e rendelet előírásainak való megfelelés és a technikai fejlemények követésének biztosítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot az egyedi növénytermesztési szabályokat módosító vagy kiegészítő aktusok elfogadására, különösen a termesztési gyakorlatok, a talajkezelés és a tápanyag-utánpótlás, a növényegészségügy és a kártevők és gyomok féken tartása, a gombatermesztés és bizonyos egyéb növények termesztése, valamint növénytermesztési rendszerek alkalmazása, a növényi szaporítóanyagok eredete, illetve a vadon termő növények begyűjtése kapcsán.

(22)     Mivel az állattartás szükségszerűen mezőgazdasági földterületek kezelésével jár, méghozzá szerves trágyával táplált haszonnövény-termesztéssel, a talajkezelés nélkül megvalósuló állattartást nem szabad megengedni. A nevelt állatfajták kiválasztásakor figyelembe kell venni a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodási képességet és életképességet, valamint a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, továbbá támogatni kell a biológiai sokféleséget.

(23)     Az ökológiai állattartás és akvakultúrás termelés színhelyei - adott esetben a vizes közeget is beleértve - meg kell feleljenek az állatok viselkedési igényeinek. Egyes állatfajok, többek között a méhek vonatkozásában külön rendelkezéseket kell hozni az elhelyezés és a tartás feltételeiről. E feltételeknek biztosítaniuk kell az állatok jólétének magas szintjét, bizonyos szempontból túl kell mutatniuk az általános uniós mezőgazdasági állatjóléti normákon. A legtöbb esetben az állatállomány számára állandó hozzáférést kell biztosítani szabadtéri legelőterülethez, amelyet megfelelő rotációs rendszerben használnak.

(24)     A természeti erőforrások, például: a talaj és a víz tápanyagokkal történő szennyezésének elkerülése érdekében meg kell határozni, hogy hektáronként legfeljebb mennyi trágya használható, illetve mekkora állatállomány tartható. E határértéket a trágya nitrogéntartalma alapján kell megállapítani.

(25)     Az állatoknak stresszt, ártalmat, megbetegedést vagy szenvedést okozó csonkításokat meg kell tiltani.

(26)     Az állatokat az ökológiai termelés szabályainak megfelelően termesztett, lehetőleg saját gazdaságból származó takarmánnyal kell etetni, figyelembe véve élettani szükségleteiket. Ezenkívül az állatállomány alapvető táplálkozási igényeiről való gondoskodás érdekében lehetővé kell tenni bizonyos ásványi anyagok, nyomelemek és vitaminok adagolását gondosan meghatározott feltételek mellett.

(27)     Az állategészségügynek elsősorban a betegségek megelőzésén kell alapulnia. Emellett speciális tisztítási és fertőtlenítő intézkedéseket is szükséges alkalmazni. A kémiai úton előállított allopátiás gyógyászati készítmények megelőző használata az ökológiai termelésben nem engedhető meg, azonban azonnali beavatkozást igénylő betegség vagy sérülés kezelésére korlátozott ideig, az állat jóllétének helyreállítása érdekében való használatuk megengedhető. Ilyen esetben az ökológiai termelés fogyasztók szempontjából való megbízhatóságának fenntartása érdekében lehetővé kell tenni bizonyos korlátozások alkalmazását, például az uniós jogszabályokban előírt, a gyógyszerek használatát követő élelmezés-egészségügyi várakozási idő megkétszerezését. A méhészeti ágazatban külön szabályokat kell megállapítani a betegségek megelőzése és az állatorvosi beavatkozások vonatkozásában.

(28)     A minőség, a nyomonkövethetőség, az e rendelet előírásainak való megfelelés és a technikai fejlemények követésének biztosítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot az egyedi állattartási szabályokat módosító vagy kiegészítő aktusok elfogadására, különösen az állatok eredetére, elhelyezésére, beltéri és kültéri területigényére, hektáronkénti számára, tartására, tenyésztésére, takarmányaira és táplálására, betegségmegelőzésére és állatorvosi kezelésére vonatkozóan.

(29)     A rendelet az akvakultúra kapcsán figyelembe veszi az új közös halászati politika célkitűzéseit, ugyanis a vízi eredetű élelmiszerek iránti világszerte növekvő kereslet kontextusában az akvakultúra alapvető szerephez jut az élelmiszerellátás hosszú távon fenntartható biztosításában, miközben hozzájárul a növekedéshez, a foglalkoztatáshoz, valamint a vadon élő halállományok terhelésének csökkentéséhez. Az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztésével foglalkozó stratégiai iránymutatásról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett 2013. évi bizottsági közlemény[29] beszámol az uniós akvakultúra főbb nehézségeiről és növekedési lehetőségeiről. Az ökológiai akvakultúrát különösen ígéretes ágazatnak minősíti, hangsúlyozva az ökológiai tanúsítás jelentette versenyelőnyt.

(30)     Az ökológiai termelésen belül az ökológiai akvakultúra viszonylag új terület az ökológiai mezőgazdasághoz képest, ahol az egyes gazdaságok szintjén jelentős mennyiségű tapasztalat halmozódott fel. Mivel az ökológiai akvakultúrából származó termékek iránti kereslet egyre nő, valószínűsíthető, hogy egyre több akvakultúrás egység fog átállni az ökológiai termelésre. Ez a tapasztalatok valamint a műszaki ismeretek és lehetőségek gyarapodásához, vagyis az akvakultúra fejlődéséhez vezet, amivel a termelési szabályoknak is lépést kell tartaniuk.

(31)     Az egységes értelmezés, az ellentmondások elkerülése és az ökológiai akvakultúrás állat- és növénytartási gyakorlatok egységes alkalmazása érdekében meghatározásokat is kell kapcsolni e termelési szabályokhoz.

(32)     A minőség, a nyomonkövethetőség, az e rendelet előírásainak való megfelelés és a technikai fejlemények követésének biztosítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot az egyedi tengerimoszat-termelési szabályokat módosító vagy kiegészítő aktusok elfogadására, különösen a vízi környezet megfelelősége, a fenntartható gazdálkodási terv, a vadon élő tengeri moszatok begyűjtése, a tengeri moszat termesztése, a szerves lerakódás elleni intézkedések, a termelőeszközök és létesítmények tisztítása vonatkozásában, valamint az akvakultúrában nevelt állatok kapcsán alkalmazandó egyedi termelési szabályokat kiegészítő aktusok elfogadására, elsősorban a vízi környezet megfelelősége, a fenntartható gazdálkodási terv, az állatok eredete, az akvakultúrás tartás, az elkülönítési rendszerek, a termelési rendszerek, az állománysűrűség, a tenyésztés, az állatok kezelése, a takarmányok és a táplálás, a betegségmegelőzés és az állatorvosi beavatkozások kapcsán.

(33)     Az ökológiai élelmiszert vagy takarmányt előállító gazdasági szereplőknek a kritikus feldolgozási szakaszok szisztematikus azonosításán alapuló megfelelő eljárásokat kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy a feldolgozott termékek megfeleljenek az ökológiai termelés szabályainak. A feldolgozott ökológiai termékeket olyan feldolgozási módszerekkel kell előállítani, amelyek biztosítják, hogy a termék ökológiai jellege és alapvető minőségi tulajdonságai az előállítás minden szakaszában megmaradjanak.

(34)     Szabályokat kell megállapítani a feldolgozott ökológiai élelmiszerek összetételére vonatkozóan. Az ilyen élelmiszert ugyanis túlnyomórészt ökológiai mezőgazdasági termékekből kell előállítani, de korlátozott mértékben megengedhető egyes, e rendeletben meghatározott, nem ökológiai mezőgazdaságból származó összetevők használata. Fontos, hogy a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításához csak bizonyos, e rendelettel összhangban engedélyezett nem ökológiai eredetű összetevőket lehessen használni.

(35)     A feldolgozott élelmiszereket csak akkor szabad ökológiaiként címkézni, ha valamennyi vagy szinte valamennyi mezőgazdasági eredetű összetevőjük ökológiai. Külön címkézési rendelkezéseket kell azonban meghatározni az olyan feldolgozott élelmiszerek kapcsán, amelyek ökológiai termeléssel nem előállítható mezőgazdasági összetevőket tartalmaznak, például a halászati és vadászati termékek. A fogyasztók tájékoztatása és a piac átláthatósága, valamint az ökológiai összetevők használatának ösztönzése érdekében lehetővé kell tenni azt is, hogy bizonyos feltételek mellett az összetevők felsorolásában hivatkozni lehessen az ökológiai termelésre.

(36)     A feldolgozott ökológiai takarmányok összetételére és az ilyen takarmányok előállításában használható anyagokra és módszerekre vonatkozóan is rendelkezni kell.

(37)     A minőség, a nyomonkövethetőség, az e rendelet előírásainak való megfelelés és a technikai fejlemények követésének biztosítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot a feldolgozott élelmiszerek és takarmányok előállítására vonatkozó sajátos szabályokat módosító vagy kiegészítő aktusok elfogadására, különösen a követendő eljárások, az alkalmazandó óvintézkedések, a feldolgozott élelmiszerek és takarmányok összetétele, a tisztító eljárások, a feldolgozott termékek forgalomba hozatala, címkézése és azonosítása, az ökológiai és nem ökológiai termékek, valamint a mezőgazdasági eredetű összetevők és alapanyagok különválasztása, a feldolgozott ökológiai termékekben kivételesen alkalmazható nem ökológiai mezőgazdaságból származó összetevők felsorolása, az ökológiai eredetű összetevők százalékos arányának kiszámítása, valamint az élelmiszerek és takarmányok feldolgozásában alkalmazható eljárások tekintetében.

(38)     Az ökológiai bort kizárólag ökológiai alapanyagokból kell előállítani, és csak az e rendelettel összhangban engedélyezett anyagok adhatók hozzá. Egyes borászati eljárások, folyamatok és kezelések alkalmazása az ökológiai borok esetében tilos. Más eljárások, folyamatok és kezelések alkalmazását pontosan meghatározott feltételekhez kell kötni.

(39)     A minőség, a nyomonkövethetőség, az e rendelet előírásainak való megfelelés és a technikai fejlemények követésének biztosítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot a borászati eljárások és korlátozások tekintetében a borokra vonatkozó sajátos termelési szabályok kiegészítéséről és módosításáról rendelkező jogi aktusok elfogadására.

(40)     Az élesztőt a 834/2007/EK rendelet eredetileg nem tekintette mezőgazdasági eredetű összetevőnek, ezért nem kellett figyelembe venni az ökológiai termékek mezőgazdasági eredetű összetevőjeként. A 889/2008/EK bizottsági rendelet[30] alapján azonban az ökológiai összetevők arányának kiszámításakor az élesztő és az élesztőtermékek mezőgazdasági eredetű összetevőknek számítanak 2013. december 31-jétől, ami az ágazat számára elegendő időt biztosított az átálláshoz. Az ökológiai élesztő előállításához ezért kizárólag ökológiai módszerekkel előállított alapanyagok használhatók, és összeállítása valamint elkészítése során is csak bizonyos anyagok használata engedhető meg. Ökológiai élelmiszer vagy takarmány az ökológiai élesztő mellett nem tartalmazhat nem ökológiai élesztőt.

(41)     A minőség, a nyomonkövethetőség, az e rendelet előírásainak való megfelelés és a technikai fejlemények követésének biztosítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot az ökológiai élesztőre vonatkozó sajátos termelési szabályok kiegészítéséről és módosításáról rendelkező jogi aktusok elfogadására, különösen az élesztő előállításához szükséges feldolgozás és alapanyagok tekintetében.

(42)     Annak érdekében, hogy az ebben a rendeletben meghatározott sajátos termelési szabályok hatálya alá nem tartozó termékek kapcsán a Bizottság a jövőben elfogadhasson szabályokat, valamint a minőség, a nyomonkövethetőség és a rendeletnek való megfelelés, továbbá a későbbiekben a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni egyes termékekre vonatkozó sajátos termelési szabályokat meghatározó, módosító vagy kiegészítő jogi aktusok elfogadására.

(43)     A 843/2007/EK rendelet kivételeket is lehetővé tett az ökológiai termelésre vonatkozó szabályok alól. Ezek alkalmazásából azt a tanulságot lehet levonni, hogy a kivételek rossz hatással vannak az ökológiai termelésre. Megállapítást nyert, hogy a kivételek gátolják az ökológiai alapanyagok rendelkezésre állását, és aláássák az ökológiai termeléssel azonosított magas szintű állatjóllét biztosítását. A kivételek kezelése és ellenőrzése jelentős adminisztratív terhet jelent a nemzeti közigazgatások és a gazdasági szereplők számára is. Végül pedig a kivételek jóváhagyása torzította a versenyt, és a fogyasztói bizalom megingatásával fenyeget. Mindezek alapján az ökológiai termelésre vonatkozó szabályok alóli kivételek jóváhagyásának lehetőségét a katasztrófák esetére kell korlátozni.

(44)     Annak érdekében, hogy az ökológiai termelés katasztrófák esetén is folytatódhasson vagy újraindulhasson, fel kell hatalmazni a Bizottságot olyan jogi aktusok elfogadására, amelyek meghatározzák a katasztrófává minősítés feltételeit, a katasztrófákkal szembeni fellépés szabályait, valamint a szükséges nyomonkövetési és jelentéstételi követelményeket.

(45)     Meghatározott körülmények között egyidejűleg is begyűjthetők és szállíthatók ökológiai és nem ökológiai termelésből származó termékek. Rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy az ökológiai és a nem ökológiai termékeket kezelésük során megfelelően elkülönítsék, és keveredésük kizárható legyen.

(46)     A minőség, a nyomonkövethetőség, az e rendelet előírásainak való megfelelés és a technikai fejlemények követésének biztosítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot az ökológiai termékek begyűjtésére, csomagolására, szállítására és tárolására vonatkozó szabályok meghatározásáról, kiegészítéséről és módosításáról rendelkező jogi aktusok elfogadására.

(47)     Az ökológiai termelésben minimálisra csökkentendő bizonyos anyagok és termékek, többek között a növényvédő szerek, a talajjavítók, a talajtápok, egyes takarmány-összetevők, az élelmiszeri és takarmányipari adalékanyagok, a technológiai segédanyagok, valamint a tisztító- és fertőtlenítőszerek használata, és annak meg kell felelnie az e rendeletben megállapított követelményeknek. Ugyanez érvényes a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításához használt adalék- és segédanyagokra. Ezért rendelkezni kell az ilyen termékek és anyagok felhasználásáról e rendelet elveinek megfelelően és bizonyos feltételek mellett egyrészt az ökológiai termelésben általában, másrészt kifejezetten a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállítása kapcsán.

(48)     Általában az ökológiai termelés és különösen a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításának minősége, nyomonkövethetősége, az e rendelet előírásainak való megfelelése, továbbá a technikai fejlődéshez való alkalmazkodás biztosítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot az ökológiai termelésben általában és különösen a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításában használható termékek és anyagok engedélyezésére, engedélyének visszavonására és használatára vonatkozó követelményeket meghatározó jogi aktusok elfogadására.

(49)     Mivel eddig uniós szinten nem került meghatározásra, hogy nem engedélyezett anyagok vagy termékek jelenléte esetén milyen intézkedéseket kell hozni, Unió-szerte különböző megközelítések alakultak ki és kerültek alkalmazásra. Ez bizonytalanságot szül a gazdasági szereplők, az ellenőrző hatóságok és az ellenőrző szervek szempontjából. Ráadásul az Unió különböző gazdasági szereplőivel szemben különböző bánásmódokat eredményezhet, és a fogyasztók bizalmát is alááshatja. Ezért a nem engedélyezett termékeket és anyagokat tartalmazó, vagy bizonyos anyagokat bizonyos szintet meghaladó arányban tartalmazó termékek ökológiaiként történő forgalomba hozatalát indokolt egyértelmű és egységes rendelkezésekkel tiltani. A megengedett szinteket a csecsemők és a kisgyermekek számára készült feldolgozott gabonaalapú élelmiszerekről és bébiételekről szóló 2006/125/EK bizottsági irányelv[31] figyelembevételével kell megállapítani.

(50)     Az ökológiai termelési és címkézési rendszer eredményessége, hatékonysága és átláthatósága érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy jogi aktusok révén meghatározza a nem engedélyezett termékek és anyagok jelenlétének azt a szintjét, amely felett egy termék nem hozható forgalomba ökológiaiként, valamint az arra vonatkozó szabályokat, hogy e szinteket hogyan kell megállapítani illetve kiigazítani a műszaki fejlődés függvényében.

(51)     Az ökológiai termelés alapelve a külső inputok alkalmazásának korlátozása. A mezőgazdasági termelőknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy elkerüljék a termékük nem engedélyezett termékekkel vagy anyagokkal való szennyeződését. Ennek ellenére elképzelhető olyan helyzet, amikor egy mezőgazdasági termelő azért nem tudja a piacon ökológiaiként forgalomba hozni egy termékét, mert az a termelő akaratának ellenére nem engedélyezett termékkel vagy anyaggal szennyeződött. Ezért rendelkezni kell arról a lehetőségről, hogy a tagállamok a Bizottság engedélyével a Szerződés 42. cikkével összhangban nemzeti kifizetéseket nyújthassanak az így kiesett bevétel ellentételezésére. Emellett az ilyen veszteségek teljes vagy részleges ellentételezésére a tagállamok a KAP eszközeit is használhatják.

(52)     A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek címkézésének meg kell felelnie az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben[32] foglalt általános szabályoknak, különösen a fogyasztók megzavarására valamint megtévesztésére alkalmas címkézés kizárását szolgáló rendelkezéseknek. Ebben a rendeletben pedig meg kell határozni az ökológiai termékek címkézésére vonatkozó külön előírásokat. Ezen előírásoknak egyrészt a gazdasági szereplők azon érdekét kell szolgálniuk, hogy termékeik megfelelően azonosíthatóak legyenek és egyenlő versenyfeltételek mellett jelenjenek meg a piacon, másrészt hozzá kell segíteniük a fogyasztókat tájékozott döntések meghozatalához.

(53)     Ennek megfelelően az Unióban az ökológiai termékek címkéin használatos kifejezéseket védeni kell attól, hogy bármilyen nyelven megjelenjenek nem ökológiai termékek címkéin. E védelemnek ki kell terjednie az említett kifejezésekből képzett köznyelvi szavakra és rövidítésekre is, függetlenül attól, hogy önállóan vagy társítva használják-e őket.

(54)     A fogyasztók egyértelmű tájékoztatásának az egész Unióban való biztosítása érdekében az uniós logó használatát kötelezővé kell tenni valamennyi az Unióban előállított, előrecsomagolt ökológiai élelmiszer esetében. Az Unióban előállított, nem előre csomagolt ökológiai termékek vagy a harmadik országokból importált ökológiai termékek tekintetében pedig célszerű lehetővé tenni az uniós logó önkéntes használatát. Az ökológiai termelésre utaló európai uniós logó mintáját e rendeletnek meg kell határoznia.

(55)     Azonban annak érdekében, hogy a fogyasztókat ne lehessen megtéveszteni egy termék egészének ökológiai jellegét illetően, célszerű a logó használatát az olyan termékekre korlátozni, amelyek kizárólag vagy majdnem teljes mértékben csak ökológiai összetevőket tartalmaznak. Ezért a logó nem használható átállásban lévő termelésből származó termékeken, sem az olyan feldolgozott termékek jelölésére, amelyek mezőgazdasági eredetű összetevőinek kevesebb mint 95 %-a ökológiai.

(56)     Egy termék uniós vagy nem uniós eredetének a fogyasztók számára egyértelmű jelzése érdekében az uniós logó használata esetén a fogyasztókat tájékoztatni kell a termékek összetételében szereplő mezőgazdasági alapanyagok előállításának helyszínéről. Ebben a kontextusban lehetővé kell tenni az akvakultúrás termelésre való utalás feltüntetését a termékek címkéjén a mezőgazdasági eredet helyett.

(57)     A fogyasztók egyértelmű tájékoztatása és megfelelő információkkal való ellátása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot jogi aktusok elfogadására az e rendelet szerinti ökológiai termelésre utaló kifejezések jegyzékének naprakésszé tétele, a takarmányokra és azok összetevőire érvényes címkézési és összeállítási előírások megállapítása, további címkézési szabályok előírása, az ebben a rendeletben meghatározott ökológiai logótól eltérő egyéb uniós jelzések használata, valamint az európai uniós ökologó módosítása és használatának szabályai tekintetében.

(58)     Az ökológiai termelési rendszer csak akkor lehet megbízható, ha a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszában hatékony ellenőrzési rendszer társul hozzá. Az ökológiai termelést hatósági ellenőrzésnek vagy más, a(z) xxx/xxxx/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben[33] meghatározott hatósági tevékenységnek kell alávetni annak megállapítása céljából, hogy érvényesülnek-e az ökológiai termelésre és az ökológiai termékek címkézésére vonatkozó szabályok.

(59)     A kifejezetten az ökológiai termelésre jellemző szabályok ellenőrzésére külön rendelkezéseket kell megállapítani. Így szükség van nevezetesen a gazdasági szereplők tevékenységeinek bejelentésére szolgáló rendszerre, valamint az ökológiai termelés és az ökológiai termékek címkézése szabályait betartó gazdasági szereplők tanúsítására szolgáló rendszer fenntartására. Ennek a rendszernek az érintett szereplők alvállalkozóira is vonatkoznia kell. A tanúsítási rendszer átláthatósága azáltal biztosítható, hogy a tagállamok kötelesek közzétenni a bejelentett tevékenységet folytató szereplők jegyzékét, valamint az ökológiai termelésre vonatkozó szabályok betartására vonatkozó ellenőrzések díjait.

(60)     Az uniós mezőgazdasági kistermelők ugyanis viszonylag magas árakat fizetnek és jelentős adminisztrációs terhet vállalnak az ökológiai tanúsításhoz szükséges ellenőrző látogatásokért. A tanúsítással és az ellenőrzéssel járó költségek és adminisztrációs terhek csökkentése, valamint a helyi termelői hálózatok erősítése, a termékek könnyebb piacra juttatása és a harmadik országok gazdasági szereplőivel hasonló helyzet biztosítása érdekében célszerű lehetővé tenni a csoportos tanúsítást. Be kell tehát vezetni és meg kell határozni a „gazdálkodói csoport” fogalmát.

(61)     Az ökológiai termelési és címkézési rendszer eredményessége, hatékonysága és átláthatósága érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot jogi aktusok elfogadására a gazdálkodók illetve a gazdálkodói csoportok által vezetendő nyilvántartások, a gazdálkodók jegyzékének nyilvánosságra hozatala, az ökológiai termelésre vonatkozó szabályok betartására vonatkozó ellenőrzések díjainak közzététele, a díjak alkalmazásának hatósági ellenőrzése és az ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv által ökológiai tanúsítással ellátható termékcsoportok meghatározását segítő kritériumok tekintetében.

(62)     A csoportos tanúsítás eredményességének és hatékonyságának garantálása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot jogi aktusok elfogadására a gazdálkodói csoportok egyes tagjaira háruló felelősségek meghatározása, a gazdálkodói csoport összetétele, létszáma, a csoport által előállítható termékek kategóriái, a csoportban való részvétel feltételei, a csoport belső ellenőrzési rendszerének felépítése és működése, az elvégzendő ellenőrzések köre, tartalma és gyakorisága tekintetében.

(63)     A 834/2007/EK rendelettel az ökológiai termékek behozatalára bevezetett uniós rendszer felülvizsgálatra szorul, ugyanis a fogyasztók elvárják, hogy a harmadik országokból behozott ökológiai termékek az uniós normákkal egyenértékű követelményeket elégítsenek ki, valamint célszerű javítani az uniós ökológiai termékek hozzáférését a külső piacokhoz. Javítani kell az ökológiai termékek exportjára vonatkozó szabályok átláthatóságát, exportbizonyítvány-mintát kell megállapítani, és rendelkezéseket kell hozni a 834/2007/EK rendelet értelmében az egyenértékűség szempontjából elismert harmadik országokba irányuló kivitel tekintetében

(64)     Meg kell erősíteni az uniós termelési és címkézési szabályoknak megfelelő termékek behozatali rendszerét, amelynek keretében a harmadik országbeli gazdasági szereplők a Bizottság által erre a célra elismert ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv ellenőrzésének vetik alá tevékenységüket.  Az Unióba behozandó ökológiai termékek megfelelőségét vizsgáló ellenőrző szerveket akkreditáló szervekre vonatkozóan olyan követelményeket kell meghatározni, amelyek révén biztosítható, hogy az ellenőrző szervek Bizottság általi felügyelete egységesen történjen. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a Bizottság közvetlenül kapcsolatba lépjen a harmadik országbeli akkreditáló szervekkel és illetékes hatóságokkal, hogy az ellenőrző hatóságok illetve ellenőrző szervek felügyelete hatékonyabbá váljon.

(65)     Fenn kell tartani azt a lehetőséget, hogy a harmadik országokból származó ökológiai termékek akkor is bejuthassanak az Unió piacára, ha az ökológiai termelésre vonatkozó uniós szabályoknak ugyan nem felelnek meg, de származási országuk ökológiai termelési és ellenőrzési rendszerét az unióssal egyenértékűnek ismerték el. A harmadik országoknak a 834/2007/EK rendelet szerinti egyenértékűség szempontjából való elismerését ezentúl az Unió és a harmadik ország között létrejött nemzetközi megállapodás formájában kell rögzíteni, mely megállapodás az Unió számára kölcsönös elismerést biztosít a harmadik országban.

(66)     A 834/2007/EK rendelet értelmében az egyenértékűség szempontjából elismert harmadik országok e rendelet értelmében továbbra is élvezik ezt az elismerést mindaddig, amíg a rendszer át nem áll a nemzetközi megállapodás révén történő elismerésre, feltéve, hogy a harmadik ország továbbra is biztosítja a hatályos uniós rendelkezésekkel egyenértékű ökológiai termelési és ellenőrzési szabályok érvényesülését, és eleget tesz az elismerés Bizottság általi felügyeletéhez szükséges követelményeknek. A felügyeletnek a harmadik országok által a Bizottsághoz eljuttatott éves jelentéseken kell alapulnia.

(67)     A harmadik országokból behozandó termékek uniós előírásoknak való megfelelését igazoló tanúsítvány kiállítására feljogosított ellenőrző hatóságokkal és ellenőrző szervekkel kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy az e hatóságok és szervek által alkalmazott szabályok eltérőek, és esetenként nehezen állapítható meg a megfelelő uniós szabályokkal való egyenértékűség. Az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek normáinak sokfélesége megnehezíti a Bizottság által gyakorolt felügyelet megfelelő ellátását. Ezt a fajta egyenértékűség-elismerési rendszert ezért el kell törölni. Elegendőt időt kell azonban biztosítani az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek számára ahhoz, hogy felkészüljenek a termékek uniós szabályoknak való megfelelése igazolására való alkalmasság elismertetésére.

(68)     Az e rendeletben előírt behozatali szabályok keretében importált ökológiai termékek az Unióban csak akkor hozhatók forgalomba ökológiaiként, ha rendelkezésre állnak az élelmiszerláncon belüli nyomonkövethetőségüket biztosító információk.

(69)     A gazdasági szereplők közötti verseny igazságossága, az Unióban ökológiaiként forgalomba hozott importált termékek nyomonkövethetőségének biztosítása, továbbá az importálandó ökológiai termékek megfelelőségének megállapítását végző ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek elismerése és felügyelete átláthatósága érdekében, valamint a 834/2007/EK rendelet szerint az egyenértékűség szempontjából elismert harmadik országok jegyzékének kezelése céljából fel kell hatalmazni a Bizottságot jogi aktusok elfogadására, különösen a harmadik országok vámhatóságai számára szükséges dokumentumok, így az ökológiai termékek lehetőleg elektronikus formájú exportbizonyítványának elkészítése, a behozatalhoz szükséges, lehetőleg szintén elektronikus dokumentumok elkészítése, a megfelelőnek minősülő ökológiai termékek behozatalában közreműködő ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek elismerése és elismerésének visszavonása, valamint a harmadik országok elismerésének felügyeletéhez szükséges, általuk benyújtandó dokumentumok, illetve a felügyelet Bizottság általi gyakorlása és annak keretében a helyszíni ellenőrzések végzése tekintetében.

(70)     Rendelkezni kell annak érdekében, hogy az egyik tagállamban ellenőrzött és e rendelet előírásainak megfelelő ökológiai termékek mozgása az Unión belül ne ütközzön akadályba. Az egységes piac valamint a tagállamok közötti kereskedelem megfelelő működése megkívánja, hogy a Bizottság felhatalmazást kapjon az ökológiai termékek szabad mozgásával foglalkozó aktusok elfogadására.

(71)     Az e rendelet végrehajtásához szükséges megbízható információk rendelkezésre állása érdekében a tagállamok ezeket évente eljuttatják a Bizottsághoz. Az egyszerűség és az átláthatóság érdekében kívánatos, hogy a tagállamok naprakész nyilvántartást vezessenek az illetékes hatóságokról, ellenőrző hatóságokról és ellenőrző szervekről. Az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek jegyzékét a tagállamoknak közzé kell tenniük, és a Bizottság is évente kiadja.

(72)     Az ökológiai termékek Unióba való behozatalát szabályozó jogi keret e rendelettel bevezetett változásaira való átállás zökkenőmentességét intézkedések révén kell biztosítani. A régi rendszerről az újra való átállás elősegítése érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot jogi aktusok elfogadására, különösen a 834/2007/EK rendelet alapján megkezdett átállási időszakokkal kapcsolatos szabályok megállapítása tekintetében, eltérve attól az alapvetéstől, hogy az átállási időszakokba nem számíthatók bele utólag korábbi időszakok.

(73)     Időponthoz kell kötni az egyenértékűséget megállapító ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek elismerésének lejártát, és rendelkezni kell a helyzet rendezéséről az addig fennmaradó időben. Meg kell állapítani továbbá a harmadik országok által a 834/2007/EK rendelet értelmében benyújtott azon elismerés iránti kérelmek sorsát, amelyek e rendelet hatályba lépéséig nem kerültek elbírálásra.

(74)     Annak érdekében, hogy a 834/2007/EK rendelet értelmében az egyenértékűség szempontjából elismert ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek jegyzékének kezelése és a harmadik országok által a 834/2007/EK rendelet értelmében benyújtott, az e rendelet hatályba lépésekor még függőben lévő egyenértékűség-elismerés iránti kérelmek vizsgálata akadálytalanul megtörténjen, fel kell hatalmazni a Bizottságot jogi aktusok elfogadására, különösen az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek által a Bizottsághoz a felügyeletük érdekében eljuttatandó információk, az említett felügyelet gyakorlása, valamint a harmadik országok által benyújtott, függőben lévő elismerés iránti kérelmek vizsgálati eljárása tekintetében.

(75)     E rendelet végrehajtásának egységes feltételei biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni a következők tekintetében: a rendelkezésre álló, ökológiai termelési módszerrel előállított növényi szaporítóanyagok jegyzékének létrehozására vonatkozó gyakorlati részletek, az ökológiai termelésben általában, illetve kimondottan a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításában használható termékek és anyagok engedélyezése, engedélyének visszavonása, az engedélyezési eljárás, az ilyen termékek és anyagok jegyzéke, adott esetben leírása, az összetételükre vonatkozó követelmények és a felhasználásukra vonatkozó feltételek, az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek kódszámaira való utalás illetve a mezőgazdasági alapanyagok előállításának helyére való utalás megjelenítése, tartalma és mérete,a kódszámok kiosztása az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek részére, a mezőgazdasági alapanyagok termelési helyének megjelölése, a gazdálkodók vagy gazdálkodói csoportok tevékenységére vonatkozó, az illetékes hatóságokhoz intézett bejelentés tartalmának, formájának és módjának részletes meghatározása, azon díjak közzétételének módja, amelyeket az ellenőrzésekért lehet kérni, a gazdálkodói csoportok és az illetékes hatóságok, az ellenőrző hatóságok és az ellenőrző szervek, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti információcsere, a harmadik országokban ellenőrzések végzésére felhatalmazott ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek elismerése és elismerésének visszavonása, az elismert ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek jegyzékének összeállítása, a behozott ökológiai termékek minőségére kiható meg nem felelés nyomán vagy meg nem felelés gyanúja esetén hozandó intézkedések alkalmazásának biztosítása, a 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) bekezdése értelmében elismert harmadik országok jegyzékének összeállítása, e jegyzék módosítása, az ezen országokból behozott ökológiai termékek minőségére kiható meg nem felelés esete nyomán vagy meg nem felelés gyanúja esetén hozandó intézkedések alkalmazásának biztosítása, a rendelet végrehajtásához és végrehajtásának felügyeletéhez szükséges információk továbbítására szolgáló rendszer, a 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (3) bekezdése értelmében elismert ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek jegyzékének összeállítása, valamint e jegyzék módosítása. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[34] megfelelően kell gyakorolni.

(76)     A Bizottságot fel kell hatalmazni azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási aktusok elfogadására olyan kellően indokolt és sürgős esetekben, amikor fel kell lépni valamely tisztességtelen vagy az ökológiai termelés elveivel és szabályozásával összeegyeztethetetlen gyakorlattal szemben, meg kell őrizni a fogyasztók bizalmát, fenn kell tartani a gazdasági szereplők közötti verseny igazságosságát, illetve intézkedni kell egy elismert ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv felügyelete mellett behozott ökológiai termék minőségére kiható meg nem felelés esete vagy annak gyanúja nyomán.

(77)     A 834/2007/EK rendeletben előírt, a növényi szaporítóanyagok és a tenyésztésre szánt állatok ökológiai eredetére vonatkozó, valamint a 22. cikk szerinti termelési szabályok alóli kivételekről rendelkező szabályokról az e rendeletben előírt, a növényekre, növényi termékekre és a haszonállatokra vonatkozó termelési szabályokra való áttérés zökkenőmentessége érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot olyan jogi aktusok elfogadására, amelyekkel kellően indokolt esetben kivételeket tehet lehetővé az ökológiai termelésben használható növényi szaporítóanyagok és tenyésztésre szánt állatok rendelkezésre állása érdekében. Mivel az ilyen aktusok átmeneti jellegűek, csak korlátozott ideig maradhatnak érvényben.

(78)     A Bizottságnak át kell tekintetnie az ökológiai eredetű növényi szaporítóanyagok és tenyésztésre alkalmas állatok rendelkezésre állásával kapcsolatos helyzetet, és erről 2021-ig jelentést kell terjesztenie az Európai Parlament és a Tanács elé.

(79)     Rendelkezni kell arról is, hogy a 834/2007/EK rendelettel összhangban termelt és e rendelet alkalmazásának kezdete előtt forgalomba hozott termékek készleteit fel lehessen használni.

(80)     Az ökológiai termelésre és az ökológiai termékek címkézésére vonatkozó jogi keret felülvizsgálata feltárta, hogy a(z) xxx/xxxx/EU rendelet (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) alapján végzett hatósági ellenőrzések és egyéb tevékenységek kapcsán az ágazatnak sajátos igényei vannak, és a meg nem felelések eseteinek hatékonyabb kezelése érdekében ezekről rendelkezni kell. A(z) xxx/xxxx/EU rendeletben (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) meghatározott, az illetékes hatóságok feladataira és felelősségeire, a megbízott szervek jóváhagyására és felügyeletére, a hatósági tanúsításra, a jelentéstételre és adminisztratív segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezéseket hozzá kell igazítani az ökológiai termelési ágazat sajátos igényeihez. A(z) xxx/xxxx/EU rendeletet (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) ezért ennek megfelelően módosítani szükséges.

(81)     Mivel e rendelet céljai, nevezetesen a tisztességes verseny, az ökológiai termékek belső piacának működése, valamint az ökológiai termékekbe és az európai uniós ökologóba vetett fogyasztói bizalom megőrzése olyan célok, amelyeket a tagállamok egyedül nem tudnak kielégítően megvalósítani, és amelyek, lévén hogy szükségessé teszik az ökológiai termelésre vonatkozó szabályok uniós szintű összehangolását, uniós szinten hatékonyabban elérhetők, az Uniónak jogában áll intézkedéseket elfogadni az Európai unióról szóló szerződés 5. cikkében rögzített szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(82)     Indokolt e rendelet alkalmazásának kezdetét úgy megállapítani, hogy a gazdasági szereplőknek legyen idejük alkalmazkodni az újonnan bevezetett követelményekhez,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet

Tárgy, alkalmazási kör és fogalommeghatározások

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet az ökológiai termelés elveit, szabályait, továbbá az ökológiai termelésre utaló jelzések címkéken és reklámokban való használatának feltételeit rögzíti.

2. cikk

Hatály

(1)          Ez a rendelet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékekre, valamint az e rendelet I. mellékletében felsorolt néhány egyéb termékre alkalmazandó, amennyiben e mezőgazdasági és egyéb termékeket ökológiaiként kívánják előállítani, elkészíteni, forgalmazni, forgalomba hozni, importálni vagy exportálni.

A vadon élő állatok vadászatából vagy halászatából származó termékek nem tekinthetők ökológiai termékeknek.

(2)          Ez a rendelet alkalmazandó az (1) bekezdésben említett termékek termelésében, elkészítésében és forgalmazásában szerepet játszó valamennyi gazdasági szereplőre.

Az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[35] 2.cikke (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott vendéglátás illetve közétkeztetés által végzett tömegétkeztetés nem tartozik e rendelet hatálya alá.

A tömegétkeztetésből származó termékek címkézésére és ellenőrzésére a tagállamok nemzeti szabályozást, vagy ennek hiányában egyéni szabványokat alkalmazhatnak.

(3)          Ez a rendelet a kapcsolódó uniós jogszabályok, többek között az élelmiszerlánc biztonságára, az állatok egészségére és jólétére, a növényegészségügyre, a növényi szaporítóanyagokra vonatkozó jog, továbbá a(z) xx/xxxx/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[36] (a növényi szaporítóanyagokról) és a(z) xx/xxxx/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[37] (a növénykártevők elleni védekezésről) sérelme nélkül alkalmazandó.

(4)          Ez a rendelet a termékek forgalomba hozatalára vonatkozó egyéb uniós rendelkezések és különösen az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[38], valamint az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet sérelme nélkül alkalmazandó.

(5)          Az új termelési módszerek, anyagok vagy nemzetközi kötelezettségek figyelembevétele érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az I. mellékletben szereplő termékjegyzék módosítására. Az említett jegyzékbe csak olyan termékek vehetők fel, amelyek szoros kapcsolatban állnak valamely mezőgazdasági termékkel.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.           „ökológiai termelés”: az e rendeletnek megfelelő termelési módszerek használata az előállítás, az elkészítés és a forgalmazás valamennyi szakaszában;

2.           „ökológiai”: ökológiai termelésből származó vagy azzal kapcsolatos;

3.           „mezőgazdasági alapanyag”: tartósítási vagy feldolgozási eljárásnak alá nem vetett mezőgazdasági termék;

4.           „megelőző intézkedések”: a talaj minőségét, a kártevők és a gyomok féken tartását, valamint az e rendelet értelmében nem engedélyezett termékekkel vagy anyagokkal való szennyeződés kivédését célzó műveletek;

5.           „átállás”: nem ökológiai termelésről ökológiai termelésre való váltás meghatározott időn belül;

6.           „gazdasági szereplő”: az a természetes vagy jogi személy, aki az ellenőrzése alá tartozó előállítás, elkészítés és forgalmazás során gondoskodni köteles az e rendeletnek való megfelelésről;

7.           „gazdálkodói csoport”: egyenként legfeljebb 5 hektárnyi művelt mezőgazdasági területtel rendelkező, élelmiszer vagy takarmány termelésével és esetleg élelmiszer vagy takarmány feldolgozásával is foglalkozó mezőgazdasági termelők csoportja;

8.           „mezőgazdasági termelő”: olyan természetes vagy jogi személy, illetve ezekből álló csoport - a nemzeti jog által a csoport és tagjai számára biztosított jogi státusztól függetlenül -, aki/amely mezőgazdasági tevékenységet folytat;

9.           „mezőgazdasági terület” az 1307/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott mezőgazdasági terület;

10.         „növények”: az 1107/2009/EK rendelet 3. cikkének 5. pontjában meghatározott növények;

11.         „növénytermesztés”: mezőgazdasági termények kereskedelmi célú előállítása, ideértve a vadon termő növényi termékek begyűjtését is;

12.         „növényi termékek”: az 1107/2009/EK rendelet 3. cikkének 6. pontjában meghatározott növényi termékek;

13.         „kártevő”: a(z) xx/xxxx/EU rendelet (a növénykártevők elleni védekezésről) 1. cikkének 1. pontja szerinti kártevő;

14.         „növényvédő szerek”: az 1107/2009/EK rendelet 2. cikkében említett termékek;

15.         „állattartás”: szárazföldi házi- vagy háziasított állatok tartása, a rovarokét is beleértve;

16.         „fedett karám”: az állattartó épülethez csatlakozó fedett, de szigeteletlen kültéri építmény, amelynek leghosszabb oldala általában drótkerítéssel vagy hálóval felszerelt, hőmérséklete kültéri, megvilágítása részben természetes, részben mesterséges, padlója pedig alommal borított;

17.         „akvakultúra”: az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[39] 4. cikkének (1) bekezdése 25. pontjában meghatározott akvakultúra;

18.         „állatorvosi kezelés”: egy adott betegség egy előfordulásához kapcsolódó gyógyító vagy megelőző eljárások összessége;

19.         „állatgyógyászati készítmények”: a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[40] 1. cikkének 2. pontjában meghatározott állatgyógyászati készítmények;

20.         „elkészítés”: az ökológiai termékek tartósítására és/vagy feldolgozására irányuló műveletek, az állatok esetén a vágást és darabolást is beleértve, továbbá a csomagolás, a címkézés és/vagy a címkézésnek az ökológiai termelési módszerhez kötődő megváltoztatása;

21.         „élelmiszer”: a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[41] 2. cikkében meghatározott élelmiszer;

22.         „takarmány”: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 4. pontjában meghatározott takarmány;

23.         „takarmány-alapanyagok”: az 767/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[42] 3. cikke (2) bekezdésének g) pontjában meghatározott takarmány-alapanyagok;

24.         „átállási takarmány”: az ökológiai gazdálkodásra történő átállás időszakában, de az átállás megkezdését követő 12 hónap elteltével termelt takarmány;

25.         „forgalomba hozatal”: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 8. pontjában meghatározott forgalomba hozatal;

26.         „nyomonkövethetőség”: a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 15. pontjában meghatározott nyomonkövethetőség;

27.         „az előállítás, az elkészítés és a forgalmazás szakaszai”: az ökológiai termék elsődleges termelésétől a termék raktározásáig, feldolgozásáig, szállításáig, értékesítéséig vagy a végső fogyasztónak a termékkel való ellátásáig zajló szakaszok, valamint adott esetben a címkézés, a reklámozás, az import, az export és az alvállalkozói tevékenységek is;

28.         „katasztrofális körülmények”: az 1305/2013/EU rendelet 2. cikke 1. h), j), k) illetve l) pontjában meghatározott „kedvezőtlen éghajlati jelenség”, „környezeti esemény”, „természeti katasztrófa” vagy „katasztrófaesemény” következményei;

29.         „összetevő” az 1169/2011/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott összetevő;

30.         „címkézés” az 1169/2011/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének j) pontjában meghatározott címkézés;

31.         „reklámozás”: az ökológiai termékeknek a nyilvánosság felé történő bemutatása a címkétől eltérő eszközzel, amely a fogyasztói hozzáállást, meggyőződést és viselkedést tervezetten vagy valószínűsíthetően befolyásolja annak érdekében, hogy közvetlen vagy közvetett módon előmozdítsa az ökológiai termékek vásárlását;

32.         „illetékes hatóságok”: a(z) xxx/xxxx/EU rendelet (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) 2. cikkének 5. pontjában meghatározott hatóságok;

33.         „ellenőrző hatóság”: a(z) xxx/xxxx/EU rendelet [a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet] 2. cikkének 39. pontjában meghatározott hatóság;

34.         „ellenőrző szerv”: a(z) xxx/xxxx/EU rendelet (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) 2. cikkének 38. pontjában meghatározott, valamint a Bizottság vagy a Bizottság által elismert harmadik ország által elismert, harmadik országokban az Unióba exportálandó ökológiai termékek ellenőrzésére felhatalmazott szerv;

35.         „meg nem felelés”: e rendelet előírásainak megszegése;

36.         „géntechnológiával módosított szervezet”: a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[43] 2. cikkének 2. pontjában meghatározott GMO, amelyet nem az említett irányelv I.B. mellékletében felsorolt genetikai módosítási technikák alkalmazásával állítottak elő, a továbbiakban: GMO;

37.         „GMO-kból előállított”: teljesen vagy részben GMO-kból származó, de GMO-kat nem tartalmazó és nem azokból álló;

38.         „GMO-k felhasználásával előállított”: az előállítási folyamatban utolsó élő szervezetként GMO-t alkalmazó, de GMO-kat nem tartalmazó, nem azokból álló, és nem is GMO-kból előállított;

39.         „élelmiszer-adalékanyag”: az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[44] 3. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott élelmiszer-adalékanyag;

40.         „takarmány-adalékanyag”: az 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[45] 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott takarmány-adalékanyag;

41.         „egyenértékűség”: ugyanazon célok és ugyanazon elvek érvényesítése olyan szabályok alkalmazása révén, amelyek azonos szintű garanciát nyújtanak; „technológiai segédanyag”: az 1333/2008/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott technológiai segédanyag;

42.         „élelmiszerenzim”: az 1332/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[46] 3. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott élelmiszerenzim;

43.         „ionizáló sugárzás”: a 96/29/Euratom tanácsi irányelv[47] 1. cikkében meghatározott ionizáló sugárzás;

II. fejezet

Az ökológiai termelés elvei

4. cikk

Általános elvek

Az ökológiai termelés egy fenntartható mezőgazdasági irányítási rendszer, amely a következő általános elveken alapul:

a)           a természetes rendszerek és ciklusok tiszteletben tartása, a talaj, a víz, a levegő, a biológiai sokféleség, a növények és az állatok egészsége, továbbá az ezek közötti egyensúly fenntartása és fokozása;

b)           a biológiai sokféleség magas szintjéhez való hozzájárulás;

c)           az energia és a természeti erőforrások, úgymint a víz, a talaj, a szerves anyagok és a levegő felelősségteljes használata;

d)           magas színvonalú állatjólléti szabványok követése és az állatok fajspecifikus viselkedési szükségleteinek kielégítése;

e)           az ökológiai rendszereken alapuló biológiai folyamatok megfelelő tervezése és irányítása a rendszeren belüli természeti erőforrások felhasználásával és olyan módszerekkel, amelyek:

i.       élő szervezetek vagy mechanikai módszerek bevonásával járnak;

ii.      termőföldhöz kapcsolódó növénytermesztést vagy állattartást foglalnak magukban, illetve olyan akvakultúrás tevékenységet valósítanak meg, amely megfelel a halászati erőforrások fenntartható kiaknázása elvének;

iii.     az állatgyógyászati készítmények kivételével kizárják a GMO-k és a GMO-kból és GMO-k felhasználásával előállított termékek alkalmazását;

iv.     szükség esetén megelőző intézkedések igénybevételén alapulnak;

f)            a külső források (input) felhasználásának korlátozása. Amennyiben külső forrásokra van szükség, vagy nem állnak rendelkezésre az e) pontnak megfelelő alkalmas irányítási gyakorlatok és módszerek, az alábbi külső források vonhatók be:

i.       ökológiai termelésből származó források;

ii.      természetes anyagok vagy természetes anyagokból nyert anyagok;

iii.     lassan oldódó, ásványi eredetű tápanyag-utánpótló szerek;

g)           szükség esetén a termelési folyamat kiigazítása e rendelet keretein belül, figyelembe véve az egészségügyi helyzetet, az ökológiai egyensúly, az éghajlat és a helyi feltételek regionális különbségeit, a fejlődési szinteket, valamint bizonyos mezőgazdasági gyakorlatokat.

5. cikk

A mezőgazdasági és akvakultúrás tevékenységekre vonatkozó egyedi elvek

A mezőgazdasági és az akvakultúrás tevékenységek keretében az ökológiai termelés különösen a következő egyedi elveket követi:

a)           a talaj élővilágának, valamint a talaj természetes termékenységének, stabilitásának, vízmegtartásának és biodiverzitásának fenntartása és erősítése, a talajtömörödés, a talajerózió és a talajban lévő szervesanyag-tartalom csökkenésének megelőzése és visszafordítása, továbbá a növényeknek elsősorban a talaj ökoszisztémáján keresztül történő táplálása;

b)           a nem megújuló erőforrások és a külső források használatának minimálisra korlátozása;

c)           a növényi és állati eredetű hulladékok és melléktermékek visszaforgatása a növénytermesztésbe és az állattartásba;

d)           a növények egészségének megelőző intézkedések révén történő fenntartása, különösen a kártevőknek és betegségeknek ellenálló, megfelelő fajok és fajták vagy heterogén szaporítóanyag kiválasztása, megfelelő vetésforgók, mechanikai és fizikai módszerek, valamint a kártevők természetes ellenségeinek védelme révén;

e)           az állatfajtáknak a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodási képessége, vitalitása és betegségekkel vagy egészségi problémákkal szembeni ellenálló képessége figyelembevételével történő kiválasztása; a területhez igazított és a termőföldhöz kapcsolódó állattartás; az immunrendszert erősítő és a betegségekkel szembeni természetes ellenálló képességet fokozó állattartási gyakorlatok alkalmazása, beleértve különösen a rendszeres járatást, valamint a kültérhez és adott esetben a legelőhöz jutást is;

f)            az állatok magas szintű jóllétének biztosítása a fajspecifikus igények figyelembevételével;

g)           az állatoknak ökológiai termelésből származó mezőgazdasági összetevőkből és természetes nem mezőgazdasági anyagokból álló ökológiai takarmánnyal való táplálása;

h)           a géntechnológiai módosítások, az állati klónozás, a mesterségesen létrehozott poliploiditás és az ionizáló sugárzás kizárása a teljes élelmiszerláncból;

i)            a vízi környezet és a környező vízi és szárazföldi ökoszisztémák egészségének folyamatos védelme;

j)            a vízi szervezeteknek az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelő fenntartható halászati gazdálkodásból származó, vagy ökológiai termelésből, akár ökológiai akvakultúrából származó mezőgazdasági összetevőket és természetes nem mezőgazdasági összetevőket tartalmazó takarmánnyal való táplálása.

6. cikk

Az ökológiai élelmiszerek és az ökológiai takarmányok feldolgozására alkalmazandó egyedi elvek

Az ökológiai élelmiszerek és az ökológiai takarmányok feldolgozása különösen a következő egyedi elveket követi:

a)           az ökológiai élelmiszer ökológiai mezőgazdásági összetevőkből készül;

b)           az ökológiai takarmány ökológiai takarmány-alapanyagokból készül;

c)           az élelmiszer-adalékanyagok, a főként technológiai és érzékszervi jelentőségű nem ökológiai összetevők, a mikrotápanyagok, valamint a technológiai segédanyagok használata minimálisra korlátozott, és kizárólag alapvető technológiai szükséglet esetén vagy speciális élelmezési célokból lehetséges;

d)           a takarmány-adalékanyagok és takarmánytechnológiai segédanyagok használata minimálisra korlátozott, és kizárólag alapvető technológiai szükséglet esetén vagy speciális táplálási célokból lehetséges;

e)           a termék jellegét illetően félrevezető anyagok és feldolgozási módszerek kizárása;

f)            az élelmiszerek és a takarmányok gondos feldolgozása, lehetőleg biológiai, mechanikai vagy fizikai módszerek alkalmazásával.

III. fejezet

Termelési szabályok

7. cikk

Általános termelési szabályok

(1) A gazdasági szereplők eleget tesznek a következő általános termelési szabályoknak:

a)      a mezőgazdasági üzem vagy akvakultúrás egység egészét az ökológiai termelésre vonatkozó követelményeknek megfelelően kell irányítani;

b)      hacsak a II. melléklet IV. részének 2.2. szakasza vagy VI. részének 1.3. szakasza másként nem rendelkezik, az ökológiai mezőgazdaságban és akvakultúrában csak a 19. cikk értelmében engedélyezett termékek és anyagok használhatók fel, amennyiben az uniós jog és szükség esetén a megfelelő tagállami jog uniós jogra alapuló vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően engedélyezett ezeknek a mezőgazdaságban vagy akvakultúrában való használata;

c)      nem használható ionizáló sugárzás az ökológiai élelmiszerek vagy takarmányok, sem az ökológiai élelmiszerekben vagy takarmányokban felhasznált nyersanyagok kezelésére;

d)      az ökológiai ágazatbeli gazdasági szereplőknek - a mezőgazdasági termelők, a tengeri moszatot és akvakultúra-termékeket előállító gazdasági szereplők, valamint a mikrovállalkozások kivételével - környezetközpontú irányítási rendszert kell alkalmazniuk környezeti teljesítményük javítása érdekében.

(2) Az általános termelési szabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az (1) bekezdés d) pontjában említett környezetközpontú irányítási rendszerre vonatkozó követelmények meghatározására. E kritériumoknak figyelemmel kell lenniük a kis- és középvállalkozások sajátosságaira.

8. cikk

Átállás

(1) A mezőgazdasági termelőknek és a tengeri moszatot vagy vízi állatokat előállító gazdasági szereplőknek átállási időszakot kell teljesíteniük. Az átállási időszak egésze alatt tiszteletben kell tartani az ökológiai termelésre vonatkozóan e rendeletben meghatározott szabályokat, és különösen az átállásra vonatkozóan a II. mellékletben meghatározott egyedi szabályokat.

(2) Az átállási időszak legkorábban a mezőgazdasági termelő vagy a tengeri moszatot illetve vízi állatokat előállító gazdasági szereplő tevékenységének az illetékes hatóságokhoz való bejelentésével veszi kezdetét.

(2a)    A (2) bekezdéstől eltérve a 24. cikk (1) bekezdésében említett értesítés időpontja előtt legalább az átállási időszak hosszával megegyező időn keresztül parlagon hagyott termőföld esetében az egyéb követelmények teljesülése estén nem szükséges átmeneti időszak alkalmazása.

(3) Ezt megelőző időszak nem számítható bele az átállási időszakba.

(4) Az átállási időszak alatt előállított termékek nem hozhatók forgalomba ökológiaiként.

(5) A 7. cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve a mezőgazdasági üzem az átállási időszak során felosztható egyértelműen elkülönített egységekre, amelyeknek nem mindegyikét irányítják ökológiai termelési módszerekkel. Az állatállományokat az átállási időszak során fajok szintjén kell elkülöníteni. Az akvakultúra esetében egy faj kezelhető kétféleképpen is, amennyiben a termelőhelyek megfelelően elkülönülnek. A növények tekintetében az átállási időszak során a könnyen megkülönböztethető fajtákat lehet elkülöníteni.

(6) Az ökológiai termelés minősége, nyomonkövethetősége és a rendeletnek való megfelelése, továbbá a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az ebben a cikkben meghatározott szabályok kiegészítésére vagy a II. mellékletben az átállás tekintetében meghatározott szabályok kiegészítésére illetve módosítására.

9. cikk

A GMO-k használatának tilalma

(1) Ökológiai termelés során GMO-k és GMO-kból vagy azok felhasználásával előállított termékek nem használhatók élelmiszerben és takarmányban, illetve élelmiszer, takarmány, technológiai segédanyag, növényvédő szer, műtrágya, talajjavító szer, növényi szaporítóanyag, mikroorganizmus vagy állat gyanánt.

(2) Az (1) bekezdés céljára a gazdálkodók a GMO-k és GMO-kból vagy azok felhasználásával előállított termékek tekintetében hagyatkozhatnak a termékek címkéire vagy egyéb rögzített vagy mellékelt kísérő dokumentumaira a 2001/18/EK irányelv, az 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[48] vagy az 1830/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[49] megfelelően.

(3) Ha nem jutottak olyan információhoz, amely szerint a kérdéses termékek címkézése nem felel meg ezeknek a rendeleteknek, a gazdasági szereplők feltételezhetik, hogy egy vásárolt élelmiszer vagy takarmány előállítása során nem használtak fel GMO-kat, GMO-kból vagy azok felhasználásával előállított termékeket, ha azt a (2) bekezdésben említett rendeleteknek megfelelően a címke vagy a kísérő dokumentum nem jelzi.

10. cikk

Növénytermesztési szabályok

(1) A növényeket vagy növényi termékeket előállító gazdasági szereplőknek eleget kell tenniük a II. melléklet I. részében szereplő egyedi termelési szabályoknak.

(2) Minden tagállam számítógépes adatbázist hoz létre azon növényfajták és heterogén szaporítóanyagok nyilvántartására a(z) xx/xxx/EU rendeletnek (a növényi szaporítóanyagokról) megfelelően, amelyekből területén rendelkezésre áll ökológiai termeléssel előállított szaporítóanyag.

(3) Az ökológiai növénytermesztés minősége, nyomonkövethetősége és a rendeletnek való megfelelése, továbbá a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az egyedi növénytermesztési szabályok kiegészítésére vagy módosítására a következők tekintetében:

a)       növénytermesztési gyakorlatok;

b)      talajgazdálkodás és tápanyag-utánpótlás;

c)       növényegészségügy, a kártevők és gyomok féken tartása;

d)      gombatermesztés és más konkrét növények termesztése, növénytermesztési rendszerek;

e)       a növényi szaporítóanyagok eredete;

f)       a vadon termő növények begyűjtése.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el (2) bekezdésben említett adatbázis technikai részleteinek meghatározására. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

11. cikk

Állattartási szabályok

(1) Az állatokat tartó gazdasági szereplőknek eleget kell tenniük a II. melléklet II. részében szereplő egyedi termelési szabályoknak.

(2) Az ökológiai állattartás minősége, nyomonkövethetősége és a rendeletnek való megfelelése, továbbá a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az egyedi állattartási szabályok kiegészítésére vagy módosítására a következők tekintetében:

a)       az állatok származása

b)      az állatok elszállásolása, a minimális beltéri és kültéri terület és az állatok maximális száma hektáronként;

c)       állattartási gyakorlatok;

d)      tenyésztés;

e)       takarmányok és táplálás;

f)       betegségmegelőzés és állatorvosi kezelés.

12. cikk

A tengeri moszat és a víziállatok termelésének szabályai

(1) A tengeri moszatot és víziállatokat előállító gazdasági szereplőknek eleget kell tenniük a II. melléklet III. részében szereplő egyedi termelési szabályoknak.

(2) Az ökológiai moszattermelés minősége, nyomonkövethetősége és a rendeletnek való megfelelése, továbbá a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az egyedi moszattermelési szabályok kiegészítésére vagy módosítására a következők tekintetében:

a)       a vízi közeg megfelelősége és a fenntartható gazdálkodási terv;

b)      a vadon élő tengeri moszatok begyűjtése;

c)       a tengeri moszat termesztése;

d)      szerves lerakódás elleni intézkedések és a termelőeszközök és létesítmények tisztítása.

(3) Az ökológiai víziállat-termelés minősége, nyomonkövethetősége és a rendeletnek való megfelelése, továbbá a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az egyedi moszattermelési szabályok kiegészítésére vagy módosítására a következők tekintetében:

a)       a vízi közeg megfelelősége és a fenntartható gazdálkodási terv;

b)      az akvakultúrás állatok származása;

c)       akvakultúrás tartás, zárt tartási rendszerek, termelési rendszerek, maximális és szükség esetén minimális állománysűrűség;

d)      tenyésztés;

e)       az akvakultúrás állatok kezelése;

f)       takarmányok és táplálás;

g)      betegségmegelőzés és állatorvosi kezelés.

13. cikk

A feldolgozott élelmiszerek és takarmányok termelésére vonatkozó szabályok

(1) A feldolgozott élelmiszert és takarmányt előállító gazdasági szereplőknek eleget kell tenniük a II. melléklet IV. részében szereplő egyedi termelési szabályoknak.

(2) A feldolgozott ökológiai élelmiszer- és takarmány-előállítás minősége, nyomonkövethetősége és a rendeletnek való megfelelése, továbbá a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a feldolgozott élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó egyedi termelési szabályok kiegészítésére vagy módosítására a következők tekintetében:

a)       az alkalmazandó eljárások;

b)      megelőző intézkedések;

c)       a feldolgozott élelmiszerek és takarmányok összetétele, felhasználási feltételei, valamint az ezekben használható termékek és anyagok;

d)      tisztítás;

e)       a feldolgozott termékek forgalomba hozatala, ideértve címkézésüket és azonosításukat;

f)       az ökológiai termékek, mezőgazdasági eredetű összetevők és takarmány-alapanyagok különválasztása a nem ökológiaiaktól;

g)      azon nem ökológiai összetevők jegyzéke, amelyek kivételesen felhasználhatók feldolgozott ökológiai termékek előállításához;

h)      a mezőgazdasági eredetű összetevők arányának kiszámítása a 21. cikk (3) bekezdésének a) ii. és b) pontja céljára;

i)       élelmiszerek és takarmányok feldolgozásában használható eljárások.

14. cikk

A bor előállítására vonatkozó szabályok

(1) A borágazati termékeket előállító gazdasági szereplőknek eleget kell tenniük a II. melléklet V. részében szereplő egyedi termelési szabályoknak.

(2) Az ökológiai bortermelés minősége, nyomonkövethetősége és a rendeletnek való megfelelése, továbbá a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az egyedi bortermelési szabályok kiegészítésére vagy módosítására a borászati eljárások tekintetében illetve korlátozások bevezetése érdekében.

15. cikk

Az élelmiszerként vagy takarmányként használandó élesztő előállítására vonatkozó szabályok

(1) Az élelmiszerként vagy takarmányként használandó élesztőt előállító gazdasági szereplőknek eleget kell tenniük a II. melléklet VI. részében szereplő egyedi termelési szabályoknak.

(2) Az ökológiai élesztőgyártás minősége, nyomonkövethetősége és a rendeletnek való megfelelése, továbbá a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az élesztőre vonatkozó egyedi termelési szabályok kiegészítésére vagy módosítására a feldolgozás és a felhasznált alapanyagok tekintetében.

16. cikk.

Az egyéb termékekre vonatkozó termelési szabályok

Figyelemmel arra, hogy a jövőben a 10–15. cikkben említett termékeken kívül más termékekre vonatkozóan is szükség lehet egyedi termelési szabályokra, valamint e termékek előállítása során a minőség, a nyomonkövethetőség és a rendeletnek való megfelelés biztosítása, továbbá a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 36. cikkel összhangban további termékekre vonatkozó egyedi termelési szabályok tekintetében a II. melléklet módosítása vagy kiegészítése érdekében.

17. cikk.

Rendkívüli termelési szabályok elfogadása

Annak érdekében, hogy az ökológiai termelés katasztrofális körülmények esetén is folytatódhasson vagy újraindulhasson a II. fejezetben foglalt elvekkel összhangban, a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el események katasztrofálisnak minősítése feltételeire, az ilyen események kezelésére, valamint a szükséges nyomonkövetési és jelentéstételi követelmények meghatározására vonatkozóan.

18. cikk.

Begyűjtés, csomagolás, szállítás és tárolás

(1) Az ökológiai termékek begyűjtését, csomagolását, szállítását és tárolását a III. mellékletben foglalt szabályokkal összhangban kell végezni.

(2) Az ökológiai termelés megbízhatósága és a műszaki fejleményekhez való alkalmazkodás érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a III. mellékletben foglalt szabályok módosítására vagy kiegészítésére.

19. cikk.

Az ökológiai termelésben használt termékek és anyagok engedélyezése

(1) A Bizottság engedélyezheti bizonyos termékek és anyagok használatát az ökológiai termelésben az alábbi célokra, és ezekről korlátozó érvényű jegyzéket állít össze:

a)       növényvédő szerek;

b)      trágyák, talajjavítók és tápanyag-utánpótlók;

c)       takarmány-alapanyagok;

d)      takarmány-adalékanyagok és technológiai segédanyagok;

e)       állattartásra használt tavak, ketrecek, tartályok, csatornák, épületek és létesítmények tisztítására és fertőtlenítésére szolgáló termékek;

f)       növénytermesztésre használt épületek és létesítmények, többek között a mezőgazdasági üzem raktárainak tisztítására és fertőtlenítésére szolgáló termékek.

A Bizottság engedélyezheti bizonyos termékek és anyagok használatát a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításában az alábbi célokra, és ezekről korlátozó érvényű jegyzéket állít össze:

a)       élelmiszer-adalékanyagok, élelmiszerenzimek és technológiai segédanyagok;

b)      élesztő és élesztőtermékek előállításához használható technológiai segédanyagok.

(2) Az (1) bekezdés első albekezdésében említett termékek és anyagok ökológiai termelésben való használatának az engedélyezésére a II. fejezetben meghatározott elveken felül az alábbi, összességükben értékelendő szempontok vonatkoznak:

a)       használatuk szükséges a termelés folyamatosságához és nélkülözhetetlen a tervezett felhasználáshoz;

b)      teljes mértékben növényi, állati, mikrobiális vagy ásványi eredetűek, kivéve, ha ilyen eredetű termék vagy anyag megfelelő mennyiségben vagy minőségben nem áll rendelkezésre, vagy nincs megfelelő alternatíva;

c)       az (1) bekezdés a) pontjának első albekezdésében említett termékek esetében:

i.        felhasználásuk nélkülözhetetlen egy olyan kártevő féken tartásához, amely ellen nem áll rendelkezésre biológiai, fizikai vagy nemesítési alternatíva illetve egyéb hatásos gazdálkodási gyakorlat;

ii.       amennyiben a termék nem növényi, állati, mikrobiális vagy ásványi eredetű, valamint nem azonos a természetes formájával, kizárólag akkor engedélyezhető, ha a felhasználási feltételek kizárnak minden közvetlen kapcsolatot a növény ehető részeivel;

d)      az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett termékek esetében használatuk nélkülözhetetlen a talaj termékennyé tételéhez vagy termékenységének fenntartásához, vagy a növénykultúra meghatározott tápanyagszükségletének kielégítéséhez, illetve a meghatározott talajjavítási célok eléréséhez;

e)       az (1) bekezdés első albekezdésének c) és d) pontjában említett termékek esetében:

i.        nélkülözhetetlenek az állatok egészségének, jólétének és életképességének megőrzéséhez, hozzájárulnak az érintett állatfaj élettani és viselkedési szükségleteinek megfelelő étrendhez, vagy ezen anyagok felhasználása nélkül a takarmány előállítása vagy tartósítása nem lehetséges;

ii.       ásványi eredetű takarmány, nyomelemek, vitaminok vagy provitaminok kizárólag akkor használhatók fel, ha természetes eredetűek, kivéve ha ilyen termék vagy anyag megfelelő mennyiségben vagy minőségben nem áll rendelkezésre, vagy nincs megfelelő alternatíva;

Az (1) bekezdés második albekezdésében említett szerek és anyagok feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításában való használatának engedélyezésére a II. fejezetben meghatározott elveken felül az alábbi, összességükben értékelendő szempontok vonatkoznak:

a)       ezzel a cikkel összhangban engedélyezett alternatívák nem állnak rendelkezésre;

b)      felhasználásuk nélkül az élelmiszer előállítása vagy tartósítása, vagy az uniós jogszabályok alapján megállapított élelmezési előírásoknak való megfelelés nem lehetséges;

c)       a természetben megtalálhatók, és kizárólag mechanikai, fizikai, biológiai, enzimatikus vagy mikrobiális folyamatokon mentek keresztül, kivéve, ha ilyen forrásokból származó termékek és anyagok nem állnak rendelkezésre megfelelő mennyiségben vagy minőségben.

A vegyi úton előállított termékek és anyagok használatát szigorúan azon esetekre kell korlátozni, amikor a 4. cikk f) pontjában említett külső források használata elfogadhatatlan környezeti következményekkel járna.

(3) Általában az ökológiai termelés és különösen a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításának minősége, nyomonkövethetősége, az e rendelet előírásainak való megfelelése, továbbá a technikai fejlődéshez való alkalmazkodás biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 36. cikkel összhangban az ökológiai termelésben általában és különösen a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításában használható, az (1) bekezdésben említett termékek és anyagok engedélyezésére vagy engedélyének visszavonására vonatkozó, valamint használatával kapcsolatos kiegészítő követelmények és feltételek meghatározására.

(4) Amennyiben valamely tagállam úgy véli, hogy egy terméket vagy anyagot fel kell venni az engedélyezett termékek és anyagok (1) bekezdésben említett jegyzékébe, illetve törölni kell abból, vagy a termelési szabályokban szereplő felhasználási feltételeket módosítani szükséges, akkor a termék jegyzékbe való felvételére, abból való törlésére vagy a jegyzék módosítására vonatkozó indokokat összefoglaló dossziét juttat el hivatalos úton a Bizottság és a többi tagállam részére.

A módosítás és törlés iránti kérelmeket a tagállamok közzéteszik.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az ökológiai termelésben általában és különösen a feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításában felhasználható termékek és anyagok engedélyezéséről vagy engedélyének visszavonásáról, az ilyen termékek és anyagok engedélyezési eljárásáról, jegyzékének vezetéséről, és adott esetben azok leírásáról, összetételére vonatkozó követelményekről és felhasználásának feltételeiről. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

20. cikk.

Nem engedélyezett termékek és anyagok jelenléte

(1) Azon termékek, amelyekben a 19. cikk alapján nem engedélyezett termék vagy anyag jelenléte mutatható ki egy többek között a 2006/125/EK irányelvvel összhangban megállapított szint felett, nem hozhatók forgalomba ökológiaiként.

(2) Az ökológiai termelési és címkézési rendszer eredményessége, hatékonysága és átláthatósága érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 36. cikkel összhangban az (1) bekezdésben említett szintek megállapítása, alkalmazásának kritériumai és feltételei, valamint a szinteknek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása tekintetében.

(3) Az 1308/2013/EU rendelet 211. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, amennyiben a Bizottság az e rendelet 37. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül engedélyezi, a tagállamok nemzeti kifizetéseket nyújthatnak olyan esetben, amikor egy mezőgazdasági termelő amiatt szenved el vesztességet, hogy terméke akaratán kívül, a megfelelő óvintézkedések megtétele ellenére nem engedélyezett termékkel vagy anyaggal szennyeződött, és a terméket ennek következtében nem lehet a piacon ökológiaiként forgalomba hozni. Emellett az ilyen veszteségek teljes vagy részleges ellentételezésére a tagállamok a KAP eszközeit is használhatják.

IV. fejezet

Címkézés

21. cikk.

Az ökológiai termelésre utaló kifejezések használata

(1) E rendelet alkalmazásában egy termék akkor tekintendő ökológiai termelésre utaló kifejezéssel megjelöltnek, ha címkézésén, reklámanyagaiban vagy kereskedelmi okmányaiban a termék, annak összetevői vagy a takarmány-alapanyagok olyan kifejezésekkel vannak bemutatva, amelyek a vásárló számára azt sugallják, hogy a terméket, annak összetevőit vagy a takarmány-alapanyagokat az e rendeletben megállapított szabályokkal összhangban állították elő. Az e rendelet követelményeinek megfelelő termékek címkézésére és reklámozására az Unió egészében különösen a IV. mellékletben felsorolt kifejezések és az azokból képzett szavak vagy rövidítések – például a „bio” és az „öko” – használhatók önmagukban vagy összetételben, a mellékletben felsorolt bármely nyelven.

(2) A 2. cikk (1) bekezdésében említett termékek címkéjén, reklámanyagaiban vagy kereskedelmi okmányain nem tüntethetők fel az Unió területén és a IV. mellékletben említett nyelveken az ott említett kifejezések akkor, ha a termék nem felel meg e rendeletnek.

Nem alkalmazhatók továbbá a címkén vagy reklámban olyan kifejezések – beleértve a védjegyekben használt kifejezéseket is – vagy olyan gyakorlatok, amelyek félrevezethetik a fogyasztót azt sugallva, hogy egy termék vagy annak összetevői megfelelnek e rendeletnek.

(3) Az (1) bekezdésben említett kifejezések feldolgozott élelmiszerek tekintetében az alábbi esetekben használhatók:

a)      a kereskedelmi megnevezésben, feltéve hogy:

i.        a feldolgozott élelmiszer megfelel a II. melléklet IV. részében meghatározott termelési szabályoknak és

ii.       mezőgazdasági eredetű összetevőinek legalább 95 tömegszázaléka ökológiai;

b)      csak az összetevők felsorolásában, amennyiben a mezőgazdasági eredetű összetevők kevesebb mint 95%-a ökológiai, de azok az összetevők megfelelnek az e rendeletben előírt termelési szabályoknak.

Az első albekezdés b) pontja szerinti esetben az összetevők felsorolásában jelezni kell, hogy mely összetevők származnak ökológiai termelésből. Az ökológiai termelésre való hivatkozás csak az ökológiai termelésből származó összetevőknél szerepelhet. Az összetevők felsorolásában jelezni kell, hogy a termék összes mezőgazdasági eredetű összetevőjének mekkora százaléka ökológiai.

Az (1) bekezdésben említett kifejezéseket és az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett százalékos arányt az összetevők felsorolásában szereplő egyéb információkéval azonos színnel, mérettel és betűtípussal kell feltüntetni.

(4) A fogyasztók egyértelmű és megfelelő tájékoztatása érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a tagállamokbeli nyelvi fejleményekre figyelemmel a IV. mellékletben szereplő kifejezések felsorolásának módosítása érdekében, valamint a takarmányok és takarmány-összetevők címkézésére és összetételére vonatkozó egyedi követelmények megállapítására.

22. cikk.

Kötelező jelölések

(1) A 21. cikk (1) bekezdésében említett kifejezések használata esetén:

a)      fel kell tüntetni a címkén a legutóbbi termelési vagy feldolgozási műveletet végző gazdasági szereplőt felügyelő ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv kódszámát;

b)      az 1169/2011/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének e) pontjában szereplő meghatározásnak megfelelő előre csomagolt élelmiszerek csomagolásán fel kell tüntetni a 23. cikkben említett európai uniós ökologót.

(2) Az európai uniós ökologó használata esetén a terméket alkotó mezőgazdasági eredetű alapanyagok termelési helyét is jelezni kell a logóéval azonos mezőben az alábbi kifejezések egyikével:

a)      „EU-mezőgazdaság”, amennyiben a mezőgazdasági eredetű alapanyagot az Unióban termelték;

b)      „nem EU-mezőgazdaság”, amennyiben a mezőgazdasági eredetű alapanyagot harmadik országban állították elő;

c)      „EU-/nem EU-mezőgazdaság”, amennyiben a mezőgazdasági eredetű alapanyagok egy részét az Unióban, más részét pedig egy harmadik országban állították elő.

A „mezőgazdaság” helyett értelemszerűen állhat „akvakultúra”.

Az „EU” vagy „nem EU” megjelölés helyettesíthető vagy kiegészíthető egy ország nevével, ha a terméket alkotó valamennyi mezőgazdasági eredetű alapanyagot abban az országban termelték.

Az „EU” vagy „nem EU” megjelölés tekintetében figyelmen kívül hagyhatók azon csekély tömegű összetevők, amelyek összesített mennyisége nem haladja meg a mezőgazdasági eredetű alapanyagok össztömegének 5%-át.

A fent említett „EU” vagy „nem EU” megjelölés nem szerepelhet a termék kereskedelmi megnevezésénél feltűnőbb színnel, mérettel vagy betűtípussal.

(3) Az (1), (2) és (3) bekezdésben és a 23. cikk (3) bekezdésében említett jelöléseket szembetűnő helyen kell elhelyezni, méghozzá jól látható, tisztán olvasható és kitörölhetetlen módon.

(4) A fogyasztók egyértelmű és megfelelő tájékoztatása érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el további címkézési előírások és az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdésben, valamint a 23. cikk (3) bekezdésében említett jelölések használatára vonatkozó szabályok megállapítása érdekében.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján rendelkezik a következőkről:

a)      e cikk (1) bekezdésének a) pontjában, (2) bekezdésében és a 23. cikk (3) bekezdésében említett jelölések megjelenítésével, elrendezésével és méretével kapcsolatos konkrét, gyakorlati előírások;

b)      az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek kódszámainak kiosztása;

c)      a mezőgazdasági eredetű alapanyagok termelési helyének jelzése e cikk (2) bekezdésével és a 23. cikk (3) bekezdésével összhangban.

E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

23. cikk.

Az Európai Unió ökológiai termelésre utaló logója

(1) Az e rendeletnek megfelelő termékek címkézésén, megjelenítésében és reklámozásában használható az Európai Unió ökológiai termelésre utaló logója.

(2) Az Európai Unió ökológiai termelésre utaló logója a(z) xxx/xxxx/EU rendelet (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) 85. és 90. cikkének megfelelő hatósági tanúsítvány.

(3) Az Európai Unió ökológiai termelésre utaló logójának használata a harmadik országokból behozott termékek esetében választható. Amennyiben e logó szerepel a címkézésen, a 22. cikk (2) bekezdésében említett jelölést is fel kell tüntetni.

(4) Az Európai Unió ökológiai termelésre utaló logója az V. mellékletben szereplő mintának és az ott lefektetett szabályoknak felel meg.

(5) Az e rendeletnek megfelelő termékek címkézésén, megjelenítésében és reklámozásában használhatók nemzeti és magánlogók is.

(6) A fogyasztók egyértelmű és megfelelő tájékoztatása érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az V. mellékletben európai uniós ökologó és az arra vonatkozó szabályok módosításáról.

V. fejezet

Ökológiai tanúsítás

24. cikk.

Ökológiai tanúsítási rendszer

(1) Az ökológiai termékeket előállító, elkészítő vagy tároló, harmadik országból importáló vagy harmadik országba exportáló, illetve az Unióban forgalomba hozó gazdasági szereplők és gazdálkodói csoportok az ökológiaiként történő fogalomba hozatalt vagy az ökológiai termelésre való átállást megelőzően bejelentik tevékenységüket a tevékenység helye szerinti tagállam(ok) illetékes hatóságainál.

(2) Amennyiben egy gazdasági szereplő vagy gazdálkodói csoport alvállalkozásba adja tevékenységének egy részét harmadik félnek, mind neki, mind alvállalkozójának eleget kell tennie az (1) bekezdésnek.

(3) A gazdasági szereplőknek és a gazdálkodói csoportoknak nyilvántartást kell vezetniük az e rendelettel összhangban végzett tevékenységeikről.

(4) Az illetékes hatóságok naprakész és nyilvánosan hozzáférhető jegyzéket vezetnek az (1) bekezdéssel összhangban a tevékenységüket bejelentett gazdasági szereplők és gazdálkodói csoportok nevéről és címéről, valamint a 25. cikk (1) bekezdésében említett, számukra kiadott ökológiai tanúsítványok adatairól. A közzététel kapcsán az illetékes hatóságok betartják a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[50] értelmében a személyes adatok védelmére vonatkozó követelményeket.

(5) A tagállamok gondoskodnak az illetékes hatóságok, ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek által a(z) xxx/xxxx/EU rendelet (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) 76. cikkével összhangban kiszabható díjak nyilvánosságra hozataláról.

(6) Az ökológiai termelési és címkézési rendszer eredményessége, hatékonysága és átláthatósága érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a nyilvántartások vezetésére, valamint az e cikk (4) bekezdésében említett jegyzék és (5) bekezdésében említett díjak közzétételére vonatkozó követelményekről, továbbá a díjak alkalmazásának az illetékes hatóságok általi felügyeletéről.

(7) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az (1) bekezdésben említett bejelentés tartalma, formája és módja, valamint a (5) bekezdésben említett díjak közzététele formájának részletes meghatározása érdekében. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

25. cikk.

Ökológiai tanúsítvány

(1) A 24. cikk (1) bekezdésével összhangban a tevékenységüket bejelentett és e rendeletnek megfelelő gazdasági szereplők és gazdálkodói csoportok jogosultak ökológiai tanúsítványra. Az ökológiai tanúsítvány, amelyet lehetőleg elektronikus formában kell kiadni, tartalmazza legalább a gazdasági szereplő vagy a gazdálkodói csoport azonosítását, a tanúsítás hatálya alá tartozó termékek típusát és körét, valamint a tanúsítvány érvényességi időszakát.

(2) Az ökológiai tanúsítvány a(z) xxx/xxxx/EU rendelet (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) 85. és 86. cikkének értelmében vett hatósági tanúsítvány.

(3) Egy gazdasági szereplő vagy gazdálkodói csoport ugyanazon termékcsoport vonatkozásában nem jogosult több, különböző ellenőrző hatóságok vagy ellenőrző szervek által kiállított ökológiai tanúsítvány birtoklására, még akkor sem, ha az előállítás, elkészítés és forgalmazás több szakaszával is foglalkozik.

(4) Egy gazdálkodói csoport tagjai nem jogosultak egyéni ökológiai tanúsítvány birtoklására azon tevékenységek vonatkozásában, amelyre a csoport tanúsítással rendelkezik.

(5) A gazdasági szereplők kötelesek rendszeresen ellenőrizni beszállítóik ökológiai tanúsítványait.

(6) Az ökológiai termelési és címkézési rendszer eredményessége, hatékonysága és átláthatósága érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 36. cikkel összhangban a (3) bekezdésben említett termékcsoportok meghatározására szolgáló kritériumok tekintetében.

26. cikk.

Gazdálkodói csoportok

(1) Minden gazdálkodói csoport létrehoz egy belső ellenőrzési rendszert. Ez a rendszer azon dokumentált ellenőrzési tevékenységeket és eljárásokat foglalja magában, amelyek alapján egy adott személy vagy szerv a csoport minden egyes tagja tekintetében elvégzi az e rendeletnek való megfelelés ellenőrzését.

(2) Az (1) bekezdésben említett belső ellenőrzési rendszer olyan felépítésbeli vagy működési hiányossága, amely kihat az ökológiai termékek megbízhatóságára, különösen a csoport egyes tagjainak meg nem felelése kiszűrésének és orvoslásának elmulasztása indokot szolgáltathat a csoport ökológiai tanúsítványának visszavonására.

(3) A gazdálkodói csoportok tanúsítása eredményességének és hatékonyságának garantálása érdekében a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 36. cikkel összhangban a gazdálkodói csoportok egyes tagjaira háruló felelősségek meghatározása, a gazdálkodói csoport összetétele, létszáma, a csoport által előállítható termékek kategóriái, a csoportban való részvétel feltételei, a csoport belső ellenőrzési rendszerének felépítése és működése, többek között az elvégzendő ellenőrzések köre, tartalma és gyakorisága tekintetében.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a gazdálkodói csoportok és az illetékes hatóságok, az ellenőrző hatóság(ok), ellenőrző szervek, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti információcsere módjáról. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

VI. fejezet

Harmadik országokkal folytatott kereskedelem

27. cikk.

Ökológiai termékek exportja

(1) Kizárólag az e rendeletnek megfelelő termékek exportálhatók ökológiaiként és viselhetik az Európai Unió ökológiai termelésre utaló logóját.

Ennek ellenére a 31. cikkel összhangban elismert harmadik országokba exportálható ökológiaiként olyan termék, amelyik az adott harmadik országban érvényes ökológiai forgalombahozatali követelményeknek felel meg.

(2) A harmadik országokba irányuló kivitel tekintetében a gazdasági szereplők egyenlőtlen feltételekkel való szembesülésének elkerülése érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az ökológiai termékeknek a 31. cikkel összhangban elismert harmadik országokba irányuló exportjára vonatkozó egyedi szabályok megállapítására.

(3) A gazdasági szereplők közötti verseny igazságossága érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a harmadik országok vámhatóságainak bemutatandó iratokról, különösen az ökológiai termékek lehetőleg elektronikus formátumú exportbizonyítványairól, amelyek igazolják, hogy a termék megfelel e rendeletnek.

28. cikk.

Ökológiai termékek importja

(1) Harmadik országból az Unióba akkor importálható egy termék ökológiaiként való forgalomba hozatal céljára, ha teljesülnek a következő feltételek:

a)      a termék a 2. cikk (1) bekezdése szerinti ökológiai termék;

b)      a termék:

i.        megfelel a II., a III. és a IV. fejezet követelményeinek, továbbá minden érintett gazdasági szereplő - a harmadik országbeli exportőrt is beleértve - a 29. cikknek megfelelően elismert ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv felügyelete alatt áll; vagy

ii.       a következőkkel összhangban elismert harmadik országból származik:

– a 30. cikk; vagy

– a 31. cikk;

c)      a harmadik országbeli gazdasági szereplők mindenkor az importőr vagy a nemzeti hatóságok rendelkezésére tudják bocsátani az ökológiai termék nyomonkövethetőségének biztosítását szolgáló legutóbbi ellenőrzést végrehajtó szereplőt azonosító adatokat.

(2) Az Unió piacán ökológiaiként forgalomba hozandó importált termékek nyomonkövethetőségének biztosítása érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az importhoz szükséges, lehetőleg elektronikus formátumban kiállított dokumentumokról.

(3) Az ökológiai termékek Unióba való behozatalára vonatkozó feltételek és intézkedések érvényesülését a határállomásokon a(z) xxx/xxxx/EU rendelet (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) 45. cikke (1) bekezdésének megfelelően ellenőrzik. Az említett rendelet 47. cikkének (3) bekezdésében említett fizikai ellenőrzéseket az e rendeletnek való meg nem felelés kockázata szerinti gyakorisággal kell elvégezni.

29. cikk.

Az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek elismerése

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a (7) bekezdés alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott követelményeknek megfelelő, a harmadik országokban ellenőrzések végzésére jogosult ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek elismeréséről, elismerésének visszavonásáról, illetve jegyzékének összeállításáról. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

(2) Az ellenőrző szerveket az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozás szerinti megfelelő harmonizált szabvány (Megfelelőségértékelés: Termékek, folyamatok és szolgáltatások tanúsítását végző szervezetekre vonatkozó követelmények) alapján kell akkreditálni.

(3) A (2) bekezdésben említett akkreditációt kizárólag az alábbi szervek adhatják meg:

a)      az Unión belül egy nemzeti akkreditáló testület a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban[51]; vagy

b)      az Unión kívül a Nemzetközi Akkreditálási Fórum égisze alatt létrejött többoldalú elismerési megállapodást aláírt akkreditáló testület.

(4) Az elismerés iránti kérelmek elbírálása során a Bizottság felkéri az ellenőrző hatóságot vagy ellenőrző szervet, hogy minden szükséges tájékoztatást adjon meg.

Az elismert ellenőrző szervek vagy ellenőrző hatóságok benyújtják az akkreditációs szerv által kiállított tanúsítványt illetve az illetékes hatóság által készített értékelő jelentést, és adott esetben a rendszeres helyszíni értékelésekről, felügyeletről és többéves újraértékelésről szóló jelentéseket.

(5) A Bizottság a (4) bekezdésben említett információk alapján az elismerés rendszeres felülvizsgálata révén biztosítja az elismert ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek megfelelő felügyeletét. E felülvizsgálat céljából a Bizottság kiegészítő adatokat kérhet az akkreditáló szervektől vagy adott esetben az illetékes hatóságoktól.

(6) A felügyelet jellegét a meg nem felelés kockázatának értékelése alapján kell meghatározni.

(7) Az elismerési és felügyeleti eljárások átláthatósága érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az elismerés feltételei, az elismerés visszavonásának feltételei, az (1) bekezdésben említett ellenőrző hatóságokkal és ellenőrző szervekkel szemben támasztott követelmények, valamint a Bizottság általi felügyelet gyakorlása, azon belül a helyszíni vizsgálatok tekintetében.

(8) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az e cikk szerinti elismerés keretében importált ökológiai termékek megbízhatóságára kiható meg nem felelés vagy annak gyanúja esetén alkalmazandó intézkedésekről. Ezen intézkedések között szerepelhet az ökológiai termékek megbízhatóságának az Unión belüli forgalomba hozatalt megelőző ellenőrzése, és adott esetben egy terméknek az Unióban ökológiaiként történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély felfüggesztése. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

(9) Kellően indokolt és sürgős esetekben, amikor fel kell lépni valamely tisztességtelen vagy az ökológiai termelés elveivel és szabályozásával összeegyeztethetetlen gyakorlattal szemben, meg kell őrizni a fogyasztók bizalmát vagy fenn kell tartani a gazdasági szereplők közötti verseny igazságosságát, a Bizottság a 37. cikk (3) bekezdésében említett eljárással azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási aktusokat fogadhat el az e cikk (8) bekezdésében említett intézkedések meghozatala, vagy az e cikk (1) bekezdésében említett ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek elismerésének visszavonása érdekében.

30. cikk.

Kereskedelmi megállapodás szerinti egyenértékűség

A 28. cikk (1) bekezdése b) pontja ii. alpontjának első francia bekezdésében említett elismert harmadik ország olyan ország lehet, amelynek termelési rendszeréről egy kereskedelmi megállapodás keretében megállapítást nyert, hogy céljai és elvei ugyanazok, továbbá szabályainak végrehajtása a megfelelés tekintetében ugyanolyan szintű garanciát nyújt, mint az Unió esetében.

31. cikk.

A 834/2007/EK rendelet szerinti egyenértékűség

(1) A 28. cikk (1) bekezdése b) pontja ii. alpontjának második francia bekezdésében említett elismert harmadik ország olyan ország, amelyet a 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) bekezdése vagy a 40. cikkében említett átmeneti intézkedés értelmében az egyenértékűség szempontjából elismertek.

A harmadik országoknak az első albekezdésben említett elismerése [e rendelet alkalmazásának kezdetétől számított 5 év elteltével, a megfelelő dátum beillesztendő]-án/-én jár le.

(2) Az (1) bekezdésben említett harmadik országok minden év március 31-ig jelentést juttatnak el a Bizottsághoz az általuk hozott ellenőrző intézkedések alkalmazásáról és végrehajtásáról, mely éves jelentések alapján a Bizottság a tagállamok segítségével ellátja az elismert harmadik országok felügyeletét az elismerés rendszeres felülvizsgálata révén. A felügyelet jellegét a meg nem felelés kockázatának értékelése alapján kell meghatározni.

(3) Az (1) bekezdésben említett harmadik országokban ellenőrzéseket végző ellenőrző szerveket az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozás szerinti megfelelő harmonizált szabvány (Megfelelőségértékelés: Termékek, folyamatok és szolgáltatások tanúsítását végző szervezetekre vonatkozó követelmények) alapján kell akkreditálni. Amennyiben az akkreditációt nem Unión belüli nemzeti akkreditáló testület adja meg a 765/2008/EK rendelet rendelkezéseinek megfelelően, akkor azt az Unión kívül kizárólag a Nemzetközi Akkreditálási Fórum égisze alatt létrejött többoldalú elismerési megállapodást aláírt akkreditáló testület adhatja meg.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktus révén meghatározza a harmadik országok (1) bekezdés szerinti jegyzékét, amit a későbbiekben végrehajtási aktusok útján módosíthat. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

(5) A harmadik országokról vezetett, a (4) bekezdésben említett jegyzék kezelése érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a harmadik országok által a Bizottsághoz az elismerésük felügyelete érdekében eljuttatandó információk, valamint az említett felügyeletnek az akár helyszíni ellenőrzések formájában történő gyakorlása tekintetében.

(6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az e cikk szerinti harmadik országokból importált ökológiai termékek megbízhatóságára kiható meg nem felelés vagy annak gyanúja esetén alkalmazandó intézkedésekről. Ezen intézkedések között szerepelhet az ökológiai termékek megbízhatóságának az Unión belüli forgalomba hozatalt megelőző ellenőrzése, és adott esetben egy terméknek az Unióban ökológiaiként történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély felfüggesztése. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

VII. fejezet

Általános rendelkezések

1. szakasz

Az ökológiai termékek szabad mozgása

32. cikk.

Az ökológiai termékek tiltástól és korlátozástól mentes forgalmazása

(1) Az illetékes hatóságok, az ellenőrző hatóságok és az ellenőrző szervek egy termék előállításával, címkézésével, illetve megjelenítésével kapcsolatos okokból nem tilthatják meg és nem is korlátozhatják olyan ökológiai termék forgalmazását, amelyet egy másik tagállam ellenőrző hatósága vagy ellenőrző szerve ellenőrzött, amennyiben az adott termék megfelel e rendeletnek. Különösen nem végezhetők a(z) xxx/xxxx/EU rendeletben (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) előírtakon felül más hatósági ellenőrzések vagy tevékenységek, és nem szedhetők be az említett rendelet 76. cikkében előírtakon túli ellenőrzési vagy hatósági díjak.

(2) Az egységes piac és a tagállamok közötti kereskedelem zavartalan működésének biztosítása érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az ökológiai termékeknek az e cikk (1) bekezdésének megfelelő szabad mozgása tekintetében.

2. szakasz

Tájékoztatás és jelentéstétel

33. cikk.

Az ökológiai ágazattal és annak forgalmával kapcsolatos tájékoztatás

(1) A tagállamok évente továbbítják a Bizottsághoz az e rendelet végrehajtásához és alkalmazásának nyomonkövetéséhez szükséges információkat.

(2) Az (1) bekezdésben említett információk jellegéről, továbbításának módjáról és határidejéről a Bizottság végrehajtási jogi aktusokban rendelkezik. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

34. cikk.

Az illetékes hatóságokra, ellenőrző hatóságokra és ellenőrző szervekre vonatkozó információk

(1) A tagállamok naprakész jegyzéket vezetnek a következőkről:

a)      az illetékes hatóságok neve és címe;

b)      az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek neve, címe és kódszáma.

Az első bekezdés b) pontjában említett jegyzéket a tagállamok nyilvánosságra hozzák.

(2) A Bizottság évente közzéteszi az interneten az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek első bekezdés b) pontjában említett jegyzékét.

35. cikk.

Jelentéstétel

A Bizottság 2021. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ökológiai eredetű növényi szaporítóanyagok és tenyésztésre alkalmas állatok rendelkezésre állásával kapcsolatos helyzetről.

VIII. fejezet

Eljárási, átmeneti és záró rendelkezések

1. szakasz

Eljárási rendelkezések

36. cikk.

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(3) A Bizottság egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(4) A […..]nak megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az arról szóló értesítéstől számított két hónapos időszakon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha ezen időszak lejárta előtt mind az Európai Parlament, mind a Tanács tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem kíván kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére az említett időszak két hónappal meghosszabbodik.

37. cikk.

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját az ökológiai termeléssel foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendeletnek az 5. cikkével összhangban értelmezett 8. cikkét kell alkalmazni.

2. szakasz

Hatályon kívül helyezés, módosítások, átmeneti és záró rendelkezések

38. cikk.

Hatályon kívül helyezés

A 834/2007/EK rendelet hatályát veszti.

Ugyanakkor e rendelet 42. cikkének megfelelően a 834/2007/EK rendelet továbbra is alkalmazandó a harmadik országok által benyújtott, függőben lévő elismerési kérelmek elbírálása tekintetében.

39. cikk

Az ökológiai gazdálkodásra való átállásra vonatkozó átmeneti intézkedések

A régi szabályozási keretről az újra való áttérés elősegítése érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 8. cikk (3) bekezdésétől való eltérés megadásáról azon mezőgazdasági termelők számára, akik e rendelet hatálybalépését megelőzően megkezdték az átállást.

40. cikk

A növényi szaporítóanyagok eredetére, a tenyésztésre szánt állatok származására és a tenyésztett víziállatok fiatal állományának származására vonatkozó átmeneti rendelkezések

A növényi szaporítóanyagok eredete tekintetében a 834/2007/EK rendelet 12. cikke (1) bekezdésének i) pontjában, a tenyésztésre szánt állatok származása tekintetében a 834/2007/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja i. alpontjában, illetve a tenyésztett víziállatok fiatal állományának származása tekintetében a 834/2007/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja ii. alpontjában előírt szabályokról, valamint az említett rendelet 22. cikke értelmében a Bizottság által engedélyezett kivételekről az e rendelet 10. cikkének (1) és 11. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a növényekre és növényi termékekre, valamint az állatállományokra, a tengeri moszatokra és a tenyésztett víziállatokra vonatkozó új termelési szabályokra való áttérés zökkenőmentessége érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az ökológiai termelésben használható növényi szaporítóanyagok, tenyésztésre szánt élő állatok és az ökológiai termelésben használható tenyésztett víziállatok fiatal állománya rendelkezésre állásának biztosításához szükséges kivételek engedélyezéséről. Az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazhatósága 2021. december 31-én megszűnik.

41. cikk.

A 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (3) bekezdése értelmében elismert ellenőrző hatóságokra és ellenőrző szervekre vonatkozó átmeneti intézkedések

(1) Az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szerveknek a 834/2007/EK rendelet 33. cikke (3) bekezdése szerinti elismerése legkésőbb [2018. december 31-én] lejár.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktus révén meghatározza a 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (3) bekezdése értelmében elismert ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek jegyzékét, és azt végrehajtási aktusok útján módosíthatja. E végrehajtási jogi aktusokat a 37. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

(3) Az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek (2) bekezdésben említett jegyzékének kezelése érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el az ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek által elismerésük felügyelete érdekében a Bizottsághoz eljuttatandó információk, valamint az említett felügyeletnek az akár helyszíni ellenőrzések formájában történő gyakorlása tekintetében.

42. cikk.

A 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) bekezdése értelmében harmadik országok által benyújtott kérelmekre vonatkozó átmeneti intézkedések

(1) A Bizottság elvégzi a 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) bekezdése értelmében harmadik országok által benyújtott, e rendelet hatálybalépésekor még függőben lévő kérelmek elbírálását. E kérelmek elbírálására a 834/2007/EK rendelet előírásai vonatkoznak.

(2) Az (1) bekezdésben említett kérelmek elbírálásának megkönnyítése érdekében a Bizottság a 36. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a vizsgálattal kapcsolatos eljárási szabályok és a harmadik országok által benyújtandó információk meghatározása tekintetében.

43. cikk.

A 834/2007/EK rendelettel összhangban előállított ökológiai termékek készleteire vonatkozó átmeneti szabályok

A 834/2007/EK rendelettel összhangban előállított és 2017. július 1. előtt forgalomba hozott termékek a készlet erejéig az említett időpont után is forgalomba hozhatók.

44. cikk.

A […][hatósági ellenőrzésekről szóló] rendelet módosítása

A(z) xxx/xxxx/EU rendelet (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) a következőképpen módosul:

1.           A 2. cikk 38. és 39. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„38. „felhatalmazással rendelkező szervezet”: olyan harmadik fél, amelyre az illetékes hatóság egyes hatósági ellenőrzési feladatokat vagy más hatósági tevékenységet ruházott át;

39. „az ökológiai termelést és az ökológiai termékek címkézését ellenőrző hatóság”: olyan tagállami közigazgatási szervezet, amelyre az illetékes hatóságok teljesen vagy részben átruházták az 1. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett uniós szabályozás alkalmazásához kapcsolódó hatásköreiket, adott esetben ideértve egy harmadik ország megfelelő hatóságát vagy egy harmadik országban működő megfelelő hatóságot;”.

2.           A 3. cikk a következőképpen módosul:

a) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az 1. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett szabályoknak való megfelelés ellenőrzéséért felelős illetékes hatóságok átruházhatnak egyes hatósági ellenőrzési feladatokat vagy egyéb hatósági tevékenységeket az ökológiai termelést és az ökológiai termékek címkézését ellenőrző hatóságra vagy hatóságokra. Ilyen esetben az egyes hatóságokhoz kódszámot kell rendelniük.”;

b)       a (4) bekezdés c) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„c) a (3) bekezdésben említett, az ökológiai termelést és az ökológiai termékek címkézését ellenőrző hatóságok;”.

3.           A 23. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk

Az illetékes hatóságok által az ökológiai termékekhez, valamint az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekhez, oltalom alatt álló földrajzi jelzésekhez és hagyományos különleges termékekhez kapcsolódóan végzett hatósági ellenőrzésekre és az általuk hozandó intézkedésekre vonatkozó különös szabályok

(1) Az 1. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett szabályok tekintetében a hatóságok:

a) az ökológiai termékek megbízhatóságára kiható, az előállítás, a forgalmazás vagy az export bármely szakaszában bekövetkezett meg nem felelés esetén, különösen tiltott vagy nem engedélyezett anyagok és módszerek használata, illetve az ökológiai és nem ökológiai termékek keveredése estén gondoskodnak arról, hogy az érintett tétel vagy gyártási sorozat darabjainak címkéjén és reklámjában ne szerepelhessen az ökológiai termelésre való utalás;

b) ismételt vagy továbbra is fennálló meg nem felelés esetén az e bekezdés a) pontjában említett intézkedéseken felül a(z) [ökológiai termelésről szóló] európai parlamenti és tanácsi rendelet* 3. cikkének 6. és 7. pontjában meghatározott érintett gazdasági szereplők illetve gazdálkodói csoportok számára megtiltják az ökológiai termelésre utaló jelzéssel ellátott termékek forgalmazását, ökológiai tanúsítványukat pedig felfüggesztik vagy visszavonják.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 139. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az 1. cikk (2) bekezdésének j) és k) pontjában említett szabályoknak való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzések és hatósági tevékenységek végzésére, valamint a hatósági ellenőrzéseket és egyéb hatósági tevékenységeket követően az illetékes hatóságok által meghozandó intézkedésekre vonatkozó szabályokról.

(3) Az 1. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett szabályok tekintetében a (2) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a következőkről rendelkeznek:

a) az illetékes hatóságok konkrét feladatai és felelősségi köre a 4., a 8. és 9. cikkben, a 10. cikk (1) bekezdésében, a 11–13. cikkben, a 34. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint a 36. cikkben meghatározottakon felül, a felhatalmazással rendelkező szervezetek jóváhagyása és felülvizsgálata tekintetében a 25., 26., 28., 29., 30. és 32. cikkben meghatározottakon felül, a hatósági tanúsítás tekintetében pedig a 85–90. cikkben meghatározottakon felül;

b) a 8. cikk (1) bekezdésében említetteken felüli további követelmények a kockázatértékelés, valamint a hatósági ellenőrzések és adott esetben a mintavétel gyakoriságának meghatározása tekintetében, figyelembe véve a meg nem felelés előfordulásának kockázatát;

c) a gazdasági szereplők hatósági ellenőrzésének gyakorisága, valamint azon feltételek és körülmények, amelyek mellett egy piaci szereplő bizonyos hatósági ellenőrzések alól mentesíthető;

d) a 13. cikkben és a 33. cikk (1)–(5) bekezdésében említetteken felüli hatósági ellenőrzési módszerek és technikák, valamint különleges követelmények megállapítása az ökológiai termékeknek az előállítás, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában való nyomonkövethetőségét és az 1. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett szabályoknak való megfelelését szolgáló hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozóan;

e) a meg nem felelés gyanúja esetén alkalmazandó, a 134. cikk (2) és (3) bekezdésében előírtakon felüli fellépések és intézkedések, a 135. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említetteken túli szempontok, a meg nem felelés esetében a 135. cikk (2) bekezdésében és e cikk (1) bekezdésében említetteken felüli intézkedések;

f) a 4. cikk (1) bekezdésének f) pontjában előírtakon felüli követelmények a hatósági ellenőrzések végzéséhez szükséges létesítmények és felszerelés tekintetében, valamint a 25., 26., 28., 29., és 30–32. cikkekben említetteken felüli feltételek és követelmények a hatósági ellenőrzési feladatok és egyéb hatósági tevékenységek felhatalmazással rendelkező szervezetekre történő átruházásával kapcsolatban;

g) a hatósági ellenőrzéseket és más hatósági tevékenységeket végző illetékes hatóságoknak, az ellenőrző szerveknek és a felhatalmazással rendelkező szervezeteknek a 12., 28. és 31. cikkben meghatározottakon felüli jelentéstételi kötelezettségei;

h) a IV. címben előírt közigazgatási segítségnyújtási mechanizmusok beindítására és működésére vonatkozó különleges kritériumok és feltételek, ideértve a meg nem felelésekkel kapcsolatos és a meg nem felelés valószínűségére vonatkozó adatok megosztását az illetékes hatóságok, az ellenőrző hatóságok és a felhatalmazással rendelkező szervezetek között.

(4) Az 1. cikk (2) bekezdésének k) pontjában említett szabályok tekintetében a (3) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a következőkről rendelkeznek:

a) a termékleírásoknak és címkézési követelményeknek való megfelelés vizsgálatát célzó hatósági ellenőrzésekre vonatkozó, a 11. és 13. cikkben említetteken felüli követelmények, módszerek és technikák;

b) az 1. cikk (2) bekezdésének k) pontjában említett szabályok alkalmazási körébe tartozó termékek nyomon követhetőségének az előállítás, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában történő biztosítását, valamint a szabályoknak való megfelelés biztosítását célzó hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozó, a 13. cikkben említetteken felüli módszerek és technikák;

c) a 107. cikk (1) bekezdésében előírt többéves nemzeti ellenőrzési terv egyes részeinek elkészítésére vonatkozó, a 108. cikkben előírtakon felüli különleges követelmények és különleges tartalom, valamint a 112. cikkben előírt jelentés további konkrét tartalma;

d) a IV. címben előírt közigazgatási segítségnyújtási mechanizmusok igénybevételére vonatkozó különleges kritériumok és feltételek;

e) a 135. cikk (2) bekezdésében említetteken felül a jogsértés, továbbá a súlyos vagy ismétlődő jogsértés esetén hozandó különleges intézkedések.

(5) A (3) és (4) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok adott esetben eltérnek az e rendelet ugyanezen bekezdéseiben említett rendelkezésektől.

*HL L […]., […]., […]. o.”

4.           A 128. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A d), e), g), h) és j) pont kivételével az 1. cikk (2) bekezdésében említett szabályok hatálya alá tartozó területeken a Bizottság végrehajtási aktusok útján elismerheti, hogy egy harmadik országban vagy annak adott régióiban alkalmazott intézkedések egyenértékűek az említett szabályokban meghatározott követelményekkel a következők alapján:

a) az érintett harmadik ország által a 124. cikk (1) bekezdésének megfelelően szolgáltatott információk és adatok alapos vizsgálata;

b) adott esetben a 119. cikk (1) bekezdésének megfelelően végzett ellenőrzés kielégítő eredménye;

E végrehajtási jogi aktusokat a 141. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.”

5.           A 141. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Bizottság munkáját a 178/2002/EK rendelet 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottságnak minősül. Az e rendelet 1. cikke (2) bekezdésének j) pontjában említett területet érintő intézkedésekkel kapcsolatban a Bizottság munkáját a(z) [ökológiai termelésről szóló]/EU rendelet 37. cikkének (1) bekezdése által létrehozott, az ökológiai termeléssel foglalkozó bizottság segíti.”

45. cikk.

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2017. július 1-jétől[52] kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök […]                                                                […]

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

              1.1.    A javaslat/kezdeményezés címe

              1.2.    A tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)

              1.3.    A javaslat/kezdeményezés típusa

              1.4.    Célkitűzés(ek)

              1.5.    A javaslat/kezdeményezés indoklása

              1.6.    Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

              1.7.    Tervezett irányítási módszer(ek)

2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

              2.1.    A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

              2.2.    Irányítási és kontrollrendszer

              2.3.    A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

              3.1.    A többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik a kiadások?

              3.2.    A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

              3.2.2. Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.3. Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

              3.2.5. Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

              3.3.    A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1.        A javaslat/kezdeményezés címe

az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről, valamint a(z) xxx/xxx európai parlamenti és tanácsi rendelet [a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet] módosításáról és a 834/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

1.2.        A tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)[53]

1.3.        A javaslat/kezdeményezés típusa

¨A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul

¨A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedésre irányul[54]

¨A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul

X A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított intézkedésre irányul

1.4.        Célkitűzés(ek)

1.4.1.     A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzés(ek)

A javaslat az Európa 2020 - Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája politikai prioritásainak megvalósításához kíván hozzájárulni, különösen a tudásra és az innovációra épülő, magas foglalkoztatottsággal és szociális és területi kohézióval jellemezhető versenyképes gazdaság kialakítása, valamint az erőforráshatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való elmozdulás területén. Konkrét célkitűzés(ek) és a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

A javaslat konkrét céljai:

- felszámolni az Unióban az ökológiai termelés bővülésének akadályait,

- igazságos versenyt biztosítani a mezőgazdasági termelők és piaci szereplők szempontjából, javítani a belső piac működését,

- megőrizni vagy fokozni a fogyasztók bizalmát az ökológiai termékek iránt.

A közös agrárpolitika (KAP) 2014–2020-ra vonatkozó közös monitoring- és értékelési keretével (CMEF)[55] összhangban a javaslat a következő általános célokat szolgálja: a KAP első pillérén belül „a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az éghajlatváltozással összefüggő fellépések” - (többnyire környezeti) közjavak biztosítása, az éghajlatváltozás mérséklése és alkalmazkodás, „fenntartható élelmiszer-termelés” - a fogyasztók elvárásainak való megfelelés, a mezőgazdasági ágazat versenyképességének javítása, az élelmiszerláncban betöltött szerepének fokozása;

Ezenfelül „a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az éghajlatváltozással összefüggő fellépések” általános célon belül a KAP II. pillérébe tartozó cél, az ökoszisztémák állapotának helyreállítása, megőrzése és javítása (4. prioritás) is megvalósul a javaslat által.

A javaslat egyaránt kapcsolódik a KAP első (közvetlen kifizetések és piacok) és második pillére (vidékfejlesztés) által támogatott intézkedésekhez.

A tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tatozó érintett tevékenység: 05 04 Vidékfejlesztés (továbbá 05 02 A mezőgazdasági piacokon történő intervenciók és 05 03 Közvetlen támogatások).

1.4.2.     Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/célcsoportokra.

A fogyasztói bizalom erősödésének köszönhetően kedvező piaci kilátások, a biotermékek ára jól alakul, újabb szereplők lépnek be a piacra.

A kivételek megszűnésével javul az inputok minősége, pl. nő az ökológiai módszerekkel előállított vetőmagok kínálata;

Az egyszerűbb és érthetőbb termelési szabályok vonzóbbá teszik az ágazatot.

A verseny kiegyenlítettebbé válik a nagyobb összhangnak és az egyszerűbb és érthetőbb szabályoknak köszönhetően, a harmadik országok egyenértékűsége helyett az ellenőrző szervek elismerése válik meghatározóvá.

A fogyasztói bizalom erősödik, mivel az összehangolt termelési szabályok figyelembe veszik az újabb társadalmi igényeket (állatjólét, a feldolgozók és a kereskedők környezetközpontú irányítási rendszereket alkalmaznak).

A kockázatalapú megközelítésnek köszönhetően javul az ellenőrzések hatékonysága és eredményessége, a megbízhatóbb behozatali rendszer keretében jobban megelőzhető a csalás.

Tüntesse fel a javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

A közös monitoring- és értékelési keret szerinti főbb eredménymutatók:

- az ökológiai gazdálkodásba bevont földterület aránya a teljes mezőgazdasági hasznosítású földterületen belül;

- az ökológiai módszerekkel tartott állatállomány aránya a teljes állatállományon belül.

A főbb hatásmutatók:

- az ökológiai gazdálkodásba bevont földterület nagysága (átállásban lévő és teljes mértékben ökológiai);

- az ökológiai tanúsítvánnyal rendelkező gazdasági szereplők száma.

A rendelet kapcsán a következő kiegészítő mutatók alakulását is nyomon kell követni:

- állatállomány (ökológiai tartásban lévő állatok száma, ilyen állati eredetű termékek mennyisége);

- haszonnövény-termesztés és -feldolgozás (a gazdasági szereplők száma és a termelés értéke/volumene gazdasági tevékenységek szerinti bontásban);

- az alkalmazott és a megszüntetett kivételek száma;

- az uniós ökologó ismertsége és megbízhatósága (Eurobarométer-felmérés).

1.5.        A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.5.1.     Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)

A jogi keret alapvető célja, vagyis az ökológiai termelés fenntartható fejlődése, még nem valósult meg teljes mértékben. Emiatt a mezőgazdasági termelők és a gazdasági szereplők lehetőségektől esnek el (az ökológiai gazdálkodásba bevont földterület az utóbbi két évtizedben csak kétszeresére nőtt, míg a piac időközben négyszeresére), ez korlátozhatja az ökológiai termékek piacának bővülését, ezáltal az ökológiai termeléssel járó környezeti előnyök megjelenését.

A fő okok: az uniós ökológiai termelés fejlődését akadályozó szabályozási és nem szabályozási környezet; a fogyasztói bizalom csökkenésének veszélye, mivel a sok kivétel rontja az ökológiai termelésre vonatkozó szabályok hitelességét, és az ellenőrzési és behozatali rendszer hiányosságai miatt több csalásra is sor került; az uniós és a harmadik országbeli piaci szereplők között kiegyenlítetlen a verseny; a vonatkozó jogszabályok felépítése és végrehajtása tökéletlen, a joghézagok és az eltérő értelmezések miatt akadozik a belső piac működése.

1.5.2.     Az uniós részvételből adódó többletérték

Ez a javaslat a közös agrárpolitika keretében korábban megállapított minőségrendszer naprakésszé tételére irányul.

A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek előállítása és kereskedelme, illetve a belső piac működése az Unió hatáskörébe tartozó kérdések. Mindkettő a tagállamokkal megosztott hatáskörbe tartozik.

Egy uniós rendszer működtetése sokkal hatékonyabb, mint 28 nemzeti rendszeré, továbbá erősebb és következetesebb álláspontot biztosít a nemzetközi kereskedelmi partnerekkel szemben, javítva az Unió tárgyalási pozícióját.

Az európai uniós ökologó olyan termékeket jelez, amelyek megfelelnek az Unió egészében érvényes egységes szabályoknak.

További harmonizációra van azonban szükség a következő területeken: a kivételek alkalmazása, az ökológiai termelés megbízhatósága, a nem engedélyezett szermaradványok jelenléte elleni fellépés egységessége.

1.5.3.     Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

Az EU ökológiai gazdálkodási jogszabályait 2013-ban külső értékelésnek vetették alá.[56] Ez különösen a termelési szabályok megfelelőségét és az ellenőrzési, behozatali és címkézési keretrendszert vizsgálta. Az értékelés szerint az ökológiai termelést szabályozó keret nagyrészt megfelel az általános céloknak. Néhány hiányosságra azonban rámutatott, amelyek kapcsán kiigazításokra irányuló javaslatokat fogalmazott meg. E jogalkotási javaslat ezek figyelembevételével készült.

Az Európai Számvevőszék megvizsgálta az ökológiai termékek előállítására, feldolgozására, forgalmazására és behozatalára vonatkozóan a 834/2007/EK tanácsi rendeletben előírt ellenőrzési rendszer hatékonyságát. A vizsgálat eredményét a Számvevőszék 9/2012. sz. különjelentése tartalmazza, amely számos hiányosságra felhívta a figyelmet, és élt a kiigazítási lehetőségekre vonatkozó javaslatokkal, amelyeket szintén figyelembe vettünk.

1.5.4.     Egyéb pénzügyi eszközökkel való összeegyeztethetőség és lehetséges szinergia

A javaslat illeszkedik az új közös agrárpolitikába, összhangban van egyebek mellett a közvetlen kifizetésekre vonatkozó új rendelettel[57], amely alapján az ökológiai gazdaságok ún. „kizöldítési” kifizetésben részesülnek, valamint az új vidékfejlesztési rendelettel[58], amely előír kifejezetten az ökológiai gazdálkodásnak kedvező intézkedéseket, továbbá az új közös halászati politikával is.

A javaslat emellett a takarmány- és élelmiszerágazati hatósági ellenőrzésekről szóló új rendeletre irányuló javaslattal és az intelligens szabályozás elvével is összeegyeztethető.

1.6.        Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

¨ A javaslat/kezdeményezés határozott időtartamra vonatkozik

– ¨  A javaslat/kezdeményezés időtartama: ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig

– ¨  Pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig

X A javaslat/kezdeményezés határozatlan időtartamra vonatkozik

– Beindítási időszak: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig

– azt követően: rendes ütem.

1.7.        Tervezett irányítási módszer(ek)[59]

a Bizottság általi közvetlen irányítás

– X a Bizottság szervezeti egységein keresztül, ideértve az uniós küldöttségek személyzetét

– ¨  végrehajtó ügynökségen keresztül

X Megosztott irányítás a tagállamokkal

¨ Közvetett irányítás, a végrehajtási feladatokat az alábbiaknak delegálva:

– ¨ harmadik országok vagy az általuk kijelölt szervek

– ¨ nemzetközi szervezetek és ügynökségeik (nevezze meg)

– ¨ az EBB és az Európai Beruházási Alap

– ¨ a költségvetési rendelet 208. és 209. cikkében említett szervek

– ¨ közjogi szervek

– ¨ magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szervek, olyan mértékben, amennyiben megfelelő pénzügyi garanciákat nyújtanak;

– ¨ a valamely tagállam magánjoga alapján működő, köz- és magánszféra közötti partnerség végrehajtásával megbízott és megfelelő pénzügyi garanciákat nyújtó szervek;

– ¨ az EUSZ V. címének értelmében a KKBP terén konkrét fellépések végrehajtásával megbízott, és a vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározott személyek.

– Egynél több irányítási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések

2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

2.1.        A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Ismertesse a rendelkezések gyakoriságát és feltételeit.

A tagállamok évente eljuttatják a Bizottsághoz az e rendelet alkalmazásához és végrehajtásának nyomonkövetéséhez szükséges információkat. Ezen felül a tagállamok évente tájékoztatják a Bizottságot az ökológiai termelésre vonatkozó követelményeknek való megfelelés ellenőrzéséről a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet szerinti többéves nemzeti ellenőrzési terv és éves jelentések keretében.

Az egyenértékűség tekintetében elismert harmadik országok, valamint az ökológiai termékek Unióba való behozatala kapcsán elismert megfelelő ellenőrző szervek és ellenőrző hatóságok szintén éves jelentéseket nyújtanak be a Bizottsághoz az e rendelet követelményeinek végrehajtását érintő információkkal.

2.2.        Irányítási és kontrollrendszer

2.2.1.     Felismert kockázat(ok)

A javaslatban szereplő szabályokkal kapcsolatos általános kockázat a javaslat hatékonyságával kapcsolatos, nem az EU kiadásaival, amelyek jelentéktelenek.

Az egységes és kivételeket nem ismerő termelési szabályok kezdetben gondot okozhatnak egyes gazdasági szereplőknek, és csökkenthetik az ökológiai termelésre való átállás vonzerejét.

A harmadik országokból származó ökológiai termékek Unióba való behozatalára vonatkozó egyenértékűségen alapuló rendszerről a megfelelésen alapuló rendszerre való átállás az átmeneti időszakban nem biztosít egyenlő versenyfeltételeket.

A gazdasági szereplők éves fizikai ellenőrzéséről a kockázatalapú rendszerre való átállás szintén nem lesz egyformán népszerű az érdekeltek és a tagállami ellenőrző szervek és hatóságok körében.

A végrehajtás gyengesége is jelenthet kockázatot, akár a tagállami illetékes hatóságok, ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek, akár a Bizottság általi felügyelet minőségéről van szó.

A 834/2007/EK rendelet végrehajtásában szerzett tapasztalatokat azonban messzemenően figyelembe vettük, akár a hatásvizsgálat keretében végzett vizsgálatok, akár az érintettek hozzászólásai alapján, csakúgy, mint a külsős tanulmányok és a külső értékelés ajánlásait, hogy a javaslat felépítése csökkentse ezeket a kockázatokat. Különös figyelmet fordítottunk a végrehajtási nehézségek kockázatának kiküszöbölésére azáltal, hogy egyszerűbb, könnyebben végrehajtható és ellenőrizhető szabályokat fogalmaztunk meg.

2.2.2.     A működő belső kontrollrendszerrel kapcsolatos információk

Az e javaslattal járó kiadásokat a Bizottság közvetlen irányítással hajtja végre az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom (költségvetési) rendelet 32. cikkében rögzített elvekkel összhangban.

A költségvetési rendelet előírásainak megfelelően a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgató létrehozta a politika végrehajtásához és a kapcsolódó belső ellenőrzésekhez szükséges szervezeti keretet és belső ellenőrzési eljárásokat, amelyek megfelelnek a Bizottság belső ellenőrzési normáinak, és figyelemmel vannak a szakpolitikai környezetben rejlő kockázatokra.

2.2.3.     Az ellenőrzések költsége és haszna, a várt hibaarány értékelése

Az e javaslattal kapcsolatban felmerülő kiadások nem fogják növelni az EMVA hibaarányát, mivel viszonylag kis összegekről van szó.

2.3.        A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

A Bizottság megteszi az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az Unió pénzügyi érdekei az e rendelet keretében finanszírozott intézkedések során védelmet élvezzenek, nevezetesen óvintézkedéseket alkalmaz a csalás, a korrupció és más jogellenes tevékenységek ellen, megfelelő ellenőrzéseket végez, továbbá ha szabálytalanságra derül fény, visszaköveteli a jogtalanul kifizetett összegeket, és szükség szerint hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szab ki az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének, a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletnek és az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló rendelet IV. címének megfelelően.

A Bizottság vagy annak képviselői, illetve a Számvevőszék helyszíni vizsgálatokat és dokumentum-ellenőrzéseket végezhetnek mindazon szereplőknél és alvállalkozóknál, akik uniós forrásokból részesültek. Az 1996. november 11-i 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendeletben előírt eljárásokkal összhangban az OLAF (Csaláselleni Hivatal) is végezhet helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat a közvetetten vagy közvetlenül finanszírozáshoz jutott gazdasági szereplőknél annak érdekében, hogy megállapítsa, történt-e csalás. Az e rendelet alkalmazásából kifolyólag született határozatok, megállapodások és szerződések kifejezetten felhatalmazzák a Bizottságot, az OLAF-ot és a Számvevőszéket a pénzügyi ellenőrzések, helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok végzésére.

3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1.        A többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik a kiadások?

· Jelenlegi költségvetési tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás

Szám [Megnevezés…] || diff./nem diff. ([60]) || EFTA-országoktól[61] || tagjelölt országoktól[62] || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 21. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében

2. || 05 04 60 02 Operatív technikai segítségnyújtás || Diff. || /NEM || /NEM || NEM || NEM

3.2.        A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

3.2.1.     A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

millió EUR.

A többéves pénzügyi keret fejezete   || 2. || Fenntartható növekedés: természeti erőforrások

Főigazgatóság: AGRI || || || 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év || ÖSSZESEN

Ÿ Operatív előirányzatok || || || || || || ||

05 04 60 02 Operatív technikai segítségnyújtás || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || 0,800 || 0,230 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 1,710

Kifizetési előirányzatok || (2) || 0,800 || 0,230 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 1,710

Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok[63] || || || || || || ||

|| || (3) || || || || || || ||

Az AGRI Főigazgatósághoz tartozó előirányzatok ÖSSZESEN** || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3 || 0,800 || 0,230 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 1,710

Kifizetési előirányzatok || =2+2a +3 || 0,800 || 0,230 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 1,710

* Az ökológiai termékek importja jelenleg a TRACES rendszeren keresztül zajlik, amit részben ez a tétel finanszíroz. A javaslat várhatóan nem növeli az intézkedés forrásigényét. Mivel a rendelet előírja, hogy az Unióban forgalomba hozott ökológiai termékeket elektronikus tanúsítvány kísérje, a már meglévő behozatali rendszeren túl szükség lesz az elektronikus behozatali tanúsítvány valamennyi termékre való kiterjesztésére. Egy a TRACES felépítésébe illeszkedő 500 000 euró értékű új információtechnológiai eszközt kell kifejleszteni a belső ökológiai termelés elektronikus tanúsításához a bizottsági javaslat 23. cikkének megfelelően, aminek 2016.1.1-től működőképesnek kell lennie. Fenntartási költsége évi 110 000 euróra becsülhető.

* A javaslat 10. cikke alapján az ökológiai eredetű vetőmagok adatbázisának harmonizációja is napirendre kerül. E különálló vetőmag-adatbázis kifejlesztéséhez 300 000 euró nagyságrendű uniós hozzájárulásra lesz szükség a TRACES költségvetésén kívüli forrásokból. A kifejlesztést követő első évben 120 000 euró, a továbbiakban 60 000 euró lehet az éves fenntartási költsége.

|| || || 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év || Összesen

ŸOperatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || 0,800 || 0,230 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 1,710

Kifizetési előirányzatok || (5) || 0,800 || 0,230 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 1,710

Ÿ Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 2. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || 0,800 || 0,230 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 1,710

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 0,800 || 0,230 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 0,170 || 1,710

** Az informatikai eszközöket az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság kezdeményezésére és/vagy nevében biztosított technikai segítségnyújtásból kell finanszírozni. E tételeket a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret már tartalmazza.

A többéves pénzügyi keret fejezete   || 5 || Igazgatási kiadások

millió EUR

|| || ||  2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év || ÖSSZESEN

FŐIGAZGATÓSÁG: AGRI ||

Ÿ Humánerőforrás || - || - || - || - || - || - || -

Ÿ Egyéb igazgatási kiadások || 0,127 || 0,127 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,474

AGRI Főigazgatóság ÖSSZESEN || Előirányzatok || 0,127 || 0,127 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,474

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || (Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat) || 0,127 || 0,127 || 0 055 || 0 055 || 0 055 || 0 055 || 0 474

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || (Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat) || 0,127 || 0,127 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,474

millió EUR

|| || || 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 0,927 || 0,357 || 0,225 || 0,225 || 0,225 || 0,225 || 2,184

Kifizetési előirányzatok || 0,927 || 0,357 || 0,225 || 0,225 || 0,225 || 0,225 || 2,184

3.2.2.     Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

– ¨ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását

– ¨ A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR

Tüntesse fel a célkitűzéseket és a teljesítéseket || || || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év || ÖSSZESEN

TELJESÍTÉSEK ||

[64]Típus || Átlagos költség || Szám || Költség || Szám || Költség || Szám || Költség || Szám || Költség || Szám || Költség || Szám || Költség

KONKRÉT CÉLKITŰZÉS[65] ||  A természeti erőforrások fenntartható kezelésének kedvező feltételek teremtése, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és forráshatékony gazdaság felé való elmozdulás támogatása ||

Teljesítés || Ökológiai gazdálkodásba bevont földterület (hektárban) || || || || || || || || || || || || ||

Teljesítés || Ökológiai gazdálkodásra való átállásban lévő terület (hektárban) || || || || || || || || || || || || ||

Teljesítés || Ökológiai tanúsítvánnyal rendelkező gazdasági szereplők száma || || || || || || || || || || || || ||

Teljesítés || Ökológiai tanúsítvánnyal rendelkező termelők száma || || || || || || || || || || || || ||

ÖSSZKÖLTSÉG || || || || || || || || || || || ||

3.2.3.     Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

3.2.3.1.  Összegzés

– ¨ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási előirányzatok felhasználását.

– X  A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási előirányzatok felhasználását vonja maga után:

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE || || || || || || ||

Humánerőforrás || - || - || - || - || - || - || -

Egyéb igazgatási kiadások || 0,127 || 0,127 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,474

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉNEK részösszege   || 0,127 || 0,127 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,474

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE[66] bele nem tartozó előirányzatok || || || || || || ||

Humánerőforrás || || || || || || ||

Egyéb igazgatási kiadások || || || || || || ||

  A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE bele nem tartozó előirányzatok részösszege   || 0,127 || 0,127 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,474

ÖSSZESEN || 0,127 || 0,127 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,055 || 0,474

A humánerőforrással kapcsolatos előirányzat-igényeket az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt előirányzatokkal és/vagy az adott főigazgatóságon belüli átcsoportosítással kell teljesíteni. A források adott esetben a költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal.

3.2.3.2.  Becsült humánerőforrás-szükségletek

– ¨ A javaslat/kezdeményezés nem igényel humánerőforrást.

– X  A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrás-igénnyel jár:

A becsléseket teljes munkaidős egyenértékben kell kifejezni

|| 2015. év || 2016. év || 2017. év || 2018. év || 2019. év || 2020. év

XX 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken) || 18 || 18 || 18 || 18 || 18 || 18

01 01 02 (a küldöttségeknél) || || || || || ||

XX 01 05 01 (közvetett kutatás) || || || || || ||

10 01 05 01 (közvetlen kutatás) || || || || || ||

XX 01 02 01 (AC, END, INT a teljes keretből) || 3 || 3 || 3 || 3 || 3 || 3

XX 01 02 02 (AC, AL, END, INT és JED a küldöttségeknél) || || || || || ||

XX 01 04 yy || - a központban || || || || || ||

- a küldöttségeknél || || || || || ||

XX 01 05 02 (AC, END, INT – közvetlen kutatás) || || || || || ||

10 01 05 02 (AC, END, INT – közvetett kutatás) || || || || || ||

Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || || || || || ||

ÖSSZESEN (*) || 21 || 21 || 21 || 21 || 21 || 21.

XX az érintett szakpolitikai terület vagy költségvetési cím.

A humánerőforrás-igényeknek az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt és/vagy az adott főigazgatóságon belül átcsoportosított személyzettel kell eleget tenni. A források adott esetben a meglévő költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további juttatásokkal.

Az elvégzendő feladatok leírása:

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak || a szakpolitika alakítása a szakpolitika végrehajtása tervezés, programozás, nyomon követés és felügyelet a tagállamokkal és az érdekeltekkel való kapcsolattartás harmadik országokkal folytatott tárgyalások, a Bizottság képviselete az Unió más intézményeivel és szerveivel való kapcsolattartás

Külső munkatársak || A szakpolitika végrehajtásában, nyomonkövetésében és a tagállamokkal és érdekeltekkel való kapcsolattartásban való részvétel

3.2.4.     A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

– X  A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel.

– ¨ A javaslat/kezdeményezés miatt szükséges a többéves pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átprogramozása.

– ¨ A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára.

3.2.5.     Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

– X A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

– A javaslat/kezdeményezés az alábbi becsült társfinanszírozást irányozza elő:

3.3.        A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

– X  A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre.

– ¨ A javaslatnak/kezdeményezésnek van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

– ¨ a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást

– ¨ a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást

[1]               A Tanács 2007. június 28-i 834/2007/EK rendelete az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 189., 2007.7.20., 1. o.).

[2]               COM(2012) 212 végleges: A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról, 2012. május 11.

[3]               8906/13, tárgyszó: AGRILEG 56 – Biogazdálkodás: A szabályozási keret alkalmazása és az ágazat fejlesztése.

[4]               COM(2012) 746 – A Bizottság közleménye az uniós szabályozás célravezetőségéről, 2012. december 12.

[5]               Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 882/2004/EK rendelete a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).

[6]               Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1307/2013/EU rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347, 2013.12.20., 608 o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1308/2013/EU rendelete a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1305/2013/EU rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347, 2013.12.20., 487 o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1306/2013/EU rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347, 2013.12.20., 549 o.).

[7]               Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állat-egészségügyi és állatjóléti, a növény-egészségügyi, a növényi szaporítóanyagokra és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, az 1829/2003/EK, az 1831/2003/EK, az 1/2005/EK, a 396/2005/EK, a 834/2007/EK, az 1099/2009/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, és a(z) [Kérjük a Kiadóhivatalt, hogy illessze be az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló rendelet számát] […]/2013/EU rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK, a 2008/120/EK és a 2009/128/EK irányelv módosításáról (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet), COM(2013) 265 végleges, 2013.5.6.

[8]               Az Európai Parlament és a Tanács 2012. november 21-i 1151/2012/EU rendelete a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről (HL L 343., 2012.12.14., 1. o.).

[9]               HL C… , , . .o.

[10]             HL C… , , . .o.

[11]             COM(2009) 234 végleges.

[12]             Az Európai Parlament és a Tanács 2012. november 21-i 1151/2012/EU rendelete a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről (HL L 343., 2012.12.14., 1. o.).

[13]             Az Európai Parlament és a Tanács 2013. március 13-i 228/2013/EU rendelete az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról és a 247/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 78., 2013.3.20., 23. o.).

[14]             Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1307/2013/EU rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347, 2013.12.20., 608 o.).

[15]             Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1305/2013/EU rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347, 2013.12.20., 487 o.).

[16]             COM(2011) 244 végleges, Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia.

[17]             SWD(2013) 155 végeleges, Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése.

[18]             COM(2006) 231 végleges, Talajvédelmi tematikus stratégia.

[19]             Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 30-i 2009/147/EK irányelve a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

[20]             A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

[21]             A Tanács 1991. december 12-i 91/676/EGK irányelve a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., 1991.12.31., 1. o.)

[22]             Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

[23]             Az Európai Parlament és a Tanács 2001. október 23-i 2001/81/EK irányelve az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről (HL L 309., 2001.11.27., 22. o.).

[24]             Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 2009/128/EK irányelve a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 309., 2009.11.24., 71. o.).

[25]             COM(2010) 2020 végleges.

[26]             A Tanács 2007. június 28-i 834/2007/EK rendelete az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 189., 2007.7.20., 1. o.).

[27]             A Bizottság 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlása a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).

[28]             Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelete a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

[29]             COM(2013) 229., 2013.4.29.

[30]             A Bizottság 2008. szeptember 5-i 889/2008/EK rendelete az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról (HL L 250., 2008.9.18., 1. o.).

[31]             A Bizottság 2006. december 5-i 2006/125/EK irányelve a csecsemők és a kisgyermekek számára készült feldolgozott gabonaalapú élelmiszerekről és bébiételekről (HL L 339., 2006.12.6., 16. o.).

[32]             Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1169/2011/EU rendelete a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.).–

[33]             AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állat-egészségügyi és állatjóléti, a növény-egészségügyi, a növényi szaporítóanyagokra és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, az 1829/2003/EK, az 1831/2003/EK, az 1/2005/EK, a 396/2005/EK, a 834/2007/EK, az 1099/2009/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, és a(z) [Kérjük a Kiadóhivatalt, hogy illessze be az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló rendelet számát] […]/2013/EU rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK, a 2008/120/EK és a 2009/128/EK irányelv módosításáról (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) (HL L ....).

[34]             Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

[35]             Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1169/2011/EU rendelete a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 18. o.).

[36]             [cím] (HJ L,…).

[37]             [cím] (HJ L,…).

[38]             Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1308/2013/EU rendelete a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).

[39]             Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

[40]             Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/82/EK irányelve az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 1. o.).

[41]             Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

[42]             Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 767/2009/EK rendelete a takarmányok forgalomba hozataláról és felhasználásáról, az 1831/2003/EK rendelet módosításáról, valamint a 79/373/EGK tanácsi irányelv, a 80/511/EGK bizottsági irányelv, a 82/471/EGK, 83/228/EGK, 93/74/EGK, 93/113/EK és 96/25/EK tanácsi irányelv és a 2004/217/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 229., 2009.9.1., 1. o.).

[43]             Az Európai Parlament és a Tanács 2001. március 12-i 2001/18/EK irányelve a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 106., 2001.4.17., 1. o.).

[44]             Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1333/2008/EK rendelete az élelmiszer-adalékanyagokról (HL L 354., 2008.12.31., 16. o.).

[45]             Az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK rendelete a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról (HL L 268., 2003.10.18., 29. o.).

[46]             Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1332/2008/EK rendelete az élelmiszerenzimekről, valamint a 83/417/EGK tanácsi irányelv, az 1493/1999/EK tanácsi rendelet, a 2000/13/EK irányelv, a 2001/112/EK tanácsi irányelv és a 258/97/EK rendelet módosításáról (HL L 354., 2008.12.31., 7. o.).

[47]             A Tanács 1996. május 13-i 96/29/Euratom irányelve a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról (HL L 159., 1996.6.29., 1. o.).

[48]             Az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról (HL L 268., 2003.10.18., 1. o.).

[49]             Az Európai Parlament és Tanács 2003. szeptember 22-i 1830/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről és a 2001/18/EK irányelv módosításáról (HL L 268., 2003.10.18., 24. o.).

[50]             Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o., magyar nyelvű különkiadás: 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.).

[51]             Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 765/2008/EK rendelete a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

[52]             A hatálybalépést követő legalább hat hónap elteltével.

[53]             Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity Based Management), tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB (Activity Based Budgeting).

[54]             A költségvetési rendelet 54. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

[55]             A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 110. cikke.

[56]             Sanders, J (szerk.): Evaluation of the EU legislation on organic farming, Thünen Institute of Farm Economics , 2013. http://ec.europa.eu/agriculture/evaluation/market-and-income-reports/organic-farming-2013_en.htm

[57]             Az Európai Parlament és a Tanács 1307/2013/EU rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.

[58]             Az Európai Parlament és a Tanács 1305/2013/EU rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.

[59]             Az egyes irányítási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján:http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html

[60]             Diff. = Differenciált előirányzatok / Nem diff. = Nem differenciált előirányzatok.

[61]             EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

[62]             Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országok.

[63]             Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[64]             A teljesítés a nyújtandó termékekre és szolgáltatásokra vonatkozik (pl. finanszírozott diákcserék száma, épített utak hossza kilométerben stb.).

[65]             A KAP közös monitoring- és értékelési keretével összhangban 2014-től létrejön egy ilyen keret az ökológiai termelés kapcsán is. A mutatókat később ennek megfelelően lehet megadni.

[66]             Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

I. MELLÉKLET

A 2. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT EGYÉB TERMÉKEK

– élelmiszerként vagy takarmányként használt élesztők;

– sör;

– matétea;

– kávé-, tea- és matétea-kivonat, -eszencia és -koncentrátum és ezen termékeken vagy kávén, teán és matéteán alapuló készítmények; pörkölt cikória és más pörkölt pótkávé, valamint ezeknek kivonata, eszenciája és koncentrátuma;

– gyümölcsnektárok;

– kakaómassza, kakaóvaj, kakaózsír, kakaóolaj és kakaópor; csokoládé és egyéb kakaótartalmú ételkészítmények;

– cukoralapú édességek;

– gabona-, liszt-, keményítő- vagy tejkészítmények; cukrászati termékek;

– levesek;

– szószok, mártások;

– készételek;

– jégkrém;

– ízesített joghurtok, joghurtok hozzáadott gyümölccsel, diófélékkel vagy kakaóval;

– tengeri só;

– természetes mézgák és gyanták;

– virágpor;

– méhviasz;

– illóolajok;

– szeszes italok, feltéve, hogy az előállításuk során használt etil-alkohol kizárólag mezőgazdasági eredetű.

II. MELLÉKLET

A III. FEJEZETBEN EMLÍTETT EGYEDI TERMELÉSI SZABÁLYOK

I. rész: Növénytermesztési szabályok

A 7–10. cikkben megállapított termelési szabályokon kívül az e részben meghatározott szabályok alkalmazandók az ökológiai növénytermesztésre.

1. Általános követelmények

1.1. Nem megengedett a hidroponikus termesztés, amely a növénytermesztés azon módja, amikor a növények kizárólag tápoldatban vagy semleges tápközegben gyökereznek, amelyhez tápoldatot adtak.

1.2. Valamennyi alkalmazott növénytermesztési technológiának környezetszennyezést elkerülő vagy minimálisra csökkentő módszereken kell alapulnia.

1.3. Átállás

1.3.1. Ahhoz, hogy a növényeket és növényi termékeket ökológiainak lehessen tekinteni, az e rendeletben foglalt termelési szabályokat a mezőgazdasági parcellákra az átállási időszak folyamán a vetést megelőzően legalább kétéves átállási időszakon keresztül, a legelő vagy évelőtakarmány-termő parcellák esetében az ökológiai termelésből származó takarmányként történő felhasználása előtt legalább két évvel, illetve a takarmányoktól eltérő évelő növények esetében az ökológiai termékek első betakarítása előtt legalább három évvel alkalmazni kell.

1.3.2. Az illetékes hatóság azokban az esetekben, amikor a földterület ökológiai termelésre nem engedélyezett termékekkel szennyeződött, dönthet úgy, hogy az átállási időszakot az 1.3.1. pontban megadott időszakhoz képest meghosszabbítja.

1.3.3. Az ökológiai termesztésre nem engedélyezett termékkel történő kezelés esetén az illetékes hatóságnak az 1.3.1. pontnak megfelelően egy új átállási időszakot kell előírnia.

Ez az időszak az alábbi két esetben lerövidülhet:

a)      a tagállam illetékes hatósága által kötelezően előírt, a kártevők vagy a gyomok – a zárlati károsítókat, illetve az idegenhonos özönfajokat is beleértve – féken tartását célzó intézkedés részeként ökológiai termesztéshez nem engedélyezett termékkel történő kezelés;

b)      a tagállam illetékes hatósága által jóváhagyott tudományos vizsgálatok részeként ökológiai termesztésre nem engedélyezett termékkel történő kezelés.

1.3.4. Az 1.3.2. és az 1.3.3. pontban felsorolt esetekben az átállási időszak hosszát a következő tényezők figyelembevételével kell meghatározni:

a)      a szóban forgó termék lebomlási folyamatának garantálnia kell, hogy az átállási időszak végére a talajban vagy – évelő kultúrák esetében – a növényben a szermaradékok mennyisége jelentéktelen lesz;

b)      a kezelést követően betakarított termény ökológiai termelésre történő utalással nem értékesíthető.

1.3.5. Az ökológiai állattartásra szánt földterületre vonatkozó sajátos átállási szabályok a következők:

1.3.5.1. Az átállási szabályok a termelőegység állati takarmány előállítására használt összterületére vonatkoznak.

1.3.5.2. Az 1.3.5.1. pontban foglalt rendelkezések ellenére az átállási időszak egy évre csökkenthető a legelők és a nem növényevő fajok által használt szabadtéri területek tekintetében.

1.4. A növények eredete a növényi szaporítóanyagokat is beleértve

1.4.1. A növények és növényi termékek előállításához kizárólag ökológiai módon előállított növényi szaporítóanyag használható. E célból a növényi szaporítóanyagként történő felhasználásra szánt növények, valamint adott esetben az anyanövények termesztésének az e rendeletben megállapított szabályokkal összhangban legalább egy generáción keresztül kell folynia, ami évelő szabadföldi kultúrák esetén legalább két vegetációs időszakon ölel át.

1.4.2. A nem ökológiai termeléssel előállított növényi szaporítóanyag használata

Nem ökológiai termeléssel előállított növényi szaporítóanyagot csak akkor lehet felhasználni, ha az egy ökológiai gazdálkodási módszerekre átálló termelőegységből származik, vagy ha a kutatás, kisparcellás szántóföldi kísérlet során történő vizsgálat vagy a genetikai erőforrások megőrzése érdekében a felhasználás indokolt, és azt a tagállam illetékes hatósága jóváhagyta.

1.5. Talajkezelés és tápanyag-utánpótlás

1.5.1. Az ökológiai növénytermesztés során olyan földművelési és növénytermesztési gyakorlatot kell alkalmazni, amely fenntartja vagy növeli a talaj szervesanyag-tartalmát, fokozza a talajstabilitást és a talaj biodiverzitását, valamint megelőzi a talajtömörödést és a talajeróziót.

1.5.2. A talaj termőképességét és biológiai aktivitását többéves vetésforgóval kell fenntartani és növelni, ami vonatkozik a hüvelyesekre és más zöldtrágya-növényekre is, valamint a szerves trágya vagy az ökológiai termelésből származó – mindkét esetben lehetőség szerint komposztált – szerves anyagok alkalmazásával.

1.5.3. Ha a növények tápanyagigényét az 1.5.1. és az 1.5.2. pontban foglalt intézkedésekkel nem lehet kielégíteni, kizárólag a 19. cikk értelmében az ökológiai termelésben engedélyezett tápanyag-utánpótló és talajjavító szerek használhatók és csakis a szükséges mértékben.

1.5.4. Egy mezőgazdasági üzemben használt szerves trágya összmennyisége a 91/676/EGK tanácsi irányelvben[1] meghatározottak szerint nem haladhatja meg az évi 170 kg nitrogénmennyiséget a használt mezőgazdasági terület egy hektárára vetítve. Ez a korlátozás kizárólag az istállótrágyára, a szárított istállótrágyára, a szárított baromfitrágyára és a komposztált állati ürülékre vonatkozik, ideértve a baromfitrágyát, a komposztált istállótrágyát és a folyékony állati ürüléket is.

1.5.5. Az ökológiai gazdaságok írásbeli együttműködési megállapodásokat kizárólag az ökológiai termelési szabályoknak megfelelő más gazdaságokkal és vállalkozásokkal köthetnek az ökológiai termelésből származó többlettrágya elhelyezésének céljából. Az 1.5.4. pontban meghatározott felső határértéket az együttműködésben részt vevő összes ökológiai gazdálkodást folytató termelőegység alapján kell kiszámítani.

1.5.6. Mikroorganizmus-készítmények is alkalmazhatók a talaj általános állapotának vagy a talaj, illetve a növények tápanyagellátásának javítása céljából.

1.5.7. Komposztaktiváláshoz megfelelő növényi alapú készítmények vagy mikroorganizmus-készítmények is alkalmazhatók.

1.5.8. Ásványi eredetű nitrogén tápanyag-utánpótló szerek nem alkalmazhatók.

1.6. A kártevők és a gyomok elleni védekezés

1.6.1. A kártevők és gyomnövények által okozott károk megelőzése elsősorban a következők által nyújtott védelemre támaszkodik:

– természetes ellenségek;

– fajok és fajták vagy heterogén szaporítóanyag kiválasztása;

– vetésforgó;

– termesztési technológiák, mint például a biofumigáció; és

– hőkezelési eljárások, mint például a szolarizáció és sekély talajgőzölés (legfeljebb 10 cm-es mélységben).

1.6.2. Amennyiben a növényeket az 1.6.1. pontban foglalt intézkedésekkel nem lehet megfelelően megvédeni a kártevőktől, vagy amennyiben a növénykultúrát igazolt veszély fenyegeti, kizárólag azok a termékek használhatók – és csakis a szükséges mértékben – amelyeknek használata a 19. cikk szerint az ökológiai termelésben engedélyezett.

1.6.3. A csapdáknak illetve a légtértelítéshez használt adagolóberendezéseknek – a feromonadagolók kivételével – meg kell akadályozniuk, hogy az anyagok kikerüljenek a környezetbe, és érintkezésbe kerüljenek az ott termesztett növényekkel. Használat után gondoskodni kell a csapdák begyűjtéséről és biztonságos ártalmatlanításáról.

1.7. A tisztításhoz és fertőtlenítéshez használt termékek

A tisztításhoz és fertőtlenítéshez kizárólag azok a tisztító- és fertőtlenítőszerek alkalmazhatók a növénytermesztésben, amelyek ökológiai termelésben való használatát engedélyezték a 19. cikk szerint.

2. Konkrét növényekre és növényi termékekre vonatkozó követelmények

2.1. A gombatermesztésre vonatkozó szabályok

A gombatermesztésben csak olyan termesztőközeg használható, amely kizárólag a következő összetevőkből áll:

a)      istállótrágya és állati ürülék:

i.        ökológiai termelést folytató mezőgazdasági üzemből; vagy

ii.       az 1.5.3. pontban foglaltak, kizárólag amikor az i. pontban említett termék nem áll rendelkezésre, feltéve, hogy az istállótrágya és az állati ürülék – a takaróanyagot és az esetlegesen hozzáadott vizet figyelmen kívül hagyva – nem haladja meg a termesztőközeg összes összetevője komposztálás előtti tömegének 25 %-át;

b)      az ökológiai termelési szabályok szerint termelő mezőgazdasági üzemből származó, az a) pontban említettektől eltérő mezőgazdasági eredetű termékek;

c)      vegyszerrel nem kezelt tőzeg;

d)      a kivágás után vegyszerrel nem kezelt fa;

e)      az 1.5.3. pontban említett ásványi anyagok, víz és talaj.

2.2. A vadon termő növények begyűjtésére vonatkozó szabályok

A természeti területeken, erdőkben és mezőgazdaságilag művelt területeken vadon termő növények és azok részeinek gyűjtése ökológiai termelési módnak tekinthető, feltéve, hogy:

a)      az érintett területeket a begyűjtést megelőző legalább hároméves időtartam alatt a 19. cikk szerint ökológiai termelésben való használatra engedélyezett termékeken kívül mással nem kezelték;

b)      a begyűjtés a természetes élőhely egyensúlyát vagy a gyűjtőterületen élő fajok fennmaradását nem befolyásolja.

II. rész: Állattartási szabályok

A 7., 8., 9. és 11. cikkben megállapított termelési szabályokon kívül az e részben meghatározott szabályok alkalmazandók az állattartásra.

1. Általános követelmények

1.1. Tilos a földterület nélküli állattartás, amelynek során az állattartó mezőgazdasági termelő nem művel mezőgazdasági földterületet és nem kötött írásos együttműködési megállapodást egy másik mezőgazdasági termelővel.

1.2. Átállás

1.2.1. Az átállási időszak legkorábban akkor kezdődik, amikor a mezőgazdasági termelő bejelenti tevékenységét az illetékes hatóságoknak, és gazdasági vállalkozását aláveti az ellenőrzési rendszernek az e rendelettel összhangban.

1.2.2. Az állattartás típusára vonatkozó átállási időszakok a 2. pontban kerülnek meghatározásra.

1.2.3. Az átállási időszak alatt az állatok és az előállított állati termékek nem hozhatók forgalomba ökológiaiként.

1.2.4. Az állatok és állati termékek akkor tekinthetők az átállási időszak végén ökológiainak, ha a teljes termelőegységet – így az állatállományt, a legelőt vagy a takarmányozásra használt területet – egyidejűleg állítják át.

1.3. Az állatok származása

1.3.1. Az ökológiai tartású állatoknak ökológiai mezőgazdasági üzemben kell születniük és nevelkedniük.

1.3.2. A mezőgazdasági üzemben az átállási időszak kezdetén már meglévő állatok és a belőlük származó termékek a 2. pontban említett átállási időszak teljesítését követően tekinthetők ökológiainak.

1.3.3. Az ökológiai tartású állatok tenyésztésére vonatkozóan:

a)      a szaporításnak természetes módszereken kell alapulnia; azonban engedélyezhető a mesterséges megtermékenyítés is;

b)      a szaporodást nem szabad hormonokkal vagy hasonló anyagokkal való kezeléssel befolyásolni, kivéve egy egyedi állat állatorvosi gyógykezelésének formájaként;

c)      a mesterséges szaporítás egyéb formái, mint például a klónozás és az embrióátültetés, nem alkalmazhatók;

d)      a fajtát oly módon kell megválasztani, hogy az hozzájáruljon az állatok szenvedésének megelőzéséhez és csonkításuk szükségének elkerüléséhez.

1.3.4. A fajták vagy tenyészetek kiválasztásakor figyelembe kell venni az állatoknak a helyi körülményekhez – jólétük veszélyeztetése nélkül – történő alkalmazkodásra való képességét, vitalitását és betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Ezen túlmenően, a fajtákat és a tenyészeteket úgy kell megválasztani, hogy elkerülhetők legyenek az intenzív tartás keretében használt bizonyos fajtákra és tenyészetekre jellemző betegségek és egészségügyi problémák, például a sertés-stressz szindróma, a fakó-puha-vizenyős (PSE-)szindróma, a hirtelen halál, a spontán vetélés vagy a császármetszést igénylő nehéz ellés. Előnyben kell részesíteni az őshonos fajtákat és tenyészeteket.

1.3.5. Szaporítási célból a nem ökológiai módszerekkel nevelt állatokat akkor lehet bevinni a mezőgazdasági üzembe. ha az állatfajták az 1974/2006/EK bizottsági rendelet[2] IV. mellékletében leírtaknak megfelelően mezőgazdasági tevékenység szempontjából veszélyeztetettek, és ebben az esetben nem feltétlenül szükséges, hogy a fajta állatai nulliparák legyenek.

1.4. Élelmezés

1.4.1. Általános élelmezési követelmények

Az élelmezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      az állatok takarmányát elsősorban az állatokat tartó mezőgazdasági üzemből vagy az ugyanabban a régióban lévő más ökológiai mezőgazdasági üzemekből kell beszerezni;

b)      az állatokat olyan ökológiai takarmánnyal kell etetni, amely kielégíti az állatok fejlődésük különböző szakaszaiban felmerülő tápanyagszükségletét. A korlátozott etetés nem megengedett az állattartásban;

c)      tilos az állatokat olyan körülmények között, illetve olyan étrenden tartani, amely vérszegénységet okozhat;

d)      a hízlalási eljárásoknak a tenyésztési folyamat bármely szakaszában visszafordíthatóknak kell lenniük. A kényszertáplálás tilos;

e)      a méhek kivételével az állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani legelőhöz vagy szálastakarmányhoz;

f)       növekedésserkentők és szintetikus aminosavak nem használhatók;

g)      a szopós állatokat egy minimális ideig lehetőleg anyatejjel kell táplálni;

h)      ásványi eredetű takarmány-alapanyagok, takarmány-adalékanyagok, egyes, állatélelmezési célra felhasznált termékek és technológiai segédanyagok kizárólag abban az esetben alkalmazhatók, ha ökológiai termelésben való használatukat a 19. cikk szerint engedélyezték.

1.4.2. Közös földterületen történő legeltetés és vándorlegeltetés

1.4.2.1. Az ökológiai tartású állatokat az alábbi feltételek mellett lehet közös földterületen legeltetni:

a)      a közös földterület teljes mértékben e rendelettel összhangban kezelik;

b)      a szóban forgó földterületet használó nem ökológiai tartású állatok olyan gazdálkodási rendszerből származnak, amely egyenértékű az 1305/2013/EU rendelet[3] 28. és 30. cikkében előírtakkal;

c)      az ilyen földterületet használó ökológiai tartású állatokból készített termékek nem tekinthetők ökológiai gazdálkodásból származónak, kivéve, ha bizonyítható a nem ökológiai tartású állatoktól való megfelelő elkülönítésük.

1.4.2.2. A vándorlegeltetési időszak alatt – egyik legelőterületről a másikra történő hajtásuk során –az állatok legelhetnek nem ökológiai tartásra használt területen. A nem ökológiai eredetű - fű és egyéb növényzet formájában lévő - takarmány bevitelének időtartama, az oda- és a visszautat is beleszámítva nem haladhatja meg a 35 napot.

1.4.3. Átállási takarmány

1.4.3.1. Az átállásban lévő mezőgazdasági üzemekben az állatállomány ellátására használt összes takarmány átlagos mennyiségének legfeljebb 15 %-a származhat az állandó legelőkön, évelőtakarmány-termő parcellákon, illetve az ökológiai gazdálkodás keretében bevetett fehérjenövény-parcellákon történő legeltetésből, illetve az azokon történő betakarításból átállásuk első évében, amennyiben azok a gazdaság részét képezik. Az átállás első évében nyert takarmány nem használható fel feldolgozott ökológiai takarmányok előállításához. Ha átállási takarmány és az átállás első évében lévő parcellákról származó takarmány is felhasználásra kerül, akkor az ilyen takarmányok együttes százalékaránya nem haladhatja meg az 1.4.3.2. pontban rögzített százalékos határértékeket.

1.4.3.2. Az ökológiai mezőgazdasági üzemeknél a takarmányadagok átlagban legfeljebb 20 %-ig tartalmazhatnak az ökológiai termelésre való átállás második évéből származó takarmányt. Ha az átállásban lévő mezőgazdasági üzemekben az átállás időszakából származó takarmány magából az üzemből származik, ez a százalékarány 100 %-ra növelhető.

1.4.3.3. Az 1.4.3.1. és az 1.4.3.2. pontban szereplő adatokat évente, a növényi eredetű takarmány szárazanyagtartalmának százalékos arányaként kell kiszámítani.

1.4.4. Egyes takarmány-alapanyagok és anyagok használata a takarmányokban

Csak a 19. cikk szerint ökológiai termelésben engedélyezett állati eredetű ökológiai takarmányanyagok, takarmány-alapanyagok és takarmány-adalékanyagok használhatók fel az ökológiai takarmányok feldolgozása és az ökológiai tartású állatok takarmányozása során.

1.5. Egészségügyi ellátás

1.5.1. Betegségmegelőzés

1.5.1.1. A betegségmegelőzésnek a fajta- és vonalválasztáson, a tartási-gazdálkodási gyakorlatokon, kiváló minőségű takarmányon és az állatok testmozgásán, megfelelő állománysűrűségen, valamint a megfelelő és kielégítő, higiénikus körülmények közt való elhelyezésen kell alapulnia.

1.5.1.2. Az immunológiai állatgyógyászati készítmények használata megengedett.

1.5.1.3. Tilos a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok megelőző kezelés keretében történő alkalmazása.

1.5.1.4. Tilos a növekedés- vagy termelésfokozó anyagok (így antibiotikumok, kokcidiosztatikumok és egyéb mesterséges növekedésserkentő anyagok) használata, valamint a hormonok és hasonló anyagok szaporodásszabályozásra vagy más célokra (például az ivarzás indukálása vagy szinkronizálása) történő használata.

1.5.1.5. Ha az állatállomány nem ökológiai termelőegységekből származik, a helyi körülmények függvényében egyedi intézkedéseket, például szűrővizsgálatot vagy karantént kell alkalmazni.

1.5.1.6. A tisztításhoz és fertőtlenítéshez kizárólag azok a tisztító- és fertőtlenítőszerek alkalmazhatók az állattartó épületekben és létesítményekben, amelyek ökológiai termelésben való használatát engedélyezték a 19. cikk szerint.

1.5.1.7. Az épületeket, ólakat, karámokat, berendezéseket és eszközöket megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell az állatok közötti fertőzés és a betegséghordozó szervezetek elszaporodásának elkerülése érdekében. Az ürüléket, vizeletet és az el nem fogyasztott vagy kiömlött takarmányt szükség szerinti gyakorisággal kell eltávolítani a szagok minimálisra csökkentése, valamint a rovarok és rágcsálók odavonzásának megakadályozása érdekében. A rágcsálóirtók (kizárólag a csapdában használandók) és a 19. cikk szerint ökológiai termelésben való használatra engedélyezett termékek használhatók az állattartó épületekben és létesítményekben a rovarok és egyéb kártevők irtására.

1.5.2. Állat-egészségügyi kezelés

1.5.2.1. Ha az állat-egészségügyi betegségmegelőző intézkedések ellenére az állatok megbetegszenek vagy megsérülnek, haladéktalanul kezelni kell őket.

1.5.2.2. A betegség kezelését az állatok szenvedésének elkerülése érdekében haladéktalanul meg kell kezdeni; ha fitoterápiás, homeopátiás és egyéb készítmények alkalmazása hatástalannak bizonyul, szükség esetén és szigorú feltételek mellett állatorvosi utasítás alapján alkalmazhatók kémiai úton előállított szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények, beleértve az antibiotikumokat is. Különösen a kezelésekre és a várakozási időszakokra vonatkozóan kell megállapítani korlátozásokat.

1.5.2.3. A 19. cikk szerint ökológiai termelésben engedélyezett ásványi eredetű takarmány-alapanyagokat és tápértékkel rendelkező adalékanyagokat, valamint a fitoterápiás és homeopátiás készítményeket előnyben kell részesíteni a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítményekkel és antibiotikumokkal szemben, feltéve, hogy ezek terápiás hatása az adott állatfaj esetében és a kezelést szükségessé tevő helyzetben hatékony.

1.5.2.4. A vakcinázás, az élősködők elleni kezelés és a kötelező mentesítési tervek kivételével, ha egy állat vagy állatok valamely csoportja 12 hónapon belül háromnál több alkalommal, vagy egy évnél rövidebb hasznos élettartamú állat esetében egynél több alkalommal kap kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítménnyel – az antibiotikumokat is ideértve – végzett kezelést, az érintett állatok és a belőlük származó termékek nem értékesíthetők ökológiai termékként, és ezekre az állatokra alkalmazni kell a 1.2. és a 2. pontban említett átállási időszakokat.

1.5.2.5. Az állatnak az allopátiás állatgyógyászati készítménnyel szokásos alkalmazási feltételek mellett történő utolsó kezelése és az ilyen állatból ökológiai termelés keretében előállított élelmiszerek előállítása közötti várakozási idő a 2001/82/EK irányelv 11. cikkében előírt várakozási idő kétszerese, illetve előírt várakozási idő hiányában 48 óra.

1.5.2.6. Az uniós jog alapján az emberi és az állati egészség védelmében kötelezővé tett kezelések engedélyezettek.

1.6. Elhelyezési feltételek és tartási gyakorlatok

1.6.1. Az épület szigetelésének, fűtésének és szellőzésének biztosítania kell, hogy a légkeringés, a por koncentrációja, a hőmérséklet, a relatív páratartalom és a gázok koncentrációja olyan határértéken belül maradjon, amely biztosítja az állatok jóllétét. Az épületekben bőséges természetes szellőzést és fényt kell biztosítani.

1.6.2. Az állatok zárt helyen történő elhelyezése nem kötelező azokon a területeken, ahol megfelelőek az éghajlati viszonyok az állatok szabadban tartásához. Az állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani szabadtéri területhez, lehetőleg legelőhöz, amennyiben az időjárási viszonyok és a talaj állapota ezt megengedi, kivéve, ha uniós jogszabályok alapján az emberi és állati egészség védelmével kapcsolatosan korlátozásokat és kötelezettségeket írnak elő. Az állatok számára a kedvezőtlen időjárási körülmények elleni védelem érdekében hozzáférést kell biztosítani menedékhelyhez vagy árnyékos helyhez.

1.6.3. Az épületekben az állománysűrűségnek lehetővé kell tennie az állatok kényelmét, jóllétét, és gondoskodni kell az állatok fajspecifikus igényeiről, ami különösen függ az állatok fajától, fajtájától és életkorától. Figyelembe kell venni továbbá az állatok viselkedési szokásait is, amelyek különösen a csoport nagyságától és az állatok nemétől függenek. Az állománysűrűségnek biztosítania kell az állatok jóllétét azáltal, hogy elegendő teret biztosít számukra ahhoz, hogy természetes testhelyzetben álljanak, mozogjanak, könnyen lefeküdjenek, megforduljanak, tisztogassák magukat, és olyan, természetes mozdulatokat tegyenek, mint például a nyújtózkodás és a szárnycsapkodás.

1.6.4. A különböző állatfajokra és -kategóriákra vonatkozóan az épületek és a szabadtéri kifutók minimális bel- és kültéri alapterületét, valamint az elhelyezés egyéb jellemzőit a 2.1.4., 2.2.4., 2.3.4. és 2.4.5. pont tartalmazza.

1.6.5. A szabadtéri területek lehetnek részlegesen fedettek. A fedett karámok nem minősülnek szabadtéri területnek.

1.6.6. A teljes állománysűrűség nem lépheti túl a mezőgazdasági terület hektárjaként az évi 170 kg-os szervesnitrogén-határértéket.

1.6.7. Az 1.6.6. pontban említett megfelelő állatállomány-sűrűség meghatározásához az illetékes hatóság megállapítja az 1.6.6. pontban megadott határértéknek megfelelő állategységeket, az állattartásra vonatkozó egyedi követelményekben megadott adatokat felhasználva.

1.7. Állatjólét

1.7.1. Az állattartásban közreműködő teljes személyzetnek megfelelő alapismeretek és készségek birtokában kell lennie az állatok egészségügyi és jóléti szükségletei vonatkozásában.

1.7.2. A tartási gyakorlatoknak – az állománysűrűséget és az elhelyezési körülményeket is beleértve – eleget kell tenniük az állatok fejlődési, élettani és viselkedési igényeinek.

1.7.3. Az állatok számára folyamatos hozzáférést kell biztosítani szabadtéri területhez, lehetőleg legelőhöz, amennyiben az időjárási viszonyok és a talaj állapota ezt megengedi, kivéve, ha uniós jogszabályok alapján az emberi és állati egészség védelmével kapcsolatosan korlátozásokat és kötelezettségeket írnak elő.

1.7.4. Az állatok számát úgy kell korlátozni, hogy minimális legyen az állatok által okozott túllegelés, talajtaposási kár, erózió vagy a trágyájuk szétszóródása általi szennyezés.

1.7.5. Amennyiben a 8. cikk (5) bekezdése és e rész 1.4.2.2. pontja alkalmazandó, az ökológiai tartású állatokat a többi állattól elkülönítve kell tartani.

1.7.6. Tilos az állatok kötött tartása és elszigetelése, kivéve egy adott állat esetében korlátozott időtartamra, és csak az állat-egészségügyi szempontból indokolt mértékben. Az illetékes hatóságok kisméretű gazdaságokban engedélyezhetik a szarvasmarhák kötött tartását, ha nincs lehetőség arra, hogy a viselkedési szokásaiknak megfelelő csoportokban tartsák őket, feltéve hogy a legeltetési időszakban hozzáférnek a legelőkhöz, és amikor a legeltetés nem lehetséges, legalább hetente kétszer hozzáférnek szabadtéri területekhez.

1.7.7. Az állatok szállításának időtartamát a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

1.7.8. Teljes életük során – a levágáskor is – a lehető legkisebbre kell csökkenteni az állatok szenvedését.

1.7.9. Tilos az állatok csonkítása.

1.7.10. Az állatok szenvedését a lehető legkisebbre kell csökkenteni megfelelő érzéstelenítéssel és/vagy fájdalomcsillapítással, illetve oly módon, hogy az adott műveletet csak az erre legmegfelelőbb korban végzi el a képesített személyzet.

1.7.11. A fizikai kasztráció engedélyezett a termék minőségének biztosítása és a hagyományos termelési eljárások fenntartása céljából, azonban kizárólag megfelelő érzéstelenítéssel vagy fájdalomcsillapítással, illetve oly módon, hogy az adott műveletet csak az erre legmegfelelőbb korban végzi el a képesített személyzet.

1.7.12. Az állatok fel-, és a lehajtását elektromos terelőeszköz igénybevétele nélkül kell végezni. Tilos az allopátiás nyugtatók használata szállítás előtt vagy a szállítás során.

2. Konkrét állatfajokra vonatkozó követelmények

2.1. Szarvasmarhafélék, juhfélék és kecskefélék tenyésztése

2.1.1. Átállás

Ahhoz, hogy a szarvasmarhaféléket, juhféléket és kecskeféléket, valamint az azokból készült termékeket ökológiainak lehessen tekinteni, az e rendeletben foglalt termelési szabályokat alkalmazni kell legalább:

a)      12 hónapon keresztül, de mindenképpen legalább élettartamuk háromnegyed részében a húsukért tartott szarvasmarhafélék esetében;

b)      6 hónapon keresztül a juhfélék, a kecskefélék és a tejhasznú állatok esetében.

2.1.2. Élelmezés

Az élelmezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a szarvasmarhafélék, juhfélék és kecskefélék részére mindig hozzáférést kell biztosítani a legelőhöz, amikor csak ezt a feltételek megengedik;

b)      az a) pont sérelme nélkül az egy évnél idősebb hímivarú szarvasmarhák részére hozzáférést kell biztosítani a legelőhöz, illetve a szabadtéri területhez;

c)      ha a szarvasmarhafélék, juhfélék és kecskefélék számára a legeltetési időszakban biztosított a legelőhöz való hozzáférés, és a téli elhelyezésre szolgáló létesítményekben biztosított a szabad mozgás, a téli hónapokban el lehet tekinteni a szabadtéri területek biztosítására vonatkozó kötelezettségtől;

d)      kivéve minden évben azt az időszakot, amikor az állatok az 1.4.2.2. pont szerinti vándorlegeltetésen vannak, a takarmány legalább 90 %-ának magából a mezőgazdasági üzemből kell származnia, vagy ha ez nem lehetséges, azt ugyanazon régió más, ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemeivel együttműködve kell előállítani;

e)      a szarvasmarhafélék, juhfélék és kecskefélék tartását – a legelőknek az év különböző időszakaiban való rendelkezésre állásához igazodva – a legeltetés maximális kihasználására kell alapozni. A szarvasmarhafélék, juhfélék és kecskefélék takarmányadagja szárazanyag-tartalmának legalább 60 %-ban rostanyagokból, friss vagy szárított tömegtakarmányból, illetve szilázsból kell állnia. Megengedett, hogy ezt a tejtermelsre tartott állatok esetében a korai laktáció idején legfeljebb három hónapos időtartamra 50 %-ra csökkentsék.

f)       minden szopós szarvasmarhafélét, juhfélét és kecskefélét lehetőleg anyatejjel kell táplálni, szarvasmarhafélék esetében legalább három hónapig, juh- és kecskefélék esetében pedig legalább 45 napig.

2.1.3. Egyedi elhelyezési feltételek

Az elhelyezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a szarvasmarhafélék, juhfélék és kecskefélék elhelyezésére szolgáló létesítményeknek sima, de nem csúszós padozattal kell rendelkezniük. A 2.1.4. pontban található táblázatban a szarvasmarhafélék, juhfélék és kecskefélék számára meghatározott minimális beltéri alapterület legalább felének tömör felépítésűnek, azaz nem rúd- vagy rácspadozatnak kell lennie;

b)      az állattartó épületet el kell látni megfelelő méretű, kényelmes, tiszta és száraz fekvő-/pihenőhellyel, amely tömör szerkezetű, nem rúd- vagy rácspadozatú. A pihenőhelyet bőséges száraz alommal kell ellátni. Az alomnak szalmából vagy egyéb, erre alkalmas természetes anyagból kell állnia. Az alom javítható és dúsítható a 19. cikk szerint az ökológiai termelésben használható tápanyag-utánpótló és talajjavító szerekkel;

c)      a 2008/119/EK tanácsi irányelv[4] 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjától és második albekezdésének fenntartása mellett a borjakat egyhetes korukon túl tilos egyedi bokszokban elhelyezni, kivéve egy adott állat esetében korlátozott időtartamra, és csak az állat-egészségügyi szempontból indokolt mértékben.

2.1.4. Állománysűrűség

A szarvasmarhafélék, juhfélék és kecskefélék hektáronkénti számára az alábbi korlátozások vonatkoznak:

Osztály vagy faj || Az állatok hektáronkénti megengedett legnagyobb létszáma évi 170 kg/hektár nitrogén-hatóanyag egyenértéknek megfelelően

Hízóborjú || 5

Egyévesnél fiatalabb egyéb szarvasmarhafélék || 5

Egy- és kétéves kor közötti hímivarú szarvasmarhafélék || 3,3

Egy- és kétéves kor közötti nőivarú szarvasmarhafélék || 3,3

Kétéves vagy annál idősebb hímivarú szarvasmarhafélék || 2

Tenyészüsző || 2,5

Hízóüsző || 2,5

Tejelő tehén || 2

Leselejtezett tejelő tehén || 2

Egyéb tehén || 2,5

Kecske || 13,3

Juh || 13,3

A szarvasmarhafélék, juhfélék és kecskefélék esetében a minimális bel- és kültéri alapterületre, valamint az elhelyezés egyéb jellemzőire az alábbi feltételek vonatkoznak:

|| Alapterület zárt helyen (az állatok számára rendelkezésre álló nettó alapterület) || Alapterület a szabadban (mozgást lehetővé tevő terület a legelőn kívül)

|| Minimális élősúly (kg) || m2/egyed || m2/egyed

Tenyész és hízó szarvasmarhafélék || 100 alatt || 1,5 || 1,1

200 alatt || 2,5 || 1,9

350 alatt || 4,0 || 3

350 felett || 5, legalább 1 m2/100 kg || 3,7, legalább 0,75 m2/100 kg

Tejelő tehén || || 6 || 4,5

Tenyészbikák || || 10 || 30

Juh- és kecskefélék || || 1,5 juh/kecske || 2,5

|| 0,35 bárány/gida || 2,5; 0,5 bárányonként/gidánként

2.2. Lófélék tenyésztése

2.2.1. Átállás

Ahhoz, hogy a lóféléket, valamint az azokból készült termékeket ökológiainak lehessen tekinteni, az e rendeletben foglalt termelési szabályokat alkalmazni kell legalább:

a)      12 hónapon keresztül, de mindenképpen legalább élettartamuk háromnegyed részében a húsukért tartott állatok esetében;

b)      hat hónapon keresztül a tejhasznú állatok esetében.

2.2.2. Élelmezés

Az élelmezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a lófélék részére hozzáférést kell biztosítani a legelőhöz, amikor csak ezt a feltételek megengedik;

b)      ha a lófélék számára a legeltetési időszakban biztosított a legelőhöz való hozzáférés, és a téli elhelyezésre szolgáló létesítményekben biztosított a szabad mozgás, a téli hónapokban el lehet tekinteni a szabadtéri területek biztosítására vonatkozó kötelezettségtől;

c)      kivéve minden évben azt az időszakot, amikor az állatok az 1.4.2.2. pont szerinti vándorlegeltetésen vannak, a takarmány legalább 90 %-ának magából a mezőgazdasági üzemből kell származnia, vagy ha ez nem lehetséges, azt ugyanazon régió más, ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemeivel együttműködve kell előállítani;

d)      a lófélék tartását – a legelőknek az év különböző időszakaiban való rendelkezésre állásához igazodva – a legeltetés maximális kihasználására kell alapozni. A lófélék napi takarmányadagja szárazanyag-tartalmának legalább 60 %-ban rostanyagokból, friss vagy szárított tömegtakarmányból, illetve szilázsból kell állnia.

e)      a szopós lóféléket egy három hónapos minimális időtartamig lehetőleg anyatejjel kell táplálni.

2.2.3. Egyedi elhelyezési feltételek

Az elhelyezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a lófélék elhelyezésére szolgáló létesítményeknek sima, de nem csúszós padozattal kell rendelkezniük. A 2.2.4. pontban található táblázatban a lófélék számára meghatározott minimális beltéri alapterület legalább felének tömör felépítésűnek, azaz nem rúd- vagy rácspadozatnak kell lennie;

b)      az állattartó épületet el kell látni megfelelő méretű, kényelmes, tiszta és száraz fekvő-/pihenőhellyel, amely tömör szerkezetű, nem rúd- vagy rácspadozatú. A pihenőhelyet bőséges száraz alommal kell ellátni. Az alomnak szalmából vagy egyéb, erre alkalmas természetes anyagból kell állnia. Az alom javítható és dúsítható a 19. cikk szerint az ökológiai termelésben használható tápanyag-utánpótló és talajjavító szerekkel.

2.2.4. Állománysűrűség

A lófélék hektáronkénti számára az alábbi korlátozások vonatkoznak:

Osztály vagy faj || Az állatok hektáronkénti megengedett legnagyobb létszáma évi 170 kg/hektár nitrogén-hatóanyag egyenértéknek megfelelően

Hat hónaposnál idősebb lófélék || 2

A lófélék esetében a minimális bel- és kültéri alapterületre, valamint az elhelyezés egyéb jellemzőire az alábbi feltételek vonatkoznak:

|| Alapterület zárt helyen (az állatok számára rendelkezésre álló nettó alapterület) || Alapterület a szabadban (mozgást lehetővé tevő terület a legelőn kívül)

|| Minimális élősúly (kg) || m2/egyed || m2/egyed

Tenyész és hízó lófélék || 100 alatt || 1,5 || 1,1

200 alatt || 2,5 || 1,9

350 alatt || 4,0 || 3

350 felett || 5, legalább 1 m2/100 kg || 3,7, legalább 0,75 m2/100 kg

2.3. Sertésfélék tartása

2.3.1. Átállás

Ahhoz, hogy a sertésféléket, valamint az azokból készült termékeket ökológiainak lehessen tekinteni, az e rendeletben foglalt termelési szabályokat alkalmazni kell legalább hat hónapig.

2.3.2. Élelmezés

Az élelmezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a takarmány legalább 60 %-ának magából a mezőgazdasági üzemből kell származnia, vagy ha ez nem lehetséges, azt ugyanazon régió más, ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemeivel vagy takarmányágazati szereplőivel együttműködve kell előállítani;

b)      a szopós sertésféléket egy 40 napos minimális időtartamig lehetőleg anyatejjel kell táplálni;

c)      a sertésfélék napi takarmányadagjához szálas, friss vagy szárított tömegtakarmányt, illetve szilázst is adagolni kell.

2.3.3. Egyedi elhelyezési feltételek

Az elhelyezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a sertésfélék elhelyezésére szolgáló létesítményeknek sima, de nem csúszós padozattal kell rendelkezniük. A 2.3.4. pontban található táblázatban a sertésfélék számára meghatározott minimális beltéri alapterület legalább felének tömör felépítésűnek, azaz nem rúd- vagy rácspadozatnak kell lennie;

b)      a sertésfélék elhelyezésére szolgáló épületet el kell látni megfelelő méretű, kényelmes, tiszta és száraz fekvő-/pihenőhellyel, amely tömör szerkezetű, nem rúd- vagy rácspadozatú. A pihenőhelyet bőséges száraz alommal kell ellátni. Az alomnak szalmából vagy egyéb, erre alkalmas természetes anyagból kell állnia. Az alom javítható és dúsítható a 19. cikk szerint az ökológiai termelésben használható tápanyag-utánpótló és talajjavító szerekkel;

c)      a kocákat – a vemhesség utolsó szakaszát és a szoptatási időszakot kivéve – csoportokban kell tartani;

d)      a malacok nem tarthatók csúszós, sima borítású padozaton vagy kutricában;

e)      a szabadban lehetővé kell tenni a sertésfélék számára az ürítést és a túrást. Túrás céljára különböző anyagok használhatók.

2.3.4. Állománysűrűség

A sertésfélék hektáronkénti számára az alábbi korlátozások vonatkoznak:

Osztály vagy faj || Az állatok hektáronkénti megengedett legnagyobb létszáma évi 170 kg/hektár nitrogén-hatóanyag egyenértéknek megfelelően

Malacok || 74

Tenyészkocák || 6,5

Hizlalásra szánt sertésfélék || 14

Egyéb sertésfélék || 14

A sertésfélék esetében a minimális bel- és kültéri alapterületre, valamint az elhelyezés egyéb jellemzőire az alábbi feltételek vonatkoznak:

|| Alapterület zárt helyen (az állatok számára rendelkezésre álló nettó alapterület) || Alapterület a szabadban (mozgást lehetővé tevő terület a legelőn kívül)

|| Minimális élősúly (kg) || m2/egyed || m2/egyed

Kocák legfeljebb 40 napos malacokkal || || 7,5 koca || 2,5

Hizlalásra szánt sertésfélék || 50 alatt || 0,8 || 0,6

85 alatt || 1,1 || 0,8

110 alatt || 1,3 || 1

Malacok || 40 napos koron túl és 30 kg-ig || 0,6 || 0,4

Tenyészsertések || || 2,5 nőivarú || 1,9

|| 6 kan Amennyiben a kutricákat természetes fedeztetéshez is használják: 10 m2/kan || 8,0

2.4. Baromfitartás

2.4.1. Átállás

Ahhoz, hogy a baromfiféléket, valamint az azokból készült termékeket ökológiainak tekintsék, az e rendeletben foglalt termelési szabályokat alkalmazni kell legalább:

a)      10 héten keresztül a húsáért tartott baromfi esetében, ha háromnapos kora előtt vonták be az ökológiai termelésbe,

b)      6 héten keresztül a tojástermelésre tartott baromfi esetében.

2.4.2. A baromfifélék származása

A baromfit vagy egy minimális kor eléréséig kell nevelni, vagy lassan fejlődő baromfifajtából kell származnia, az illetékes hatóság által megállapítottak szerint. Ha a mezőgazdasági termelő nem alkalmaz lassú növekedésű baromfifajtákat, akkor a minimális vágási életkor a következő:

a)      csirke esetében 81 nap;

b)      kappan esetében 150 nap;

c)      pekingi kacsa esetében 49 nap;

d)      nőstény pézsmakacsa esetében 70 nap;

e)      hím pézsmakacsa esetében 84 nap;

f)       tőkés réce esetében 92 nap;

g)      gyöngytyúk esetében 94 nap;

h)      hímivarú pulyka és pecsenyeliba esetében 140 nap; valamint

i)       pulykatojó esetében 100 nap.

2.4.3. Élelmezés

Az élelmezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a takarmány legalább 60 %-ának magából a mezőgazdasági üzemből kell származnia, vagy ha ez nem lehetséges, azt ugyanazon régió más, ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemeivel vagy takarmányágazati szereplőivel együttműködve kell előállítani;

b)      a napi takarmányadaghoz szálas, friss vagy szárított tömegtakarmányt, illetve szilázst is adagolni kell.

2.4.4. Egyedi elhelyezési feltételek

Az elhelyezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      baromfi nem tartható ketrecben;

b)      amikor csak az időjárás és a higiéniai feltételek azt lehetővé teszik, a vízi szárnyasok részére hozzáférést kell biztosítani patakhoz, kacsaúsztatóhoz, tóhoz, illetve medencéhez a fajspecifikus igények és az állatok jóllétével kapcsolatos követelmények kielégítése céljából; amikor az időjárási feltételek ezt nem teszik lehetővé, hozzáférést kell biztosítani számukra vízhez, amelybe a tollazatuk megtisztítása érdekében a fejüket belemárthatják;

c)      a baromfifélék részére életük legalább egyharmad részén keresztül hozzáférést kell biztosítani a szabadtéri területhez. A baromfifélék részére biztosított szabadtéri területek nagy részét növényzetnek kell borítania, a kifutókat védőlétesítményekkel kell ellátni, és lehetővé kell tenni a szárnyasok számára, hogy könnyen hozzáférhessenek megfelelő számú itatóhoz;

d)      ha a baromfit az uniós jogszabályok alapján elrendelt korlátozások vagy kötelezettségek miatt zárt térben tartják, a megfelelő mennyiségű szálastakarmányhoz és a megfelelő anyagokhoz való folyamatos hozzáférést kell biztosítani a baromfi etológiai szükségleteinek kielégítése céljából;

e)      minden baromfitartó épületnek meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:

i.        a padlóterület legalább egyharmada legyen tömör, vagyis nem rúd- vagy rácspadozatú, és legyen fedve alomanyaggal, például szalmával, fűrészporral, homokkal vagy tőzeggel;

ii.       a tojótyúkok épületeiben a tyúkok által elérhető területen belül megfelelő nagyságú részt kell alkalmassá tenni a madárürülék összegyűjtésére;

iii.      a 2.4.5. pontban található, a baromfifélék tartásához meghatározott minimális bel- és kültéri alapterületet, valamint az elhelyezés egyéb jellemzőit rögzítő táblázatban leírtaknak megfelelően a csoport és a baromfi méretével arányos méretű és számú ülőrúdnak kell lennie;

iv.      az épület külső részét, ideértve a fedett karámot is, a baromfi méretének megfelelő ki- és bejárati nyílásokkal kell ellátni, melyek kötelező hossza összesen legalább 4 m az épület baromfi számára rendelkezésre álló területének minden 100 m2-ére számítva. ha van fedett karám, a karám és az épület közötti belső nyílások kötelező hossza összesen legalább 2 m az épület területének minden 100 m²-ére számítva. a fedett karámhoz a nap 24 órájában biztosítani kell a hozzáférést;

v.       a baromfitartó épületeket oly módon kell kialakítani, hogy a szárnyasok könnyen kijuthassanak a szabadba, ezért az épület bármely belső pontja a legközelebbi kijárati nyílástól legfeljebb 15 m-es távolságra lehet;

vi.      a többszintes rendszerek a földszintet is beleszámolva legfeljebb három szinttel rendelkezhetnek. A szintek vagy közbenső területek, így például a fészkelőhelyek között legfeljebb 1 m távolság lehet. A felsőbb szintekről egy automatizált rendszer segítségével el kell tudni távolítani a trágyát;

f)       a természetes fény kiegészíthető mesterséges megvilágítással úgy, hogy naponta egy legfeljebb 16 órás megvilágítási periódust egy mesterséges megvilágítás nélküli, legalább 8 órás, folyamatos, éjszakai pihenési periódus kövessen;

g)      az épületekből ki kell üríteni az állományt minden felnevelt baromficsoport után. Ekkor az épületeket és berendezéseket meg kell tisztítani, és ki kell fertőtleníteni. Ezen túlmenően, miután egy baromficsoport felnevelése befejeződött, a kifutókat egy bizonyos, a tagállamok által meghatározandó időtartamig a növényzet pótlódása érdekében üresen kell hagyni. Ezek a követelmények nem alkalmazandók, ha a baromfi nevelése nem turnusokban történik, nem kifutókban tartják, és egész nap szabadon van.

2.4.5. Állománysűrűség

Az állatok hektáronkénti megengedett legnagyobb létszámára az alábbi korlátozások vonatkoznak:

Osztály vagy faj || Az állatok hektáronkénti megengedett legnagyobb létszáma évi 170 kg/hektár nitrogén-hatóanyag egyenértéknek megfelelően

Brojlercsirke || 580

Tojótyúk || 230

A Gallus gallus fajhoz tartozó madarak esetében a minimális bel- és kültéri alapterületre, valamint az elhelyezés egyéb jellemzőire az alábbi feltételek vonatkoznak:

|| Tenyészállatok/szülők || Fiatal állomány || Hízómadarak || Kappanok || Tojótyúkok

Kor || Tenyészmadarak || Jércék 0–8 hét || 9–18 hetes jércék || Indító táppal etetett 0–21 nap || Befejező táppal etetett 22–81 nap || 22–150 nap || Tojótyúkok 19 hetes kortól

Állománysűrűségi mutató (madarak száma a hasznos alapterület m2-ére vetítve) rögzített vagy mobil épületek esetében || 6 madár || 24 madár, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 15 madár, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 20 madár, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 10 madár, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 10 madár, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 6 madár

Ülőrúd hossza (cm) || || || || || 18

Többszintes rendszerek kiegészítő korlátai a földszinti terület m2-ére vetítve (a fedett karámot is beleértve, ha biztosított a 24 órás hozzáférés) || 9 madár || 36 madár a fedett karámot figyelmen kívül hagyva || 22 madár || Tárgytalan || 9 madár

Állomány méretkorlátai || 3 000 a hímivarú állatokat is beleértve || 10 000* || 3 300 || 10 000* || 4 800 || 2 500 || 3 000

Szabadtéri kifutó állománysűrűségi mutató (m2/madár), feltéve, hogy a 170 kg N/hektár/év határérték túllépésére nem kerül sor || 4 || 1 || 4 || 1 || 4 || 4 || 4

*   3 x 3000-es vagy 2 x 4800-as csoportokra is felosztható

A nem Gallus gallus fajhoz tartozó madarak esetében a minimális bel- és kültéri alapterületre, valamint az elhelyezés egyéb jellemzőire az alábbi feltételek vonatkoznak:

|| Pulyka || Liba || Kacsa || Gyöngytyúk

Típus || Hímivarú || Nőivarú || Valamennyi || Pekingi || Hímivarú pézsmakacsa || Nőivarú pézsmakacsa || Tőkés réce || Valamennyi

Állománysűrűségi mutató (madarak száma a hasznos alapterület m2-ére vetítve) rögzített vagy mobil építmények esetében || 10, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 10, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 10, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 10, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 10, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 10, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 10, legfeljebb 21 kg élősúly/m² || 10, legfeljebb 21 kg élősúly/m²

Ülőrúd (cm) || 40 || 40 || Tárgytalan || Tárgytalan || 40 || 40 || Tárgytalan || 20

Állomány méretkorlátai || 2 500 || 2 500 || 2 500 || 4 000 nőivarú 3 200 hímivarú || 3 200 || 4 000 || 3 200 || 5 200

Szabadtéri állománysűrűségi mutató (m2/madár), feltéve, hogy a 170 kg N/hektár/év határérték túllépésére nem kerül sor || 10 || 10 || 15 || 4,5 || 4,5 || 4,5 || 4,5 || 4

2.4.6. Szabadtéri területekhez való hozzáférés

A szabadtéri területekhez való hozzáférésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a baromfifélék részére életük legalább egyharmad részén keresztül hozzáférést kell biztosítani a szabadtéri területhez. A szabadtéri területekhez való napközbeni folyamatos hozzáférést attól a legkorábbi életkortól biztosítani kell, amelyben ez gyakorlatilag lehetséges, és amikor ezt az élettani és a fizikai körülmények lehetővé teszik, az uniós jogszabályok alapján elrendelt korlátozások kivételével;

b)      a baromfik részére biztosított szabadtéri területek nagy részét különböző növényekből álló növényzetnek kell borítania, azokat védőlétesítményekkel kell ellátni, és lehetővé kell tenni a szárnyasok számára, hogy könnyen hozzáférhessenek megfelelő számú itatóhoz. a szabadtéri területeken található növényzetet a potenciális tápanyagtöbblet csökkentése érdekében rendszeres időközönként be kell takarítani és el kell távolítani. A szabadtéri területek a baromfitartó épület legközelebbi kijárati nyílásától számított legfeljebb 150 m-es sugarú körön belül terülhetnek el. Mindazonáltal a baromfitartó épület legközelebbi kijárati nyílásától számított távolság legfeljebb 350 m-ig kiterjeszthető, feltéve, hogy elegendő számú menedékhelyet és itatót osztottak el az egész szabadtéri területen, hektáronként legalább négy menedékhellyel;

c)      amennyiben a szabadtéri területen korlátozott a táplálékhoz jutás lehetősége – például huzamosabb ideig hó borítja vagy száraz időjárási körülmények miatt –, akkor a baromfifélék étrendjébe kiegészítő szálastakarmányt kell beiktatni;

d)      ha a baromfit az uniós jogszabályok alapján elrendelt korlátozások vagy kötelezettségek miatt zárt térben tartják, a megfelelő mennyiségű szálastakarmányhoz és a megfelelő anyagokhoz való folyamatos hozzáférést kell biztosítani a baromfi etológiai szükségleteinek kielégítése céljából.

2.4.7. Állatjólét

Tilos az élő baromfiféléken végrehajtott tollszedés.

2.5. Méhészet

2.5.1. Átállás

Méhészeti termékek csak akkor értékesíthetők ökológiai termelésre való utalással ellátva, ha az e rendeletben foglalt ökológiai termelési szabályokat legalább egy éven keresztül betartották.

Az átállási időszak folyamán a viaszt ökológiai méhészetből származó viaszra kell cserélni.

2.5.2. A méhek származása

Előnyben kell részesíteni az Apis mellifera és helyi ökotípusainak alkalmazását.

2.5.3. Élelmezés

Az élelmezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a mézelési időszak végén a kaptárokban az átteleléshez elegendő méz- és pollenkészletet kell hagyni;

b)      a méhcsaládok etetése csak akkor engedélyezett, ha a kaptárok túlélése az éghajlati viszonyok miatt veszélybe kerül. A táplálás ökológiai termelésből származó mézzel, ökológiai termelésből származó cukorsziruppal, illetve ökológiai termelésből származó cukorral történhet.

2.5.4. A betegségmegelőzés és az állat-egészségügyi kezelés egyedi szabályai a méhészetben

A betegségmegelőzésre és az állat-egészségügyi kezelésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a kereteknek, kaptároknak és lépeknek, különösen a kártevők elleni védelme céljából csak rágcsálóirtók (kizárólag a csapdában használandók) és a 19. cikk szerint az ökológiai termelésben használható megfelelő termékek alkalmazása engedélyezett;

b)      a méhészetek fertőtlenítésére fizikai kezelés – így a gőz vagy a közvetlen láng – megengedett;

c)      a herefiasítás elpusztítása csak a Varroa destructor fertőzés izolálása érdekében megengedett;

d)      ha minden fent említett megelőző intézkedés ellenére a méhcsaládok megbetegszenek vagy megfertőződnek, azonnal meg kell kezdeni kezelésüket, és szükség esetén a családokat elkülönített méhészetben kell elhelyezni;

e)      Varroa destructor parazitafertőzés esetén hangyasav, tejsav, ecetsav és oxálsav, valamint mentol, timol, eukaliptol és kámfor használható;

f)       amennyiben kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás termékekkel történő kezelésre kerül sor, e kezelés ideje alatt a kezelt méhcsaládokat elkülönítő méhészetben kell elhelyezni, és az összes viaszt ökológiai méhészetből származó viaszra kell cserélni. Ezt követően az ilyen méhcsaládokra a 2.5.1. pontban előírt egyéves átállási időszakot kell alkalmazni;

g)      az f) pontot nem kell alkalmazni a 19. cikk szerint az ökológiai termelésben használható termékekre.

2.5.5. A méhészetre vonatkozó egyedi elhelyezési feltételek

Az elhelyezésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a méhészeteket olyan területen kell elhelyezni, ahol biztosítottak az alapvetően ökológiai termesztésű növényi kultúrákból, vagy adott esetben természetes vegetációból vagy alacsony környezeti hatást kiváltó módszerekkel kezelt, nem ökológiailag művelt erdőkből vagy növényi kultúrákból származó nektár- és pollenforrások;

b)      a méhészeteket elegendő távolságra kell elhelyezni azoktól a forrásoktól, amelyek a méhészeti termékek szennyezését vagy a méhek egészségének romlását okozhatják;

c)      a méhészeteket úgy kell elhelyezni, hogy az azok helyszínétől mért 3 km-es sugarú körön belül a nektár- és pollenforrások lényegében ökológiai gazdálkodással termelt növényekből vagy spontán vegetációból vagy alacsony környezeti terhelésű módszerekkel termelt növényekből álljanak, amelyek egyenértékűek az 1305/2013/EU rendelet 28. és 30. cikkében leírt módszerekkel, és nem érintik a méhészeti termelés ökológiai minősítését. Ezek a követelmények nem alkalmazandók azokra a területekre, ahol éppen nincs virágzás, illetve akkor, amikor a kaptárok teleltetése történik;

d)      a méhészetben használt anyagokat és kaptárokat alapvetően természetes anyagokból kell készíteni, amelyek nem szennyezik a környezetet és a méhészeti termékeket;

2.5.6. A méhtartásra vonatkozó különleges szabályok

A méhtartásra vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      az új keretek készítéséhez használt méhviasznak ökológiai termelést folytató egységből kell származnia;

b)      a kaptárokban kizárólag természetes anyagok – így propolisz, viasz és növényi olajak – használhatók;

c)      a mézpergetés során tilos a kémiai úton előállított, szintetikus riasztószerek alkalmazása;

d)      tilos a mézet fiasítást tartalmazó lépből pergetni;

e)      a méhészet nem tekinthető ökológiainak, ha olyan térségben vagy területen található, amelyet a tagállamok ökológiai méhészeti tevékenység végzésére nem alkalmasnak minősítettek.

2.5.7. Állatjólét

Az állatjólétre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      tilos a méhészeti termékek kinyerésekor a lépben lévő méhek elpusztítása;

b)      tilos a csonkítás, így például az anyaméhek szárnyainak levágása.

III. rész: A tengeri moszatok és a víziállatok termesztésének szabályai

1. Fogalommeghatározások

E rész alkalmazásában az alábbi fogalmak alkalmazandók:

1.      „zárt visszaforgatásos akvakultúrás létesítmény”: olyan létesítmény, amelyben az akvakultúrás termelés zárt környezetben, a víz visszaforgatásával történik a szárazföldön vagy hajón, és állandó külső energiaforrást igényel a víziállatok környezetének stabilizálása érdekében;

2.      „megújuló energiaforrásból származó energia”: nem fosszilis megújuló energiaforrások, azaz szél-, nap-, geotermikus, hullám-, árapály-, vízenergia, hulladék-lerakóhelyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok és biogázok energiája;

3.      „keltető”: tenyésztésre, keltetésre és nevelésre szolgáló helyek a tenyésztett víziállatok, különösen a halak és kagylók korai életszakaszában;

4.      „ivadéknevelő”: közbenső tenyésztési rendszert alkalmazó hely a keltetés és a nyújtás szakaszai között. Az ivadéknevelés szakasza mindig a termelési ciklus első harmadában fejeződik be, a szmoltifikáción (az egyedfejlődés során az ívást megelőző életszakaszba történő belépésen) áteső fajok kivételével;

5.      „szennyezés”: a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[5] és a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[6] meghatározott anyagok és energia közvetlen vagy közvetett módon történő bejuttatása a vízi környezetbe;

6.      „polikultúra”: két vagy több, általában különböző trofikus szinten álló faj nevelése ugyanabban a kultúrában;

7.      „termelési ciklus”: a tenyésztett víziállat vagy tengeri moszat élettartama a legkorábbi életszakasztól (a tenyésztett víziállatoknál ez a megtermékenyült ikra) a lehalászásig vagy betakarításig;

8.      „helyi fajok”: olyan fajok, amelyek a 708/2007/EK tanácsi rendelet[7] értelmében nem idegen vagy nem honos fajok, illetve az említett rendelet IV. mellékletében felsorolt fajok;

9.      „állománysűrűség” a tenyésztett víziállatok vízköbméterenkénti élőtömege a nyújtási időszakban, a lepényhalak és garnélarákok esetében pedig az egyedek négyzetméterenkénti élőtömege.

2. Általános követelmények

2.1. A termelésnek olyan helyen kell történnie, amelyet nem ért az ökológiai termelésben nem engedélyezett termékekből vagy anyagokból származó szennyezés, vagy olyan szennyező anyag, amely veszélyeztetheti a termékek ökológiai jellegét.

2.2. Az ökológiai és nem ökológiai termelőegységeket megfelelően, és – amennyiben minimális elkülönítési távolságok kerülnek meghatározásra – a tagállamok által meghatározott minimális elkülönítési távolságoknak megfelelően kell elkülöníteni. Az elkülönítési intézkedéseknek a természetes körülményeken, külön vízellátási rendszereken, a távolságokon, az ár-apály viszonyokon, valamint az ökológiai termelőegység folyásirány szerinti vagy azzal ellentétes elhelyezkedésén kell alapulniuk. A tengerimoszat termesztése nem tekinthető ökológiainak, ha azt olyan térségben vagy területen végzik, amelyet a tagállamok hatóságai ökológiai akvakultúrás vagy tengerimoszat-tenyésztésre nem alkalmasnak minősítettek.

2.3. Minden új, ökológiai termelésre bejelentkező olyan vállalkozás tekintetében, amely évente 20 tonnát meghaladó mennyiségű akvakultúrás terméket állít elő, a termelőegység volumenével arányos környezetvédelmi értékelést kell készíteni a termelőegység és közvetlen környezetének körülményei, valamint a működéséből adódó valószínű hatások felmérése érdekében. A gazdasági szereplőnek a környezetvédelmi értékelést be kell nyújtania az ellenőrző szervnek vagy ellenőrző hatóságnak. A környezetvédelmi értékelés tartalmának a 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[8] IV. mellékletén kell alapulnia. Ha az egység esetében már végeztek ezzel egyenértékű értékelést, az felhasználható erre a célra.

2.4. A gazdasági szereplőnek a termelőegység volumenével arányos fenntartható gazdálkodási tervet kell benyújtania az akvakultúra lehalászásáról és a tengeri moszat betakarításáról.

2.5. A tervet évente aktualizálni kell, és részletesen be kell mutatni benne a működés környezeti hatásait, a végrehajtandó környezetvédelmi monitorozást, valamint azon intézkedések jegyzékét, amelyeket a környező vízi és szárazföldi környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások minimalizálása érdekében kell hozni, adott esetben beleértve a tápanyagok környezetbe való kibocsátásának mértékét termelési ciklusonként vagy éves jelleggel. A tervbe bele kell foglalni a műszaki berendezés ellenőrzését és javítását.

2.6. Az akvakultúra- és tengerimoszat-ágazat gazdasági szereplőinek a fenntartható gazdálkodási terv részeként hulladékcsökkentési ütemtervet kell kidolgozniuk, amelynek végrehajtása a műveletek megkezdésekor indul. A maradékhő használatát lehetőség szerint a megújuló forrásokból származó energiára kell korlátozni. A tengeri moszat betakarítása vonatkozásában a tevékenységek megkezdésekor egyszeri alkalommal el kell végezni a biomassza mennyiségének felmérését.

3. A tengeri moszatokra vonatkozó követelmények

A 7., 8., 9. és 12. cikkben, illetve adott esetben a 2. szakaszban megállapított általános termelési szabályokon kívül az e 3. szakaszban meghatározott szabályok alkalmazandók a tengeri moszatok begyűjtésére és tenyésztésére. Ezek a szabályok értelemszerűen alkalmazandók minden olyan többsejtű tengeri alga vagy fitoplankton és mikroalga tenyésztésére, amelyeket tenyésztett víziállatok takarmányaként hasznosítanak.

3.1. Átállás

3.1.1. A tengeri moszat betakarításának helyszínére érvényes átállási időszak hat hónap.

3.1.2. A tengeri moszat termelőegységére előírt átállási időszak hat hónap vagy egy teljes termelési ciklus, attól függően, hogy melyik időszak a hosszabb.

3.1.3. Az akvakultúra-gazdaság az átállási időszak során felosztható egyértelműen elkülönített egységekre, amelyeknek nem mindegyikét irányítják ökológiai termelési módszerek alapján. A tengeri moszat termesztése esetében azonos fajok termelhetők, amennyiben a termelőhelyek megfelelően elkülönülnek.

3.2. A tengeri moszat tenyésztésére vonatkozó szabályok

3.2.1. A tengerekben vadon élő tengeri moszatok és azok részeinek gyűjtése ökológiai termelési módnak tekinthető, feltéve, hogy:

a)      a tenyésztési területek a 2000/60/EK irányelv[9] által meghatározottak szerint kiváló ökológiai állapotúak és egészségügyi szempontból nem alkalmatlanok;

b)      a begyűjtés a természeti ökoszisztéma egyensúlyát vagy a gyűjtőterületen élő fajok fennmaradását nem befolyásolja jelentősen.

3.2.2. Annak érdekében, hogy ökológiainak lehessen tekinteni, a tengeri moszatok tenyésztését a 3.2.1. pont a) alpontjában felsoroltakkal legalább egyenértékű környezeti és egészségügyi jellemzőkkel bíró part menti területeken kell folytatni. Ezen túlmenően a következő tenyésztési szabályok alkalmazandók:

a)      valamennyi termelési szakaszban – a moszatok fiatal hajtásainak begyűjtésétől a betakarításig – fenntartható gyakorlatokat kell alkalmazni;

b)      a kiterjedt génállomány fenntartásának biztosítása érdekében a vadon élő fiatal moszatok begyűjtését a beltéri termesztésű állomány kiegészítéséhez rendszeresen kell végezni;

c)      tápanyag-utánpótló szerek kizárólag beltéri létesítményekben alkalmazhatók, és csak abban az esetben, ha ökológiai termelésben való használatukat e célból engedélyezték.

3.3. A tengeri moszat termesztése

3.3.1. A tengeri moszat tengeri termesztéséhez csak a környezetben természetesen előforduló, vagy – lehetőleg a közelben elhelyezkedő, polikultúrás rendszerhez tartozó – tenyésztett víziállatok ökológiai termeléséből származó tápanyagokat lehet felhasználni.

3.3.2. Az olyan szárazföldi létesítményekben, ahol külső tápanyagforrások felhasználására kerül sor, az eltávozó víz tápanyagtartalmának igazolhatóan azonosnak vagy kisebbnek kell lennie, mint a beáramló víz tápanyagtartalma. Csak a 19. cikk értelmében az ökológiai termelésben való alkalmazásra engedélyezett növényi vagy ásványi eredetű tápanyagok használhatók fel.

3.3.3. A termesztési sűrűséget és a működési intenzitást nyilván kell tartani, és ezek tekintetében fenn kell tartani a vízi környezet sértetlenségét annak biztosításával, hogy a tengeri moszat termesztése során nem haladják meg a környezetre kedvezőtlen hatást még nem gyakorló maximális mennyiséget.

3.3.4. A köteleket és más, a tengeri moszat termesztésére használt eszközöket lehetőség szerint ismételten fel kell használni, vagy gondoskodni kell újrahasznosításukról.

3.4. A vadon tenyésző tengeri moszatok fenntartható betakarítása

3.4.1. A tengeri moszat betakarításának megkezdésekor egyszeri alkalommal el kell végezni a biomassza mennyiségének felmérését.

3.4.2. Az egységen vagy területen belül nyilvántartást kell vezetni, amely lehetővé teszi a gazdasági szereplő számára annak megállapítását, hogy kizárólag vadon élő, az e rendeletnek megfelelően termelt tengeri moszat került-e begyűjtésre, illetve az ellenőrző hatóság vagy szerv számára azt, hogy is megbizonyosodjon ugyanerről.

3.4.3. A betakarítást úgy kell végezni, hogy a betakarított mennyiség ne gyakoroljon jelentős hatást a vízi környezet állapotára. A járulékos halfogás megelőzése, illetve annak biztosítása érdekében, hogy a tengeri moszat képes legyen regenerálódni, intézkedéseket kell hozni a betakarítási technikák, a minimális méretek, a kor, a reprodukciós ciklusok, illetve a megmaradó moszat mennyisége tekintetében.

3.4.4. Ha a tengeri moszatot megosztott vagy közös betakarítási területen takarítják be, dokumentumokkal kell alátámasztani, hogy a betakarítás egésze e rendelet rendelkezéseivel összhangban történt.

4. A tenyésztett víziállatokra vonatkozó követelmények

A 7., 8., 9. és 12. cikkben megállapított általános termelési szabályokon kívül az e 4. szakaszban meghatározott szabályok alkalmazandók a hal-, rák-, tüskésbőrű- és puhatestű fajok vonatkozásában a 4.1.5.10. pontban megadottak szerint. Ezek a szabályok értelemszerűen vonatkoznak a zooplanktonokra, a mikro-rákokra, a kerekesférgekre, férgekre és más takarmányozási célú víziállatokra is.

4.1. Általános követelmények

4.1.1. Átállás

4.1.1.1. Az akvakultúrás termelőegységek esetében – beleértve a meglévő tenyésztett víziállatokat is – az akvakultúrás létesítmények alábbiakban felsorolt típusaira a következő átállási időszakok vonatkoznak:

a)      az olyan létesítmények esetében, amelyek kiszárítására, tisztítására és fertőtlenítésére nincs lehetőség, az átállási időszak 24 hónap;

b)      a kiszárított vagy pihentetett létesítmények esetében az átállási időszak 12 hónap;

c)      a kiszárított, kitisztított és fertőtlenített létesítmények esetében az átállási időszak 12 hónap;

d)      nyílt vízi létesítmények esetében – a kéthéjú kagylók tenyésztésével foglalkozó létesítményeket is beleértve – az átállási időszak három hónap.

4.1.1.2. Az akvakultúra-gazdaság az átállási időszak során felosztható egyértelműen elkülöníthető részekre, amelyeknek nem mindegyikét kezelik ökológiai termelési módszerekkel. A víziállatok tenyésztése esetében azonos fajok tenyészthetők, amennyiben a termelőegységek megfelelően elkülönülnek.

4.1.2. A víziállatok származása

4.1.2.1. A víziállatok származására vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      az ökológiai akvakultúrának ökológiai módszerekkel nevelt anyaállományból és ökológiai gazdálkodási egységből származó fiatal állomány szaporításán kell alapulnia;

b)      helyi fajokat kell használni és a tenyésztés céljának olyan törzsek kialakításának kell lennie, amelyek jobban alkalmazkodnak a termelési feltételekhez, amelyek biztosítják az állatok egészségét és jólétét, és jól hasznosítják a takarmányforrásokat. Az ellenőrző hatóság vagy szerv számára dokumentumokkal kell igazolni az állatok származását és kezelését;

c)      olyan fajokat kell kiválasztani, amelyek robusztusak, és tartásuk nincs jelentős káros hatással a vadon élő állományra;

d)      a genetikai állomány javítása érdekében a gazdaságba vadon kifogott vagy nem ökológiai termelésből származó állatok is behozhatók. Ezeket az állatokat tenyésztési célból történő felhasználásukat megelőzően legalább három hónapig ökológiai gazdálkodás szerint kell tartani.

4.1.2.2. A tenyésztésre a következő szabályok érvényesülnek:

a)      tilos a hormonok és hormonszármazékok alkalmazása;

b)      egynemű vonalak mesterséges tenyésztése – a kézi válogatás kivételével –, poliploidok létrehozása, mesterséges keresztezés és klónozás nem alkalmazható;

c)      a megfelelő törzseket kell kiválasztani;

d)      adott esetben az anyaállománnyal való gazdálkodás, a szaporítás és a növendékállomány tenyésztésének fajspecifikus feltételeit meg kell határozni;

4.1.3. Élelmezés

4.1.3.1. A halak, rákfélék és tüskésbőrűek takarmányozására vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      az állatokat olyan takarmánnyal kell etetni, amely kielégíti az állatok fejlődésük különböző szakaszaiban felmerülő tápanyagszükségletét;

b)      a takarmányozást az alábbi prioritások figyelembevételével kell kialakítani:

i.        az állatok egészsége és jóléte;

ii.       a termékek jó minősége, beleértve a tápanyag-összetételt is, amely biztosítja a fogyasztásra alkalmas késztermék kiváló minőségét;

iii.      alacsony környezeti hatás;

c)      a takarmány növényi részének ökológiai termelésből kell származnia, a takarmány víziállatokból nyert részének pedig ökológiai akvakultúrából vagy halászati erőforrások fenntartható kiaknázásából kell származnia;

d)      nem ökológiai, növényi eredetű takarmány-alapanyagok esetében állati és ásványi eredetű takarmány-alapanyagok, takarmány-adalékanyagok, egyes, állatélelmezési célra felhasznált termékek és technológiai segédanyagok kizárólag abban az esetben alkalmazhatók, ha azokat e rendelet értelmében ökológiai termeléshez engedélyezték;

e)      növekedésserkentők és szintetikus aminosavak nem használhatók;

f)       csak a 19. cikk értelmében az ökológiai termelésben való alkalmazásra engedélyezett ásványi eredetű takarmány-alapanyagok használhatók fel az ökológiai akvakultúrában;

g)      csak a II. rész 1.4.4. pontjában említett takarmány-adalékanyagok, az állattakarmányozásban használt bizonyos termékek, illetve technológiai segédanyagok használhatók fel az ökológiai akvakultúrában.

4.1.3.2. A kéthéjú kagylókra és egyéb, nem ember által takarmányozott, planktonokkal táplálkozó fajokra vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      ezeknek a szűrve táplálkozó állatoknak teljes táplálkozási igényüket a természetből kell kielégíteniük, kivéve a keltetőkben és ivadéknevelőkben tartott ivadékok esetében;

b)      a tenyésztési területeknek a 2000/60/EK irányelv által meghatározottak szerint kiváló ökológiai állapotúaknak kell lenniük.

4.1.3.3. A húsevő víziállatok takarmányozására vonatkozó különleges szabályok

A húsevő víziállatok takarmányának beszerzése során a következő prioritásokat kell érvényesíteni:

a)      akvakultúrából származó ökológiai takarmányok;

b)      ökológiai akvakultúrából származó halak, rákok és puhatestűek vágási hulladékából nyert halliszt és halolaj;

c)      fenntartható halgazdaságokban emberi fogyasztás céljára kifogott halak, rákok és puhatestűek vágási hulladékából nyert halliszt, halolaj és más összetevők;

d)      fenntartható halgazdaságokban kifogott és emberi fogyasztásra fel nem használt egész halakból, rákokból és puhatestűekből nyert halliszt, halolaj és más összetevők;

e)      növényi vagy állati eredetű ökológiai takarmány-alapanyagok; a növényi anyagok aránya nem haladhatja meg az összetevők összmennyiségének 60 %-át.

4.1.3.4. Egyes tenyésztett víziállatok takarmányozására vonatkozó egyedi szabályok

A szárazföldi vizekben tartott halakat, az ostoros garnélákat, az édesvizi garnélarákokat és a trópusi édesvízi halakat a következőképpen kell táplálni:

a)      takarmányozásukat a halastavakban természetesen előforduló táplálékforrásokból kell megvalósítani;

b)      ha az a) pontban említett természetes takarmány nem áll rendelkezésre kellő mennyiségben, engedélyezhető – lehetőség szerint a gazdaságban termesztett – növényi eredetű ökológiai takarmány, illetőleg tengeri moszat felhasználása. A gazdasági szereplőknek dokumentációval kell igazolniuk a kiegészítő takarmány alkalmazásának szükségességét;

c)      a természetes takarmány b) pont szerinti kiegészítése esetén a 4.1.5.10. pont g) alpontjában említett fajok és a cápaharcsák (Pangasius spp.) takarmányadagja tartalmazhat legfeljebb 10 %, fenntartható halászatból származó hallisztet vagy halolajat.

4.1.4. Egészségügyi ellátások

4.1.4.1. Betegségmegelőzés

A betegségmegelőzésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a betegségmegelőzésnek megfelelő – többek között a fajok jó vízminőségre, áramlási sebességre és vízcserearányra vonatkozó igényeit figyelembe vevő – elhelyezéssel elért optimális feltételek melletti állattartáson, a gazdálkodási egység optimális megtervezésén, jó tartási és gazdálkodási gyakorlaton – beleértve a létesítmények rendszeres tisztítását és fertőtlenítését –, kiváló minőségű takarmányon, megfelelő állománysűrűségen, valamint fajta- és vonalválasztáson kell alapulnia;

b)      immunológiai állatgyógyászati készítmények használata megengedett;

c)      az állat-egészségügyi tervnek kell tartalmaznia a termelőegység volumenével arányos, részletes biológiai biztonsági és betegségmegelőzési gyakorlatokat, beleértve a képesített víziállat-egészségügyi szolgálatokkal folytatott egészségügyi konzultációra vonatkozó írásos megállapodást; az említett szolgálatok a gazdaságot évente legalább egyszer, kéthéjú kagyló esetében pedig kétévente legalább egyszer felkeresik;

d)      az állatok tartására szolgáló rendszereket, berendezéseket és eszközöket megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell;

e)      a szerves lerakódást okozó szervezeteket kizárólag fizikai eszközzel vagy kézzel lehet eltávolítani, majd adott esetben a gazdaságtól távol vissza kell juttatni a tengerbe;

f)       kizárólag a 19. cikk értelmében az ökológiai termelésben való alkalmazásra engedélyezett, berendezések és létesítmények tisztítására és fertőtlenítésére szolgáló anyagok használhatók.

g)      a pihentetésre vonatkozóan a következő szabályok alkalmazandók:

i.        az illetékes hatóságnak meg kell állapítania, hogy szükség van-e pihentetési időszakra, valamint meg kell határoznia a pihentetés megfelelő időtartamát, amelyet dokumentálás mellett az egyes termelési ciklusokat követően kell beiktatni a tengeren megvalósuló nyílt vízi tartási rendszerekben;

ii.       a kéthéjú kagylók tenyésztésére vonatkozóan nem tehető kötelezővé;

iii.      a pihentetés ideje alatt a víziállat-tenyésztésben használt ketrecet vagy más eszközt ki kell üríteni, fertőtleníteni kell és üresen kell hagyni az újbóli használatig;

h)      adott esetben az el nem fogyasztott haltakarmányt, az ürüléket és az elpusztult állatokat haladéktalanul el kell távolítani annak érdekében, hogy a környezetet a vízminőség vonatkozásában ne érje jelentős károsodás, továbbá a betegségek kialakulásának minimalizálása, valamint a rovarok vagy rágcsálók odavonzásának megakadályozása céljából;

i)       UV-fény és ózon csak keltetőkben és ivadéknevelőkben használható;

j)       az ektoparaziták elleni biológiai védekezés érdekében lehetőség szerint tiszta halakat kell felhasználni.

4.1.4.2. Állat-egészségügyi kezelések

Az állat-egészségügyi kezelésekre a következő szabályok alkalmazandók:

a)      a betegség kezelését az állatok szenvedésének elkerülése érdekében haladéktalanul meg kell kezdeni; ha fitoterápiás, homeopátiás és egyéb készítmények alkalmazása hatástalannak bizonyul, szükség esetén és szigorú feltételek mellett állatorvosi utasítás alapján alkalmazhatók kémiai úton előállított szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények, az antibiotikumokat is beleértve. Adott esetben a kezelésekre és a várakozási időszakokra vonatkozóan korlátozásokat kell megállapítani;

b)      az uniós jog alapján az emberi és az állati egészség védelmében kötelezővé tett kezelések engedélyezettek;

c)      amennyiben a 4.1.4.1. ponttal összhangban az állatok egészségének biztosítása érdekében hozott megelőző intézkedések ellenére egészségi probléma merül fel, az állat-egészségügyi kezelések az alábbi sorrendben végezhetők el:

i.        növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagok, homeopátiás hígításban;

ii.       érzéstelenítő hatással nem rendelkező növények és növényi kivonatok; valamint

iii.      a következő anyagok: nyomelemek, fémek, természetes immunerősítők vagy engedélyezett probiotikumok;

d)      az allopátiás kezelések alkalmazása évi két kezelésre korlátozódik, a vakcinázás és a kötelező mentesítési programok kivételével. Az egy évnél rövidebb termelési ciklusú fajok esetében azonban évente legfeljebb egy allopátiás kezelés alkalmazható. Az allopátiás kezelések említett korlátozásainak túllépése esetén az érintett tenyésztett víziállatok nem értékesíthetők ökológiai termékként;

e)      az élősködők elleni kezelés alkalmazását – a tagállamok által alkalmazott kötelező védekezési terveken kívül – évente két alkalomra, illetve 18 hónapnál rövidebb termelési ciklus esetében évi egy alkalomra kell korlátozni;

f)       az allopátiás állat-egészségügyi kezelések és az élősködők elleni kezelések d) pontban említett várakozási ideje – beleértve a kötelező védekezési és mentesítési programok hatálya alá tartozó kezeléseket – a 2001/82/EK 11. cikkében előírt várakozási idő kétszerese, illetve előírt várakozási idő hiányában 48 óra;

g)      az állatgyógyászati termékek alkalmazását az állatok ökológiai termékként történő forgalomba hozatalát megelőzően minden esetben jelenteni kell az ellenőrző hatóságnak vagy szervnek. A kezelt állománynak egyértelműen azonosíthatónak kell lennie.

4.1.5. Elhelyezési feltételek és tartási gyakorlatok

4.1.5.1. Keltetők és ivadéknevelők kivételével tilos zárt visszaforgatásos akvakultúrás létesítményeket használni, kivéve ökológiai takarmányozásra szolgáló szervezetek termelése céljából.

4.1.5.2. Kizárólag a keltetőkben és ivadéknevelőkben engedélyezett a víz mesterséges fűtése és hűtése. A víz fűtésére vagy hűtésére a termelés bármely szakaszában felhasználható fúrt kútból származó természetes víz.

4.1.5.3. A tenyésztett víziállatok környezetét úgy kell kialakítani, hogy fajspecifikus szükségleteikkel összhangban teljesüljenek a következők:

a)      az állatok megfelelő térrel rendelkeznek jóllétük biztosításához, és adott esetben legyen biztosított egy minimális állománysűrűség;;

b)      az állatok tartása jó minőségű – többek között megfelelő áramlási sebességű és vízcserearányú – vízben, elegendő oxigénszinttel és a metabolitok alacsony szinten tartása mellett valósul meg;

c)      az állatok tartása a fajspecifikus szükségletekkel összhangban lévő hőmérsékleti és fényviszonyok között, a földrajzi elhelyezkedést figyelembe véve valósul meg.

Édesvízi halak esetében a fenék kialakítását tekintve a lehető legnagyobb mértékben megfelel a természetes élőhelyi feltételeknek.

Pontyfélék esetében a fenék természetes föld legyen.

4.1.5.4. A vízi tartási rendszerek kialakítása és felépítése során olyan áramlási sebességet és fizikai-kémiai paramétereket kell biztosítani, amelyek garantálják az állatok egészségét és jóllétét, és megfelelnek viselkedési szükségleteiknek.

4.1.5.5. Az állatok nevelésére szolgáló szárazföldi egységek vonatkozásában az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a)      az átfolyásos rendszereknél lehetőséget kell biztosítani az áramlási sebesség és a vízminőség folyamatos felügyeletére és ellenőrzésére mind a beáramló, mind a kiáramló víz esetében;

b)      a gazdaság peremterületének (szárazföld és víz találkozása) legalább 5 %-án természetes növényzetnek kell lennie.

4.1.5.6. A tengeri tartási rendszereknek az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a)      a rendszereknek olyan helyen kell elhelyezkedniük, ahol a víz áramlása, mélysége és a víztest cserélődése megfelelő a mederre és az azt körülvevő víztestre gyakorolt hatás minimalizálása szempontjából;

b)      a ketrecek kialakítása, felépítése és karbantartása megfelelő a működési környezetnek való kitettség szempontjából.

4.1.5.7. A tartási rendszereket úgy kell kialakítani, elhelyezni és működtetni, hogy a rendszerből való kiszökés kockázata a lehető legkisebb legyen.

4.1.5.8. Halak vagy rákfélék kiszökése esetére megfelelő intézkedést kell hozni – adott esetben beleértve az állat elfogását is – annak érdekében, hogy a helyi ökoszisztémát minél kevesebb hatás érje. Az ezt igazoló dokumentációt meg kell őrizni.

4.1.5.9. Víziállatok halastavakban, tartályokban vagy áramoltatott vízrendszerű medencékben megvalósuló tenyésztése esetén a gazdaságokat fel kell szerelni természetes szűrőréteggel, ülepítő medencékkel, biológiai vagy mechanikai szűrőkkel a hulladék tápanyagok összegyűjtése érdekében, vagy tengeri moszatot vagy állatokat (kéthéjú kagylót és algát) kell használni, melyek hozzájárulnak a kiáramló víz minőségének javításához. A távozó vizet adott esetben rendszeres időközönként ellenőrizni kell.

4.1.5.10. Állománysűrűség

Az állománysűrűségnek a tartott halak jóllétére gyakorolt hatásai figyelembe vételéhez folyamatosan ellenőrizni kell a halak állapotát (pl. az uszony sérülése, más típusú sérülések, növekedési ütem, viselkedés és általános egészségi állapot), valamint a víz minőségét.

Az állománysűrűséget fajonként vagy fajcsoportonként kell meghatározni:

a)      Lazacfélék ökológiai termelése édesvízben:

Érintett fajok: sebes pisztráng (Salmo trutta) – szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) – pataki szajbling (Salvelinus fontinalis) – lazac (Salmo salar) – sarkvidéki szajbling (Salvelinus alpinus) – pénzes pér (Thymallus thymallus) – tavi pisztráng (Salvelinus namaycush) – dunai galóca (Huchohucho)

Termelési rendszer || A gazdaság etetési rendszerét nyílt rendszer felhasználásával kell megvalósítani. Az áramlási sebességnek legalább 60 %-os oxigéntelítettséget kell biztosítania az állomány számára, gondoskodva az állatok jó közérzetéről, valamint a kifolyó víz eltávolításáról.

Maximális állománysűrűség || A felsorolásban nem szereplő lazacfélék esetében 15 kg/m3 Lazac 20 kg/m3 Sebes pisztráng és szivárványos pisztráng 25 kg/m3 Sarkvidéki szajbling 20 kg/m3

b)      Lazacfélék ökológiai termelése tengervízben:

Érintett fajok: lazac (Salmo salar), sebes pisztráng (Salmo trutta) - szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss)

Maximális állománysűrűség || 10 kg/m3 hálós rekeszekben

c)      Közönséges tőkehal (Gadus morhua) és más tőkehalfélék, fűrészes sügér (Dicentrarchus labrax), tengeri durbincs (Sparus aurata), sashal (Argyrosomus regius), nagy rombuszhal (Psetta maxima [= Scopthalmus maximux]), rózsaszínű durbincs (Pagrus pagrus[=Sparus pagrus]), vörös árnyékhal (Sciaenops ocellatus) és más durbincsfélék, valamint nyúlhalak (Siganus spp.) ökológiai termelése

Termelési rendszer || Nyílt vízi tartási rendszerben (hálós rekesz/ketrec), ahol a legkisebb tengeráramlási sebesség optimális feltételeket biztosít a halak számára, illetve a szárazföldön létesített nyílt rendszerben.

Maximális állománysűrűség || A nagy rombuszhaltól eltérő halfajok esetében: 15 kg/m3 A nagy rombuszhal esetében: 25 kg/m²

d)      Fűrészes sügér, tengeri durbincs, sashal, tengeri pér (Liza, Mugil) és angolna (Anguilla spp.) ökológiai termelése árapályos területek mesterséges tavaiban és part menti lagúnáiban

Tartási rendszer || Akvakultúrás termelőegységgé alakított hagyományos sólepárlók és hasonló szárazföldi mesterséges tavak árapályos területeken

Termelési rendszer || A fajok jóllétének biztosítása érdekében gondoskodni kell a víz megfelelő cseréjéről. A gátak legalább 50 %-át növénnyel kell fedni Vizenyős területen létesített víztisztító tavak megléte szükséges

Maximális állománysűrűség || 4 kg/m3

e)      Tok ökológiai termelése édesvízben:

Érintett fajok: Tokfélék családja (Acipenseridae)

Termelési rendszer || Az egyes állattartó egységekben megfelelő vízáramlásról kell gondoskodni az állatok jólétének biztosítása érdekében. A távozó víz minőségének meg kell egyeznie a bejövő víz minőségével

Maximális állománysűrűség || 30 kg/m3

f)       Halak ökológiai termelése szárazföldi vizekben:

Érintett fajok: pontyfélék családja (Cyrpinidae) és más társított fajok polikultúrás termelésben, beleértve a következőket: sügér, csuka, harcsa, marénafélék, tok

Termelési rendszer || Mesterséges halastavakban, amelyeket időszakosan teljes mértékben ki kell szárítani, valamint tavakban. A tóban teljes mértékben ökológiai termelést kell folytatni, beleértve a szárazföldi területeken termesztett növényeket is. A halak számára mérete révén optimális feltételeket biztosító lehalászási területen gondoskodni kell a tiszta víz beáramlásáról. A halakat a lehalászást követően tiszta vízben kell tárolni. A halastavak és tavak szerves- és ásványianyag-utánpótlását kizárólag a 19. cikk szerint az ökológiai termelésben használható tápanyag-utánpótló és talajjavító szerekkel lehet végezni, és legfeljebb 20 kg nitrogén/ha alkalmazásával. Tilos szintetikus kémiai anyagok alkalmazása a termelésre szolgáló vízben jelen lévő vízi növények, valamint a növényi takaró szabályozása céljából. A szárazföldön elhelyezkedő vízi egységet körülvevő, természetes vegetációval rendelkező területeket a gazdálkodásban nem érintett külső területek pufferzónájaként fenn kell tartani, az ökológiai akvakultúra szabályaival összhangban. A nyújtási szakaszban a „polikultúra” abban az esetben alkalmazható, ha az e meghatározásban foglalt kritériumok a többi hal tekintetében is teljesülnek.

Termelési hozam || A fajok összes termelési hozama éves szinten legfeljebb 1500 kg hal/hektár.

g)      Ostoros garnélák és édesvizi garnélarák (Macrobrachium spp.) ökológiai termelése:

A termelőegység(ek) létrehozása || Elhelyezkedés: terméketlen agyagos területen, a tó építése által okozott környezeti hatás minimalizálása érdekében. A halastavakat természetes, már meglévő agyag felhasználásával kell kiépíteni. A mangrove kiirtása nem engedélyezett.

Átállási idő || Tavanként hat hónap, a tenyésztett garnélarák rendes élettartamának megfelelően.

A tenyészállomány származása || Három év működést követően legalább a tenyészállomány felének domesztikáltnak, a fennmaradó tenyészállománynak pedig fenntartható halgazdaságokból származó, kórokozótól mentes, vadon kifogott állománynak kell lennie. Az első és második nemzedéken a gazdaságba történő behozatalt megelőzően kötelező szűrővizsgálatot kell végezni.

A szemkocsány eltávolítása || tilos.

A gazdaság állománysűrűsége és termelési korlátai || Tenyésztés: legfeljebb 22 posztlárva/m2 A biomassza maximális pillanatnyi mennyisége: 240 g/m2

h)      Puhatestűek és tüskésbőrűek:

Termelési rendszerek || Zsinórok, tutajok, tengerfenéki tenyésztés, hálós zsákok, ketrecek, tálcák, haltartó hálók, kagylócölöpök és más tartási rendszerek. A tutajokon megvalósuló kagylótenyésztésben a felszíni terület négyzetméterére vetítve a felfüggesztett kötelek száma köbméterenként legfeljebb egy lehet. Egy-egy kötél hosszúsága nem haladhatja meg a 20 métert. A köteleket a termelési ciklus során nem lehet ritkítani, a tenyésztés kezdeti szakaszában azonban engedélyezett a kötelek több szálra való szétválasztása, feltéve, hogy az nem növeli az állománysűrűséget.

i)       Trópusi édesvízi hal: tejhal (Chanos chanos), tilápiák (Oreochromis spp.), cápaharcsák (Pangasius spp.):

Termelési rendszerek || Halastavak és hálós ketrecek

Maximális állománysűrűség || Pangasius: 10 kg/m3 Oreochromis: 20 kg/m3

4.1.6. Állatjólét

4.1.6.1. A tenyésztett víziállatok tartásába bevont teljes személyzetnek a szükséges alapvető alapismeretek és készségek birtokában kell lennie az állatok egészségügyi és jóléti szükségletei vonatkozásában.

4.1.6.2. A tenyésztett víziállatok kézbevételét a lehető legkevesebb alkalomra kell csökkenteni, és a lehető leggondosabban, megfelelő berendezéseket és protokollt alkalmazva kell eljárni a kézbevétellel összefüggésbe hozható stressz és fizikai sérülés elkerülése érdekében. A tenyészállományhoz csak a fizikai sérülés és a stressz minimalizálásának biztosítása mellett szabad hozzányúlni, adott esetben érzéstelenítés alkalmazásával. A halak jólétének biztosítása érdekében az osztályozási műveletek gyakoriságát minimálisra kell csökkenteni.

4.1.6.3. Mesterséges fény alkalmazására a következő korlátozások alkalmazandók:

a)      a természetes nappali fény meghosszabbítása céljából nem haladható meg az a legmagasabb mennyiség, amely még tiszteletben tartja a tartott állatok etológiai szükségleteit, általános egészségügyi állapotukat és a földrajzi feltételeket; a legnagyobb mennyiség nem lehet több, mint napi 16 óra, kivéve szaporítási célok esetében;

b)      a fényerősségben bekövetkező hirtelen változás megelőzése érdekében átmenetként fokozatosan gyengülő erősségű világítást vagy háttérvilágítást kell alkalmazni.

4.1.6.4. A levegőztetés az állatok jólétének és egészségének biztosítása érdekében engedélyezett azzal a feltétellel, hogy a mechanikai levegőztetőket lehetőleg megújuló energiaforrás működteti.

4.1.6.5. Oxigén használata kizárólag az állat-egészségügyi és állatjóléti követelményekkel összefüggően, valamint a termelés vagy szállítás kritikus időszakaiban engedélyezett a következő esetekben:

a)      a hőmérséklet emelkedésének, az atmoszferikus nyomás csökkenésének vagy a véletlenszerű szennyezés rendkívüli eseteiben;

b)      időszakos állománykezelési eljárások, például mintavétel vagy válogatás esetében;

c)      az állomány fennmaradásának biztosítása érdekében.

4.1.6.6. Megfelelő intézkedéseket kell hozni a tenyésztett víziállatok szállítási időtartamának lehető legrövidebbre csökkentése érdekében.

4.1.6.7. Teljes életük során – a leöléskor is – a lehető legkisebbre kell csökkenteni az állatok szenvedését.

4.1.6.8. A levágás során ügyelni kell arra, hogy a halak az azonnali eszméletvesztés révén ne érzékelhessenek fájdalmat. A leölés előtti kezelést úgy kell végrehajtani, hogy az állatok sérüléseinek megelőzése mellett szenvedésük és az őket ért stressz is a lehető legkisebb maradjon. Az optimális levágási módszer kiválasztásakor figyelembe kell venni a lehalászási méreteket, a fajokat és a termelőhelyeket.

4.2. A puhatestűekre vonatkozó egyedi szabályok

4.2.1. Az ikra származása

Az ikra származására vonatkozóan a következő szabályokat kell alkalmazni:

a)      ha a környezetet nem éri jelentős kár és a helyi jogszabályok engedik, kéthéjú kagyló esetében használható a termelőegységen kívülről származó, vadon begyűjtött ikra, amennyiben:

i.        olyan lelőhelyről származik, ahol valószínűleg elpusztulna a tél folyamán, vagy ahol a követelményekhez viszonyítva felesleg képződött; vagy

ii.       olyan kollektorról, amelyen természetes úton telepedett meg a kéthéjú kagyló;

b)      az óriás osztriga (Crassostrea gigas) esetében a szelektíven tenyésztett állományt kell előnyben részesíteni a vadon történő szaporodás előfordulásának csökkentése érdekében;

c)      nyilvántartást kell vezetni a vadon begyűjtött ikra begyűjtésének módjáról, helyszínéről és időpontjáról, lehetővé téve a nyomon követést a begyűjtési területig visszamenőleg.

4.2.2. Elhelyezési feltételek és tartási gyakorlatok

Az elhelyezési feltételekre és a tartási gyakorlatokra vonatkozóan a következő szabályokat kell alkalmazni:

a)      a termelés polikultúrás rendszerben történhet ugyanabban a vízben, mint az ökológiai halaké és tengeri moszatoké, amit dokumentálni kell a fenntartható gazdálkodási tervben. Polikultúrás gazdálkodásban a kéthéjú kagyló együtt tartható csigákkal (például particsigával) is;

b)      a kéthéjú kagyló ökológiai termelését cölöpökkel, bólyákkal vagy más egyértelmű jelzőeszközökkel megjelölt területen belül kell végezni, amelyet adott esetben hálókkal, ketrecekkel vagy más mesterséges eszközökkel el kell határolni;

c)      a kagylók ökológiai termelésével foglalkozó gazdaságoknak a lehető legkisebbre kell csökkenteniük a védett fajokat fenyegető esetleges kockázatokat. Ragadozók elleni védőhálók alkalmazásakor azok kialakítása nem jelenthet sérülésveszélyt a bukómadarak számára.

4.2.3. Tenyésztés

A tenyésztésre vonatkozóan a következő szabályokat kell alkalmazni:

a)      a kötelekkel és a 4.1.5.10. pont h) alpontjában ismertetett egyéb eljárásokkal megvalósuló tenyésztés elfogadható lehet az ökológiai termelés céljára is;

b)      a kagylók fenéken való tenyésztése csak akkor engedélyezhető, ha a begyűjtési és tenyésztési területet nem éri jelentős környezeti hatás. A környezetre gyakorolt minimális hatást vizsgálattal kell alátámasztani, emellett pedig a gazdasági szereplőnek jelentést kell benyújtania az ellenőrző hatóságnak vagy szervnek az érintett területről. A jelentés a fenntartható gazdálkodási terv külön fejezetét képezi.

4.2.4. Gazdálkodás

A gazdálkodásra vonatkozóan a következő szabályokat kell alkalmazni:

a)      a termelés során az állománysűrűség nem haladhatja meg az ugyanazon helyszínen megvalósuló, nem ökológiai kagylótermelés során alkalmazott állománysűrűséget. A válogatást, az állománysűrűség csökkentését vagy kiigazítását a biomasszával összhangban kell végezni az állatok jólétének és a termékek jó minőségének biztosítása érdekében;

b)      a szerves lerakódást okozó szervezeteket mechanikus úton vagy kézzel kell eltávolítani, adott esetben visszajuttatva a tengerbe, a kagylótenyésztő gazdaságoktól kellő távolságban. A kagylók a termelési ciklusban egy alkalommal kezelhetők meszes oldattal a szerves lerakódást okozó versengő károsító szervezetek előfordulásának szabályozása céljából.

4.2.5. Az osztrigákra vonatkozó egyedi tenyésztési szabályok

A cölöpökön történő zsákos tenyésztés megengedett. Ezeket az eszközöket, illetve más szerkezeteket, amelyek az osztrigákat tartalmazzák, úgy kell elhelyezni, hogy a part mentén ne képezzenek összefüggő akadályt. Az árapály mozgás figyelembevételével az állományt úgy kell elhelyezni a fenéken, hogy az a termelés szempontjából optimális legyen. A termelésnek meg kell felelnie a 4.1.5.10. pont h) alpontjában felsorolt kritériumoknak.

IV. rész: A feldolgozott élelmiszerek és a feldolgozott takarmányok előállítására vonatkozó szabályok

A 7., 9. és 13. cikkben megállapított általános termelési szabályokon kívül a feldolgozott élelmiszerekre és a feldolgozott takarmányokra az e részben meghatározott szabályok is alkalmazandók.

1. A feldolgozott élelmiszerek és a feldolgozott takarmány előállításával kapcsolatos általános követelmények

1.1. Az élelmiszer vagy takarmány feldolgozásához használt adalékanyagoknak, technológiai segédanyagoknak, valamint egyéb anyagoknak és összetevőknek, továbbá az alkalmazott feldolgozási eljárásoknak (például füstölés) meg kell felelniük a helyes gyártási gyakorlat alapelveinek[10].

1.2. A feldolgozott élelmiszert vagy takarmányt előállító gazdasági szereplőknek ki kell alakítaniuk és rendszeresen aktualizálniuk kell a kritikus feldolgozási lépések szisztematikus azonosításán alapuló megfelelő eljárásokat.

1.3. Az 1.2. pontban említett eljárások alkalmazásának mindenkor garantálnia kell, hogy az előállított feldolgozott termékek megfelelnek e rendeletnek.

1.4. A gazdasági szereplők kötelesek az 1.2. pontban említett eljárásokat betartani és megvalósítani, különös tekintettel a következőkre:

a)      megelőző intézkedéseket foganatosítanak a nem engedélyezett anyagokkal vagy termékekkel történő szennyeződés veszélyének elkerülése érdekében;

b)      megfelelő tisztító intézkedéseket alkalmaznak, valamint figyelemmel kísérik azok eredményességét, és nyilvántartásba veszik e műveleteket;

c)      biztosítják, hogy nem ökológiai termelésből származó termékek ne kerülhessenek forgalomba ökológiai termelésre utaló jelöléssel.

1.5. A feldolgozott ökológiai termékek előállításának időben vagy térben el kell különülnie a nem ökológiai termékekétől. Amennyiben az érintett termelőegységben nem ökológiai termelésű termékek készítése vagy tárolása is történik, úgy a gazdasági szereplő köteles:

a)      erről az ellenőrző hatóságot vagy szervet tájékoztatni;

b)      a műveleteket az ökológiai termékeken végzett hasonló műveletektől térben vagy időben elkülönítve a teljes munkafolyamatsoron elvégezni;

c)      az ökológiai termékeket a műveletek előtt és után a nem ökológiai termékektől térben vagy időben elkülönítve tárolni;

d)      minden műveletről és feldolgozott mennyiségről naprakész nyilvántartást vezetni;

e)      megfelelő intézkedéseket foganatosítani a tételek azonosításának biztosítása, valamint a nem ökológiai termékekkel való keveredés vagy felcserélődés megakadályozása érdekében;

f)       ökológiai termékeken műveleteket kizárólag a termelőberendezések megfelelő tisztítása után végezni.

1.6. Nem használhatók olyan termékek, anyagok és technológiák, amelyek visszaállítják az ökológiai élelmiszerek feldolgozása és tárolása során elveszett tulajdonságokat vagy korrigálják az ökológiai élelmiszerek feldolgozásakor elkövetett gondatlanság következményeit, vagy más módon félrevezethetnek az ökológiai élelmiszerként forgalomba hozni kívánt termékek valódi jellegét illetően.

2. A feldolgozott élelmiszer előállítására vonatkozó követelmények

2.1. Az ökológiai feldolgozott élelmiszerek összetételére a következő feltételek alkalmazandók:

a)      a terméket főként mezőgazdasági eredetű összetevőkből kell előállítani; annak meghatározásához, hogy egy terméket főként mezőgazdasági eredetű összetevőkből állítottak-e elő, a hozzáadott vizet és sót nem kell figyelembe venni;

b)      kizárólag olyan élelmiszer-adalékanyagok, technológiai segédanyagok, ízesítők, víz, só, mikroorganizmus készítmények és élelmiszerenzimek, ásványok, nyomelemek, vitaminok, továbbá aminosavak és más mikrotápanyagok kerülhetnek felhasználásra a speciális élelmezési célokra szánt élelmiszerekben amelyek ökológiai termelésben való felhasználását a 19. cikk szerint engedélyezték;

c)      ökológiai összetevő nem lehet jelen ugyanazon, de átállásból származó vagy nem ökológiai összetevővel együtt;

d)      átállásban lévő növényből előállított élelmiszer csak egyetlen mezőgazdasági eredetű növényi összetevőt tartalmazhat.

2.2. Egyes termékek és anyagok élelmiszerek feldolgozása során történő használata

2.2.1. Csak a 2.1. pont b) alpontjában említett termékek és anyagok, valamint a 2.2.2, 2.2.4. és 2.2.5. pontban említett termékek és anyagok használhatók fel az élelmiszerek feldolgozása során; ez alól kivételt képeznek a borágazathoz tartozó termékek és anyagok, amelyekre az V. rész 2. pontja vonatkozik, valamint az élesztőtermékek és anyagok, amelyekre pedig a VI. rész 1.3. pontja vonatkozik.

2.2.2. Az élelmiszerek feldolgozása során a következő termékek és anyagok felhasználása engedélyezett:

a)      az élelmiszer-feldolgozásban általában használt mikroorganizmus- és élelmiszerenzim-készítmények; ugyanakkor az élelmiszer-adalékanyagként használandó élelmiszerenzimeknek a 19. cikk értelmében ökológiai termelésben való alkalmazásra engedélyezetteknek kell lenniük;

b)      az 1334/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[11] 3. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjában meghatározott, természetes aromaanyagként, illetve természetes aromakészítményként megjelölt anyagok, az említett rendelet 15. cikke (1) bekezdése e) pontjának és 16. cikkének megfelelően;

c)      a hús és a tojáshéj bélyegzésére szolgáló élelmiszerszínezékek az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[12] 17. cikkének megfelelően;

d)      az élelmiszer-feldolgozásban általában használatos ivóvíz és só (alapösszetevőként nátrium-kloriddal vagy kálium-kloriddal);

e)      ásványok (köztük nyomelemek), vitaminok, aminosavak és mikrotápanyagok használata csak akkor engedélyezett, ha alkalmazásukat jogszabály írja elő abban az élelmiszerben, amelyben felhasználásra kerülnek.

2.2.3. A 21. cikk (3) bekezdésében előírt számítás során a következő szabályokat kell alkalmazni:

a)      a 19. cikk értelmében ökológiai termelésben való alkalmazásra engedélyezett bizonyos élelmiszer-adalékanyagokat mezőgazdasági eredetű összetevőkként kell kiszámítani;

b)      a 2.2.2. pontban említett készítményeket és anyagokat nem mezőgazdasági eredetű összetevőkként kell kiszámítani;

c)      az élesztőt és az élesztőtermékeket mezőgazdasági eredetű összetevőkként kell kiszámítani.

2.2.4. A következő nem ökológiai összetevők használhatók fel az ökológiai termékek feldolgozásánál:

a)      állati termékek:

i.        nem akvakultúrából származó vízi szervezetek, amelyek a nem ökológiai élelmiszergyártásban engedélyezett összetevők;

ii.       zselatin;

iii.      belek;

b)      feldolgozatlan növényi termékek, illetve azokból feldolgozással előállított termékek:

i.        élelmezési célra alkalmas gyümölcsök, héjas gyümölcsűek és magvak:

– kóladió                                   Cola acuminata;

ii.       élelmezési célra alkalmas fűszermagvak és -növények:

– tormamag                               Armoracia rusticana;

– sáfrányos szeklice virága        Carthamus tinctorius;

– vízitorma                                Nasturtium officinale;

iii.      egyebek:

– algák, ideértve a tengeri moszatot;

c)      feldolgozott növényi termékek:

i.        cukrok, keményítők, valamint egyéb, gabonafélékből és gumókból nyert termékek:

– rizspapír;

– kémiailag nem módosított, rizsből, illetve viaszos kukoricából nyert keményítő;

ii.       egyebek:

– rum, kizárólag nádcukorszirupból előállítva.

2.2.5. Finomított vagy finomítatlan, de vegyileg nem módosított zsírok és olajok használhatóak nem ökológiai formájukban, ha az alábbiaktól eltérő növényekből nyerték őket:

– kakaó                                      Theobroma cacao;

– kókuszdió                               Cocos nucífera;

– olíva                                        Olea europaea;

– napraforgó                              Helianthus annuus;

– olajpálma                                Elaeis guineensis;

– repce                                       Brassica napus, rapa;

– sáfrányos szeklice                   Carthamus tinctorius;

– szezám                                    Sesamum indicum;

– szója                                       Glycine max.

3. A feldolgozott takarmány előállítására vonatkozó követelmények

3.1. Az ökológiai takarmány-alapanyagok vagy átállási takarmány-alapanyagok mellett nem kerülhetnek nem ökológiai módszerekkel előállított takarmány-alapanyagok is az ökológiai takarmány összetevői közé.

3.2. Az ökológiai előállítás során használt vagy feldolgozott takarmány-alapanyagot nem lehet kémiai szintézissel előállított oldószerek segítségével kezelni.

V. rész: Bor

1. Hatály

1.1. A 7., 8., 9. és 14. cikkben megállapított általános termelési szabályokon kívül az 1308/2013/EU rendelet 1. cikke (2) bekezdésének l) pontjában említett borágazati termékek ökológiai előállítására vonatkozóan az e részben meghatározott szabályok is alkalmazandók.

1.2. Amennyiben e rész kifejezetten másképp nem rendelkezik, a 606/2009/EK bizottsági rendelet[13] és a 607/2009/EK bizottsági rendelet[14] alkalmazandó.

2. Bizonyos termékek és anyagok használata

2.1. A borágazati termékeket ökológiai nyersanyagokból kell előállítani.

2.2. Csak a 19. cikk értelmében az ökológiai termelésben való felhasználásra engedélyezett termékek és anyagok használhatók fel a borágazati termékek előállítására, beleértve a borászati eljárásokat és kezeléseket, fenntartva az 1308/2013/EU és a 606/2009/EK rendeletben és különösen ez utóbbi rendelet I.A. mellékletében meghatározott feltételeket és korlátozásokat.

3. Borászati eljárások és korlátozások

3.1. Az 1. és 2. szakaszban foglaltak és a 3.2–3.5. pontban szereplő egyedi tiltások és korlátozások sérelme nélkül, az 1308/2013/EU rendelet 80. cikkében és 83. cikke (2) bekezdésében, valamint a 606/2009/EK rendelet 3., 5–9. és 11–14. cikkében, valamint e rendeletek mellékleteiben szereplő borászati eljárások, folyamatok és kezelések közül kizárólag a 2010. augusztus 1. előtt alkalmazottak engedélyezettek, figyelemmel az előírt korlátozásokra is.

3.2. A következő borászati eljárások, folyamatok és kezelések alkalmazása tilos:

a)      hűtéssel történő részleges sűrítés, az 1308/2013/EU rendelet VIII. melléklete I. része B.1. szakaszának c) pontja szerint;

b)      kéntelenítés fizikai eljárásokkal, a 606/2009/EK rendelet I.A. mellékletének 8. pontja szerint;

c)      a borban lévő borkő kiválásának megakadályozása céljából végzett elektrodialízis, a 606/2009/EK rendelet I.A. mellékletének 36. pontja szerint;

d)      a borok alkoholtartalmának részleges kivonása, a 606/2009/EK rendelet I. A. mellékletének 40. pontja szerint;

e)      kationcserélőkkel történő kezelés a borban lévő borkő kiválásának megakadályozása céljából, a 606/2009/EK rendelet I.A. mellékletének 43. pontja szerint.

3.3. Az alábbi borászati eljárások, folyamatok és kezelések a következő feltételek mellett végezhetők:

a)      a 606/2009/EK rendelet I.A. mellékletének 2. pontja szerint történő hőkezelések esetén a hőmérséklet nem haladhatja meg a 70 °C-ot;

b)      a 606/2009/EK rendelet I.A. mellékletének 3. pontja szerint, semleges szűrőközeggel vagy anélkül végzett centrifugálás és szűrés esetén a pórusok mérete nem lehet 0,2 mikrométernél kisebb.

3.4. A következő borászati eljárásokat, folyamatokat és kezeléseket a Bizottság 2015. augusztus 1. előtt felülvizsgálja, mérlegelve a szóban forgó eljárások fokozatos megszüntetését vagy további korlátozását:

a)      a 606/2009/EK rendelet I.A. mellékletének 2. pontjában említett hőkezelés;

b)      ioncserélő gyantáknak a 606/2009/EK rendelet I.A. mellékletének 20. pontjában említett használata;

c)      az 1308/2013/EU rendelet VIII. melléklete I. része B.1. szakaszának b) pontja szerinti fordított ozmózis.

3.5. Az 1234/2007/EK rendelet vagy a 606/2009/EK rendeletben előírt borászati eljárásokra, folyamatokra és kezelésekre vonatkozó bármely, 2010. augusztus 1-jét követően bevezetett módosítás ökológiai bor előállítása esetén csak az e 3. szakaszban foglalt, az előállítási szabályok alkalmazásához szükséges intézkedések elfogadása, valamint – amennyiben szükséges – az e rendelet 19. cikkének megfelelő értékelés lefolytatása után alkalmazható.

VI. rész: Élelmiszerként vagy takarmányként használt élesztő

A 7., 9. és 15. cikkben megállapított általános termelési szabályokon kívül az élelmiszerként vagy takarmányként használt ökológiai élesztőre az e részben meghatározott szabályok is alkalmazandók.

1. Általános követelmények

1.1. Ökológiai élesztő előállításához kizárólag ökológiai módon előállított táptalaj használható.

1.2. Ökológiai élelmiszer vagy takarmány az ökológiai élesztő mellett nem tartalmazhat nem ökológiai élesztőt.

1.3. Az ökológiai élesztő előállításához, gyártásához és készítéséhez az alábbi anyagok használhatók:

a)      a 19. cikk értelmében ökológiai termelésben való alkalmazásra engedélyezett technológiai segédanyagok;

b)      a IV. rész 2.2.2. pontjának a) és d) alpontjában említett termékek és anyagok.

III. MELLÉKLET

A TERMÉKEK ÖSSZEGYŰJTÉSE, CSOMAGOLÁSA, SZÁLLÍTÁSA ÉS TÁROLÁSA

1. A termékek összegyűjtése és előkészítő egységekhez szállítása

A gazdasági szereplők csak akkor gyűjthetik egyidejűleg az ökológiai és nem ökológiai termékeket, ha megfelelő intézkedéseket tettek a nem ökológiai termékekkel való esetleges keveredés vagy felcserélődés elkerülése, és az ökológiai termékek azonosításának biztosítása érdekében. A gazdasági szereplőnek az ellenőrző hatóság vagy szerv számára hozzáférhető módon kell tárolnia a gyűjtés napjára, órájára, útvonalára, valamint a termékek átvételének dátumára és időpontjára vonatkozó információkat.

2. A termékek csomagolása és elszállítása más gazdasági szereplőkhöz vagy termelőegységekhez

2.1. A gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy az ökológiai termékek más gazdasági szereplőkhöz vagy termelőegységekhez – beleértve a nagy- és kiskereskedőket – kizárólag megfelelő, zárt csomagolásban, konténerben vagy járműben legyenek szállítva, amely kizárja, hogy a szállítmány tartalmát a plomba, illetve zár külső manipulációja, illetve sérülése nélkül ki lehessen cserélni, továbbá biztosítaniuk kell, hogy e termékek – az uniós jogban előírt más jelölések sérelme nélkül – a következőket tartalmazó címkével legyenek ellátva:

a)      a gazdasági szereplő neve és címe, valamint a termék tulajdonosának vagy eladójának neve és címe, ha ez utóbbi más személy;

b)      a termék neve vagy a takarmánykeverék ismertetése, kiegészítve egy ökológiai termelésre való hivatkozással;

c)      annak az ellenőrző hatóságnak vagy szervnek a neve vagy kódszáma, amelyhez a gazdasági szereplő tartozik; valamint

d)      amennyiben szükséges, a tétel azonosító jelzése, amely egy nemzeti szinten jóváhagyott, vagy az ellenőrző hatósággal vagy szervvel egyeztetett jelölési rendszer szerint kerül megállapításra, és lehetővé teszi, hogy a tételt a 24. cikkben említett nyilvántartásoknak megfeleltessék.

Az a)–d) pontban hivatkozott információk feltüntethetők egy kísérő dokumentumon is , ha az a termék csomagolásához, tartályához vagy a járműves szállításhoz egyértelműen hozzárendelhető. Ennek az árukísérő okmánynak a szállítóról és/vagy a fuvarozóról is kell adatokat tartalmaznia.

2.2. A csomagolás, a tartályok, illetve a járművek lezárása a következő esetekben nem kötelező:

a)      ha a szállítás két olyan gazdasági szereplő között közvetlenül történik, amelyek mindegyike az ökológiai ellenőrzési rendszer hatálya alá tartozik;

b)      ha a termékekhez olyan dokumentumot csatoltak, amely tartalmazza a 2.1. pontban előírt információkat; valamint

c)      mind a küldő, mind az átvevő gazdasági szereplő dokumentált nyilvántartást vezet az adott szállítási műveletekről, amely az ellenőrző hatóság vagy szerv rendelkezésére áll.

3. A takarmány más termelő- vagy előkészítő egységekbe vagy tárolási helyre szállításának egyedi szabályai

Amennyiben a takarmányt más termelő- vagy előkészítő egységekbe vagy tárolási helyre szállítják, a gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell a következő feltételek teljesüléséről:

a)      a szállítás folyamán az ökológiai előállítású takarmányt, az átállási takarmányt és a nem ökológiai takarmányt egymástól fizikailag teljes mértékben elkülönítik;

b)      a nem ökológiai termékek szállítására használt járműveket vagy tartályokat ökológiai termékek szállítására csak akkor lehet használni, ha:

i.        az ökológiai termékek szállítása előtt megfelelő tisztítást végeztek azokon, amelynek hatékonyságát ellenőrizték, és a gazdasági szereplők nyilvántartást vezetnek ezekről a műveletekről;

ii.       az ellenőrzési intézkedéseknek megfelelően értékelt kockázatok függvényében minden megfelelő intézkedést megtettek, és szükség szerint a gazdasági szereplők garantálják, hogy nem ökológiai termékek nem kerülhetnek forgalomba az ökológiai előállításra utaló jelzéssel;

iii.      a gazdasági szereplő nyilvántartást vezet az ilyen szállítási műveletekről, amely az ellenőrző hatóság vagy szerv rendelkezésére áll;

c)      a kész ökológiai takarmány szállítása fizikailag vagy időben elkülönül az egyéb késztermékek szállításától;

d)      a szállítás megkezdésekor a termékek mennyiségét és szállítási fordulónként minden egyes szállított mennyiséget feljegyeznek.

4. Élő halak szállítása

4.1. Az élő halakat tiszta vizű és a célra alkalmas tartályban kell szállítani, amely a hőmérséklet és az oldott oxigéntartalom tekintetében megfelel fiziológiai szükségleteiknek.

4.2. Az ökológiai hal és haltermékek szállítását megelőzően a tartályokat alaposan ki kell tisztítani, fertőtleníteni és mosni.

4.3. A stressz csökkentése érdekében megelőző intézkedéseket kell hozni. A szállítás során az állománysűrűség nem érheti el a faj számára káros szintet.

4.4. A 4.1., 4.2. és 4.3. pontban említett műveletekre vonatkozó igazoló dokumentációt meg kell őrizni.

5. Más gazdasági szereplőktől vagy termelőegységektől érkező termékek átvétele

Ökológiai termék átvételekor a gazdasági szereplő szükség esetén ellenőrzi a csomagolás vagy a tartály zárását, valamint a 2. szakaszban előírt jelzések meglétét.

A gazdasági szereplőnek össze kell vetnie a 2. szakaszban említett címkén szereplő információkat a kísérő okmányokon szereplő információkkal. Ezeknek az ellenőrzéseknek az eredményeit egyértelműen bele kell foglalni a 24. cikkben említett nyilvántartásba.

6. Egyedi szabályok a harmadik országból származó termékek átvételére

Ökológiai termékek harmadik országokból olyan csomagolásban vagy tartályban szállítva importálhatók, amelynek lezárása megakadályozza a szállítmány tartalmának kicserélését, és amelyen szerepelnek az exportőr azonosítására szolgáló adatok, továbbá minden egyéb olyan jelölés és jelzőszám, amely a szállítmány és a harmadik országból történő behozatalhoz szükséges ellenőrzési tanúsítvány megfelelő azonosítását szolgálja.

A harmadik országból származó ökológiai termék átvételekor annak a természetes vagy jogi személynek, amely részére a behozott szállítmányt szállítják, és aki további feldolgozás és/vagy forgalmazás céljából a szállítmányt átveszi, ellenőriznie kell a csomagolás vagy a tartály zárását, és – a 28. cikk (1) bekezdése b) pontja ii. alpontjának megfelelően behozott termékek esetében – ellenőriznie kell, hogy az említett cikk szerinti ellenőrzési tanúsítvány a szállítmányban lévő termékfajtára vonatkozik-e. Ennek az ellenőrzésnek az eredményét a 24. cikkben említett nyilvántartásban egyértelműen fel kell tüntetni.

7. A termékek tárolása

7.1. A termékek tárolásához a területeket úgy kell felhasználni, hogy biztosítva legyen a tételek azonosítása és az ökológiai termékekre vonatkozó szabályoknak meg nem felelő termékek vagy anyagok általi szennyezés vagy az azokkal való keveredés elkerülése. Az ökológiai termékeknek mindig egyértelműen azonosíthatóknak kell lenniük.

7.2. Az ökológiai növényeket és állatállományt termelő egységek esetében a termelőegységnél a 19. cikk értelmében ökológiai termelésben való alkalmazásra engedélyezettektől különböző alapanyagok tárolása tilos.

7.3. Az allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok tárolása engedélyezett a mezőgazdasági üzemekben és az akvakultúra-gazdaságokban, feltéve, hogy azokat állatorvos írta fel a II. melléklet II. részének 1.5.2.2. pontjában vagy III. része 4.1.4.2. pontjának a) alpontjában említett kezeléssel kapcsolatban, azokat felügyelt helyen tárolják, valamint amennyiben azokat az állatállomány nyilvántartásába a 24. cikkben említett módon bevezetik.

7.4. Abban az esetben, ha a gazdasági szereplők nem ökológiai termékeket és ökológiai termékeket is kezelnek, és az utóbbiakat olyan létesítményekben tárolják, amelyben más mezőgazdasági termékeket vagy élelmiszereket is tárolnak:

a)      az ökológiai termékeket a többi mezőgazdasági terméktől vagy élelmiszertől el kell különíteni;

b)      minden intézkedést meg kell tenni a szállítmányok azonosításának biztosítása, valamint a nem ökológiai termékekkel való keveredés vagy felcserélődés megakadályozása érdekében;

c)      az ökológiai termékek tárolását megelőzően megfelelő tisztítási műveleteket kell végezni, ezek hatékonyságát ellenőrizni, és a gazdasági szereplőnek írásban rögzítenie kell.

IV. MELLÉKLET

A 21. CIKKBEN EMLÍTETT KIFEJEZÉSEK

BG: биологичен.

ES: ecológico, biológico.

CS: ekologické, biologické.

DA: økologisk.

DE: ökologisch, biologisch.

ET: mahe, ökoloogiline.

EL: βιολογικό.

EN: organic.

FR: biologique.

GA: orgánach.

HR: ekološki.

IT: biologico.

LV: bioloģisks, ekoloģisks.

LT: ekologiškas.

LU: biologësch.

HU: ökológiai.

MT: organiku.

NL: biologisch.

PL: ekologiczne.

PT: biológico.

RO: ecologic.

SK: ekologické, biologické.

SL: ekološki.

FI: luonnonmukainen.

SV: ekologisk.

--------------------------------------------------

V. MELLÉKLET

AZ EURÓPAI UNIÓS ÖKOLOGÓ ÉS A KÓDSZÁMOK

1. Logó

1.1. Az Európai Unió ökológiai termelés jelölésére szolgáló logójának (a továbbiakban: európai uniós ökologó) az alábbi mintát kell követnie:

A LOGÓT be kell illeszteni ide

1.2. A referenciaszín a Pantone színskála szerint Pantone 376 zöld, illetve zöld (50 % cián + 100 % sárga) négyszínnyomás használata esetén.

1.3. Az európai uniós ökologót lehet az alábbiak szerint fekete-fehérben is használni, de csak abban az esetben, ha a színes logó használata nem kivitelezhető:

A LOGÓT be kell illeszteni ide

1.4. Amennyiben a csomagolás vagy a címke háttérszíne sötét, a szimbólumot lehet negatív formában használni a csomagolás vagy a címke háttérszínének alkalmazásával.

1.5. Ha a színes logó színes háttéren helyezkedik el, és ezért nehezen látható, a logó körül a háttérszínekkel való kontraszt fokozása érdekében a logó vonallal körülhatárolható.

1.6. Azokban a kivételes esetekben, amikor a csomagoláson a jelzéseket egységesen egy színnel tüntetik fel, az európai uniós ökologó ezzel a színnel is használható.

1.7. Az Európai Unió ökológiai termelés jelölésére szolgáló logójának legalább 9 mm magasnak és legalább 13,5 mm szélesnek kell lennie; a magasság/szélesség aránya minden esetben 1:1,5. A nagyon kis csomagolásoknál a magasság minimális mérete kivételesen 6 mm-re csökkenthető.

1.8. Az Európai Unió ökológiai termelés jelölésére szolgáló logója társítható az ökológiai termelésre utaló egyéb grafikai vagy szöveges elemekkel, feltéve, hogy ez utóbbiak nem módosítják vagy változtatják meg sem az Európai Unió ökológiai termelés jelölésére szolgáló logójának jellegét, sem a 22. cikknek megfelelően meghatározott jelzéseket. Ha az Európai Unió ökológiai termelés jelölésére szolgáló logója olyan nemzeti vagy magánlogókkal együtt szerepel, amelyek a 2. pontban megadott referenciaszíntől eltérő zölddel készülnek, akkor az uniós logó színe eltérhet a referenciaszíntől.

2. Kódszámok

A kódszámok általános formátuma a következő:

AB-CDE-999

ahol:

a)      az „AB” annak az országnak az ISO-kódja, ahol az ellenőrzésekre sor kerül;

b)      a „CDE” a Bizottság vagy az egyes tagállamok által meghatározott, az ökológiai termelési módra utaló hárombetűs kifejezés, például „bio” vagy „öko” vagy „org” vagy „eko”; valamint

c)      a „999” az a legfeljebb három számjegyű hivatkozási szám, amelyet:

i.        az egyes tagállamok illetékes hatósága azoknak az ellenőrző hatóságoknak vagy ellenőrző szervezeteknek ad, amelyekre az ellenőrzési feladatok ellátását átruházta;

ii.       a Bizottság:

– a 29. cikknek megfelelően a Bizottság által elismert ellenőrző hatóságoknak vagy szerveknek ad;

– a 31. cikknek megfelelően a Bizottság által elismert harmadik országbeli illetékes hatóságoknak ad.

[1]               A Tanács 1991. december 12-i 91/676/EGK irányelve a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., 1991.12.31., 1. o.).

[2]               A Bizottság 2006. december 15-i 1974/2006/EK rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról (HL L 368., 2006.12.23., 15. o.).

[3]               Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1305/2013/EU rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347, 2013.12.20., 487 o.).

[4]               A Tanács 2008. december 18-i 2008/119/EK irányelve a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 10., 2009.1.15., 7. o.).

[5]               Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

[6]               Az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17-i 2008/56/EK irányelve a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).

[7]               A Tanács 2007. június 11-i 708/2007/EK rendelete az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrában történő alkalmazásáról (HL L 168., 2007.6.28., 1. o.).

[8]               Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 2011/92/EU irányelve az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 26., 2012.1.28., 1. o.).

[9]               Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/113/EK irányelve a mészhéjú állatok vizeinek minőségi követelményeiről (HL L 376., 2006.12.27., 14. o.).

[10]             A helyes gyártási gyakorlat (GMP) meghatározása a az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokra és tárgyakra vonatkozó helyes gyártási gyakorlatról szóló, 2006. december 22-i 2023/2006/EK bizottsági rendelet 3. cikkének a) pontjában szerepel (HL L 384., 2006.12.29., 75. o.).

[11]             Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1334/2008/EK rendelete az élelmiszerekben és azok felületén használható aromákról és egyes, aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőkről, valamint az 1601/91/EGK tanácsi rendelet, a 2232/96/EK és a 110/2008/EK rendelet, valamint a 2000/13/EK irányelv módosításáról (HL L 354., 2008.12.31., 34. o.).

[12]             Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1333/2008/EK rendelete az élemiszer-adalékanyagokról (HL L 354., 2008.12.31., 16. o.).

[13]             A Bizottság 2009. július 10-i 606/2009/EK rendelete a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a szőlőből készült termékek kategóriái, a borászati eljárások és az azokhoz kapcsolódó korlátozások tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról (HL L 193., 2009.7.24., 1. o.).

[14]             A Bizottság 2009. július 14-i 607/2009/EK rendelete a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról (HL L 193., 2009.7.24., 60. o.).