52013PC0430

INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE  

A jelen jogalkotási javaslat – egyben az EUMSZ 149. cikke értelmében kidolgozott ösztönző intézkedés – célja, hogy erősítse az együttműködést a tagállamok Állami Foglalkoztatási Szolgálatai (ÁFSz) között. Az ÁFSz-ek feladata az aktív munkaerőpiaci politikák megvalósítása, valamint foglalkoztatási szolgáltatások nyújtása a köz érdekében. Részét képezik az illetékes minisztériumoknak, állami szerveknek vagy a közjog hatálya alá tartozó (non-profit) társaságoknak. Az ÁFSz-ek által a dolgozóknak és alkalmazottaknak nyújtott szolgáltatások magukban foglalnak munkaerőpiaci információkat, munkakeresési támogatást, tanácsadást, pályaorientációs tanácsadást, kihelyezést és a foglalkoztatási és földrajzi mobilitás támogatását. Gyakorta az ÁFSz-ek kezelik a munkanélküli és egyéb szociális juttatási rendszereket is. Az ÁFSz-ek hatékonysága nélkülözhetetlen a sikeres foglalkoztatási politikák szempontjából.

Az EU-ban működő ÁFSz-ek közötti együttműködés erősítése elismerten létfontosságú ahhoz, hogy el lehessen érni az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott foglalkoztatási célokat[1]. A Bizottság rendszeresen szót emelt az ÁFSz-ek által nyújtott szolgáltatások modernizálása, az ÁFSz-ek és egyéb foglalkoztatási szolgálatok közötti partnerségek mellett, valamint annak érdekében, hogy az ÁFSz-eket alakítsák át "átmenetkezelő ügynökségekké", mert ezzel az aktív és passzív foglalkoztatási politikák új kombinációját tudnák megvalósítani[2]. A Tanács a közelmúltban kérte, hogy jöjjenek létre partnerségek az állami és a magánkézben lévő foglalkoztatási szolgálatok, a munkaadók, a szociális partnerek és – az ifjúsági garanciarendszerek esetében – az ifjúság képviselői között[3]. Az ÁFSz-ekkel közvetlenül foglalkoznak a tagállamok foglalkoztatási politikájára vonatkozó aktuális európai iránymutatások, az úgynevezett ‘foglalkoztatási iránymutatások’[4].

A zsugorodó állami költségvetés és a költséghatékonyabb ÁFSz-ek iránti igény számos tagállamot arra késztetett, hogy megreformálja az ÁFSz-eket oly módon, hogy összevonja őket a munkanélküli segélyek kifizetőivel, kiszervezi a szolgáltatásokat magánszolgáltatóknak, régiókba sorolja és helyhatósági kezelésbe veszi a foglalkoztatási szolgáltatásokat, és bővíti a szolgáltatások nyújtását infokommunikációs és önkiszolgáló eszközökön keresztül. Ugyanakkor az ÁFSz-ek kiadásai (a munkanélküli segélyek nélkül) állandóan változnak: a szolgálatok körében végzett rendszeres felmérés[5] kimutatta, hogy 2007 és 2010 között a kiadások növekedtek, miközben 2011-ben többnyire csökkentek. A legújabb költségvetési előrejelzések szerint az ÁFSz-ek többsége 2013-ban is magasabb kiadásokra számít, mint az előző évben.       

Mivel az egyes országokban eltérőek az ÁFSz-ek üzleti modelljei, az eszközök, a munkaerőpiaci feltételek és a jogi háttér, az ÁFSZ-ek is eltérő hatékonysággal működnek a munkaerőpiaci programok végrehajtásában. Miközben továbbra is a tagállamok felelősek az ÁFSz-ek megszervezéséért és működtetéséért, valamint a személyzet biztosításáért, a jelen jogalkotási javaslat létrehozza az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok Európai Hálózatát, amely lehetőséget teremt arra, hogy a szolgálatok európai szinten összehasonlítsák a teljesítményüket, azonosítsák a jó gyakorlatokat, és elősegítsék a kölcsönös tanulást, hogy javítani tudják a szolgáltatások kapacitását és hatékonyságát. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tagállamok önszántukból nem vesznek részt kellő mértékben a kölcsönös tanulási és teljesítményértékelési tevékenységekben.        

Az ÁFSz-ek közötti európai uniós szintű együttműködés 1997-re nyúlik vissza, amikor a Bizottság létrehozta az ÁFSz-ek nem hivatalos tanácsadó csoportját azzal a céllal, hogy elősegítse az együttműködést, a cserét és a kölcsönös tanulást a tagszervezetei között[6] , és szakértői visszajelzéseket kapjon az irányelvekkel kapcsolatos kezdeményezésekről a foglalkoztatás terén. Az elmúlt években elért előrehaladás ellenére azonban a jelenlegi együttműködési modell jelentős korlátokat hordoz magában.     

A nemzeti ÁFSz-ek részvétele ezekben a tevékenységekben továbbra is önkéntes alapon történik, és ez hátráltatja a szolgálatok gyenge teljesítményének, valamint az ebből eredő potenciális munkaerőpiaci problémáknak a korai felismerését. Hiányzik a jelentési mechanizmus is, ami azt jelenti, hogy az irányelvek kidolgozói nemzeti és uniós szinten szisztematikusan nem kapnak tájékoztatást a meglévő teljesítményértékelési és kölcsönös tanulási folyamatokról.

Ezidáig azok az erőfeszítések sem jártak sikerrel, amelyek az ÁFSz-eket úgy kívánták összehasonlíthatóbbá tenni, hogy üzleti modellek szerint rendezték csoportokba őket. A teljesítményértékelési és a kölcsönös tanulási folyamatok közötti kapcsolatok gyengék és nem következetesek, és a meglévő Kölcsönös Tanulási Programhoz tartozó adatok tudományos szempontból nem elég megbízhatóak. A kölcsönös tanulásban való részvétel kevés számú ÁFSz-re korlátozódik, ezért a hatások széles körben nem érzékelhetők.

Az ÁFSz-eknek a szervezeti modelljüket, az üzleti stratégiájukat és folyamataikat a gyorsan változó viszonyokhoz kell igazítaniuk, ha „tanuló szervezetek” kívánnak lenni, és hozzá szeretnének járulni a Foglalkoztatási Bizottság munkájához. Az ÁFSz Hálózat a legutóbbi anyagában, melynek címe „ÁFSz Stratégia EU 2020”[7] öt fontos területet határozott meg, amelyen változtatás szükséges az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása érdekében: i) kapcsolat a kereslet oldallal; ii) összekötő szerep vállalása együttműködéssel / partnerséggel; iii) készség-orientált működés kidolgozása; iv) fenntartható eredményeket hozó tevékenység; v) életpályák javítása.

A jelen jogalkotási javaslat célja a folyamatban lévő kezdeményezések bővítése, megerősítése és konszolidálása minden ÁFSz érdekében. Az ÁFSZ-ek közötti bővített együttműködésre vonatkozó javaslat olyan összehangolt tevékenységet jelent, amelynek célja a szolgálatok modernizálása és felkészítése arra, hogy egységesen cselekedjenek a jelenlegi gazdasági válság közepette.

A szilárd jogi alapon álló ÁFSz-ek európai hálózata képes lenne bővíteni a szolgálatok között átfogóan koordinált tevékenységek körét, és legitimitást adna a hálózatnak a cselekvéshez. Az intézményesített struktúra előfeltétele annak, hogy erősödjön a hálózat azon képessége, hogy hozzájáruljon az innovatív, tényekkel alátámasztott szakpolitikát megvalósító intézkedések kidolgozásához az Európa 2020 céljaival összhangban. Ez elő fogja segíteni az Európai Szociális Alap (ESZA) által finanszírozott munkaügyi projektek megvalósítását is. A javasolt kezdeményezés hozzájárulna a nagyobb költséghatékonysághoz.           

A jelen határozattal létrehozott ÁFSz Hálózat olyan ösztönző intézkedés jellegű kezdeményezéseket fog végrehajtani, amelyek célja a tagállamok közötti együttműködés javítása a foglalkoztatás terén. Erre azon felül kerül sor, hogy az ÁFSz-ek együttműködnek az EURES-szel is a Szerződés 45. és 46 cikke szerint.           

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI      

Tekintettel arra, hogy nagyobb hangsúlyt kap a tényekkel alátámasztott szakpolitika fejlesztése, ez a javaslat számos értékelő tanulmányon és az érintettekkel folytatott konzultációkon alapul.

Különösen fontosak voltak a következők: Tanulmányok az ÁFSz-ek üzleti modelljeiről[8], az ÁFSz-ek teljesítménymérő rendszereiről és a munkavállalók földrajzi mobilitásáról[9], az ÁFSz-eknek a rugalmas biztonsággal kapcsolatos szerepéről[10], az ÁFSz-ek azon szerepéről, hogy előre jelezzék a munkaerőtől elvárt szaktudást, és felkészítsék az embereket az új munkakörökre[11]. Az ÁFSz-ek kölcsönös tanulási programjának[12] eredményeit és a szolgálatok válságreagáló kérdőívének (2009‑2013)[13] eredményeit szintén figyelembe vettük, csakúgy mint az ÁFSz-ek aktuális teljesítményértékelési projektjének[14] az eredményeit is, melyet részben a Bizottság finanszíroz.

Az ÁFSZ-ek teljesítményértékelésére vonatkozó kezdeményezés jövőjét többször megvitatták 2012-ben és 2013-ban is a szolgálatok jelenlegi tanácsadó csoportjával. A jelen javaslat főbb elemeiről a csoport 2013 márciusában és májusában tanácskozott; a tagokat felkérték, hogy véleményezzék a javaslatban leírt potenciális célokat, kezdeményezéseket és szakpolitikai lehetőségeket.

2013 januárjában a csoport kiadta „Az integrált európai munkaügyi szolgálatok bench-learning kezdeményezése” című vitafeljegyzését. A foglalkoztatási és szociális miniszterek informális találkozója („informális EPSCO”) és a Foglalkoztatási Bizottság (EMCO) megvitatta ezt az ÁFSz feljegyzést. Az informális EPSCO elismerte, hogy a szolgálatok közötti nagyobb és célzottabb együttműködés lehetővé tenné a legjobb gyakorlatok hatékonyabb megosztását, és részletes javaslatot kért a „bench learning” kezdeményezésről.[15]

A fent említett konzultációk és tanulmányok megerősítik, hogy az érintettek általában egyetértenek abban, hogy bővíteni kell az együttműködést az ÁFSz-ek között. Minden ÁFSz legyen aktív szereplő a hálózaton belül. Hasonlóan széles körű támogatást kapott a teljesítményértékelési mechanizmus bővítése, és a teljesítményértékelési és a kölcsönös tanulási tevékenységek jobb összekapcsolása.

Az ÁFSz-ek ezen kívül a kellő időben és átlátható módon részt vettek a jelen Határozat bejelentésének előkészítésében a 2013‑14-re szóló európai bizottsági munkaprogramban, és az itt bemutatott szöveg alaposabb előkészítésében. A véleményüket mind írásban, mind nyílt konzultációs megbeszéléseken összegyűjtöttük, és figyelembe vettük az őket közvetlenül érintő főbb kérdésekben: hálózati kezdeményezések/tevékenységek, a hálózat irányítási struktúrája, a Bizottság szerepe, együttműködés más foglalkoztatási szolgáltatókkal és a Tanáccsal, és különösen a Foglalkoztatási Bizottsággal (EMCO).

Tekintettel arra, hogy a jogalkotási javaslat többnyire közvetett hatásokat fog gyakorolni, és a teljesítményértékelési és a kölcsönös tanulási kezdeményezés fő technikai elemeit felhatalmazáson alapuló jogi aktus fogja meghatározni, hatásvizsgálatot nem tartottak helyénvalónak. Ugyanígy, költségvetési hatásokkal sem kell számolni.      

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI       

A cselekvési jog az Európai Unió működéséről szóló szerződés 149. cikkéből ered, amely kimondja, hogy „az Európai Parlament és a Tanács, ... ösztönző intézkedéseket fogadhat el, amelyek arra szolgálnak, hogy bátorítsák az együttműködést a tagállamok között és támogassák fellépésüket a foglalkoztatás terén olyan kezdeményezések révén, amelyek célja az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének fejlesztése, összehasonlító elemzések és tanácsok szolgáltatása, valamint az innovatív megközelítések támogatása és a tapasztalatok kiértékelése, különösen kísérleti projektek útján. ….”.

Az uniós fellépés olyan értelemben is indokolt, hogy az ÁFSz-ek közötti bővített együttműködésre vonatkozó jogalkotási javaslat hozzá fog járulni a Szerződés céljaihoz, nevezetesen a teljes foglalkoztatás elősegítéséhez (EUMSZ 3. cikke).

Az ÁFSz-ek közötti bővített együttműködésre vonatkozó teljes javaslat ösztönző intézkedésnek tekinthető a 149. cikk értelmében. A javasolt ösztönző intézkedés jellege alapján ez a jogi eszköz – az Európai Parlament és a Tanács határozata – a legmegfelelőbb.

Az ÁFSz-ek arra történő ösztönzése, hogy dolgozzanak együtt konkrét kezdeményezéseken, és az ebből eredő szorosabb együttműködés megfelel a szubszidiaritás elvének is, mivel arra törekszik, hogy támogatást nyújtson a tagállamoknak a foglalkoztatási szolgálataik modernizálásában a jelenlegi gazdasági válság közepette, és szem előtt tartva az Európa 2020 foglalkoztatási cél elérését.

Összességében elmondható, hogy az ÁFSz-ek koordinációja terén hozzáadott értékkel jár az Unió beavatkozása ahhoz képest, amikor a tagállamok önállóan cselekednek. Az ÁFSz-eknek az a feladatuk, hogy a nemzeti érdekeket és prioritásokat valósítsák meg; uniós szinten általában nem folytatnak interakciót. Az uniós szintű teljesítményértékelési és kölcsönös tanulási tevékenységek azonban hozzáadott értéket adnak az uniós szintű együttműködésre vállalkozó nemzeti ÁFSz-ek kisebb horderejű tevékenységeihez még akkor is, ha azok esetleg csak néhányan vannak.

A javaslat megfelel az arányosság elvének, mert ösztönző intézkedés formájában készült az állami foglalkoztatási szolgálatok számára, és az időtartama a Tanács által is jóváhagyott Európa 2020 stratégia időtartamára korlátozódik.          

4.           KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

A Bizottságnak a Többéves Pénzügyi Keretre vonatkozó javaslata tartalmaz egy 958,19 millió eurós javaslatot az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjára, a 2014‑2020 közötti időszakra. Az ÁFSz-ek közötti bővített együttműködést a PSCI/PROGRESS/Foglalkoztatás fejezetből fogják finanszírozni. A fentiekben ismertetett ösztönző intézkedésre 4 millió euró éves indikatív összeget irányoztak elő. A teljesítményértékelési és a kölcsönös tanulási tevékenységekre kb. 3 millió eurót irányoztak elő; több tenderfelhívásra is lehet számítani. Valószínűleg maximum 1 millió eurót lehet majd hálózati megbeszélésekre és tudományos tanulmányokra fordítani az ÁFSz-ek témájában.

A jogalkotási javaslat költségvetési szempontból semleges, és nem igényli további személyzet bevonását. A Bizottság azon munkatársai – 2 ½ teljes munkaidős egyenérték -, akik jelenleg a Foglalkoztatási Főigazgatóság ÁFSz-ekkel kapcsolatos területén dolgoznak, alkotják majd az ÁFSz Hálózat titkárságát.           

5.           FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK   

A jogalkotási javaslat tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely szerint a Bizottságot fel kell ruházni a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának hatáskörével. Ez elsősorban a teljesítményértékelési és a kölcsönös tanulási kezdeményezések megvalósításának általános kereteit megvalósító felhatalmazáson alapuló jogi aktusra fog vonatkozni.     

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus jogi eszközének alkalmazása azért indokolt, mert részletesebb, nem lényegi elemekkel egészíti ki az alaptörvényt; ebben az esetben a teljesítményértékelési és kölcsönös tanulási kezdeményezések általános keretének megvalósításával.     

Az általános keretrendszer magában foglalja a teljesítményértékelési rendszerek technikai elemeit, például a módszertant, az outputok és eredmények értékeléséhez szükséges alapvető mennyiségi és minőségi mutatókat, a különböző ÁFSz modellek, folyamatok, teljesítmények és eszközök hatásait és költségeit, valamint a legjobb gyakorlatok meghatározásához szükséges egyéb kritériumokat. Meg fogja határozni a havi és/vagy éves adatszolgáltatási követelményeket az ÁFSz-ek számára, az integrált tanulási folyamat tanulási eszközeit, például workshopokat, hasonló szervezetek felülvizsgálatát, technikai segítséget, tanulmányutakat és a teljesítményértékelési és kölcsönös tanulási folyamatban való részvétel feltételeit.   

A tervek szerint az adatgyűjtés és a teljesítményértékelési gyakorlat külső feladatok lesznek. Az ÁFSz-ek azért kapcsolódnak majd ehhez a folyamathoz, hogy gazdái legyenek a teljesítményértékelési eredményeknek.           

Amennyiben az ÁFSz-ek egyetértenek, a jelenlegi önkéntes teljesítményértékelési projektjeik fő részeit fel lehet majd használni. Számos mutatóhoz idősorozatok állnak rendelkezésre, amelyek mérik az álláskeresők átalakulásait, például munkanélküliből foglalkoztatott, nem túl hosszas munkanélküliség után foglalkoztatott, átmenet a képzésből a foglalkoztatásba. A betöltetlen álláshelyekhez való hozzáférést és azok megfelelő jelöltekkel történő párosítását, valamint az álláskeresők és a munkaadók elégedettségét a nyújtott szolgáltatásokkal szintén számos mutató méri.    

Definiálni kell majd további mutatókat és kontextus változókat, hogy fel tudjuk mérni az üzleti modellek és folyamatok közötti függőségeket.   

Az általános keretrendszer a teljesítményértékelés és a kölcsönös tanulás legtöbb elemét meg fogja határozni. Azok a technikai adatok, amelyek idővel változhatnak, be fognak kerülni az ÁFSz hálózat éves munkaprogramjába.

2013/0202 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok (ÁFSz-ek) közötti fokozott együttműködésről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 149. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[16],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[17],

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) 2010. június 17-én az Európai Tanács[18] jóváhagyta a Bizottságnak a foglalkoztatást és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiára vonatkozó javaslatát[19]. Az Európai Tanács szorgalmazta valamennyi megfelelő EU eszköz és politika teljes körű mozgósítását a közös célkitűzések elérésének támogatása érdekében, és magasabb szintű összehangolt fellépésre kérte fel a tagállamokat. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok (ÁFSz-ek) központi szerepet játszanak az Európa 2020 stratégia céljának elérésében, hogy a 20‑64 éves nők és férfiak foglalkoztatási aránya 2020-ra elérje a 75%-ot.

(2) A Szerződés 45. cikke biztosítja a munkavállalók szabad mozgását az Unión belül, a 46. cikk pedig intézkedéseket határoz meg ennek a szabadságnak a megteremtésére, különös tekintettel az ÁFSz-ek közötti szoros együttműködés biztosítására. Az ÁFSz-ek ennek a határozatnak a keretében kialakított hálózata a földrajzi értelemben vett mobilitás általános aspektusain túl sokféle célkitűzésre és a foglalkoztatás terén a tagállamok közötti együttműködés fejlesztését célzó ösztönző jellegű kezdeményezésre terjed ki. Ennek megfelelően a jelen határozat megfelelő jogi alapját a Szerződés 149. cikke képezi.

(3) A Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikke (4) bekezdésének megfelelően 2010. október 21-én a foglalkoztatási politikákra vonatkozó iránymutatásokat fogadott el. A szóban forgó integrált iránymutatások útmutatást nyújtanak a tagállamok számára saját nemzeti reform programjaik meghatározását és a reformok bevezetését illetően. A foglalkoztatási iránymutatások képezik az egyes országokra vonatkozó, az EUMSZ 148. cikke (4) bekezdése értelmében a Tanács részéről a tagállamoknak adott ajánlások alapját. Az utóbbi években az ajánlások között az ÁFSz-ek működésére és hatáskörére, valamint a tagállamok aktív munkaerőpiaci politikáinak hatékonyságára vonatkozó konkrét ajánlások is szerepeltek.

(4) Hasznára válna az ajánlásoknak, ha fokozottabban alátámasztanák azokat a megbízható adatok, a szakpolitika végrehajtásának sikerére vonatkozó visszajelzések és a tagállamok ÁFSz-ei közötti együttműködés. Az ÁFSz-ek ezzel a határozattal létrehozandó hálózatának ennek érdekében konkrét kezdeményezéseket kell végrehajtania, amelyekbe beletartozik a tényekkel alátámasztott közös teljesítményértékelési rendszerek és összehangolt kölcsönös tanulási tevékenységek kialakítása, a hálózat tagjai közötti kölcsönös segítségnyújtás, valamint az ÁFSz-ek korszerűsítését szolgáló stratégiai intézkedések végrehajtása. A hálózat és az egyes tagok konkrét ismereteit arra is fel kell használni, hogy a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi (EPSCO) Tanács, illetve a Foglalkoztatási Bizottság (EMCO) kérésére megbízható adatokat szolgáltassanak a foglalkoztatási politikák kidolgozásához.

(5) Az EPSCO miniszterek nem hivatalos ülésén elismerték, hogy az ÁFSz-ek közötti fokozottabb és célzottabb együttműködés hozzásegítene a helyes gyakorlatok hatékonyabb terjesztéséhez, és részletes javaslatot kértek egy ún. „bench-learning“ kezdeményezést illetően.[20]

(6) Az ÁFSz-ek ezzel a határozattal létrehozandó hálózatának az EUMSZ 150. cikke értelmében az EMCO-val szoros együttműködésben kell tevékenykednie és a szakpolitika végrehajtásával kapcsolatos tényadatokkal és jelentésekkel segítenie kell annak munkáját. Az ÁFSz hálózat az EMCO-n keresztül juttatja el hozzájárulásait a Tanácshoz. Különösen az ÁFSz hálózat a foglalkoztatási politikák kialakításával kapcsolatos együttes tudása és az ÁFSz-ek összehasonlító elemzése lehet segítségére a szakpolitika alakítóinak a foglalkoztatási politikák értékelése és tervezése terén nemzeti és uniós szinten egyaránt.

(7) Az ÁFSz hálózatnak segítenie kell a foglalkoztatás terén tett szakpolitikai kezdeményezések, többek között az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlás[21] végrehajtását. A hálózat támogathatja az oktatásból és képzésből a munkába való átmenet elősegítését célzó kezdeményezéseket is, többek között a készségek és képesítések fokozottabb átláthatósága révén.

(8) Az ÁFSz hálózatnak erősítenie kell a tagjai közötti együttműködést, továbbá az információk és a helyes gyakorlatok cseréjét, az összehasonlító elemzést és tanácsadást, valamint a foglalkoztatási szolgálatok kialakításával kapcsolatos innovatív módszerek terjesztését szolgáló közös kezdeményezéseket kell kialakítania az ÁFSz-ek hatáskörébe tartozó összes területen. A hálózat kialakításával lehetővé válik valamennyi ÁFSz inkluzív, tényekkel alátámasztott és teljesítmény-orientált összehasonlítása, és ezen keresztül a helyes gyakorlatok azonosítása. A hálózat tagjainak ezen eredmények alapján képessé kell válniuk a saját hatáskörükbe tartozó foglalkoztatási szolgálatok tervezésének és kialakításának formálására. A hálózat által végrehajtott kezdeményezéseknek fokozniuk kell az ÁFSz-ek működésének hatékonyságát és lehetővé kell tenniük a közkiadások hatékonyságának javítását.

(9) A teljesítményértékelési és kölcsönös tanulási kezdeményezések megvalósítása általános kereteinek bevezetése érdekében a teljesítményértékelési rendszerek és a kölcsönös tanulási tevékenységek technikai elemeinek meghatározását érintő jogi aktusok elfogadásának az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkében biztosított hatáskörét át kell ruházni a Bizottságra. Ennek ki kell terjednie a módszertanra, az ÁFSz-ek teljesítményének értékelésével kapcsolatos alapvető mennyiségi és minőségi mutatókra, az integrált közös tanulási programhoz tartozó tanulási eszközökre, valamint a szóban forgó kezdeményezésekben való részvétel feltételeire egyaránt. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelően egyeztessen, beleértve a szakértőkkel, többek között az ÁFSz-ek szakértőivel folytatott egyeztetéseket. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell, hogy a vonatkozó dokumentumok egyidejűleg, időben és megfelelő módon jussanak el az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(10) Mivel az ÁFSz modellek, feladatok és a szolgáltatások kialakítási formája igen változatos, az egyes tagállamok önállóan nevezhetnek ki egy-egy tagot saját Állami Foglalkoztatási Szolgálatuk felső vezetéséből az ÁFSz hálózat Irányító Testületébe. A kinevezett tag adott esetben az érintett tagállam többi Állami Foglalkoztatási Szolgálatát is képviseli az Irányító Testületben. Az így kinevezett tagok hatáskörének ki kell terjednie arra, hogy döntéseket hozzanak az őket delegáló szervezetek nevében. Annak érdekében, hogy valamennyi ÁFSz aktívan részt vehessen a hálózat munkájában, a tevékenységeknek minden részvételi szinten nyitottaknak kell lenniük.

(11) Az ÁFSz hálózatnak fel kell használnia az EU/EGT tagállamok Állami Foglalkoztatási Szolgálatai jelenlegi – a Bizottság részéről 1997 óta támogatott – informális tanácsadói csoportjának a tapasztalatait, és a szóban forgó tanácsadói csoport helyébe kell lépnie. A csoport véleményét a jelen határozat megszövegezése során is figyelembe vettük.

(12) Az említett nem hivatalos szakértői csoport által az „ÁFSz Stratégia 2020“ című tanulmányban[22] kijelölt legfontosabb cselekvési területek iránymutatásul kell, hogy szolgáljanak az ÁFSz-ek megújítására és megerősítésére kidolgozott koncepció gyakorlati megvalósításához.

(13) Az ÁFSz hálózatnak kölcsönös segítséget kell biztosítania tagjai számára, és az együttműködés fokozásával elő kell segítenie, hogy a tagjai kölcsönösen támogassák egymást szervezeti struktúrájuk és az általuk nyújtott szolgáltatások megújításában, különös tekintettel a tapasztalatcserére, tanulmányutakra és személyzeti csereprogramokra.

(14) (14)   Az ÁFSz hálózatot és annak kezdeményezéseit a költségvetési hatóság által kijelölt előirányzatokon belül a „Társadalmi változás és innováció programja“ PROGRESS/foglalkoztatási szekcióján keresztül kell finanszírozni.

(15) (15)   A hálózat által kidolgozott, illetve a kölcsönös tanulási tevékenységek során meghatározott, majd az egyes ÁFSz-eken belül végrehajtott projekteket illetően a tagállamok az Európai Szociális Alapból (ESzA), a Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), valamint a Horizont 2020 programból részesülhetnek támogatásban.

(16) (16)   A Bizottság megteszi a hálózat létrehozásához szükséges adminisztratív intézkedéseket.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk Létrehozás

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok (ÁFSz-ek) egész Unióra kiterjedő hálózata (a továbbiakban: Hálózat) a 2014. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszakra kerül létrehozásra. A Hálózat a 3. cikkben meghatározott kezdeményezéseket hajtja végre.

A Hálózat tagjai:

a)           a tagállamok által kinevezett Állami Foglalkoztatási Szolgálatok, valamint

b)           a Bizottság.

A több önálló regionális Állami Foglalkoztatási Szolgálatot működtető tagállamok biztosítják a megfelelő képviseletet a Hálózat konkrét kezdeményezéseiben.

2. cikk Célkitűzések

Az ebben a dokumentumban megfogalmazott ösztönző jellegű intézkedés a Hálózaton keresztül elősegíti:

a)           a foglalkoztatást és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia és az abban megfogalmazott kiemelt célok végrehajtását, különös tekintettel a foglalkoztatással kapcsolatos célokra;

b)           az uniós munkaerőpiacok hatékonyabb működését;

c)           a munkaerőpiacok mélyebb integrációját;

d)           a fokozottabb földrajzi és foglalkozási mobilitást;

e)           a társadalmi kirekesztődés elleni harcot és a munkaerőpiacról kiszorult emberek integrációját.

3. cikk A hálózat kezdeményezései

(1)          A Hálózat tevékenységéhez tartoznak különösen az alábbiak:

a)      Egész Európára kiterjedő, tényekkel alátámasztott, illetve mennyiségi és minőségi mutatókon alapuló teljesítményértékelési rendszereket dolgoz ki és vezet be az állami foglalkoztatási szolgálatoknál az ÁFSz-ek teljesítményének értékelése, valamint a megfelelő kölcsönös tanulási eszköz kidolgozása céljából végzett adatgyűjtés érdekében. Az adatok, ismeretek és gyakorlatok terjesztése révén aktívan közreműködik továbbá az említett tevékenységek végrehajtásában.

b)      Együttműködés, továbbá információk, tapasztalatok és munkatársak cseréje révén kölcsönös segítséget biztosít a tagjai között folytatott kölcsönös együttműködés, illetve csoportos tevékenységek formájában, beleértve a Tanács által az ÁFSz-ekkel kapcsolatban kiadott, az egyes országokra vonatkozó ajánlások végrehajtásában nyújtott támogatást.

c)      Elfogadja és végrehajtja a legfontosabb területeken az ÁFSz-ek korszerűsítéséről és megerősítéséről kialakított koncepciót.

d)      A Tanács vagy a Bizottság felkérésére vagy saját kezdeményezés alapján jelentéseket készít a foglalkoztatási területet illetően.

e)      Közreműködik a foglalkoztatási területre vonatkozó szakpolitikai kezdeményezések végrehajtásában.

f)       A Hálózat elfogadja és végrehajtja a munkamódszereire, elérendő eredményeire, illetve a teljesítményértékelési rendszerek bevezetésével kapcsolatos egyéb részletekre kiterjedő éves programját.

(2)          A Hálózat kidolgozza a 3. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában szereplő kezdeményezésekkel kapcsolatos jelentéstételi mechanizmust. Ezzel a rendelkezéssel összhangban a Hálózat tagjai éves jelentést nyújtanak be a Hálózathoz.

4. cikk Együttműködés

A Hálózat együttműködik a munkaerőpiaci szereplőkkel, többek között a foglalkoztatási szolgáltatásokat nyújtó más szervezetekkel, oly módon, hogy bevonja azokat az őket érintő tevékenységekbe és a Hálózat tagjainak találkozóiba, valamint az információk és adatok cseréjébe.

5. cikk A Hálózat működése

(1)          A Hálózat irányítását az Irányító Testület végzi, amelybe minden tagállam egy tagot és egy póttagot nevez ki saját Állami Foglalkoztatási Szolgálata felső vezetésének tagjai közül. A Bizottság az Irányító Testületbe egy tagot és egy póttagot nevez ki. A rendes tagok feladatait szükség esetén a póttagok látják el.

(2)          Az Irányító Testület elnöke és két alelnöke az ÁFSz-ek által kinevezett tagok közül kerül kinevezésre; a Hálózatot az elnök képviseli. Az elnök feladatait szükség esetén az alelnökök látják el.

(3)          Az Irányító Testület egyhangú határozattal fogadja el saját ügyrendjét, amely kiterjed többek között az Irányító Testület határozathozatali eljárásaira, valamint a Hálózat elnökének és alelnökeinek kinevezésével és hivatali idejével kapcsolatos rendelkezésekre. Az Irányító Testület többségi határozattal fogadja el éves munkaprogramját, amely szabályozza a munkacsoportok létrehozását, a Hálózat ülésein használt nyelvekre vonatkozó megállapodásokat, valamint a Hálózat által kiadásra kerülő éves jelentéssel kapcsolatos kérdéseket.

(4)          Az Irányító Testület munkáját a Bizottság által biztosított és a Bizottságon belül működő Titkárság segíti. A Titkárság az elnökkel és az alelnökökkel együttműködésben készíti elő az Irányító Testület üléseit és dolgozza ki az éves munkaprogramot és az éves jelentést.

6. cikk Az ösztönző jellegű intézkedéshez nyújtott pénzügyi támogatás

Az ennek a határozatnak a végrehajtásához szükséges alapvető források a Társadalmi változás és innováció programja keretén belül kerülnek létrehozásra; éves előirányzatait a Pénzügyi Keret határain belül a költségvetési hatóság engedélyezi.

7. cikk Az általános keret elfogadása

A Bizottság a 8. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott teljesítményértékelési és kölcsönös tanulási kezdeményezések végrehajtásának általános kereteit illetően, beleértve az ÁFSz-ek teljesítményének értékelésére szolgáló módszertant és az azzal kapcsolatos alapvető mennyiségi és minőségi mutatókat, az integrált kölcsönös tanulási programhoz tartozó tanulási eszközöket, valamint az ezekben a kezdeményezésekben való részvétel feltételeit.  

8. cikk A felhatalmazás gyakorlása

(1)          A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)          A 7. cikkben említett felhatalmazást a Bizottság az ennek a határozatnak a hatályba lépésétől számított hét éven keresztül gyakorolhatja.

(3)          Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy az abban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)          A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)          A 7. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

9. cikk Felülvizsgálat

A Bizottság a határozat hatályba lépését követő négy év elteltével jelentést nyújt be a határozat alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. A jelentés kiterjed többek között arra, hogy milyen mértékben segítette elő a Hálózat a 2. cikkben meghatározott célok megvalósulását, valamint hogy teljesítette-e kitűzött feladatait.    

10. cikk Címzettek

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

Az Európai Parlament részéről                     A Tanács részéről

Az elnök                                                         Az elnök

[1]               A Bizottság közleménye: Európa 2020, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, COM(2010) 2020 végleges.

[2]               A Bizottság közleménye: új készségek és munkahelyek programja: Európai hozzájárulás a teljes foglalkoztatáshoz, COM(2010) 682 végleges, a Bizottság közleménye: "Út a munkahelyteremtő fellendülés felé", COM(2012) 173 végleges.

[3]               EPSCO-konklúziók, 2013. február 28.

[4]               A Tanács 2010. október 21-i 2010/707/EU határozata a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról,.

[5]               Az ÁFSZ-ek válságreagáló kérdőive, 2010‑2013, Európai Foglalkoztatási Mobilitási Laboratórium.

[6]               A csoport az EU tagállamok ÁFSz szolgálataiból, Norvégiából, Izlandból és Liechtensteinből áll (EGT).

[7]               Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok hozzájárulása az EU 2020 stratégiához, ÁFSz 2020 Stratégiai Tanulmány, 2012.

[8]               Az ÁFSz-ek üzleti modelljeiről szóló tanulmány, Európai Foglalkoztatási Mobilitási Laboratórium, 2012.

[9]               Az ÁFSZ-ek teljesítményértékelési rendszerei és a földrajzi foglalkoztatási mobilitás, Ecorys 2012.

[10]             Az ÁFSz-ek szerepe a rugalmas biztonsággal kapcsolatban az európai munkaerőpiacokon, Dán Technológiai Intézet, 2009.

[11]             A munkaerőtől elvárt készségek előre jelzése és az emberek felkészítése az új munkakörökre – Mi az állami foglalkoztatás szolgálatok szerepe az igényelt készségek korai megállapításában és a munkaerő képzettségi szintjének javításában? Dán Technológiai Intézet, 2010.

[12]             „ÁFSZ-ek közötti dialógus” az Európai Bizottság kölcsönös tanulást támogató programja az állami foglalkoztatási szolgálatok számára, további információk:            http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=964&langId=en

[13]             Az ÁFSz-ek válságreagáló kérdőíve, 2010‑2013, Európai Foglalkoztatási Mobilitási Laboratórium.

[14]             Az ÁFSz-ek teljesítményértékelési projektje önkéntes projekt, melyet részben a PROGRESS finanszíroz, további információk http://www.pes-benchmarking.eu/english/about.asp?IdPageLv=1

[15]             Az EPSCO miniszterek informális találkozója Dublinban, 2013. feburár 7‑8.

[16]             HL C , , o.

[17]             HL C , , o.

[18]             EUCO 13/10, kelt: 2010/6/17.

[19]             A Bizottság közleménye: Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, COM (2010) 2020, 2010. március 3.

[20]             Az EPSCO miniszterek informális ülése, Dublin, 2013. február 7‑8.

[21]             A Tanács ajánlása az ifjúsági garancia létrehozásáról (7123/13).

[22]             Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatok hozzájárulása az EU 2020 Stratégiához, PES 2020 stratégiai tanulmány, 2012.