52012DC0209

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítése

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. Bevezetés: Az állami támogatások ellenőrzése a jelenlegi környezetben

1. Az Európa 2020 Európa ezen évtizedre szóló növekedési stratégiája. Az Európai Bizottság a mostani változó világban az intelligens, fenntartható és inkluzív európai gazdaság kialakítását jelöli meg szakpolitikái céljául. E három, egymást kölcsönösen megerősítő célkitűzés hozzá fog járulni ahhoz, hogy az EU és a tagállamok magas szintű foglalkoztatást, termelékenységet és társadalmi kohéziót érjenek el.

2. Ennek fényében az egységes piac Európa leghatékonyabb eszköze a fenntartható növekedés megteremtéséhez. A hatékony belső piac megvalósításához az alábbi két eszköz igénybevételére van szükség: először is a nemzeti határok nélküli, egységes integrált piacot létrehozó szabályozásra, másodsorban pedig az állami támogatás ellenőrzését is felölelő versenypolitikára, amely arra irányul, hogy ne torzuljon e belső piac működése a vállalkozások vagy tagállamok versenyellenes magatartása miatt, amely egyes piaci szereplőket előnyben részesít a többiek hátrányára. A verseny a növekedés egyik legfontosabb hajtóereje: ösztönzést ad a vállalkozásoknak – köztük az újaknak is – a piacra lépéshez és az innovációhoz, javítva termelékenységüket és versenyképességüket a globális színtéren. A verseny emellett költséghatékony politika is, hiszen bármely állami vagy magánráfordítás nélkül mozgósítható. Az állami támogatások ellenőrzése – a versenypolitika egyik eszközeként – tehát alapvető szerepet játszik az egységes piac védelmében és megerősítésében.

3. A gazdasági és pénzügyi válság fenyegetést jelent az egységes piac épségére, és növeli annak veszélyét, hogy versenyellenes válaszlépésekre kerül sor. A válság ugyanakkor fokozza az igényt az állam olyan hangsúlyosabb szerepvállalása iránt, amely védelmet nyújt a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjainak, és elősegíti a gazdasági fellendülést. Emellett azonban nyomást gyakorol a tagállami költségvetésekre is, szükségessé téve az államháztartási konszolidációt és a szűkös erőforrások jobb kihasználását. Végül, de nem utolsósorban, a válság következtében nőtt a tagállamok mozgástere közötti eltérés politikáik finanszírozása terén.

4. Európa potenciális növekedése azáltal fokozható, hogy jobban összpontosítják a közkiadásokat, valamint megteremtik a fellendülés megkezdődéséhez és fenntartásához szükséges feltételeket. A közös európai célkitűzések elérése érdekében a közkiadásoknak hatékonyabbá és eredményesebbé kell válniuk[1], és még inkább a növekedést serkentő politikákra kell irányulniuk.

5. E közkiadások egy része állami támogatás formájában[2] valósul meg, közvetlen kiadásként, adókedvezményként, állami kezességvállalásként vagy egyéb módon. Az állami támogatások határozottabb és célzottabb ellenőrzése ösztönzést adhat ahhoz, hogy a növekedést eredményesebben serkentő politikákat alakítsanak ki, továbbá biztosíthatja, hogy a verseny továbbra is csak korlátozott mértékben torzuljon, így a belső piac nyitott és versenyző maradjon. Emellett hozzájárulhat a közfinanszírozás minőségének javításához. Az összpontosítottabb keret lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy hatékonyabban járuljanak hozzá az Európa 2020 fenntartható növekedési stratégia végrehajtásához és a költségvetési konszolidációhoz.

6. Korszerűsíteni kell az állami támogatások ellenőrzését, hogy javítsuk a bizottsági felügyelet minőségét, és olyan eszközt alakítsunk ki, amely elősegíti az állami forrásoknak a növekedésre irányuló politikák céljaira történő ésszerű felhasználását, továbbá korlátozza azokat a versenytorzulásokat, amelyek veszélyeztetnék az egyenlő versenyfeltéteket a belső piacon. A jelenlegi bonyolult anyagi jogi szabályozás és eljárási keret – amelyet kisebb és nagyobb horderejű ügyekben egyaránt alkalmazni kell – kihívást jelent az állami támogatások ellenőrzése szempontjából.

7. Egyéb megfontolások is alátámasztják az uniós állami támogatási politika egészére vonatkozó, széles körű modernizációs csomag szükségességét: 2013 végéig hatályát veszti számos kulcsfontosságú állami támogatási eszköz; most készítik elő az EU többéves pénzügyi keretét és strukturális alapjait a 2014–2020 közötti időszakra; végül, de nem utolsósorban, az európai szemeszter keretében megerősítik a gazdasági és költségvetési felügyeletet.

8. Ezért az állami támogatások ellenőrzésének korszerűsítése az alábbi három célt tűzi ki: i. az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés ösztönzése a versenyző belső piacon; ii. a Bizottság előzetes ellenőrzésének a belső piacot leginkább befolyásoló ügyekre történő összpontosítása, ugyanakkor a tagállamok közötti együttműködés erősítése az állami támogatások végrehajtása terén; iii. a szabályok egyszerűsítése és gyorsabb határozathozatal.

9. E közlemény integrált stratégiát vázol fel e célkitűzések megvalósítására, amelyek szorosan összefüggenek egymással, és egy egységes reformcsomag alkotóelemeinek tekintendők.

2. Az állami támogatás korszerűsítésének célkitűzései, valamint az azok megvalósítására szolgáló eszközök 2.1. A növekedés előmozdítása a megerősített, dinamikus és versenyző belső piacon

10. Az Európa 2020 növekedési stratégia elismeri az állami támogatás növekedésben játszott szerepét, valamint azt a képességét, hogy tevékenyen hozzájárulhat „az Európa 2020 céljainak megvalósításához […] az innovatívabb, hatékonyabb és környezetbarátabb technológiákat szolgáló kezdeményezések elindítása és támogatása révén, illetve az állami beruházás támogatáshoz, a kockázati tőkéhez és a kutatási és fejlesztési támogatásokhoz való hozzáférés megkönnyítésén keresztül”[3].

11. Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítását szolgáló politikák jelentősen hozzájárulhatnak a válság leküzdéséhez és a fenntartható növekedés beindításához. A tagállamok és az Unió ennek megfelelően osztja majd el költségvetési kiadásait, amelyek részben állami támogatásokat is érintenek majd.

12. Az állami támogatások korszerűsített ellenőrzése várhatóan egyszerűbbé teszi, hogy a tagállamok olyan támogatásokat nyújtsanak, amelyek jól megtervezettek, a megállapított piaci hiányosságokra irányulnak, és közös érdekű célkitűzésekre összpontosítanak, továbbá a legkevésbé versenytorzító hatásúak („jó támogatások”). Így biztosítható, hogy az állami támogatás ösztönözze az innovációt, a környezetbarát technológiákat, a humán tőke fejlesztését, a környezetkárosítás elkerülését, és végső soron elősegítse a növekedést, a foglalkoztatást és az EU versenyképességét. Az ilyen támogatások leginkább akkor járulnak hozzá a növekedéshez, ha a piaci hiányosságokra irányulnak, és ily módon kiegészítik, nem pedig helyettesítik a magánkiadásokat. Az állami támogatás kizárólag akkor éri el eredményesen a kívánt közpolitikai célt, ha hatékony ösztönzőt jelent, vagyis arra serkenti a támogatás kedvezményezettjét, hogy olyan tevékenységeket végezzen, amelyeket a támogatás hiányában nem tenne meg. Továbbá az állami támogatás akkor gyakorolja a legjelentősebb hatást a gazdasági növekedésre, ha olyan módon alakítják ki, hogy korlátozza a versenytorzulásokat, és fenntartsa a belső piac nyitottságát és versenyző jellegét. Ezért az állami támogatások ellenőrzése döntő fontosságú az állami támogatásként jelentkező közkiadások hatékonyságának és eredményességének javítása tekintetében. Az ellenőrzés átfogó célja a belső piac növekedésének serkentése, amelynek szükséges előfeltételét képezi a verseny fejlődése. Az olyan állami támogatás, amely nem a piaci hiányosságokra irányul, és amelynek nincs ösztönző hatása, nem pusztán az állami források elfecsérlését jelenti, hanem fékezi a növekedést is azáltal, hogy rontja a versenyfeltételeket a belső piacon.

13. Az állami támogatások ellenőrzése már most is elősegíti az Európa 2020 kiemelt kezdeményezéseit. Például a szélessávú hálózatokról szóló iránymutatás meghatározza a szélessávú hálózatok kiépítésére vonatkozó eredményes állami támogatás feltételeit, és így támogatást nyújt az „európai digitális menetrend” célkitűzéseinek megvalósításához. Az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezésben előirányzott intelligens, korszerű és teljes mértékben összekapcsolódó közlekedési és energetikai infrastruktúra kifejlesztése szempontjából is fontos az infrastruktúra-fejlesztés állami támogatása. A kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatásokra vonatkozó keretszabály elősegíti az „Innovatív Unió”, valamint az „Iparpolitika a globalizáció korában” elnevezésű kiemelt kezdeményezések célkitűzéseinek megvalósítását. Az „Erőforrás-hatékony Európa” elnevezésű kiemelt kezdeményezés végrehajtási eszközeinek egyike „a szennyező fizet” elvének érvényesítése, valamint az olyan támogatás nyújtásának lehetősége, amelynek célja, hogy a környezetvédelmi támogatási iránymutatásban előírt kötelező uniós környezetvédelmi normáknál szigorúbb szabályok betartására vagy az energiahatékonyság előmozdítására ösztönözze a vállalkozásokat. Az a lehetőség, hogy a képzés állami pénzeszközökből támogatható, hozzájárul az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” céljaihoz. A megmentési célú és a szerkezetátalakítási támogatásokra vonatkozó iránymutatás csak szigorú feltételekkel és abban az esetben teszi lehetővé a nehéz helyzetben lévő vállalkozások állami támogatását, amennyiben a támogatás következtében helyreáll azok hosszú távú életképessége. Az iránymutatás ezáltal ösztönzi a gazdaságtalanul működő vállalkozások megszűnését, és felkészíti a vállalkozásokat a világméretű versenyre, így hozzájárul az „Iparpolitika a globalizáció korában” elnevezésű kiemelt kezdeményezés célkitűzéseinek megvalósításához. Tovább kell fejleszteni a kapcsolatot egyrészről az Európa 2020 célkitűzései és kiemelt kezdeményezései, másrészről pedig az állami támogatási szabályok között annak érdekében, hogy korszerűsítsük a Bizottság eszközeit, és ösztönzést adjunk ahhoz, hogy a tagállamok a közös prioritásokba csatornázzák a korlátos állami erőforrásokat.

14. Az állami támogatások ellenőrzése – hangsúlyt helyezve a támogatás minőségére és hatékonyságára – azt is elősegítheti, hogy a tagállamok megerősítsék a költségvetési fegyelmet, és javítsák az államháztartás minőségét, ami az adófizetők pénzének megfelelőbb felhasználását eredményezi. Az ellenőrzés különösen fontos ahhoz, hogy olyan intelligens költségvetési konszolidációt érjünk el, amely összeegyezteti a növekedést előidéző célzott közkiadások szerepét a költségvetések kordában tartásának szükségességével. Ezért az európai szemeszter eljárásába be kell vonni az állami támogatások ellenőrzését és az általánosabb versenypolitikai szempontokat is.

15. A jól működő egységes piac biztosítása érdekében is szükség van az állami támogatások szigorú ellenőrzésére. Az ilyen erőteljes ellenőrzés együtt jár az EU belső piaci szabályainak hatékony végrehajtásával, és különös fontossággal bír azokon a piacokon (így pl. a szállítás, a postai szolgáltatások, illetve kisebb mértékben az energia területén), amelyeket csak nemrég nyitottak meg, és ahol az állam által támogatott meglévő domináns piaci szereplők továbbra is fontos szerepet játszanak. Az állami támogatások szabályozásának korszerűsítése javíthatja a belső piac működését a szakpolitika hatékonyságának olyan javítása révén, amelynek célja a versenytorzulások korlátozása, az egyenlő versenyfeltételek megőrzése és a protekcionizmus elleni küzdelem. Mivel mozgósítanunk kell a belső piac teljes növekedési potenciálját, az állami támogatások említett szerepe manapság egyre fontosabbá válik.

16. A globális környezet kihívásokat támaszt az európai vállalkozásokkal szemben, és lehetőségeket is kínál számukra. A meglévő versenyjogi szabályrendszerek világszerte eltérőek. Összehasonlításképpen; az uniós állami támogatási szabályok átláthatóbb, koherensebb és növekedésorientáltabb keretet biztosítanak, miközben hasonló szintű támogatást tesznek lehetővé[4]. Az állami támogatások korszerűsített uniós kerete, amely fokozottan összpontosít a növekedést serkentő célkitűzésekre, ugyanakkor biztosítja a belső piac megfelelő működését, javítani fogja az uniós vállalkozások versenyképességét (az EU-n kívül is).

17. Azokban a sajátos helyzetekben, amikor harmadik ország által nyújtott támogatás idézné elő a verseny torzulását, a WTO-szabályok biztosítanak alapvető keretet a jogellenes külföldi támogatások uniós piaci szereplőket érintő konkrét következményeinek orvoslásához. Ezenfelül az EU harmadik országokkal megkötött szabadkereskedelmi megállapodásai szintén tartalmazhatnak támogatásokra vonatkozó szabályokat, a WTO-keret által nem szabályozott sajátos kérdések rendezése céljából (pl. a Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodás). A kereskedelempolitikai eszközök is felhasználhatók az említett rendszabályok foganatosítására.

18. Az állami támogatás korszerűsítésére irányuló alábbi javaslatok járulnak hozzá a növekedési célkitűzések eléréséhez:

(a) Közös elvek azonosítása és meghatározása, amelyeket az összes támogatási intézkedés összeegyeztethetősége tekintetében elvégzendő bizottsági értékelésre alkalmazni kell. Az ilyen horizontális elvek tisztázhatják, hogy a Bizottság miként értékeli azokat a közös elemeket, amelyeket jelenleg nem kezelnek azonos módon a különböző iránymutatásokban és keretekben. Ezeknek az elveknek a lehető legnagyobb mértékben operatívaknak kell lenniük, és kiterjedhetnek a valódi piaci hiányosságok meghatározására és értékelésére, az állami beavatkozás ösztönző hatására és negatív hatásaira, beleértve esetlegesen a támogatás átfogó hatására vonatkozó megfontolásokat.

(b) Az állami támogatási iránymutatások felülvizsgálata és korszerűsítése, amelynek célja, hogy összhangba hozzuk azokat az említett közös elvekkel. A felülvizsgálatra az alábbi intézkedéseket követően kerül majd sor: a belső piac megerősítésére vonatkozó általános megközelítés kialakítása, amely elősegíti a közkiadások hatékonyságának növelését (az állami támogatásokat kizárólag akkor alkalmaznák, ha valódi többletértéket jelentenek); a kezelendő piaci hiányosságok világosabb meghatározása, valamint az ösztönző hatás alaposabb ellenőrzése, ami fontos szerepet játszik abban, hogy a fentiekkel összefüggésben biztosítsák a költséghatékonyságot és a torzulások elkerülését. Emellett szisztematikusabban kell értékelni az állami támogatások esetleges kedvezőtlen hatásait, különösen az elosztási és a dinamikus hatékonyság torzulásai, a támogatásokért folytatott verseny és a piaci erő tekintetében. Így például a nem pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó megmentési és szerkezetátalakítási támogatások felülvizsgált iránymutatása nagyon fontos eszközzé válik majd a támogatások e rendkívül versenytorzító típusának ellenőrzése tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy az állami beavatkozás csak valóban indokolt esetben szakítsa meg a vállalkozások megszűnésének piaci folyamatát. Hasonlóképpen, amikor a piaci feltételek lehetővé teszik, a pénzügyi intézmények megmentése és szerkezetátalakítása tekintetében olyan új szabálycsomagot léptetünk életbe a válság utáni környezetre vonatkozóan, amely összhangban áll az uniós válságkezelésre és –megoldásra irányuló jövőbeni javaslatokkal. Végezetül, az Európa 2020 kiadási prioritásaival kapcsolatos bevált módszerek meghatározása révén lehetővé kell tenni a költséghatékony és növekedést serkentő támogatások gyors engedélyezését. Ami a korszerűsítést illeti, az első szakaszban, 2013 végéig több iránymutatást, köztük a regionális támogatásokról, a kutatásról, fejlesztésről és innovációról, a környezetről, a kockázati tőkéről és a szélessávú szolgáltatásokról szóló iránymutatást (e támogatástípusok teszik ki az EU-ban odaítélt támogatások több mint kétharmadát) lehetne összehangolni és esetleg egységes keretbe foglalni a közös elvekkel. Mindez arra is lehetőséget adhatna, hogy szinergiákra törekedjenek a különböző támogatási programok és a sokféle célkitűzés teljesítése között. Az egyes iránymutatások egyenkénti elfogadására fokozatosan és késedelem nélkül sor kerül az említett időszak folyamán. A többi iránymutatást ez követően fokozatosan hangolják össze és konszolidálják.

2.2. A jogérvényesítésnek a belső piacot leginkább befolyásoló ügyekre való összpontosítása

19. Az uniós források hatékonyabb felhasználása felé történő haladás nem az összes közkiadás aprólékos ellenőrzése révén valósul meg, hanem oly módon, hogy előreveszik a belső piacot leginkább befolyásoló támogatásokat – így a jelentős összegű és potenciálisan versenytorzító támogatásokra (beleértve a pénzügyi támogatást is) vonatkozó intézkedéseket –, és szigorúbban ellenőrzik azokat. Ezzel egyidejűleg egyszerűsíteni kell az inkább helyi jellegű és a kereskedelmet kismértékben befolyásoló ügyek elemzését. Ez úgy érhető el, hogy arányosabb és differenciáltabb szabályokat állapítanak meg, és korszerűsítik az állami támogatás ellenőrzésére vonatkozó eljárásokat, erősítve a tagállamok felelősségét a támogatási intézkedések kialakítása és végrehajtása terén. Ez szükségessé teszi a szabályok világosabb meghatározását, és azt, hogy a Bizottság a kellő megfelelőség biztosítása céljából fokozza az utólagos ellenőrzést. A fentiek a hatóságok és a kedvezményezettek adminisztratív terhét is csökkentik, ha a szóban forgó támogatás alacsonyabb összegű.

20. Az állami támogatás korszerűsítésére irányuló alábbi javaslatok járulnak hozzá a fontossági sorrend megállapítására vonatkozó célkitűzés megvalósításához:

(a) a de minimis rendelet esetleges áttekintése – részletes hatásvizsgálat alapján, szem előtt tartva a tagállamok és a belső piac egészének helyzetét, valamint e felülvizsgálat pénzügyi vonatkozásait – annak vizsgálata céljából, hogy a jelenlegi küszöbértékek továbbra is megfelelnek-e a piaci feltételeknek;

(b) a Tanács felhatalmazó rendeletének esetleges változtatásai, lehetővé téve a Bizottság számára annak kinyilvánítását, hogy a támogatások egyes kategóriái összeegyeztethetőek a belső piaccal, és ezért mentesülnek az előzetes bejelentési kötelezettség alól. Így lehetővé válna, hogy a Bizottság tapasztalatai alapján a támogatások további típusaira is kiterjeszthessék az ilyen egyszerűsített ellenőrzést anélkül, hogy ezzel gyengítenék a Bizottság általi hatékony felügyeletet és az utólagos ellenőrzést. Például az alábbiak tartoznának ezen új, esetleg a felhatalmazó rendelet hatálya alá kerülő támogatástípusok közé: a kultúrát előmozdító támogatás; a természeti katasztrófa okozta károk enyhítését célzó támogatás; a (részben) uniós finanszírozású projektek (pl.:a JESSICA) támogatása; valamint egyéb támogatások.

(c) az általános csoportmentességi rendelet felülvizsgálata és a felülvizsgált felhatalmazó rendelet által lefedett támogatási kategóriákra történő esetleges kiterjesztése annak érdekében, hogy elősegítse az állami források konkrét célokra való összpontosítását, miközben egyszerűsíti a csekély összegű támogatásokat tartalmazó, jól megtervezett intézkedések adminisztrációját.

21. Ha a Bizottság úgy dönt, hogy növeli a bejelentési kötelezettség alól mentesített támogatási intézkedések körét és nagyságrendjét, megnő a tagállamok felelőssége az állami támogatási szabályok helyes végrehajtásának biztosításáért. Amennyiben több intézkedés mentesül a bejelentési kötelezettség alól, a tagállamoknak kell gondoskodniuk arról, hogy a de minimis intézkedések és a csoportmentességben részesült programok és ügyek előzetesen megfeleljenek az állami támogatási szabályoknak. Ennek során szorosan együtt kell működniük a Bizottsággal, amely továbbra is utólagos ellenőrzést gyakorol az ilyen intézkedések felett. A Bizottság jobb együttműködést vár a tagállamoktól az információk benyújtásának és a bejelentések elkészítésének minősége és időzítése tekintetében, továbbá olyan hatékony nemzeti rendszerek kialakítását várja (a magánjogi jogérvényesítést is beleértve), amelyek garantálják, hogy az előzetes bejelentési kötelezettség alól mentesülő állami támogatási intézkedések megfelelnek az uniós jognak. Kizárólag akkor vehető fontolóra az adminisztratív tehernek a bejelentési kötelezettségek korlátozása révén való csökkentése, ha ezzel egyidejűleg a nemzeti hatóságok fokozott kötelezettségeket vállalnak, és teljesítményeket mutatnak fel a megfelelés tekintetében. Következésképpen erősíteni kell a Bizottság utólagos ellenőrzését. Erre amiatt is szükség van, mivel a csoportmentességben részesült intézkedések tagállami végrehajtására vonatkozó ellenőrzések jelenlegi eredményei azt mutatják, hogy gyakran nem tartják be az állami támogatási szabályokat. Az ellenőrzés fokozása révén biztosítható a végrehajtás eredményessége.

2.3. Egyszerűbb szabályok és gyorsabb döntéshozatal

22. Idővel az állami támogatási szabályok összetett jogi keretté fejlődtek. Lehetőség van a szabályok egyértelműbbé tételére és egyszerűsítésére, a konzisztencia erősítésére és az értékelési folyamat egyszerűsítésére. Jobban meg kell magyarázni az állami támogatási fogalmakat, és egységes jogi keretbe kell foglalni a horizontális és anyagi jogi szabályokat.

23. A Bizottság köteles megvizsgálni valamennyi olyan állítást, amely esetleges támogatásra vonatkozik, ugyanakkor a gyakorlatban nem képes meghatározni a panaszkezelés prioritásait. Ezenfelül a Bizottság nem mindig van abban a helyzetben, hogy teljes körű és pontos információkat kapjon a felektől, ami meghosszabbíthatja az eljárásokat. Szükség van az eljárások egyszerűsítésére és reformjára, szoros együttműködésben a tagállamokkal annak érdekében, hogy az a vállalkozások számára elfogadható időn belül döntést lehessen hozni. Az e cél elérését célzó csomag elemei a következők:

(a) az állami támogatás fogalmának tisztázása és jobb magyarázata: a támogatás olyan objektív fogalom, amelyet közvetlenül a Szerződés 107. cikke határoz meg, mint olyan intézkedést, amelyet a tagállamok bármely formában vagy állami forrásból nyújtanak, és amely érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, előnyben részesíti a kedvezményezettet, és ezáltal torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget. E tekintetben a Bizottság szerepe annak egyértelműsítésére korlátozódik, hogy hogyan értelmezi és – a Bíróság értelmezésének megfelelően – alkalmazza a Szerződésekben foglalt rendelkezéseket. A fenti korlátok között a Bizottság további tisztázást nyújt a támogatás fogalmával összefüggő legfontosabb fogalmakról, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az értelmezés megkönnyítéséhez;

(b) az állami támogatási eljárási rendelet korszerűsítése a panaszkezelés és a piaci információs eszközök tekintetében, annak érdekében, hogy a Bizottság hatékonyabban összpontosíthassa tevékenységét a belső piac szempontjából fontos ügyekre. Ez szükségessé teszi, hogy a Bizottságot feljogosítsák a panaszkezelés prioritásainak meghatározására, hogy előnyben részesíthesse a belső piacon folytatott versenyre és kereskedelemre jelentős hatást gyakorló, esetleges támogatásokra vonatkozó állítások vizsgálatát. Annak érdekében, hogy hatékonyan ki tudja vizsgálni a jelentős hatással járó támogatási ügyeket, ezzel egyidejűleg hatékonyabb eszközöket kell biztosítani a Bizottság számára ahhoz, hogy minden szükséges információt kellő időben megkapjon a piaci szereplőktől, és így a vállalkozások számára elfogadható időn belül hozhasson határozatokat. Az eljárások ilyen korszerűsítése azt is lehetővé tenné, hogy a Bizottság több vizsgálatot végezhessen hivatalból a belső piacot akadályozó komoly versenytorzulások esetén. Lehetővé tenné továbbá a támogatási intézkedések piaci hatásainak gyors ellenőrzését, ezáltal pedig a gyorsabb döntéshozatalt.

3. a további teendők

24. Az állami támogatások fent vázolt korszerűsítésének eredményeként egyértelműbbé és koherensebbé válna az állami támogatások ellenőrzése. A fent vázolt különféle lehetséges intézkedések egy egységes reformcsomag elemeit képezik.

25. Az ismertetett potenciális intézkedések tehát együtt valósítják meg a magas szintű célkitűzéseket – egymást kölcsönösen segítik, és függnek egymástól. Például a javasolt lehetséges eljárási intézkedések gyorsabb döntéshozatalt tennének lehetővé, így a Bizottság az uniós szinten legfontosabb ügyekre fókuszálhatná jogérvényesítési tevékenységét. Hasonló logika alkalmazandó az általános csoportmentességi rendelet alkalmazási körének a felhatalmazó rendelet módosításának útján történő kiterjesztésére.

26. A csomag célkitűzéseinek és elemeinek említett kölcsönös összefüggésére való tekintettel kívánatos, hogy a reform legfontosabb elemei egyidejűleg lépjenek hatályba annak érdekében, hogy az állami támogatási szabályozás korszerűsítése a lehető legjobb eredményeket érje el. Ezért a különféle folyamatok e közlemény elfogadásával kezdődnek, és a csomag legfontosabb eszközeit – köztük a tanácsi jogi aktusokat – 2013 végéig kell elfogadni.

27. E célkitűzés teljesítése érdekében 2012 őszén el kell fogadni az eljárási és a felhatalmazó rendeletre vonatkozó bizottsági javaslatokat. A Bizottság célja, hogy az elkövetkező hónapokban kidolgozza a csomag fennmaradó részét annak érdekében, hogy 2013 végéig fokozatosan elvégezze a Bizottság legfontosabb jogi aktusainak és iránymutatásainak felülvizsgálatát és korszerűsítését. A Bizottság konzultálni kíván a tagállamokkal, és nyílt párbeszédet szándékozik kezdeni az Európai Parlamenttel és a többi érdekelttel, hogy véleményeket gyűjtsön az állami támogatási szabályozás korszerűsítésére vonatkozó javaslatokkal kapcsolatos vitához.

[1]               Ez azzal járna, hogy – „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleménnyel (COM(2011) 571 végleges, 10. o.) összhangban – fokozatosan megszüntetnék azokat a támogatásokat, amelyek az erőforrások kevéssé hatékony felhasználását vagy környezetkárosodást okoznak.

[2]               Az állami támogatásként megvalósuló közkiadások áttekintése megtalálható az alábbi dokumentumban: „Állami támogatási értesítő – Jelentés az uniós tagállamok által nyújtott állami támogatásokról”, COM(2011) 848 végleges.

[3]               A Bizottság közleménye: Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, COM(2010) 2020 végleges, 2010.3.3., 24. o.

[4]               A WTO 2006-os összehasonlító tanulmánya azt mutatja, hogy az uniós tagállamok által nyújtott állami támogatások szintje (a GDP százalékában) hasonló az EU főbb kereskedelmi partnereiéhez. Lásd: A Kereskedelmi Világszervezet 2006. évi jelentése: „Exploring the links between trade, standards and the WTO” [A támogatások, a kereskedelem és a WTO közötti kapcsolatok feltárása]. http://www.wto.org/english/res_e/booksp_e/anrep_e/world_trade_report06_e.pdf. Lásd a következő részt: Section II "Subsidies, Trade and the WTO", Chapter E "The incidence of Subsidies".