Pályázati felhívás

Az Európai Beruházási Bank Intézete új EIBURS támogatási programot hirdet Tudásprogramja keretében

(2018/C 65/07)

Az Európai Beruházási Bank Intézetének Tudásprogramja különböző programokon keresztül folyósítja kutatási támogatásait, amelyek egyike

Az EIBURS keretében uniós, tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban működő, a Bank számára kiemelten fontos kutatási témákkal foglalkozó egyetemi tanszékek vagy egyetemekhez kapcsolódó kutatóközpontok részesülhetnek támogatásban. A három éven át folyósított, évi legfeljebb 100 000 euro összegű EIBURS-támogatásokat versenyeljárás keretében ítélik oda olyan érdeklődő egyetemi tanszékek, illetve kutatóközpontok számára, amelyek elismert szakértelemmel rendelkeznek az adott területen. A sikeres pályázatok különféle eredmények elérését célozzák, amelyeket az Európai Beruházási Bankkal kötendő szerződéses megállapodás rögzít majd.

A 2018/2019-es egyetemi tanévre az EIBURS program az alábbi új kutatási témával kapcsolatban vár pályázatokat:

1.   A kutatási téma háttere

Az EBB („a Bank”) többnyire költség-haszon elemzés révén méri fel a beruházásai által megcélzott projektek társadalmi-gazdasági életképességét (1). Ez a módszer úgy írható le, mint egy beruházási művelet üzleti tervének kiterjesztése. Az üzleti terv a projekt pénzmozgásaira összpontosít. A kiadások (költségek) és a bevételek (haszon) pénzügyi vagy készpénzértékét vizsgálja. Amennyiben az utóbbi kellően meghaladja az előbbit, a beruházás pénzügyi hozzáadott értékkel bír, és ezért pénzügyi tekintetben kívánatos műveletnek minősül.

A költség-haszon elemzés ezt két tekintetben bővíti ki azáltal, hogy kiterjeszti a projekt költségeinek és hasznának fogalommeghatározását. Egyrészt magában foglal valamennyi költséget és hasznot, akár pénzmozgás formáját öntik, akár más formában realizálódnak. Másrészt számításba veszi azokat a költségeket is, amelyek a társadalom valamennyi tagjára hárulnak, nem pedig csupán a magánberuházóra hárulókat.

Ez maga után vonja, hogy az üzleti tervben szereplőkön kívül számos további tényezőt is meg kell vizsgálni. Talán a legismertebb új elem ezek közül az „externáliák” tényezője. Ezek azok a költségek vagy hasznok, amelyeket nem egy adott projekt megvalósítói vagy felhasználói viselnek, hanem valamely harmadik fél. Az externáliák lehetnek pozitívak vagy negatívak, attól függően, hogy hasznot vagy költséget jelentenek-e a harmadik fél számára. Klasszikus példa a pozitív externáliákra az ismeretek továbbgyűrűzése, amikor egy, a gazdaság egy adott ágazatát érintő kutatásba beruházó projekt olyan ismereteket hoz létre, amelyek más gazdasági ágazatok termelékenységét is javítják. A negatív externáliák tipikus példája a környezetszennyezés. Az externáliák ezért olyan hasznok és költségek, amelyek az üzleti terven kívüli feleket érintenek, és amelyek rendszerint nem öltik pénzmozgás formáját, jóllehet járhatnak pénzügyi következményekkel a harmadik félre nézve. Így például egy ismeretekkel kapcsolatos pozitív externália csökkentheti más iparágak működési költségeit.

A költség-haszon elemzésben vizsgált, az üzleti tervben viszont nem szereplő további elemek az ár-érték arány fogyasztó tekintetében bekövetkező változásai (amelyek hivatalosan a fogyasztói többlet segítségével mérhetők). Az üzleti terv a pénz tényezőjét méri, de figyelmen kívül hagyja az érték tényezőjét. Ha egy projekt javítja egy termék minőségét, ugyanakkor a terméket ugyanolyan áron értékesítik a vásárlóknak, mint a projekt előtt, az üzleti terv nem venné figyelembe a hasznot, amely jobb minőség és ezáltal érték formájában jelentkezik a fogyasztónál. A költség-haszon elemzés ezt az értékbeli változást igyekszik megragadni. Ebben az esetben ez hasznot jelent az üzleti terv egyik érintett felének (a fogyasztónak), de nem jelenik meg a haszon üzleti tervnél alkalmazott mérésében. Gyakran említett példa az az érték, amelyet az utazók számára az utazási idő közlekedési projektekből eredő csökkenése jelent.

Abból adódóan, hogy a költség-haszon elemzés a társadalom valamennyi tagjának szempontjából készül, bizonyos pénzügyi folyamatokra másként kell tekintenie, mint az üzleti tervnek. Így például egy üzleti terv egy támogatást ugyanúgy kezelne, mint egy hasznot – a projekt pénzforgalmi bevételének tekintené őket. A költség-haszon elemzés felismeri, hogy az előállító effajta haszna az adófizető számára költséget jelent, és ezért a támogatást az adófizetőtől a magánszférabeli projektgazda felé történő transzferként kezeli, amely se nem haszon, se nem költség. Hasonlóképpen az üzleti tervek a fizetett adókat a költséggel egyenértékű elemként – a projektből történő pénzkiáramlásként – kezelnék, míg a költség-haszon elemzés ezt a magánszektortól az állam felé történő transzfernek tekintené.

A költség-haszon elemzés bírálói gyakran megemlítik, hogy ez a módszer nem ragadja meg a projekt valamennyi hasznát és költségét. Különösen gyakran kritizálják annak kihagyását, amit a költség-haszon elemzések irodalmában „közvetett hatásoknak” neveznek. Ezek azok a pénzbeli hasznok és költségek, amelyeket a projekt más, a projekthez kapcsolódó piacokon – az úgynevezett „másodlagos piacokon” – eredményez. Ezeket a következményeket a gazdasági hatások irodalmában különbözőképpen jelölhetik. A terminológiai különbségek kezelése része is a szóban forgó kutatási projekt keretében elvégzendő feladatoknak.

A költség-haszon elemzés módszerei a másodlagos piacokat a kiegészítők és a helyettesítők közé sorolják. Egy olyan projekt, amelynek célja a narancstermesztés termelékenységének javítása és ezáltal a narancs árának csökkentése, hasznot hajthat egy kiegészítő iparágnak, például a dobozos narancslevek ágazatának. A költség-haszon elemzés nem vizsgálná a dobozos narancslevek piacának megnövekedett forgalmát és nyereségét, és ezáltal kétségkívül nem venné figyelembe a projektből adódó haszon egy részét. Ugyanakkor a narancs alacsonyabb ára kedvezőtlenül érintené egy helyettesítő ágazat, az alma forgalmát. Az almatermesztők alacsonyabb nyereségét pedig a költség-haszon elemzés állítólagosan nem veszi figyelembe.

Valójában a költség-haszon elemzés megragadja mindezeket a hatásokat, amennyiben a kiegészítő és a helyettesítő termékek piaca nem torzul (2). El kell ismerni, hogy a piacok gyakran torzulnak, így a költség-haszon elemzés e hatások bizonyos részét figyelmen kívül hagyja. A költség-haszon elemzés által alkalmazott pragmatikus megközelítés kettős alapon nyugszik. Egyrészt a költségek és a haszon a különböző helyettesítő és kiegészítő piacokon összességében jellemzően kioltják egymást. Másrészt az a projekt, amelynek társadalmi-gazdasági életképessége a másodlagos piacokon jelentkező haszontól függ, általában gyenge projekt: alternatív projektek és politikák valószínűsíthetően hatékonyabban idézik elő ezt a hasznot. Mégis igaz az, hogy bár ez a pragmatikus megközelítés általában észszerűnek tekinthető, a közvetett hatások tekintetében rejlik egy bizonyos hibalehetőség a költség-haszon elemzésben.

A költség-haszon elemzés bírálói arra is rámutatnak, hogy az adott projekthez kapcsolódó kiadások multiplikátorhatást fejtenek ki a gazdaság egészében, nyereséget, adóbevételeket és munkahelyeket generálva más ágazatokban. Ez a hatás túlmutat a projekt helyettesítő és kiegészítő piacokon kifejtett, fent említett hatásain, és a projekthez kapcsolódó tényleges pénzbeli kiadásokat érinti. A költség-haszon elemzés bírálói gazdasági hatásvizsgálatot javasolnak a költség-haszon elemzés kiegészítéseként, vagy akár alternatívájaként. A kritikák azonban a költség-haszon elemzés és a gazdasági hatásvizsgálat eltérő jellegének és célkitűzéseinek félreértésén alapulnak. A költség-haszon elemzés a jóléti közgazdaságtan alkalmazása a gyakorlati döntéshozatalra. Az összes hasznot és költséget vizsgálja, és azt méri, hogy egy adott cselekvési irány hozzáadott értéket biztosít-e egy alternatív cselekvési irányhoz képest, és így előrelépést jelent-e a szociális jólét tekintetében. A döntéshozatalra irányul, és ezáltal mindig két alternatív cselekvési irányt hasonlít össze az alternatív költségek számításba való beépítése érdekében. A gazdasági hatásvizsgálat csak a pénzben kifejezett változókat méri, és nem feltétlenül hivatkozik az alternatív költségekre. Ez elsődlegesen mérési eszköz. Használható a döntéshozatalhoz, de szűkebb kört vizsgál, mint ami a jóléti közgazdaságtanban szükséges.

A gazdasági hatásvizsgálat input-output táblázatokon alapul, és annak mérésével modellezi a gazdaság egészét, hogy miként hatnak a gazdaság valamely ágazatán belüli kiadások a más ágazatokon belüli kiadásokra. Úgy tűnhet ezért, hogy a gazdasági hatásvizsgálat egyidejűleg foglalkozna a közvetett hatások és a multiplikátorhatások kérdésével. A gazdasági hatásvizsgálatnak azonban van három olyan jellemzője, amelyek alkalmatlanná teszik a költség-haszon elemzés kiváltására vagy akár kiegészítésére. Vegyük sorra ezeket a hiányosságokat.

A három jellemző közül az első az, hogy a gazdasági hatásvizsgálat feltételezése szerint a beruházások a gazdaságba kívülről érkező beáramlások. Ez elfogadható feltételezés lehet akkor, ha azt nézzük, miként hat a projekt a gazdaságra, vagy miként terjednek tova a projekttel kapcsolatos kiadások a gazdaságban. De nem megfelelő annak méréséhez, hogy hozzáadott értékkel bír-e egy projekt, azaz hogy az erőforrások jobb felhasználását jelenti-e ahhoz képest, ahogyan ugyanazokat az erőforrásokat a projekt hiányában felhasználnák. A beruházási projektek szinte soha nem kívülről erednek: finanszírozásukhoz a gazdaság más részéről kell elvonni erőforrásokat.

Radikálisan eltérő eredményekre jutnánk, ha a projekteket endogén tényezőként kezelnénk. Leegyszerűsítve a narancstermesztési projekt multiplikátorhatásai azon multiplikátorhatások terhére jelentkeznének, amelyek azokban az ágazatokban jelentek volna meg, ahol a kiadásokat csökkenteni kellett az erőforrásoknak a narancstermesztési projektre történő átirányítása érdekében.

A három jellemző közül a második az a gazdasági hatásvizsgálat és a költség-haszon elemzés közötti különbség, hogy a gazdasági hatásvizsgálat kiindulópontja szerint az árak nem változnak a gazdaságban, és az erőforrások gyakorlatilag vég nélkül rendelkezésre állnak. A gazdasági hatásvizsgálat úgy van felépítve, hogy függetlenül attól, mekkora egy projekt a gazdaság méretéhez viszonyítva, mindig lesz elegendő erőforrás ahhoz, hogy azt az árak gazdaságon belüli változása nélkül végre lehessen hajtani. A valóságban azonban a nagyszabású projektek igenis az árak változásával járnak, és például az inputanyagok árának növekedése azt jelenti, hogy más ágazatokban csökkenteni kell a termelést.

A gazdasági hatásvizsgálat e két hiányosságának kezelése érdekében a tudományos közösség fejlettebb gazdasági hatásvizsgálati modellként számszerűsített általános egyensúlyi (CGE) modelleket dolgozott ki. Ez a módszer meglehetősen alapos, és végső soron a gazdaság egészének modellezéséből áll, az erőforrások korlátozottságára is kiterjedően. Ezzel kezeli a hagyományos gazdasági hatásvizsgálat eddigiekben tárgyalt két hátrányát. Egyrészt a számszerűsített általános egyensúlyi modell elismeri, hogy az adott beruházási projektre fordított erőforrások nem kívülről származnak, hanem az erőforrások másfajta felhasználásának kárára kerülnek alkalmazásra. Másrészt foglalkozik az árváltozásokkal is (3). Nem meglepő módon az e modellekkel készített empirikus tanulmányok közös megállapítása az, hogy a multiplikátorhatások lényegesen alacsonyabbak a gazdasági hatásvizsgálatban szereplőknél. Emellett ezek a tanulmányok rámutatnak arra, hogy a különböző ágazatok termelékenységétől és erőforráskorlátaitól függően az adott projektnek a gazdaság egészére gyakorolt nettó hatása lehet negatív.

A számszerűsített általános egyensúlyi modell ezért a gazdasági hatásvizsgálat finomított változatának tekinthető. Ezenkívül közelíti a hatásvizsgálatot a költség-haszon elemzéshez. Ugyanakkor a számszerűsített általános egyensúlyi modell esetében is fennáll a gazdasági hatásvizsgálat költség-haszon elemzéshez viszonyított harmadik hiányossága, nevezetesen az, hogy a pénzügyi ügyletekhez kapcsolódó pénzáramlásokra – a nyereségre, az adókra, bérekre stb. – összpontosít, figyelmen kívül hagyva számos, a költség-haszon elemzésben szereplő változót, így például az externáliákat és az ár-érték arányt. Ennek oka, hogy a számszerűsített általános egyensúlyi modellt a gazdasági hatásvizsgálathoz hasonlóan a projekt-, illetve szakpolitika-elemzés és a makrogazdaság közötti kapocsként alakították ki, márpedig a makrogazdasági teljesítmény fő mutatója a nemzeti jövedelem vagy a bruttó hazai termék (GDP).

Az említett hiányosságok nem fedhetik el azt, hogy egyrészt a számszerűsített általános egyensúlyi modell a projekt helye szerinti gazdaság alaposabb leírását kínálja, másrészt a számszerűsített általános egyensúlyi módszerek egyre kifinomultabbakká válnak. A dinamikus, sztochasztikus, általános egyensúlyi (DSGE) modellek foglalkoznak a gazdaság dinamikus magatartásával. A költség-haszon elemzés keretében értékelt projektek húsz évig vagy annál hosszabb ideig is eltarthatnak, ami növeli a dinamikus modellek által kínált felismerések jelentőségét. Így például a gazdaság számára technológiai sokkhatást előidéző projektek eredményeit valószínűleg jobban meg lehet érteni a DGSE modellen keresztül, mint statikus modellezéssel.

A szóban forgó EIBURS pályázat célja e harmadik hiányosság orvoslása lenne annak érdekében, hogy a hatásmodellek eredményei kompatibilisek legyenek a költség-haszon elemzés eredményeivel. A kutatóknak azt a hatásvizsgálati módszert kellene előterjeszteniük az empirikus tanulmányokban jelenleg alkalmazottak közül, amely a leginkább kompatibilis lehet a költség-haszon elemzéssel, és e kompatibilitás meghatározásán kellene dolgozniuk. Ez segítené általában véve a költség-haszon elemzések felhasználóit és különösen az EBB-t annak megvizsgálásában, hogy mennyire pontos mérőeszközként szolgálnak a költség-haszon elemzések a beruházási projektek valamennyi társadalmi-gazdasági vonatkozásának értékeléséhez.

2.   A kutatási projekt tartalma

A kutatási program négy feladatból áll.

1. feladat

A kutatók áttekintik azon hatásvizsgálati módszerek körét, amelyek a leginkább alkalmasnak tűnnek arra, hogy működőképesen kompatibilissé váljanak a költség-haszon elemzéssel. Az alábbi kritériumok alapján kell kiválasztani egy módszert:

2. feladat

A második rész két olyan hatásmodell kidolgozását foglalja magában, amelyek esetében adottak a feltételek ahhoz, hogy kompatibilisek lehessenek a költség-haszon elemzés hozzáadott értéket érintő méréseivel. Az egyik modell az Unió valamely viszonylag magas jövedelmű, hatékony, versenyképes regionális gazdaságát érintené. A másik egy viszonylag alacsony jövedelmű, nem versenyképes, magas munkanélküliséggel küzdő uniós gazdasággal foglalkozna. A két teljesen eltérő gazdaság modellezését az indokolja, hogy az elemzésnek ki kell mutatnia, lényegesen eltérő eredmények érhetők-e el különböző típusú gazdasági feltételek mellett. A szegényebb régiók jellemzően szélesebb körben jogosultak beruházásokra az állami szektorból. Fontos lenne megtudni, vannak-e arra utaló jelek, hogy a szegényebb régiókban végzett értékelések esetében érdemes lenne vállalni egy hatásvizsgálat elvégzésének többletköltségeit.

A kutatók kidolgozhatnak teljesen új hatásmodelleket, vagy adaptálhatnak már meglévőket. Választhatják a két alternatíva bármelyikét, amennyiben a választott alternatíva nem veszélyezteti a kutatási program központi célját, azaz a költség-haszon elemzéssel való kompatibilitást.

A hatásmodellek költség-haszon elemzések szerinti mérésekhez való hozzáigazítása érdekében két szinten kell egyszerre dolgozni: a „reálgazdaság” szintjén és a gazdaság „pénzügyi” szintjén. Számos meglévő hatásmodell nem tartalmazza a pénzügyi szektort. Tekintettel általánosságban a projektbe fektetett erőforrások eredetével kapcsolatban a költség-haszon elemzésben foglalt feltételezésekre és konkrétabban arra, hogy az EBB a pénzügyi szektoron keresztül tölti be szerepét, a kidolgozott hatásmodelleknek különös figyelmet kell fordítaniuk a pénzügyi oldalra.

A „reálgazdaság” oldalán a hatásmodellek már mérnek olyan változókat, mint a GDP, a foglalkoztatás és a kereskedelmi mérleg. A legfontosabb előirányzott változtatások a társadalmi haszon kiszámításához szükséges elemek felvételét foglalnák magukban, ideértve a következőket:

A pénzügyi oldalon a modellek tartalmaznák a projekthez szükséges finanszírozás előteremtésének alternatív lehetőségeit, ideértve az alábbiakat:

A 2. feladat szükséges összetevője a két módszer közötti terminológiai különbségek tisztázása. Így például a számszerűsített általános egyensúlyi modell „indukált hatásokra” hivatkozik, valószínűleg a gazdasági hatásvizsgálat terminológiája nyomán. Ezeknek a hatásoknak nem feltétlenül van közvetlen megfelelőjük a költség-haszon elemzésben, amely a számszerűsített általános egyensúlyi modell indukált hatásainak némelyikét adott esetben közvetett hatásokként veszi figyelembe, míg másokat multiplikátorhatásokként kezel, figyelmen kívül hagyva őket.

3. feladat

A kutatók ezt követően szimulálják a különböző típusú tőkeberuházási projekteknek az említett két gazdaságon belüli hatásait. A szimulálandó projektek számáról a kutatási projekt során kellene dönteni. A kutatók javaslatot tesznek a szimulálandó ágazatokra, amelyeket egyeztetni kell az EBB felelősével. Szóba jöhet például egy infrastrukturális projekt, egy nagyobb szabású ipari projekt és egy szolgáltató szektoron belüli projekt, például az oktatás vagy a szabadidő területén. Minden egyes projektet alternatív finanszírozási forrásokkal kell szimulálni.

4. feladat

A kutatók végül értékelik, hogy mennyiben különböznek a hatásvizsgálat eredményei egy „tipikus költség-haszon elemzés” eredményeitől. A „tipikus költség-haszon elemzés” az elsődleges piacra és csupán a legfontosabb másodlagos piacokra összpontosítana. A kutatók következtetéseket vonnak le és ajánlásokat adnak ki a következők vonatkozásában:

3.   A kutatási projekt jelentősége az EBB szempontjából

A kutatás témája központi fontosságú az EBB finanszírozási tevékenységei szempontjából. Az EBB alapokmánya kimondja, hogy az EBB olyan beruházási projekteket finanszíroz, amelyek növelik a gazdasági termelékenységet (a 18. cikk (1) bekezdésének b) pontja) (5)). A Bank a költség-haszon elemzést használja központi eszközként annak méréséhez, hogy mennyire növeli egy beruházás a gazdaság termelékenységét. A kutatási projekt hozzájárul a költség-haszon elemzés teljességének teszteléséhez, és értékeli, vannak-e olyan körülmények, amelyek esetén tanácsos volna számszerűsített általános egyensúlyi modellel kiegészíteni a költség-haszon elemzést.

4.   A kutatási projekt tudományos kutatásokhoz való hozzájárulása

A tudományos kutatók által jelenleg készített vagy kutatóintézetek által megrendelt hatásvizsgálati modellek előrelépést jelentenek a korábbi hatásvizsgálati módszerekhez képest. E modellek célja azonban továbbra is ugyanaz: egy projekt vagy szakpolitika nemzeti jövedelemre vagy GDP-re gyakorolt nettó hatásának mérése. A nemzeti jövedelem hiányos mérőszáma az adott ország termelésének, és ezért tökéletlen eszköz az összesített gazdasági termelékenység és azon belül a szociális jóléti szempontok méréséhez, így a modellek nem teljesen kompatibilisek a költség-haszon elemzéssel. A GDP mérése nem vesz figyelembe olyan elemeket, mint az ár-érték arány javulása (a fogyasztói többlet) és a környezeti externáliák. A hatásvizsgálati módszereknek a költség-haszon elemzéssel való kompatibilitás megteremtésére irányuló kiigazítása révén a hatásvizsgálati módszerek jobban fogják mérni az adott beruházási projekt gazdasági termelékenységre és jólétre gyakorolt összesített hatását. Ezeket a hatásvizsgálati módszereket szakpolitikák értékeléséhez is lehetne használni, nem csupán beruházási projektekéhez.

A pályázat kiírójának tudomása szerint a hatásvizsgálati módszereknek a költség-haszon elemzéshez való efféle hozzáigazítása jelenleg még nem áll rendelkezésre. A kutatási projektnek ezért elő kell segítenie a projektek és a szakpolitikák társadalmi-gazdasági értékelésére szolgáló gazdasági modellek új változatainak kidolgozását.

A pályázatokat angol nyelven kell benyújtani, közép-európai idő szerint 2018. április 15-én éjfélig. A határidő után benyújtott pályázatok nem kerülnek elbírálásra. A pályázatokat e-mailben kell megküldeni az alábbi címre:

Events.EIBInstitute@eib.org

Az EIBURS kiválasztási folyamatával, valamint az EBB Intézettel kapcsolatos további információkért kérjük, látogasson el az alábbi oldalra: http://institute.eib.org/

(1)  Európai Beruházási Bank (2013): The Economic Appraisal of Transport Projects at the EIB [A közlekedési projektek gazdasági értékelése az EBB-nél]. Luxembourg: Európai Beruházási Bank. (Elérhető a http://www.eib.org/infocentre/publications/all/economic-appraisal-of-investment-projects.htm oldalon)

(2)  Just, R.E., Hueth, D.L. és Schmitz, A. (2004): The Welfare Economics of Public Policy: A Practical Approach to Project and Policy Evaluation [A közpolitika jóléti közgazdaságtana: A projektek és szakpolitikák értékelésének gyakorlati megközelítése]. Cheltenham: Edward Elgar.

(3)  Hosoe, N., Gasawa, K. és Hashimoto, H. (2010): Textbook of Computable General Equilibrium Modelling: Programming and Simulations [Szöveggyűjtemény a számszerűsített általános egyensúlyi modellezésről: programozás és szimulációk]. Basingstoke: Palgrave Macmillan.

(4)  Godley, W. és Marc L. (2007): Monetary Economics: An Integrated Approach to Credit, Money, Income, Production and Wealth [Monetáris közgazdaságtan: A hitel, a pénz, a jövedelem, a termelés és a vagyon integrált megközelítése]. New York: Palgrave Macmillan.

(5)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata, (5.) Jegyzőkönyv az Európai Beruházási Bank alapokmányáról (HL C 202., 2016.6.7., 251. o.) (Elérhető a http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex:12016E/PRO/05 oldalon.)