—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

A.

mivel a világ éghajlatában a történelem folyamán végbementek természetes változások, de a megfigyelések szerint mind a globális felmelegedés, mind a biológiai sokféleség csökkenése olyan gyorsan és olyan méretekben zajlik, hogy többé már nem lehet kétségbe vonni az emberi tevékenységhez fűződő oksági kapcsolatukat,

B.

mivel az éghajlatváltozás sok fejlődő országban súlyosan fenyegeti a szegénység csökkentését, az emberi jogokat, a békét és biztonságot, a víz, az energia és az élelmiszerforrások elérhetőségét, valamint a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását,

C.

mivel a globális felszíni hőmérséklet a múlt században átlagosan 0,74 °C-kal emelkedett, és az IPCC előrejelzései szerint tovább fog emelkedni, forgatókönyvtől függően 1,1–6,4 °C-kal,

D.

mivel ezen változások emberi, társadalmi, pénzügyi és gazdasági következményei érződni fognak a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában és sok más ágazatban, köztük a mezőgazdaság és az állattenyésztés termelékenységében, a tengeri tevékenységekben, az idegenforgalomban, a fizikai infrastruktúrában és az egészségügyi szolgáltatásokban; mivel ezek valószínűleg elsivatagosodáshoz vezetnek, és sok olyan bennszülött népcsoport, sziget és erdő létét fenyegetik, amelyek a fizikai és eszmei világörökség részei,

E.

mivel az éghajlatváltozáshoz legkevésbé az AKCS-országok járultak hozzá, mégis ők néznek szembe a legsúlyosabb következményekkel; mivel az éghajlatváltozás csökkentheti vagy akár megsemmisítheti a globális fejlődés tendenciáit azáltal, hogy rombolja a termelési potenciált szerte a fejlődő világban,

F.

mivel az AKCS-országokra jellemző labilis államháztartás, az államadósság magas szintje és a kivitelre termesztett monokultúráktól való erős függés kiszolgáltatottá teszi őket a kívülről jövő sokkhatásokkal szemben; mivel ezek az országok erősen függenek a nemzeti jövedelmük fő forrását képező elsődleges ágazatbeli termeléstől, ezért az éghajlati változások számukra jelentik a legnagyobb veszélyt,

G.

mivel az éghajlatváltozás az egyes háztartások szintjén csökkenteni fogja az egyének pénzügyi, szociális és fizikai biztonságát, valamint növeli a szegénységet és a kiszolgáltatottságot, különösen a legkiszolgáltatottabb csoportok körében; mivel az éghajlatváltozás makrogazdasági szinten valószínűleg növeli az állami kiadások szükségességét, ugyanakkor csökkenti a kormányzati bevételi forrásokat,

H.

mivel az éghajlatváltozás tovább fokozhatja az olyan források szűkösségét, mint a lakható földterület, az ivóvíz és a szántóföld, ami újabb konfliktusokat, bizonytalanságot és migrációs mozgásokat idéz elő, ezek a problémák pedig valószínűleg tovább erősítik a globális instabilitást,

I.

mivel a legkevésbé fejlett országok népességének 70 %-át foglalkoztató mezőgazdasági termelést már most is fenyegeti a hőmérséklet emelkedése és a változó csapadékmennyiség, amelyek hozzájárulnak a csökkenő és kiszámíthatatlan terméshozamokhoz; mivel emellett a nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok további, potenciálisan tartós talajromlást idéznek elő,

J.

mivel a világ becslések szerinti egymilliárd alultáplált lakosa szinte kivétel nélkül a vidéki területeken él, és megélhetésük – és ezáltal túlélésük – a szántóföldek meglététől és a mezőgazdasági terméshozamoktól függ,

K.

mivel a tengeri tevékenységek változáson mennek keresztül a tengerszint emelkedése és az óceánok savasságának növekedése miatt, amely árt a biológiai sokféleségnek, és ezáltal veszélybe sodorja a helyi halászok jövedelmét, a part menti turisztikai ágazatok bevételeit és a tengerparti országok kereskedelmi portfoliójának kiterjedését; mivel az ipari léptékű turizmust újra kell gondolni, amennyiben az környezeti szempontból nem fenntartható,

L.

mivel az éghajlatváltozás által a mezőgazdaságra és a tengeri tevékenységekre gyakorolt hatások súlyos veszélyt jelentenek az élelmiszerbiztonságra nézve,

M.

mivel az éghajlatváltozással összefüggőnek vélt akut veszélyek gyakran megjósolhatatlanok és pusztítóak, és képesek megsemmisíteni az elsődleges ágazatbeli termelést, a fizikai infrastruktúrát és a turisztikai ágazatot, emellett pedig emberéletben mérve is komoly károkat okozhatnak,

N.

mivel az akut veszélyek gyakran a fejlődő kis szigetállamokat érintik a legsúlyosabban, és az alacsony fekvésből eredő földrajzi hátrányok is őket sújtják legjobban, ezért a tengerszint emelkedésével különösen fenyegeti őket a tenger fokozatos térhódítása és végül a teljes elárasztás,

O.

mivel az instabil éghajlati viszonyok miatt bizonyos területek „nagy kockázatú” térségeknek fognak minősülni, ami csökkenti vonzerejüket a közvetlen külföldi tőkebefektetés szempontjából,

P.

mivel az okozott károkért ritkán vonják felelősségre a gazdasági szereplőket, akik saját érdekeiket a globális éghajlat, a helyi környezet, az élőhelyek és a társadalmi jólét rovására érvényesítik,

Q.

mivel a globális profitot termelő globalizált világban a vállalati felelősségnek is globálissá kell válnia, akárcsak a károkért és veszteségekért való kártérítési kötelezettségnek,

1.

sajnálja az Egyesült Nemzetek 2009. december 7. és 18. között Koppenhágában megrendezett éghajlat-változási konferenciájának kudarcát, amely azáltal, hogy nem vezetett egy átfogó, jogilag kötelező nemzetközi megállapodás elfogadásához, megmutatta, hogy miközben a kihívások típusait illetően közel egyhangú egyetértés uralkodik, a tekintetben már sokkal kevésbé, hogy azok miként kezelendők; tudomásul veszi, hogy az EU a koppenhágai tárgyalások során nem vonta vissza céljait, ezért felszólítja az EU-t, hogy jelentős szereplőként teljes mértékben vállalja fel a rá háruló felelősséget az arra irányuló, folyamatos erőfeszítésekben, hogy a 2010. november 29. és december 10. között Cancúnban tartandó konferencián kötelező erejű megállapodás szülessen;

2.

felismeri, hogy sürgős szükség van jelentős, globális erőfeszítésekre, különösen a leginkább iparosodott és legfejlettebb országokban, hogy az enyhítést és az alkalmazkodást célzó összehangolt, egy irányba mutató, nagyra törő és proaktív szakpolitikákkal határt lehessen szabni a globális felmelegedésnek;

3.

megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás által a fejlődő országokra gyakorolt hatások közé tartozik majd termelési potenciáljuk csökkenése, valamint a kivitelek és a kormányzati bevételek visszaesése, ami még sérülékenyebbé teszi gazdaságukat; kitart amellett, hogy a helyileg alkalmazott, fenntartható és produktív mezőgazdasági gyakorlatoknak kedvező támogatási intézkedéseket kell végrehajtani, annak érdekében, hogy javuljon az élelmiszerbiztonság, valamint elkerülhetővé váljon a talaj felesleges eróziója és kimerítése;

4.

felszólítja az EU-t és az AKCS-országokat, hogy fektessenek be az alternatív tiszta energiaforrásokba és az energiahatékonyságot javító technológiákba annak érdekében, hogy teljes mértékben kiaknázzák ezek használatának a foglalkoztatási piacra, az energiabiztonságra és a biológiai sokféleségre, valamint ezekből adódóan az élelmiszerbiztonságra gyakorolt kedvező hatásait; külön hangsúlyozza a megújuló energiaforrások, különösen a napenergia, valamint a víztakarékosabb gazdálkodási módszerek szélesebb körű alkalmazásának szükségességét; szorgalmazza, hogy a Bizottság támogassa az olyan innovatív megoldásokat, mint például a városok körüli zöldsáv a városi népesség élelmiszerszükségleteinek kielégítésére a fejlődő országokban;

5.

felszólítja az EU-t és az AKCS-országokat, hogy az EU-tól származó nagyarányú finanszírozással hajtsanak végre egy széles körű közös állami kutatási programot, innovatív cégek és szakosodott kutatóközpontok bevonásával, hogy ütőképes új technológiákat fejlesszenek ki a megújuló energiaforrások kiaknázására, valamint a szabadalmakat és folyamatokat költségmentesen bocsássák az EU-ban és az AKCS-országokban működő vállalkozók és állami tulajdonú vállalatok rendelkezésére;

6.

felszólítja az EU-t, hogy fejlesztési együttműködésének részeként dolgozzon ki technológiai partnerségeket az AKCS-országokkal annak érdekében, hogy megkönnyítse a tiszta technológiák alkalmazását az AKCS-országokban, és támogassa – esetleg egy AKCS–EU energiaügyi kezdeményezés létrehozásával – a hasonló technológiákkal foglalkozó kutatást és fejlesztést magukban az AKCS-országokban; tágabb összefüggésben hangsúlyozza a tulajdonjogok tisztázásának és megerősítésének szükségességét az AKCS-országokban, hogy további fejlesztési potenciált teremtsenek a tulajdon, valamint annak a termelésben és biztosítékként való felhasználása alapján;

7.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az uniós országokból származó gazdasági magánszereplők társadalmilag felelős módon járjanak el az AKCS-országokban való jelenlétük során, különösen ami a népesség foglalkoztatáshoz és javadalmazáshoz való jogainak tiszteletben tartását és a természeti erőforrásokat, a környezetet, az élőhelyeket, a természeti tájakat, valamint az állat- és növényvilágot illeti a működésük szerinti országokban, mivel a helyi népesség ezekre támaszkodik; hangsúlyozza különösen a vállalatok jobb társadalmi felelősségvállalásának szükségességét a természeti erőforrások kiaknázása tekintetében;

8.

azt kéri, hogy az éghajlattal kapcsolatos tevékenységekre szolgáló pénzösszegeket az adományozók által a hivatalos fejlesztési támogatások szintjén tett, régóta fennálló kötelezettségvállalásokon felül bocsássák rendelkezésre, és hogy készüljenek világos nyilvántartások ezen két külön csatornán keresztül kiosztott támogatásokról;

9.

üdvözli Evo Morales Ayma bolíviai elnök kezdeményezését, miszerint a Koppenhágából Cancúnba vezető úton tett nemzetközi erőfeszítések keretében 2010. április 19. és 21. között konferenciát szervez a bolíviai Cochabambában, a „Világ népeinek konferenciája az éghajlatváltozásról és az anyaföld jogairól” címmel;

10.

emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban tett nemzetközi kötelezettségvállalásokat csak akkor lehet megvalósítani, ha az iparosodott országok betartják azon kötelezettségvállalásukat, hogy GDP-jük 0,7 %-ával hozzájárulnak a hivatalos fejlesztési támogatásokhoz;

11.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak megfelelő segítséget a kis szigeteken elhelyezkedő AKCS-államoknak az éghajlatváltozás által mezőgazdaságuk és a tengeri/halászati ágazatuk terén okozott problémák kezelésében, az élelmiszerbiztonságot is ideértve, azáltal, hogy a technológiaátadás, valamint az alkalmazkodási és enyhítési stratégiáik finanszírozására szolgáló kiegészítő források biztosítása révén elősegítik a zöld gazdaságok fejlődését;

12.

kijelenti, hogy hosszú távon az éghajlatváltozás által a fejlődő országokban előidézett hatás leküzdéséhez szükséges összegeket az államok nem tudják pusztán az állami forrásokra támaszkodva mozgósítani, ezért a magánszektor hozzájárulása is szükséges; üdvözli ezért az uniós tagállamok kezdeményezéseit a légi és tengeri közlekedésből származó kibocsátásokra vonatkozó önkéntes illetékek létrehozására, és a nemzetközi árufuvarozás következetes megadóztatására szólít fel, amit az egyes közlekedési módok által okozott szennyezés mennyiségi és intenzitási arányának megfelelően kell alkalmazni;

13.

felhív a „felelős fél fizet” elv bevezetésére, a „szennyező fizet” elv logikus kiterjesztéseként;

14.

követeli, hogy az EU és a tagállamai közül a G20-akban egyéni hellyel rendelkezők kezdjenek tárgyalásokat a G20-ak és az OECD partnereivel és általában véve a globális pénzintézeteken belül annak érdekében, hogy megállapodásra jussanak egy globális illeték szükségességéről, amelynek termékét az egyetemes közjavak finanszírozására fogják felhasználni, beleértve az éghajlatváltozás legkárosabb hatásai elleni küzdelmet is;

15.

aggodalommal jegyzi meg, hogy Dél-Afrikától eltekintve a G20-ak tárgyalóasztalánál egyetlen AKCS-állam vagy -államcsoport sincs jelen; kijelenti, hogy a fenntartható globális kormányzás új modelljét nem lehet a legszegényebb afrikai, karibi és csendes-óceáni országok nagyobb fokú részvétele nélkül kidolgozni;

16.

felhívja az AKCS-országokat és az uniós államokat, hogy a fenntartható fejlődésre, a szén-dioxid-kibocsátások csökkentésére, a tisztább energiát felhasználó technológiák megerősítésére és a megújuló energia használatának ösztönzésére irányuló hazai jogszabályaik kialakításakor hajtsák végre a bevált nemzetközi gyakorlatokat;

17.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az Európai Unió Tanácsa elnökségének és az Afrikai Uniónak.

A.

mivel a jelenlegi válság kivételes jellegű, és társadalmi, környezeti, energetikai, gazdasági, pénzügyi és élelmiszerválságok összeadódásának eredménye; mivel hatékonyságának és átláthatóságának biztosítása érdekében a fejlesztési modell kiigazításra szorul,

B.

mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslése szerint az éhezők száma világviszonylatban elérte az 1 milliárdot, és ez a szám a globális válság következményeként 100 millióval emelkedett; mivel a szegénységben élők száma 2010 decemberéig akár 90 millióval is növekedhet,

C.

mivel az AKCS-országok többsége az áruk és a természeti erőforrások exportjától függ, és a válság következtében számos fejlődő országban csökkentek az exportbevételek, valamint az ezen országokba irányuló tőketranszfer és a közvetlen külföldi befektetések,

D.

mivel a fejlődő országok azzal is szembesülnek, hogy a migráns munkavállalók kevesebb átutalást kezdeményeznek a származási országukba, és az ENSZ becslése szerint a G8-ak Afrika támogatásával foglalkozó, 2005. évi gleneagles-i találkozóján tett ígérethez képest évi 20 millió dollárral csökkent a hivatalos fejlesztési támogatások összege,

E.

mivel a különféle válságok AKCS-országokra gyakorolt hatása veszélybe sodorja a millenniumi fejlesztési célok teljesítését,

F.

mivel a HIV/AIDS nem kizárólag egészségügyi kérdés, mert a betegség terjedése minden országban társadalmi, gazdasági és demográfiai következményekkel járó járványt okozott,

G.

mivel a gazdasági és pénzügyi válság valószínűleg fokozza a képzett munkaerő elvándorlását az AKCS-országokból, ami súlyosbítja a válság hosszú távú következményeit,

H.

mivel az AKCS-államok nem tartoznak felelősséggel a pénzügyi és gazdasági válságért, viszont legsúlyosabb mértékben ők szenvedik el annak hatásait, ami az éghajlatváltozás tekintetében is igaz; mivel a pénzügyi és gazdasági válságot többek között a pénzügyi és gazdasági piacok deregulációja okozta;

I.

mivel a válság következtében romlottak a foglalkoztatási feltételek: a munkanélküliség világviszonylatban mintegy 59 millióval nőtt, valamint a pénzügyi és gazdasági válság következtében több mint 200 millió munkavállaló él rendkívüli szegénységben az AKCS-országokban és az uniós tagállamokban egyaránt,

J.

mivel a válság közép- és hosszú távú következményei a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat, és elsősorban a fiatalokat érintik a legsúlyosabban; mivel a fiatalok körében tovább fog emelkedni a munkanélküliek már jelenleg is aránytalanul magas száma,

K.

mivel a gazdasági világválság által a „közepes jövedelemmel rendelkező” fejlődő országokra és szociális fejlesztési programjaikra gyakorolt hatásokat nem szabad figyelmen kívül hagyni,

1.

emlékeztet arra, hogy az EU-tól elvárják, hogy döntő szerepet játsszon a válság AKCS-országokra gyakorolt hatásainak enyhítésében, tekintve hogy az AKCS-államok fő kereskedelmi partnere, a magánbefektetések legfőbb biztosítója és világviszonylatban a hivatalos fejlesztési támogatás legnagyobb adományozója;

2.

sürgeti az adományozó országokat, hogy ezt a példa nélküli válságot használják ösztönzőként arra, hogy a fejlesztésfinanszírozás további innovatív forrásai – amilyen például a nemzetközi pénzügyi tranzakciós adó – vonatkozásában még jobban feltárják a meglévő lehetőségeket, valamint újabb lehetőségeket fedezzenek fel annak érdekében, hogy a fejlődő országok diverzifikálják bevételi forrásaikat, valamint hatékony, konkrét és működőképes kiadási programokat hajthassanak végre;

3.

attól tart, hogy a válság hátráltatni fogja a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását, és a pénzügyi válság fejlesztési válsággá válik, ezért felszólítja az EU tagállamait, hogy tartsák tiszteletben és teljesítsék arra irányuló kötelezettségvállalásaikat, hogy a hivatalos fejlesztési támogatást 2010-ig a bruttó nemzeti jövedelem 0,56 %-ára, 2015-ig pedig annak 0,7 %-ára növelik; felszólítja a tagállamokat, hogy kötelező erejű nemzeti jogszabályaikba való beiktatásuk révén tartsák tiszteletben ezeket a kötelezettségvállalásokat; kéri, hogy összehangolt fellépéssel erősítsék meg a fejlesztési programokat annak érdekében, hogy az egészségügyi, az oktatási és a szociális védelmi ágazatoknak nyújtott jelenlegi hivatalos fejlesztési támogatásokat megőrizzék;

4.

felszólítja az uniós tagállamokat és az AKCS-országokat, hogy az országstratégiai dokumentumok és a nemzeti indikatív programok kulcsfontosságú ágazatainak körültekintőbb megválasztása révén optimalizálják az európai alapok felhasználását a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében;

5.

megismétli a párizsi nyilatkozatban és az accrai cselekvési menetrendben foglalt segélyhatékonysági elvek, valamint „Az Európai Uniónak a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexében” meghatározott, az adományozók összehangolásával kapcsolatos elvek jelentőségét (8); felszólítja a 2010 júniusában ülésező AKCS–EU Miniszterek Tanácsát, hogy újítsa meg e tekintetben tett kötelezettségvállalását;

6.

felszólítja az uniós tagállamok és az AKCS-országok kormányait, hogy lépjenek fel közösen az adóelkerülés, az illegális tőkekiáramlás és a pénzmosás megszüntetése érdekében; hangsúlyozza, hogy az AKCS-országokban a megfelelőbb vagyoneloszlás érdekében támogatni kell a kapacitás bővítését, beleértve a nemzeti adórendszereket és az igazságszolgáltatást is;

7.

támogatja a nemzetközi gyakorlatok bevezetését az adóügyekben, különösen az átláthatóság elveinek tiszteletben tartását és az információcserét azon AKCS-országok között, amelyek ezekre kötelezettséget vállaltak;

8.

kitart amellett, hogy csökkenteni kell az átutalási ügyletek költségét, különösen egy olyan időszakban, amikor a migránsokat komolyan sújtja a válság, és nem tudnak olyan sokat származási országukba utalni;

9.

rámutat arra, hogy a regionális együttműködés kulcsfontosságú szerepet játszik a válság következményeinek leküzdésében;

10.

hangsúlyozza a szociális védelmi rendszereknek a szegénység csökkentésében játszott szerepét, és szociális védelmi mechanizmusok létrehozására és kidolgozására szólít fel;

11.

felhívja a kedvezményezett kormányokat és az adományozókat, hogy a lakosság elszegényedésének megakadályozása céljából rövid távon összpontosítsanak a biztonsági hálók kialakítására; támogatja a globális szegénységi figyelmeztető rendszer létrehozását, amely nemzetközi gyorsreagálási alapként biztonsági hálóként szolgálna a legkiszolgáltatottabb emberek számára a világon;

12.

üdvözli az Európai Bizottság által életre hívott „sebezhetőségi FLEX” mechanizmust, amelynek célja a szociális kiadások fenntartásának támogatása; felszólítja a Bizottságot és az AKCS-országok kormányait, hogy az országos és regionális stratégiai dokumentumok félidős felülvizsgálatát használják ki a szociális ágazatok megerősítésére irányuló lehetőségek feltérképezésére, és növeljék a V-FLEX második részletére szolgáló forrásokat annak érdekében, hogy a jogosult AKCS-államok fennmaradó támogatási hiányát 2010-ben teljes mértékben finanszírozni tudják;

13.

sürgeti a kormányokat és az adományozókat, hogy helyezzék előtérbe az alapvető szociális igények támogatását, és fokozzák a válság által jelentős mértékben sújtott, kiszolgáltatott helyzetben élő gyermekek és nők, veszélyeztetett fiatalok, alacsony jövedelmű és képzettségű, valamint migráns és vidéki munkavállalók és a fogyatékkal élő személyek támogatását;

14.

emlékeztet arra, hogy erőfeszítéseket kell tenni a csecsemő- és gyermekágyi mortalitás csökkentésére Afrika Szaharától délre eső területén, ahol elképzelhető, hogy ezeket a millenniumi fejlesztési célkitűzéseket nem sikerül teljesíteni; emlékeztet arra, hogy az oktatást és az egészségügyet a fejlesztési politikák középpontjába kell helyezni, és kiemeli, hogy a jelenlegi helyzet az ezen ágazatoknak nyújtott nemzeti kiadások és nemzetközi segélyek legkisebb mértékű csökkentését sem indokolhatja;

15.

úgy véli, hogy az egészségügyi programoknak – beleértve a szexuális és reproduktív egészségre, a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, a nők képességeinek kibontakoztatására, valamint a gyermekek jogaira vonatkozókat is – kiemelkedő szerepet kell játszaniuk az AKCS–EU fejlesztési politikában, különösen azokon a területeken, ahol a nemi alapú erőszak elterjedt jelenség, a gyermekek és a nők pedig ki vannak téve a HIV/AIDS-fertőzés veszélyének, vagy megtagadják tőlük a tájékoztatáshoz, megelőzéshez és/vagy a kezeléshez való hozzáférést;

16.

felszólítja az AKCS-államok és az uniós tagállamok kormányait, hogy tegyenek célzott intézkedéseket a fiatalok és a nők társadalmi integrációja és teljes körű gazdasági részvételének növelése érdekében;

17.

hangsúlyozza, hogy a munkahelyteremtést a felsőfokú oktatás – beleértve a szakképzést és az egész életen át tartó tanulást is – minőségének javításán keresztül kell elősegíteni; felszólít az egyenlő hozzáférés és az esélyegyenlőség fokozására a készségfejlesztés, valamint a minőségi oktatás és képzés terén; kéri, hogy a munkahelyteremtés és a helyi szintű gazdasági tevékenységek felélénkülésének kedvező mikrovállalkozások létrehozása érdekében javítsák a hitelekhez való hozzáférést (beleértve a mikrofinanszírozást is);

18.

hangsúlyozza, hogy védeni kell a munkavállalók jogait, és felszólít arra, hogy tegyenek több intézkedést a gyermekmunka és a fiatalok munkanélküliségének leküzdésére; felszólítja az érdekelt feleket, hogy a társadalmi párbeszéden keresztül dolgozzanak ki a válságra reagáló, nemzeti és ágazati szintű stratégiákat;

19.

hangsúlyozza, hogy a „dolgozó szegények” problémájának leküzdése érdekében a munkahelyteremtés középpontjában a méltányos munkának kell állnia; ezért kiemeli, hogy az AKCS-államok országos stratégiai dokumentumainak félidős felülvizsgálatakor foglalkozni kell a foglalkoztatáshoz és a méltányos munkához kapcsolódó kérdésekre összpontosító regionális növekedési stratégiával;

20.

felszólítja az adományozó országokat, hogy támogassák az AKCS-államokat gazdaságaik diverzifikálásában, annak érdekében, hogy csökkenjen az egyetlenegy terméktől való függőségük; emlékeztet arra, hogy befektetésekre van szükség az infrastruktúra és a regionális összeköttetésekre irányuló projektek terén, és kitart amellett, hogy regionális és helyi szinten a gazdaság stabilitásának biztosítása érdekében a kereskedelmi politikákat egyenlő felek közötti partnerségekre kell alapozni;

21.

hangsúlyozza a fejlődő országokban megvalósuló beruházások fenntarthatósági szempontú ellenőrzésének, valamint az egészséges környezeti feltételek és életkörülmények hosszú távú fenntartásának szükségességét;

22.

megerősíti, hogy az agyelszívás riasztó valóság, amely azáltal jelent fenyegetést a fejlődés menetére és kilátásaira nézve a legkevésbé fejlett országokban, hogy kedvezőtlenül érinti az alapvető egészségügyi, közegészségügyi és oktatási ágazatokat, valamint az állami szektor kiépítését; ennélfogva ösztönzi a körkörös migrációt;

23.

ismételten hangsúlyozza, hogy a közelmúltban bekövetkezett élelmezési válság bebizonyította, hogy a mezőgazdaságot túl sokáig elhanyagolták, valamint hogy az alultápláltságot hosszú távú intézkedésekkel sürgősen kezelni kell; sürgeti az érintett államokat, adományozókat és nemzetközi szervezeteket, hogy ösztönözzék az élelmiszerbiztonsággal és a mezőgazdasággal kapcsolatos beruházásokat, különös tekintettel a kistermelésre; véleménye szerint az Európai Bizottságnak meg kell ragadnia a lehetőséget, amely a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközével és az Európai Fejlesztési Alappal összefüggésben az országos stratégiai dokumentumok félidős felülvizsgálata nyomán kínálkozik arra, hogy a kedvezményezett országokkal megvitassa a mezőgazdaság és halászat szerepének megerősítését;

24.

hangsúlyozza, hogy az EU által támogatott élelmiszerexportot azokba a térségekbe kell irányítani, ahol súlyos élelmiszerhiány van;

25.

üdvözli a mezőgazdaságra irányuló külföldi befektetést, amikor az a fejlődést támogatja, és segíti a nyersanyagok (különösen a mezőgazdasági termékek) feldolgozott termékekké történő átalakítására szolgáló helyi kapacitás kiépítését; mindazonáltal aggasztja az a jelenlegi tendencia, hogy egyes országok a fejlődő országokban termőföldeket vesznek bérbe annak érdekében, hogy az említett országokból odatelepítsék a termelést; kitart amellett, hogy az ilyen szerződéseknek átláthatóknak kell lenniük, valamint hogy a termékek egy részének a termelő országokban kell maradniuk; aggályainak ad hangot az élelmiszer-spekuláció miatt;

26.

a mezőgazdasági kistermelők, a helyi piacok és a korszerű termesztéstechnológiák AKCS-államokban történő támogatása érdekében sürgeti a műszaki, pénzügyi és személyi kapacitások növelését, hogy ezáltal kevésbé legyenek kitéve az ingadozó világpiaci árak hatásainak;

27.

felszólítja az uniós és AKCS-országokat, hogy tekintsék prioritásnak az agrárágazat, a halászat és az élelmiszerbiztonság fejlesztését, és azokat kezeljék központi ágazatként az országstratégiai dokumentumok és a nemzeti indikatív programok kidolgozása során; hangsúlyozza, hogy az AKCS-országokban az éhínség megelőzése érdekében foglalkozni kell az élelmiszertermelés és -elosztás kérdésével; javasolja továbbá a városi gazdálkodás fejlesztését;

28.

felszólítja az EU-t, hogy folytasson együttműködést a regionális halászati irányító szervezetekkel a fenntartható halászat megvalósítása, valamint az AKCS-országokban a halfeldolgozásra szolgáló belső kapacitás fejlesztése érdekében;

29.

emlékeztet arra, hogy 2020-ig évi 100 milliárd dollárra van szükség a fejlődő országok megsegítésére az éghajlatváltozás hatásainak kezelése terén; felszólítja az AKCS-országokat, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó nemzeti programok kidolgozásán keresztül fogalmazzák meg saját prioritásaikat az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén; kitart amellett, hogy ehhez a már tervbe vett fejlesztési támogatási költségvetések felhasználása helyett új, kiegészítő pénzeszközöket kell rendelni;

30.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás mérséklése hatalmas kihívást jelent a fejlődő országok számára, viszont lehetőséggé is kell válnia arra, hogy az adományozók pénzügyi és technikai támogatásának segítségével előmozdítsák a zöld technológiákat, a technológiák átadásán keresztül (napenergia stb.) pedig fejlesszék az országokat (zöld fejlesztés) és zöld munkahelyeket hozzanak létre;

31.

sajnálja, hogy a koppenhágai csúcstalálkozón nem jött létre jogilag kötelező erejű megállapodás; ennélfogva felszólít egy valódi kötelezettségvállalásra irányuló közös AKCS–EU stratégia kidolgozására a Mexikóban tartandó következő COP-16 konferencia keretében;

32.

hangsúlyozza egy olyan, az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel foglalkozó világszintű szövetség előmozdításának jelentőségét, amelynek célja, hogy nagyobb arányú támogatást nyújtson a legszegényebb és az éghajlatváltozásnak leginkább kitett fejlődő országoknak, különösen a legkevésbé fejlett országoknak és a fejlődő kis szigetállamoknak;

33.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az Európai Unió Tanácsa elnökségének, az Afrikai Uniónak és a Pánafrikai Parlamentnek.

A.

mivel 2010. január 12-én Haitit a Richter-skála szerint 7,3-as erősségű földrengés rázta meg, katasztrofális csapást mérve Port-au-Prince-re, Jacmelre és a térség más településeire, és azt számos erőteljes utórezgés követte, amelyek a mai napig éreztetik hatásukat az országban,

B.

mivel a becslések szerint a szerencsétlenségnek több mint 200 000 halottja, 250 000 sebesültje és több mint 3 millió közvetlen érintettje van; mivel az Egyesült Nemzetek Haiti Stabilizációs Missziója (MINUSTAH) is komoly veszteségeket szenvedett, 146 halálos áldozattal és 70 eltűntként nyilvántartott személlyel,

C.

mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának (OCHA) jelentése szerint az ország egész területén csaknem egymillióan szorulnak menedékre, különösen az esős évszak közeledtével, és a lakóhelyüket az országon belül elhagyni kényszerülők száma akár 500 000 is lehet,

D.

mivel az országban már a 2010. január 12-i földrengést megelőzően, 2008-ban is hurrikánok és trópusi viharok pusztítottak, amelyek a GDP 15 %-ára becsülhető károkat okoztak,

E.

mivel már a földrengést megelőzően sem volt biztosított az alapvető élelmezés közel 1,8 millió ember számára ebben az országban, ahol a népesség majdnem 60 %-a él vidéki területeken, 70 %-a (12 millió fő) pedig kevesebb mint napi 2 dollárból él,

F.

mivel ez a rendkívüli szegénység súlyosbította a földrengés pusztító hatásait, és az országot minden eddiginél súlyosabb humanitárius válságba taszította,

G.

mivel a Bizottság hozzájárulását adta ahhoz, hogy 137 millió eurót biztosít rövid távú és legalább 200 millió eurót közép és hosszú távú igényekre, a tagállamok pedig további 92 millió eurót; mivel az Amerikaközi Fejlesztési Bank becslései szerint Haiti újjáépítése 10,5 milliárd euróba fog kerülni, évi 2 milliárd eurós ütemezésben; tudomásul véve a Dél-amerikai Nemzetek Uniójának arra irányú határozatát, hogy Haiti számára 217 millió eurós segélyalapot hoz létre,

H.

mivel Haiti a becslések szerint körülbelül 1 milliárd dollárnyi külső adóssággal küszködik, amely Haiti fejlődését már a földrengés előtt is akadályozta, és amely megnehezítheti az ország újjáépítési erőfeszítéseit,

I.

tudomásul véve a G7-ek minisztereinek határozatát Haiti adósságának törléséről, ugyanakkor megjegyezve, hogy Haiti adóssága a G7-országok felé csak 214 millió dollárt jelentett a teljes, 890 millió dollárnyi adósságállományból,

J.

mivel az azonnali segélyműveleteken túl az emberek megélhetése, az elpusztított infrastruktúra, az állami intézmények és a gazdasági tevékenységek helyreállítására irányuló közép- és hosszú távú újjáépítési erőfeszítések hosszú távú nemzetközi kötelezettségvállalást igényelnek,

1.

őszinte részvétének és együttérzésének ad hangot Haiti lakossága felé, és szolidaritását fejezi ki a többi érintett nemzettel, valamint a nemzetközi szervezetek személyzetével, így az ENSZ és az Európai Bizottság alkalmazottaival is, a kivételesen erős földrengés okozta súlyos emberi veszteségek és pusztulás miatt; elismeréssel adózik a haiti nép példás bátorsága és szolidaritása előtt, akik a katasztrófa után azonnal – még mielőtt annak híre a médiában elterjedt – életek ezreit mentették meg, sérültek és árvák ezreinek nyújtottak segítő kezet, miközben maguk is a legmélyebb nélkülözést szenvedték el;

2.

üdvözli a haiti hatóságok és a civil társadalom, valamint az ENSZ, a nem kormányzati szervezetek és a bilaterális adományozó szervezetek arra tett erőfeszítéseit, hogy megsegítsék Haiti népét, valamint elismerését fejezi ki az Európai Unió egész területéről, az AKCS-országokból és a világ minden részéről érkező segélyszervezetek és magánszemélyek munkájáért;

3.

szívből üdvözli a „Haiti új jövője felé” címmel 2010. március 31-én New Yorkban megrendezett nemzetközi adományozói konferencián összegyűlt ENSZ-tagállamok és nemzetközi partnerek által tanúsított szolidaritást, amely az elkövetkező három évre és azon túl összesen 9,9 milliárd dollár összegű kötelezettségvállalást eredményezett, és arra ösztönzi a nemzetközi közösséget, hogy teljesítse a vállalt, történelmi léptékű kötelezettségeket;

4.

támogatja annak tényét, hogy a nemzetközi adományozók hozzájárulásaikat hozzáigazították Haiti nemzeti újjáépítési és fejlesztési cselekvési tervéhez, amelyet Haiti elnöke, René Préval mutatott be, ezzel világosan jelezve, hogy a hosszú távú újjáépítési munkákban a haiti hatóságoké lesz a vezető szerep;

5.

hangsúlyozza annak elengedhetetlen fontosságát, hogy a biztonság helyreállítása és a humanitárius segélyek, valamint az újjáépítés és a fejlesztés tekintetében a haiti kormány égisze alatt eljárva továbbiakban is az ENSZ feleljen az összes polgári és katonai művelet koordinálásáért;

6.

felhívja az ENSZ-t, hogy a haiti hatóságokkal együttműködve vizsgálja felül a MINUSTAH megbízatását annak érdekében, hogy reagálni tudjon az ország katasztrófa utáni szükségleteire, különös tekintettel a biztonsági kérdésekre;

7.

kéri, hogy készüljön átfogó értékelés a lakosság rövid és hosszú távú szükségleteinek azonosítására, valamint a nemzetközi közösség által a helyreállítási folyamatban – a sürgősségi segítségnyújtás, a helyreállítás és az újjáépítés három szakaszában – betöltendő szerep meghatározására;

8.

súlyos aggodalmának ad hangot a legkiszolgáltatottabb személyek, különösen a nők, a gyermekek és az idősek jólétével kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot és az ENSZ-t, hogy fordítsanak különös figyelmet a nők újjáépítési erőfeszítésekben történő részvételére és támogassák azt oly módon, hogy aktívan bevonják őket valamennyi segély- és újjáépítési program rehabilitációs, rekonstrukciós és értékelési fázisába;

9.

hangsúlyozza, hogy a felügyelet nélkül maradt és a családjuktól elszakadt gyermekeknek olyan szolgáltatásokat kell nyújtani, amelyek célja, hogy a lehető leggyorsabban újraegyesítsék őket szüleikkel vagy szokásos gondozóikkal; felszólítja az EU-t és a nemzetközi közösséget annak haladéktalan felmérésére, hogy mekkora szükség van összehangolt tervre a földrengés következtében árván maradt több ezer gyermek problémájának kezelésére; rámutat az illegális örökbefogadás és a gyermekkereskedelem súlyos kockázatára;

10.

sürgeti az EU-t, hogy támogasson egy ideiglenes moratóriumot a haiti gyermekek új örökbefogadásaira vonatkozóan, a felkutatásra irányuló erőfeszítések megkezdésétől számítva akár két évre is; felszólítja az EU-t, hogy lássa el a gyermekek alapvető szükségleteit, és hozzon létre ideiglenes iskolákat, valamint sürgősen szervezze meg a gyermekek számára a tanácsadást;

11.

határozottan szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság és a nemzetközi közösség kísérje figyelemmel a haiti lakosság egészségi állapotát, különös tekintettel a nőkre és a gyermekekre;

12.

felhívja a nemzetközi közösséget, hogy teljes egészében törölje a Haiti Köztársaság külső adósságát, és gratulál mindazoknak, akik ezt megtették vagy ilyen jellegű intézkedéseket jelentettek be; hangsúlyozza, hogy a földrengés esetén nyújtott bármely sürgősségi segélyt adomány, nem pedig adósságot eredményező kölcsön formájában kell nyújtani;

13.

támogatja az EU és más adományozók erőfeszítéseit az élelmiszer helyi előállításának fokozására, a megrongálódott infrastruktúra helyreállítása, valamint a kistermelők szükséges eszközökkel (magvakkal, trágyával és szerszámokkal) történő ellátása révén, különösen a márciusban kezdődő tavaszi ültetési idényben, amely a nemzeti élelmiszertermelés 60 %-át teszi ki; felkéri az EU-t és a többi nemzetközi adományozót, hogy a segélyezéshez lehetőség szerint helyben előállított élelmiszert vásároljanak, ily módon jelentősen hozzájárulva a vidéki gazdaság megsegítéséhez és a helyi termelők védelméhez;

14.

hangsúlyozza, hogy elsősorban olyan hosszú távú befektetésekre kell összpontosítani, amelyek a megfelelő műszaki előírásokat betartó, földrengésbiztos épületek és alapvető infrastruktúrák kiépítésére irányulnak – mint például vízellátás, úthálózat, elektromos áram és technológiaátadás –, amelyek a földrengés előtt nem léteztek vagy nem voltak megfelelőek, ami nagymértékben felerősítette a természeti katasztrófák potenciális hatását;

15.

felszólít egy, az Egyesült Nemzetek által kezelt pénzalap létrehozására a lakossági figyelemfelkeltésre és képzésre irányuló intézkedések, a megelőzés és a korai figyelmeztető rendszerek, a megfelelő védelmi struktúrák kiépítése, valamint a sürgősségi orvosi és higiéniai felszerelések készletei felhalmozásának finanszírozására;

16.

felszólítja a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy az újjáépítési folyamatban a haiti nép és annak kormánya játszhassa a főszerepet – a haiti parlament demokratikus ellenőrzése alatt –, annak érdekében, hogy felelősséget vállalhassanak közös jövőjükért; felkéri az Európai Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy bocsássa rendelkezésükre az uniós know-how-t, ily módon erősítve a nemzeti, valamint a helyi, regionális és szubregionális kapacitást;

17.

szorgalmazza, hogy a nemzetközi közösség gondoskodjon a haiti szegénység enyhítésének folyamatosan kiemelt kezeléséről, még azután is, hogy a média figyelme már másfelé fordul, hogy segítségével Haiti a katasztrófából olyan jól működő demokráciaként kerüljön ki, amelynek gazdasága képes fenntartható módon eltartani az ország népét;

18.

sürgeti az EU-t, hogy működjön együtt a haiti hatóságokkal a hosszú távú katasztrófamegelőzési és -enyhítési mechanizmus és kapacitáskezelés kidolgozásában, hangsúlyozva, hogy az újjáépítési erőfeszítéseknek a nemzeti prioritásokon kell alapulniuk, egyúttal tiszteletben tartva a segélyhatékonyság elvét és támogatva a haiti intézményeket hatékony kormányzási képességük visszanyerésében; támogatja Préval elnök javaslatát, hogy az ENSZ-en belül hozzanak létre egy állandó struktúrát, amely a természeti csapások által okozott válságokat azok első napjától kezdve képes kezelni;

19.

létfontosságúnak tartja Haiti nagyarányú újraerdősítését – tekintve hogy a jelenlegi helyzet az országot rendkívüli mértékben kiszolgáltatottá teszi mindenfajta természeti csapással szemben –, valamint a főzéshez gazdaságos, fenntartható alternatívák feltárását az erdőirtás helyett;

20.

felszólítja az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztost, hogy az Egyesült Nemzetekkel együttműködésben vállaljon vezető szerepet az EU válsághelyzetekre adott válaszainak összehangolásában, élve a Lisszaboni Szerződésben létrehozott abbéli hatáskörével, hogy hatékonyabban koordinálja az Európai Unió jövőbeli válságokra adott válaszlépéseit, egyúttal felhasználva az eddigi eredményeket;

21.

határozottan ösztönzi a haiti helyzethez hasonló esetekben felhasználható, operatív polgári védelmi mechanizmusok nemzetközi szintű létrehozását, a regionális előzetes helyzetmeghatározás alapján, illetve a katasztrófák gyakoriságától vagy előre jelezhetőségétől függően;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő javaslatokat az EU polgári védelmi mechanizmusán alapuló uniós polgári védelmi erő létrehozására, lehetővé téve az Unió számára, hogy valamely katasztrófától számított 24 órán belül összegyűjtse a sürgősségi humanitárius segély biztosításához szükséges erőforrásokat;

23.

felszólítja az Európai Uniót, hogy tekintettel a karibi térségen belüli regionális integráció és együttműködés fontosságára, szabadítson fel egyedi összegeket a karibi térség francia legkülső régiói számára (Guadeloupe, Martinique, Guyana), hogy folytathassák és fokozhassák a haiti lakosságnak nyújtott segítséget;

24.

sürgősen kéri az újjáalakult haiti kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a haiti demokrácia megteremtésére és elmélyítésére;

25.

üdvözli az Afrikai Unió pozitív válaszát Abdoulaye Wade szenegáli elnök javaslatára – amelyet a szenegáli parlament állásfoglalásában támogatott – a haiti lakosok visszatelepülési jogáról, és szorgalmazza, hogy a nemzetközi közösség egy ENSZ-határozat elfogadásával mozdítsa elő ezt a javaslatot;

26.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Bizottság elnökének, Haiti elnökének és kormányának, az AKCS Tanácsának, a CARICOM-tagállamoknak, az Afrikai Unió Bizottságának, az ENSZ humanitárius ügyekért és gyorssegélyekért felelős főtitkárhelyettesének, a Világbanknak, a Nemzetközi Valutaalapnak és az Európai Unió tagállamai kormányának.

A.

mivel az átfogó békemegállapodás véget vetett a szörnyű, pusztító polgárháborúnak, amely kétmilliónál is több halálos áldozatot követelt Szudánban, és közel négymillió embert tett menekültté vagy kényszerített lakóhelyének elhagyására,

B.

tudatában annak, hogy ez a polgárháború, valamint az erőszak fokozódása a következőknek tulajdonítható:

C.

mivel az átfogó békemegállapodás emellett hatéves átmeneti időszakot (2005–2011) határozott meg, a „béke osztalékai” címszó alatt rögzítve a teljesítendő célkitűzéseket és bizonyos kulcsfontosságú időpontokat, így például az eredetileg 2009-re tervezett országos választások és a dél-szudáni nép önrendelkezéséről szóló, 2011. januárra ütemezett népszavazás dátumát,

D.

mivel a közelgő országos választások lesznek az első, a békefolyamat szempontjából kulcsfontosságú választások az átfogó békemegállapodás megkötése óta, mielőtt tovább lehetne lépni a dél-szudáni önrendelkezésről szóló népszavazás és az abyei népszavazás felé,

E.

mivel a déli önrendelkezésről szóló népszavazás előtt megoldásokat kell találni az állampolgárság, az észak–déli határkijelölés fennmaradó részei, a határ menti területek demilitarizálása, valamint az erőforrások – köztük az olaj – megosztásának kérdéseire,

F.

mivel a népszámlálásról szóló vitát a két fél közötti megállapodással hidalták át, amely az SPLM/A-nak további negyven helyet biztosít a nemzetgyűlésben,

G.

mivel az SPLM vitatja a lakóépületekről és a népességről készült 2008. májusi összeírás végleges adatainak pontosságát; mivel délen a szavazásra jogosultak becsült számának 108 %-át vették nyilvántartásba,

H.

mivel a Nemzeti Kongresszus Párt (NCP) és az SPLM között a dél-szudáni népszavazási törvényről szóló tárgyalások terén a közelmúltban elért előrehaladás, az abyei területi népszavazás, valamint a Dél-Kordofán és Kék-Nílus régiókban folytatott lakossági konzultációk pozitív lépések,

I.

mivel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár világosan kimondta, hogy az Egyesült Nemzetek igyekszik támogatni a felek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az egységet vonzóvá tegyék, valamint azt, hogy a dél-szudáni nép az önrendelkezéshez való jogát egy népszavazás keretében gyakorolhassa,

J.

mivel az ENSZ békefenntartó misszióját (UNMIS) 2005-ben azzal a fő céllal hozták létre, hogy támogassa az átfogó békemegállapodás végrehajtását, és a misszió több mint 9 000 fős katonai személyzetet és 3 000 fősnél nagyobb helyi polgári és nemzetközi személyzetet alkalmazott; mivel az UNMIS a békemegállapodás figyelemmel kísérésére összpontosított, a polgári védelmi megbízatásának rovására,

K.

mivel az Afrikai Uniónak a szudáni konfliktus utáni újjáépítéssel és fejlesztéssel foglalkozó miniszteri bizottsága 2010. januári ülésén hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a szudáni felek tegyenek meg mindent az átfogó békemegállapodás végrehajtásában felmerülő problémák leküzdésére, beleértve a választások sikeres lebonyolítását és az ország demokratikus átalakítását, a határkijelölést, az abyei kérdés rendezését az Állandó Választottbíróság határozata alapján, valamint a dél-szudáni bizonytalanság kezelését,

L.

mivel a törzsi összecsapások hullámában 2009 eleje óta Dél-Szudánban több ezren vesztették életüket, és az áldozatok többsége a távoli vidéki területeken élő nők és gyermekek közül került ki; mivel 2010 eleje óta több százan haltak meg a Warrap államban fellángoló erőszak következtében,

M.

mivel Dél-Szudán a világ legfejletlenebb térségei közé tartozik; mivel az ENSZ Népesedési Alapja az írástudók arányát Dél-Szudánban 24 %-ra teszi; mivel a nők 90 %-a nem tud írni vagy olvasni,

N.

mivel a warrapi élelmezési program szerint az erőszak miatt 2009-ben 350 000 ember kényszerült otthona elhagyására, akik ezáltal élelmiszersegélyre szorulnak; mivel a tavalyi gyenge szezonális esőzések a terményeket is tönkretették; mivel összesen 4,3 millió embernek van szüksége élelmiszersegélyre, a tavalyi körülbelül egymillióhoz képest,

O.

mivel a WHO szerint Dél-Szudánban drámai mértékű hiány áll fenn orvosokból, mert ezer főre 0,22 orvos jut, és a kormányzat elmondása szerint csak a népesség 25 %-a fér hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz; mivel Dél-Szudánban a legmagasabb a gyermekágyi halandóság, és hét gyermekből egy nem éri meg az ötéves kort; mivel a dél-szudáni AIDS-bizottság szerint a HIV-ről való tájékozottság 10 % alatt marad; mivel a dél-szudáni kormány az egészségügyi rendszer átalakításáról szóló terv megvalósítására készül,

P.

mivel az adományozói közösség nem teljesítette 2005-ben a norvégiai Oslóban tett kötelezettségvállalásait, és az ígért 4,8 milliárd dollárnyi segélynek ténylegesen csak a töredéke ért el Dél-Szudánba,

Q.

mivel az átfogó békemegállapodás aláírását követően az Európai Bizottság újrakezdte az együttműködést Szudánnal, és 500 millió eurót meghaladó értékben vállalt kötelezettséget, elsősorban a konfliktus utáni újjáépítési, helyreállítási és fejlesztési tevékenységek területén; mivel Szudán úgy döntött, hogy nem ratifikálja a cotonoui megállapodás első felülvizsgált változatát, a továbbiakban nem jogosult az Európai Fejlesztési Alapból származó segély igénybevételére, és mivel az Európai Bizottság igyekszik megoldást találni erre a helyzetre,

1.

ünnepélyesen megerősíti az átfogó békemegállapodás iránti teljes támogatását, és sürgősen kéri valamennyi részes felet a megállapodás tényleges és teljes körű végrehajtására, az átfogó szudáni béke előmozdítása érdekében; szorosabb együttműködésre hív fel a szudáni kormány és a dél-szudáni kormány között, az átfogó békemegállapodás menetrendjének sikerét akadályozó tényezők felszámolása érdekében;

2.

felszólítja továbbá az AU-t, az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy haladéktalanul állapodjanak meg az arra irányuló fellépésről és intézkedésekről, hogy támogatják a szudáni feleket az átfogó békemegállapodás végrehajtásában, és előmozdítják a demokratikus kormányzást Szudán egész területén;

3.

elismerését fejezi ki az átfogó megállapodást aláíró két fél (az NCP és az SPLM) által mindezidáig betöltött szerepért, valamint a szudáni nép szerepéért a békemegállapodás tiszteletben tartásában; továbbá felkéri őket, hogy vessék be minden politikai jóakaratukat annak érdekében, hogy túljussanak a holtponton és teljes körűen végrehajtsák az átfogó békemegállapodást;

4.

felhívja az NCP-t és az SPLM-et, hogy hajtsák végre az ahhoz szükséges kulcsfontosságú demokratikus reformokat, hogy az országos választás és a déli népszavazás hiteles, szabad és tisztességes legyen;

5.

kitart amellett, hogy az átmeneti alkotmányban garantált alapvető szabadságok mindegyikét ültessék át a gyakorlatba, és felszólítja az illetékes hatóságokat, nevezetesen a választási bizottságot, hogy a választásokat megelőző időszakban küzdje le a fennmaradó technikai problémákat;

6.

támogatja a szudáni népet, akiknek a szavazói nyilvántartásba vételi folyamatban vállalt aktív részvétele komoly érdeklődést jelez az elkövetkező választásokon való részvétel iránt;

7.

üdvözli azt a tényt, hogy a nőkre vonatkozó zárt pártlistákkal (25 %) a nők parlamenti részvétele Szudánban a legmagasabbak közé tartozik majd a térségben, ugyanakkor azt szeretné, ha a pártok a női listákon kívülről is javasolnának női képviselőket;

8.

felkéri a két felet, az Afrikai Uniót és a nemzetközi közösséget egyaránt, hogy mérlegeljék az észak és dél közötti jövőbeni politikai, gazdasági és biztonsági kapcsolatokat abban az esetben, ha a népszavazás jóváhagyja az elszakadást, beleértve az elszakadáshoz szükséges átmeneti mechanizmusokat is; úgy véli, hogy a népszavazás után szükség van egy átmeneti időszakra annak érdekében, hogy a békés elszakadás feltételeit rögzítő, népszavazás előtti megállapodásokat megfelelően végre lehessen hajtani és irányítani;

9.

felkéri az átfogó békemegállapodás két részes felét, hogy az átfogó békemegállapodásban előírtaknak megfelelően teremtsenek békés, stabil környezetet a népszavazás átlátható és hiteles lebonyolításához;

10.

felszólít minden felet az erőszak beszüntetésére; felszólítja a dél-szudáni kormányt, hogy segítse elő a törzsek közötti párbeszédet, és hozzon létre intézményi mechanizmusokat a törzsi megbékélés megvalósítására és fenntartására;

11.

felkéri a dél-szudáni kormányt, hogy helyi szinten fordítson több erőfeszítést a biztonságra, ügyelve az egységek etnikai összetételére, és kezelje kiemelten a rendőrségi reformot, a meglévő stratégiai dokumentumokra és a 2009. évi rendőrségi törvényre építve; hangsúlyozza a biztonsági ágazat reformjának fontosságát;

12.

szorgalmazza, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa:

13.

felszólítja az UNMIS-t, hogy vállaljon proaktívabb szerepet a polgári védelem terén, és legyen aktív fél a helyi konfliktusmegelőzésben, a törzsi hatóságokkal együttműködésben;

14.

úgy véli, hogy az észak–déli kérdést nem lehet elszigetelten vizsgálni, és a megbékélés elengedhetetlen tényező a tartós dél-szudáni békéhez; ezért minden felet felszólít arra, hogy tartsa tiszteletben a lakosság alapvető emberi jogait, kezelje kiemelten a polgári személyek védelmét, vessen véget a büntetlenségnek és állítsa bíróság elé a bűncselekmények gyanúsítottait annak érdekében, hogy növelje a lakosság bizalmát;

15.

felszólítja az EU-t és más adományozókat, különösen azokat, akik a 2005. évi oslói adományozói konferencián kötelezettséget vállaltak, hogy ismerjék fel Dél-Szudán komoly humanitárius és fejlesztési szükségleteit, és biztosítsák, hogy az előirányzott összegek tükrözik az említett szükségleteket, valamint hogy az adott összegeket fel is szabadítják; továbbá felhívja őket, hogy támogassák a kormányt a meglévő támogatási mechanizmusok szerepeire vonatkozó stratégiai jövőkép megfogalmazásában, valamint abban, hogy kreatív módszereket találjon az őshonos hazai szervezetek támogatására, felismerve, hogy az erős civil társadalom Dél-Szudán stabilitása szempontjából elengedhetetlen fontosságú;

16.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Tanácsnak, az Európai Bizottságnak, az Afrikai Uniónak, az Egyesült Nemzeteknek és az AKCS-csoport nemzeti, regionális és kontinentális parlamentjeinek.

A.

Az EU 2009 decemberében a WTO-n belül arra a megállapodásra jutott az USA-beli és latin-amerikai termelőkkel, hogy véget vetnek a banánnal kapcsolatos, régóta húzódó vitának.

B.

Az alku a vámtarifa jelentős (2010 és legkorábban 2017 közötti 35 %-os) csökkentését fogja jelenteni az AKCS-n kívülről származó behozatalok esetében, és ennek eredményeképpen ártani fog az AKCS és az uniós termelők versenyképességének.

C.

Emellett az EU jelenleg szabadkereskedelmi megállapodások aláírása céljából kétoldalú tárgyalásokat folytat bizonyos latin-amerikai országokkal, ami további komoly tarifacsökkentésekhez vezethet, és jelentős mértékben csökkentheti a gazdasági partnerségi megállapodásokból származó feltételezett előnyöket az AKCS-országok banántermelői számára.

D.

A banán a világ negyedik legnagyobb mezőgazdasági exportcikke. Az uniós piac az összes behozatal több mint egyharmadáért felelős.

E.

A Latin-Amerikában működő multinacionális vállalatok a világpiac több mint 80 %-át tartják ellenőrzésük alatt.

F.

2008-ban az Európában értékesített banán 72 %-a már Latin-Amerikából származott, miközben az AKCS-országokból és az EU-ból származó banán mindössze 17 %-ot, illetve 10,5 %-ot képviselt. Az AKCS-országok banánkivitelei szinte teljes egészében az EU-ba irányulnak, míg a latin-amerikai országok Észak- és Dél-Amerikába, valamint Oroszországba is exportálnak.

G.

A banántermelés jelentős hatással van a helyi közösségekre, nemcsak gazdasági szempontból, hanem a környezet, a migráció, a nemek egyenlősége és a munkaügyi normák terén is.

H.

Néhány latin-amerikai országban a multinacionális cégek banántermelése együtt jár az emberi jogi jogsértések magas előfordulási arányával.

I.

A megállapodás csak akkor fog hatályba lépni, ha az Európai Parlament beleegyezését adja, a Tanács pedig engedélyezi annak megkötését.

J.

Már most kezdenek érződni a megállapodás hatásai, amely arra tesz kísérletet, hogy a fenntartható fejlődés célkitűzéseit összeegyeztesse a WTO szerinti kötelezettségekkel.

K.

Az AKCS-országok termelőit súlyosan fogja érinteni, mivel tarifavédelmük egy jelentős részét elveszítik. Néhány, a banánkiviteltől nagymértékben függő AKCS-országban a kiviteli ágazatok teljes egészében eltűnhetnek, ami rettenetes társadalmi és gazdasági következményekkel járhat.

L.

Megfelelő kísérő intézkedések nélkül az európai banántermelő térségek – amelyek némelyike már most is az EU legszegényebbjei közé tartozik és magas munkanélküliséggel küzd – szintén tetemes szociogazdasági árat fizetnek majd.

M.

A multinacionális cégek óriási haszonhoz jutnak majd az EU/AKCS-beli kisüzemi gazdálkodó közösségek kárára.

N.

Az AKCS-országokbeli és az európai banántermelő térségeknek több pénzügyi támogatásra lesz szüksége ezen fő gazdasági tevékenység fenntartásához, hogy versenyezni tudjanak az olyan térségekből származó banánnal, ahol rendkívül alacsony a fizetések, a szociális feltételek és a környezetvédelmi szabályok szintje.

O.

Az egyre olcsóbb banán felé való elmozdulás valószínűleg a munkaügyi normák lazulását idézi elő a banánágazatban, ideértve a gyermekmunkát, a környezetvédelmet, a korrupciót és az adóelkerülést is.

P.

Az Európai Bizottság támogatási csomagot állított össze az AKCS-termelők részére (a banánnal kapcsolatos kísérő intézkedések), négy év alatt 190 millió EUR értékben, amihez bizonyos feltételek esetén további 10 millió EUR járulhat. Ez a támogatás nem veszi figyelembe a latin-amerikai országokkal kötött kétoldalú kereskedelmi megállapodásokból eredő további vámtarifa-csökkentéseket.

Q.

A Kolumbiának és Perunak tett és már a közép-amerikai országok részéről is kért újabb engedmények sokkal messzebbre mennek, mint a közelmúltbeli megállapodásban foglaltak, és destabilizálhatják a térség más országait, valamint az AKCS-országok és az EU más banántermelőinek gazdaságát.

R.

Az uniós, különösen a legkülső régiókból származó termelők számára nem irányoznak elő kiegészítő támogatást.

1.

A Bizottság végezze el az EU és Latin-Amerika között megkötendő, banánról szóló megállapodás gazdasági, társadalmi és környezeti hatásvizsgálatát az AKCS és az EU banántermelőinek szempontjából, a cotonoui megállapodás XXIII. nyilatkozatában előírtaknak megfelelően;

2.

A Bizottság alaposan mérlegelje a pénzügyi csomag annak érdekében történő növelését, hogy segítse az AKCS-országokban működő és az európai termelőket az új rendszerhez való alkalmazkodásban, és gyorsítsa fel a szóban forgó alapokból származó kifizetéseket;

3.

A Bizottság mérlegelje az AKCS-országoknak szóló egyedi kiegészítő pénzügyi és technikai segítségnyújtást annak érdekében, hogy kezeljék a társadalmi és környezeti hatásokat, a kínálati oldalon jelentkező megszorításokat és előmozdítsák a 2013 utáni diverzifikációt;

4.

Az EU terjesszen elő intézkedéseket, amelyek révén segítséget nyújt a banántól nagymértékben függő államok számára gazdaságuk diverzifikálásában, beleértve a fokozottabb kereskedelemsegélyezést is, ily módon teljesítve az EK és a tagállamok kereskedelemsegélyezésre irányuló, egyenként 1 milliárd eurós ígéreteit (amelyekből 50 % áll az AKCS-országok rendelkezésére);

5.

A Bizottság nyújtson támogatást az uniós termelők által elszenvedett veszteségek ellensúlyozására, fokozatosan vezessen be intézkedéseket a fenntartható banántermelés ösztönzésére az EU-ban, valamint biztosítsa a kétoldalú és többoldalú megállapodások banánra vonatkozó védzáradékának hatékony alkalmazását;

6.

A WTO-megállapodáson túl a latin-amerikai nemzetekkel kötött kétoldalú kereskedelmi megállapodásokból származó bármilyen új tarifacsökkentés vesse fel a megfelelő kompenzációs intézkedések lehetőségét;

7.

A Bizottság az AKCS és az EU termelőinek adjon valódi jogbiztonságot a banánkereskedelmi rendszer jövőjére nézve, és gondoskodjon arról, hogy az EP és az AKCS-országok nemzeti parlamentjei a továbbiakban is gondosan figyelemmel kísérik ezt a kérdést;

8.

Az EU és az AKCS-országok hatóságai fokozott erőfeszítésekkel törekedjenek arra, hogy valamennyi banántermelő nemzet hatékonyan alkalmazza az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjének valamennyi aspektusát;

9.

A Bizottság fel kívánja hívni a figyelmet az etikus kereskedelemre, hogy ezzel elriassza az európai kiskereskedőket az olyan termelőktől származó banán behozatalától, akik az adóelkerülés, a korrupció, a munkaügyi normák és az emberi jogok megsértése terén nem megfelelő politikát folytatnak;

10.

Az Európai Parlament komolyan vegye fontolóra a szóban forgó nyilatkozatban felvetett kérdések hatását, mielőtt a banánról szóló megállapodáshoz beleegyezését adná.

—

Kiemelt terület: Regionális gazdasági integráció/együttműködés és GPM kapacitásépítés (kiutalás: 85–90 %, azaz 143 millió EUR).

—

A tervbe vett főbb intézkedési területek a különféle létező CARIFORUM integrációs és együttműködési folyamatokon alapulnak: ezek az OECS gazdasági unió; a CSME; a regionális piacok bővítése; a GPM végrehajtása (amelynek tekintetében a kiutalás 72,6 millió EUR) és az emberi erőforrások fejlesztése a regionális intézményeken belül.

—

Nem kiemelt terület: Sebezhető pontok és szociális kérdések (kiutalás: 10–15 %, azaz 22 millió EUR)

—

A nem kiemelt terület célja, hogy külön figyelmet fordítsanak a bűnözésre és a biztonságra, a nem állami szereplők szerepvállalásának erősítésére és a kapacitásfejlesztésre.

—

Független szakértői bizottság: elengedhetetlen, hogy a civil társadalmat, a tudományos élet képviselőit és a magánszektort teljes mértékben bevonják az RIP/RSP félidős felülvizsgálatának folyamatába.

—

A Közös Parlamenti Közgyűlés (JPA) ezért támogatja egy független szakértői bizottság létrehozását azzal a megbízással, hogy azonosítsa a térségben a növekedés felgyorsítását és a megélhetés javítását gátló szűk keresztmetszeteket. A szükséges pénzügyi és humánerőforrás-beruházások azonosítását követően a bizottság pénzügyi és intézményi ajánlásokat tehet arra vonatkozóan, hogy miként lehet legjobban ösztönözni a növekedést és javítani a megélhetést.

—

Regionális gazdasági integráció/együttműködés: A kiemelt terület keretében támogatott kapacitásépítéssel és intézményi kezdeményezésekkel párhuzamosan a JPA úgy véli, hogy a 143 millió EUR egy részét az oktatás, a munkahelyteremtés, az energetika, valamint a légi és tengeri szállítás területén megvalósuló projektekre kell fordítani.

—

Ilyen célzott és konkrét kiadások révén tényleges lehetőség nyílik arra, hogy elősegítsék a regionális integrációt és ösztönözzék a fejlődést.

—

Gazdasági fejlődés: Az RSP/RIP a gazdasági fejlődés előtt álló számos akadályt azonosít: ezek közül csupán kettőt jelentenek az EU magas szintű egészségügyi és növény-egészségügyi (SPS) megfelelőségi szabványai és a gazdasági diverzifikáció korlátozott lehetőségei.

—

A JPA felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy az AKCS-országoknak elkülönített 30 millió EUR összegű SPS megfelelési finanszírozás méltányos részét előirányozzák a CARIFORUM számára. Ennek a finanszírozásnak különösen a halászati ágazatra, valamint az új ágazatokra kell összpontosulnia, amilyen például az akvakultúra, a mezőgazdasági feldolgozás és a szolgáltatások (pl. gyógyfürdők és ökoturizmus).

—

A kutatás és az innováció ösztönözheti a gazdasági diverzifikációt, és különösen a kkv-k és a mezőgazdasági vállalkozási ágazat számára jelenthet előnyt a kutatás és az innováció erőteljesebb középpontba állítása.

—

A GPM végrehajtása: Az RSP/RIP keretében történő kiutaláson túlmenően az országspecifikus NIP-ek közül sok a GPM-mel összefüggő tevékenységekre irányul, amilyen például a versenyképesség, a közigazgatási reformok és az infrastruktúra. A nemzeti program forrásaiból 454 millió eurót (a rendelkezésre álló 600 millió EUR 75 %-át) fordítanak kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtásra.

—

A GPM jelentős szervezeti és strukturális változásokat tesz szükségessé. A kihívások – például a jogi szolgálat megerősítése – számottevőek, és a térség számára megfelelő támogatást kell nyújtani azok kezeléséhez.

—

A JPA kiemeli annak fontosságát, hogy az EK és az EU tagállamai 2010-re teljesítsék a kereskedelemsegélyezésre (AfT) vonatkozóan tett, egyenként 1 milliárd EUR összegre szóló ígéretüket (amelynek 50 %-a áll az AKCS-országok rendelkezésére). Mint korábban említettük, az SPS-megfelelés továbbra is prioritás.

—

Az RSP/RIP (és hasonlóképpen a CSP-k/NIP-ek) félidős felülvizsgálatának igazi lehetőségként kell szolgálnia arra, hogy felülvizsgálják a finanszírozást, amennyiben az uniós tagállamok nem teljesítik a kereskedelemsegélyezésre vonatkozó ígéretüket.

—

Élelmiszerbiztonság: A térség lassan reagált a globális élelmiszerválságra. Ez a késedelem alátámasztja a regionális konszenzus szükségességét arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a legjobban fellendíteni a mezőgazdasági termelést. Noha egyes országok máris prioritásként kezelik fejlesztési terveikben az élelmiszerbiztonságot, egy átfogó regionális fejlesztési stratégia hatékonyabban biztosíthatná a megfelelő mezőgazdasági termelést. Az élelmiszerbiztonság közép- és hosszú távú garantálása érdekében a térségnek fejlesztési segélyhez kell jutnia a mezőgazdasági ágazat ösztönzésére.

—

A JPA tudomásul veszi, hogy az EK egy 3 éves időszakra 1 milliárd euró biztosítására vállalt kötelezettséget az élelmiszerválság által leginkább sújtott 23 ország számára, és üdvözli, hogy 2009-ben 15,8 millió eurót költöttek el Haitin.

—

Emberi erőforrások és agyelszívás: A térség küzd a hazai képzésen alapuló szakértelem széles kínálatának kialakításával, ez a hiány pedig gátolja az emberi fejlődést, a jólétet, a gazdasági diverzifikációt és a növekedést.

—

A térséget emellett súlyosan hátrányosan érinti az intenzív agyelszívás (12). A munkaerő szabad mozgása és az emberi erőforrások megosztása a térségben bizonyos fokig enyhíti a problémát, és a JPA ezért üdvözli a csaknem 10 millió EUR összegű, humánerőforrás-fejlesztésre és regionális szintű kapacitásépítésre fordítható kiutalást.

—

A probléma gyökerének kezelésére azonban a térségnek ösztönzőket kell tudnia felkínálni a kivándorlók számára annak érdekében, hogy hazatérjenek, és a térség javára osszák meg megszerzett ismereteiket.

—

Ösztönözni kell a komoly politikai párbeszédet, és különösen tanulságos lehet a Guyana és más országok által az 1990-es években a migráció visszafordítására tett erőfeszítések elemzése. Az EK-nak e célból finanszírozást kell előirányoznia a migrációs kérdésekkel kapcsolatos regionális együttműködés fokozására, valamint a kapacitásépítésre az agyelszívás visszaszorítása érdekében.

—

Éghajlatváltozás: Az éghajlatváltozás aránytalanul nagy hatással van a kis szigetállamokra, mint amilyenek a karibi térség államai is.

—

Noha az RSP/RIP nem rendelkezik az éghajlatváltozás kérdésének kezeléséről, 2009-ben az Európai Bizottság 71 millió eurót különített el az éghajlatváltozással összefüggő migráció kezelésére, 97 millió eurót pedig az alkalmazkodásra. A Bizottság azt tervezi továbbá, hogy 3 millió eurót fordít Kubára, valamint 8 millió eurót a GCCA-n keresztül a CCCCC regionális stratégia végrehajtásában való támogatására.

—

Hasznos lenne, ha a JPA további tájékoztatást kapna – mind a finanszírozást, mind a koordinációt illetően – az olyan uniós és regionális kezdeményezésekről és programokról, mint az éghajlatváltozás elleni globális szövetség (GCCA), a fejlődő országok katasztrófakockázatainak csökkentésére irányuló uniós stratégia, a DCI környezetvédelemmel és a természeti erőforrások fenntartható kezelésével foglalkozó tematikus programja, a Karibi Közösség 2005–2015-re szóló regionális keretprogramja (a CDEMA égisze alatt), az átfogó katasztrófakezelési keret és stratégia (szintén a CDEMA égisze alatt) és a CCCCC.

—

Nemek közötti egyenlőség: A nemek közötti egyenlőség kérdéseinek fokozottan előtérbe kell kerülniük a politikai napirenden, különösen a közelmúltbeli pénzügyi válság fényében, amely tovább nehezítette a méltányos munka hozzáférhetőségét a nők számára.

—

Donorkoordináció: Az adományozói stratégiák és a végrehajtási módok egységessége kétségtelenül prioritást jelent, a nemzeti kormányokra és regionális intézményekre háruló terhek csökkentése, ugyanakkor a nemzetközi segítségnyújtás eredményességének növelése érdekében is. A különböző adományozók, diplomaták és a tudományos élet képviselőinek beszámolói alapján azonban messze nem hajtják végre megfelelően a párizsi és az accrai nyilatkozatok segélyhatékonyságra vonatkozó elveit.

—

Kulcsfontosságú adományozóként az EU-nak nemcsak saját adományozói követelményeinek egyszerűsítése érdekében kell további erőfeszítéseket tennie, hanem más adományozókkal közösen kell dolgoznia a koordináció javításán és a pazarlás minimalizálásán. A JPA támogatja a regionális projektek közös végrehajtását (pl. CARTAC, PANCAP, CRNM és számos OECS projekt), és üdvözli az EK vezető szerepét a PANCAP donorkoordinációjában. A JPA arra ösztönzi az EK-t, hogy nyújtson pénzügyi támogatást a CDEMA számára, amely a katasztrófakezelésben részt vevő számos adományozót tömörít, de amelynek – az RSP/RIP szerint – jelenleg nincs kapacitása az adományozók hatékony koordinálására.

—

A támogatások végrehajtása: A JPA támogatja egy regionális fejlesztési alap létrehozását – a CARICOM fejlesztési alapon belül – az EFA és egyéb finanszírozás kezelésére.

—

A JPA örömmel várja, hogy további tájékoztatást kapjon a CARIFORUM titkársági tanulmányának eredményeiről, valamint az Európai Bizottság, a regionális hatóságok és az EBB közötti, egy karibi infrastrukturális alap afrikai modellen alapuló létrehozásának lehetőségéről folytatott megbeszélésekről.

—

Ellenőrzés: Az RIP/RSP parlamenti felügyeletén túlmenően a JPA függetlenfüggetlen audit elvégzését ajánlja. Elsődleges célja annak kivizsgálása, hogy a CARIFORUM 10. EFA-beli részesedését hatékonyan költötték-e el. Az auditnak másodsorban arról kell beszámolnia, hogy a 10. EFA előnyeit az egész térségben egyformán tapasztalták-e, vagy ezek meghatározott földrajzi területekre, illetve ágazatokra koncentrálódtak.

AfT

kereskedelemsegélyezés

CARICOM

Karibi Közösség

CARIFTA

Karibi Szabadkereskedelmi Társulás

CARIFORUM

Az AKCS-államok karibi fóruma

CARTAC

Karibi Regionális Technikai Segítségnyújtási Központ

CCCCC

A Karibi Közösség Éghajlatváltozási Központja

CDEMA

Karibi Katasztrófavédelmi Ügynökség

CRNM

karibi regionális tárgyalási gépezet

CSME

CARICOM egységes piac és gazdaság

CSP

országos stratégiai dokumentum

DCI

fejlesztési együttműködési eszköz

EDF

Európai Fejlesztési Alap

EBB

Európai Beruházási Bank

GPM

gazdasági partnerségi megállapodás

GCCA

Éghajlatváltozás Elleni Globális Szövetség

JPA

Közös Parlamenti Közgyűlés

NIP

nemzeti indikatív program

OECD

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

OECS

Keleti Karibi Térség Államainak Szervezete

PANCAP

Pán-karibi Partnerség a HIV/AIDS Ellen

RPTF

regionális előkészítő munkacsoport

kkv

kis- és középvállalkozás

SPS

egészségügyi és növény-egészségügyi

—

1. súlyponti ágazat – Regionális gazdasági integráció (kiutalás: 80 %, azaz 92,8 millió EUR) – széles alapokon nyugvó támogatást biztosít az SADC gazdasági integrációjának elmélyítéséhez és a kereskedelem liberalizálásához, valamint a regionális infrastruktúra és az élelmiszerbiztonság területén a kínálati oldalon jelentkező korlátozások kezeléséhez.

—

2. súlyponti ágazat – Regionális politikai együttműködés (kiutalás: 15 %, azaz 17,4 millió EUR) – a regionális kormányzással összefüggésben támogatni fogja a kapacitásépítést és a közös Afrika–EU stratégia egyes szempontjainak végrehajtását a konfliktusmegelőzésben, valamint a béke és biztonság területén.

—

Két nem súlyponti ágazat – Technikai együttműködési eszköz és a nem állami szereplőknek nyújtott támogatás az RSP-ben foglalt tevékenységek végrehajtásához – a források 5 %-ában, azaz 5,8 millió euróban részesül.

1.

Az RSP/RIP támogatási területei jól tükrözik az SADC-térségben végbemenő fejlődést a regionális gazdasági integráció és a politikai együttműködés terén. Az előirányzott intézkedések egyben megkönnyítik majd a jövőbeli teljes körű, SADC és EU közötti GPM végrehajtását. Ugyanakkor mindazokat az országokat, amelyek egy másik GPM-konfigurációhoz tartoznak, biztosítani kell arról, hogy ugyanúgy élvezhetik majd az RSP előnyeit.

2.

Jobb és közvetlenebb kapcsolatot kell kialakítani az RSP intézkedései és a szegénység csökkentése között. A HIV/AIDS-szel, a vízbiztonsággal, a humán erőforrások fejlesztésével és különösen az oktatással – amelyek az SADC-országokban a szegénység kiváltó okai közé tartoznak – nemcsak nemzeti, hanem regionális szinten is foglalkozni kell. E célból az SADC RSP/RIP-jében kiterjedtebben kell foglalkozni ezen kérdésekkel.

3.

A program teljes finanszírozását növelni kell, hogy elegendő finanszírozás álljon rendelkezésre a fent részletezett területek intézkedéseihez.

4.

Jobban be kell vonni az SADC-országok nemzeti parlamentjeit, az SADC Parlamenti Fórumot és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlést az SADC regionális stratégiai dokumentumának programozásába, végrehajtásába, ellenőrzésébe és értékelésébe.

—

1. koncentrációs ágazat – Gazdasági és kereskedelmi integráció és a GPM-et kísérő intézkedések (97 millió EUR, azaz 65 %) – lehetővé teszi a regionális szervezetek erőfeszítéseinek támogatását a közös piac létrehozása, a közúti, távközlési és villamosenergia-hálózatok összekapcsolása stb., valamint a regionális mezőgazdasági és élelmiszerbiztonsági politika kidolgozása terén.

—

2. koncentrációs ágazat – A megújuló természeti erőforrások kezelése (30 millió EUR, azaz 20 %) – célja elősegíteni az erdészeti ágazat és a halászati lehetőségeket rejtő védett területek helyes igazgatásának javítását.

—

3. koncentrációs ágazat – Politikai integráció (15 millió EUR, azaz 10 %) – a térség kapacitásainak megerősítésére hivatott a konfliktusmegelőzés, -kezelés és -rendezés terén, többek között a civil társadalom megerősítésével.

—

a koncentrációs ágazatokon kívüli területek – Intézményi támogatás és technikai együttműködési eszköz (8 millió EUR, azaz 5 %) – többek között a CEMAC és a CEEAC közötti koordináció megerősítése céljából.

—

párbeszédek vagy folyamatok elindítása a kormányok között;

—

a nemzeti szolgáltatások összevonása regionális szinten (például vámügy, egészségügy, oktatás és sport);

—

a piaci akadályok csökkentése.

—

Regionális gazdasági integráció és kereskedelem: 9 millió EUR

—

Humánerőforrás-fejlesztés: 8 millió EUR

—

Halászat: 5 millió EUR

—

Nem kiemelt terület (meglévő projektek/technikai segítségnyújtás): 7 millió EUR

—

1. kiemelt ágazat (Regionális gazdasági integráció): 45 millió EUR

—

2. kiemelt ágazat (A Natura 1 erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és a környezet): 40 millió EUR

—

Nem kiemelt terület (nem állami szereplők, technikai együttműködés stb.): 10 millió EUR

—

Gazdasági integráció és kereskedelem (a GPM és más regionális kereskedelmi megállapodások)

—

Támogatás a magánszektor számára (magánszektorbeli mechanizmusok, kulcsfontosságú ágazatok, mint például idegenforgalom és halászat, a vállalkozói kedv előmozdítása)

—

A gazdasági növekedést szolgáló mechanizmusok (tisztességes kereskedelem, verseny, fogyasztóvédelem, vámügyi és nemzetközi szabványok)

—

Emberi erőforrások (integrált oktatási programok, valamint hozzáférés a műszaki és a szakképzéshez).

—

Éghajlatváltozás és a katasztrófakockázat csökkentése

—

A tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás (ideértve a halászatot)

—

A szárazföldi erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás

—

Ökoszisztémák és biológiai sokféleség

—

Hulladék és szennyezés

—

Környezetvédelmi felügyelet és információkezelés

1.

Az a tény, hogy mindezidáig csak Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek írta alá a csendes-óceáni GPM-et, megkérdőjelezi a RIP 1. kiemelt területén belül a GPM végrehajtására fordított figyelmet, mivel a térség sok államát ez még nem érinti. A szóban forgó késedelem hatásainak világos elemzésére van szükség azzal összefüggésben, hogy miként költik el az 1. kiemelt terület számára biztosított forrásokat.

2.

A RIP ugyan kedvező intézkedéseket foglal magában az oktatás és képzés előmozdítására a térségben, az egyik fő probléma mégis a képzett munkaerő Egyesült Államokba, Ausztráliába és Új-Zélandra történő elvándorlása. Noha átutalásaik fontosak, ezen szakemberek többségének képzése komoly költségeket rótt a helyi gazdaságokra. Az RIP 1. kiemelt területén nagyobb hangsúlyt kell fektetni nemcsak ezen készségek biztosítására, hanem olyan intézkedések kidolgozására is, amelyek gondoskodnak arról, hogy a csendes-óceáni AKCS-államok maguk is élvezhessék annak előnyeit, hogy saját képzett munkaerővel rendelkeznek. Ugyanez az érv vonatkozik a csendes-óceáni szigetek női és férfi sportolóira, akiket ausztrál és új-zélandi egyesületek toboroznak, majd ezekben az országokban állampolgárságot is kapnak annak érdekében, hogy a nemzeti csapatokban játszhassanak, ami kedvezőtlenül hat a csendes-óceáni térség – a Fidzsi-szigetek, Szamoa és Tonga – nemzeti csapataira a rögbi sportágban.

3.

A JPA üdvözli a halászati ágazat fejlesztésére irányuló kiemelt figyelmet, ugyanakkor szorgalmazza, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt az illegális halászat kérdése, ami óriási károkat okoz a halállományban és a helyi halászok megélhetése szempontjából. Az illegális halászatot a térségen kívüli országokból érkező hajók végzik, amelyek ritkán tartják tiszteletben a kizárólagos övezeteket és állományokat szabályozó nemzetközi rendelkezéseket. Az élelmiszerbiztonság és a halászati termékek exportjának biztosítása érdekében a csendes-óceáni térség helyi közösségeiben elő kell mozdítani az akvakultúrát.

4.

A JPA aggályosnak tartja a parlamenti konzultáció hiányát az RSP/RIP előkészítése során, és reméli, hogy a CSP-k és RSP-k feletti megerősített ellenőrző szerepe révén ösztönözheti ezt a folyamatot. Nemcsak a nemzeti AKCS-parlamentekkel folytatott intenzívebb konzultációra van szükség a RIP kidolgozása és végrehajtása során, hanem a parlamenti képviselők és személyzetük kapacitásépítésére is ezen a területen.

5.

Amellett, hogy örvendetesnek találja a nem állami szereplőkre fektetett nem kiemelt hangsúlyt, a JPA aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy mely kedvezményezettek részesülnek majd a finanszírozás előnyeiből, és reméli, hogy megfelelő gondossággal ellenőrzik az érintettek megbízóleveleit és hírnevét. Azt is kéri, hogy a nem kormányzati szervezeteket fokozottan vonják be az RSP/RIP konzultációs eljárásába.

6.

Az éghajlatváltozásra és annak a kis szigetállamokra gyakorolt hatására helyezett hangsúly örvendetes, akárcsak a szóban forgó növekvő problémával szembeni védekezés finanszírozása. Mindazonáltal fontos, hogy a finanszírozás ne mozduljon el azon növekvő lobbi támogatásának irányába, amely az éghajlatváltozás általános felelősségét az iparosodott országokra és azok tevékenységére hárítja. Lényeges különbség van az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a jelenség politikai célokra történő felhasználása között.

7.

A közlekedési infrastruktúrának minden regionális fejlesztési tevékenység legfontosabb prioritását kell képeznie a csendes-óceáni térségben, mivel a tagországok közötti és a belföldi távolságok, valamint a rossz infrastruktúra gátolja a regionális kereskedelem irányába történő előrelépést, illetve az idegenforgalom és más ágazatok fejlesztését, amelyek a helyi népesség javára serkenthetnék a növekedést.