A Litvánia által kibocsátott új kéteurós, pénzforgalomba szánt emlékérme nemzeti előlapja

A pénzforgalomba szánt euróérmék törvényes fizetőeszköznek minősülnek az euróövezet egészében. A nyilvánosság és a pénzérméket kezelő felek tájékoztatása céljából a Bizottság közzéteszi az új érmék rajzolatának leírását (1). A 2009. február 10-i tanácsi következtetéseknek (2) megfelelően az euróövezeti tagállamok és azok az országok, amelyek az Európai Unióval létrejött monetáris megállapodás alapján euróérmét bocsátanak ki, bizonyos feltételek – többek között a kéteurós címletre való korlátozás – betartása mellett pénzforgalomba szánt euró-emlékérmét bocsáthatnak ki. Technikai jellemzőit tekintve e pénzérme megegyezik a többi kéteurós érmével, de nemzeti előlapján a megemlékezéshez kapcsolódó, nemzeti vagy európai szinten kiemelkedő szimbolikus jelentéssel bíró rajzolat szerepel.

Kibocsátó ország: Litvánia

A megemlékezés tárgya: Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív UNESCO-listáján szereplő hagyományos litván szalmakertek

A rajzolat leírása: A rajzolat egy stilizált szalmakertet ábrázol: a szalmakertet alkotó különböző méretű geometrikus formák egyik csúcsa felfelé (az ég felé), másik csúcsa pedig lefelé (a föld alá) mutat. A rajzolaton szerepel továbbá a „LIETUVA” (LITVÁNIA) szó, a kibocsátás éve („2024”) és a litván pénzverde verdejele. A balti kulturális örökség részét képező szalmakertek dekoratív értékük mellett bizonyos ünnepélyes szertartásokon is szerepet játszanak, és a jóléthez és a spiritualitáshoz kapcsolódnak. Az érme nemzeti előlapját Tomas Dragūnas tervezte.

Az érme külső gyűrűjén az európai zászló 12 csillaga látható.

Kibocsátandó mennyiség: 500 000

A kibocsátás időpontja: 2024 negyedik negyedéve

(1)  A 2002-ben kibocsátott pénzérmék nemzeti előlapjait lásd: HL C 373., 2001.12.28., 1. o.

(2)  Lásd a Gazdasági és Pénzügyi Tanács 2009. február 10-i következtetéseit, valamint a pénzforgalomba szánt euróérmék nemzeti előlapjára és kibocsátására vonatkozó közös iránymutatásokról szóló, 2008. december 19-i bizottsági ajánlást (HL L 9., 2009.1.14., 52. o.).