EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62023CC0066

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2024. február 22.


ECLI identifier: ECLI:EU:C:2024:150

Ideiglenes változat

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2024. február 22.(1)

C66/23. sz. ügy

Elliniki Ornithologiki Etaireia (görög ornitológiai társaság) és társai

kontra

Ypourgos Esoterikon (belügyminiszter, Görögország) és társai

(a Symvoulio tis Epikrateias [államtanács, Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – 2009/147/EK irányelv – A vadon élő madarak védelme – 92/43/EGK irányelv – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – Különleges védelmi területek (KVT‑k) – Védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedések – Vizsgált fajok – Természetmegőrzési célkitűzések – Különös fontosság”






I.      Háttér

1.        A madárvédelmi irányelv(2) szerint a tagállamok a madarak számára különleges védelmi területeket (a továbbiakban: KVT) hoznak létre. De mely madárfajokat kell védeni az irányelv szerint? A jelen eljárásban ezt a kérdést kell megválaszolni.

2.        A KVT‑k kijelölésével védendő madárfajok a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt, különleges védelmet igénylő fajok, valamint valamennyi rendszeresen előforduló vonuló fajok. KVT‑vé olyan területeket kell nyilvánítani, amelyek tudományos szempontból a legalkalmasabbak az adott faj védelmére.

3.        Minden egyes területre meg kell határozni a védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedéseket. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem célja annak tisztázása, hogy ezek az intézkedések korlátozódhatnak‑e azon madárfajok védelmére, amelyek döntő szerepet játszottak a terület kijelölésében, azaz amelyek védelmére a terület a legalkalmasabb, vagy pedig ki kell terjedniük az I. mellékletben szereplő, a területen szintén előforduló egyéb madarakra és vonuló fajokra is.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

1.      A madárvédelmi irányelv

4.        A jelenleg hatályos madárvédelmi irányelv az eredeti madárvédelmi irányelv kodifikált változata.(3) A jelen eljárás szempontjából a két változat – amennyire megállapítható – azonos.

5.        A madárvédelmi irányelv 4. cikke írja elő a különleges madárvédelmi területek kijelölését:

„(1)      Az I. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:

a)      a kipusztulással fenyegetett fajokat;

b)      az élőhelyük meghatározott változásaira érzékeny fajokat;

c)      a kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritkának minősített fajokat;

d)      az élőhelyük egyedi jellege miatt különleges figyelmet érdemlő egyéb fajokat.

Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér‑információjaként figyelembe kell venni.

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területté minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

(2)      A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területen [helyesen: azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken], ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő‑, vedlő‑ és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére, különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.

(3)      […]

(4)      Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok jelentősek e cikk céljai szempontjából. A tagállamok e védett területeken kívül is törekednek az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülésére.”

2.      Az élőhelyvédelmi irányelv

6.        Az élőhelyvédelmi irányelv(4) kiterjeszti az uniós természetvédelmi jogszabályok hatályát egyéb állat‑ és növényfajokra és meghatározott élőhelytípusokra, és részben integrálja a korábbi madárvédelmi irányelvet.

7.        Az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a természetmegőrzési területek európai hálózatát ismerteti:

„A különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózatát Natura 2000 néven hozzák létre. Az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusokat magában foglaló, továbbá a II. mellékletben felsorolt fajok élőhelyéül szolgáló természeti területekből álló hálózat célja, hogy biztosítsa az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyeinek kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását természetes kiterjedésükön illetve elterjedési területükön belül.

A Natura 2000 hálózat a tagállamok által a [madárvédelmi] irányelvnek megfelelően minősített különleges természetvédelmi [helyesen: védelmi] területeket is magában foglalja.”

8.        Az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szabályozza a természetmegőrzési területek ezen irányelv alapján történő kijelölését:

„Egy közösségi jelentőségű természeti terület (2) bekezdésben megállapított eljárással összhangban történő jóváhagyása után az érintett tagállam a lehető leghamarabb – de legkésőbb hat éven belül – különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területté nyilvánítja az érintett területet, és meghatározza annak különös fontosságát annak alapján, hogy az egyes természeti területek mennyire fontos szerepet töltenek be az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok kedvező védettségi állapotának biztosításával történő fenntartása, illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából, figyelembe véve továbbá, hogy milyen mértékben fenyegeti a károsodás vagy a pusztulás veszélye az egyes természeti területeket.”

9.        Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke rendelkezik e területek védelméről:

„(1)      A tagállamok megállapítják a különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területek védelméhez szükséges intézkedéseket, megfelelő esetben beleértve a kifejezetten az egyes természeti területekre kidolgozott vagy más fejlesztési tervek részét képező intézkedési terveket, továbbá olyan törvényi [helyesen: jogszabályi], közigazgatási, vagy szerződéses aktusokat [helyesen: intézkedéseket] is, amelyek az adott természeti területen megtalálható, I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek.

(2)      A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területeken található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására [helyesen: a természetes élőhelytípusok és fajok élőhelyei károsodásának, valamint olyan fajok megzavarásának megakadályozására], amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.

(3)      Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével [helyesen: megőrzésével] kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program [helyesen: projekt] hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program [helyesen: projekt] részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében [helyesen: rendelkezéseire is figyelemmel] az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot [helyesen: projektet], ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.

(4)      Amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely elsődlegesen fontos, társadalmi vagy gazdasági jellegű közösségi érdekre figyelemmel [helyesen: valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okra, köztük társadalmi vagy gazdasági jellegű okokra is figyelemmel] – alternatív megoldás hiányában – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot [helyesen: projektet], a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében. A tagállam az elfogadott kiegyenlítő intézkedésekről értesíti a Bizottságot.

Amennyiben az érintett természeti terület elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust foglal magában, és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgál, kizárólag az emberi egészséggel, a közbiztonsággal vagy a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel kapcsolatos, továbbá – a Bizottság véleménye szerint – a közérdek kényszerítő indokain alapuló szempontokat lehet érvényesíteni [helyesen: nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okokra lehet hivatkozni].”

10.      Az élőhelyvédelmi irányelv 7. cikke a madárvédelmi irányelv egyik védelmi rendelkezését az élőhelyvédelmi irányelv meghatározott rendelkezéseivel váltja fel:

„A 4. cikk (1) bekezdése alapján besorolt vagy a 4. cikk (2) bekezdése értelmében annak megfelelően elismert területek tekintetében ezen irányelv alkalmazásának napjától, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – azon időponttól számítva, amikor a tagállam a 79/409/EGK irányelv értelmében végrehajtja, illetve elismeri a besorolást, a 79/409/EGK irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe ezen irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek.”

B.      A görög jog

11.      Az alapeljárásban a 37338/1807/2010(5) számú együttes miniszteri rendeletet módosító 8353/276/Ε103(6) számú együttes miniszteri rendeletet támadják meg.

12.      A 8353/276/Ε103. sz. együttes miniszteri rendelet tartalmazza a különleges természetmegőrzési intézkedéseket, rendelkezéseket, tilalmakat, eljárásokat és beavatkozásokat, amelyek valamennyi KVT‑re alkalmazandók. Ez iránymutatásként szolgál a KVT‑n belüli tevékenységek végzéséhez, és az átfogó védelmi keretnek az egyes KVT‑k vonatkozásában történő meghatározásáig alkalmazandó „óvintézkedéseket” tartalmaz. Görögországban ugyanis ez idáig – a megtámadott jogi aktus elfogadásának időpontjában hatályos nemzeti szabályozás és a jelenleg hatályos szabályozás előírásaival ellentétben – nem határoztak meg az egyes KVT‑k tekintetében a megfelelő természetmegőrzési célkitűzéseket és természetmegőrzési intézkedéseket.

13.      A 8353/276/Ε103. sz. együttes miniszteri rendelet intézkedései a „kijelölést megalapozó fajokra” korlátozódnak. Ezek olyan madárfajok, amelyek számára a KVT‑ket sajátos tudományos – nevezetesen ornitológiai – kritériumok alapján történő értékelés után jelölik ki.

14.      A 8353/276/Ε103. sz. együttes miniszteri rendelet intézkedéseit az Európai Unió intézményeivel folytatott konzultációt követően, célzott tudományos tanulmány alapján fogadták el. Ez utóbbi tanulmány a madárfajokat – az ökológiai szükségleteiknek megfelelően – csoportokba sorolta a KVT‑k kijelöléséhez, és – fajonként vagy fajcsoportonként – meghatározta a veszélyeztetettségüket és védelmük általános elveit. A tanulmány értékelte továbbá a kijelölést megalapozó fajokra veszélyt jelentő egyes tevékenységek gyakorlásának szabályozására javasolt intézkedéseket és általában véve a megfelelő gazdálkodási intézkedéseket.

15.      A 8353/276/Ε103. sz. együttes miniszteri rendelet nemcsak a valamely KVT‑n belüli projekteknek és tevékenységeknek a KHV‑irányelv(7) és az élőhelyvédelmi irányelv szerinti eljárás keretében történő végrehajtására vonatkozó intézkedéseket tartalmaz, hanem az olyan tevékenységekkel kapcsolatos védelmi intézkedéseket is, amelyek a fent említett jogszabályok értelmében nem igényelnek előzetes környezetvédelmi engedélyt és vizsgálatot (pl. vadászat, birtokrendezés, erdőgazdálkodás, mérgezett csalétek használata, halászat, tudományos kutatás, stb.)

16.      Az említett intézkedések összességükben tehát nem érintik a KVT‑kre vonatkozó további védelmi és gazdálkodási intézkedéseknek a hatáskörrel rendelkező hatóságok által egyedi esetekben történő elfogadására irányuló eljárásokat, sem – adott esetben – a projektek és tevékenységek környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó, a KHV‑irányelv szerinti kötelezettséget, valamint az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti megfelelő vizsgálatot, amennyiben ezekre szükség van.

III. A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem

17.      Az alapügyben különböző egyesületek és számos magánszemély támadja a 8353/276/E103. sz. együttes miniszteri rendeletben meghatározott védelmi rendszert. Többek között azt állítják, hogy a rendelet tévesen ültette át a madárvédelmi irányelvet a görög jogba, mivel az olyan védelmi intézkedéseket ír elő, amelyek minden KVT‑re egyformán vonatkoznak, de nem védi az irányelv I. mellékletében felsorolt valamennyi fajt és az ott rendszeresen előforduló vonuló madarakat.

18.      A megtámadott jogszabály rendelkezései szerint konkrétan csak a KVT‑k azon fajai részesülnek védelemben, amelyek indokolják e területek kijelölését, és csak olyan mértékben, amilyen mértékben megfelelnek a korábbi 37338/1807/2010. sz. együttes miniszteri rendeletben meghatározott számszerű kritériumoknak. Ezzel szemben a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a védelem azon körülmény alapján biztosított, hogy egy faj szerepel az irányelv I. mellékletében. Az alapeljárás felperesei úgy vélik, hogy ezért a madárvédelmi irányelv hatékony érvényesülésének elve is sérül.

19.      Az ügy a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács, Görögország) előtt van folyamatban, amely ezért a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdését [az élőhelyvédelmi] irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésével összefüggésben, hogy azokkal ellentétesek [az indokolásban] megjelöltekhez hasonló olyan nemzeti rendelkezések, amelyek értelmében a vadon élő madárfajok és élőhelyeik különleges védelmi területeken (KVT) történő védelmét, megőrzését és helyreállítását szolgáló különleges intézkedések kizárólag a »kijelölést megalapozó fajokra« – vagyis kizárólag a 2009/147/EK irányelv I. mellékletében felsorolt, vadon élő madárfajokra és az egyes KVT‑ken belül rendszeresen megtalálható vonuló fajokra vonatkoznak –, amelyek a KVT‑k kijelölésének a nemzeti szabályozásban szereplő kritériumai mellett döntő tényezőkként szolgálnak valamely terület KVT‑ként való kijelölése során?

2)      Az előző kérdés megválaszolása szempontjából relevanciával bír‑e az, hogy a fent említett, a vadon élő madárfajok és élőhelyeik [KVT‑ken] történő védelmét, megőrzését és helyreállítását szolgáló különleges védelmi intézkedések lényegében horizontálisan, vagyis az összes KVT‑re alkalmazandó, alapvető és előzetes óvintézkedések (a továbbiakban: óvintézkedések), és hogy a görög jogalkotó máig nem fogadott el minden egyes KVT‑re vonatkozó olyan gazdálkodási tervet, amely meghatározná a célkitűzéseket és az egyes KVT‑k, valamint az ott élő fajok megfelelő védelmének eléréséhez vagy biztosításához szükséges intézkedéseket?

3)      A két előző kérdés megválaszolása szempontjából relevanciával bír‑e az, hogy a tervek és tevékenységek [KHV‑irányelv] értelmében vett környezeti vizsgálatának és [az élőhelyvédelmi] irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdése értelmében vett »megfelelő vizsgálatának« kötelezettsége alapján a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt fajokat vagy az egyes KVT‑ken rendszeresen előforduló vonuló madarakat mind figyelembe veszik az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata során?”

20.      Az alapeljárás két felperese, a Syllogos Diktyo Oikologikon Organoseon Aigaiou (Égei‑tengeri ökológiai szervezetek egyesületeinek hálózata; a továbbiakban: egyesületi hálózat) és a Perivallontikos Syllogos Rethymnou (réthymnói környezetvédő egyesület, a továbbiakban: környezetvédő egyesület), a Görög Köztársaság, a Holland Királyság, Lengyelország, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A Cseh Köztársaság kérelmére tartott 2024. január 18‑i tárgyaláson részt vett a Cseh Köztársaság és – Lengyelország kivételével – a többi említett fél.

IV.    A jogkérdésről

21.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem annak tisztázására irányul, hogy a tagállamok korlátozhatják‑e a KVT‑ken előforduló vadon élő madárfajok és élőhelyek védelmét, megőrzését és helyreállítását célzó intézkedéseket azokra a fajokra, amelyek előfordulása döntő volt az adott terület kijelölése szempontjából. Az alapeljárás felperesei azt követelik ugyanis, hogy ezt a védelmet terjesszék ki a KVT‑ken előforduló egyéb védendő madárfajokra is.

22.      Az első kérdés arra irányul, hogy a tagállamoknak hogyan kell ezeket az intézkedéseket a vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban meghatározniuk. A második kérdés Görögország különleges helyzetére vonatkozik, ahol még az ilyen intézkedéseket nem külön‑külön az egyes KVT‑kre, hanem csak együttesen az összes KVT‑re vonatkozóan határozták meg. A harmadik kérdés azt kívánja tisztázni, hogy elegendő‑e, ha a tervekkel és projektekkel kapcsolatos környezeti vizsgálatok során veszik figyelembe a többi védendő madárfajt.

A.      Első kérdés – a madárvédelmi irányelv szerinti védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedések meghatározása a KVT vonatkozásában

23.      Az első kérdés érinti az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegét. A madárvédelmi irányelv szerinti védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedéseket csak azokra a madárfajokra vonatkozóan kell‑e meghatározni egy KVT‑n, amelyek számára a területet kijelölték, vagy az ott előforduló egyéb védendő fajokra vonatkozóan is? Ez a kérdés a KVT‑k azonosítására vonatkozó szabályozás fényében magyarázható (lásd: 1. pont), és a KVT‑ken alkalmazott védelmi intézkedésekre vonatkozó szabályozások alapján kell megválaszolni (lásd: 2. pont).

1.      A KVTk azonosítása

24.      A madárvédelmi irányelv 4. cikke olyan szabályozást ír elő, amely az I. mellékletben felsorolt fajokat és a vonuló fajokat fokozott védelem alá helyezi. Ezt azzal a ténnyel indokolja, hogy (az I. melléklet szerinti fajok esetében) ezek a fajok a leginkább veszélyeztetett fajok, illetve (a vándormadárfajok esetében) az Európai Unió közös örökségének minősülő fajok.(8)

25.      A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok a mennyiségük és méretük alapján legalkalmasabb területeket minősítik az I. mellékletben felsorolt fajok védelme érdekében KVT‑kké. A 4. cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, tekintettel költő‑, vedlő‑ és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. Ezeket a területeket ornitológiai kritériumok alapján kell meghatározni.(9)

26.      Ezért minden egyes KVT‑t az I. melléklet szerint meghatározott madárfajok jellemeznek, amelyek védelmére a terület a legalkalmasabb, és/vagy meghatározott vonuló fajok, amelyek védelmére a terület a legalkalmasabb költő‑, vedlő‑ vagy telelőterület, illetve a vonulási útvonal pihenőhelye. A perbeli görög jogszabály meghatározott védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedéseket ír elő e fajok és élőhelyeik számára.

27.      Mindazonáltal lehetséges, hogy egy KVT‑n egyéb védendő fajok, pl.  a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt egyéb fajok vagy egyéb vonuló fajok is előfordulhatnak, amelyek megőrzésére a KVT ugyan alkalmas, de nem a legalkalmasabb. Ezek az előfordulások nem voltak döntőek a KVT kijelölése szempontjából, de az alapeljárás felperesei és a Bizottság úgy véli, hogy a védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedéseket ki kell terjeszteni ezekre az egyéb, védendő fajokra és élőhelyeikre is.

28.      Ezzel szemben a Cseh Köztársaság különösen azzal érvel, hogy ezek a védendő fajok már kellően védettek a kifejezetten számukra kijelölt KVT‑ken. A többi érintett tagállam általában egyetért ezzel a nézettel, de nem zárják ki teljesen az egyéb KVT‑ken egyéb védendő fajok védelmét.

2.      A KVTket érintő védelmi intézkedésekre vonatkozó szabályok

29.      Azt, hogy mennyire helytálló e két álláspont, a KVT védelmi intézkedésekre vonatkozó szabályai határozzák meg. Eredetileg ezeket csak a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint a (4) bekezdésének első mondata rögzítette. Míg a 4. cikk (1) és (2) bekezdése továbbra is hatályos, a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének 1. mondata helyébe az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdése lépett.

30.      A két irányelv rendelkezéseinek átfogó áttekintése arra enged következtetni, hogy a tagállamoknak a KVT‑kre vonatkozó védelmi intézkedések és természetmegőrzési célkitűzések meghatározásakor figyelembe kell venniük az ott előforduló egyéb védendő fajokat is, ugyanakkor meg kell határozniuk azok különös fontosságát.

31.      Ennek bemutatásához először az eredeti szabályokat vizsgálom meg, amelyek közül néhány még mindig alkalmazandó (lásd: a) pont), majd az élőhelyvédelmi irányelv által a KVT‑kre később bevezetett szabályokat (lásd: b) pont). Bár első pillantásra úgy tűnik, hogy e későbbi szabályok az egyéb védendő fajok védelmének kötelezettsége ellen szólnak, az élőhelyvédelmi irányelv további, az ezen irányelv alapján létrehozott természetmegőrzési területekre vonatkozó szabályainak fényében világossá válik, hogy az élőhelyvédelmi irányelv alapvetően megköveteli az egyéb védendő fajok figyelembevételét is. Az élőhelyvédelmi irányelv azonban arra kötelezi a tagállamokat, hogy a védelmi intézkedések esetében prioritásokat határozzanak meg (lásd: c) pont). Ez a gondolat a madárvédelmi irányelv továbbra is alkalmazandó rendelkezéseiben ugyan nem jut ilyen egyértelműen kifejezésre, értelmezés útján ott is alkalmazni kell (lásd: d) pont). Végezetül bemutatom, hogy ez a védelmi rendszer összhangban van a madárvédelmi irányelv célkitűzéseivel (lásd: e) pont).

a)      A madárvédelmi irányelv rendelkezései

32.      A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése az élőhelyvédelmi irányelv bizonyos rendelkezései mellett továbbra is alkalmazandó a KVT‑kre.

33.      A 4. cikk (1) bekezdésének első mondata értelmében az I. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség. Az I. mellékletben szereplő fajok a leginkább veszélyeztetett fajok.(10) A 4. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában rögzített kritériumok szerint ezek a kipusztulással fenyegetett fajok, az élőhelyük meghatározott változásaira érzékeny fajok, a kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritkának minősített fajok és az élőhelyük egyedi jellege miatt különleges figyelmet érdemlő egyéb fajok. A 4. cikk (1) bekezdésének negyedik mondata szerint az e fajokra vonatkozó különleges védelmi intézkedések közé tartozik különösen a KVT‑k kijelölése.

34.      A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak hasonló intézkedéseket kell tenniük az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, tekintettel költő‑, vedlő‑ és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire.

35.      Ebből a Bíróság a tagállamok azon kötelezettségét vezette le, hogy a KVT‑k számára olyan jogi védelmi státuszt biztosítsanak, amely alkalmas a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt követelmények biztosítására.(11) Itt a KVT‑k védelme nem korlátozódhat az ember által kiváltott külső káros hatások és zavarok elhárítására szolgáló intézkedésekre, hanem a felmerülő helyzet alapján a terület állapotának megőrzésére és javítására irányuló pozitív intézkedéseket is magában kell foglalnia.(12)

36.      A madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege és az ennek alapján kialakított ítélkezési gyakorlat e védelmi követelmények esetében nem tesz különbséget aszerint, hogy az adott KVT‑t a védett madárfajok miatt jelölték‑e ki, vagy pedig a területen a védett fajok egyéb védendő fajként fordulnak‑e elő.

37.      A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének a kijelölt KVT‑kre már nem alkalmazható első mondata sem tesz ilyen megkülönböztetést. Eszerint a KVT‑k vonatkozásában a tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok jelentősek e cikk céljai szempontjából.

38.      Szövegük szerint tehát az eredetileg alkalmazandó védelmi előírások a KVT‑ken előforduló egyéb védendő fajokra is kiterjedtek.

b)      Az élőhelyvédelmi irányelv vonatkozó rendelkezései

39.      Az élőhelyvédelmi irányelv 7. cikke szerint ugyanakkor időközben az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek léptek a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe.

40.      Míg a madárvédelmi irányelv első uniós természetvédelmi jogszabályként még a madarak védelmére korlátozódik, 1992‑ben kiegészült az élőhelyvédelmi irányelvvel, amely egyéb állat‑ és növényfajok és meghatározott élőhelytípusok számára is előírja a természetmegőrzési területek kijelölését. Ezek a természetmegőrzési területek és a madárvédelmi irányelv szerinti KVT‑k az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkével összhangban a Natura 2000 néven létrehozott különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózatát alkotják. A vonatkozó védelmi rendelkezések ugyan hasonló célokat követnek, bizonyos tekintetben különböznek egymástól.

41.      Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdése a Natura 2000 területeket érintő tervek és projektek engedélyezésére vonatkozik. Ezek a rendelkezések a tervektől és projektektől függetlenül meghatározott KVT‑k védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedései szempontjából közvetlenül nem érdekesek.

42.      Fontosabb az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerinti károsítási tilalom. Eszerint a Natura 2000 besorolású területek jogi védelmi státuszának azt is biztosítania kell, hogy ott megakadályozzák a természetes élőhelytípusok és fajok élőhelyei károsodását, valamint a fajok jelentős megzavarását. Ez a rendelkezés azonban kifejezetten csak azokra a fajokra vonatkozik , amelyek céljára az egyes területeket kijelölték.

43.      Ez a megfogalmazás – Lengyelország és a Cseh Köztársaság álláspontjához hasonlóan – értelmezhető úgy, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerinti védelem csak azokra a madárfajokra terjed ki, amelyek meghatározóak voltak a KVT kijelölése szempontjából.(13) Ez az értelmezés megfelel annak az értékelésnek, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése szerinti védelem szűkebb körű, mint a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondata által eredetileg biztosított védelem.(14)

44.      Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerint azonban valójában nem csak a Natura 2000 terület kijelölése szempontjából meghatározó fajok (és élőhelytípusok) károsodását kell megakadályozni, hanem mindenekelőtt a terület természetmegőrzési célkitűzéseinek bármilyen zavarását. E célkitűzések kifejezetten tárgyát képezik az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdése szerinti védelemnek,(15) amely a 6. cikk (2) bekezdésével azonos szintű védelmet hivatott biztosítani.(16) Ezért a 6. cikk (2) bekezdése szerinti védelem szintjét az érintett Natura 2000 terület természetmegőrzési célkitűzéseihez is mérni kell. A természetmegőrzési célkitűzések meghatározásakor azonban figyelembe kell venni a KVT‑n előforduló egyéb védendő fajokat is.

c)      A természetmegőrzési célkitűzéseknek az élőhelyvédelmi irányelv szerinti meghatározása

45.      A természetmegőrzési célkitűzések ugyan ideiglenesen levezethetők egy területre vonatkozó bizonyos információkból, például az egységes adatlapból,(17) amelynek formátumát a Bizottság határozta meg,(18) főszabály szerint azonban külön meg kell határozni azokat.

46.      Az élőhelyvédelmi irányelv ugyan nem írja elő kifejezetten a természetmegőrzési célkitűzések meghatározásának a kötelezettségét, de különösen a 4. cikk (4) bekezdése és a 6. cikk (1) bekezdése feltételnek tekinti.(19)

47.      Az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerint a tagállamok a természetmegőrzési területek kijelölése során azok különös fontosságát annak alapján határozzák meg, hogy az egyes területek mennyire fontos szerepet töltenek be az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok kedvező védettségi állapotának biztosításával történő fenntartása illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából, figyelembe véve továbbá, hogy milyen mértékben fenyegeti a károsodás vagy a pusztulás veszélye az egyes területeket. A különös fontosság meghatározásának feltétele azonban, hogy meghatározták a természetmegőrzési célkitűzéseket.(20) A különös fontosság meghatározásával ugyanis az illetékes hatóságok döntenek arról, hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak az egyes természetmegőrzési célkitűzéseknek. Ha azonban a természetmegőrzési célkitűzéseket csak később határozzák meg, a korábban meghatározott különös fontosságot szükségszerűen nem tudják figyelembe venni.

48.      Emellett az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok megállapítják a természeti területek megőrzéséhez szükséges intézkedéseket, amelyek az adott természeti területen megtalálható, I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek.(21)

49.      Az ökológiai követelmények meghatározásának az is (kötelező(22)) feltétele, hogy a természetmegőrzési célkitűzéseket már meghatározták.(23) E követelmények ugyan tudományos jellegűek, a természetmegőrzési célkitűzések által meghatározott konkrét természeti értékekhez kapcsolódnak.

50.      Amint Hollandia elismeri, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti természetmegőrzési intézkedések – ellentétben a 6. cikk (2) bekezdése szerinti védelemmel – kifejezetten nem azokra a fajokra és élőhelyekre korlátozódnak, amelyek számára az adott természetmegőrzési területet kijelölték, hanem a mellékletekben felsorolt, ott előforduló valamennyi fajra és élőhelytípusra irányulnak.(24) Ez magában foglalja, hogy a természetmegőrzési célkitűzések olyan fajokra és élőhelytípusokra is kiterjednek, amelyek előfordulnak a területeken, de nem voltak meghatározóak a kijelölésük szempontjából.

51.      Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a természetmegőrzési célkitűzéseknek és természetmegőrzési intézkedéseknek minden előforduló faj és élőhelytípus számára egyformán előnyösnek kell lenniük. Amint már említettem, az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerint a tagállamoknak kell annak különös fontosságát meghatározniuk.(25)

52.      E különös fontosság a természeténél fogva elsősorban azokra a fajokra és élőhelyekre vonatkozik, amelyek céljára a területeket kijelölték. Amennyiben azonban további ritka vagy érzékeny fajok és élőhelyek fordulnak elő e területen, ezek védelme kiegészítheti a kifejezetten e fajok és élőhelyek céljára kijelölt területek védelmét. A külön fontosság meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy az élőhelyvédelmi irányelv átfogó célkitűzéseinek kiegészítéséhez való hozzájárulás milyen mértékben indokolja az intézkedéseket.

53.      Így az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése sem feltétlenül korlátozódik azon fajok és élőhelytípusok védelmére, amelyek az élőhelyvédelmi irányelv alapján a természetmegőrzési terület kijelölése szempontjából meghatározóak voltak, hanem az ott előforduló egyéb fajokra és élőhelytípusokra is ki kell terjednie, amennyiben azok a meghatározott természetmegőrzési célkitűzések tárgyát képezik.

d)      A természetmegőrzési célkitűzéseknek a madárvédelmi irányelv szerinti meghatározása

54.      Az élőhelyvédelmi irányelv alapján a természetmegőrzési területekkel kapcsolatos természetmegőrzési célkitűzések meghatározására vonatkozó eddigi megfontolások nem alkalmazhatók közvetlenül a madárvédelmi irányelv szerinti KVT‑kre, mivel az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható a KVT‑kre. A KVT‑k esetében – ahogy azt már említettem(26) – továbbra is alkalmazandó a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése. Ezek a természetmegőrzési kötelezettségek ugyan kevésbé konkrétan vannak megfogalmazva, gyakorlati céljuk az, hogy a KVT‑ken az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdésével és 6. cikkének (1) bekezdésével egyenértékű védelmet biztosítsanak.(27) Ezért a KVT‑k védett státuszának természetmegőrzési célkitűzéseket is magában kell foglalnia.(28)

55.      A különös fontosság meghatározását már a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése is rögzíti, mivel az intézkedéseket a fajvédelmi követelményekkel összhangban kell meghozni. E követelmények az adott KVT konkrét helyzetétől függenek.(29)

56.      Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy az illetékes hatóságoknak meg kell állapítaniuk, hogy mely védendő madárfajok fordulnak elő egy KVT‑n, hogy ezek az előfordulások milyen mértékben járulnak hozzá a madárvédelmi irányelv célkitűzéseihez, és milyen kockázatoknak és veszélyeknek vannak kitéve. A KVT‑kre vonatkozó szükséges természetmegőrzési célkitűzéseket és az e célkitűzések eléréséhez szükséges természetmegőrzési intézkedéseket ennek alapján kell kidolgozni. Ebben a keretben az illetékes hatóságok bizonyos természetmegőrzési célkitűzéseket egyéb természetmegőrzési célkitűzésekkel szemben előnyben részesíthetnek, és a rendelkezésre álló forrásokat ennek megfelelően koncentrálhatják. Ugyanakkor elkerülhetik, hogy ezeket a pénzeszközöket kevésbé hatékony természetmegőrzési intézkedésekre pazarolják, amit különösen a Cseh Köztársaság szeretne biztosítani.

57.      Az a körülmény, hogy egy KVT a legalkalmasabb a meghatározott madárfajok védelmére, általában tükröződik e különös fontosságban, mivel a területet az ő védelmükre jelölték ki.(30)

58.      Nem szabad azonban a KVT‑ken az egyéb védendő fajok előfordulását sem általános jelleggel elhanyagolni. Éppen ellenkezőleg, a természetmegőrzési célkitűzések és természetmegőrzési intézkedések mellőzése vagy korlátozása a KVT‑n előforduló egyéb védendő fajok tekintetében inkább az említett fajok megőrzése szempontjából való jelentőségük gondos értékelését igényli, amelynek az adott különös fontosság indoklásában is tükröződnie kell.

59.      Erre vonatkozó első támpontot az adott területre vonatkozó egységes adatlapon a kérdéses előfordulás besorolása adja: előírja a terület adott populációjának értékelését az országos populációhoz viszonyítva.(31) Amint a Bizottság rámutat, az A, B vagy C besorolás azt mutatja, hogy a populáció bizonyos jelentőséggel bír, és ezért főszabály szerint védelemre érdemes. Ha egy faj populációi csak D besorolást kapnak, akkor azok nem szignifikánsak, és ezért – legalábbis, ha a besorolás helytálló – általában nem igényelnek semmilyen védelmi intézkedést.

60.      A jobb besorolású (A, B vagy C) populációk esetében – amint azt Hollandia is elismeri – különös figyelmet kell fordítani a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt egyéb védendő fajokra, mivel ezek a leginkább veszélyeztetett fajok.(32) Ezért alapvetően kétségesnek tűnik, hogy megengedhető‑e kizárni őket a természetmegőrzési intézkedésekből azokon a KVT‑ken, amelyek kijelölése szempontjából nem relevánsak, de ahol mégis előfordulnak.

61.      Ezen túlmenően az egyesületi hálózat joggal hangsúlyozza, hogy bizonyos fajok nem fordulnak elő koncentráltan bizonyos területeken, hanem természetüknél fogva elszigetelten élnek. Az ilyen fajok tekintetében a megőrzésükre legalkalmasabb KVT‑k és más olyan KVT‑k között, amelyeken szintén előfordulnak, csak kis különbségek vannak. Az egyesületi hálózat szerint a héjasas (Hieraaetus fasciatus) populációi a Görögország által e faj számára kijelölt tíz KVT‑n ugyanolyan nagyok vagy még kisebbek, mint a 81 másik KVT‑n, ahol csak egyéb védendő fajként fordul elő. Az egyesületi hálózat szerint a békászó sas (Aquila pomarina) populációjának nagy része olyan KVT‑ken is előfordul, amelyeket nem kifejezetten e faj számára jelöltek ki. Ezért nehéz azzal érvelni, hogy ezek a fajok már kellően védettek a védelmükre legalkalmasabb területeken. Éppen ellenkezőleg, nyomós okokra lenne szükség ahhoz, hogy kizárják őket a védelmi intézkedésekből minden más területen, ahol egyéb védendő fajként előfordulnak.

62.      Ez annál is inkább érvényes, ha az egyesületi hálózat az I. melléklet szerinti madárfajokat vagy olyan rendszeresen előforduló vonuló fajokat nevez meg, amelyek KVT‑ken fordulnak elő, de amelyekre nem vagy a szükségesnél kevesebb KVT‑t jelöltek ki.(33) A jelen esetben ugyan nem kell eldönteni, hogy Görögország kellőképpen eleget tett‑e azon kötelezettségének, hogy e fajok számára KVT‑ket jelöljön ki. Saját KVT nélkül vagy túl kevés saját KVT esetén azonban célszerűnek tűnik, hogy legalább egyéb védendő fajként védjék őket azokon a KVT‑ken, ahol előfordulnak. Ellenkező esetben ezek a fajok egyáltalán nem, vagy nem megfelelő védelemben részesülnének Görögországban.

63.      Hollandia ugyanakkor azzal érvel, hogy különösen bizonyos vonuló fajok – mint például a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), a vörösbegy (Erithacus rubecula), a feketerigó (Turdus merula) vagy a csóka (Corvus monedula) – rendszeresen előfordulhatnak a KVT‑ken, de nem veszélyeztetettek, és a KVT‑ktől függetlenül is elterjedtek. Az ilyen fajok esetében általában elégségesnek kellene lennie a védelmi intézkedéseknek azokra a KVT‑kre való korlátozása, amelyeket kifejezetten az ilyen fajok számára jelöltek ki, például azért, mert életciklusuk vagy vándorlási ciklusuk bizonyos időszakaiban különösen koncentráltan fordulnak elő.

64.      Végezetül az egymással ellentétes célkitűzések közötti konfliktusok is megfelelően feloldhatók a természetmegőrzési célkitűzések és a különös fontosság meghatározásakor.(34)

65.      Ezért logikus, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti intézkedések részeként minden, a KVT‑n előforduló, védendő madárfajt és élőhelyüket figyelembe kell venni, de a védelmük esetén a különös fontosságot is meg kell határozni.

e)      A védelmi rendszer célkitűzései

66.      Ez az értelmezés megfelel a madárvédelmi irányelv 4. cikkében foglalt célkitűzéseknek.

67.      A madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint a védelmi intézkedések célja az I. mellékletben említett madárfajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása az elterjedési területükön. Ez az elterjedési terület nem korlátozódik az egyes fajok védelmére legalkalmasabb KVT‑kre, hanem kiterjed különösen más olyan KVT‑kre, amelyeken ezek a fajok előfordulnak.

68.      Ugyanezt a célkitűzést kell alkalmazni a többi vonuló fajra is, mivel a tagállamoknak a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban hasonló intézkedéseket kell tenniük e fajok érdekében.

69.      Ennek megfelelően a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének továbbra is hatályos második mondatával összhangban elkerüljék a KVT‑ken kívüli élőhelyek szennyezését vagy károsodását. Mindenesetre nem teljesítenék ezt a feladatot és a 4. cikk fölérendelt célkitűzését, ha különösebb okok nélkül lehetővé tennék, hogy a KVT‑ken belül olyan egyéb védendő fajok élőhelyei károsodjanak, amelyek számára a KVT nincs kijelölve.

70.      Egyébiránt az olyan védelmi intézkedések, amelyek figyelmen kívül hagyják a KVT‑n élő egyéb védendő fajok ökológiai igényeit, nem felelnének meg az elővigyázatosság és a megelőzés elve minimumkövetelményeinek(35). Az e fajokra vonatkozó lehetséges kockázatokat és ismert veszélyeket ugyanis minden további mérlegelés nélkül elfogadnák. Ezek az elvek azonban részét képezik annak a magas szintű védelmi politikának, amelyet az Unió az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a környezetvédelem területén folytat. Ezért ezeket különösen figyelembe kell venni az élőhelyvédelmi irányelv és a madárvédelmi irányelv értelmezésekor.(36)

3.      Közbenső következtetés

71.      Így a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése kötelezi a tagállamokat, hogy minden egyes KVT‑re vonatkozóan egyedi természetmegőrzési célkitűzéseket és természetmegőrzési intézkedéseket határozzanak meg az I. melléklet szerinti valamennyi előforduló madárfaj és a rendszeresen előforduló vonuló fajok és élőhelyeik tekintetében. A tagállamoknak ennek során meg kell határozniuk a különös fontosságot, és e kereteken belül a természetmegőrzési célkitűzéseket és természetmegőrzési intézkedéseket konkrét fajokra és élőhelyeikre összpontosíthatják.

B.      Második kérdés – védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedések horizontális meghatározása valamennyi KVTre vonatkozóan

72.      A második kérdés annak a ténynek a jelentőségét hivatott tisztázni, hogy a görög védelmi intézkedések minden KVT‑re egyformán vonatkoznak.

73.      Ilyen helyzetről a madárvédelmi irányelv nem rendelkezik. A fenti megfontolások inkább azt mutatják, hogy a védelmi intézkedéseket mindig az egyes KVT‑k ökológiai követelményeihez kell igazítani. A görög intézkedések azonban csak annyiban egyediek, amennyiben az adott KVT kijelölése szempontjából releváns madárfajok javát szolgálják. Egyébként nem veszik figyelembe a KVT sajátos helyzetét és különösen az egyéb védendő fajok igényeit.

74.      A fenti megfontolásokból azonban az is következik, hogy főszabály szerint mind azok a madárfajok, amelyek céljára kijelölték a KVT‑t, mind pedig az ott előforduló egyéb védendő madárfajok védelmet érdemelnek. Csak az adott területekre vonatkozó természetmegőrzési célkitűzések és védelmi intézkedések meghatározásakor lehetséges egyes fajok és élőhelyeik különös fontosságának a meghatározása és előnyben részesítése. Csak ez az eljárási mód felel meg egyebekben az elővigyázatosság és a megelőzés elvének.

75.      Amíg azonban egy tagállam még nem határozta meg egy adott KVT‑re vonatkozó természetmegőrzési célkitűzéseket és védelmi intézkedéseket, addig még nem határozta meg a különös fontosságot. E különös fontosságot nem dolgozhatja ki az egész ország területére, mivel nem venné kellőképpen figyelembe az egyes KVT‑k sajátos helyzetét. Nagyon jól szemlélteti ezt az a tény, hogy a perbeli görög szabályozás figyelmen kívül hagyja a KVT‑ken előforduló egyéb védendő fajok ökológiai szükségleteit.

76.      Ezért a valamely tagállam valamennyi KVT‑re alkalmazandó védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedéseit, amelyek önmagukban nem tartalmazhatnak elegendő különös fontosságot, a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban alkalmazni kell mind azon madárfajok védelme érdekében, amelyek céljára az adott KVT‑t kijelölték, mind pedig a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt egyéb madárfajok és az ott rendszeresen előforduló egyéb vonuló fajok védelme érdekében.

C.      Harmadik kérdés – Környezeti vizsgálat

77.      A harmadik kérdéssel az államtanács azt szeretné megtudni, hogy a KHV‑irányelv szerinti projektek, illetve az élőhelyvédelmi irányelv szerinti tervek és projektek környezeti vizsgálatakor mind azon madárfajok, amelyek céljára a KVT‑t kijelölték, mind pedig az ott előforduló egyéb védendő madárfajok figyelembevételére irányuló kötelezettség változtat‑e valamit azon a kötelezettségen, hogy mindkét madárcsoportot védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedésekkel kell védeni.

78.      A kérdésre adott válasz a vonatkozó rendeletek tárgyából következik: míg a tervek és projektek esetében környezeti vizsgálatot kell végezni, a perbeli védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedések az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szerint elsősorban olyan tevékenységekre vonatkoznak, amelyek nem igényelnek környezeti vizsgálatot. A két intézkedés tehát kiegészíti egymást, de nem képes megszüntetni a másik intézkedésben mutatkozó hiányosságokat.

79.      A projektek környezeti vizsgálatának elvégzésére a KHV‑irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv szerint vonatkozó kötelezettség ezért nem érinti a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti kötelezettségek hatályát.

V.      Végkövetkeztetések

80.      Azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre a következőképpen válaszoljon:

1)      A vadon élő madárfajok védelméről szóló 2009/147/EK irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése kötelezi a tagállamokat, hogy minden egyes különleges védelmi területre vonatkozóan egyedi természetmegőrzési célkitűzéseket és természetmegőrzési intézkedéseket határozzanak meg az I. melléklet szerinti valamennyi előforduló madárfaj és a rendszeresen előforduló vonuló fajok és élőhelyeik tekintetében. A tagállamoknak ennek során meg kell határozniuk a különös fontosságot, és e kereteken belül a természetmegőrzési célkitűzéseket és természetmegőrzési intézkedéseket konkrét fajokra és élőhelyeikre összpontosíthatják.

2)      Hasonlóképpen a valamely tagállam valamennyi különleges védelmi területére alkalmazandó védelmi, természetmegőrzési és helyreállítási intézkedéseit, amelyek önmagukban nem tartalmazhatnak különös fontosságot, a 2009/147 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban alkalmazni kell mind azon madárfajok védelme érdekében, amelyek céljára az adott különleges védelmi területet kijelölték, mind pedig az irányelv I. mellékletében felsorolt egyéb madárfajok és az ott rendszeresen előforduló egyéb vonuló fajok védelme érdekében.

3)      Az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92/EU irányelv és a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv szerinti projektek környezeti vizsgálatának elvégzésére vonatkozó kötelezettség nem releváns a 2009/147 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti kötelezettségek hatálya szempontjából.


1      Eredeti nyelv: német.


2      Az alapügy időpontjában a 2013. május 13‑i 2013/17/EU tanácsi irányelvvel (HL 2013. L 158., 193. o.) módosított, a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 20., 7. o.) volt hatályban.


3      A vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv (HL 1979. L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.)


4      A 2013. május 13‑i 2013/17/EU tanácsi irányelvvel (HL 2013. L 158., 193. o.) módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.).


5      Koini ypourgiki apofasi Nr. 37338/1807/2010 „Kathorismos metron kai diadikasion gia tin diatirisi tis agrias ornithopanidas kai ton oikotopon / endiaitimaton tis, se symmorfosi me tin Odigia 79/409/EOK, ‚peri diatiriseos ton agrion ptinon‘ tou Evropaikou Symvouliou tis devteras Apriliou 1979, opos kodikopoiithike me tin odigia 2009/147/EK“ („A 2009/147/EK irányelv által kodifikált, a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK európai tanácsi rendelet értelmében a vadon élő madarak és élőhelyeik védelmét szolgáló intézkedések és eljárások meghatározásáról” szóló 37338/1807/2010. sz. együttes miniszteri rendelet) (Β‘ 1495/6.9.2010).


6      Koini ypourgiki apofasi Nr. 8353/276/Ε103 „Tropopoiisi kai syblirosi tis yp’ arith. 37338/1807/2010 koinis ypourgikis apofasis ‘Kathorismos metron kai diadikasion gia tin diatirisi tis agrias ornithopanidas kai ton oikotopon / endiaitimaton tis, se symmorfosi me tin Odigia 79/409/EOK…” (Β‘ 1495), se symmorfosi me tis ditaxeis tou protou edafiou tis paragrafou 1 tou arthrou 4 tis Odigias 79/409/ΕΟΚ “Gia ti diatirisi ton agrion ptinon“ tou Evropaikou Symvouliou tis devteras Apriliou 1979, opos kodikopoiithike me tin odigia 2009/147/ΕΚ“ („»A 79/409/EGK irányelv értelmében a vadon élő madarak és élőhelyeik védelmét szolgáló intézkedések és eljárások meghatározásáról szóló 37338/1807/2010. sz.együttes miniszteri rendeletnek« (Β’1495) a 2009/147/EK irányelv által kodifikált, a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK európai tanácsi rendelet 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően történő módosításáról és kiegészítéséről” szóló 8353/276/Ε103. sz. együttes miniszteri rendelet) (Β‘ 415/23.2.2012).


7      A 2014. április 16‑i 2014/52/EU irányelvvel (HL 2014. L 124., 1. o.) módosított, az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 26., 1. o.).


8      2007. december 13‑i Bizottság kontra Írország (IBA‑jegyzék) ítélet (C‑418/04, EU:C:2007:780, 46. pont); 2008. december 11‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑293/07, nem tették közzé, EU:C:2008:706, 23. pont); 2010. október 14‑i Bizottság kontra Ausztria (Hanság és Niedere Tauern) ítélet (C‑535/07, EU:C:2010:602, 57. pont); 2018. április 17‑i Bizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) ítélet (C‑441/17, EU:C:2018:255, 208. pont).


9      1998. május 19‑i Bizottság kontra Hollandia (IBA‑jegyzék) ítélet (C‑3/96, EU:C:1998:238, 60–62. pont); 2006. március 23‑i Bizottság kontra Ausztria (Lauteracher Ried) ítélet (C‑209/04, EU:C:2006:195, 33. pont); 2007. október 25‑i Bizottság kontra Görögország (IBA‑jegyzék) ítélet(C‑334/04, EU:C:2007:628, 34. pont); 2016. január 14‑i Bizottság kontra Bulgária (Kaliakra) ítélet (C‑141/14, EU:C:2016:8, 28. pont).


10      Lásd ebben az értelemben: 2007. december 13‑i Bizottság kontra Írország (IBA‑jegyzék) ítélet (C‑418/04, EU:C:2007:780, 46. pont); 2008. december 11‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑293/07, nem tették közzé, EU:C:2008:706, 23. pont); 2010. október 14‑i Bizottság kontra Ausztria (Hanság és Niedere Tauern) ítélet (C‑535/07, EU:C:2010:602, 57. pont); 2018. április 17‑i Bizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) ítélet (C‑441/17, EU:C:2018:255, 208. pont).


11      1999. március 18‑i Bizottság kontra Franciaország (A Szajna torkolata) ítélet (C‑166/97, EU:C:1999:149, 21. pont); 2007. december 13‑i Bizottság kontra Írország (IBA‑jegyzék) ítélet (C‑418/04, EU:C:2007:780, 153. pont); 2008. december 11‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑293/07, nem tették közzé, EU:C:2008:706, 22. pont); 2010. október 14‑i Bizottság kontra Ausztria (Hanság és Niedere Tauern) ítélet (C‑535/07, EU:C:2010:602, 56. pont); 2018. április 17‑i Bizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) ítélet (C‑441/17, EU:C:2018:255, 209. pont).


12      2007. december 13‑i Bizottság kontra Írország (IBA‑jegyzék) ítélet (C‑418/04, EU:C:2007:780, 154. pont); 2018. április 17‑i Bizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) ítélet (C‑441/17, EU:C:2018:255, 209. pont). Lásd még: 2023. június 29‑i Bizottság kontra Írország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑444/21, EU:C:2023:524, 150. pont) az élőhelyvédelmi irányelv szerinti természetmegőrzési területekkel összefüggésben.


13      Emellett szólhat a Cseh Köztársaság által hivatkozott 2007. szeptember 20‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑388/05, EU:C:2007:533, 26. pont); 2010. október 14‑i Bizottság kontra Ausztria (Hanság és Niedere Tauern) ítélet (C‑535/07, EU:C:2010:602, 58. pont); 2013. február 7‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (C‑517/11, nem tették közzé, EU:C:2013:66, 34. pont).


14      Lásd: 1996. július 11‑i Royal Society for the Protection of Birds ítélet (C‑44/95, EU:C:1996:297, 37. pont); 2000. december 7‑i Bizottság kontra Franciaország (Basses Corbières) ítélet (C‑374/98, EU:C:2000:670, 50. pont).


15      2004. szeptember 7‑i Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ítélet (C‑127/02, EU:C:2004:482, 53. és 54. pont); 2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet (C‑258/11, EU:C:2013:220, 40. pont); 2019. július 29‑i Inter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet (C‑411/17, EU:C:2019:622, 120. pont).


16      2010. március 4‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑241/08, EU:C:2010:114, 30. pont); 2011. november 24‑i Bizottság kontra Spanyolország (Alto Sil) ítélet (C‑404/09, EU:C:2011:768, 142. pont); 2021. június 24‑i Bizottság kontra Spanyolország (A Doñana természeti terület állapotromlása) ítélet (C‑559/19, EU:C:2021:512, 156. pont).


17      Lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Olaszország (Santa Caterina) ügyre vonatkozó indítványom (C‑304/05, EU:C:2007:228, 31. pont); ugyanebben az ügyben hozott 2007. szeptember 20‑i ítélet (C‑304/05, EU:C:2007:532, 16., 17. és 95. pont).


18      A Natura 2000 területek adatszolgáltatási űrlapjáról szóló, 2011. július 11‑i 2011/484/EU végrehajtási határozat (az értesítés a C(2011) 4892. számú dokumentummal történt) (HL 2011., L 198., 39. o.).


19      2020. december 17‑i Bizottság kontra Görögország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑849/19, nem tették köre, EU:C:2020:1047, 46–53. pont), 2023. június 29‑i Bizottság kontra Írország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑444/21, EU:C:2023:524, 64. és 65. pont); 2023. szeptember 21‑i Bizottság kontra Németország (A különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑116/22, EU:C:2023:687, 105. és 106. pont).


20      2020. december 17‑i Bizottság kontra Görögország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑849/19, nem tették köre, EU:C:2020:1047, 46. pont), 2023. június 29‑i Bizottság kontra Írország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑444/21, EU:C:2023:524, 64. pont); 2023. szeptember 21‑i Bizottság kontra Németország (A különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑116/22, EU:C:2023:687, 105. pont).


21      Lásd még: 2018. április 17‑i Bizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) ítélet (C‑441/17, EU:C:2018:255, 213. pont); 2020. december 17‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (Különleges természetmegőrzési terület védelme) ítélet (C‑849/19, nem tették közzé, EU:C:2020:1047, 59. pont).


22      2020. december 17‑i Bizottság kontra Görögország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑849/19, nem tették közzé, EU:C:2020:1047, 52. pont); 2023. június 29‑i Bizottság kontra Írország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑444/21, EU:C:2023:524, 157. pont).


23      2018. április 17‑i Bizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) ítélet (C‑441/17, EU:C:2018:255, 207. pont); 2020. december 17‑i Bizottság kontra Görögország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑849/19, nem tették közzé, EU:C:2020:1047, 49. és 50. pont); 2023. június 29‑i Bizottság kontra Írország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑444/21, EU:C:2023:524, 155. pont).


24      Lásd: 2019. szeptember 5‑i Bizottság kontra Portugália (A különleges természetmegőrzési területek kijelölése és védelme) ítélet (C‑290/18, nem tették közzé, EU:C:2019:669, 55. pont); 2020. december 17‑i Bizottság kontra Görögország ítélet (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑849/19, nem tették közzé, EU:C:2020:1047, 86. pont); 2023. június 29‑i Bizottság kontra Írország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑444/21, EU:C:2023:524, 153. pont).


25      Lásd fent: 47. pont; 2020. december 17‑i Bizottság kontra Görögország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑849/19, nem tették közzé, EU:C:2020:1047, 46. pont); 2023. június 29‑i, Bizottság kontra Írország (Különleges természetmegőrzési területek védelme) ítélet (C‑444/21, EU:C:2023:524, 64. pont).


26      Lásd fent: 32. és 39. pont.


27      Ebben az értelemben: 2018. április 17‑i Bizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) ítélet (C‑441/17, EU:C:2018:255, 207–209., valamint 213–221. pont).


28      2010. október 14‑i Bizottság kontra Ausztria (Hanság és Niedere Tauern) ítélet (C‑535/07, EU:C:2010:602, 65. pont).


29      Ebben az értelemben: 2010. október 14‑i Bizottság kontra Ausztria (Hanság és Niedere Tauern) ítélet (C‑535/07, EU:C:2010:602, 62–66. pont).


30      Lásd: 2013. április 11‑i Sweetman és társai ítélet (C‑258/11, EU:C:2013:220, 39. pont); 2014. május 15‑i Briels és társai ítélet (C‑521/12, EU:C:2014:330, 21. pont); 2018. április 17‑i Bizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) ítélet (C‑441/17, EU:C:2018:255, 116. pont).


31      Lásd a 2011/484 végrehajtási határozatban szereplő egységes adatlap formátumára vonatkozó magyarázatok 3.2. pontjának ii. alpontját.


32      2007. december 13‑i Bizottság kontra Írország (IBA‑jegyzék) (C‑418/04, EU:C:2007:780, 46. pont); 2008. december 11‑i Bizottság kontra Görögország (C‑293/07, nem tették közzé, EU:C:2008:706, 23. pont); 2010. október 14‑i Bizottság kontra Ausztria (Hanság és Niedere Tauern) (C‑535/07, EU:C:2010:602, 57. pont); 2018. április 17‑i Bizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) (C‑441/17, EU:C:2018:255, 208. pont).


33      Lásd az egyesületi hálózat írásbeli észrevételeinek 5. és 6. táblázatát.


34      2010. március 4‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑241/08, EU:C:2010:114, 53. pont); illusztratív módon: a Latvijas valsts meži ügyre vonatkozó indítványom (C‑434/22, EU:C:2023:595, 41. pont), a Natura 2000 területeken végzett tűzvédelmi intézkedésekről.


35      Ezen elvekről legutóbb: az Ilva és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑626/22, EU:C:2023:990, 75–77. és 82. pont), valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


36      Ebben az értelemben: 2004. szeptember 7‑i Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ítélet (C‑127/02, EU:C:2004:482, 44. pont); 2007. december 13‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑418/04, EU:C:2007:780, 254. pont); 2016. november 8‑i Lesoochranárske zoskupenie VLK ítélet (C‑243/15, EU:C:2016:838, 66. pont); 2018. április 17‑i Bizottság kontra Lengyelország (Białowieża‑erdő) ítélet (C‑441/17, EU:C:2018:255, 118. és 171. pont).

Top