1)

Úgy kell-e értelmezni a 2009/28/EK irányelv (1) 3. cikkének (4) bekezdését és 18. cikkét, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amely a bioüzemanyagok hozzáadására vonatkozó célkitűzéseknek való megfelelés céljából úgy rendelkezik, hogy a gazdasági szereplők e kritériumoknak való megfelelést vagy i.) a bioüzemanyagoknak a fosszilis üzemanyagba történő fizikai hozzáadásával, vagy ii.) bioüzemanyagra vonatkozó bizonylatok ebből többlettel rendelkező más szereplőktől történő megvásárlásával is igazolhatják?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2009/28 irányelv 3. cikkének (4) bekezdését és 18. cikkét, hogy azokkal ellentétes az az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amely a bioüzemanyag fizikai hozzáadásának lehetőségét a feldolgozást végző adóraktári jogállással rendelkező bioüzemanyag-előállítókra korlátozza, megtiltva e lehetőséget azon jogalanyok számára, amelyek bejegyzett címzetti jogállás alapján üzemanyagot importálnak, és amelyek vagy igénybe veszik a bioüzemanyagra vonatkozó bizonylat vásárlásának lehetőségét, vagy vállalják a (lényegében a bírsággal azonos) pénzügyi kompenzáció megfizetésének kockázatát?

3)

Módosítja-e az előző kérdésre adott választ az, ha a tényállás időpontjában a piacon nem voltak eladásra szánt rendelkezésre álló bioüzemanyagra vonatkozó bizonylatok, így egy kisebb gazdasági szereplő számára lehetetlen volt – vagy csak nagy nehézségek árán volt lehetséges – megvásárolni azokat, továbbá, ha a Direção-Geral de Energia e Geologia (Energiaügyi és Földtani Főigazgatóság, Portugália; a továbbiakban: DGEG) nem tartotta meg a vonatkozó árveréseket, és az egyetlen lehetősége a (lényegében a bírsággal azonos) pénzügyi kompenzáció megfizetése volt?

4)

Úgy kell-e értelmezni a 2009/28 irányelv 18. cikkének (3) bekezdését, hogy az a fenntarthatósági rendszer alkalmazásának előfeltételeként független auditot (a nemzeti szabályozás esetében független ellenőrzést) ír elő?

5)

Ellentétes-e a 2009/28 irányelv 18. cikkének (3) bekezdésével a fenntarthatósági kritériumok ellenőrzésének olyan nemzeti rendszere, amely, bár (az említett irányelv 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban) előírta a fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés független ellenőrzését végző ellenőrző szervek akkreditációját, a gyakorlatban nem tette lehetővé e szervek kiválasztását, mivel nem tettek közzé erre vonatkozóan ajánlati felhívást, miközben a gazdasági szereplőktől anélkül követelte meg az említett kritériumoknak való megfelelés igazolását, hogy ehhez független audit kapcsolódhatott volna?

6)

Az előző kérdésekre adandó nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 34. cikket, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amely a fenti előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben leírt módon került értelmezésre?